Tábori Magazin 2015.07.14. - 2015.07.20 Tábori Magazin 1
Bakonyszentlászló Vinye A) Bakonyszentlászló: Bakonyszentlászló bemutatása: Bakonyszentlászló a Pápai-Bakonyalja és a Súri-Bakonyalja találkozásánál helyezkedik el. Kistájrészként a Fenyőfői- Bakonyalja elnevezést kapta, melyet nyugaton a Gerence-patak, északon a Pannonhalmi-dombság, keleten a Bakony-ér határol. Természeti környezete érdekes átmenetet jelent a Kisalföld és a Bakony jellegzetességei között. Újabban növényföldrajzilag a Kisalföld részének tekintik a tudósok. Földtanilag viszont a Bakony jellemzői érvényesülnek. Talaja homok és barna erdei talaj. Jelentősebb folyóvizei a Cuhapatak és a Hódos-ér. Természetes tava nincs. Erdeinek meghatározó fafaja a tölgy, a bükk és a kőris. Igazi nagy értéket a homoki ősfenyves jelent, mely tájvédelmi körzet. Az aljnövényzetben is találhatók ritka és védett növényfajok: a tavaszi tőzike, a cifra kankalin, a havasi hagyma, a májvirág és a Cuha völgyében élő alpesi ribizke. Gyönyörű kirándulóhelyek várják a természet szerelmeseit. A területet behálózzák a turistautak. Nevezetes természeti látnivalók: az Ördögrét, a Cuha-völgy és a betyárbarlangok. A környék állatvilága inkább az idelátogató vendégvadászok előtt válik ismertté. Jelentős számú szarvas, őz, vaddisznó és betelepített muflon népesíti be az erdőt. Sok a róka és a fácán, sőt vadmacska, görény és borz is található. A lakosság lélekszáma kb. 1954 fő, zömmel magyar nemzetiségűek. Bakonyszentlászló turisztikai vonzását történelmi látnivalói, a környék értékei, természetvédelmi területei, szálláslehetőségei adják. Bakonyszentlászló története 1945 előtt: A község mai területe a jégkorszak utáni időtől kezdve alkalmas az emberi megtelepedésre. A cseres-tölgyes, patakokkal szabdalt táj kitűnően szolgálhatta már az ősembert is. Őskori leleteket talált a századfordulón Miháldy István plébános és Nováky Gyula régész az 1960-as évek elején. A későbbi időkben, feltehetően az avarok, földvárakat építettek a terület védelmére (Kesellő-hegy, Zörög-hegy). A rómaiak is megjelentek e tájon. A vasútállomás épülete alatt rómaikori villa falmaradványai bújnak meg. Révai József szerint a falu neve CRISPIANA. Más források Bakonyszentkirályt jelölik e néven. A népvándorlás korában avarok, szlávok éltek e vidéken. A honfoglaló magyarok letelepedése is feltételezhető 900, a Dunántúl elfoglalása után. Fenyőfő bizonyítottan Árpád-kori település. Bakonyszentkirályon a királyi kondások telepedtek meg. A Bakony kb. 40 ezer sertés makkoltatását volt képes megoldani. Igaz kisebbek voltak a disznók, s csak azt ették, amit találtak. Az erdőség még teljesen egybefüggő volt, melyből azután irtással nyernek szántóföldeket. Valószínűleg falunk területén is disznók makkoltatása folyt. Fennmaradt egy falunév, Villa Pastorum Porcorum (disznópásztorok Tábori Magazin 2
telepe), de ez nem biztos, hogy Szentlászló korabeli neve.vinyében a Pannonhalmi Apátság vashámora működött. Neve is ezt jelenti szlávul, ahogy a Cuha=Szuha szó is szláv eredetű, jelentése kiszáradó patakocska. Az első templomot (mai evangélikus) feltehetőleg a 13. század végén építették, a tatárjárás után. A falu nevét is e korból származtatják, hiszen ekkor volt szokás a szent kezdetű helységnévadás. E korban épült a cseszneki vár is (1263-1281 körül), melynek birtokrészét alkotta a falu. Itt kell megjegyezni, hogy ekkor a község mai területén volt egy, Szentlászlónál nagyobb település Kenyeri (Churgi), de nem ott, ahol a ma e néven található külterület. Kenyeri Vinye felé terült el. A cseszneki vár gyakran cserélt gazdát s vele birtokai is. Volt időszak, amikor teljesen elaprózódtak a területek. Néhány a vár gazdái közül: Csákok, Garayak, Török Bálint, Szapolyai István (őt Kincstartóként is említik, Szapolyai János király apja) és Babics Pál. A falu első említése Zenthlaslo néven 1437-ből, Zsigmond uralkodásának utolsó esztendejéből való. Ekkor a rendkívüli hadiadó nyilvántartásában 17 egész jobbágytelek szerepel. (Ez feltehetően nem azonos a jobbágycsaládok számával.) Irtásos földművelés folyhatott, s a kimerült területeket elhagyva égetéssel nyertek el művelésre alkalmas részeket az erdőtől. Területünkön több valamikori lakott terület nyomaira leltek a fent említett Kenyerin kívül is. A téglagyár alatti s a vasútállomás feletti rész ilyen. Ez utóbbi a mai napig a Faluhely nevet viseli. Lehetséges, hogy a földművesek lakóhelyüket változtatták egy-egy új terület művelésbe fogásakor. Hogy a két- és háromnyomásos gazdálkodás e tájon mikor alakult ki, arra nincs adat. Tény, hogy a 19. Század közepéig nyomáskényszert alkalmaztak. Török Bálint az, akié a föld, azé a vallás elv alapján jobbágyait az akkor kialakuló s gyorsan terjedő evangélikus (lutheri) vallásra térítette. A zavaros török időkben azután meg is maradtak e hiten, e környéken nem érvényesült igazán az ellenreformáció ereje. A török-habsburg háborúk idején a határvidéken helyezkedett el a falu. 1531-ben a törökök feldúlták, lakói elmenekültek. Ekkor szűnt meg a templom körül épült pálos kolostor is. A pálos szerzetesek többé nem tértek vissza. 1544-ben pusztaként említik. Határát az ugodiak, csótiak, teszériek használták. Ekkoriban alapos ritkítást hajtottak végre a bakonyi erdőkben. A török ellen a várakat árkokkal és palánkokkal erősítették meg, s ehhez kellett a fa. Egy másik 1548-as törvény pedig előírta az utak környékének megtisztítását, mely szintén sok fa kivágásával járt. A 15 éves háborúban (1591-1606) a Bakony is hadműveleti terület. Veszprém, Palota, Győr elesett, Cseszneket (1594-ben), Vázsonyt, Pápát harc nélkül engedték át a törököknek. 1598- ban Schwarzenberg és Pálffy vezetésével visszafoglalták e várakat. Cseszneket az Esterházy családnak ajándékozzák. Egyes források szerint Esterházy Dániel (1585-1654) kapja, mások szerint fia Esterházy Gábor (1618-1690), ki 1656-ban cseszneki várkapitány, majd győri városparancsnok. 1683-ban grófi rangot kap s 1686-ban elnyeri végleg Csesznek várát. (Pallas Nagy Lexikona) Tény, hogy az Esterházyak tulajdona lesz a falu 1945-ig. 1617-ben már újratelepült a község s továbbra is evangélikus vallású. Dénes Gábor lelkész 1783-ban veti papírra, hogy 1666-ban önálló lelkésze volt a gyülekezetnek, akit Kovács Györgynek hívtak. Megjegyezte, hogy szabad vallásgyakorlat volt. Ez abban az időszakban rendkívülinek számított. Esterházy János gróf (ő katolikus) a Lipót-féle protestánsüldözés idején megvédte lelkészét. A faluban nyert menedéket Lőwey Balázs, Győrből menekült lelkész, ki hálája jeléül egy serleget ajándékozott a gyülekezetnek 1691-ben. E kehely ma is megtekinthető. Ő volt a szentlászlói gyógyforrás első népszerűsítője is. E korból, 1693-ból származott az egyik harang. Sajnos az első világháborúban ágyú lett belőle. Szintén fennmaradt egy pecsétnyomó, ma a Megyei Múzeumban található, melyről Thaly Kálmán a Századok c. folyóirat 1874. évi számában tett közzé ismertetőt. A pecsét központi ábrázolása: eke, csoroszlya, csillag, gabona. A Rákóczi-szabadságharc hadi eseményei elkerülték a falut. A néphagyomány szerint Tábori Magazin 3
