A FEKETE KÖRÖS ÉS VIDÉKE.

A FEKETE KÖRÖS ÉS VIDÉKE. IRTA: MÁRKI SÁNDOR. NAGYVÁRAD, 1877. KIADJA HŰGEL OTTÓ.

A Nilus forrásának fölfedezésére intézett kísérleteket feszült figyelemmel lessük, s a mellett nem vesszük tudomásul, hogy még csak egyik mindennap előttünk levő hazai folyócskánk eredetével sem vagyunk tisztában. Igaz, hogy amannak kutatása világtudományossági horderővel bir, melynek szerencsés befejezése talán kiszámíthatatlan értékű leend egy egész földség jövőjére nézve; de az meg nemzeti becsület kérdése, hogy saját honunknak legutolsó göringyét is ismerjük, legalább törekedjünk ismerni. S az idő, melyet az első pillanatra oly jelentéktelennek látszó Fekete-Körözs tanulmányozására forditunk, bizonyos tekintetben nem mondható kárbaveszettnek. A priori állíthatjuk ugyan, hogy műveltségtörténeti értéke nincs, s hogy az ipart, kereskedelmet, közlekedést stb. ma sem, ezután sem viheti előre: de a posteriori oly dolgokról győződhetünk meg, melyek odadobott itéletünket felületes gyanánt bélyegezhetik meg. Mert téves, nagyon téves fölfogás azt gondolnunk, hogy e kis viz a környékén élő mintegy 200,000 ember életviszonyaira épen semmi befolyással nincs. Van e völgynek, e vonalnak fontossága, mint azt a csekély számú történeti emlékek előzetesen is bizonyitják, a napi tapasztalatok pedig czáfolhatlanul igazolják. Vegyünk példát a legközelebbi időből. A tavalyi áradások annyira elkeseritették a védőpartjaikban már nem bizó doboziakat, hogy komolyan uj telep, uj falu alapitásáról gondolkodtak; nem figyelemre méltó tényező-e az, mely negyedfélezer embert képes volna megszokott helyéről, szülőföldjéről kimozdítani? És számitáson kivül hagyhatunk-e oly elemet, melynek habjai, minden szabályozás daczára, évenkint több ezer kilométert borítanak el, s több ezer forintra menő kárt okoznak? Ez értekezés folyamában elég alkalmam lesz oklevelekkel kimutatnom, mily befolyással volt e vizecske egyes vidékek képének megváltoztatására; látni fogjuk, hogy az e vidéki magyarság első lakhelyei az ő mentében keletkeztek; fölmutatom óhajtom legalább fölmutatni mily szerepet vitt a környék lakosainak műveltségét illetőleg, mint határozta meg hajdan legalább azok foglalkozásának minőségét; ki fogom emelni mint védelmi vonalat, szóval oly adatokat remélek összehozni, melyek e folyócska lenézőit hiányos jegyzeteim daczára is oly nézetre birhatják, mely annak műveltségi feladatát többé nem vonja kétségbe. Minthogy a vidéknek csak egy részét ismerem, teljes közvetlenséggel mindenütt nem szólhatok; ügyekezetem azonban oly forrásokra szert tenni, melyek e még ki nem meritett tárgyat sok tekintetben fölvilágositani képesek s részben ismeretlenek. Mi a tárgyalást illeti, a történelmi tényeket mindvégig a földrajz adatainak társaságában óhajtom előadni, ámbár e szándékom keresztülvitelét gyakran legyőzhetlen akadályok gátolják meg. A Fekete- Köröst inkább azon hatásban vizsgálván, melyet szomszédos vidékére gyakorol, természetesen kevésbbé akartam pusztán vizrajzot készíteni, mint inkább emerről eszközölni vázlatot. Most már ezen átalánosságban, de talán nem fölösleg mondott megjegyzések után, áttérhetek tárgyamra. I. A budapesti délkörtől épen 3 35 -re 1 vagyis Ferrótól 39 19 5 36 -re s a szélességnek 46 17 49 -e alatt van a Kukurbita-hegy, 2 melynek nyugati oldaláról mintegy 1260 méternyi (4000 ) magasságban 4 csermelyből ered az Iszvoru-Biheri, mely az alatta elterülő Pojána fás vidékén lép először emberek szeme elé s ugyanott egyesül a hozzá délfelől 1424 ½ méternyi (4508 ) meredekről rohanó kis patakkal. E legkeletibb ágak jelzik a Fekete- Körös kezdetét, mely tehát Biharmegye legdélkeletibb szögletében fakad s mint látni fogjuk, az ujabb szabályozások következtében dny.-i sarkábau egyesül az Uj-Körözszsel, ugy, hogy 1 Gaszner Lőrincz térképe Biharmegyéről, kiadta Görög. 2 Hunfalvy. M. o. term. visz. leir. I 62. l.; Gaszner 46 31 7 r-e teszi. (U. o.) Ptolemaeus kiadójánál (Velencze 1562.) a 28. táblán közölt térkép szerént a F. K. a hossz. 45 40 -e és a szél. 47 30 alatt ered.

azt a csekély vonalat leszámitva, melyet Nagy-Zerénd és Fekete-Gyarmat, tehát Aradmegye határának egy részén keresztül fut meg, most már teljesen Biharmegye folyójának tekinthetjük. Az előbb emlitett két csermely, elragadóan festői tájról kiindulva 3, ny.-i irányából Szelistyénél, mely Pójánáboz legközelebb esik, é.-ny.-ra fordul s Kerpenyétnél a Kukurbitától dny,-ra eső 1539 méter (4871 ) magas Zanogáról csörgedező csermelylyel fog kezet, mely előbb szintén dny.-ra, utóbb azonban kissé é.-k.-re foly. de a találkozástól kezve békésen haladnak együtt é.-ny.-i irányban. Pedig vetélytársak. Mert mindketten számot tartanak azon dicsőségre, hogy a bihari kis Nilus eredetét az ő forrásuknál keressük s a zanogai vizcseppek azzal érvelnek maguk mellett, hogy a történet és nyelvészet az ő elsőségükre szavaz, mert a bölcsőjüknél álló Kristyór román falucska neve szoros atyafiaságra mutat a Crisius-névvel 4. A két patak, még mindig nem tudva, mit tartson egyik a másikról, Vaskoh felé ballag, útjában fölveszi a Kalugyer, majd a Szohodol felől jövő csermelyt és Sztejnél irígy szemeket vet az egyesült verzári és petrilényi patakra, mely azt hiszi, hogy a Fekete-Körös létrehozásában neki is nagy érdeme van. A verzári ág Rézbányától mintegy kétórányi járására a Valea-Garlata mészkőfalából kivágott 37 1 / 10 m. magas és 12 1 / 2 m. széles barlangból bugyog ki. Folytonos vizeséseket képezve szilajan rohan 5-6 méternyi mély árkában, melynek falait nagy robajjal ostromolja s a sziklapartján haladó utat rémitően széppé varázsolja. Rézbányánál é.-ny.-ra kanyarodik s miután Fonácza és Kimpány festői vidékén keresztül jutott, Sztej közelében a szegyesteli és az odább é.-on támadt valle-nyágrei patakot is magába vévén, a már emlitett 2 ággal egyesül. Rendesen e 3 vizet szoktuk a Fekete-Körös főforráspatakaiúl tekinteni; de méltó helyet foglalhat ezek közt a Petrosz is, mely Gurány és Petrosz mellett, más vonalban pedig Fericsénél bukkan föl először a föld alól. Belényesnél az eddig elsorolt vizekhez még egy patak csatlakozik, mely a Jád forrásától nem messze ered. Melyik tehát a Körös igazi forrása? részemről nem dönthetném el oly könnyedén, mint Markovicz Mátyás szarvasi pap, aki 1748. készített leirása 16. -ában azt mondja 5, hogy a három Körös ugyanazon forrásból kétségkívül a dákoknál (románoknál) ered; ami mint látjuk, földrajzi szempontból igen pontos állitás. Az emlitett csermelyek Belényesnél kapnak egy közös nevet s ez értelemben itt kezdődik a Fekete-Körös. Eddig tart felső folyása, melyet szaggatottság és ragadó, örvénylő sebesség jellemez. Hajózásra még a legkezdetlegesebb járómüvekkel sem alkalmas; mert bár gyakran megdagad s különösen hóolvadásokkor csermelyei el-elárasztják a környéket, ágyának egyenetlensége folytán a közlekedésnek legcsekélyebb szolgálatokat sem tehet, igy pl. fát sem usztathatni rajta veszély nélkül. Ha felső folyásának határát szabatosabban akarnám megjelölni, azt egészen Sólyomig kiterjeszthetném; mert szorosa idáig nyúlik s csak itt kezdi magát higgadtabban viselni medrében. A hegyek Sólymosnál még nem szünnek meg s dombokká lapulva csak Tenke környékén olvadnak össze a siksággal. E két helység közt az eddig keményebb alkatú ágy egyszerre porhanyós, iszapos agyagba mélyed, s kavicsrétegen hömpölyög a viz egészen a görbedi patakig s a szomszéd terület sárga s igy kevésbbé müvelhető agyagja is mindinkább feketébe megy át. A Tenkéig egészben véve é.-ny.-ra tartó folyó most egyszerre d.-ny.-i irányt nyer s körülbelül Talpasnál átvevén határőri szerepét, azon tul Bihart Aradtól és Békéstől választja el. Vizeit, melyeket számára a hegyek patakjai szolgáltatnak, egyszerre pazaron közli az alfölddel, legalább áradások alkalmával; mert az ujabb idők óta Tenkétől kezdve foganatba vett szabályozások folytán rakonczátlankodásai szükebb korlátok közé szorittattak. 3 Érdekesen vázolja ez utat Schmidl; Das Bihar-Gebirge, 271. s köv. ll. 4 Ez Schmidl ötlete (67. l.); s ugy látszik, nem szerencsétlen. 266 egyuttal közli a portale (Péscere Cosiului) igen szép szinnyomatú képét. 5 Kiadta Haan; Dipl.

