Lengyelország, 1939. szeptember

Lengyelország, 1939. szeptember Szerkesztette: Buskó András

Lengyelország, 1939. szeptember 1939. szeptember 1-jén Németország megtámadta Lengyelországot, s ezzel elkezdődött a MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ, amely mind méreteiben, mind veszteségeiben, mind máig tartó hatásaiban többszörösen meghaladta az elsőt. A hat évig tartó háború közel 60 millió embert pusztított el Lengyelország lerohanását 1939-ben a náci Németország, a Szovjetunió, és egy kisebb németbarát szlovák kontingens hajtotta végre, ezzel kiváltva a II. világháború kitörését. A lengyelországi inváziót tekintik a II. világháború európai kezdetének, amikor Lengyelország nyugati szövetségesei, az Egyesült Királyság, Ausztrália és Új-Zéland, szeptember 3- án hadat üzent Németországnak. Őket hamarosan több ország is követte, többek közt Franciaország, Kanada, Norvégia és a Dél-afrikai Köztársaság. A hadjárat 1939. szeptember 1-jén kezdődött, egy héttel a Molotov-Ribbentrop-paktum megkötése után, és 1939. október 6-án ért véget, mikor Németország és a Szovjetunió teljes egészében megszállta Lengyelországot. A német-szovjet szerződés titkos záradéka Lengyelországra vonatkozó része így szólt: "A lengyel államhoz tartozó térség területi és politikai átalakulása esetén Németország és a Szovjetunió be folyási övezeteit hozzávetőlegesen a Narew, a Visztula és a San folyók vonala határozza meg. Azt a kérdést, hogy vajon mindkét fél érdekei kívánatossá teszik-e egy független lengyel állam fenntartását, és hogy az ilyen állam milyen határok között állna fenn, csak a további politikai fejlemények során lehet végérvényesen meghatározni. Mindenesetre a kérdést mindkét kormány baráti megállapodással fogja megoldani." A baráti megállapodás ideje 1939. szeptember 28-án jött el, amikor már 10 nappal a szovjet haderő kelet-lengyelországi bevonulása után német-szovjet határkijelölési és barátsági szerződést írtak alá Ribbentrop újabb moszkvai látogatása alkalmával. Ez módosította az augusztusi szerződésben megállapított határvonalat, amelyben a szovjet kormány lemondott a Visztula vonaláról, amelynek középső szakaszát a Bug helyettesítette. Lényegében tehát a Varsónál húzódó határ helyett körülbelül a Curson-vonal lépett életbe. Igaz, a lengyel lakosságú területek egy részéről való lemondás nyeresége az volt, hogy a litván állam a Szovjetunió befolyási szférájába került. Tévedés lenne azt hinni, hogy a német támadás szeptember 1-jén hajnalban váratlanul érte a világot. A magyar királyi külügyminisztérium például már 1939 májusában jelentést kapott Sztójay Dömétől arról, hogy a támadás várhatóan augusztus 31-én vagy szeptember 1-jén fog megindulni Lengyelország ellen. Tévedés lenne azt hinni, hogy túl sokan gondoltak arra: Lengyelország megtámadása világháborúvá szélesedik. Tudjuk, maga Hitler sem hitt ebben. Szeptember 3-án a francia és angol kormány (korábbi, Lengyelországgal kötött egyezségeik alapján) hadat üzent Németországnak. Ezzel megkezdődött a II. világháború. Leírták a Führer döbbenetét és hörgő kiáltozásait, amikor Ribbentrop jelentette neki Nagy-Britannia és Franciaország hadüzenetét. (Megint csak említésre méltó, hogy a magyar Teleki-kormány azon kevesek közé tartozott, akik már tavasszal sem hittek abban, hogy a német-lengyel konfliktus elszigetelt háború maradhat. Ezt nemzetközi tárgyalásokon is kifejtették, s később is, a forró napokban, a magyar külpolitikai cselekvés vezérmotívuma maradt.)

A "Gelb" terv Az előzmények az első világháborúig nyúlnak vissza, amikor a győztes hatalmak megalázó békefeltételeket kényszerítettek Németországra, elszakítva egyes tartományait. Az 1772-1795. között, három részre felosztott Lengyelország az első világháború után született újjá. A szabad, független Lengyelországot 1918. november 3-án kiáltották ki a szövetségesek terve szerint. A lengyelek kijáratot kaptak a Balti-tengerre, ezzel németek százezrei kerültek lengyel fennhatóság alá, és Kelet- Poroszországnak nem maradt szárazföldi összeköttetése Németországgal. Németország és a Monarchia ugyan már 1916-ban deklarálta a független Lengyelország helyre állítását, ez azonban csak 1918 november 22.-én, az 1918 november 11.i, compiegne-i erdőben lefolyt német kapituláció után valósult meg. Lengyelország nyugati határait békeszerződés szabta meg, keleti határaikat ezzel szemben a szovjet Oroszországgal vívott háborúban harcolták ki a lengyelek. Tuhacsevszkij csapatait Varsónál állította meg Pilsudski marsall és a Rigai fegyverszünet, 1920. október 12. jelölte ki. Lengyelország határait a St. Germain-i és a Versailles-i szerződés állapította meg véglegesen. A 18 hónapig tartó szovjet-lengyel háború után megkötött, 1920. október 12.-i rigai békeszerződés, amelynek értelmében a lengyelek jelentékeny belorusz és ukrán területeket is kaptak az akkor belső káosszal és anarchiával viaskodó Szovjetuniótól. 1. ábra: Lengyelország 1921-1939 Az 1933-ban hatalomra jutott Adolf Hitler német nemzetiszocialista kancellár hatásos demagógiával használta ki a németek revansvágyát, és sorra szegte meg a béke feltételeit. 1935-ben visszaállította a hadkötelezettséget, egy évvel később hadserege bevonult a demilitarizált Rajna-vidékre. Kihasználva az újabb háború elkerülését célzó brit és francia megbékélési politikát, 1938-ban elfoglalta Ausztriát (Anschluss), majd Csehszlovákia németek lakta részét. Hitler 1939-ben megszállta a maradék Csehországot, hátát a Szovjetunióval kötött megnemtámadási szerződéssel biztosítva.

