Készítette: Megyeri Úti Általános Iskola Kategória: Szövegszerkesztés Felkészítő tanár: Sike Bernadett
Ganz gyár G anz Ábrahám 1844-ben alapította meg öntőműhelyét Budán, ott, ahol ma az Öntödei Múzeum áll. A kis üzem alig egy emberöltő alatt jelentős gépipari vállalattá növekedett. A gyár Ganz halála után a kiemelkedő tudású gépészmérnök, Mechwart András 1 fejlesztő tevékenysége révén emelkedett rövidesen a hazai üzemek élére. Mechwart 1878-ban hozta létre a Ganz és Társa Vasöntő és Gépgyár Rt. keretein belül az erősáramú villamosipar alapjait megteremtő villamossági osztályt, amelynek vezetését az elektrotechnika legújabb eredményeivel foglalkozó fiatal és agilis Zipernowsky Károlyra bízta. A kis műhely előbb a második kerületi Kacsa utca egyik udvari épületében, majd a volt Király-malom Fő utcai épületében fejlődött igazi üzemmé, a kontinens egyik legjelentősebb villamossági gyárává. A kezdeti sikereket az 1884 85-ben Zipernowsky Károly, Bláthy Ottó Titusz és Déri Miksa által kidolgozott transzformátorrendszer, és 1885-ben az első transzformátor megalkotása (amely először tette lehetővé a villamosenergia nagyobb távolságra történő szállítását) koronázta meg. A Ganz-gyár az elektromos rendszerek gyártásával rövidesen világszerte ismertté, elektrotechnikai gyártmányai és berendezései két évtizeden át a világpiac egyik vezetőjévé váltak. Világszerte felhasznált találmányok sora is jellemzi a korszakot, köztük pl. a Bláthy által megszerkesztett és szabadalmaztatott elektromos fogyasztásmérő, a villanyóra, de ide sorolhatók a Kandó Kálmán nevéhez fűződő villamos vontatási rendszer fejlesztései is. 1897-ben épült fel az akkor világszínvonalon álló elektrotechnikai gyár Lövőház utcai épülete, ahol akkor már kétezernél is többen dolgoztak. 1906-ban a gyár önállósította magát, és Ganz-féle Villamossági Rt. néven működött 1929-ig, amikor is a nemzetközi vetélytársaktól erősen megszorongatva és szakmai tekintélyében megtépázva visszaolvadt az anyagyárba. Közben 1911 12-ben felépült az a nagyszerelde, amely napjainkra felkerülve az ipari műemlékek sorába, a nemzeti ipar- és kultúrtörténeti örökség emlékeként őrzi a jövő számára a hely szellemét. Az újabb elismerést és sikert az 1920-as években megindult hazai villamosítás vezető vállalataként érte el a Ganz, majd sikeres korszerűsítései eredményeként rövid időre ismét nemzetközi sikereket is elkönyvelhetett. A válságból a vállalat a nagyvasúti villamosítás Kandó-rendszerű mozdonyai, a Ratkovszky-féle feszültségszabályozók, a különféle Jendrassik-motorok és -turbinák révén lábalt ki, de rövidesen mindent romba döntöttek a második világháborús elemi erejű pusztítások. A sok nehézség árán újjáépült gyár 1949-től Ganz Villamossági Gyár néven ismét önállóvá vált, majd számtalan szervezeti változást átélve neve 1963-tól Ganz Villamossági Művek lett. Egyre inkább beszűkült piacra termelt a nagyvállalat, s az elmaradt érdemi fejlesztések jelentősen vissza is vetették, bár a nemzetközi piacon néhány versenyképes termékkel még őrizte a cég hajdanvolt nevét. A saját fejlesztés visszaszorulása, a világszínvonaltól történő fokozatos elmaradás, majd a hatékonyság csökkenése, és nem utolsó sorban a piacok átrendeződése válságos helyzetbe sodorta a nagy múltú vállalatot. Időleges kiutat jelentett a külföldi tőke bevonásával a Ganz Ansaldo Villamossági Rt. létrehozása 1991-ben, ám a termelés fokozatosan csökkent, majd megkezdődött a fővárosi gyártelep vidékre költöztetése. A villamossági vállalat 2000-től Ganz Transelektro Rt. néven működik tovább. A hajdani központi gyártelepen ugyanekkor megkezdődtek a Millenáris Park létrehozását célzó munkálatok. 1 A Ganz gyár gépészmérnöke 2