Mindenesetre sajátságos tünemény az, mit a Tenkéig terjedő vonalon tapasztalunk. T. i. ennek közelében, Rippánál ömlik az utolsó forráspatak a Fekete-Körösbe, miután e vizet a kisebbnagyobb budurászai, kreszulyai, pokolai, turburestyi, rossiai, sohodoli, meziádi és szelistyei csermelyek megelőzték, melyeknek folyását fölösleges, mert feledékenységbe menendő, munka volna jellemeznem. Rippa jelöli tehát a határt, hol az utolsó hegyipatak a Hollód, mely a Királyerdőből ered, gyarapitja a Körös habjait. E helyen alul kezdődik az erek és fokok rendszerre. A Körös t. i. számos kiszakadást képez, vagy inkább képezett s ezek az u. n. fokok, melyeken fölösleges vizét a szabályozások életbelépte előtt messze vidékre elszállitotta s azon helyeket nemcsak bizonyos csatornákkal látta el, hanem egyuttal áradások után mocsárokká s igy hasznavehetetlenekké változtatta. Másfelől az ekként összegyült tócsák és lápok lecsapolására szolgáltak az erek, melyek valamely lapos helyről a Körözs-felé lejtősödtek, bár sok esetben azzal többé nem is találkoztak össze, hanem ismét valamely lapályosabb helyen enyésztek el. A két vizalakulat közt azonban nem lehet szabatos különbséget tennünk, mert noha fokoknak a közép és alsó folyásban rendesen az apróbb vizszakadásokat nevezzük, mégis gyakran egész kis ágakká növik ki magukat; mire legkitűnőbb példa a Gyepes, mely miután Fekete-Tótinál elvált a Körözstől, Antnál ismét visszatér bele. Azonban előbb vessünk egy tekintetet a folyó átalános irányára. Tenkétől kezdve a Körözs d.-ny.-ra tart, majd Nagykerekinél é.-ny.-i irányt vesz föl s ezt körülbelül a sarkadi határban levő Gyegmentérig követi. Talán e pontig vehetnők közép folyását is, bár osztályozásunk nagyon önkényes és tényes eredményre alig vezethet. Helyesebb volna eljárásunk, ha az alsó és középfolyást egybekötnők; mert a kettő közt észrevehető különbség nincs, s Tenkétől kezdve egészen Szanazugig, vagy azelőtt Békésig, egyöntü jellemmel birt a teljes part hosszában. Észrevételeim tehát e két szakaszra együttesen állanak. Tenkétől kezdve le egészen Békésig némi megszakitással erdők között halad a Körös, ép ugy hatva azokra, mint befolyásolva általuk. Mert árvizek idején a Körös tömérdek fát szokott kiszárasztani, kivált ha huzamosbb ideig nem vonulhat le az elfoglalt területről; viszont a medrébe dőlt tönkök és gallyak a tutajokra s apró-cseprő gabnahajókra gyakran veszélyessé teszik a közlekedést s különösen nagy hatással vannak az áradások bajának emelésére, mivel a vizet akadályozzák, hogy medrében békén haladhasson. Valóban érdekes nézni a Körös egy-egy föliszapolt s igy viz nélkül maradt medrét; egész muzeuma az a diribdarab fáknak, melyeket sodró hatalma a legszeszélyesebb alakokká esztergályozott. Az egészet ily forgácsok borítják s kövecsekhez hasonló külsejükkel csalódásba ejthetik az őket messziről szemlélőket. Érezhetni jelenlétüket akkor is, ha a meder vizzel van tele s azért a fürdést nem épen teszik kellemessé. Részént ezek, részént az iszappal kevert agyag, mely apró gömböcskékben megkeményedve a viz idomitó kezeinek hatását tanusitja, a medre fenekén való járkálást nem varázsolják valami kellemessé; s ha figyelembe veszszük a viz sodrának azon rakonczátlanságát, mely szerént a feneket főleg árvizekkor egyévben is csaknem egészen megváltoztatni képes s azt gyakran aránylag igen mély, de keskeny árokkal barázdálja; tekintve továbbbá a fatörzseket, melyek bedőlve a Körösnek nem igen széles medrét sokhelyütt keresztben tökéletesen elfoglalják, könnyű lesz megértenünk, miért szoritkozik itt a közlekedés csaknem kizárólag lélekvesztő csolnakokra s miért teszik ki magukat nagyobb gabonaszállitó-hajók azon eshetőségnek, hogy minden lépten-nyomon fennakadjanak. Pedig a vizmennyiséget még nem is emlitettem. Mily ingadozó ez, kitünik a Szeghő Attila főmérnök ur által velem közlött adatokból, melyek szerént a Körös másodperczenkint lefolyik ápr. májusban 203.6 méter. jun. júliusban 72.6 aug. szept. 11. A rendes legnagyobb és legkisebb vizállás közt tehát igen nagy az eltérés, Tenkén felül, hol a folyó esése hirtelen történik, 3-4 méter a két szélsőség közti különbség; azon alul Fekete-Tótiig már nem egészen 3 m., minek oka ama vizveszteség, melyet a Körös főleg a

Gyepes és Kölesér medrén át szenved. Fekete-Tótinál a változás ismét nő, ugy, hogy Bélzeréndnél már közel 5 méter, mit a magas pártolások okoznak. Ettől kezdve a különbség ujra csökken s Doboznál, mig a víz szabadon folyt, csak 4 m., míg Békésnél a régi csatlakozás pontjában ismét közel 5 méterre emelkedett. A folyó szélessége szintén igen változó. Felső folyásában rendes körülmények közt keskeny s áradások alkalmával sem terül el messzire, minthogy meglehetősen beékelve és magas partok közt halad. Tenkénél 49-56, sőt 76 méterre is kitágúl; később vizvesztesége folytán mindinkább szükül s Tótinál egészen 19-24 méterre szorul össze; közepes szélessége 30 méter. Ez adatok egyébiránt a mai viszonyokhoz mérve alkalmasint hibásak, mert még 1856-ból valók. Ha elfogadnók azon föltételt, hogy a középszakasz Rippától a Gyegmentig tart, akkor oly távolságot nyernénk eredményül, mely a görbületeket tekintve 17,838, az átmetszésben pedig 11,663 ½ a méterrel egyenlő. Láttuk, hogy az Iszvoru - Biheri 1260 m., a kristyóri ág 1539 m. s a rézbányai 606. 7 m. magasságban ered. Ha már most megjegyzem, miszerént Tenkénél a Fekete-Körös szintje 105.5 m., világos, hogy az esés a hegyig 1154.5 illetőleg 1433.5 vagy 591.2; tehát bármelyik ágat vegyük a Körös eredeti forrásvizének, igen jelentékeny különbség van az egyes számadatok közt, mi viszont a folyás eltérő sebességére enged következtetnünk. S mily viszonyokat találunk a középső szakaszban? Egy 1823-i kézirat 6 a folyónak szabályozás alá eső, tehát a hegyek lábától a sikság felé menő része egész esését 20.4. méterre, egy 1856.-i pedig 7 19.6 méterre teszi. Mily arány az lőbbihez képest! Tenkén a Körös szintje, láttuk, 105.5 m.; a Gyegmentnél 89.7 s igy az esés a középszakasznak, de ismétlem, nem szabatosan és sajátlanul nevezett részen, 15.8 m ; a felső szakaszhoz képest tehát csaknem egészen elenyésző szám ; a hátralevő néhány méter a folyó torkolatáig használtatik föl. De hol van e folyó torkolata? A szabályozások megkezdése előtt Békésvárosban egyesült a Fehér-Körössel; azután egy csatorna által torkolata a városon kivül helyeztetett el; végre a múlt évben az Uj-Köröscsatorna medrébe tereltetett s e nagy átmetszés létrejötte következtében a Doboz felé kanyargó Körös teljesen ártalmatlanná tétetett s a tömérdek bajtól veszélyeztetett dobozi határ remélhetőleg egyszer mindenkorra fölszabadult a minduntalan fenyegető áradásoktól. Az uj torkolat a Sarkad-Gyula-Dobozi határban levő u. n. Szanazugnál van s e munkálat létrejötte folytán, mely azonban még az idő helyeslésére vár, a Fekete-Körös egész vonala mintegy 2800 méterrel lett rövidebb. Hogy a torkolat többször változott, vagy hogy legalább nem mindenkor volt meghatározható az egyesülés pontja, arra nézve például idézhetem Birken Zsigmondot, ki 1684.megjelent munkájában 8 azt mondja, hogy a Körös a sarkadi tóba ömlik. Aki Sarkad talajviszonyait ismeri, tudni fogja, hogy bár a régi irók és térképkészitők következetesek az elnevezésben, itt nem tóról, hanem csak lapos, mocsáros helyről lehet szó, melyet épen a folyó áraradásai s közvetve a rajta átuszó erek képeztek. Egyáltalán mind az emlékekben, mind a határnevekben, melyek valóságosan történetbizonyitó-erőre emelkednek, igen sok nyoma van annak, hogy a Körös egész mente ugy szólván folytonos mocsár volt. Hogy épen a sarkadi tónál maradjak: ma azon vidék müvelésre teljesen alkalmas és vizet csakis áradásokkor lát, a nélkül, hogy azt akár ereiben, akár laposaiban megtartaná. Igazán tanulságos az, néhány évtized alatt mint megváltozhatik egy vidék képe! Fogalmat ad erről Szalárdy János, ki Siralmas Krónikájában 1636-ról igy ir: Annyira elszélesedének (Szalontánál) egynéhány mfdön (a törökök) és lápokra, vizes, sáros, 6 Dissertatio stb. Huszár Mátyástól 59. l. 7 Bodoki előterjesztése 68. l. Hunfalvy. (M. o. term. v. leir. III. 400.) Békésig az egész esést 1343 méterre teszi. 8 Der vermehrte Donau-Straud. Nürnbeg. 12.; 231. lap

