GAZDÁLKODÁS AZ EMBERI ERÕFORRÁSOKKAL, OKTATÁS, KÉPZÉS Vegyük komolyan a távoktatást Az önállóan tanulók úgy érzik, hogy vállalatuk magukra hagyja őket. Ezt mutatta a Distance Learning Consulting GmbH által a management & training szaklappal közösen végzett közvélemény-kutatás. Az internetalapú távoktatás (e-learning) tapasztalataival kapcsolatos kérdésre sok résztvevő az interakció hiányát és a távmentorok általi gondoskodás hiányát panaszolja. A tanulmány rámutat arra, hogyan lehet az elégedetlenséget elkerülni és a távoktatási rendszereket eredményesen alkalmazni. Tárgyszavak: e-learning (elektronikus tanulás); internetalapú távoktatás; önfegyelem; önellenőrzés; sikertényezők; elégedettség Bevezetés Az e-learning továbbiakban távoktatás témájánál a múlt bűneit elfelejtjük, és az új varázsige, a Blended Learning (vegyes tanulás) a jövőorientált képzés és továbbképzés biztató ígérete. Ez valóban ilyen egyszerű? A vállalatok már tíz éve folytatnak szisztematikus egyéni tanulással összekapcsolt értékteremtő képzést és továbbképzést. Ennek ellenére növekszik azoknak a száma, akik úgy tartják, hogy a távoktatás kudarcot vallott. Mi is kell ahhoz, hogy a távoktatás valóban eredményes legyen? Hogy néz ki a sikeres távoktatási rendszer? Ezek a kérdések álltak a Distance Learning Consulting GmbH és a Personalwirtschaft, valamint a Management & training folyóiratok által közösen végzett online-megkérdezés előterében. A körkérdésben a személyzeti menedzsment, személyzetfejlesztés, oktatás, értékesítés/marketing és vállalatvezetés területéről 233 szakértő vett részt. Ezen túlmenően a megkérdezetteket a következők jellemzik: a megkérdezettek háromnegyede felsőfokú végzettséggel rendelkezik, 90%-uk szívesen vagy nagyon szívesen dolgozik számítógéppel, távoktatás ügyében több mint a fele döntéshozónak tekinti magát, 80%-uk már saját maga is részt vett távoktatásban, 80%-uk főleg munkájában alkalmazza a távoktatást, több mint a fele a munkahelyen alkalmazza a távoktatást, jó egyharmada odahaza és csupán 6% veszi igénybe a cégnél lévő oktatási központot, a megkérdezettek egyharmada nő és kétharmada férfi.
Haszon a munkában Milyen tapasztalataik vannak a megkérdezetteknek a távoktatással? 55,64-os átlaggal (0 = nagyon elégedetlen, 100 = nagyon elégedett) a megkérdezettek inkább csak részben elégedettek az igénybe vett távoktatási lehetőségekkel. Hasonló képet kapunk az egyes kritériumokkal való elégedettség tekintetében is (1. ábra). Mennyire elégedett ön a következő kritériumokkal? tanulás eredménye 59,64 haszna a munkában 59,51 gyorsaság és stabilitás 57,82 egyszerű használat 56,67 általános elégedettség 55,64 mentorok általi segítségnyújtás 52,35 a távoktatás integrálása a képzésbe és továbbképzésbe 44,20 értékelés: 0 (nagyon elégedetlen); 25 (elégedetlen); 50 (részben); 75 (elégedett); 100 (nagyon elégedett) 1. ábra A megkérdezettek csak részben elégedettek az igénybe vett távoktatási lehetőségekkel Legnagyobb az elégedettség a tanulás eredményével és a saját munka vonatkozásában vett hasznosságával ezekkel a megkérdezetteknek több mint a fele elégedett vagy nagyon elégedett. A legnagyobb az elégedetlenség a távoktatásnak a képzésbe és továbbképzésbe történő integrálásával (annak hiányával) kapcsolatban ezzel a megkérdezettek több mint 70%-a elégedetlen.
