A nagy tervek árnyékában Duna-Tisza-csatorna története az építés megkezdésétől napjainkig Kajcsa Zsuzsa A Ráckevei (Soroksári)- Dunából (R/S/D) kiágazó Duna-Tisza-csatorna (DTCS) nagy tervek emlékét őrzi. A Dunát a Tiszával összekötő csatorna hajózható csatorna első ütemeként épült. Építését 22 km elkészülte után félbehagyták. A következő másfél évtized építései nyomán a csatorna folyamatosan beépült a Duna-völgyi belvízrendszerbe, annak kettős működésű főcsatornája. Dolgozatomban a kiépült csatornaépítés megkezdésétől napjainkig tartó történetét kívánom bemutatni. Az építés előzményei A Dunát a Tiszával az ország középső részén összekötő hajózható csatorna régóta foglalkoztatta a magyar társadalmat. A csatorna kiépítésének ügyét neves politikusok és jeles vízügyi szakemberek is támogatták. A csatorna kialakítására, különböző szempontok előtérbe helyezésével, számos változat készült, a megvalósításra javasolt megoldásban nem történt megegyezés. Az I. világháborút követő határmódosítások ismét előtérbe helyezték a csatorna ügyét. A nyomvonalat 1943-ban véglegesítették, és a talajmechanikai vizsgálatokkal megkezdték a tervezés előkészítését. A munkák az ország hadszíntérré válásakor félbeszakadtak. A háború után Tildy Zoltán köztársasági elnök szorgalmazta a csatorna építését. A korábban elfogadott nyomvonal kismértékű módosításával meghatározták a csatorna kiépítésre javasolt nyomvonalát[1].. 1947. évben elkészítették a csatorna építésének 3. éves tervét, melyben a Soroksári Duna Sári közötti 22 km hosszú szakasz öntözési célú, félszelvényű kiépítését irányozták elő. Az FM által kiadott ismertetés fedőlapja (forrás [2])
A csatorna építése Az építés megkezdése A csatorna kivitelezését 1948. március 22-én kezdték meg. Az első kapavágást Tildy Zoltán köztársasági elnök tette. Az ünnepi eseményről a Magyar Távirati Iroda tudósítása részletesen beszámolt.[3] A kor lelkes stílusában megfogalmazott, a politikai szempontokat előtérbe helyező beszédekből nyomon követhető a célkitűzések hangsúlyváltozása, megismerhetjük a tervezett beavatkozásokat és azok ütemezését is: 1948. március 22-én reggel Dunaharaszti határában ünnepélyes keretek között megindult a Duna-Tisza csatorna építése. A csatornának a 3 éves terv keretében egyelőre csak az első 22 kilométeres szakasza épül meg, mégpedig félszélességben, de már ez az első szakasz is lehetővé teszi nagy területek öntözését Az ünnepélyes munkakezdés képei a filmhíradóban (forrás[4]) Ünnepélyes munkakezdés Tildy Zoltán kezébe veszi az ásót Keresztes Mihály államtitkár mondott megnyitó beszédet.- Ünnepeljünk mondotta, annak a munkának a megkezdését, melynek elvégzését a magyar nép több mint egy évszázada tervezi Nagy öröm és büszkeség számunkra a tudat, hogy 1948-ban Kossuth és Széchenyi örökét átvehettük, és a felszabadult magyar nép végezheti el azt a munkát, amely hatalmas lépéssel viszi előre népi demokráciánkat a virágzó mezőgazdaság és a parasztság jólétének megteremtése felé. A csatorna építése nyolc és félmillió munkanapba kerül, így nagymértékben hozzájárul a munkanélküliség megszüntetéséhez. A hároméves terv folyamán elkészülő 22 kilométeres szakasz mintegy 45.000 hold öntözését teszi lehetővé éppen azon a területen, ahol a parasztságnak a legnagyobb