Római jog XVI. Reálszerződések
a re{lszerződések A form{tlan meg{llapod{sok egyes típusai kétféle módon lettek contractusként elismerve: re{l-contractusként vagy konszenzu{l-contractusként. A re{l-contractusok esetében a kötelem keletkezéséhez nem volt elegendő (de persze szükséges) a felek form{tlan meg{llapod{sa, hanem kellett, hogy a felek egyike, anélkül hogy erre kényszeríthető lenne, a meg{llapod{st önként teljesítse, mely {ltal a m{sik fél terhére jogilag is érvényesíthető kötelezettséget hozott létre. Nevesített re{l-szerződések Névtelen (nem nevesített) re{l-szerződések
a kölcsön (mutuum) A kölcsön /meghat{rozott mennyiségű /elhaszn{lható dolognak /tulajdonba ad{sa azzal, hogy a kölcsönvevő /ugyanolyan mennyiségű és minőségű dolgot legyen köteles visszaadni. Eredetileg a mutui datiot, mint bar{tok és nemzetségtagok közti szívességi aktust (creditum) a rómaiak nem sz{mított{k a jogi ügyletek közé. A kölcsön-meg{llapod{sok megtart{s{nak nem a jog, hanem a kölcsönvevő adott szava, a fides Romana volt a garanci{ja. A preklasszikus jog viszont a kölcsönt m{r a ius gentium ügyletének tartotta, mely a rómaiak mellett a peregrinusoknak is nyitva {llt. A klasszikus jog szerint pedig a mutuum a ius civile re{l-contractusainak egyike, sőt Gaius e contractusok alaptípusaként említi.
a kölcsönszerződés Lényeges eleme a mutui datio: azaz elhaszn{lható dolgoknak traditio credendi causa útj{n való tulajdonba ad{sa. A kölcsönkötelem ezzel jön létre, a kölcsönszerződés teh{t re{lcontractus. A kölcsönnyújt{sban való előzetes meg{llapod{sból (pactum de mutuo dando) nem sz{rmazik perelhető kötelezettség az ígért kölcsön folyósít{s{ra (kivéve ha a kölcsönígéret stipulatios form{ban történt.) Kölcsönszerződés létrejöhet brevi manu traditio útj{n is. Ennek fontosabb esetei: a) a letéteményes a letétként őrzött pénzt a letevő utólagos engedélyével felhaszn{lja; b) a megbízott a véghezvitt ügyletből kifolyólag kezéhez jutott pénzt a megbízótól kölcsönbe kapja; c) a kölcsönadó utasítja adós{t, hogy tartoz{s{t ő egy harmadik kezéhez fizesse, aki azut{n a kapott pénzzel a megbízónak fog kölcsönképpen tartozni;
a kölcsönszerződés (2) d) néha elhaszn{lhatatlan dolog tulajdonba ad{s{val létesül a mutuum: a klasszikus korban kölcsönnyújt{snak minősítik azt az esetet, amidőn valaki egy egyedi dolgot (ezüstt{lat vagy tömböt) ad {t azzal, hogy az {tvevő adja el, és a vétel{rat tartsa meg kölcsönképpen. - az ügylet eleinte csup{n az ad{svétel megtörténtével fordult {t kölcsönbe, ezt megelőzően a veszélyt az {tadó viseli; - Diocletianus szerint viszont m{r a dolog {tad{s{val kölcsönnek minősül az ügylet, ha az {llatokat vagy m{s {rut pénzben felbecsülve adj{k {t. A középkorban a kölcsönnyújt{snak ezt a módj{t nevezik arab eredetű szóval (muhatara = veszély) nem valódi contractus mohatraenek. (A valódi contractus mohatrae: valaki elad hitelre egy dolgot, majd azt alacsonyabb {ron készpénzért visszav{s{rolja. Ez uzsor{s szerződés, és mint ilyen semmis!).
