Buda Attila: Mikrofilológiai capricciók A szekszárdi Babits Kelemen-ház egyik üveges szekrényében, a család apróbb használatiés dísztárgyai, valamint imakönyvei társaságában három kéziratos füzet található, melyek valaha a két Kelemen lány Auróra és Ilona tulajdonában voltak. Közülük kettő emlékkönyv, a harmadik pedig, a kiadó eredeti szándéka szerint, az év napjainak jelölésével különféle események, gondolatok feljegyzésére szolgált. Ez utóbbi a két testvér közül a fiatalabbé, Kelemen Ilonáé volt. Személyisége a Halálfiai Jolán nevű alakjának megformálásához járult hozzá, akiről többek között az alábbi sorok olvashatók a regényben: Jolán is megnőtt már, száműzött hercegnő, aki nem akart férjhez menni: finom, már kissé fonnyadó, tüskés félénkséggel és érzékenységgel; pedig lett volna kérője. Cenci nézte, nem szólt, önző okossággal: kellett a segítség a házban, s már közeledtek a beteg, gyenge napok. [ ] Cenci még az ura után sem rítt haszontalan, sem a szegény elpusztult Imre után: rábízta Jolánra, aki olykor, ha ráért, hosszú, ünnepi délutánokon, s ha kifogyott az írni való levelekből, most is zokogva tudta siratni apját s testvérét. [ ] Nelli sorsán csak Jolán tűnődött, a levélírásra szánt ünnepi délutánokon vagy tél felé már, a függőlámpa alatt, titkos borzalommal gondolva a zord és kegyetlen szerelemre, melynek ő szökevénye volt. [ ] Jolán egész élete egy nagy várakozás volt; bál, utazás, szép ruha mind új ködök ígérete maradt, míg minden titkos és szegényes vágya egyetlen határidőre tolódott ki: majd ha megfizettük az adósságot! [ ] [Imrus] Jolán néninek megpróbált fölolvasásokat tartani: Jolán szomjasnak látszott minden újdonságra, de a legjelentősebb mondat közepén a konyhába szaladt. [ ] Jolán kivált régebben, boreladások idején, mindig kizsarolt egy-egy szép ruhát Cencitől, amit a legújabb divat szerint varratott meg, s aztán rendszerint restellt fölvenni, mert félt, hogy feltűnő. 1 42 Köztudott, hogy Babits Mihály e regényében többek között családjának egyes tagjait s szülővárosának jellegzetes figuráit is megörökítette. Természetesen a művészet igazsága más, mint az életé: alakjait a valóság több szereplőjéből gyúrta eggyé, egy-egy rokonának, ismerősének jellemét, viselkedését többfelé is szétosztotta, s mindezt mesteri módon vegyítette a sűrítés, tömörítés, valamint a fokozatos bemutatás eszközeivel, a megfogalmazás egyszerre expresszív és impresszionista árnyalataival. Figurái a világirodalom hasonló intenzitású családregényeinek sorsában osztozva a mű megjelenése után önálló életet kezdtek: (vélt vagy valódi) modelljei bizonyos vonásokban magukra ismerve azonban nem fogadták el a róluk készült(nek hitt), szerintük túlzó képet, mivel nem látták be, a megfogalmazáshoz csak alkalom voltak, a regény nem róluk szól, noha a szereplők belőlük állnak. Ellenérzéseik kialakulását elősegítették olyan mentalitásbeli és ténybeli azonosságok, melyekről nem vették észre, hogy azokat az irodalom átformáló és átrendező ereje mozgatja, nem pedig kicsinyes bosszúvágy vagy ellenszenv. Visszatérve Kelemen Ilona 71.5.2-es leltári számmal ellátott naplójára, ez egy 11,5 18 cm alakú, kétszínű vászonba kötött, lapszélein és fedelén aranyozott könyvecske, felirata: Napló. Az Athenaeum Részvénytársaság jelentette meg, évszámjelzés nélkül. Kötését a századfordulón működő, kiváló minőségű és mutatós külalakú munkáiról híres Gottermayer könyvkötészet készítette. Címlapján a következő alcím olvasható: Lapok a múlt és jelenből. A kötetke oldalszámozás nélküli lapokból áll, a sorrendiséget a hónapok és a napok számának feltüntetése mutatja. Egy-egy oldal egy-egy napot jelent, s minden oldalra egy-egy idézetet nyomtattak. Ezek szinte kivétel nélkül a magyar reformkor nagyjaitól származnak: Széchenyi 1 BABITS Mihály: Halálfiai. (1 2. köt., sajtó alá rend.: Szántó Gábor András, Némediné Kiss Adrien, T. Somogyi Magda.) Bp., 2006, Argumentum. 208., 210., 232., 345. p.
