KÖZPONTI STATISZTIKAI HIVATAL

KÖZPONTI STATISZTIKAI HIVATAL A KSH JELENTI GAZDASÁG ÉS TÁRSADALOM 2010/2 Budapest

Központi Statisztikai Hivatal, 2010 ISSN 1219 6754 Felelős szerkesztő: Németh Eszter főosztályvezető Szerkesztő: Freid Mónika főosztályvezető-helyettes Internet: http://www.ksh.hu informacioszolgalat@ksh.hu 345-6789 (telefon), 345-6788 (fax) Borítóterv: Vargas Print Stúdió Kft. Nyomdai kivitelezés: Xerox Magyarország Kft. 2010.084

TARTALOM GAZDASÁG ÉS TÁRSADALOM, 2010. JANUÁR FEBRUÁR...5 Összefoglalás...5 IDŐSZAKI INFORMÁCIÓK...13 Egészségfelmérés (ELEF), 2009...13 Betegszabadság és táppénzadatok...31 TÁBLÁZATOK...35 FÜGGELÉK...77

GAZDASÁG ÉS TÁRSADALOM, 2010. JANUÁR FEBRUÁR Összefoglalás 2010. január februárban a gazdasági mutatószámok alakulását jelentősen befolyásolták az előző évi, döntően a válság és a visszaesés által meghatározott adatok. A tavalyi alacsony szinthez képest már érezhető növekedést jeleznek az ipari és a külkereskedelmi adatok, ugyanakkor több területen építőipar, kiskereskedelem, munkaerőpiac a múlt évi szintet sem érték el. Az ipari termelés volumene a januári 3,4%-os növekedés után februárban 8,4%-kal haladta meg az előző év azonos időszakáét (2009 februárjában 28,9%-kal csökkent az ipari termelés az előző évihez képest, ami a legnagyobb havi termeléscsökkenés volt a múlt évben). Az első két hónapban a termelés 5,9%-kal haladta meg az egy évvel korábbi igen alacsony szintet. A január februári külpiaci értékesítés növekedése megközelítette a 15%-ot, a belföldi eladások csökkenése a 11%-ot. Az ipari ágazatok egy része január februárban számottevően növelte termelését. A legnagyobb ágazatok közül a számítógép, elektronikai, optikai termékek gyártása 16,2%-kal, a járműgyártás 25,5%-kal bővült. A kisebb ágazatok közül jelentősen emelkedett a fa-, papír- és nyomdaipar (14,9%), valamint a vegyi anyag, termék gyártásának (18,3%) volumene. A tavaly legnagyobb visszaesést elszenvedő 4 ipari alág közül idén egyedül a járműgyártás teljesítménye fokozódott, a másik háromé azonban az egy évvel korábbi igen alacsony szintet sem érte el. A textil- és bőripar idei termelése 15,2%-kal, a gumi-, műanyag- és építőanyag-iparé 2,1%-kal, a kohászat, fémfeldolgozásé 4,3%-kal maradt el a tavaly ilyenkoritól. Az élelmiszeripar múlt évi enyhe termeléscsökkenése idén az első két hónapban fokozódott (7,4%).

6 A KSH JELENTI 2010/2 A belföldi értékesítésben januárban és februárban is ugyanazon három alágban nőtt az értékesítés volumene: a számítógép, elektronikai, optikai termék gyártásában (két hónap alatt 42%-kal), a vegyi anyag, termék gyártásában (18,6%), valamint a fa-, papír- és nyomdaiparban (11,1%). A többi alág belföldi értékesítése nem érte el az előző év igen alacsony szintjét sem. Az exportértékesítésben januárban négy, februárban már csak három alág eladásai maradtak el a múlt évitől: az élelmiszeriparé, a textilés bőriparé, valamint a kohászat, fémfeldolgozásé. Az utóbbi két alág első kéthavi exportja is csökkent, az élelmiszeriparé viszont a januári növekedésnek köszönhetően némileg magasabb volt a tavaly január februárinál. A legalább 5 főt foglalkoztató vállalkozások körében az egy főre jutó ipari termelés idén január februárban az alkalmazásban állók létszámának 9,6%-os csökkenése mellett 17,7%-kal nőtt. 2010 februárjában az összes rendelésállomány az egy évvel korábbi alacsony bázishoz képest 13,9%-kal csökkent. Az összes új rendelés 14,7%-kal emelkedett, az új exportrendelések jelentősebb növekedéséből és az új belföldi rendelések csökkenéséből adódóan. Az év első két hónapjában az ipari termelés növekedése az ipari termelői árak csökkenése mellett ment végbe. Január februárban az árak 1,7%-kal csökkentek az előző évihez viszonyítva, ezen belül februárban 2,8%-kal. A hazai értékesítési árak februárban az előző év azonos időszak szintjén maradtak, az első két hónapban pedig 0,8%-kal nőttek, míg az exportértékesítés árai februárban 5,4, január februárban 4,1%-kal csökkentek, elsősorban a forint erősödése következtében. Az építőipar termelése a 2009. februári 4,6%-os csökkenés után idén februárban 10,1%-kal maradt el a tavalyitól. Mindkét építménycsoportban csökkenés volt tapasztalható, az épületek építése 14,2, az egyéb építmények építése 2,3%-kal esett vissza az előző év azonos időszakához viszonyítva. A januári 13,5%-os csökkenéssel együtt a két hónap átlagában 11,7%-kal maradt el az építőipar kibocsátása az előző év január februáritól. Az építőipari vállalkozások február végi szerződésállománya 13,7%- kal emelkedett. Az épületek építésére közel 27, az egyéb építményekre 4,5%-kal volt magasabb az állomány, mint egy évvel korábban. A tárgyhóban kötött új szerződések volumene 38%-kal volt magasabb, mint egy évvel korábban, ami az épületekre kötött új szerződések kisebb, az egyéb építményekre kötöttek jelentősebb mértékű növekedéséből adódott. Az új szerződések bővülése oktatási, sport- és idegenforgalmi célú épületekre,

ÖSSZEFOGLALÁS 7 villamospálya- és közműépítésekre, valamint autóút- és útépítésre kötött nagy értékű szerződéseknek köszönhető. A kiskereskedelmi forgalom csökkenése 2010 második hónapjában is folytatódott, a visszaesés üteme viszont a januári 6%-ról 4,3%-ra enyhült. Az eladások volumene 2009 január februárjához képest így az első két hónapban 5,2%-kal mérséklődött, a naptárhatással kiigazított adatok szerint a csökkenés üteme 4,9%-os volt. A kiigazítás nélküli adatok szerint január februárban az élelmiszer és élelmiszer jellegű vegyes kiskereskedelemben 3,3%-os elmaradás mutatkozott az egy évvel korábbihoz képest; ezen belül a kis súlyt képviselő élelmiszer-, ital-, dohányáruüzletek eladásai 1,5%-kal bővültek, a forgalom túlnyomó részét adó vegyes kiskereskedelem eladásai 3,8%-kal csökkentek. Továbbra is a kiskereskedelmi forgalom több mint tizedrészét adó bútor-, háztartásicikk-, építőanyag-kereskedelem és a kisebb jelentőségű iparcikk jellegű vegyes kiskereskedelem esett vissza a leginkább. A gyógyszer-, gyógyászatitermék- és illatszer-, a textil-, ruházati és lábbeli-, valamint a könyv-, újság-, papíráru-kiskereskedelem forgalma mérsékeltebben csökkent. Az üzemanyag-kiskereskedelem forgalma 9,5%-kal maradt el az egy évvel korábbitól. A 2009 folyamán stagnáló tevékenységcsoport teljesítményére erőteljes hatást gyakorolt az üzemanyagárak számottevő emelése: a 95-ös oktánszámú autóbenzin fogyasztói átlagára januárban 317, februárban 318 forint volt, ami az előző év azonos időszakához képest 37, illetve 26%-os drágulás. A kiskereskedelmen kívül számba vett gépjárműés járműalkatrész-kiskereskedelem eladásai január februárban 30%-kal visszaestek. Az elmúlt évek tapasztalatai alapján az év első két hónapjában az éves vendégforgalom mintegy 9%-át könyvelik el a kereskedelmi szálláshelyek. 2010 január februárjában 688 ezer vendég 1,7 millió vendégéjszakát vett igénybe a kereskedelmi szálláshelyeken; a vendégek száma 3, a vendégéjszakáké 3,3%-kal haladta meg az egy évvel azelőtti alacsony bázist. Míg 2009 egészében a belföldi forgalom kevésbé esett vissza, mint a külföldi, az utolsó negyedévben megfordult ez a folyamat, és a külföldi forgalom alakult kevésbé kedvezőtlenül. Ez a tendencia 2010 elején is folytatódott, a szálláshelyek így 5,8%-kal több külföldi, illetve 1,3%-kal több belföldivendég-éjszakát jelentettek. A belföldi forgalom relatív pozícióromlásának hátterében a bázishatás mellett a belföldi üdülési csekkek 2009-hez képest eltérő adózása is megjelenhet.

