Rottenbuch, 2012. június 2, szombat, 24. nap

Rottenbuch, 2012. június 2, szombat, 24. nap Este már nem esett, de éjjel még kaptunk egy adagot. Reggelre elállt, de egyenletesen szürke ég fogadott. Azért dacolva a helyzettel kint fogyasztottuk el reggelinket. Még mindig bizonytalan időben szálltunk motorra valamikor fél 11 előtt, hogy meglátogassuk a környék két legismertebb nevezetességét Hohenschwangau-ban, a bajor királyok nyári kastélyát és közelében II.Lajos nevezetes kastélyát, a Neuschwanstein-t. Jó 30 kilométer motorozás után, - közben igen csak fáztunk, - 11-kor érkeztünk meg. Már út közben láttuk, hogy a Neuschwanstein-i kastély völgy felöli oldala fel van állványozva. Ez nagyban rontja a látvány értékét. A motort letettük a turistainformáció mellett és bementünk érdeklődni. Mondták, hogy pár száz méternyire van a közös jegyiroda és adtak egy móricka térképet és árjegyzéket. Már itt láttuk, hogy legkülönbözőbb nációkból nagyon sokan vannak és a legrosszabb értelemben ez egy látványosság. Azért a település pár szép épülete, megint kivétel nélkül vendéglátóhelyek, már most megragadta a figyelmünket. A közös jegyirodánál végigálltuk a még nem túlzottan hosszú sort. Közben kitanultuk, hogy német és angol nyelvű csoportok mellett vannak audio guide-os csoportok is, ahol 13 nyelvből lehet választani, köztük van a magyar is. Mi ilyen csoportokba kértünk besorolást. Ekkor negyed 12 volt. A Hohenschwngau-i csoport háromnegyed egykor, a Neuschwanstein-i két órával később indult. 101

Mivel a térképek is csak fél órát jeleztek a Hohenschwangau-i várig, kicsit körülnéztünk a településen. Elsőnek vettünk egy képeslapot és bélyeget (külön helyen lehetett kapni) a gyerekeknek, majd sétára indultunk. A közeli tó, az Alpsee felé vettük az irányt. Közben több épületet is lencsevégre kaptunk, elsőnek a domb tetején álló kastélyt. Itt is van a mindenhol látott májusfa. Mint kiderítettük az oldalán lévő kis lapok a település legfontosabb nevezetességeit mutatják. Itt a felső kettő a két kastélyt ábrázolja, de a jellegzetesebb épületek, vendégfogadók, sőt üzletek is kaptak ilyen táblácskát. Gondoljuk más településen is így lehet. 102

A várhoz két úton lehet feljutni. Van egy közvetlen lépcső, ez rövidebb, és egy kocsiút, melyen lovas kocsikkal viszik fel a gyalogolni nem tudó, vagy akaró látogatókat. A kocsikat nagytermetű lovak húzzák, mint hajdan Pesten a szenes, vagy sörös kocsikat. Ezt az utat kerékpárosok is használják. Mi úgy terveztük a hosszabb úton megyünk fel és majd a lépcsőn jövünk le, mert lehet, hogy sietnünk kell a két hely között. A körbe felvezető út nem volt nehéz, egyetlen dolog zavart csak, hogy bár az utat rendszeresen takarították, a lovak mindenhol ott lévő ürülékét nemcsak kerülgetni kellett, hanem nagyon sok legyet is odavonzott. Erről az útról több irányba leágaztak turistautak. Egyikük az Alpsee-t kerüli meg. Az út egy pontján kilátóteraszra lehetett kimenni, de a fák nagyon sokat takartak a látványból. Hamar felértünk a várba, még jó fél óránk volt a csoport indulásáig. Ezt a szabadon látogatható területek megnézésére használtuk. Ez elsősorban a kert volt és a környező táj. A nagyon lepusztult várat Maximilian király újíttatta fel az 1830-as években és lett a király nyári rezidenciája. Fia és utódja II.Lajos innen irányította a közeli Neuschwanstein-i kastély építését. Halála után a régensherceg, Luitpold használta egészen 1912-ig. Azóta múzeum. Ma is a XIX. század második felének bútoraival és használati tárgyaival van berendezve. 103

