Miskolci Egyetem Állam-és Jogtudományi Kar Büntetőjogi és Kriminológiai Tanszék Bűnügyi Tudományok Intézete SZAKDOLGOZAT A nők által elkövetett erőszakos cselekmények a gyermekölés Konzulens: CSEMÁNÉ DR. VÁRADI ERIKA egyetemi docens Készítette: BERTA VIVIEN jogász szak Miskolc, 2014.
University of Miskolc Faculty of Law Department of Criminal Law and Criminology Institute of Criminal Sciences THESIS The violent acts committed by the women - murder of newborn Tutor: CSEMÁNÉ DR. ERIKA VÁRADI reader Author: BERTA VIVIEN Department of judicial Miskolc, 2014.
TARTALOMJEGYZÉK BEVEZETÉS... 5 A dolgozat tárgya és a témaválasztás indoklása... 5 A dolgozat célja... 6 Felépítés és alkalmazott kutatási módszerek... 6 I. A NEMEK KUTATÁSÁRÓL... 8 1. A nemi szerepek és a nő... 8 2. Elméletek a nemek kriminalitásáról... 9 2.1. Klasszikus biológiai-pszichológiai tanok... 10 2.2. Szocializációs elméletek... 12 2.3. Nemi identitással kapcsolatos megközelítés... 14 3. A női kriminalitás jellegzetességei... 14 II. A NŐI BŰNÖZÉS... 17 1. A női bűnözés jelentősége... 17 2. A női bűnözés alakulása... 19 3. A leggyakoribb bűnelkövetési formák... 23 III. A GYERMEKÖLÉS... 26 1. Történeti áttekintés... 26 1.1. A gyermekölés szabályozása a magyar jogban... 27 1.2. Kitekintés az európai jogfejlődésre... 30 2. A cselekmény hatályos jogi védelme... 32 2.1. Alkotmányos alapok... 33 2.2. Büntetőjogi rendelkezések... 33 3. Kérdések és felmérések... 35 4. A bűnelkövetés gyakorlata: esetelemzések... 39 ÖSSZEGZÉS ÉS JAVASLATOK... 45 Az anonim szülés lehetőségei... 47 Inkubátor-hálózat kiépítése... 48 IRODALOMJEGYZÉK... 52 Jogdokumentumok... 54
BEVEZETÉS A születésed istenné teszi a szüleidet. Nekik tartozol az életeddel, és képesek arra, hogy irányítsanak. Chuck Palahniuk amerikai író idézete remekül foglalja azt a státust, amelyet a gyermekek feletti szülői felelősség természetességének is nevezhetünk. A gyermekvállalás és a gyermekáldás az élet természetes velejárójának, alapvető emberi igénynek, avagy tágabban értelmezve a fajfenntartás nélkülözhetetlen követelményének is tekinthető. Akadnak azonban olyan esetek, amikor ez az emberi élet szempontjából kiemelt jelentőségű (és egyben örömteli) esemény büntetőjogi tényállás tárgyává válik. E cselekmények egyikét nevezi a jogtudomány gyermekölésnek, amely dolgozatom témáját adja, és amelyet tágabb kontextusba helyezve, a nők által elkövetett erőszakos bűncselekmények ismertetésével dolgozok fel. A dolgozat tárgya és a témaválasztás indoklása Témájából és az azt kifejező címéből adódóan a dolgozat a büntetőjog egy speciálisnak mondható területével, a nők által elkövetett erőszakos cselekményekkel, azon belül is a társadalmi megítélés szerint legsúlyosabb cselekménytípussal, a gyermeköléssel foglalkozik. A tudomány már idejekorán elérte, hogy a terhesség és az azt lezáró szülés passzív élményből tudatos teljesítménnyé válhasson, ezzel egyidejűleg megalapozva az anya felelősségét már jóval a gyermek megszületése előtt. Az emberi reprodukció többnyire és hagyományos módon a nemek közötti érintkezéssel kezdődik leszámítva a modern tudomány szolgáltatta módszereket, amelyek bár gyengítik a reprodukció és a nemiség között fennálló kapcsolatot, számuk még napjainkban is elenyésző, a fogantatástól a világrahozatalig történő szakaszban azonban már a biológiai különbözőségből fakadóan is különös jelentősége van a leendő anyának. Így a dolgozat témáját szolgáltató kérdés, vagyis a nők által elkövetett erőszakos cselekmények megítélésének integráns részét képezi a gyermekölés bűncselekménye is.
A dolgozat célja A dolgozat célja elsősorban a tájékoztatás; egy megalapozott és jól kidolgozott munka nyújtása, amely ellensúlyt jelenthet a témával kapcsolatos, közbeszédben megtalálható, sokszor téves vélekedésekkel szemben. Modern társadalmunkban az emberek életére jelentős hatással van a média, ahol a leg-többet találkozhatunk a női bűnözés kérdéskörével, általában rövid és sarkított riportok formájában, a médiumok műsorszerkesztőinek egyedi, nézettség-vezérelt elgondolása szerint, amely természetszerűleg az esetek döntő részében nélkülözi a hiteles és jogi szempontból pártatlan tájékoztatást. Ez a tömegtájékoztatás, amely többnyire nem elég körültekintő módon és stílusban közelíti meg a szóban forgó témát. A médiumok a legritkább esetben mutatják be a valós eseményeket és szinte teljesen hiányosan közlik az elkövetés előzményeit, körülményeit. Úgy gondolom, hogy e téma tárgyalásakor olyan bonyolult, összetett problémáról van szó, amelyről nem lehet és nem is lenne szabad annak hiányában ítéletet, senki esetében sem, hogy nem látunk bele a történtek hátterébe. Dolgozatomban ennek szellemében a hitelesség és tudományosság legteljesebb igényével, valamint a témakör megfelelő lehatárolásával, fókuszálásával szeretném bemutatni a gyermekölés cselekményét. Felépítés és alkalmazott kutatási módszerek Annak érdekében, hogy jobban megérthessük a nők bűnelkövetéséhez különös tekintettel az újszülött-gyilkossághoz vezető folyamatot, mindenekelőtt meg kell, hogy ismerjük magát a női nemet és utána a női bűnözést, ezért dolgozatom első fejezetének első pontjában, megalapozva a későbbiekben tárgyaltakat magáról a nemi szerepek jellegéről, és a női szerepről értekezem. A nemek kriminalitásával kapcsolatos tudományos kutatási irányzatok eredményeit a második pontban vizsgálom és összegzem, végül kitérek a női bűnelkövetés jellegzetességeire is. Ez utóbbi csoportot, a női bűnözést a dolgozat második fejezetében bővebben is kifejtem. Míg a fejezet első pontja a női bűnözés jelentőségét járja körül, a második pontban már e bűnelkövetési forma alakulását veszem szemügyre, végül ezáltal
bevezetve a tárgyalt speciális alakzatot a leggyakoribb bűnelkövetési formákkal foglalkozom a harmadik pont keretében. A gyermekölést mint dolgozatom különös részét történeti áttekintéssel kezdem az első pontban, kitérve egy-egy alpont erejéig a hazai és a nemzetközi szabályozásra; a cselekmény jogi védelmével kapcsolatban a második pont a speciális büntetőjogi rendelkezéseket összegzi, és röviden összefoglalom a nemzetközi jog adta garanciális szabályokat is. A gyakorlat oldaláról megközelítve a további pontokban a témával foglalkozó empirikus kutatásokat mutatom be, végül, a fejezet lezárásaképpen egy jellemző eset elemzését végzem el. A dolgozat lezárásaként pedig javaslatok megfogalmazása formájában összegzem a leírtakat. Dolgozatomban a fenti szerkezeti felosztást követve, a fellelhető elméleti irodalmak összegzésével végzett kutatómunkám eredményein túl igyekeztem a rendelkezésre álló gyakorlati tapasztalatok és a saját magam által elkészített közvetítő segítségével kitöltetett kérdőíves felmérés beépítésére is. A dolgozat felépítése ehhez a szemlélethez igazodva egyrészt az elméleti alapoktól a gyakorlati megközelítés felé tart, hogy megfelelően illeszkedjen az önmagában is kellőképpen komplex cselekmény reális megítéléséhez; másrészt pedig a közbeszédben jelen lévő, felszíni megközelítésektől a tudomány szolgáltatta felöleli a rendelkezésre álló hazai szakirodalom nagy részét, valamint néhány nemzetközi, a témában született publikációt is. Javaslataimat annak figyelembevételével fogalmaztam meg, hogy a gyermekölés, és általában a nők által elkövetett erőszakos bűncselekmények területe problematikusnak, de legalábbis specifikusnak tekinthető a jogtudományon belül. Olyan fiatal tudományterületről van ugyanis szó, amelynek képviselői még az alapvető kérdéseket tisztázni hivatott elméletalkotás terén sem jutottak egységes álláspontra, így jelen írás sem vállalkozhat egy minden igényt kielégítő megoldás felvázolására, ehelyett dolgozatom végén csupán a rendelkezésre álló lehetőségeket, és azok jövőképeit összegzem.