A német agressziós külpolitika célja már jóval az invázió megkezdése előtt az elvesztett de Lengyelországhoz tartozó volt német területek visszaszerzése volt. Hitlert a Rajna-vidéken, Ausztriában és Csehszlovákiában elért sikerei nagyon felbátorították. Lengyelország esetében azonban tisztában volt azzal, hogy a Wehrmachtra szüksége van. A "Gelb" fedőnevű terv már készen állt, és a Molotov-Ribbentropp paktum pedig (egyelőre legalábbis) védelmet nyújtott egy kétfrontos háború ellen. Az invázió kezdeteként Hitler 1939. szeptember 1-jét jelölte meg. A "casus belli", a második világháború oka a danzigi kérdés lett: az 1919-es versailles-i békeszerződés a német lakosságú Danzigot (ma Gdańsk) a Nemzetek Szövetségének védnöksége alá tartozó "szabad várossá" nyilvánította, amelyet Lengyelországgal Németországot kettészakító korridor kötött össze. A várost bekapcsolták a lengyel vámrendszerbe, külkapcsolatait Varsó közvetítésével intézte. Hitler Danzig átadását követelte, amiről a lengyel kormány hallani sem akart, bízva a garancianyilatkozatban, amelyet 1939 márciusának végén a brit kormánytól Párizs nevében is kapott. A német tervek szerint: a Poroszországból támadó "Észak" hadseregcsoport 3. hadseregének egyenesen Varsó ellen kellet támadnia. Egy hadtest ezzel egyidejűleg nyugat felé mér csapást, hogy egyesüljön a Németországból kiinduló 4. hadsereggel, és elvágja ezzel a lengyel kijáratot a Balti- tengerre. Az egyesülés után délre fordulnak, és egyesülnek a "Dél" hadseregcsoport 8. hadseregének csapataival a Visztula és az Odra összefolyásánál - a "Dél" hadseregcsoport 8. hadsereg eközben nyomást fejt ki Varsó irányába, a 10. hadsereg pedig előreküzdi magát egészen a Bug folyóig, és ezzel két részre vágják Lengyelországot. Végül pedig a 14. hadseregnek Dél-Lengyelország hegyein keresztül kellett csapást mérnie Lemberg irányába, és el kellet foglalnia a várost. A lengyel parancsnokok a lengyel haderőt közvetlenül a lengyel-német határ mentén tagolták szét, nem pedig a Narew, Visztula és San folyók természeti akadályai mögött. 1939-ben a német hadsereg elfoglalta Csehszlovákiát, és sértetlenül megszerzett 469 csehszlovák tankot, amelyek kitűntek a robusztusságukkal és erős fegyverzetükkel. Ezek nélkül a kiváló harci járművek nélkül a németek nem tudták volna gyorsan és hatékonyan megvalósítani sem Lengyelország sem Nyugat-Európa lerohanását. A lengyel hadjárat bizonyította német támadási stratégia helyességét, de ugyanakkor ismét rámutatott a Pz I-esek és a Pz II-esek gyengeségeire, amely viszont a gyenge lengyel tankelhárítás és a gyerekcipőben járó harckocsihaderő miatt nem volt annyira szembeszökő.

Hitler 1. sz. hadmûveleti utasítása A FEGYVERES ERŐK LEGFELSŐBB PARANCSNOKA SZIGORÚAN TITKOS! 1. sz. hadműveleti utasítás Berlin, 1939. augusztus 31. 1. Most, hogy a keleti határon Németország számára elviselhetetlen helyzet békés módon történő megszüntetésének minden politikai lehetősége ténylegesen kimerült, erőszakos megoldásra határoztam el magam.(*) 2. A Lengyelország elleni támadás a Fall Weissre történő felkészülésnek megfeleően hajtandó végre azokkal a változtatásokkal, amelyek a hadsereg vonatkozásában abból erednek, hogy időközben szinte teljesen befejezte a csapatok diszponálását. A feladatok és a hadműveleti célok változatlanok maradnak. A támadás napja: 1939. szeptember 1. A támadás ideje: 04.45 óra.(**) Ez az időzítés érvényes a Gdyniánál, a danzigi öbölben és a dirschaui hídnál kezdődő hadműveletre is. 3. Fontos, hogy nyugaton az ellenségeskedések megindításásért egyértelműen Angliát és Franciaországot terhelje a felelősség. A jelentéktelen mérvű határsértésekre egyelőre pusztán helyi jellegű akcióval szabad felelni. Gondosan tiszteletben kell tartani a tőlünk biztosítékokat kapott Hollandia, Belgium, Luxemburg és Svájc semlegességét. Szárazföldön Németország nyugati határa nem léphető át az én kifejezett engedélyem nélkül. A tengeren ugyanez vonatkozik minden harci vagy annak tekinthető cselekményre.(***) 4. Ha Nagy-Britannia és Franciaország ellenségeskedést kezdeményez Németország ellenében, a nyugaton működő Wehrmacht-alakulatok feladata: erőik lehetőség szerinti megőrzése és a Lengyelország elleni hadművelet sikeréhez szükséges feltételek biztosítása. E határokon belül a lehető legnagyobb mértékben károsítandó az ellenség élőereje és katonai-gazdasági erőforrásai. A támadásba történő átmenetre vonatkozó parancs kiadásának jogát minden esetre nézve magamnak tartom fenn. A hadsereg tartani fogja a Nyugati Falat, és előkészületeket tesz annak megakadályozására, hogy a nyugati hatalmak a belga vagy holland terület megsértésével északon bekeríthessék [...] A haditengerészet főleg az Anglia felé irányuló kereskedelmi hajózás ellen fog hadat viselni [...] A légierőnek elsősorban meg kell akadályoznia a francia és a brit légierőt abban, hogy a német hadsereget és a német Lebensraumot támadhassa. Az Anglia elleni háborúban előkészületeket kell tenni a Luftwaffe alkalmazására a brit tengeri szállítmányok, a hadiipari termelés és a Franciaországba történő csapatszállítások zavarása érdekében. Kihasználandó egy kedvező alkalom az egy helyen gyülekező brit haditengerészeti egységek, különösen csatahajók és repülőgép-anyahajók hatásos megtámadására. A London elleni támadások eldöntésének jogát magamnak tartom fenn. Előkészületeket kell tenni a brit szárazföld elleni támadásokra annak figyelembevételével, hogy az elégtelen erőkkel elért részleges sikerek minden körülmények között kerülendők. (*)Kiemelés az eredeti szövegben. (**)Utólagos bejegyzés piros ceruzával. (***)Lapszéli jegyzet: "Így az atlanti erők egyelőre várakozó helyzetben maradnak." ADOLF HITLER

