Az építési, bontási hulladékok kezelése

Átírás

1 Köztisztasági Egyesülés Szakmai ismeretterjesztő füzetek a települési hulladékgazdálkodással foglalkozók számára Az építési, bontási hulladékok kezelése Szerzők: Prof. Dr. Csöke Barnabás Olessák Dénes

2 2.sz. füzet Tartalomjegyzék oldal Bevezetés 3 1. Az építési, bontási hulladékok típusai, mennyiségük és jellemző összetételük 4 2. Az építési, bontási hulladékok előkészítése és hasznosítása a fejlett európai országokban 6 3. Az építési, bontási hulladékok hasznosítási lehetőségei, a hasznosítás főbb műszaki és alkalmazástechnikai követelményei 8 4. Az építési, bontási hulladékok előkészítésére szolgáló feldolgozó telepek létesítésének műszaki, környezetvédelmi követelményei Az előkészítő létesítmények kialakításának technológiai folyamata, berendezései és kiegészítő egységei, a jellemző műszaki megoldások A mobil és telepített berendezések előnyei, hátrányai, célszerű alkalmazási területeik Az előkészítő létesítmények beruházási és üzemeltetési költségei, esettanulmányok Az építési, bontási hulladékok kezelésének illesztése a települési szilárd hulladékgazdálkodás rendszeréhez 40 2

3 Bevezetés Az építési, bontási hulladékok hasznosítására irányuló törekvések a fejlett ipari országokban főként a hulladék elhelyezési, valamint az ebből adódó környezetvédelmi és terület felhasználási problémákra vezethetők vissza és csak kisebb mértékben származnak a nyersanyagellátási gondokból. Az EU tagállamokban ennek nyomán létrejött egy sajátos hulladékhasznosítási iparág, a maga kiszolgáló berendezéseivel és technológiáival. Magyarországon, a többi közép és kelet európai országhoz hasonlóan, az épületek, utak és egyéb építmények bontásából, átalakításából származó hulladékok hasznosítása lényegében megoldatlan. Másodnyersanyagkénti hasznosításuk aránya jelenleg mintegy 2-3 %. Ezek a hulladékok legtöbbször a települési hulladéklerakókra kerülnek, rosszabb esetben illegálisan lerakva közvetlenül szennyezik a környezetet. A Nemzeti Környezetvédelmi Program és az Országos Hulladékgazdálkodási Terv célkitűzéseinek megfelelően kiépülő korszerű regionális hulladéklerakók megvalósítása és működtetése a települési hulladékgazdálkodás ráfordításainak jelentős növekedését eredményezi. Ezért is van különös fontossága annak, hogy ezekre a létesítményekre csak a végképp nem hasznosítható hulladékok kerüljenek (kapacitás megtakarítás, élettartam növelés). Az építési törmelékek lerakóhelyeken való ártalmatlanítása ugyanakkor megnehezíti a lerakási technológiát, továbbá nehézkessé és sokszor megoldhatatlanná teszi a meglévő rendezetlen lerakók felszámolását, rekultivációját. Egy 150 t/h teljesítményű gépsoron évente feldolgozható építési hulladék mennyiség mintegy millió forint lerakóhely beruházási igényt vált ki. A környezetkímélés, az igénybe nem vett földterület, valamint az újrahasznosítható másodnyersanyag és az ezáltal kiváltható ásványi kincs nemzetgazdasági értéke még ezen felül jelentkezik. Az elkövetkező években az új autópályák, városi elkerülő utak, kerékpárutak építéséhez évente mintegy millió m 3 ásványi anyagot (homok, kavics, zúzalék, zúzott kő) használnak fel. Ha ennek csak 3-5 %-át a bontásból létesülő építési 3

4 törmelékanyagok (bontott aszfalt és beton) újrahasznosításával tudnánk helyettesíteni, a természeti környezetben okozott károkat, valamint a lerakással járó ártalmatlanítási ráfordításokat nem számítva, nemzetgazdasági szinten 1-1,5 milliárd Ft megtakarítást lehetne elérni. Mindezen tények egyre inkább felkeltik mind a települési önkormányzatok, mind a hazai vállalkozások érdeklődését az építési hulladékok újrahasznosító megoldásai iránt. 1. Az építési, bontási hulladékok típusai, mennyiségük és jellemző összetételük Az építési hulladék fogalomkör az épületek és építmények felújítása, illetve bontása során keletkező szilárd hulladékok átfogó megjelölésére szolgál. A nemzetközi gyakorlat, kifejezetten a műszaki praktikum szempontjai alapján, az építési hulladékok alábbi csoportosítását alkalmazza. Kitermelt föld A földkitermeléssel járó föld- és mélyépítési munkáknál keletkező, hidraulikusan vagy bitumennel kötött alkotókat nem tartalmazó természetes eredetű ásványi anyagokból (homok, agyag, kavics, kő vagy kőzetek) álló maradékanyag, tekintet nélkül arra, hogy helyszíni természetes előfordulásról van-e szó, vagy a természetes előfordulásból származó anyagot egy korábbi építési tevékenység során helyezték oda. A talajkitermelés csaknem minden építési tevékenységnél előfordul. Mennyiségében messze a legnagyobb arányt képezi az építési hulladékok között. Útbontási törmelékek A közlekedési és a közterületi területek építéséből, bontásából és karbantartásából származó, döntően szilárd ásványi anyagokból álló hulladék, amely az út, illetve közterület kopó/záró, kötő és teherviselő rétegeiből származik, és azok fajtájától függően az alkalmazott anyagokból tevődik össze (autópályák, országutak, dűlőutak stb.). Az útbontási törmelék tartalmazhat hidraulikus kötőanyagú betont, bitumenes kötésű anyagokat és aszfaltokat, valamint burkoló- és szegélyköveket. 4

5 Építési törmelék Az épületek, építmények részleges vagy teljes bontásakor keletkező, ásványi anyagokat tartalmazó (kő, tégla, beton, cserép, gipsz, csempe, homok stb.) szilárd hulladék, amelynek összetételét jelentős mértékben meghatározza az alkalmazott építési mód, az építmény kora és funkciója. Kevert építési törmelék Az épületek, építmények részleges vagy teljes bontásakor, felújításakor keletkező szilárd hulladék, amelynek összetételére jellemző az ásványi és nem ásványi eredetű alkotók kevert megjelenése. Döntően nem ásványi eredetű alkotókból (fa, papír, műanyagok, fémek stb.) áll, hasonlóan az iparból és kereskedelemből származó szilárd települési hulladékokhoz. Nemritkán veszélyes komponenseket is (pl. festékmaradékok, azbeszt szigetelőanyag hulladékok stb.) tartalmaz. Rendszerint ezt a hulladékot sem nem gyűjtik szelektíven, sem nem ártalmatlanítják elkülönítetten a szokásos szilárd települési hulladéktól (szokásos gyűjtési-szállítási módja a konténeres gyűjtés). A kitermelt föld, az építési és az útbontási törmelék, valamint a kevert építési törmelék a nemzetközi gyakorlatban nem tartozik a különleges kezelést igénylő, veszélyes hulladékok közé. Ennek persze lényeges feltétele, hogy az útbontási hulladékoknál az aszfalt- és bitumentartalmú maradékokat, illetve az építési törmelékeknél az azbeszttartalmú hulladékokat szelektíven gyűjtsék és kezeljék. A kevert építési törmelék hasonló jellemzői miatt a szilárd települési hulladékkal együtt kezelhető. Az építési törmelékek veszélyes komponens tartalma általában 1 tömegszázalék alatti és ez is döntően a finomabb szemcsefrakcióban koncentrálódik. A feldolgozás során osztályozással ez elkülöníthető, továbbá a darabos szennyeződéseket (pl. impregnált fa részek, kátránypapír stb.) az előválogatással kigyűjtik. Ez csekély mennyiség, amely a feldolgozás során eltávolításra kerül, így a 5

