Czukor Balázs: Mit tehet ma egy nő azért, hogy úgy tudjon szülni, ahogy szülni szeretne? Pais-H Szilvia - 2019-03-21 16:26:20 Csoportterápiának gondolnám, ha nem tudnám, épp egy színházi előadás próbája zajlik. A szereplők és az alkotók körben ülnek. Ahogy csajos estéken szoktunk, úgy mesélnek aztán egymásnak, a téma adott, ki hogy élte meg a gátmetszést, mennyire figyeltek a vajúdó anyákra a nőgyógyászok, miért kell szülés után még napokig a szülőszobán maradni, mitől bababarát egyáltalán egy kórház... Kézben a filc, zajlik a jegyzetelés, a táblán a hívószavak, otthonszülés, császármetszés, de a lényeg ennél sokkal izgalmasabb lesz. Két óra elröppen, és a nők őszintesége néha megrázóbb, aztán meg szórakoztatóbb, mint bármely előre megírt forgatókönyv. Czukor Balázs rendez a WSSZ-ben 2019.03.07 fotó: Nagy Jácint Az előadást Czukor Balázs rendezi alkotótársa Surányi Nóra, az előadás asszisztense pedig Salamon Júlia. Bálint Éva és Antal D. Csaba, a WSSZ színészei szintén a körben ülnek, később majd feltehetően ők terelgetik az előadást, mondják el a hosszabban megírt történeteket. Közösségi színház - ez az elnevezése annak, amit most látunk, Gátak és gátlások pedig a születendő előadás címe. A lényege, hogy szombathelyi civilek bevonásával készül, bemutató április 16-án lesz de ezt már a szünetben, a folyosón az alkotók mesélik. Míg az anyukák, a darab civil szereplői elrohannak a legkisebbekért a bölcsibe, bevásárolni, vagy csak bedobni valami ebédet, mi leülünk beszélgetni: - Honnan jött az ötlet, hogy részvételi színházat csináljatok, civilekkel? - Czukor Balázs: Házon belülről kaptuk a felkérést. Németh Károllyal, a WSSZ produkciós menedzserével részt vettünk Drezdában egy részvételi színházi workshopon. Utána született meg a döntés, hogy hozzunk létre egy hasonló előadást.
- Csináltatok már hasonló előadást? - Czukor Balázs: Nem, de jellemző a munkáinkra, hogy jobban bevonjuk a szereplőket, mint az megszokott. Például a Home Banknál is hasonló metódust alkalmaztunk, közösen formáltuk a színdarabot a színészekkel. fotó: Nagy Jácint - Surányi Nóra: Annyit még hozzátennék, hogy a Kolibri Színházban a tavalyi évadban, a színház megalakulásának 25. évfordulójára csináltunk egy közös előadást, ami ugyan nem részvételi színház volt, de az is nagyon hasonló módszerrel készült. A szereplői a Kolibri Színház alapító tagjai voltak, az előadás az ő életükről szólt. A próbákat interjúsorozatok előzték meg, ami alapján készült a szövegkönyv, az előadás pedig közös gondolkodás eredménye volt. - Kinek az ötlete volt, hogy a szülés és születés legyen a téma? - Surányi Nóra: Nagyon nem is választhattunk volna mást Balázzsal, mivel mikor ki kellett találni, hogy mi legyen a részvételi színház témája, ebben voltunk a leginkább érintettek. Nemrég született meg Róza, a kislányunk, és hozzá kapcsolódóan volt egy nagyon erős élményünk, mégpedig az otthonszülés. - Czukor Balázs: Az otthonszülést egy több hónapos felkészítés előzte meg, és sok mindennek mi is alaposan utánajártunk, ezért benne voltunk a témában. Azt érzékeltük, hogy a szülés és születés a közbeszédben nem kap elég hangsúlyt, és úgy láttuk, hogy a világunk egyáltalán nincs berendezkedve arra, hogy gyerekek szülessenek. Nóránál teljesen egyértelmű volt, hogy otthon szeretne szülni. Nem szerette volna, ha a kislányunk érkezése egy kórházzal lett volna összekapcsolva, ami inkább a betegségekhez köthető, nem a születéshez. - Egyre több apa is szeretne részese lenni nemcsak a vajúdásnak, hanem a születésnek is. - Nóra: A mi saját tapasztalatunk is ez, hiszen nálunk Balázs volt a dúla. Ő volt az, aki mindvégig aktívan segítette az otthonszülést. Tény, hogy a szüléssel kapcsolatban ma egy olyan kép él a fejekben, amelyben a központi helyet a férfi szülészorvos foglalja el. Ez azonban merőben új