a kölcsönszerződés (3) Minthogy a tradition{l a római jog elismeri a közvetlen képviseletet, kölcsönt lehet felvenni egy harmadik személynek, mint képviselőnek a közreműködésével is. Kivételesen előfordul, hogy a traditio tranzlatív hat{lya ellenére sem jön létre mutuum: a) ha a gy{molt gy{mi engedély nélkül adott kölcsön pénzt, és azt a kölcsönvevő jóhiszeműen elköltötte; b) ha a kölcsönvevő m{stól kért és kapott kölcsönt, mint akitől akart. Az {tadott összeg ezekben az esetekben nem kölcsön, hanem jogalap nélküli gazdagod{s címén követelhető vissza. Gyakorlatilag ez annyit jelent, hogy a visszafizetés nyomban, nem pedig az arra kikötött időben lesz esedékes.
a kölcsönkötelem A mutui datioból egyoldalú, ingyenes, stricti iuris kötelem keletkezik, mely csak a kölcsönvevő terhére hoz létre kötelezettséget: ez a tulajdonba kapott dolgot (a tőkét) nem in specie tartozik visszaadni, hanem helyette ugyanolyat és ugyanannyit. Kötelezettsége teh{t generikus. A stricti iuris jellegből következik, hogy a mutui datioból kamatfizetési kötelezettség nem sz{rmazik, a kölcsönkötelem teh{t ingyenes, az adós késedelem esetén sem tartozik k{rtérítést (késedelmi kamatot) fizetni. (Az esetleges kamatkikötés csak stipulatio usurarum útj{n történhetik, amikor is a tőketartoz{s a mutui dation, a kamattartoz{s pedig a tőle jogilag független stipulation alapul.) mivel a kölcsön t{rgy{n az adós tulajdonjogot szerez és a visszatérítési kötelezettsége generikus, a szolg{ltat{s lehetetlenüléséért való felelősség kérdése kölcsönnél fel sem merülhet.
keresetek A kölcsönadó keresete pénzkölcsön esetében condictio certae creditae pecuniae, olyankor pedig, amidőn a kölcsön t{rgya egyéb elhaszn{lható dolog (pl. gabona, bor, olaj), condictio triticaria. A kölcsönad{s tényét a hitelezőnek kellett bizonyítania. Ezt megkönnyítendő szok{sos volt az adóstól elismervényt, adóslevelet (chirographum) kérni. Ha ezt ki{llította, mielőtt részére a kölcsönt ténylegesen folyósított{k volna, előfordulhatott, hogy az adóslevél alapj{n annak birtokosa pert indított a ki{llító ellen az okiratban foglaltak teljesítésére. Ennek megakad{lyoz{s{ra a klasszikus jogban a ki{llító az adóslevél készítésétől sz{mított 5 (Justinianusn{l 2) éven belül exceptio non numeratae pecuniaevel védekezhetett, ill. querela non numeratae pecuniaet indíthatott az adóslevél érvénytelenítésére. Justinianus hasonlóan rendelkezett a hitelező nyugt{j{t illetően is, amennyiben azt az adósnak kiszolg{ltatta, mielőtt a kölcsönt visszakapta volna.
a kamatozó kölcsön (foenus) A rendszerint ingyenes ún. fogyaszt{si kölcsön mellett Róm{ban m{r kor{n ismeretes a kamatra való üzletszerű pénzkölcsönzés (foenus) is. Az ezzel foglalkozó tőkepénzesek (foeneratorok) a nagyobb haszon érdekében igyekeztek {th{gni a törvény meg{llapította kamatmaximumot (6 %), a kölcsön uzsor{s jellegét természetesen m{s ügyletekkel leplezve. Ezeknél a kölcsönöknél elterjedt gyakorlat volt a szerződés stipulatioba foglal{sa s erről cautio ki{llít{sa, hogy ily módon a kamatokat is bele lehessen venni az ügyletbe.
