ADY ÉLETRAJZA I. A kezdetek 1. Érdmindszent 2. Szülei 3. Iskolái 4. Nagyváradi újságírás 5. Az ellenzéki Ady 6. Még egyszer c. verseskötete 7. Heine a példaképe 8. Radikalizmusa miatt fogház II. LÉDA SZERELEM 1. Léda és Párizs 2. Párizsi tartózkodás és a társasági hiánya 3. Léda a művelt asszony 4. Párizs hatása 5. Budapesti Napló majd a Huszadik Század munkatársa 6. Új versek (1906), Vés és arany (1907) 7. Második francia útja 8. Első forradalmi versei (1907) III. VITÁK KÖZÉPPONTJÁBAN 1. Anyagi helyzete romlik 2. Nyugat indulása (1908 január) 3. Szövetséges társak értetlensége 4. Epés cikke a Duk-duk affér (1908) 1
5. Viták középpontjában IV. A BEÉRKEZETT ADY 1. A Nyugat Ady számot jelentett meg 1909-ben 2. Támadja a kormányt és a polgárokat 3. Betegeskedése, Petőfi jóvátétele 4. Forradalom, 1911-12 V. HÁBORÚ ÉS MENEDÉK: CSINSZKA SZERELEM 1. Szakítás Lédával 2. Boncza Berta: Csinszka 3. Ferenc Ferdinánd meggyilkolása 4. Esküvő Csinszkával, 1915. 5. Hosszú idő óta először jelennek meg versei: a Halottak élén (1918) válogatás, Halála 1919. jan. 29. I. A kezdetek 1. Érdmindszent Erdély északi részén, a Szilágyságban született, Érmindszenten, melyet ma Adyfalvának neveznek. Öntudatos, kálvinista kisnemesi családból származik, amely eredetét hét évszázadra vezette vissza. De Ady családja már teljesen elszegényedett, s rangját a fiak hivatali pályafutása útján remélte visszanyerni. 2. Szülei Az apa, Ady Lőrinc, paraszti sorban élt, szívós gazdálkodással próbálta megszilárdítani anyagi helyzetüket; az anya, a papleány Pásztor Mária, féltő szeretettel gondoskodott két fiúgyermekük neveléséről. Mindkettőt gimnáziumba, főiskolára járatták, különösen az elsőszülött Endrével voltak nagy terveik. A kisúri öntudat fontos családi útravalója Adynak, s meghatározó szerepet játszott politikai és művészi magatartásának kialakításában. 3. Iskolái Középiskolai tanulmányait a nagykárolyi piarista gimnáziumban és a zilahi református kollégiumban végezte. Zilahon írja első verseit, prózai kísérleteit, Kossuth-ódája meg is jelenik a helyi lapban. Érettségi után a debreceni jogakadémiára iratkozott be, de nem fejezte be jogi tanulmányait. 1899 áprilisában a függetlenségi párti Debrecen című lap munkatársa lett. Itt jelentette meg első verseskötetét, Versek címmel 1899 júniusában. Csakhamar szűkösnek érezte Debrecent (A magyar elmaradottság egyik jelképe lett költészetében.). Nagyváradra szerződött, a szabadelvű párti Szabadsághoz. Ekkor döntötte el végképp 2
- a család tiltakozása ellenére -, hogy szakít a jogi pályával, és újságíró, író lesz. 4. Nagyváradi újságírás Nagyváradot már igazi városnak látta. Vérbeli hírlapírók és szerkesztők közé került. A századelőn újságírónak lenni hivatást és életmódot jelentett. Ő nem úgy került a sajtóhoz, mint Petőfi... költői tehetségének jutalmaképp, és hogy megélhetéséről valamiképp gondoskodjanak. Ady előbb volt jó újságíró, mint jó költő, és mindvégig megőrizte újságíró természetét;. Ezzel függ össze, hogy verseit is, miként a cikkeit, könyörtelen pontossággal szállította a napilapok és folyóiratok számára, tehát nem fordított valami sok időt érlelésükre; valamint az is, hogy költőként elsősorban; emberi dokumentumoka; kívánt adni, nem hitt semmiféle elefántcsonttoronyban, s állandó aggodalommal figyelte: mit szól verseihez a publikum; végül pedig, hogy belemerülve a napi politikába, némelyik verse úgy hangzik, mintha vezércikk volna. 