itt járt Vak Bottyán János, ki reumáját gyógyította. Vak Bottyán egyik katonája Terstyánszky István 1707. Szeptember 13-án levelet írt a faluból gróf Esterházy Antalnak, hogy betegségének jót tett a szentlászlói fürdő s indul a tábor felé. 1735-ben Bél Mátyás ír a faluról. Még színtiszta magyar faluként jelöli. Megjegyzi, hogy a salétromos forráshoz fürdőt építtetett az uraság. Északról egy Csehid nevű falut nevez meg szomszédként. Ugyanebben az évben tudjuk, hogy a gyülekezet élén változás történt Clement Jakab helyett Palotai Sámuel lett a lelkész. 1747-ben említést tesznek egy esztergályosról s két takácsról, falunkat is elérte a helyi munkamegosztás, megjelent a háziipar. A XVIII. században megkezdődik a svábok betelepítése a Bakonyba. A környékbeli falvak szinte mindegyikébe érkeznek telepesek. A németajkú betelepülők érkezésének pontos dátumát nem ismerjük. Magyarszentkirályra, mely szintén gróf Esterházy Gábor birtokában volt, 1769-ben érkeztek meg a telepesek. Feltehetően Magyarszentlászlóra is ekkortájt. Az 1769-es urbárium már felsorolta a házas zsellérek között őket. Később a két falunak külön-külön lesz urbáriuma. Németszentlászlót Korabinsky Mór 1785-ben, mint német lakosságú új telepet említi. A falu ekkor 21 egész jobbágytelek nagyságú. Megosztottsága kettős: nyelvi és vallási. A németek római katolikus vallásúak, templomuk 1779-ben készül el, 1790-től lesz önálló plébániájuk. Első plébános: P. Rosás Bernardinus. Ebben az időszakban készül el a grófi család nyári kastélya is. 1793-ban a magyar részen működött iskola, s ez feltételezhető a német részről is, mivel említést tesznek az iskolamester házáról, mely a plébános lakása lett. Az első népszámlálás (1784-1787) alkalmából összeírtak 104 házat, 147 családot, 687 főt, Németszentlászlón 47 házat, 60 családot, 276 főt. 1777-ben Gömöry István orvos ír értekezést a gyógyforrásról, 1799-ben Kitaibel Pál jár Szentlászlón, megvizsgálja a forrást, s feltételezi, hogy a fenyves őshonos e tájon. 1816-ban az evangélikus templomot átépítik. E korszakból tudjuk, hogy a környék (37 falu) gabonáját a pápateszéri malmokban őrölték. 25 malom emlékét őrízték meg, ebből egy Fenyőfő községé volt. Naponta 150-200 kg búzát tudott megőrölni egy malom. A napóleoni időkről nincsenek adataink. A reformkor a faluban, a lakosság magyarosításában merült ki. A korábbi feltehetően jó viszony ekkor romolhatott meg. A két falurészben megjelentek az eltérő nevek. Pl: Németfalu bíróját 1779-ben Mente Jánosnak hívták. A nemzetté válás igénye volt a magyarságtudat erősítése. Folyamatosan terjed a magyar nyelvhasználat a svábok között is. 1847-ben a tanítót, Korn Györgyöt dicséretben részesítették szorgoskodásáért. A folyamat erőszakkal vagy erőszak nélkül, végül eléri célját. 1870-ben még kétnyelvű oktatás folyik, 1898/99-es tanévben már csak magyarul tanítják a gyermekeket. A századfordulón még minden negyedik mise nyelve német volt. 1910-ben a 135 családfőből 100 a német nyelvű mise megszüntetését kéri. Napjainkra azután teljessé vált az asszimiláció (nemzetiségi beolvadás), németül már csak az iskolában tanulnak a valamikori németek leszármazottai. 1828-ban már nyolc kézművest tartottak nyilván s egy honoráciort (nem nemesi származású értelmiségi), akit a "magister linquarum diplomaticus" bejegyzéssel illettek. 1848-ban a faluban is soroztak katonákat, egyikük a pákozdi csatában is részt vett. ( Az igazi nagy hadiesemények mindig elkerülték e környéket, mert a terepadottságok, az erdőségek, a főközlekedési utak és a városok hiánya miatt nem számított stratégiai területnek.) A decemberi újoncozást és a karácsonyfavágást azonban már megtagadta a két falu. A jobbágyfelszabadítás jelentős változásokat hoz a falu életébe, igaz a földesúrral nehezen, csak pereskedéssel sikerül megegyezni. A volt úrbéres zsellérek erdő- és legelőilletményüket közös használatban tartották. Az erdőhasználatot szigorú állami előírások szabályozták. 1867-ben tűzvész áldozatául esik az evangélikus iskola, a tanítólak. Ezt a tűzesetet még több feljegyzett tragédia követi. 1889-ben, Németfaluban pusztított a vörös kakas. 104 család lett nincstelen és súlyosan megsérült a katolikus templom is. Egy időre be is kellett zárni. Kisebb mértékű tűzeset volt 1924-ben. Az önkéntes tűzoltók egylete 1925-ben alakult. A téglagyártás az 1860- as évekig vezethető vissza. E korból maradt fenn égetett és szárított (vályog) tégla is. A Győr- Veszprém-Dombóvár vasútvonal 1896-ban nyílt meg, lehetőséget biztosított a további Tábori Magazin 4
iparosításhoz. A vinyei fűrészüzem 1912-től működik. 1858-ben Pántz József győri fürdőtulajdonos bérbe vette a fürdőt, melynek épülete a századfordulón ismeretlen okból az enyészeté lett. 1895-ben a falu 6686 kat. hold területéből 4962 kat. hold volt az Esterházybirtok része.a századforduló nagy kivándorlási hulláma nem kerülte el a Bakonyalját sem. Sokan vándoroltak ki Amerikába a jobb megélhetés reményében. Jelentős részük azonban csalódott, s visszatért, így lett "amerikás magyar". Az első világháború jelentős veszteségeket okozott az 1892-ben Bakonyszentlászló néven egyesített községnek. A hősi halottak emlékére hősligetet alakítottak s minden elesett emlékére fát ültettek. Itt tartották a hazafias rendezvényeket. A háború alatt olasz, szerb és orosz hadifoglyok dolgoztak, segítettek a gazdaságokban. Ők építették az erdei kisvasutat is. Az oroszok közül néhányan a háború után nem tértek vissza hazájukba. A két világháború közötti időszakban egyértelmű fejlődés figyelhető meg. 1924-ben szeszgyár épül, kőbányát nyitnak a Cuha-völgyben horvát és vend kőfejtőkkel, 1929-től gőzmalom működik Kenyeriben (1950-ig). 1934-től téglaégető kemence működik. Megoldott a tejbegyűjtés, működik a Hangya Szövetkezet. Jelentős az iparosok száma, nyáron idegenforgalmi központ a falu. A páratlan természeti környezet mellett vendégfogadók is találhatók. A vendégek többsége családoknál a "tisztaszobában" van elszállásolva. A forgalom nagyságát bizonyítja, hogy 3 kocsma, 3 hentes, 6 kereskedő is megélt. Mindehhez jön a falu akkori büszkesége a STRAND, melyet Weinhardték hoztak létre az 1920-as évek végén. Itt húsz kabin volt, tornaszerek, szórakozási lehetőségek. 1930- ban bevezették a villanyt. 1938-tól már rendszeres mozivetítések is voltak. Sokféle önszerveződés jellemezte a községet. Volt dalárda, színjátszókör, 1925-től futballcsapat. 1926-ban a viszonylagos jólétet igazolja, hogy Abonyból kell kubikusokat fogadni a falu főutcájának kikövezésére. 1938-tól önálló orvosi körzet alakul, az első orvos Sárközi Géza, aki az orvoslakás elkészültéig, - 1943-ig - a kastélyban lakott. Jelentős változást ismét a világháború hozott. A fiatal férfiak a frontra mentek, közülük sokan soha nem tértek vissza. Az itthon maradottaké az aggódás lett és a jegyrendszer. No és a munkát is nekik kellett elvégezni. A német megszállás következtében 4 zsidó család 16 tagja indult el községünkből a végső útra. A front 1945. március 24-én érte el a falut. A győri hadi üzemek dolgozóit ide telepítették ki a bombázások elől. Innen jártak be dolgozni. 1945. március 22-én szovjet repülőgépek (Raták) támadták a falut, s három bombát dobtak le. Öt halottja lett a támadásnak. A német SS Totenkopf páncélosok jelentősebb harc nélkül feladták a falut. Bakonyszentlászló története 1945 után: A világháborút követően a társadalmi mozgások felgyorsultak. A falusi ember által megszokott kiszámíthatóság, tervezhetőség megszűnt. A földosztással új tulajdonosi réteg jelent meg. 260 bakonyszentlászlói "újgazda" próbálkozott meg immáron az önálló gazdálkodással. A régi gazdák őket nehezen fogadták be, hisz "nem saját emberségükből szerezték a földet", hanem úgy kapták. Ez belső társadalmi feszültséget szított. Megindult a kommunisták országos térhódítása. A kommunizmus eszméje a szentlászlóiaktól nagyon messze állt. Nem volt művelt szakmunkásréteg, ki népszerűsíthette volna, vallásellenessége pedig egyenesen szembefordította a lakosságot. Idegen agitátorok győzködték azt a réteget, amely osztályhelyzeténél fogva "vevő" volt az új ideológiára, a nincstelen és képzetlen segédmunkásokat, a volt cselédeket. Többségük számára ez a jobb életkörülményeket s az eddig hiába vágyott hatalmat jelentette. A lakosság döntő többsége kiimondottan ellenszenvvel viseltetett az új társadalmi berendezkedéssel szemben. Az 1948-49-es fordulatot követően leváltották a község eddigi vezetőit, menesztették a jegyzőt is. Az addig magánkézben lévő téglagyárat, fűrészüzemet, szeszgyárat állami tulajdonba vették. Vezetőiket leváltották, termelésüket központilag szabályozták. Az oktatás államosításával megszűnt felekezeti iskolák szerepét az egységes általános iskola vette át. Tanárai a volt Tábori Magazin 5
