HULLADÉKOK ÉS KEZELÉSÜK 4.3 4.2 Az italcsomagolás hatása a hulladékgazdálkodásra Ausztriában Tárgyszavak: egyszer használatos italcsomagolás; visszaváltható italcsomagolás; hulladékgazdálkodás. Az osztrák italpiac fejlődése Ausztriában az értékesített italok mennyisége dinamikusan nő. A kereslet egyes italfajtáknál (ásványvíz, sör) függ az évszaktól, illetve a turistaforgalomtól. A forgalom növekedése mellett megfigyelhető a visszaváltható italpalackok felhasználásának a csökkenése. 1999 április májusában végrehajtott piackutatás során megállapították, hogy Bécsben az eladott ásványvíz 45,9%-a, Ausztriában pedig a 67,6%-a került visszaváltható üvegekben forgalmazásra (ez az érték Bécsben 1997-ben még 75,9% volt). Az eladott italmennyiség növekedése és a visszaváltható palackok mennyiségének a csökkenése a palackokból keletkező hulladékmennyiség növekedéséhez vezet: 1997 1999 között az így keletkezett hulladékmennyiség Ausztriában 20 000 t (470 000 m 3 ) volt. A PET-palackok mennyiségének növekedése A visszaváltható palack mennyiségének csökkenése mellett 1996 óta növekszik a PET alapanyagú palackok felhasználása. 1996 1998 között a PET-palackok mennyisége évente 30%-kal nőtt, 1998-ban elérte a 12 000 t mennyiséget, alkalmazása a víz palackozásában egy év alatt megkétszereződött. 1999-ben a PET-palackok felhasználása 15 000 t-ra, 2000-re 18 000 t-ra nőtt. A növekedés oka az egyéb csomagolóanyagok PETalapanyaggal helyettesítése volt a víz, a tej és a sör csomagolásában. A piackutatás szerint ha a vizsgált időpontban a visszaváltható palackokban forgalomba hozott vizet, sört és üdítőitalokat egyszer használatos PETpalackokba töltik, 57 000 t/év felhasznált PET-mennyiséggel lehet számolni. A jövőben visszaváltható palackokat csak a nagy mennyiségű kiszereléseknél (pl. éttermekbe történő szállítás) fognak alkalmazni. A tejet, vizet, gyü-
mölcslevet és üdítőitalokat palackozók részben vagy teljes egészében átállnak az egyszer használatos palackok használatára. A visszaváltható palackok töltésére és tisztítására szolgáló berendezéseket folyamatosan leállítják, a palackkészletet kivonják a forgalomból, a palackok visszaváltása elsősorban a költségkihatások miatt csökken. A fentiek miatt megnövekedő hulladékmennyiséget amely tehát elsősorban PET-alapanyag az osztrák törvények szerint újrafeldolgozás vagy elégetés útján hasznosítani kell. 2004-re ez a hulladékfajta nem helyezhető el lerakóhelyen. 1997-ben az Európa Bizottság megbízásából összehasonlították a csomagolóanyagok újrafeldolgozását, illetve elégetését: az újrafeldolgozás energiaigénye és az üvegházhatást okozó hatása az elégetéshez képest jelentősen kisebb. Az újrafeldolgozás nagyobb mértékű növekedése a jövőben nem várható. Európában az eldobható palackok mennyiségének a növekedéséből kell kiindulni. Az értékesítés terén a következő években további 50 80 000 tonna/év növekedés várható. 2005-re az újrafeldolgozó kapacitás 330 000 tonna lesz, ami megfelel a forgalomban levő PET-palackok 15 20%-ának. Előtérbe kell tehát helyezni a palackhulladékok termikus hasznosítását. A PET fűtőértéke ugyanakkor csak 5%-a más műanyagok fűtőértékének. Miután 1 kg PET előállításához 4 kg ásványolaj szükséges, a visszanyert energia 100%-os termikus értékesítés esetén 15%-nál kevesebb. A hulladékmennyiség csökkentését célzó stratégiák A kiskereskedelemben elhatározott intézkedések az élelmiszerüzleteken kívül egyéb, italt árusító helyekre (benzinkutak, piacok, bort és égetett szeszes italt árusító helyek) is érvényesek. Az intézkedések meghozatala előtt vizsgálni kell az egyszer használatos palackok alkalmazására vonatkozó engedélyeket és a csomagolásokkal kapcsolatos adók mértékét. A kereskedelem szerepe Az italok kiszerelésével kapcsolatos intézkedések elhatározása során figyelembe kell venni az élelmiszer-kiskereskedelem központi szerepét. Ez egyrészt az eladót és a fogyasztókat, másrészt a nagykereskedőket és az élelmiszeripart érinti. Az osztrák élelmiszer-kereskedelem Európában egyedülálló koncentrációja (két társaság uralja a piac közel 60%-át) jelentős hatással van a piac alakulására. A beszállítókkal szembeni erős piaci pozíció alapján az élelmiszer-kereskedők eldönthetik, milyen csomagolásokat kívánnak alkalmazni, így alkalmazhatók a keletkező hulladékmennyiséget csökkentő, ökológiailag kedvező, visszaváltható csomagolóanyagok is.