helyekre vergődének, hogy némelyek néhány hetek alatt is alig verekedhettek ki belőle. Sokak mind lovastól a lápokba holtak; sokaknak lovuk odaholt s maguk a szigetekre kiverekedvén, a nagy rétség közül ki nem hatolhattak; a parasztság is azon őszön az vizeknek tisztásin hajókon járnak és kereskednek vala!! 9 stb. Pedig ugyanott azt is emliti, hogy most a nagy szárazságban (az utak) az erdőkön is inkább mindenütt szárazak és a Fekete-Körös és a többi folyóvizek is meggázolhatók volnának s minden impedimentumokkal, hadinehézségekkel szabadon mehetnének. A helynevek közt igen számosat találunk, melyek a mocsáros, árvizjárt vidékeket igen szembetűnően jellemzik 10, illetőleg juttatják eszünkbe. Ezen helyneveknek müveltségtörténetileg igen fontos szerepe van. Hogy kiegészitsem az általános rajzot, mely hivatva volna tájékoztatóul szolgálni a Fekete-Körösről különféle szempontból mondandó dolgokra nézve, röviden föl kell még sorolnom a mellékvizeket is, melyek a közép és alsó folyáson csatlakoznak az anyamederhez. Ezekről meg kell jegyzenem, hogy mai-napság már inkább csak földrajztörténelmi emlékek, melyek a természettől, vagy inkább a körülményektől számukra kiosztott föladatok megoldására képtelenek; mert, mint eddig is jeleztem, csermelyek többé alig gyarapitják a vonal e részén a F.-Körös tömegét, az annak kevesbbitesét hajdan közvetitett ezek pedig most már a szabályozási munkálatok áldozatai lettek. A jobb parton első volt a Gyepes, mely hivatva volna, hogy e vidék háztartásában jelentékeny tényezőül szolgáljon, különösen hogy a malomipart emelje, ha a környék lakosai elég erélylyel (értem akarattal és pénzzel) bírnának azt csatornává kiképezve ujra megnyitni. Most t. i. mind eredeténél, mind végénél el van gátolva. A szabályozó munkálatokban igen fontosnak tekintetett, mit tulajdonságai folytán a legnagyobb mértékben meg is érdemelt. A nyárlói csermelyen kivül mindjárt kezdetben egyesült a görbedi patakkal, alább pedig a Szarakucával. Ugyancsak a Fekete-Körösből szakadt ki a történetileg is emlékezetes Kölesér, továbbá a Szalontai és Pósa-ér; végre az alsó folyásban a Fás-ér s az ujabb szabályozásoknál nagy figyelemben részesült Büngösd. Kisebbek: Herpát, Sárd, Büdöskő, Gyegment, Óvár, Ibrány. Balról az 5 csermelyből támadó és sajátságos hálózatú, a Fehér- és Fekete-Körös közt összeköttetést eszközlő Tőz a síkság első jelentékenyebb vize, melyről ott kell majd megemlékeznem, ha az e vidéki magyarság történetét kutatom. Ez nem kapott, hanem adott vizet a Körösnek, még pedig a Szartossal s ismét ez a Dalom-érrel egyesülten. Ugyan e hálózatba tartozik a Takatér, Kerülősi és Ágyai csermely. Egyéb apró éren kivül nevezetesb még a Barakonyi-patakkal bővülő Leveles, mely nem annyira vizmennyisége, mint inkább helyzete által okozott gondokat a szabályozást vezető mérnököknek. Kisebbek: Gyarmat-fok, Keszi-fok, Hajórut, Sebes-fok, Korhány, Kölgyes, Begyesér stb. Ezek főbb mellékfolyói a Fekete-Kőrösnek, mely különben valamennyi Körös közt legrövidebb, t. i. 258 kilometer, vagyis közel 26 myriaméter (34 mfd); ez összegből nincs leszámitva a Szanazugtól a mult év óta holttá lett Körös. Viszonylagos hossza 103,5 kilometer (= 10.3 = 13.65 mfd) lévén fejlődése tetemes, mert a kanyarulatokra az egész vonal felénél jóval több esik. Vizkörnyéke főként Biharban, továbbá Arad és Békésmegyében létező vagy létezett csermelyeket, patakokat és ereket foglal magában s terjedelme összesen 3638 kilometerre tehető (53 mfd.) A sok kanyarulat, a partok és a fenék hullámzó alakulata, az eset gyors csökkenése a sikság-felé, s egyéb külső viszonyok, melyek a gyakori áradásnak megannyi okozói, már régen éreztették annak szükségét, hogy e folyó szabályoztassék. Azon körülmény, hogy a Fekete-Körös mentén, mint látni fogjuk, néhány kisebbnagyobb vár állott fenn, már bizonyos vizmunkálatokat tételez föl; mert, kivált lapályosabb 9 Id. h. 112. 10 Pl. Balta cselimare és Szeti sajgó meru Szintye, Zsombók Fek. Gyarmatnál stb.

helyeken, hol az erődöket hegyekre épiteni nem lehetett, a régiek nagy gondot fordítottak váraik körülcsatornázására. Igy pl. tudjuk azt Pertáf basáról, hogy mihelyt elfoglalta 1566-ban Gyulát a leigázott földnépe egy részével legelsőben is a folyók rendezéséhez látott és a várat újból kezdé megerősíteni; müködésében oly módot követve, hogy a Fehér- és a Fekete- Kőrösökből az egész város környékét ujabb vizvezető árkok ásatása és gátak hányatása által annyira megerősitette, hogy a várhoz közeliteni sem lehetett. 11 A szalontai erőd sánczárkai vizöket a Kölesérből nyerték s e csatorna Szalonta keleti oldalán ma is látszik. Ugyanez áll a sarkadi Peckesre nézve, hol a Miső-ér kanyarulatai köttettek össze. Egy kis utánajárással e tárgyban igen sok példát lehetne fölhozni s előleg ép azon következtetésre jutunk, mit a posteriori is elérnénk, hogy t. i. minden e folyó környékén létezett vár vagy magából a Körösből, vagy annak valamely eréből vezetett sánczaiba vizet. Mindezek azonban tulajdonképi szabályozásoknak nem tekinthetők; sőt ugy látszik, épen oda czéloztak, hogy állandóvá tegyék a folyó kiöntéseit, mert ekként a védelmezett hely tájékát hitték biztosítva. Mikor indultak meg tervszerü és pedig gazdasági tekintetből foganatba vett munkálatok? egészben véve határozott választ nem adhatok. Ugy látszik, hogy első hatásosabb kisérletek a mult század végén történtek. Igy pl. Bihar megye 1792. jul. 2 8. tartott közgyüléséből intézkedett, hogy Tóth mérnök Békésfelé a Fekete-Körös szabályozására 1 mfdnyi csatornát ásson 12. 1809. okt. 26. a sarkadi lakosok köteleztettek a Körös-csatorna tisztántartására. Ugyanazon városnak 1801.-i térképén már egy régi kanális is emlittetik. 13 Az anyameder aradmegyei részének igazítása 1843-ban kezdetett meg s 1847 végéig 12 átmetszés hajtatott végre; 1850. a munka ujra megindulván, 1856-ig 11 uj átmetszés készült el 14. Ugyanezen 1856. évben a helytartótanács 13,824. sz. intézményével az egész vonal fölvételét rendelte meg s 1857. a munka csakugyan egész erélylyel megkezdetett. 15 Szabályozás tekintetében a Fekete-Körös két főbb szakaszra van osztva s a feladat négy társulatra bizva; t. i. középfolyása az aradmegyei és nagyszalontai, alsófolyása az alsó-fehér-körösi és hosszufoki társulatra. 16 A teendő e folyó rendezése körül még ilyen sok, s bár legujabban a munkálatok nagy lendületet vettek, a siker ma sincs teljesen biztositva; hogy azonban a már elért eredmény a fáradozásokat eléggé jutalmazza, talán azon rövid adatból is kitünhetik, hogy mig a szabályozás megkezdése előtt az összes viztömegnek csak 1 / 10 -e folyt le a főmedderben s a többi 9 / 10 et a kitörések szállitották odább, addig rendkivüli eseteket kivéve, most az egész egy ágyban hömpölyög tovább. Lényeges befolyással bír erre azon körülmény, hogy a meder mai hossza a szabályozás előttinek 62 ½ %-a. Kit az egyes átmetszések érdekelnek, azokról lényegileg még mindig helyes áttekintést nyerhet Hunfalvy nagy müvében: Magyarország term. viszonyainak leirásá -ban, hol azok a III. kötet 408-410. lapján részletesen felsoroltatnak. A Körös eddig több kárt tett, mint amennyi hasznot hajtott; a kártételnek a szabályozások előbb-utóbb elejét fogják venni, de egyuttal tökéletesen semlegességre is kényszeritik e folyót, hacsak nem módosulnak a környék gazdasági és ipari nézetei, minek bekövetkezése adott viszonyok közt, illetőleg a népesség szelleménél fogva, nem egyhamar várható. Különösen két szempontból lehetne értékesiteni az e mederben fekvő holt tőkét. Az 11 Mogyorós: Gyula hajdan és most. 1858. 74. 75. l. 12 Magyar Hirmondó, 1792. II. 143. 13 Mindkettő a sarkadi uradalom irattárában. 14 Kisjenői uradalom. Pest, 1861. 11. l. 15 Bihar, 1869. 100. sz. 16 Mind e társulatok müködése a gyülésekről külön-külön kinyomatott s általam is használt jegyzőkönyvekben van vázolva; ezek azonban inkább csak a kezelésre vonatkoznak.

egyik olyan öntözésre szánt csatorna-rendszer megteremtése, mely hálójába vonná a szárazság esélyeinek minden lépten-nyomon kitett vidék összes szántóföldjeit és legelőit. Fontos körülmény, hogy főleg az alsó parton tulnyomólag nagybirtokok terülnek el s igy e rendszert az érdekelt felek hamarabb léptethetik életbe, mint feljebb, hol a kisbirtokosság uralkodik, hol tehát egy-egy ily vállalat kivitelénél százak édekeit kellene kibékiteni, mig amazok saját tagjaikon jóval kevesebb számu nehézségekkel, bár mindig csak igen sok áldozatkészséggel foganatosithatnák ezen, a külföldön ezredek előtt is becsült áldást. Nálunk azonban, hol különben minden más téren annyi fogékonyságot tapasztalhatni az idegenszerű iránt, a mezőgazdaság még mindig nemzeti tulajdon, a maga ősi egyszerűségében; s igy legalább a kisebb birtokosok részéről, nem nagy jövőt jósolhatunk az öntöző csatornáknak. De más módon is lehetne hasznot húzni a Fekete-Körösből, értve annak közép- és alsó folyását. E két szakaszban a viz jelenleg csak 2 malmot foglalkoztat; t. i. Tenkénél és Gyantánál van egy-egy egyszerü alácsapó kerekü. Pedig Verner Ferencz mérnök számitása szerint 17 a kiásandó Gyepes-csatorna (Tenke M.-Berény) 12 hatköves malmot könnyen elhajthatna s igy 72 követ folytonosan mozgásban tarthatna. Mindig figyelemreméltó volna ez eredmény, ha csekélyebb távolságot vennénk is föl. E környéken, a sikságon néhány gőzmalmot kivéve, most is a sok vesződséggel járó szárazmalmok használtatnak, míg a felső szakaszban a hegyi patakok számos apró felülcsapó malmot foglalkoztatnak; igy ezek közt a Hollód vizén levő azért érdemel emlitést, mert Vulkán püspök azt egyenesen szegény tanulók segélyezésére épittette 18 Hogy azonban a közép-folyásban sem uj dolog a vízimalmok létele, bizonyitja azon eset, 19 hogy a XVII. század egyik évében száraz nyár lévén, Léri nevü nemes a Kölesér torkát elgátolta, hogy az igy nyert vízzel a Körösön levő malmát szakadatanul működtethesse; a szalontai hajduk azonban, hogy várárkuk ki ne száradjon, a gátat lerombolták s Lérit meggyilkolták. Vagy pl. mig Sarkadon most egyetlen vizimalomra sem akadunk, e városnak 1801-i térképén több van megnevezve, részént a Körösön magán, részént mellékágain. Hogy az öntöző- és malomcsatornák együttesen is létesülhetnének, bizonyitgatni talán fölösleges. A Körös nagyobb mértékben még két úton jövedelmez. Faúsztatás és halai által. Az előbbi nem-régiben némi emelkedést tanusitott, s tüziépület- és szerszám-fák szállitásánál elég fontossága van, mert a közlekedési utak a folyó mentén még mindig igen kezdetlegesek és költségesek. Az usztatás 3 alakban divatozott: 1) 7 8 öl tüzifa kasban bocsáttatott vizre. Ez eljárás, amennyiben az árvizeket fokozni képes, ma már elavult 2) darabonként, midőn t. i. 2-300 öl fa egy csoportban, de minden összeköttetés nélkül eresztetik alá. Most is gyakran előfordul; de napjai meg vannak számlálva, 3) lápszállitással. Ez esetben 5-6 darab 2-3 öl hosszú tölgyfa összekötve, csoportosan uszik. Minthogy könnyen lehet kormányozni, a mederre nézve kevés veszélylyel jár. A szomszédos vármegyék rendeletileg már megkisérlették szabályozni a faúsztatás gyakorlatát, de végleges megállapodásra tudtommal még nem jutottak. Ami a halakat illeti, a potyka, csuka, harcsa, kecsege, süllő leginkább elő szokott fordulni. A halászat joga kevés jövedelmet hajt, részént a kevés fogyasztás, részént a kellő ellenőrzés hiánya miatt, mi főleg áradásokkor ér tetőpontjára. Hajózás tekintetében a folyó egészen jelentéktelen. Néhány gabonaszállitó bárka ugyan, kivált magasabb vizálláskor, szerencsét szokott rajta kisérteni, de nem igen jó eredménynyel, mert az apadás a főmederben hirtelen bekövetkezvén, a továbbhaladás meg van nehezitve, vagy épen akadályozva. Kisebb csolnakok csak 3-4 személyre számitva, főleg a halászatra való figyelemmel, sürübben fordulnak ugyan elő, de komolyan alig 17 Bihar, 1868. 23. sz. 18 U. o. 1869. 67. sz. 19 L. Rozványnál, N.-Szalonta tört. 44. l.