Németország tudatosan készült a háborúra: Hitler 1939. áprilisában már parancsot adott ki Lengyelország lerohanásáról, s felmondta az öt éve Lengyelországgal kötött megnemtámadási szerződést. Németország keleti részében augusztus 15-ig be kellett fejezni a mezőgazdasági munkákat, augusztus 26-án pedig valamennyi német kereskedelmi hajó parancsot kapott a hazatérésre. Az 1939. augusztus 23-án megkötött német-szovjet megnemtámadási szerződést követően Hitler augusztus 26-án akarta elindítani Lengyelország elleni támadást, de augusztus 24-én Franciaország bejelentette, hogy fegyverrel fogja segíteni a lengyeleket. Augusztus 25-én Nagy-Britannia aláírta Lengyelországgal a kölcsönös segítségnyújtási szerződést. Aztán Mussolini üzent Hitlernek, hogy még nem készült fel a háborúra. A "Führer" így az utolsó pillanatban leállította a támadást, s újabb ajánlatokkal próbálta meg semlegességre bírni a nyugati hatalmakat. Ez a megegyezés azonban nem sikerült. Hitlert csak rövid időre tántorította el szándékától az augusztus 25-én Londonban aláírt brit-lengyel kölcsönös segélynyújtási szerződés. Augusztus 29-i ultimátumára válaszul Lengyelországban általános mozgósítást rendeltek el. Hitler 1939. augusztus 31-én 12 óra 30 perckor aláírta a "Fall Weiss" végrehajtását elrendelő parancsot, azaz a Lengyelország elleni háború megindítását. Aznap éjjel egy SS-tiszt parancsnoksága alatt lengyel egyenruhába öltöztetett német köztörvényes rabok megtámadták a gleiwitzi német rádióállomást. A sikeres akció végén a közvélemény félrevezetésére lengyelül beszédet tartottak. Ezzel az incidenssel megfelelő ürügyet szolgáltattak egy német támadásra. (A rádió elleni támadás Himmler és Heydrich jól megszervezett akciója volt. Egyes források szerint ezt az ál-lengyel egységet Naujocks SS-tiszt vezette. A csapat tagjai közül később mindenkit kivégeztek, egyedül Naujocks maradt életben. Nürnbergben az ő beszámolója alapján derült fény az 1939-es "provokáció" részleteire.) 1939 szeptember 1-én, 4 óra 40 perckor a Luftwaffe repülőgépei megkezdték a lengyel légierő szisztematikus pusztítását, öt perccel később a Danzig (Gdańsk) kikötőjében baráti látogatáson levő Schlesswig-Holstein csatahajó is tüzet nyitott a danzig-i öbölben levő lengyel Westerplatte erődre, a Kriegsmarine hajói és tengeralattjárói pedig blokádot vontak a lengyel tengerpart köré. 2. ábra: Westerplatte, Gdańsk Hitler ugyanezen a napon Berlinben a Reichstag előtt tartott beszédében bejelentette a Lengyelországgal szembeni német követeléseket: Danzig és a "Korridor" átadását. Kijelentette azt is, hogy "a háború nem asszonyok és gyermekek ellen fog irányulni, s a légierő kizárólag katonai célpontok ellen intéz támadásokat."