8 A KSH JELENTI 2010/2 A külkereskedelmi termékforgalom fokozódó visszaesése 2008 közepétől egészen 2009 októberéig jellemezte a magyar exportot és importot. Ezt követően az előző évi alacsony bázisnak köszönhetően kismértékű növekedés indult meg. A 2010-re vonatkozó első becslések is ezen tendencia erősödését mutatják: az export euróértékének januári 15%-os növekedését követően februárban 18% volt a bővülés mértéke, az import esetében pedig ugyanezekben az időszakokban 2,7%-os és 17%-os emelkedést mértek. A két hónap együttes exportja 16%-kal, importja 9,9%-kal volt magasabb, mint tavaly ilyenkor. A külkereskedelmi mérleg az év első két hónapjában együttesen 664 millió euró aktívumot mutatott, ami mintegy hétszerese a 2009. január februárban mértnek. 2010 januárjában a külkereskedelmi forgalom forintárszintje a forint erősödése következtében az exportban 5,1%-kal, az importban pedig 7,3%-kal csökkent az előző év azonos hónapjához képest, így a cserearány 2,4%-kal javult. 2009. december 2010. februárban a munkaerőpiacon a korábbi időszakra jellemző tendenciák érvényesültek: csökkenő foglalkoztatottság és növekvő munkanélküliség volt jellemző. A foglalkoztatottak száma a 15 64 éves korosztályban 3 millió 695 ezer fő volt, ami az egy évvel korábbitól 67 ezerrel (1,8%-kal) maradt el. A nemzetközi összehasonlításban alacsony foglalkoztatási ráta egy év alatt 55,4%-ról 54,6%-ra csökkent. A munkanélküliek létszáma ugyanebben a korosztályban megközelítette a félmillió (479 ezer) főt, ami 27%-kal meghaladta az egy évvel korábbit. A munkanélküliségi ráta az előző év azonos időszakához képest 9,1%-ról 11,5%-ra emelkedett. (Hasonló szintű munkanélküliség utoljára 1994-ben volt hazánkban.) A 15 24 éves fiatalok esetében a munkanélküliségi ráta 27,5%-ot tett ki, ami 4,4 százalékponttal haladta meg az egy évvel ezelőttit. (A 2009. novemberi 2010. januári időszakhoz képest ebben a korosztályban némileg nőtt a foglalkoztatottak száma és csökkent a munkanélkülieké.) A 25 54 évesek, azaz az ún. legjobb munkavállalási korúak munkanélküliségi rátája tovább emelkedett, 2,5 százalékponttal, 10,7%-ra. 2010 első két hónapjában a legalább öt fős vállalkozásoknál és a költségvetési intézményeknél 2 millió 614 ezer fő állt alkalmazásban, ez az egy évvel korábbihoz képest 2,6%-os (70 ezres) csökkenést jelent. A tavalyi évre jellemző tendenciák 2010 első két hónapjában is folytatódtak: a versenyszférában alkalmazottak száma jelentősen visszaesett, miközben a költségvetésben dolgozóké a közfoglalkoztatási formában dolgozók számának jelentős növekedése folytán emelkedett. A vállalkozások területén

ÖSSZEFOGLALÁS 9 alkalmazottak száma 111 ezer fővel (5,9%-kal) mérséklődött, leginkább az ipar területén csökkent a termelés növekedése mellett a létszám (64 ezer fővel). A költségvetés területén számottevő, 32 ezres, 4,5%-os növekedés következett be, azonban a közfoglalkoztatottak figyelmen kívül hagyásával a költségvetési szerveknél foglalkoztatottak létszáma 5 ezer fővel, 0,7%-kal csökkent a. (A közfoglalkoztatottak száma egy év alatt 2,7- szeresére növekedett, közszférán belüli aránya pedig 3,1%-ról 7,8%-ra emelkedett.) 2010. január februárban a bruttó átlagkereset a számviteli nyilvántartások alapján 200 200 forintot, a nettó átlagkereset 131 600 forintot tett ki. A bruttó nominális átlagkereset 3,7%-kal, a nettó pedig 10,3%-kal haladta meg az egy évvel korábbit. (2009 első két hónapjában mindkét mutatót csökkenés jellemezte.) Ezen belül a versenyszférában a nettó átlagkereset 9,8%-kal, míg a költségvetés területén 11,3%-kal emelkedett. (A közfoglalkoztatottak figyelmen kívül hagyásával a nettó keresetek 14,0%-kal nőttek.) A nettó keresetek alakulására döntően a személyi jövedelemadó szabályok változása hatott, emellett a költségvetésben foglalkoztatottak bérét a 2010. évi eseti keresetkiegészítés első részének (bruttó 49 ezer forintos) kifizetése befolyásolta. 2010. január februárban a reálkereset a fogyasztóiár-index 6,1%-os növekedése mellett 4,0%-kal magasabb volt az egy évvel korábbinál. (Tavaly ilyenkor 4,5%-kal csökkent.) Idén a versenyszférát 3,5%-os, a költségvetés területét pedig 4,9%-os (a közfoglalkoztatottak keresetét figyelmen kívül hagyva 7,4%-os) növekedés jellemezte. 2010 első három hónapjában a fogyasztói árak emelkedésének üteme kétszerese volt a tavaly ilyenkorinak. Az élénkülés ellentétes irányú változások eredője. Az élelmiszerek és a háztartási energia esetében jelentősen lassult az ütem, az összes többi főcsoportban gyorsult. Márciusban a februárinál valamivel élénkebb, 5,9%-os volt az árak emelkedése. Három hónap átlagában a legnagyobb, 12,1%-os növekedés az egyéb cikkek, üzemanyagok főcsoportban következett be (a tavaly I. negyedévi 3,4%-os csökkenéssel szemben), ami alapvetően az üzemanyagok árváltozásának tudható be. A szeszes italok, dohányáruk kétszámjegyű ütemben, 11,2%-kal drágultak. A ruházati és a tartós fogyasztási cikkek szerényebb mértékű áremelkedése a tavaly ilyenkori enyhe csöka A költségvetési szakfeladatok 2010. január 1-től érvényes besorolási rendje miatt a költségvetés ágazati munkaügyi adatai a korábbi évek adataival csak korlátozottan összehasonlíthatók.

