NEMZETI KÖZSZOLGÁLATI EGYETEM KÖZIGAZGATÁS-TUDOMÁNYI DOKTORI ISKOLA

NEMZETI KÖZSZOLGÁLATI EGYETEM KÖZIGAZGATÁS-TUDOMÁNYI DOKTORI ISKOLA AZ UNIÓS FORRÁSOK FELHASZNÁLÁSÁNAK GYAKORLATA MAGYARORSZÁGON REGIONÁLIS DIMENZIÓBAN Doktori (PhD) értekezés TÉZISFÜZET Készítette: dr. Hutkai Zsuzsanna Témavezető: Prof. Dr. Török Gábor Egyetemi tanár, MTA doktora NKE Közigazgatás-tudományi Kar Civilisztikai és Nemzetgazdasági Intézet BUDAPEST 2014

A TÉMAVÁLASZTÁS INDOKLÁSA A kohéziós politika általános megközelítés szerint egy gyakorlati kérdés, hiszen ez az egyik alapja annak, hogy a tagállamok milyen elvek és milyen elosztásban részesülnek a politika céljait támogató uniós forrásokból. Ez rögtön azt az alapkérdést veti fel, hogy lehet, illetve van e a tudománynak szerepe e kérdéskörben, és ha igen, akkor az mire terjed ki, hiszen itt kemény gazdasági érdekek harcolnak egymással és az uniós költségvetés tervezésekor kell az országoknak erőteljes lobbi tevékenységet folytatniuk. Nekem azonban meggyőződésem, - és ezt kívánom munkámban bebizonyítani - hogy csak akkor lehet eredményes gazdasági társadalmi küzdelmet folytatni, ha megfelelő elméleti háttérrel és tudományos alapokkal rendelkezünk. E tudományos háttér kialakításához kíván a disszertáció segítséget nyújtani. Az uniós forrásfelhasználás kiemelt jelentősége annak köszönhető, hogy ezek a források teremtenek lehetőséget számos hazai fejlesztés megvalósítására, sőt, a hazai forrásrész biztosításával leköti a nemzeti fejlesztési források jelentős részét is. Ennélfogva a Magyarország számára meghatározó horderejű kérdés az uniós forrásfelhasználás, amely számos dimenzióban vizsgálható. Az elméleti és gyakorlati viták között szerepel a területi fejlődés, a felzárkózás, az uniós illetve állami beavatkozás iránya és mértéke, a regionalitás és a regionális dimenzió megítélése, az intézményrendszer és ehhez kapcsolódóan a projektmenedzsment technikák és gyakorlatok, az elért eredmények és azok gyakorlati hasznosulása az egyes fejlesztési és földrajzi területeken egyaránt. A KUTATÁS CÉLJA, HIPOTÉZISEI Az uniós források felhasználásának folyamatát és annak sikerét számos tényező befolyásolja, többek között az uniós költségvetés és az adott tagállamhoz csoportosított, felhasználható uniós forrás mennyisége, az uniós szabályozás és iránymutatások, a hazai forrásfelhasználás keretdokumentumának megfelelő előkészítése, a releváns, jól előkészített fejlesztési tervek, a hazai szabályozás, a lebonyolítást végző intézményrendszer és a lehetséges pályázók igényei és felkészültsége. A kutatásban, annak keretei között arra kerestem a választ, hogy a 2004-től eltelt időszakban milyen eredményeket tud Magyarország felmutatni, a felhasználható források milyen célkitűzésekre és mely régiókba áramlottak. Ennek vizsgálatára a következő kérdéseket állítottam a középpontba: Az Európai Unió regionális, kohéziós politikájának fejlődése a tervezési periódusok politikai dokumentumai, elemzései, iránymutatásai alapján. 2

Magyarország és a magyar régiók fejlesztéspolitikai dokumentumainak áttekintése és bemutatása, a fejlesztési tervek összhangjának vizsgálata. A fejlesztési tervek és a fejlesztési igények megalapozottsága, a korábbi tervek, a fejlesztések illeszkedése a régiók fejlesztési igényeihez. Az ország, a régiók abszorpciós képessége, az uniós források kihasználásának sikeressége azaz a rendelkezésre álló uniós forrásokat sikerül lehívni, felhasználni. A kérdések megválaszolása szükségessé teszi a vonatkozó a szabályozási háttér bemutatását, a fejlesztéspolitikai dokumentumok bemutatását hasonló és különböző fejlesztési célok a régiók és a különböző időszakok között, a változások, fejlődésük nyomon követését, a regionális gazdasági, társadalmi jellemzők bemutatását és a Nemzeti Fejlesztési Terv, az Új Magyarország Fejlesztési Terv/ Új Széchenyi Terv források regionális felhasználásának bemutatását. A kutatás során megvizsgáltam, hogy a fejlesztési tervekhez kapcsolódó támogatások regionális szinten hová kerültek kihelyezésre és milyen gazdasági, társadalmi és fejlesztéspolitikai tényezők befolyásolhatják a források elosztását. A hét régióra vonatkozóan információgyűjtést és adatfeldolgozást végeztem a fejlesztési rendszer működéséről a korábbi fejlesztési dokumentumok, a régiókra vonatkozó, rendelkezésre álló társadalmi-gazdasági statisztikák segítségével. Az egyes régiók fejlődése jól nyomon követhető a régiók gazdasági és társadalmi jellemzőinek alakulásával; ezzel összefüggésben, - párhuzamosan vizsgálva az egyes régiók által felhasznált EU-s támogatásokat - következtetéseket vonhatunk le a támogatások felhasználásával és a régiók fejlődési irányával összefüggésben. Ez a vizsgálati szempont szűken értelmezett, mivel a régiók fejlődésére a támogatásokon túl számos más tényező is kihat. A kutatásban azonban csak a fejlesztési tervek operatív programjait alapul véve próbáltam feltérképezni az egyes magyar régiók fejlődési pályáját és az azok közötti különbségeket. A téma feldolgozása és értelmezése középpontjában a régiók elemzése áll, mivel elsősorban ez a területi egység adja meg az uniós forrásokra vonatkozó támogatási jogosultságot, országos összefüggésekkel csak összefoglaló jelleggel foglalkozom. Számításaim során a Strukturális Alapok és Kohéziós Alap régiókra bontott megoszlását, az 3