küzdelmet kellett vívnia a sivatagszerű homokkal és a szárazsággal. A csatorna összefüggővé teszi majd az ország 750 km hosszú viziút rendszerét, megteremtve a Duna és a Tisza magyarországi összeköttetését. Teljes megépítése után a közlekedésben évi 60 millió forint megtakarítás mutatkozik majd. A csatorna lehetővé teszi, hogy az Alföldet könnyen és olcsón elláthassuk épület- és tüzelőanyaggal, és az Alföld terményeit olcsó vizi úton szállíthassák rendeltetési helyére. A csatorna gazdasági életünk egyik ütőere lesz, ezért az egész országnak meg kell mozdulnia, hogy a csatorna mihamarabb elkészüljön. Hallósi Ferenc miniszteri osztályfőnök ismertette ezután a csatorna építésének tervét. A csatorna a Soroksári Duna-ágból Dunaharaszti és Taksony között ágazik ki, és Lajosmizse, Kecskemét érintésével Ókécskénél éri el a Tiszát. A vízlépcsőkön való átjutást hajózsilipek oldják meg, a felfelé haladó ágban három, a Tisza felé hat zsilip. A csatorna olyan széles lesz,
hogy két ezertonnás uszály kitérhet egymásnak. Gyón alatt szivattyútelep épül, a csatornát 34 híd íveli majd át, azon kívül kilenc kikötőt építenek. A csatorna várható forgalma megközelíti a hárommillió tonnát. Teljes kiépítése 350 millió forintba kerül, és 5-6 esztendeig tart. Az első három évben megépülő 22 kilométeres szakasz eléri a pestvármegyei főcsatornát, azt ellátja vízzel s így nagy területek öntözését teszi lehetővé. Ennek a szakasznak munkálatai 1950. június 1-ére elkészülnek Az ünnepséget Tildy Zoltán beszéde zárta. A köztársasági elnök nagy tetszéssel fogadott beszéd után a nemzeti zászlócskákkal megjelölt helyre ment, ásót vett kezébe s kiemelve az első ásónyi földet, azt a készen álló talicskába helyezte. Utána nyomban a Rákóczi induló hangjai mellett megindult a munka, az ifjúság munkabrigádja és a kubikusok hada nekilátott a föld kiemelésének. Az építés ütemezése Az építés ütemezésébe többször beleszólt a politika. Az építés terv elfogadása és a kivitelezés megkezdése közötti időszakban az építés feltételeit lényegesen módosító döntések születtek: A Tervhivatal és a FÉKOSZ közötti tárgyalás eredményeként 600 főnyi kubikus csoport azonnali munkába állását rendelte el. A Magyar Ifjúság Országos Tanácsának kívánsága szerint a Tervhivatal ifjúsági rohamcsapatot állított be a csatorna építésére. A torkolati szakaszon tervezett beavatkozásokra kiírt pályázatot a Földművelésügyi Minisztérium eredménytelennek nyilvánította, és a csatornaépítési kirendeltségét a munkák házi kivitelben való elvégzésére utasította. Az államosítás során állami tulajdonba került kotrógépek legcélszerűbb kihasználása érdekében a Mélyépítő Igazgatósággal egyeztetve kidolgozták, mely államosított kotrógépek álljanak munkába a csatornán. A legfontosabb változást a 3. éves terv azon rendelkezése okozta, mely szerint, a havi költség összegek növelésével az 1950. július 31-ig előirányzott munkákat már 1949. december 31-ig be kell fejezni. Előírták továbbá, hogy a Duna-völgyi Lecsapoló Társulat területének északi részén való öntözéshez szükséges vizet - a keresztező XXX. és Szittyó csatornákon keresztül -1949. év májusától a DTCs-ből kell adni. [5] A változások átvezetése érdekében az építés 1947-ben jóváhagyott tervét 1948. júniusában módosították. A módosított 