A vízpalackozást jelenleg két belföldi palackozóüzem végzi, ellátja az osztrák piac 50%-át. A piaci szerepük ellenére ezek a palackozók nem tudják a kereskedelmi láncok árelképzeléseit teljesíteni. Az élelmiszer-kiskereskedelemben vezető szerepet betöltő két kereskedőlánc Olaszországból importál ásványvizet. A Spar Rt. az olasz és osztrák üzletei részére egyetlen olasz palackozóval dolgoztat, amelynek a kapacitása meghaladja az Ausztriában palackozott ásványvíz éves mennyiségét. A keletkező hulladékoknak a vonatkozó rendeletek szerinti csökkentése érdekében szükséges a kínálat megváltoztatása és a kereslet irányítása. A kereskedők és az élelmiszeripar szerint egy ha nem az egyetlen járható törvényes út a visszaváltható csomagolóanyagok alkalmazása arányának a meghatározása, illetve az egyszer használatos csomagolásokhoz szükséges licenciák beszerzése. Irányító szerepük lehet az adóknak és vizsgálni kell a hulladékgazdálkodás lehetséges eszközeit. Törvényi és gazdasági szempontból kell továbbá értékelni a meghozandó intézkedéseket, és az egyszer használatos csomagolások forgalomba hozatalának a korlátozását. Intézkedések a hulladékmennyiség csökkentésére Egyedi arányok meghatározása a visszaváltható csomagolóanyagokra Ezen intézkedés keretében minden kereskedelmi társaságnál rögzítik az alkalmazható visszaváltható italpalackok arányát. Ez történhet az arányok rögzítésével minden egyes kereskedelmi társaságra és minden forgalmazott italfajtára minden egyes kereskedelmi vállalat teljes forgalmazott italtérfogatára. A második változat esetében az ellenőrzés könnyebben megvalósítható. Az intézkedés az Európai Unió jogszabályai és az osztrák jogrendszer szerint is megengedett. Problémát jelent a fentiek szerint előírt arányok túllépésének a szankcionálása: a rendelet be nem tartása 5000 100 000 ATS pénzbüntetéssel jár, ami alig elegendő arra, hogy az előírások betartását biztosítsák, mert a büntetés felső határa csak ritkán szabható ki. Gazdasági szempontból a törvény eszközeit kevésbé hatékonyan lehet értékelni, mert a társaságoknál a törvényi előírásoknak való megfelelés érdekében végrehajtásra kerülő változások általában nem kis költségen valósíthatók meg. Az arányok optimális kialakítása érdekében szükséges lenne minden társaságnak információval rendelkeznie a határköltség-számításokról. Vannak továbbá a piaci versenyben torzulások, mert számos palackozó már átállította a berendezéseit az egyszer használatos palackok használatára és a visszaváltható palackokhoz való visszatérésnek költséghatása van. Az osztrák élelmiszer-kiskereskedelem már említett piaci koncentrációja miatt a kereskedelem a piaci helyzetét fel tudja ehhez használni. A költségek viselését legalábbis részben a palackozókra és a fogyasztókra kell terhelni, a stratégiai
jellegű költségeket pedig úgy kell megtervezni, hogy ösztönző maradjon az egyszer használatos palackokban forgalmazott italok vásárlása. Az ezáltal változatlanul nagy vagy csak kismértékben csökkenő kereslet az egyszer használatos csomagolások iránt lehetőséget ad a kereskedelemnek a csomagolóanyag-arányok csökkentésére és befolyásolja a döntéseket. Az előírások betartásának ellenőrzésére megfelelő mechanizmus kialakítása szükséges (például a visszaváltható palackok alkalmazására meghatározott arány betartásának az ellenőrzése). Az italcsomagolások