AZ ÉPÍTÉSI-BONTÁSI HULLADÉKOK KEZELÉSE

Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium Hulladékgazdálkodási és Technológiai Főosztály AZ ÉPÍTÉSI-BONTÁSI HULLADÉKOK KEZELÉSE Hulladékgazdálkodási Szakmai Füzetek 6. Készítette a Köztisztasági Egyesülés munkacsoportja Budapest, 2003. május

Grafikai tervezés és nyomdai előkészítési munkák: LINE & MORE Kft.

TARTALOMJEGYZÉK TARTALOMJEGYZÉK Bevezetés... 5 1. Az építési-bontási hulladékok típusai, mennyiségük és jellemző összetételük... 7 2. Az építési-bontási hulladékok feldolgozása és hasznosítása a fejlett európai országokban... 11 3. Az építési-bontási hulladékok hasznosítási lehetőségei, a hasznosítás főbb műszaki és alkalmazástechnikai követelményei... 13 3.1 Közvetlen hasznosítás... 13 3.2 Közvetett hasznosítás... 13 4. Az építési-bontási hulladékok feldolgozására szolgáló telepek létesítésének műszaki, környezetvédelmi követelményei... 23 4.1 A feldolgozó mű helyének kiválasztása... 23 4.2 A telephely és az infrastruktúra kialakítása... 24 5. A feldolgozó létesítmények kialakításának technológiai folyamata, berendezései és kiegészítő egységei, a jellemző műszaki megoldások... 27 5.1 A feldolgozási folyamat... 27 5.2 A technológia kialakítása... 28 5.3 A technológia fő berendezései... 29 6. A mobil és telepített berendezések előnyei, hátrányai, célszerű alkalmazási területeik... 37 7. A feldolgozó létesítmények beruházási és üzemeltetési költségei, esettanulmányok... 41 7.1 A beruházási költség... 41 7.2 Üzemi költségek... 43 8. Az építési-bontási hulladékok kezelésének illesztése a települési szilárdhulladék-gazdálkodás rendszeréhez... 45 3

BEVEZETÉS Az építési-bontási hulladékok hasznosítására irányuló törekvések a fejlett ipari országokban főként a hulladéklerakási, valamint az ebből adódó környezetvédelmi és területfelhasználási problémákra vezethetők vissza és csak kisebb mértékben származnak nyersanyagellátási gondokból. Az EU tagállamokban ennek nyomán létrejött egy sajátos hulladékhasznosítási iparág, kiszolgáló berendezéseivel és technológiáival együtt. Magyarországon, a többi közép- és kelet-európai országhoz hasonlóan, az épületek, utak és egyéb építmények bontásából, átalakításából származó hulladékok hasznosítása lényegében megoldatlan. Másodnyersanyagként történő hasznosításuk aránya jelenleg mintegy 2-3%. Ezek a hulladékok legtöbbször a települési hulladéklerakókra kerülnek, rosszabb esetben illegálisan lerakva közvetlenül terhelik a környezetet. A Nemzeti Környezetvédelmi Program és az Országos Hulladékgazdálkodási Terv célkitűzéseinek megfelelően kiépülő korszerű regionális hulladéklerakók megvalósítása és működtetése a települési hulladékgazdálkodás ráfordításainak jelentős növekedését eredményezi. Ezért is van különös fontossága annak, hogy ezekre a létesítményekre csak a nem hasznosítható hulladékok kerüljenek (kapacitásmegtakarítás, élettartam-növelés). Az építési hulladékok lerakóhelyeken való ártalmatlanítása ugyanakkor megnehezíti a lerakási technológiát, továbbá nehézkessé és sokszor megoldhatatlanná teszi a meglévő rendezetlen lerakók felszámolását, rekultivációját. Egy 150 t/h teljesítményű gépsoron évente feldolgozható építésihulladék-mennyiség mintegy 300-400 millió forint lerakóhely beruházási igényt vált ki. A környezetkímélés, az igénybe nem vett földterület, valamint a hasznosítható másodnyersanyag és az ezáltal kiváltható ásványi kincs nemzetgazdasági értéke még ezen felül jelentkezik. Az elkövetkező években az új autópályák, városi elkerülő utak, kerékpárutak építéséhez évente mintegy 12-13 millió m 3 ásványi anyagot (homok, kavics, zúzalék, zúzott kő) használnak fel. Ha ennek csak 3-5%-át a bontásból keletkező építési törmelékek (bontott aszfalt és beton) hasznosításával tudnánk helyettesíteni, a természeti környezetben okozott terhelést, valamint a lerakással járó ártalmatlanítási ráfordításokat nem számítva, nemzetgazdasági szinten 1-1,5 milliárd Ft megtakarítást lehetne elérni. Mindezen tények egyre inkább felkeltik mind a települési önkormányzatok, mind a hazai vállalkozások érdeklődését az építési-bontási hulladékok hasznosítási lehetőségei iránt. 5

