Honismereti tanösvény Onga

Honismereti tanösvény Onga Az Ongai Kulturális Egyesület 1999-es megalakulása óta azon fáradozik, hogy a helyi hagyományőrzést felkarolja, Onga helytörténeti múltjának tudományos igényű feltárását lehetőség szerint teljessé tegye. Számtalan könyv és kiadvány fémjelezte már eddig is az egyesület honismereti munkáját, ami a Norvég Civil Támogatási Alaptól nyert pályázat révén tovább bővült. Kialakításra került egy 11 állomásból álló egyedi honismereti/történelmi tanösvény, melyhez nyomtatott és multimédiás kiadvány is készült, ami az interneten is elérhetővé vált: www.okeonga.hu Közös munkával, sokak segítségével a település egészén alakítottuk ki a helyismereti tanösvény útvonalát és a főbb csomópontjait. Minden fontosabb építészeti, történelmi vagy természeti értéket felvonultató épülethez, helyhez időjárásálló ismertetőtáblákat helyeztünk ki, amit bővített változatban nyomtatott és elektronikus formában is megjelentettünk. A munka révén lehetőség nyílt a kiegészítő levéltári/történeti kutatások által napvilágra került új adatoknak/információknak megfelelően Onga múltjának pontosítására, kiegészítésére, ha kellett átdolgozására. A kialakított honismereti tanösvény mely tudomásunk szerint az egész országban az első ilyen úttörő kezdeményezés lehetőséget ad a helyismereti tananyag bővítésére, pontosítására, a helyi iskolai pedagógiai programba való beillesztésre, hon- és népismereti tanórák színesebbé, gyakorlatiasabbá tételére. Hisszük és valljuk, hogy a történelmi tanösvénnyel Onga nagyközség olyan új értékkel gazdagodott, mely elősegíti Onga gyarapodását, turisztikai fejlődését is. Segíti az itt élőket és idelátogatókat, hogy jobban megismerjék a település múltját, lássák és óvják értékeit, eligazodjanak a múlt útvesztőjében. Reményeink szerint lesz módunk rá, hogy a közeljövőben újabb állomásokkal bővítsük a tanösvényt, tovább erősítve a múlt-jelen-jővő helyi közösségmegtartó erejét, segítve Onga élhetőbbé tételét Abaúj legdélibb csücskében. Onga, 2009. október Takács László az Ongai Kulturális Egyesület elnöke

1. ÁLLOMÁS: A NÉPI ÉPÍTÉSZET, A LAKÓHÁZAK A település régi lakóépületeinek típusa a háromosztatú ház volt. Középen a pitvar, két oldalt a kis- vagy nagyház, egyesek nyelvén alsó- és felsőház. Elől laktak az öregek, míg hátul a kisházban a fiatalok. A legtöbb háznak volt tornáca, ami kezdetben fából, később kőből készült. A lakóépület mögött a kamra, az istálló és a fészer állt. A lakóház előtt mindig kiskert található, vele szemben gyakori volt a nyári konyha. A házak teteje elöl többnyire göcselyiesen csapott volt. Az épületek Egy XIX. századi lakóépület alaprajza és nézete ablakai kicsik voltak. A házak fala jórészt vert falból készült. Az 1940-es évekre elterjedt a vályog. (A vert falu házaknál két deszka közé rakták a sarat, majd erre a célra készült bunkóval alaposan Jánosi Pali bácsi háza 1998-ban

beleverték. A sár közé időnként fagallyakat tettek. Ezt a munkát folyamatosan végezték egészen addig, amíg a tervezett magasság el nem készült. A vályogháznál apró szalmás, törekes, pelyvás, sárból készült, megszárított, de ki nem égetett téglából húzták fel a falat. A sárgaföldet a Vermekből vették.) Kőből, téglából épült lakás még az 1940-es években is kevés volt Ongán. A házakat régen zsúppal és náddal fedték. A lakások padozata javarészt vert földből készült. A konyhák padlóját cementtel borították. A módosabbaknak jutott a padlóra fa. A XX. század elején még jórészt csak árkok választották el egymástól a házakhoz tartozó udvarokat. Az 1920-as, 1930-as években az utca felöli oldalon már kezdtek léckerítéseket alkalmazni. A nehezen nyitható nagykapuk mellett a gyalogközlekedés számára kiskapukat készítettek. A kerítéseket és a kaputartó oszlopokat általában nem díszítették. A lakások vízellátását 6 8 méter mély udvari kutak biztosították. A hagyományos háromosztatú házak lakóterét előbb új helyiségek hozzáépítésével növelték, majd a szocialista korszakban új beosztású, sátortetős kockaházakat kezdtek építeni salakból, téglából, szilikátból, kőből. Az 1980-as évektől jelentek meg az egyedi tervek alapján készült, néha többlakásos, emeletes családi házak, melyek egyre inkább alápincézve készültek. A Békástó házai 1953-ban Egy ongai lakóház 1967-ből Bejárati ajtó és tornác részlet 1967-ből

