P pallium (lat.) 1. köpeny, palást; 2. a rk. érsekek fehér vállszalagja panteizmus (gör. lat.) 1. Istent a természettel azonosító filozófiai irányzat; 2. mindenistenítés (az a tan, amelyben az Isten a mindenség, a mindenség az Isten) pantokrátor (gör.) Krisztust, mint a világ uralkodóját, trónon ülve, királyi jelvényekkel ábrázoló kép: a bizánci és a görögkeleti egyházi mûvészet sûrûn alkalmazza pápista (lat.) a pápa híve, római katolikus (ma már elavult kifejezés) paradigma (gör. lat.) példa, összehasonlítás paramentumok (gör. lat.) 1. úrvacsorai edények; a tálca paténa; 2. kehely; 3. liturgikus öltözék paritás (lat.) 1. egyenlõség, azonosság; 2. egyházi és világi elemet azonos számban képviselõ parókia (gör. lat.) lelkészlakás, lelkészi hivatal 1 / 8
parókiális (gör.) a gyülekezeti lelkésznek az a joga, hogy meghatározhatja, ki végez istentiszteletet és lelkészi szolgálatot abban az egyházközségben, ahol szolgál párszi (per.) Zarathusztra tanait követõ vallás híve paruzia (gör.) 1. elérkezés, megjelenés; 2. Krisztus visszajövetele világvége, utolsó ítélet passió (lat.) 1. kínszenvedés; 2. az evangéliumoknak a Krisztus kereszthalálával kapcsolatos eseményeket elbeszélõ része; 3. Krisztus kínszenvedésének drámai és zenés feldolgozása és elõadása pászka (héb.) a zsidók húsvéti kovásztalan kenyere (lásd: macesz, macca) pasztoráció (lat.) lelkészi, pásztori tevékenység, lelkigondozás pasztorál (ol.) lelkipásztori gondozásban részesít pasztorális (lat.) pásztori, lelkészi, lelkipásztori páter (lat.) 1. pappá szentelt rk. szerzetes; 2. rk. pap, lelkiatya pater noster (lat.) a Miatyánk latin szövegének kezdõ szavai, ill. maga az ima pátriárka (gör.) 1. az ort. egyház és egyes más keleti keresztény nemzeti egyházak legfõbb papi méltósága; 2. egyes tekintélyesebb rk. püspökök hagyományos címe 2 / 8
patriarkátus (gör. lat.) 1. pátriárka tiszte, hivatala, méltósága; 2. a pátriárka igazgatása alatt álló terület patrisztika (gör. lat.) az atyák tudománya, az a tudományág, amely az egyházatyák munkáit életrajzukkal együtt tárgyalja patronátus (gör. lat.) az az egyházi rendszer, amelyben a földesúr pártfogolta a gyülekezetet, egyházat peccavi (lat.) vétkeztem (a katolikusoknál a latin gyónási formula egyik szava) penitencia (lat.) vezeklés, bûnbocsánat, büntetés, bûnhõdés Pentateuchos (gör.) Mózes 1-5. könyve perikopák (gör.) minden vasárnapra és ünnepnapra elrendelt ószövetségi és újszövetségi rész perszeverancia (lat.) kitartás, állhatatosság peszah (héb.) zsidó húsvét, a kovásztalan kenyér ünnepe a zsidóknál pieta (ol.) a keresztrõl levett Krisztust ölében tartó és fiát sirató Mária képzõmûvészeti ábrázolása (a. m. szánalom) 3 / 8
pietista (lat.) 1. szenteskedõ, jámborkodó ember; 2. a pietizmus híve, követõje pietizmus (gör. lat.) 1. kegyességi irányzat, amely a hitet, annak személyes megvallását és a személyes megtérést hangsúlyozza; 2. kegyes életgyakorlat plébánia (lat.) 1. katolikus egyházközség; 2. ennek lelkészi hivatala plébános (lat.) rk. egyházközség élén álló pap pneuma - pneumatikus (gör.) lélek, lelki pneumatológia (gör.) a Szentlélekrõl szóló tan poimenika (lat.) lelkigondozástan politeizmus (gör. lat.) sokistenhit pontifex maximus (lat.) legfõbb pap pontifikál (lat.) fõpapi szertartást végez pontifikátus (lat.) 1. római pápa fõpapi méltósága; 2. a római pápa pápaságának ideje Poncius Pilátus Júdea római helytartója, aki ugyan ártatlannak tartotta Jézust, de azért 4 / 8