104

A kastélyban fényképezni nem lehetett. Tulajdonképpen csak a lakóépületet mutatták be, azt viszont nagyon részletesen. Egy nagyon lakályos, szépen díszített épületben jártunk, melyben el lehetett képzelni, hogyan is folyt az élet. A szomszédos épület valószínűleg a személyzeté volt és kiszolgáló helységeknek adott helyet. Ma fölszintjén az elmaradhatatlan ajándékbolt üzemel. Innen lehet bepillantani az életképszerűen berendezett konyhába. Más részei nem látogathatóak. A vezetés végeztével vetettünk még egy pillantást a környező tájra. Észak felé a völgyben több tavat is láttunk. A várból nem tudtunk a lépcsőn lejönni, mint kiderült, az csak felfelé járható. A hosszabb úton percek alatt lejutottunk a településre, hogy onnan mintegy háromnegyed órás úton felkapaszkodjunk Neuschwanstein-be. 105

Sajnos a beállványozott oldalról közelítettük meg a kastélyt. Nem sokkal előtte egy nagyon szép fogadó áll. A vár előtt egy kilátóteraszról lehet megcsodálni az épületet és a vadregényes környezetet. Ezen az oldalon a kapuépület és tőle jobbra egy torony és mögötte a lovagok épületszárnya áll. Ezek rekonstrukciójával a 2000-es évek elején végeztek. Bementünk a várba. Az alsó udvaron gyülekeztek a csoportjuk indulását váró turisták. Itt már nagyon sokan voltak, különösen sok volt az ázsiai, japán és a kínai. A kapuépület nem szürke kőből épült. Vörös burkolata az egyetlen, mely valamelyes vidámságot kölcsönöz az egész kastélynak. 106

A felső udvar nagy része le van zárva. Azért bepillantást kaphatunk. Szemben a lakóépület, a palota, jobbra a lovagok, balra a hölgyek épületszárnya. A kastély építését II.Lajos halálakor leállították. Még egy kápolna és egy bástya szerepelt a tervekben, mely nem készült el. Feltételezzük, hogy maga a palota sem lett teljesen berendezve. A kastély nagyon szabdalt hegyek között épült. közelében egy szurdok húzódik, benne kisebb vízesés. A szurdok felett ível át a Marien-brücke. Erről a hídról nagyon jól látható a kastély. A vezetett túra, - megint audio guide-ot használtunk,- csalódást okozott. Alig néhány termet, II.Lajos szobáit, a tróntermet, és az Énekesek termét mutatták be. Az egész túl új volt ahhoz, hogy álmélkodhassunk a megoldásokon, ugyanakkor túlzottan hivalkodó volt, másfél száz évvel ezelőtt már más idők jártak. Az egész nagyon sötét volt. Látszott, hogy a méretek hatalmasak. Négy emeletet másztunk fel a király termeihez. Hogy mi célt szolgált a másik három, azt nem igazán tudni. Bár nagyon sok szép és értékes dolgot mutattak be alapjában nem tetszett. Szürkeségével és sötétségével II.Fülöp Madrid melletti El Escorial-jára emlékeztetett. Mindkettő egy megalomániás király agyszüleménye. A vezetett túra végén lemásztuk a négy emeletet. Közben átmentünk az ajándékbolton és bepillantást nyerhettünk a konyhába is. A sok helység egyikében kiállították a vár makettjét. Ez adott tulajdonképpen a legjobb áttekintést a várról. Kár, hogy üvegvitrinben helyezték el, így nehéz volt fényképezni a visszatükröződés miatt. Az sem kedvezett, hogy mindig sokan voltak körülötte. 107

Egy oldalajtón kiérve a várból a tömeggel elindultunk a Marien hídhoz. Errefelé már nyomasztóan sokan voltak. És nem a hétvégéző turisták, hanem a külföldiek. A híd felé haladva egy pontról jó kilátás nyílt a szomszédos hegyen álló Hohenschwangau-i várra és környezetére. A kastélytól, balra az Alpsee jobbra a Forggensee egy kis darabja látszik. Ez utóbbi partján van Füssen. Érintettük a település és a vár közötti buszjárat végállomását, majd rátértünk a hídhoz vezető útra. Az aszfaltozott gyalogút elég erősen emelkedett. A hídhoz érve a tömeg olyan nagy volt, hogy szinte nem lehetett rámenni a hídra. Zsóka nem is vállalta, én is féltem. Komolyan lehetett tartani attól, hogy leszakad. A pallók vészesen mozogtak a sok ember súlya alatt. Azért óvatosan betülekedtem a híd közepére és sikerült készítenem két képet. Az egyik a szurdokban lévő vízesést mutatja felülről, a másik a kastélyt. Innen látszik talán a legszebben és az állványzat sem annyira zavaró. Készítettem még egy video snittet is a kastélyról, de a hangzavarban nem is kísérleteztem hang felvételével. 108