3. éves terv tartalma A Duna-Tisza csatorna Kirendeltség által kidolgozott terv szerint 1949. december végéig elkészül a csatorna 22,5 km hosszú kezdeti szakasza félszelvénnyel, mint öntöző főcsatorna kilométerenként 2,26 cm fenékeséssel, a Dunaharaszti kiágazásnál 93,70 maf., a Dunavölgyi-Főcsatornába való betorkolásnál 93,20 maf. fenékszinttel. A hajózható szelvény csak a folyásirány szerinti jobb oldalon alakítják ki. 2,0 m-es padka és 4,0 m széles vontató út is létesül. A csatornán öt közúti hidat terveztek, ebből a három éves terv keretében három végleges vasbeton híd épül, míg kettő pedig híd provizórium. A közúti hidak mellett összesen 5 db őrházat terveztek. [5]
Duna-Tisza-csatorna helyszínrajza a módosított tervben (forrás [5]) A terv a Szabadkai vasútvonal alatt a korábban átépítésre tervezett híd helyett a meglévő, korábbi csatornatervek figyelembevételével épült hidat használja fel a félszelvényű csatorna átvezetésére. A mederszűkületben Larsen szádfalak beépítésével árvízi elzárást alakítanak ki, nehogy a Soroksári Dunába betörő árvíz a csatornán keresztül az egész, eddig magasparttal védett, Pestvármegyei Duna medencét elárassza. A hajó és az úszókotró átengedése céljából 8,0 m széles és 2,05 m mély nyílást hagytak, melyet betétgerendával lehet elzárni. Duna-Tiszacsatorna hossz-szelvénye a módosított tervben (forrás [5]) A tervezett beavatkozások költsége 25 millió Ft volt.
Az építés kivitelezése A csatorna létesítése során kitermelendő földmunka mennyisége 2,2 millió m 3, ennek egynegyede kézi földmunka. A módosított terv a csatorna építésére részletes építési technológiát, azok végrehajtására havi bontású ütemezést dolgozott ki. A terv szerint a Soroksári Duna és a vasúti töltés közé eső 3 km hosszú szakaszból kikerülő 0,425 millió m 3 földet hossz-szállítással a taksonyi holt mederbe szállítják. A talajvíz feletti földtömeg kitermelését 9 m 3 űrtartalmú földnyeső gépekkel, a talajvíz alatti rész kitermelését pedig vonóvedres lánctalpas kotróval, valamint vedersoros úszókotróval irányozták elő. A vasúton túli további 20 km-es vonalszakasz földmunkáját (1,731 millió m 3 ) keresztszállítással tervezték. A talajvíz feletti földmennyiséget (0,518 millió m 3 ) kubikusok és ifjúsági rohamcsapatok termelik ki. A talajvíz alatti föld kitermelését itt is gépi munkával vonóvedres kotróval, és vedersoros úszókotróval tervezték. Kubikosok a csatorna építésénél forrás [4] Munkában a Torontál kotró forrás [6] A munkavégzésről kevés dokumentáció maradt. A hírügynökségek április-június hónapokban még rendszeresen közöltek a DTCS építésében való részvételre vonatkozó felhívásokat, illetve az abban való részvételre vonatkozó több ezer fős felajánlásokat. A további tudósítások a munka gyors ütemben való előrehalásáról a számolnak be. Az esetenként pontatlan, újságírói túlzásokat is tartalmazó beszámolók értékes tájékoztatást adnak a munkavégzésről: A Duna-Tisza csatorna tavasszal megindult építkezései erős ütemben haladnak előre. Az első szakasz földmunkáinak 90%-a már kész, s a félszélességben megépített csatorna 15 km-es szakasza már meg van töltve vízzel. Befejezés alatt áll a csatornán keresztül vívő Dunaharaszti vasbetonhíd, melyen a forgalom néhány héten belül megindul. Ez a híd Magyarországon eddig