operatív programokból az egyes régióknak nyújtott támogatásokat, a régiókra vonatkozó indikatív megoszlását használtam. A dolgozat terjedelmi kötöttségére tekintettel nem vállalkoztam arra, hogy teljeskörűen figyelembe vegyek további, a fejlődést befolyásoló szempontokat, mint például az egyéb nemzeti vagy uniós politikák hatásai vagy a konjunkturális hatások, hogy új elméleti modellt állítsak fel a konvergenciára vonatkozóan, vagy, hogy elvégezzem a források és területi jellemzők konkrét összefüggésének vizsgálatát. Nem vitatom, hogy ezen szempontok figyelmen kívül hagyásával nem lehetséges egy végleges, mindenre kiterjedő megállapítást tenni az Európai Unió strukturális, kohéziós politikája és a magyar régiók fejlődésére vonatkozóan, azonban bízom abban, hogy a munkám választ tud adni a dolgozat fő kérdésköreire. Hipotézisek (H) és alkalmazott kutatási módszerek (KM): H1: Az uniós forrásfelhasználás hatékony, azaz az ország abszorpciós képessége megfelelő. KM1: A rendelkezésre álló forrás és a felhasznált támogatás mértékének összevetése. Statisztikai adatelemzés, összehasonlító vizsgálat. Az abszorpció országos szinten vizsgálva az uniós források felhasználásának sikerességét jelenti, azaz az országnak sikerült lehívnia a rendelkezésre álló uniós forrásokat. Ez adja meg a támogatás felhasználás hatékonyságát. H2: A forrásfelhasználás hatásos, azaz növekedés és konvergencia figyelhető meg a régiókban; csökkent a szegényebb régiók leszakadása. KM2: Az egy főre eső jövedelmek/ GDP közeledése (BARRO, SALA-I-MARTIN) 1. Szakirodalmi áttekintés, statisztikai adatelemzés, összehasonlító vizsgálat. A hatásos forrásfelhasználás alatt azt értem, hogy a kohéziós politika kiemelt céljához sikerült közelebb kerülni, tehát csökkentek a regionális különbségek. A végkövetkeztetést elsősorban az egy főre eső jövedelemváltozás alapján vonom le, azonban ahogy arra a szakirodalmi áttekintésben is rávilágítok - a GDP sokat kritizált mutató. Ezen felül egy régió helyzetét, fejlődést több indikátor határozza meg, amely közül számos össze is kapcsolódik és egymásra 1 BARRO, R. J. SALA-I-MARTIN, X. (1992): Convergence. Journal of Political Economy, vol100(2):223-251 4

is hatást gyakorol. Ennélfogva a regionális különbségek alakulását, a gazdasági társadalmi elemzést minden rendelkezésre álló KSH területi adat alapján vizsgálom. H3: A szegényebb régióknak a forrásokból nagyobb mértékben kell részesülnie. KM3: Az uniós források regionális eloszlásának vizsgálata. Statisztikai adatelemzés, fejlesztési dokumentumok elemzése, összehasonlító vizsgálat. A hipotézis alapját maga a kohéziós, regionális politika alapvető célkitűzése indukálja, miszerint a politika célja és ezáltal az uniós források felhasználása is a szegényebb régiók felzárkóztatásának előmozdítása. Szűkítések, lehatárolások: A dolgozat keretében külön fejezetben foglalkozom a gazdasági, társadalmi, területi fejlettség különféle mérőszámaival, azonban a munkám során a mennyiségi felzárkózást a regionális GDP adatokkal kívánom alátámasztani. Vitathatatlan, hogy a társadalmi fejlődés szempontjából a GDP nem egy tökéletes és nagyon sokat kritizált mutató, azonban egyrészt az uniós támogatásokra vonatkozó jogosultságot ez alapján határozzák meg, másrészt pedig a kritikák ellenére ez a leggyakrabban használt mutató, amelyet a gazdasági teljesítmény mérésére használnak. A regionális GDP alakulása tekintetében elsősorban a tendenciát vizsgálom, hogy a fejlesztési periódusban a régiókban nőtt, csökkent vagy változatlan volt e ez a mutató. Az uniós forrásfelhasználás, a felzárkózás, a fejlesztéspolitika kialakításakor meglátásom szerint elengedhetetlen, hogy az jól megtervezett legyen és igazodnia kell a fejlesztendő terület, a régiók adottságaihoz, amelyet elsősorban azok gazdasági, társadalmi, területi adottságai, lehetőségei és elképzelései határoznak meg. A szakirodalomban az állami teljesítményt, kapacitást leíró mutatók köre tág; az én nézőpontom szerint is lehetőség szerint minden olyan mutatót figyelembe kell venni, amely meghatározza egy régió helyzetét és lehetőségeit: demográfiai folyamatok, nevelés oktatás, egészségügy, szociális helyzet, foglalkoztatottság, munkanélküliség és munkajövedelmek, gazdasági helyzet, gazdasági aktivitás; kutatás fejlesztés, turizmus, infrastrukturális jellemzők közműellátottság és közlekedés. Meglátásom szerint tehát egy nagyon összetett területről van szó, ahol szinte semmilyen gazdasági, társadalmi és területi jellemzőt nem hagyhatunk figyelmen kívül, már csak azért sem, mivel az egyes mutatók gyakran összefüggésben állnak egymással például a GDP 5

alakulását meghatározza az is, hogy milyen az adott terület társadalmi, demográfiai környezete: ahol kevesebben élnek, ott kevesebb GDP-t termelnek. Tehát a GDP mutató kritikáit figyelembe véve minden rendelkezésre álló statisztikai területi alapmutatót figyelembe véve végzem a dolgozat harmadik fejezetében a régiók adottságainak feltérképezését annak érdekében, hogy mind teljesebb képet alkothassak azok helyzetéről. A régiókba áramló uniós forrásokat Magyarország csatlakozásától kezdve, a két fejlesztési periódusban vizsgálom, azaz a 2004-2006, valamint a 2007-2013 között érvényben lévő NFT, ÚMFT és az ÚSZT operatív programjainak pályázati adatai alapján. A regionális dimenzióban végzett vizsgálatok a projekt helyszín szerinti lekérdezésen alapulnak, amelyek a pályázatos formában meghirdetett projektek adatait tartalmazzák, tehát például a kiemelt projektek, illetve az operatív programok lebonyolításához kapcsolódó adatokat nem, továbbá a területileg be nem sorolható adatok sem tartoznak az elemzésbe. A dolgozat lezártakor csak az NFT adatai tekinthetőek véglegesen kifizetettnek, mivel a második fejlesztési periódus, az ÚMFT, az ÚSZT forrásfelhasználása 2007-2013 között zajlik, amely még 2013-at követően is eredményez kifizetést ez az n+2 és n+3 szabály az alapok forrásainak éves elosztásának finanszírozási szabályaival függ össze. Amennyiben a kérdéses forrás felhasználására a határidőig nem került sor, a Bizottság visszavonhatja a későbbi költségvetési kötelezettségvállalásokat. A kötelezettségvállalások automatikus visszavonásához vezet az, ha a finanszírozás elköltése vagy a kifizetési kérelmek benyújtása a második év végéig (n+2) nem történt meg. 2010-ig ez a határidő az új tagállamok, valamint Görögország és Portugália számára 3 év (n+3). Azonban a dolgozat lezárásakor, a fejlesztési ciklus végén már ezen időszak forrásfelhasználásáról is egy átfogó képet kaphatunk a regionális forrásfelhasználásról. A vizsgált hazai fejlesztéspolitikai dokumentumok körét a két időszak fejlesztési tervei és az országos területfejlesztési koncepció alkotják a kutatás során. Részletesen nem foglalkozom azok kialakításának és elfogadásának folyamatával, sem az intézményrendszer kérdésével. Az egyes kutatási adatok, a jó területi adatbázis ismérveit NEMES NAGY a következőkben foglalja össze 2 : megbízható, ellenőrzött forrásból származnak, egyértelmű, világos tartalmú indikátorokból áll, az adatok területileg egyértelműen 2 NEMES NAGY J (2009): Terek, helyek régiók. A regionális tudomány alapjai, Akadémiai kiadó 6

