309. Arvisura - Nyugat védelmében (A tatárjárás valódi története) 5280-5298. medvetoros évek Fonyód sámán rovása 1240-1258

309. Arvisura - Nyugat védelmében (A tatárjárás valódi története) 5280-5298. medvetoros évek Fonyód sámán rovása 1240-1258 Lam (Lambert-Lampért) herceg utódai Pestet felvirágoztatták. Dernő tárkány fejedelem alatt (1086-1150) hatalmas vasraktárt építettek a Kecskeméti kapu közelében. Utána a fia, Pozsáló (1150-1224) vette át Petnével együtt a vaskészítmények kezelését. Pestet III. László korában a kiskirály parancsára befásíttatta. Budán pedig a Keszi tárkányok lakhelye előtt egy árvaház épült a vasgyártásban foglalatoskodók árván maradt gyermekei részére. Petnének a fia volt Boglár, aki az Aranyasszony szigetén elkezdte a sárkányos Dunahajók készítését és Pest tervszerű parkosítását. Boglárnak a fia, Fonyód (1198-1258) III. László király egyik játszótársa volt azokon a kurszán (Kündü, Árpád mellett a honfoglaló magyarok egyik vezetője volt, jelentős szerepet játszott Pannónia területének meghódításában. Árpád, Kündünek, Kurszán apjának földet adományozott, ami Attila király városától a százhalomig tartott ott egy várat építetett, és a várat Kurszánról neveztette el) városi és pesti játszótereken, melyeket még Boglár tárkány fejedelem alakított ki. Dernő tárkány fejedelem 1086-1150 Pozsáló erdőispán 1115-1174 Petne tárkány fejedelem 1150-1224 Boglár tárkány fejedelem 1172-1230 Virány tárkányfejedelem Fonyód külügyi sámán 1195-1241 1198-1258 Fonyód sámán az Aranyasszonyok szigetén olyan kis sárkányos bödön-hajót készített, amilyent Kun-ország fővárosában, Szakszinban (Szakszin város és vidéke a volgai Bolgárországtól délre, a Volga folyó mellett ma Oroszországban a Kaszpi-tengerbe ömlik) látott. Ennek a bödön-hajónak egyik jól sikerült példányát Jolánta királynő és francia udvartartása kívánságára, hatökrös szekérrel a Balaton vízkirálynő tavához szállíttatta. Klasszikus bödönhajó Ezeknek a kis bödön-hajóknak nagy hasznát vették az Aranyasszony szigetének, illetve Pestnek átkelő forgalmában. 1220-ban Deédes aranyasszony és Lam (Lambert- Lampért) herceg utódai közül kellett kiválogatni a sámánképzésre küldendő ifjak

csoportját. Mohos vitéz csoportjában Fonyód is szerepelt. Fonyód franciául is, oroszul is kitűnően beszélt. Pósa Pál (Tomaj fősámán, Anonymus azaz Pósa András bátyja és Pósa Gyula öccse) kancelláriájában is dolgozott francia levelek fordításán. Ő intézte a halicsi levelezést is. 1220-1225 között volt Bugátban ( Ordosz (Baotou) város később (a visszamaradt besenyők után) a Pató nevet kapta. Ez a mai Baotou, amely mongol neve: Bugat) és Karakórumban (Dzsingisz kán egykori fővárosa, Mongólia közepén. Egy kiterjedt hegylánc, mely Pakisztán, India és Kína határvidékén terül el, Gilgit, Ladak és Baltisztán területén. Ázsia nagyobb hegyláncainak egyike, s gyakran veszik a Himalájával egybetartozónak, noha annak tulajdonképpen nem része) Fonyód kiképzésen. Amikor hazajött Karakórumból, 1235-ig mongol mintára kiépítette Jászvásár (ma Románia és Moldávia határán) és Várad (ma Románia), valamint Várad és Budavár és Budavár-Bécs (ma Ausztria) gyorsszekér-járatát. Így aztán Magyarka (ma Tbiliszi, Grúzia)-Szakszin (Szakszin város és vidéke a volgai Bolgárországtól délre, a Volga folyó mellett ma Oroszországban a Kaszpi-tengerbe ömlik) Jászvásár (ma Románia és Moldávia határán) -Budavár (Melegvizek birodalma Atilla városa a Pilisben a mai Óbuda) és Sopron között minden héten megfordult a gyorspostajárat. Fonyód 1235- ben parancsot kapott a balatoni bödönhajó forgalom kibővítésére. Ekkor kezdett Keszthely Domonkosrendi apáca-kolostorának Arvisura gyűjteményével foglalkozni. A Keszthelyi kolostor és templom az ásatásokkal A keszthelyi végvár rekonstrukciója Ez az intézmény az uruki-mani keresztények birtokában volt. Keszt aranyasszony gazdaságát ugyanis mindig az Álmos-és Lebédház aranyasszonyainak idősebb tagjai örökölték. Bős tudun a feleségének annyi kincset és aranyat hagyott, hogy abból egy kis kerti munka mellett bőségesen megélhettek. Ezt az intézményt mindkét fejedelmi ház támogatta anyagilag. Az esztergomi érsekség azonban manichizmus (Mani (Kr.u.216-276), a harmadik század egyik legnagyobb hatású gondolkodója, filozófus, államférfi és vallásalapító. Ő az, aki a Zarathuszra-, Mithrász-vallás, valamint a platonikus és a gnosztikus filozófia pozitív elemeit egyesítve egy vallást formált, amit róla manicheizmusnak neveztek) vádjával támadni kezdte.