ismeretlen munkamódszerrel készül. Ugyanis nem a kivájt mélyedés fölé épül, mint eddig, hanem a talajra, amikor a híd már elkészült elmállasztanak a vasszerkezet alól, erős vízsugár segítségével. (Újfajta hidat építenek a Duna-Tisza csatorna fölött. MTI 1948 december 6.) [3] Az 1949 augusztus 4-i MTI hírek a csatornán folyó gépi földmunkákról és a munka év végi határidőre történő befejezéséről tudósítanak: Jelenleg a Duna-Tisza közén folynak jelentős csatornázási munkálatok.itt épül most a Duna-Tisza csatorna első szakasza A csatorna földmunkálatait kizárólag gépekkel végzik,
melyek a földet kitermelik, és a parton kijelölt helyre szállítják. A 3-4 m mély víz alól kotrógépekkel termelik ki a földet. Ezek a gépek 800-1000 köbméter földet termelnek ki naponként. E nagymértékű gépesítés segítségével a Duna-Tisza csatorna 22,5 kilométeres szakaszát, mely a csatorna egész hosszának körülbelül negyedrésze, még ez évben megépítik. (A még ez évben elkészülő Duna-Tisza csatorna mellékcsatornával együtt a 60 ezer hold öntözését biztosítja. MTI 1949. augusztus 4.) [3] Az építési munka teljesítéséről az Országos Vízgazdálkodási Hivatal a Duna-Tisza-csatorna egyes munkáinak felülvizsgálatáról szóló irataiból [7] tájékozódhatunk Az OVH felülvizsgálati iratának fedlapja (forrás [7]) Az 1951 januári keltezésű ügyirat az 1948 évi költség előirányzat szerint 6,7 millió Ft (a teljes előirányzat 25%-a) értékű munka - Duna-Tisza csatornán létesített 4 ideiglenes fahíd provizórium, az árvízi elzárás, a hossz-szállításos kordélyos földmunka és az ifjúsági kézi erejű keresztszállításos földmunka, valamint a Dunaharaszti közúti híd építésének és a kisajátítások leszámolási iratait tartalmazza. Ezen munkák összköltsége 4,9 millió Ft volt. A legjelentősebb eltérést az okozta, hogy a két véglegesnek tervezett közúti híd helyett lényegesen kisebb költségű, ideiglenes vastartós fahíd épült. Nem épültek meg a tervezett csatorna őrházak. Az elkészült földmunka mennyiségéről kevés információnk van. Az alkalmazott kotró gépek teljesítménye elmaradt a kívánatostól. Az építéshez rendelkezésre bocsátott gépek műszaki színvonalát jelzi, hogy az 1948-ban készült költségvetésben a kotrók helyreállítására jelentős összeg (1,270 millió Ft) volt előirányozva. A leszámolás alapját képező 1950. júliusi felülvizsgálati jegyzőkönyv előadja, hogy az1949- re tervezett gépi erejű földmunkát a gépek kis teljesítménye, illetve a traktorok meg nem érkezése miatt, a kivitelező nem tudta határidőre teljesíteni, ezért szükségessé vált mintegy 20.000 m 3 kordés munkával való elvégzése. További érdekes adatokat tudhatunk meg a munka állásáról az 1950 július 5-i, a Torontál kotró munkájával kapcsolatos értekezlet jegyzőkönyvéből. [7] A bizottság a kotró eddigi
munkájának vizsgálata alapján megállapítja, hogy annak munkavégzése nem gazdaságos, egységára az előirányzatnál lényegesen magasabb, teljesítménye pedig jelentősen elmarad a várt értéktől. A teljesítmény növelésére nincs lehetőség. A gép a megengedettnél erősebben van igénybevéve, meghibásodás esetén a javítás úgyszólván lehetetlen. Ennek veszélye miatt a kotró jelenlegi helyen való alkalmazását azonnal be kell szüntetni. A munka végső határidőre (1951. IV.30.) történő befejezéséhez 2 db puttonyos