3 ábra: Német csapatok állomásozása 1939. szeptember 1-jén

4. ábra: Lengyel csapatok állomásozása 1939. szeptember 1-jén

5. ábra: Német csapatok hadműveletei 1939. szeptember 1-17. között

A német 3. és a 4. hadsereg egységei megindították a támadásukat a lengyel balti-tengeri kijárat lezárására. Guderian két gyalogoshadtest által támogatott 19. motorizált hadteste visszavonulásra kényszerítette a lengyel 9. gyalogoshadosztályt és a pomerániai lovashadosztályt. A lengyelek a Brda folyó mögé vonultak vissza, lerombolván maguk után a hidakat, de a német 3. páncéloshadosztálynak már az invázió első napján sikerült pontonhidakat építenie a folyón, és ennek köszönhetően már a második napon egyesült a 3. és a 4. hadsereg. A 4. hadsereg kelet felé haladt tovább, a 3. hadsereg pedig dél felé támadott. A kötelékébe tartozó "Kempf" páncéloshadosztály, amelynek a magját a 7. páncélosezred és a motorizált "Deutchland" SS gyalogosezred képezte, elérte a Mława városa körül kiépített lengyel védelmi vonalat. 6. ábra: Mława elhelyezkedése Lengyelországban Az SS egységek súlyos veszteségeket szenvedtek, amikor megpróbáltak áttörni a lengyel aknamezők és betonbunkerek között a lengyel tankelhárítás 8 német tankot kilőtt, 32-t pedig megrongált. A hadosztály parancsnoka kénytelen volt segítséget kérni a 11. és a 61. gyalogoshadosztálytól, és a súlyos harcok a város körül még három napig eltartottak. A lengyelek ezután feladták a várost, de ha nem lett volna ilyen kemény a mławai védelem, a németeknek sikerült volna villámgyorsan, egyenesen Varsóra csapniuk. A német csapatok szeptember 8.-án és 9. én támadnak Varsó külvárosaira. (Az igazi ostroma a városnak szeptember 16.-án kezdődik.) A Luftwaffe eközben szétbombázta a lengyel vasút-, és úthálózatot, szétforgácsolva ezzel az amúgy is nehézkes lengyel mozgósítást. A lengyel átjáró a Balti-tengerhez ezzel teljesen német kézre került, és az "Észak" hadseregcsoport parancsnoksága dél felé, a lengyel főváros ellen fordíthatta a 3. és a 4. hadsereget egyaránt. A németek egészen a Visztuláig és a Bug folyóig nyomultak előre anélkül, hogy kemény ellenállásba ütköztek volna. A lengyel főparancsnok, Rydz-Śmigły marsall ekkor már kétségbeesett hangú táviratokat küldözött Londonba és Párizsba a helyzet kilátástalanságáról, és arról, hogy a lengyelek már csak abban reménykedhetnek, hogy ideigóráig tartani tudják magukat a Visztula mellett kiépített védelmi vonalon. 7. ábra: Rydz-Śmigły tábornok

Von Bock, az "Észak " hadseregcsoport parancsnoka egy délkeleti irányú csapást akart mérni a 4. hadsereg főerejével, bekerítve ezzel a 3. hadsereg által kelet felé szorított lengyel "Pomorze" hadsereget, de nem járt sikerrel - a 4. hadsereg nem tudott időben felfejlődni, és ez időt adott a lengyeleknek arra, hogy kicsússzanak a bekerítésből. Amikor a "Deutchland" SS-ezred bekerítette a lengyelek átkelőhelyét a Narew folyón, Różannál, a rożani erőditmények súlyos tüzébe került. A rozani erőditmények még az orosz cári időkből maradtak vissza, a város négy erődjét a lengyelek modernizálták és megerősítették. Amikor a 7. páncélosezred által támogatott "Deutschland" SS-ezred támadásra indult, a lengyelek visszaverték őket, sőt, a 7. páncélosezred parancsnoksága telitalálatot kapott, úgyszólván az összes itt tartózkodó tiszt megsebesült vagy meghalt. 8. ábra: Różan elhelyezkedése Lengyelországban 9. ábra: Różan 1939 előtt A lengyelek azonban kénytelenek voltak visszavonulni a Narew folyótól, egészen a Bug-ig és a San-ig. Nyugaton a 8. hadsereg felváltotta a 4. hadsereget, amely, felszabadulván, Kelet- Poroszországon keresztülvonulva új pozíciót foglalt el a 3. hadsereg balszárnyán, és Breszt ellen csoportosult. Mialatt a 4. hadsereg átvonult az új körzeteibe, Guderian 19. motorizált hadteste tovább folytatta a támadását Brańsk ellen, és szétszabdalta a lengyel "Narew" hadseregcsoport frontját. A 3. páncéloshadosztály bevette Bielsk városát, és megsemmisítette a lengyel 35. gyalogoshadosztályt.

10. ábra: Brańsk elhelyezkedése Lengyelországban Bielsk eleste után Guderian Breszt-Litovszk ellen csoportosíthatta át főerőit. Távolabb, keleten a 21. hadtest és a "Brandt" hadtest Białystok (Belosztok) felé támadt. Andrejewo falunál 6 000 lengyel katonát ejtettek foglyul, még azelőtt, mielőtt a lengyelek elérték volna frontvonalat. Szeptember 14-én Guderian megtudta, hogy a 10. páncéloshadosztály áttörte a Breszt- Litovszki erődítések külső vonalait, a várost magát viszont még nem vette be. A lengyelek a város belső erődítményébe, a Citadellába vonultak vissza, ott várták a német rohamokat. Guderian a 2. motorizált gyalogoshadosztály küldte a 10. páncéloshadosztály segítségére, és a németek két napig tartó súlyos harcok után bevették a Citadellát. Még ugyanazon a napon, szeptember 17-én jelentette a 3. páncéloshadosztály, hogy kapcsolatot teremtett a "Dél" hadseregcsoport előőrseivel. 11. ábra: Bialystok elhelyezkedése Lengyelországban, 1933-ban A Varsó körül operáló 3. hadsereg eközben lezárta a várost kelet és észak felől. A városban rekedt lengyel csapatok súlyos veszteségeket okoztak volna a németeknek az utcai harcokban, ezért a német főparancsnokság úgy döntött, hogy tüzérségi és légi bombázással kényszeríti kapitulációra a lengyel fővárost. A Balti-tenger partján a lengyelek keményen ellenálltak, a lengyel védelem oszlopa Dąbek ezredes tengerészgyalogos-dandára volt. A német "Kaupisch" hadtest súlyos veszteségekkel fizetett minden megszerzett földdarabért.