Ezért minden ősi rovásírást Budavárába (Melegvizek birodalma Atilla városa a Pilisben a mai Óbuda) szállítottak. Ezeket kezdte el tanulmányozni Fonyód. Bugátban ( Ordosz (Baotou) város később (a visszamaradt besenyők után) a Pató nevet kapta. Ez a mai Baotou, amely mongol neve: Bugat) megtanulta az ujgurok és mongolok rovását is és elkezdte egyeztetni a háromféle rovás tartalmát. Rájött, hogy Ordosz táján is, a Duna mellett is veszély esetén minden nép belénk mart. Erre felhívta Pósa Pál (Tomaj fősámán, Anonymus azaz Pósa András bátyja és Pósa Gyula öccse) figyelmét is. A kancelláriában a titkos mongol levelezésen kívül ő intézte a Szeldzsuk szultánsággal folytatott levelezést is. Részt vett az 1240 augusztus 15.-re, Aranyasszony napjára összehívott királyi tanácsban és jegyzőkönyvezte a Magyar királyság történetében legviharosabb összejövetelen elhangzottakat. Ezáltal IV. Béla megbízásából jogot szerzett a 309. Arvisura megírására. Annak idején, 1214 augusztus 20.-án az ifjú Béla herceg kíséretében ott volt Vasváron (Melegvizek birodalma, ma Vas megye Vasvári járásában) Fonyód is, hogy tanúja legyen a Gilgames-koronával való koronázásnak. Ez az ünnepség a legszűkebb királyi családban és a Csák, Pósa és Lam hercegifjak jelenlétében történt. A Szent László részére kikészített hármas korona még nagyon nehéz lett volna egy gyermeknek, ezért Pósa Pál és a Lebédházi egri érsek a hármaskoronát csak a feje fölé tartották az ötéves kiskirálynak. A vendégeskedés után a gyermekseregnek hadijátékokat rendeztek. IV. Bélát 1235 október 14.-én, Tarcsa napján koronázták meg Székesfehérváron, a három keresztény egyház koronáiból összeszerkesztett koronával. A koronázási dombhoz azonban csak 63 vármegyéből hoztak földet, mert a Dalmáciával határos kilenc határkerületből a főurak nem voltak hajlandók a koronázáson megjelenni. A trónralépés után IV. Béla és felesége távozásra szólította fel Endre király harmadik feleségét, Estei Beatrix azonban öreg királyné jogán összehívatta a királyi tanácsot és kijelentette, hogy II. Endrétől gyermeke fog születni.

Estei Beatrix magyar királyné (Beatrice d Este, 1215 1239 vagy 45): modenaferrarai őrgrófnő, I. Aldobrandino őrgróf leánya, II. András magyar király harmadik felesége. A királynéra ráfogták, hogy a gyermek nem II. Endrétől, hanem Apod fia, Dénes nádortól származik. Azt is rebesgették róla, hogy része volt Béla király apjának és anyjának a halálában is. Beatrix királynét bezáratták és csak egy német követség látogatásakor tudta a börtönét férfiruhába öltözve elhagyni. Bécsben nemsokára megszülte a fiát, István herceget, a későbbi III. Endre király apját. Ezt a fiút azonban senki sem ismerte el a királyi család igazi tagjának. II. Frigyes császár vette védelmébe. IV. Béla Dénes nádort megvakíttatta, pedig a nádor Csák nembéli főúr volt. De hát az idegen főurak a király anyjának meggyilkolásával gyanúsították. Gertrud meggyilkolásának minden gyanúsítottja magyar volt. Ezeket megkínozták és vagyonelkobzásra ítélték. Ezzel sikerült az új királynak a nemesi társadalmat mindjárt az uralkodása elején magára haragítani. IV. Béla Pósa Pált (Tomaj fősámán, Anonymus azaz Pósa András bátyja és Pósa Gyula öccse) és hírszolgálatát nagyon megbecsülte, az udvari kancelláriát ki is bővíttette. Elrendelte, hogy a hunok, avarok és magyarok által kiépített régi alagútrendszer kijáratához mindenütt erős épületeket emeljenek és azokat bástyákkal is védjék. A király elé csak a főnemesek legfontosabb ügyeit lehetett terjeszteni, kisebb ügyekben a kancellária vezetői intézkedtek. Régi római szokás szerint mindenkinek meg kellett várnia, amíg ügye elintéződik. Ebben minden nemes csak azt látta, hogy a király nem akarja meghallgatni. Emellett az új eljárás sok kiadással is járt és az ország távoli részeiből valók nem egyszer nem is tudták kivárni ügyük rendezését. 1235 októberétől az ország fővárosa Budavára lett. Ez hozta magával, hogy irány tárkányfejedelem, Fonyód legidősebb bátyja Budavára, Kurszánvára, Atillaváros és Pest körül vendéglátóházakat és lóállásokat építtetett, hogy a pereskedőket és királyi

kihallgatásra várakozókat fogadhassák és elláthassák. Fonyód vendégháza az Avarbástya közelében volt, a Virányé vele szemben a budai hegyvidéken a Budavár- Budakeszi alagút közepe táján. Később ezt Virányos várának nevezték. A tatárok felgyújtották. Még Béla kiskirály erdélyi kormányzóságának idejére esik a kunok megtérítése. A német lovagrend kiűzése után a kérdés rendezését Béla kiskirály vette a kezébe. Ezzel a királyi tanács döntésének megfelelően az első esztergomi érsek nevéről elnevezett Árpádházi Domonkos rendet Pásztóról, Zebegényből, Penteléről és Keszthelyről fokozatosan áttelepítették Jászvásárra (ma Románia és Moldávia határán). Kurszánvárában (Kündü, Árpád mellett a honfoglaló magyarok egyik vezetője volt, jelentős szerepet játszott Pannónia területének meghódításában. Árpád, Kündünek, Kurszán apjának földet adományozott, ami Attila király városától a százhalomig tartott ott egy várat építetett, és a várat Kurszánról neveztette el) azonban Szent István király Domonkos rendje a nagy tűzvész után is fennmaradt. A váci püspökséget a király átengedte az esztergomi érsekségnek, de a székesfehérvári esperességet mindvégig fenntartotta. Barc-Tar kunjainak a megtérítése a pápának is igen tetszett, de azt nem mulasztotta el, hogy a jászvásári Domonkos-Ferences rendbe bejuttassa saját megbízható szerzeteseit. Köztudomású volt: Keleten még élnek magyar népcsoportok. 1232-ben négy Domonkos szerzetes három évig vergődött tengeren és szárazföldön át Kelet felé, de nem tudtak a magyarok nyomára akadni. Csak Ottónak sikerült kereskedőnek öltözve elvetődnie egy pogány országba, ahol néhányan tudtak magyarul. Társai kidőltek, elindult hát egymaga vissza, Magyarországra. Jászvásárra érve (ma Románia és Moldávia határán) már haldoklott. A német gyóntató szerzetesnek a Volga-melléki Bolgár város környékét jelölte meg. A magyar Domonkos szerzetesek térképvázlatuk alapján megállapították, hogy Bolgár városa a Jenő és Nyék törzs közelében van. Mire Domonkos a Jászvásár (ma Románia és Moldávia határán) Várad (ma Románia, Erdély) között gyorsszekér-járattal Csucsához ért, meghalt. De abból, amit mondott, látszott, hogy badzsirt-magyarok még szép számmal élnek ezen a vidéken, melyről neki beszéltek. Ezután az ifjú Béla király a pápa kérésére a saját költségén újabb négy szerzetest küldött Bizáncon keresztül keletre. Ezt az utat kellett választaniok, mert a tatárok ekkor már a Szakszin-Magyarka gyorsszekér-járatot megszüntették. Julianus, Gerhardus és társaik Alániában szálltak partra.