2. ÁLLOMÁS: A KEZDETEK ÉS A RÓMAI KATOLIKUS TEMPLOM Írásos forrásban először 1222-ben említett Onga a XIII. században az Aba nemzetség birtokaihoz tartozott. Az Abák elődei a honfoglalás előtt a magyarokhoz csatlakozott kabarok között keresendők. A XIII. században találkozunk először az Ongáról származó Ongai nemes családdal, akik mint birtokosok főleg a XIV XVII. században szerepelnek oklevelekben Ongán és a megyében. Onga nevét 1222-ben így írták le: Vnga. A középkorban a falu Hunga, Wnga, Unga, Vngua és Hunka névalakban szerepel a forrásokban. A település neve személynévből keletkezett. 1247-ből már ismerünk Onga (Vnga) személynevet. A község nevének alapjául szolgáló személynév valószínűleg a török nyelvekből származik. A legelterjedtebb felfogás A templom az 1970-es évek elején szerint az ótörök ona könnyű, mozgékony szóból ered. A község első birtokosai között ott találjuk a Fony családot, amelynek kihalásával a falu 1352-ben az ónodi Czudarok birtokába ment át. Fony Balázs lányai utóbb pereskedni kezdtek a Czudarokkal, de nem jártak sikerrel, 1416-ban Zsigmond király a Czudarokat erősítette meg birtokukban. A XV. század elején a Berentei családnak is volt birtokrésze a faluban. A XV. században a jászói prépostság, majd a gombaszögi pálosok is birtokoltak javakat Ongán. A település az 1332 és 1334-es pápai tizedlajstromon is megtalálható. Onga ekkor a forrói alesperességhez tartozott. Papja 1335-ben 2 garas Az épülő katolikus templom 1934-ben

A templom az 1940-es évek elején pápai tizedet fizetett. 1337-ben is ott találjuk a pápai tizedlajstromon a település nevét. A XIV. század elején már saját gyülekezete volt a falunak. A település első név szerint ismert papját, Jakabot 1510-ből ismerjük. Ő gondozta a Rozgonyi család által a XIV XV. század fordulóján átépített és a Boldogságos Szűz tiszteletére felszentelt templomot (a mai református templomot), ami az 1588-as török támadás után is fennállt, és a reformáció során a kálvinistáké lett. Az 1596-os összeírás is a reformátusok kezén említi, az többé nem került vissza a római katolikusokhoz. A reformáció háttérbe szorította a katolicizmust. A XVIII. századi benépesülés során is döntően reformátusok érkeztek a faluba. A katolikus hívők száma csak a XIX. század végétől növekedett jelentősebb mértékben. Onga sokáig Szikszónak, majd Gesztelynek volt filiája (leányegyháza). Az 1860-as években a helyi földbirtokosok a tagosítás lezárulásakor felajánlottak egy telket egy majdani katolikus elemi iskola létrehozására, de ebből 1903- ig nem lett semmi, utána pedig állami, felekezetsemleges iskolát hoztak létre Ongán. 1905-ben ezen a telken, 300 öl területen a községi képviselő-testület elismerte a katolikus egyház tulajdonjogát, ahol a katolikusok hamarosan kijelölték a harangláb helyét. A falu katolikus temploma e területen csak 1934-re készült el. A templomot Szűz Mária tiszteletére szentelték fel, oltárát Bárczay Zoltán földbirtokos adományozta. Az önálló ongai katolikus lelkészséget 1945-ben állították fel. A plébániaépület 1960-ban készült el a templomtól délre. A templom 1998-ban