5. Az ellenzéki Ady Már családi hagyománya és neveltetése is az ellenzék soraiba állította Adyt. Még inkább odavitte temperamentuma; a tekintélytiszteletet csak önmagát illetően tűrte, akkor volt igazán elemében, ha ellentmondhatott. Nagyvárad bevonta őt az országos politika küzdelmeibe, és megismertette vele az új idők új tanait, a polgári radikalizmus és a szocializmus eszméit. Élesen támadta a magyar feudalizmust konzerváló erőket. Publicisztikája jelentősebb ezekben az években, mint költészete. 6. Még egyszer c. verseskötete, 1903 szeptemberében jelenik meg új verseskötete, a Még egyszer, amely majdnem olyan visszhangtalan marad, mint a korábbi kötet. Pedig néhány vers már előlegezi a későbbi Adyt, így pl. az első igazán rá jellemző szerelmes verse, a Fantom (1900. Az én menyasszonyom címmel bekerült az Új versek kötetbe is) jelzi az újfajta, megbotránkoztatásul hirdetett női eszményt: erkölcsi magaslatra helyezi a perditaszerelmet. Ennek az eszménynek jegyében éli Ady az életét is, egy futó kapcsolatának következményét, vérbaját úgy tekinti mint a zseniális embert az átlagostól megkülönböztető kiváltságot.<p> 7. Heine a példakép Ady teljes hévvel vetette bele magát az újságíráshoz akkor mintegy hivatásszerűen hozzátartozó bohém életvitelbe is, az állandó éjszakázás, mulatozás, a kávéházak, az orfeum és a nyilvánosház világába. Nem véletlen, hogy legfőbb példaképe: Heine. Az Egyház és a többi megkövesedett tekintély ellen sorompóba lépő lázadót tisztelte Heinében; rá hivatkozott, amikor az újságírókat a szentlélek lovagjainak nevezte. Újságírói sikerei csak növelték öntudatát, és csakhamar Nagyváradot is kevésnek érezte. 8. radikális álláspontja miatt fogház 1901-ben jelent meg az Egy kis séta című cikke a nagyváradi ún. kanonok sor; legmihasznább, legingyenélőb; lakóiról, amiért a káptalan pert indított ellene, és Adyt háromnapi fogházra ítélték. Átment az ellenzéki szellemű Nagyváradi Naplóhoz, s kialakította saját, radikálisan liberális; álláspontját. 1902- ben Ady így üdvözölte március 15-ét:... nincs mit ünnepeljünk... A haladás törvényei szerint már túl kellene lennünk az 1848-ik év márciusának a vívmányain is. Mi ellenben tűrjük, hogy ez az ország állandón 1847-nél tartson. 3
II. Léda és Párizs 1. Léda szerelem Valóban a megváltást hozta el számára, hogy találkozott a romantikusan elképzelt, nagy szerelemmel. 1903 augusztusában megismerkedett Diósy Ödön (a Balkánon, majd Párizsban letelepedett kereskedő) feleségével, a Váradra hazalátogató Brüll Adéllal, akit utóbb - nevét megfordítva - Lédának nevez verseiben. Találkozásuk fordulópontot jelent Ady életében és művészi pályáján: célt ad elvágyódásának, nagy álmú terveinek. Imádatát szinte rákényszerítette az asszonyra, 1904 februárjában utána utazott Párizsba. 