12. ábra: Dąbek Stanisław (1892-1939) A Luftwaffe segítségével szeptember 12-én a németeknek végül is sikerült a Hel-félszigetre visszaszorítaniuk a lengyeleket. A "Kaupisch" hadtest két nappal később elfoglalta Gdynia városát, szeptember 16-án a város 2 000 hős védője megadta magát. Lent délen a német "Dél" hadseregcsoport szeptember 1-jén reggel 6 órakor kezdte a támadását. Blaskowitz tábornok 8. hadserege (az egyetlen német hadsereg, amely kizárólag gyalogosegységekből állt) frontálisan megtámadta a lengyel "Łódź" hadsereget. A "Leibstandarte Adolf Hitler" SS-egységnek, amely a 8. hadsereg jobbszárnyán operált, sikerült meglepetésszerűen elfoglalnia néhány hidat, de a nap folyamán a megerősödő lengyel ellenállás meggátolta abban, hogy továbbfejlessze a sikert. Az erősödő ellenállás ellenére a 8. hadseregnek sikerült előrenyomulnia a Prosna folyóig, és súlyos veszteségeket okoznia a "Lodz" hadsereg 2. és 10. gyalogoshadosztályának. A "Dél" hadseregcsoport kötelékébe tartozott még a 14. és a 8. hadsereggel egyetemben Reichenau tábornok 10. hadserege, amely a 8. hadsereggel ellentétben számos páncélosegységgel rendelkezett. A kötelékébe tartozó 1. és 4. páncéloshadosztály pengeként hatolt át a lengyel védelmi vonalon, amit három gyalogoshadosztály és egy lovasdandár tartott. A német tankok már az első nap 25 kilométer mélyen betörtek a lengyelek hadtápterületére, de itt az 1. páncéloshadosztály a 7. lengyel gyalogoshadosztály kemény ellenállásába ütközött. A németek szerencséjére a 7. gyalogoshadosztály éppen a 10. és a 14. hadsereg sávhatárán foglalt el állásokat. Így amíg a 7. gyalogoshadosztály szemből az 1. páncéloshadosztállyal küzdött, az oldalára és a hátába a 14. hadsereg egységei mértek csapást. A németek súlyos harcokban megsemmisítették a 7. gyalogoshadosztályt, és így a lengyel "Łódź" és "Kraków" hadseregek között szakadás keletkezett. A Szlovákiából meginduló 14. hadsereg továbbá kiűzte a lengyeleket a Jabłonkówi-szorosból és Nowy Targ városából. Szeptember 1-jén estére a lengyel "Kraków" hadsereg már három oldalról be volt kerítve, és visszavonulásba kezdett. Szeptember 2-án reggel 6 órakor von Rundstedt, a "Dél" hadseregcsoport parancsnoka újra rohamra küldte az egységeit, a 4. páncéloshadosztály azonban heves lengyel ellentámadásba ütközött az ellentámadást a 27. és a 28. lovasdandár vezette, az ulánusokat egy tüzérzászlóalj támogatta. Szeptember 3-án a németek megújították a támadást, immár a Luftwaffe segítségével, amely porig bombázta a lengyel állásokat a lassan előrenyomuló gyalogosok és tankok előtt. A németek hamarosan hidfőállást létesítettek a Warta folyó keleti partján, a páncélosok átkeltek a folyón és szétkergették a védekező lengyeleket. A 8. és a 10. hadsereg Közép- Lengyelország déli részén tört előre, a 14. hadsereg Délkelet- Lengyelország hegyes terepén tört utat magának - szeptember 6-án a lengyelek feladták a Warta melletti állásaikat, és visszavonulásba kezdtek. A 8. hadsereg Łódź felé fordult, északnak fordítva a jobbszárnyát, Poznań felé, a 10. hadsereg tankjai Radom felé indultak, a német felderítés adatai szerint ugyanis itt gyülekeztek a szétvert "Kraków" hadsereg

maradványai. A széthúzódó német páncélososzlopokat a lengyelek ellentámadásokkal nyugtalanították: az 1. páncéloshadosztályt a lengyel 29. gyalogoshadosztály egységei támadták. A lengyelek többször megismételt ellentámadásai rendre kudarcot vallottak, és habár a lengyel katonák halálmegvető bátorsággal harcoltak, a német tankok szétszórták az egész hadosztályt, és elfogták a parancsnokát. A csata végeztével a német tankok 90 kilométerre délnyugatra álltak Varsótól, a 14. hadsereg csapatai pedig szeptember 4-én elfoglalták Krakkót. Szeptember 7-én az 1. és a 4. páncéloshadosztály újra támadást indított, áttörte a 13. gyalogoshadosztály védelmi állásait Rzeczyca városa körül, bevette a várost, sőt, a 4. páncéloshadosztály elfoglalta Balisk városát is, amely már csak 60 km-re volt Varsótól. Ugyanazon a napon a német 17. gyalogoshadosztály bevette Łódź városát, és a németek elkezdték összehúzni a hurkot a 5 lengyel hadosztály (3., 7., 12., 19. a 29.) és a "Kraków" lovasdandár körül. 13. ábra: Łódź elhelyezkedése Lengyelországban Szeptember 9-én reggel Blaskowitz tábornok, a 8. hadsereg parancsnoka arról értesült, hogy a 8. hadsereg balszárnya lengyel csapatokkal keveredett harcba. Mint később kiderült, ezek a lengyel csapatok a "Pomorze" és a "Poznań" hadseregek megmaradt egységei voltak, amelyeket a lengyel parancsnokok a Bzura folyó melletti állásokba vontak vissza. Három lengyel hadosztály és két lovasdandár átkelt a Bzurán, megtámadta és megverte a német 30. hadosztályt, amelynek katonái szétfutottak. A keletkezett résbe betörtek a lengyelek, és a 8. hadsereg balszárnyát hamarosan a bekerítés veszélye fenyegette. A lengyel támadás célja a "Łódź" hadsereggel való egyesülés és egy új, Varsó körüli védővonal kiépítése volt. A lengyel siker miatt Rudstedt kénytelen volt északnak fordítani a 10. hadsereg néhány hadosztályát, hogy segítsen a szorongatott helyzetben levő 8. hadseregnek, amelynek a balszárnya kénytelen volt visszavonulni. A 10. hadsereg időközben még Łódźot, és Tadeusz Andrzej Kutrzeba (1885-1947) lengyel tábornok kénytelen volt leállítani a lengyel támadást, mert nem látott esélyt a kooperációra "Łódź" hadsereggel. 14. ábra: Tadeusz Andrzej Kutrzeba lengyel tábornok