kántortanítókból kerültek ki. A hitoktatás folyamatos volt, bár a felső pártszervek mindent elkövettek visszaszorításáért. Megalakult a helyi úttörőcsapat is. A Rákosi korszak súlyosan megviselte a lakosságot. A TSZ-szervezés sokkja, a beszolgáltatások, a padlássöprések, az állandó fenyegetettség, a zaklatások, a besúgások rettegésbe s közönybe, befelé fordulásba kergették az embereket. A "helyi passzív ellenállás" miatt idegenből kellett megbízható vezetőket hozni a faluba. Az 1956-os események Bakonyszentlászlón nem voltak túlzott jelentőségűek.törtek le vörös csillagot, égettek el fontos iratokat és orosz tankönyveket. Az üzemek leálltak, a környező falvakból is érkeztek emberek a faluba. Ledöntötték a szovjet emlékművet és felléptek a kommunisták ellen, betörtek néhány ablakot. A parasztok felgyújtották a TSZ szalmakazlait. Mindezek ellenére a "helyi forradalom" vértelen és különösebb atrocitásoktól mentesen zajlott le. A megtorlás már jelentősebb volt. Bebörtönzések, kínzások, meghurcoltatások, megfélemlítés jellemezte. A TSZ-szervezés, mint az ország más részein, itt is kétszer történt. Az első formáció megszűnt 1956-ban. A másodikra, most már alaposabb előkészítés után, 1959-ben került sor. A község a Kádárkorszakban, bár kétségtelenül fel tudott kézzelfogható eredményeket, a relatív lemaradás jeleit mutatta. Épült orvosi rendelő, gyógyszertár, fogorvosi rendelő és lakás, egészségház, posta, könyvtár, ABC-kisáruház, óvoda, étterem, TÜZÉP-telep, lakberendezési bolt, fodrászüzlet, pedagógus szolgálati lakás. Felújították a kultúrházat, pormentesítették az utakat, több km járda készült el. Évente átlag 8-10 új lakóház épült fel önerőből. Új utcasorok alakultak ki, az úgynevezett "pelenkautcák". Mindezek azonban csak statisztikailag jelentős eredmények, a falu mind nagyobb lemaradást mutatott a hasonló nagyságú településekhez képest. Bakonyszentlászló Zirc után a környék legnagyobb települése. Az addigi hagyományaiból adódó elvárásoknak nem tudott (vagy valakik akarták, hogy ne is tudjon) megfelelni. A környékbeli magasabb szerveződésekből egyik sem került a községbe. Az ÁFÉSZ és TSZ központok kisebb és jelentéktelenebb falvakba kerültek. A lakosság stagnált, s mind jobban érvényesült a környékbeli városok munkaerő-csábító hatása. Egyre nőtt a szakmát tanultak s az érettségizettek száma. Közülük mind többen választották a városokat letelepedési helyül. Javulást a '60-as évek végén indult új iparosítási hullám hozott, mely új téglagyárat, a fűrészüzem bővülését s a bauxitbánya megnyitását eredményezte. E fejlesztések új munkahelyeket, a fiatalok megtelepedését s valamelyest a falu fejlődését is jelentették (pl. bővült az iskola). Híres emberek: Szent László (uralkodott 1077-1095 között) személyes jelenléte a község területén nem bizonyított. A tatárjárás után vált személye a falu névadó szentjévé. Török Bálint (?-1551) Csesznek váruraként (bár e tényt újabban megkérdőjelezik) jelentős szerepet játszott a jobbágyok evangélikus hitre térítésében. A svábok betelepítéséig a falu színtiszta lutheránus település volt. Vak Bottyán János, (1645 k.- 1709) kuruc tábornok személyes jelenléte szintén nem igazolható. A néphagyomány azonban megőrizte azt a történetet, mely szerint a szentlászlói kénes fürdőben gyógyította reumáját. Az Esterházy-család tagjai gyakran megfordultak a községben, hisz az ő birtokuk volt. Bár kastélyt építettek, mégsem tartózkodtak huzamosabb ideig benne. Báró Heym Géza tábornok (1888-1942), a Mária Terézia-rend tulajdonosa, itt telepedett meg, sírja a helyi temetőben található. Tábori Magazin 6
Látnivalók: A Kulturális Örökség Hivatala műemlék jegyzékében "hivatalosan" két műemlék szerepel: 1. Római Katolikus Templom: 1779-ben épült késő barokk stílusban. A templom XVIII. századi berendezéséből megmaradtak: - a faragott fa sekrestyeszekrény (népies copf) - a főoltár, valamint a szószék (copf) Az 1993-ban felújított templomban látható: - Anton Zallinger (XVIII.sz. vége) pozsonyi festőművész Szent Lászlót ábrázoló oltárképe - Dragonits Tamás Ybl Miklós-díjas építészmérnök vörös márvány liturgikus tere - Szecskó Tamás grafikus stációsora (grafika) - Závory Zoltán festő freskója (1993) 2. Evangélikus Templom: Az 1965-66-ban végzett helyszíni szemle, illetve falkutatás alapján megállapítható, hogy a templom egyhajós, sokszögzáródású szentélyű, D-i oldalán díszes bélletes bejárattal, később elfalazott későromán résablakokkal, a XIII. sz. végén téglából épült. Ugyanezt támasztja alá a templom, majd a falu névadó szentjének a XIII. sz.-ban használatos elnevezésmódja is. Az 1816-ban későbarokk stílusban átépített templom románkori eredetét a D-i, elfalazott bejárat nyoma és az itteni kapu lábazati faragványai alapján már Rómer feltételezte. Laczkó D. feljegyzése szerint "a templom körüli akácásban régi temető" volt. A 2000-től folyó újabb kutatások és a jelenleg (2002-ben is) folyamatban lévő munkálatok megközelítően a templom és környéke XIII. századi megjelenését kívánják visszaállítani. Nem szerepel a műemlékjegyzékben, ám Pesthy Frigyes az 1864-es leírásában említi mint "páratlan ízléssel készült várrom" a Cser-hegy magaslatán épült kápolna jellegű épületet. A helyiek által "Torony"-nak elnevezett épület keletkezési ideje a XVIII. század végére, illetve a XIX. század elejére tehető. Egy ideig vendégházként üzemelt, jelenleg kisebb kulturális események helyszíne, pl. már második éve itt kerül megrendezésre a nyári "Művésztelep". Tábori Magazin 7
"Nem hivatalos" műemlékeink: A volt Eszterházy kastély melletti Vak Bottyán parkilletve a területén lévő - már a XVIII. században gyógyító - kénes forrás helye, amit Vak Bottyán kútjá-nak neveztek el. Vak Bottyán kútja: Hősi emlékmű: A községháza előtti téren áll a háború áldozatainak bazaltból és bronz domborművekből készült emlékműve, Katona György alkotása, melyet 1993. augusztus 20-án avattak fel. Természeti látnivalók: A település környezetéről is érdemes szólni, amely népszerű kirándulóhely, mint pl.: - a páratlan Cuha völgye - a Bakonyszentlászló és Fenyőfő közötti Ősfenyve - a valamikor búvóhelyül szolgáló barlangok (Remete-barlang, Zsivány-barlang, Betyár pamlag, Likas-kő) - a Hódos-ér völgye (a védett illatos ciklámenjeiről híres) A településhez tartozó Vinye külterület vasúti megállóhelye és Veszprém között (a Veszprém- Győr vonal részeként) különleges erdei utazásban lehet részük a vonatot választóknak, amely a Cuha-völgy teljes hosszát érinti. Kirándulások: a) Ősfenyves: Bakonyszentlászló és Fenyőfő között, a térképeken is jelzett Ősfenyves". Tábori Magazin 8
b) Cuha-völgy: Bakonyszentlászló területéhez tartozik a Cuha-patak folyásának egy része, mondhatni az egyik legszebb része. Népszerű kirándulóhely, gyalogos turisták részére. Vadregényes erdőn, sziklák közt kanyarog, partjain egy-két kisebb, de szép barlanggal. A kb. 4 km hosszú sziklás völgyet a Cuha-patak vájta a mészkő és dolomitsziklába. Itt működik még az ország egyik legszebb vasútvonala. A sínek mellett néhány helyen éppen csak elfér a földút, melyen a túrázók közlekednek. Porva-Csesznek és Vinye vasúti megálló között, ahol a vasút is 3 alagúton megy át, a piros sáv jelzésű turistaúton kényelmesen bejárható az útvonal. A patakvölgy északi kijáratának közelében érdemes felkapaszkodni a Betyárpamlag-barlanghoz. A Kőpince-forrástól mehetünk tovább Bakonyszentlászló felé, vagy át a Zörög-tetőn (nagyszerű kilátás!) Csesznekre. c) Cuha-völgyi barlangok: Remete-barlang, Zsivány-barlang d) Hódos-ér völgye: Kellemes, szép túrázó erdőrész. Bejáratánál turistaszállók és üdülőházak működnek. Kiinduló pontja lehet több népszerű kiránduló helynek: Likas-kő, Pápalátó-kő, Kőris-hegy, stb. e) Vinye: Bakonyszentlászlóhoz tartozó lakott külterület. A leglátogatottabb kirándulóhely. Itt folyik a Cuha, itt megy át a Győr-Veszprémi vasútvonal. E kettő együtt kanyarog a csodálatos erdőrészeken át. Tanösvény, pihenőhelyek, sziklás patak, vasúti alagutak, egy jó vizű természetes forrás található itt és a közelben. Több turistaház, szállás és vendégház várja az idelátogatókat. B) Vinye: Régi nevén Vinye-Sándormajor hajdanán az Eszterházy család fűrészüzeme volt. Később is fafeldolgozó,- fűrészüzem működött itt. Ez a természeti csodákban bővelkedő, néhol még valóban érintetlen táj azonban kiemeltebb törődést, nagyobb figyelmet követelt magának. A fűrészüzem bezárását követően a lelkes turistaáradat megtette hatását: Vinye igazi turisztikai-, üdülőparadicsommá nőtte ki magát. Napjainkban visszatérő természetvédelmi rendezvényeknek, erdei iskolának, hangulatos csárdának, kedves büfének, kényelmes üdülőházaknak ad otthont az öreg fák árnyékában meghúzódó, kedves település. Innen indul a Cuha-völgye Tanösvény, mely varázslatos Tábori Magazin 9