6 törmelékekből származó másodnyersanyagok újrahasznosítása szempontjából nem jelent valódi problémát. Az építési hulladékok mennyiségére néhány közelítő becslés kivételével az országban nincs egzakt adatsor. Az építési hulladékok mennyisége függ a településszerkezettől, az építési munkák jellegétől, az építési bontási - felújítási tevékenységek dinamikájától, az infrastruktúra és a termelés bővítésétől, az adott ország gazdasági fejlettségétől, tehát konkrét felmérések híján egzaktan nem határozható meg. Ami egyértelműen jelezhető, hogy mennyisége folyamatosan nő. Az Országos Hulladékgazdálkodási Terv mértékadó szakmai becslésekre támaszkodva mintegy 10 millió tonna építési hulladék keletkezésével számol, aminek kb. 70 %-a a kitermelt föld (kb. 7 millió tonna). Az útépítési törmelék kb. 1,1 millió tonna, az építési törmelék kb. 1,3 millió tonna, a kevert építési törmelék kb. 0,6 millió tonna. A kitermelt föld mintegy 15 % kerül hasznosításra (területfeltöltés, rekultiváció stb.). Az útbontási törmelékeknél ez jelentősen nagyobb, mintegy %-os, míg a különböző építési törmelékek esetében gyakorlatilag elenyésző az újrahasznosítás mértéke. Az összetétel tekintetében az 1.sz. táblázat adatai adnak tájékoztatást. Ebből kitűnik, hogy a legértékesebb másodlagos nyersanyagot az útfeltörés és az építmények bontásából származó hulladékok biztosíthatják. Építési hulladékok alkotórészei 1.sz.táblázat Kitermelt föld Útbontási törmelék Építési törmelék Kevert építési törmelék Termőföld Homok Kavics Agyag egyéb kőzet salak bitumenes vagy hidraulikusan kötött építőanyag útburkolat szegélykő járda homok, kavics beton, vasbeton tégla, malter gipsz kerámia szennyezőanyagok: fa, vas, üveg műanyag beton, tégla, malter homok, kavics kerámia szennyezőanyagok: fa, vas, üveg műanyag kábel papír lakk, festék 6

7 Az építési és a kevert építési törmelékek jellemző összetételét mutatják be az 1. és 2. ábrák (német és osztrák mérések átlagadatai). malter fa 2% 7% betontörmelék 40% téglatörmelék 47% műanyagok 4% 1. ábra. Építési bontási törmelékek jellemző összetétele. könnyű anyagok (műanyag, papír) 14% fa 7% fémek 1% ásványos rész (tégla, malter ) 78% 2. ábra Kevert építési bontási törmelékek jellemző összetétele. Az utak felső bitumenes fedőrétegét bontás esetén közvetlenül az aszfaltkeverő berendezés segítségével dolgozzák fel. A konkrét anyagi összetétel a pályaszerkezettől függ. Az útpályák lehetnek merev, fél merev és flexibilis szerkezetűek. A konkrét anyagi összetétel függ az útpálya forgalmától, terhelésétől és ezzel összefüggésben az útalap és a burkolat kötőanyagától (bitumen vagy cement). Az útpálya tervezett 7

8 terhelése (nagy forgalmú főutak, autópályák, repülőterek, közepes és kis forgalmú utak és mezőgazdasági utak) egyúttal meghatározza az útalap és a burkolati rétegek vastagságát, valamint az alkalmazott adalék anyagi minőségét (alkalmazható kőzetfajtát) is. A merev útpálya feltöréséből származó anyag a beton, amelyet a földmű anyaga (max % homok, kavics, zúzottkő vagy salak és föld) szennyezhet. A hajlékony útpálya feltöréséből származó anyag vagy tiszta aszfalt, vagy aszfalt és az alapból származó zúzottkő keveréke (aszfalt 20 % és zúzottkő 80 %), amelyet a földmű anyaga különböző mértékben (5-10 %) szennyezhet. A vegyes útpálya feltöréséből származó anyag a felszedés módjától függően lehet tiszta aszfalt és beton, vagy aszfalt és beton keveréke (aszfalt % és beton %), amelyet szintén szennyezhet a földmű anyaga. 2. Az építési, bontási hulladékok előkészítése és hasznosítása a fejlett európai országokban A fejlett európai országokban ma már a tervszerű hulladékgazdálkodásra való áttérés nyomán új szemlélet és gyakorlat alakult ki, amely az építési hulladékok körére is kiterjedve, létrehozta a maga sajátos hulladékhasznosító iparágát, valamint az ezt kiszolgáló berendezéseket és technológiákat. Az építési hulladék anyagok, a bontásból keletkező törmelékanyagok újrahasznosítása az építőiparban világszerte terjed. Az EU tagországaiban 1990-ben kb. 150 millió tonna bontott építőanyag keletkezett, mely mennyiség folyamatos növekedésével számolnak a 2015-ig szóló prognózisok. Az újrahasznosítás hagyományai és törekvései az egyes tagországokban eltérőek. A tagállamok egy részében (Hollandia, Németország, Svájc, Ausztria, Franciaország) az építési, bontási hulladékok másodnyersanyagkénti hasznosításának aránya eléri vagy meghaladja a %-ot, míg a többi tagállamban ez jelentősen kisebb mértékű. Általánosságban az újrahasznosítás külföldi gyakorlatában a gazdaságosságot nagymértékben befolyásolják a jelentősen megnövelt lerakási díjak (pl. Hollandiában öt-hatszorosára növelték a törmeléklerakási díjakat). A központi és helyi befolyásoláson túlmenően az ilyen célú vállalkozások létrehozását és eredményes működőképességét országosan a másodnyersanyag előállítókat nyereségadó- és 8