I. A NEMEK KUTATÁSÁRÓL A női és férfi nem kutatása nem volt mindig egyértelmű a tudománytörténet során. A társadalmi nemek (gender) kutatása az 1990-es évek második felétől egyre gyakrabban kerül az érdeklõdés középpontjába. Ez lemérhető többek között a tudományos publikációk és egyetemi kurzusok szaporodó számán. 1 Bár a genderjellegű kutatásoknak csupán periférikus területét képezik a jogtudományok, ugyanis a jog főszabály szerint nem tehet és nem is tesz különbséget a jogalanyok között nemük alapján, azonban a tudomány képviselői már idejekorán ráébredtek, hogy a jogalkotásban, és legfőképp a joggyakorlatban rendszerint megmutatkoznak olyan eltérések, amelyek képzeletbeli határvonalat vázolnak a két nem képviselői között, elválasztva és megkülönböztetve azok megítélését. 1. A nemi szerepek és a nő A nemi szerepek és a női nem vizsgálatakor az alapkérdés valójában az: létezik az a bizonyos közös női sors? A nőknek mindig is meg kellett küzdeniük a nemek egyenlőségéért és így saját jól felfogott érdekeikért, hogy megtörjék a nemi különbségeket. Evelyne Sullerot könyvéből megtudhatjuk, hogy több évi munkássága alatt saját maga bőrén kellett megtapasztalnia, mennyire is nehéz az említett célokért való küzdelem, ami sokszor zsákutcába ütközik. Sullerot munkájában a természettudományokba kapaszkodik, hiszen véleménye szerint a nő és a férfi problémakörbe ott nyerhetünk betekintést, így az élettant, a biológiát majd a genetikát tartja a nők számára hatékony eszköznek ahhoz, hogy hozzáláthassanak kitörni magukat a természet hatalmából. Ez a sorsközösség a biológiai léten, az elsődleges nemi jellemzőkön túl az azonos társadalmi-foglalkozási csoportban betöltött (általában hátrányos) helyzet képében is megmutatkozik, amelybe természetszerűleg beletartozik a családban betöltött szerep is, a maga összes elnyomásával, háttérbe utaltságával, kiszolgáltatottságával. 2 Nem állíthatjuk 1 Belinszki Eszter: A társadalmi nem mint a kutatás tárgya Gondolatok egy konferencia kapcsán. (http://www.mtapti.hu/mszt/20031/010.pdf, utolsó letöltés ideje: 2014. június 17.) 2 Sullerot, Evelyne: A női nem Tények és kérdőjelek. Gondolat Kiadó, Budapest, 1983.
megdönthetetlenül, hogy a nők szerepéből egyértelműen következik az alárendeltség, és annak minden káros következménye, az viszont elgondolkodtató lehet, amelyet az író a saját szavaival így fejez ki: a nő igenis nőnek születik, a férfiétól eltérő, beprogramozott fizikai sorssal és az e különbségekhez kapcsolódó összes pszichológiai és társadalmi következménnyel. 3 A nők társadalomban elfoglalt helye, feladata és szerepe mindig is dinamikusan változott, hol gyengült, hol erősödött, de talán máig nem beszélhetünk általában vett teljesen egyenlő felekről, amikor a nő és a férfi kapcsolata kerül elő. Itt kiemelendő, hogy a nemi szerepekkel kapcsolatos társadalmi elvárás, illetve az egyének, az érintett férfiak és nők beállítódása, egyéni szerepfelfogása közötti egybeesés vagy eltérés jelentős hatással van a nők gyermekvállalási magatartására, a gyermekvállalási tervekre és azok realizálására. A férfi-női szerepekkel kapcsolatos össztársadalmi vélemény nem feltétlenül esik egybe az egyének individuális beállítódásával. Más szóval, lehet, hogy az egyének alapvetően modern gondolkodása ellenére a társadalom egészére mégis inkább a tradicionális beállítódás, értékrend jellemző. Ez az eltérés feszültségeket generálhat az egyén és a társadalom viszonyában, megnehezítve az egyéni életcélok megvalósítását, legyenek azok akár a karrierrel, akár a családi élettel, gyermekvállalással kapcsolatosak. 4 Ezáltal jóval csökkenhet a nők gyermekvállalási kedve, hiszen dönteniük kell munkájuk vagy családjuk között és sok esetben munkájukat a mindennapi megélhetésért nem cserélhetik le a klasszikus családmodellre. 2. Elméletek a nemek kriminalitásáról A nemek kérdésével a kriminológia is foglalkozik. Már a legkorábbi kutatásokban is találhatunk elméleteket a női nemről, dolgozatomban azonban alapvetően a női bűnelkövetésre szegeződik a hangsúly. Ez jelenti a kiindulópontot, és függetlenül a különféle magyarázó elméletektől, a pontban szereplő elemzések a nők bűnözéséről szólnak. 3 Sullerot (1983) i. m. 23. o. 4 Pongrácz Tiborné S. Molnár Edit: Nemi szerepek és a közvélemény változásának kölcsönhatása. (http://www.demografia.hu/letoltes/szerepv/192-206pongracz_02.pdf, utolsó letöltés ideje: 2014. június 20.)