ismeretterjesztő túrán vezeti végig az odalátogatókat. A Kőpince-forrás mindig 7 fokos vize bármely évszakban simogatva csillapítja szomját az arra vetődő vándoroknak. A Betyárbarlang Savanyú Jóska, a hírhedt betyár korát idézi. A Cuha-szurdok rejtekén varázslatos vasút kanyarog. Viaduktokon és alagutakon áthaladva hihetetlen panorámát varázsol az utazóközönség elé. A túraútvonalak végeláthatatlan szövevénye megunhatatlan kihívásokat állít a természet szerelmesei elé. Gyalog, vagy két keréken, egyedül, vagy csoportosan, esőben, vagy napsütésben nem bánja meg, ha ellátogat hozzánk! Tábori Magazin 10
Öregbakony Turistaház A Magas-Bakonyi Tájvédelmi Körzetben -Zirctől 20 km-re-, a festői környezetben található Vinye, mely az Öreg-Bakony egyik legnépszerűbb kirándulóhelye. Szomszédos falvai: Bakonyszentlászló, melyet a feljegyzések szerint László király alapított és Fenyőfő, ahol Közép-Európa egyetlen homoki ősfenyvese található. A mészkőhegység több kisebb karsztos eredetű barlangot rejt, itt vert tanyát egykoron Sobri Jóska a bakonyibetyár. A hajdan legendás betyárokat bújtató erdőségben húzódik a Cuha-szurdok, melynek vonalában a Győr- Veszprém vasútvonalon egyedi élményt jelent megközelíteni a turistaközpontot. A kiépített túraútvonalak lehetőséget adnak a környezet megismerésére, akár kerékpárral, lovas kocsival, télen lovas szánnal is. Főépület (31 férőhely): - 4 szoba emeletes fenyőfa ágyakkal berendezve (2 10 ágy + 2 pótágy, 1 x 6 ágy + 1 pótágy, 1 x 2 ágy) - 2 étkező (24 + 10 férőhely) - felszerelt konyha (gáztűzhely, hűtők, mikró, kávéfőző, edények, tányérok, evőeszközök stb.) - női-férfi meleg vizes fürdőszoba Apartman ház (15 férőhely): - földszinten 1 szoba 3 db emeletes fenyőfa ággyal+1 pótágy - kicsi konyha (gáztűzhely, hűtő, mikró, edények, evőeszközök stb.) - meleg vizes zuhanyzó, WC, fedett terasz - tetőtérben 6 db fenyőfa heverő + 2 pótágy Kert: Az 1 ha-os bekerített füves udvarban kiépített tűzrakók, grillező van. Bográcsoláshoz, sütéshez, grillezéshez az eszközöket biztosítjuk! Vendégeink kényelmét szolgálja a fedett kerti pavilon és a fűthető különterem. A kert egyik részében zárt parkolót biztosítunk! Sportolás - játék a kertben: - fajátszó - homokozó - tollaslabda - asztalitenisz - focipálya - kosárpalánk - lengőteke Egyéb szolgáltatások: - 100 m-re étterem és büfé található. - napi háromszori étkezést igény szerint biztosítunk Tábori Magazin 11
- zárt parkoló - előre egyeztetett időpontban lehetőség van a szálláshely megtekintésére - csoportok, osztályok részére erdei iskolát, nyári táborozást szervezünk - nyitva tartás: egész évben Tábori Magazin 12
Balaton-Felvidéki Nemzeti Park Az 1997-ben megalakult nemzeti park területe (57.019 hektár) hat korábbi tájvédelmi körzetből tevődik össze. Életre hívásával megvalósult a magyar természetvédelem régi álma: a sokáig egymástól különálló védett területek összekapcsolásával létrejött a Balaton-felvidék összefüggő területére kiterjedő védett ökológiai rendszer. Tájegységei közül a Kis-Balatont a vizes élőhelyek nemzetközi védelmét szolgáló Ramsari Egyezmény is óvja. A Tihanyifélsziget kiemelkedő geológiai értékei és a területen zajló természetvédelmi munka elismeréseként 2003-ban Európa Diplomás területté vált. A Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság működési területe Veszprém és Zala megyékre, a Kis-Balaton védett természeti terület Somogy megyébe átnyúló néhány részére, valamint 2004. év elejétől a Balatoni Üdülőkörzet Somogy megyei területeire terjed ki, mintegy 1 millió hektár nagyságban. A nemzeti parkon kívül az igazgatóság működési területéhez tartozik számos további országos védelem alatt álló természeti terület: 3 tájvédelmi körzet (a Magas-bakonyi TK, a Somló TK és a Mura-menti TK), 27 természetvédelmi terület, valamint ex lege védett területek, illetve értékek (források, lápok, barlangok, víznyelők, kunhalmok, földvárak). A nemzeti parkot részben lefedő, illetve azon túlnyúló Natura 2000 területek az európai jelentőségű élőhelyek, állat- és növényfajok megőrzésének lehetőségét hivatottak biztosítani. A Bakony-Balaton Geopark - melynek területe részben a nemzeti parkban található - az itt fellelhető földtani, természeti és kultúrtörténeti értékek bemutatását, társadalmi jelentőségük tudatosítását tűzi ki célul. A geopark 2012-ben vált teljes jogú tagjává az Európai Geopark Hálózatnak és egyúttal az UNESCO által támogatott Globális Geopark Hálózatnak. A Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság honlapja a nemzeti park területének bemutatása mellett az igazgatósághoz tartozó bemutatóhelyekről, szálláshelyekről, túrázási lehetőségekről és a terület tanösvényeiről igyekszik tájékoztatást nyújtani. A nemzeti park honlapján ismertetett nyílt túrák, rendezvények, kiadványok, erdei iskola programok, táborok is ennek a varázslatos világnak az értő és szerető megismerésében segítenek. Tábori Magazin 13
Magas-Bakony Tájvédelmi Körzet A Magas-bakonyi Tájvédelmi Körzet területe 8 753 hektár, ebből fokozottan védett 478 hektár. A Tájvédelmi körzet a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatósága alá tartozik. Fekvése: A tájvédelmi körzet területe Zirctől nyugatra, a Bakonykoppány, Farkasgyepű, Pénzesgyőr által határolt vonalig terjed. A Dunántúliközéphegység egy jellegzetes, bükkös erdőkkel borított tájegysége 1991- ben került védelem alá. Védetté nyilvánító jogszabály: A környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter 4/1991. (III. 22.) KTM rendelete a Magas-bakonyi Tájvédelmi Körzet létesítéséről. A természetvédelmi oltalmat a terület viszonylagos érintetlensége, kiterjedésének 84%-át borító erdeinek szinte teljes mértékű eredetisége is indokolta. Jellemzői: A vidéket a 300-400 méter átlagmagasságú fennsíkokból mintegy száz méterre kiemelkedő rögök alkotják, kisebb-nagyobb medencékkel, és mély szurdokvölgyekkel felszabdalva. A különböző intenzitású geológiai mozgások hatására a Gerence-patak völgyétől keletre sűrűbb völgyhálózat, szurdokok, élesebb gerincek, míg keletre töbrökkel, víznyelőkkel változatos széles hegyhátak, és lankás oldalak alakultak ki. A völgyek, árkok, kisebbnagyobb szurdokok által szabdalt területen több mint harminc barlang található. A legnevezetesebbek a csaknem függőleges, húsz méter mély kürtővel nyíló Ördöglik, és a Kis- valamint a Nagy-Pénzlik. Különösen érdekes a betyárlegendáktól övezett Odvaskő-barlang, amelynek már az ősember is kihasználta az adottságait, amint arról a kőkorszaki leletek tanúskodnak. Hasonlóan értékes jelenség a Szárazgerence völgytől délre elterülő töbörmező. A Szömörke-völgyben látható mésztufa lépcső, amelyen a Judit-forrás vize ömlik végig, a Bükk Szalajka-vízeséséhez hasonló látvány. A táj egyik legszebb része a Gerence-patak által kialakított szurdokszerű Gerencevölgy, és a Kerteskői-szurdok, a völgyek sziklafalain kisebb barlangokkal. A terület fokozottan védett értékei közé tartozik: - a Szentgáli Tisztavíz-forrás - a Bakonybél Szociális Otthon parkja, illetve a Somogyhegy, a Szömörkevölgy és a Tisztavízvölgy - Iharkút (Bakonyjákó) - Kopaszhegy és Öreg-Szarvadárok (Bakonyszücs) - Vörös János Séd-völgye (Ugod) Növény- és állatvilág: A változatos felszín és a zavartalanság sokszínű és értékes növénytársulások kialakulását eredményezte. A Magas-Bakony klímája a hegyvidéki növényzet kialakulásának kedvez: ez a terület az ország egyik leghidegebb és legcsapadékosabb része, ugyanakkor azonban magas a napos órák száma. A hegység legmagasabb területeit hegyi bükkösök (pl. az ősbükkösök a Fekete Séd-völgyben) és magaskőrissel, hegyi szillel vegyes bükkelegyes erdők fedik. A bükkös öv alsó része a Tábori Magazin 14