3. ÁLLOMÁS: KAVICSBÁNYÁSZAT ÉS A TAVAK A tavaknál 1968-ban A II-es tó 1998-ban A település egyik legrosszabb minőségű földterülete volt az ún. Hangyás. Nem kedvelték a gyenge terméshozama miatt, ezért inkább legelőnek használták, ahol juhok, disznók és szarvasmarhák legeltek. Ma e terület jelentős részén Onga bányatavai találhatók. A faluhoz közelebb lévő részét Juhászkertnek nevezték. Ez a terület a Hustát végén van, ami a Kossuth utcánál található. A Hustát kertjei alatt levő mélyen fekvő területet sertések legeltetésére használták. Ezekben a mélyen fekvő, mocsaras részekben volt a jószágok delelési ideje; itt pihentek, ezért a területet Délőnek hívták. A község 1911-ben Bárczay Zoltán javaslatára nyitott kavicsbányát e területen. Hajdanán valószínűleg a Hernád folyt erre, ennek terméke a föld alatt lévő kavics és homok. Az 1920-as években a mintegy 1000 ölnyi terü- Gyermek horgászverseny 2003-ban A IV-es tó 2006 decemberében

letet a gesztelyi Ökrös András bérelte a községtől évi 175 kg búzáért. A falu lakói azonban nem csak az Ökrös bérelte kavics- és homokbányából vitték a kavicsot. Ökrös ezért többször kártérítést követelt a képviselő-testülettől. A kavicsbányászat kisebb-nagyobb megszakításokkal a XX. század Horgászverseny 2009-ben második felében is jelen volt a település életében. Nagyobb lendületet a kavicskitermelés a tsz-esítés (Hernád-völgye Mg. Tsz.) után kapott, főleg az 1970-es években. Az 1980-as években megszűnt kavicskitermelést az Ongai Kavics Kft. újította fel az ezredfordulón. A tavak különleges növény és állatvilággal rendelkeznek. A horgászati jogot évtizedekig a DIGÉP Horgász Nyárutó 2005-ben Egyesület gyakorolta, akinek a jogutódja ma az Ongai Horgász Egyesület. Vadludak a II-es tavon 2006-ban

4. ÁLLOMÁS: AZ ÁRTÉRI HÍDSOR A nagyközség keleti részén, a régi galíciai országúton, Gesztely felé, a Patai rétnél kezdődik az az ártéri hídsor, amely a Hernád völgyén keresztben átvonuló úttöltést több helyen megszakítja, és lehetővé teszi nagyobb árvizek esetén a víz lefolyását. A hídsort négy kőhíd alkotta, egy egynyílású, egy kétnyílású és két háromnyílású. A hidak a XVIII XIX. század fordulóján és az 1830-as években épültek. Az első hidat hogy melyiket, azt nem tudjuk még a Darvas család építtette az 1790-es években, amin több évtizedig vámot szedtek. A település nyugati szélén, a vasúti sorompótól százlépésnyire (a mai bolttól egy kicsit nyugatra) is állt egy kétnyílású öreg kőhíd. Az árok, amelyet áthidal, csupán a rét árkát köti össze a szemben lévő mélyebb fekvésű területtel, így ma már csak átereszt pótol, de régebben, a vasúti töltés megépítése előtt ez a híd is része volt a fentebbi hídsornak, amely a Hernád árterén keresztül a gesztelyi hídig vezető töltésben az összefüggő mélyfekvésű területeket áthidalta. A vasúti töltés ezt az 1980-as években teljesen átalakított hidat elkülöníti az ártértől, így az ma már nem tekinthető ártéri hídnak, holott valaha annak készült. Korabeli utazók leírásából tudjuk, hogy az utakon lehetetlen állapotok uralkodtak. Szekérrel azok voltak jobban járhatók, amelyek köves terepen vagy a domboldal magasabb térszínein húzódtak. Különösen csapadékos vagy hóolvadásos periódusban az utak nehezen vagy egyáltalán nem voltak járhatók. Ongán a Bársonyos kiöntése nehezítette újra és újra a közlekedést. Egy egy lyukú híd 2008-ban Darvas Ferenc 1794-es vámszedési kérelméről A XVIII XIX. század fordulóján a vármegyei jegyzőkönyvek gyakran írnak az Onga és Gesztely közötti út járhatatlan állapotáról, a hidak sanyarú képéről. Rendszeres útépítési munkálatokról ekkor még nem

A hidak egyike 1998-ban beszélhetünk, időnként a vármegye javítgatta jobbágyok munkájával a fontosabb kereskedelmi utakat, így a sókereskedelem szempontjából (aminek fuvarozásában az ongai jobbágyok hathatósan közreműködtek) fontos Tokaj Miskolc közötti út ongai szakaszát. Vámot ezen az úton a Zemplén megyéhez tartozó gesztelyiek is szedtek a Hernád innenső oldalán lévő híd mentén, amit ma is Vám helynévvel illetnek a helybeliek. Az utak építésének rendjét és a karbantartás mikéntjét az 1890. évi I. törvénycikk szabályozta. A legmagasabb jogállású tehát tartósabb és jobban karbantartott az állami út volt, mint a Miskolcot és Kassát összekötő út. Törvényhatósági (megyei) útnak számított az Ongán átvezető, Miskolcot és Tokajt összekötő út. A községi közlekedés, ún. vicinális utak a szomszédos települések közötti kapcsolatot biztosították, illetve a magasabb rendű utakhoz való csatlakozást tették lehetővé. Ezen utaknak jórészt még a XX. század első felében sem volt szilárd burkolata, és fenntartásuk a községnek komoly anyagi áldozatot jelentett. A községi közdűlő utak a település határain belül a belterületet kötöttek össze a határ különböző dűlőivel. A régi Bársonyos medren lévő híd 2009-ben