9 forgalmiadó-mentességgel, a felhasználókat pedig adókedvezménnyel, illetve helyi beruházási támogatásokkal segítik. Az európai szabályozásra jellemző, hogy mindenhol többlépcsős folyamatról van szó: - alapvető kiindulási követelmény a politikai akarat, a politikai döntés, amely elsősorban a témára irányuló törvénykezés, rendeletek, intézkedések formájában nyilvánul meg, az egyes országok hulladékgazdálkodási szabályozásának keretein belül, - ezt követi a végrehajtási, műszaki-gazdasági szabályozási háttér kialakítása, - majd a politikai akaratot megvalósító vállalkozók egymással szövetkezve igyekeznek a működési feltételeket kialakítani és a piaci körülményeket figyelembe véve a célirányos működtetést, biztosítani. Általános tapasztalat, hogy működő piaci feltételek között, a másodnyersanyagok termelési körfolyamatba való visszavezetésének kiinduló alapja: - egyrészt a termékminősítés és ennek egységes rendje, - másrészt a gazdasági tényezők, ezek között is a feldolgozási költségek és a lerakási költségek egymáshoz viszonyított aránya(mértékadó feltétel egy országosan minimális lerakási díj meghatározása), - harmadsorban a hasznosító vállalkozásokat és másodnyersanyag felhasználókat különféle (adó, hitel, beruházási támogatás, stb.) kedvezményekben részesítése. Általános alapelvként rögzíthető, hogy a minőség az újrahasznosított építőanyagok piacának kulcskérdése. Ezt kell hazánknak is a magyar minősítési rendszer kritériumainak kialakításakor szem előtt tartania. Az építési, bontási hulladékok hasznosításával kapcsolatos tevékenységek beindulásakor szinte minden országban egyöntetű tapasztalat volt az, hogy a vállalkozások nehezen fogadták el az újrahasznosított építőanyagokat, félve attól, hogy ezek hátrányosan befolyásolják a termékek minőségét. Ezért mindenütt azok a vállalkozások, amelyek újrahasznosító telepeket működtetnek, egyesületekbe társultak, amelyek összehangolták erőfeszítéseiket az alkalmazás különböző területein, úgymint: - termékeik különböző területeken történő engedélyeztetése, - termékminősítő vizsgálatok elvégzése, - termékminősítési irányelvek kidolgozása, 9

10 - termékek minőségellenőrzési irányelveinek kidolgozása, - kapcsolattartás a hatóságokkal és a közvéleménnyel. A teljes szakterületre vonatkozóan átfogó szabályozással az EU tagállamokban jelenleg csak Németország, Svájc, Ausztria és Hollandia rendelkezik. A nemzeti szövetségek ugyanakkor a németországi székhelyű nemzetközi szövetségbe tömörültek, amely segíti a területen az egységes szabályozási rendszer kialakítását. Az Európai Unióban a közösségi környezetpolitika fejlődése hamarosan abba a szakaszba lép, ahol az Unió minden országa számára egyeztetett környezeti előírások lesznek. 3. Az építési, bontási hulladékok hasznosítási lehetőségei, a hasznosítás főbb műszaki és alkalmazástechnikai követelményei Az építési, bontási hulladékok újrahasznosítását három kritérium határozza meg: műszaki minőség, környezettel való összeegyeztethetőség, valamint a primer ásványi anyagokkal való versenyképesség. Az építési hulladékok hasznosítása történhet közvetlenül, illetve közvetetten, azaz valamilyen előkészítési, feldolgozási műveletet követően. A közvetlen újrahasznosítást főként a kitermelt talajok esetén lehet alkalmazni. Ez attól függ, hogy milyen a kitermelt föld minősége. Ezen túl bizonyos építkezés típusok nagy mennyiségben igényelnek anyagot a feltöltésekhez (pl. gátak, töltések, autópályák stb.). Az ilyen építkezések adott régiókban, adott időtartam alatt jelentősen növelik a kitermelt föld újrahasznosításának lehetőségét. A közvetlen talaj újrahasznosítás mértéke függvénye a régió struktúrájának, ugyanis erre a vidéki régiókban több lehetőség nyílik, mint a városi körzetekben. Ezek miatt a kitermelt talaj újrahasznosításának mértéke rendkívül eltérő, a néhány százaléktól a száz százalékos arány között változik. Persze a kitermelt anyag minősége és a kitermelés helye szintén meghatározó elem (pl. városi környezetben rendszerint a kitermelt föld minősége kevésbé megfelelő és sokszor a szennyeződések miatt hasznosításra nem alkalmas). 10

11 A bontott építési és útburkoló anyagok közvetlen eredeti funkció szerinti újrahasznosítása korlátozott és esetleges, a helyi adottságok függvénye. Rendszerint vidéken alkalmazzák a gazdasági körülmények kényszerítő hatására, mértéke nehezen becsülhető (pl. bontott cserép vagy faanyag újbóli beépítése, bontott téglák újbóli használata. stb.). Többnyire magánszemélyek alkalmazzák, lényegében ellenőrizetlen körülmények között. A közvetett, vagyis feldolgozást (előkészítést) követő újrahasznosítás terjedt el Európában. A bitumenes kötőanyagokat tartalmazó útbontási törmelékek feldolgozására számos műszakilag kiforrott eljárás létezik. A már használt aszfaltot újra lehet használni az egyes bitumenes kötőanyagokat tartalmazó rétegekben vagy laza formában a kötőanyag nélküli rétegekbe keverve. A 3. ábra ad áttekintést ezekről a lehetőségekről. 3. ábra A használt aszfalt újrahasznosítási lehetőségei. A bitumenes kötőanyagokat tartalmazó rétegekbe való visszajuttatás egyik módszere a helyszíni újrahasznosítás, melynek jó néhány műszaki változata ismeretes (RESHAPE, REPAVE, REMIX, stb.). Ezek mindegyike magában foglalja a használt aszfalt 11

12 aprítását, majd az ezt követő melegítési és adalékolási, keverési műveleteket, amelyek eltérései szerint különböztetik meg az egyes eljárásváltozatokat. A gyakorlatban ezt a módszert csak nagy projekteknél alkalmazzák, kifejezetten gazdasági előnyei miatt (Németországban és Ausztriában rendszerint ilyen módszereket preferálnak nagyobb infrastrukturális beruházások közbeszerzési tendereinél). Leggyakrabban a keverőtelepeken történő újrahasznosítás használatos, melynek során a használt aszfaltot az építés helyszínéről felaprított (felmart) formában szállítják be az aszfaltkeverő telepre és ezt meghatározott arányban keverik hozzá az új anyaghoz. Nagyobb méretű aszfaltdarabokat a keverődobba adagolás előtt aprítani kell. Az aszfalthulladékot minőségi követelmények miatt csak meghatározott arányban lehet adagolni a melegen kevert új aszfaltanyaghoz. Ez függ az aszfaltgyártó gép műszaki megoldásától is. Az adagokban keverő, kényszerkeverővel működő gépeknél legfeljebb 20 % lehet a beadagolt aszfalthulladék aránya, míg a forgódobos keverő berendezésekben elvileg ez elérheti a 100 %-ot is. A tényleges bekeverési arányt a kész aszfalt minőségi követelményei határozzák meg, amit megfelelő analitikai vizsgálatokkal ellenőriznek a termék előállításakor. Az aszfalthulladék megfelelő aprítást követően az útépítésnél hideg úton is felhasználható. Egyrészt a megtört aszfaltot hozzá lehet adni az útalapként, vagy fagyvédő rétegként használt anyagokhoz. Másrészt ezt a hulladékot alárendelt utak burkolataként, vagy útalapként is lehet közvetlenül felhasználni. Az útbontási törmelék jól elkülöníthető részét képezik a különböző burkoló- és szegélykövek, amelyeket rendszerint külön gyűjtenek, tisztítanak és tárolnak, majd újra felhasználnak. A tisztításra kitűnően alkalmazhatók a felületre tapadt szennyeződéseket jól elkülönítő forgó dobrosták. Az építési törmelékek újrahasznosítási lehetőségei a keletkező hulladékok összetételétől függnek. A hulladék legnagyobb arányú hasznosítására a minőségileg csekély igényű létesítményeknél pl. zajvédő gátak, töltések, terület rekultiváció kerül sor. 12