Magas-Bakony uralkodó erdőtípusává, a gyakran kőrissel, szillel, juharral elegyes gyertyánosbükkös társulássá alakul. Tovább ereszkedve már gyertyános-tölgyes erdőket találunk, aljnövényzetükben sarkvirág, turbánliliom, és madárfészek kosbor virít. A melegebb, elsősorban déli oldalakat sommal, cserszömörcével vegyes molyhostölgyesek borítják. A mély, sötét, páratelt szurdokvölgyekben jellegzetes szurdokerdő-társulások élnek, aljnövényzetüket a gímpáfrány, a holdviola, a havasi turbolya jellemzi. A völgyek vízfolyásait az alsó, kiszélesedő patakszakaszokon gyakran kisebb-nagyobb égeresek és láprétek kísérik, szibériai nőszirommal, gyapjúsással, hússzínű ujjaskosborral. A fátlan részeket nyílt dolomit sziklagyepek fedik, deres csenkesszel és törpe sással, naprózsával. Bár a bakonyi patakok élővilága egykor meglehetősen gazdag volt, mára a falvak beömlő tisztítatlan szennyvize miatt értékes faj alig akad bennük, talán csak a felső részeken, ahol még él a kövi csík, a sújtásos küsz és ritkán kövi rákot is találni. Az égeres, lápos területeken az erdei és a kecskebékán túl, mindkét hazai unkafaj a sárgahasú és a vöröshasú is megtalálható, alpesi gőte is honos. A terület madárvilága is gazdag és értékes. A nagy kiterjedésű, magas fekvésű, kevéssé zavart bükkösökben fekete gólya, kerecsensólyom, kabasólyom, darázsölyv, holló és fehérhátú fakopáncs fészkel. Védett és értékes növények: - babérboroszlán - farkasboroszlán - lónyelvű csodabogyó - szálkás árvalányhaj - martilapu szádorgó - turbánliliom Védett és értékes állatok: - havasi cincér - gyászcincér - alpesi gőte - sárgahasú unka - fali gyík - vízi sikló - erdei sikló - holló - vipera Kulturális értékek: A Magas-Bakony gazdag kulturális örökségének talán legjelentősebb darabja az 1018-ban alapított bencés apátság Bakonybélen. A hagyomány szerint szintén itt, Szentkút mellett élt remeteként sokáig a későbbi Szent Gellért püspök. Ennek egyik bizonyítéka az Oltár-kő, amely egyesek szerint egykor áldozóhely volt. Bár kívül esik a tájvédelmi körzet határán, feltétlenül érdemes megnézni a viszonylag épségben megmaradt, szépséges Cseszneki várat. Főbb kultúrtörténeti emlékek a területen: halomsírok (Szászhalom), ősi földvárak, sáncok, bakonybéli bencés apátsági templom, Bakonybéli Szociális Betegotthon Parkja (1977 óta megyei védettséget élvez), Szentkút vagy Borostyánkút. Tábori Magazin 15
Cuha-patak A Cuhai-Bakony-ér a Bakony egyik legjelentősebb patakja, a Duna jobboldali mellékvize Magyarországon. A patak fölső, hegyvidéki szakaszát Cuhának nevezik, míg a Dudari-patak beömlése alatti, zömmel síkságon haladó részét Bakony-érnek. Földrajz: A patak Eplény környékén ered. Innen észak felé halad. A patak által a magas sziklák közé vájt szurdok a Bakony egyik látványossága: ez a Cuha-völgy. Veszprém megyét Vinye előtt hagyja el. Réde határában éri el a Komárom Esztergomi-síkságot. Ezután Győr-Moson- Sopron és Komárom-Esztergom megyékben folyik tovább. Itteni útvonala során a megyehatár mellett halad, néha vissza is tér Győr-Moson-Sopron megyébe, végül ott, Gönyűnél torkollik a Dunába. Települések a patak mentén: - Eplény - Zirc - Bakonyszentlászló - Réde - Bakonybánk - Mezőörs - Rétalap - Bana - Bőny - Gönyű Turizmus: A Cuha-völgy kedvelt turistacélpont. A környéken sokféle gyalog- és biciklitúra-lehetőséggel találkozhatunk. Kiépített tanösvényen járhatunk végig, a kijelölt tűzrakóhelyeken pedig szalonnasütés is lehetséges. A szurdokon végighalad a Közép-Dunántúli Piros turistaútvonal, amelynek ezen szakaszának érdekessége, hogy a patak többször keresztezi az utat, híd nélkül. (Köveken ugrálva megoldható az átkelés). Megközelítése: Legkönnyebben vonattal a Győr Veszprém-vasútvonalon, de autóval is érkezhetünk a 82-es főúton, Veszprém-Zirc vagy Győr felől. Tábori Magazin 16
Veszprém Veszprém (németül Wesprim vagy Weißbrunn, latinul Vesprim, szlovákul Vesprém) megyei jogú város a Dunántúlon, Veszprém megye, a Veszprémi járás székhelye. Egyetemi város, a Királynék városa. Fekvése és domborzata: A királynék városa a Séd patakot övező dombokon és völgyekben terül el, három kistáj találkozásánál: északról, északnyugatról a Bakony hegyvonulata, délről a Balaton-felvidék, keletről pedig a sík Mezőföld északnyugati nyúlványa által határolt, átlagosan 270 m tengerszint feletti magasságú Veszprémi-fennsík területén. Ez a központi helyzet jelentős szerepet játszott a város kialakulásában és a történelem során betöltött társadalmi-gazdasági szerepében, jelentőségében. Veszprém a legmagasabban fekvő megyeszékhely: felszíne átlagosan 260-270 méterrel található a tengerszint fölött. A városba érkező első benyomása egy hegyek félkaréjával ölelt (fenn)sík-vidéki város képe, amely aztán a központ felé közeledve markánsan megváltozik. A Séd folyó meanderszerű kanyargásával a fennsíkot feldarabolja, s a városon belül nem ritkán 30 40 méteres szintkülönbségeket alakított ki. Az ilyen módon eldarabolódó területek városrészeket alkotnak, melyeket a Séd és mellékvízfolyásainak mélyvonulatai választanak el. A szintkülönbségek különösen szembetűnőek a Séd-völgy déli és keleti oldalán, ahol az északnyugati szelek munkájának is köszönhetően meredek dolomitsziklák törnek a magasba. Megközelíthetősége: Veszprém Budapest felől közúton az M7-es autópályán, majd Székesfehérvárnál a 8-as főútra letérve érhető el a leggyorsabban. Győr felől a 82-es, Graz-Körmend felől a 8-as, Balatonfüred felől a 73-as úton, Tapolca felől a 77-es főúton közelíthető meg. Vonattal a Székesfehérvár Szombathely-vasútvonalon vagy a Győr Veszprém-vasútvonalon érhető el. A korábbiakban - főként balatoni turisták által - kedvelt Alsóörs Veszprém-vasútvonalat felszámolták. Demográfiai adatok: A 2001-es népszámlálás adatai alapján Veszprém 62 851 lakosából 59 490 fő (94,7%) vallotta magát magyarnak, 1055 fő (1,7%) németnek, 202 fő (0,3%) romának, további 425 fő (0,7%) pedig más, kisebb népcsoporthoz tartozónak. Vallási megoszlást tekintve 35 795-en római katolikusok (57,0%), 6109-en reformátusok (9,7%), 1921-en evangélikusok (3,1%); egyházhoz, felekezethez nem tartozónak 11 944 fő (19,0%) vallotta magát. Tábori Magazin 17
Története: A mai Újtelep nevű városrész nyugati részén már az i. e. 5. évezredben nagy kiterjedésű neolitikus település állt. Bár a rómaiak valószínűleg nem telepedtek le a város területén, annak határában, Gyulafirátótnál villát, Balácán pedig Caesariana néven villagazdaságot hoztak létre. Veszprém vára az esztergomi és székesfehérvári várakkal együtt egyike volt legkorábbi várainknak, Géza korában már biztosan létezett, de egyes feltevések szerint már a honfoglalás előtt is állt. Bár a hagyomány szerint Veszprém öt dombra épült, valószínűbb, hogy a völgyekben való megtelepedés időben megelőzte a dombok beépülését. A vár és a középkor elején még önálló vár körüli falvak ( szegek ) az évszázadok során egyetlen településsé olvadtak össze. A város neve a szláv bezprem szóból ered, ami köznévként nyelvészek szerint egyenetlent, dimbes-dombost jelentett, utalva Veszprém természeti adottságaira. Az is lehet azonban, hogy a város neve személynévi eredetű. Ebben az esetben szinte bizonyosan I. István unokaöccséről (Géza lányának gyermekéről), Bezprym lengyel fejedelemről kapta a nevét. Bezprym - miután apja, Boleszláv lengyel király, anyjával együtt elüldözte - Magyarországon telepedett le, ahol több megyére kiterjedő hercegi uradalommal rendelkezhetett, és ennek része lehetett a korabeli veszprémi várispánság is. A kor szokása szerint így a város első ispánjáról, azaz róla kaphatta nevét. Veszprémnek fontos szerepe volt a kereszténység bevezetéséért vívott harcban is, I. István itt győzte le Koppány seregeit. A város az első püspöki székhely az országban (1001-től vagy 1002-től), 1993-tól érseki székhely. Veszprém vármegye volt az egyik legkorábban megszerveződött vármegye. A város I. István feleségének, Gizellának a kedvenc tartózkodási helye volt; később évszázadokon át a veszprémi püspökök koronázták meg a magyar királynékat, és viselték a királyné kancellárjának címét. A tatárjáráskor a vár ellenállt a támadásoknak, és bár 1276-ban és 1380-ban is megrongálódott, mindig kijavították és fejlesztették. Veszprém virágkorát a reneszánsz műveltségű Vetési Albert püspöksége (1458 1486) jelentette. A 16. században a városra sötét évtizedek köszöntöttek. A törökkel szemben nem volt képes nagymértékű ellenállásra, így történhetett, hogy 1552 és 1683 között összesen tízszer cserélt gazdát. A vár körüli településrészek elnéptelenedtek, a lakosságot megosztották a reformáció és az ellenreformáció ellentétei. A Rákóczi-szabadságharcban a kurucok mellé álló Veszprémet a Sigbert Heister vezette császári csapatok 1704-ben kegyetlenül feldúlták. A 18. századot és a 19. század elejét békés fejlődés jellemezte. A város, főleg gabonapiacának köszönhetően, a Közép-Dunántúl kereskedelmi központjává vált, lakossága 2500-ról 14 000 főre emelkedett. Ekkor épült a vár mai épületeinek többsége. A még gyorsabb fejlődés akadálya a városlakóknak a püspökkel szembeni feudális függése volt, ami csak 1870-ben, Veszprém rendezett tanácsú várossá válásával szűnt meg teljesen. Az első magyarországi vasútvonalak elkerülték a várost. Amikor 1872-ben végre megépülhetett a Székesfehérvár Veszprém Szombathely vonal, a püspök és a város vezetői megakadályozták, hogy az a városon haladjon át, így a vasútállomás Jutasnál, a városközponttól több kilométerre épült meg. Ez a döntés a város fejlődésére nézve súlyos következményekkel járt: Veszprém céhes ipara és gabonapiaca hanyatlásnak indult, korábbi kereskedelmi szerepe megszűnt. A gazdasági stagnálást a népességnövekedés megállása is tükrözte. A fellendülés az 1930-as évekig váratott magára; ekkor a városba számottevő hadiipar települt. 1930-ban Veszprém megkapta a megyei városi címet. A második világháború idején a várost több bombatámadás is érte, a Viadukt középső íve is súlyosan megrongálódott. Az iparosítás, a kutatóintézetek és egyetem telepítésével párhuzamosan, az Tábori Magazin 18