A kriminológusokat e kérdéskörrel, azaz a kriminalitás nemi alapú elkülönítésével kapcsolatban alapvetően az érdekelte, hogy a nők részvétele a bűnözésben miért kisebb. Keresték a női jellegzetességeket a bűnelkövetésben, eközben pedig végeláthatatlan listák készültek és készülnek ma is a két nem különbözőségére alapozott okok feltárása érdekében. 2.1. Klasszikus biológiai-pszichológiai tanok A legkorábbi elképzelések a XIX. században és az 1900-as évek elején jelentek meg, ahol a női és férfi bűnözést főként biológiai okokkal magyarázták és próbálták alátámasztani. Ekkor még nyilvánvalóan a nemek közötti különbség okai jelentették a fő kérdést. Ezen elmélet kidolgozói és művelői közé tartozott Cesare Lombroso és William Ferrero is, akik már 1895-ben azzal az elmélettel álltak elő, hogy a nőkhöz kapcsolódó olyan cselekmények mint a prostitúció, vagy a tipikusan női bűnelkövetési formák velük születettek, fizikai karakterisztikájukra vezethetők vissza azzal a magától értetődő kiegészítéssel élve, hogy természetes módon ezek a cselekmények rend szerint kisebb veszélyt jelentenek a társadalomra, mint a férfi társaik által elkövetettek. 5 Ahhoz, hogy megérthessük, miért tűnik ma számunkra úgy, hogy a férfiak azok, akik mindig a középpontban álltak és minden jó és minden rossz okozói, élvezői és elszenvedői, az emberi társadalom alap rendezőelveihez kell visszanyúlnunk. Az ember sok lényhez hasonlóan csoportban élő lény, s ennek következtében hierarchiában képes csak létezni. Nem ismerünk ezen túl sem a múltban, sem a jelenben olyan társadalmakat, amelyekben a nők csoportja tartaná kézben az irányítást. 6 Mindennek okát a legújabb kutatások evolúciós eredettel magyarázzák. A nemi szerepek ezekre az egyszerű késztetésekre épülnek, természetesen időtől, kultúrától, társadalmi helyzettől és még jó néhány kisebb-nagyobb jellemzőtől függően mutatnak eltéréseket. Tény az, hogy a reprodukciós különbség, a szaporodás biológiai jellegű, ez határozza meg a társadalmakban uralkodó nemi szerepváltozásokat. 7 5 Lombroso, Cesare Ferrero, William: The Female Offender. D. Appleton and Company, New York, 1895. (https://archive.org/details/femaleoffender00lomb, utolsó letöltés ideje: 2014. június 21.) 6 Tamási Erzsébet: Nemek és bűnözés. In: Gönczöl Korinek Kerezsi Lévay (szerk.): Kriminológia Szakkriminológia. CompLex Kiadó, Budapest, 2006. 546. o. 7 Tamási (2006) i. m. 554-555. o.
Egy másik megközelítés alapján már maga a fizikai megjelenés is hozzájárul az eltérő szerepfelfogáshoz, így különbséget tehetünk bűnöző nők között is a cselekmények fajtáját tekintve. A biológiai koncepciók szerint a típusos női magatartások sztereotip jellegének természettől adott és változhatatlan okai vannak. Az öröklött alkati adottságok a bűnöző nő magatartását is alapvetően meghatározzák. 8 A nőre vonatkozó kriminológiai irodalom alapja jó néhány évtizedig a korábban említett Lombroso, Ferrero és Wulffen művei voltak, amelyekben levezették a biológiai determinizmus elméletét. Ez az elmélet az öröklött, alkati jellegű adottságok alapján eleve meghatározottnak tartja az ember sorsát, így a bűnöző nő magatartását is. Lombroso és Ferrero munkája a női bűnözésről jellegzetes terméke a századforduló biologizmusának. 9 A kriminológus kissé szélsőségesnek mondhat véleménye szerint a nő egy született bűnöző, mert ő az az emberi lény, aki a fejlődésében visszamaradt férfit testesíti meg. Szerinte a hazugság a női karakter legfőbb jellemzője, persze ezzel az elmélettel véleményem szerint még a modern társadalmak nemi szerep-egalizálásra törekvő viszonyai között sem lehet egyetérteni. Lombroso úgy gondolja, hogy a nő nem tud különbséget tenni igaz és hamis között. Mégis azért bűnöznek a nők kevesebbet, mert lusták, és a férfiak visszatartják őket. De attól még bennük lesz az ösztön, ezért bűnöző hajlamukat a szexualitásban vezetik le. Lombroso és Ferrero munkássága nagy hatást gyakorolt Wulffenre, aki a női bűnözést a széles értelemben vett nemiség következményének, a női szexualitás közvetlen vagy közvetett megnyilvánulásának tartja. A kisebb arányú kriminalitás okaként a nő passzivitását emeli ki. A biológiai determinizmus hívei közé tartozik még többek között Weininger, Weinberg, Buschan és Koppenfels. Ők több-kevesebb eltéréssel a nő intenzívebb nemiségében mint levezető rendszerben látják a bűnözésben való részvétel magyarázatát. Ez az irányzat Irk Albertre is hatást gyakorolt, bár ő inkább fizikai és biopszichológiai tényezőket elemzi. Időről időre, a biológiai szemlélet korai és későbbi képviselői egyaránt foglalkoztak az élettani fázisok jelentőségével is, vizsgálták a nő életében játszott 8 Fehér Lenke: A női bűnözés. In: Gönczöl Korinek Lévay: Kriminológiai ismeretek, bűnözés, bűnözéskontroll. Corvina Kiadó, Budapest, 1999. 273. o. 9 Raskó Gabriella: A női bűnözés. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1978. 275. o.
szerepüket és a női bűnözésre gyakorolt hatásukat. Az ezzel kapcsolatos szakmai vélemények igen változatosak. Egyes kutatók álláspontja szerint kriminológiai szempontból az élettani fázisoknak alig van jelentőségük, míg mások úgy gondolják, hogy a nő életének egyes ciklusait sorsfordítónak tekintik, néhányan pedig kifejezetten szoros kapcsolatot gyanítottak a nők által elkövetett emberölés, lopás, gyújtogatás és bizonyos élettani időtartam között. 10 Az 1930-as években nem kis mértékben Sigmund Freud munkásságának köszönhetően egyre inkább előtérbe kerültek a pszichológiai és szociológiai alapú elméletek, amelyek a nők és férfiak bűnelkövetése közötti különbözőségeket mélyebb, elvontabb okokra vezették vissza. Bár Freud pszichoanalitikus elméletét nem e tárgykörre dolgozta ki, az abban megjelenő különböző női fejlődési utak mégis egyfajta magyarázatot adnak a nők bűnelkövetői magatartásának specifikumaira, például a csekélyebb jogérzékre, vagy éppen az érzelmi alapú döntéshozatal fokozott jelentőségére. 11 Néhány évtizeddel később felmerült az a nézet is, hogy a nemek közötti ilyen irányú különbségek valójában nem a bűnözés gyakoriságában keresendők, hanem a felderítetlen bűnügyek, az ún. látencia arányának mértékében. E megközelítés jelentőségét némiképp csökkentették az 1970-es évek liberalizációs, és ehhez kapcsolódó emancipációs elméletek, amelyek alapját a nők társadalmi, gazdasági életben betöltött szerepének radikális változása szolgáltatta. 12 2.2. Szocializációs elméletek A szociológia iskola szerint a női bűnözés a speciális női szokásokra vezethető vissza, így például a bezártságra, és a férfiuralomra. A későbbiekben úgy gondolták, hogy a női gyengédség, empátia teszik a nőt kevésbé bűnelkövetővé. Az 1970-es években nőttek a nőknél a tulajdon elleni bűnelkövetések, bár az erőszakos bűncselekmények elkövetése még ekkor is ritkább volt a nőknél, azonban ha mégis nő 10 Fehér (1999) i. m. 274. o. 11 Gilányi Eszter: Gondolatok a női bűnelkövetés lélektani aspektusairól különös tekintettel a maszkulinitásra. In: Collegium Doktorum Publikációk. Miskolci Egyetem Deák Ferenc Állam- és Jogtudományi Doktori Iskola, Miskolc, 2011. 4. o. 12 Szabó Anna: A női bűnözés. In: Joghistória XVII. évfolyam 4. szám. 4. o. (http://www.eltereader.hu/media/2013/06/joghistoria_201205_opt.pdf, utolsó letöltés ideje: 2014. június 20.)
