ORSZÁGOS RÁDIÓ ÉS TELEVÍZIÓ TESTÜLET 1637/2009. (VIII. 26.) sz. HATÁROZATA Az Országos Rádió és Televízió Testület (a továbbiakban: Testület) a rádiózásról és televíziózásról szóló 1996. évi I. törvény (a továbbiakban: Rttv.) 112. -ban biztosított jogkörében a Viasat Hungária Zrt. (1139 Budapest, Váci út 99. 8. ép.) műsorszolgáltatóval szemben meghozta az alábbi határozatot. A Testület megállapítja, hogy a műsorszolgáltató a 2007. szeptember 15-én megsértette az Rttv. 8. (2) bekezdésében foglalt rendelkezést. A törvénysértés miatt a Testület az Rttv. 112. (1) bekezdésének e) pontja alapján 1.000.000-, Ft, azaz egymillió forint összegű bírság megfizetésére kötelezi a műsorszolgáltatót. A kiszabott bírságot nyolc napon belül kell megfizetni az ORTT MNB 10032000-01400843- 00000000 számú számlájára. E határozat ellen közigazgatási úton fellebbezésnek nincs helye, a közléssel jogerős és végrehajtható. A határozat felülvizsgálatát a közléstől számított 30 napon belül bíróságtól lehet kérni a Testülethez benyújtandó keresetlevéllel. 1.Testületi határozat: Indokolás A Testület a 237/2008. (I. 30.) számú határozatában megállapította, hogy a műsorszolgáltató 2007. szeptember 15-én megsértette az Rttv. 8. (2) bekezdésében foglalt rendelkezést, ezért a Testület az Rttv. 112. (1) bekezdés c) pontja alapján 3 órára felfüggesztette a műsorszolgáltató műsorszolgáltatási jogosultságát. 2. A Fővárosi Bíróság ítélete: A műsorszolgáltató (Viasat Hungária Zrt.) bírósági felülvizsgálat iránt pert indított.
A Főváros Bíróság a 26.K.31.017/2008/6. számú ítéletében a 237/2008. (I. 30.) számú ORTT határozatot az Rttv. 8. (2) bekezdése vonatkozásában hatályon kívül helyezte, és az alperest új eljárás lefolytatására kötelezte. Az indokolás többek között a következőket tartalmazza: (..) A megismételt eljárásban az alperesnek a felperesi műsorszámokat értékelve kell megállapításait részletes bontásban kimunkálnia, minden egyes tételt magyarázattal, okfejtéssel az Rttv. 2. 19. pontjának rendelkezéseivel ütköztetve kell ellátnia, és ezek eredményeképpen határozni az esetleges jogsértésről, és arról, hogy alkalmaz-e vagy sem szankciót a felperessel szemben. Az alperesnek tehát meg kell határoznia az egyes műsorszámok közszolgálatiságát, vagy annak hiányát, és az Rttv. 8. (2) bekezdése szerint fel kell sorolnia, melyik, mikor sugárzott műsorszám mely része nem volt figyelembe vehető a közszolgálati műsorszámok szolgáltatásának kötelezettsége szempontjából. ( ) 3. A Fővárosi Ítélőtábla ítélete: A Fővárosi Ítélőtábla a 3.Kf.27.715/2008/6. számú ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét helyben hagyta. 4. A Testület jelen döntésének indokai Az Rttv. 8. (2) bekezdése értelmében: Közszolgálati műsorszámokat a főműsoridőben legalább huszonöt percben kell szolgáltatni. Ha a műsorszolgáltató a főműsoridőben nem ad műsort, 7.00 és 18.30 közt kell közszolgálati műsorszámokat szolgáltatnia legalább huszonöt percnyi műsoridőben. Az Rttv. vonatkozó rendelkezései szerint: 2. 