A Miskolci Egyetem Közleménye, B sorozat, Kohászat, 36. kötet (2010) FARKAS OTTÓ professzornak, a Műszaki Anyagtudományi Kar (korábban Kohómérnöki Kar) érdekében kifejtett, egykori dékáni tevékenysége PROF. DR. GÁCSI ZOLTÁN A MŰSZAKI ANYAGTUDOMÁNYI KAR DÉKÁNJA A Miskolci Egyetem Műszaki Anyagtudományi Kar Tanácsa, professzorai, oktatói, munkatársai valamint hallgatói és tanítványai nevében tisztelettel köszöntöm a Dr. Farkas Ottó Professzor Urat 80. születésnapja alkalmából. Az 1984-ben a Kohómérnöki Kar dékánjává megválasztott Farkas Ottó professzor úr csak két éven át irányította a Kar munkáját, minthogy az akkori rektor (Kovács Ferenc professzor) felkérte az oktatási rektorhelyettesi pozíció elvállalására. A kétéves dékáni szolgálat csakúgy, mint a fél évszázadot jóval meghaladó kari oktatói, vezetői (és más egyetemi vezetői) munkássága számos, kari érdekeltségű feladat megoldását tette lehetővé, melyeket mindenkor szívesen vállalt és hatékonyan oldott meg. Egyik kiemelkedően fontos dékáni munkája annak a moduláris struktúrájú reform tanterv kidolgozásának irányítása volt, mely a vonatkozó irányelveknek megfelelően szem előtt tartotta a tudományfejlődéssel megjelenő új diszciplínák megismertetésének, az elmélyültebb természettudományi képzésnek, a választhatóság és az átjárhatóság biztosításának igényét egyaránt. Karunk fejlődéstörténelmének ez volt első olyan tantervi struktúrája, mely az addigi merev oktatási rendszert feloldva lehetővé tette a diszciplínák meghatározott kapcsolatrendszerű választhatóságát és bizonyos feltételek mellett az átjárhatóságot is, a főiskolai végzettek egyetemi diplomájának megszerzési követelményeit rögzítő tantervekkel és a valamennyi tantárgy részletes programjával kiegészítve. A kohómérnökképzés tantervi és tantárgyi struktúrájának folyamatos korszerűsítésében 1962 óta rendszeresen és eredményesen vesz részt. Hasonlóan nagyjelentőségű kari munkája volt a Metallurgia című doktori program kidolgozásának irányítása, mely a kar első és mai is 19
Gácsi Zoltán egyetlen 5 programmal rendelkező akkreditált doktori programja. Ő volt a Metallurgiai programnak és az annak részeként működő, a Vasalapú fémek metallurgiája c. alprogramnak vezetője 1994-1999. között. A program teljesítésében, gazdagításában, oktatási, szigorlati, bíráló bizottsági, illetve opponensi és konzultatív feladatainak ellátásában szükség szerint napjainkig közreműködik. A Kar dékánjaként nagy hangsúlyt fektetett az új oktatási struktúrával harmonizáló jegyzet- és tankönyvellátás biztosítására. A jegyzetírási tervek és azok megvalósulásának ellenőrzését a kari tanácsüléseknek, illetve az illetékes bizottságnak rendszeres feladatává tette. A nyári üzemi gyakorlatok szervezettségében és a külföldi cseretermelési gyakorlatok gazdagodásában is jelentős fejlődés mutatkozott, pl. 1985-ben 27 fő végezte termelési gyakorlatát külföldön (NDK, Csehszlovákia). A tanévi munkatervek előírták az előadási órák hatékonyságának növelését, az órák esetenkénti vezetői látogatását, az oktatási példamutatás fontosságának szem előtt tartását, továbbá a fakultatív előadások felhasználását részben a gyengébb felkészültségűek felzárkóztatására, részben pedig a kiemelt képességűek érdeklődésének kielégítésére. A kari posztgraduális képzési tevékenység fokozása érdekében a dékán valamennyi érintett vállalattal felvette a kapcsolatot személyesen vagy levélben,, aminek eredményeként célirányosabbá és rendszeresebbé váltak a továbbképző tanfolyamaink. A kari TDK-tevékenység egyetemi szinten példamutató volt. A tanévi munkaterv rögzítette azt az elvárást, hogy minden tanszéken legyen TDK-tevékenység. 