István, Kisfaludy Károly, Kölcsey Ferenc, Petőfi Sándor, Deák Ferenc, Jósika Miklós, Bajza József, Arany János, Garay János, Eötvös József a leggyakrabban előforduló nevek. Az előbbiek a rendelkezésre álló felületnek mintegy egyharmadát-egynegyedét foglalják el, a többi rész üres, arra számítva, hogy azt majd a tulajdonos tölti meg magvasnál magvasabb gondolatokkal. (Csak az oldalak alján található még a magyar- és világtörténelem egy-két eseménye, dátuma, maximum két sorban.) Az ötlet kiváló, a hölgyek minden időben szerették örömeiket és kudarcaikat nem csupán egymásnak, hanem naplójuknak is elmondani. (Születtek így egészen jó írások is.) A tárgyalt napló azonban rendhagyó ebben a vonatkozásban. Egyfelől azért, mert Kelemen Ilona 1891-ben, amikor az első bejegyzést tette, már túl volt harmincadik életévén (1860-ban született), s nem a létező vagy elmaradó udvarlók foglalkoztatták, hanem talán a fenti okok következtében is inkább a lélek dolgai, amiből következik a második jellegzetesség: hiába keresnénk tényeket, eseményeket akár róla, akár családjáról, ilyenek nem találhatók. Csupán három történelmi tárgyú bejegyzés fedezhető fel, de ezekből is kettő még a világrajövetele előttre esett: augusztus 13-hoz beírta a világosi fegyverletételt, október 29-hez az 1710-ben történteket, Béri Balogh Ádám szekszárdi elfogatását és kivégzését; március 20-hoz pedig Kossuth Lajos halálát, amely 1894-ben volt. Ebből is látszik, hogy a füzetet több éven át használta. Feljegyzéseit, melyek közül néhányat franciául, másokat pedig németül fogalmazott meg, vagy a nyomtatott szöveg inspirálta vagy a lelki mozgások; tanulságos követni például és elemezni, hogy a XIX. század közepétől megerősödő, eleven liberalizmus miként tükröződött a vallásos, illetve a hittel teli gondolatokban, miben erősítették és miben gyöngítették egymást. A több-kevesebb rendszerességgel írt sorok között versek is vannak: a kor költői s a koron túllépők egyaránt. Előbbire Lauka Gusztáv, Bartók Lajos, Vay Sándor, utóbbiakra Petőfi Sándor, Mihail Lermontov, Friedrich Schiller, Kosztolányi Dezső, Paul Verlaine a példa. Kosztolányi Dezsőnek egy 1906-os keltezésű versét másolta április 11-hez a Nenne Kelemen Ilonát ugyanis így hívták a családban. Hogy miért ehhez a naphoz, nem lehet tudni, az előre nyomtatott szöveg egy Széchenyi István-idézet: Munkálódnunk s fáradoznunk kell, ha tűrhetetlen unalomra s tán életgyűlölésre nem akarjuk minmagunkat. A vers, Kosztolányi gyűjteményes köteteiben a zsengék között szerepel: Ének a tavasz elé Kelj, bársonylombú, halk lehelletű, borús tavasz a völgyeken s hegyen, hogy majd ha eljön az idő, legyen a sebre fű. Erdő, berek, vadon szorosra fond sűrű, sötét lombod hálózatát, hogy majd ha éjjel elbúvunk alád, födjön a lomb. Kegyes Természet, szánd meg a magyart, növeld hatalmassá a zöld vadont, nőjön a sebre ír, a búra lomb s a sírra hant. A Nenne által lejegyzett sorok variánst adnak, az összegyűjtött versekbe került végleges változat az alábbi helyeken tér el az ő változatától:
2. sor: borús tavasz a völgyön és hegyen 5. sor: Tavaszi erdő, jó szorosra fond 10. sor: adj néki ágyat, sátoros vadont A pillanatnyilag rendelkezésre álló források alapján nem lehet eldönteni, hogy a különböző sorok egy Kosztolányitól származó kéziraton alapulnak-e, avagy csak Kelemen Ilonának esetleg a család más tagjának akart/önkéntelen változtatásai. Az erre irányuló kutatás a következő időszak feladata lesz, mintegy Babits Mihály és Kosztolányi Dezső kritikai kiadásának kiegészítéseképpen. E vizsgálódás legfőbb eredménye azt lehet, hogy talán kiderül, a múlt század utolsó harmadának kisvárosi gondolkodású értelmisége miként törekedett a nagyváros tágabb látóköre, nagyobb horizontja és számára szokatlan méretei felé, miben fogadta s miben utasította el azt, a változásokból következő, feloldhatatlan ellentmondásokkal szemben milyen álláspontra helyezkedett, s mint igyekezett fenntartani magát a korszak egészén végigkísérő, folyamatosan szűkülő egzisztenciális lehetőségei ellenében. * * * Az üveges szekrény másik két kézírásos gyűjteménye az emlékkönyv műfajába tartozik. Tulajdonosuk egykor szintén a két Kelemen lány: Auróra és Ilona volt. Auróra Babits Mihály édesanyja lett, testvére pedig a kisfiú gyermekkori bizalmasa, leveleinek címzettje, szellemi érésének társa és segítője. Az emlékkönyvek közül az egyikbe, a kapcsos könyvbe Kelemen Ilona gyűjtötte a számára kedves emberek bejegyzéseit az 1882 és 1898 közötti években. 2 Volt közöttük szomszéd, rokon, harkányi, pécsi, budapesti ismerős, akik mind egy-egy fontos kiegészítéssel szolgálnak a család ekkori életének, Babits Mihály gyermek- és ifjúkorának ismeretéhez. A 80. oldalon a Pécsett ötödévet végzett gimnazista Babits Mihály sorai állnak: Ki még nem szenvedett, az még csak félig élt, Ki még nem vétkezett, nem is küzdött az még, Kinek még búja nem, csak fél öröme volt, Ki még nem kétkedett, nem is gondolkodott. (Julie Burov után) 1898. júl. 31. Szerető unokaöccse: Misike. A pécsi évekből ismertek a kisdiák verspróbálkozásai, 3 44 a fenti négy sor pedig a legelső műfordítás/átköltés-kísérletek közé tartozik. A négy sor szerzője, Julie Burow 1806-ban született Kelet-Poroszországban, és 1868-ban halt meg Brombergben. Termékeny költő volt, elsősorban a hölgyeknek szóló irodalom terén működött, műveinek felsorolása a német nőírók lexikonában körülbelül egy oldalt tesz ki. 4 Hogy melyik kötetből származnak a fenti sorok, annak kiderítése a későbbi kutatás feladata. 2 Lásd: A Babits család levelezése. (Szerk., vál., szöveggond., bev., jegyz.: Buda Attila.) Bp., 1996, Universitas. 21 22. p. 3 Többek között: Babits Mihály Kelemen Imrének; [Pécs, 1900. április 4.] = Babits Mihály levelezése, 1890 1906. (Sajtó alá rend.: Zsoldos Sándor.) Bp., 1998, Historia Litteraria Alapítvány Korona Kiadó. 32 34. p. 4 BUROW, Julie, Frau Pfannenschmidt, geboren den 24. Februar 1808 zu Kydullen in Ostpreussen, gestrorben 19. Februar 1868 in Bromberg. = Lexikon deutscher Frauen der Feder. Eine Zusammenstellunk der seit dem Jahre 1840 erschienen Werke weiblicher Autoren, nebst Biographieen der lebenden und einem Verzeichnis der Pseudonyme. (Band 1 2., mitarb.: Sophie Pataky.) Pforzheim, 1987, Antiquaritat Peter Kiefer: 1/117 118. p.