Az egyéni tanulási siker és haszon mellett a távoktatásnak egy másik dimenziója van, amikor önmagában a tanulási folyamatok javításáról van szó (2. ábra). A válaszok megoszlását vizsgálva kiderül, hogy az elért eredményekkel való elégedettség sem egységes a megkérdezettek 30 60%-a egyes kérdéseknél elégedett/nagyon elégedett, és megerősíti a várt javulást. 12 47% bizonytalan, és 15 30% elégedetlen/nagyon elégedetlen. Egyetért ön a következő állításokkal? csekély távollét a munkahelyről 68,35 kevesebb oktatói időráfordítás-igény 59,77 jobb tudásátadás 56,60 rövidebb tanulási idő 55,36 jobb tanulási idő 52,03 értékelés: 0 (egyáltalán nem); 25 (inkább nem); 50 (attól függ); 75 (inkább igen); 100 (teljesen) Önfegyelem 2. ábra A tanulási folyamat javításával kapcsolatos kérdés csak középértékeket adott További vizsgálati témakört képeznek a távoktatás sikere szempontjából fontos tényezők. Mennyire fontosak a 3. ábrában felsorolt kritériumok? Legfontosabbként, több mint 90,24 középértékkel, a tanuló önfegyelmét jelölték meg. A 2 4. helyen olyan kritériumok következnek, amelyek arra vannak közvetlen hatással, hogy mennyire egyszerűen lehet tanulni. A nyugodt tanulási környezet, a tanulási időt tiszteletben tartó főnök és (tulajdonképpen magától értetődően) a tanuló számára közvetlenül felismerhető haszon. Hogyan értékelték ennek figyelembevételével azokat a kritériumokat, amelyekkel a tanulási folyamatot irányítani lehet? Az önfegyelem mellett a vállalatoknál szokás, hogy a munkafolyamatokat célmegállapodásokon vagy célok kitűzésén és eredményellenőrzéseken keresztül irányítsák. Feltűnő, hogy a külső ellenőrzést inkább kevésbé fontosnak tartják. A tanulásban való előreha-
ladás mentor általi ellenőrzése 68-as középértékkel már egyértelműen csökken az eredmények vezetők általi, teszt formájában végzett ellenőrzését 56- os középértékkel csak részben tartják fontosnak. A válaszok megoszlásának vizsgálatakor látható, hogy a válaszok erősen szórnak: a vezető általi ellenőrzést 25% nem fontosnak/nem igazán fontosnak, 33% részben fontosnak és 42% fontosnak/nagyon fontosnak tartja. A távoktatás sikertényezői: mennyire fontosak a következő kritériumok? önfegyelem 90,24 nyugodt tanulási környezet 87,72 a tanulási idő tiszteletben tartása a vezető részéről 86,60 felismerhető haszon 86,57 tanulási cél ellenőrzése - önállóan 82,42 tanulási idők szabad alakítása 82,30 nagyfokú interaktivitás 81,77 egyéni irányítás 81,22 oktató általi figyelemmel kisérés 80,84 gyakorlati vonatkozású tartalmak 80,02 időbeli rugalmasság az igénybevételnél 77,63 a megtanulandó ismeretek előzetes meghatározása 74.34 tanulási típus és alkalmas stratégiák 73,14 kapcsolat a tanulókkal 72,35 előrehaladás ellenőrzése, mentor 68,23 multimédiás felkészítés 63,5 ellenőrző tesztek 56,58 értékelés: 0 (nem fontos); 25 (nem igazán fontos); 50 (részben fontos); 75 (megfelelően fontos); 100 (nagyon fontos) 3. ábra A résztvevők értékelése szerint az önfegyelem a legfontosabb sikertényező