1. AZ ÉPÍTÉSI-BONTÁSI HULLADÉKOK TÍPUSAI, MENNYISÉGÜK ÉS JELLEMZŐ ÖSSZETÉTELÜK Az építési hulladék fogalomkör az épületek és építmények felújítása, illetve bontása során keletkező szilárd hulladékok átfogó megjelölésére szolgál. A nemzetközi gyakorlat, kifejezetten a műszaki praktikum szempontjai alapján, az építési-bontási hulladékok következő csoportosítását alkalmazza. 1 Kitermelt föld A földkitermeléssel járó föld- és mélyépítési munkáknál keletkező, hidraulikusan vagy bitumennel kötött összetevőket nem tartalmazó természetes eredetű ásványi anyagokból (homok, agyag, kavics, kő vagy kőzetek) álló maradék, tekintet nélkül arra, hogy helyszíni természetes előfordulásról van-e szó vagy a természetes előfordulásból származó anyagot egy korábbi építési tevékenység során helyezték oda. A talajkitermelés csaknem minden építési tevékenységnél előfordul. Mennyiségében a legnagyobb arányt képezi az építési hulladékok között. Útbontási hulladék A közlekedési és a közterületi építésből, bontásból és karbantartásból származó, döntően szilárd ásványi anyagokból álló hulladék, amely az út, illetve közterület kopó/záró, kötő és teherviselő rétegeiből származik, és azok fajtájától függően az alkalmazott anyagokból tevődik össze (autópályák, országutak, dűlőutak stb.). Az útbontási hulladék tartalmazhat hidraulikus kötőanyagú betont, bitumenes kötésű anyagokat és aszfaltokat, valamint burkoló- és szegélyköveket. Építési hulladék Az épületek, építmények építésekor, részleges vagy teljes bontásakor, felújításakor keletkező, ásványi anyagokat tartalmazó szilárd hulladék (kő, tégla, beton, cserép, gipsz, csempe, homok stb.), amelynek összetételét jelentős mértékben meghatározza az alkalmazott építési mód, az építmény kora és funkciója. Kevert építési hulladék Az épületek, építmények építésekor, részleges vagy teljes bontásakor, felújításakor keletkező szilárd hulladék, amelynek összetételére jellemző az ásványi és nem ásványi eredetű összetevők kevert megjelenése. Döntően nem ásványi eredetű összetevőkből (fa, papír, műanyagok, fémek stb.) áll, hasonlóan az iparból és kereskedelemből származó szilárd települési hulladékhoz. Nemritkán veszélyes komponenseket is (pl. festékmaradékok, azbeszt szigetelőanyag hulladékok) tartalmaz. Ezt a hulladékot rendszerint nem gyűjtik szelektíven, nem ártalmatlanítják elkülö- 7

AZ ÉPÍTÉSI-BONTÁSI HULLADÉKOK TÍPUSAI 1 nítetten a települési szilárd hulladéktól (szokásos gyűjtési-szállítási módja a konténeres gyűjtés). A kitermelt föld, az építési és az útbontási hulladék, valamint a kevert építési hulladék a nemzetközi gyakorlatban nem tartozik a különleges kezelést igénylő, veszélyes hulladékok közé. Ennek persze lényeges feltétele, hogy az útbontási hulladékoknál az aszfalt- és bitumentartalmú maradékokat, illetve az építési hulladékoknál az azbeszttartalmú hulladékokat szelektíven gyűjtsék és kezeljék. A kevert építési hulladék hasonló jellemzői miatt a települési szilárd hulladékkal együtt kezelhető. Az építési hulladékok veszélyes összetevő tartalma általában 1 tömegszázalék alatti és ez is döntően a finomabb szemcsefrakcióban koncentrálódik. A feldolgozás során osztályozással ez elkülöníthető, továbbá a darabos szennyeződések (pl. impregnált fa részek, kátránypapír) az előválogatással kigyűjthető. Ez csekély mennyiség, amely a feldolgozás során eltávolításra kerül, és így a hulladékból származó másodnyersanyagok hasznosítása szempontjából nem jelent valódi gondot. Az építési-bontási hulladékok mennyiségére néhány közelítő becslés kivételével az országban nincs mérésen alapuló adatsor. Az építési-bontási hulladékok mennyisége függ a településszerkezettől, az építési munkák jellegétől, az építési, bontási, felújítási tevékenységek dinamikájától, az infrastruktúra és a termelés bővítésétől, az adott ország gazdasági fejlettségétől, tehát konkrét felmérések híján egzaktan nem határozható meg. A becslések szerint viszont mennyisége folyamatosan nő. Az Országos Hulladékgazdálkodási Terv mértékadó szakmai becslésekre támaszkodva évente mintegy 10 millió tonna építési és bontási hulladék keletkezésével számol, aminek kb. 70%-a a kitermelt föld (kb. 7 millió tonna). Az útépítési hulladék kb. 1,1 millió tonna, az építési hulladék kb. 1,3 millió tonna, a kevert építési hulladék kb. 0,6 millió tonna. A kitermelt föld mintegy 15%-a kerül hasznosításra (területfeltöltés, rekultiváció stb.). Az útbontási hulladéknál ez az arány jelentősen magasabb, mintegy 75-80%-os, míg a különböző építési hulladékok esetében gyakorlatilag elenyésző a hasznosítás mértéke. Az összetétel tekintetében az 1. táblázat adatai adnak tájékoztatást. Ebből kitűnik, hogy a legértékesebb másodlagos nyersanyagot az útbontásból és az építmények bontásából származó hulladékok biztosíthatják. 8