a tengeri kölcsön (foenus nauticum) A foenus saj{tos alakzata a görög tengeri fuvaroz{si praxisból {tvett tengeri kölcsön (pecunia traiecticia), mely funkciój{t tekintve rejtett biztosít{si szerződés. A kölcsönadó azzal a külön megegyezéssel nyújt egy hajósz{llítm{nyra kölcsönt, hogy nem követelheti a kölcsön visszafizetését, ha a sz{llítm{ny egészben vagy részben vis maior folyt{n megsemmisül. Ez teh{t aleatorius ügylet, mert a hajóút kock{zat{t a hitelező viseli. Ellentételként erre a kölcsönre nem vonatkoznak a kamatkorl{toz{sok, hanem a kamat nagys{ga szabad egyezkedés t{rgya és az form{tlan pactummal is kiköthető. Justinianus a kiköthető kamat felső hat{r{t itt 12 %-ban {llapította meg.
bonae fidei re{lszerződések A nevesített re{lszerződések m{sik csoportj{t bonae fidei kötelmek alkotj{k, melyek kivétel nélkül egyenlőtlenül kétoldalú kötelmek. Ezeknél csak az egyik fél van szükségképpen kötelezve a szerződésből, a m{sik csup{n esetlegesen, ha ti. a főkötelezettnek felróható módon k{rt okozott, vagy őt kiad{sba verte. Ilyen kötelmek: 1. a haszonkölcsön (commodatum), 2. a letét (depositum), 3. a kéziz{logszerződés (contractus pigneraticius).
a haszonkölcsön (commodatum) A haszonkölcsön valamely /elhaszn{lhatatlan dolognak /ingyenes haszn{latba ad{sa /specifikus visszaad{si kötelezettséggel /a lej{ratkor. Lényegéhez tartozik: a) az {tengedés ingyenessége (a pénzért való {tengedés dologbérlet, az egyéb ellenszolg{ltat{sért történő pedig névtelen re{lszerződés) b) t{rgya csak elhaszn{lhatatlan (ingó vagy ingatlan) dolog lehet; ui. csup{n ily módon egyeztethető össze a haszn{lat joga a specifikus visszaad{si kötelezettséggel. (Kivételes eset az ún. commodatum ad pompam et ostentationem: elhaszn{lható dolognak a rendeltetésszerűtől eltérő haszn{latra való {tengedése, pl. pénzérméké a pénzv{ltó kirakat{ba történő elhelyezésre) c) ugyanazt a dolgot kell visszaadni: ebből következik, hogy ha a dolog a haszonkölcsönbe vevőnek fel nem róható okból megsemmisült, a szerződés utólagos lehetetlenülés ok{ból megszűnik.
a commodatum fejlődése A commodatum a mindennapi élet igen gyakori szívességi ügylete, mely főleg rokonok, szomszédok, ismerősök között szokott előfordulni, ezért viszonylag ritk{n adódnak belőle jogvit{k. Róm{ban is a legrégibb idők óta ismeretes, de sok{ig a jog vil{- g{n kívül esőnek tekintették; 1. Majd a meg{llapod{s megszegését delictumként kezelték és a vétkes ellen a rendes delictualis kereseteket (actio furti, actio legis Aquiliae) adt{k. 2. A preklasszikus korban a praetor vonta e meg{llapod{sokat a contractusok körébe azzal, hogy in factum actiot adott a dolog visszaad{s{t elmulasztó ellen. 3. A klasszikus kor elején a kereset mellé, a justinianusiban ennek helyébe lépnek az in ius concepta actiok.