lokalizáltak, teljesek és alapadatokat is tartalmaznak, áttekinthető és kezelhető méretűek és lehetőséget adnak a keresztmetszeti és időbeli összehasonlításra is. A dolgozatban a közölt KSH, Eurostat és EMIR adatok alapján végzem az elemzést, a helyzetfeltárást. Az egyes tartalmi részekhez kapcsolódó, rendelkezésre álló szakirodalom, dokumentumok, adatok tanulmányozását a dolgozatban jelölt időpontokban zártam le. Az ezt követő változások feldolgozása jelen kutatás folytatásaként valósul meg. A KUTATÁS MÓDSZEREI Munkám során a következő kutatási módszereket használtam: A szakirodalmi áttekintés az elméleti keretek kialakítását szolgálja, a kutatás szűkebb területéhez illeszkedően a következő főbb kérdéseket érinti: a használt régiófogalom és az uniós források felhasználását meghatározó szabályozó tényezők áttekintése, a régiók helyzetét, fejlődését meghatározó tényezők, mutatók feltérképezése, a konvergencia és annak mérése. Az ökonometriai modellek segítségével rövid áttekintést adok a finanszírozó alapok eredményeinek és hatásainak előzetes értékeléséhez alkalmazott módszerekről. Statisztikai mutatórendszerek elemzése a rendszeres hivatalos adatfelvételből származó adatok elemzése a régiók múltbeli fejlődési tendenciájának és a fejlesztési beavatkozások irányainak bemutatása, annak meghatározása, hogy milyen fejlődést mutatnak az egyes régiók néhány meghatározó mutató alapján. A fejlettség és felzárkózás vizsgálata összekapcsolódik a társadalomkutatás, a regionális elemzések központi területével, a sokdimenziós elemzéssel. A fejlettség összetett: sokdimenziós, aminek hátterében az áll, hogy a fejlettségnek sok tényezője, egymásba át nem vihető eleme van, illetve sokmutatós, ami abból ered, hogy az egyes dimenziók javarészt nem írhatóak le egyetlen mutatószámmal, több módon is mérhetőek, ami mérési nehézségekhez is vezet. 3 Ennélfogva a dolgozatban külön vizsgálom, hogy a szakirodalomban milyen elemeknek tulajdonítják az egyes területi egységek, régiók fejlődését, melyek a leggyakoribb indikátorok. A regionális gazdasági elemzéseknél, amelyek segítségével mélyebb kitekintés biztosítható a régiók helyzetének, konvergenciájának megítélésére is, a következő dimenziók mentén vizsgálódtam: demográfiai folyamatok, nevelés oktatás, egészségügy, szociális helyzet, foglalkoztatottság, munkanélküliség és 3 NEMES NAGY J (2009): Terek, helyek régiók. A regionális tudomány alapjai, Akadémiai kiadó, 296-297 o. 7

munkajövedelmek, gazdasági helyzet, gazdasági aktivitás; kutatás fejlesztés, turizmus, infrastrukturális jellemzők közműellátottság és közlekedés. A gazdasági elemzések során elsődlegesen az Új Magyarország Fejlesztési Terv regionális operatív programjainak helyzetelemzéseire, az Eurostat, a Központi Statisztikai Hivatal adatbázisaira, valamint ennek megfelelően számos statisztikai, intézményi, szervezeti információra támaszkodom. A források felhasználását alátámasztó pályázati adatok az Nemzeti Fejlesztési Ügynökség EMIR (Egységes Monitoring Információs Rendszere) rendszeréből származnak. Az adatok elemzése regionális feloszlás-pályázó székhelye szerinti lekérdezés alapján történt. Szövegelemzés, a fejlesztési stratégiai dokumentumok elemzése, következetességének vizsgálata a régiók vonatkozásában áttekintettem a rendelkezésre álló fejlesztéspolitikai dokumentumokat, kiemelten az Országos Területfejlesztési Koncepcióban és a 2007-2013 időszakra vonatkozó Új Magyarország Fejlesztési Terv regionális operatív programokban megfogalmazott célkitűzéseket. Alapvető forrásanyagot jelentenek a Közösségi Támogatási Keret és operatív programjai, azok értékelései és a kapcsolódó tanulmányok, elemzések. Ezen módszereken túl a dolgozatba beépítettem a 12 éves saját pályázatírói és projektmenedzseri tapasztalataimat is; a számos szakmai megbeszélésen volt alkalmam részt venni polgármesterekkel, vállalkozókkal és a civil szféra meghatározó szereplőivel. A dolgozat alapvetően leíró jellegű, az elemzések feltáró jellegűek másodlagos források, illetve adatbázisok feldolgozásával és alapvetően kvalitatív, azaz a módszerek között ki kell emelnem az általános, összehasonlító jellegű idősoros vizsgálatot. AZ ÉRTEKEZÉS FŐBB MEGÁLLAPÍTÁSAI A regionális politika az Európai Unió belső fejlesztési politikája, a közösségi politikák egyike. A gazdasági és társadalmi kohézió, amint azt a tagállamok az 1968-ban aláírt Egységes Európai Okmányban megfogalmazták, a különböző régiók közötti egyenlőtlenségek csökkentését és a leghátrányosabb helyzetű régiók felzárkóztatását kívánja támogatni. A gazdasági, társadalmi és területi kohézió -val elsődleges szempont lett, hogy a területi fejlődés kiegyensúlyozottabbá és fenntarthatóbbá váljék. Az uniós források felhasználását Magyarország teljes jogú EU tagságától, tehát Magyarország EU csatlakozásától, 2004-től vizsgáltam a dolgozatban megfogalmazott keretek, lehatárolások figyelembevételével. A dolgozat második fejezete a szakirodalmi áttekintés, amely az elméleti keretek kialakítását szolgálja és melynek központi témája a használt régiófogalom rögzítése, a regionális politika 8

célkitűzéseinek vizsgálata, a konvergencia elméleti megalapozása, a régiók helyzetét leíró indikátorok, valamint a támogatások hatásainak mérésére használt modellek és a nemzetközi tapasztalatok bemutatása. Az Európai Unió nem rendelkezik egységes régiófogalommal, úgymond folyamatosan alakul annak meghatározása, amelytől minden konkrét nemzeti gyakorlat az adottságainak, körülményeinek megfelelően eltér. 4 Az Európai Unió tagországai között a közigazgatási területi felosztás tekintetében nagy eltérések tapasztalhatók; az EU létrehozta a NUTS elnevezésű rendszert, azaz a területi egységek statisztikai célú nómenklatúráját. A kutatás során a régió kifejezésen ezen NUTS rendszer alapján meghatározott, kialakított területi egységet értek, mivel az EU regionális politikája, a célkitűzéseket finanszírozó források ezen területi egységekre vonatkoznak elsősorban. Magyarországon a területfejlesztési törvény elfogadásával felmerült, hogy a régiók létrehozása elsődlegesen az uniós támogatásokhoz való hozzáférés miatt volt szükséges. A csatlakozásra készülve kiépült a területfejlesztési intézményrendszer, de a fejlesztési tanácsok nem csak a régiókban, hanem a megyékben, illetve a kistérségekben is létrejöttek, jelezve a bizonytalanságot a régiók kiépítése és helyzetbe hozása kérdésében. Pálné arra is rámutat, hogy a regionális fejlesztési politika menedzselésével szembeni uniós elvárások jellemzően nem vezettek választott regionális önkormányzatok létrejöttéhez, ami igaz az EU több tagállamában is, ahol a strukturális alapok felhasználását szolgáló NUTS 2 régiókban nem működik választott önkormányzat, sőt általános hatáskörű közigazgatási szerv sem. A kohéziós pénzek felhasználása EU alapelvek mentén történik, ez adja a tagállamok forrásfelhasználásának egyik fő keretét. A regionális, kohéziós politika célkitűzései 1994 1999 közötti időszakban a következők voltak: az 1. célkitűzés az elmaradott régiók fejlődésének és szerkezeti alkalmazkodásának elősegítése. A 2. célkitűzés az ipar hanyatlása által súlyosan érintett régiók helyzetének javítása, a 3. célkitűzés a küzdelem a tartós munkanélküliség ellen, a fiatalok és a munkaerőpiacról kiszoruló személyek társadalmi beilleszkedése. A 4. célkitűzés a munkavállalók alkalmazkodása az iparban és a termelési rendszerekben végbemenő változásokhoz a munkanélküliség megelőzését célzó intézkedések segítésével. Az 5./a célkitűzés a mezőgazdasági területek fejlődésének segítése a mezőgazdasági szerkezet átalakításának felgyorsításával és az 5./b célkitűzés a mezőgazdasági területek fejlődésének és szerkezeti átalakulásának elősegítése a kedvezőtlen adottságú vidéki térségekben, az északi országok rendkívül alacsony népsűrűségű területeinek 4 FARAGÓ L., (2005): A jövőalkotás társadalomtechnikája. Dialóg Campus Kiadó, Budapest-Pécs 9