Az oktató általi figyelemmel kísérést ezzel szemben a megkérdezettek 78,5%-a tartja fontosnak/nagyon fontosnak csak 2,7% tartja nem fontosnak/nem igazán fontosnak. Önellenőrzés A tanulási médiákkal/tanulási folyamatokkal szemben milyen követelményeket lehet felismerni? A tanulási cél ellenőrzése/önellenőrzése témát 82- es középértékkel fontos kritériumnak nevezték. Hasonlóképpen magasan sorolták be a következő kritériumokat is: nagyfokú integráció és egyéni irányítás. A multimédiás felkészítést ezzel szemben jó 63-as középértékkel egyértelműen kevésbé fontosnak sorolták be. Természetesen a vezető általi eredmény-ellenőrzéshez hasonlóan itt is két tábor van: A multimédiás felkészítést 48% fontosnak/nagyon fontosnak, 52% csak részben fontosnak vagy nem fontosnak/alig fontosnak tartja. Technológia Különbséget jelent-e (például a tanulás sikerére vonatkoztatva), hogy helyben a számítógépen CBT-vel (számítógép-alapú oktatás, rendszerint CD- ROM segítségével) vagy WBT-vel (web-alapú oktatás, tehát hálózatban működő rendszerben) tanulnak? Milyen hatása van például egy tanulásmenedzsment-rendszer alkalmazásának (LMS = tanulási plattform, amin keresztül a tanulási tartalmakat on-line készítik el és amin keresztül legtöbbször a mentorral vagy más tanulókkal lehet kapcsolatba lépni) vagy virtuális tanterem használatának? Először tekintsük át röviden, hogy a megkérdezettek milyen technológiákat használtak. A megkérdezettek kétharmada főleg WBT-t egyharmada főleg CBT-t használt. A megkérdezettek több mint a felének már rendelkezésre áll egy tanulásmenedzsment-rendszer (LMS). Több mint 40% virtuális tantermet használt. Az oktatóval történő egyeztetéshez kommunikációs eszközként a megkérdezetteknek elsősorban e-mail (60%), chat (37%) és fórumok (36%) álltak rendelkezésre. A megkérdezettek csaknem egyharmadának (29,6%) volt már tapasztalata olyan integrált tanulás területén, amiben az egyéni tanulási fázisokat szemináriumokkal/tréningekkel kapcsolták össze. Az összesített elégedettségre és a tanulás sikerére vonatkoztatva az alkalmazott technikában nincsenek említésre méltó különbségek a CBTtanulók megközelítőleg ugyanolyan elégedettek vagy elégedetlenek, mint a WBT-tanulók. Ugyanez érvényes az LMS vagy a virtuális tanterem alkalmazására is az alkalmazott technológia és a tanulás sikere között valószínűsíthető
összefüggést nem lehet megállapítani. Az elégedettség vagy elégedetlenség okait máshol kell keresni. Interakció és irányítás Úgy tűnik, hogy az alkalmazott technológiának nincs döntő befolyása arra, hogy a tanulók a távoktatás kínálatával összességében elégedettek-e. Ugyanez érvényes az elért eredményekkel való elégedettségre is. A 4. ábra az alkalmazott technológiától függetlenül mutatja be a kialakítási és irányítási tényezők értékelését. Milyen interakciós és irányítási lehetőségeket alkalmaztak? távoktató általi figyelemmel kísérés 47,00 a tanulókkal létesített kapcsolat gyakorisága 37,50 oktatói ellenőrzés 31,98 tanulás eredményének ellenőrzése 16,62 értékelés: 0 (soha); 25 (ritkán); 50 (esetenként); 75 (gyakran); 100 (mindig) 4. ábra A megkérdezettek több mint 50%-a ezen interakciós és irányítási eszközök egyikét sem alkalmazta Érdekes elsősorban az az eredmény, hogy a megkérdezettek több mint 50%-ánál a felsorolt interakciós és irányítási eszközök egyikét sem alkalmazták. A legfontosabb sikertényezőre vonatkozó kérdésnél az önfegyelem állt az első helyen azonban a megkérdezettek több mint a felénél semmit sem tettek az önfegyelem támogatása vagy elősegítése érdekében. Tanulási célokat egyeztetni A tanulási folyamat tervezői a megkérdezettek több mint felénél teljesen az önfegyelemre hagyatkoztak, és semmilyen további interakciós és irányítási elemet nem terveztek be a tanulási folyamatba. A megkérdezettek több mint