Érdemes felfigyelni a beírás dátumára. Babits Mihály a szünidőt, ahogyan az előző években, most is Szekszárdon töltötte. 1898 nyara azonban különbözött a korábbiaktól: május 12-én ugyanis Pécsett meghalt édesapja, 5 ezt követően pedig édesanyja testvéreivel visszaköltözött Szekszárdra a szülői házba. A következő tanévet kezdő kamasz tehát egyedül maradt, rokoni felügyelet mellett, s a gyász és a magány érzékeny lelkét még zárkózottabbá és zaklatottabbá tették. Ezek az érzések visszhangoztak a számára nyilvánvalóan ismeretlen, távoli költő versében, 6 s feltételezhető, hogy fordításának elkészítése némiképp szublimálta saját szomorúságát, amelyre évtizedekkel később is emlékezett még egyikosztálytársa: [ ] édesatyjának nem sokkal előbb bekövetkezett gyászos elhunyta, s talán édesanyjának Pécsről történt elköltözése is oly lehangolólag hatottak kedélyére, hogy az együtt töltött 3 éven át állandóan fekete ruhában járt s fekete nyakkendőt viselt. Jókedvűen kacagni én Őt sohasem hallottam, sőt még élénkebb mosolyára sem emlékszem. 7 * * * Kevesen tudják, hogy Babits Mihály prózai írásai sorában a regények és a novellák mellett mesék is találhatók. Ezeket összegyűjtve 1925 karácsonyán jelentette meg az Athenaeum kiadó, amely ebben az időben Babits műveinek fő gondozója volt. A gyűjtemény címe Aranygaras, illusztrálója Simon György János volt. Ez az antológia többszörösen is különleges színt képvisel a magyar nyelvű gyermekirodalomban. Az igazi mesékben ugyanis mindig megtalálható az az elbeszélői könnyedség, gyermeki játékosság, amely az írót, valamint az olvasót egy közös érzelemre hangolja. Persze nem a mély és komoly gondolatok hiányát jelzi ez a tulajdonság, hanem bizonyos azonosulást az elmúlt, ám felidézett gyermeki lélekkel. Úgy, ahogy például Saint-Exupéry meseregénye, A kis herceg az élet értelmének kérdéseit tárgyalja, valami közvetlen, tartalmában és nyelvében idősebbeknek, fiatalabbaknak is egyaránt szóló alakban. Babits Mihály meséi ezzel szemben inkább a felnőtteknek íródtak. Ő nem a közösségi, népmesei ihletésű történeteket, hanem az intellektuális meséket választotta példaképül, elődei között elsősorban a német romantika alkotói állnak, legfőképpen a Grimm testvérek. Rajtuk kívül Hans Christian Andersen és Oscar Wilde hatása ismerhető fel. Közös vonásuk az előbbi szerzőknek, hogy fabuláik szinte mindig valamilyen tanulsággal záródnak, amelyek az írót éppen foglalkoztató gondolatra, érzésre, erkölcsi problémára igyekeznek választ találni. Babits Mihály meséi szomorúak, fantasztikumuk borzongató, varázslatuk halálos. Világuk sötét, bár nem kegyetlen, ám lidércnyomásos. És ezt a hatást erősítik fel e kötet ábrái is. Simon György János rajzai expresszívek, csak vonalakat és árnyékolást használt, fekete-fehér színekben. A mesék tartalma, nyelvi megformálása, képi megjelenítése az egyik legkülönlegesebb magyar nyelvű gyermekkönyvvé teszik a gyűjteményt. Ennek egy példányát küldte el, valószínűleg nem sokkal a megjelenés után az író Szekszárdra, anyja testvérének, Kelemen Ilonának, aki a családban a Nenne nevet viselte. A dedikáció szövege: A Nennének küldi / kézcsókkal és szeretettel / Misi. Kelemen Ilona a kisdiáknak és a serdülő kamasznak bizalmasa volt, első irodalmi próbálkozásainak közönsége, kezdeti sikereinek örömteli nyugtázója. Babits Mihály minden 5 Lásd: id. Buday Kálmán Babits Mihályné Kelemen Aurórának; Kolozsvár, 1898. május 14. = A Babits család levelezése. (Szerk., vál., szöveggond., bev., jegyz.: Buda Attila.) Bp., 1996, Universitas. 293. p. 6 A szerző kötete vagy a verset tartalmazó antológia nyilvánvalóan otthon, Szekszárdon került a kezébe, anyja vagy nagynénje könyvei közül. 7 Fáy Andor Béla emlékezése, lásd: Babits és Pécs. Vallomások, dokumentumok, emlékek. (Vál., összeáll.: Tüskés Tibor.) Pécs, 1984, Baranya Megyei Könyvtár. 30. p.
kötetéből kettőt juttatott szülővárosába, egyet az anyjának, egyet pedig nagynénjének. 8 49 Rokoni kapcsolatukban ezek az ajándékok képviselték azt, ami a mesék szövegeiből hiányzik. 8 E kötetek lelőhelyéről lásd: Különös emberi háló. Ami a Babits család levelezéséből kimaradt. (Összegyűjt., vál., ajtó alá rend.: Buda Attila, bev.: Lovas Csilla.) Bp., 2006, Universitas. 697 699. p.