tulajdona 2011. december A karacsony
Selma Lagerlöf: Szentséges éj Élt valamikor egy ember, aki nekivágott az éjszakának, hogy tüzet szerezzen. Bekopogott minden házba: - Segítsetek, jó emberek, feleségemnek kisgyereke született, és nagyon hideg a szobánk. Az éj azonban mélysötét volt, az emberek aludtak, senki sem válaszolt. Az ember továbbment, míg végre a messzeség határán tűz fényét pillantotta meg. A szabadban lobogó láng felé tartott. A tűz körül népes nyáj és idős pásztor hevert. Aludtak. A tűzkereső az alvókhoz ért. Látta, hogy a pásztor lábánál három megtermett kuvasz nyújtózik. A neszre fölrezzentek, pofájukat szélesre tátották, de nem jött ki hang onnan. Az ember látta, mint borzolódik a szőr a kutyák hátán, mint villannak meg fehér fogaik. A kutyák rárohantak, s ő érezte, hogy az egyik a combjába mar, a másik a keze után kap, a harmadik meg a torkának ugrik. Az éles fogak azonban nem engedelmeskedtek, s neki a legkisebb baja sem esett. Amikor tovább akart lépni, nem tudott a heverő fehér bárányok miatt. Annyira szorosan feküdtek egymás mellett, hogy képtelenség volt utat találni köztük. Az állatok hátán ment tehát előbbre, egészen a tűzig. A juhok közül azonban egyik se mozdult. Amikor az az ember a tűzhöz ért, a pásztor fölébredt. Idős volt, haragos természetű, mogorva mindenkivel. Fogta hosszú, hegyes végű botját, amit akkor szokott kezében szorongatni, ha a nyájra vigyáz, és az idegen felé vágta. A bot hosszú ívben elröpült, de mielőtt a jövevényhez ért volna, irányt változtatott, és tovább ért földet a mezőn. Az ember akkor odaállt a pásztor elé, és így szolt: - Jó ember, adj egy kis parazsat. Feleségemnek ma kisgyereke született. Tüzet kell raknom, hogy ne fázzanak. A pásztor legszívesebben így dörgött volna: Tűnj el! - de arra gondolt: - Kutyáim nem bántják ezt a jövevényt, juhaim nem ijedtek meg tőle, és hegyes botom messze elkerülte. Megdöbbent, és engedékennyé vált: - Végy, amennyit akarsz! A tűz majdnem kialudt már, és se venyige, se hasáb, hogy újra föllobogjon. Igaz, maradt egy halom parázs, de a jövevénynek lapátja meg edénye nem volt. Az öreg pásztor - kárörvendőn - ismét csak biztatta az idegent: - Végy hát, amennyit akarsz! (Közben befelé nevetett: Úgyse tudsz.) A jövevény azonban lehajolt: puszta kézzel szedni kezdte a parazsat, és kabátjába rejtette. A parázs nem égette meg a tenyerét, nem perzselte össze a felöltőjét. Vitte, mintha egy halom diót vagy almát vitt volna. Én - immár harmadszor - megint csak nem tudtam megállni: A nagyharagú, mogorva pásztor ezt látva, elcsodálkozott: - Miféle éjszaka ez? A kutyák nem marják meg az idegent, a juhok nem félnek tőle, a lándzsa elkerüli, s a tűz nem égeti meg. Újra odaintette az idegent, és megkérdezte tőle: - Mondd, milyen éjszaka ez, hogy mindenki irgalmas hozzád? Ő azt felelte: - Ha magadtól nem jössz rá, én nem mondhatom meg neked. S máris indult. A pásztornak eszébe jutott: nem eresztheti el csak úgy, ha kérdésére választ akar kapni. Fölkelt hát, és követte. Amikor annak szálláshelyéhez értek, a pásztor rádöbbent: de hát ennek az embernek még kunyhója sincs. Egy barlangban húzta meg magát az asszony és a gyermek, rideg szirt övezte barlangban. Arra gondolt: a védtelen gyermek bizonyára megfagy itt. S jóllehet kőszívű volt, megindult a szegénység láttán, és elhatározta, segít a gyermeken. Tarisznyájából hófehér, puha báránybőrt húzott elő. Odaadta az embernek: legyen takarója a kicsinek. Ebben a pillanatban megnyíltak a szemei és fülei, látta, amit eddig nem látott, hallotta, amit nem hallott. Ezüstszárnyú angyalok vették körül, kezükben citera. Túlcsorduló örömmel arról énekeltek, hogy ezen az éjszakán megszületett, aki a világot megváltja majd bűneitől. Értette már az öreg pásztor, miért nem marnak a kutyák, miért nem félnek a juhok, s a lándzsa miért nem sebez. Angyalokat látott, akármerre nézett: a barlangban ültek, s a hegyeken, és röptüket bámulhatta a boltozatos ég alatt. Seregekben jöttek az úton, megálltak a barlang bejáratánál, hogy lássák a kisdedet. Vidámság és játék hangja töltötte be a környéket, és a pásztor szívét, aki a sötétségben is látott. Boldog volt, hogy megnyíltak szemei. Térdre ereszkedett, és megköszönte Istennek.