kotró munkába állítása szükséges a föld elszállítására alkalmas berendezéssel együtt. Alternatív megoldásként a munka a behozatal alatt álló lépegető kotróval irányozandó elő, ez esetben határidő módosítás is szükséges. A befejezéshez szükséges anyagi eszközök hiányában a kivitelezést 1950 októberében abbahagyták, a gépeket a tiszai munkákra irányították. [8] A csatorna mai formájának kialakulása Hosszú évek teltek el, míg a csatorna jelenlegi formája kialakult. A területen a korábban kiépült csatornarendszerhez való szabályozható kapcsolatot biztosító vízkormányzó műtárgyak ezt követően (a Duna-völgyi Főcsatornán (DVCs) a Sári zsilip 1951 -ben, XXX. csatorna beeresztő zsilipje 1957-ben, a XX. Árapasztó csatorna és zsilipjei 1959-ben) létesültek. Zárt Dunaharaszti tűsgát forrás (9) Sári zsilip felvizi oldala forrás (9) A DTCS medrében is további beavatkozásokra volt szükség. Az 1949-50 évben végzett kotrás során ugyanis a tervezett fenékmélységet a csatorna hosszának mindössze 1/3 részén érték el, a fenékszint helyenként 2,0 m-rel is magasabb volt a tervezettnél. A medret tovább szűkítették a rézsűt alkotó folyós homokban keletkezett becsúszások, valamint a torkolati szakaszon a partélre helyezett depónia felületéről bemosódó homok. Ezek, a Dunaharaszti tűsgát a szűkületével párosulva, a meder eredetileg 8,0 m 3 /s ra tervezett vízszállító képessége az évek során 2,0 m 3 /s -ra csökkent. A vízszínesés növelésével és kisebb kotrási munkák elvégzésével a csatorna vízszállítását 5,0 m 3 /s-ra lehetett növelni. [9] A csatorna vízszállításának további növelése céljából a Közép-Duna-völgyi Vízügyi Igazgatóság tanulmányt [10], majd beruházási programot készített. [11] Ez meghatározza azokat a beavatkozásokat, melyek megvalósításával a DTCs eredeti 8,0 m 3 /s vízszállítása a meglévő műtárgy jelentős átalakítása nélkül elérhető. A tanulmány szerint ehhez a Sári zsilip felvízszintjének 60 cm-es leszállításával előállított vízszint mellett a csatorna 2+075-7+000 szelvényének közti szakaszának kotrása, a szűkületet jelentő Dunaharaszti tűsgát környezetének mederbiztosítása, valamint a Sári zsilipnél kiágazó társulati csatorna mélyítése szükséges.
A tanulmány alapján 1964-ben készült kotrási terv [12] a meder a csatorna 2+075-7+000 szakaszán a bennmaradt, illetve az időközben befolyt anyag eltávolításával 10-15 m fenékszélességű meder kialakítását irányozta elő. A Dunaharaszti tűsgát környezetében lévő szűkületet nem tudta megszüntetni, ezt a rávezetés kialakításával próbálta ellensúlyozni. Az előirányzott munkálatok 1964-65 évben elkészültek. Erre az időre elkészült a kapcsolódó csatornák zsilipeinek átépítése, melynek során a műtárgyakat öntözővízszint szabályozásra alkalmas zárószerkezettel látták el. Kettős hasznosítási céllal (fennsíki területek vízelvezetése, csatorna menti felszíni öntözőte lepek vízellátása) megépült továbbá a XX. csatornát a Duna-Tisza csatornával összekötő un. XX. Árapasztó csatorna. Ezzel a csatorna jelenlegi formájának kiépítése befejeződött. A csatornán ezt követően csak a vízelvezetési-vízhasznosítási célnak megfelelő, az eredeti állapotának megőrzését, illetve annak fenntartását elősegítő beavatkozások történtek. 