80%-a anélkül dönti el, hogy mit is akar tanulni, hogy erről a vezetőjével kötelezően megállapodna elvárják azonban, hogy nyugodt tanulási környezet rendelkezésre álljon és a vezető a tanulási időt tiszteletben tartsa. Természetesen vitatkozni lehet arról, hogy nem éppen ez a szabadság és önrendelkezés képezi-e a távoktatás tulajdonképpeni értelmét és hasznát. Az előtérben azonban az a józan kérdés áll, hogy az alkalmazott interakciós és irányító eszközök esetleg hatással vannak-e a tanulás sikerére és a távoktatással való elégedettségre. Ehhez megvizsgálták a 4. ábra szerinti kritériumokat, hogy azoknak a megkérdezetteknek az értékelése, akiket például oktatók figyelemmel kísértek, eltérnek-e az 1. és 2. ábra szerinti középértékektől: Azok a megkérdezettek, akik más tanulókkal kommunikálni tudtak, azt állították, hogy a távoktatás alkalmazásával a tanulás sikere a hagyományos szemináriumokhoz viszonyítva növekedett és javult a tudástranszfer és a megtanultak hasznosítása. Azok a megkérdezettek, akiknél az oktató a tanulás állapotát mindig ellenőrizte, egyértelműen elégedettebbek voltak a távoktatási programokkal, a használat egyszerűségével, az elért tanulási sikerrel és a saját munkában való hasznosítással, mint a megkérdezettek átlaga. Azok a megkérdezettek, akiket egy távoktató figyelemmel kísért, öszszességében elégedettebbek voltak az igénybe vett távoktatási programokkal és a munkájuk számára nyújtott haszonnal is. Azok a megkérdezettek, akik feletteseikkel megállapodtak a tanulási célokban, egyértelműen elégedettebbek a tanulás sikerével és a távoktatás használatának egyszerűségével, mint az átlag. Azok a megkérdezettek, akiknél a felettesek az elért tanulási sikert ellenőrizték, egyértelműen elégedettebbek az igénybe vett távoktatási programokkal, mint az átlag. A távoktatási rendszerek technikai felépítésével ellentétben az interakcióra és irányításra vonatkozó kérdéseknél egyértelmű különbségek rajzolódnak ki. Bár a jelen elemzéssel nem lehet világos ok-okozati összefüggést igazolni, azonban feltűnő, hogy azok a megkérdezettek, akiknél az említett interakciós és irányítási eszközöket alkalmazták, a jelen vizsgálat 1. és 2. ábrája szerinti összefoglaló értékelések során távoktatási rendszereiknek egyértelműen jobb osztályzatot adtak, mint a megkérdezettek átlaga. Hasznos előkészítés Felvetődik a kérdés, hogy a dolgozókat a távoktatásra felkészítették-e és mennyire (5. ábra), és hogy a felkészítés minősége az eredményértékelésben eltérésekhez vezet-e. A megkérdezettek 44%-a egyáltalán nem, vagy csak rosszul volt felkészítve, 28% a felkészítést megfelelőnek találta és 28% érezte úgy, hogy a felkészítés jó vagy nagyon jó volt.