Gyémánt Magyar karácsonyi népszokások A tél beköszöntével, december elejétől a hagyományoknak megfelelően kezdetét veszik a különféle népszokások, amelyek szorosan kötődnek a szent ünnephez. Régen a karácsony elképzelhetetlen lett volna azok nélkül a kedves szokások nélkül, amelyek még jobban fokozták az ünnep várásának izgalmait. Az elmúlt évtizedekben kissé elhalványult ezen szokások jelentősége. Szerencsére napjainkban ismét újjáélednek, meghittebbé varázsolva a szent karácsony ünnepét..........
Az én karácsonyom
A karácsonyi asztal Karácsonyi recept
Karacsonyi praktikak Színezd azonosra az összetartozókat! fokhagyma alma úgy helyezték egymásra a két abroszt, hogy a középvonalak csíkja keresztet alkosson az asztal alá tették, és Szent Józsefre, az ácsra emlékeztek dió karácsonyi morzsa asztalterítő szerszámok malac tyúk hal diós-mákos tekercs jövendöltek belőle gonoszűző hatása volt a család összetartozását jelképezte az elfogyasztójának jó házasságot jelent A karácsonyi morzsát, ami karácsonyi étkek után maradt (kalács, kenyér, mákos guba, fokhagyma), nagy becsben tartották, mert ennek is bűvös erőt tulajdonítottak. A morzsa Vízkeresztig az asztalon maradt, majd az abroszba kötve eltették, és mint varázserejű tárgyat, gyógyításra is használták. A baromfiknak is adtak belőle, a gyümölcsfák alá is szórtak. balszerencse, mert hátrafele kapar szerencse, mert előre túr sok halpikkely sok pénzt hoz a házhoz Karacsonyi jelkepek A karácsonyfa
A szaloncukor A karácsonyi képeslap
A gyertya Hans Christian Andersen A KIS GYUFAÁRUS LÁNY Kegyetlen hideg volt, hullott a hó és már sötétedett; az esztendő utolsó napját mutatta a naptár. A kemény hidegben egy szegény kislány járta a sötétedő utcákat, hajadonfőtt és mezítláb. Amikor elindult hazulról, még volt papucs a lábán, de annak nem sok hasznát vette. Mert a papucs nagy volt, igen nagy - az édesanyja hordta valamikor -, s ahogy két arra vágtató kocsi elől a járdára ugrott, egyszerre maradt le a lábáról mind a két papucs. Az egyikkel egy suhanc szaladt el - azt mondta, majd bölcsőnek használja, ha megházasodik, a másikat pedig meg se találta a szegény kislány. Mezítláb járta hát az utcákat, és kicsi lábát kékre-vörösre csípte a kegyetlen hideg. Rongyos kis kötényét összefogta: egy halom kénes gyufa zörgött benne, egy skatulyát meg a kezében szorongatott. Egész álló nap hiába kínálgatta portékáját, egy szál gyufát se vettek tőle, és alamizsnát se adott neki senki: Éhesen és hidegtől reszketve vánszorgott tovább; szívszakasztó látvány volt szegény. Csillogó hópelyhek tapadtak szépen göndörödő, hosszú szőke hajára, de nem is gondolt vele. Az ablakokból ragyogó világosság és sült liba pompás jó szaga áradt ki az utcára, hiszen ünnep volt, szilvesztereste. A szegény kis teremtésnek folyton csak ez járt az eszében. Behúzódott egy zugba, egy kiszögellő ház sarka mögé, s maga alá húzta csupasz lábát. Ott még jobban didergett, majd megvette az isten hidege, de hazamenni nem mert, hiszen egész nap