19. Közszolgálati műsorszám: a műsorszolgáltató vételkörzetében élő (országos, körzeti, helyi) élő hallgatók, nézők tájékozódási, kulturális, állampolgári, életviteli szükségleteit, igényeit szolgáló műsorszám, így különösen: a) a művészeti alkotás, az egyetemes, a magyar és a magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségek életét, a kisebbségi álláspontokat bemutató közlés, b) oktatási, képzési célú ismeretek közzététele, c) tudományos tevékenység és eredmények ismertetése, d) a vallásszabadság megvalósulását szolgáló, valamint az egyházi és a hitéleti tevékenységet bemutató műsorok, e) a gyermek- és ifjúságvédelem céljait szolgáló ismeretterjesztő, felvilágosító műsorok, f) a mindennapi életvitelt segítő, az állampolgárok jogi és közéleti tájékozódását szolgáló, az egészséges életmódot, a környezetvédelmet, a természet- és tájvédelmet, a közbiztonságot, a közlekedésbiztonságot elősegítő ismeretek terjesztése, g) az életkoruk, testi, szellemi vagy lelki állapotuk, társadalmi körülményeik következtében súlyosan hátrányos helyzetben lévő csoportok számára készített műsorszám, h) a hírszolgáltatás. 2. 7. Főműsoridő: rádióban a 6 óra 30 perc és 9 óra 30 perc, televízióban a 18 óra 30 perc és 21 óra 30 perc közötti időszak. 2
A Testület a hatósági ellenőrzés megállapításairól a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 51. (1) bekezdésében foglalt rendelkezésnek megfelelően ismételten tájékoztatta a műsorszolgáltatót, egyúttal felhívta az ügyre vonatkozó nyilatkozatának megtételére. A 2009. június 23-án kézbesített felhívásnak a műsorszolgáltató a megadott határidőben nem tett eleget. A Testület a rendelkezésére álló dokumentumok alapján az alábbi álláspontot alakította ki. A rádiózásban közszolgálati műsorszolgáltatásnak hagyományosan bizonyos műsortípusok - hírek és vitaműsorok, kulturális és oktatóprogramok - rendszeres sugárzását tekintik. (Bajomi-Lázár Péter: Közszolgálati rádiózás Nyugat-Európában) Maga a közszolgálat, mint fogalom, olyannyira brit jelenség, hogy a szigetlakók szerint nem is lehet definiálni. A koncepciót a British Broadcasting Corporation (BBC) dolgozta ki, John Reith (vezérigazgató) nevével fémjelzett periódus alatt, amely a rádió engedélyezésétől (1922) a II. Világháború végéig tartott. A credo a hallgatók oktatását és felemelését tűzte ki célul, a közízlés és a közerkölcs nevelését, vagyis olyan műsorok készítését, amelyek tudatosan túlszárnyalják a befogadók igényeit. Az adó műsorstruktúrája tervezetten kiszámíthatatlan volt, vegyes szerkezettel rendelkezett, a könnyed szórakoztató műsorokat előre nem látható periodicitással követték az ismeretterjesztő, tudományos, kulturális programok. A tájékoztatás, nevelés, szórakoztatás hármas normatíváját kiváló angolsággal beszélő, szmokingos, Cambridge-ben és Oxfordban tanult bemondók és szerkesztők próbálták átültetni a gyakorlatba. A BBC 1926-ban került állami felügyelet alá, közösségi tulajdonba. Az 1926 májusában kitört sztrájk alatt a nyomtatott sajtó termékei sem jelentek meg, a helyzet egyedülálló pozícióba hozta a rádiót, mivel az említett időpontig a hírek forrásai elsősorban az újságok voltak, a csatorna engedélyezésének egyik feltétele a sajtóorgánumok piaci státuszának megőrzése volt. A BBC mindössze naponta egyszer, 7 óra után (miután minden újság elkelt) közölt híreket, amelyeket a napilapok információiból állítottak össze. A kormány a munkabeszüntetés alatt nem vonta ellenőrzése alá a rádióadót (Winston Churchill tanácsa ellenére). Sem a konzervatív kabinet, sem az ellenzék (Munkáspárt) képviselői, sem a Canterbury-i érsek nem mondhatott beszédet a rádióban, nem befolyásolhatta a hallgatókat. A BBC a válsághelyzet alatt tényszerű hírekkel jelentkezett naponta öt