sorolhatók a közlekedés eszközei közé. Igazi lélekvesztők. A folyót többhelyütt szegélyző erdők adják anyagukat, azon 2-3 öl hosszu szálfához, melyet kivájva s hozzá egyetlen darab szeget sem használva, habokra bocsát a kevéssel is megelégedő környékbeli. Hogy egyébiránt e kezdetleges járómű régen divatozik, azt az ész okain kivül egy-két történeti adat is bizonyitja. Igy olvassuk pl. egy 1620-bóli tanúvallomásban, hogy egykor a Békésiek Hajókon jönnek vala fel-fel az Erdőre 20, hogy az 1636. szalontai ütközet után a környékbeliek csolnakokon keresgélték a mocsárok közé rekedt törököket stb. De oly időben, midőn a kiöntések egyes vidékeket csaknem állandóan elkülönitettek egymástól, a közlekedésnek ezen, bár oly gyarló eszközét itt nélkülözni nem is lehetett volna. Igy Sarkad és Gyula közt, hova a régi térképeken rendesen nagy tó van rajzolva, számos hajóút, rév stb. neve maradt fenn mai napig, midőn e téren már kövér szántóföldek és legelők diszlenek. Ugy látszik, hogy mindazon csekély előnyt, melyet a víz nyujt, a régiek ismerték, még pedig alkalmasint fokozottabb mérvben. Mig most, a Körös vize ugy szólván holt tőke, mert a halászati s más jog apró-cseprő jövedelmei emlitésre sem méltók, Maróthy János és László már 1418. arról panaszkodik a csanádi káptalan előtt, hogy néhány birtokostársuk tőlük a Fekete-Körös vizét jogtalanul elfoglalta. 21 Ez adat olvasásánál alkalmasint a vámszedés élvezetének háboritására kell gondolnunk. Egyik mellékfolyóról egész határozottsággal tudhatjuk, hogy e vámszedés, melyet az akkori szárazföldi közlekedésnek sanyarú volta elég jövedelmezővé tehetett, legalább a viszonyokhoz képest, a Köleséren és Korhányon divatozott; mert Báthory Boldizsár felhatalmazza a Kölesértt letelepedett 300 hajdut, hogy e vizeken vámot szedhessenek. Az eddig érintetteken kivül van a Fekete-Körösnek még néhány, számba alig vehető haszna. Igazságtalan volnék azonban, ha az elsőt, melyet emliteni fogok, teljes közönynyel hoznám föl. Mert ha ma nem nyujthat is keresetágat a Körös fövenyében rejlő aranypor keresése, kétségtelen, hogy hajdan nem egy nyerészkedő emberben élesztette az a kincsvágyat. 22 Egykét czigánycsalád időtöltésül talán most is remél ily mosás utján aranyhoz jutni; de ez komoly foglalkozás tárgyát többé nem képezheti, mert a ráforditott munka sohasem állhat arányban az utána remélhető jövedelemmel. Voltak-e hajdan ex offo aranymosók, csak gyanithatom; de azon körülmény, hogy pl. Tauri István a maga Stauromachiájához még 1519-ben tett jegyzete szerint 23 a Körös nevét az arany görög nevétől származtatja, bár könnyen fölmerülhet bennünk afféle kétely, valjon nem inkább szónyomozási játékkal van-e itt dolgunk, ezen gyanitásnak némi alapot ad. 24 Több figyelemreméltó volna a homok, mely néhol a folyó medrében, gyakrabban azonban és jobb minőségben, de még mindig csak kis foltokban a partokon fordul elő; úgy tudom, hogy épitkezéseknél, főleg a vízből kikotort, nem sokat ér. Ki Biharmegyének mostani térképét szemügyre veszi, azonnal fölismerheti, hogy délen a közigazgatási terület határvonalát Fekete-Tóttól kezdve Sarkadig igen csekély eltéréssel a Körös képezi. Mindenesetre a legokszerübb eljárás az, hogy a határokat lehetőleg állandó, tehát jobbára természeti jegyek által kell feltünővé tenni. Ily állandó jegy egy folyóviz pl. a Fekete-Körös. Ez jelenleg élesen elkülöniti Bihart Aradtól s részben Békéstől; hogy hajdan Zarándnak is határt vetett, azt alább oklevelekkel igazolva ügyekezem kimutatni. Annyi mindenesetre feltünő körülmény, hogy akármily politikai viszonyok állottak elő, a 20 Maró erdő. Haan, Dipl. 224. 21 Haan, Békésm. hajd. I. 313. 22 A folyókban föveny és por közt aranyat enged keresniök a czigányoknak és románoknak. (Approb. Const. Pars II. Tit. XVI. Art. IV. 166. l.) 23 Kiadta Engel, Monum. Ungr. Bécs, 1809. 452. l. 24 Fényes szerént (Magyarorsz. leirása, IV., 48) Vaskoh táján a Fekete-Körösből borsónagyságu aranyat is mosnak.

terület változásai csak az egyik és pedig bal oldalon mentek véghez s azt látszanak mutatni, hogy folyónk elég nevezetes akadály volt egyes törvényhatóságok nagyobbodása ellen, mi ismét a vízi közlekedés nehézkességének legközvetlenebb okozata. Hiszen még e század elején is mindössze csak 2 postaút vezetett keresztül a Fekete-Körös közép- és alsófolyásán! II. Regényes, de szegényes tájak azok, honnan a Fekete-Körös útjára indul. A Biharhegységben fakadt e víz s a Moma-Kodru lábait locsolgatja. Az első a Sebes és a Fehér-Körös közét ágazza be s igy jobbról balról szegi a Fekete-Köröst. Két részre oszlik; a Gajna délfelé, a Vladeasa (olv. Vlegyásza) é.-felé vonul. Amaz Körösbányától Petroszig halad s ez az igazi Biharhegység; emez a Petrosz és Fekete-Tó közti vidéket foglalja el. Magasság és földtani alakulat egyaránt megkülönbözteti a két részt; az északi magasabb is, tömegesebb is. Második hegyvidék a Moma-Kodru. A Fekete-Körös balpartjától a Fehérnek jobboldaláig hullámzik. A Moma-hegytől kezdve é.-ny.-i irányban mind a Biharral, mind a Fekete-Körössel párhuzamban, más ága pedig legyező alakjában lapul el a folyó és a sikság felé. A VII. fejezetben emlitendő rengeteg tölgyerdők e hegységből indulnak ki. A két vidék békéltetője a Gyálu-Mare-nyereg. Az kapcsolja őket össze. Pedig nem igen egyezik meg a természetök. A Biharnak a Fekete-Körösfelé lejtősödő része édes és félsós vizből lerakodott neogén, homok, agyag, kavics stb. köpönyegbe burkolódzott. A Moma- Kodru megfelelő ága porfiros testét pala- és homokkő-réteggel palástolja; igaz, nem mindig nagy sikerrel, mert a porfir is gyakran kikandikál. Odább azonban változik a viselet; Sólyom és Jánosfalva közt már meredek liaszféle mészkő a homokkő burokja; alig tud rajta keresztül törni a Körös. Vaskoh, Brieny, Menyháza és Restyiráta táján Karstnál karstabb mészkősziklák emelkednek. A mészkövek a Bihar-hegységben is nagyszerü barlangoknak adnak tanyát. Négy ilyen barlang valóságos történelmi bizonyság: egy történetelőtti kor élőlényeiről hoznak tudósitást. Igy a pesterei, oncsászai, fericsei és fonácai ősállatok csontvázainak muzeuma. Pesterén 3 ősmedve, hiéna, kutyaféle és görény, Onczészán barlangi medve, ökör, Fonácán medve, juh, Fericsén medve lakott hajdanában. Embernek nincs nyoma. Tájképileg és földtanilag egyaránt érdekes területek e hegyek; talán régészetileg is; a két első szempontból már történtek kutatások; az utolsónak, ugy látszik várnia kell. 25 A vasércet is bőven tartalmazó hegyvidéktől kiérve, az alföld eleinte soványabb, sárgás, azután, az alsó vidéken, esőváró fekete agyagföldet találunk. Ezen talajbeli viszonyok közt a korhany jelenléte a történetbarát figyelmét is megérdemli, mert az csak ott szokott képződni, hol emberi kéz müvelése alá jött kiszáradt helyek vannak; hol tehát egy elvirágzott földmivelő-élet emléke int felénk. A korhany legnagyobb terjedelmü a különben is nyolczszázados múlttal dicsekvő Doboz határában. E talaj vastagsága nem tetemes s amennyiben az alatta levő réteg sulyosabb agyag, nem nehéz a korhany termőerejét az azzal való összevegyités által termékenyiteni. 26 Gyakoriak a szikes foltok is, melyek a Fekete- Körös alsó folyásánál levő nagyszámú erek környékén leginkább mutatkoznak. Ez összeálló ásványporladék keménysége s viznemiszszasága következtében csak más agyaggal meglazítva hoz termést. Uralkodó talajnem az agyag; alsóbb rétegekben az u. n. 25 Épen most értesülök, hogy nem sokáig; a biharmegyei természettud. és történelmi egylet közösen fogja megvizsgálni. Minthogy a földrajzi momentumokat csak annyiban akarom megemliteni, amennyiben történeti vonatkozásokat kell tennem, itt beérem a legrövidebb fölemlitéssel, ugy szólván csak alkalmul használva föl e fejezetet, hogy Schmidl és Hunfalvy mindekinek hozzáférhető leirásaira utaljak. (Schmidl: Das Bihar-Gebirge, Bécs, 1863. N. 8 r., XVI. és 442 lap ; Hunfalvy: Magyarország term. viszonyainak leirása. Pest, 1865- IIik kötet, 8 r., a 270-301. lapon.) 26 Szabó József a Gazdasági Lapokban. 1858, 721. l.