a commodatum, mint szerződés A haszonkölcsön szerződés re{l-szerződés, vagyis létrejöttéhez a felek form{tlan meg{llapod{s{n felül szükséges az ígért dolog önkéntes {tad{sa is. A puszta meg{llapod{s alapj{n teh{t a haszn{latba ad{s még nem követelhető. A haszonkölcsön szerződésből egyenlőtlenül kétoldalú bonae fidei kötelem keletkezik: a haszonkölcsönbe vevő szükségképpen, a haszonkölcsönbe adó viszont csup{n adott esetekben lesz kötelezve. - A haszonkölcsönbe adó igényeinek érvényesítésére az actio commodati DIRECTA, - a haszonkölcsönbe vevő esetleges ellenköveteléseire pedig az actio commodati CONTRARIA szolg{l.
a commodatarius jogai és kötelezettségei A commodatum a haszonkölcsönbe vevő (commodatarius) érdekében jön létre, akinek a kötelezettségei ezért az érdekelt adósi mérce szerint vannak megszabva: a) a kapott dolognak csup{n birtokközvetítő detentora, birtokvédelemben teh{t csak a haszonkölcsönbe adón keresztül részesül, aki viszont harmadik személyekkel szemben a védelemre kötelezve is van. a haszonkölcsönbe vevő ezért tartozik a birtokh{borít{sról ill. kivetésről a haszonkölcsönbe adót értesíteni; b) köteles a dolgot a bona fides követelményeinek megfelelően, rendeltetésszerűen és szerződésszerűen, vagyis az esetleges külön kikötéseknek megfelelően haszn{lni: pl. a h{taslovat szekér, eke elé nem foghatja, az ünneplő ruh{t munk{hoz fel nem veheti. A haszonkölcsön jellegének megfelelően jogosult a dolog gyümölcseinek szedésére is. A rendeltetés- ill. szerződésellenes haszn{lat furtum usus.
a commodatarius jogai és kötelezettségei (2) c) tartozik a dolog {llag{nak fenntart{s{ról a jó gazda módj{n gondoskodni: pl. földet tr{gy{zni, {llatot etetni, gondozni, rabszolg{t élelmezni. Az {llagfenntart{s költségeit viseli, nem felel viszont a természetes elhaszn{lód{s folyt{n elő{llott {llagroml{sért. pl. kop{sért;
a commodatarius jogai és kötelezettségei (3) d) lej{rat ut{n köteles a dolgot az {tvételkori {llapotban visszaszolg{ltatni. A lej{rat napj{t többnyire a felek {llapítj{k meg, ellenkező esetben ez a commodatum jellegéből következik, pl. mezőgazdas{gi ingatlant a gazdas{gi év végén, a kapott boroshordókat a következő szüretre kell visszaadni. Ha a lej{rat napja ily módon nem {llapítható meg, a haszonkölcsön felmondható. e) mint érdekelt őrző adós, custodia-felelős: nem csup{n omnis culpaért felel, de alsó balesetért, rendeltetés- vagy szerződésellenes haszn{lat esetén pedig vis maiorért is.
a commodans jogai és kötelezettségei A haszonkölcsönbe adó (commodans) ingyenadós, kötelezettségei ezért enyhébbek: a) b{r nem köteles az ígért dolgot adni, de ha haszn{latra önként {tengedte, tartozik azt a lej{ratig a haszonkölcsönbe vevőnél hagyni; b) nem köteles ugyan a haszn{latba adott dolgot haszn{latba alkalmas {llapotba hozni, de ha sz{ndékosan (dolus) adott hib{s dolgot, vagy a dolog {ltala ismert hib{j{t súlyos gondatlans{gból (culpa lata) nem közölte, a haszonkölcsönbe vevő ebből eredő teljes k{r{t tartozik megtéríteni: pl. ha {rtó sz{ndékkal adott hib{s mérleget, rossz hordót, rag{lyos betegségben szenvedő {llatot, ill. ezek {ltala ismert hib{iról a m{sikat nem t{jékoztatta;
a commodans jogai és kötelezettségei (2) c) tartozik megtéríteni azokat az {llag fenntart{sa érdekében szükséges rendkívüli költekezéseket, melyeket a haszonkölcsönbe vevő kötelességein túlmenően eszközölt, pl. a hib{san kapott dolgot kijavíttatta, a vihartól megrong{lt h{zat tataroztatta. (Ellenigényei érvényesítése végett a haszonkölcsönbe vevőnek retentio-joga van.)