AZ ÉPÍTÉSI-BONTÁSI HULLADÉKOK TÍPUSAI 1. táblázat Építési-bontási hulladékok alkotórészei Kitermelt föld Útbontási hulladék Építési hulladék Kevert építési hulladék termőföld, homok, kavics, agyag, egyéb kőzet, salak bitumenes vagy hidraulikusan kötött építőanyag, útburkolat, szegélykő, járda, homok, kavics beton, vasbeton, tégla, malter, gipsz, kerámia, szennyezőanyagok: fa, vas, üveg, műanyag beton, tégla, malter,homok, kavics, kerámia, szennyezőanyagok: fa, vas, üveg, műanyag, kábel, papír, lakk, festék 1 Az építési és a kevert építési hulladékok jellemző összetételét mutatja be az 1. és 2. ábra (német és osztrák mérések átlagadatai). malter 2% fa 7% betontörmelék 40% téglatörmelék 47% műanyag 4% 1. ábra: Építési hulladékok jellemző összetétele 9

AZ ÉPÍTÉSI-BONTÁSI HULLADÉKOK TÍPUSAI 1 ásványos rész (tégla, malter...) 78% fa 7% könnyű anyagok (műanyagok, papír) 14% fémek 1% 2. ábra: Kevert építési hulladék jellemző összetétele Az utak felső bitumenes fedőrétegét bontás esetén közvetlenül az aszfaltkeverő berendezés segítségével dolgozzák fel. Az útbontási törmelék konkrét anyagi összetétele a pályaszerkezettől függ. Az útpályák lehetnek merev, félmerev és flexibilis szerkezetűek. A konkrét anyagi összetétel függ továbbá az útpálya forgalmától, terhelésétől és ezzel összefüggésben az útalap és a burkolat kötőanyagától (bitumen vagy cement) is. Az útpálya tervezett terhelése (nagy forgalmú főutak, autópályák, repülőterek, közepes és kis forgalmú utak és mezőgazdasági utak) egyúttal meghatározza az útalap és a burkolati rétegek vastagságát, valamint az alkalmazott adalék anyagi minőségét (alkalmazható kőzetfajtát) is. A merev útpálya feltöréséből származó anyag a beton, amelyet a földmű anyaga (maximum 5-10% homok, kavics, zúzottkő vagy salak és föld) szennyezhet. A hajlékony útpálya feltöréséből származó anyag vagy tiszta aszfalt, vagy aszfalt és az alapból származó zúzottkő keveréke (aszfalt 20% és zúzottkő 80%), amelyet a földmű anyaga különböző mértékben (5-10%) szennyezhet. A vegyes útpálya feltöréséből származó anyag a felszedés módjától függően lehet tiszta aszfalt és beton vagy aszfalt és beton keveréke (aszfalt 20-30% és beton 70-80%), amelyet szintén szennyezhet a földmű anyaga. 10