Amilyen gyorsan csak lehetett visszatértem a stabil altalajra. Egyszerűen nem értem, a hatóságok miért nem korlátozzák valamilyen módon a hídon tartózkodók létszámát. A motorhoz gyorsan lejutottunk. A busz végállomástól indult egy meredek murvázott út lefelé. Szerencsére senki sem használta. Ez később egy szintén meredek erdei ösvényben folytatódott, majd elérte azt az utat, melyen felfelé jöttünk. Azt lekeresztezve egy aszfaltozott sétaúton közvetlenül a motorunk mellet értünk ki. Ekkor jócskán elmúlt négy óra már. Felültünk a járgányra és elindultunk Füssen felé. Erre két okunk volt. Egyrészt kenyeret kellett venni hétfő reggelire, másrészt a város maga is ígéretesnek tűnt. Pár perc alatt megtettük az öt kilométeres utat. Elérve a város határát, megpillantottuk a várat. Bemotorozva a központba elsőnek egy francia piac mellett álltunk le. Itt lehetett volna bagett-et venni, de úgy gondoltuk, passzoljuk. Később egy pékségben kaptunk négy zsömlét potom 1.40 euróért. A városnézést egy sétálóutcában kezdtük. Célunk a vár elérése volt. 109

Közben elmentünk a városháza épülete mellett. Sok időnk nem volt a nézelődésre, de nagyon jó benyomást keltett a város. Itt kicsit tetten értük a délvidéki üdülővárosok hangulatát. A délutáni napsütésben a sétálóutcán az emberek kint ültek a kávézók, éttermek asztalai mellett és az egész valahogy színesebb volt, mint amit az elmúlt napokban láttunk. Egy fagylaltos régi kocsija is színesítette a képet. Megérzés szerint haladtunk. Elértük a már távolról is látott templomot, mellette láttunk egy feltehetően kolostorépületet. Tovább haladva az emelkedőn egy lefelé igyekvő úrtól megtudtuk, hogy a vár öt óráig van nyitva. Ekkor öt perccel jártunk öt előtt. Gyorsan folytattuk utunkat, remélve, hogy valamennyit még láthatunk. Be is 110

értünk a várudvarra. Ott természetesen minden zárva volt, de még körbenézhettünk. A vár alapjában egyszerű sima falak, egyszerű ablakokkal. A belső falfelületeket a festés teszi érdekessé. Az ablakok köré olyan díszítés került, mely változatos ablakkereteket mutat, egyes ablakoknál zárt erkélyek hatását kelti. Nem tudjuk, ma milyen intézmények kaptak helyet az épületekben. Annyi biztos, hogy van itt egy galéria. Egyébként a vár XII. és a XVI. század között épült és felújítását tavaly fejezték be. A rövid körbepillantás után indultunk vissza. A templomba nem tudtunk bemenni, mert szertartás volt. Vetettünk még egy pillantást a várra, lefényképeztünk még pár érdekes házat, háttérben a magas hegyekkel és megkerestük motorunkat. Füssen-ben tett rövid látogatásunk kellemes színfoltja volt a mai napnak. 111

Jó fél óra alatt visszaértünk a kempingbe. Motorunk nagyon jól jött. Meg is állapítottuk, hogy most már nemcsak a lakott területet jelző táblákat kell figyelni, hanem lassan a 70 kilométereseket is. Hat órára értünk a lakóautóhoz. Első dolgunk volt lezuhanyozni, utána melegítettük meg az elmúlt napok maradékait. Vacsora után megittuk a májusi pezsgőt. Másik apropója a mai pezsgőzésnek, hogy nyilvántartásom szerint a mai lesz az ezredik éjszakánk a lakóautóban. A szám pontosságát illetően lehetnek viták, hiszen amikor átkompoztunk Norvégiába, illetve Írországba a fedélzeten töltöttük az éjszakát, tavalyelőtt a franciaországi árvíz éjszakáján nem igazán aludtunk, tavaly pedig Marokkóban egyszer a sivatagban éjszakáztunk. Azért minden esetre tiszteletet parancsoló a szám Rottenbuch, 2012. június 3, vasárnap, 25. nap Éjjel későig írtam a naplót és reggel nem nagyon akaródzott a felkelés. Nem is volt igazi programunk mára. Két lehetőség kínálkozott. Vagy teszünk egy kisebb motoros túrát a déli irányban, vagy egy gyalogos kirándulást a környéken. Éjjel már nem esett, de azért éppen akkor, amikor kilenckor nekikezdtünk a reggeli készítésének leesett pár csepp. Természetesen megint csúnya felhők voltak mindenfelé és ezért a reggelit az előtető alatt kezdtük el. Nem értünk a végére, amikor felerősödött a szél és eleredt az eső. Az előtetőt csúnyán csapkodta, mi félve, hogy baj lesz, gyorsan becuccoltunk és a tetőt behúztuk. Az utolsó falatokat már a kocsiban ettük meg. A bizonytalan időben jött az alternatív program: kimostunk egy adagot, az elmúlt napokban összegyűlt dolgokat. Amíg a gépek dolgoztak, mi olvastunk. Mire a szárítás is lefutott közel jártunk az egy órához és az idő kicsit megemberelte magát. A motoros túra lehetőségét elvetettük, de egy kisebb sétára még vállalkoztunk. Előtte viszont, kihasználva a jó időt, felszereltük a motort. 112