adómodellje A Finnországban a csomagolásokra kivetett adó modelljéhez hasonlóan Ausztriában a csomagolások adóját országos szinten határozták meg: a viszszaváltható italpalackoknak nincs adója, az összegyűjtött és újraértékesített, egyszer használatos csomagolások adója 3 ATS/l, az egyéb italpalackok adója 10 ATS/l. Az adót az italok végfelhasználójának kell fizetnie. A gazdasági hatásokat vizsgálva a kereskedők piaci helyzete alapján tartani kell attól, hogy erősen korlátozódik az adó azon irányító hatása, amely szerint az intenzív kezelést igénylő csomagolások megdrágulnak és a kereslet a környezetkímélő csomagolások felé tolódik el. A kereskedelemnek sikerült az adó egy részét a palackozókra ráterhelnie, azaz az egyszer használatos palackokban forgalmazott italok beszerzési árát és ezzel ezen termékek adóokozta drágulását csökkenteni. További lehetőség az egyszer használatos italpalackok többletköltségének a csökkentésére, ha a többletköltséget nem az italok magasabb árával egyenlítik ki, hanem olyan termékek árának a növelésével kompenzálják, amelyek iránti kereslet kevéssé reagál az árváltozásokra, azaz az áruk emelése csak kismértékű csökkenést okoz az értékesítésükben. Mind a két intézkedés azt idézheti elő, hogy az eldobható palackokban forgalmazott italok a fogyasztók számára nem vagy csak kismértékben lesznek drágábbak, ezért a keresletük várhatóan növekedni fog. Az italok árának az eldobható palackokról a visszaváltható palackokra való áttérés miatti magasabb töltési költségekből adódó növekedése nem fogadható el, ez erősen csökkentené ugyanis a palackozók árrését. Figyelni kell arra is, hogy az adó nagysága a hulladékgazdálkodás és a nemzetgazdaság szempontjából megfelelő legyen. Az újrahasznosított italpalackok Az arány a visszaváltható és az alapanyagként vagy termikusan hasznosított palackok mennyiségéből tevődik össze. Ha az újrahasznosított arány megfelelően nagy értékű (esetünkben 88% ajánlott) Ausztriában a következő években a jelenlegi értékesítési és kezelési struktúrák figyelembevételével az érték betartása csak a visszaváltható részarány bővítésével lehetséges. Svájchoz hasonlóan az újrahasznosított arányt a felhasznált teljes csomagolóanyag mennyiségére kell vonatkoztatni, valamint illeszteni kell az ital-
forgalomhoz. Az 1996-ban hatályba lépett osztrák, csomagolásokra és csomagolóanyag hulladékokra vonatkozó törvény előírásainak figyelembevételével a csomagolások újrahasznosításának arányát az egyes italfajtákra (víz, sör, alkoholmentes italok stb.) egyedileg kell meghatározni. Társasági szinten az újrahasznosítási arány bevezetése kivitelezhető. Problémák adódhatnak országos szinten: egy újrahasznosítási arány átvétele az intézkedéseket szabályozó rendelet szerint Ausztriában nem lehetséges, mert a rendelet szerint csak konkrét programok megvalósítása rendelhető el. A rendeletek szerinti intézkedések gazdaságilag általában nem hatékonyak. A kereskedelmi társaságok számára kicsi az ösztönzés, hogy a cél megvalósításához hozzájáruljanak, általában a lépésről-lépésre való haladással kell számolni. Az ezzel a magatartással szembeszegülő vagy azt megakadályozó ellenőrző mechanizmus megvalósítása csak nagy költségráfordítással lehetséges. Az eldobható italcsomagolások licenciamodellje Ez a modell az italok eldobható csomagolásokba való töltésének a licenciáját