szurkosföld is gyakran előjön. Dobozon Szabó József 27 1858-ban 3 méternyire a föld alatt agyagos homokban csigákat u. o. a téglavetőben gipszet is talált; a sarkadi határban a Feketeéren mintegy 1 ½ - 2 méter mélységben finom homokréteg alatt gömbölyü és igen súlyos, csak sebes folyókban csiszolódó kavicsokat mutogattak nekem, holott a messzeföldről hordott kövecscsel boritott országútat kivéve, Sarkad környékén pénzért sem lehetne látni oda való kavicsot. Mily képe volt hajdan e vidéknek! Természetes, hogy mind a domborzati, mind a talajbeli viszonyok nagy befolyással voltak a Fekete-Körös völgyében letelepült magyarok és románok összes fejlődésére. Egész más körülmények álltak a román előtt az 1540 méter (4871 ) rézbányai Tomnetek aljában, a 355 méter (1123 ) magasságban eső Lehecsényen, a 616 m. Szelistyén, mint a magyarnak a 90 ½ m. Anton (287 ); s a biróságot is könnyeben viselheti Magyar Mihály uram Sarkadon, csaknem ötszörte alacsonyabb helyen lakván, mint Oláh Togyer Kalugyeren, kinek háza a tenger fölé 43766 méterrel épült. 28 Ha csak a falvak, helységek alakulását, külső megjelenését vesszük is: egészen más a hegyvidékiek jelleme, mint az alföldieké. Ott szétszórt házak, néha egyetlen zugutcának is alig beillő nyomorult viskók állanak, nem egymás mellett, hanem egymástól néha 1-300 méter távolságban s egymás fölött 200 méter magasságban is; itt mindenütt egy kis kerttel, egy kis udvarral ellátott, meglehetős szabályossággal sorban elhelyezkedett hol nádas, hol épen cserepes házak tünnek elénk, melyek, útczába rakva, egyik helységben épen olyanok, mint a másikban, csakhogy itt belőlük talán több van, amott pedig kevesebb. Mindez a tájkép kárára történik; bizonyos, hogy az egymás tetejébe hágó román falucskák a regényest kedvelő szemet gyönyörködtetik; de ki nem ismerné föl, ha gondolkodásra és nem ábrándozásra szánta el magát, hogy minden előny a síkföld városai részén van? A Bihar és Moma-Kodru lakossága történeti és mondjuk így politikai érzékre még nem tett szert; ugyszólván minden egyén magának alkotván egy világot, melynek keretébe talán még csak a popa igénytelen személye került, sokkal inkább elzárkózik a világtól, minthogy tudomást vehetne annak menetéről. A magárahagyatottság, másrészt a szigorú képet öltött természet kifejti benne az egyed érzetét; mert másra nem számithat, saját magában ügyekszik lelni erőt, akaratot s mindent mi a megélhetéshez szükséges; de épen azért, mert egyébre gondolnia nem kell, nincsenek fogalmai a társadalomról, mint nem lehet annak, kit érdekközösség nem aggaszt s viszont alapját veti meg saját szomorú anyagi helyzetének, mert hiányzik belőle a vetélykedv, az a tulajdon, mit a csoportban-élés fejt ki, s melynek gyermeke: ipar, gazdaság, kereskedelem s műveltség. Történetet beszéltem, ha csak jelenkori ethnographiát látszottam is nyujtani. Egy néptöredék jelleméhez szolgáltattam adatot; ez a jellem lassan, de természetesen képződött, mint amily biztos menete van a legtöbb helyütt, hol hasonló domborzati viszonyok közé kerültek az emberek. S a Fekete-Körös ezen vidéke csakugyan jól eldugott táj vala minden időben; mig Erdélyhez tartozott, jobbára kivül esett minden figyelmen, mert a mellett, hogy a partium egyik leghegyvölgyesebb részét képezte, még távol is feküdt a központtól; midőn Magyarországhoz került: akkor is kevés kormányembernek jutott eszébe a szegény hegycsomó keveset igérő népét fölkeresni. Mit jelent az, hogy a fejedelmek és királyok müveltették az ott levő bányákat? Jelenti, hogy nyereségre számitottak az érc után; egyebet nem jelent; annyit semmiesetre sem, hogy a románokat eféle vállalatokkal az ipar, s ez által a társadalom és műveltség számára akarták volna megnyerni. Mig a Bihar és Moma-Kodru meglesz s az államférfiak, minden unió mellett is, respectálják a régi geographia azon tételét, hogy ama hegyek Erdély és Magyarország határán s nem az egységes Magyarországban vannak: addig jó hegymászó politikai izgatók eszközül használhatják ugyan az idevalókat, de polgárokká senki sem teszi őket. Ilyen azoknak a hegyeknek a hatása. Azt tudom, hogy 1728-ban a belényesi románok erőszakkal 27 U. o., 703. 28 Hunfalvy, id. h., 313. stb. ll.

kényszeritették visszavonulásra az aradi g. n. e. püspököt 29 a belényesi hegyszorosokból ; azt is tudom, hogy 1848-ban ők is kegyetlenkedtek néhol régibb uraik ellen, 30 hanem ez megint csak az egyének forrongása volt: egyéni boszú a várt és múlt bajokért. A magyarság sokkal kevésbbé zárkózott, amint nyiltabb is a vidék, hol lakik; ha lesz érdekes történeti adat, mit az olvasó figyelmére méltat, azt találja, hogy az a sikságra vonatkozik; a csattanósabb események mindenesetre ott mentek véghez. A szabadabb tér itt sem maradt hatás nélkül a jellemre. A románt odafönn a kopár sziklák lankasztották; tétlen lőn, nem mivelte; a magyart idelenn a gazdag termőföld elbizottá tette; hanyag lett, nem javitotta. Hiszen járt ellenség itt is, ott is; volt rosz idő itt is, ott is; de hogy szegény maradt, annak határozottan a nép az oka: itt is, ott is; mert alig volt talpalatnyi tér a hazában, mely akár a török akár a tatár, akár a király idejében békésebben fejlődhetett volna, mint ez a völgyszalag; az a teher, a mi itt meg volt, nem hiányzott máshol sem s a tájon mégis nagyobb előhaladást tapasztalunk. Érintettem már, hogy a felső folyáson hegyek szigetelték el az embereket; s érintem most, hogy a sikságon meg századokon át végtelen mocsárok zsibbasztották a tetterőt: de épen az a jótevő haladás, mit napjainkban e téren mindenütt láthatunk, győz meg arról, hogy a környékbelieknek nem jutott eszébe a természeten kifogniok; hagyták, hogy az garázdálkodjék fölöttük. S ez a természet csakugyan szeszélyes, mostoha is volt elégszer. 1858-1872.-ig az időjárásra vonatkozólag következő jegyzetek állanak rendelkezésemre, az alsó folyás vidékét illetőleg: 31 1858. eléggé kielégitő; 1859. a legmostohább évek egyike; 1860. árviz és esős; 1861. egyrészben jó, egyrészben középszerü, másrészben nagyon is mostoha; 1862. bár az egész év száraz, forró és esőtlen volt, a jobbak egyike; 1863. roppant szárazság; 32 1864. a legjobbak közé tartozik; 1865. nagy szárazság és forróság; de kielégitő termés; 1866. a jobbak közt; 1867. gazdag termés, igazi bőség; 1868. gazdagtermés; 1869. igen terméketlen; 1870. vizenyőssége miatt nagyon szomorú emlékezetü; 1871. rosz; 1872. mostoha, rosz. És máshol? Itt van 2 példa, 4 évről: Nagyzerind, Gyanta, 1859. szélvész, jég, árvíz árvíz; 1860. eső, jég, árvíz nagy jég; 1861. árvíz nagy szárazság; 1862. árvíz nagy szárazság. Dr. Kiss Ferencz szalontai orvos megfigyelése szerént 33 1871-ben a légsulymérő állásának évi átlaga 332 82 párizsi vonal; legmagasabban aug. 27 állott (337 ); legmélyebben 29 G. Kath. schem. 1864-re. 17. l. 30 Schmidl, id. h., 133. 31 A sarkadi számtartói és tiszttartói jegyzőkönyvek illető évfolyamainak 1. lapjairól kijegyezve, a bő részletek mellőzésével. 32 A szomszéd Szalontán oly gazdag termés, hogy a város ez év óta szedelőzködik össze anyagilag. 33 Bihar, 1872. 8. sz.