10 A KSH JELENTI 2010/2 kenést váltotta fel. A szolgáltatások árának emelkedése lényegében az átlaggal megegyező volt. A háztartási energia árának tavaly január márciusi kiemelkedő mértékű (13,5%-os) emelkedését idén 3,6%-os drágulás követte. Az élelmiszerek árának 2,4%-os emelkedése fele volt a múlt évinek. Az államháztartás pénzforgalmi szemléletű, konszolidált hiánya (helyi önkormányzatok nélkül) a Pénzügyminisztérium előzetes adatai alapján idén az első negyedévben 610 milliárd forint volt, mintegy 45 milliárd forinttal több, mint a megelőző év azonos időszakában. Az államháztartás egyenlegében tapasztalt romlás a központi költségvetésben végbement folyamatokkal magyarázható, amelynek 608 milliárd forintos deficitje 53 milliárd forinttal több az egy évvel korábbinál. A legnagyobb alrendszer bevételei közel 1,9 billió forintot, kiadásai pedig mintegy 2,5 billió forintot tettek ki; a 2009. január márciusihoz képest a bevételi oldalon 5,8%-kal, a kiadásin pedig 6,7%-kal nagyobb összegű pénzmozgás valósult meg. A társadalombiztosítási alapok egyenlege ezzel szemben javult, a 25 milliárd forintos deficit 12 milliárd forinttal kevesebb a 2009. első negyedéveshez képest. A jelentősen, közel ötödével mérséklődő bevételi és kiadási öszszeggel jellemezhető elkülönített állami pénzalapok esetében 23 milliárd forintos aktívumot mutat a mérleg, amely 5 milliárd forinttal kevesebb az egy évvel korábbihoz képest. A Magyar Nemzeti Bank adatai szerint 2009-ben a folyó fizetési mérleg mintegy 0,2 milliárd eurós többletet mutatott, szemben a 2008. évi 7,5 milliárd eurós deficittel. Az egy évvel korábbihoz képest a folyó fizetési mérleg mind a négy részmérlege kedvezőbbé vált, a legjelentősebb mértékben az áruforgalomé, amelyben a javulás 4,1 milliárd, a többlet pedig 4,0 milliárd eurót tett ki. A szolgáltatások esetében mintegy másfél milliárd eurós aktívum keletkezett, fél milliárd euróval több, mint 2008-ban. A javulás több mint háromnegyede a szabadalmi és licencdíjak kiadási többletének mérséklődésével magyarázható. A jövedelmek nettó kiáramlása 5,6 milliárd eurót tett ki, 2,1 milliárddal kevesebbet, mint egy évvel korábban. A befektetésekhez kapcsolódó jövedelmek közül mind az adósság típusúak, mind a nem adósság típusúak nettó kiáramlása csökkent. A viszonzatlan folyó átutalások egyenlege 1,0 milliárd euróval javult, a 2008. évi passzívummal szemben 0,3 milliárd eurós bevételi többlet keletkezett. A tőkemérleg a 2009-es esztendőt közel 1,3 milliárd eurós többlettel zárta, ami az egyenleg 0,2 milliárd eurós javulását jelenti az egy évvel korábbihoz képest. A tőkemérleg és a folyó fizetési mérleg együttes egyenlegeként kialakuló úgynevezett felülről számított külső finanszírozási képesség

ÖSSZEFOGLALÁS 11 2009-ben meghaladta az 1,4 milliárd eurót; egy évvel korábban még 6,5 milliárd eurós finanszírozási igény jellemezte a nemzetgazdaságot. A folyó fizetési mérlegben, valamint a tőkemérlegben elszámolt EU-transzferek együttes egyenlege megközelítette a 2,8 milliárd eurós többletet, az egy évvel korábbi 2,4-szeresét. A nemzetgazdaság bruttó, a közvetlen tőkebefektetéseken belüli egyéb tőke nélküli külföldi adósságállománya 2009 végén 103,4 milliárd euró volt, a nettó adósságállomány pedig 51,9 milliárd euró. A bruttó adósságállomány 4,7%-kal nőtt, a nettó viszont 5,3%-kal alacsonyabb volt az egy évvel korábbi szintnél. A csökkenés a magánszektorban következett be, az államháztartás és az MNB együttes nettó adósságállománya 14,8 milliárd euró volt az év végén, 3,3%-kal több, mint egy évvel korábban.

12 A KSH JELENTI 2010/2 Összefoglaló adatok (indexek az előző év azonos időszakának százalékában) 1.) 2010. január február 1. tábla 2010 Megnevezés 2009 január január február február Ipari indexek Termelés 82,3 103,4 108,4 105,9 Értékesítés belföldre 87,4 87,4 91,3 89,3 Értékesítés exportra 81,3 113,4 115,5 114,5 Létszám 88,5 89,7 91,1 90,4 Termelékenység 92,9 115,6 119,8 117,7 Építőipari termelés indexe 95,7 86,5 89,9 88,3 Mezőgazdasági értékesítés indexe 99,7 76,2 84,2 80,1 Kiskereskedelmi forgalom indexe 94,6 94,0 95,7 94,8 Behozatal értéke, millió euró 55 518 4 492 4 878 9 370 értékindexe 75,3 102,7 117,4 109,9 Kivitel értéke, millió euró 59 497 4 783 5 252 10 034 értékindexe 81,1 114,6 118,0 116,4 Árindexek Ipari termelői árak 104,9 99,4 97,2 98,3 Ipari belföldi értékesítési árak 101,3 101,6 100,0 100,8 Mezőgazdasági termelői árak 90,5 101,7 R 100,2 101,6 Behozatali forintárak 101,2 92,7.... Kiviteli forintárak 103,0 94,9.... Alkalmazásban állók létszáma, ezer fő 2 661 2 611 2 616 2 614 Index 96,3 97,0 97,8 97,4 Munkanélküliségi ráta a, % 10,1.... 11,5 b Bruttó átlagkereset, ezer forint 199,8 206,9 193,6 200,2 nominális index 100,5 106,5 100,9 103,7 Nettó átlagkereset, ezer forint 124,1 135,2 127,9 131,6 nominális index 101,7 112,9 107,7 110,3 a A 15 64 éves népességen belül. b R 2009. december 2010. február. Revideált adat. 2.) 2010. január március Megnevezés 2009 január február 2010. március január március Fogyasztóiár-indexek 104,2 106,1 105,9 106,0 Államháztartás egyenlege, milliárd forint 925 351 259 610 Ebből: központi költségvetés 737 336 272 608 társadalombiztosítási alapok 157 41 16 25

IDŐSZAKI INFORMÁCIÓK Fókuszban az egészség Egészségfelmérés (ELEF), 2009 Az egészség a teljes testi, lelki és szociális jólét állapota, és nem csupán a betegség vagy fogyatékosság hiánya b. A lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészség egyike az alapvető emberi jogoknak. Meghatározza az egyes emberek életét, életminőségét éppúgy, mint a társadalom jövedelemtermelőképességét, ezért az egészségmegőrzés, egészségfejlesztés hatékonyságának növeléséhez szükséges információk meglétének, elérhetőségének jelentősége egyre jobban felértékelődik. Az egészséggel kapcsolatos információk egy része kizárólag kérdőíves lakossági egészségfelmérések segítségével szerezhető meg, hiszen az egészségügyi intézményektől kapott adatok nem adnak képet többek között az egészséget befolyásoló életmódbeli és társadalmi tényezőkről, a lakosság egészségre fordított kiadásairól, illetve az egészségügyi ellátórendszerrel való elégedettségről. Az adatgyűjtések során arra is fény derül, hogy a válaszadók milyen gyakorisággal találkoznak orvosukkal, fogorvosukkal, részt vesznek-e rendszeresen a szűrővizsgálatokon, mit tesznek egészségükért (mozgás, tudatos táplálkozás), valamint az egészségkárosító szokásokról (dohányzás, alkoholfogyasztás) is beszámolnak. Az utóbbi két évtizedben három reprezentatív, országos kérdőíves felmérést hajtottak végre az egészségügy terén, 1994-ben a Központi Statisztikai Hivatal vezetésével, majd 2000-ben és 2003-ban az Országos Epidemiológiai Központ szakmai felügyeletével. Az eredmények összehasonlíthatósága azonban korlátozott, mivel a vizsgált populációból vett minta, a kérdések és a válaszlehetőségek egy része eltérő volt. Az egészség önértékelésének szubb WHO-definíció.