egy garast se keresett, s az apja biztosan veréssel fogadná. Különben otthon se jobb, padlásszobájukban farkasordító hideg van, a tető hasadékain besüvít a szél, hiába tömték be szalmával meg ronggyal a nagyobb réseket. Már egészen meggémberedtek a kis ujjai. De jó lenne egy szál gyufa, csak egyetlenegy szál! Ha kihúzna egyet a skatulyából, odadörzsölné a falhoz, s meggyújtaná, a lángjánál megmelegíthetné a kezét! Végre rászánta magát, s meggyújtott egy szálat. Milyen vidáman sercent, s hogy lobogott a lángja! Fényes volt és meleg, mint a gyertyaláng, s a kislány boldogan tartotta fölébe a kezét. Csodálatos láng volt az! A szegény kis gyufaárus lány úgy érezte, mintha szép réztetejű, rézcsövű vaskályha előtt ülne - olyan jó volt nézni a tüzet, olyan jólesett melegedni mellette! Már a lábát is kinyújtotta, hogy átjárja a meleg, de abban a pillanatban kilobbant a gyufaláng, eltűnt a vaskályha, s a kislány ott ült a hideg falszögletben egy gyufacsonkkal a kezében.
Elővett egy másik gyufát, meggyújtotta. Odahullt a fény a falra, tenyérnyi világosságot vetett rá, s azon a helyen átlátszó lett a fal, mint a tiszta üveg: a kis gyufaárus lány beláthatott a szobába. Hófehér terítővel letakart, nagy asztal állt odabenn, finom porcelán edények csillogtak rajta, s a közepén aszalt szilvával meg almával töltött sült liba illatozott. S ami a legcsodálatosabb volt: a sült liba egyszer csak kiugrott a tálból, s késsel-villával a hátában, bukdácsolva indult a kislány felé. De jaj, megint ellobbant a gyufa lángja, s nem látszott más, csak a puszta, hideg fal. Újabb gyufát gyújtott: fényénél gyönyörű szép karácsonyfát látott, még szebbet, ragyogóbbat, mint amit karácsony este a gazdag kereskedő szobájában, amikor belesett az üvegajtón. Ott ült a fa alatt, s nézte a száz meg száz gyertyát az ágak hegyén, a tarka díszecskéket, amiket eddig csak kirakatban láthatott. Már nyújtotta a kezét, hogy levegyen egyet, de akkor megint kihunyt a csepp láng, és a sok karácsonyi gyertya lassan a magasba emelkedett, föl egészen az égig, s ott csupa tündöklő csillag lett belőle. Egyszer csak kivált közülük egy, s lehullott; ragyogó fénycsíkot hasított a sötét égen. - Valaki meghalt! - mondta a kislány; emlékezett rá, hogy a nagyanyja, az egyetlen, aki jó volt hozzá, s aki már rég meghalt, egyszer azt mondta Valahányszor lehull egy csillag, egy lélek áll az isten színe elé. Megint odadörzsölt egy szál gyufát a falhoz, s egyszerre nagy világosság támadt körülötte. A tiszta fényben ott állt rég halott nagyanyja, és szelíden, hívogatóan nézett le kis unokájára. - Nagyanyó! - kiáltott föl a kislány. - Nagyanyó, vigyél magaddal! Tudom, hogy itthagysz, ha a gyufa végigég, eltűnsz, mint a meleg kályha meg a sült liba, meg a gyönyörűséges szép karácsonyfa! Ne hagyj itt, nagyanyó! És gyorsan a falhoz dörzsölt egy egész csomag gyufát, hogy marassza a kedves nagyanyót; a sok gyufa olyan fényességet árasztott, mintha a nap sütött volna. A nagyanyó sohasem volt ilyen szép, ilyen