1985-ben az Országos TDK-konferencián a Karról 29, a Nemzetközi Külföldi TDK-konferencián pedig 5 előadás hangzott el. Az elsőéves hallgatóink mindkét tanévben, dékáni vezetéssel mutatkoztak be egy-egy kohászati nagyvállalatnál (1985-ben DV, 1986- ban LKM) kohójárás és azt követően a vállalatvezetők részvételével megtartott szakmai-baráti találkozón, tájékoztató előadások kíséretében. Az egyes tanévekben tervezetten megtartott kari tanácsülések (7-8 ülés) rendszeres feladata volt a tanévenkénti három tanszéki beszámolónak és az előzetesen felkért két opponens részletes, írásos 20
Farkas Ottó professzornak, a Műszaki Anyagtudományi Kar anyagának megvitatása és a jobbítást szolgáló javaslatok jegyzőkönyvi megfogalmazása. A Kar oktatásfejlesztési politikájának alakításában nem dékáni mivoltában is szerepet játszott Farkas professzor úr tevékenysége. A Magyar Tudományos Akadémia keretében az egyetemünk területén működő Bányászati Kémiai Kutató Laboratóriumnak rektori működésében létrejött szerződés szerinti egyetemi integrációjával nagymértékben hozzájárult az intézmény kémiai bázisának gazdagításához, s ezzel a kémiaoktatás, illetve a kémiabázisú szakirányú oktatásfejlesztés lehetőségeinek gyarapításához. Kezdeményezte a Kar oktatási tevékenységének kiterjesztését az anyagtudomány bázisán, a vegyipari műveletek irányába, a Kar akkori dékánjával (Tranta Ferenc) részt vett a szükséges előkészítő feladatok ellátásában, rektori irányításában (tanterv, egyetemi szintű és ipari vezetői, minisztériumi tárgyalások). Dékánként (is) jelentős erőfeszítéseket fejtett ki a Tudományos kutatási tevékenység fokozása, a kutatási pályázatokban való részvétel növelése, kutatási eredmények szélesebb körű publikálása és a szakmaitudományos közéletben való aktívabb részvétel érdekében: - A kari munkatervben előírta minden oktató számára a kutatómunka kötelezettségét, valamint a tanszékek azon feladatát, hogy mindenkor kezdeményezze az arra érdemessé és alkalmassá érett fiatal oktatók tudományos minősítésének folyamatba helyezését. - A Kar tanszékei az 1985/86-os tanévben, a kohászatunk fejlesztéséhez szükséges kutatási feladatokra meghirdetett pályázati felhívásra, összesen 47, közöttük több kari szintű kutatási pályázatot nyújtottak be. - 60 oldalas értékelést készítettek a Kar 1981-1985. közötti kutatási teljesítményéről és elkészítették az 1986-1990. évi kari kutatási tervet is, melyekről összevont, kari, kétnapos vitaülést rendeztek (1986. május 22-23.), 70 fő oktató és (24 vállalattól, illetve intézménytől érkezett) 59 külső szakember részvételével. - Nagyszabású tudományos konferenciát rendezett a Kar 1985. november 4-6-án, melyen a kohászat teljes vertikumát átfogó, összesen 134 előadás (45 kari, 60 egyetemen kívüli hazai és 29 21
Gácsi Zoltán külföldi) hangzott el, 200 főt (közöttük 8 országból 50 külföldi) meghaladó résztvevővel. - A Kar tudományos tevékenységének fokozása érdekében dékánként (és más vezetői munkássága során is) arra törekedett, hogy gyarapodjon a Kar hazai és nemzetközi kapcsolatrendszere, gazdagodjon a kutatás anyagi és részben szellemi bázisa és oldódjon a kari vezetői tevékenység bizonyos fokú egyetemi és országos szintű, akkori zárkózottsága. A Kar tanszékeinek vezetői mellett, az egyetem akkori vezetőit is bevonta a kapcsolatépítési folyamatba. - A