Két óra lett, mire könnyű ruhában útra készek lettünk. A kemping tulajdonosától kapott térképen kinéztünk egy kisebb körutat a közeli dombokon. Először a kemping mellett kapaszkodtunk fel egy kisebb emelkedőn. Innen láttuk, hogy a kempinghez tartozik egy kisebb fürdő tó is. Ez nem medence, de valószínűleg mesterségesen alakították ki. Természetes partjai és medre van, partján különböző játékok és a fürdőzéshez szükséges eszközök. Tovább menve csaknem végig a parasztgazdaságok között vezető aszfaltúton mentünk. Mint kiderült, kialakítottak itt egy un. tejutat. Ez egy tanösvény szerű valami. Talán tíz állomáson adnak rövid tájékoztatást a tejgazdálkodás különböző aspektusairól. Minden úgy van szerkesztve, hogy gyerekek is értsék. Egyes helyeken kérdéseket tesznek fel, máshol játékok állnak rendelkezésre. Érint egy sajtkészítő üzemet is. Mi sajnos sem pénztárcát, sem igazolványokat nem hoztunk magunkkal, így nem is mentünk be. Az út maga nagyon könnyű, babakocsival is járható. Ezen a bizonytalan időjárású vasárnap koradélutánon elég sokan járták körbe az utat. A séta kellemes volt a mezők és legelők között, a nap csak időnként sütött és különösen a séta vége felé tartani lehetett az esőtől is. Végül négy órára értünk vissza. Később még jobban besűrűsödtek a felhők és valószínűleg nem fogjuk megúszni szárazon. Kihasználva a jó lehetőségeket este ismét sütöttünk. A maradék krumplink mellé cukkini, hagyma és virsli került a grillre. Amikor neki kezdtünk a sütésnek, már esett az eső. Mivel a kocsi vége felöli oldalról csapott, fel kellett tegyük az előtető oldallapját. Ez már Norvégiára elkészült, csak azóta nem sokszor használtuk. Fel is fedeztünk egy konstrukciós hibát, javítása az első adandó alkalommal meg fog történni. Még sehol sem jártunk a sütésben, amikor nagyon rázendített. Nem is emlékszem, hogy kaptunk-e valaha ekkora esőt, amikor az előtető alatt kellett, hogy legyünk. Az előtető felállításakor nem számoltam komoly esőre, arról volt szó, hogy csak azért húzzuk ki, hogy megszáradjon, ezért nem figyeltem az oldalirányú lejtésre. A sütés közben sem arra koncentráltam, hogy mi van az előtetővel. A vége az lett, hogy a sok összegyűlt víz alatt elkezdett összerogyni. Zsóka szerencsére még időben elkapta és több vödörnyi vizet öntöttünk ki belőle. A sütést rendben befejeztük és még mindig zuhogó esőben el is fogyasztottunk mindent. Amikor végeztünk, kezdett el csendesedni és a mosogatást és zuhanyozást már különösebb gond nélkül tudtuk lebonyolítani. Holnap tovább megyünk. Rottenbuch-ban megnéztünk mindent, sőt többet is, mint amit terveztünk. A hely kellemes volt. Úgy határoztunk, visszahozzuk a programba München-t. Este még Rózsit fel kell készíteni a változásra. Még 113