1965. évi és az 1984 évi Országos Vízgazdálkodási Kerettervben a hajózható csatorna kialakítása még szerepelt. A fejlesztés céljára biztosítandó területet kisajátították, a meder megközelítésére, illetve keresztezések kialakítására vonatkozó előírások is sokáig érvényben maradtak. A csatorna szerepe A kiépült csatorna a Duna-völgyi rendszer működését alapvetően átalakította. A DTCs-n keresztül ugyanis a meglévő csatornák felhasználásával a Ráckevei-Duna felől öntözővíz bevezetésére, a belvízi időszakban pedig a Ráckevei Duna felé történő vízkivezetésre nyílt lehetőség. A csatorna ezt a feladatát a vízellátás és a belvízelvezetés aktuális igényének megfelelően ellátta. A rendszer helyszínrajza (forrás [13] )
Öntözés A Duna-Tisza csatornán bevezetett víz a csatorna menti területek vízellátásán túl a déli irányban kiágazó csatornákon keresztül (XXX. csatorna, Szittyó, DVCS) mintegy 2,0m 3 /s vízfelhasználással közel 4000 ha terület öntözését biztosította. A DVCs-n keresztül pedig az Alsó-Duna-völgy területére további 2,0 m 3 /s öntözővizet kellett leadni.. A Duna-Tisza-csatorna vízkészletére támaszkodva a csatorna mentén, Alsónémedi-Ócsa- Dabas térségében nagykiterjedésű felületi öntözőtelepek létesültek. A fejlesztések során a felületi öntözés folyamatosan háttérbe került. Az új telepek már esőszerű technológiával készültek. 1964-ben épült a Duna-Tisza-csatorna menti legjelentősebb öntözőtelep, a 964 ha területű Alsónémedi 10. öntözőfürt Alsónémedi öntözőfürt nyomásközpontja Lineár öntöző berendezés Ezt követően az öntözés fejlesztés üteme lelassult, de az 1970-es évek 80-asévekben még létesültek új öntözőtelepek, illetve vízkivételek. (XXIV. tápcsatorna, lineár öntözőtelep Alsónémedi Dabas térségében. A nagygazdaságok megszűnésével a csatornából történő öntözés jelentősen lecsökkent, az öntöző berendezéseket felhagyták, helyettük csőkutakat létesítettek. Belvízelvezetés A Duna-Tisza-csatorna belvízi időszakban a Duna-völgyi főcsatorna alsó szakaszának tehermentesítését biztosítja. A csatorna kiépítése lehetőséget teremtett az Észak-Duna-völgyi rendszer csatorna vonalától északra fekvő, a DVCS felső vízgyűjtőjét magába foglaló 434 km 2 területrész belvizeinek a Ráckevei Duna felé történő kivezetésére. A XX. Árapasztó kiépülése további 291 km 2 terület belvizeinek átirányítását biztosította. A csatorna szélsőséges belvízi helyzetekben is jól szolgálta a térség belvízmentesítését. 1956 évi jeges árvíz [14] során Tassi zsilipen keletkezett talajtörés következtében a Ráckevei Duna és a Duna vízszintjének kiegyenlítődése megkezdődött. A nagyerővel betörő víz a Duna-Tisza csatornán keresztül a Duna-völgy nagy részét elönthette volna. Szükségessé vált a vasúti híd szelvényében létesített árvízkapu lezárása. A szokásos tűs elzárás alkalmazásával kellő időben nyugodt körülmények között biztosítani tudták a betörő víz kizárását. Az 1963-1971 közötti nedves időszak belvizei során jelentős (11,0-5,7 m 3 /s) a vízmennyiséget vezettek ki a csatornán. A maximális értéket a Dunaharaszti tűsgát szelvényében 1966. február március hónapokban mérték, amikor a Szúnyogi szivattyútelep átépítése miatt - a Duna-völgyi főcsatorna teljes területünkre eső szakaszának belvizeit a DTCs felé kellett kivezetni. Ennek nagyobb része (közel kétharmada) a fennsíki területekről, a DVCs felső