Julianus barát útvonalai: Első útja (1235-1236) - Második útja (1237) Julianus, Gerhardus és társaik az első úton Alániában szálltak partra. Később ez a két társuk a tatároktól való félelmében megszökött, és így Julianus csak Gerhardusszal ment észak felé. Gerhardusz ételmérgezésben meghalt. Julianus egy mohamedán papnak lett a szolgája és így jutott el Nagy-Bolgárországba. Ott egy olyan nővel találkozott, aki bolgár emberhez ment nőül. Ez az asszony minden nyáron haza szokott menni a gyermekeivel a hegyi ünnepségekre. Ő vezette el a magyarok felé vezető útra. Julianusnak így sikerült megtalálnia őket az Etil folyó (Volga folyó) partján. Azok módfelett megörültek a távoli vendégnek és mindenről, a királyukról is érdeklődve, jól megvendégelték. Elmondták, hogy kelet felé itt is van egy Béla folyó, (A Belaja folyó Oroszország európai részén, a Déli-Urálban; a Káma bal oldali mellékfolyója) ahol a Béla és a Gyarmat törzsek maradványai élnek, a Jenő törzzsel egy fejedelemséget alkotnak, Füzesgyarmat (Baskíriában a Béla-folyó partján a magyariak fejedelemségének székhelye Kara-Szakál korában Füzesgyarmat volt) székhellyel. Régi hagyományokból tudják, hogy a magyarok tőlük származnak. Innen azonban az ifjúság Magyarka (ma Tbiliszi, Grúzia) felé vándorolt, a kazárok zaklatásai miatt Atilla birodalmába mentek. A kapcsolat nem szűnt meg: Kürt fejedelem rokonlátogatás címén minden öt évben sámánokat küld Budavárra, akik majd Szakszinon (Szakszin város és vidéke a volgai Bolgárországtól délre, a Volga folyó mellett ma Oroszországban a Kaszpi-tengerbe ömlik) keresztül térnek haza. Ott időzése alatt egy tatár követ futott be és elmondta, hogy a tatárok a németek ellen háborúra készülnek, egy másik sereg pedig a perzsák ellen indul. Julianust szívesen marasztalták, de nem maradt: Orosz-és Lengyelországon keresztül 1236 karácsonyán a Szepességre (Erdély) érkezett. Ott halt meg. Útjáról Richardus atya küldött jelentést Késmárkról Esztergomon át Rómába. Sáros várának erdőispánja pedig személyesen vitte el írásbeli jelentését Pósa Pálnak (Tomaj fősámán, Anonymus azaz Pósa András bátyja és Pósa Gyula öccse), ő pedig IV. Béla elé terjesztette Julianus adatait. Richardus jelentése alapján a pápa a következő évben újabb négy barátot küldött Baskír-Magyar-országba, de a nagy tatár támadás a magyarságot ekkor már szétszórta. Julianus tudósítása szerint a tatárok serege Szúzdal (ma is meglévő oroszországi város, a Szuzdali járás központja. A Kamenka

