FŐNÉVI VONZATOK A MAGYAR NYELVBEN

FŐNÉVI VONZATOK A MAGYAR NYELVBEN A doktori értekezés tézisei írta Kiss Margit Budapest 2005

I. Az értekezés témája, célja A vonzatosság kérdése régóta foglalkoztatja a nyelvtudományt. Már az 1800-as évek közepén Brassai Sámuel az igének és a bővítményeinek a kapcsolatát, viszonyát a Naphoz és annak bolygóihoz hasonlította. Az igeközpontúság azóta is meghatározó a valenciaelméletekben. A vonzatosságot kifejezetten igei, melléknévi jellegzetességnek tartják, nem a főnevekre jellemző sajátosságnak, mivel a főnevek esetében a függőség némiképp másként jelenik meg, de van, aki a főnévi vonzatok létét is megkérdőjelezi. Az igei valencia erősebb kötelék a főnévinél, kétségtelen, hogy a főnévi kötöttségre általában a fakultáció a jellemző. A főnévi alaptag általában nem kötődik határozott szintaktikai pozícióhoz, a vonzatosságra a főnév szemantikája utal. A főnév szemantikai alapú vonzatossága okán nem igényel állítmányi szerepet vagy más szintaktikai meghatározottságot (a szerkezeti vonzatok kivételek ez alól). Olyan főnevekre jellemző a vonzatosság, amelyek valamiféle kiegészülésre váró viszony egyik pólusát képezik. A főnév saját jelentése okán is lehet vonzatos, de örökölheti is a vonzatot, ha igére, melléknévre, határozószóra, tehát valamilyen más szófajra vezethető vissza. Doktori dolgozatomban a főnévi vonzatosságot vizsgálom a magyar nyelvben. Témaválasztásomat döntően befolyásolta az a tény, hogy a főnevekre vonatkozó valenciakutatás kevéssé kidolgozott területe a magyar nyelvtudománynak. Célom az, hogy a téma sokoldalúsága ellenére minél átfogóbb képet adhassak erről a területről, s hogy igazoljam, hogy más szófajokhoz hasonlóan a főnevekre is jellemző a vonzatosság. II. A kutatás módszere Dolgozatom készítése során több módszert is alkalmaztam. Első lépésben a témát szorosan érintő szakirodalmat tekintettem át kritikai jelleggel. A szakirodalom főnévi vonatkozásai kevéssé kidolgozottak, inkább elméleti jellegű megközelítések. Egy olyan, a gyakorlatban is alkalmazható vizsgálati metodikát dolgoztam ki, amellyel a magyar vonzatos főneveket mélyrehatóbban meg tudjuk vizsgálni. A magyar nyelv szóvégmutató szótárá-nak főnevei képezték ennek a vizsgálatnak a tárgyát. Az eddig ismert vonzatpróbák alapos tanulmányozása után kialakítottam a saját álláspontomat a vonzatosság meghatározásában. Következő lépésként készítettem egy táblázatot a főnevek és a vonzatok rendszerezéséhez. A táblázat soraiban a vizsgálandó mintegy 30 000 főnév áll, oszlopaiban pedig a felvehető vonzatok. Lehetséges példamondatokat alkotva határoztam meg, hogy milyen vonzatfajták szerepeljenek az oszlopokban. Több vonzat megléte esetén a vonzatok kapcsolódási fajtáját is jelöltem. Két vagy több vonzat lehet: 1. szinonim; 2. vagylagos kapcsolódású, ahol vagy az egyik, vagy a másik, vagy mindkét vonzat egyidejűleg van jelen; 3. és-kapcsolat, ahol a vonzatok mindegyikének jelen kell lennie; 4. kizáró kapcsolat, ahol ugyanabban a jelentésben kizárják egymást a vonzatok. Legalább három vonzat esetén ezek a lehetőségek kombinálódhatnak is. Egy-egy főnév esetében több vonzatszerkezet is alkotható. A vonzat szemantikai jegyeit három kategóriába soroltam: élő, élettelen, illetve mindkettő. Az előre kidolgozott szempontok szerint megvizsgáltam az összes főnevet, megállapítottam a lehetséges vonzataikat, a vonzatkapcsolódásokat, illetve a szemantikai kategóriákat. A vonzatosság és a jelentés kapcsolatának bemutatása során, illetve a vonzatosság viszonylatában vizsgált képzett főnevek tárgyalásakor vonzattáram adatainak az elemzését szótári jelentésszerkezetek vizsgálatával is összekapcsoltam. A szótári vizsgálat alapját a Magyar értelmező kéziszótár második, átdolgozott kiadása szolgálta. Ennek a munkálatnak a során a két említett esetben más-más módon a főnevek jelentéseit, jelentésszerkezeteit a lehetséges vonzatok tükrében elemeztem, hasonlítottam össze. Meghatároztam a főnévi alaptag és a határozói, jelzői vonzatok közti jelentésviszonyokat. Vonzattáramból kigyűjtöttem az ugyanahhoz a vonzathoz tartozó főneveket, majd megállapítottam a jelentésviszonyokat. Több vonzat megléte esetén meghatároztam a tipikus kapcsolódásokat, és ebben az esetben is megállapítottam a lehetséges jelentésviszonyokat. 3 4