A helyszín A Ganz Villamossági Művek területe (a mai Millenáris Park) több évszázada kiemelkedő szerepet játszik Budapest fejlődésében. A közelben, a mai Margit híd budai hídfőjében már a római korban is katonai tábor működött, de a Budai Vártól északra fekvő térség gazdasági hasznosítása a XIII. század végén indult el. A mai Margit körút beépítése döntő mértékben az 1809 1850 közötti időszakban történt meg. E virágzó időszakban indította meg termelését az egykori Kórház (ma Ganz) utcában a Ganz Vasöntöde. A Ganz Ábrahám által 1844-ben alapított kis öntőműhely alig egy emberöltő alatt Európaszerte jelentős gépipari vállalattá növekedett. A gyár előbb Ganz Ábrahám világszínvonalú szabadalma alapján kéregöntésű vasúti kerék, majd a kéregöntéses technológiából immár Mechwart András irányítása alatt továbbfejlesztett malomipari hengerszék gyártásával foglalkozott. Mechwart András meghatározó szerepet játszott abban is, hogy a mai Lövőház utca Margit körút Kisrókus utca Marczibányi tér által határolt területen megalakult a villamossági gyár, amihez mások mellett olyan nemzetközi hírű mérnökök, tudósok kötődtek, mint Zipernowsky Károly, Bláthy Ottó Titusz, Déri Miksa vagy Jendrassik György. A gyár egyik első épülete a D jelű szerelőcsarnok (ma a kisebbik kiállítási csarnok) volt. Ezt alig több mint egy évtizeddel később, 1911 12- ben a gyár fejlődése nyomán szükségessé vált bővítésként a B jelű (ma a nagyobbik kiállítási csarnok), 1997-ben műemléki védettség alá helyezett nagyszerelde követte. A gyár területe a városrész fejlődése nyomán felértékelődött, így már a két világháború között felmerült kiköltöztetése, azonban a háborús konjunktúra következtében az erre irányuló tárgyalások megszakadtak. A II. világháború befejeztével az épületállomány és a géppark több mint fele megsemmisült vagy használhatatlanná vált. Az újjáépítést követően rohamtempóban épült meg a két, C és F jelű, 5 csarnokszint egymás fölé helyezésével kialakított vasbeton épület az IPARTERV tervezésében. Az 1990-es évek közepétől ismét napirendre került a környezetszennyezés problémája, és a felértékelődött térség környezethez illeszkedő hasznosítása érdekében a gyár áttelepítése. Jelentős anyagi vonzatai és a tulajdonosváltások miatt erre csak 2000 közepétől kerülhetett sor, immár az érintett II. kerületi önkormányzat által elfogadott szabályozási tervekkel összhangban. Az 1999 tavaszán elindult koncepcióalkotás nyomán a megtartott és felújított épületek kulturális funkciót kaptak, az épületek környezete pedig a lakosság számára használható igényes közparkká alakult át. Az átalakítás A Ganz-telep átépítésének alapelve az volt, hogy az értékes és megtartható épületek, épületrészek korszerű térformálással és igényes kialakítással váljanak a kiállítási- és rendezvényközpont méltó környezetévé. A koncepció-alkotás egyik legnehezebb feladata a megtartandó és elbontandó épületek kiválasztása, a vonzó térarányok, téralakítások meghatározása volt. Ennek eredményeként került lerobbantásra a két a terület revitalizációja, újraélesztése szempontjából legkevésbé kívánatos magasépület. A megtartott B jelű műemlék-épület, (Nagycsarnok) a talaj szennyezettsége miatt csak részben megtartható D épület, (Kiscsarnok) a közöttük felépült C jelű új bejárati épület, valamint az általuk határolt térségben a vízfelülettel gazdagított park alatt létesült mélygarázs ma az ország egyik legnagyobb kiállítócsarnokának elemeit alkotják. 3