13 Értékesebb felhasználáshoz az anyagoknak meghatározott minőségi követelményeket és környezetvédelmi előírásokat kell kielégíteniük. A különböző alkalmazásoktól függően a legfontosabb vizsgálandó műszaki anyag jellemzők: - anyagi összetétel (ásványi komponensek, szennyezők fajtái és tömegarányai), - finom agyagos szemcsék részaránya, - ásványi és nem ásványi anyagok (fém, pl. vasbeton) összenövése, kapcsolata (ásványi kőzetszemcsék feltárása), - szemcseméret eloszlás, - szemcsék alakja, - fagyállósága, - szemcseszilárdság, - Devál kopás elleni ellenállás, - Los Angeles ütési szilárdság, - szemcsesűrűség, halmazsűrűség, - tört (aprítással) szemcsék részaránya. A kevert bontási anyag különböző eredetű szennyezései nehezen azonosíthatók, ami a hasznosításukat gátolja. A nem ásványi eredetű alkotók egy része pl. a fa- és fémanyagú ablakok, erkélyrácsok, gerendák a kibontás után változatlanul és változatlan funkcióban újra beépíthető elemek. Más részük termikusan, vagy anyagában (de nem eredeti formájukban) hasznosítható, úgy mint pl. a műanyag- és szőnyegpadlók, ill. nyers faelemek, fémrészek, vegyileg kezelt faelemek stb. Az építési hulladék anyag legértékesebb részét az ásványos alkotórészek képezik. E vonatkozásban első helyen a beton áll. A beton újrahasznosításának a lehetőségei széles körűek és csaknem teljes tömegében újrahasznosítható. A hasznosítás fő területe az építési és útépítési betonadalék-anyagként (a primer kavics-homok és a zúzottkő részben vagy teljes helyettesítésével) való alkalmazás. A tört beton másik fontos felhasználói területe az építőelemek gyártása, ahol szintén betonadalék-anyagként felhasználható. Az így kapott termék kisebb szilárdságú (10-20 %-kal), mint a hagyományos. 13

14 A tégla, a csempe (önmagában vagy betonnal keverve) már csak meghatározott célra való hasznosítást tesz lehetővé (pl. beltéri betonozást). A mészhomokkő, malter, finom homok munkagödrök, vezetékárkok töltőanyaga. A többi komponens (fa, fém, papír, műanyagok, agyagos föld, termőtalaj) szennyezőnek tekinthető. Útbontási törmelékek felhasználása: - 25 % részarányig pótanyagként új fedőréteghez, % részarányig kötő réteghez, - 80 % pótanyagként aszfalt teherviselő rétegéhez, %-os felhasználásként aszfaltalapozáshoz és más (beton) útalapozáshoz. Az építési hulladékok újrahasznosítási lehetőségeit foglalja össze a 2.sz. táblázat Feldolgozott hulladék Betontörmelékek Az újrahasznosított termékek felhasználási lehetőségei Források Utak, hidak, ipari Létesítmények Az újrahasznosított Termékek Aprított betontörmelék (döntően beton) Aszfalttörmelék Útszerkezetek Aprított aszfalttörmelék (döntően aszfalt) Aszfalt és betontörmelék Építési törmelék Építési téglatörmelék Kevert ásványi eredetű építési Utak, hidak, Közterek Építmények, ipari Létesítmények Házak, építmények Építmények, házak, ipari léte- Aprított keverék betonból, aszfaltból és természetes kövekből Újrahasznosítható építési homok, építési apríték (téglatartalom 25 %-nál kevesebb) Újrahasznosítható építési homok, építési apríték (téglatartalom 25 % felett) Újrahasznosítható ásványi építési zúzalék Alkalmazási lehetőségek 2.sz.táblázat Kötés nélküli útlapok, ill. alacsonyabbrendű útlapok. Cementkötésű útlapok. Mezőgazdasági utak Adalékanyag beton előállításához Jó minőségű töltőanyag Vízelvezető rétegek Kötőanyag nélküli felső útalap, ill. alsó útalap. Kötőanyaggal ellátott útalap. Mezőgazdasági utak Adalékanyag aszfalt előállításához Kötőanyag nélküli felső, ill. útalap Kötőanyaggal ellátott felső, ill. Útalap Mezőgazdasági utak Stabilizált feltöltések és alapozások. Sportpályák alapozásai Adalékanyag falazótéglák előállításához. Beton és könnyűbeton adalékanyag. Stabilizálások. Töltés, alapozás. Padlóburkolatok Feltöltések, alapozások, sportpályák alsó rétegén, vízelveze- 14

15 törmelék sítmények (beton, tégla, természetes tések kő) Az eltérő eredet és összetétel miatt célszerű a különböző építési hulladékokat (építési bontási törmelék, kevert hulladék, útfeltörési törmelék) az előkészítőmű területén külön-külön tárolni és feldolgozáshoz előkészíteni. A nem veszélyes szennyezők vonatkozásában is indokolt a hulladék anyag szennyezettségének mértékét a szállítmány beérkezésekor (előkészítés előtt) megállapítani, és a különböző mértékben szennyezett szállítmányt külön-külön tárolni. Fontos a finom anyagrészre külön figyelmet fordítani, mennyiségét, kémiai és ásványos összetételét megállapítani. A legfinomabb rész gyakran magasabb károsanyag-tartalommal rendelkezik, jelenléte (pl. talaj) az előkészített termékekben a műszaki minőséget alapvetően lerontja, leválasztva nem vagy korlátozottan értékesíthető (ami a végtermék fajlagos előkészítési költségének növekedését, a teljes árbevétel csökkenését eredményezi, azaz mennyisége a gazdaságosságot alapvetően meghatározza). Az előkészítés során a finom részt célszerű mielőbb, már a technológiai folyamat elején leválasztani. A környezettel való összeegyeztethetőséget környezetvédelmi szabványokkal. előírásokkal szabályozzák. A környezettel való összeegyeztethetőség érdekében a veszélyes hulladék leválasztásáról és kezeléséről külön gondoskodni kell. A veszélyes hulladékok (a nehézfémek, az azbesztek, az olajok, a szénhidrogének és a különböző sók) a talajba, a talajvízbe és a levegőbe kerülve szennyezik a környezetet. Célszerű az építési ásványos hulladék anyagnak e káros és veszélyes anyagokkal való elszennyeződését a keletkezés helyén elkerülni, pl. kevert építési törmeléknél a komponensek fa, papír, műanyagok, fémek, építési ásványos anyagmaradványok (tégla, csempe, malter stb.), valamint a veszélyes anyagok külön-külön konténerben való gyűjtésével. A veszélyes anyagokkal szennyezett építési hulladék szállítmányt az előkészítőműnek vissza kell utasítania. 15