erős. Karjára emelte a kislányt, s felemelkedett vele; magasra, igen magasra, ahol nincs hideg, éhség, félelem, ahol csak öröm van és fényesség. A hideg reggelen ott találták a kis gyufaárus lányt a házszögletben: kipirult arca mosolygott, de élet már nem volt benne, megfagyott a csodákkal teli éjszakán. Ott feküdt a halott gyermek új esztendő reggelén, körülötte egy halom gyufás skatulya és sok-sok elégett gyufaszál. - Melegedni akart szegényke! - mondták az emberek. Nem tudta senki, mennyi gyönyörűséget látott, s milyen fényesség vette körül, amikor nagyanyja karján mindörökre elhagyta ezt a sötét világot. Az én karácsonyi versem
Piramis Ajándék 1. Nézem, ahogy az est leszáll az ablakom előtt, Ezüstbe és fehérbe öltözik a Föld. Álmaink és bűneink, jó és rossz tetteink Ma hó takarja. 2. A világ bármely részén élsz és bárki vagy, Szeretném, hogy légy ma este egy kicsit boldogabb, Kívánj igazi ünnepet, kívánj igazabb életet, Ahogyan én neked. R. : Kívánj a szónak nyílt utat, És a dalnak tiszta hangokat, Kívánd, hogy mindig úgy szeresselek, Ahogy szeretnéd, hogy szeressenek! 3. Kívánd, hogy mindaz, amit ma éjjel gondoltál, Ugyanúgy igaz legyen holnap s holnapután, Kívánj igazi ünnepet, kívánj igazabb életet, Békés karácsonyt mindenkinek! Jézus születése Közel kétezer évvel ezelőtt élt Izráel egyik városában, Názáretben, egy Mária nevezetű nő. Egy éjjel megjelent előtte Gábriel arkangyal és tudtára adta, hogy hamarosan gyermeke fog születni, akit Isten fiakét fog tisztelni a világ. Mária megijedt, hiszen nem értette, milyen tervei vannak Istennek vele, de az angyal bátorító szavára vállalta a rábízott szerepet. Máriát nemsokára feleségül vette egy ácsmester, József. Népszámlálás céljából, a családnak el kellett hagynia Názáretet és a Jeruzsálemhez közeli Betlehembe mentek. Amikor megérkeztek Betlehembe, sehol sem találtak helyet. Mária érezte, hogy közeleg a szülés ideje, ezért egy istállóba húzódtak be. Így született meg a kis Jézus, akit a jászolba fektettek. A közeli mezőn lévő pásztorokat egy angyal értesítette Isten fiának születéséről. A pásztorok elindultak, hogy megcsodálják a kisfiút. Eközben három keleti bölcs is útnak indult. Számukra a betlehemi csillag jelezte az Úr Jézus születését, és azt a helyet, ahol megtalálhatják az újszülöttet. A pásztorok a bölcsekkel együtt rátaláltak a szent családra, térdre borultak előttük, és ajándékkal halmozták el őket.
1. Színezd ki kékkel a csillaggal jelölt részeket! Ezek jelképezik a térképen a tengereket, óceánokat. Színezd ki zöldre Magyarországot, majd sárgára Romániát! Színezd ki narancssárgára Izraelt! 2. Jelöld egy zöld ponttal a térképen, hogy hol laksz, majd egy pirossal, hogy hol van Betlehem! Kösd össze egy szakasszal a két pontot! Ha egy milliméter km-nek felel meg, megközelítőleg hány kilométerre vagy légvonalban Krisztus születésének helyszínétől? 3. Sorold fel a napkelet bölcsek nevét! 4. Mi vezette őket az útjuk folyamán? 5. Milyen ajándékot hoztak a kis Jézusnak?