folyó partján, Vlagyimirtól 26 km-re északra fekszik. Nagy történelmi múltú, műemlékekben gazdag város) felé közeledik. A sereg vezére Batu kán. Ő Németországba, Bajdár Lengyelországba, Kadán pedig Bizáncnak indul. Sejbán herceg hírszerzéssel foglalkozik. IV. Béla a tatároknak ellenálló kunokat Kötöny vezérükkel befogadta az országba. A kun nép már ekkor nem volt egységes. Javarészük a megtért kunokkal együtt a tatárok ellen akart harcolni. A pogány kunok a 24 hun törzs szövetségének álmát szerették volna megvalósítani: a Nagyvízig menő terjeszkedést. Béla király a magyar nemesek megbízhatatlansága miatt a kunokat a Jász-síkság közepére telepítette. Ez természetesen tudomására jutott a mongol vezetőségnek és a tatárok azon tanakodtak, mitévők legyenek Magyarországgal. IV. Béla még kiskirály idejében szívvel-lélekkel mellette volt az Égi birodalom terjeszkedésének és eleinte Batu kánnak is az volt a célja, hogy a győztes hadak élén Mainznál fognak találkozni. Kötöny befogadása miatt azonban Batu kán ilyen levelet írt IV. Bélának: Tudom, hogy gazdag és hatalmas király vagy, sok a katonád, vannak jó hadvezéreid és egy nagy országot kormányzol. Ezért nehéz önként alávetned magadat céljainknak. Mégis jobb és üdvösebb volna, ha önként behódolnál nekem. Megtudtam, hogy kun szolganépemet oltalmad alatt tartod. Ezért utasítalak, ne tartsd őket magadnál, mert nem a te hadrendedbe tartoznak; miattuk ne kerülj velem szembe. Nekik könnyebb elmenekülni előlem, mint Neked, mert nem lévén házaik, sátraikkal vándorolva, talán el tudnak menekülni, de te a népeddel, akik házakban laktok, váraid és városaid vannak, hogy fogsz menekülni a kezem közül? Ögödej-Ogotáj parancsára ajánlatosnak tartom, hogy velük együtt indulj Nyugat ellen és Mainznál majd találkozunk! Okos ember nem szegi meg a szavát, hanem talpát a földre, tenyerét a fűre teszi, mert sorsunkat az égiek intézik! Julianus a szepesi erdőispánnak beszámolt arról, hogyan harcol tízes, százas, ezres és tömény rendben a mongol sereg. Kiváló nyilasok; az elfoglalt területek főembereit megölik, a katonákat és a parasztokat pedig saját hadaikba maguk előtt küldik a csatába. Várat ők maguk nem ostromolnak, hanem a népet küldik uraik várának elfoglalására. IV. Béla uralkodásának elején hibát hibára halmozott. Dénes nádort, amikor a gazdasági szakismereteinek a legnagyobb hasznát vehette volna, bosszúból megvakíttatta. Utána a Kalán nemzetség Gyula nevű vezetője került börtönbe. Ezzel mind a két nemzetséget magára haragította. Megtiltotta, hogy jelenlétében a püspököket és a hercegeket kivéve bárki is leüljön. Ezen még az egyszerű köznép is megbotránkozott. Más király hadból jövet falvakat és birtokokat adományozott hős vitézeinek, Béla meg csak a birtok visszavételeket folytatta. A III. Béla király korabeli állapotokat akarta visszaállítani. Az egyházi birtokok visszavételét azonban IX. Gergely nem jó szemmel nézte. Mária királynő sem tartotta tanácsosnak, hogy még a pápasággal is ujjat

húzzanak. 1238-ban aztán IV. Béla hozzákezdett az egyházi birtokok visszaadásához abban a reményben, hogy IX. Gergely keresztes hadak mozgósításával meg fogja segíteni Magyarországot a mongol terjeszkedéssel szemben. Mária királynő is levelezni kezdett a külföldi uralkodó körökkel a tatár veszedelemről és mindenünnen bíztató ígéretekkel válaszoltak. A királyi család még bízott a támogatásban, de Pósa Pál (Tomaj fősámán, Anonymus azaz Pósa András bátyja és Pósa Gyula öccse) figyelmeztette a királyt, hogy ne bízzon az idegenekben. A mongolok Égi birodalma Csingisz kán óta fokozatosan meghódította a 24 hun törzs szövetségének egykori birodalmát. A hosszú életű Csadaj fősámán kérésére még Kutula kagán elrendelte 1190-ben az Égi birodalom szellemi vezetőinek rendszeres képzését. Ötévenként Pósa Pál (Tomaj fősámán, Anonymus azaz Pósa András bátyja és Pósa Gyula öccse) is egy-egy ötös sámán csoportot küldött Bugátba ( Ordosz (Baotou) város később (a visszamaradt besenyők után) a Pató nevet kapta. Ez a mai Baotou, amely mongol neve: Bugat), majd Kambalukba. Minden hun törzsszövetségbeli népet felszólítottak a csatlakozásra. Sok törzs az új eszme mellé állott, így a tatárok is. A kunokat felszólították a csatlakozásra, de a kunok ellenálltak és legyőzték őket. A Barc-Tar féle keresztény kunok azonban IV. Béla hívására bejöttek Magyarországra, a magyar hadsereg megerősítése végett. Pósa Pál (Tomaj fősámán, Anonymus azaz Pósa András bátyja és Pósa Gyula öccse) figyelmeztette IV. Bélát, hogy az Aranyhorda hadereje 10 töményből áll, a déli haderő újabb 10 tömény, a Lengyelországot megszálló Bajdár haderő pedig a harmadik 10 tömény elsővonalbeli harcost jelent. A madzsar és badzsirt haderőt 20 töményre tervezték a mongolok, így a 10 tömény kerel-palóc haderővel már meg lehetne jelenni Nyugaton. A legnagyobb baj az volt, hogy senki se bízott senkiben. Pósa Pált (Tomaj fősámán, Anonymus azaz Pósa András bátyja és Pósa Gyula öccse) a király magas egyházi méltóságba helyezve Boszniába küldte, esetleges menekülésének előkészítésére. IV. Béla összehívatta a 100 tagú királyi tanácsot. Ebben 63 ispán, 11 erdőispán, 10 érsek és püspök, valamint 16 Árpádházi főúrnak volt szava. 52-48 arányban úgy döntöttek, hogy Nyugat védelmében ellenállnak a mongol haderőnek. A nyugati keresztény államokkal együtt felveszik a harcot a mongol terjeszkedés ellen. Béla király Jászvásárra (ma Románia és Moldávia határán) lovagolt és küldöttségét Szakszinba (Szakszin város és vidéke a volgai Bolgárországtól délre, a Volga folyó mellett ma Oroszországban a Kaszpi-tengerbe ömlik) irányítva behívta a kunokat. A Havas-alföldön és Szörénytornyán keresztül 10.000 kun harcos vonult be családtagjaikkal együtt. Amikor Temesvárra értek a király 72 csoportba akarta őket beosztani a magyar töményekbe, de a kunok azt követelték, hogy 1 töményben maradjanak, mert harci erejük így teljesebb. Mindannyian meg keresztelkedtek, de megtelepedett életmódról hallani sem akartak. A gyepükön legeltették állataikat, betörtek a falvakba, loptak, nőket raboltak. A magyarokat felingerelte a gyepük elfoglalása és összetűzésekre

került sor. A király a panaszos magyar nemesekre ráparancsolt, hogy a kunokat hagyják nyugton. Panaszos ügyekben rendszerint a kunoknak adott igazat. Erre a kunok vérszemet kaptak, a nemesség pedig lázongani kezdett a király ellen. IV. Béla tisztában volt a mongolok erejével. Tudta, hogy a kánok, nojanok, nőkörök és a lovasok vas-fegyelemben élnek, hogy 1221-re befejezték Belső-Ázsia meghódítását, hogy Azerbajdzsán és Grúzia meghódítása után eljutottak az alánokig és kipcsákokig, hogy Kuma-Magyarország is meghódolt nekik és hogy megverték az oroszokat is.