1950-es években folytatódott, aminek következtében a város lakossága 40 év alatt három és félszeresére nőtt; ez a folyamat a rendszerváltozás után megállt, ma viszont a népesség újra növekvőben van. Veszprém 1990-ben válhatott megyei jogú várossá. Címere: Mivel Veszprém egészen 1848-ig a püspök (és részben a káptalan) tulajdonában volt, külön címerrel nem túl hosszú ideje rendelkezik. Önálló városi címer elsőként az 1720-as évekből származó pecséteken bukkan fel. A ma is használt címert 1906- ban hozták létre, a korábban a nemesek, illetve a polgárok közössége által használt két külön címer egyesítésével. Gazdaság: A rendszerváltozást követő néhány évben Veszprém megsínylette a gazdaság szerkezeti átalakulásának hatásait. A megye legtöbb nehézipari üzemének bezárásával a városban kiépült tudományos kutatási infrastruktúra jelentős része is válságba került. A munkanélküliségi ráta átlépte a 20%-os küszöböt. A megoldást tőkeerős vállalatoknak a városba történő telepítése jelentette. Mára a munkanélküliség 5 6% körüli. Lakossági vásárlóerőt tekintve a veszprémi kistérség negyedik az országban (Győr, Székesfehérvár és Budaörs után). Gazdasági és kulturális szempontból is nagy fontosságú volt a Veszprémi Egyetem (ma Pannon Egyetem) szakképzési kínálatának az 1990-es években lezajlott jelentős bővülése. A gyakran megrendezett minőségi fesztiválok, rendezvények ellenére Veszprémnek vannak még tartalékai a városi idegenforgalom fejlesztésében. A lakossági infrastruktúra fejlett. Veszprém vízhálózata 1896-ra, elektromos hálózata a bevezetés szükségességéről folytatott hosszas viták után - 1908-ra épült ki. Ma a villanyszolgáltatás minden, a víz-, telefon- és gázszolgáltatás, valamint a csatornázás a csatári üdülőtelep kivételével valamennyi városrészre kiterjed. Látnivalók: A) A várnegyedben: - A veszprémi érsekség főszékesegyháza, 10. századi alapokon, 14. századi gótikus altemplommal - Gizella-kápolna: Veszprém legrégibb középkori épülete; a 13. században, gótikus stílusban épült - Várkút: 41 méter mélységű kút a Gizella-kápolna előtt - Püspöki (ma Érseki) palota: késő barokk építmény a Szentháromság téren, Fellner Jakab alkotása - Ún. Nagypréposti palota - VEAB székház - Szentháromság-oszlop: szintén barokk stílusban, 1750-ben készült - Szent György-kápolna: a 10. századi épület romjai a székesegyház mögött találhatók - I. István király és Gizella királyné szobra a várhegy északi fokán (Ispánki József 1938-as alkotása) - Várkapu (Hősi kapu): az első világháború halottainak emlékére épült, tornyában a Vármúzeum működik - Tűztorony: alapja középkori, felső része 19. századi eredetű - Gizella Királyné Múzeum - Ferences templom Tábori Magazin 19
- Dubniczay-ház - Csikász Galéria - Művészetek háza B) A várnegyeden kívül: - Laczkó Dezső Múzeum - Petőfi Színház - Városháza - Pósa-ház - Szerelem-sziget - Megyeháza - Erzsébet-liget - Szent István völgyhíd, közismertebb nevén: a Viadukt - Margit-romok - Kittenberger Kálmán Növény- és Vadaspark - Gulya-domb - Cseresznyés kúria (Veszprém Hotellel szemben) - Meggyesi kúria (Veszprém Hotellel szemben) - Iparkamara épülete - Óváros tér szecessziós épületei - A felújított Belváros és belső udvarai - Séd Filmszínház (Pannon Várszínház) Közlekedés: A) Közúthálózat: A Belváros úthálózata középkori eredetű; a Veszprémből kivezető utak többségének mai helye a 18. század végére alakult ki. A legnagyobb, nyugat-keleti irányú forgalom évszázadokon át a vár alatti Hosszú-völgyben (a mai Jókai Mór utcán) haladt. Ez az 1930- as években, a 8-as számú állami közút megépítésével változott meg: az új főút számára a Palotai út (ma Budapest utca) Kossuth utca Óvári Ferenc utca Jeruzsálemhegy Temetőhegy vonalat jelölték ki. A Jeruzsálemhegy és a Temetőhegy között húzódó Séd-völgy fölé 1936 37-ben épült meg a veszprémiek által csak Viaduktként emlegetett Szent István völgyhíd. Veszprém vezetői már az 1940-es évek második felében felismerték, hogy az országos főútvonalnak a városon történő átvezetése nem volt helyes döntés. A kicsi Szabadság tér forgalma az 1970-es évek végére országosan a harmadik helyet érte el (a budapesti Nyugati tér és a miskolci belvárosi kereszteződés után). A megoldást a körgyűrű több szakaszban történt megépülése jelentette a 70-es és 80-as évek fordulóján (Veszprém volt az első magyarországi város, amely köré teljes útgyűrű épült); azóta a 8-as út a város legszélén halad el, így a belváros forgalma lényegesen csökkent. A 8-as útnak a várostól nyugatra, Márkóig, valamint keletre, Várpalotáig terjedő szakaszát az elmúlt években négysávossá fejlesztették. Tervben van a Veszprémből Dunaújváros felé haladó M8-as autópálya megépítése. 2013. július 1-étől a Tapolcára is menő 7301 jelű összekötő utat 77-es főútként jelölték ki. Tábori Magazin 20
B) Távolsági közlekedés: Mint már említettük, az 1872-ben megépült Székesfehérvár Szombathely-vasútvonal néhány kilométerre elkerülte a várost; ez a következő évtizedekben súlyos gazdasági hátrányokkal járt (ma viszont a gépkocsival közlekedőknek inkább előnyt jelent). 1896-ban a városba vezető szárnyvonalat alakítottak ki, amit 1909-ben meghosszabbítottak a Balaton felé (Alsóörs Veszprém-vasútvonal); az itt közlekedő szerelvényeknek viszonylag nagy szintkülönbségekkel kellett megküzdeniük, így híresen lassúak voltak. A szárnyvonalat 1969. szeptember 30-án megszüntették. Pótlását helyközi autóbusz-járatok látják el, de az elmúlt időszakban részben más útvonalon történő újraépítése is szóba került (Veszprém Balatonvasútvonal). A Székesfehérvár Szombathely-vonalat 1999 2000-ben villamosították. A fővonalon kívül Veszprémből dízelvontatású szerelvények közlekednek Győrbe. A győri vonalnak Veszprémvarsányig a Bakonyba kell felkúsznia, szintén jelentős szintkülönbség leküzdésével. Az átlagsebesség ennek megfelelően itt is nagyon alacsony; de ezért jelentős kárpótlást nyújt, hogy a vonal vadregényes, szép hegyvidéki tájon halad, alagutakkal tűzdelt pályán. A Hajmáskéren át Lepsénybe vivő szárnyvonal a Budapestről a Balaton déli partjára (és tovább) közlekedő vonatokhoz biztosított összeköttetést 2007. március 3-ig. A vasútállomást (korábban Jutasi állomás, majd 1969-ig Veszprém külső pályaudvar) 1872. augusztus 9-én adták át a forgalomnak. Az állomás épületét azóta többször is felújították. A vágányokhoz ma már aluljáró vezet. A helyközi autóbusz-közlekedésről a Balaton Volán Zrt. gondoskodik. Az autóbusz-pályaudvar a Belváros keleti szélén, a Jutasi úton található. Nemrég került sor a felújítására, sokak szerint mégis túlzottan zsúfolt és forgalmas, amire a város valamely külső részére való átköltöztetése jelenthetne megoldást. A Veszprém melletti Szentkirályszabadja egykori katonai repülőteréről a Honvédség a két település javára lemondott. Ha a repteret sikerül a polgári légiforgalom számára átalakítani, az minden bizonnyal jelentős gazdasági előnyöket hoz a város számára. A létesítményt a két önkormányzat 2006 szeptemberében egy szakmai befektetőnek értékesítette. C) Helyi tömegközlekedés: A helyi tömegközlekedést Veszprémben a Balaton Volán Zrt. autóbuszjáratai biztosítják. A városban az 1960-as években indult meg az autóbusz-közlekedés. Jelenleg 28 vonalon összesen 57 jármű áll az utasok rendelkezésére. Kulturális élet: A) Színházak: A veszprémi színjátszás története két évszázadra nyúlik vissza. 1814-ből származik az első ismert helyi színlap, amely egy Kotzebue rémdráma előadásáról tudósítja a városi közönséget. 1905-ben alakult meg a városi Színpártoló Egyesület, amely szorgalmazta egy önálló színházépület megépítését. Veszprémi Petőfi Színháznak hívják ma a Medgyaszay István által tervezett szecessziós stílusú színházat amely korában az első vasbetonszerkezeteket alkalmazó színházépület volt az országban 1908. szeptember 17-én avatták fel, 1920 óta viseli Petőfi Sándor nevét. A színházi szervezethez tartozik, illetve része a Latinovits Zoltánról elnevezett Játékszín is. Pannon Várszínház néven 2005-ben egy második - elsősorban kortárs darabokat előadó - színház jött létre a királynék városában. Kezdetben kisebb méretű előadásokat tartottak, melynek helyszínéül a Csermák Antal Zeneiskola Tábori Magazin 21