Főnévi adatbázisomban különféle keresési módok közül lehet válogatni (www.webit.hu/fonevlista). Az elkészített vonzattárban azt vizsgáltam, hogy milyen módon csoportosíthatók a főnevek, és az egyes csoportokból milyen következtetéseket lehet levonni. Számos gyakorlati példa elemzése alapján dolgoztam ki téziseimet a főnévi vonzatosságról. III. A dolgozat felépítése Dolgozatom két fő részre tagolódik. Az első tudománytörténeti jellegű, amelyben elsősorban hazai, de külföldi szerzők műveit is bemutatom. Szerepelnek ebben a részben igei és melléknévi vonatkozások, szinkrón nyelvleírás és nyelvtörténet, hagyományos és strukturalista megközelítés, valamint magyar, német, olasz nyelvre vonatkozó kutatások is. A dolgozat második fele bizonyos esetekben szakirodalmi vonatkozásokkal tartalmazza a saját rendszerezésemet. Itt a fejezetek azoknak a szempontoknak felelnek meg, amelyeket a főnévi vonzatosság vizsgálatánál feldolgozandónak tartok. Az alábbi főbb témaköröket tárgyalom: elsőként rövid történeti áttekintést adok a vonzatosság területén végzett hazai kutatásokról. Itt H. Molnár Ilona, Károly Sándor, Thimar Márta, Komlósy András és mások igei és melléknévi szerkezeteket feldolgozó kutatásaival foglalkozom. Ezt követően az alaptag és a vonzat kérdése, majd a különböző vonzatpróbák tárgyalása következik. A főnévi vonzatok nyelvtörténeti vonatkozásai után a jelen nyelvállapotát feldolgozó német és olasz nyelvi munkákat mutatok be. A tudománytörténeti rész utolsó fejezete ismét a magyar főnévi vonzatokat érinti, itt a hazai kutatások közül Tamásiné Bíró Magda, Szabolcsi Anna, Laczkó Tibor, Rácz Endre és Balogh Judit munkáit ismertetem. A saját rendszerezésemet tartalmazó második rész a következő témaköröket érinti: a főnévi vonzatosság tulajdonságai; a vonzat és a jelentés kapcsolata; a képzés hatása a vonzatosságra, ezen belül az -ás, -és és a -ság, -ség képzős szavak vizsgálata; a birtokos jelző vonzatossága; az alaptag és a vonzat viszonyának az elemzése, illetve a vonzatos főnevek csoportosítása a jelentésviszonyok és a vonzatok, illetve a vonzatok kapcsolódási típusai szerint. A befejező fejezetben összegzésként megjelölöm azokat a témaköröket, amelyek későbbi feldolgozásra várnak. 5 IV. Eredmények, tézisek A főnévi vonzattár. Munkám alapja a több szempontú keresési módozatokkal rendelkező, 30 ezer főnevet tartalmazó vonzattár (www.webit.hu/fonevlista). Ennek elkészítéséhez meg kellett határoznom a lehetségesen fölvehető vonzatfajtákat is: a vonzattárban 29 főnévi vonzatfajta szerepel. A főnévi vonzatok jellemzése. Az igékhez, a melléknevekhez hasonlóan a főnevekre is jellemző a vonzatosság. A főnévi vonzatok hasonlóan minden más szófaj vonzataihoz valamiféle hiányt pótolnak. Az alaptag jelentésének olyan kiegészüléséről van szó, amely valamiféle szintaktikai formában realizálódik. Egyfajta függőségi viszony áll fenn az alaptag és a vonzat között. A szó szemantikai tulajdonságaira a szintaktikai szerkezet ad választ. Az alaptag megkívánja egy másik tag, a bővítmény meglétét, előírja jelentéstípusát s többnyire az alakját is. Az alaptag mellett a bővítménynek is meghatározott szemantikai jegyekkel kell rendelkeznie. Olyan főnevekre jellemző tehát a vonzatosság, amelyek valamiféle kiegészülésre váró relatív viszony egyik pólusaként szerepelnek, tekintet nélkül arra, hogy képzett vagy egyszerű, nem képzett főnevekről van szó. A főnévi vonzatok létjogosultságával az összetett jelző kérdése is összefügg. Munkámban több szempontból jellemzem a főnévi vonzatosságot. Ezen belül többek között azt is meghatároztam, hogy mely esetekben beszélhetünk a főnév kötelező vonzatairól. Néhány típus ezek közül: kötelező vonzat 1. a mértékjelölő főnevek mellett a mennyiségjelző, pl. három méter (szalag); 2. a mentében, dőltében, közeledtével, féltében stb. típusú, igére visszavezethető, határozóragos főnevek mellett vagy a birtokos jelző, vagy valamely határozó stb. Megállapítottam, hogy a fakultatív jellegű kötöttségnek intenzitásbeli fokozatai vannak. A főnévi vonzatok között megkülönböztettem a szerkezeti és a szemantikai vonzatokat. Az előbbiekhez tartozik például az állítmányi pozícióban álló főnév, a hogy kötőszós (tartalomkifejtő) alanyi mellékmondat, pl. kár, hogy megint esik az eső; a genitivus objectivus és subjectivus, igaz, itt a transzformációból adódik a vonzatosság. A műveltető, a szenvedő és a mediális igék szerkezeti vonzatait megtaláljuk a nomen actionisi jelentésű -ás, -és képzős főnevek mellett is. A 6