A Mongol birodalom terjeszkedése Az 1236-ban megindított nagy mongol támadás átvonult Oroszországon és Kunországon, elfoglalták Kievet (Kevevára) is és 1240 telén már a Kárpátoknál állottak. Ekkor kellett volna IV. Béla seregének megindulnia Avaria elfoglalására. Karakórumban (Dzsingisz kán egykori fővárosa, Mongólia közepén. Egy kiterjedt hegylánc, mely Pakisztán, India és Kína határvidékén terül el, Gilgit, Ladak és Baltisztán területén. Ázsia nagyobb hegyláncainak egyike, s gyakran veszik a Himalájával egybetartozónak, noha annak tulajdonképpen nem része) számon tartották, hogy Avaria Magyarország nyugati része, csak átjátszották a német-bajor telepeseknek. Az ott élő magyarságot, gályarabságra adták, vagy mint a német hittérítés áldozatai, elnémetesedtek. Rajzaik szerint az Inn folyó (a Duna mellékfolyója Svájcban, Ausztriában, és Németországban folyik, de Svájcban ered) mellett volt a gyepü (jelzéssel ellátott, de nem használt legelő területek voltak, ezek megakadályozták a betegségek terjedését és megszüntették a legeltetésből, jószágok elkötéséből eredő vitákat) határ. A mongol törzsszövetség most a magyarok mellé akart állni. Julianus barátnak Béla királyhoz intézett külön jelentése elmondta, hogy a mongol postajárat embereinek lemészárlása miatt az Aranyhorda Baskir-Magyarország népét szétszórta, de a katonakorbeli ifjúságot beosztotta a németek elleni seregébe. Minden falu élére mongol katonákat neveztek ki bírónak, hogy a hadsereg utánpótlásában fennakadás ne legyen. Csadaj és Ögödej-Ogotáj a római pápa oldalára való átállását Béla királynak még Kiev (Kevevára) elfoglalása után sem tekintette megváltoztathatatlannak, ezért Csadaj Pósa Andrással (Anonymus, és Pósa Pál öccse) egy újabb levelet küldött a magyar királynak. A levél szerint a magyarok nagyot fognak csalódni a keresztény világban és évekig mindenki csak nevetni és gúnyolódni fog a magyarok jóhiszeműségén. Csadaj követelte a 72 tömény felriasztását és 20 töménynek az első vonalba való

felvonultatását. De almavirágzástól almaszüretig semmi sem történt Magyarországon, csak az esztelen pártoskodás folyt. IV. Béla nem riasztotta fel a hadseregét, hanem körülhordoztatta a véres kardot a mongolok elleni háborúra. Azok meg felgyújtották a fagerendákból épült orosz falat és 40.000 mordvin fejszés erdőirtó nyomán játszi könnyedséggel bevonultak a Kárpátok szorosain át a Kabarföldre, melyet ők Kerelnek neveztek. Batu kán öccse, Sejbán herceg az ország szívéig nyomult előre. Batu kán öccse, Sejbán herceg És egy tatár katona II. Frigyes Pestre lovagolt, közben Sejbán előőrseivel megütközött és amikor egy pár tatár harcost levágatott, sugalmazására a pesti nép elkezdte ordítani, hogy minden kun vitéz a tatárok előőrse. Köttöny kun királyt az Aranyasszonyok szigetén levő szállásán megrohanták és a családjával és vitézeivel együtt megölték. Az öldöklésben részt vett Frigyes kísérete is. Erre a 40.000 kun harcos mindent feldúlva elhagyta az országot. A mongol hadvezetőség pedig kiadta a parancsot IV. Béla megbüntetésére. 1240 karácsonyán a tatárok még csak a határmenti területeket pusztították, de 1241 márciusában a felderítők már Pest alatt jártak. A 40.000 mordvin fejszés tavaszra előkészítette a fősereg útját és az iható kutak mellett még sóállomásokat is létesítettek. Az erődítményeket kikerülték. A kunok Bulgáriába vonultak és ezzel szertefoszlott IV. Béla álma a 100.000 fős magyar-kun seregről. Csák nembeli Ugron kalocsai érsek már azzal kezdte Béla királyt meggyanúsítani, hogy nincs bátorsága megütközni a tatárokkal. Dénes nádor a határispánságok töményével és a Halicsból hazamenekült magyar nemesekkel a Kárpátokban megütközött ugyan a tatár sereggel, de azok apró lovaikon, a hegyeken és erdőkön keresztül ügyesen mozogva körülvették őket és csak nehezen tudtak megmenekülni. A tatárok egy mocsaras helyre csalták őket és alig-alig tudtak gyűrűjükből kiszabadulni. Ditró erdőispán a Bordói szorosban a radnóti részen megütközött a