szolgált. Az egyre növekvő érdeklődés következtében a színház ma már a régi Séd Filmszínházban működik, ahol egy időben több száz érdeklődő tekintheti meg a zenés darabokat, a komolyabb és könnyedebb musicaleket, előadásokat. A 2008-as évben a színház elindította játékszíni előadásait is, melyeket a Dubniczay-palotában tekinthetnek meg a színházkedvelők. Az előadások mellett a színház részt vesz a kulturális élet további szervezésében, hiszen a Pannon Várszínház a rendezője a Veszprémi Tavaszi Fesztivál, valamint az A Tánc Fesztiválja nevű rendezvényeknek. Természetesen nem csak az idősebb és ifjúsági korosztály szórakozhat a színházi előadásokon. Az egészen kicsi gyermekek a Kabóca Bábszínház bábelőadásait látogathatják. B) Múzeumok, kiállítások: - Laczkó Dezső Múzeum - Bakonyi Ház - Vármúzeum - Gizella Királyné Múzeum - Magyar Építőipari Múzeum - Vass László Gyűjtemény - Csikász Galéria Tábori Magazin 22
Győr-Moson-Sopron megye Győr-Moson-Sopron megye az ország északnyugati részében található. Északról a Duna és Szlovákia, keletről Komárom-Esztergom megye, nyugatról Ausztria, délről Veszprém megye, délnyugatról Vas megye határolja. Székhelye: Győr. A nyugati határvonal zegzugosan halad. A Fertő tótól keletre a Hanság egy része Ausztriához tartozik, ugyanakkor Sopron és környéke félszigetszerűen nyúlik be a mai Ausztria területére. Győr-Moson-Sopron megye területe 4208 km², Magyarország területének 4,5%-a. Fele akkora, mint hazánk legnagyobb megyéje, kétszerese a szomszéd Komárom-Esztergom megyének. A megye területén kb. 450 000 ember él. A megye területén haladnak keresztül a Közép- és Nyugat-Európával összekötő fontos útvonalak. Itt halad a kettős vágányú Budapest-Bécs-vasútvonal az M1-es autópálya, és nyugat felé létesít kapcsolatokat a Duna mind nagyobb fontosságú vízi útja. A nyugati fekvés mindig fontos volt a megye kereskedelmének, mezőgazdaságának, iparának közlekedésének és kulturális életének fejlődésére. Napjainkban a turizmus alakulásában, különösen a kishatár menti forgalomban játszik nagy szerepet. Földrajza: Győr-Moson-Sopron megye három tájegység találkozásánál fekszik, ezek: a Dunántúliközéphegység (Sokorói-dombság), az Alpokalja és a Kisalföld. A) Domborzat: - legmagasabb pontja 669 m, amely a Bakonyban található Kőris-hegy, (709 m) csúcsától mintegy fél kilométerre keletre fekszik. - itt metszi a megyehatár a hegy oldalát B) Geológia: - a megye ásványkincsekben szegény C) Vízrajz: - a megye nagyobb folyóvizei a Duna, a Rába és a Rábca D) Élővilág, természetvédelem: - lásd Győr-Moson-Sopron megye védett természeti értékeinek listája E) A megye szélső települései égtájak szerint: - a megye legészakibb települése Rajka (Mosonmagyaróvári járás) - a megye legdélibb települése Fenyőfő (Pannonhalmi járás) - a megye legkeletibb települése Rétalap (Győri járás) - a megye legnyugatibb települése Sopron (Soproni járás) Tábori Magazin 23
Történelme: A megye területe az őskor óta lakott. A római korban a Duna mentén itt húzódott a Pannóniát védő limes, és itt vezetett észak-déli irányban a Borostyánút. A Magyar Királyság történelme során a mai megye területe öt vármegye, Győr, Sopron, Moson, Pozsony és Veszprém között oszlott meg. A trianoni békeszerződés után 1923-ban Győr, Moson és Pozsony vármegyék megmaradt részeit Győr, Moson és Pozsony k.e.e. (közigazgatásilag egyelőre egyesített) vármegye néven összevonták, ennek neve 1945 1950 között Győr-Moson volt. A mai megye az 1950-es megyerendezéskor alakult ki, amikor Győr-Moson megye és Sopron megye egyesültek. Az utóbbiból ugyanakkor a Csepregi járás déli részét (a mai Csepreg, Bő, Bük, Chernelházadamonya, Horvátzsidány, Iklanberény, Kiszsidány, Lócs, Mesterháza, Nagygeresd, Nemesládony, Ólmod, Peresznye, Sajtoskál, Simaság, Tompaládony, Tormásliget) Vas megyéhez csatolták. Ekkortól Győr-Sopron megye volt a megye neve 1990- ig, amikor átnevezték Győr-Moson-Sopronra. További területi változást eredményezett 1990 után, hogy három hullámban összesen tizenegy, előzőleg Veszprém megyéhez tartozott község csatlakozott Győr-Moson-Sopron megye területéhez (Csikvánd, Gyarmat és Szerecseny 1992. január 1-jén, Bakonypéterd és Lázi 1999. június 30-án, továbbá Bakonygyirót, Bakonyszentlászló, Fenyőfő, Románd, Sikátor és Veszprémvarsány 2002. október 10-én). Ezek a Veszprém megyei Pápai kistérségből átkerültek a megye Pannonhalmai kistérségébe. Közigazgatási beosztása 1950-1990 között: Járások 1950-1983 között: Az 1950-es megyerendezés előtt Győr-Moson és Sopron megyéhez négy-négy járás tartozott (előbbihez a Mosonmagyaróvár székhelyű Magyaróvári, a Győrszentmárton székhelyű Pannonhalmi, a Tét székhelyű Sokoróaljai és a Győr székhelyű Tószigetcsilizközi járás, utóbbihoz a székhelyükről elnevezett Csepregi, Csornai, Kapuvári és Soproni járás). A megyerendezéskor a Csepregi járást felosztották Győr-Sopron és Vas megye öt járása között, így az újonnan alakult Győr-Sopron megyében 1950. március 16-ától hét járás volt (Csornai, Kapuvári, Magyaróvári, Pannonhalmi, Sokoróaljai, Soproni és Tószigetcsilizközi). Az 1950- es járásrendezés során, június 1-jén valamennyi járás elnevezését a székhelyéhez igazították, a Pannonhalmi járás pedig beolvadt a Győri járásba, ennek következtében a tanácsrendszer bevezetésekor Győr-Sopron megye hat járásra oszlott (Csornai, Győri, Kapuvári, Mosonmagyaróvári, Soproni és Téti). Ezt követően 1983-ig a hatból két járás szűnt meg: a Téti (1954-ben) és a Kapuvári (1969-ben). A járások megszűnésekor, 1983 végén tehát a megyéhez négy járás tartozott (Csornai, Győri, Mosonmagyaróvári és Soproni). Városok 1950-1983 között: Az 1950-es megyerendezéskor Győr-Moson megyéhez egy megyei város tartozott, Mosonmagyaróvár. Ezen kívül a két megyeszékhely, Győr és Sopron törvényhatósági jogú város volt, így nem tartoztak a megyékhez, hanem külön közigazgatási egységeket alkottak. Mivel a törvényhatósági jogú városi jogállás 1950. június 15-én megszűnt, Győr és Sopron attól kezdve Győr-Sopron megyéhez tartozott. 1983-ig még két település szerzett városi rangot a megyében: Kapuvár (1969-ben) és Csorna (1971-ben), így 1983-ra a városok száma ötre nőtt. A tanácsok megalakulásától 1954-ig Győr és Sopron közvetlenül a megyei tanács Tábori Magazin 24