16 A feldolgozó létesítményekben fontos, hogy működjön egy olyan multi kontrolling átvételi rendszer, amely három vizsgálati lépcsőt tartalmaz (3.sz. táblázat) Az első vizsgálati szűrőnél a mérlegelésnél szemrevételezéssel (szag, kinézet) és a beszállító levél adatai alapján ellenőriznek. Ezt követi egy gyorsanalizáló ellenőrzési fázis, ahol a beszállított anyagból vett minták néhány fontosabb paraméterét vizsgálják meg gyorsanalitikai módszerekkel és a megfelelő vizsgálati dokumentumokkal együtt adják át a hulladékot feldolgozásra. Amennyiben a gyorsanalízis a szennyezés gyanúját jelzi, kerül sor a részletes analitikai elemzésre (harmadik fázis). Ennek elvégzéséig a hulladékot a biztonsági tárolóban kell tárolni. Csak részletes analízis eredményét követően lehet a hulladékot feldolgozni, vagy feldolgozását elutasítani. A részletes analízissel főleg a kilúgozási, elúciós tulajdonságok meghatározását és a szilárd rész analízisét végzik, kvantitatív elemzésekkel. Vizsgálati lépcsők feldolgozó létesítményben a hulladék átvételekor 3.sz.táblázat 1.fázis Szemrevételezés kinézet és szag alapján Származási hely 2.fázis (gyorsanalízis) Vezetőképesség ph-érték Keménység Oldott szerves szénhidrogének Kvalitatív nehézfémmeghatározás(esetleges) 3.fázis (részletes analízis) Sótartalom: Mg, Ca, K, Na, klorid, szulfát, nitrát Nehézfémek (Cr, Zn,Cd, Pb) Anyagspecifikus vizsgálatok a származási hely ismeretében (pl. As, Cu, Ni, fenolok, PAH, PCB stb.) A termékminőség tervezéséhez és szabályozásához a vonatkozó szabványok minőség előírásainak ismerete szükséges. A korszerű primer (kő, kavics) és szekunder (építési hulladék) nyersanyagot feldolgozó előkészítőművek főként építési, útépítési célra állítják elő termékeiket, amelyek vagy szűken osztályozott termékek (ekkor az 16

17 adalékanyagot a felhasználó keveréssel állítja elő), vagy folytonos eloszlású adott felsőhatárral rendelkező beton-, aszfalt-adalékanyagok. Mind a kettőre a hazai szabványok pontos előírásokat tartalmaznak (MSZ , MSZ ). Az újrahasznosítható ásványi eredetű építési másodnyersanyagok felhasználását az építőanyagok alkalmazási követelményeit rögzítő műszaki szabványok szükség szerinti módosításával lehet elősegíteni. Lényeges, hogy az építési hulladékokból előállított másodnyersanyagoknak meg kell felelni a szokásos építési nyersanyagokkal szemben támasztott alkalmazástechnikai, vizsgálati és minősítési követelményeknek. A másodnyersanyagok, mint termékek vizsgálati és minősítési rendje önellenőrzésen és akkreditált külső szervezet ellenőrzésén alapuló minősítési rendszert jelent. Ez forgalmazási engedélyt megalapozó alkalmassági minősítő dokumentum kiadását és folyamatos üzem közbeni minőségellenőrzést foglal magában. A feldolgozó létesítmény beüzemelésekor akkreditált külső szervezet vizsgálatai alapján, amely a beszállított hulladék analízisét, a teljes feldolgozási folyamat előkészítés, tárolás, aprítás, osztályozás, szelektálás, készterméktárolás értékelését, valamint a termékek minőségvizsgálatát tartalmazza, adják ki a működési engedélyt. Az önellenőrzést saját laboratórium végzi és adja ki az értékesítendő másodnyersanyag minőség tanusítványát. Az üzem működését a hatóságok rendszeresen ellenőrzik. Csak minőség tanusítvánnyal ellátott termékforgalmazás engedhető meg. Az újrahasznosítható építési hulladékok másodnyersanyagként történő alkalmazását, tekintettel azok lehetséges szennyeződésére, amelyek főként az útépítési, területfeltöltési hasznosításnál talaj- vagy talajvízszennyezést eredményezhetnek, meghatározott környezetvédelmi feltételek teljesítéséhez kötik. Tehát az előállított termékeket a potenciális környezetterhelés szempontjából is minősíteni kell. A hasznosítás környezetvédelmi kritériumainak műszaki szabályozása alapvető a gyakorlati alkalmazás bevezetéséhez. Egy ilyen környezetvédelmi kontrolling rendszer lényegét mutatjuk be német példával illusztrálva a továbbiakban. 17

18 Németországban 1994-ben dolgozták ki azt a szövetségi szintű szabályozást, amelynek célja az újrahasznosított építési hulladék esetleges talaj-, illetve talajszennyező hatásának a megakadályozása. (LAGA- Landerarbeitsgemeinschaft Abfall: Anforderungen an die stoffliche Verwertung von mineralischen Reststoffen/Abfallen Technische Regeln, Marz ). Eszerint az építési hulladékokat egyértelműen definiált ún. beépítettségi osztályokba kell sorolni, mely osztályokhoz rendelt minőségi értékeket a talajvíz védelme határozza meg (4.ábra). 4. ábra Építési hulladékok hasznosíthatósági kritériumai és osztályai. Korlátlanul beépíthetők azok a másodnyersanyagok, amelyek szennyezőanyag tartalma hasonló az adott régióban előforduló természetes talajokéhoz és kőzetekéhez (ZO). A Z1-es, nyílt építésre bizonyos használati korlátozásokkal alkalmas tartományban a hidrogeológiai viszonyok szerint megkülönböztetnek Z1.1. és Z1.2. minőséget. Z2 jelenti azt a felső határt, ameddig az anyag a szennyezések altalajba és talajvízbe jutását megakadályozó műszaki intézkedések mellett beépíthető. A Z2-őt túllépő anyagokra a rendezett hulladéklerakás követelményeit kell alkalmazni (I. és II. lerakási osztály, veszélyes hulladék lerakás). Az I. lerakási osztály az inert lerakókat, míg a II. osztály a szigetelt települési hulladéklerakókat jelenti. A beépítési kategorizáláshoz részletesen előírják a szükséges analitikai módszereket és a vizsgálandó paramétereket, valamint azok határértékeit. A másodnyersanyag 18

19 beépítését megelőző vizsgálatokat az esetleges további elemzések vagy a szállítók által kiadott minőségi bizonylatok áttekintésével kezdik és döntenek a további vizsgálatok szükségességéről. Ezek elúciós és szilárd anyag jellemzőkre irányuló vizsgálatok, szükség szerinti részletességű kémiai analitikával megalapozva. A vizsgálati előírások és a kategóriánkénti szennyezettségi határértékek ismertetésétől terjedelmi korlátok miatt eltekintünk. A ZO beépítési kategóriába sorolt talajok és építési törmelékek tipikus felhasználási területei lehetnek: - sportlétesítmények, sportpályák, - játszóterek, - kiskertek, parképítés, - vízellátás hidrológiai védőterületei, - tájrendezés, stb. A Z1 beépítési kategóriába sorolható talajok és építési törmelékek felhasználási lehetőségeit a konkrét hidrogeológiai vizsgálatokkal kiegészítve határozzák meg és a helyi adottságok figyelembe vételével, engedélyezik: - területfeltöltésre, rekultivációra, - útépítésekhez, - ipari létesítmények alépítményeihez, - parkok és közterületek alépítményeihez. Fontos, hogy a talajvíz legmagasabb szintje ilyen esetekben legalább 1 m-re legyen. Tiltott a felhasználás természetvédelmi területeken, ivóvíznyerő területek védőövezetében, árterületeken, érzékeny vízbázisokon, karsztos területeken. A Z2 beépítési kategóriánál a hasznosítás csak olyan feltételekkel engedélyezett, amelyek a csapadékvíz hozzájutást megakadályozzák. Konkrétan: - Zaj védőfalak és út menti töltések ilyen anyagokból csak vízelvezető árok és 0,5 m-nél vastagabb tömörített fedőréteggel (k < 10-8 m/s), valamint erre helyezett, növényi rekultivációt biztosító talajréteggel ellátva létesíthetők. 19