14 A KSH JELENTI 2010/2 jektivitása miatt ez a módszer sem elégséges önmagában a lakosság tényleges egészségi állapotára vonatkozó megállapításokhoz. Szükséges továbbá a háziorvosi, illetve egyéb egészségügyi intézményi statisztikák ismerete, figyelembe vétele, majd az említett kétféle forrásból származó információk együttes elemzése is. Az unió 2008 2013-ra vonatkozó egészségügyi programjának egyik legfontosabb célkitűzése, hogy összehasonlítható adatokkal szolgáljon az európai polgárok egészségi állapotáról. E cél érdekében az EU nagy hangsúlyt helyez az egészségügyi mutatók kidolgozására, valamint az adatgyűjtésekkel kapcsolatos tevékenységekre. Az Európai Parlament és Tanács 2008 decemberében hatályba lépett rendelete c előírja a lakossági kikérdezésen alapuló egészségiállapot-felmérés végrehajtását a tagországokban. A tervek szerint az egységes módszertani előírások alapján lebonyolított felmérések ötévente megismétlődnek, így uniós szinten is összehasonlítható információkhoz juthatunk a lakosság egészségi állapotának és életmódjának alakulásáról. Magyarországon 2009 őszén a Központi Statisztikai Hivatal irányításával d került sor az első, nemzetközileg standardizált Európai lakossági egészségfelmérésre (ELEF), melyhez a válaszadóknak egy kisebb csoportján az Országos Élelmezés- és Táplálkozástudományi Intézet (OÉTI) táplálkozási és tápláltsági állapot vizsgálatot is lefolytatott. Az ELEF keretében 2009-ben a 15 éves és idősebb népességet vizsgáltuk. Az eredmények tehát a 14 éven felüli, magánháztartásban élő személyek egészségi állapotát és életmódját jellemzik, ugyanis a 15 év alattiak és az intézetben élők kimaradtak a felvételből. c Az Európai Parlament és a Tanács1338/2008/EK a népegészségre és a munkahelyi egészségre és biztonságra vonatkozó közösségi statisztikáról. d A felmérésről részletesen: http://portal.ksh.hu/pls/ksh/docs/hun/elef/index.html

IDŐSZAKI INFORMÁCIÓK 15 Főbb megállapítások 1. Az egészség önértékelése, vélt egészség e A felnőtt lakosság túlnyomó többsége elégedett az egészségi állapotával vagy legalábbis megfelelőnek tartja azt. Mind a nők, mind a férfiak körében eléri, illetve meghaladja az 50%-ot azoknak az aránya, akik jónak vagy nagyon jónak vélik egészségüket. Rossz vagy nagyon rossz egészségről a nők 17, a férfiak közel 12%-a számolt be. 2. tábla A vélt egészség nemenként, 2009 (%) Milyen az Ön egészsége általában? Férfi Nő Összesen Nagyon jó, jó (együtt) 58,9 50,0 54,2 Kielégítő 29,4 32,7 31,1 Rossz, nagyon rossz (együtt) 11,7 17,3 14,7 Az egészségi állapot az életkor növekedésével általában romlik. Míg a fiatalabb válaszadók (15 35 év közöttiek) 87%-a érzi magát jól, az idősebbek körében már sokkal kevesebben állítják ezt. A 65 éven felüliek 35%-a és a 75 éven felüliek 40%-a elégedetlen az egészségével. A magyarországi arány lényegesen magasabb értéket mutat az EU-27 országainak átlagánál, ahol a lakosság mindössze 9,5%-a tartja rossznak/nagyon rossznak az egészségét. A jelenleg rendelkezésre álló, nemzetközi összehasonlításra alkalmas, alapvetően az életkörülményeket vizsgáló (Statistics on Income and Living Conditions) SILC-felmérés 2008. évi adatai szerint a magyar lakosságban 19,2% az egészségüket rossznak vagy nagyon rossznak tartók együttes aránya. A véleményformálásban minden bizonnyal szerepet játszanak bizonyos társadalmi és szociokulturális tényezők, tradíciók, amelyek hatása igen eltérő lehet a különböző nemzetek lakosainak mentalitására, értékrendjére, válaszára. Miközben a magukat betegnek gondolók arányát tekintve az utolsó előtti helyen állunk, az egészségüket nagyon jónak tartók aránya alapján 8 országot sikerül magunk mögé utasítani, köztük pl. Németországot is. e A vélt egészség az egyének önértékelésén alapul, vagyis azon, hogy milyen a véleményük a saját egészségi állapotukról. Nem függ össze szorosan a tényleges, orvosilag igazolt diagnózissal, megítélését befolyásolja az egyén társadalmi, gazdasági, kulturális helyzete (pl. iskolai végzettsége, foglakozása, jövedelme, lakóhelye stb.), mégis a nemzetközi gyakorlatban a kérdés elfogadott és rendszeresen alkalmazott eszköze a lakosság egészségi állapotára vonatkozó vizsgálatok.

16 A KSH JELENTI 2010/2 Az egészségüket rossznak tartók aránya, 2008 1. ábra Portugália Magyarország Litvánia Lettország Lengyelország Szlovákia Észtország Szlovénia Bulgária Csehország Olaszország Görögország Ausztria Románia Franciaország Belgium Németország Spanyolorsz. Finnország Luxemburg Ciprus Dánia Hollandia Nagy-Britannia Svédország Málta Írország EU-27 átlaga 0 3 6 9 12 15 18 21 % A lakosság vélt egészségéről Magyarországon először 1994-ben készült felmérés, de az összehasonlítást korlátozza, hogy az akkori kérdés még csak négy válaszlehetőséget tartalmazott. A megkérdezett 15 64 éves népesség körében 18,4% volt az egészségüket nagyon jónak és 2,5% a nagyon rossznak tartók aránya. A 2009. évi felmérésben részt vevők korcsoportját a 15 évvel azelőtti meghatározáshoz igazítva, megállapíthatjuk, hogy némileg javult az elégedettség, mivel az ELEF-ben kissé magasabb volt a nagyon jó és alacsonyabb a nagyon rossz kategóriát megjelölők aránya. 2000-ben a jó és nagyon jó válaszok aránya a férfiaknál 48, a nőknél 39% volt, míg 13, illetve 18,5%-uk rossznak vagy nagyon rossznak tartotta az egészségét. 2003-ban a pozitívan vélekedők aránya nőtt: jónak vagy nagyon jónak ítélte az egészségi állapotát a férfiak fele, a nők 41%-a, ezzel szemben a rossz vagy nagyon rossz minősítés a férfiaknál változatlanul 13% volt, a nők

IDŐSZAKI INFORMÁCIÓK 17 körében viszont emelkedett az arány, ugyanis 21%-uk jelölte meg a negatív válaszlehetőségeket. 2. Mennyit tehetünk egészségünkért? Az egészséget befolyásoló tényezők közül az egyének lehetőségeinek, felelősségének megítélésében a válaszadók többsége egyetért azzal, hogy a biológiai adottságokon kívül főleg a hozzáálláson, az egészség megőrzésére tett erőfeszítéseinken múlik egészségünk. A férfiak 77,2%-a így vélekedik, a nők ennél valamivel pesszimistábbak: egynegyedük érzi úgy, hogy csak keveset vagy semmit sem tehet egészségéért. Az arányok a megelőző felmérés óta jelentősen javultak, ami arra utal, hogy a lakosság, ezen belül elsősorban a nők egyre jobban felismerik az egészségtudatos magatartás fontosságát. Korábban a nők 33%-a, a férfiak 25%-a állította azt, hogy az egészségéért nem sokat vagy semmit sem tehet. 3. tábla Az egyén szerepének megítélése az egészség megőrzésben, 2009 (%) Ön mennyit tehet az egészségéért? Férfi Nő Összesen Nagyon sokat, sokat (együtt) 77,2 74,3 75,6 Keveset, semmit (együtt) 22,8 25,7 24,4 A férfiak nagyobb hányada van tisztában az egészséges életmód fontosságával, körükben mégis jóval magasabb azoknak az aránya, akik ritkábban keresik fel orvosukat, vagy egészségkárosító életmódot folytatnak. 3. Egészségi állapot miatti korlátozottság Amennyiben az egyén (testi, lelki, szociális szempontú) egészségét aszerint határozzuk meg, hogy mennyire tud különböző tevékenységeket végrehajtani, akkor az egészségségi állapot a korlátozottság mérése, mértéke által is leírhatóvá válik. Arra a kérdésre, hogy Az elmúlt hat hónapban korlátozta-e valamilyen egészségprobléma a mindennapi tevékenységek elvégzésében, és ha igen, milyen mértékben? a felnőtt lakosság 8,6%-a számolt be súlyos korlátozott-

