Bemutatjuk Minden, amit tudni akarsz a kadarkáról, de sohasem merted megkérdezni Hosszú idõn át, az elmúlt évszázadokban a magyar szõlészeti és borászati kultúránk meghatározó fajtája volt a kadarka. Ki ne hallott volna már a híres budai (Tabán), csongrádi, kiskõrösi, soltvadkerti, szekszárdi, vaskúti és villányi kadarka borokról, vagy az Egri és a Szekszárdi Bikavérrõl, melyek egyik alkotója a kadarka ma is. Az 1960-as évektõl indult nagyüzemi tömegtermesztés majdnem elfeledtette velünk ezt a fajtát, de szerencsére több borvidéken a szõlõt kedvelõk megtartották ültetvényeikben és ott megmenekült a kipusztulástól. A fajta nem magyar eredetû, mégis ma már, mint hungaricum éli reneszánszát. Írta Dr. Hajdú Edit, fotózta Teszár Ákos A kadarka nevei és hasonnevei A fajtakör neve több ampelográfus szerint egyik fontos termõhelyérõl, a Shkodari-tó nevébõl származik. Két fajta (kék kadarka és szürke kadarka) ismert a kadarka fajtakörbõl, közülük a kék kadarka terjedt el a legjobban és ezt hazánkban is viszonylag nagy felületen termesztik. Általában ha egy fajtát nagy felületen és sokféle nép termeszt, akkor sok hasonneve képzõdik a termesztõk körében. Így a kadarkának (kék kadarkának) is gazdag a szinonim névtára: branièevka, csetereska, fekete budai, fekete cigány, fekete linka, gamza, jenei fekete, kadar, kadarka, kadarka noir, kadarka crna, kadarka nera, kadárka, negru moale, skadarka crna, törökszõlõ. Volt, aki a Pannóniában (Dunántúlon) termesztett kadarkát pannon pinot -nak nevezte. A kadarka rendellenes virágzatú (hermafrodita), a virágfürtben nõvirágú, hímjellegû és átmeneti formájú virágok is találhatóak. A különbözõ virág- és levéltípusok alapján érdekes nevû alfajták sorakoztathatóak fel, mint csillagvirágú, teltvirágú, kupakos, terméketlen, lúdtalpú, kordoványos, nemes, kereszteslevelû és fügelevelû kadarka. A kadarka származása és elterjedése A kadarka a Földközi-tenger (Pontusz) vidékérõl indult hódító útjára és fõként a Balkánon terjedt el. Nagy felületen termesztik Albániában, különösen a Shkodari-tó környékén, Bulgáriában, Szerbiában és Romániában is. Magyarországra is a Balkánon keresztül került, a várnai csata (1444) után a török uralom elõl nagy tömegben menekülõ és hazánkban letelepülõ rácok hozták magukkal, de nem csak magát a szõlõfajtát, hanem annak termesztési és borkészítési módját is elterjesztették. A kadarka két úton haladt északra. Az egyik útja a Szerémségen, Villányon, Pécsen, Szekszárdon, Budán, Szentendrén majd Gyöngyösön át Egerbe, a másik útja a jeles történelmi borvidékünkön, Ménesen (Arad) át vezetett. A rácok Buda visszafoglalása (1686) után a Tabán területét tették a kadarka termesztési kultúra központjává. A Trianon elõtti Nagy-Magyarország területén a szõlõültetvények több mint 60%-a kadarka volt, és ez a terület a filoxéravészig fennmaradt, majd fokozatosan csökkent az 1960-as évekre. Táblázat A Kadarka területe Magyarországon
1960-ban 47.000 ha (23,4%) 1967-ben 41.500 ha (16,9%) 1970-ben 28.000 ha (18,1%) 2002-ben PartyBor
993 ha (1,1%) 1970; Kádár, 1973; HNT, 2002) (Feyér, A filoxéravész idején (1875-tõl) a hegyvidéki szõlõkben a kadarka kipusztult. Ekkor a homoki szõlõk telepítése fejlõdött, mert a homokban nem él meg filoxéra (lásd keretesünket a??? oldalon a szerk.), ugyanakkor a kadarka gyökérzete hosszú és szerteágazó, így jó vízkeresõ és vízfelvevõ, ezért a homokon jól fejlõdik. A Duna-Tisza közi homokos területeken (Csengõd, Csongrád, Hajós, Kiskõrös, Soltvadkert, Vaskút, stb.) 1965-ben a szõlõültetvények 32,5%-a kadarka volt, ugyanakkor a nagyüzemi szocialista termelés kedvezõtlen feltételeket biztosított a kadarka