6. Te milyen ajándékot adnál a Jézuskának? Miért? A karácsony története I. Őseink bár megtartották a karácsonyt, de sokkal fontosabb ünnepnek tartották a húsvétot. A karácsony jelentősége száz, kétszáz évvel ezelőtt kezdett hangsúlyosabbá válni. Ma a kereszténység egyik legnagyobb ünnepe, Jézus, a Megváltó születésének napja: a szeretet, az öröm, a békesség, a család, az otthon ünnepe. II. Az ókori rómaiak december 25-ét az iráni isten, Mithra születésnapjának tartották, akit az Igazságosság Napjának neveztek. Ez az alkalom a téli napforduló utánra esett, amikor a nappalok ismét hosszabbak lettek. Valószínű, hogy a keresztények úgy akarták háttérbe szorítani ennek ünneplését, hogy erre a napra tették Jézus születésének dátumát. Rómában már 336. december 25-én megemlékeztek Krisztus születéséről, de más helyeken sokáig január 6-án ünnepelték a karácsonyt. Valószínű, hogy az ajándékozás is római eredetű. Ők újévkor a gyerekeknek és a szegényeknek ajándékot adtak, a házakat pedig zöld növényekkel és lámpákkal díszítették.
III. Régóta társítják a karácsonnyal az örökzöld növényeket, mint a túlélés jelképeit. Évszázadokkal ezelőtt karácsony napján életfát, termőágat vittek a szobákba, ami az évről évre megújuló természet mágikus jelképe. Állítása általános volt hazánkban, de múlt században feltűnő karácsonyfa teljesen kiszorította. IV. A magyar karácsony szó szláv eredetű, s szintén a téli napfordulóra utal. Kevesen tudják, honnan ered az ünnep elnevezése. Legvalószínűbb, hogy a téli napforduló örömére, az azt megelőző várakozásra utal. Ilyenkor ettek, mulattak, meggyújtották az ünnepi fahasábot, elfogyasztották az ünnepi süteményt, fenyőfát állítottak, zöld növényekkel díszítették a házakat, jókívánságokat és ajándékokat váltottak. A tűz és a fény a meleg és a hosszú élet jelképei, ezért mindig fontos szerepük volt a téli ünnepeken. 1. Villámkérdések: Csak egy, esetleg két szóval válaszoljál a kérdésekre! a. Melyik ünnep volt fontosabb a karácsonynál? b. Hogy hívták azt az iráni istent, akit december 25-én ünnepeltek? c. A karácsonyt december 25-én és ünneplik. d. Mivel díszítették a lakásukat ilyenkor a rómaiak a zöld növényeken kívül? e. Minek a mágikus jelképe a termőág, az életfa? f. Mit jelent, mire utal a karácsony szavunk? g. Mik jelképezik a hosszú életet? a karácsonyfa 2. Mely részekben olvastál a következőkről? A karácsony jelentősége Karácsony az ókori Rómában Az örökzöld növények kapcsolata a karácsonnyal a hosszú élet jelképei A magyar karácsony kiszorította az életfát régen a húsvét nagyobb ünnep volt, mint a karácsony ajándékozás a szegényeknek, és a gyerekeknek téli napforduló az Igazságosság Napja szeretet, öröm, békesség, család a karácsony szó szláv eredetű életfa, termőág
3. Tedd igazzá az alábbi hamis állításokat! Őseinknek fontosabb volt a húsvét, mint a karácsony, ezért nem ünnepelték meg. A karácsony a kereszténység legjelentősebb ünnepe, Szűz Mária születésének napja. Ez az ünnep a tavaszi napfordulóra esik, amikor a nappalok ismét hosszabbak lesznek, mint az éjszakák. Romában már 336. január 6-án megünnepelték Jézus születését. A karácsonyfa állítása régebbi, mint az életfához, termőághoz kapcsolódó szokások. Karácsony Európa országaiban Anglia: December 24-én együtt díszítik a fát a családdal, majd a gyermekek (gyakran a felnőttek is) az utcán éneklik el a megtanult karácsonyi dalokat, ezért cukorkát kapnak ajándékba. Az óriási zoknik ott lógnak az ágyak végében. Az ajándékokat 25-én, a templomi Istentisztelet után bontják ki. Az ünnepi ebéd elmaradhatatlan része a karácsonyi puding, ami egyáltalán nem olyan, mint nálunk a puding. A gesztenyével töltött pulyka sem hiányozhat az asztalokról. Írország: December 13-án kezdik az ünneplést, ezt nevezik Little Christmas-nek, azaz Kis Karácsonynak. Vidéken még mindig elterjedt a Wren Boy-ok, az ócska ruhákba öltözött fiúcskák mutatványa. A gyermekek házról házra járnak, énekelnek és zenélnek egy kis aprópénz reményében. Szokás karácsony éjszakáján piros gyertyát, egy darabka karácsonyi süteményt és egy pohár whiskeyt az ablakba tenni a szent család számára, ha arra járna. Ausztria: A bécsi utcákon karácsonyi zene szól, a főtereken óriási karácsonyfákat állítanak. 24-én ünnepelnek, a fát is aznap díszítik, olyankor a nagyszülők sétálnak a gyerekekkel. Bécs híres a "kis Jézus búcsúja" nevű karácsonyi búcsúról. A városháza körül elterülő varázslatos karácsonyi parkról, ahol a rengeteg játék és színes program mellett jégpálya és kisvasút várja a gyerekeket, akik, mielőtt a vonatra felszállnak, levelet írnak a Jézuskának.