18 A KSH JELENTI 2010/2 ságról. A nők nagyobb arányban érzik magukat korlátozottnak, mint a férfiak, ami megegyezik azzal, hogy az egészségi állapotukat általánosságban is rosszabbnak minősítették. A válaszadók mintegy egyharmada enyhe mértékűnek ítélte a korlátozottságát, többségüket azonban az esetlegesen fennálló krónikus betegség sem akadályozta a mindennapi életben. A mindennapi tevékenységben való korlátozottság, 2009 4. tábla (%) Milyen mértékben korlátozta az elmúlt 6 hónapban fennálló egészségi probléma a szokásos mindennapi életvitelében? Férfi Nő Összesen Súlyosan korlátozta 8,1 9,1 8,6 Korlátozta, de nem súlyosan 28,5 36,0 32,5 Nem korlátozta 63,4 54,9 58,9 A korlátozottság előfordulása korcsoportonként is nagyon különböző. A 15 29 évesek 85%-a egyáltalán nem érzi magát korlátozottnak, a középkorúak (45 59 évesek) közül már csak 53%, míg a 65 és a 75 éven felüliek korcsoportjaiban a korlátozottság nélkül élők aránya mindössze 36 és 15%, ezzel párhuzamosan a súlyosan korlátozottak aránya már 23, illetve 33%-ra emelkedik. % 100 90 80 70 60 50 40 30 20 10 0 A korlátozottság előfordulása korcsoportonként, 2009 15 29 éves 30 44 éves 45 59 éves 60 74 éves 75 éves Súlyosan Enyhén Nem korlátozott 2. ábra A felmérésben külön kérdés szerepelt a krónikus betegségek számbavételére. Az adatok összevetéséből az derült ki, hogy a tartós betegség megléte még nem feltétlenül jelent korlátozottságot a mindennapi életben, de az is, hogy előbb-utóbb mindenkinél jelentkezik egy hosszan tartó egészségi probléma (a nyugdíjasok 93%-a válaszolta ezt).

IDŐSZAKI INFORMÁCIÓK 19 Krónikus betegségben szenvedők aránya, 2009 Van-e Önnek krónikus betegsége, vagy hosszan tartó egészségi problémája? Férfi Nő Összesen Van 64,6 72,8 69,0 Nincs 35,4 27,2 31,0 5. tábla A férfiak kétharmadának, a nők háromnegyedének van tartós betegsége, olykor egyszerre több is, de ezek egy része olyan, amit a megfelelő gyógyszerszedés, kezelés tünetmentessé tud tenni, és nem okoz gondokat a mindennapi életben. Az érzékelésben, illetve a mozgásban korlátozottak egy része viszonylag gond nélkül képes az önálló életvitelre, mások csak nehezen vagy csak segítséggel. A felmérés a korlátozottságra vonatkozó kérdéseket egyenként az egyes képességekre is feltette. A többváltozós elemzések majd képet adnak arról, hogy összességében a népességben milyen arányban fordulnak elő a különböző súlyosságú egészségproblémák, illetve az ebből eredő, társadalmi beilleszkedést akadályozó élethelyzetek, valamint mekkora a teljesen magatehetetlen, gondozásra szorulók és a részlegesen korlátozottak aránya. A férfiak 46, a nők 61%-a hord szemüveget vagy kontaktlencsét, ennek ellenére a lakosság 10%-a nagy távolságból (az utca másik oldaláról) már nem látja jól mások arcát, 18%-a nehezen vagy egyáltalán nem látja a nyomtatott betűket az újságban. A súlyos látássérültek aránya 1 2% körüli, hasonlóan a 2003-ban mért értékhez. Az eltérés korcsoportonként igen jelentős: a 35 64 év közöttiek mintegy 17%-a, a 65 éven felüliek 35%-a nem látja jól a nyomtatott betűket, az utca túloldalán haladó ismerősét nem vagy csak nehezen ismeri fel a 35 64 éves korosztály 7%-a és a 65 évnél idősebbek közel egynegyede. Kismértékű hallásproblémával él a felnőtt lakosság kb. egytizede, nehezen vagy alig hallja a normál hangerejű beszélgetést, kisebb-nagyobb nehézségei vannak ezen a téren. A hallókészüléket használók aránya 2,4%, a férfiak és nők aránya közel azonos. A súlyos hallássérültek aránya 1% alatti. A férfiak egytizede, a nők 17%-a nehezen vagy alig tud eljutni 500 m távolságra sík terepen, segédeszköz, segítség nélkül. A 35 64 évesek körében még csak 10%-nak, a 65 éven felüliek között már 43%-nak jelent ez gondot, és 15% azoknak az aránya, akik erre már egyáltalán nem képesek. Problémát okoz a lépcsőn való közlekedés, a lehajolás, letérdelés a férfiak 11%-ának és a nők 20%-ának. Nem tud a lépcsőn egy emeletet felmenni a 65 éven felüliek 15%-a, és 33%-uk említi, hogy ez a tevékenység számára kisebb-nagyobb (%)

20 A KSH JELENTI 2010/2 nehézséggel jár. Egy 5 kilós bevásárlókosár cipelése 10 méteren keresztül a megkérdezettek 15%-ának (a férfiak 8,6 és a nők 20,7%-ának) jelent gondot, sőt 6%-uk teljesen képtelen rá. A cipekedés nehézsége is főleg az idősebb életkorban jelentkezik. A finom mozgások elvégzése, kis tárgyak ujjal történő megfogása a férfiak 4, a nők 7%-ánál okoz nehézséget. Súlyos mértékű korlátozottságot jelent az emberek számára az önellátásra való képtelenség. A felmérés adatai szerint önellátásában korlátozott a felnőttkorú lakosság 5 10%-a. Van, akinek a táplálkozás is gondot jelent, és csak segítséggel képes enni (5,1%), másoknak az ágyba való lefekvés, az onnan való felkelés (10,4%), vagy a székre leülés, onnan felállás (9,8%) okoz nehézséget. Az öltözéssel sem tud egyedül megbirkózni a válaszadók 8,5%- a, míg a WC-használattal 6%, a fürdéssel zuhanyozással kapcsolatos problémát 9%-uk említi. Természetesen a felsorolt gondok nem mindegyike fordul elő mindenkinél, de bizonyos problémák együttes előfordulása is gyakori. Az önellátási képesség hiánya, zavarai olyan súlyos, tartós problémát jeleznek, amelyek az érintettek mindennapos gondozását teszik szükségessé. A funkcionalitás csökkenése nemcsak az egyén, hanem a család, tágabb közösség számára is jelentős terhet jelent, az ellátórendszer iránti igényeket is jelzi. Az önellátásban korlátozottaknak csak 81%-a kap elegendő segítséget családtagjától, rokonától vagy fizetett gondozótól, szomszédtól, baráttól, de több vagy más jellegű segítségre volna igénye további 5%-uknak. A megkérdezettek egy részének az önellátás még nem, de a napi teendők elvégzése már kisebb-nagyobb gondot jelent. A házimunka egészségi állapota vagy idős kora miatt nehézséget okoz a lakosság 17%-ának. A könnyű házimunkát ugyanezen okból érzi nehéznek 7%-uk, és változó mértékben, de segítségre van szüksége a válaszadóknak a hivatalos ügyek intézése, a bevásárlás, a főzés, a telefonálás során is. A fentiek közül legalább egy tevékenységhez igénybe tudott venni valamilyen segítséget a rászorulók 81%-a, ami nagy többségüknek elegendő is volt. Az önellátáshoz hasonlóan azonban 5%-uknak még több segítségre lett volna szüksége a háztartásban. A nehézségekkel küzdők egyötödének egyáltalán nincs támasza a napi teendők elvégzésében. 4. Prevenció Adataink azt mutatják, hogy a lakosság nagy része rendszeresen részt vesz szűrővizsgálatokon, ellenőrizteti vérnyomását, vércukor- és koleszterin-