termesztéséhez, ezért drasztikusan lecsökkent területe. Csak a mezõgazdaság privatizációja (1989) után kezdõdött újra telepítési kedv a kadarka termesztéséhez, és ezt hallatlanul segíti Kiskõrösön a 2008-ban már 13. alkalommal megrendezett Kadarka Nemzetközi Borverseny, ahol a kadarka borok és borászaik megmérettetnek. Miért termesztjük a kadarkát? A magyar szõlész és borász a modern szõlõtermesztés és borászat világából szívesen visszatér kicsit a hosszú és régmúlt idõkben gyökeresedõ hagyományokhoz, a világfajtáktól a hungaricumokhoz, így a kadarkához. Ez a fajta rendkívül egyszerû körülmények között termeszthetõ akár homokon saját gyökerû ültetvényben, akár kötött talajon (löszön) oltványokon. Edzett, a száraz termõhelyi körülményekhez rendkívül adaptív fajta, erõteljesen nõ, tõkéi, egyenesen és vitálisan növõ hajtásai alkalmasak a karós támasz nélküli gyalog-, fej- és bakmûvelésre. Nagy gyökérrendszerével átszövi a talajokat, ahonnan vizet és mindenféle tápanyagot vesz fel, talán ezzel is magyarázható borának sokarcúsága, mivel a bogyók íz- és zamatanyagai, színanyaga és savai a talaj hatására változatosan és gazdagon alakulnak ki. Jól tûri a hosszabb száraz periódusokat, érdekes a növényi alkata: leveleinek fonákja gyapjasan és bársonyosan szõrös, így e szõrzet pedig olyan mikroklímát alakít ki a légcserenyílások körül, amely vízhiány esetén kedvezõ vízháztartást eredményez. Fõ- és mellékrügyei igen termékenyek, a fürtterhelése szakszerû rügyterheléssel szabályozható. Sajnos a kadarka termés- és minõségbiztonsága rendkívül ingatag a kontinentális éghajlaton, ugyanakkor a globális felmelegedés újra segítheti elterjedését. Rügyei és vesszõi fagyérzékenyek, termése és vesszõi késõn, október végén érnek, nagy a hõ- és fényigénye, ezért hosszú tenyészidejû. Bogyóinak fogyatékossága között kell felsorolni a héj vékonyságát, ebbõl adódó könnyû berepedését majd rothadását, a napfényben szegény és csapadékos vagy száraz évjáratban a héj kevés színanyagát. Fürtjei és bogyói többségükben nagyok, csemegeszõlõként is jól fogyasztható. Különlegesen kedvezõ évjáratban csodálatos ízû, színû és mennyiségû fürtöket terem. Száraz és meleg õszön a kadarka bogyói aszúsodhatnak az aszúbogyókból pedig különleges aszúbor készíthetõ. Kevésbé jó évjáratban akár rozé, akár siller borként is különösen finom és sajátosan hungaricum. A bor fantasztikus gazdagságát tükrözi vissza a borbírálók és borszakértõk véleménye, jellemzése. Ha a Kadarka borokat részeire szedjük, akkor a következõ megjegyzésekkel ismertethetjük szépségeit, finomságát. A Kadarka bor jellege megjelenése: elegáns, tükrös, olykor lassan, lustán mozgó
színe: áttetszõ, rubin cseresznyés sötét-világos-málnapiros, egyszóval kadarkaszínû, azaz piros illata: gyümölcsös (cseresznyés-meggyes, epres, málnás, almás), gyógynövényes (koriander), virágos, kávés, füstös aromát sejtet; megnyerõ, lehengerlõ, nagy és sûrû, tiszta, friss, sokoldalú és finom, intenzív. íze: cseresznyés, piros bogyós, epres, marcipános, körtés, vaníliás, almás, portóis, pirítós, zöldes, pinot noir-os, meggyes, fekete ribizlis, borókás, bodzás, hecsedlis; sokoldalú, finom, krémes, nem ismételhetõ, tömör, az egész szájat betöltõ, különös utóízû. sava: hepciás, finom, elegáns, kiegyensúlyozott, játékos, zöldes, harapós, bársonyos, élénk, könnyû, nem tanninokra épülõ. szerkezete: tömör, egynemû, egyszerû, ritka szövetû, öblösen telt, jól felépült, sima felszínû, vitális; harmóniája: ínyünkre fonódó, elegáns, finoman játékos, lecsengésben alkoholos, tüzes, szép köpenyû, egységes, kellemes, fantasztikusan sokoldalú, nem nehéz és kiegyensúlyozott. Aki figyelmesen átolvasta