Bulgáriában: Szuravacska készül: ez somágakból összeállított bokor, vattával, süteményekkel és erőspaprikával feldíszítve. December 28-án, az ártatlan gyermekek napján, a kicsik ezzel elverhetik a felnőtteket. Ami ehető leesik, azt közösen fogyasztják el. Belgium: Már advent második vagy harmadik vasárnapján feldíszítik a karácsonyfát. A karácsonyban itt is a Mikulás a legfontosabb. A neve itt is Siner Klaas, és már december 4-én körbelovagol az egész országban, hogy felkutassa a legjobb és legrosszabb gyerekeket. Két nappal később visszatér, hogy kiossza az ajándékokat. Csehország: Úgy tartják, hogy szenteste csodák történnek, ezért az éjszaka megsúghatja a jövőt. Karácsonykor a Mikulás hozza az ajándékokat, az ő érkezését a gyermek Jézus jelzi kis csengettyűjével. Dánia: A mennyezetre adventi koszorút akasztanak és az együtt kivágott karácsonyfát gyakran saját készítésű díszekkel, dán zászlócskákból álló füzérrel, piros-fehér szívecskékkel díszítik. A hat órai karácsonyi vacsora fő attrakciója a desszert. A tejberizsbe egy mandulaszemet rejtenek, és aki megtalálja, az egy szerencsemalacot kap ajándékba. Vacsora után a papa bemegy a szobába, ahol a karácsonyfa áll, meggyújtja a gyertyákat, majd az egész család énekelve körbetáncolja a fát Finnország: A Télapó, "Joulu Pukki", mint tudjuk a lappföldi Rovaniemi városában él, ami Svédország, Norvégia és Finnország északi része. Saját irodával, sőt postabélyegzővel rendelkezik. A gyerekek minden karácsonykor levelek tömegével halmozzák el. Télen igen rövidek a nappalok, így hát a gyerekek már karácsony délelőttjén útnak indulnak, hogy karácsonyfát keressenek az erdőben. A fenyőt kivágják, hazaviszik, majd feldíszítik. Este az egész család együtt megy a temetőbe, hogy elhunyt hozzátartozóik sírjaira gyertyákat helyezzenek el. A karácsonyi vacsora lazaccal kezdődik, majd sajtleves és sült rénszarvashús követik egymást. Desszertként tejszínes szilvakrémet fogyasztanak. Franciaország: Az éjféli mise után, a halászok hallal teli kosarat helyeznek az oltár elé a kis Jézus iránti tiszteletük és szeretetük jeléül. Az éjféli mise után következik az ünnepi vacsora, amelyen libamáj, szarvasgomba, vadak, halak, gesztenyés liba, vagy pulyka kerül felszolgálásra. Desszertként fehér vagy fekete pudingot és tradicionális francia fatörzset tálalnak, amelyet piskótatésztából készítenek. Görögország: Szentestén egész éjjel tűznek kell égnie a házakban, hogy el ne jöjjenek a kalikancárik, a fekete ördögöcskék. E mögött az a hiedelem húzódik, hogy a világ egy fatörzsön áll, alatta van a gonosz alvilág. Az ördögöcskék megkísérlik összerágni a fatörzset, hogy a világ alázuhanjon. Ettől a csak tűz rettenti vissza őket. Az ünnep alatt csupán az idősebbeknek megengedett, hogy ételt és ajándékot osszanak.