5. ÁLLOMÁS: A REFORMÁTUS TEMPLOM A XVI. század második felében Onga akkori birtokosa, Báthori András a falu lakóival együtt a megyében az elsők között tért át a református vallásra. A reformátusok kezébe került a korábbi katolikus templom is. A falu lakói döntően a XVIII XIX. században is reformátusok voltak. A mai templom építését a XV. század elejére tehetjük, amit a Rozgonyi család 1510 előtt átépíttet. Ez a négyzetes hajójú, délen két nagyméretű ablakkal épített templom pusztult el 1588-ban a török támadáskor. Az újjáépítést követően egy egyszerűbb, archaikusabbnak tűnő homlokzat épült egy keskeny ablakkal, amely épület a falu XVII. századvégi elnéptelenedésekor pusztulhat el ismét. A pápai tizedjegyzék XIV. századi A templom periodizációs rajza adatai arra utalnak, hogy már akkor állt templom a faluban, de a 2003-as régészeti feltárás nem tudta maradéktalanul bizonyítani, hogy a XV. századi templom részleteiben nem tartalmazza-e a korai, 1300-as évekbeli templomot. XVIII. század közepén a Darvas család támogatásával építették újjá a meglévő középkori falak egy részét felhasználva a hajdani templomot, a korábbi templom hajójának alaprajzát változatlanul hagyva. Az 1759-es egyházlátogatási jegyzőkönyv a következőket jegyezte le a templomról és a parókiáról: Templom kő. Deszkázat a padlása, amelyet a miéink reparáltak romlásából. Harang vagyon kettő, de csak egyik vagyon ususban, amely circiter 1 mázsás. A parókia áll 2 szobából és 2 kamarából. Vagyon kert és A templom a II. világháború után istálló.

A templom az 1940-es években A templom 1998-ban A templom 2006-ban A toronysisak beemelése 2005-ben A templom 2006-ban A többször felújított templom 1822. augusztus 28- án leégett. A templomot csak évtizedek múlva tudták teljesen rendbe hozni. Ebben az időben különálló, faszerkezetes harangtorony tartozott a templomhoz. A mai tornya 1904-re készült el a nyugati homlokzat előtt. A templom orgonáját 1906-ban avatták fel. Ugyancsak ekkor adták át az új paplakot, ami ma is áll. A II. világháború alatt a templomtorony aknatalálatot kapott. 1947-re végeztek a belső falak helyreállítási munkáival, és hozzákezdtek a külső falak rendbehozatalához. Ekkor fedezték fel a csúcsíves bejáratot a déli falon, amelyet az épület 2005-ös felújításakor láthatóvá tettek. Az új torony építése 1960-ban kezdődött, csökkentve a torony magasságán. A háború után átmenetileg cseréppel fedett tető 1964-ben végleges horganylemez borítást kapott. Az utolsó nagy átalakítási munkálatok az épületen 2005-ben zajlottak. Ekkor megtörtént a teljes tetőés födémcsere, a torony visszakapta eredeti magasságát. Megújult a templombelső is Onga egyetlen műemlék épületében.

6. ÁLLOMÁS: A KÓCZÁN CSALÁD ÉS A KASTÉLY A Darvas család mellett Onga legismertebb földesúri családja a Kóczán család. A Kóczánok Veszprém megyéből származnak. Kóczán Benedek és neje, Györffy Mária 1578-ban Rudolf király által iktattatott be egy adászteveli kuriális házba és telekbe. Utódai közül I. Ferenc a XVII. században feleségül vette Csizmadia Nagy Ferenc leányát, Nagy Katát, kitől a Gesztelybe szakadt ág eredt. II. József Puky Franciskát vette nőül, így lett birtokos Ongán. Franciska szülei Puky István és Darvas Anna voltak. A hajdani ongai huszárfőhadnagy, Darvas Imre lánya, Róza Kóczán Miklós felesége lett. A Kóczánok tulajdonába tehát házasság és öröklés révén kerültek hajdani Darvas birtokok Ongán. Kóczán György 1919-ben A család Ongán birtokos két ága közül Kóczán György építtette az ongai kastélyt 1898-ban. György igazi magyar úr volt, aki kedvelte a vadászatot, az utazásokat, többek között járt Szíriában is. Gyakran adott kölcsön, amit nem mindig kapott vissza, így a vagyon egyre fogyott. Nagy mecénás volt. A kastély 1941-ben