2. Párizsi tartózkodás és a társasági élet hiánya 1904 és 1911 között hétszer járt Párizsban, hosszabb-rövidebb ideig tartózkodott ott. Budapestet megkerülve érkezett oda; a magyar fővárost nem szerette - ha Pesten él, félreeső szállodákban lakik, később már színházba és kávéházba sem igen jár. Párizsban sem keresi a művészkörök ismeretségét, a társasági életet Léda sem kedveli. 3. A művelt asszony Adél asszony művelt, érzékeny, büszke, szeszélyes és feltűnő jelenség, aki szabadon gondolkodik a szerelemről, de ragaszkodik házasságának kereteihez. A kölcsönös anyagi függés is együtt tartja férjével, aki ugyancsak bizalmába fogadja Adyt. Amikor kiújul a költő betegsége, s halálfélelem gyötri, Diósyék páratlan emberséggel ápolják és kezeltetik őt. A modern francia költészet ismeretébe Léda vezeti be a nyelvben még eléggé járatlan költőt, segít neki a Baudelaire- és a Rictus-versek fordításában is. 4. Párizs hatása Adyra Ady szokásaiban, életmódjában a Fény városába is falusi maradt: Szerette megőrizni vidéki emlékeit, falusi voltát, földből jövő gyökereit. És mert örök falusi, ezért érdekelte elsősorban az ember... ezért üldögélt el órákig kocsmai asztaloknál különben jelentéktelen emberekkel, akikben felfedezett valami eredetiséget. Nem a francia szellem váltotta ki azt a mély megrázkódtatást, amit Ady számára Párizs jelentett. Párizs neki elsősorban a Nagyváros volt... A polgárosztály újonnan felszentelt bajnokát semmi sem igézte meg annyira, mint a nagyváros nagyvárosiassága. Ady Párizsban szabadult meg északiasprotestáns bátortalanságától. Itt vált világnézetté benne, hogy az élet szép, itt nőtt bátorsága vállalni önmagát fenntartás nélkül, hibáival együtt és bátorsága kimondani az új szavakat, új képeket, új ritmusokat... Párizs nem adott hozzá sokat, de önmagára ébresztette. 5. Budapesti Napló, majd a Huszadik Század munkatársa Csaknem egy évig tart első francia útja. Immár polgári radikális álláspontot foglal el. Ady a liberális szellemű Budapesti Napló munkatársa lesz, másfél év alatt csaknem ötszáz jelzett cikke jelenik meg a lapban. Ekkor itt publikálja legtöbb versét is; Ekkor került személyes kapcsolatba Jászi Oszkárral és a Huszadik Század körével, melynek hatása Nagyvárad óta számottevő Ady nézeteinek alakulásában. 6. Új versek (1906), Vér és arany (1907) 1906 februárjában jelenik meg a harmadik és egyben az első igazi; Ady-kötet, az Új versek: ehhez szokás kötni a modern magyar költészet születését. Valójában a következő - nem kevésbé jelentős - verseskötet, az 1907 decemberében megjelenő Vér és arany. Amikor 1906 áprilisában megbukik a darabontkormány és a koalíció kerül hatalomra, hajsza indul a volt darabontok ellen, s Ady feldúltan menekül Párizsba. Párizsból is a magyar politikai és irodalmi élet fejleményeit kíséri aggódó vagy éppen ujjongó figyelemmel, s válaszol szinte minden otthonról jött 4
híradásra. 7. Második francia útja Második francia útját a szakirodalom szembeállítja az elsővel: emigrációnak látja, míg a másikat tanulmányútnak. 8. Első forradalmi versei (1907) 1906 őszén lelkesen üdvözli a radikális értelmiségi szárny győzelmét a Társadalomtudományi Társaságban. 