2. AZ ÉPÍTÉSI-BONTÁSI HULLADÉKOK FELDOLGOZÁSA ÉS HASZNOSÍTÁSA A FEJLETT EURÓPAI ORSZÁGOKBAN A fejlett európai országokban a tervszerű hulladékgazdálkodásra való áttérés nyomán új szemlélet és gyakorlat alakult ki, amely az építési hulladékok körére is kiterjedve létrehozta a maga saját hulladékhasznosító iparágát, valamint az ezt kiszolgáló berendezéseket és technológiákat. Az építésből-bontásból keletkező hulladékok hasznosítása az építőiparban világszerte terjed. Az EU tagországaiban 1990-ben kb. 150 millió tonna bontott építési hulladék keletkezett, amely mennyiség folyamatos növekedésével számolnak a 2015-ig szóló prognózisok. A hasznosítás hagyományai és törekvései az egyes tagországokban eltérőek. A tagállamok egy részében (Hollandia, Németország, Ausztria, Franciaország), illetve Svájcban az építési-bontási hulladékok másodnyersanyagként történő hasznosításának aránya eléri vagy meghaladja a 45-50%-ot, míg a többi tagállamban ez jelentősen kisebb mértékű. Általánosságban a hasznosítás külföldi gyakorlatában a gazdaságosságot nagymértékben befolyásolják a jelentősen megnövelt lerakási díjak (pl. Hollandiában öt-hatszorosára növelték a törmeléklerakási díjakat). A központi és helyi befolyásoláson túlmenően az ilyen célú vállalkozások létrehozását és eredményes működését országos szinten támogatják, a másodnyersanyag előállítókat megillető nyereségadó- és forgalmiadó-mentességgel, illetve a felhasználókat megillető adókedvezménnyel, illetve helyi beruházási támogatásokkal segítik. 2 Az európai szabályozásra jellemző, hogy mindenhol többlépcsős folyamatról van szó: alapvető kiindulási követelmény a politikai akarat, a politikai döntés, amely elsősorban a témára irányuló törvénykezés, rendeletek, intézkedések formájában nyilvánul meg, az egyes országok hulladékgazdálkodási szabályozásának keretein belül, ezt követi a végrehajtási, műszaki-gazdasági szabályozási háttér kialakítása, majd a politikai akaratot megvalósító vállalkozók egymással szövetkezve igyekeznek a működési feltételeket kialakítani és a piaci körülményeket figyelembe véve a célirányos működtetést biztosítani. Általános tapasztalat, hogy működő piaci feltételek között a másodnyersanyagok termelési körfolyamatba való visszavezetésének kiinduló alapja: a termékminősítés és ennek egységes rendje, a gazdasági tényezők, ezek között is a feldolgozási költségek és a lerakási költségek egymáshoz viszonyított aránya (mértékadó feltétel egy országosan minimális lerakási díj meghatározása), 11

AZ ÉPÍTÉSI-BONTÁSI HULLADÉKOK HASZNOSÍTÁSA a hasznosító vállalkozások és másodnyersanyag felhasználókat megillető különféle kedvezmények (adó, hitel, beruházási támogatás stb.). Általános alapelvként rögzíthető, hogy a minőség a hasznosított építőanyagok piacának kulcskérdése. Ezt kell a magyar minősítési rendszer kritériumainak kialakításakor szem előtt tartani. 2 Az építési-bontási hulladékok hasznosításával kapcsolatos tevékenységek beindulásakor szinte minden országban egyöntetű tapasztalat volt az, hogy a vállalkozások nehezen fogadták el a hasznosítási technológiával előállított építőanyagokat, félve attól, hogy ezek hátrányosan befolyásolják a termékek minőségét. Ezért azok a vállalkozások, amelyek hasznosító telepeket működtetnek, mindenütt egyesületekbe tömörültek, amelyek összehangolták erőfeszítéseiket az alkalmazás különböző területein, úgymint: termékeik különböző területeken történő engedélyeztetése, termékminősítő vizsgálatok elvégzése, termékminősítési irányelvek kidolgozása, termékek minőségellenőrzési irányelveinek kidolgozása, kapcsolattartás a hatóságokkal és a közvéleménnyel. A teljes szakterületre vonatkozóan átfogó szabályozással az EU tagállamok közül jelenleg csak Németország, Ausztria és Hollandia, illetve az EU-n kívül Svájc rendelkezik. A nemzeti szövetségek ugyanakkor a németországi székhelyű nemzetközi szövetségbe tömörültek, amely segíti a területen az egységes szabályozási rendszer kialakítását. 12

3. AZ ÉPÍTÉSI-BONTÁSI HULLADÉKOK HASZNOSÍTÁSI LEHETŐSÉGEI, A HASZNOSÍTÁS FŐBB MŰSZAKI ÉS ALKALMAZÁSTECHNIKAI KÖVETELMÉNYEI Az építési-bontási hulladékok hasznosítását három tényező határozza meg: műszaki minőség, környezetvédelmi követelményekkel való összeegyeztethetőség, valamint a primer ásványi anyagokkal való versenyképesség. Az építési hulladékok hasznosítása történhet közvetlenül, illetve közvetetten, azaz valamilyen előkészítési, feldolgozási műveletet követően. 3.1 Közvetlen hasznosítás A közvetlen hasznosítást főként a kitermelt talajok esetén lehet alkalmazni. Ez attól függ, hogy milyen a kitermelt föld minősége. Ezen túl bizonyos építkezéstípusok nagy mennyiségben igényelnek anyagot a feltöltésekhez (pl. gátak, töltések, autópályák). Az ilyen építkezések adott régiókban, adott időtartam alatt jelentősen növelik a kitermelt föld hasznosításának lehetőségét. 3 A közvetlen talajhasznosítás mértéke függvénye a régió struktúrájának, ugyanis erre a vidéki régiókban több lehetőség nyílik mint a városi körzetekben. Ezek miatt a kitermelt talaj hasznosításának mértéke rendkívül eltérő, a néhány százaléktól a száz százalékos arányig változik. A kitermelt anyag minősége és a kitermelés helye szintén meghatározó elem (pl. városi környezetben rendszerint a kitermelt föld minősége kevésbé megfelelő és sokszor a szennyeződések miatt hasznosításra nem alkalmas). A bontott építési és útburkoló anyagok közvetlen, eredeti funkció szerinti hasznosítása korlátozott és esetleges, a helyi adottságok függvénye. Rendszerint vidéken alkalmazzák a gazdasági körülmények kényszerítő hatására, mértéke nehezen becsülhető (pl. bontott cserép vagy faanyag újbóli beépítése, bontott téglák újbóli használata). Többnyire magánszemélyek alkalmazzák, lényegében ellenőrizetlen körülmények között. 3.2 Közvetett hasznosítás Európában a közvetett, vagyis feldolgozást előkészítést követő hasznosítás terjedt el. 13