alkalommal. Az említett precedens vált az alkotmányos renden belül működő kiegyensúlyozottság normatívájává. A rádió megőrizte ellenőrző funkcióját, a negyedik hatalmi ág - a nyilvánosság - nem került állami ellenőrzés alá, s nem szolgált ki egyetlen politikai tábort sem. Az angol példa egyedülálló, hiszen az USA-ban a kezdetektől magántulajdonban lévő médiumok határozták meg a tömegkommunikáció fejlődését, míg Európa más országaiban az adók születésüktől fogva állami irányítás alatt álltak. A közszolgálatiság normatívája egy speciális történelmi szituáció és az angol demokratikus hagyományok produktuma volt. A kifinomult ízlés, a tökéletes nyelvhasználat és a magas színvonal etalonjával (a William Haley nevével fémjelzett periódusban) a BBC-nek is szakítania kellett, a 60-as évek társadalma új igényeket fogalmazott meg a médiumokkal szemben (amelyek elsősorban a kalózrádiók létrejöttében öltöttek testet). Ugyanakkor a médiakutatók és a törvényhozók a mai napig ezt az ideáltípust hívják segítségül a műsorszámok és a műsorszolgáltatók meghatározásánál. Az említett elvárások mellett a közszolgálatiság reithi definíciójába beletartozott a földrajzi 3
univerzalitás, a változatosság és sokféleség, a befogadók védelme az agresszív és szexuális tartalmakkal szemben, valamint a személyiségi jogok tiszteletben tartása (a válasz joga stb.) is. Eme ajánlások mind a mai napig meghatározzák a fogalomról kialakított képünket és tükröződnek az európai médiaszabályozásokban. 1994-ben, Prágában rendezték meg - az Európa Tanács égisze alatt - a kommunikációs miniszterek IV. európai konferenciáját. Az alkalomra az ET információkat kért a tagállamoktól a közszolgálati műsorszórás jogi értelmezéséről, szabályozási elveiről (Jakab: 1995, 59-59. old.). 24 országból érkeztek válaszok, melyek által a megfogalmazott tartalmi kötelezettségeket az alábbi pontokban foglaltuk össze: Tartalmi kötelezettségek (általánosságban): a műsorok magas minőségi szintje, bármilyen műfajban, a műsorok összkínálatának sokfélesége, változatossága, a nézők, hallgatók társadalmi, kulturális, spirituális igényeinek kielégítése, a politikai életben való részvétel előmozdítása, a kulturális örökség ápolása, a nemzeti és kisebbségi kulturális identitás erősítése. Tartalmi kötelezettségek (konkrétabban): tájékoztatás, hírközlés (átfogó, objektív, pártatlan, tárgyszerű), a vélemények sokféleségének bemutatása, a kormány által kiadott közlemények ingyenes közzététele, a parlament üléseinek közvetítése (avagy tárgyszerű beszámoló a parlament üléseiről), oktató jellegű, illetve az iskolai oktatást, felnőttoktatást, a speciális helyzetű társadalmi csoportok továbbképzését szolgáló műsorok sugárzása, az anyanyelv, hivatalos nyelv ápolása, nemzeti, etnikai kisebbségek nyelvén készített műsorok sugárzása, vallási műsorok, az egyházak működését bemutató műsorok közzététele, gyermekeknek, fiatalkorúaknak szóló műsorok sugárzása, e korcsoporthoz tartozók személyiségfejlődésének előmozdítása, védelme, művészeti és tudományos tartalmú műsorok közzététele, igényes szórakoztató műsorok közlése, közérdekű információk (például közlekedésbiztonság), a fogyasztók érdekvédelmét szolgáló műsorok sugárzása. A bíróság gyakorlatában a fent említett prágai konferencia anyaga nem minősül jogforrásnak, illetve jogértelmezési iránymutatásnak, különösképpen azért nem, mert az Rttv. megalkotására ezt követően került sor (ám a felsorolt normatívák az Rttv. ide vonatkozó rendelkezéseit szinte kivétel nélkül szerepeltetik). A vizsgálat legfontosabb szempontrendszerét az Rttv. 2. 