Hollandia: A gyerekek otthonuk ajtaja előtt találják a meglepetéseket. Sinter Klass a Télapó holland neve, és ő sem az erdőből vagy az égből érkezik, hanem hajóval, egyenesen Spanyolországból. A hagyomány hátterében az áll, hogy Szent Miklós a tengerészek védőszentje is. Sinter Klass behajózását még a tévé is közvetíti. Izland: Az ünnep január 6-ig a háromkirályok napjáig tart. Egy izlandi legenda szerint 13 kis manó minduntalan megtréfálta és bosszantotta az embereket, különösen a gyerekeket. Ám amióta megjelent a Télapó, a manócskák megszelídültek, és azóta ajándékokat készítenek a gyerekeknek. De ha rosszak voltak, akkor csak krumplit kapnak. Lengyelország: A vacsorát imával kezdik. Közösen elfogyasztanak egy szelet különleges ostyát, amelyen Szűz Mária, József vagy a kis Jézus alakja látható, tesznek egy fogadalmat, és a haragosok kibékülnek egymással. Az asztalon a teríték közé szalmát raknak, és mindig fenntartanak egy helyet a váratlan vendégek számára. Szenteste királynak, ördögnek, angyalnak és pásztornak öltözött gyerekek lepik el az utcákat. Házról házra járva sütit és pénzt kapnak. Lettország: A helyi szokás szerint a Mikulás a szentestétől kezdve tizenkét napon keresztül minden este hoz valamilyen ajándékot a gyerekeknek. A lett ünnepi menü szerény: barna borsó, rétes, káposzta és kolbász kerül az asztalra karácsonykor. Németország: Szentestére feldíszítik a fát, megajándékozzák egymást, a gyerekek úgy hiszik, a Karácsonymanó lepte meg őket. A karácsonyi asztalon sok helyen ott a libasült vöröskáposztával, krumplival és a püspökkenyér. A gyerekek január 6-án királynak öltöznek, és így járják az utcákat, miközben minden kapura felírják a királyok neveinek kezdőbetűit. Norvégia: A kapun koszorúk, az ablakokban csillagok, a házak előtt szalmából készült kecskebakok és gabonakeresztek jelzik az ünnepet. A házakat belülről is feldíszítik, és mindent virágba borítanak. December 24-én ellátogatnak a temetőkbe és minden sírra égő gyertyát helyeznek. Érdekes szokás, hogy az ünnepi vacsora után a családok körbetáncolják a karácsonyfát, miközben együtt énekelnek. Olaszország: Olaszországban a gyermekeket kétszer ajándékozzák meg. Szentestén csupán apróságokat kapnak, a nagy ajándék Háromkirályok napján érkezik. Ezen a napon már csak a nagyon hagyományhű családoknál - a "strega befana", egy kis boszorkány jön el a kéményen át, és az angol Mikuláshoz hasonlóan juttatja el ajándékait. Oroszország: December 25-26 helyett csak január 6-án, vízkeresztkor tartanak nagy ünnepet. A szegényebb emberek is hónapokig takarékoskodnak, az ünnepi vacsora miatt. Az előétel a népszerű zakuszki, a blini (kis élesztős lazaccal, kaviárral töltött palacsinta) vagy a grúz eredetű, virágformájú töltött káposzta.