lehasználom a maradék fél órámat az Interneten. Leginkább egy e-mailt tervezek küldeni a kicsiknek. Olchin, 2012. június 4, hétfő, 26. nap Este nyolckor ismét elkezdett esni és meg sem állt reggel tízig. Mi azért fél kilenc körül elkezdtük a napot. Az, hogy bent ettünk, az természetes. Az úti előkészületeket is esőben végeztük el. Hiába használtunk esernyőt, csak eláztunk egy kicsit. Mire indulásra készek voltunk elállt, és nem is esett egész úton. A legutóbbi tervekkel szemben München felé vettük az irányt. Ez nem volt Rózsiba betáplálva, reggel a készüléken programoztam be. Nem igazán nyerte meg a tetszésünket az az útvonal, amit kiválasztott. Ezért egész nap folyton felülbíráltuk a javaslatait. Ezzel nem is lett volna baj, csak az, hogy az utolsó 20 kilométeren hallgattunk rá és mindenféle bonyolult utakon hozott ide. Mára egy nagybevásárlás is volt a programban. Wilheim-ben az első utunkba került Aldi-ba bementünk. Elég lehangoló volt. Sokan is voltak, de az egész olyan rendezetlen benyomást keltett. Ilyen tapasztalatunk volt már Franciaországban is. Az osztrák, szlovén és magyar üzletek közelébe sem jönnek. Nem is vettünk mást, mint amire mindenképpen szükségünk volt, sőt a paradicsomjuk nem is tetszett, így azt máshol kell beszerezzük. Kártyánkat itt sem fogadták el. Próbáltunk még keresni egy Lidl-t, de olyan nem toppant elénk. Egy órára értünk a kempinghez. Kiderült, hogy háromig nincs nyitva a recepció. Körbesétáltunk, mindent kitanulmányoztunk. Egy elég kellemes hely, sok állandóval, de azok nagy része nincs kint. Túrázó alig tucatnyi van, németek és természetesen pár holland. Egy kisebb tó partján vagyunk, ahogy néztük vize elég tiszta és szoktak benne fürödni is. Ez mostanság az időjárás miatt nem téma. Az autópálya itt van szinte közvetlenül a kemping mellett, eléggé behallatszik. Az S-Bahn megállója kb. 4 kilométer, úgy, hogy motorra lesz szükségünk. Fél kettőkor megjelent a tulaj és kijelölt nekünk egy parcellát, azzal, hogy három után elintézzük az adminisztrációt. Letáboroztunk, elég szűk a parcella, de nekünk éppen elég, a szomszédosokon egyelőre nincs senki. Gyorsan leszedtük a motort. Háromkor elintéztük a regisztrálást. ADAC kedvezménnyel 21 euró az ár, de benne van a villany méretlenül, és adtak 10, illetve 50 centeseket a mosogatóhoz és a zuhanyozáshoz. Kaptam néhány tájékoztatót az S-Bahn jegyek áráról. Húsz percenként közlekedik. Kihasználva a villany lehetőséget és, hogy korán van még, megszavaztunk egy milánói spagettit. Ez jó lesz még holnapra is. Utána valószínűleg megcsináljuk még a ma vett padlizsánt is. 114

Olchin, 2012. június 5, kedd, 27. nap Amíg főtt a vacsora kaptunk egy kiadós esőt. Megint a kocsi vége felöl csapott, de most időnk sem volt feltenni az oldallapot az előtetőre. Mire megvacsoráztunk el is állt és a padlizsánt már majd hogy nem napsütésben sütöttük meg. Utána még arra is volt idő, hogy az oldallapon elhatározott módosítást végrehajtsuk. Kilencig kint is tudtunk maradni. Ekkor a hideg zavart be. Éjjel a várakozásnál hidegebb volt, kilenc fok alá süllyedt a hőmérséklet. Reggel csak nehezen akart felmelegedni. Amikor nyolckor felkeltünk, még nem volt tíz fok sem. Bár hajnalban láttunk pár kék foltot az égen, reggelre egységesen szürke volt körben, és minden pillanatban várható volt az eső. A hideg volt az elsődleges ok, hogy nem is kísérleteztünk a kinti reggelivel. Mivel mára egy Müncheni városnézés volt betervezve, és ehhez egy motorozás is tartozik az S-Bahn-ig, nagyon nehezen készülődtünk. Végül tíz órakor útra készek voltunk. Jól felöltöztünk, és még a kesztyűt is elővettem. Ekkor volt vagy 13 fok. Eredetileg nem a legközelebbi állomásra terveztünk elmotorozni, hanem kettővel beljebb. Ez kb. 5 km többletmotorozást jelentett volna, és ennek fejében lehetőség kínálkozott, hogy csak belvárosi napijegyet vegyünk. Végül, bár Rózsi térképén kitanulmányoztuk a dolgot, elkevertünk és mégis csak a helyi állomásnál kötöttünk ki. Nem is bántuk igazán, a reggeli hidegben a jó négy kilométer is elég volt a motoron, és a bizonytalan időben még este is jól jöhet, hogy kevesebb a motorozni való. Az állomáson tegnapi tanulmányaink alapján, ha nehezen is, de közölni tudtuk a jegykiadó automatával, mit is akarunk, és mire lebonyolítottuk a műveletet, már sietnünk is kellett a peronra, mert jött a vonat. Itt 20 percenként van járat a belváros felé. Gyenge fél órát vonatoztunk a város főteréig, a Marienplatz-ig. Kiérve a föld alól, nagyon sok embert láttunk a téren. A pár perc múlva kezdődő 11 órás harangjátékot várták. A teret uralja a városháza neogótikus épülete. Tőle balra a régi városháza épülete hívja fel magára a figyelmet. 115