Komoly összegekkel támogatta az ongai iskolát, a református egyházat, az ő könyvadományából jött létre a XX. század elején a község első könyvtára. 1922-es halála után felesége, Viczián Ilona beköltözött Miskolcra. Gyermekei örökölték javait, ám Kóczán Gáspár amúgy is megterhelt birtoka a lassan bérlők kezébe került. Eszter a gesztelyi Hosszúfalussy Imréhez ment feleségül, aki kitűnő gazdálkodó hírében állt. Az ongai kastélyukat az 1930-as években Czeisler Sándornak adták bérbe. A család másik ágának ongai javai a Zmeskál és a Bárczay család kezébe kerültek. A II. világháború ongai harcai alatt a Kóczán javakat elhordták, a kastélyt egyszerűen kifosztották. A família örökösei elszakadtak Ongától. A negyvenes évek végén a kastélyt oktatási célokra lefoglalták. A Kóczán kastélyban utóbb 3 tanterem, 1 tanári szoba, 1 igazgatói iroda, 2 előszoba, 2 szertár, 1 nevelői szolgálati férőhely lett kialakítva. Az igazgatói iroda 1959-től úttörőszobaként funkcionált. A kastély udvarán lévő melléképületben 1 tornaterem ami néha szükségtanteremként funkcionált és 1 nevelői szükséglakás volt. Az udvart 1975-ben keríttették körül. Addig bár az épületben tanítás folyt, olykor több tucat tehén legelt a kastélyt körülvevő gyepen. A Kóczán György által építtetett neoklasszicista stílusú kastély ma is a település legimpozánsabb épülete. Az idők folyamán az épületet többször felújították, átalakították. Ma is az oktatás szolgálatában áll, mint napközi és konyha, udvarán előbb egy kavicsos, majd 1975-től bitumenes kézilabda és röplabda pályát alakítottak ki. Az atlétikai futókör 1995-ben készült el. A kastély az 1950-es évek végén A kastély 1960-ban A kastély 2002-ben

7. ÁLLOMÁS: AZ ÁLLAMI OKTATÁS ÉS ÉPÜLETEI Diákok a nagy iskola előtt 1959-ben Az épület az 1960-a évek elején A műhely épület 1998-ban A XVI. század végén már volt iskolája Ongának, de az a XVII. században a török háborúk idején megszűnt. 1743-ban a református egyház újjászervezte az intézményt. A református egyház által fenntartott református elemi iskola államosításának kérdése először 1873-ban vetődött fel, de akkor a gyülekezet még a felekezeti iskola megtartása mellett döntött. 1903 szeptemberétől a régi iskola épületét is átvéve az állam lett az iskola fenntartója. A régi református iskola mellé ami József Attila utcában a mai Szociális Szolgáltató Központ helyén állt e helyen 1904-ben új iskolát építettek. Ez utóbbi megépítéséhez a falu 1903- ban 7200 korona kölcsönt kapott az államtól, míg Kóczán György 2000 koronával járult hozzá a költségekhez. 1904-re készült el az épület. Mellette istállót, árnyékszéket alakítottak ki, az udvarra kavicsot hordtak. A Tanácsköztársaság alatt, a csehek elleni 1919-es harcokban az iskola megsérült. 1920-ban tudták csak úgy rendbe hozni, hogy alkalmas legyen az oktatásra. Kijavították a falakat, az istállót, az ablakokat és a kerítést. Az 1930-as években az épületet és a hozzá tartozó melléképületeket ismét felújították, és a század közepéig már nem nyúltak hozzá. A II. világháború harcai alatt, 1944 novemberében