szemantikai vonzatosság esetében a szó jelentése okán kívánja meg a kiegészülést, szemantikájában hordozza a vonzatosságot, pl. szemelvény vmiből. A dolgozatban részletesen ismertetem, hogy a főnév esetében mely bővítményfajták tölthetik be a vonzat szerepét. A legjellemzőbbek a következők. Az állítmányi szerepű főnév mellett az alany szerkezeti vonzat. Vonzat lehet többek között a hogy kötőszós (tartalomkifejtő) alanyi mellékmondat, ahol a főmondati állítmány elvont jelentésű főnév (l. fent). Kötött bővítmény lehet a határozó, pl. félelem vkitől, illetve a hogy kötőszós (tartalomkifejtő) kötött határozói mellékmondat, pl. Béla félelme attól, hogy nem megy át a vizsgán, az összetételszerű határozós szószerkezeteket, pl. a foglyok szabadon bocsátása. A főnévi igenév szintén betöltheti a vonzat szerepét többnyire határozói értékkel, pl. (van benne) mersz (sziklát) mászni. A főnévnek birtokos jelzői, pl. az én druszám, minőségjelzői, pl. furcsa ízlés, kijelölő jelzői, pl. pesti hídfő és mennyiségjelzői, pl. öt kiló vonzata is lehet. A tartalomváró főnevek, pl. lényeg, dolog, tartalom stb. esetében a tartalmi kiegészülés igénye mellett a szintaktikai kiegészülés formája nem határozott: lehet főnévi igenév, mellékmondat stb. Más típusú főneveknél, pl. periódus, ciklus csak a kötöttség ténye nyilvánvaló, fajtája, formája nem meghatározott, pl. választási ciklus, két ciklus(ra szóló megbízatás). A vonzatosság és a jelentés. Dolgozatomban amellett érvelek, hogy a vonzatosság és a jelentés kapcsolata elválaszthatatlan egymástól. Korábbi kutatás (l. a dolgozatban Forgács 1996) szempontjait alapul véve szótári (ÉKsz. 2 ) vizsgálattal bizonyítom ezt. A vonzattáramban lévő vonzatos főnevek lehetséges vonzatait és az értelmező szótárban szereplő jelentéseiket elemzem. Elsősorban azokra a jelentésekre koncentrálok, amelyeknél a vonzat is megjelenik. A jelentések megváltozása a vonzat változását eredményezheti, s ugyanez fordítva is igaz. A vonzatosság és a jelentés szoros összefüggését bizonyítja az, hogy a főnév jelentései között az eltérés általában abból adódik, hogy a jelentésekhez tartozó vonzatok száma vagy fajtája különbözik. Eszerint a következő csoportok alkothatók: a főnév jelentései közt a különbség adódhat a vonzatszám eltéréséből, pl. az iskola befejezése az előadás befejezése egy dallal, vagy a vonzat fajtájának az eltéréséből, pl. kellemes atmoszféra öt atmoszféra. Jelentések közti különbséget okozhat a vonzatszám és a vonzatfajta együttes eltérése, pl. idézés a bíróságra idézés Aranytól a Toldiból, de a jelentéskülönbség abból is eredhet, ha a vonzatfajta változatlan, viszont a bővítmény szemantikai specifikációja eltérő, pl. a gyógyszer beadása a gyereknek a labda beadása a csatárnak. A jelentéskülönbség bizonyos esetekben a kontextus alapján magyarázható. A vonzat és a jelentés viszonylatában megmutatkozó általános szabályszerűségek után az árnyalatnyi eltéréseket mutatom be, amelyekre vonzattáram készítése közben figyeltem fel. Itt olyan különbségekről van szó, amelyek a jelentésbeli, használatbeli eltérések során mutatkoznak. Néhány típus ezek közül: ha bizonyos főneveket konkrét vagy abszolút értelemben használunk, amellett hogy a jelentés fő jegyei nem változnak meg, vonzataik különbözhetnek, pl. az író regénye az elmúlásról a regény (epikai műfaj, itt nincs vonzat). Bizonyos szavak esetében a szójelentés változatlan volta mellett a vonzathasználatban különbség mutatkozik abban a tekintetben, hogy a bővítmény élőre vagy élettelenre vonatkozik, pl. Arany-antológia antológia Arany műveiből; más esetben nem az élő élettelen szembenállása okozza a különbséget, hanem a nézőpontbeli különbség, pl. híd a folyón híd a két part között. Vannak olyan vonzatok is, amelyek azért kerülnek eltérő struktúrába ugyanazon szójelentés mellett, mert kizárják egymást, pl. bujdosás az erdőben bujdosás az erdőbe. A vonzatok elemzése, vizsgálata a szójelentések pontosabb kidolgozását, feltérképezését szolgálhatja. A szóképzés és a vonzatosság. Hogy a szóképzés során a főnév megtartja az alapige, -melléknév stb. vonzatát, általánosító jellegű kijelentés. Dolgozatomban azt bizonyítom, hogy ha az esetek nagyobb részében nem is érhetők tetten az alapszó és a származék tekintetében a vonzat és a jelentés változásai, azt mégsem jelenthetjük ki általános érvénnyel, hogy a származék minden esetben megtartja az alapszó vonzatát. Nem elhanyagolható azoknak a szavaknak a mennyisége, amelyeknél változást tapasztalunk a jelentés és a vonzat függvényében. Munkámnak ebben a részében a vonzatosság szempontjából vizsgáltam a szóképzést. A sorrendiségtől függetlenül a szóképzés és a jelentésváltozás, illetve a jelentésváltozás és a szóképzés kapcsán a vonzat nem közvetlenül a képzés, hanem a jelentés megváltozása miatt módosul(hat). 7 8