tatárokkal, de ennek se volt jelentősége, mert a radnai szászok a tatárokhoz szegődtek és a Maros mentén Gyulafehérvár felé törve, a tatárokkal együtt harcoltak a székelyek ellen, Várad (ma Románia) felé vezetve az ellenséget. Kádán egy nagyobb sereg élén Szörénytornya (Szörényvár régi magyar nevén Szörénytornya, egy kisváros ma Dél-Románia Olténia régiója), Orsova (megyei jogú város Dél-Romániában, Mehedinți megyében. Nem messze Szörényvárától) felé el akarta volna vágni a menekülő kunok útját, de későn érkezett és a Temes folyó mentén áthaladt a Szerémség felé, hogy IV. Béla királyt élve elfogják. Az előcsapataik mindenütt a mordva-csuvasz népek voltak, akik önként vállalták a harcot a mongolok hódító hadjáratában. IV. Béla serege csak nehezen gyülekezett. A véres kard körülhordozása után, március elején 72.000 élvonalbeli lovasnak kellett volna jelentkeznie, március közepén 144.000 lovastárkánynak, március végén pedig újabb 72.000 lovasnak és 24.000 tárkánynak, hogy addig is fel tudják venni a harcot, míg a nyugatról ígért keresztes hadak meg nem érkeznek. De a lovasok nagyon gyéren érkeztek. Március 17-én, amikor a tatárok felégették Vácot, s a székesegyházban a mordvák gyilkolták az oda menekült, egyházi éneket sírva éneklő lakosságot, Béla király tehetetlen volt a túlerővel szemben és csak Ugrin érsek csapatai vették üldözőbe a tatárok seregét. De azok lépre csalták őket és a maradék csapat alig tudott visszavergődni. Frigyes, amikor a magyarokat összeugrasztotta a kunokkal és látta, hogy ölik egymást, hírtelen hátat fordított Magyarországnak és meg sem állt Bécsig. Ott kezdett fegyverkezni. A háborús párt bízott abban, hogy ha a 72 töménynek legalább a fele megjelenik Kálon, a tárkány-kiképző helyen, felvehetik a harcot a tatárok ellen. De útközben már azt kellett hallaniok a Vasvárról (Melegvizek birodalma, ma Vas megye Vasvári járásában) érkező tárkányoktól, hogy Eger káptalanságát is kardélre hányták és ezért a vasvári (Melegvizek birodalma, ma Vas megye Vasvári járásában) tárkányok is csak Sirokon (Melegvizek birodalma, a Mátra keleti részén van) át, jöhettek a gömörváriakkal (ma Sajógömör (szlovákul Gemer) község Szlovákiában a Besztercebányai kerület Nagyrőcei járásában északra a Sajó folyó jobb partján). Ugrin Csák Ugrin (kalocsai érsek magyar katolikus főpap, királyi kancellár.) mellett, Mátyás esztergomi érsekkel együtt megjelent Rajnald erdélyi püspök is. Mire a Mezőségre értek, már 36.000 főnyire emelkedett IV. Béla hadereje. Mezőnyéktől a Muhi puszta felé tartottak. Batu kán vissza akart fordulni, de Szubotáj kán nem engedte.

A muhi csata modellje A muhi csata vázlata A magyar sereget a Sajó felé csalogatták. Béla lovasai örömmel üldözték a tatárokat Muhi felé. Amíg Béla a többi tömény érkezését várta, Batu kán egy kis dombról megállapította, milyen szerencsétlen a magyarok elhelyezkedése. 1241 április 11-re virradó éjjel egy magyarul tudó halicsi orosz fogoly megszökött Batu kán seregéből és elárulta, hogy a tatárok még az éjjel támadni fognak és ezért a Sajó hídfőjénél gyülekeznek. Ugrin érsek és Kálmán herceg csapata azonnal ott termett és a tatárokat gyorsan visszakergették és azt hitték, hogy ezzel már vége a harcnak. A szekértáborban elkezdtek enni-inni, mulatozni. Hajnalban a tatárok körülvették a magyar tábort. Látszólag megfutamodtak, hogy kikémleljék, merre van a király, mert élve akarták elfogni. A harci helyzet változása közben Ugrin érsek legyalázta a királlyal együtt az ország összes főurát és gyáváknak

nevezte őket. Majd Kálmán herceggel együtt újra a tatárok ellen fordult, akik már futásra gondoltak. De Batu kán a serege elé állva, fenyegető hangon azt kiabálta: Ha futunk, biztosan elveszünk! Ha meghalunk, itt haljunk meg, az égiek velünk vannak. Ekkor érkezett meg Szubotáj utóvédje és hátba támadta a magyar sereget. Ernye ispán a palóc csákányosokhoz fordult, hogy mentsék meg a királyt. Csákányi tárkányvezér figyelmeztette Türje nemzetségbeli Dénest, hogy a Bükk felé könnyebben meg tudják menteni a királyt. Csákányi serege utat tört a Bükk felé. Az Ákos nembeli Türje lovát adta a királynak, maga pedig visszafordult tovább harcolni. Majd Ivánkafi cserélt újabb lovat a királlyal. Fáy és Madács kísérte a királyt Vasvárra (Melegvizek birodalma, ma Vas megye Vasvári járásában), ahol a vascipó raktárnál terítettek neki asztalt. Innen Járdán vitéz falujáig lovagolt és egy dombon álló csűrben hált meg. Hajnal hasadtával Bolhádon át elindultak Gömörbe (ma Sajógömör (szlovákul Gemer) község Szlovákiában a Besztercebányai kerület Nagyrőcei járásában északra a Sajó folyó jobb partján) és Hont, Nógrád és Bars megye északi részén keresztül eljutottak Nyitra (ma Szlovákia) városába. Nyitra várának elhelyezkedése Nyitra vára a X. század körül Nyitra vára ma Hosszabb pihenő után a király Pozsonyon át az osztrák határon lévő Hainburgba lovagolt és itt kitűnt, hogy Frigyesnek esze ágában sincs beleavatkozni a tatárok elleni küzdelembe. Frigyes Hainburgból a belső osztrák területre csalta pihenni Béla királyt, de fogolyként tartotta magánál. Visszakövetelte tőle, amit még II. Endrének adott annak idején zálogul, illetve hadisarcul. Három vármegyét kellett Frigyes részére elzálogosítania, hogy elmehessen Zágrábba (ma Horvátország). A császár csapatai vérszemet kaptak és elfoglalták Győrt, de a magyar ispán csapatai kiverték őket az országból. Zágrábból Béla levelet írt a pápának, a császárnak és a francia királynak. Segítséget kért: hirdessenek keresztes hadjáratot a mongol terjeszkedés ellen, mert a mongolok világuralomra törnek. Senki sem mozdult meg. Ugyanis a pápa és Frigyes egymás ellen harcolt, nem törődtek a kereszténység védelmével. Béla ekkor hűbérül ajánlotta fel Magyarországot Frigyesnek arra az esetre, ha segít a tatárokat a Duna vonalától visszaszorítani. A mongol sereg ugyanis megállt a Dunánál. Kálmán herceg a Csákokkal együtt átkelt a Dunán, Segesdnél találkozott a királlyal és Fonyóddal, aki a kancellária rimalányait szállította Zágrábba.