volt az elkövető, akkor a cselekmény is általában elmondható volt a szélsőséges kegyetlenség. A feminista nézet ezt az állapotot a történelemből vett párhuzammal magyarázza. E szerint a mai társadalomban a patriarchális társadalmakra jellemző viszonyok uralkodnak. Történész-, régész- és néprajztudós-körökben köztudott, hogy a férfijogú társadalom megjelenése előtt anyajogú (azaz matriarchális) társadalomról beszélhettünk, amelynek bukása nagy valószínűséggel a fokozatosan előtérbe kerülő fizikai erő, valamint az ennek talaján megjelenő agresszivitás és hatalomvágy okán következett be. A hatalomátvétel után a nők társadalomban betöltött szerepe leginkább mesterségesnek mondható, amelyből e réteg képviselői időről időre kitörni igyekszenek ezek a kitörési kísérletek pedig gyakran a női bűnelkövetés különböző alakzataiban öltenek testet. 13 A hatalom-kontroll elmélet a szocializációra, különösen a családon belül betöltött hatalmi szerepekre helyezi a hangsúlyt. Hagan és munkatársainak alapfeltevése volt, hogy a munkahelyről kölcsönzött hatalmi viszonyok a családi kötelékeken belül is érvényesülhetnek, ezáltal meghatározva a gyermekek szocializációját, betöltött szerepét és későbbi testi-lelki fejlődését. A régimódi, patriarchális modell mellett elkülönítettek egy egyenlőségen alapuló, egalitárius modellt is, e két irányzat pedig az elmélet szerint alapvetően meghatározta a család női és férfi tagjainak bűnelkövetési hajlandóságát, azok egymáshoz viszonyított arányát. Míg a patriarchális családmodell állandó felügyeleten és osztatlan figyelmen alapul, amely a leánygyermekek esetében kockázatkerülő viselkedést alacsonyabb bűnelkövetési rátát eredményez, az egalitárius modell ez a kontroll-szerep nem érvényesül annyira markánsan mint az előbbiekben bemutatott esetben. Ez önkéntelenül is maga után vonja, hogy az ilyen rendszer szerint működő családokban a női bűnelkövetők aránya is magasabb, közel egyenlő a két nem esetében. 14 13 Gilányi (2011) i. m. 5. o. 14 Shoemaker, Donald J.: Theories of Delinquency. An examination of Explanations of Delinquent Behavior. Oxford University Press, New York, 2000. 235. o. (http://books.google.hu/books?id=bpuhn5ct1nec&printsec=frontcover&hl=hu#v=onepage&q&f=false, utolsó letöltés ideje: 2014. június 22.). Idézi továbbá: Gilányi (2011) i. m. 5. o.
2.3. Nemi identitással kapcsolatos megközelítés A nemi hovatartozással, különösen a maszkulinitás megjelenésével kapcsolatos vizsgálatok rendre ellentmondásos eredményekkel járnak. Bár az uralkodó férfitoposz koronként és kultúránként változik, az ezzel kapcsolatos vizsgálódásoknak van egy visszatérő, témám szempontjából releváns területe: a maszkulinitás és a női bűnelkövetés kapcsolata, azaz hogy mennyiben befolyásolja az elkövetést az elkövető nő férfias tulajdonságainak mértéke, van-e összefüggés e két faktor között. A leghitelesebbnek tekinthető vizsgálatok alapján a női bűnelkövetők önbevallás alapján saját magukat is férfiasabbnak tartják mint nem elkövető nőtársaikat, azonban a kapcsolat ettől még nem jelenthető ki, mivel a szóban forgó tulajdonságok megléte még nem vonja maga után a megnövekedett elkövetési hajlandóságot. Ezt igazolja Gilányi Ágnes Sandra Bem által kifejlesztett nemi szerep kérdőíven alapuló vizsgálata is, amely bár kimutatta, hogy a két vizsgált fókuszcsoport közül a feminin tulajdonságok és az ebbe a csoportba tartozó nők nagyobb arányban voltak jelen a nem bűnelkövető középiskolás diáklányok csoportjánál mint a pártfogó felügyelet mellett vizsgált, fiatal felnőtt női bűnelkövetőknél; azonban ugyanez az eredmény a maszkulin tulajdonságok esetében is igaznak bizonyult. Ez utóbbi körülmény pedig alapvetően cáfolja azt a meggyőződést, amely szerint a bűnelkövetők leginkább maszkulin tulajdonságokkal rendelkeznek. Az igazság ezzel szemben az, hogy a bűnelkövetők leginkább semlegesnek tekinthetők betöltött nemi szerepük szempontjából. 15 3. A női kriminalitás jellegzetességei 16 A korábbiakban bemutatott, a nemek kriminalitásáról szóló elméletek alapján az a következtetés vonható le, hogy az elméletalkotók egyelőre nem tudnak hitelt érdemlő módon választ adni a speciálisan női bűnelkövető archetípusának létezésével kapcsolatban. Mindennek ellenére megállapíthatók azonban olyan specifikumok, amelyek arra engednek következtetni, hogy a nők által elkövetett erőszakos cselekményeknek mégis vannak jól lehatárolható közös vonásaik. 15 Gilányi (2011) i. m. 6-8. o. 16 A dolgozat e pontja Raskó Gabriella: A női bűnözés. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1978. c. műve alapján készült.