hagyta, hogy keresztre feszítsék (Mt 27; Lk 23; Jn 18); belekerült mint Pilátus a krédóba: véletlenül, akarata ellenére került bele valamibe; Ponciustól Pilátusig eredménytelenül az egyik helyrõl a másikra (szaladgál, ill. küldözget); a Biblia szerint Poncius Pilátus Heródeshez küldte Jézust, Heródes pedig visszaküldte hozzá; Poncius és Pilátus egy személy, nem kettõ pópa ort. pap szláv megjelölése post tenebras lux (lat.) a sötétség után a világosság; a református jelszó praebenda (lat.) 1. egyházi javadalom, jövedelem; 2. egyházi, papi kézen levõ földbirtok pravoszláv szláv ort. vallású, szláv ort. (a. m. igazhitû) predes(z)tináció (lat.) eleve elrendelés; a kálvinizmus azon tétele, amely szerint Isten eleve elrendelt minden embert az üdvösségre vagy a kárhozatra prédikáció (lat.) igehirdetés, szentbeszéd prédikál (lat.) egyházi szónoklatot tart, szentbeszédet mond prédikátor (lat.) a pr. lelkészek korábbi elnevezése, egyes szabadegyházakban igehirdetõi tisztség prédikátor (lat.) hitszónok prefáció (lat.) a kánont bevezetõ, hálaadó, ill. énekelt rész a misében 5 / 8
premontrei francia eredetû, fõleg tanítással foglalkozó, rk. szerzetesrend tagja (Prémontré francia helység nevérõl, ahol fõkolostoruk volt) presbiter (gör. lat.) 1. öreg, vén; 2. pr. egyházközségi tanács világi tagja; a presbitérium tagja; 3. a rk. egyházban: pappá szentelt személy presbiteriánus (gör. lat.) 1. az angliai és észak-amerikai kálvinista egyház híve; 2. az ilyen egyházzal kapcsolatos; 3. a presbitériumi egyházszervezet alapján álló; a református egyházak angolszász nyelvterületen szokásos elnevezése presbitérium (gör. lat.) egyháztanács, a pr. egyházakban a gyülekezet által megválasztott vezetõ testület primácia (lat.) a prímás méltósága, rangja prímás (lat.) valamely ország legmagasabb rangú rk. fõpapja primátus (lat.) elsõbbség, fölény processzió (lat.) rk. egyházi körmenet profanáció - profanizáció - profanizálás (lat.) megszentségtelenítés, kegyeletsértés; valamilyen szent ügy megcsúfolása, meggyalázása, kigúnyolása próféta (gör. lat.) 1. az isteni akarat, szándék közvetítõje; Isten kiválasztott embere; 2. jós, látnok 6 / 8
protestáns (lat.) 1. a reformáció híveinek elnevezése; 2. a nem katolikus és nem ortodox egyházak, egyházi közösségek gyûjtõneve protonotárius (gör. lat.) a pápai kollégium magas rangú tisztviselõje prozelita (gör.) idegen, jövevény (pogányokból lett zsidók) pszalmusz (lat.) zsoltár pszaltérium (lat.) zsoltároskönyv publikánus (lat.) a vámszedõk régies neve purgatórium (lat.) tisztítótûz, rk. felfogás szerint a bûnösök átmeneti vezeklõ helye az üdvösség elõtt púrim (héb.) zsidó vallás örömünnepe a bibliai Eszter könyve alapján puritán (ang. lat.) szigorú erkölcsû, egyszerû, feddhetetlen jellemû ember puritanizmus (lat.) a puritánusok mozgalma a 16. sz.-ban puritánus (lat.) 16. sz.-i mozgalom Angliában, az anglikán vallás megtisztítására 7 / 8
püspök (gör.) szó szerinti jelentése: felügyelõ; az egyházkerület lelkészi elnöke, a rk. egyházmegye élén álló fõpap 8 / 8