19. pontja jelentette, amelynek felvezető rendelkezése szerint: közszolgálati műsorszám: a műsorszolgáltató vételkörzetében (országos, körzeti, helyi) élő hallgatók, nézők tájékozódási, kulturális, állampolgári, életviteli szükségleteit, igényeit szolgáló műsorszám, így különösen: Ezt követik az a)-h) pontok, amelyek azokat a lehetőségeket sorolják fel, amelyek speciálisan is kielégítik a közszolgálatiság kritériumait. (Itt jegyezzük meg, hogy mivel ez a felsorolás példálózó, álláspontunk szerint nem zárható ki, hogy az a) h) pontokon túlmenően is megvalósulhat közszolgálati műsorszám.) 4
Az idézett törvényi megfogalmazás és az ajánlások magukban foglalják mind a közszolgálatiság klasszikus definícióit, mind az új igények kihívásait. A közszolgálati műsoroknak kapcsolatban kell lenniük a közcélokkal, a közcélok megvalósítását tekinthetjük közszolgálatnak. A közszolgálati műsor az a műsor, melyben a közszolgálati műsorszámok meghatározó szerepet játszanak, és amely a műsorszolgáltató vételkörzetében élő hallgatókat, nézőket rendszeresen tájékoztatja közérdeklődésre számot tartó kérdésekről, vagyis a közt tájékoztatja a közérdekű dolgokról érthető formában. A közszolgálatiságnak egyben a nemzeti és egyetemes kulturális értékek őrzőjeként is funkcionálnia kell, folyamatosan felmutatni azokat a hagyományokat, normákat, amelyeket egy nép, egy nemzet, egy ország, egy demokratikus társadalmi-politikai berendezkedés fontosnak, mértékadónak tart. 1. Szívek szállodája A tévésorozat (eredeti címén Gilmore Girls) a dráma és komédia stílusjegyeit elegyítve szórakoztatja évek óta széles rajongói táborát. A történet középpontjában egy egyedülálló anya, Lorelai Victorie Gilmore, valamint lánya, Lorelai Leigh Gilmore életének eseményei állnak, a helyszín pedig egy kitalált connecticuti város, Stars Hollow. Ebben a részben Lorelai Leigh édesapját súlyos szívproblémák miatt megműtötték. A férje életéért aggódó feleség és az édesapja életéért aggódó lány, aki szintén újdonsült feleség, a házastársi szerepek lelki és gyakorlati oldaláról vitatkoztak. A tévéfilm közszolgálati besorolása indokolatlan. A Testület álláspontja szerint a filmsorozat olyan új ismeretekhez nem juttatta a nézőket, amely ismeretek a közszolgálati kategóriákba tartoznának. A szappanopera kategória nem képviseli a műsorszámok azon csoportját, amelyek a közszolgálatiság azon feltételeinek eleget tennének, amelyek szolgálnák a nézők tájékozódási, kulturális, állampolgári életviteli szükségleteinek, igényeinek. A műsorszámban elhangzott információk, közlések mértéke és irányultsága nem a közszolgálati tartalmat célozta meg. A szappanopera műfajába tartozó műsorszámok nem minősíthetők közszolgálati műsorszámoknak, hiszen elképzelt helyszíneken játszódik, kitalált szereplőkkel és történettel. (Itt jelezzük, hogy az eddigi bírói és hatósági gyakorlat szerint a különböző televíziós sorozatok nem tartoznak a közszolgálati műsorszámok közé. Lásd 4.Kf.27.219/2008/4. (Helyszínelők (am.) és Linda (magyar)); 23.K.35.111/2007/4. (Szívek szállodája (am.), New York-i helyszínelők (am.)); 3.Kf.27.522/2006./8. (Família Kft. (magyar); 23.K.35.856/2006./8. (Miami helyszínelők (am.)) stb. bírósági határozatok.) 