A II. Vatikáni zsinat aktualitása a ma egyházában

Átírás

1 A II. Vatikáni zsinat aktualitása a ma egyházában Lukács László Piarista húsvét, Kecskemét, márc. 30. II. János Pál: Az egyház iránytűje a 3. évezredre Mára a zsinat eseménye: történelem: 50 éve kezdődött a zsinati egyház: természetes életközegünk Akkor: a zsinati atyák nagy lelkigyakorlata Ma: befogadása ma is feladat mindnyájunknak. Krisztus világossága tisztábban ragyogjon fel az egyház arcán és a miénken. A zsinatok: kezdettől ( apostoli zsinat Jeruzsálemben). Az ókortól: értelmezni az apostoli hit örökségét: Kicsoda Jézus? Isten-e a Szentlélek is? Hogyan lehet az egy Isten három? Nemcsak konferencia, kollektív okosság, hanem Isten akaratának kutatása: hitben és imában, Krisztus testvéri közösségében. Meghirdetés előkészítés a 4 ülésszak megvalósítás 1. XXIII. János 1959 januárjában: egyetemes zsinat! Meglepetés és riadalom. Elhamarkodott és meggondolatlan. VI. Pál folytatja, II. János Pál beteljesíti. XVI. Benedek az utolsó tanú, az örökség őre. A végrehajtás csak most kezdődik!! 2. Az előkészítés egészen más irányban: a római kúria célja: a fennálló rend restaurálása. De a megnyitás után fordulatok: a világegyház püspökei átveszik az irányítást. Feltörnek az elfojtott vagy elhanyagolt reformfolyamatok: liturgikus, biblikus mozgalom, vissza az eredethez. 3. A zsinat folyamán: több megtorpanás: A bizottságok megválasztása A kinyilatkoztatásról szóló konstitúció Az egyházról: kollegialitás A vallásszabadságról szóló nyilatkozat Az egyház és a világ kapcsolatáról 1

2 A zsinati dokumentumok architektúrája A megvalósításban: két szélsőség: mindkettő törésnek látja a zsinatot Progresszívok: csak az új jó, új egyház kell! Konzervatívok: csak a régi a jó, mindent vissza! A helyes középút: folytonosság és reform Az alapcélok kezdettől világosak: 1. Ökumené: a keresztények egysége 2. Aggiornamento és: vissza a forrásokhoz 3. Párbeszéd a világgal: olvassuk az idők jeleit is 4. Pasztorális zsinat: nem elítélések, hanem reformok Az alapcélok kezdettől világosak: Korszakhatár: 1600 év után: vége a hatalmi, birodalmi egyháznak 1000 év után: vége a keleti egyházszakadásnak 500 év után: átértékelődik a reformáció, elindul az ökumené 150 év után: vége az antimodernista elzárkózásnak. Új kapcsolat a világgal. ÖKUMENÉ (UR) KELETI KATOLIKUS EGYHÁZAK (OE) A TÖBBI VALLÁSOK (NA) PÜSPÖKÖK (CD) A II. VATIKÁNI ZSINAT DOKUMENTUMAI PAPOK (PO) Liturgia SACROSANCTUM CONCILIUM Kinyilatkoztatás DEI VERBUM VILÁGIAK (AA) TÁJÉKOZ- TATÓ- ESZKÖZÖK (IM) PAP- (OT) SZERZETESEK (PC) KERESZTÉNY (GE) A VALLÁS- SZABADSÁG (DH) MISSZIÓ (AG) A kinyilatkoztatásról: Dei Verbum A kinyilatkoztatás nem ismeretközlés, hanem Isten szeretetvallomása. A láthatatlan Isten lángoló szeretetének gazdagságából mint barátaihoz szól az emberekhez, hogy meghívja és befogadja őket a saját közösségébe. Hatalmas panoráma: Isten az üdvösségre teremtette az embert, örök üdvösségterve az emberi történelemben valósul meg. Isten élete beleszövődik az emberébe. A történelem üdvösségtörténet. A kinyilatkoztatásról: Dei Verbum Az üdvösség párbeszéde az Ószövetségben: népet választ ki, gondoskodik róluk. A kapcsolat beteljesedése Krisztusban: Isten szeretetének csúcspontja: nekünk ajándékozza magát. Krisztus személyében eggyé vált Isten és ember. Ebbe az egységbe hív meg, és ebben ad részt. Krisztusban Isten egészen feltárta és odaadta magát az embernek: általa Krisztus Atyjának gyermekévé lettünk. 2