támogatása. A 6. célkitűzés területe azon NUTS 2 régiók támogatása, amelyek 8 fő/km 2 -nél alacsonyabb népsűrűséggel rendelkeznek az Unió észak-európai országaiban. A 2000-2006 közötti időszakban három célkitűzést határoztak meg: az 1. célkitűzés azoknak a NUTS 2 szintű régióknak a támogatása, ahol az egy főre jutó GDP a közösségi átlag 75%-át nem éri el, továbbá azok a legtávolabb fekvő régióké, amelyek egy értelműen a 75%-os küszöbérték alatt vannak, illetve a korábbi 6. célkitűzés alá eső, azaz a kivételesen alacsony népsűrűségű területek. A 2. célkitűzés a gazdasági, társadalmi átalakulás alatt lévő, strukturális nehézségekkel küzdő régiókat támogatása. A 3. célkitűzés az oktatás, képzés és foglalkoztatás rendszerének és politikáinak modernizációját támogatja az 1. célkitűzésen kívül eső területeken. 2007-től az előző időszak célkitűzéseit három prioritás váltotta fel: a konvergencia célkitűzés arra irányul, hogy ösztönözze a növekedést és a foglalkoztatást a kevésbé fejlett régiókban. A regionális versenyképesség és foglalkoztatás célkitűzés az Európai Unió minden olyan térségére vonatkozik, mely nem jogosult támogatásra a konvergencia célkitűzés keretében. Célja, hogy a gazdasági és társadalmi változásokra felkészülve növelje a régiók versenyképességét és vonzerejét, illetve a foglalkoztatási rátáját. Az európai területi együttműködés célterülete a határokon átnyúló, a transznacionális és a régiók közti együttműködés támogatását jelenti. A dolgozat elméleti megalapozásaként a második fejezetben összefoglalom a versenyképességgel kapcsolatos hazai és nemzetközi kutatások és konvergencia elméletek főbb megállapításait. Célom az volt, hogy az elméleti háttér feltérképezésével meghatározzam, hogy milyen tényezőknek tulajdonítják az egyes területek fejlődését, versenyképességét: melyek azok az elemek, amelyek meghatározzák a fejlesztések alapját, melyek azok, amelyek támogatása kitörési pontot jelenthet az egyes régiók, területek számára. A szakirodalomban az állami teljesítményt, kapacitást leíró mutatók köre tág; az én nézőpontom szerint is lehetőség szerint minden olyan mutatót figyelembe kell venni, amely meghatározza egy régió helyzetét és lehetőségeit: demográfiai folyamatok, nevelés oktatás, egészségügy, szociális helyzet, foglalkoztatottság, munkanélküliség és munkajövedelmek, gazdasági helyzet, gazdasági aktivitás; kutatás fejlesztés, turizmus, infrastrukturális jellemzők közműellátottság és közlekedés. A dolgozat harmadik fejezetében ennek tükrében kívánom feltérképezni a régiók adottságait. Az Európai Unió egyik célja a régiók közti fejlettségi különbségek csökkentése, az egyes régiók átlaghoz való felzárkózása. A dolgozat egyik fő vizsgálódási területe a mennyiségi felzárkózás. A konvergenciának, mint fogalomnak számos megközelítésével találkozunk a különféle tudományágak irodalmában: értelmezhető közelítésként, az átlagos 10

egyenlőtlenségek mérsékléseként vagy egy kitűzött cél, szint elérésére való törekvésként, vagyis felzárkózásként. A konvergenciának az Európai Unió monetáris és a kohéziós politikájában is fontos szerepe van. A konvergencia azonban nem alakul ki önmagától így alapvető kérdés, hogy a kohéziós politika be tud e- és ha igen, milyen mértékben tud beavatkozni a régiók fejlődésébe. Az Európai Unió regionális politikája mellett szól, hogy a gazdasági integrációból eredő előnyök elosztásához aktív eszközökre van szükség. 5 A regionális és nemzetek közti fejlődési konvergencia vizsgálata, a politikai célok teljesülése tekintetében az elmúlt években számos tanulmány született, köztük sok kritikai hangvételű is, melyek a fejlesztéspolitika eredménytelenségét, a regionális konvergencia elmaradását is kiemelik. Másik oldalról a strukturális és kohéziós politikák gazdasági megtérülését elemező tanulmányok azt mutatják, hogy a kedvezményezett országokban a gazdasági haszon mind a végrehajtás időszakában, mind pedig hosszú távon pozitív. Jellemzően kimutatható a centrum-periféria szerkezet az alacsony termelékenységű új tagállamok közti jövedelemkülönbségekben, azonban az országokon belül a régiók szintjén a különbségek növekedése figyelhető meg; a regionális divergenciát elsősorban a fővárosokat magukban foglaló térségek átlagot felülmúló gazdasági növekedése okozta. Bemutatásra kerültek azok az ökonometriai modellek, melyek segítségével rövid áttekintést adtam a finanszírozó alapok eredményeinek és hatásainak előzetes értékeléséhez alkalmazott módszerekről. Bemutattam a leggyakrabban alkalmazott modelleket (HERMIN, QUEST modellek) és ismeretem azok magyar vonatkozásait. Az ismertetett konvergencia elméletek, a mérési modellek és azokkal alátámasztott eredmények rámutatnak arra, hogy a támogatások konkrét gazdasági hatásának vizsgálata számos módszertani és elméleti problémával jellemezhető és az egyes elméletek és modellek más-más indikátorokat használnak fel. A dolgozatban bemutatott elméletek nagy száma is jelzi, hogy egyik sem tudta, tudja abszolút érvénnyel megragadni a lényeget, másrészt a változó gazdasági, társadalmi feltételek értelemszerűen új irányokat, eszközöket és módszereket igényelnek; viszont mindegyik tartalmaz az adott döntésnek használó és felhasználható elemeket. A dolgozat határait figyelembe véve önálló modell megalkotására nem vállalkoztam, azonban ahhoz, hogy a forrásfelhasználás gyakorlati megítéléséről pontosabb képet alkothassak, elengedhetetlennek tartottam ezen modellek bemutatását. A dolgozatban a konvergenciát, azt, hogy a fejlesztési periódusokban csökkent-e régiók lemaradása, az egy főre eső jövedelmek, GDP 5 KENGYEL Á. (2004): Az Európai Unió regionális politikája. Második, átdolgozott kiadás. AULA Kiadó, Budapest. 11