1907 elején pedig az Áchim András vezette parasztmegmozdulások hatására megírja első forradalmi verseit (Dózsa György unokája, Csák Máté földjén,), melyek a szociáldemokrata Népszavában jelennek meg. Hittel vallja ekkor: a forradalmi megújulás kikerülhetetlen Magyarországon. III. Viták középpontjában 1. Anyagi helyzete romlik Anyagi helyzete 1907 végén megrendül: megválni kényszerül a Budapesti Naplótól, annak irányváltása miatt, s hiába ajánlkozik fel A Hétnek, a benne költői vetélytársat látó szerkesztő, Kiss József nem látja szívesen. 2. Nyugat indulása (1908 január) 1908 januárjában indul a Nyugat (első számában Adytól a Sion-hegy alatt című versét hozza). Haláláig főmunkatársa a folyóiratnak, amely 1912-től szerkesztőként is feltünteti nevét. 1908 tavaszán Nagyváradon részt vesz A Holnap nevű irodalmi társaság megalapításában, amely hét költő - közöttük Ady, Babits Mihály, Juhász Gyula és Balázs Béla - verseiből antológiát jelentet meg szeptemberben. A versgyűjtemény felér egy hadüzenettel, s a konzervatív irodalmi fórumok kíméletlen támadását váltja ki. 3. Szövetséges társak értetlensége Nemcsak az ellenfelek értetlensége bántja Adyt, hanem a szövetséges társaké is. Ignotus a Magyar Hírlapban és a Nyugatban vette védelmébe költészetét, hogy nem tartja fontosnak: megértik-e vagy sem. 4. Epés cikke a Duk-duk affér (1908) Büszkeségét sérti, hogy A Holnap többi - pályakezdő - költőjével együtt emlegetik az ő költői forradalmát. Elégedetlen a Nyugat szerkesztőinek kompromisszumos törekvéseivel is. Mindez magyarázza, de nem teszi menthetővé, hogy a konzervatív Új Idők 1908. november 15-i számában A duk-duk affér címmel gúnyos-epés cikket jelentet meg, amelyben közvetlenül Hatvany Lajost és Ignotust - közeli barátait, híveit -, közvetve pedig saját táborát támadja meg. A duk-duk affér megszületésében szerepe volt az Új Idők szerkesztőjének, Herczeg Ferencnek is, aki A Holnapról bírálatában megpróbálta Adyt leválasztani a többiekről (és lapjához is meg akarta nyerni munkatársnak őt Hasonló fogással élt az ugyancsak konzervatív szellemű kiváló irodalomtörténész, Horváth János is, aki - hogy megossza a Nyugat táborát -, osztályozta nyelvi tehetségüket. Ugyanakkor Horváth érdeme, hogy Ady s a legújabb magyar lyra című könyvében (1910) elsőként próbált szembenézni Ady szimbolizmusával. 5
5. Viták középpontjában 1909 januárjában újabb vita indul Ady körül - ezúttal a szociáldemokrata Népszavában. Csizmadia Sándor, a magyar szocialista munkáslíra egyik megteremtője, tiltakozik Adynak a lapban való szerepeltetése ellen: polgári nyafogásként, tébolydaköltészetként utasítja ki a munkásság fórumáról. Csizmadia kirohanását fölényesen visszaveri ugyan a Népszava irodalmi szerkesztője, de a szerkesztőség megosztott és tanácstalan, s még hetekig vitáznak azon, hogy a modern költészet távol áll-e vagy sem a munkásság lelkivilágától. Ady Párizsból válaszol. Az, hogy ismételten viták középpontjában áll, még inkább megerősítette a kortársakban azt a vélekedést: Ady totális lázadó, aki kedvét leli a normák fölforgatásában. A beérkezett Ady 1.) A Nyugat Ady számot jelentet meg 1909-ben Alighanem a Nyugat a legjelentékenyebb folyóirat a magyar irodalom történetében. Arculatát mindenekelőtt szerkesztője, Osvát Ernő alakította ki, aki kizárólag a művészi színvonalat tartotta szem előtt. Ady nemcsak első munkatársa volt a lapnak, hanem példaképe, lobogója és reklámja is. 1909. június 1-én a Nyugat külön Ady-számot jelentetett meg, benne Ady önéletrajzával. Ám az ő vezér szerepét korántsem mindenki fogadta el, s Ady ambícióját (a politikába való beleszólásra) sem elégítette ki a politikától magát tudatosan távol tartó Nyugat. Ezért más lapokba is szívesen dolgozott: 1910-től a szabadkőműves Világ, 1912-ben átmenetileg a Népszava munkatársa. 