Ugyancsak megtartásra került az E jelű szerelőcsarnok, (Teátrum)amely a 600 férőhelyes színházként működik 2001 szeptemberétől: alkalmas zenei, színházi és tánc-programok befogadására.a Fény utcai főbejáratnál található a G jelű Fogadóépület, mely többféle kiszolgáló- és vendéglátó funkciót lát el, és egyben alkalmas a kiállítási- és rendezvényprogramhoz kapcsolódó szakmai és más események befogadására is. A bontási munkák 2000. augusztus 12- én kezdődtek meg, és szeptember 25-ig hat robbantással került elbontásra a két 37 m magas, 126 m hosszú ipari épület és a gyárkémény. A bontási munkákat megelőzően több tízezer liter olajat kellett elszállítatni a környezetvédelmi előírásoknak megfelelően. A bontások során összesen kb. 120.000 köbméternyi bontási törmelék keletkezett, amivel együtt 2,5 3 ezer tonna acélszerkezetet is elszállítottak. Bontási munka kezdete 2000. 8. 12 Bontási munka vége 2000. 9. 25 A Park tervezői és kivitelezői Építészek: Benczúr László: Teátrum és Millenáris Kiállítócsarnok D épület Takács Ákos: Fogadó és Torony Wéber József: Millenáris Kiállítócsarnok B és C épület Bozsó Annamária: Mélygarázs Tájépítészek (park): Kovács Árpád, Lendvai Gábor, Muszbek Johanna, Pozsár Péter, Tihanyi Dominika, Wallner Krisztina Játszótér-tervezők: Balla Gábor, Kő Boldizsár, Ludwig Dóra, Gulyás Anna 4
A Városliget nem csupán a főváros egyik LEGNAGYOBB (1 KM2) PARKJA, de sokféle szórakozásra, pihenésre csábító kirándulóközpont is már több mint 250 éve. Arany János verset írt Ének a pesti ligetről címmel, a sláger pedig az kiáltotta világgá, hogy "ujjé, a Ligetben nagyszerű". És valóban: generációk jártak ki a Lizsébe pihenni, szórakozni, vagy párosan megbújni egy platánok árnyékolta padon. A pesti oldal legnagyobb zöldövezeti területe, családi kirándulások, hétvégi szórakozás, pihenés kedvelt színhelye. Az egykori királyi vadászterületen a mocsaras vidék lecsapolása és fásítás után a XIX. században angol mintájú parkot építettek, majd a millenniumi ünnepségsorozat keretében kihasították belőle a mai Hősök tere területét, de a Ligetben is pompás épületeket, emlékműveket hoztak létre. A Városliget kikapcsolódást nyújt minden szabadidős műfajban és minden korosztálynak: vidámpark, állatkert, cirkusz, múzeumok, gyógyfürdő, csónakázótó, műjégpálya várja a látogatót. A Városligetnek a Hősök tere felé eső részén, a bal oldalon egymás mellett épült meg az Állat- és Növénykert, a Vidám Park, a Fővárosi Nagycirkusz és Európa legnagyobb gyógyfürdője, a Széchenyi Gyógy- és Strandfürdő is. A jobb oldalon, a ligeti csónakázótó keleti részében télen műjégpálya működik. Felette hídon jutunk a Vajdahunyad vára történelmi épületcsoportjához. Rejt a Liget még más látnivalót is: a Közlekedési Múzeumot és Repüléstörténeti Gyűjteményét, és a PeCsát azaz Petőfi Csarnokot, a fiatalok kedvelt szórakozóhelyét. A csarnok melletti, hétvégi Pecsa-bolha (profán hangzásával ellentétben) a legjobb budapesti