a letét (depositum) A letét /ingó dolog /ingyenes őrizetbe ad{sa és fogad{sa azzal, hogy /a dolgot a letevő kív{ns{g{ra a letéteményes tartozik /nyomban visszaadni. A letét lényegéhez tartozik, hogy a) t{rgya csak ingó dolog lehet; ingatlan őrizetének ingyenes elv{llal{sa mandatum (itt ui. nem befogad{sról, hanem tevékenység kifejtéséről van szó), b) a visszaad{si kötelezettség specifikus még helyettesíthető dolgokn{l is, ha azok elkülönítve vagy lez{rva kerültek {tad{sra (kivétel a rendhagyó letét). c) az őrzés ingyenes (ellenszolg{ltat{s kikötése esetén munkaszerződésről vagy névtelen re{lszerződésről van szó) d) a letét tetszésszerinti időben visszavonható.
a depositum fejlődése 1. A letét eredete a XII t{bl{s törvényre megy vissza, mely a sikkasztó letéteményes ellen duplumra menő büntetőkeresetet adott (VIII. 19), 2. ezt később a praetori edictum egyszeresre menő in factum actioval helyettesítette, a duplumra való marasztal{st csup{n a szükségletét esetére hagyva fenn, 3. majd előbb az in factum actio mellé, később pedig annak helyébe lépett a civiljogi in ius concepta actio. A letéti szerződés re{l-szerződés, vagyis a dolog befogad{s{ra vonatkozó előzetes ígéret nem kötelez, hanem csup{n a dolog tényleges befogad{sa alapítja meg a letéteményes őrzési kötelezettségét, aki viszont mag{t utóbb meggondolva nem adhatja vissza a dolgot a kikötött idő előtt.
a depositum, mint szerződés A letéti szerződésből egyenlőtlenül kétoldalú bonae fidei kötelem keletkezik, melyből a letéteményes szükségképpen, a letevő pedig esetlegesen csup{n egyes esetekben lesz kötelezve. - a letevő követeléseinek érvényesítésére az infam{ló actio depositi DIRECTA, - a letéteményes ellenköveteléseire pedig az actio depositi CON- TRARIA szolg{l.
depositarius A letéteményes (depositarius) kötelezettségeit az a kettős szempont hat{rozza meg, hogy egyfelől a kötelem fő célj{t ő valósítja meg, m{sfelől, hogy tevékenységéért nem kap ellenszolg{ltat{st, teh{t ingyenadós. Ennek megfelelően kötelessége: a) a r{bízott dolgot épségben megőrizni, azt külön engedély nélkül nem haszn{lhatja (a haszn{lat: furtum usus), és mint detentor, nem részesül birtokvédelemben sem; b) a dolgot minden növekményével együtt a letevő kív{ns{g{ra ennek, illetőleg ha a dolog tulajdonosa a letevő, az {ltala megjelölt személynek kiadni;
depositarius (2) c) felelőssége: a klasszikus jogban a letéteményes csak dolusért, a justinianusiban culpa lataért is felel. A justinianusi jogban különös körülmények között felelős culpa levisért is, így ha aa) a letét az ő érdekét is szolg{lta, bb) ha a letevő neki a dolog haszn{- lat{t megengedte, cc) ha a letét {tvételére ő maga aj{nlkozott.