2.) Támadta kormánypárti politikát és a polgárokat Ady polgári radikális nézőpontjából megmérettetve a magyar kormánypártok nacionalista politikáját élesen támadta. Miközben polgári Magyarországot hirdetett, a magyarországi polgárságot úton-útfélen gyalázta. Ellentmondásos politikai pozíciója mindenekelőtt abból következett, hogy mélyen megélte a magyar megkésettség valamennyi traumáját, ugyanakkor az áhított nyugati modell árnyoldalaival is tökéletesen tisztában volt. Elvbarátjához, Jászi Oszkárhoz hasonlóan elégedetlen volt a magyar polgárosodás ütemével, ám a finánctőke mohósága, profitéhsége fölháborította. 3.) Betegeskedése, Petőfi jóvátétele Az 1900-as évek vége, tízes évek eleje ismétlődő remények és kiábrándulások közepette telt el. 1909-től Ady egyre gyakrabban szorul szanatóriumi ápolásra, hogy rendbe hozzák kimerült idegeit, legyöngült fizikumát. A szertelen életmód, a narkotikumok és kicsapongások felőrlik erejét. S megviselik az állandó izgalmak is: Tisza István diktatórikus intézkedései, az ismétlődő hajszák, gyakori pénzgondok. Részben a saját képére rajzolja meg a nagy költőelőd alakját Petőfi nem alkuszik című tanulmányában (1910) - melyet mintegy jóvátételül írt A forradalmár Petőfi című versgyűjtemény (1910) elé hevenyészve készített méltatlan bevezetőjéért; Az a lekicsinyelt ifjú ember, az a Petőfi Sándor, az a zenebonás népköltő, tízmillió embernél tisztábban látott, jobban látott. 4.) A forradalom 1911-12 Amikor csak történik valami, nyomban föltámad Ady forradalmas hangja. 1911-1912 a politikai ellentétek kiéleződésének évei. A kormányon lévő Nemzeti Munkapárt - Tisza István gróf vezetésével - diktatórikus rendszabályok bevezetését szorgalmazza, ez a parlamenti ellenzék tiltakozását és a pesti munkásság tüntetését váltja ki. E feszült légkörben írja meg Ady a harc vállalására biztató A Tűz csiholója című versét, amely a Népszava 1912. május 1-i számában jelenik meg. Május 22-én Tisza Istvánt megválasztják a képviselőház elnökének, hogy letörje az ellenállást. Másnap százezres tömeg tüntet a Parlament előtti téren, barikádokat emelnek, s összetűzésekre kerül sor. Hasonló méretű 6
megmozdulásra korábban nem volt példa. Sokan várják ekkor a forradalom közeli kirobbanását, Ady isrohanunk a forradalomba hirdeti egyik versének már a címe is. Tisza erőszakos intézkedései ellenére bizakodó, sőt ettől épp a politikai helyzet továbbéleződését reméli. Június 9-én jelenik meg a vers, két nappal azután, hogy Tisza István ellen sikertelen merényletet követtek el. IV. Háború és menedék: a Csinszka-szerelem 1.) Szakítás Lédával Magánélete is válságba jut. A Léda-szerelem mind terhesebb, már úgy érkezik meg az asszonyhoz, mint aki a poklok fenekére szállott. Kapcsolatuk romlását sietteti, hogy Léda fokozatosan elveszti fölényét Adyval szemben, s most már kétségbeesetten kapaszkodik szerelmébe, szemrehányásaival, örökös féltékenységével zaklatja. Ady évekig halogatja a döntést, majd 1912 áprilisában - egy újabb heves összecsapás után - szakít Lédával. Két verssel is búcsúzik tőle: egy elégikus, tűnődő, fájdalmas vallomással (Valaki útravált belőlünk) és egy patetikusan átkozódó, kegyetlen leszámolással (Elbocsátó, szép üzenet). 