szakmai-tudományos együttműködés kiterjesztésére és gazdagítására irányuló, az egyetem és a kar vezetőinek együttes részvételével lebonyolított vállalatlátogatásokat szervezett Farkas dékán úr, melyek valamennyi vaskohászati nagyvállalatra (Diósgyőr, Dunaújváros, Ózd, Vasipari Kutató Intézet, Kohászati Gyárépítő Vállalat) kiterjedtek, nagymértékben erősítették és továbbfejlesztették a kutatási és oktatási kapcsolatokat, s a Kar jelentőségének elismertségének és a tevékenységére vonatkozó ipari igény fokozódásának lehettek tanúi az egyetem vezetői is. Mindez nagymértékben emelte a Kar rangját egyetemünkön belül és kívül egyaránt. - Az intenzív kapcsolatépítés eredményeként jelentősen gazdagodtak elsősorban a szaktanszékek kutatási megbízásai és más szakmai-oktatási (szakvélemények, mérnöktovábbképző tanfolyamok) együttműködési formái. - Az erre irányuló kari érdekű erőfeszítései későbbi egyetemi vezetői tevékenységére is jellemzőek voltak, s összességében az alábbi hazai és külföldi kezdeményezésre, ill. közreműködésével létrejött együttműködési megállapodásokban is realizálódtak: 1. Dunai Vasmű NME; 1985. február 21. 2. Kohászati Gyárépítő Vállalat NME Kohómérnöki Kar; 1986. április 22. 3. Gerhard Mercator Universität Duisburg Gesamthochschule NME Kohómérnöki Kar Metallurgiai Intézet; 1994. március 20. 4. Lenin Kohászati Művek NME; 1986. október 15. 22
Farkas Ottó professzornak, a Műszaki Anyagtudományi Kar 5. Torontói Egyetem NME; 1988. szeptember 17. 6. Dortmundi Egyetem NME; 1990. március 7. 7. Dunaferr ME; 10 M Ft-os szponzori szerződés az űrkemence fejlesztésére; 1995. január 8. MTA ME (7 kutatóhely létesítése egyetemünkön, ebből kettő a Kohómérnöki Karon: Fémtani Tanszék és Tüzeléstani Tanszék); 1995. október 6. 9. Szakemberek a Kohászatért Alapítvány ME; 1997. október 2. Jelentősen növelte a Kar nemzetközi ismertségét és elismertségét Farkas professzor úr azzal is, hogy neves külföldi professzorokkal (Alex McLean University of Toronto; K. Kaesseemann Universität Duisburg; H. Hiebler Montanuniversität Leoben) épített ki gyümölcsöző szakmai tudományos kapcsolatokat. Egyetemi pályafutásának kezdete óta gondot fordít az Alma Mater, a Kohómérnöki Kar és a Vaskohászattani Tanszék, illetve a kohómérnökképzés történelmének megőrzésére, ápolására, gazdagítására. Intézményi, Kari, tanszéki, illetve volt tanszékvezetői jubileumi események alkalmával minden esetben feldolgozta a vonatkozó történelmi folyamatot, megtartotta a kapcsolódó előadásokat és zömben megjelentette azokat, amint azt az alábbi összeállítás mutatja, kronológiai sorrendben: - A Vaskohászattani Tanszék története; Kohászati Lapok 1959.,12., pp. 362-363 - Emlékezés Szele Mihályra; Emlékülésen elhangzott előadás, ME Központi Könyvtár, 1982. február 11. - A kohászati felsőoktatás jelene. Vivat Academia Emlékkönyv; OMBKE-OEE, Budapest. 1985., pp. 187-198. (Társszerző: Sulcz Ferenc) - A kohómérnökképzés 250 éve. Előadás az Alma Mater 250. éves c. Jubileumi ünnepségén, 1985. szeptember 3. - A kohómérnökképzés múltja, jelene és perspektívái. Előadás a Magyar Bánya- és Kohómérnökképzés 250. éves jubileuma alkalmából rendezett kari konferencián, 1985. november 5., BKL Kohászat, 1986., 6., pp. 154-158. 23