IDŐSZAKI INFORMÁCIÓK 21 szintjét. Mintegy 95 96%-os azoknak az aránya, akiknek a vérnyomását már mérte egészségügyi dolgozó, és ezen belül közel 75% azoké, akikét egy éven belül ellenőrizték. A nők és férfiak között nincs lényeges eltérés ebben a tekintetben. Nincs információnk arról, hogy hányan vannak, akik otthoni vérnyomásmérőt használnak, de feltételezhető, hogy az egészségügyi személyzet felügyelete nélkül történő mérési lehetőségeket is figyelembe véve jóval nagyobb azoknak a köre, főleg az idősebb korosztályban, akik rendszeresen ellenőrzik vérnyomásukat. Összességében a lakosság 65%-a volt koleszterinszint-mérésen élete során, ebből közel 70%-os arányban vannak azok, akik egy éven belül. A nők részvételi aránya néhány százalékkal magasabb, mint a férfiaké. A nőknek mindössze 51%-a vett részt mammográfiás vizsgálaton, 19%-uk az elmúlt évben, 22%-uk kevesebb, mint három éve, és 10,5%-uk három évnél is régebben. Minthogy ezt a szűrővizsgálatot a 45 év felettieknek ajánlják elsősorban, a részvételi arány a 45 64 éves korcsoportban kiemelkedő, majd lecsökken. A 45 64 éves nők kétharmada egy vagy két éven belül volt ilyen vizsgálaton, 18%-uk ennél régebben. A vizsgált korosztály 16%-a még soha nem vett részt emlőrák-szűrővizsgálaton, bár ez az arány jelentősen javult az utóbbi években, a 2003-as felmérésben még 30% körüli volt. A méhnyakrák-szűrési célú citológiai vizsgálaton a 45 64 éves korú nők 84%-a vett részt, 60%-uk három éven belül járt orvosnál. Legtöbben (közel 80%) a háziorvos javaslatára, vagy országos, illetve helyi szűrőprogram keretében, megelőzésképpen vettek részt a vizsgálaton. A népesség 26%-a kapott influenza elleni védőoltást, 60%-uk egy éven belül, a nyugdíjasok körében megközelíti a 80%-ot ez az arány. 5. Betegségek, gyógyszerszedés A lakosság általános egészségi állapotára következtethetünk különböző betegségek előfordulási gyakoriságából. A kérdőíven felsorolt 25 egészségprobléma közül vezető helyen a magas vérnyomás, a mozgásszervi és a szívés érrendszeri betegségek csoportja áll. Ezt a tényt az ellátórendszerből nyert morbiditási adatok is alátámasztják. Az életkor előrehaladtával a betegségek prevalenciája lényegesen emelkedik, kivétel ez alól az asztma, az allergia és az erős, migrénes fejfájás, melyek megjelenése a fiatalabb korosztályokban gyakoribb.

22 A KSH JELENTI 2010/2 A magas vérnyomás előfordulási aránya a 15 éven felüli lakosság körében 32% körüli, a megkérdezettek 27%-a orvos által felírt gyógyszert is szed betegségének karbantartására. 2003-ban a megkérdezettek 29%-a jelzett ilyen problémát. A magasvérnyomás-betegség az idősödéssel az emberek egyre nagyobb hányadánál jelentkezik, a nyugdíjasok körében eléri a 65%-ot. A mozgásszervi betegségek közül a megkérdezettek több mint 27%-a jelölte meg a reumát, ízületi gyulladást, 24%-a az ízületi kopást, 31%-a panaszkodott derékfájásról vagy valamilyen krónikus gerincproblémáról. A nyak-, hát- és gerincelváltozások együttes említése majdnem eléri az 50%-ot. A csontritkulás is a népbetegségek közé tartozik, főleg az idősebbek körében. A csontszerkezet károsodásáról az érintettek nem is mindig tudnak, említési aránya a felmérésben 8%-os volt. A szívbetegségek összesített előfordulási gyakorisága eléri a 30%-ot, bár az önbevallás miatt nem igazán különíthetők el a különféle betegségek, feltételezhető, hogy a szívbetegségre adott válaszok között jelentős átfedés van. A gyógyszerszedés okaként a szívbetegséget nevezi meg a lakosság 16%-a, ezek szerint legalább ennyi a krónikus szívbetegek aránya. A magas koleszterinszint a népesség több mint 12%-ánál fordul elő. A betegek 68%-a koleszterinszint-csökkentő gyógyszereket is szed, 54%-uk pedig koleszterindiétával próbálja kezelni problémáját. A diéta és a gyógyszerszedés természetesen nem zárja ki egymást, sőt az érintettek a legtöbb esetben mindkettőt alkalmazzák. A cukorbetegséget a megkérdezettek 8% körüli arányban említik, az érintettek 78%-a gyógyszert szed, 61%-uk cukorbeteg-diétát követ. Az idősödéssel a diabétesz kockázata is jelentősen növekszik, a nyugdíjasok 18%-a jelezte ezt az egészségproblémát. A különböző allergiás megbetegedések is magas előfordulási gyakoriságot mutatnak (16%), de az allergiások 84%-a fordult ezzel orvoshoz, és csak 5%-uk szed orvos által előírt gyógyszert, míg mások (kb. 2%) a recept nélkül kapható készítményekben bíznak vagy más módon védekeznek (pl. kerülik az allergiát okozó helyzeteket, ételeket). Az asztma és a krónikus hörghurut egyaránt 6,4%-os arányban szerepel az említett egészségproblémák között. A megkérdezettek 3,5%-a az asztmája, 4,5% krónikus bronchitise miatt szed orvos által felírt gyógyszereket. Krónikus depresszióról panaszkodik a megkérdezettek 6%-a, egyéb mentális betegség több mint 3%-ban fordul elő. Ugyanennyi az említett be-