alá rendelt város volt, Mosonmagyaróvár pedig közvetlenül a járási tanács alá rendelt városként a Mosonmagyaróvári járáshoz tartozott. 1954 és 1971 között a megye valamennyi városának jogállása járási jogú város volt. Győr 1971-ben, a harmadik tanácstörvény hatálybalépésével megyei város lett, ami azt jelentette, hogy a megyéhez tartozott, de bizonyos kérdésekben a többi városnál nagyobb önállóságot élvezett. A többi város rangja egyszerűen város lett. Városkörnyékek 1969-1983 között: Kapuvár volt (Hatvan mellett) a városkörnyéki közigazgatás bevezetésének "kísérleti terepe" 1969-ben. A megszüntetett Kapuvári járás községeinek nagy részét a Csornai és a Soproni járásokhoz osztották be, négyet azonban az egyidejűleg várossá alakított Kapuvár tanácsa alá rendelték. Ez nem jelentette a községek városhoz csatolását, mivel a községekben tovább működtek a helyi tanácsok, az itt korábban megválasztott járási tanácstagok viszont Kapuvár városi tanácsának tagjaivá váltak, ennél fogva az tulajdonképpen a város és a községek közös tanácsává vált. Ez a modell az 1971-ben a részben az itt szerzett tapasztalatok alapján megalkotott harmadik tanácstörvény alapján megszűnt. A városkörnyéki igazgatás ettől kezdve csupán a hivatali szervezetek közötti kapcsolatot jelentette, a községek képviselete a városi tanácsi testületben megszűnt. 1971 és 1983 között Győr-Sopron megye városai közül további három körül alakult városkörnyék: a Mosonmagyaróvári és a Soproni 1977-ben, a Csornai pedig 1981-ben. Ezek mindegyike csak a városhoz legszorosabban kapcsolódó községeket foglalta magába és mindhárom város járási székhely maradt 1983 végéig. Városok és városkörnyékek 1984-1990 között: 1984. január 1-jén valamennyi járás megszűnt az országban. Bár a reform előkészítése során felmerült, hogy egyes egykori járási székhelyeket (Pannonhalma, Tét) városi jogú nagyközséggé nyilvánítsanak, erre végül nem került sor. A megyében a megszűnő járások községeit az addigi járásszékhelyek városkörnyékeihez csatolták, illetve a Csornai járás egyes községeit a Kapuvári városkörnyékhez. Miközben az országban 1984 1990 között a városok száma másfélszeresére nőtt, itt 1990-ig nem került sor újabb várossá nyilvánításra, így Győr- Sopron (Baranya mellett) 1990-re az ország legkevesebb, csupán öt várossal rendelkező megyéje lett. Gazdasága: A megye legnagyobb nyereségű cégei a 2006-os adózott eredmény szerint (zárójelben az országos toplistán elfoglalt helyezés) 1.Audi Hungária Motor Kft. (3), 2. Észak-dunántúli Áramszolgáltató Zrt. ( 60), 3. Rába Futómű Kft. (70). A megye mezőgazdaságában a táj kedvező adottságai, fekvése és klímája következtében jelentős a szőlő- és bortermelés. Már a pannonhalmi apátság alapítólevelében is szó esik a szőlőtermelésről, ami megélhetést jelentett a szerzetesek számára. Kultúrája: A győri kultúra alapja a barokk, mivel ekkor épült itt a legtöbb épület, amely ma is megmaradt. Többek között a győri vár, és az egész Széchenyi tér is tele van ilyen épületekkel. Ez a díszes, és csillogó stílus bevonja szinte azegész belvárost. Ma azonban már nem túl sokan dolgoznak barokk dolgokkal, de hiszen ez érthető is, mégsem az 1600-as években él a világ. Ma már olyan a kultúra, mint egy szokásos városé, rendezvények nagy halmazával. Tábori Magazin 25
Akik nyáron szeretnének valami érdekeset megtekinteni, azoknak rendelkezésére áll a Győri Nyár fesztiválsorozat, amelyben a legkülönbözőbb rendezvényeket is megtalálhatja az érdeklődő. De ettől függetlenül máskor is vannak programok, de azokért külön érdeklődni kell, nincsenek annyira beharangozva, nyitott szemmel kell járni az utcákon. Turizmusa: A megye fő turisztikai vonzerejét a számtalan értékes műemlék, Győr és Sopron történelmi hangulatú belvárosa, a kisvárosok és falvak barokk templomai, kastélyai, valamint a nagy hagyományú borkultúra jelenti. Sokan keresik fel a barokk stílus gyöngyszemének tekintett fertődi Esterházy-kastélyt és a magyarság egyik nemzeti zarándokhelyének számító nagycenki Széchenyi-kastélyt. Különleges értéket képvisel a Pannonhalmi Bencés Főapátság és a Fertő-táj, amelyek a világörökségi listán is szerepelnek. Győr-Moson- Sopron megye területén a turisztikai látnivalók többsége a nagy-, és kisvárosi településeken vagy azok közelében találhatók meg. A kisebb községekben ugyanakkor a falusi vendéglátás a békés, nyugodt kikapcsolódás lehetőségét, illetve a magyaros vendégszeretet kínálja. Jó példaként említhető az alig pár száz lakosú Ravazd a Sokorói-dombság lábánál, a Győrből a Balatonra vezető út mentén. A hagyomány szerint IV. Béla 1241-ben a tatárok elől menekülve, megpihent itt, s ahol a kardját leszúrta, forrás fakadt. A lakosság megőrizte a hagyományt és a forrás fölé 1792-ben építményt emelt. Rajta márványtábla őrzi az eseményt. Rövid sétával egy kis helyi múzeum, illetve egy útszéli vendéglő érhető el. Dicséretes példája annak, hogy a táj adta, ember teremtette értékegyüttes, hogyan teremti meg az itteni térség turisztikai vonzerejét, illetve kuturális programok lehetőségét. Győr-Moson-Sopron megye nem csak történelmi értékekben és táji szépségekben, hanem ízekben is gazdag. A térség messze földön híres szakácskultúrája sok régi ízt is megőrzött és a mai éttermek asztalára is beemelt. Talán sehol sem olyan jogos, mint ebben a megyében a történelmi jelző, annak ellenére, hogy a Sokoró-Pannonhalmai kistérség tíz szőlőtermelő települését csak 1990 óta sorolják a borvidékek közé. A szőlőtermesztés első írásos említése a Pannonhalmi Apátság alapítólevelében olvasható. A borászat mindig meghatározó szerepet játszott a rend gazdaságában. Sopron életében is mindig meghatározó volt a bor. 1297-ben III. András szabadalomként adta a városnak a borkereskedelem jogát. 1333-ban Károly Róbert meghagyta a határszéli ispánoknak, hogy a soproni polgárokat amidőn saját boraikat szállítják, útjukban ne zaklassák. A két borvidék egyre nagyobb szerepet kap a megye turizmusában. Egyre többen várják a pincelátogatásra, borkóstolásra az ideérkezőket. Az évente visszatérő rendezvények, borversenyek, szüreti mulatságok pedig messzi földre elviszik hírét a vidék finom borának. A megyében számos védett természeti érték is található. Van, amelyik nagyobb összefüggő területet alkot. Ilyen a Fertő vagy a Hanság, és a térség hajdani természetes állapotát őrző további természetvédelmi területek, például a Szigetköz erdei és nádasa. A megyének számos olyan természeti értéke is van, amely emberi kéz munkája, mint a kastélyparkok vagy arborétumok. Vannak, amelyek várostól távol találhatók, és van olyan, amelyet körülölel egy település. Győr-Moson-Sopron megye turisztikai vonzerejéhez hozzájárul az itt élők leleménye és szorgalma. A természeti és a történelem adta lehetőségek a zene és a sport, az előadó-művészet és a tánc sok-sok programa egészíti ki. Széles a választék a lelkes amatőröktől a világhírű együttesek méltán híres produkciójáig a nagyvárosok terein vagy a kis falvak kicsi templomaiban. A Dunántúl egész nyugati felére jellemző, hogy a kulturális rendezvények és szabadidős lehetőségek szervesen illeszkednek a régió mindennapi életébe. Tábori Magazin 26
Zirc Zirc (németül: Sirtz) város Veszprém megyében, a Zirci járás egyetlen városa, és egyben központja, a Bakony fővárosa". Fekvése: Zirc festői fekvésű kisváros a Magas-Bakonyban, a Zirci-medencében. Magyarország legmagasabban fekvő városa (a városközponton a 400 m-es szintvonal halad át). Veszprémtől 25 km-re északra, Pápától 45 km-re keletre, a Balatontól 35, Győrtől 57 km távolságra van. Nevének eredete: Zirc nevének eredetére több magyarázat létezik: lehetséges, hogy a szláv src (szerdce= szív) szóból származik, mint a Bakony szíve, de sokan a zsirec = makkoltatás szóból eredeztetik vagy a crk = egyedül álló kis templom jelentésű szóból. A település története: Története, amely több mint 900 évre tekint vissza, leginkább a ciszterciek apátságához fűződik. Az első ciszterci apátságot 1182-ben III. Béla alapította, amely a XV. század elejéig a magyarországi ciszterci apátságok között rendkívül jelentős szerepet töltött be. Első apátját, Újfalussy Mártont a portyázó törökök 1678-ban megölték. 1699-ben harmincegyezer forint örökáron a sziléziai Heinrichau kezére került. Az első német telepesek 13 házát 1704-ben a kurucok felégették, 1715-25 között újabb német telepesek érkeztek és felépült az első 28 ház. Ezt követően indult meg Zirc újjáalapítása. A település 1984-ben kapott városi jogot. Településrészek: Kardosrét, Akli, Szarvaskút, Tündérmajor. Nevezetességei: A) Apátsági templom: A város jelképe a ciszterci Bazilika minor, mely a középkori apátságtól nyugatra épült az 1700-as években (1737-1752), barokk stílusban. A templom belső tere a 20 21. század fordulóján igen nagy változáson ment át: a freskókat restaurálták, és ennek során derült ki, hogy az idősnek festett arcok alatt eredetileg fiatal személyek arcai láthatók, a fehérre átfestett szobrok pedig arannyal vannak bevonva. A templom tervezője ismeretlen, a freskókat Wagmaister József, a Mária mennybevételét ábrázoló főoltárképet Franz Anton Maulbertsch készítette. Tábori Magazin 27