Tehát az alapszói és a származékszói jelentéseket vizsgáltam a vonzatosság függvényében. Így nem kizárólag jelentésváltozások elemzéséről van szó, hiszen a vonzattal való kapcsolódás is szerepet játszott a szempontok kialakításában. Arra kerestem a választ, hogy a vonzat és a jelentés hogyan viselkedik együtt a képzés során. A vonzattáramban lévő -ás, -és és -ság, -ség képzős szavakat vizsgáltam ebben a tekintetben. Az ÉKsz. 2 -ban szereplő alapszói és a származékszói jelentéseket, illetve az általam megállapított vonzatokat hasonlítottam össze, s ennek eredményeképpen alakítottam ki a csoportokat a meghatározó, tendenciaszerű jelenségek alapján. Az alapszót és a -ság, -ség képzővel ellátott származékát vizsgálva a vonzat és a jelentés tekintetében megállapítható, hogy az esetek nagyobb részében nem történik változás. A következő típusokba sorolhatók azok az esetek, ahol eltérés mutatkozik: az alapszó és a származék eltérő jelentésekkel, eltérő vonzatokkal rendelkezik, pl. kész vmire készség vmihez; a jelentés és a vonzat egy-egy esetben megegyezik, pl. képes vmire képesség vmire, vmilyen; a jelentésszerkezetben közös és eltérő jegyek is találhatók, a vonzatok azonban különbözőek, pl. rendetlen rendetlenség vhol; a jelentések megegyeznek, a vonzatok azonban (részben) különbözőek, pl. azonos vmivel azonosság (vmié) vmivel = vmik között. Az -ás, -és képzős szavak körében az alapszó és a származék viszonylatában a vonzat és a jelentés nagyrészt szintén megegyezik. Az alábbi esetekben mutatkozik eltérés: a főnévhez az igeitől eltérő (nem nomen actionisi) jelentés mellé új vonzat társul, pl. jótáll vmiért, vmiről jótállás vmire; a főnév jelentései mellett elmarad a vonzat, pl. foglalkozik vmivel foglalkozás; nem minden igei vonzat jelenik meg a főnévi származék mellett, a főnév (nem nomen actionisi) jelentése eltér az igei jelentéstől, pl. ront vmit, vkire, vkinek, vki ellen rontás vkire; a jelentés változik, a vonzatok között egyezés és eltérés is található, pl. ajánl vmit, vkinek, vmiért ajánlás vmire, vkinek, vkitől; a nomen actionisi jelentés nem marad meg, megváltozik a vonzat és a jelentés is, pl. ízlik vkinek ízlés vmilyen; a jelentés többnyire változatlan (nomen actionis), a vonzat eltérhet, pl. csúfolódik vmin, vkivel csúfolódás vkiről, vmin, vkivel; nem minden alapszói jelentés él tovább a főnévi származékban, pl. a viselkedik előírásszerű magatartást tanúsít jelentése nem jelenik meg a származékban; az ige jelentése és vonzatai több származékban jelennek meg, pl. megél vmit, vmiből megélés vmié, vmiből megélhetés vmiből. Dolgozatomban rámutattam, hogy a tárgyi vonzattal rendelkező igék nagy részének különféle, már lexikalizálódott származékában a -ra, -re, illetve a -ról, -ről ragos határozó szerepel vonzatként (igényel vmit igény vmire, bejelent vmit bejelentés vmiről) függetlenül attól, hogy az ige vagy a főnév volt-e korábbi keletkezésű. Az ige tárgyi vonzata a főnévi származékban függetlenül a szó eredetétől egységes módon nyilvánul meg. A birtokos jelző. A főnévi vonzatosság legösszetettebb területe a birtokos jelzői vonzatok vizsgálata. Többféle szempont alkalmazásával meghatároztam azokat az eseteket, amikor vonzatnak tekinthetjük a birtokos jelzőt: egyrészt kizárólag a szemantikai kritériumok alapján, másrészt a szinonim vonzatok felől, de vannak esetek, amikor a szintaktikai, illetve a morfológiai sajátosságokat is figyelembe kell vennünk. Ezek a szempontok más-más szócsoportokat érintenek. A kötelező szótári vonzatokra fókuszáltam, s ezeket határozottan megkülönböztettem a szerkezeti átalakítás miatti vonzatoktól. (A szemantikai alapú vonzatosság és a szinonim vonzatosság kivételnek tekinthető a kötelező vonzatosság alól.) Több vonzat megléte esetén akkor tekintettem vonzatnak a birtokos jelzőt, ha az kötelezően a szerkezet részének tekinthető. Ennek az az oka, hogy a fakultatív vonzatok meghatározása a birtokos jelző esetében különösen problematikusnak tekinthető. 1. A szemantikai valencia. A főnevek esetében a szemantikai valencia kiemelt fontosságú szerephez jut. A birtokos jelzőre alkalmazva azonban ez a módszer nem tekinthető teljesen egységesnek, mivel különbség van a vonzatos szavak között. Ebben a tekintetben fokozatokat is meg lehet különböztetni. Megállapíthatjuk, hogy a szavak 9 10