A bzurai csata ideje alatt a 4. páncéloshadosztály többször is megrohamozta a lengyel védőöveket Varsó körül, de nem járt sikerrel a lengyelek súlyos veszteségeket okoztak a németeknek és visszaverték őket. Az 1. páncéloshadosztály Varsótól délre elfoglalta Góra Kalwaria városát, és hídfőállást létesített a Visztula keleti partján. A lengyelek hősiesen ellenálltak, de a Luftwaffe szünet nélküli bombázásai szétszórták őket. 15. ábra: Góra Kalwaria elhelyezkedése Lengyelországban A németek Radom elfoglalásánál (szeptember 11.) 60 000 foglyot ejtettek, és ezzel a szervezett lengyel ellenállás a térségben lényegében megszűnt. A 14. hadsereg szeptember 10- én átlépte a San folyót, és két nap alatt megverte és szétszórta a 24. és a 11. lengyel gyalogoshadosztályt. A megvert lengyel csapatok Przemyśl városába hátráltak, és innen ellentámadásokat vezettek a német 1. hegyi hadosztály ellen, amely Lemberg irányába nyomult előre és ekkor 90 km-re keletre állt Prezemyśltől. Az 1. hegyi hadosztály visszaverte a lengyel rohamokat, és a 14. hadsereg szeptember 15-én elfoglalta Przemyślt. 16. ábra: Prezemyśl erődrendszere Przemyśl eleste után és a bzurai csata végeztével 29 német hadosztály 12 lengyel hadosztályt tartott bekerítve a kutno-bzurai katlanban (2., 4., 10., 13., 14., 15., 16., 17., 25., 26., 28., 30. gyalogoshadosztályok), valamint három lovasdandárt. Két gyalogoshadosztálynak és két lovasdandárnak sikerült átverekednie magát Varsó körzetébe, a bekerítésben maradt csapatok pedig vagy elpusztultak, vagy megadták magukat.

Mivel szeptember 17-én elesett Breszt-Litovszk, szeptember 22-én Lemberg helyőrsége is megadta magát. A lengyel kormány és a hadsereg főparancsnoka, Rygz-Smygli marsall Romániába szökött. A katonák viszont tovább védték Varsót, a mintegy 160 000 lengyel beásta magát a város határában, és visszaverték a német támadásokat. A német parancsnokság tömeges légitámadásokkal és tüzérségi csapásokkal törte a védők ellenállását, és nem habozott terrortámadásokat intézni a varsói kórházak és egyéb, vöröskereszttel megjelölt létesítmények ellen. Kb. 1 000 ágyú, 240 Stuka zuhanóbombázó és 100 Dornier Do100 bombázó lőtte és bombázta a várost. A varsói helyőrség szeptember 27-én, délután 2 órakor megadta magát. Ezután már csak Modlin városánál és a Hel-félszigeten folytatódott a lengyel ellenállás. Modlinnál 35 000 katona védekezett, szeptember 29-én adták meg magukat, a Hel-félsziget védői három nappal később kapituláltak. Az első német villámháború, Lengyelország lerohanása befejeződött. A gyors német siker sokkolta a világot, és megmutatta a páncélosegységek progresszív alkalmazásának előnyeit. A német jelentések viszont, paradox módon, inkább a tradicionális gyalogosütközetek jelentőségét emelték ki a harcok elemzésekor. 17. ábra: 1939. szeptember A németek vesztesége 217 tank (túlnyomórészt Pz I és Pz II típusú), 470 repülőgép (a megrongáltakat is beleszámítva), 8 082 halott, 5 027 ütközetben eltűnt és 27 278 sebesült volt. A lengyelek vesztesége 123 000 halott a 133 700 sebesült. A lengyel hadsereg megszűnt létezni. 1939. szeptember 17-én a szovjet Vörös Hadsereg, a németekkel együttműködve betört Lengyelország keleti részeibe. A szovjetek ezzel teljesítették a Molotov Ribbentrop paktum titkos záradékát, melyben felosztották Kelet-Európát náci és szovjet érdekszférára. Miután a lengyelek szembesültek a második fronttal, a lengyel kormány úgy látta, hogy a romániai hídfő védelme tovább nem lehetséges, és elrendelte a csapatok kimenekítését az akkor még semleges Romániába. Október 1-re befejeződött Lengyelország teljes megszállása, bár a lengyel kormány soha nem adta meg magát. Emellett a megmaradt lengyel szárazföldi és légierőt kimenekítették a szomszédos Romániába és Magyarországra.