AZ ÉPÍTÉSI-BONTÁSI HULLADÉK HASZNOSÍTÁSI LEHETŐSÉGEI Bitumenes kötőanyagokat tartalmazó útbontási hulladékok feldolgozása A bitumenes kötőanyagokat tartalmazó útbontási hulladékok feldolgozására számos műszakilag kiforrott eljárás létezik. A már használt aszfaltot újra lehet használni az egyes bitumenes kötőanyagokat tartalmazó rétegekben vagy laza formában a kötőanyag nélküli rétegekbe keverve. A 3. ábra ad áttekintést ezekről a lehetőségekről. Használt aszfalt hasznosítása 3 Útfelszín felújítás helyszíni Az aszfalt eltávolítása Reshape (újraformálás) Repave (újraburkolás) Remix (újrakeverés) Feldolgozás nélkül Törés/aprítás Hideg eljárás Az altalaj javítása, egyéb alárendelt használat Meleg eljárás keverőtelepre 3. ábra: A használt aszfalt hasznosítási lehetőségei A bitumenes kötőanyagokat tartalmazó rétegekbe való visszajuttatás egyik módszere a helyszíni hasznosítás, amelynek jó néhány műszaki változata ismeretes (RESHAPE, REPAVE, REMIX stb.). Ezek mindegyike magában foglalja a használt aszfalt aprítását, majd az ezt követő melegítési és adalékolási, keverési műveleteket, amelyek közötti eltérések alapján az egyes eljárásváltozatok megkülönböztethetők egymástól. A gyakorlatban ezt a módszert csak nagy projekteknél alkalmazzák, kifejezetten gazdasági előnyei miatt (Németországban és Ausztriában rendszerint ilyen módszereket részesítenek előnyben a nagyobb infrastrukturális beruházások közbeszerzési pályázatainál). 14

AZ ÉPÍTÉSI-BONTÁSI HULLADÉK HASZNOSÍTÁSI LEHETŐSÉGEI Leggyakrabban a keverőtelepeken történő hasznosítást alkalmazzák, amelynek során a használt aszfaltot az építés helyszínéről felaprított (felmart) formában szállítják be az aszfaltkeverő telepre és ezt meghatározott arányban keverik hozzá az új anyaghoz. Nagyobb méretű aszfaltdarabokat a keverődobba adagolás előtt aprítani kell. Az aszfalthulladékot minőségi követelmények miatt csak meghatározott arányban lehet adagolni a melegen kevert új aszfalthoz. Ez függ az aszfaltgyártó gép műszaki megoldásától is. Az adagokban keverő, kényszerkeverővel működő gépeknél legfeljebb 20% lehet a beadagolt aszfalthulladék aránya, míg a forgódobos keverőberendezésekben elvileg ez elérheti a 100%-ot is. A tényleges bekeverési arányt a kész aszfalt minőségi követelményei határozzák meg, amit megfelelő vizsgálatokkal ellenőriznek a termék előállításakor. Az aszfalthulladék megfelelő aprítást követően az útépítésnél hideg úton is felhasználható. Egyrészt a megtört aszfaltot hozzá lehet adni az útalapként vagy fagyvédő rétegként használt anyagokhoz, másrészt ezt a hulladékot alárendelt utak burkolataként vagy útalapként közvetlenül is lehet használni. Az útbontási hulladék jól elkülöníthető részét képezik a különböző burkoló- és szegélykövek, amelyeket rendszerint külön gyűjtenek, tisztítanak és tárolnak, majd újra felhasználnak. A tisztításra kitűnően alkalmazhatók a felületre tapadt szennyeződéseket jól elkülönítő forgó dobrosták. 3 Építési hulladékok hasznosítása Az építési hulladékok hasznosítási lehetőségei a keletkező hulladékok összetételétől függnek. A hulladék legnagyobb arányú hasznosítására egyes létesítmények kialakítása során pl. zajvédő gátak, töltések, terület rekultivációja van lehetőség. Minőségileg magasabb kategóriába tartozó alapanyagot igénylő felhasználás esetén az anyagoknak meghatározott minőségi követelményeket és környezetvédelmi előírásokat kell kielégíteniük. A különböző alkalmazásoktól függően a legfontosabb vizsgálandó műszaki anyagjellemzők a következők: anyagi összetétel (ásványi komponensek, szennyezők fajtái és tömegarányai), finom agyagos szemcsék részaránya, ásványi és nem ásványi anyagok (fém, pl. vasbeton) összenövése, kapcsolata (ásványi kőzetszemcsék feltárása), szemcseméret-eloszlás, szemcsék alakja, fagyállóság, szemcseszilárdság, szemcsesűrűség, halmazsűrűség, tört (aprítással) szemcsék részaránya. 15