E jellemvonások meghatározásánál először is le kell szögezni, hogy a jellegzetességekkel kapcsolatban többféle álláspont is létezik, ahogy ezt a fentiekben tárgyalt elméletek mutatják. Ezek közül az első, hétköznapi szemlélettel talán legigazolhatóbb halmazt azok alkotják, amelyek szerint a női bűnözés jól definiálható és lehatárolható problémakör, sajátos törvényszerűségekkel és megoldási alternatívákkal. Dolgozatom témájának megválasztásakor magam is ezt az álláspontot képviseltem. Egyes elméletek azonban ezek közé tartoznak az ismertetett szociológiai megközelítések is nem látják tudományosan igazolhatónak a kriminalitás ilyen alapú szétválasztását, ezzel tagadva a tipikusan női bűnelkövetés létezését, és a női-férfi bűncselekmények létét. Ennek oka legfőképpen abban keresendő, hogy ezek az elméletek saját elv- és eszközrendszerükkel nem voltak képesek olyan jellemvonásokat találni, amelyeket egyértelműen azonosíthattak volna a bűnelkövetés szóban forgó rendszerezésével. Az igazság valahol a két elmélet között húzódik: bár olyan egyértelmű stílusjegyeket nem azonosíthatunk, amelyek alapján minden kétséget kizáróan meghatározhatnánk a női bűnelkövetés differentia specificáját, azonban az sem lenne helyes, ha elhessegetnénk a félreérthetetlen, statisztikákon és tudományos megfigyeléseken alapuló sajátosságokat. Az első ilyen, hogy amennyiben egy adott közösség összpopulációját nemek szerint rendezzük, és megvizsgáljuk a kapott két csoportban szereplő bűnelkövetők számát, a nők körében fellelhető arány mindig kisebb lesz mint a férfiak esetében. Következőként, ezzel ellentétben a fentiekben említett látenciát lehet említeni, azaz hogy az összes bűncselekmény és a felderített bűncselekmények aránya a női bűncselekmények között jóval alacsonyabb lesz mint a férfiak által elkövetett cselekmények esetén. Ez a sajátosság ellentmond annak, hogy a nők körében elkövetett erőszakos cselekmények kisebb számban fordulnának elő, ennek okát a cselekmények felderítésében, vagyis annak hiányában véli felfedezni. Ennek oka az elmélet képviselői között pedig az, hogy a nők által elkövetett cselekmények általában olyan jellegűek, amelyekről a hatóságok ritkábban szereznek tudomást. Ez a kijelentés azonban már önmagában is azt sejteti, hogy az elmélet hívei maguk is hisznek abban, hogy vannak speciálisan a nőkre jellemző
cselekménytípusok. 17 Leszámítva a csak nők által elkövethető illegális abortuszokat, a megközelítés többek közt ide sorolja a hamis tanúzást, a gyermeknevelés során elkövetett, gyermekvédelem körébe sorolható cselekményeket, valamint ide tartoznak a dolgozatom témáját adó gyermekölések is, amelyek felderítésének egyik nehézsége éppen az, hogy az anyák a legtöbb esetben legszűkebb környezetük előtt is képesek titokban tartani terhességüket, és későbbi bűntettüket. Szót kell még itt ejteni a büntetőeljárások nemi jelleget hangsúlyozó és előnyben részesítő voltáról is. Bár alapvető jogelv az eljárás alá vontakkal szembeni egyenlő bánásmód, mégis könnyen felfedezhető, hogy a megvádolt vagy elítélt nők egy adott büntetőeljárásban sokkal enyhébb bánásmóddal szembesülnek, mint ugyanazon körülmények közt eljárás alá vont férfi elkövetőtársaik. Ez a privilegizáltság pedig rányomja a bélyegét a bűnügyi statisztikákra is, ezzel torzítva a két nem kriminalitása közötti párhuzam tudományos vizsgálódását is. A specifikumok meghatározásának körébe tartozik az is, hogy milyen elkövetési módot feltételezünk egy tipikusnak vélt női elkövetőről. A klasszikus elméletek nem ritkán a nők testi adottságait és elkövetésbeli lehetőségeit hangsúlyozva még inkább a passzív, alattomos, nőies megoldásokkal operáló cselekményeket társították a gyengébbik nem képviselőihez, az újabb kutatások azonban erre jócskán rácáfoltak. Az olyan cselekmények mint a magzatelhajtás, a prostitúció vagy a gyermekkitétel mellett egyre gyakoribb jelleggel jelentek meg nem kis mértékben a nemek közötti szerepmegosztás drasztikus megváltozásával, egalizálásával az erőszakos cselekmények is, amelyek elkövetésénél addig nem jellemző brutalitást figyeltek meg. Azaz a nemi identitások közti kiegyenlítődés a bűncselekmények véghezviteli módjában is megmutatkoztak. A női kriminalitás jellegzetességeinek összegzésekor mégis megállapítható, hogy a cselekmények általában az elkövető passzív magatartásával párosulnak, felderítési gyakoriságuk az átlagosnál kisebb, ezen kívül csekély a visszaeső bűnözés aránya is, alkalmi, nem hivatásos bűnelkövetőkről van tehát szó, akik ebből kiindulva természetszerűleg nem haszonszerzési céllal követik el cselekményüket, hanem az adott helyzetet kihasználva, pillanatnyi céljaikhoz igazítva válnak bűnelkövetőkké. Ezzel párhuzamban a női elkövetők személyisége is inkább deviánsnak tekinthető mint 17 Ezekről a dolgozat későbbi részében szólok bővebben.
haszonszerzési célból ésszerűnek. Bár a családi kapcsolatok mindkét nemnél jelentős szerepet játszanak, mégis tehető egy olyan megállapítás, amely szerint a nők szocializációjára és későbbi, kriminalitással kapcsolatos attitűdjükre nagyobb hatással van a neveltetés, az anyával való kapcsolat minősége. A felsorolt specifikumok ismeretében azonban összhangban a jelen pont elején állítottakkal mégsem jelenthető ki egyértelműen, hogy létezik jól körülhatárolható női bűnelkövetés. Az viszont megállapítható, hogy a bűnelkövetés és a nemek közti kapcsolat motivációiban a hangsúlyok egyértelműen mások a két nem tekintetében. Az eltolódások magyarázata azonban még a tudomány megoldásaira vár. II. A NŐI BŰNÖZÉS A szokásos módon férfiközpontú és szemléletű tudományok között rendre ott találhatjuk a jogtudományok különböző ágait, azok között pedig a kriminológiát is, amely hagyományos szemléletét követve nem tárgyalja külön a nők által elkövetett bűncselekményeket. Azokat egyszerűen csupán az összbűnözés kategóriái között tartja számon mint nem jelentős számú, szinte elhanyagolható, de legalábbis nem önálló jelenséget. Ma már több kriminológus is úgy tartja, hogy a női bűnözés jellegzetessége éppen az a privilegizált elbírálás, amely a jog mindenfajta diszkriminációtól mentes szemléletén üt rést, ezáltal pedig szükségessé válik a probléma felismerése és kezelése. 1. A női bűnözés jelentősége A bűnözéssel foglalkozó, vagy azt érintő tudományok az első időkben még nem tekintették kutatási területüknek a nemek szerinti bűnözés vizsgálatát, így a nők bűnözésével foglalkozó tanok rendre kimaradtak a megjelent monográfiákból, szakcikkekből. A női bűnözés kutatásáról ma már elmondható, hogy legfőképpen a tudományág fejlődésének és kiterjesztésének immár hosszú évek óta foglalkoztatja a hazai és külföldi nyomozókat, kriminológusokat, szociológusokat. Ennek oka talán az
is, hogy az elmúlt évtizedekben a női bűnözés alakulásában világszerte nagymértékű változások mennek végbe. A nők kriminális aktivitásának fokozódásával párhuzamosan a polgári kriminológiában egyre több publikáció jelent meg, azonban e téma teljességben mind a mai napig kidolgozatlan, mivel átfogó monografikus feldolgozás alig található. A szocialista szakirodalomban pedig hiányzott a női bűnözés kriminológiai feldolgozása. 18 A meghatározó hazai kutatók is már több mint 40 évvel ezelőtt elkezdtek foglalkozni ezzel a jelenséggel. A múlt és a jelen adatainak tükrében a nő kriminalitása sem jelentéktelennek, sem szürkének nem tekinthető. 19 Ennél is fontosabb azonban az, hogy már ma kitapintható egy olyan tendencia, amely a női bűnözés társadalomra való veszélyességének növekedését mind mennyiségileg, mind a cselekmények természetét tekintve a jövőben kirajzolni látszik. A női bűnözést vizsgálni kell mind strukturális, mind tipológiai szemszögből, illetve foglalkozni kell az elkövetési módszerekkel is. Foglalkozni kell az elkövetők biológiai, lélektani és társadalmi hátterével is. Sokak véleménye szerint a női bűnözés annyira önálló probléma amellyel teljes mértékben egyet tudok érteni, hogy azt nem is lehet az általános bűnözés részének tekinteni, törvényszerűségei sajátosak, valamint a kriminológia általános, férficentrikus elméletei is tisztázatlanul hagyják a téma legfőbb kérdéseit. Kétségtelen, hogy a női bűnözés jellegzetességeinek abszolutizálása mögött egyoldalú, idejétmúlt bio-pszichológiai látásmód húzódik meg, s ha elfogadnánk teljesen önálló problémavoltát, ez azt jelentené, hogy a női bűnözés nem a mindenkori társadalmi valóságba ágyazott, annak változásaival összefüggő jelenség, ezt azonban a történeti tények meggyőzően bizonyítják. A női bűnözés ugyan nem öntörvényű, az általános kriminalitástól nem független jelenség, ez azonban nem jelenti azt, hogy nem lennének olyan jelentős sajátosságai, melyeknek tanulmányozása indokolt. 20 A társadalom elfogadta azt a nézetet, amely szerint a női bűnözés aránya az összbűnözésen belül alacsonyabb, mint a férfiaké. Ez azt váltja ki, hogy sokan vitatják és el is utasítják azt, hogy a kriminális magatartás magyarázata a női bűnözésre 18 Mokány József: Dr. Raskó Gabriella: A női bűnözés kriminológiai kérdései című kandidátusi értekezéséről. In: Belügyi szemle (1963-1990) 57. o. 19 Raskó (1978) i. m. 10. o. 20 Raskó (1978) i. m. 24. o.