2.) Boncza Berta Csinszka (1914) A hirtelen szabad emberré vált költő körül rajzanak a nők. Úgy érzi, ideje lenne már megállapodni. Több meghiúsult házassági terv után Ady 1914 áprilisában meglátogatja Csucsán a kastély fiatal, romantikus, egzaltált kisasszonyát, Boncza Bertát, akivel 1911 óta leveleznek. A lány előtt George Sand és Szendrey Júlia példája lebeg, irodalmi halhatatlanságra áhítozik. A költő új nevet adományoz neki: önmagát tréfásan Csacsinszkynak, Bertukát Csacsinszkának nevezi, s ez utóbbiból lesz a Csinszka. 3.) Ferenc Ferdinánd meggyilkolása Június 26-án Ady - miközben kétségek gyötrik: harminchét évével, rongyolt egészségével szabad-e a húszéves Csinszkát magához kötnie? - megkéri a lány kezét apjától. Az egyre aggasztóbb politikai helyzet, a háború sokasodó előjelei növelik házasulási vágyát. Június végén Nagyváradon - éppen a Polgári Radikális Pártot megalapító ülésen - éri a hír Ferenc Ferdinánd meggyilkolásáról. Válságos időszak következik a költő életében. Akkor kevesen mérték fel úgy, mint Ady, hogy világkatasztrófa készül. 4.) Esküvő Csinszkával 1915-ben. Fölmentik a katonáskodás alól, a sajtó állandóan támadja A költő fájdalmát még fokozza, hogy egyedül marad, legközelebbi harcostársai sem osztják félelmeit. Boncza Miklós megtagadja apai beleegyezését, s Ady most már dacból is a nősülés mellett dönt. Hosszas utánjárással megkapják az árvaszéki engedélyt, és 1915 márciusában megtartják az esküvőt. A csucsai kastély menedékében szenvedi át a háborút. Jóllehet súlyosan beteg ember, ismételten katonai sorozással zaklatják, sőt egy alkalommal be is kell vonulnia, csak a laktanyában kapja meg fölmentését. A soviniszta sajtó útszéli hangon támadja. 5.) Hosszú idő után jelennek meg versei A halottak élén válogatott versek (1918), Halála Iszonyú megpróbáltatást jelent Ady az Erdély elleni román támadás 1916 augusztusában. 1917 elején Boncza Miklós meghal, s Adyék szeptemberben Budapestre költöznek. A költő korábbi elszigeteltsége oldódik. Az elhúzódó háború terhei, a Monarchia tehetetlen hadvezetése és a növekvő német befolyás 7
veszélye szinte az egész értelmiséget kiábrándítja. Adynak 1914 óta nem jelent meg verseskönyve, most Hatvany Lajos biztatására és az ő támogatásával újabb verseinek válogatott gyűjteményét készíti elő. A halottak élén 1918 augusztusában jelenik meg. Az őszirózsás forradalom Budapesten éri. Már halálos beteg, amikor utolsó versét írja - mély aggodalommal a magyarság jövőjéért (Üdvözlet a győzőnek). A Nemzeti Tanács küldöttsége lakásán keresi fel, és köszönti benne a forradalom viharmadarát. A haladó írók új szervezetének, a Vörösmarty Akadémiának alakuló ülésére még elmegy, elnökké választják, de ünnepi megnyitóját nem képes elmondani. 1919. január 27-én reggel meghal. A nemzet halottjaként temetik el. 8