18. ábra: 1939. szeptember 17-i utáni hadműveletek

Szeptember 18. Magyarország megnyitja határát a lengyel katona és civil menekültek előtt. Szeptember 27-.én a lengyelek kapitulálnak a kormány Románián át Párizsba menekül. Számos menekült csatlakozott az újjászervezett lengyel hadsereghez, a szövetséges Franciaországban, Egyesült Királyságban és a francia gyarmat Szíriában. A lengyel hadsereg megmaradt része a háború végéig részt vett a szövetségesek hadműveleteiben. 1939. szeptember végén, október első napjaiban, Franciaországban megalakult a lengyel emigráns kormány. A köztársasági elnöki hatalmat Władysław Rackiewicz vette át, a miniszterelnök és a hadsereg főparancsnoka Władysław Sikorski lett. Franciaország veresége után a kormány Londonba költözött. 19. ábra: Władysław Sikorski (1881-1943) tábornok lengyel emigrációs kormányfő A lengyel fegyveres testületekbe szerveződött, túlnyomó részben Románián, Magyarországon keresztül nyugatra menekülő katonák és civilek (akik közül sokan Magyarországon maradtak a háború végéig) kezdettől belekapcsolódtak a harcokba a szövetségesek oldalán, a II. világháború számos frontján. Részt vettek többek között a Nagy Britannia védelmében folytatott légi háborúban, az észak-afrikai harcokban, a Monte Cassinoi csatában. Az emigráns kormány hatalmas erőfeszítésekkel és nagy áldozatokkal hozta létre a megszállt országban a "második Lengyelországot", szervezte meg a lakosság illegális életét, önvédelmét. A Honi Hadsereg létszáma a háború vége felé elérte a 250 ezret. 1941. július 30- án brit közreműködéssel létre jött a szovjet-lengyel szerződés, amely a Szovjetunióban deportált lengyelek számára amnesztiát biztosított, felújította a diplomáciai kapcsolatokat és ígéretet tartalmazott a lengyel hadsereg felállításáról Anders tábornok vezetésével. Szeptember 28.- Létrejön a német-szovjet baráti és határ egyezmény. Litvánia orosz befolyás alá kerül. Szeptember 22-ére a német és a szovjet hadsereg kölcsönösen visszavonult a közöttük kialakított demarkációs vonalra. Majd Ribbentrop német külügyminiszter Moszkvába utazott, és szeptember 28-án Molotov külügyminiszterrel aláírták a német-szovjet határ- és barátsági szerződést, ehhez kapcsolva egy közös kormánynyilatkozatot és egy tikos kiegészítő jegyzőkönyvet. A szeptember 28-i határ- és barátsági szerződés megszüntette Lengyelországot. A volt Lengyelország területén megállapított új német-szovjet határ lényegében egybeesett az ún. Curzon-vonallal. A határ részletes leírását az 1939. október 4-én kelt pótjegyzőkönyv tartalmazta.

Németország később elfoglalta a szovjetek által megszállt lengyel területeket, mikor támadást indított a Szovjetunió ellen 1941. június 22-én. A németek 1944-ben elvesztették ezeket a területeket a Vörös Hadsereg gyors előrenyomulása miatt. A háború alatt Lengyelország elveszítette több mint 20%-át a háború előtti lakosságának, egy olyan megszállás alatt, mely a második lengyel köztársaság végét jelentette. A lengyel kormányküldöttség a világháborút követően egy névsort vitt magával az eltűnt lengyel tisztekről, akik szovjet hadifogságba estek, azokról az ezrekről, akiknek tartózkodási helyét nem sikerült fellelni. A válasz akkor a "hol vannak"-ra az volt, hogy feltehetőleg megszöktek, és elhagyták a Szovjetuniót. 1943-ban a németek feltárták a tömegsírokat. A Képes Vasárnap 1943. április 27-én a korabeli hírügynökségek jelentései és rádiófotók alapján képösszeállítást közölt a szovjetek által a katyni erdőben 1940 tavaszán kivégzett, több mint 10 ezer lengyel katonatiszt tömegsírjainak feltárásáról. A németek szakértők és a külföldi sajtó jelenlétében nyitották fel a 28x16 méteres sírokat, melyekben az összekötözött és tarkón lőtt lengyel tisztek egymásra halmozva feküdtek. A fényképek az első két sír feltárásakor készültek, a törvényszéki orvos jelenlétében azonosítják a holttesteket. A második világháborút megelőzően 35 milliós ország lakosságának 66 %-a volt lengyel, 14 %-a ukrán, 10 %-a zsidó, 4 %-a belorusz, 2 %-a német és kb. 4 % egyéb. A lengyel nép irtózatos vérveszteséget szenvedett a második világháborúban. Mindig levert küzdelmekben, mindig levert felkelésben, s ha győztes csatákban is harcolt, mint Monte Cassinónál vagy a francia hadszíntéren a normandiai partraszállás után, mindig a legvéresebb ütközetekben. A második világháború idején, Lengyelország lakossága több mint 6 millióval csökkent. Ebből 3 millió zsidók számának csökkenése. Egy része ezen csökkenésnek a menekültek, és deportáltak, akik nem tértek vissza Lengyelországba, vagy kivándoroltak Palesztinába, USA-ba, Angliába. A lengyel és zsidó áldozatok egy része nem a németek által megölt, hanem az oroszok által legyilkolt, vagy elhurcolt volt. Pontos és hiteles adatot nem lehet erről a népirtásról találni. Forrás: Történelmi és haditechnikai szöveg-, és képgyűjtemény a 20. század első feléből Múlt-kor történelmi portál: Kitör a II. világháború MSZP Erzsébetvárosi Szervezete: Lengyel kérdés a II. világháborúban Lengyelország veszte (www.freedom.hu )