közvetlen alkalmazható lehet. Mások viszont kiemelik, hogy a rendelkezésre álló adatok alapján nem hasznos kutatni a női kriminalitás specifikumai után, mivel alig akad számottevő eltérés. A rejtett bűnözésnél viszont több kriminológus megerősíti azt a tényt, hogy itt a női és férfi bűnözés aránya már sokkal kiegyensúlyozottabb. Ezt az úgynevezett rejtve maradást a hatóságoknak a nőkkel szembeni elnézőbb bánásmódjának, valamint a cselekmények jellegének és kisebb súlyának tulajdonítják. Azt, hogy miért nagyobb a nők részvétele a látens bűnözésben, mint a regisztrált bűnözésben, a jelenkori kriminológia egyes képviselői is megerősítik és alátámasztják. A női bűnözés okainak jellegzetes vonásai között az egyes szerzők kiemelik a nő konzervativizmusát, a nőt mint apolitikus lényt, a nők moralitásának különbözőségét, a környezeti hatás eltérő feldolgozását, stb. Meg kell jegyezni, hogy az előbbiekben felsorolt és a nőknek tulajdonított jellegzetességek megfelelő cáfolatáról is gondoskodott a kor tudománya. 21 Láthatjuk, hogy a kriminológusok rendkívül eltérő nézeteket sorakoztattak fel a női bűnözést illetően. A férfi és a nő személyiségének különbözőségéről igazán könnyű feladatnak tűnik listákat gyártani, de rendkívül nehéz bizonyítani, hogy az állítólagos eltérések egyáltalán valósak-e, és azok milyen szerepet játszanak a bűnözés alakulásában. 2. A női bűnözés alakulása Kutatásom során azt tapasztaltam, hogy a női bűnözés előfordulásának száma folyamatosan változó tendenciát mutat. A statisztikai adatok ismeretében megállapíthatjuk, hogy a nők többsége elsősorban kisebb súlyú bűncselekményeket követett el. A bűncselekmények nagy részét még ma is férfiak követik el, a nők által elkövetett bűncselekmények száma ezért lényegesen alacsonyabb, de emellett vannak szinte nőspecifikusként aposztrofálható cselekmények, amelyeket szinte majdnem mindig a gyengébbik nem képviselői követnek el. A női bűnözők számának és arányának emelkedése társadalmi szempontból mindenképpen kedvezőtlen jel, különösképpen azért, mert még jelenleg is, a család kohéziójában és a gyermeknevelésben a központi szerepet a nők töltik be. 21 Fehér Lenke (1999) i. m. 273. o.
A gyermeket nevelő anyák jogsértő magatartása veszélyeztetheti az általuk nevelt gyermek pszichés, testi és szociális jólétét, fejlődését; 22 ezáltal esetlegesen kihatva a gyermek társadalommal és bűnözéssel kapcsolatos attitűdjére, életvitelére, megnövelve annak esélyét is, hogy reprodukálva az eltanult mintát maga is hasonló, vagy akár súlyosabban minősülő bűncselekmény elkövetője lesz. Magyarországon a történeti áttekintést vizsgálva az I. és a II. világháború ideje alatt és után a háború jelentős számú áldozatainak és az átrendeződő társadalmi viszonyoknak, ennek következtében pedig a nők megváltozott szerepének betudhatóan nagymértékű emelkedés látható a hazai női bűnözésen belül. A nők szerepe megváltozott, így időnként a család anyagi biztonságához az ő munkavállalásuk is szükségessé vált, ezáltal a gyermeknevelés és az otthon végzett munka mellett bekapcsolódtak a gazdasági, társadalmi életbe. Ebben az időben jelent meg az árdrágítás, amelynek felét nők követték el. 23 A női bűnelkövetők aránya a jogerősen elítélt felnőtt korú bűnelkövetők összlétszámán belül a 90-es évek elején bekövetkezett úgynevezett dekriminalizáció következtében a korábbi 12,8%-ról 8%-ra csökkent, majd 1996-ra ismét elhagyta a 10%-ot. A tipikusan nők által elkövethető bűncselekmények (úgymint az üzletszerű kéjelgés és az ehhez kapcsolódó kísérő bűncselekmények, például a közveszélyes munkakerülés) büntethetőségének megszüntetése átalakította a női bűnözés profilját, továbbá valamelyest a női elkövetők szociológiai jellemzőit. 24 A női bűnelkövetők számának alakulását a következő táblázat szemlélteti. 22 Vavró István: Bűnözés és áldozattá válás. In: Szerepváltozások. Jelentés a nők és férfiak helyzetéről, 1999., Pongrácz Tiborné, Tóth István György (szerk.), Budapest, TÁRKI, Szociális és Családügyi Minisztérium Nőképviseleti Titkársága. 22. o. (http://www.szmm.gov.hu/download.php?ctag=download&docid=67, utolsó letöltés ideje: 2014. június 18.) 23 Gerginé Horgos Lívia Csorba Ildikó: A női bűnözés jellemzői és okai. In: Belügyi szemle (1963-1990). 1990, 28. évf., 4. sz. 19. o. 24 Kövér Ágnes: Női bűnözés a rendszerváltás előtt és után. In: Belügyi szemle (1995-2006) 5. o.
Táblázat A bűnelkövetők nemek szerinti százalékos megoszlása 25 Év Bűnelkövetők összesen Férfi száma % Nő száma 1976 7072 6074 85,9 998 14,1 1977 6852 5954 86,9 898 13,1 1978 7019 6022 85,8 997 14,2 1979 6787 5871 86,5 916 13,5 1980 6535 5594 85,6 941 14,4 1981 7394 6340 85,7 1054 14,3 1982 7829 6764 86,4 1065 13,6 1983 8817 7708 87,4 1109 12,6 1984 9691 8578 88,5 1113 11,5 1985 9449 8309 87,9 1140 12,1 1986 10574 9390 88,8 1184 11,2 1987 9887 8750 88,5 1137 11,5 1988 8667 7746 89,4 921 10,6 1989 9661 8677 89,8 984 10,2 1990 12848 11525 89,7 1323 10,3 1991 13509 12447 92,1 1062 7,9 1992 15476 14276 92,1 1200 7,8 1993 15001 13792 92,0 1209 8,0 1994 14479 13331 92,1 1148 7,9 1995 14321 13209 92,2 1112 7,8 1996 13544 12387 91,5 1157 8,5 % 25 Fehér Lenke: Bűnözés és prostitúció. In: Szerepváltozások. Jelentés a nők és férfiak helyzetéről, 1997, Lévai Katalin, Tóth István György, (szerk.). Budapest, TÁRKI, Munkaügyi Minisztérium Egyenlő Esélyek Titkársága. 3. o. http://www.szmm.gov.hu/download.php?ctag=download&docid=61, utolsó letöltés ideje: 2014. június 16.)