deponens Mivel a letét az ő érdekében jön létre, a letevő (deponens) kötelezettségei és felelőssége szigorúbbak: a) Köteles a letéteményesnek dologra fordított összes kiad{s{t, teh{t nem csup{n a rendkívülit, hanem a rendeset is, megtéríteni (pl. a rabszolga élelmezésére fordítottat) b) felel minden k{rért, melyet a letétes a letevő hib{j{ból (culpa levis folyt{n is) elszenvedett, így ha nem figyelmeztette a dolog veszélyes volt{ra (pl. hogy a rabszolga tolvaj természetű)
a letét különös nemei 1. A szükségletét (depositum miserabile) az a letéti alakzat, amidőn a letevő fenyegető erőhatalom (pl.tűzvész, {rvíz, tömegzavarg{s) elől kimentett t{rgyait bízza valaki őrizetére. Itt a letevőnek nincs lehetősége az alkalmas személy megv{laszt{s{ra, hanem arra bízza dolg{t, akivel a véletlen összehozta. Ennek az esetnek az a különlegessége, hogy a letéteményes felróható magatart{sa esetén a marasztal{s duplumra történik (Justinianusn{l csak akkor, ha a n{la lévő dolgot letagadja) 2. Sequestratio: többen tesznek le egy dolgot a sequesternél azzal a meg{llapod{ssal, hogy ő majd valamelyiküknek tartozik kiadni (akit bizonyos körülmények fognak majdan igazolni) = vit{s dolog letéte. Leggyakoribb esete a peres dolog letétele a per tartam{ra, mely a pernyertesnek adandó ki. A sequester mint possessor ad interdicta, a letevőkkel szemben is birtokvédelemben részesül. a sequester ellen az actio depositi sequestraria directa, a letevők ellen pedig az a.d.s. contraria indítható.
a letét különös nemei (2) 3. Rendhagyó letét (depositum irregulare): elfogyasztható dolgok letétele azzal a meg{llapod{ssal, hogy a letéteményes az {tvett dolgokat nem in specie tartozik visszaadni, hanem azokból csup{n ugyanannyit, a letevő kív{ns{ga szerinti időben. A letéteményes teh{t itt generikus adós, a tulajdonjog re{ a letétbe helyezéssel {tsz{ll, s ettől fogva ő viseli a dolog pusztul{s{nak veszélyét. Saj{toss{g az is, hogy ez a letét mindkét fél érdekét szolg{lja: a letéteményes a n{la elhelyezett dolgokkal szabadon rendelkezik (a pénzt kikölcsönözheti, a gabon{t m{snak eladhatja), de köteles a letevőnek kamatot fizetni. (a tetszésszerinti visszavonhat{s miatt azonban ez a rendes kölcsönkamatn{l alacsonyabb). A mutuumtól eltérően a rendhagyó letétnél bonae fidei kötelem keletkezik, ezért a kamatkikötés form{tlan pactummal is lehetséges, késedelem esetén pedig k{rtérítés (rendes késedelmi kamat) j{r. Az ügyletnek a letéti jelleget legfőképpen a szabad visszavon{s lehetősége adja.
a kéziz{log-szerződés (contractus pigneraticius) Az a form{tlan meg{llapod{s, melynek alapj{n az elz{logosító egy /dolog birtok{t ruh{zza {t a hitelezőre avégből, hogy az egy /követelés biztosít{s{ra z{logt{rgyként (pignus) szolg{ljon, ha pedig /a követelés megszűnik, /köteles legyen azt visszaadni. A kéziz{logszerződés re{l-contractus, létrejöttéhez szükséges a z{logt{rgy tényleges {tad{sa. A szerződés legfőbb joghat{sa, hogy egy in rem actioval védett dologi jogot alapít meg az {tvevő hitelező jav{ra (ius in re aliena). a) A létrejött dologi jogviszony jogosulti pozíciój{ban a z{loghitelező {ll egyedül = vele szemben mindenki m{s, az elz{logosító tulajdonost is beleértve, kötelezetti helyzetben van. A z{logjog nem ön{lló, hanem j{rulékos jog, amennyiben sorsa a biztosítandó alapkövetelés sors{tól függ: nélküle létre sem jöhet, megszűntével pedig ez is elenyészik.