Budavár, Avarbástya (Melegvizek birodalma, ma a Budai hegyekben az ős Budavára közelében) és Kurszánvár (Kündü, Árpád mellett a honfoglaló magyarok egyik vezetője volt, jelentős szerepet játszott Pannónia területének meghódításában. Árpád, Kündünek, Kurszán apjának földet adományozott, ami Attila király városától a százhalomig tartott ott egy várat építetett, és a várat Kurszánról neveztette el) védői felkészültek a harcra, de a mongolok elkerülték Budavárát. Kálmán herceg belehalt a Muhi csatában szerzett sebeibe. Csepely és Homoródka részt vett az apjuk temetésén, de Kálmán felesége ekkor már Trau várában (Trogir (németül Trau, latinul Traqurium) város Horvátországban. A városközpont Trogir történelmi városközpontja néven az UNESCO kulturális világörökség-jegyzékében szerepel.) volt. Frigyes még a pápa kérésére sem vállalta Magyarország hűbériségét, mert ekkor meg kellett volna ütköznie a tatárokkal. IX. Gergely pápa sírva hívta fel a keresztény fejedelmeket a keresztes háborúra, de hiába. Az osztrák Niederaltichi évkönyv már keresztet vetett az ügyre, elkönyvelte: Magyarország háromszázötven évi fennállás után elpusztult. Tavasszal Béla király Zágrábból még egyszer IX. Gergely, majd IV. Celesztin pápához fordult a keresztes hadak segítése végett. III. Konrád német királyon kívül senki sem gyűjtött sereget. Viszont ő is, amikor a tatárok a Dunánál megállottak és serege szétoszlott, akkor mindenki nevetett a magyaroknak a kereszténység segítésébe vetett hitén. Igaz, hogy Bajdár és Büdzsek seregei 1241. április 9-én megütköztek. Henrik szászországi herceg pedig egy időre megállította a tatár támadást, de utána Henrik is Magyarország ellen kezdett felvonulni és Béla király seregét kezdte üldözni. A tatárok a sámán jelű helységeket, mint például a halas Sárospatakot is, elkerülték. A radnai szászok 600 főnyi lovas csoportja önként jelentkezett Kádán seregébe és Váradig vezette a tatárokat, majd Csanád ellen fordult. A tél beálltával Bajdár, Büdzsek, Batu és Kádán serege átkelt a Dunán és valamennyien Bélát kezdték üldözni. Béla és családja Dalmáciába (Horvát tengerpart az Adria tengernél) menekült. A dalmát tengerparton legtovább Trau városában tartózkodott IV. Béla és családja. Trau vára. Pósáék mondogatták félrevezetésül, hogy itt talált menedéket a tatárjárás idején IV. Béla és a családja. Az Isztriai-félsziget, Dalmácia, ma Trogir.

Az Ákos nembeli Ernye minden eszközzel a tengerparton megjelenő tatár őrség félrevezetésén fáradozott. A királyné ismét gyermeket várt. Ha leány lesz, már előre az Istennek ajánlották fel. A tatárok a parton állandóan fenyegetőztek, de a Trauiak nem voltak hajlandók elárulni a királyt. Valójában nem is tudták, hol van. A város lakói soha nem látták, csak a Pósáék mondogatták félrevezetésül, hogy ott rejtőzik. Pedig titkon Veglia szigetén élt. Horvátország, Dalmácia régiójában Krk szigete (olaszul Veglia) Horvátország és az Adriai-tenger második legnagyobb szigete Szt László kir. 1077-95 Magyarországhoz csatolta. 1797-től a Habsburg birodalomé. A tatárok aztán egyszerre csak eltűntek. Ödögej-Ogotáj főkán meghalt és erre minden Csingisz kán leszármazottat hazahívtak. Minden utód főkán akart lenni, ezért mindannyian Karakórumba (Dzsingisz kán egykori fővárosa, Mongólia közepén. Egy kiterjedt hegylánc, mely Pakisztán, India és Kína határvidékén terül el, Gilgit, Ladak és Baltisztán területén. Ázsia nagyobb hegyláncainak egyike, s gyakran veszik a Himalájával egybetartozónak, noha annak tulajdonképpen nem része) mentek. Ungika hívására Lam herceg utódai közül többen Szojorgaktani szolgálatába állottak. János pap vezetésével sok föld nélküli paraszt és várjobbágy is beállott a mongol hadseregbe. Sok sebesült tatár és mordva vitéz viszont itt maradt. IV. Béla ifjú korában rideg természetű volt, később azonban érzelmei felmelegedtek. A Muhi csata éjszakáján, amikor a palóc csákányosok kimentették az ellenség gyűrűjéből, rájött arra, hogy a néppel egymásra vannak utalva és csak a néppel együtt győzhet ellenségein.