közeledésével vizsgálom, amelyet alátámasztok a régiók gazdasági-társadalmi elemzésével is. A dolgozatnak nem kérdése az egyes tényezők és a támogatások nagysága közötti összefüggés vizsgálata, az egy további kutatás eredménye lehet. A dolgozat harmadik fejezete a régiók gazdasági- társadalmi elemzése, építve a szakirodalmi áttekintésre. Az uniós forrásfelhasználás, a felzárkózás, a fejlesztéspolitika kialakításakor meglátásom szerint elengedhetetlen, hogy az jól megtervezett legyen és igazodnia kell a fejlesztendő terület, a régiók adottságaihoz, amelyet elsősorban azok gazdasági, társadalmi, területi adottságai, lehetőségei és elképzelései határoznak meg. Ezek a gazdasági társadalmi folyamatokat bemutató indikátorok adják az alapját a folyamatok értékelésének, hiszen a tendenciák ismerete lehetővé teszi a döntéshozók számára a stratégiaalkotást, előmozdíthatja a beavatkozást, és visszacsatolásként szolgálhat a már elvégzett feladatokról. Ezáltal a fejlesztések, a kohéziós pénzek felhasználásának fő dimenziói a gazdasági, társadalmi és területi jellemzők, ennélfogva a regionális gazdaság elemzésével foglalkozó harmadik fejezetben a következő dimenziók mentén vizsgálódtam: demográfiai folyamatok, nevelés oktatás, egészségügy, szociális helyzet, foglalkoztatottság, munkanélküliség és munkajövedelmek, gazdasági helyzet, gazdasági aktivitás; kutatás fejlesztés, turizmus, infrastrukturális jellemzők közműellátottság és közlekedés. Az elemzésekhez elsősorban az Új Magyarország Fejlesztési Terv keretében kidolgozott regionális operatív programok vonatkozó összefoglalóit, valamint a Központi Statisztikai Hivatal kiadványait, adatait, továbbá az Eurostat adatait használtam fel, mivel ahhoz, hogy fejlesztéspolitikáról beszélhessünk, ismernünk kell, hogy mit fejlesztünk és miért fejlesztünk. A társadalmi-gazdasági elemzéseket a releváns, rendelkezésre álló KSH adatokkal szemléltettem. Az elvégzett összehasonlító vizsgálatok rámutatnak arra, Magyarország régiói között jelentős társadalmi, gazdasági különbségek vannak, amelyek idővel nem látszanak mérséklődni. Az első helyen a legek régiója, Közép-Magyarország található, amely szinte minden vizsgált kérdésnél dobogós helyen szerepel, mind a jó mint például az egy főre jutó GDP-t, a régió ellátottságát, mind pedig a rossz oldalt például a környezeti terhelést tekintve. Az elemzések választ adtak a dolgozat H2: A forrásfelhasználás hatásos, azaz növekedés és konvergencia figyelhető meg a régiókban; csökkent a szegényebb régiók leszakadása hipotézisére és megteremtették az alapot a dolgozat következő hipotézisének vizsgálatához is, amely szerint H3: A szegényebb régióknak a forrásokból nagyobb mértékben kell részesülnie. Az elemzések alapján hazánkban a hátrányosabb helyzetű, szegényebb régiók közé tartoznak az Észak-Magyarország, Észak-Alföld és a Dél-Alföld 12

régiók, amelyek 2003-tól folyamatosan a legutolsó helyeken szerepelnek az egy főre jutó GDP alapján. A dolgozat negyedik fejezetében áttekintést nyújtok a régiók forrásfelhasználásáról, annak célkitűzéseiről, irányáról és mértékéről. A fejezet első részében bemutatásra kerül a 2004-2006 és a 2007-2013 közötti periódusok fejlesztési terve, melyek alapvető keretét az Európai Unió adott időszakra vonatkozó kohéziós politikájának célkitűzései határozzák meg. Az uniós források felhasználásának központi elemét a fejlesztési programok jelentik, amelyeket az egyes célkitűzések alapján a támogatására jogosult régiók, vagy a tagállam megfelelő hatóságai dolgoznak ki. A fejlesztési terv többéves periódusra tartalmazza a fejlesztés célkitűzéseit, prioritási területeit és a gazdasági-társadalmi, területi partnerek bevonásával kell elkészíteni. A tagállamnak vagy a régiónak ezt meg kell tárgyalnia az Európai Bizottsággal, amely elfogadása után meghatározásra kerül a hozzá kapcsolódó többéves költségvetés is, tehát azokat az összegek, amelyekkel a tagállam és a Közösség finanszírozza a fejlesztési terv megvalósítását. Ennek elfogadása után a végrehajtás leírását tartalmazó operatív programot szintén a Bizottságnak kell jóváhagynia, az illetékes nemzeti, regionális hatóságok ajánlása alapján. Az operatív programokban intézkedésekig lebontva szerepel a végrehajtás többéves menete. A dolgozat terjedelmi kötöttségre tekintettel a fejlesztési tervek bemutatása az adott időszak fő célkitűzéseinek és az operatív programok, illetve azok fejlesztési prioritásainak rövid leírásával történik, azok részletes szakmai tartalmával nem foglalkozom. Ahogy azt a bevezetésben rögzítettem, a dolgozatnak nem tárgya az intézményrendszer és feladatainak részletes bemutatása sem, azonban azt érdemes rögzíteni, hogy a pályázatok tényleges meghirdetése, elbírálása, ellenőrzése, tehát a lebonyolítás a tagállam feladata és felelőssége az általa kialakított intézményrendszeren keresztül. Bemutatásra kerültek a régiók fejlesztési irányai az Országos Területfejlesztési Koncepció (2005) 6 és az ÚMFT regionális operatív programjai alapján, valamint a regionális forráselosztás. A regionális dimenzióban végzett vizsgálatok a projekt helyszín szerinti lekérdezésen alapultak, nem tartalmazzák a kiemelt projektek, az operatív programok lebonyolításához kapcsolódó, illetve a területileg be nem sorolható adatokat. A fejezetben választ kapunk arra, hogy az egyes régiókban a fejlesztési periódusok keretében melyek voltak a legnépszerűbb (amelyre a legtöbb pályázatot nyújtották be a régióból), illetve a legsikeresebb (a legtöbb nyertes pályázat és a legtöbb megítélt forrás) fejlesztési irányok. Ezzel képet alkothatunk arról, hogy melyek azok a fejlesztési irányok, amelyek leginkább 6 Az Országgyűlés 97/2005.(XII.25.) OGY határozata az Országos Területfejlesztési Koncepcióról 13