Első dolgunk volt, hogy a városháza épületében lévő turistainformációs irodát felkeressük és legfőbb munkaeszközünk a várostérkép mellett információt szerezzünk a közlekedési napijeggyel összekapcsolt City Tour Card-ról. Ezek birtokában megcsodáltuk a harangjátékot, a tér közepén álló oszlop tetején az aranyozott Mária szobrot és a homlokzat mélyedésében mozgó alakokat, majd betértünk a városháza udvarába. A városháza miatt a tér hangulata erősen emlékeztetett Brüsszel főterére. 116

Elhagyva a városházát, mely igen csak magasra állította a mércét, elkezdtünk bóklászni a belvárosban. Utunk a Rezidenz-hez, a bajor királyok palotájához vezetett. Ez egy hatalmas épületegyüttes, sajnos elég sok helyen fel van állványozva és csak a homlokzatot mímelő molinók látszanak. Itt van egy múzeum és a kincstárat is lehet látogatni. Ez lesz holnapi programunk fő tétele. A Residenz előtti Max-Joseph téren áll az állami operaház épülete. Ezen a részen München már kisvárosias képet mutat. Sehol sem lehet tetten érni Párizs, London, Madrid vagy Milano hangulatát. Betértünk a Residenz egyik udvarába és a múzeum előterébe, hogy tájékozódjunk a lehetőségekről. 117

Elhagyva a palota együttest a Feldherrnhalle előtti térre értünk ki. Itt egy háromívű panteon alatt nagy hadvezérek szobrai állnak. Sajnos nem tudtuk megnézni, mert a téren nagyban folytak a délutáni ugrógála előkészületei, mely olimpiai kvalifikációs verseny lesz. A sok sátor között felállítottak egy nekifutót és egyik végén a rúdugrók, a másik oldalán távolugrók részére egy ugróhelyet. A téren áll München egyik legjelentősebb temploma, a Theatinerkirche. Belseje gazdagon díszített, de nem volt zavaró, mert az oltárkép és az ébenfa szószék kivételével minden tört fehér. Az Odeonplatz felé sétáltunk tovább és két szép palota ragadta meg a figyelmünket. Itt gondoltunk egyet és felültünk a földalattira, mely kivitt minket az olimpiai parkba. A korábbi olimpiák helyszíneit szeretjük felkeresni. Így tettünk Lillehammer-ban és Barcelona-ban is. Ez most különleges élmény volt, mert az olimpiai park a város központjától nem messze ma is egy élő közösségi tér. 118

A létesítményeket ma is használják, látszatra a müncheniek kedvelt helye. Kicsit olyan, mint nálunk a Városliget, csak sokkal nagyobb. Az uszodában tevékeny élet folyt, a kis csarnokot rendezvények céljára használják, a nagycsarnokban éppen felújítási munkák folytak. A stadion, mint tudjuk, a közelmúltig a Bayern München focicsapatának otthona volt. A létesítményeket kiegészítette a TV torony, a park szimbóluma, és utólag építettek ide egy jégcsarnokot is. A létesítmények között állt az olimpiai láng fáklyája. 119