találmány, hiszen korábban csak nők vehettek részt ezeken a rituálékon, férfiak be sem tehették a lábukat a szülőszobába. Czukor Balázs rendez a WSSZ-ben 2019.03.07 fotó: Nagy Jácint - Ahogy a próbát nézem, Balázs már-már dúlaként segíti megszületni az előadást. - Balázs: Elsősorban nem a saját véleményünket, világlátásunkat szeretnénk megjeleníteni. Azt vesszük alapul, hogy kik jelentkeztek, és milyen élettörténetekkel. Persze most már az is fontos, színházilag hogyan tudjuk ezeket a történeteket összedolgozni, fogyaszthatóvá tenni. - Hány szombathelyi nő történetét hallgattátok végig? Mi alapján választottátok ki, ki kerüljön be az előadásba? - Surányi Nóra: 2018. tavaszán a médiában a színház közzétett egy felhívást, amelyben kerestük azokat a szombathelyieket, akik szülés és születés témakörben szívesen elbeszélgetnének velünk. Így bárki, aki valamilyen szempontból hozzá akart szólni a felkínált témához, jelentkezhetett. Nyilván így a színházba járó, a WSSZ történéseit követő közeget tudtuk megszólítani. Körülbelül húszan el is jöttek a személyes interjúra. Fél év alatt belőlük szerveződött a mostani csoport. - Czukor Balázs: Nem válogatás alapján kerültek be az előadásba a szereplők. Aki úgy döntött, hogy szerepelni akar, itt van, próbál velünk, és jelen lesz az előadásban. - Akik jelentkeztek, azok elsősorban megrázó, fájdalmas élményeket hoztak? - Balázs: Nem feltétlenül, de mindenkinél más volt a motiváció, hogy miért jelentkezett. - Nóra: Érdekes megtapasztalni, ahány nő, annyi életszituáció, és annyiféle szülés. Ami lényeges, hogy nagyon különböző, hogy ki, mit él meg traumaként. Van, aki a gátmetszést vagy burokrepesztést, mások a rossz kórházi körülményeket. Akad, akinek az esett rosszul, hogy a nőgyógyász be sem mutatkozott, mások pedig kifejezetten örültek annak, hogy személytelenek maradhattak a szülőszobán. - Salamon Júlia: Óhatatlanul bekerülnek nehéz történetek is, de nem ezeket akarjuk csak és kizárólag
láthatóvá tenni vagy generálni a rendezésben kiemelt részletekkel. fotó: Nagy Jácint - Balázs: Azt keressük, hogy 2019-ben hol vannak a nők a szülés folyamatában. Mennyire tudatosak, mennyire adják ki a gyeplőt a kezükből, ruházzák át a szülés folyamatát az orvosra vagy egy intézményre. Mit tehet meg ma egy nő azért, hogy úgy tudjon szülni, ahogy szülni szeretne? - A nézők között bizonyára lesznek nőgyógyászok, és traumán átesett anyák is, hogyan lehet ennyiféle nézőpontot ügyesen összehozni? - Júlia: Praktikus megoldás erre, hogy az előadás végén szervezünk egy levezető beszélgetést, moderált módon, ahol mindenki elmondhatja a saját véleményét. Az előzetes interjúkon, beszélgetéseken részt vettek férfiak is vagy szakmai oldalról érintettek: egy helyi szülésznőgyógyász, egy szonográfus vagy épp egy dúla. Azt is tapasztaltuk, hogy aki ebben dolgozik, az is látja, mi zajlik a színfalak mögött. Nem feltétlenül a kórházzal kapcsolatos negatív asszociációkra gondolok, hanem az egészségügyi kommunikációs helyzetek összetettségére, és ebből a komplexitásból fakadó, mindkét oldalt érintő sérelmekre és pozitív tapasztalatokra egyaránt. A művészetnek azonban mégiscsak ez a lényege, hogy konfrontatív is legyen, hogy tükröket tartson. - Balázs: De nem szeretnénk, ha az előadás pusztán a mai magyar egészségügy állapotáról szólna. Viszont annyi kórházi történetet hallottunk, hogy kihagyhatatlan, nemegyszer leesett az állunk. - Mik azok a témák, amik kihagyhatatlanok? Otthonszülés, császármetszés? - Júlia: Az elején mi is így kezdünk, aztán rájöttünk, nem ez a lényeg, nem ezeket szeretnénk felsorakoztatni, inkább életutakban bemutatni, hogy ezeken belül mit is jelent a résztvevők számára a születés és szülés körüli időszak. Mik a hozott tapasztalatok, ki hogyan dolgozza fel, hogyan ismétlődnek a családi minták és modellek.
Még több kép a galériában fotó: Nagy Jácint - Balázs: Főként az élettörténetek határozzák meg a témákat, de azért a saját fantáziánkra is hagyatkozunk majd. Szerencsére nagyon jó csapat gyűlt össze, már most sokat tanultunk egymástól. Jól eső jellemzője a beszélgetéseknek, hogy a szereplők figyelnek egymásra, és egyre jobban engednek betekintés, hogy ki hogyan látja a saját életét a szülésen keresztül, kialakult egy erős bizalmi helyzet. Már most örülök, hogy belevágtunk ebbe a próbafolyamatba, és úgy látom, hogy leendő szereplők is örömmel vannak itt, és bizalommal vannak felénk. Powered by TCPDF (www.tcpdf.org)