az iskola aknatalálatot kapott. A tetőt két helyen érte nagyobb találat. Kb. 2000 darab cserép hiányzott gerendázattal és lécekkel. Az egyik tanterem padlása beszakadt. Megsemmisült négy ajtó, tíz ablak. A külső vakolat az épületen egészen megrongálódott. Padlózatát felszedték és elégették. Sajnos a harcokban az iskola régi iratai is elégtek. Az iskola tanárai a szülőkkel összefogva próbálták használhatóvá tenni az épületet. A cserepeket, gerendákat, a romokat a tanítók takarították el. A falakat a szülők tapasztották újra, majd ők meszelték ki az épületet. Kijavították a tető hibáit is. Segítség érkezett az Amerikában élő ongai magyaroktól is. Gyűjtést rendeztek, majd az összegyűjtött holmit és pénzt hazaküldték. Ezt a pénzösszeget pótolta ki a községi nőszövetség, és fordították iskolapadok készítésére. A II. világháború után helyreállított ún. nagy iskolában 2 nagy tanterem, előszoba, szertár és egy nevelői lakás várta a gyerekeket. A korszerüsítési munkák elején 2005-ben Az északi homlokzat 2003-ban A szertár helyén 1959- től lett igazgatói iroda. Az 1950-es években három helyen folyt a tanítás: az 1904-ben épült nagy iskolában ahol utóbb politechnikai műhelyt alakítottak ki a volt református iskolában és a Kóczán kastélyban. A mai alsós épületet 1964-ben adták át, amit 1973-ban és 1976-ban átalakítottak, korszerűsítettek. Az új iskola és tornaterem 1980-ra készült el, míg a legrégibb iskolaszárny 2005-ben öltözött teljesen új, korszerű és jóval nagyobb köntösbe.

8. ÁLLOMÁS: A FŐTÉR ÉS EMLÉKMŰVEI A Főtér a Felszabadulás utcával 1970-ben A mai Főtéren hajdanán is számos középület állt, köztük a XVIII. századtól egészen 1972-ig a mai pékség helyén a községháza, melyet többször átépítettek. Itt állt a jegyzői iroda is. 1972. november 7-re készült el az új tanácsháza, a mai Polgármesteri Hivatal, akkor még lapos tetővel. 1983-ban került sor a tetőtér kialakítására, ahova a községi könyvtár is elhelyezésre került. Az ongaiak 1925-ben határozták el, hogy az I. világháborúban elesett hőseinek emlékére szobrot állítanak. A szobor költségeit gyűjtés és a lakosokra kivetett pótadóból fedezték. Az összegyűlt pénzből 1927-re készült el a Hősök Emlékműve. Az emlékmű egy gyermekétől búcsúzó katonát ábrázol. Első oldalán olvashatjuk az I. világháborúban hősi halált halt ongaiak névsorát. A hátulsó oldalába 1990-ben a II. világháborúban elesettek nevét vésték be. Az északi oldalába az Ongai Kulturális Egyesület 2000. augusztus 20-án avatta fel az Ongaiak Ongáért domborművet, tisztelegve a településért hajdan, ma és a jövőben tenni akaró minden ongai előtt. Ugyancsak az egyesület kezdeményezésére került a déli oldalra a II. világháború ongai zsidó áldozatainak emléktáblája 2006-ban. A Tanácsköztársaság emlékmű 1975-ben A Hősök emlékműve előtt 1940-ben 1948-ban állított a község emléket az 1848/49-es forradalom és szabadságharc eseményeinek. A terméskőből készült emlékmű zászlótartó rúdjára vonják fel ünnepélyes alkalmakkor Onga zászlaját. 1849 júliusában Onga és Gesztely között Görgey Artúr többször sikerrel visszaverte az intervenciós orosz csapatok támadását. Ennek emlékére a település 1998. március 15-én, a forradalom és szabadságharc 150. évfordulóján Görgey domborművet avatott fel az emlékmű elülső oldalán. 1919-ben a Tanácsköztársaság alatt a magyar vöröskatonák kénytelenek voltak harcba szállni az or-

szágra rátörő csehek ellen. Ezekben a harcokban az Ongán meghalt vörös katonák emléke előtt tisztelegve 1973- ban kezdeményezte a község egy emlékmű felállítását. A minisztérium és a Miskolci Postaigazgatóság mivel az itt harcoló vörös katonák döntő részben postások voltak pozitív válasza után 1973. A Főtér részlete 2006-ban május 19-én a régi temetőben exhumálták a vöröspostások hamvait, és katonai díszpompával temették el a felállított 1919-es emlékmű melletti díszsírhelyen. A díszkút a Turullal a mai térszerkezet kialakításakor, 2005-ben készült el. Az 1848/49-es emlékmű 1998-ban Katona gyermekével a Hősök szobrán 2007-ben