a kéziz{log kötelem b) A kéziz{log-szerződésből a dologi jog mellett egy relatív kötelmi jogviszony is létesül az elz{logosító és a z{loghitelező között. Ez a jogviszony egy bonae fidei jellegű egyenlőtlenül kétoldalú kötelem, melynek főkötelezettje a z{loghitelező esetleges kötelezettje a z{logadós. Követelései érvényesítésére az elz{logosítónak actio pigneraticia in personam directa, a z{loghitelezőnek actio pigneraticia in personam contraria {ll rendelkezésére.
jogok és kötelezettségek 1. A z{loghitelező, mint főkötelezett tartozik: a) a z{logt{rgyat megőrizni, vele a teljes gondoss{ggal b{nni; azt ellenkező kikötés híj{n nem haszn{lhatja (ez furtum usus lenne), de ha a z{logt{rgy gyümölcsöző dolog, a gyümölcsöztetés egyenesen kötelezettsége. A gyümölcsöket a kamatokra, s ha telik belőlük, a tőke törlesztésére kell fordítania = antichresis. b) Amennyiben az őt megillető ius distrahendit gyakorolta, a vétel{rfelesleget (superfluum), ha pedig követelése megszűnt, az egész z{logt{rgyat teljes épségben vissza kell adnia. c) A z{logt{rgyért custodia-felelősséggel tartozik. 2. A z{logba-adó köteles a z{loghitelező dologra eszközölt szükséges kiad{sait, valamint a dologban {ltala vétkesen (omnis culpa) okozott k{rokat megtéríteni.
atipikus szinallagmatikus meg{llapod{sok A nevesített szerződéstípusokba nem voltak beilleszthetők bizonyos atipikus meg{llapod{sok, melyekben - a viszonos szolg{ltat{sok nem pénzbeliek (pl. csere), - vagy az ellenszolg{ltat{s gazdas{gilag nem eléggé jelentős ahhoz, hogy ön{lló contractusként nyerjen elismerést (pl. adok 100-at, hogy Stichust felszabadítsd, hogy elmenj Capu{ba, stb.) Az ilyen jellegű kölcsönös szolg{ltat{sokat a felek stipulatio útj{n természetszerűleg érvényesen felv{llalhatt{k, de ha ezt form{tlan meg{llapod{sban tették, abból mint nudum pactumból nem sz{rmazott jogi kötelezettség a teljesítésre. I. A klasszikus jogban efféle meg{llapod{sok teljesítése a felek önkéntes elhat{roz{s{ra volt bízva: ha egyikük az ígért szolg{ltat{st a maga részéről önként, anélkül hogy erre jogilag kényszeríthető lenne, teljesítette, az ellenteljesítés kimarad{sa esetén nem tehetett m{st, mint hogy az {ltala szolg{ltatottat jogalap nélküli gazdagod{s címén condictioval visszakövetelje.
praescriptis verbis actio II. A praetor azonban bizonyos esetekben igyekezett az ilyen meg{llapod{soknak érvényt szerezni úgy, hogy a teljesítőnek in factum actiot adott az ellenszolg{ltat{s követelésére, mely a condictioval vagylagosan indítható a teljesítő v{laszt{sa szerint. Mivel az ily módon érvényesíthetővé tett meg{llapod{soknak nem volt saj{t ön{lló elnevezése, a keresetformula demonstratioj{ban a tény{ll{st praescripta verba útj{n röviden közölni kellett, s a pert praescriptis verbis agere elnevezéssel illették. A peresíthető meg{llapod{sok valój{ban re{l-szerződések, mivel a tipiz{lt re{l-szerződésekhez hasonlóan a peresíthetőséghez itt is szükséges az egyik fél előzetes teljesítése.