szakaszából és a XX. csatornából érkezett, kisebb része a DTCs saját vízgyűjtőjéről lefolyt, illetve beszivárgó vízből adódott. [15] Az elkövetkező időszakban a csatornán belvízi időszakban levezetésre kerülő víz mennyisége - elsősorban a hátság felöl érkező vizek csökkenése miatt - az folyamatosan csökkent. A 2010-2014. közötti nedves időszakban a Dunaharaszti tűsgátnál mért maximális vízhozam csak 4,2 m 3 /s volt. XX. csatorna magas vízállása a Mántelki útnál 1966 (forrás[15]) Uszadék felhalmozódás a Dunaharaszti halrácsnál 2000(forrás[15]) A védekezések során a mennyiségi problémák helyett az R/S/D vízszint tartásából, valamint a jelentős uszadék felhalmozódásból adódó problémák kerültek túlsúlyba. Tisztított szennyvizek befogadása A 90-es évek közepétől folyamatosan épültek ki a települések szennyvíztisztító telepei. A csatorna menti települések közül Dunaharaszti és Alsónémedi a tisztított szennyvizeit közvetlenül a DTCs-be vezette. A fennsíki területeken túlnyomóan nyárfás öntöző telepek létesültek. A belvízcsatornák tisztított szennyvízbevezetésre való felhasználása megnövelte a vízminőségi káresemények kockázatát, valamint a fokozott vegetáció miatt a csatornák fenntartási igényét. Belvízvédekezéskor a vízlevezetést csak az uszadék folyamatos eltávolításával lehet biztosítani. A csatornán több esetben fordult elő a nem kellően tisztított szennyvíz miatt halpusztulás. Szabad idő célú hasznosítás A Duna-Tisza-csatorna 41,6 ha vízfelülete közkedvelt horgászvíz. A horgászati célú felhasználás, a telepített nemes halak élet feltételeinek biztosítása fokozott vízminőségi követelményt jelent, a parti sávban ugyanakkor fokozott környezeti terhelést eredményez. A csatorna közel állandó vízszintje, nyugodt vízfelülete vízitúrára, parti sávja gyalogos, illetve kerékpár túrákra alkalmas. Az ezekhez szükséges infrastruktúra kiépítése még várat magára. Fejlesztési elképzelések A csatorna rekonstrukciója A komplex hasznosítás a csatorna fokozott igénybevételét eredményezte. Az utolsó kotrás óta eltelt közel 40 évben a csatornában jelentős mennyiségű iszap halmozódott fel. A 2000-2004
évben a Duna-Tisza-Hátság vízpótlás, illetve a belvízcsatornák rekonstrukciója beruházások keretében a Vízügyi Igazgatóság elvégezte a 0+000-5+100 szelvények közti szakasz iszapolását, a mintegy 50 m-es parti sáv rekultivációját erdő telepítésével. A beruházást a pénzügyi források hiánya miatt le kellett állítani. A rekonstrukció a csatorna teljes hosszának mindössze egy negyedén készült el, így az a vízpótló rendszerekre nem tudott számottevő hatást gyakorolni. A csatorna vízszállító képességének, valamint a jó környezeti állapot biztosítása érdekében többször felmerült a csatorna felújítása. A beavatkozások tetemes költsége az esetleges fejlesztés a munkák elvégzését hátrébb sorolta. Duna-Tisza közi hátság vízpótlás A csatorna bővítésének szükségessége a Duna-Tisza Hátság vízpótlása során ismét napirendre került. A Duna vízkészletéből való vízpótlás ugyanis ennek a nyomvonalnak a felhasználásával biztosítható. Ennek megoldására az elmúlt 25 évben több változat is készült. A jelenleg kidolgozás alatt lévő vízpótlási koncepció a homokhátság vízpótlása érdekében a vizet a hátság gerince környezetébe javasolja felemelni, majd onnan azt