2. Rejtélyes igazságok A műsor felépítése nagy szakértelemre vall mind a rejtvények, mind a megfejthetetlen furcsaságok bemutatása terén, melyek mindegyike folyamatosan fenntartja a nézők kíváncsi érdeklődését. Olyan történeteket mutat be, amelyek az emberek hitrendszerétől függően hamisnak tűnnek, illetve a rugalmasabb látásmóddal rendelkezők számára akár igazként is felfoghatók, tehát a néző realitásérzékére bízza, mi igaz, mi hamis. Közben a narrátor, aki mágikus tudást sugall furcsa mosolyával, gyakorta tesz fel a már kialakulni látszó álláspontot elbizonytalanító kérdéseket. Időnként hátborzongatóan figyelmeztet, mindenki tartsa észben, a 5
látottak bárkivel megtörténhetnek. Miután mind az öt rejtvényt feladta, mindenki megtette a maga tippjét, felfedi a történtek várva-várt igazságtartalmát. Ekkor fény derül arra, kinek mennyire megbízható az ítéletalkotása, illetve, hogy az élet mennyire elképesztő eseményeket tud produkálni. Régen tudott dolog, hogy a legizgalmasabb forgatókönyveket mindig az élet írja. Az elemzett epizód első történetének főszereplője kétszer is megkapta a sorstól azt a lehetőséget, hogy korán elhunyt, hőn szeretett felesége helyét egy szinte azonos tulajdonságokkal bíró hölgy tölthette be, mintha az ég küldte volna. A második feladványban egy újságírót olyan bűntett elkövetéséért tartóztattak le, amelyet el sem követett. A nyomozás során megismerhette hasonmását, tulajdonképpeni ikertestvérét, akiről előzőleg nem is tudott. A harmadik alkalommal egy, az idegenek jó szándékában bízó stoppos fiút az országút széléről egy idős kamionos szedte fel, akivel később egy szerelőműhelyben balesetet szenvedett férfi életét közösen mentették meg. A furcsaság csupán az volt, hogy az idős férfit régóta halottnak hitték. Öt évvel azelőtt az életét adta egy busznyi gyermek életéért. A negyedik titokzatos esemény egy családi grill party-n történt, amikor ismeretlen okokból felgyulladt az ebédre szánt étel, melyről később kiderült, mérgezett marhahúsból készült. Utolsóként egy olyan ház bemutatása borzolta a kedélyeket, ahol a várt biztonság csupán illúzió volt. Majdnem megismétlődött egy korábbi tragédia, ezúttal az édesanya ki tudta menteni a lángokból kislányát, nem úgy, mint az előző lakó, aki álmában figyelmeztette a szülőket a veszélyre. Végül a leleplezésből kiderült, hogy mely sztorikat inspirálták reális események és melyek voltak az alkotók fantáziájának szüleményei. Ezek sorrendben a következők voltak: koholmány, igaz, helyi legenda, megtörtént, valós. A műsor készítőinek nemes szándéka ellenére, mely szerint figyelmeztetnek minket, hogy ítélőképességünk becsapható, hogy próbáljunk meg a látszat függönye mögé látni, bátran használva intuíciónkat, a műsorszám közszolgálati besorolása indokolatlan. A műsorszám műfaját tekintve kijelenthető, hogy a látott epizód nem sorolható a közszolgálati műsorszámok közé, hiszen a műsorszámban szereplő tartalom és megjelenítés nem az állampolgárok életviteléhez nyújtott tájékozódást segítette elő, valamint a fejlődésükre szolgáló egyéb tudományos, kulturális ismereteket sem közölt. A műsorszám célja kizárólag a szórakoztatás volt, mindenféle közszolgálati tartalom közvetítésére való törekvés nélkül. A műsorszám titokzatos eseteket dolgoz fel okfejtéssel vegyítve, mégis műfaját tekintve inkább közelebb áll a sorozatokhoz. Mindegyik kis történet akár egy hosszabb film részlete is lehetne. A levont konklúziók, tanúságok sem járulnak hozzá ahhoz, hogy az állampolgárok az életviteli szükségleteikhez ötleteket merítsenek. 