A fáklyával szemben egy téren rozsdamentes acéllapokba gravírozva emléket állítottak valamennyi bajnoknak. Megtaláltunk hat magyar nevet is. Az egész park egy mesterséges tó partján van, mely nem tudjuk volt-e helyszíne annak idején valamelyik sportágnak. A parkot délről egy domb határolja. Ezt egy tábla szerint a II. világháború után a lebombázott épületek törmelékéből mesterségesen építették. Tetejéről jó kilátás nyílik az olimpiai létesítményekre. Innen lehet a legjobban látni azt, ami már a sétánk során is feltűnt. Az egész együttes egy egységes építészeti elgondolás szerint lett kialakítva. A létesítmények mindegyike nagyrészt a talajszint alá került, általában csak a tetők emelkednek ki. A csónakázó tó partján a mai hűvös délutánon is pezsgett az élet. Többen csónakkal szelték a vizet, mások csak sétáltak, vagy a környező dombokra 120

másztak fel. A legnépszerűbbek azok a kb. két méter átmérőjű átlátszó műanyag gömbök voltak, melyekben egy-egy gyerek a víz tetején próbált megállni. Az olimpiai park szerves része München emblematikus gyárának, a BMW-nek telephelye. A különleges kialakítású irodaépület és a csupa üveg kiállítási pavilon, mely a BMW Welt (BMW világa) és a BMW múzeum otthona a park közvetlen közelében van. Előbbi szabadon látogatható, mi is betértünk egy rövid sétára. Mielőtt elhagytuk a parkot, egy ajándékboltban megkíséreltünk Bayern München mezeket venni a fiuknak. Nem volt, de az elárusító hölgy nagyon kedvesen javasolta, hogy próbáljunk meg érdeklődni a Marienplatzon az információs irodában. Visszatértünk a földalatti állomására, ahol meglepően sokan várakoztak. A szerelvény érkezését a tábla azonnalra jelezte, de nem jött. Később a táblán észrevettük a figyelmeztetést, hogy valamilyen technikai hiba miatt gond van a menetrend tartásával. Végül megérkezett egy szerelvény, melybe mindenki beszállt és még mindig nem volt zsúfolt. Az állomáson várakozott még vagy öt percet és utána indult csak el. Egy közbenső állomáson leszállítottak, mondván, hogy a szerelvény fordul vissza. A másik vágányon viszont bent állt egy azonos vonalszakaszon közlekedő, de más viszonylatú szerelvény. Arra felszálltunk és talán kicsit több mint negyed óra késedelemmel megérkeztünk célunkhoz. Nagyon tanulságos volt, milyen fegyelmezetten kezelték mind az utasok, mind a közlekedési vállalat emberei a helyzetet, Nem volt semmi 121

rohangálás, tülekedés, morgolódás, Mindenki várt nyugodtan, viszont nagyon hamar valamilyen megoldás adódott a továbbjutáshoz. Az irodában egy férfihez mentem, gondolva, hogy ő tájékozottabb foci ügyekben. Azonnal mondta is, hogy egy közeli mellékutcában van a Bayern München centruma. Ha nem is könnyen, de megtaláltuk az utcát. Ott volt pár emléktárgy üzlet, köztük egy focis relikviákra szakosodott, és egy, a München 1860 tárgyait árusító. Bayern-es üzletet nem találtunk. A focis üzletben voltak mezek, de gyerek méretben csak német válogatott. Ez most az EB napjaiban keresettebb, mint a Bajnokok Ligája döntőt nem rég elvesztett Bayern München-é. Meg is vettük mindkét fiúnak. Kaptunk a lakóautóra német matricát is. A boltot keresve azért a környezetről sem feledkeztünk el. A bolt utcája, az Orlandostrasse maga is egy hangulatos hely. Megszerezve a megrendelt mezeket elsétáltunk még az Isartor-hoz. Itt betértünk egy négyszintes sportáruházba azzal a szándékkal, hogy Zsókának vegyünk egy komolyabb túracipőt és esetleg könnyű bélelt jackyket. A pince szinten voltak a vízi sport eszközök. Ott láttuk annak az összeszerelhető kajaknak a modernebb, de a régitől alapjaiban nem eltérő 122