IDŐSZAKI INFORMÁCIÓK 23 tegségek miatt gyógyszeres kezelésben részesülők aránya is, ez összesen megközelíti a 10%-ot, ami figyelmeztet arra, hogy a mentális zavarok is a leggyakoribb betegségek közé tartoznak. Figyelemre méltó ezen kívül, hogy 6% körüli a rendszeresen altatót szedők aránya, ami feszültségre, nyugtalanságra, szorongásra és stresszre utal. A megkérdezettek 20%-a jelezte, hogy sokat idegeskedik és gyakran érzi magát kimerültnek, folytonos fáradtságra pedig egyharmaduk panaszkodott. 6. Balesetek A balesetek aránya viszonylag csekély: legnagyobb arányban (4,2%) az otthoni balesetek fordultak elő, ezek 78%-a egészségügyi ellátást igényelt, míg a 2,1%-os arányú közlekedési baleseteknek csak 64%-a. Szabadidős tevékenység közben sérült meg a válaszadók 2,6%-a, az iskolai és munkahelyi balesetek aránya mindössze 1,3 és 0,2%. 7. Egészségügyi ellátások igénybevétele, elégedettség A háziorvosi, fogorvosi, szakorvosi, kórházi ellátásokról általában a megkérdezettek 87 97%-a nyilvánított véleményt. Háziorvosát a lakosság 76%-a rendszeresen, évente legalább egyszer felkeresi, a válaszadók 39%-a csak egyszer-kétszer, a többiek ennél gyakrabban (a betegek évente átlagosan 8 alkalommal keresik fel orvosukat, míg 1994-ben 5-ször fordultak orvoshoz). A válaszadók legnagyobb mértékben a háziorvosaikkal vannak megelégedve (83% elégedett vagy nagyon elégedett és csak 5% elégedetlen), egy ötfokozatú skálát alapul véve 4,05-re értékelték a szolgáltatás minőségét. Fogorvosát a többség legalább kétévente felkeresi. Egy éven belül fordult fogorvoshoz a lakosság 38%-a (a férfiak 35, a nők 40%-a), de több mint 20% azoknak az aránya, akik öt évnél is régebben jártak a fogászaton (1,3% soha nem találkozott fogorvossal). A férfiak 65, a nők 60%-a nem járt egy éven belül fogorvosnál. Ezek az arányok a 2003. évi egészségfelmérésben 66 és 57%-osak voltak. Fogorvosával a lakosság nagyrészt elégedett, bár a felmérésben nem vizsgáltuk külön a magánpraxisban dolgozókat és az állami egészségügyben tevékenykedőket, bizonyára jelentős eltérések húzódnak meg a 3,87-es átlag mögött. A SILC-felmérés szerint a lakosság 8,6%-a, az Európai Unió átlagánál (7,5%) több beteg halasztotta, mulasztotta el a fogor-

24 A KSH JELENTI 2010/2 vosa felkeresését, holott szüksége lett volna a kezelésre. Leggyakrabban anyagi okok miatt, illetve félelemből maradtak távol a betegek mind hazánkban, mind a többi tagországban, de sokan reménykedtek abban is, hogy a probléma magától megoldódik, a fájdalom elmúlik. A legmagasabb értéket Bulgáriában regisztrálták, ahol az emberek több mint 20%-a panaszai ellenére sem jelent meg fogorvosi vizsgálaton, ezen belül 15% volt azoknak az aránya, akik nem tudták megfizetni az ellátást. A kórházi ellátást az elmúlt egy éven belül a válaszadók 14,3%-a vette igénybe fekvőbetegként, legalább egy éjszakát a kórházban töltve. Egynapos ellátásban (amikor nem kellett a kórházban aludnia) 9%-uk részesült, egyharmaduknál erre egy éven belül többször is sor került. Az is előfordult, hogy nem került kórházba a betegek 4%-a, bár az orvos ezt javasolta. A legtöbben (25%) időhiány miatt halasztották el a szükséges orvosi kezelést, egyötödük félt a beavatkozástól, egytizedük pedig a várólista hossza miatt nem tudta igénybe venni a szolgáltatást. Csupán a negyedik helyen említették az elmaradt kórházi ápolás indoklásául azt, hogy nem tudták megfizetni. A kórházi ellátásokat csak a lakosságnak alig fele (48%) tartja jónak, 20%-uk kisebbnagyobb mértékben elégedetlen. A férfiak és a nők közel hasonlóan vélekednek a kórházi ellátásról, összességében a legalacsonyabb értéket, 3,31-et adtak e kérdésre. A felnőttek közel 60%-a keresett fel szakorvost az egy évre visszatekintve. Azok a betegek, akik valamiért mégsem jelentek meg a szakrendelésen (12%), bár szükségük lett volna rá, indokként elsőként szintén az időhiányt jelölték meg, másodikként a halogatást ( várni akartam, hátha magától elmúlik ), majd a várólistát és az orvostól vagy a kezeléstől való félelmüket említették. A szakorvosokkal 64%-ban elégedettek, 12%-ban elégedetlenek voltak, 24%-uk közepesnek ítélte a szolgáltatást, ezzel 3,59-es átlagpontszámot ért el a járóbeteg-ellátás. Az otthoni ápolás igénybevétele összességében kb. 4 7%-os volt a válaszadók körében, de ennél valószínűleg jóval többen vannak, akiket fizetett gondozók vagy családtagjaik ápolnak, vagy intézményekben élnek és a kikérdezésben emiatt nem vehettek részt. Az otthoni ápolásról, mivel csak viszonylag kevesen érintettek, mindössze 35%-nak volt véleménye. Az elégedettség viszonylag magas volt (60%), 3,6-et kapott a válaszolóktól. A megkérdezettek 50%-a nyilvánította ki véleményét a sürgősségi mentőszolgálattal és a betegszállítással kapcsolatosan, a mentősökkel 62%-ban, a betegszállítók tevékenységével 58%-ban voltak elégedettek. Figyelemre méltó, hogy viszonylag magas volt azoknak az aránya, 13 és 15%,

IDŐSZAKI INFORMÁCIÓK 25 akik nem voltak megelégedve ezekkel az ellátásokkal, így összességében 3,58-ra, illetve 3,46-ra értékelték ezt a két szolgáltatást. 8. Alternatív gyógymódok, kezelések A kiegészítő vagy alternatív gyógymódok közül legelterjedtebbek a fürdőkúrák, gyógyvizes kezelések, melyeknek hazánkban nagy hagyománya van, és amelyekhez orvosi rendelvényre is hozzá lehet jutni. A megkérdezettek több mint 10%-a vette igénybe az előző év során kimondottan terápiás céllal a gyógyfürdők szolgáltatásait. Az újabb, alternatív gyógymódok közül a homeopátia, akupunktúra, fitoterápia és egyéb kezelések említése mindössze néhány százalékos (5% alatti), ami arra utal, hogy társadalmunkban még mindig a hagyományos medicinában bíznak a legtöbben. Ugyanakkor a megkérdezettek több mint egyharmada szedett gyógyszert, vitamint, táplálékkiegészítőt orvosi javaslat nélkül a felmérést megelőző két hétben. Ezek főleg különböző eredetű fájdalmak csillapítására szolgáló készítmények, melyeknek számtalan formája kapható már a gyógyszertárakon kívül is, valamint a roboráló szerek, vitaminok fogyasztása is általánosan elterjedt: 25%-nál is többen számolnak be ilyen készítmények rendszeres használatáról. 9. Egészség-magatartás Az egészségi állapot nem csupán a genetikai adottságok, illetve az egészségügyi ellátórendszer minőségének a függvénye. Egészségünk alakításáért nagy részben mi magunk vagyunk felelősek, hiszen egészségmagatartásunk, káros vagy éppen hasznos életmódbeli szokásaink számos betegség kialakulásához/megelőzéséhez hozzájárulhatnak. Testsúly Az átlagosnál magasabb testsúly kiemelkedő egészségi kockázati tényező. A túlsúly többek között emeli a szívkoszorúér-betegségek, az ischaemiás stroke és a cukorbetegség valószínűségét, és növeli egyes daganatos megbetegedések kialakulásának esélyét is.