AZ ÉPÍTÉSI-BONTÁSI HULLADÉK HASZNOSÍTÁSI LEHETŐSÉGEI A kevert bontási hulladékok különböző eredetű szennyezései nehezen azonosíthatók, ami a hasznosításukat gátolja. A nem ásványi eredetű alkotók egy része pl. a fa és fém ablakok, erkélyrácsok, gerendák a kibontás után változatlanul és változatlan funkcióban újra beépíthető elemek. Más részük termikusan vagy anyagában (de nem eredeti formájukban) hasznosítható, például a műanyag- és szőnyegpadlók, illetve nyers faelemek, fémrészek, vegyileg kezelt faelemek. 3 Az építési hulladék legértékesebb részét az ásványi alkotórészek képezik. E vonatkozásban első helyen a beton áll. A beton hasznosításának a lehetőségei széles körűek és csaknem teljes tömegében hasznosítható. A hasznosítás fő területe az építési és útépítési betonadalék-anyagként (a primer kavics-homok és a zúzottkő részben vagy teljes helyettesítésével) történő alkalmazás. A tört beton másik fontos felhasználási területe az építőelemek gyártása, ahol szintén betonadalék-anyagként használható. Az így kapott termék kisebb szilárdságú (10-20%-kal) mint a hagyományos. A tégla, a csempe (önmagában vagy betonnal keverve) már csak meghatározott célra hasznosítható (pl. beltéri betonozásra). A mészhomokkő, malter, finom homok munkagödrök, vezetékárkok töltőanyaga. A többi komponens (fa, fém, papír, műanyagok, agyagos föld, termőtalaj) szennyezőanyagnak tekinthető. Útbontási hulladékok felhasználási feltételei: 25%-ig pótanyagként új fedőréteghez, 20-30%-ig kötőréteghez, 80% pótanyagként aszfalt teherviselő rétegéhez, 100%-os felhasználásként aszfaltalapozáshoz és más (beton) útalapozáshoz. Az építési hulladékok hasznosítási lehetőségeit foglalja össze a 2. táblázat. Az eltérő eredet és összetétel miatt célszerű a különböző építési hulladékokat (építési-bontási hulladék, kevert hulladék, útfeltörési hulladék) az előkészítő mű területén külön-külön tárolni és feldolgozáshoz előkészíteni. A nem veszélyes szennyezők vonatkozásában is indokolt a hulladék szennyezettségének mértékét a szállítmány beérkezésekor (előkészítés előtt) megállapítani, és a különböző mértékben szennyezett szállítmányt külön-külön tárolni. Fontos a finom frakcióra külön figyelmet fordítani, mennyiségét, kémiai és ásványi összetételét megállapítani. A legfinomabb rész gyakran magasabb károsanyagtartalommal rendelkezik, jelenléte (pl. talaj) a termékekben a műszaki minőséget alapvetően lerontja, leválasztva nem vagy csak korlátozottan értékesíthető (ami a végtermék fajlagos előkészítési költségének növekedését, a teljes árbevétel csökkenését eredményezi, azaz mennyisége a gazdaságosságot alapvetően meg- 16