Mennyire volt felkészítve a távoktatási programok használatára? egyáltalán nem 23,4% rosszul 20,8% megfelelően 27,9% jól 20,8% nagyon jól 7,1% 5. ábra Azok a megkérdezettek, akiket jól felkészítettek, egyértelműen elégedettebbek voltak az elért tanulási sikerekkel és a saját munkában jelentkező haszonnal Azok a megkérdezettek, akiket jól/nagyon jól felkészítettek, összességében elégedettebbek a távoktatási kínálattal, egyértelműen elégedettebbek az elért tanulási eredményekkel, egyértelműen elégedettebbek a saját munkájukban jelentkező haszonnal. A megkérdezettek esetében túlsúlyban van a távoktatás önkéntes használata (a megkérdezettek kereken 87%-a). Ez arra enged következtetni, hogy a távoktatás inkább a célirányos és tervszerű személyzetfejlesztésen kívül esik, vagy jobb esetben annak kiegészítéseként alkalmazzák. Milyen témákra alkalmazták a távoktatást? Túlsúlyban vannak a távoktatás klasszikusai: elektronikus adatfeldolgozás/információtechnika (a megkérdezettek 55%-a), nyelvek (a megkérdezettek 23%-a). Standard kínálat A körkérdés lényeges megállapításait a következő hét pontban lehet öszszefoglalni: 1. A távoktatást ma a célirányos és értékteremtés-orientált képzésben és továbbképzésben gyakran nem alkalmazzák komolyan. Ehelyett megkísérlik a hagyományos, nem vállalat- és munkahely-specifikus témá-
kat vaktában összeszedett kínálatként rendelkezésre bocsátani és teljesen a munkatársak felelősségi körébe áthelyezni. 2. A tulajdonképpeni munkahelyi tevékenységekkel és képzési és továbbképzési intézkedésekkel összehasonlítva a távoktatási lehetőségek sok esetben csekély prioritással rendelkeznek. Ez oda vezet, hogy néhány ismertetett sikertényezőt nem szisztematikusan alakítanak ki jelszó a tanulási idők szabad beosztása, a tanulási idő tiszteletben tartása vagy nyugodt tanulási környezet. 3. Az önkéntes használatra szóló, a tanulótól nagy önfegyelmet követelő távoktatási programok az egyébként is erős tanulókat támogatják tehát azokat a munkatársakat és kollegákat, akik könyvek vagy VHSkurzusok segítségével távoktatás nélkül is továbbképzik magukat. 4. A technológia (WBT, tanulási platformok) jelentőségét inkább túlbecsülik. A technológia sok mindent egyszerűbbé tehet, vagy a szükséges megvalósítási ráfordítást és üzemi költségeket alacsonyan tarthatja a távoktatás szempontjából azonban nem igazi sikertényező. 5. Sikeresebbek azok a távoktatási rendszerek, amelyek lehetővé teszik a tanulók közötti, valamint a tanulók és az oktató közötti interakciót, mint azok, amelyek ezt az interakciót nem teszik lehetővé. 6. Ha a távoktatáshoz tanulási célokat határoznak meg, és ezen célok elérését az oktatók vagy a vezetők ellenőrzik, a tanulási siker, a tudástranszfer és a távoktatási programokkal való elégedettség is nagyobb, mint azon távoktatási rendszerek esetén, amelyek erről az irányításról lemondanak. 7. Az aktuális blended-learning vita ködösíti az alapvető ok-okozati öszszefüggéseket. Az önálló tanulás és a jelenlétet igénylő rendezvények keveréke önmagában nem kínál automatikus előnyt a tisztán önálló tanulással szemben. A többletérték a jelenlétet igénylő rendezvények formájában történő irányításon és az ennek során a tanuló és az oktató között végbemenő interakció következtében keletkezik. Ezek az interakciós és irányítási elemek azonban másképp is integrálhatók a tanulási folyamatba. Befejezésül három pontban még egyszer a válasz az elfogadott és hasznos távoktatás lényeges sikertényezőivel kapcsolatos kérdésre: kötelező jelleg, következetesség és teljes integrálás a rendes képzésbe és továbbképzésbe. (Jurasits Jánosné) China, R.: E-Learning ernst nehmen. = Management & Training, 2003. 2. sz. p. 26 31. Zwick, T.: Produktivitätseffekte innerbetrieblicher Weiterbildung. = Personal, 55. k. 3. sz. 2003. p. 42 59. Maccoby M.: The seventh rule: create a learning culture. = Research Technology Managemet, 46. k. 3. sz. 2003. máj./jún. p. 59 60.