20 - Útépítésnél kizárólag vízzáró, szilárd burkolatok alá építhetők be (aszfalt, beton, tömörített agyag fedőrétegek) főként parkolóhelyek, tárolóterületek, stb. kialakításakor. Hidrogeológiai szempontból kritérium a legmagasabb talajvízszint min. 1 m-es mélysége, hasonlóan a Z1 kategóriához. A Z2 kategóriába sorolt másodnyersanyagok használata a Z1 kategóriánál említett területeken ugyancsak kizárt. A dokumentált vizsgálatok alapján lehet a beépítéshez a hatósági engedélyeket megkérni. 4. Az építési, bontási hulladékok előkészítésére szolgáló feldolgozó telepek létesítésének műszaki, környezetvédelmi követelményei 4.1. Az előkészítőmű helyének kiválasztása A nemzetközi gyakorlat szerint az építési hulladék-előkészítőműveket nagyobb városokban a város közigazgatási határán belül, a város szélén helyezik el ott, ahol megfelelő nagyságú terület áll rendelkezésre, és a szállítási távolságok még elviselhetők. A hulladékválogató helyének kijelölésénél műszaki, gazdasági és regionális, valamint környezetvédelmi szempontokat kell figyelembe venni. 1) Az előkészítőmű helyének kiválasztását meghatározó gazdasági kritériumok: a) megfelelő mennyiségű nyershulladék álljon rendelkezésre max km -en belül: a városcentrumok (több város egymáshoz közel) legelőnyösebbek; b) közelség másodnyersanyag-igény helyéhez: szállítási költségek minimalizálása - központi helyzet; c) közlekedési kapcsolat - ha lehetséges közvetlenül a távolsági utakhoz: lakott területek közlekedési útjai kerülendők; d) közlekedési pályák - vasúti és vízi közlekedés - a jövőben különösen fontos lehet: kevesebb országúti közlekedés; e) rendezési terv szerinti ipari terület; 20

21 g) integrálódás (kapcsolódás) egy nagyobb hulladék-centrumhoz, amely előnyösen egykori ipari területen van (korábbi erőmű, vegyigyár, kohászati vagy bányaüzem,...); h) közelség a lerakóhoz (vagy az hulladék-égetőműhöz): a feldolgozott-hulladék %-a ugyanis maradékként keletkezik, amelyet a lerakóba kell elhelyezni (vagy égetéssel kell ártalmatlanítani). 2) Az előkészítőmű helyének kiválasztását meghatározó műszaki szempontok: a) rendelkezik e terület villamos energia- és, b) vízellátással; c) megoldott- e szennyvíz és a csapadékvíz elvezetése; d) valamint a gázellátás; e) milyen a terület állapota; ez utóbbi vonatkozásban - a hely konkrét kiválasztásánál - különösen is nagy jelentőséget kell tulajdonítanunk az alábbi kérdéseknek: Vannak-e a területen nagyobb magasságkülönbségek? Növényzetmentes szilárd talajjal rendelkezik vagy gondoskodni kell a vegetáció kiirtásáról, ill. talajszilárdításról? Fekszenek e a területen olyan vezetékek, csatornák, amelyekre nem szabad építkezni? Vezet-e át a területen valamilyen közút vagy privát út? f) Telep helyigénye: a t/év t/év kapacitású előkészítő üzem a minimálisan m 2 területet igényel. 3) Az engedélyezéssel és a környezetvédelemmel kapcsolatos szempontok a) A terület környezetének lakóházakkal való beépítettsége. b) A válogatómű por emissziója: korszerű üzem és megfelelően kialakított szilárd pormentes közlekedési utak esetén csekély. c) Szag emissziója: általában elhanyagolható. d) Elkerülendő, hogy az előkészítő üzem élelmiszer-feldolgozó üzem közvetlen szomszédságában legyen. e) Az előkészítőmű ne legyen az ívó-vízbázis védett területén. 21

22 f) Zajvédelem: a legközelebbi lakóépületektől való távolságot az alábbi módon célszerű megválasztani (magyar 4/1984.(I.23) EüM rendelet alapján). Megengedett immisszió és védőtávolság Terület jellege Ipari terület, csak a vezetők, a tulajdonosok és felügyelő személyzet lakásaival. A környező területen túlsúlyban ipari üzemek találhatók. 4.sz.táblázat Immisszió Védőtávolság határértékek az előkészítőműtől 70 db(a) 70 m nappal 65 db(a) éjjel 50 db(a) 120 m A környező területen ipari üzemek és lakások találhatók, de sem ipari üzemek sem a lakóépületek nincsenek csak túlsúlyban A környező területen túlsúlyban lakóépületek találhatók. A környező területen kizárólag lakóépületek találhatók. Gyógy- és gondozóterület, üdülőterület nappal 60 db(a) éjjel 45 db(a) nappal 50 db(a) éjjel 35 db(a) nappal 50 db(a) éjjel 35 db(a) nappal 45 db(a) éjjel 35 db(a) 200 m 300 m 500 m 800 m 4.2. A terület és az infrastruktúra kialakítása 1) Közlekedés a) Gazdasági szempontból kedvező, ha az üzem területe nyilvános közlekedési területeken keresztül megközelíthető. b) Az üzemterület helyzete és geometriai kialakítása szerint egy vagy két be- és kijáratot alakítanak ki. c) Ha az üzem területéhez a közútról egy bekötő útszakaszt építenek, akkor ennek a következő követelményeknek kell megfelelnie: az út teherbíró képessége megfelelő legyen (közlekedési járműnél az összsúly 40 t), 22

23 ajánlatos az utat bitumennel ellátni (zajcsökkentés, könnyebb tisztítás, valamint a porzás elkerülése miatt), ne legyen környezetkárosító hatása, az út szélessége többnyire 5-6 m, az úttest felépítése: 35 cm kavicsréteg (pl. recycling anyagból 0-45 mm), kb. 15 cm bitumenréteg (0-20 mm-es szemcsefrakcióból), 4 cm bitumenezett fedőréteg (0-12 mm-es szemcsefrakcióból). 2) A feldolgozó telep funkciója és funkcionális részei A feldolgozó (előkészítő) telep funkciója: az építési hulladék-előkészítőmű technológiai rendszerének elhelyezése, hulladék-előkészítőmű üzemeltetését szolgáló infrastruktúra biztosítása, az előkészítőmű személyzetének ellátása, kiszolgálása, a begyűjtött, ill. beszállított hulladékok időszakos tárolása, a késztermékek időszakos tárolása, gyűjtőkonténerek tárolása ( és karbantartása), az előkészítőművet kiszolgáló gépjárművek mozgási lehetőségeinek biztosítása, a terület folyamatos ellenőrzése, felügyelete (porta), a lakosság által szabadon hulladékleadásra igénybe vehető hulladékudvar működtetése, a városképbe illő kialakítás és környezetszennyezés mentes üzemeltetés. A telephely funkcionális részei: a) előkészítő üzem (berendezések, üzemépület, -csarnok): központi terület; b) előkészítő üzem perifériai: a bemeneti és kimeneti anyagok tárolóterülete; c) műhely/pótalkatrész tároló helység; d) utak és rakodási területek; e) gyűjtőedények, eszközük tároló helye; f) szociális épületek; g) irodák; h) lakossági hulladékudvar; 23