lehetnek szemantikai alapon kötöttek, elismerve, hogy az ide tartozó szavak között vannak kötöttségbeli különbségek. Készítettem egy csoportosítást azoknak a főneveknek az alapján, amelyeknél jelentéstani alapon vonzatnak tartottam a birtokos jelzőt. Ide elsősorban a szorosabb kötöttséget kívánó lexémákat soroltam. A főbb kategóriákon belül több típust különböztettem meg: Személy(ek)re, létezés(ük)re, illetve egymáshoz való kapcsolataikra jellemző viszonyok. Például: élő élő kapcsolat rokoni alapon, nem megfordítható viszony, pl. anya; egyediség, belső tulajdonság, illetve azzal kapcsolatos fogalmak, pl. gusztus stb. Tárgyra, dologra, személyre jellemző kapcsolódások. Például: valaminek az alapját, illetve lényegét képező tárgy, fogalom, pl. lényeg; valaminek a lényegét meghatározó szellemi jegyek, pl. tartalom stb. Rész egész kapcsolat, kiemelkedés valamiből, hozzátartozás valamihez, valakihez, alá-, fölérendeltségi viszony. Például: szerves kapcsolat (test)rész egész, pl. szájszeglet; rész egész viszony egyén és csoport, csoport és egyén viszonylatában, pl. beltag stb. Azok a birtokos személyjellel álló szavak tartoznak ide, amelyeknek egy-egy jelentésben még él az abszolút tövű alak (ÉKsz. 2 alapján), pl. holdudvar stb. Munkámban részletesen tárgyalom a szinonim szerkezetek szerepét a birtokos jelzői vonzatok megállapításában. Azt állítom, hogy a határozói vonzattal szinonim birtokos jelző is vonzat. Ha a határozót vonzatként határozzuk meg, akkor a vele szinonim birtokos jelzőről sem állíthatunk mást. A tézisemet az a tény is igazolja, hogy ez a gondolat analóg az ige vonatkozásában a tárgy és a határozó váltakozásával. Ennek a tételnek sokirányú vonatkozásait, beleértve a transzformációból adódó birtokos jelzői vonzat szerepét is a szinonim vonzatosságban, a dolgozatban részletesen elemzem. 2. A szintaktikai valencia. A szintaktikai valencia munkámban az igéből képzett -ás, -és és a melléknévből, melléknévi igenévből képzett -ság, -ség képzős szavakat érinti. A származékoknál is megjelenő alapszói jelentéseket vettem figyelembe. Azt vizsgáltam, hogy ezeknél a szavaknál mikor kötelező szótári vonzat a birtokos jelző, tehát nem a szintaktikai átalakítás eredményeként létrejött genitivus subjectivusról, illetve genitivus objectivusról van szó. Itt a következő megállapításokat tettem. Elsőként a kötelező tárgyi vonzattal rendelkező igékre visszavezethető -ás, -és végű főnevekről lesz szó. Itt a birtokos jelzőt szótári vonzatként is számon tartják. Ez a megállapítás azonban kiegészítésre szorul. Azokban az esetekben, amikor az -ás, -és végű főnév alanyi pozícióban szerepel, kötelező vonzat a birtokos jelző, kivéve, ha a birtokos jelző tartalma kifejezhető tárgy, illetve határozó formájában, pl. a lefegyverezés a terroristákat térdre kényszerítette stb. Ilyenkor nem is tesszük ki a birtokos jelzőt. Ha nem feleltethető meg a birtokos jelző a tárgynak vagy a határozónak (esetleg más mondatrésznek), akkor viszont kötelező a birtokos jelzői vonzat. Amikor nem alanyi szerepben van a főnév, kötelező a birtokos jelzői vonzat, ha az a mondat alanyával, esetleg tárgyával, határozójával, az alany birtokos jelzőjével stb. nem egyezik meg, tehát ha más mondatrésszel nem tudjuk egyértelműen kifejezni. Ezt azért kell megvizsgálni, mivel a kötelező birtokos jelző szerepét át tudja venni más mondatrész, pl. a bírókat ismerve lefizetéssel nem mész semmire stb. Ha azonban ezt a funkciót más mondatrész nem veszi át, ki kell tennünk a birtokos jelzőt, pl. az áru hirdetésével sem mentek sokra. Nem tesszük ki viszont akkor, ha tautológiát eredményezve a birtokos jelző és a mondat valamely más mondatrésze ugyanaz lenne, pl. *a ruha készítésének hibái miatt a ruha egy hónapon belül elszakadt. Összefoglalva: bizonyos szintaktikai környezetben a birtokos jelző szerepét, tartalmát kifejezheti más mondatrész, így nem kell minden esetben megjelennie a kötelező tárgyi vonzatnak birtokos jelzőként, ugyanakkor valamilyen más formában jelen kell lennie. Az ilyen esetekben, amikor nem birtokos szerkezetről van szó, ahol az irányító tag a birtokos jelző, ezt a funkciót más mondatrész veszi át. A jelentésviszony megmarad, csak azt nem minden esetben a birtokos jelző fejezi ki. Ha csak határozói vonzata van a szónak, a határozói vonzat mellett nem kell az ige alanya örökeként a birtokos jelzőnek megjelennie sem akkor, ha alanyi, sem akkor, ha nem alanyi szerepű a származékszó, pl. az emberektől való elzárkózás nem jelent 11 12