9. ÁLLOMÁS: A BÁRSONYOS ÉS A KEGYELETI PARK A Bársonyos ongai szakasza egy XIX. századi szabályozás előtti térképen Az 1939-es árvíz A régmúltban Onga nagy része vizenyős, mocsaras terület volt nagy nádasokkal; ennek nyoma ma is sokfelé látható. A helynevek is megőrizték a tavak, mocsarak emlékét (pl. Békástó, Sóstó, Nádas, Czövek-tó, Paptó stb.). A Bársonyos-patak neve először 1411-ben fordul elő oklevélben, amelyben nem pataknak, hanem folyónak nevezik (fluvium). Hajdan a patak sokak szerint úgynevezett malomárok volt, számos mellé települt malommal. Ilyen malom évszázadokon át Ongán is működött Ongaújfaluban, a Helylen tanyánál. Mások szerint a Bársonyos valamikor Hernád-meder volt, melynek egyes részei később feltöltődtek. A Bársonyosnak évszázadokon át több kisebb ága volt. A főág Bőcsnél egyesül a Hernáddal. A Kis-Hernád néven is emlegetett patak a középkorban lassú folyású, kanyargós, és helyenként igen mély volt. Még a XIX. században is inkább állóvíznek tűnt, mint folyónak. A hajdani Ongát mintegy szigetként ölelte körül. A patak évszázadokon keresztül szinte minden évben kiöntött, akadályozva a mezőgazdasági munkát és a közlekedést. Ezt az állapotot előbb az 1880-as évek, majd az 1943 1945 közötti szabályozással, árvízvédelmi munkálatokkal szüntették meg. Mára a Bársonyos nagyobb kanyarok nélkül, egyetlen mederben folyik keresztül a falun. A Bársonyos menti utak áradások idején, évszázadokon át szinte járhatatlanok voltak. A patak a XIX. század végi szabályozása után is gyakran kiöntött. Különösen nagy árvíz volt a faluban Az 1939-es árvíz a mai Rákóczi utcában 1909-,

1913-, 1939-, 1940- és 1941-ben, nem kímélve a földeken lévő termést, a község házait. A védőgátak folyamatos javítása mellet, a végső megoldást a patak újbóli szabályozása jelentette, amit állami segélyből 1943-45 között valósítottak meg. (Ekkor csapolták le a település belterületén a Békástó földterületet is.) Ezt követően a kiépített magas védőgátak jelentősen csökkentették az árvíz lehetőségét, ami utoljára Védekezési munkálatok az 1940-es árvíz idején 1970-ben veszélyeztette komolyabban Onga lakosságát. Sokan a lassú folyásával hozzák összefüggésbe a Bársonyos nevet. Pesty Frigyes a XIX. század közepén viszont két érdekes néveredetről számol be, amelyeknek nem sok köze van a valósághoz. Az egyik változat szerint I. Endre magyar király a patak mellett verte meg Henrik német császár seregét. A magyarok üldözték a németeket, akik, hogy gyorsabban menekül- A volt malom helye a Helylen tanyánál 1998-ban jenek, elhajigálták bársony öltözetüket. Innen kapta volna a patak az elnevezését. (Ez a változat a Vértes-hegység Képes Krónikabeli néveredet-magyarázata alapján készülhetett.) A másik elbeszélés szerint egy Bársonyos nevű magyar vitéz őseink idejében nehéz fegyverzetében keresztül akart úsztatni a nem túl széles, ugyanakkor iszapos patakon, és belefulladt. Szerencsétlen halála után a patakot róla nevezték el Bársonyosnak. Pesty azt is megemlíti, hogy korábban Arany néven emlegették az itt folyó vizet. A Bársonyos és a vasútállomás között volt Onga régi temetője. Ennek helyén egy Kegyeleti park került kialakításra, ahol többek között a Darvas család régi sírkövei kerültek elhelyezésre. A Faluvédő Egyesület 1996-ban állította az itt látható kopjafát. A kopjafa 1998-ban