mozgósították a régiókat, amelyeket a későbbi fejlesztési tervek megalkotásánál mindenképpen érdemes figyelembe venni. Ezen felül választ kapunk arra, hogy projekthelyszín alapján vizsgálva melyik régióba áramlott több forrás, azaz a dolgozat H3. hipotézisére is, amely szerint a szegényebb régióknak a forrásokból az átlagosnál nagyobb mértékben kell részesülnie. A fejezet Magyarország EU csatlakozásától a 2004-2006-os, tehát az első fejlesztési periódus, illetve a 2007-2013 programozási időszak támogatásainak és fejlődési tendenciáinak forráselemzésére épül. A 2007-2013-as időszak adatai még nem tekinthetőek véglegesnek, mivel az n+2/n+3-as szabályozás értelmében az országnak lehetősége van meghatározott források lehívására a programozási időszak lezárultát követően, tehát 2013 után is. Ennek alapján a 2007-2013-as időszak vizsgálata nem lezárt periódust elemez, azaz időközi értékelésnek tekinthető, azonban álláspontom szerint 2013 végén már mindenképpen kirajzolódik egy általános kép az adott időszak forrásfelhasználásról. A dolgozat keretei között vizsgált H3. hipotézis, miszerint a szegényebb régióknak a forrásokból nagyobb mértékben kell részesülnie, elvetésre kerül, mivel mindkét fejlesztési periódusban a legtöbb forrás a legfejlettebb Közép-Magyarország régióba áramlott. A forrásfelhasználás mindkét periódusban - a számos létező prioritás ellenére - 2-3 darab prioritás köré sűrűsödik a legtöbb régióban, mind a benyújtott és támogatott projektek számát, mind pedig az igényelt és a megítélt támogatások összegét tekintve. Mindkettő időszakban a legnépszerűbb fejlesztési területek a pályázatok számát és a forrásokat is alapul véve a gazdaságfejlesztés és a regionális fejlesztések. A 2007-2013 közti periódusban a pályázati aktivitás jelentősen megnőtt, aminek több összetevője lehet: több idő állt rendelkezésre, személyre szabottabb pályázatok jelentek meg, ismertebb lett az uniós forrásfelhasználás, a pályázók gyakorlatot szereztek. Azonban azt is ki lehet jelenteni, hogy a második periódusban a kifizetések jelentős lemaradással történnek meg: a megítélt támogatásoknak csak az 50%-át fizették ki. Az uniós források nagy szerepet játszanak az ország fejlődésében, ami egyrészt a források nagyságának, illetve a támogatások multiplikátor hatásának is köszönhető. Azonban figyelemre méltó tény - ahogy az a második fejezetben ismertetett elemzésekből is látszik, hogy hazánk ezen pozitív hatások tekintetében az utolsók között szerepel. A fejlesztéspolitika egyik alapfeladata a leszakadó régiók, területek felzárkóztatása, azonban a két fejlesztési periódus beavatkozásai eddig nem hoztak látványos eredményeket, nem történt jól érzékelhető javulás több elmaradott térségben továbbra is romlik a társadalmi-gazdasági 14

helyzet. Azonban nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a tényt, hogy az elmaradottabb régiókba áramló támogatások nagymértékben hozzájárulnak, kiegészítik, sok esetben meghaladják a piaci beruházásokat, így ezekben a térségekben a fejlesztéspolitika, az uniós források szerepe meghatározó. A társfinanszírozás eredményeképpen az uniós források a hazai forrásokat is lekötik, így a felzárkóztatást, az elmaradott területek fejlesztési céljainak megvalósulását az uniós fejlesztési eszköz- és intézményrendszerhez kell illeszteni. A fejlesztéspolitikai dokumentumok sok hasonlóságot mutatnak mind időben, mind pedig térben: ugyanazok a területek, bár más és más megnevezéssel, de megtalálhatóak az egyes fejlesztési periódusok és az egyes régiók fejlesztési elképzelései között. A magyar fejlesztési tervek operatív programjaiban meghatározott célkitűzések igazodnak az EU regionális politikájához, valamint az előző időszak fejlesztéseinek továbbélése is megfigyelhető az egyes területek vonatkozásában. Azt mindenképpen érdemes kihangsúlyozni, hogy míg az Nemzeti Fejlesztési Terv keretében nem született minden régióra vonatkozóan saját regionális operatív program, az Új Magyarország Fejlesztési Terv keretében minden régió sajátosságához és igényeihez illeszkedő fejlesztési terv készült. Ennek segítségével végeredményképpen a források regionális elosztása is célirányosabb és hatékonyabb lehet, mint az a Nemzeti Fejlesztési Terv támogatásainak esetében. ÚJ TUDOMÁNYOS EREDMÉNYEK Kutatásommal azzal kívántam új eredményt létrehozni, hogy az uniós forrásfelhasználást a magyar régiók példáján keresztül mutatom be. A dolgozat Magyarország EU csatlakozásától a 2004-2006-os, tehát az első fejlesztési periódus, illetve a 2007-2013 programozási időszak támogatásainak és fejlődési tendenciáinak forráselemzésére épül. A kutatás középpontjában álló fő témakörök, kérdések megválaszolása érdekében bemutattam a kapcsolódó a szabályozási hátteret, ismertettem a fejlesztéspolitikai dokumentumokat és rámutattam a hasonló és különböző fejlesztési célokra a régiók és a különböző időszakok között. elemeztem a regionális gazdasági, társadalmi folyamatokat, részletesen elemeztem a Nemzeti Fejlesztési Terv, az Új Magyarország Fejlesztési Terv/ Új Széchenyi Terv forrásainak regionális felhasználását. 15

Az értekezés komplex kutatásmódszertannal, inter- és multidiszciplináris dimenzióban vizsgálja és értékeli az uniós forrásfelhasználásra vonatkozó szakirodalmat és egyéb forrásokat. Az értekezés a téma szerteágazó irodalmának, statisztikai és egyéb empirikus adatbázisának rendszerezett feldolgozásával regionális megközelítésben elemzi az uniós forrásfelhasználást. Doktori értékezésem eredményei alapján a strukturális politika forrásainak regionális felhasználásával és eredményeivel kapcsolatban a legfontosabb megállapításokat a hipotézisekre adott válaszok tartalmazzák, amelyekkel párhuzamosan megfogalmazom a jövőre vonatkozó javaslataimat is. A disszertáció tudományos hipotézisei, amelyeket nemzetközi és hazai szakirodalom feldolgozásával és szekunder adatok elemzésével támasztottam alá, megválaszolásra kerültek: H1: Az uniós forrásfelhasználás hatékony, azaz az ország abszorpciós képessége megfelelő. A szakirodalmi éttekintés és a negyedik fejezetben bemutatott adatok alapján megállapítható, hogy az első, 2004-2006 közötti fejlesztési periódusban hazánkban a rendelkezésre álló pénzügyi keret országos szinten mérve felhasználásra került, tehát az abszorpció országos szinten nézve megvalósul, azaz a dolgozat H1 hipotézise, amely szerint az uniós forrásfelhasználás, az ország abszorpciós képessége megfelelő, az NFT esetében igazolt. A második fejlesztési periódus 2007-2013 időszakára vonatkozóan a dolgozat lezártakor még egyértelmű válasz nem adható az n+2/ n+3-as szabály miatt, azonban a negyedik fejezetben bemutatott adatok alapján valószínűsíthető, hogy a második időszakban is sikeres lesz az ország a pénzügyi abszorpció tekintetében. Azonban a sikeres abszorpció az uniós források lehívását jelenti, tehát azt, hogy az uniós pénzekből mennyit sikerült egy adott tagállamnak leszerződnie. Ez az uniós forrásfelhasználás első, de nem a legfontosabb mutatója: a jövőben érdemes azt is megvizsgálni, hogy milyen tényleges társadalmi és gazdasági eredményeket generálnak ezek a források. H2: A forrásfelhasználás hatásos, azaz növekedés és konvergencia figyelhető meg a régiókban; csökkent a szegényebb régiók leszakadása. Ahogy arra a szakirodalmi áttekintésben rámutattam, a fejlesztéspolitika nem lehet zárt rendszerű, mivel annak tervezése és megvalósítása során figyelembe kell venni a gazdasági, társadalmi és területi adottságokat. Ennek tükrében mértem fel a harmadik fejezetben a régiókra jellemző tendenciákat. A fejlettség mutatói sokrétűek, azonban a GDP mutató a 16