aug. 27. 13. (224 ). A meleg jul. 12. +35 1 / 0 1 R., decz. 16. pedig -15 ½ 0 R, s igy az ingadozás 51 0 közt történhetett. Egészen tiszta nap volt 20, borongós, világos, verőfényes 61, napfényes 70, felleges 80, esős 96, ködös 20, jéggel és darával vegyes 5, havas 13. Leginkább é.-ny.-i szelek uralkodtak, tiszta d-i szél alig fajt; Belényes táján igen gyakori szelek uralkodtak. A természeti viszonyok sorában az erdők övét későbbre hagyva, áttérek a topographiai részre, és pedig az eddig adott némi átalános tájékoztatás után s egyenesen a helységek rövid ismertetésére. Az e völgyben fekvő 198 mezőváros és folyó betűrendben igy következik: 1. Agris, 34 214 lakossal; magyarul Egres. Sovány határán középszerü bor, de sok szilva és alma terem; erdeje elég jó. Már megszünt róm. kath. templomán 35 kivül van egy nemegyesült (n. e.) temploma. 1574-ben mint török hódoltságbeli emlittetik (Egögy név alatt 36 1732. decz. 11. III. Károly Rajnáld modenai herczegnek adta. 37 2. Albest, 462 lakosa gyümölcstermelő;g. n. e. lelkészsége már 1786. megvolt 38. E falut Khán Sámuel, ki kir. Adományúl kapta, Uhlmann Mórnak adta el. 3. Ant, 1114 magyarral; a tenger szine fölött 90 ½ m. magasan. Termékeny határát árvizek látogatják, sőt a Fekete-Köröst, azért hogy szabályozzák, néha még a falut is elboritja. 1552-ben birtokosai: Kontos György, Barcsy Miklós, Sarkadi Ferencz, Chyessy Ferencz és Nyirsky János 39 1617-ben Németh Gergely halála után Rédei Ferenc bihari főispán igényelte. 40 4. Apáti, Aradmegyében, 3132 g. n. e. lakossal, kik termékeny és erdővel boritott határukon sok sertést tenyésztenek. 1219-ben már villa, külön pristaldussal. 41 Mig kath. tempoma fennálott, 42 a gyulai plébános itt levő 29 portájától 31 frt 90 dénárt fizetett. 43 Ref. temploma a törökök alatt rombadőlt. 44 Ugy látszik, e falu elrománosodott magyar helység. Azelőtt Zarándhoz tartozott. 1732. dec. 11. Rajnáld hg. kapta. 45 5. Agya (Arad), 1554 magyar I. Ezelőtt a Fekete-Körös vizkörnyékéhez tartozó Tőz árasztgatta el, kivált szénában, elég jól termő s tölgy erdejében sok makkot és gubacsot hozó határát. 46 A tatárjárás idejében népe a gyulai vár kijavitásához járult 47 1552. Biharhoz tartozott s 49 portája volt. A török alatt elpusztult ref. Anyatemploma 48 romjaiból kiemelkedett. 1732. dec. 11. Rajnáld hg. kapta; 49 most József főhgé. 6. Árkos (rom. Arcosiu), 613 román lakója különféle faszerszámot készit. G. n. e. temploma még a múlt századbéli 50 ; hajdan kath. lelkészség s birtokosa 1552-ben a váradi 34 Hol a megye nincs megnevezve, Bihar, hol mv, (mezőváros) nem áll, falu értendő. 35 Hol külön megjegyzés nem áll, ott az idézetet az illető egyh. megyei schematisokból vettem, melyek betürendes tárgymutatóival adataimat ellenőrizni lehet. 36 Szalay, Adalékok a m. nemz. történetéhez, 205. 37 Fábián, Aradmegye leirása, 209. 38 Korabinsky: Geogr.- hist.- und Produkten dexikon. Pozsony, 1786. 7. l. 39 Bielek,. Majores Hung. I. 151. 40 Szirmay, Szatmár, II., 306. 41 Váradi regestrum, 115.., Endlicher sz. galleni kiadásában (Monum. Hung. Arpadiana) 668. 1.; 118.. 669. 1.; 120.. 669. 1. 42 Arról, hogy fennállott, bizonyságot tett Békésmegye 1733-ban (Haan, Diplomatarium Békésiense, 280., a csanádi schematismus (1866-ra; 61. l.) azonban ezt elhallgatja. 43 Haan, Dipl. 175. 44 Fábián, Arad, 61. l. 45 U. o., 209. 46 Bővebben ismerteti a Jószágismertetés c., a kisjenei uradalomról kiadott III. füzete, elszórt lapokon. 47 Rogerius Siralmas éneke. Ford. Szabó. 37. l. 48 Fábián, Arad, 176. 49 U. o. 209. 50 Korabinsky, 17.

püspök volt. 51 7. Árpád, 1454 magyar, helv. hitv. lakossal. Nyoma már a XV. század elején előfordul 52 Csáky Ferencz 1497-ben kapta adományul 53 s utódainak 1552-ben itt 11, Bottyán Farkasnak 9 és Mátka Jánosnak 1 portája volt. 54 8. Baj, 1009 jobbára magyar lakossal. E század elején malmot is forgatott itt a Fekete- Körös, mely a helység lapályos földjét és fanemekben bővelkedő erdejét gyakran elöntötte; eféle áradások után a laposakban a víz megállván, a levegőt megrontja s lázakat okoz; igy 1868-ban valamennyi lakos átment a váltólázon (hideglelés), sőt néhányan többszörösen is, úgy, hogy 1068 eset lőn kimutatva 55 1552-ben 10 portájában Izsákai Ozsváld és Buda Miklós volt az úr 56 7) 1573- ban a szolnoki bég behódolásra szólitotta. 57 9. Balalény, 301 g. n. e. Talán ez azon Bala, melynek lakossait a XIII. század elején a Váradi Regestrum 231..-a valóságos várjobbágygyok gyanánt igazolja. 58 10. Barakony (Arad), 1715 g. n. e. lapályon fekvő szép erdővel. 1732. dec. 11. Rajnáld hg. kapta. 59 11. Barest (Baresci); 381 l., jó ekevas-kovácsokkal ; g. n. e. temploma még a múlt századbeli. 60 Hegyes-völgyes határát a Fekete-Körös kiöntései termékenyitik. 12. Barzest (Barsesci), 243. g. n. e., kik már 1786. lelkészséget tartottak fenn 61 1574-ben a törököknek adózott. 62 13. Belezsény (Balageni), 279 g. n. e. 14. Belényes (Beiusiu), mező város, 3105 magyar és román lakossal, 467, részben csinos házzal. Van járásbirósága 63 és adóhivatala. Kath. egyháza 1333. már virágzott, 1566. már megszünt s 1705. alakult ujra. 64 Szent-Demeter g. kath. egyháza 1760-ból való. 65 Anyakönyveit itt 1773., amott; van ezenkivül g. n. e., helv. hitv. és izr. temploma s alább bőven ismertetendő g. kath., román nyelvű főgymnasiuma, régi magyar és 1871. alakult román olvasóköre, postája, gyógyszertára, jeles pálinkagyára, 1869-fen megnyilt kis fürdője 66 melynél valamivel nevezetesb a különben kevés gyógyerejü Papkutja. Képviselőválasztás központja. Gyümölcsösei a megyében legkitünőbbek; vidéke festői. Szarvasmarha- és kecskevásárai jelentékenyek. Mesteremberei közül a csizmadiák és timárok válnak ki; takácsai a XVII. században a lasnakkészités miatt voltak keresettek. 67 Hajdani terjedelme a mainál nagyobb lehetett; délfelé egy külvárosa van, melytől a Nyimojest-patak választja el. Tulajdonképen két főutcából áll, melyek főterére könyökölnek. Templomain kivül legjelesebb épülete a püspök kastélya és a gymnasium. Nevét sokan pl. Bél Mátyás és Schmidl Béla (IV.?) királytól, vagy pedig a magyar Bölény szótól származtatják; annyi bizonyos, hogy az 51 Bielek, I. 153. 52 ifj. Bölöni Sándor levélgyüjteményében 2 ezen, ha nem XIV. századbeli, oklevél van róla. 53 Nagy Iván: Magyarorsz. családai, III. 72. 54 Bielek, I. 150. E helység történetét, de sok hibával, Rozvány György irta meg. Megj. a Nagyvárad 1873 évi folyamában. 55 Bihar, 1872. 9. sz. 56 Bielek, I, 152. 57 Rozvány, Nagy.-Szalonta története. 1870. 25. l. 58 V. ö. Fejér, Codex Diplomticus VII., I., 202. 59 Fábián, 209. 60 Korabinsky, 33. 61 U. o., 36. 62 Szalay. Adalékok, 205. 63 Kir. törvényszékét a miniszterium 1875. jul. 31. a nagyváradiba kebelezte be. Budapesti közlöny 1875. 174. sz. 64 R. k. schem. 65. 65 G. k. schem. 64. 66 Bihar, 1869. 30. 67 Tört. Tár, XVIII., 240.

régies képzésű magyar név. Már korán bizonyos kiváltságokkal volt felruházva, melyeket a váradi püspök 1554. és Izabella királyné 1558. maga részéről is megerősített 68 ; 1272-1651-ig 5 erdélyi törvénycikk tanusitja, hogy a harmincadoló helyek közé tartozott 69 ; három más törvénycikk külön szól a belényesi nemességről 70 : mindezt alább, illető helyén, látni fogjuk. Mielőtt az erdélyi fejedelemnek meghódolt, a váradi püspök birtoka volt, ki itt 70 portát, ide csatolva pedig a vidékről 420-at birt 71 ; ugy látszik, még ezen korból való azon zárdarom, melyet határának Pateresca nevű részén máig is szemlélhetni. Környékét a törökök becsapásaikkal többször háborgatták, mint 1619 elején is 72, de csak uralmuk végefelé hódoltatták be; 1665. már nekik is adózott. 73 Igen fontos mozzanat összes későbbi alakulására nézve az, hogy II. József 1781. febr. 16. a váradi g. kath. püspökségnek adományozta 74 s egy terjedelmes uradalom fejévé tette, melynek culturalis fejlődését és a hazafias román értelmiség egyik kedveltebb helyévé való növekedését minden hizelgés nélkül e változástól kezdve számithatjuk. Kár, hogy bányaiparát, melylyel I. Rákóczy idejében maga is sok vasat és rezet dolgozott föl 75, már régen abbahagyta. 15. Benyesd (Benesci), 278 román. Erdős hegyek közé szoritott földje elég jól fizet. 16. Bél, mezőváros, 1470 magyar és román lakossal. Országos négy vásárán főleg a szarvasmarhák kelendők; határát a Tőz, Vajabratina, Nagybél és Medgyes vize gyakran elárasztotta s részben elárasztja ma is. Erdejének posványaiban igen jó hely kinálkozik sertéstenyésztésre. Határában elvétve római pénzeket is találnak s a várostól délre régi sáncok közt várromokat láthatni. Különös nevezetessége az üveghuta, mely finom munkára is képes; évenkint körülbelül 15-16,000 köbméter (2300 öl) fát igényel 76 ; főraktára Nagyváradon van 77. Bél a vidék legrégibb városai közé tartozik; ezt ősmagyar nevén kivül az is bizonyitja, hogy 1333-ból már két katholikus lelkészségről is találunk emlitést 78 : ezek közül az egyik 1744-ben alakult ujra; g. kath. temploma 1750-ből való 79. Khalib bégnek 1574. készült adójegyzékében mint hódoltsági központ van emlitve, hol a földesuraságban Botha Ferencz és Sándor vajda, Nagy Zsigmond és Túró Ignác a törökkel osztozkodott. 80 Ez állapot azonban nem sokáig tarthatott s a töröknek ismételten bekellett hódoltatnia Várad elfoglaltatása után; Kemény fejedelem 1661. ápr. 29. már ilyenűl említi 81 1781-ben II. József a hozzátartozó falvakkal együtt a lelkészek péztára javára rendelte kezeltetni. 82 Postaállomás. 17. Bélfenyér, (Belfirea) 1554 magyar lakossal, kik részben termékeny, bár a Fekete- Körös vize járta földjén szép marhákat nevelnek; mint mesterek, leginkább kerékgyártók. R. kath. lelkészsége igen régi; 1705-ben alakult ujra; anyakönyvei 1813-ig érnek föl. 83 Ref. temploma a török alatt elpusztult. 84 68 Gánóczy: Episc. Varad. Bécs, 1776. II. 95-98. 69 Apprób. Constit. R. Trans. Pars II. Tit. XII. Art. 92. 70 U. o., Pars III. Tit. LXIX. 71 Bielek, I. 154. 72 Törökmagyarkori Okmánytár, III., 201. 73 Szilágyi: Vértanuk, 291. 74 G. kath. schem. 1864-re. 21. l.: bőven: Magyar Hirmondó, 1781. 22. és 41. sz. 75 Szalárdy, Siralmas Krónikája, Pest, 1853. 142. hasáb. 76 Erdészeti Lapok, 1863. 374. l. Schmidl, id. h., 172. l. azt mondja, hogy ő ezt 1861-ben nem találta működésben. 77 Ott a casino-épületben levő boltban igazán csinos mindenféle üvegkészitményt lehet látni. 78 R. k. schem. 57. 79 G. k. schem., 52. 80 Szalay, Adalékok, 206-207. 81 Kemény önéletirása, kiadta Szalay, 529. l. 82 M. Hirmondó, 1781. 23. sz. 315. l. 83 Schem. 59. 84 Fábián, Arad, 176.