10. ÁLLOMÁS: ONGAÚJFALU A középkorban önálló, népes település volt Onga szomszédságában Újfalu. A mai Ongaújfalu területén a XV XVI. században Ongánál nagyobb határral és több portával, nagyobb népességgel rendelkezett. 1427-ben az összeírt kapuk lajstroma szerint Újfaluban 70 portája volt a birtokosoknak. A Perényi családnak 30, Brankovics Györgynek 40 portáját írták össze. Újfalu ahogyan a korban nevezték, Szikszóújfalu templomát a XIV. századot követően építették. A XVI. században a település reformátussá lett, s az itteni református eklézsiának lett filiája Onga. 1588 októberében Rákóczi Zsigmond egri főkapitány Újfalu és Szikszó között verte meg Szinán budai Az újfalui pusztatemplomról szóló vármegyei feljegyzés pasa seregét. A török e csata után perzselte fel Ongát és talán Újfalut is. A török hódoltság alatt a település veszített korábbi jelentőségéből. Amikor 1682- ben a törökök Kassa ellen vonultak, Szikszóújfalut teljesen felégették. Az egykori település helyét az 1990-es évek végén sikerült megtalálni a mai Ongaújfalutól északra, a szántóföldön. A falu maradandó épületeinek, tehát a templomnak és a kőből épült nemesi udvarháznak sem maradtak fennálló falai. Mindössze omladékok nyomai figyelhetők meg a templom és az ettől nem messze található nemesi ház helyén. A maradandó, kő építőanyag mellett a házak vörösre égett kemence tapasztásai találhatóak itt, a tömérdek korabeli cserépedény-töredék mellett. A területről több fémtárgy: balták, szekercék, kések, vas ekepapucs, szögek, zsanérok is előkerültek. Érdekesebb darabjait képezik az itt előkerült tárgyaknak az együttesen felbukkant XVI. századi dénárok, illetve egy domborművű XV. századi bronz könyvsarok, amely egy vallásos témájú könyv dísze volt. Az újfalui kastély eredeti tulajdonosa valószínűleg a Darvas család volt, és talán tőlük bérelte a Kiszely család. A XIX. század végén itt lakott a falu egyik legnagyobb bérlője, Kiszely Albert. A klasszicista stílusjegyeket magán viselő

kastélyt 1892-ben eladták a Munk családnak, akiktől a zsidótörvények meghozatala után az épületet elvették. A háború után a kastélyt a család visszakapta, de 1951-ben az államosítások során másodszor került ki a Munk leszármazottak keze közül. A műemlék jellegű épület ezt követően a tsz kezébe került, és gazdasági célokra használták. A Darvas családnak Ongán két kastélya volt. Az egyikben Darvas Béla és Imre lakott Újfaluban. Ezt Darvas Imre halála után eladták a Munkoknak, és Darvas Béla beköltözött Ongára. Az ongai kastélynak ma már nyomai sem látszanak, és azt sem tudjuk pontosan, hogy a ma is látható újfalui kastély mennyiben köthető az itteni hajdani Darvas kastélyhoz. Az ongai és újfalui Darvas kastélyok a XIX. század végén A kastély 1998-ban

11. ÁLLOMÁS: A TURUL ÉS KÖRNYÉKE A Turul 1998-ban 1931. október 11-én József királyi herceg avatta fel a dicső múltú 34. gyalogezred emlékoszlopát Borsod és Abaúj határán. Darvas Béla ongai földbirtokos adományozott földet az emlékműnek az ongaújfalui parton. Ligeti Miklós szobrászművész készítette a hatalmas turulmadarat, a pogány magyar ősök szent madarát. Az emlékmű 12 méternél magasabb, haraszti kemény mészkőből készült, míg a Turul bronzból. Gyöngyszeme volt az osztrák-magyar ármádiának a Vilmos császárról elnevezett 34-es gyalogezred, Kassa háziezrede. Kétszáz éven át, III. Károlytól IV. Károlyig, Abaúj és Borsod vitéz fiai vitték diadalról-diadalra ezredzászlaját; Sziléziában és Lombardiában, Gácsországban és a Brenta völgyén, ezerszám hullottak el és haltak hősi halált a világháború vérzivatarában. olvashatjuk egy 1932-es vármegye történetét taglaló monográfiában. Az emlékmű a II. világháború után eltűnt helyéről, és a szocialista korszakban nem lehetett újból felállítani. Erre csak 1990. október 10-én kerülhetett sor, amikor is Onga, Arnót, Felsőzsolca és Szikszó települések, illetve számos társadalmi szervezet együttműködése révén a Turul visszakerült oda, ahová az elődök szánták. Az új szobrot Pócsik István szobrászművész készítette, és Für Lajos akkori honvédelmi miniszter avatta fel. Az említett négy település közösen minden évben itt emlékezik az 1956-os forradalom és szabadságharc eseményeire. 1848 decemberében Mészáros Lázár, a Batthány kormány korábbi Mészáros Lázár hadügyminisztere december 28-án Szikszó és Onga A Turul 2001-ben között, valahol itt a mai Turul alatti dombon, az országút mellett próbálta Kassa felé visszaszorítani Schlik osztrák csapatait. A magyar hadvezér így írt erről visszaemlékezéseiben: A Szikszó előtti szőlőkkel beültetett magaslatra helyezém