3. Emberi történetek A megrázó sorsokat, kegyetlen tragédiákat bemutató sorozatban ismét különleges élettörténeteket kísérhettünk figyelemmel. Ezúttal a legnehezebben gyógyítható szenvedélybetegségben, az evéskényszerben szenvedő fiatalok hősies küzdelmének lehettünk szemtanúi. A harc a kalóriák ellen egyben harc az életükért, hiszen ebben a súlycsoportban már mindannyian közvetlen életveszélyben vannak. A legegyszerűbb napi rutin is óriási erőfeszítéssel jár a számukra, a hatalmas zsírrétegek még a levegővételt is megnehezítik. A legtöbben nem képesek tartani a vizeletüket, így pelenkára van szükségük, hatalmas pelenkára. Számukra a gyomorszűkítő műtét sem jöhet szóba, amihez sem a sebészek, sem a pszichológusok nem járulnak hozzá. Egyikük elfelejtette éjszakára feltenni az oxigénmaszkot, 6
kómába esett, és nem tudták megmenteni az életét. A legtöbben már csak tolószékben tudnak közlekedni, a külvilág sértő megjegyzései közepette. A reality műfajába tartozó ( shockumentary -ként is emlegetett) sorozatot speciális magazinként tartják számon. Az amerikai sorozat epizódjai általában ritkán elforduló betegségeket, alig ismert testi és/vagy szellemi fogyatékosságot, deviáns viselkedésformákat mutatnak be általában szenzációhajhász módon, legtöbbször sokkolva a nézőket. A vizsgált epizód tökéletesen megfelelt a meghökkentő emberi történeteket felvonultató sorozat szellemiségének, hiszen kielégíti az embereknek azon igényét, amelyeket pszichológiai kutatások is alátámasztottak, miszerint mindenkiben különböző mértékben létezik, hogy valami undorítót és véreset nézzen, másrészt a nézők mesebeli hősök iránti sóvárgását is csillapítják. A Testület álláspontja szerint a jelen műsorszámban felvonultatott szenvedélybetegségről szóló információk nem tartalmaztak az emberek hétköznapi életére nézve jól konvertálható elemeket, ráadásul a műsorszámot a bulvár jellegű információközlés jellemezte, ezért annak közszolgálati besorolása indokolatlan. A bemutatott betegséggel kapcsolatos információkat feldolgozó műsorszám nem a társadalmi együttélés szükségleteire koncentrálva elemezte a problémakört, nem a köz egésze számára fontos, mindenki számára elérhető és érthető tartalmat közvetített. 4. Helyszínelők Az igényesen elkészített krimisorozat ezen epizódjából fél óra volt látható a vizsgált időintervallumban. Ezúttal egy habparty-n meghalt férfi gyilkosa után kutatott a profi csapat. Igen nehéz dolguk volt a nyomkeresőknek, mivel a sok-sok hab nem csak a nyomokat tüntette el, de az esetleges szemtanúk szeme elől is eltakart mindent. A Testület egyetlen estben sem fogadott el ebbe a műfajba tartozó műsorszámot közszolgálatiként, besorolása ezúttal is indokolatlan, hiszen a krimisorozat a zömében látványos képi és hangelemek segítségével elsősorban a nézők szórakoztatását szolgálta az egyedi bűneset csavaros megoldással történő feltárásával. A Testület álláspontja szerint, amelyet a fent részletezettekkel támasztott alá, a műsorszolgáltató 2007. szeptember 15-én nem tett eleget az Rttv. 8. (2) bekezdésében foglalt rendelkezésnek, hiszen az aznap, főműsoridőben sugárzott műsorszámok nem sorolhatók az Rttv. 2. 