a vízszétosztó csatornákon keresztül a meglévő csatornákba bevezetni. [16] Az Északi vízszétosztó csatorna vízpótlása az R/S/D-ből a DTCs n keresztül történne. A koncepció a DTCs vízszállításának növelését, és a tisztított szennyvíz bevezetések kiváltását irányozza elő. A folyamatos vízpótlás biztosítása a csatorna jelenlegi üzemét alapvetően módosítja. Ennek megvalósítása a teljes rendszer üzemének áttekintését igényli. A Dunát Tiszával összekötő csatorna a meglévő nyomvonalon történő kiépítése jelenleg nincs napirenden. A két folyó összekötésére felmerült javaslatok az abban kitűzött célkitűzések megvalósítására más-más, - a megépült csatorna vonalától eltérő nyomvonalat jelöltek meg. A koncepcióban azonban olyan műszaki megoldásokat javasolnak, amelyek nem lehetetlenítik el a DTCS esetleges későbbi megvalósítását. Összefoglalás A Duna-Tisza-csatorna a Dunát a Tiszával összekötő hajózható csatorna első ütemeként félszelvénnyel, öntözési céllal épült. Az 1948-ban nagy lendülettel kezdett, de kiviteli nehézségekkel küzdő munkát a 22 km elkészülte után, 1950-ben leállították. Az építés befejezése, a hiányosságok megszüntetése további éveket vett igénybe. Bár a csatorna eredeti célját, a vizi közlekedés biztosítását, nem érte el, az építők erőfeszítése nem volt hiába való. Az elvégzett beavatkozások eredményeként a csatorna folyamatosan beépült a meglévő csatornarendszerbe, és biztosítani tudta az aktuális vízelvezetési illetve vízpótlási igények kielégítését. A kiépült csatorna további beavatkozások megvalósításával alkalmas további vízpótló rendszerek vízellátására. A Duna-Tisza Hátság északi területének vízellátását is ezen a vonalon tervezik. A fejlesztések tervezésénél a múlt örökségével számolni kell, a tapasztalatokon érdemes elgondolkodni.
Hivatkozások jegyzéke [ 1] Lampl Hugó-Hallóssy Ferenc: A Duna-Tisza csatorna 1947. Budapest [ 2] Duna-Tisza csatorna ismertetése. Földmívelésügyi Minisztérium kiadványa. 1947.? Budapest [ 3] MTI archivum archiv1945-1949.mti.hu/ [ 4] Filmhiradok online http://filmhiradokonline.hu/watch.php?id=6687 [ 5] Duna-Tisza csatorna kirendeltség: Duna-Tisza csatorna módosított 3 éves terve 86/1948. KDV-VIZIG tervtár [ 6] Kisdunai nagyhajók: Duna-Tisza csatorna építése. www.kisdunainagyhajok.hu [7] Országos Vízgazdálkodási Hivatal: a Duna-Tisza csatorna egyes munkáinak felülvizsgálatáról szóló iratai 1950-51 [8] Fejér László: Vizeink krónikája. Vízügyi Múzeum, levéltár és könyvgyűjtemény Budapest, 2001 [9] KDV-VIZIG: A Dunavölgyi vízrendszer belvíz és öntözővíz szállításának a terve 1965 [10] KDV-VIZIG: Duna-Tisza csatorna kotrása Tanulmány 1962 KDV-VIZIG tervtár [11] KDV-VIZIG Duna-Tisza csatorna bővítésének beruházási programja N-5/1962 Duna-Tisza csatorna [12] KDV-VIZIG: Duna-Tisza csatorna1965. évi kotrási terve 1964 Duna-Tisza csatorna [13] VITUKI: Észak-Duna-völgyi (16.sz) belvízrendszer fejlesztési tanulmánya 2000. [14] ] KDV-VIZIG: Jelentés az 1956.évi márciusi jeges árvízről KDV-VIZIG tervtár [15] KDV-VIZIG: Belvízi záró jelentések 1966-2015 KDV-VIZIG tervtár [16] ÖKO ZRt:Vízkészletgazdálkodási projekt elkészítése a Duna-Tisza közi hátság vízhiányos ökológiai állapotának javítása érdekében - című projekt stratégiai környezeti vizsgálatához, http://oko-zrt.eu/ l