3 A kinyilatkoztatásról: Dei Verbum Szeretete kezdeményező, feltétlen és egyoldalú, de csak a kölcsönösségben teljesedhet ki: szabad befogadásra, viszonzásra vár. Aki befogadja: Mária, az egyház. A világ tragédiája: a felkínált, de elutasított isteni szeretet a boldogságot és szeretetet kereső ember. A Krisztusban létrejött isteni jelenlét folytatódik Isten új népében, amely őt befogadva Krisztus testévé lesz. Isten szeretete az egész emberiségre kiterjed, az egyház ebben jelközösség, az üdvösség szentsége, benne csíraszerűen, jelként már jelen van az Isten Országa, amelybe az egész emberiség, minden ember meghívást kapott. Hat jellemzője: 1. Krisztus teste jegyese: organikus személyes egység. Krisztus teste: organikus egység a keresztség Eucharisztia által. A feltámadt Krisztus eleven jelenléte a történelemben, társadalmi testében a biológiai után. Krisztus jegyese: a kölcsönös szeretet kötelékében: szereti egyházát, az részt vesz a megváltásban. 2. Isten népe: Jézus új családja. A történelemben zarándokló nép az Isten országa felé. Befelé : Communio: egyenrangúak testvérközössége: egyetemes papság, mind Krisztus tanítványai, életszentségre meghívottak. Az istenszeretet az embertestvériségben folytatódik, elsődlegesen az egyház testvérközösségében. Kifelé : a hozzátartozás fokozatai koncentrikus körökben: Krisztus egyetlen egyháza monoteista, egyéb világvallások minden jóakaratú ember. 3. Az Eucharisztiából élő közösség: a belőle táplálkozók, beléje átváltozók közössége. Jézus egészen ajándékká változtatta magát, így adja feltámadott önmagát az egyháznak. Az Eucharisztia az egyház állandó születési helye: Az Eucharisztia hozza létre az egyházat, az egyház az Eucharisztiát. Az Egyház = az Eucharisztia ( Krisztus teste ). 4. Az üdvösség szentsége. A szakramentumok Isten kegyelmét jelzik és adják. Az Ős-szentség : Jézus Krisztus. Az egyház az ő művét folytatja: jel és eszköz. Szent és bűnös egyszerre, de nem magát adja, hanem Isten ajándékát: a Szentháromság üdvösségre hívó szeretetének titkát Krisztusban. 3

4 5. egyháza: a feltámadt Krisztus küldi apostolait és a Lelket. Az egyházban biztosan jelen van, de hatóköre az egész emberiség! Pásztorként terelgeti az üdvösség felé az egész emberiséget és minden egyes embert. 6. Szentháromságos közösség: Az Atya, a Fiú és a Szentlélek közössége az egyház és az emberiség őseredete, végcélja és modellje: belőle ered, ő tartja fenn, feléje tart. Közösségünk velük, a szentekkel és egymással, zarándokúton, de a beteljesedés reményével. A megváltás műve a liturgiában valósul meg. Krisztus nyomán befogadja Isten szeretetét, hirdeti az ő örömhírét, az eljött Isten Országát. Megjeleníti Jézus életáldozatát és részesedik benne, hozzá csatlakozva ajánlja fel magát és az emberiséget. Az ég felé zarándokló egyházban az emberi az istenire, a látható a láthatatlanra, a tevékenység a szemlélődésre, a jelenvaló az örök hazára irányul. Forrása és csúcsa az Eucharisztia: Krisztus életáldozata, teljes nekünk ajándékozottsága elevenedik meg. Jézus az Eucharisztiában nem valamit ad, hanem önmagát, az élet kenyerét: magát az isteni életet. Az Eucharisztiát ünneplő minden közösségben Krisztus egyháza van jelen: így folytatja a földön, emberlétünk korlátai között a Szentháromság szeretetközösségét. Krisztus úgy táplál, hogy egyesít önmagával, önmagába von be minket önmagává változtatva. A liturgia reformja: A lényeget elfedő aprólékos előírásokat egyszerűsíteni. Az Eucharisztia az egész közösség imája: aktív részvétel. Hallgatjuk Jézus tanítását, csatlakozunk életáldozatához, a feltámadt Krisztussal hálát adunk az Atyának, magunkba fogadjuk életajándékát: a mennyei liturgia előíze. A keresztény élet lényege szerint eucharisztikus. A gyakorlati megvalósítás: Igeliturgia, anyanyelv használata, oltár a hívek felé, koncelebráció, kézbe áldozás, két szín alatti áldozás. Az új mise: 1969 adventjétől. Akkor látványos változások, ma természetes. A megvalósításban két szélsőség: Modernista túlzások: csináljunk vonzó happeninget! Konzervatív: Lefebre. Tridenti mise, latinul, háttal a népnek. 4