Gácsi Zoltán - A tanszékalapító Kerpely. Emlékülés 1987. november 18-19., Miskolc, MAB Székház, BKL Kohászat, 1988., 6., pp. 245-248 - A hazai kohómérnökképzés helyzete és fejlesztési feladatai. DV Műszaki Napok 1990. november 7-9. - Emlékezés Simon Sándorra. Emlékülésen elhangzott előadás, ME Központi Könyvtár, 1990. november 30. - A bányász-kohász kapcsolatok történelmi gyökerei. Előadás a Kárpát-medence bányászata és kohászata a XX. században c. konferencián. ME 1994. augusztus 25-26. - 260 éves az Alma Mater. Jubileumi Konferencia plenáris előadása. ME 1995. szeptember 7. - A Miskolci Egyetem, mint tudományos műhely. Előadás a Miskolci évszázadok Rendezvénysorozaton. MAB Székház, 1996. május 18. Miskolc a Millecentenárium Évében c. könyv, 1997., pp. 305-314 - Jubileumi Emlékezések. A ME Kohómérnöki Karának Tudományos ülésszakán elhangzott előadás (1999. szeptember 1-2., Miskolc, MAB Székház) BKL Kohászat, 1999. 9., pp. 377-381. - Simon Sándor (nekrológ). Magyar Tudomány 2001., pp. 3-7. - Horváth Zoltán (nekrológ). BKL Kohászat 2004., 5., p. 57 - Kerpely Antal a tanszékalapító, BKL Kohászat, 2008., 1., pp. 7-10. - Horváth Zoltán szobrának avatóbeszéde, BKL Kohászat, 2009., 5., pp. 48-49. A felsoroltakon kívül, a szakterület karunkon kívüli más szakmai nagyságairól a következő megemlékezéseket tette: - Ivan Pavlovics Bardin akadémikus munkásságát méltató újságcikk, A Mi Egyetemünk, 1960. - Fabry Zsigmond, hazánk első üzemi metallográfusa munkásságának méltatása, A Mi Egyetemünk 1958., - Péch Antal munkásságának méltatása. Megnyitóbeszéd a Péch Antal és kora c. kiállításon., ME. 1995. december 1. 24
Farkas Ottó professzornak, a Műszaki Anyagtudományi Kar A hagyományápolás jegyében: - szerezte meg az OMBKE-től Nicolaus Jacquin-nek az Alma Mater nagyhírű selmecbányai professzorának nagyméretű olajfestmény-portréját a Kar számára (mai is a dékáni szoba falán van), - és készíttette el (MVAE anyagi támogatásával) a Vaskohászattani Tanszék tanszékvezetőinek (1972-ig) és Horváth Zoltán professzornak (MAL anyagi támogatásával) az olajfestésű portréját Farkas professzor most már az egyetlen olyan résztvevője Karunk munkájának, aki kohómérnöki tanulmányait az Alma Mater soproni időszakában az 1952-ben, Sopronban diplomázott utolsó évfolyam egyik tagjaként végezte. Így Karunk, általa élő kapcsolatban lehet a soproni múlt emlékeivel. Ezt a lehetőséget hallgatóink is igénybe veszik. Farkas professzor úr nemcsak kari, hanem 11,5 éven át tartó egyetemi vezetői pozícióban (8 év rektorhelyettesség és 3,5 év rektorság) is mindenkor határozottan támogatta a kar törekvéseit és szilárd meggyőződéssel védte érdekeit. Ez a magatartása nemcsak segítette a kar feladatainak megoldását, hanem azokban a nehéz időszakokban is védelmet nyújtott a kar számára, amikor néhány vezető minisztériumi tisztségviselőben és az egy évre egyetemünkre küldött miniszteri biztosban is érlelődött a Kohómérnöki Kar beolvasztására vonatkozó, burkoltan több megbeszélésen megfogalmazott javaslat. Farkas professzor úrnak akkori rektorunknak jelentős érdeme van abban, hogy önálló karként szolgálhatjuk az anyag- és kohómérnökképzést, valamint a szakterület kutatási feladatait. A Kohómérnöki Kar és a kohómérnökképzés reális megítélésére és népszerűsítésére mindenkor felhasználta különböző vezetői lehetőségeit is: - a sajtóban megjelent számos nyilatkozata, véleménye, interjúja, - a rádióban, televízióban elhangzott több állásfoglalása, 25
Gácsi Zoltán - a különböző bizottságokban kifejtett tájékoztató, ismertető megnyilatkozása révén. Tisztelt Professzor Úr! Isten éltessen sokáig, jó erőben, egészségben! Kívánok töretlen alkotókedvet és sok örömet, valamint hagyományos köszöntésünkkel Jó szerencsét! 26