18. Bélrozog (Vinteri Rogozu), 282 román lakossal. Földje elég jó, de a Fekete-Körösbe ügyekező patak el-elönti. 19. Bélzerind (Arad), 520 ref. magyar lakossal. A Fekete-Körös sok kárt okozott határán, melyet részben sertéstenyésztésre és faeszközök készitésére használt erdő borit. Az 1561.-i zarándi összeirás Kis-Zerindje alatt valószinüleg e helyet kell értenünk 85 ; 1732. dec. 11. Rajnáld hg. kapta. 86 Van ref. és óhitű temploma. Belényes, Bélfenyér, Bélrozog és Bélzerind nevében a bél mindenütt azt jelenti, 1) hogy régi, 2) hogy eredetileg rengetegerdők közepébe épültek. 20. Bogy (Bodosiu), 482 87 g. n. e. lakossal, kiknek mindegyikére az erdős, sovány földből 3 hectár (8 kat. holdnál több is) jutna ; müvelniök azonban lusták. 21. Bokkia, 405 lakossal. 88 A falun átfolyó patak sok kárt tesz. Elég jó határában szép sárga porzóra akadni. A lakosok szerszámfákat faragnak; a század elején 89 kevés juhot tenyésztettek; ez hanyatlásnak indúlt, mert 1870-ben 90 mindössze is csak 90 juh volt. Talán nem tévedek, ha Bokkiát az 1452. évi Bokorfalvá -val 91 azonositom; alkalmasint ismét egy elrománosult szóval van dolgunk. 22. Borz, (Borsu), 337 g. n. e. lakossal. 23. Botfej (Botfia), 339 g. n. e. l. E falucskának a víz hajt hasznot és az reá bajt. Patakján t. i. számos lisztörlő malom müködik; azelőtt fürészmalma is volt: a kis folyó környéke azonban oly egészségtelen, hogy a mellette lakók többnyire golyvások. Épületfákat szállitanak; juhot és kecskét oly keveset (142-őt, illetőleg 117-et) tartanak, hogy ha Fényes, bár maga is keveslőleg, mégis fölemlitette őket e miatt 92, a mostani szám csak apadást mutathat 1552- ben 2 portája volt. 24. Bragyet (Bradelu), 678 g. n. e. l., jó erdővel és levegővel. 25. Briheny, 462 l. A falu magas hegyek lábánál fekszik; tőle ny.-é.-ny.-ra van a Poncaiuorom. A lakosság közt négy szál ember tudott 1870-ben irni olvasni 93 ; mi egyébiránt az 500- on felül nem emelkedő népességű román helységekben körülbelül az átlagos szám. 26. Brost. (Magyarul Békafalva; románosan irva: Brosci). Az 1552.-i jegyzékben emlitett Benkefalva alatt 94 valószinüleg ezt kell érteni, különben a szalárdi járásban is van egy Benke nevű puszta. 241 lakosa van, kik a név után indulva, itt magyar népességet válthatnak fel. 27. Bodurásza (Budures a), 1059 g. n. e. Számos kallójából kikerült gyapjuszövetekkel látja el a környéket, asztalosai pedig rikító szinekkel festett ládákat és bölcsőket készitenek. Erdőboritott határán sokhelyütt földomlások, vagy inkább földnyelők vannak, melyeknek laza homokjába a beletévedő 6-7 méterre lesüllyedhet. 28. Buntyesd (Buntesci), 674 g. n. e. A tenger fölött 199 712 méter magasan fekszik. 95 29. Burda, 369 g. n. e. Nagyon szegény hely, bár határa terjedelmes. 30. Csermő (Arad) 2728 magyar-román lakossal. Van postája és gyógyszertára, g. n. e. és 85 U. o., 27. 86 U. o., 209. 87 A népszámlálás eredménye 1870 ben. Közlé a Bihar 1870. 73. sz. Mily haszontalanságok a schematismusok stat. adatai, kitünik, hogy az 1873-ra szólóban is itt csak 202. illetőleg 206 lakos van megemlitve (83. l.) 88 Fényes, id. h., IV., 112. 89 Bihar, u. o. 90 Bielek, I. 154. 91 Id. h., 112. 92 Bielek, I. 132. 93 Bihar, 1870. 79. sz. 94 Bielek, I., 155. 95 Schmidl, 412.

1857-ben emelt cath. temploma 1574. Mustafa spáhi faluja volt. 96 Történetét bőven és érdekesen megirta Ortvay Tivadar a Történelmi Adattár 1874. évi folyama 2. füzetében, mire nézve legyen szabad odautalnom a t. olvasót. 97 31. Csontháza, 357 g. n. e. 32. Doboz (Békés. 3421 kath. és ref. magyar lakossal, a legrégibb magyar helységek egyike az egész hazában, e területen pedig róla van első okleveles emlékezés 1075-ben; multját bőven és érdekesen ismertette Haan Lajos, Békésmegye hajdaná-ról szóló munkájában. Egészen 1561-ig kir. birtok volt, azután magánosak kezeibe került. Postaállomás. 33. Dobrest (Debresci), 808 g. n. e. 34. Dombrovány (Dunbrováni) 359 g. n. e. 1574-ben ez is előfordul Khalik bég jegyzékében, Domborova név alatt. 98 35. Domborovica (Dumbravitia) 512 lakosa van; kik g. katholikusok; erdős, de sovány határú. Hamuzsirkészitéssel és pásztorkodással foglalkozik. 36. Dragonyesd (Dragonesci) 315 l. Innen Sztéjig igen regényes szikla-út vezet a Fekete-Körös mellett. 37. Dragotyán (Dragoteni), 815 l. Már 1552-ben előfordul Dragota néven. 99 Igen valószinü, hogy az u. a. 1552. évi összeirás Dragánfalva helyneve alatt az előbb emlitett Dragonyesd rejlik. 100 Dagonyán 1832 óta g. kath. lelkészség. 38. Dusesd (Dusescl), 829 g. n. e. Erdeje, szénája és gyümölcse nevezetes; szarvasmarhát és sertést is tenyészt. 39. Farkaspataka, 556 g. n. e. 40. Fekete Bátor, 1012 g. n. e. Terjedelmes és okszerüen kezelt erdejéből a lakosok szerszámfákat hordanak a sikság felé; szállitásra a Fekete-Köröst most már nem-igen használják. Árvizes. Erdős és szoros utairól már a XVII. századbeli Szalárdy is emlékezik 101. 1715-ben Toldy György kinek ősei itt már 1552-ben birtokosok valának, ellenmondott annak, hogy e helység lakosait Eszterházy szintén földesurasága alá keritse s őket hajdu-féle szabadságaikban háborgassa. 102 Hajdan kath. lelkészség. 41. Fekete Gyarmat (Arad) 1468 magyar és román lakossal, helv. és g. n. e. templommal. A tatárjárás idejében már létezett s vajdája (a gyalogság kapitánya) segitett a gyulai vár javitásában 103. 1732. dec. 11. Rajnáld hg. kapta. 104 A falu vidéke sokhelyütt mocsáros; ez, és azon körülmény, hogy igen szép tölgyese van, sertés és marhatenyésztésre kiválóan alkalmassá teszi. 42. Fekete Győrös, 1304 l. A Fekete-Körös gyakran elöntötte; szép tölgyese van. Sertéstenyésztő. Már a XII. században megvolt s a szent-jobbi egyház egyik birtokát képezte 105. Hajdan kath. lelkészség; most g. n. e. 1552-ben két helységül jelenik meg, mint Alsó és Felső-Győrös; amott 4 ½ emitt 5 porta volt. 106 43. Fekete Patak (Alsó- és Felső; Valea Négra), 800 lakossal. 1574-ben Rézmán spahi 96 Szalay, id. h., 206. 97 Hol közkézen forgó leirásokra hivatkozhatom, jelen értekezésben az illető helyről bővebben nem beszélek. 98 Szalay, 206. 99 Bielek, I. 155. 100 Siralm. Krón. 121. h. 101 Siralm. Kórn. 121. h. 102 Rozvány, 100. 103 Rogerius Siralm. Én., XXXIV. fej., 37. l. 104 Fábián, 209. 105 Fejér, Cod. Dipl. VII. 1, 162. 106 Bielek, I., 153.

birtokolta. 107 44. Fekete Tót, 1593 lakossal, ref. és g. n. e. egyházzal; izr. zsinagógája megszünt 108. Különben jó határát sokat rongálta volt a Fekete-Körös és Gyepes. Lakosai faeszközöket farigcsálnak és gyümölcsből pénzelnek. Egyidőben roszaságukról hiresedtek el. Neve először 1169-ben III. István oklevelében fordul elő. 109 45. Feneres vagy Fenyeres (Fenirisiu), 818 g. n. e. 1850 óta g. kath. lelkészség. 46. Fenes (Finisiu), a vidék egyik legnépesebb faluja 1097 jobbára ref. magyar lakossal. Derék papirmalma már régecskén leégett. Helyén most fürészmalom áll. A helyég a tenger fölött 316 ½ m. magasan fekszik; határában egy 459 148 méternyi dombon emelkedik Bélavár, melynek épittetését a rege valamelyik Béla királynak tulajdonitja. Jelentéktelen rom az egész: k-i részén van egy kis faldarab és kapu-ivezet s a ny.-in egy torony maradék. Vidéke igen szép ugyan, de a bükkök és tölgyek nem engedik azt ormáról megtekinteni. A helységben 1783. óta g. kath. község van; azelőtt r. kath. is volt. 1868-ban határában barnakő telepet fedeztek föl. 47. Fericse (Fericea), 741 g. n. e. A helység a hasonnevü s 1107 756 méterre fölnyuló Vervu Fericea tövében terjed el. E hegyben a Bihar egyik legérdekesebb barlangjára akadunk. Az odamenet csak megjárja, hanem magában a barlangban néha, kivált eső után, vizet is kell gázolni, mert alja tulajdonképen egy patak ágya. E csepkőbarlangban, melyről a fericsei román azt hiszi, hogy tulsó kijárása Erdélyország -ban van, sok őskori állatcsont található. 110 48. Fonáca (Fenitea), 579 g. n. e., kik valóságos dió- és szilvaerdő közt laknak. A szegény kis helyet, a mely egyébként már 1554-ben is emlittetik, 111 gyönyörü csepkő-barlang tette hiressé, mely az egész birodalomból először akadt ismertetőre, Nedeczky Elek 1772- ben egy kis könyvet adván ki róla. 112 E könyv megjelenése idejében még tömérdek őskori állat csontja hevert az üregben szanaszét. A barlangot egyes utasok már a múlt században is látogatták. 113 49. Forrószeg (Forosiga), 403 g. n. e. 50 Geszt, 2055 ref magyar lakossal. A sikság legjobban művelt helységei közé sorolható. Nagybirtokosa, a Tisza-család, a ló-, birka- és szarvasmarhatenyésztést virágzó állapotra emelte. Gazdag határában valaha sok kárt tett a Korhány. A falunak nyomára 1217-ben bukkanunk, két adattal is; az egyik az, hogy az idevaló Opócsot tolvajsággal vádolta Véd, geszti lakos 114 ; a másik, hogy innen Kaladnak 31 juhát lopta el Mázsa 115 Félszázad után arról lőn Geszt nevezetes, hogy kebelében született Tisza Kálmán, sok ideig a magyar országgyűlési baloldal vezére, s most elnökminiszter; testvére, Lajos, volt közlekedésügyi miniszter, szintén itt született. 51. Görbed, 1301 g. n. e. és r. kath lakossal. E vidéken csaknem az egyetlen, hol tótok is élnek. Van g. n. e. és r. kath. temploma, mely utóbbi már 1333. virágzott; 1811. alakult újra. 6. kerékre számitott és a Fekete-Körösön forgott vízimalma jódarabig az egész környéken leginkább kivált; elég jó földjét mind a Körös mind a Gyepes nem egyszer tönkretette. Birtokosai 1552-ben Marócsy András, Telegdi Miklós, Bezsoldi Pál, Somlyai Mihály, Toldy Mihály és a nagyprépost volt, összesen 9 kapuval 116 ; és bár 1734-ben Kébel Mihály halála 107 Szalay, 206. 108 Fényes, IV. 133. emliti 1830-ben; a Helységnévtár (348. hasáb) nem tud róla. 109 Fejér, VII., I., 162. 110 Érdekesen irta le Schmidl, 23-231. és Hunfalvy. 288 továbbá Gyalokay Antal a Bihar -ban, 1869. 74. sz. 111 Gánóczy, Episc. Varad., II. 96. 112 Funacza-Pestyere seu a antri Funacza dicti historico-physica relatio. Bécs, 1172. 8 r., 36 lap. 113 Legérdekesebben irta le Schmidl, id. h. 260 266; továbbá Hunfalvy, 292 294.. Fényes, 133. 114 Váradi regestrum, 109..; Endlichernél, 666. l. 115 U. o., 265.., 707. 116 Bielek, I. 155.