AZ ÉPÍTÉSI-BONTÁSI HULLADÉK HASZNOSÍTÁSI LEHETŐSÉGEI határozza). A feldolgozás során a finom részt célszerű tehát mielőbb, már a technológiai folyamat elején leválasztani. 2.táblázat Az építési hulladékok felhasználási lehetőségei Feldolgozott Származási A hasznosított Alkalmazási hulladék hely termékek lehetőségek Betonhulladék Utak, hidak, Aprított Kötés nélküli útlapok, ill. ipari betontörmelék alacsonyabb rendű útlapok, létesítmények (döntően beton) cementkötésű útlapok, mezőgazdasági utak, adalékanyag beton előállításához, jó minőségű töltőanyag, vízelvezető rétegek Aszfalthulladék Útszerkezetek Aprított Kötőanyag nélküli felső útalap, aszfalttörmelék ill. alsó útalap, kötőanyaggal (döntően aszfalt) ellátott útalap, mezőgazdasági utak, adalékanyag aszfalt előállításához Aszfalt és Utak, hidak, Aprított keverék Kötőanyag nélküli felső, ill. betonhulladék közterek betonból, aszfaltból útalap, kötőanyaggal és természetes ellátott felső, ill. útalap, kövekből mezőgazdasági utak Építési hulladék Építmények, Hasznosítható Stabilizált feltöltések és ipari építési homok, alapozások, létesítmények építési apríték sportpályák alapozásai (téglatartalom 25%-nál kevesebb) Építési Házak, Hasznosítható Adalékanyag falazótéglák téglatörmelék építmények építési homok, előállításához, beton és építési apríték könnyűbeton adalékanyag, (téglatartalom stabilizálások, töltés, 25% felett) alapozás, padlóburkolatok Kevert ásványi Építmények, Hasznosítható Feltöltések, alapozások, eredetű építési házak, ipari ásványi építési sportpályák alsó rétegén, hulladék létesítmények zúzalék (beton, vízelvezetések tégla, természetes kő) 3 17

AZ ÉPÍTÉSI-BONTÁSI HULLADÉK HASZNOSÍTÁSI LEHETŐSÉGEI A kezelést és a hulladékból előállított termék minőségét környezetvédelmi szabványokkal, előírásokkal szabályozzák. A környezetvédelmi követelményekkel való összeegyeztethetőség érdekében a veszélyes hulladék leválasztásáról és kezeléséről külön gondoskodni kell. A veszélyes hulladékok (a nehézfémek, az azbeszt, az olaj, a szénhidrogének és a különböző sók) a talajba, a talajvízbe és a levegőbe kerülve szennyezik a környezetet. Célszerű az építési ásványi hulladéknak e káros és veszélyes anyagokkal való elszennyeződését a keletkezés helyén elkerülni, például kevert építési hulladéknál az összetevők - fa, papír, műanyagok, fémek, építési ásványi anyagmaradványok, például tégla, csempe, malter, valamint a veszélyes anyagok - külön-külön konténerben való gyűjtésével. 3 A veszélyes anyagokkal szennyezett építési hulladék szállítmányt a kezelőműnek vissza kell utasítania. A feldolgozó létesítményekben fontos, hogy működjön egy olyan többszempontú ellenőrzési-átvételi rendszer, amely három vizsgálati lépcsőt tartalmaz (3. táblázat) Az első vizsgálati szűrőnél a mérlegelésnél szemrevételezéssel (szag, kinézet) és a szállítólevél adatai alapján ellenőriznek. Ezt követi egy gyorselemző ellenőrzési fázis, ahol a beszállított hulladékból vett minták néhány fontosabb paraméterét vizsgálják meg gyorsanalitikai módszerekkel és a megfelelő vizsgálati dokumentumokkal együtt adják át a hulladékot feldolgozásra. Akkor kerül sor a részletes elemzésre (harmadik fázis), ha a gyorselemzés szennyezés gyanúját jelzi. Ennek elvégzéséig a hulladékot a biztonsági tárolóban kell tárolni. Csak részletes vizsgálat eredményét követően lehet a hulladékot feldolgozni vagy feldolgozását elutasítani. 3. táblázat Vizsgálati lépcsők feldolgozó létesítményben a hulladék átvételekor 1. fázis 2. fázis (gyorselemzés) 3. fázis (részletes elemzés) Szemrevételezés Vezetőképesség Sótartalom: Mg, Ca, K, Na, ránézés és PH-érték klorid, szulfát, nitrát szag alapján Keménység Oldott szerves Szénhidrogének Származási hely Kvalitatív nehézfém- Nehézfémek (Cr, Zn, Cd, Pb) meghatározás (esetleges) Anyagspecifikus vizsgálatok a származási hely ismeretében (pl. As, Cu, Ni, fenolok, PAH, PCB stb.) 18