változatát, melyet öcsém még jó 45 évvel ezelőtt hozott az NDK-ból és számos emlékezetes vízitúrán szolgált, míg végelgyengülésben kimúlt. Akkoriban 5200 forint volt otthon az ára, az NDK-ban lényegesen kevesebb. Ma közel 3900 eurós árcédulát láttunk rajta. A túracipők árai is hasonlóak voltak, jellegzetesen 150 euró. Ezután a jacky-t meg sem néztük. Eddigre elfáradtunk és bár kicsit felmelegedett, az egész napos fagyoskodás is megviselt. Felszálltunk az S-Bahn-ra, - azonnal jött, -, de nem jöttünk végig, hanem leszálltunk egy ígéretesnek tűnő bevásárlóközpontnál. Néhány érdektelen bolt mellett csak egy DM és egy Lidl volt. Ez utóbbiba betértünk és megvettük azokat a dolgokat, melyeket tegnap nem kaptunk meg. Siettünk a vásárlással, - csak a Telekom közeli épületét és tornyát kaptuk le sebtében, - és a 20 perc múlva érkező következő vonatot éppen elkaptuk. A vonaton határoztuk el, hogy este csak hideget, sajtot, angolszalonnát és salátát eszünk, természetesen vörösborral. Ehhez kenyeret kellett vegyünk még. Amikor Olchin-ban leszálltunk a vonatról betértünk a faluba egy bagett-ért és gyorsan visszamotoroztunk a kempingbe. A napsütés ellenére kicsit fáztunk a robogón. Öt óra után érkeztünk meg. Gyorsan megvacsoráztunk és lezuhanyoztunk, a mosogatást passzoltuk, reggelre van elég tányérunk, evőeszközünk. Sokáig nem lehetett kint maradni, ma a hideg volt az, ami bezavart a kocsiba korán. Olchin, 2012. június 6, szerda, 28. nap Éjjel még egy kicsit hidegebb volt, mint előző nap és a reggel is hasonlóan alakult, csak kicsit hamarabb keltünk útra. Most simán megtaláltuk a Lochhausen felé vezető utat, csak a pályaudvar belövése sikeredett harmadszorra. Letettük a járgányt, a jegyváltó automatával rutinosan közöltük egy egynapos City Tour Card-ra vonatkozó igényünket, a fizetés is simán lebonyolódott. Éppen végeztünk, amikor megjött a vonat. A főpályaudvarig mentünk, mert ott szálltunk át a 17-es villamosra Nymphenburg felé. Alig értünk ki a föld alól jött is a villamos és 11-re a kastély jegyirodájában voltunk. Előtte még, ahogy a kastély felé mentünk megcsodáltuk az igencsak terjedelmes épületegyüttest. 123

Nymphenburg a bajor királyok nyári rezidenciája volt az 1600-as évektől. Ide költözött ki az udvartartás. A múlt napokban meglátogatott Hohenschwangau-i kastély csak amolyan nyaraló volt. Ott egy kellemes hangulatú, kevésbé kötött formájú kastélyt láttunk, Nymphenburg-ban viszont egy komplett udvartartás elhelyezésére alkalmas kastéllyal van dolgunk. nyílt vízfelület van ezen az oldalon is. A négyemeletes központi épület mellett szimmetrikusan helyezkednek el a melléképületek. Az egész nagyon lenyűgöző. Ha emlékeim nem csalnak, a Versailles-i kastély sincs ekkora. A bejárat felöli oldalon tágas tér van előtte. A legszélső épületszárnyaktól félkörívben tíz, vagy tizenkét hasonló kétemeletes villa veszi körül, mely az udvar hivatalnokainak elhelyezésére szolgált. A tér parkosítva van, sok A jegypénztárnál ért a csalódás, City Tour Card-unkra ugyanaz a kedvezmény jár, mint korunkra, viszont csak egyik vehető igénybe. A kastélyból csak a központi épület első emeletét mutatják be. Lehet fényképezni bent is. A legszebb a középen lévő, az egész épületet mélységében elfoglaló, két emelet belmagasságú terem. Gazdag a díszítése, elsősorban a freskók érdemelnek figyelmet. Ettől balra a király, jobbra a királyné termei találhatóak. Ez utóbbiak közül több le van zárva, mert a hozzátartozó homlokzattal együtt renoválják. 124

menekítették ki és kaptak később végső elhelyezést itt. A két oldal felépítése szimmetrikus, előszobák, utána a hálószoba, majd nappali és dolgozószoba. A királyi szárny egyik helységében kapott helyet az a 36 festmény, melyeket ugyanaz a festő készített I.Lajos megrendelésére különböző társadalmi pozíciójú fiatal hölgyekről és a Szépség Galériájaként ismert. Ezek eredetileg a belvárosi Residenz-ben voltak, csak a II. világháború elől A nem túlzottan hosszú, de érdekes kastélylátogatás után kimentünk a parkba. A kastély mögötti területen terjedelmes francia típusú kert van sok vízfelülettel. Ezen túl hatalmas erdőterület tartozik a kastélyhoz, mindez München területén belül. Ebben az erdős részben van még négy kisebb pavilon, mindegyikük más-más karakterű kis palotácska. Mi végig jártuk mindet, nagyon érdekes volt. Az északi részen, a kastélytól messzebb található a Pagodenburg. Nevét a kínai motívumokról és díszítéstechnikákról kapta. Ez egy egészen kis alapterületű, egy emeletes épület. Földszintjén egyetlen helység van, ezt 125