19. pontja szerint bemutatott közszolgálati műsorszámok kategóriájába. A törvényi definíció egyértelmű irányt mutat a közszolgálatiság jellemzőinek értelmezéséhez. Az Rttv. 2. 19. pontja alatt a)-h) pontban rögzített, célzott elemek a közszolgálatiságnak tartalmat adó értékeket képviselik. Ezeket együttesen vizsgálva megállapítható, hogy a kifogásolt, sugárzott műsorszámok céljuk és tartalmuk vizsgálata alapján, nem felelnek meg a közszolgálati műsorszámokkal szemben támasztott követelményeknek. A Testület a 2007. évben tíz határozatában [183/2007. (I. 24.), 534/2007. (II. 28.), 578/2007. (III. 7.), 674/2007. (III. 21.), 894/2007. (IV. 11.), 1095/2007. (V. 9.), 1482/2007. (VI. 27.), 1490/2007. (VI. 27.), 2265/2007. (X. 2.), 2629/2007. (XI. 21.) számú ORTT határozatok] szankcionálta a műsorszolgáltatót az Rttv. 8. (2) bekezdésének sérelme miatt, amikor is 7
majdnem minden esetben bírságot szabott ki, egy esetben pedig felfüggesztette a műsorszolgáltató műsorszolgáltatási jogosultságát. A Testület véleménye szerint a műsorszolgáltató rendszeresen sérti meg az Rttv. 8. (2) bekezdésében foglalt rendelkezést, valamint visszatérően szegi meg az Rttv. egyes normáit (kiskorúakról szóló rendelkezések; 16. (2); 18. (1), (4) bekezdések). A Testület szinte valamennyi esetben bírság megfizetésére kötelezte a műsorszolgáltatót. A Testület jelen esetben is az Rttv. 112. (1) bekezdés e) pontja alapján kiszabható bírság alkalmazása mellett döntött, és az Rttv. 135. (1) bekezdésében meghatározott összeghatár maximumával, 1.000.000-, Ft, azaz egymillió forint összegű szankcióval sújtja a műsorszolgáltatót. A fentiekre tekintettel a Testület az Rttv. 8. (2) bekezdéseiben foglalt rendelkezés jelen esetben történt megsértése miatt az Rttv. 112. (1) bekezdésének e) pontjában meghatározott jogkövetkezmény alkalmazása mellett és a rendelkező rész szerint döntött. A szankcionálás alapját az Rttv. 112. (1) bekezdése e) pontja jelenti, amely szerint: Ha a műsorszolgáltató az e törvényben, illetve a szerzői jogról szóló törvényben, valamint a műsorszolgáltatási szerződésben és a rádióengedélyben előírt feltételeket és előírásokat nem teljesíti vagy megsérti, illetőleg ha műsorszolgáltatóval a cselekmény elkövetésekor munkaviszonyban vagy munkavégzésre irányuló más jogviszonyban lévő személy bűnösségét a Btk. 329. -ában meghatározott bűncselekmény miatt jogerős ítélet állapította meg, a Testület e) a közszolgálati műsorszolgáltatóval, a bejelentés alapján műsorszolgáltatást végző műsorszolgáltatóval szemben, illetve a Panaszbizottság kezdeményezésére bírságot szab ki a 135. szerinti összeghatárok között, Az Rttv. 135. (1) bekezdése értelmében: Jogosulatlanul végzett műsorszolgáltatás, illetve az e törvényben előírt bejelentés nélkül vagy attól eltérő módon végzett műsorelosztás és műsorszétosztás esetén a felelőssel szemben a Testület a jogosulatlanul elért bevétel kétszeresének megfelelő, vagy ha ez nem állapítható meg, tízezer forinttól egymillió forintig terjedő bírságot szabhat ki, amelyet az Alapba kell befizetni. Az eljárás során a Ket. 153. (2) bekezdése szerinti eljárási költség nem merült fel. Az Rttv. 136. (2) bekezdése alapján a határozat ellen közigazgatási úton fellebbezésnek helye nincs. A határozat bírósági felülvizsgálatát az Rttv. 136. (3) bekezdése biztosítja. Budapest, 2009. augusztus 26. az Országos Rádió és Televízió Testület nevében Dr. Majtényi László elnök 8