A táblázat kitűnően szemlélteti, hogy valójában a női bűnelkövetők számának aránya első ránézésre elhanyagolható nagyságrendű. E cselekmények egyrészt életközösségi konfliktusból származó indulati, emocionális jellegű emberölések, azok kísérletei vagy életveszélyt okozó testi sértések, másrészt újszülöttek sérelmére elkövetett emberölések. Az utóbbi bűncselekmények elkövetője jellemzően a terhességét mindvégig titkoló, általában fiatalkorú leányanya, de sajnálatosan előfordul házasságban élő, több gyermekes anyák esetében is. Az elkövetők előbbi csoportját általában a tájékozatlanság, az éretlenség, az anyai szerep elfogadásának, átélésének nehézségei, anyagi egzisztenciális jellegű problémák, a környezet reagálásától, a társadalmi elítéléstől való félelem motiválja, míg a másik kategóriába tartozókat a késői terhesség miatti szégyenérzet, a megromlott házastársi viszony, esetleg a rendkívül nehéz szociális körülmények és hasonló tényezők befolyásolják. A hozzátartozó sérelmére elkövetett cselekmények hátterében viszont a házassági vagy élettársi együttélés során elszenvedett sérelmek, az együttélés súrlódásai, konfliktusai húzódnak meg. Ezekben az esetekben tehát az történik, hogy a hosszan tartó áldozati szituációt elszenvedő alanya válik bűnelkövetővé. "Amikor az indulat indulattal, az erőszak erőszakkal találkozik, a szerepek egyszerűen felcserélődnek. A korábbi elkövető áldozattá válik és a korábbi áldozat elkövetővé. A címkézés nem az eredeti szerepek, hanem a végkifejlet alapján történik meg. Az áldozati státusból való kiszabadulás és az áldozati szerep elutasítása fokozhatja a viktimizációra való érzékenységét és növelheti a viktimizációra adott erőszakos választ." 26 A női bűnözés nagyobb mérvű emelkedésével az erőszakos bűncselekmények körében nem kell számítani. Az ilyen jellegű cselekmények tipikusan a frusztráció, az alávetettség és függőség következményei, amelyek a családon belül a női emancipáció, a nők foglalkoztatottsága, társadalmi szerepének változása következtében oldódnak, eliminálódnak. A bűnügyi statisztika adatai szerint 1994-ben az összes vagyon elleni bűncselekmény elkövetői között 25 976 férfi és 3097 nő volt. A közrend ellen bűncselekmények elkövetői között 6382 férfi és 813 nő ellen folyt büntetőeljárás. A 26 Fehér (1997) 3. o.
közlekedési bűncselekmények körében 21 227 férfi és 941 nő elkövetővel találkozhattunk 1993-ban a házasság, család, ifjúság és nemi erkölcs elleni bűncselekmények elkövetői között 1518 férfi és 344 nő volt. A női elkövetők alacsony arányával szemben a bűncselekmény női áldozatainak a száma jóval magasabb, különösen, ha figyelembe vesszük a latenciát is. Egyes bűncselekmény-kategóriákban a férfiaknál lényegesen nagyobb a nők viktimizációja, míg összességében - az összbűnözés szintjén a férfiak áldozattá válása a gyakoribb. 27 Mindent összevetve képet alkothatunk néhány, a férfiaktól jelentősen eltérő, sajátos női elkövetői típusról, karakterről, amelynek létszámbeli jelentősége hangsúlyosabbá vált az elmúlt évtizedben. A női erőszakos bűnelkövető gyakran házasságban élő iskolázatlan vagy alacsonyan iskolázott idős nő, aki gyakran házastársa, élettársa sérelmére, hirtelen felindulásból követi el az emberölést. A gyakori és egyre gyakoribb vagyon elleni elkövető pedig az az iskolázott (középfokú, felsőfokú) adminisztratív, vagy pénzügyi munkakörben dolgozó nő, aki ezzel a pozíciójával visszaélve, úgynevezett fehérgalléros bűncselekményt követ el. 28 3. A leggyakoribb bűnelkövetési formák A női bűnözés kifejezésének tartalma időről időre változott és különböző értelemmel bírt az egyes megközelítések és vélemények alapján. Ma viszont már a tételes jog által is elítélt olyan cselekményeket sorolunk e kifejezés alá, melyek bizonyos szociológiai és pszichológiai ismérvekkel is rendelkeznek. A bűnelkövetési formák történetiségét szemlélve hasonló megállapítás tehető, az egyes formák esetében mindig megtalálható volt egyfajta megváltozott mentális állapot, amelyhez a korábbi időkben még akár természetfeletti tartalom is társulhatott. Gondolok itt elsősorban a vallási eredetű normasértésekre mint a házasságtörés, paráznaság, vagy a boszorkányság, amelyek egész történelmi korszakokon keresztül számos olyan áldozatot követeltek, akiket nem igazán lehet bűnözőknek tekinteni, avagy valódi bűneikért koholt vádak és eljárások alapján feleltek. 27 Fehér (1997) i. m. 4. o. 28 Kövér Ágnes (1998) i. m. 10. o.
A legkorábbi rendelkezésre álló adatoktól egészen a legutóbbi időkig mind tartalmi, mind formai szempontból jellegzetességet mutat a nővel szemben megnyilvánuló társadalmi és állami szankciórendszer. 29 Jellegzetes női bűnelkövetési módoknak az alábbiakat tekinthetjük: a) Házasságtörés, paráznaság, b) Boszorkányság, c) Magzatelhajtás, d) Gyermekölés, e) Gyermekkitétel. Az első két mód olyan cselekményeket takar, amelyek mai szemmel, természetes módon már nem a büntetőhatalom megítélése alá tartoznak, ezek azonban a korábbi időkben sokszor az erőszakos cselekményekkel egyenértékű, avagy súlyosabb büntetési tételt vontak maguk után. A házasságtörés, valamint az ún. paráznaság az ókorból fent maradt írott emlékek szerint is a legtöbb népnél különféle, rendszerint igen kegyetlen szankciókat vont maga után, olykor mindkét félre, olykor csak a nőre vonatkoztatva. Bár tartalmi elemeik a különböző kultúrkörökben változtak, általában elmondható, hogy a legtöbb népnél házasságtörésen a házassági kapcsolatban álló személynek harmadik személlyel való tiltott nemi érintkezését, paráznaságon pedig minden házasságon kívüli nemi érintkezést kell érteni, amennyiben ez az adott társadalomban tiltott volt. 30 A boszorkányhit és a boszorkányüldözés nem a középkor századainak szülötte, nyomai már a legrégibb ókori kultúrnépek, így az egyiptomiak, a babilóniak és asszírok írásos emlékeiben fellelhetők. A hiedelmek szerint bizonyos egyének, az ún. bűbájosok, igézők, ördöngősök, varázslók, boszorkányok természetfeletti képességekkel és hatalommal rendelkeznek, s ezek gonosz szellemek, démonok, lidércek, ördögök stb. segítségével vagy saját titkos tudományukkal mindenféle kárt, bajt, szerencsétlenséget okoznak, embereket megrontanak, betegséggel sújtanak, tébolyt és halált idéznek elő. 31 A modern kor hajnalán, nem kis mértékben az egyház társadalomban és politikában betöltött súlyának csökkenésével e cselekmények létezésében való egységes 29 Raskó (1978) i. m. 39. o. 30 Raskó (1978) i. m. 53. o. 31 Raskó (1978) i. m. 63-64.o.