Magyar események 1939. szeptember 1. Németország megtámadta Lengyelországot, s ezzel kirobbant a második világháború. Kerekes István elnökletével Ungváron baráti megbeszélésen vettek részt az Egyesült Magyar Párt meghívott képviselői. Siménfalvy Árpád főispán ismertette a megbeszélés okát: a mai rendkívüli idők részben az okai annak, hogy a pártélet nem kap nagyobb tempót. Váratlan akadályok jöttek közbe, amelyek a munkát késleltetik. Kitartást, türelmet és további bizalmat kért. Korláth Endre országgyűlési képviselő felszólalásából: Se jobb, se bal felé nem orientálódhatunk, nekünk az igaz, egyenes, becsületes középúton kell követnünk és támogatnunk a kormányt. [ ] Nekünk ma fenntartások, kikötések nélkül kell a kormányt támogatnunk. Szvoboda Ferenc kárpátaljai római katolikus apostoli kormányzót apostoli kormányzói helynökké minősítették. Munkácson megkezdődött a leventekötelesek oktatása. Őrdarmán megalakult a Levente Egyesület. Elnök: Kontratovics Irenej. Megkezdte működését az Ungvári M. Kir. Közegészségügyi Állomás. Hozzá tartozik: Ung vármegye, Bereg és Ugocsa k. e. e. vármegye, valamint Kárpátalja egész területe. A m. kir. rendőrség vidéki főkapitánysága elrendeli bejelentési hivatal szervezését ungvári és beregszászi kapitánysága szervezetében. Városi zeneiskola nyílt Beregszászban. Igazgató: Drávay Lajos. Ungváron megnyílt a Városi Plotényi Nándor Zeneiskola és a nőipariskola. A kormányzói biztos rendeletére bezárták a rahói ruszin (március közepétől magyar) tannyelvű polgári iskolát. Bezárták a szolyvai ruszin gimnáziumot. Öt évfolyamú lett az ungvári görög katolikus tanítónőképző. 1939. szeptember 4. Az MTI jelentése szerint Lengyelország területén megindult a cseh és szlovák légiók megszervezése Prchala tábornok parancsnoksága alatt. A köztársasági elnök kiáltványa értelmében a lengyel hadsereg alkotórészei lesznek s a hadsereg-főparancsnokság rendelkezése alatt állva a lengyel csapatokkal vállvetve fognak harcolni. 1939. november 16. A Kárpáti Magyar Hírlap írta: Még a világháború folyamán Kárpátaljára beszivárgott lengyel zsidók sorsa élénken foglalkoztatta a csehszlovák hatóságokat. Évekkel ezelőtt több száz érdekeltet a csehek illetőségi helyére toloncoltattak, de csak elvben, mert a gyakorlati kivitelre az egyes»demokrata«pártok intervenciója folytán sor nem került. A lengyelországi származású zsidók így jutottak aztán Kárpátalján magyar uralom alá. - Az ungvári zsidó hitközség elnöke még egy évvel ezelőtt hatóságainkhoz azt a kérelmet terjesztette elő, hogy az érdekelt családok kiutasítását függesszék fel addig, míg ő Londonban el nem intézi kivándorlásuk békés úton való lebonyolítását. - Így maradhattak továbbra is Kárpátalján a kiutasítottak, míg aztán bekövetkezett a háborús állapot és Lengyelország megszállása. [ ] A napokban az ungvári zsidó hitközség elnöke a rendőrkapitányság kiküldöttjével kiszállt a szovjet határra, hogy közvetlen tárgyalásokat folytasson a szovjet kirendeltség vezetőjével a galíciai származású zsidók befogadása érdekében. A szovjetorosz határtiszt azonban hallani sem akart az egyoldalú»csere«-akcióról. - Most diplomáciai úton folynak tovább a tárgyalások. 1939. szeptember 17. A Szovjetunió tudatta a magyar kormánnyal, hogy tiszteletben tartja Magyarország határait. Ezen a napon a szovjet hadsereg átlépte a lengyel határt. Munkácson méltatták Bertók Béla református püspök, a felvidéki egyetemes egyház konventi elnöke lelkészi működésének 25 éves jubileumát. A Kárpátalja című lap szerint Kárpátalja magyarságának felekezeti különbség nélkül ünnepe volt ez.

1939. szeptember 18. A lengyelországi események következtében éjszaka megkezdődött a lengyel lakosságnak Magyarországra való szivárgása az uzsoki vasútvonalon. Az Uzsokra, Volócra, Kőrösmezőre menekültek között több diplomata, külügyminisztériumi főtisztviselő is volt. Több vonatot feltartóztattak a Kőrösmező alatti román határt védő szovjet katonák. A magyar kormány hozzájárult a menekülő lengyel polgári lakosság befogadásához. 1939. szeptember 19. Ungváron Perényi Zsigmond kárpátaljai kormányzói biztos elnökletével értekezletet tartottak a lengyel menekültek ellátásáról és továbbszállításáról. Beregszászban Siménfalvy Árpád ungi főispánt beiktatták Bereg és Ugocsa vármegye főispáni tisztébe. 1939. szeptember 21. Ungváron a társadalmi egyesületek képviselői közös értekezleten vitatták meg, mivel járulhatnának hozzá a lengyel menekültek ellátásához. A város vezetése a lengyel konzulátussal karöltve gondoskodik elhelyezésükről, élelmezésükről. Ugyanitt Losonczy István a hatodik hadtest országos mozgósítási kormánybiztosa Perényi Zsigmond kormányzói biztossal és az illetékes katonai parancsnokkal tárgyalt arról, hogy a nagy számú lengyel menekültek lefegyverzése és a törvényes rendelkezések szerint való továbbítása egységes irányelvek mellett történjék. A Magyar Nemzeti Bank vezérigazgatója a pénzintézet helyi fiókjának vezetőjével vitatta meg, hogyan kell beváltani a lengyel menekülteknél található zlotyt. Szeptember 28-án írta a Kárpáti Magyar Hírlap: Egyes magukról megfeledkezett egyének a lengyel menekültek kényszerhelyzetét kihasználva lehetetlen alacsony árban összevásárolták szegénységüket! Most rendelkezés történt nagyon helyesen, hogy mindenki mindent, amit lengyel menekültektől vásárolt, köteles a hatóságoknak beszolgáltatni. Feloszlott az Illés József ny. egyetemi tanár vezette Magyarországi Ruszinszkóiak Egyesülete, miután e szervezet Kárpátalja felszabadulásával betöltötte misszióját. A földművelésügyi miniszter rendeletére az anyaország gazdaságaiban foglalkoztatott felvidéki és kárpátaljai [ ] mezőgazdasági munkásoknak módjukban áll gabonajárandóságukat a Futura Rt. legközelebbi helyi bevásárlójánál beszolgáltatni és a kiállított elismervény alapján megfelelő mennyiségű gabonát válthatnak ki minden költség (fuvarköltség stb.) levonása nélkül Nagyszőlős, Nagykapos, Bustyaháza, Tiszaújlak állomásokon. A munkások tehát a fuvardíjat az említett állomásokig megtakaríthatják. Forrás: Fórum Kisebbségkutató Intézet (www.foruminst.sk)