Portugália: A családok a tűzhely mellé sorakoztatják fel a cipőiket. Szenteste húzzák elő és bontják ki a lábbelikbe becsempészett meglepetéseket. Ezután fogyasztják el a tradicionális ünnepi vacsorát, amely sózott, szárított tőkehalból és burgonyából áll. Románia: A románoknak nagyon fontos a közös éneklés, de nem csak a templomban. Karácsony idején a gyerekek a házakat járják. Táskával a vállukon, bottal a kezükben és gyapjúsapkával a fejükön énekelnek, karácsonyi verseket szavalnak, és mindenkinek kívánnak valami jót az új esztendőre. Cserébe pénzt és süteményt kapnak. Spanyolország: Karácsonyfát állítanak, és ajándékot a gyerekeiknek, de az igazi ünneplésre a háromkirályok napján, január 6-án kerül sor. A gyerekek reggel ajándékot találnak a csizmájukban, amit természetesen a három király tett bele az éj leple alatt. Az utcákat feldíszítik, és tolongva követik a három király díszes hintóját, akik az este elérkeztével elvegyülnek a tömegben, és a gyerekek legnagyobb örömére egész este együtt járják az utcákat. Svájc: Zürichben mesevillamos fokozza az ünnepi hangulatot, amely körbeviszi a gyerekeket a városon. A villamoson utazó kicsik karácsonyi dalokat énekelnek, és édességeket kapnak. Svédország: A karácsonyfa alá szinte mindenhol bekerül a szalmából készült kecskebak az ajándékok mellé. Az ajándékokat, melyeket kis versek kíséretében adnak át a gyerekeknek, Svédországban a Télapó hozza, az ünnepi vacsora után. A "Jul"-on - szentestén Tomtétól illetve Nissentől félnek az emberek. Ezek a kis koboldok a házban élnek, és karácsonykor előjönnek rejtekükből, hogy bosszantsák a lakókat. Lecsillapításukra a családok egy tál rizskását helyeznek a padlásra, hogy a koboldok ezzel olthassák éhüket. Szlovákia: Karácsony este karácsonyfát állítanak, amit rendszerint együtt díszít az egész család. Este a vacsora után, amelynek elengedhetetlen desszertje a híres pozsonyi patkó, a gyerekek felkutatják a karácsonyi ajándékokat. Karácsonytól vízkeresztig gyakran rendeznek jelmezes összejöveteleket, amelyeken az egész falu együtt ünnepel. Szlovákiában egy tál kerül a karácsonyfa alá, benne pénzérmék (gazdagság), fokhagyma (egészség) és kenyér (elegendő élelem). Ukrajna: Jégapó három rénszarvasa húzza a szánt, amire az ajándékok kerültek. Vele van Hópehely leány is, aki ezüstkék, szőrmedíszítéses ruhát, fején pedig korona formájú hópelyhet visel.
1. Mely országra jellemző? Zürichben mesevillamos fokozza az ünnepi hangulatot. Jégapó három rénszarvasa húzza a szánt. Este a vacsora után, amelynek elengedhetetlen desszertje a híres pozsonyi patkó. Az utcákat feldíszítik, és tolongva követik a három király díszes hintóját A "Jul"-on - szentestén Tomtétól illetve Nissentől félnek az emberek. Karácsony idején a gyerekek a házakat járják. Szenteste húzzák elő és bontják ki a lábbelikbe becsempészett meglepetéseket. A szegényebb emberek is hónapokig takarékoskodnak, az ünnepi vacsora miatt. Ezen a napon a "strega befana", egy kis boszorkány jön el a kéményen át. A karácsonyi asztalon sok helyen ott a libasült vöröskáposztával, krumplival és a püspökkenyér. December 24-én ellátogatnak a temetőkbe és minden sírra égő gyertyát helyeznek. A Mikulás a szentestétől kezdve tizenkét napon keresztül minden este hoz valamilyen ajándékot a gyerekeknek Szenteste királynak, ördögnek, angyalnak és pásztornak öltözött gyerekek lepik el az utcákat. Egy izlandi legenda szerint 13 kis manó minduntalan megtréfálta és bosszantotta az embereket, különösen a gyerekeket. A hagyomány hátterében az áll, hogy Szent Miklós a tengerészek védőszentje is. Sinter Klass behajózását még a tévé is közvetíti. Szentestén egész éjjel tűznek kell égnie a házakban, hogy el ne jöjjenek a kalikancárik, a fekete ördögöcskék. Desszertként fehér vagy fekete pudingot és tradicionális francia fatörzset tálalnak, amelyet piskótatésztából készítenek. Szuravacska készül: ez somágakból összeállított bokor, vattával, süteményekkel és erőspaprikával feldíszítve.