jelenti, amely a teljes eladott italtérfogatra vonatkozik. A kiadáshoz az italcsomagolásoknál keletkező hulladék mennyiségét meg kell határozni. Megfelelően magas összegű pénzbüntetés esetén nem várható az előírások megszegése. Gazdasági szempontból e modell előnyösebb az arányokat meghatározó modellnél, mert a társaságok számára fennáll a lehetőség, hogy a gazdasági helyzetüknek megfelelően bizonyos csökkentéseket hajtsanak végre. A kedvezőbb gazdasági helyzetben levő társaságok inkább a visszaváltható csomagolásokat használják, és nem az egyszer használatos engedélyeket, mert az áttérés költségesebb lenne. Ösztönző a társaságok számára, hogy egy bizonyos mértékig tovább csökkentsék az eldobható csomagolások mennyiségét. A licenciák piaci mechanizmusa garantálja, hogy a meghatározott mennyiségi csökkentéseket nemzetgazdasági szinten minimális költséggel valósítsák meg, ami ösztönöz a további csökkentésre irányuló törekvésekre. A versenysemlegesség azáltal adott, hogy minden társaság az egyszer használatos csomagolások töltési egységére vonatkoztatva azonos árral számolhat. Egy működő, engedélyek szerinti piac csak akkor jöhet létre, ha elegendően nagy számú résztvevő van a piacon, és a kiskereskedelem költségei az eldobható csomagolások csökkentésében különböznek. Az élelmiszerkiskereskedelmi társaságok kis száma miatt Ausztriában a licenciamodellt a palackozóknál és az importőröknél kell kialakítani, hogy ne lépjenek fel működési zavarok. A piacra később bekerülő társaságok hátrányba kerülhetnek, illetve a kiskereskedelemben az engedélyek felhalmozódhatnak. A probléma határidőzött engedélyek kiadásával elkerülhető.
1. táblázat A keletkező hulladékok mennyiségének csökkenése Ausztriában a visszaváltható palackok arányának meghatározása esetén A visszaváltható csomagolások részaránya 42 %(V/V) (1999) 60 %(V/V) (1997) 82 %(V/V) (elméleti érték) 42 %(V/V) (1999) 60 %(V/V) (1997) 82 %(V/V) (elméleti érték) Hulladékmennyiség A hulladékmennyiség csökkenése t/év kg/lakos, év t/év kg/lakos, év 203 251 183 681 105 409 2 536 314 2 065 593 1 000 588 25,3 22,9 13,2 315,8 257,5 125,7 19 570 97 842 470 721 1 535 726 2,4 12,1 58,3 19,0 2. táblázat A fentiekben ismertetett A visszaváltható palackokba töltött italmennyiség intézkedé- az egyes italfajták esetén sek megfelelő alkalmazása esetén csökkenthető a keletkező Italfajta A visszaváltható csomagolás aránya csomagolóanyag hulladékok Víz %(V/V) 95,0 mennyisége. Az 1. táblázat a hulladékmennyiség Sör 95,0 le- Alkoholmentes italok 90,0 hetséges csökkentését mutatja, az el- Gyümölcslevek 60,0 Tej 60,0 Bor 95,0 dobható és a visszaváltható csomagolá- Pezsgő/égetett szeszes italok 0,0 sok alkalmazása esetén. Összesen 82,0 A számítások az alábbi feltételezéseken alapulnak: az eladott italmennyiség állandó (3723 M l/év) marad nem változik az egyes csomagolóanyagok fajlagos tömege. Az egyes italfajták esetében a visszaváltható csomagolások részaránya a 2. táblázatban látható. (Regősné Knoska Judit) Graggaber, M.; Salhofer, R. stb.: Aktuelle Veränderungen im Verpackungsbereich und Auswirkungen auf die Abfallwirtschaft am Beispiel des österreichischen Getränkemarktes. = Österreichische Wasser- und Abfallwirtschaft, 53. k. 1/2. sz. 2001. p. 10 16. Paschlau, H.: Pfandpflicht auf Einweg-Getränkeverpackungen. = Müll und Abfall, 33. k. 5. sz. 2001. p. 270 284.