AZ ÉPÍTÉSI-BONTÁSI HULLADÉK HASZNOSÍTÁSI LEHETŐSÉGEI A részletes elemzéssel főleg a kilúgozási, elúciós tulajdonságok meghatározását és a szilárd rész elemzését végzik, mennyiségi paraméterek meghatározásával. A termékminőség tervezéséhez és szabályozásához a vonatkozó szabványok minőségi előírásainak ismerete szükséges. A korszerű primer (kő, kavics) és szekunder (építési hulladék) nyersanyagot feldolgozó előkészítő művek főként építési, útépítési célra állítják elő termékeiket, amelyek vagy szűken osztályozott termékek ekkor az adalékanyagot a felhasználó keveréssel állítja elő, vagy folytonos eloszlású, adott felső határral rendelkező beton-, aszfalt-adalékanyagok. A hazai szabványok mindkettőre pontos előírásokat tartalmaznak (MSZ 18293-79, MSZ 18292-79). A hasznosítási technológiával előállított ásványi eredetű építési másodnyersanyagok felhasználását az építőanyagok alkalmazási követelményeit rögzítő műszaki szabványok szükség szerinti módosításával szükséges elősegíteni. Lényeges, hogy az építési hulladékokból előállított termékeknek (másodnyersanyagoknak) meg kell felelniük a szokásos építési nyersanyagokkal szemben támasztott alkalmazástechnikai, vizsgálati és minősítési követelményeknek. 3 A másodnyersanyagok mint termékek vizsgálati és minősítési rendjének önellenőrzésen és akkreditált külső szervezet ellenőrzésén alapuló minősítési rendszert kell jelentenie. Ez forgalmazási engedélyt megalapozó alkalmassági minősítő dokumentum kiadását és folyamatos üzem közbeni minőségellenőrzést foglal magában. A feldolgozó létesítmény beüzemelésekor akkreditált külső szervezet vizsgálatai alapján adják ki a működési engedélyt. A vizsgálatok a beszállított hulladék analízisét, a teljes feldolgozási folyamat - előkészítés, tárolás, aprítás, osztályozás, szelektálás, késztermék tárolás értékelését, valamint a termékek minőségvizsgálatát tartalmazzák. Az önellenőrzést saját laboratórium végzi és adja ki az értékesítendő másodnyersanyag minőség tanúsításával. Az üzem működését a hatóságok rendszeresen ellenőrzik. Csak minőségtanúsítással ellátott termékforgalmazás engedhető meg. A hasznosított építési hulladékok másodnyersanyagként történő alkalmazását, tekintettel azok lehetséges szennyeződésére, amelyek főként az útépítési, területfeltöltési hasznosításnál talaj- vagy talajvízszennyezést eredményezhetnek, meghatározott környezetvédelmi feltételek teljesítéséhez kötik. Tehát az előállított termékeket a potenciális környezetterhelés szempontjából is minősíteni kell. A hasznosítás környezetvédelmi kritériumainak műszaki szabályozása alapvető a gyakorlati alkalmazás bevezetéséhez. Egy ilyen környezetvédelmi ellenőrző 19

AZ ÉPÍTÉSI-BONTÁSI HULLADÉK HASZNOSÍTÁSI LEHETŐSÉGEI rendszer lényegét mutatjuk be német példával illusztrálva a továbbiakban. Németországban 1994-ben dolgozták ki azt a szövetségi szintű szabályozást, amelynek célja a hasznosított építési hulladék esetleges talaj-, illetve talajvízszennyező hatásának a megakadályozása (LAGA- Landesarbeitsgemeinschaft Abfall: Anforderungen an die stoffliche Verwertung von mineralischen Reststoffen/Abfällen Technische Regeln, März. 1994.). Eszerint az építési hulladékokat egyértelműen definiált ún. beépítettségi osztályokba kell sorolni, amely osztályokhoz rendelt minőségi értékeket a talajvíz védelme határozza meg (4. ábra). 3 hozzárendelési érték (a beépíthetőségi osztály felső határa) Z 0 Z 1 Z 2 Z 3 Z 4 Z 5 építőipari hasznosítás rendezett lerakás beépíthetőség korlátozás nélkül korlátozott nyílt beépíthetőség korlátozott beépíthetőség műszaki biztonsági intézkedésekkel I. lerakóosztály II. lerakóosztály veszélyes hulladékok lerakója 4. ábra: Építési hulladékok hasznosíthatósági kritériumai és osztályai Korlátlanul beépíthetők azok a másodnyersanyagok, amelyek szennyezőanyagtartalma hasonló az adott régióban előforduló természetes talajokéhoz és kőzetekéhez (ZO minőség). A Z1-es, nyílt építésre bizonyos használati korlátozásokkal alkalmas tartományban a hidrogeológiai viszonyok szerint megkülönböztetnek Z1.1. és Z1.2. minőséget. Z2 jelenti azt a felső határt, ameddig a hulladék a szennyezések altalajba és talajvízbe jutását megakadályozó műszaki intézkedések mellett beépíthető. A Z2 értéket túllépő hulladékokra a hulladéklerakás követelményeit kell alkalmazni: I. és II. lerakási osztály, veszélyeshulladék-lerakás). Az I. lerakási osztály az inert lerakókat, míg a II. osztály a szigetelt települési hulladéklerakókat jelenti. 20