megoldást a bajokra; az emberektől való elzárkózással nem oldasz meg semmit. A birtokos jelző itt nem lesz kötelező szótári vonzat. A tárgy és a határozó váltakozása esetén ugyanazt tapasztaljuk, mint amit a tárgy, illetve a határozó esetén láthattunk külön-külön. Megvizsgáltam azt az esetet is, amikor határozói és kötelező tárgyi vonzata egyszerre van az igének. A kötelező tárgyi vonzat birtokos jelzői formában jelenik meg, illetve a már ismertetett szintaktikai körülmények között azt más mondatrész is kifejezheti, a határozói vonzat változatlan marad. A mediális igéket is elemeztem ebből a szempontból. Itt arra az eredményre jutottam, ahogy amennyire a kötelező tárgyat vonzó cselekvő és műveltető ige ragaszkodik a vonzatához a származékokban is, hasonló figyelhető meg a mediális igénél az alannyal kapcsolatban, kivéve az alanytalan és a fakultatív alanyú igéket. Azt állítom, hogy a mediális igéknél valamilyen módon, valamilyen mondatrész formájában utalni kell az eredeti ige alanyára, pl. a halállományban a pusztulás télen történt; a kártevők pusztulásával megszűntek a bajok. Más a helyzet azonban, ha már lexikalizálódott, nem nomen actionisi jelentésű lexémáról van szó, pl. sorvadás. Mindent összevetve: továbbgondolást igényel, hogy a származékoknál miért a kötelező tárgyi vonzatú igék tárgyi vonzatának, illetve a mediális igék alanyi vonzatának kell megjelennie valamilyen formában. A melléknévből, melléknévi igenévből képzett -ság, -ség képzős főneveket is megvizsgáltam a birtokos jelzői vonzat függvényében. A határozói vonzat megőrzése mellett tehát azt vizsgáltam, hogy az alany megjelenik-e a származékoknál kötelezően birtokos jelzőként, vagy (hasonlóan az igei származékokhoz) nem kell szótári vonzatként számon tartanunk. Ez utóbbi tűnt elfogadhatónak, függetlenül attól, hogy a képzős főnév milyen mondatrészi szerepben áll. Tehát vagy valamiféle általános érvényű kifejezést jelöl a -ság, -ség képzős főnév, pl. nagyon fontos a tudatosság a matematikai feladatok megoldásában; vagy az alapszó alanya nem birtokos jelzőként, hanem más mondatrész formájában fejezhető ki, pl. a segélyre való jogosultságot Bélánál nem kérdőjelezték meg. 3. Az alaki vonzatosság. Léteznek olyan szavak, amelyek szótári alakjukban birtokos személyjellel vannak ellátva, pl. széle. Ezeket a szavak szintén kötelezően vonzatosnak tarthatjuk, morfológiájuk is utal rá, hogy a jelentésük kiegészítésre vár. A vonzatra morfológiai szinten is utalás történik. Dolgozatomban azt állítom, hogy nem minden egyes szám harmadik személyű birtokos személyjellel ellátott szóalakhoz (pl. kutyája) járul birtokos jelzői vonzat. Amellett érvelek, hogy az alaki alapú vonzatosság nem keverhető össze a birtokos paradigmával. Attól, hogy egy szó birtokos személyjellel van ellátva, a birtokos jelző még nem lesz vonzata, nem a birtokos személyjel ténye írja elő a bővítményt. A birtokos jelző írja elő a birtokos személyjelet, ezért jelenik meg. Ezért az egyeztetést és a vonzatosságot szétválasztandónak tartom egymástól. Többnyire formai kritériumok alapján csoportosítottam azokat a szavakat, amelyek szótári alakjukban is birtokos személyjellel vannak ellátva. Ennek része egy kisebb csoport, ahol tipikus végződésű származékszavak szerepelnek, amelyek bár rendelkeznek abszolút szótári tővel, általában birtokos jelzői vonzattal állnak. Néhány típus az alaki vonzatosság szerinti csoportosításból: alapalakjukban birtokos személyjellel ellátott ikerszavak, tagadó mondatokban fordulnak elő, pl. híre-hamva; rokoni kapcsolatok jelölői, pl. fia; -ék képzővel ellátott, igéből képzett főnevek egy része tartozik ide, cselekvés, történés eredményét jelölő szavak, esetraggal elláthatók, pl. sarjadék stb. Megvizsgáltam azt az esetet is, amikor a birtokos jelző zéró valenciaként jelenik meg. Néhány típus ezek közül: időjárási jelenségek, pl. mennydörgés, ikerszavak, pl. zenebona, a kiegészülés hiánya szemantikai alapra vezethető vissza, pl. szóbeszéd stb. Összegezve: a birtokos jelző vonzatosságát bemutatva a szemantika, a szintaktika (azon belül elhatárolva a tisztán szerkezeti, transzformációból adódó vonzatosságot a szótárban is jelölendőtől) és a morfológia köré csoportosítottam a főbb szempontokat. Azt mondhatjuk ezek alapján, hogy fő jellegében háromszintű, hárompólusú a birtokos jelző vonzatossága. Ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy ezek kizárólagos szempontok lennének, inkább valamiféle megkülönböztető jelleget adnak. 13 14

Az alaptag és a vonzat viszonya. Munkámban a határozói és jelzői vonzatosságot a főnévi alaptag és a vonzat közti jelentésviszony alapján vizsgáltam. A jelentésviszonyok minden esetben szemantikai kategóriát jelölnek. Vonzattáramból kigyűjtöttem vonzatfajtánként az egyvonzatos szavakat, a szinonim és a többes kapcsolódással rendelkezőket, majd a meghatározó viszonykategóriák alapján osztályoztam őket. A vonzatos főnevek körében a szavak többsége egy vonzattal rendelkezik. Csoportosításomban az egyvonzatos szavakhoz tartoznak jellegzetesen az olyan esetek, amikor például valamiféle kétirányúságból, kétpólusú viszonyból csak az egyik jelenik meg, pl. kitagadás a klánból, az egyoldalú, nem kölcsönös viszonyok, pl. terhesség a babával, amikor az eredmény és az eredet egymással nincs összekapcsolva, pl. tagozódás csoportokra, kifejlődés a magból stb. Megállapítottam, hogy az egy vonzattal rendelkező főnevek körében a minőségjelző és a kijelölő jelző váltakozást mutat a birtokos jelzővel. A birtokos jelző felválthatja, mentesítheti a minőség-, illetve a kijelölő jelzőt anélkül, hogy szinonim szerkezetet alkotnának, pl. a zavart lelkiállapot/pista lelkiállapota. Szinonim vonzatok esetében ugyanaz a jelentésviszony két- vagy többféle vonzat segítségével is kifejezhető. Munkámban bemutatom, hogy a szinonim szerkezetek körében a szinonímiát illetően milyen egyensúlybeli eltolódásokról beszélhetünk. A teljes szinonímia mellett a részleges szinonímiával is számolhatunk, ahol az alábbi típusokat különböztettem meg: élő élettelen különbsége miatt térnek el a szerkezetek jelentései egymástól, pl. ismertetés a regényről = a regény ismertetése ismertetés a diákról a diák ismertetése; élő élő különbsége miatti eltérések a szemantikai specifikáció okán a szerző műviszony esetében, pl. komédia a lóvá tett lovagokról = a lóvá tett lovagok komédiája komédia Shakespeare-ről Shakespeare komédiája; élettelen élettelen különbsége a szemantikai specifikáció okán, pl. hörpintés a limonádéból = a limonádé hörpintése hörpintés a pohárból a pohár hörpintése; elvont konkrét különbsége a szemantikai specifikáció okán, pl. híd a folyón át = híd a folyó felett híd a szíveken át híd a szívek felett; rész egész jegyek, metonimikus jelentés miatti eltérés, pl. dugulás a wc-ben = a wc dugulása dugulás a házban a ház dugulása; használatbeli eltérések a bővítmény szemantikai tartalmának egyneműsége alapján, pl. egyenlőség a kutyák és a macskák között = a kutyák egyenlősége a macskákkal = a kutyák és macskák egyenlősége egyenlőség az emberek között? az ember egyenlősége az emberrel? az ember és ember egyenlősége. Megvizsgáltam néhány olyan esetet is, amikor a szinonim szerkezetek között funkciómegoszlás, funkcióváltás alakul ki. Itt a szinonimitást illetően két típussal: egy gyengébb és egy erősebb mértékű eltéréssel számoltam. Azt a következtetést vontam le ebből, hogy a szinonim szerkezetek egy folyamatos változásban lévő rendszernek az aktuális találkozási pontjait adják. Megállapítottam, hogy mely jelentésviszonyok jellemzik a szinonim szerkezeteket. Néhány ezek közül: az érzelmi viszonyulás különféle típusai, pl. utálat a szomszéddal szemben = utálat a szomszéd iránt, az okság kifejeződése, pl. izgalom a vizsgától = izgalom a vizsga miatt, a tekintethatározói viszony kiemelő funkcióval, pl. klasszis úszásban = klasszis úszásból = az úszás klasszisa stb. Meghatároztam a többes vonzatkapcsolódás esetén is, tehát ha a főnév legalább két, nem szinonim vonzattal rendelkezik, hogy melyek a tipikus, meghatározó jelentésviszonyok. Néhány példa a legjellemzőbbek