számos kritika ellenére is az egyik leggyakrabban használt alapmutató. Az elemzésekből látszik, Magyarország régiói között jelentős társadalmi, gazdasági különbségek vannak. Az első helyen a legek régiója, Közép Magyarország található, amely szinte minden vizsgált kérdésnél dobogós helyen szerepel, mind a jó mint például az egy főre jutó GDP-t, a régió ellátottságát, mind pedig a rossz oldalt például a környezeti terhelést tekintve. A fejezetben bemutatott adatok a hipotézist összességében nem támasztják alá: 2003-tól kezdve ugyan minden régióban növekedett az egy főre jutó hazai termék, azonban az országos átlaghoz viszonyítva egészen más képet kapunk: a Közép-Magyarország régióban 2008-as és 2011-es adatokat leszámítva folyamatos növekedés figyelhető meg. Viszonylag jó mutatói vannak a Nyugat-Magyarország régiónak is a 2003, 2004, 2006 és 2011-es adatok alapján, mert ezekben az években a régió egy főre jutó hazai terméke meghaladta az országos átlagot. A legrosszabb mutatókkal rendelkező négy régióban - Dél-Dunántúl, Észak-Magyarország, Észak-Alföld és Dél-Alföld 2003-hoz képest 2011-re tovább növekedett az országos átlagtól való leszakadás. Az Eurostat 2012. márciusában hozta nyilvánosságra a 2009-es regionális fejlettségi mutatóit, amely szerint Magyarországon a legelmaradottabb magyar régió, az Észak-magyarországi régió, melynek fejlettségi szintje az uniós GDP-átlag mindössze 39,5 százalékát éri el, míg Közép-Magyarország az uniós átlag 108,6 százalékán állt 2009-ben, ez pedig egyértelműen a főváros kiemelkedő fejlettségének köszönhető. A magyar régiók fejlettségbeli szintjében egyedül Közép-Magyarország esetében figyelhető meg érdemi elmozdulás 2007 óta: ez a régiónk akkor az uniós fejlettségi szint 102, 2009-ben viszont már közel 109 százalékának megfelelő szinten állt. A másik hat magyar régió esetében szignifikáns javulás vagy romlás nem következett be 2007 és 2009 között. Azonban fontos kiemelni, hogy a Közép-Magyarország régióban nagyon jelentős belső fejlettségbeli különbségek vannak és amennyiben Budapest és Pest megye két külön NUTS 2-es régió lenne, az utóbbi fejlettségi szintje szintén jóval elmaradna az uniós átlagtól, míg Budapest jóval az uniós átlag felett helyezkedne el. Ez újra felvetheti a különválást, Budapest kiválását, amely átírná a kohéziós forrásokhoz való hozzájutás lehetőségét is. ÁGH (2006) a következőként írja le ezt a problémát: Az utóbbi tíz évet az a terméketlen vita jellemzi, hogy mit nyerhet Pest megye, ha elszakad Budapesttől, és mit veszít az EU-támogatások területén, ha együtt marad a NUTS 2 régió, azaz a vitában arra törekedtek, hogy a Közép-Magyarország régión belül tökélyre vigyék a negatív összegű játékot. Fel sem merült érdemben az igazi kérdés, ami megnyithatja a pozitív összegű játék 17

lehetőségét, hogy mit nyerhet Pest megye Budapest főváros távlatos fejlesztési funkciójával, azaz ha radikálisan szakít a jelenlegi befelé forduló modellel. 7 Az Eurostat 2014. februári kiadványban, amely a 2011-es adatokat mutatja be, jelentős eltérést nem tapasztalunk: a húsz legalacsonyabb egy főre jutó GDP mutatóval rendelkező uniós régió között négy magyar régiót találunk: az Észak-Magyarország (uniós átlag 40%), Észak-Alföld (uniós átlag 43%), Dél-Alföld (uniós átlag 44%) és a Dél-Dunántúl (uniós átlag 45%) régiókat. Az éves adatsorokat vizsgálva megállapítható, hogy a GDP-re vonatkozó regionális sorrend évek óta szinte változatlan: csak az utolsó helyeken váltakozik az Észak- Alföld és az Észak-Magyarország régió. H3: A szegényebb régióknak a forrásokból nagyobb mértékben kell részesülnie. A regionális dimenzióban végzett vizsgálatok alapján - amelyek a projekt helyszín szerinti lekérdezésen alapulnak és csak a pályázatos formában meghirdetett projektek adatait tartalmazzák, tehát a kiemelt projektek, illetve az operatív programok lebonyolításához kapcsolódó adatokat nem - a hipotézis nem teljesült, amelyre az 1.táblázat is rávilágít. 1. táblázat: A régiók sorrendje az egy főre jutó GDP és a fejlesztési periódusokban megítélt támogatás alapján (2013. december 17.) Régió Sorrend az egy főre jutó GDP alapján Sorrend az 2004-2006-os periódusban megítélt támogatás alapján Sorrend a 2007-2013-as periódusban megítélt támogatás alapján Dél-Alföld 5 3 3 Dél-Dunántúl 4 5 7 Észak-Alföld 6 2 2 Észak-Magyarország 7 4 4 Közép-Dunántúl 3 6 5 Közép-Magyarország 1 1 1 Nyugat-Dunántúl 2 7 6 Mindkét fejlesztési periódusban a legtöbb forrás a legfejlettebb Közép-Magyarország régióba áramlott nem csak összességében, de az operatív programok többsége esetében is igaz ez; a legszegényebb Észak-Magyarország régió mindkét periódusban a negyedik a forrásokból való részesedés sorrendjét tekintve. 7 ÁGH A (2006): A Nagy-Budapest régió az európai térben Tanulmány, Mozgó világ Online, Kulturális-közéleti havilap, harmincnyolcadik évfolyam, 2006, Július, http://mozgovilag.com/?p=2446 18

A dolgozatban elvégzett szakirodalmi áttekintés és adatelemzés alapján összességében megállapítható, hogy a regionális fejlesztések célkitűzései összhangban állnak a fejlesztési programok és azok operatív programjaiban meghatározott célkitűzésekkel és fejlesztési területekkel. Ez nem meglepő, mivel mind az országos, mind a regionális tervezés során már figyelembe vették az EU regionális politikájának alapelveit, fő vezérfonalait. A fejlesztési elképzelések eddigi változatlansága arra is ráirányítja a figyelmet, hogy nincs új a nap alatt... Ez egyrészt az EU-s elvárások, célkitűzések változatlanságából is adódik, másrészt további tényező, hogy az egyes területek összetett fejlesztése is több programozási időszakon is átívelő - hosszú időszakot ölel, ölelhet fel. Ennélfogva szerencsésebb lenne a források koncentráltabb, a fontosabb célterületekre irányuló felhasználása és a lassú lépések politikája, azaz a kiemelt területek életképességének célirányosabb megalapozása és ezt követő előrehaladás mind horizontálisan, mind vertikálisan a fejlesztési célkitűzéseink elérésében. Az biztosan állítható, hogy a gazdasági-társadalmi felzárkózáshoz olyan fejlesztésekre, beruházásokra van szükség, amelyek olyan új munkahelyeket teremtenek, amelyek illeszkednek az adott területi egység, régió és az ott élő népesség adottságaihoz. Másrészt, ahogy arra a harmadik fejezet, a régiók társadalmi és gazdasági elemzése is rávilágít, az elmaradottabb régiókban továbbra is vannak olyan kulcsterületek, mint a szociális ágazat, az egészségügy és az oktatás, amelynek elérhetőségét és színvonalát javítani szükséges. Ezen célok elérése csak úgy lehetséges, ha szem előtt tartjuk a bevezetésben is megfogalmazott álláspontot, miszerint a fejlesztéspolitika nem lehet zárt rendszerű: több szakterület együttműködésére van szükség már a tervezés folyamán is úgy, hogy a térségek problémáihoz, adottságaihoz és igényeihez rugalmasan illeszkedő program kialakítására kerülhessen sor az eddigi fejlesztési periódusok tapasztalatainak felhasználásával. 19