Élete későbbi szakában aztán ellene volt a főurak hatalmaskodásának, de kedvezett a köznemességnek is, hiszen kölcsönösen szükségük volt egymásra. Életbe léptette a megyénkénti bíráskodást és a királyi háznak oldalsarjait is igyekezett megnyerni. Ápolta a hagyományokat és a szentté avatott királyok és hercegnők emlékét. Olyasmiket emlegetett, hogy Zsófia admonti apáca is a bátyját, II. Gézát a kunok királyá -nak nevezte. A hun, avar és magyar törzs-szövetség romjaiból akart egy minden sallangtól mentes új államot megteremteni és egy megtisztult állam kezdett kifejlődni a nyugat védelmének romjaiból. Fonyód sámán a kis István királyfit vitézzé nevelte és 1246. év Aranyasszony havának 20. napján Budavár Boldogasszony kápolnájában ifjú királlyá koronázták a Vasvár (Kb. a mai Kínai Zhuozi helyén lehetett, Ordosztól 2 napi járóföldre) leégett égerfa várából elhozott Gilgames-koronával. Ekkor hirdette meg Béla király a várépítés fontosságát. A tatárok ugyanis majdnem minden kővárat elkerültek, a fából készült gerendavárakat azonban égő nyílvesszőkkel felgyújtották. Ernye ispán Deédes aranyasszony emlékére felépíttette Deédes várát, Forgácsék Gimes várát, de várat épített minden nagymódú család is. IV. Béla átépíttette Budavár (Melegvizek birodalma Atilla városa a Pilisben a mai Óbuda), Avarbástya (Melegvizek birodalma, ma a Budai hegyekben az ős Budavára közelében) és Kurszánvára (Kündü, Árpád mellett a honfoglaló magyarok egyik vezetője volt, jelentős szerepet játszott Pannónia területének meghódításában. Árpád, Kündünek, Kurszán apjának földet adományozott, ami Attila király városától a százhalomig tartott ott egy várat építetett, és a várat Kurszánról neveztette el) kezdetleges külső építményeit, javíttatott az alagútrendszeren is és szép, tetszetős királyi várat építtetett. De volt is mindenütt építeni való. A tatárok azokat a helyeket, ahol látták a 24 hun törzs szövetségének pajca jelét (A Hun törzsszövetség jelvénye volt.), nem gyújtották fel. A parasztság nagy része termékenyebb vidékekre telepedett. Lam herceg kézművesei a városokban telepedtek le. A nyugatra áttelepült németajkú főurak parasztjait Árva, Szepes, Sáros és Mára-maros termékeny völgyeiben telepítették le, Visk tárkányvezér irányításával. A király behívatta az országba a keresztes lovag, Géza herceg elszegényedett családját: Árpád, Zoltán és Álmos hercegeket, hozzátartozóikkal együtt. Ezek főúri családokba házasodtak, de trónigényükről lemondtak. Ezért csupán a Csák nembelieket illető egyfalus birtokokat kaptak. Ugyanezt elérhették a Halicsból és Ladomériából haza telepedett magyarok is. Fonyód nyilvántartása szerint még V. László kiskirály is telepítgette mind a 72 vármegyébe a beözönlő rokon népeket. A várépítések meggyorsítása végett a király birtokokat adományozott. De a főpapokat és főurakat is várépítésre serkentette. Visszahívta a Bulgáriába távozott kunokat is és a Nagykunságon, Kiskunságon, Békésben és Temesben birtokokkal látta el őket. Lam herceg kőfaragói is várépítésbe

kezdtek. Visegrád, Budavár, Zágráb vára és Kurszánváros Óbudának nevezett városrésze volt munkájuk színhelye. Güjük nagykánt se hagyta nyugton a nyugati világ meghódításának gondolata s felkérte IV. Bélát, csatlakozzon hozzá. Minden gyermeke kánnak lehet a felesége és az elrabolt avar kincsek kárpótlásául egyötödrész zsákmányt kaphat az európai népektől. Béla király a pápától is kért segítséget várépítésre, de nem kapott. Pedig megírta: Mi megtettük a kötelességünket, hogy megvédjük nyugatot, de senkitől sem kaptunk segítséget, csak szép szavakat. Lányaimat rutén hercegekhez és Lengyelország hercegéhez adtuk nőül, hogy értesülhessünk a tatárok terveiről. Befogadtuk a kunokat és fiunkat kun hercegnővel házasítottuk össze, hogy még a pogány hátországgal is védelmezzük a keresztény nyugatot. 1258. március 15-én Budavárában a királyi tanács Ungika-Szojorgaktani levele alapján örömmel vette tudomásul, hogy a mongol törzsszövetségben lemondtak arról, hogy Magyarország is részt vegyen az új Égi birodalom hadjárataiban. Megtudták Ungikától azt is, hogy Magyarországot többé nem támadják, hanem inkább Dél-Kinában terjeszkednek. A királyi tanács tudomásul vette, hogy V. László a szakszini (Szakszin város és vidéke a volgai Bolgárországtól délre, a Volga folyó mellett ma Oroszországban a Kaszpi-tengerbe ömlik) kun király lányát, Csépát vette feleségül, aki Magyarországra jövet Jászvásáron (ma Románia és Moldávia határán) megkeresztelkedett a királyi családdal együtt. Csépát Magyarországon Erzsébetnek hívták. Édesapja Szakszin (Szakszin város és vidéke a volgai Bolgárországtól délre, a Volga folyó mellett ma Oroszországban a Kaszpi-tengerbe ömlik) körül gyűjtötte össze a mongol törzsszövetségből hazatérő harcosokat és kézműveseket. Ebben segítségére volt Pósa András (Anonymus, és Pósa Pál öccse) az új kancellár, aki összeköttetésben állott Ungika-Szojorgaktanival, kivel egyszerre voltak sámánképzésen Karakórumban(Dzsingisz kán egykori fővárosa, Mongólia közepén. Egy kiterjedt hegylánc, mely Pakisztán, India és Kína határvidékén terül el, Gilgit, Ladak és Baltisztán területén. Ázsia nagyobb hegyláncainak egyike, s gyakran veszik a Himalájával egybetartozónak, noha annak tulajdonképpen nem része). Itt a Csák nembeliek közül való Ungika, Ong lánya is, aki Toluj mongol herceghez ment férjhez. Az összeházasodási folyamat Möngge és Kubiláj uralkodása alatt meggyorsult. 1252-től Pósa András (Anonymus, és Pósa Pál öccse) Fonyód és Homoródka útján újra fölvette a mongol uralkodóházzal a kapcsolatot.