meggyőződés fokozatosan csökkent, majd megszűnt, ennek következtében pedig ezek kriminalizálása sem tartozik már egyetlen civilizált ország joggyakorlata közé. A magzatelhajtás jogszabályi definíciója a korábbi Btk., azaz az 1978. évi IV. törvény a Büntető Törvénykönyvről 169. -a szerint: (1) Aki más magzatát elhajtja, bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. (2) A büntetés egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, ha a magzatelhajtást a) üzletszerűen b) a nő beleegyezése nélkül, c) súlyos testi sértést vagy életveszélyt okozva követik el. (3) A büntetés két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha a magzatelhajtás halált okoz. (4) Az a nő, aki magzatát elhajtja vagy elhajtatja, vétséget követ el, és egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. Felmerül a kérdés a téma bővebb tárgyalása előtt, hogy mikortól is tekinthető a szülő, avagy még terhes nő által elkövetett erőszakos bűncselekmény gyermekölésnek, valamint hogy hol húzódik meg a határvonal a fentiekben olvasható magzatelhajtás és a gyermekölés között. A tudomány erre a kérdésre viszonylag egyszerű válasszal szolgál. A gyermekölés a szó általános értelmében az újszülöttnek a szülés közben vagy a szülés után az anya vagy más személy által való megölését jelenti. 32 A gyermekkitétel tényállását a legtöbb jogrendszer úgy határozza meg, hogy az a már megszületett, akár időlegesen nevelt gyermeknek félreeső vagy rendszerint járatlan helyre való kitételében, vagy pedig olyan körülmények között való elhagyásában áll, hogy megmentése csak a véletlentől függ. 33 Joggal merül fel az a vélemény, amely szerint a gyermekkitétel a gyermekölés cselekményének enyhébb vállfaja, vagy akár egy, a gyermek életének szempontjából is több reménnyel bíró megoldás (lehetne); mindez természetesen csak amennyiben feltételezzük, hogy kiindulva a dolgozat témájából a gyermekét semmiképpen felnevelni nem akaró anya előtt kizárólag e két bűncselekményt megvalósító lehetőség áll. 32 Raskó (1978) i. m. 95. o. 33 Raskó (1978) i. m. 109. o.
A következőkben dolgozatom altémájaként a nők által elkövetett erőszakos bűncselekmények egyik legsúlyosabb és a társadalom által talán leginkább elítélt módozatát, a gyermekölést mutatom be. III. A GYERMEKÖLÉS Az élet ellen bűncselekmények, köztük a gyermekölés vizsgálatakor praktikus módon a történeti szemlélet előhívásával érdemes kezdeni, hiszen azok megítélését nagyban befolyásolja az adott történelmi kor, annak minden társadalmi, gazdasági, szociális és egyéb sajátosságával. Kiindulási alapként tehát ezt, a cselekmény történeti elhelyezését tekintem. 1. Történeti áttekintés Az élet elleni bűncselekmények, közöttük a gyermekölés, megítélése a társadalmi fejlődés során változott és szinte mindig másképp ítélték meg. 34 A történeti áttekintés ezt kiválóan szemlélteti. Az ókorban a férfi, az apa mint családfő maximálisan rendelkezett azzal a joggal, hogy az újszülöttjét életben kívánja-e hagyni. A nőnek mint anyának beleszólása ebbe a döntésbe nem volt. A XVI. század elején a kereszténység kiterjedése és a feudális rend kiépülése után szigorodott a helyzet, amikor V. Károly császár 1532-ben kiadott Constitutio Criminalis Carolina 131. cikkében súlyosbított halállal rendeli büntetni a gyermekölést. A német-római birodalomban már korábban is vasszigorral büntették a gyermekgyilkos anyát. Ilyen büntetések voltak az elevenen eltemetés vagy a bűnös karóba húzása, és még nyomatékos enyhítő körülmények esetén is vízbefullasztás járt, de nehogy a büntetés túl enyhe legyen, ez esetben is előbb forró vasfogókkal 34 Bakóczi Antal: A gyermekölés kodifikációs problémái. In: Jogtudományi közlöny, 1975. (30. évf.), 8. szám. 474. o.
szaggatták testét. 35 Ez egyaránt vonatkozott a házasságon belül és azon kívül szült anyára. A XVII. század elején Angliában a gyermekölések száma nagymértékben növekedett. Ez ellen az akkori parlament lépett fel, megalkotta a gyermekölés bűncselekményének törvényi tényállását, mely szerint: Ha valamely nő, törvénytelen származású, élve született gyermekét, abból a célból, hogy a szülést eltitkolja, a szülés után elföldelés, vízbe fojtás vagy más módon, saját kezűleg vagy más által megöli, illetve megöleti, úgy a cselekmény gyilkosságnak minősül, a büntetését pedig halálban állapította meg. 36 A törvény névlegesen III. György uralkodásáig hatályban maradt, és csak 1803-ban helyezték hatályon kívül. 1.1. A gyermekölés szabályozása a magyar jogban Magyarországon a középkortól kezdve a gyermekölést ún. súlyosbított halállal büntették. Már Kálmán király törvénykönyvében, I. Mátyás dekrétumában, illetve II. Ulászló dekrétumában is voltak erre vonatkozó rendelkezések. A XVI-XVIII. század során is halálbüntetés járt az újszülött gyermekét megölő anyának. Az 1723. évi XI. törvénycikk értelmében pedig»az atyagyilkosokat, anyagyilkosokat, férjgyilkosokat, feleséggyilkosokat és gyermekgyilkosokat«halálbüntetéssel kellett sújtani. 37 A XVIII. században Európa-szerte egyre inkább elterjedt az a nézet, hogy másképp kell megítélni azt az anyát, aki házasságon belül született újszülöttjét megöli, mint azon leányanyákat, akik nem tudnak a családra építeni, vagy erőszak által estek teherbe. Az 1792. évi büntetőkódex-javaslat ennek szellemében már eltérően szabályozta a gyermekgyilkosságokat. Az 1843. évi javaslat ezzel szemben a következőképpen rendelkezett: 131. A melly anya törvénytelen ágyból született gyermekét, a szüléskor, vagy a szülés után három nap alatt, akár cselekvés akár mulasztás által szándékosan megöli, annak 35 Raskó (1978) i. m. 96. o. 36 Raskó (1978) i. m. 95-96.o. 37 Gilányi Eszter: Női bűnök: A magzatelhajtás, a gyermekölés és a gyermekkitétel szabályozásának áttekintése in: Publicationes Universitatis Miskolciensis. Sectio Juridica et Politica, 2006. 88.o.