JAVASLATOK AZ ÚJ TUDOMÁNYOS EREDMÉNYEK HASZNOSÍTÁSÁRA ÉS FELHASZNÁLÁSÁRA Gyakorlati felhasználhatóságát tekintve a dolgozat lehetőséget teremt a mélyreható elemzésekből új, a forrásfelhasználást segítő gyakorlati eredmények és megoldások megfogalmazásához; a fejlesztési tervek, uniós forrásfelhasználás tervezéséhez, szakmai megalapozásához és megvalósításához; a hazai forrásfelhasználás dimenzióinak kialakításához, a források eredményesebb felhasználásához; adatbázisával egy mélyebb kvantitatív elemzés elvégzésére, a támogatások és az egyes regionális jellemzők közötti összefüggés vizsgálatára; szakmai, módszertani anyagként, segédeszközként való használatra a felsőoktatásban és a témával kapcsolatos szakemberképzésben; a forrásfelhasználás, regionális fejlesztések iránt érdeklődők számára a terület átfogó, kritikai megismerésére. 20

ÖNÉLETRAJZ Hutkai Zsuzsanna 2000-ben szerzett főiskolai közgazdász diplomát, egyetemi szintű közgazdász diplomáját 2002-ben vette át. 2009-től jogi tanulmányokat folytatott, 2013-ban jogásszá avatták. 2002-től foglalkozik oktatással a Nemzeti Közszolgálati Egyetem, illetve jogelődjének Közigazgatás-tudományi Karán. Az általa oktatott tárgyak között szerepel többek között a Közgazdaságtan, Világgazdaságtan illetve a Pályázati ismeretek. Számos kutatási projektben vett részt, mint projektvezető, szakmai vezető, illetve kutató. Vizsgálódási területe a kohéziós politika, az uniós forrásfelhasználás, a terület- és gazdaságfejlesztés témakörökre irányul, ezekhez kapcsolódik publikációinak nagy része is. A TÉMAKÖRBŐL KÉSZÜLT PUBLIKÁCIÓS JEGYZÉK KÖNYVEK, KÖNYVFEJEZETEK, JEGYZETEK, KUTATÁSOK 1. Hutkai Zsuzsanna: Projekt ciklus menedzsment és a projektek operatív megvalósítása, Egyetemi jegyzet, 2007, Budapesti Corvinus Egyetem Közigazgatás-tudományi Kar, p.1-205 8,5 ív 2. Dr. Boros Anita Dr. Tátrai Tünde Hutkai Zsuzsanna: Pályázati ismeretek és közbeszerzés, Polgármester Akadémia, Budapest, 2009 TÖOSZ, 3-45 o. 2 ív 3. Hutkai Zsuzsanna: Az Európai Uniós pályázatok szerepe a gazdaság fejlesztésében, különös tekintettel a magyar eredményekre. In: Tanulmány-gyűjtemény gazdaság és közigazgatás tantárgyhoz. Szerk. Bordás Mária. Budapest, BCE Közigazgatástudományi Kar, 2010. p. 142-199. FOLYÓIRATCIKKEK 1. Hutkai Zsuzsanna: Az uniós források felhasználásának gyakorlata, szabályozási háttere, Pro Publico Bono, Magyar Közigazgatás 2013/3. 53-74. 2. Hutkai Zsuzsanna: Esélyegyenlőségi célok az Európai Unió által társfinanszírozott hazai projektek megvalósulásánál = Pro Publico Bono Online. Támop Speciál [http://propublicobono.hu]. 2012. 1-18. 3. Hutkai Zsuzsanna: A regionális politika, a régió fogalmának többoldalú megközelítése = Pro Publico Bono Online. Támop Speciál [http://propublicobono.hu]. 2012. 1-14. 21

4. Hutkai Zsuzsanna: Az uniós támogatások intézményi háttere. = Pro Publico Bono Online. Támop Speciál [http://propublicobono.hu]. 2011/1. 1-27. 5. Hutkai Zsuzsanna: Az Új Magyarország Fejlesztési Terv Gazdaságfejlesztési Operatív Programjának időszakos értékelése a 2007-2008-As Akciótervek Tükrében, Köz gazdaság, 2010. Február.V. évf.1 szám, 135-142 o. 6. Hutkai Zsuzsanna: Az önkormányzatok pályázati eredményeinek értékelése regionális dimenzióban, Területi Statisztika, 2009. November, 12. (49.) évfolyam, 6. Szám, 628-647 o. KONFERENCIÁK, KONFERENCIA KIADVÁNYOK 1. Fejlődő térségek összehasonlító vizsgálata - A konvergencia elméleti modelljei Miskolci Egyetem, Magyar Tudomány Napja, Doktoranduszok Fóruma, Miskolc, 2003. november 6. 2. The Evaluation On The Tender Results Of Agricultural And Rural Development Operational Programme 2004-2006, Kecskeméti Főiskola, Kertészeti Főiskolai Kar, Erdei Ferenc V. Tudományos Konferencia, Kecskemét, 2009. szeptember 3-4. (ISBN: 978 963 7294 73 0/ ISBN 978 963 7294 75 4 II kötet, 797-801 o) 3. The Business Development And The Economic Competitiveness Operational Programme 2004-2006, Kecskeméti Főiskola, Kertészeti Főiskolai Kar, Erdei Ferenc V. Tudományos Konferencia, Kecskemét, 2009. szeptember 3-4. (ISBN: 978 963 7294 73 0/ ISBN 978 963 7294 74 7 I kötet, 227-231 o) 4. Bajnok Andrea Hutkai Zsuzsanna: Projektmegvalósítás és kommunikáció a helyi közigazgatásban. = VI. Erdei Ferenc Tudományos Konferencia. Kecskemét, 2011. augusztus 25-26. 2. köt. Kecskemét, Kecskeméti Főiskola Kertészeti Főiskolai Kar, 2011. 424-429. 5. Aims and objectives of the utilization of EU funds in Hungary bertween 2007 and 2003= VI. Erdei Ferenc Tudományos Konferencia. Kecskemét, 2011. augusztus 25-26. 1. köt. Kecskemét, Kecskeméti Főiskola Kertészeti Főiskolai Kar, 2011. 158-163. 6. The extending notion of cohesion policy and its results from the aspect of cohesion reports. = VI. Erdei Ferenc Tudományos Konferencia. Kecskemét, 2011. augusztus 25-26. 1. köt. Kecskemét, Kecskeméti Főiskola Kertészeti Főiskolai Kar, 2011. 198-203. 22