24 i) bejárat, porta és járműmérleg. 2) Üzemhatár kialakítása. A fix telepítésű, az un. stacioner üzem területe mellett - a zaj- és szélviszonyok miatt - egy kb. 3 m magas növénnyel telepített földgátfal építése ajánlatos, vagy a az üzem- és csarnokot és tárolótereket körülvevő területet a közút ill. a szomszédos terület felé 8 m széles zöld sávval (fa, bokor, virág, stb.) kell lehatárolni. 3) Szolgáltatások. Az üzemi terület ellátásának biztosítására (áram, víz, telefon, különleges üzemanyagok) nehéz általános érvényű kijelentést tennünk. Ez mindig az adott helyzettől függ. Átlagos estre az alábbi táblázat mutat példát. Szolgáltatás Technika Szolgáltatások 5.sz.táblázat Építési törmeléket előkészítő berendezések mobil üzem stacioner üzem egyfokozatú törés, kétfokozatú törés (ütőhengerestörővel és röpítőtörővel), szitálás osztályozás két szitaberendezés vibrátorral, szennyező-leválasztás segítségével válogatószalaggal és légáramkészülékkel (4 frakció: 5/8, 8/16, 16/32, 32/45, levegőszükséglet m 3 /h) Termék mennyisége t/év t/év Feladásra kerülő anyag Maximális szemcseméret 700 mm bontásból származó betonanyag zavaró anyagok nélkül; magas építésből származó törmelékanyag zavaró anyagok nélkül, úttörési anyag szemcseméret < mm Elektromos ~ 410 ~ 750 teljesítmény (kw) Átlagos teljesítmény ~ 250 ~ 450 (kw) Átlagos ~ ~ áramszükséglet (kwh) Vízellátás (m 3 /h) ~ 6 ~ 12 Tüzelőanyag tartályok 2x5000 liter betonbontásból származó anyag, magasépítési törmelék, útfeltörési anyag különböző mértékű szennyeződéssel (papír, műanyag, fémek, fa stb.) szemcseméret >1000 mm 1x10000 liter 1x30000 liter 24

25 5. Az előkészítő létesítmények kialakításának technológiai folyamata, berendezései és kiegészítő egységei, a jellemző műszaki megoldások 5.1. A feldolgozási folyamat A feldolgozandó építési hulladék, valamint a végtermékkel szembeni minőségi követelmények határozzák meg a technológiai kialakítását. Az újrahasznosítást szolgáló előkészítés folyamatát - a hulladékok begyűjtésétől kezdve a végtermékek értékesítéséig- az 5.ábra tűnteti fel. Építési törmelék begyűjtése Előkészítésre nem alkalmas anyagok Bemeneti kontroll Előszortírozás Rendezett eltávolítás és kezeslés (deponálás és égetés) Feldolgozható, előkészíthető anyag Köztes tárolás E l ő k é s z í t é s Nem értékesíthető anyagok Durva válogatás Aprítás Fémek Homok, kavics Értékesítés Szeparálás Papír, fa, műanyag Osztályozás Homok, kavics Ásványi termékek értékesítése 5.ábra Útépítési hulladékok újrahasznosításra való előkészítése általános technológiai folyamata 25

26 Az építőipari hulladékokat be kell gyűjteni (5.ábra) és megfelelő kontroll mellett - a veszélyes és a fel nem dolgozható anyagok leválasztására - előszortírozásnak kell alávetni, majd pedig az előkészítés során fel kell törni, a különböző szennyezőanyagoktól fizikai tulajdonság szerint a dúsító-berendezésekkel (és kézi válogatással) meg kell tisztítani, továbbá szitaberendezésekkel méret szerint frakciókra kell bontani A technológiai kialakítása A technológiák kialakításánál tekintettel kell lenni a következőkre: A kisebb szemcseméretű, tisztább és kedvezőbb tulajdonságú (jobb szilárdság, fagyállósság stb.) termék előállításához több eljárási lépcső, különösen több aprítási lépcső szükséges. Egy aprítási fokozattal rendszerint csak korlátozott minőségű végtermékhez jutunk. A legfinomabb általában talajjal, nehézfémekkel vagy szerves anyagokkal szennyezett talajt hordozó - frakció leválasztása a folyamat elején elengedhetetlen, amit elő leválasztó szitaberendezéssel valósítanak meg. A finom szemeknek az aprítás előtt történő leválasztásával -mind az első, mind pedig a későbbi törés előtt - csökkenek a kopási és energia költségek. A kézi válogatószalag segítségével a szennyező-anyagok mennyisége - elsősorban a nagymérető papír, fa, fémek, műanyag, amelyek az aprítógépek működését is zavarják már a folyamat elején jelentősen csökkenthető. A szabad vas esetén a törés előtt az aprítógép védelmére, továbbá a vasbetonból az aprítással szabaddá váló (feltárt) vas eltávolítására törést követően mágneses szeparátorokat kell alkalmazni. A technológia a törési fokozatok szerint lehet: egylépcsős, kétlépcsős, három lépcsős, amelyek jellemző változatait a 6-8. ábra mutatja be. 1) Az egylépcsős technológiában (6.ábra) csak egy aprítóberendezést használnak. Az egylépcsős eljárást a), b) és c) törzsfáját épület- és útbontási munkálatoknál keletkezett hulladékokra alkalmazzák, amikor is jelentős mennyiségben szennyezőanyagok nem fordulnak elő a feladásban (csak vas: b, c). A d) és az e) törzsfánál nagyobb méretű a vas mellett nagyobb méretű fa, műanyag, papír is előfordulhat, ezért válogatószalagot is alkalmaznak. Az e) és az f) folyamatban a szennyeződés tökéletesebb feltárása érdekében a töret meghatározott durva frakcióit (körfolyamatos 26

27 aprítást megvalósítva) visszavezetik a törőbe továbbaprítás céljából. Az egylépcsős technológia általában a mobil berendezésekre jellemző. 27

28 6. ábra Egylépcsős technológia 2) Kétlépcsős technológia A kétlépcsős eljárásnál (7.ábra) a kapott végtermék jobb minőségű (az aprítás ismétlődésével, azaz az aprítási foknövekedésével csökken a repedések száma a töret szemcséiben, miáltal nő a szemcsék fagyállósága, Devál kopási ellenállása és a Los Angeles ütő szilárdsága). E technológiai változatokat a nagy kapacitású (> t/év) üzemekre célszerű alkalmazni: az a) és b) törzsfát a szennyezettebb törmelékeknél; a c) törzsfa a kisebb mértékben szennyezett betontörmelékek feldolgozásánál - ez utóbbi esetben a kapott töretet nedvesen (aquamatorban) vagy szárazon (légáramkészülékben) 28

29 tisztítják meg, így a végtermék jó minőségű lesz és felhasználható betonadaléknak. A d) törzsfa elsősorban a vasbeton-törmelékek feldolgozására szolgál. 29