után a váradi káptalan a maga részére igényelte 117, a jószág mégis egész napjainkig a nagyváradi nagyprépostot illeti. Mikor szállt át ezekre magánosaktól, nem tudom; való, hogy 1658-ban Kédei Ferenc javaihoz tartozott. 118 52. Gross (Grosi) 887 g. n. e., kik a legszebb testalkatu románok közé tartoznak. A helység rendetlen útcáival dió- és cseresznyefák árnyékában, magas hegyek közt levő vidéken épült, patakkal szelve, erdőktől takarva. Kaszálója ugyszolván csak egy van, a Bralkoja; de ez tájképileg gyönyörű. A falut beágazó patakok több malmot működtetnek s egyuttal vizzel látják el a pálinkaföző-házakat. A helységről 1574-ből annyit tudunk, hogy a törököknek behódolt. 119 53. Gurány (Gurani), 1012 g. n. e. Jeles tournir-gyárral 120 ; lakosai hordók számára jó vasabroncsokat készitenek. 54. Gurba, (Arad) 1730 román lakossal; van g. kath. temploma (1834 óta) a g. n. e. megszünt 121. Lapályos földen nőtt erdejében sok vad. Gyurb villa nevével már 1217-ben találkozunk; ez időben külön pristaldusa is volt, t. i. egy Don nevű 122 1652. szept. 8. a gyulai törökök felégették, azon való bosszujukban, hogy magyarul is tudó agájokat, Muharremet, a jenőiek elfogták 123 E század 40-es éveiben itt Aczél János angolfajta jeles ménest növelt. 124 55. Gyalán (Delani), 435 g. kath. Termékeny vidéken. 1756 ban a vallási egyesülés mellett nyilatkozva 125, már 1774. g. kath. templomot kapott. 56. Gyanta (Gintá), egyesült 2 helység, 2262, ¾ részben magyar lakossal. Van g. kel. és ref. temploma, mely utóbbi 1857. jul. 28 és 1859 aug. 9. közt készült el. 126 Hajdan r. kath. lelkipásztorság. Termékeny és gyönyörü erdővel koronázott földjét a Fekete-Körös és Hollód árjai rongálták; a lakosok talán az egész vonal legjobb halászai. A falu már az Árpádkorban állott; egy Jakab s egy más, Orbán nevü lakosát 1217-ben tolvajság niatt állitotta maga elé a biróság 127. 1562-ben. Egyházas és Kápolnás Gyanta nevet viselt s 41 ½ kapuból állott; ebből 15 ½-et Koba Mátyás, 11-et Skalith Valentin, 15-öt a váradi püspök birt. 128 57. Gyigyiseny (Didisiéni), 1055 g. n. e. 58. Hagymás (Hesmas), 676 g. n. e. 1574-ben Bélvidékbeli török hódoltság. 129 59. Határ, 351 g. n. e. 60. Havas Dombrovica (Dumbravita de Codru), 1234 g. n. e. Egészséges hegyi levegővel. 61. Hegyesel, 411 g. n. e. Van eddig még használatlan hőforrása. 62. Henkeres (Jnchirisiu) 932 g. n. e. Homokköves és palás hegyein a tengeri még 632 méter magasban is szépen diszlik. 63. Hercest (Erdiesci), 374 g. n. e. Hidastelek (l. Hollód). 64. Hodos (Oláh. Hodisielu), 430 g. n. e. Már 1169-ben nyomára lelünk III. István 117 Gánóczy, Episc. Varad. II. 426. és 427. 118 Tört. Tár, XVII., 64. 119 Szalay, 205. Chroos -nak irva. 120 Ismerteti a Bihar, 1869. 72. 121 Lagalább a Helységnévtár, 429. h., nem emliti, holott Fényes, id. h. IV. 469. beigtatta. 122 Váradi reg., 109.. 666., 270.. 709. l., 323.. 720. l. 123 Szilágyi, Vértanuk, 157., ki biztosit, hogy Gyarak alatt Gurbát kell értenünk (?) 124 Máttyus: Lótudomány 118. 125 G. kath. schem., 20. 126 Vasárnapi Ujság, 1863. 60. l., 2 képpel a templomról. 127 Váradi reg. 105.. 666. l. és 263.. 707. l. 128 Bielek, I. 154. 129 Szalay, 205.

sokat idézett oklevelében 130. 1552-ben már Oláh Hodos neve van a Toldy Mihály 2, Bethlen Gábor 1 kapunak ura benne 131. 1669. máj 25. Apafi biztositja a váradi pasát, hogy ezen faluról, melyet Amhet effenditől magyar urak elfoglaltak volna, semmit sem tud. 132 65. Hollód (Holodu), 534 g. kath. l. Postaállomás. Igen szép vidéken fekszik, a tenger fölött már csak 136 ½ m. magasan. Határán szeliditett vaddisznó-csürhék legelnek. Könnyű asztali bora terem A Hollód vizén egy jó malom van. A helység régi neve Hidastelek; igy fordul elő 1552-ben, midőn aránylag elég terjedelmes lehetett, mert 40 kapuja volt a váradi püspök keze alatt. 133 66. Hosszú Aszó (Hoszusz, Hószuszéni), 1480 g. n. e. Határát, melyet egy patak öntöz, a lakosok szarvasmarha- és sertéstenyésztésre használják. Széna bőven terem. A faluban hajdan róm. kath. plébánia is volt. Neve már 1564-ben előfordul 134. Magyar feliratú községi pecsétje még 1708-ból való. 135 67. Ignest (Ignesci, Aradban) 328 g. n. e. Vékonyan fizető sovány határral. 1574-ben Kazi Ali volt török földesura. 136 68. Illye, 1231 g. n. e. s 1 / 12 részben r. kath. lakossal ; azoknak templomuk, ezeknek egy kis kápolnájuk van. Termékeny, sík határát a Gyepes nemigen kimélgette. Postaállomás. Vízimalma sokáig a környék egyik nevezetessége volt. 1552-ben 10 kapuval birt. 137 69. Jancsesd, 525 román lakossal. 70. Jánosfalva (Ivanesci), 397 felerészben helv. magyar, felerészben g. kath. román lakossal; megis látszik rajtuk, hogy nem mind g. n. egyesültek, mert a szokásos 1-2 % helyett itt 19 % tud irni, olvasni. Neve már 1554. előfordul. 138 71. Kakacsény (Cacacieni), 170 g. n. e., kik közől egyik sem ismeri az abc-ét 139 Földhöz ragadt, szegény nép. 72. Kalácsa, 978 g. n. e. Lakosai paprikával és üveggel házalnak a szomszédos vidékeken. A dombos határban szép tölgyes erdő díszlik. 73. Kalugyer (Calúgari), 916, 436 ½ m. magasan lakó g. n. e. népessége van. Legnagyobb nevezetessége a dagadó-forrás, melyet a tudósvilág 1822. óta kezd ismerni 140. Schmidl szerént 141 ez az egész Biharhegység legnevezetesebb és legvonzóbb természeti tüneménye. 74. Karaszó, 1110 g. n. e. Jó földdel nagy erdővel. Hajdan r. kath. templommal. 75. Karbunár (Carbunori), 373 g. n. e. 76. Kápolna, 994. g. n. e. 77. Káránd (Carandu), 426 g. n. e. 1552-ben itt Pertinynyel együtt 75 kaput számláltak. 142 78. Kávásd, 568. g. n. e., a Gyepes mellett. 79. Kebesd (Cabesci), 1117 g. n. e. Iparosai közt főszerepet a szabók játszanak, kik fehér 130 Fejér, VII. l. 162. 131 Bielek I. 155. 132 Szilágyi, Vértanúk, 463. 133 Bielek, I. 155. 134 Századok, 1870. 631. l. A közlő (Véghely Dezső) elhallgatta a levél tartalmát. 135 Közölte Gyalokay Lajos a Századokban, 1872. 278. 136 Szalay, id. h. 205. 137 Bielek, I. 155. 138 Gánóczy Episc. Varad., II. 96. 139 Az 1870. népszámlálás szerint. Bihar, 1870. 80. sz. 140 E tárgy irodalma: Hasznos Múlatságok. Pest, 1822. 38. sz. 1823. 7. sz, Tudományos Gyüjtemény, 1836. VII., 84. Fényes, Magyarország leirása, Pest, 1839. IV., 135. Vasárnapi Ujság, 1861. 14. sz. Schmidl, Das Bihar-Gebirge, Bécs, 1863. 50-61. l. Hunfalvy, Magyarorsz. term. visz., Pest, 1864. II. 299-300. l. 141 Id. h., 50. Bielek, I. 155. 142 Bielek, I 155.