5 Az az öröm és remény, az a szomorúság és gond, amelyet a mi korunkban az emberek, különösen a szegények és a szenvedők éreznek, öröme és reménye, szomorúsága és gondja Krisztus tanítványainak is. Nincs olyan igazán emberi érzés, amely szívükben visszhangra ne találna. Az egyház nemcsak a túlvilági üdvösséget hirdeti, hanem segít az emberiség evilági boldogulásában is. Közös a felelősségünk az emberiség evilági sorsáért is. Az egyház útja az ember. Az egyház és a világ kapcsolatában új korszak: A születő egyház: üldözött kisebbség. A középkorban: hatalmi helyzetben, egyház-birodalom. Az újkorban: antimodernista elzárkózás és védekezés. Ma újra kisebbség: a világ új szemlélete, párbeszéd. De felmutatja és felkínálja Isten szeretetének misztériumát. Két felismerés: 1. Isten szeretete egyetemes, abszolút de választ vár. A szabad válasz 4 lehetősége: 1. Viszonozni hitben, felebaráti szeretetben. 2. Vallásosnak lenni és gonosznak. 3. Őt fel-nem-ismerni, elutasítani, de szeretetben megélni: megigazult nem keresztények. Aki szeret, az keresztény. 4. Elutasítani Istent és a szeretetet: a nem-hívő gonoszok. De Isten őket is szereti, Krisztus minket is erre kötelez. 2. A világ jó, relatív autonómiával. Az egyház nyitása a világra: 3 lehetséges magatartás: 1. Hamis progresszió, az elvilágiasodás veszélyével: Politikai, gazdasági jólét vagy egyéni wellness mítosza. 2. Görcsös ragaszkodás a régihez, formákban, elzárkózásban. 3. A zsinat kinyitja az egyház kétezer éves hagyományát. Átmenet egy konzerváló magatartásból egy missziósba; a konzervatív nézet zsinati ellentéte nem a progresszista, hanem a missziós. Ebben az ellentétben rejlik a zsinat nyitása a világra. A GS ma is aktuális. Főbb változások: Akkor: a haladás optimizmusa Mára: 1. a modern haladás-mítosz eloszlott, válságok 2. A technológiai haladás jó, de ambivalens: a technika fölébe nőhet a morális felelősségnek. A kereszténység az embert védi: az életet, a személy méltóságát, az igazságot és a szeretetet. 3. A világ mint földi paradicsom: naiv és hamis utópia. Az Isten Országa majd csak a Végső Napon válik teljessé. A megváltás kegyelme egyetemes, a hit kegyelme egy kreatív kisebbségé. Az evolúció folytatása: krisztusibbá válni. Az egyház a világ szíve. A világot átfogó tágasság, amely Isten végtelen szeretetéből táplálkozik, és azt a reményt hordozza, hogy végül is, minden kitérő és megtorpanás, visszahúzó erő ellenére Isten az üdvösségbe vár minden embert. 5

6 A többi dokumentum Minden jó szándékú ember szívében láthatatlan módon működik a kegyelem. Mivel Krisztus mindenkiért meghalt, és mivel az embernek valójában csak egy végső hivatása van, az isteni, vallanunk kell: a Szentlélek mindenkinek módot ad arra Isten tudja miképpen, hogy a húsvét titkában részesedjék. ÖKUMENÉ (UR) KELETI KATOLIKUS EGYHÁZAK (OE) A TÖBBI VALLÁSOK (NA) PÜSPÖKÖK (CD) A II. VATIKÁNI ZSINAT DOKUMENTUMAI PAPOK (PO) Liturgia SACROSANCTUM CONCILIUM Kinyilatkoztatás DEI VERBUM VILÁGIAK (AA) TÁJÉKOZ- TATÓ- ESZKÖZÖK (IM) PAP- (OT) SZERZETESEK (PC) KERESZTÉNY (GE) A VALLÁS- SZABADSÁG (DH) MISSZIÓ (AG) A többi dokumentum Minden más megnyilatkozás a fentiekből következik: 1. Az egyház belső életéről, a különböző életállapotokról: a püspökökről Christus Dominus a papokról Presbyterorum ordinis a világiakról Apostolicam actuositatem a szerzetesekről Perfectae caritatis A többi dokumentum 2. Az egyház missziójáról, küldetéséről, külső-belső feladatairól: A missziókról Ad gentes A keresztény nevelésről Gravissimum educationis A papnevelésről Optatam totius A tömegtájékoztató eszközökről Inter mirifica A többi dokumentum 3. Az egyház külső kapcsolatairól: A keleti egyházakról Orientales ecclesiae Az ökumenizmusról Unitatis redintegratio A nem-keresztény vallásokról Nostra aetate A vallásszabadságról Dignitatis humanae Ma a legfontosabb (XVI. Benedek 2012-ben:) Ökumené: akadozva, de megy előre. Többi vallások: mind lehetnek utak, de vannak tévedéseik is. Vallásszabadság: hol a szabadság, a tolerancia határai? 6

7 Továbbgondolásra A zsinat aktualitása a mi egyházunkban Mi az, ami megvalósult nálunk? Találkoztunk-e a két szélsőséges értelmezéssel? Hogyan áll nálunk a folyamatosság és reform szintézise???????????????????????? 7