26 A KSH JELENTI 2010/2 A WHO adatai szerint f a világon már több mint egymilliárd a túlsúlyosak és elhízottak száma. Az elhízottak aránya a világ országaiban igen széles terjedelemben mozog: Kínában vagy Japánban például mindössze 5%, ugyanakkor Szamoa városi részeiben 75%. Az elhízás mértékét az általánosan elfogadott testtömeg-index (BMI g ) segítségével a kilogrammban mért testsúly és a méterben mért testmagasság négyzetének hányadosával állapítottuk meg. Az eredmények szerint a 15 év feletti lakosság több mint felének (53,7%) a kívánatosnál magasabb a testsúlya, minden ötödik felnőtt pedig egyenesen elhízott. Az önbevalláson alapuló értékek szerint a nők körében valamivel kevesebb az elhízottak, illetve a túlsúlyosak aránya, mindkét kategóriában a férfiak vezetnek. 3. ábra % 100 90 80 70 60 50 40 30 20 10 0 A 15 éves és idősebb lakosság megoszlása a testtömegindex (BMI) alapján képzett kategóriák szerint, 2009 Férfi Nő Összesen Sovány Normál súlyú Túlsúlyos Elhízott A korcsoportos vizsgálatok alapján jól látható, hogy a férfiak elhízása viszonylag fiatal életkorban kezdődik: a 18 34 évesek körében a túlsúlyos férfiak aránya mintegy kétszerese a nőkének. Figyelemre méltó ugyanakkor, hogy a fiatal nők közül csak minden ötödik számít túlsúlyosnak vagy elhízottnak, ugyanakkor a középkorúaknak már több mint fele, míg a legidősebb koroszf Obesity and overweight: fact sheets. WHO Global Strategy on Diet, Physical Activity and Health. WHO 2003. http://www.who.int/hpr/nph/docs/gs_obesity.pdf g Body Mass Index. Értékei alapján a következő kategóriákat képezhetjük: túlzott soványság: < 18,5; normál testsúly: 18,5 24,99; túlsúlyos: 25 29,99; elhízott: 30.

IDŐSZAKI INFORMÁCIÓK 27 tályba tartozóknak kétharmada. A férfiaknál nincs ilyen jelentős eltérés az életkori csoportok között: a középkorúak és az idősek közül egyaránt minden hetedik ember fogyókúrázhatna az ideális alak elérése érdekében. Fontos kiemelnünk még azt is, hogy a 18 34 év közötti nők több mint tizede kimondottan soványnak számít, ugyanakkor mégiscsak ez az a csoport, ahol a legmagasabb a normál súlyúak aránya (több mint kétharmad). 6. tábla A lakosság megoszlása a testtömegindex (BMI) alapján képzett kategóriák szerint nemenként és korcsoportonként, 2009 (%) Férfi Nő BMI- 18 34 35 64 65 18 34 35 64 65 kategória összesen éves sen össze- éves Sovány 3,0 0,6 1,4 1,5 11,3 3,0 1,9 4,9 Normál súlyú 55,9 29,6 28,9 37,7 67,4 39,8 32,1 45,2 Túlsúlyos 29,8 45,0 39,8 39,4 14,9 34,2 42,1 31,1 Elhízott 11,3 24,8 30,0 21,5 6,4 23,1 23,8 18,9 Az előző egészségfelmérések (OLEF2000, OLEF2003) adataival való összevetés (azonos korösszetételű 18 éves és idősebb populáció összehasonlítása) azt mutatja, hogy a férfiak körében a fiataloknál nem figyelhető meg lényeges változás 2000 óta, ugyanakkor a középkorúaknál és az időseknél egyaránt nőtt a túlsúlyosak és elhízottak együttes aránya. A nők körében viszont csak a legidősebbek esetében következett be számottevő emelkedés. 7. tábla A túlsúlyosak és elhízottak együttes aránya nemenként és korcsoportonként (%) Férfi Nő Év 18 34 35 64 65 18 34 35 64 65 éves éves 2000 42,0 64,8 61,3 22,5 56,4 59,4 2003 42,1 66,1 68,7 22,4 57,3 61,1 2009 41,1 69,8 69,8 21,3 57,3 65,9 Testmozgás A testmozgás a preventív egészség-magatartási tényezők közé tartozik, azaz a rendszeres fizikai aktivitás csökkenti bizonyos betegségek bekövetkeztének kockázatát.

28 A KSH JELENTI 2010/2 A felnőtt lakosság fele (49,7%) egyáltalán nem végez intenzív testmozgást, harmada (33,4%) még mérsékelt testmozgást sem, ötöde (21%) pedig nem is gyalogol még napi tíz percen keresztül sem. Dohányzás A dohányzás az egyik legjelentősebb életmódbeli kockázati tényező: jelentősen növeli bizonyos daganatos, szív- és érrendszeri és légzőszervi betegségek bekövetkeztének valószínűségét. A felmérés adatai szerint a 15 éves és idősebb lakosság csaknem harmada dohányzik (31,4%), többségük napi rendszerességgel. A férfiak körében 10 százalékponttal magasabb a dohányosok aránya a nők esetében megfigyelhetőnél. % 100 90 80 70 60 50 40 30 20 10 0 Dohányzási szokások, 2009 Férfi Nő Összesen Rendszeresen Alkalomszerűen Leszokott Soha nem dohányzott 4. ábra Már a legfiatalabb (15 17 év közötti) korcsoportban is jelentős a rendszeres dohányosok aránya, de a felnőtt népességhez viszonyítva viszonylag alacsony: a férfiak közel egynegyede, a nők közül minden tizedik tartozik ebbe a kategóriába. A legidősebb korosztály (65 év felettiek) tagjai közül már szintén kevesebben dohányoznak, ugyanakkor különösen a férfiak esetében magas a dohányzásról leszokottak aránya, tehát megállapítható, hogy élete során ennek a korosztálynak is jelentős része került személyes kapcsolatba a cigarettával. A 18 34, illetve a 35 64 év közöttieknél mindkét nem esetében elmondható, hogy nincs lényeges eltérés a rendszeres dohányosok arányá-

IDŐSZAKI INFORMÁCIÓK 29 ban: a férfiak több mint harmada, a nők több mint negyede dohányzik minden nap. Az előző felmérések eredményeivel összehasonlítva azt tapasztalhatjuk, hogy a legfiatalabb korosztály esetében mindkét nem esetében számottevően csökkent a rendszeres dohányzók aránya, a középkorúaknál és az időseknél viszont nem figyelhető meg hasonló változás. Év A rendszeresen dohányzók aránya Férfi 18 34 35 64 65 18 34 35 64 65 éves Nő éves 8. tábla 2000 44,4 41,0 13,7 29,0 28,2 3,4 2003 43,1 39,0 15,9 32,5 28,5 5,3 2009 36,3 36,4 14,1 25,6 28,8 7,0 (%) A rendszeresen dohányzók arányának csökkenésénél is nagyobb eredmény a naponta elszívott cigaretta mennyiségének visszaesése. 1994-ben a dohányzók 57%-a 20 vagy annál is több szál cigarettát szívott el minden nap, a férfiak kétharmada, a nők 43%-a volt erős dohányos. 15 évvel később a férfiaknál 46, a nőknél 24%-ra csökkent ez az arány az összehasonlítható korcsoport (15 64 évesek) körében. Alkoholfogyasztás A túlzott alkoholfogyasztás a dohányzás mellett a másik kiemelkedő fontosságú, az egészségre káros hatást kifejtő egészség-magatartási tényező. A nagyivás jelentősen növeli egyes betegségek (például májcirrózis, stroke, daganatos megbetegedések, születési rendellenességek) gyakoriságát és a korai halálozások számát. A mértékletes ivás ugyanakkor csökkentheti a szívés érrendszeri betegségek kialakulásának kockázatát az absztinensekhez és a nagyivókhoz viszonyítva. Az önbevalláson alapuló adatok elemzése szerint a felnőtt lakosság 4,6%-a tartozik a nagyivók h közé (a nők közül csupán minden századik, a h Nagyivónak neveztük azokat a nőket, akik a kérdezést megelőző héten összesen több mint 7, illetve azokat a férfiakat, akik több mint 14 egységnyi alkoholt fogyasztottak (a nők esetében az eltérő fiziológiai sajátosságok miatt kell kisebb határértékeket figyelembe venni). Egy ital/alkoholegység egy korsó sörnek, 2 dl bornak vagy 0,5 cl röviditalnak felel meg, azaz 1 dl sör 0,2 italnak, 1 dl bor 0,5 italnak és 1 cl rövidital 0,2 italnak számít. A szakirodalomban binge drinking -nek nevezett jelenség (egy alkalommal nagy mennyiségű alkohol fogyasztása) kiemelkedő jelentősége miatt nagyivónak neveztük azokat is, akik egy alkalommal 6 vagy több italt fogyasztanak.