közül: a téma-viszony többféle kiegészítéssel, pl. Béla elbeszélése a kutyájáról; az eredet és az eredmény megjelenése, pl. fordítás olaszról magyarra; mozgás mindkét végpontjának kiemelése, pl. áramlás a folyóból a tengerbe stb. A vonzatkapcsolódásokban (szinonim vagy többes) résztvevő vonzatok nem kizárólagos kapcsolatokat alkotnak egymással, hanem egy-egy vonzat a különböző jelentésviszonyokban más és más vonzatokkal kapcsolódhat. Vonzattáram adatai alapján példák bemutatásával bizonyítottam azt, hogy vannak vonzatok, amelyek tendenciaszerűen csak egyfajta vonzattal alkotnak kapcsolatot, pl. ellen, míg mások jellegzetesen több másikkal is kapcsolódnak, pl. szemben. Így egyfajta háló rajzolódik 15 16

ki a kapcsolódásokból. Nemcsak a kapcsolódási típusokat határoztam meg a vonzatok között, hanem a hajlamot is, tehát azt, hogy az adott kapcsolódási típus mindkét (vagy több) vonzat szempontjából is meghatározó-e. Nagyobb részben kölcsönös a dominancia, de néhány esetben nem. Ezek a tendenciaszerű viszonyok árulkodnak a vonzat természetéről. Az említett három fő kapcsolódási típusnak nemcsak az egymástól eltérő jegyeit elemeztem, hanem a közös metszeteiket is, ha vonzatfajtákat és a jelentésviszonyokat hasonlítjuk össze. Vonzattáram adatai alapján meghatároztam, hogy a három típusban mely vonzatfajták és mely jelentésviszonyok fordulnak elő mindegyik típusban, legalább kettőben, s melyek azok, amelyek csak egy-egy típusra jellemzők. Rávilágítottam arra is, hogy egy-egy jelentésviszony milyen különböző tartalmú lehet a háromféle kapcsolódási típust illetően. Bemutattam, hogy van olyan vonzat, amelyik egy jelentésviszony-kategórián belül mindhárom kapcsolódási típusban szerepel, pl. vhonnan, de van olyan is, amelyik csak egy-egyben, pl. felé. Példát adtam arra is, hogy egy-egy vonzat több jelentése okán többféle jelentésviszony részese lehet. Ismertettem, hogy egy-egy rendszerezési típusnál melyek a domináns, meghatározó, az adott típusra jellemző esetek. Bemutatom a vonzatos főnevek csoportosítását is, amelyet vonzattáram alapján készítettem. Külön az egy vonzattal álló, külön a szinonim vonzatokkal rendelkező, valamint külön a többes vonzatkapcsolódással rendelkező főneveket. A tendenciaszerű, domináns típusokat tüntettem fel mind a vonzatokat, vonzatkapcsolódásokat, mind a jelentésviszonyokat illetően. A tendenciát bemutató vizsgálat kiválóan szemlélteti azt, hogy mely vonzatok azok, amelyek inkább önmagukban állnak, melyekre jellemző a szinonimitás, s melyek azok, amelyek inkább egy újabb vonzattal egészülnek ki. Ez egyfajta sajátosság, hajlam, ami többet elárul a vonzatok természetéről. Vannak ugyanakkor olyan vonzatok is, amelyeknél nem állapítható meg egyértelműen, hogy melyik tendencia, kapcsolódási forma igaz rá, mivel mindhárom típus egyformán jelen van, de vannak olyanok is, amelyekre kimondottan egy-egy kapcsolódási típus jellemző. A csoportosítás felépítése mindhárom típusnál a következő: a legnagyobb egységek a főbb csoportok, főbb jelentésviszony-kategóriák. Azon belül szerepelnek az egyes vonzatok, illetve vonzatkapcsolódások, a rájuk sajátosan jellemző jelentésviszony leírásával és az alaptagul szolgáló főnevek felsorolásával ezek az alcsoportok. Egy-egy vonzat vagy vonzatkapcsolódás többször is szerepelhet aszerint, hogy hányféle jelentésviszony állapítható meg az adott kapcsolódási formánál, vagyis hányféle alcsoport hozható létre. Ez érinti a háromféle csoportosítás egészét, de a főbb csoportokon belül is szerepelhet többször ugyanaz a vonzat, illetve vonzatkapcsolódás. V. Összegzés Kutatásom nem lezárt egység, a jövőben feldolgozandó feladatok között szerepel a vonzattár tökéletesítése; a lexikai szinonimák vonzatainak összehasonlítása; a vonzatosság és a szóképzés összefüggéseinek vizsgálata más képzők vagy szócsaládok esetében is; az azonos utótagú szóösszetételek vizsgálata a vonzatosság tekintetében; az idegen szavak vonzatosságának a kérdése; szószerkezetek, mellékmondatok vonzatként való megjelenésének vizsgálata, hogy csak néhányat említsek. Összefoglalásul elmondható, hogy a főnévi vonzatosságot vizsgálva a korábbi kutatások áttekintésén túlmenően új eredményekkel gazdagítottam ezt a területet. Dolgozatom gyakorlati eredményei mellett inkább elméleti jellegében, a feldolgozás lehetséges módszereiben látom munkám fő értékét. 17 18