30 30

31 7.ábra. Kétlépcsős technológia 3) A háromlépcsős technológia (8.ábra) a végtermék magas minőségi követelményeknek tud megfelelni. A terméket a szennyezőktől áramkészülékkel tisztítják meg, a vasat mágneses szeparátorral nyerik ki, így alkalmas igényesebb betonadalék-anyagnak is (a). A három aprítási lépcső miatt jelentős a finom alkotórész mennyisége. Nagyobb méretű szennyezők jelenléte esetén az a) technológiai folyamatba válogatószalag illesztendő. A b) technológia tisztább építési hulladékok (útfelbontási törmelék, betonépítmények pl. silók - bontásból származó törmelékek stb.) feldolgozására alkalmas. 31

32 32

33 8.ábra. Három lépcsős technológia 5.3.A technológiai főberendezések A technológiai folyamatban a berendezések fő eljárástechnikai feladatai: tárolás, feladás, adagolás, osztályozás, aprítás, szennyező anyagok leválasztása, szállítás, rakodás, energiaellátás, környezetvédelem. A technológiai berendezések helyes kiválasztásával biztosíthatjuk a megfelelő minőségű végtermékek előállítását, valamint a gazdaságos üzemet. A technológia legfontosabb berendezései a törőgépek, az osztályozók és a szennyezők leválasztását szolgáló, az anyagok fizikai tulajdonságbeli eltérésén alapuló szétválasztó- (dúsító)berendezések. A többi kiegészítő berendezés az anyag mozgatását, tárolását, valamint az energiaellátás és a környezetvédelmi előírások betartását szolgálja. 33

34 1) Az alkalmazott főberendezések műveletenként a) Tárolás: a nyershulladék fogadása és a végtermék tárolása. - fogadó rendszer, - silók (végtermék). A hatékonyabb előkészítés szükségessé teszi a nyershulladéknak a fogadáskor történő előszelektálását, és az eltérő összetételű nyershulladék anyagok külön-külön való tárolását, ill. a hozzávetőlegesen azonos összetételű nyershulladék együttes tárolását. Ugyanígy az eltérő mélységű feldolgozott (ezért eltérő minőségű: tisztaságú, szilárdságú stb.) végtermékeket is célszerű külön-külön letárolni. Rendszerint az a megoldás, hogy a különböző építési nyershulladékokat boxokban tárolják, a boxokból pedig programozottan adják fel a feldolgozó rendszerre. A nagyobb mennyiségben keletkező termékeket halmokban, a kisebb mennyiségben keletkező és értékesebb termékeket pedig boxokban tárolják. b) Feladás : a rendszer feldolgozandó anyaggal való táplálása, gépe a kanalas rakodógép. c) Adagolás : a rendszer feldolgozandó anyaggal való szabályozott folytonos üzemű táplálása. Gépei: - láncos (vonszoló) adagoló, - vibrációs adagoló, - lemeztagos adagoló. d) Osztályozás Mozgatott rácsok. A rácsok párhuzamos álló vagy mozgatott (forgó vagy rezgőmozgást végző) rudakból állnak. A durva aprításhoz kapcsolódnak, feladatuk a finom szennyezők (föld stb.) leválasztása, törőgépek mentesítése a finom résztől. A rudak keresztmetszete lehet: pl. kör, trapéz, négyszög, ellipszis. A technológiai folyamatban vagy megelőzi az előtörőt vagy követi. Dobszita. A dobszita feladata: finom szennyezők, föld stb. leválasztása; az apró, (<20-50 mm) a válogatást zavaró méretű rész leválasztása, amely gyakran nehézfémekkel és/vagy szerves anyaggal szennyezett; a kevert építési hulladékok esetén válogatásra kerülő anyag fellazítása. 34

35 Vibrációs osztályozó síkszita feladata: végtermék szemcsefrakciók előállítása. e) Szennyező anyagok leválasztása A szétválasztás a száraz dúsító eljárásokkal történhet kézi válogatással, légárammal száraz áramkészülékben, a vas leválasztása pedig mágneses szeparátor alkalmazásával; a nedves technológiánál a száraz áramkészüléket nedves szalagszér vagy nedves áramkészülék és/vagy az ülepítőgép váltja fel. A száraz és nedves eljárásokkal való előkészítést veti össze a 6. és 7. sz.táblázat. A száraz eljárásokkal való előkészítés jellemzői Előnyök időjárástól független a beruházási és üzemköltségek kicsik nincs víz-körfolyamat 6.sz.táblázat Hátrányok nem megfelelő a termékek tisztasága ezért a beton készítésekor adalékanyagként nem vagy korlátozottan használhatók fel a <10 mm rész nem tisztítható nagy tömegarányban keletkezik deponálandó maradvány A nedves eljárásokkal való előkészítés jellemzői Előnyök tiszta végtermék, igen jó minőség ezért a végtermékek út- és betonépítésen felhasználhatók a tisztítás szemcsehatára: >4 mm 7.sz. táblázat Hátrányok víztisztítás és víz-körfolyamat kiépítése szükséges és üzemeltetése finom iszap víztelenítés szükséges emiatt a beruházási és üzemköltség nagyobb időjárásfüggő (téli üzemszünet) A termékminőség és költség szempontjából a mindenkori optimumot a kombinált száraz-nedves üzemek képesek biztosítani, jövőbeni elterjedésük várható. Száraz eljárások 35

36 Kézi válogatószalag A kézi válogatásnál a hatékonyság csak a nagyobb szennyező anyagok eltávolításánál jelentkezik. Alkalmazni a törőegység előtt célszerű. A kiválogatott nagyméretű anyagdarabokat (pl. fa, papír, műanyag, vas) külön-külön konténerekbe gyűjtik. A válogatószalag alkalmazása a kevert munkahelyi építési hulladékból a szennyezők és a veszélyes anyagok kiválogatására legelterjedtebben alkalmazott megoldás. Ma már mobil válogató-kabinok is üzemelnek. Berendezések légáramban történő szétválasztásra A légáramban áramkészülékekkel történő szétválasztás elsősorban vegyes hulladék szeparálására alkalmazható az eljárás. A légáramban történő szétválasztás elvi alapja a légáramba helyezett különböző anyagú (sűrűségű) szemcsék eltérő süllyedési sebessége (ill. közegben való eltérő mozgása), amikor is a légáramnál kisebb süllyedési sebességű szemcséket a levegő magával szállítja, miközben a nagyobb sűrűségű szemcsék a közegáramban kiülepednek. Az építőipari hulladékok feldolgozásánál az aprítással tört ásványi anyagtól (beton,.tégla) légáramkészülékkel főként a fát, papír, kartont, műanyagot választják el. Mágneses szeparátorok Mágneses szeparálás Az építőipari hulladékokban a vasbeton elterjedt építőipari alkalmazása miatt jelentős a vas. A vas leválasztásának leghatékonyabb módszere a mágneses szeparálás. A mágneses szeparálással egyrészt a törőegységre kerülő anyagokból (törőfeladás) a szabadon előforduló vasat távolítjuk el még az aprítás előtt, másrészt mivel a törőberendezésben, a vasbetonban lévő vas az aprítás során szabaddá válik, így a törőgép után mód van a töretből a vas leválasztására - tovább növelve a végtermék tisztaságát. A törőgépek előtti vaskiválasztó mágnes a berendezés védelmét is szolgálja. A permanens vagy elektromágnessel üzemelő vaskiválasztó berendezések lehetnek: szalagos vaskiválasztók, vaskiválasztó dobok. 36