kirakodó- és zsibvásár. Mindekörül pedig ott van maga a Városliget - a pesti polgár békéjének szigete. Vajdahunyad vára A városligeti Széchenyi-szigeten fölépített Történelmi Épületcsoport leghangsúlyosabb eleme Vajdahunyad vára tornyának másolata volt. Erről kapta az épület a ma is közismert Vajdahunyadvár nevet. Az eredeti lovagterem másolatában - ahová pompás díszlépcsőn juthat fel a látogató - a Mezőgazdasági Múzeum kiállításai láthatók. Az ideiglenes épületeket a millenniumi kiállítás bezárása után a frissen alapított Mezőgazdasági Múzeum kapta meg. A részben kulissza jellegű objektumok gyorsan romlottak, ezért 1900-ban Alpár Ignácot megbízták az immár végleges épületcsoport elkészítésével. A II. világháborúban az épület és a gyűjtemények súlyos kárt szenvedtek. Az 1950-ben megindult újjáépítés csak az 1978 és 1985 között végzett felújítással fejeződött be. A vár 5 A Vajdahunyad vára este
M agyarország fővárosának, Budapestnek a határában de a belvárostól alig 15 percnyi autóútra található a Szoborpark Múzeum, ez a sajátosan kelet-európai, de a világon is egyedülálló gyűjtemény, ahol azok a valamikori köztéri szobrok láthatók, amik a szocialista kultúrpolitika és ideológiai eszmerendszer útmutatásai és igényei alapján kerültek egykoron a város tereire. A Szoborpark létrehozásának gondolatát elsőként Szörényi László irodalomtörténész fogalmazta meg a Hitel című folyóirat 1989. július 5-i számában; ő azonban ekkor egy országos Leninkert kialakítását javasolta, ahol a magyarországi Leninszobrokat gyűjtötték volna egybe. Az 1989-90-es kelet-európai politikai fordulat része volt a magyarországi rendszerváltás is, aminek során több alkalommal és különböző szinteken napirendre került az előző politikai rendszerhez kötődő köztéri szobrok ügye is. Lakossági észrevételek és a különféle politikai szervezetek nyomásának hatására Budapest Főváros Közgyűlése 1991. december 5-én határozatot hozott a kérdéses szobrok további sorsáról. A művek eltávolításáról illetve némelyek maradásáról a kerületek javaslatai alapján egyenkénti tárgyalással és szavazással döntöttek. A szobrok elhelyezésére a leendő szoborpark kialakítására a Közgyűlés Kulturális Bizottsága meghívásos tervpályázatot hirdetett, amire három pályázati anyag érkezett. A megbízást Eleőd Ákos nyerte el aki ezidőben Vadász és Társai Építőművész Stúdió tagja volt. A szoborparkot több javaslat és elutasítás után, végül a XXII. kerület által felajánlott területen, a Tétényi fennsíkon alakították ki. Az 1993 őszén megnyitott múzeum a mai napig sem készült el teljesen. Hiányzik többek között az a folyamatosan futó téglafal, amely a bemutatott alkotásokat egységes keretbe foglalná, valamint nem valósult meg több, olyan létesítmény, ami a közönség kiszolgálását segítené. E hiányosságok ellenére a park a megnyitás óta folyamatosan fogadja látogatóit. Az első hetek-hónapok fokozott érdeklődését követően az intézmény látogatottsága ma már kiegyensúlyozott. Az évi 25-30 ezer vendég között külföldi és magyar turisták egyaránt megtalálhatók. A Szoborpark a létrehozása körül kialakult viták elcsendesedése után immár beilleszkedett Budapest múzeumainak és egyéb látnivalóinak a sorába. 6
Tartalomjegyzék: Millenáris park... 1. Oldal Városliget... 4. Oldal Szoborpark... 5. Oldal Felhasznált irodalom: www.millenaris.hu www.szoborpark.hu Magyarország (Könyv) 7