ezt a jellemzést, az észreveheti az egymással ellentétes kifejezéseket, ami a fajta évjáratérzékenységére, a termõhelyi adottságokra és a borászati technológiákra vezethetõ vissza. Ha röviden akarjuk jellemezni akkor csak annyit mondunk: egyenes, tiszta bor!. A kadarka nemesítése Mivel a Kadarka fontos és nagy felületen termesztett fajtánk volt a II. világháború után, a nemesítése is jelentõs volt, mind a szelekciós, mind a keresztezéses eljárás. Az évszázadok óta termesztett fajta ültetvényei már mozaikosan szétestek, azaz sokféle típusa alakult ki az 50-200 éves ültetvényekben. A kadarka igen variábilis, ezért szelektálható. Az 1960-as évek borpiacai a nagy tömegû termést adó típusokat igényelték, ezért a szelekciós cél a nagy fürtöt és nagy bogyót adó tõkék kiemelése és felszaporítása volt. Ma a minõségi tulajdonságokra (laza fürt, kis bogyó, sok színanyagot és cukrot termelõ fürt) szelektálunk. A kadarka szelekciós nemesítését id. Kozma Pál Miklóstelepen (Kecskeméten) a Szõlészeti és Borászati Kutatóintézetben kezdte 1948-ban, Németh Márton pedig Pécsett. Jelenleg Magyarországon a kadarkának három klónja termeszthetõ, amelyek már államilag minõsítettek: a fûszeres kadarka (=kadarka P.9) (1969), a Nemes kadarka (=kadarka Kt.4) (1958) és a kadarka Kt.3 (2007). Napjainkban a termesztõk újra igénylik az értékes klónokat, ezért különös figyelemmel kezdõdött a kadarka klónszelekciója. A Szõlészeti és Borászati Kutatóintézet munkatársai Kecskeméten és Pécsett, illetve még az öreg kadarka ültetvényekkel rendelkezõ termesztõk tanulmányozzák és szelektálják az ültetvényeiket. A nemesítés másik módja a keresztezéses nemesítés vagy hibridizáció. A szõlõnemesítõk (Kozma, Kurucz, Csizmazia) az 1960-as évektõl folyamatosan végezték keresztezéseiket, amelyekbõl a kiemelkedõ fajtákat és fajtajelölteket az 1. táblázat mutatja. A nemesítési cél a minõség (cukor, szín, rothadás ellenállás) fokozása. A hibridek között vannak vörösbort adók, festõk és fehérbort adók is. A hibrideknél értékes genetikai haladást történt az érési idõben (koraiság), a termésbiztonságban, a színanyag gazdagságában, íz- és zamatanyagokban. A kadarka jövõje
Európa szõlõtermesztõ államaiban általános tendencia a világfajták termesztése mellett az autochton fajták újra termesztésbe vonása. A Kárpát-medencében a szõlészek és a borászok figyelme a régi fajták között (ezerjó, juhfark, fehér góhér, stb.) a kadarkára is irányult. Szerencsére még vannak régi ültetvények, ahol ez a fajta megmenekült, ahol gazdag klónanyag várja szelekcióját, ahol a fajta borának gazdag, fûszeres illat- és ízvilága még nem felejtõdött el. Nagyszerû kezdeményezésre 2007-ben három ország szakgárdája (Magyarország, Románia, Szerbia) a Duna- Körös-Maros-Tisza (DKMT) régió határain belül, régiós borának választotta a kadarkát. Ezzel újra kezdetét vette a kadarka szervezett termesztése, klónozása, csodálatos borának készítése a régióban élõ népek örömére. A szerzõ a Kecskeméti Szõlészeti és Borászati Kutatóintézet tudományos fõmunkatársa. 1. táblázat A Kadarka származékai Fajta neve Keresztezési kombináció Fajtatulajdonos Államilag minõsített fajták vörösbort adók:
Bíbor kadarka (Kadarka x Muscat Bouschet) BCE Budai Kar Budapest (Kertészeti Egyetem) Karmin (Petit Bouschet x Kadarka) Rubintos (Kékfrankos x Kadarka) BCE Budai Kar Budapest (Kertészeti Egyetem) Turán
(Teinturier x Kadarka) x (Medoc noir x Csaba gyöngye) Károly Róbert Fõiskola Gyöngyös (SZBKI Eger) fehérbort adók: Szirén (Kadarka x Muscat Ottonel) x Irsai Olivér Fajtajelöltek Echo (Kadarka x Sauvignon blanc)
K.9 (Kadarka x Muscat Ottonel) K.13 (Kadarka x Muscat Ottonel) PartyBor