neves-névtelen re{l-szerződések A leggyakrabban előforduló v{ltozatok m{r a klasszikus jogban saj{t ön{lló nevet kaptak: 1. A bizom{nyi szerződés (contractus aestimatorius) vagyis az a meg- {llapod{s, melyben a bizom{nyos felv{llalja, hogy a neki meghat{- rozott becsértékben {tadott dolgot saj{t nevében eladja, s a kapott vétel{rból a becsértéket a megbízónak a többletet megtartva kifizeti, ha pedig az elad{s nem sikerül, a dolgot visszaadja. 2. A csereszerződés (contractus permutationis), melyben a felek két különböző dolog tulajdon{nak kölcsönös {truh{z{s{ra kötelezik magukat (szemben a készcserével, ahol a készvételhez hasonlóan a dolgokat kéz-közön cserélik). A felek kötelezettsége dare, vagyis tulajdon{truh{z{s. Az ügyletre a keresettől eltekintve {ltal{ban az ad{svétel szab{lyai vonatkoznak azzal a különbséggel, hogy a veszélyviselés és a feléntúli sérelem szab{lya a cserére nem alkalmazható, tov{bb{ ha valamelyik cserélő fél nem a saj{tj{t adta, hanem idegen dolgot, a m{siknak nem kell bev{rnia az elperlést.
neves-névtelen re{l-szerződések (2) 3. A perenkívüli egyesség (transactio), ami nem m{s mint vit{ss{ v{lt kölcsönös követelések szaldój{nak kölcsönös engedéssel történő meg{llapít{sa. 4. A precarium egy dolog ingyenes haszn{latra való {tengedése a precaristanak, akitől az b{rmikor és indokl{s nélkül visszavonható. Eredeti form{j{ban puszt{n szívességi, nem pedig kötelmi viszony, mert a birtokkereset (interdictum de precario) csak dologi alapú visszakövetelést biztosított. Szerződési ill. kötelmi viszonny{ a precarium akkor v{lt, amidőn praescriptis verbis actiot adtak nem csup{n a precario dansnak, hanem b{rmely jogutódj{nak is, a dolog visszakövetelésére és a vétkesen (dolus) okozott k{rok megtérítésére.
a névtelen re{l-szerződések Justinianusn{l III. Azokat a form{tlan meg{llapod{sokat, melyek szinallagmatikus, de atipikus szolg{ltat{sokra ir{nyulnak, vagyis nem minősíthetők konszenzu{l-szerződéseknek, Justinianus {ltal{nos érvénnyel ismerte el peresíthetőnek azonban csup{n re{l-kontraktusként, teh{t arra az esetre, ha a meg{llapod{snak az egyik fél m{r önként eleget tett. A szóba jövő szolg{ltat{sok annyira sokfélék, hogy tulajdonképpen a kötelmek lehetséges t{rgyainak teljes körét (dare, facere) s ezek tetszésszerinti kombin{cióit felölelik, amiért is a következő séma szerint csoportosíthatók: do ut des, do ut facias, facio ut des, facio ut facias.
konszenzu{l-szerződések A bonae fidei form{tlan kötelmek egy része visszterhes (szinallagmatikus). Ezek a forgalmi élet alapügyletei és a puszta megegyezés hozza őket létre: 1. az ad{svétel (emptio venditio), (a locatio conductio gyűjtőnéven összefoglalt haszn{lati és munkavégzésre ir{nyuló kötelmek, azaz) 2. a dologbérlet (locatio conductio rei), 3. a munkaszerződés (locatio conductio operarum), 4. a v{llalkoz{si szerződés (locatio conductio operis) 5. a t{rsas{gi szerződés (societas). Valamennyiüket konszenzu{l-szerződés létesíti, csakúgy mint 6. a megbíz{st (mandatum), ami azonban egyenlőtlenül kétoldalú bonae fidei szerződés.
az ad{svétel (emptio venditio) Az ad{svétel gazdas{gi értelemben {runak pénzre való kicserélése. A pénz, mint {ltal{nos csereeszköz megjelenésével lett a forgalmi élet alapszerződése. Mint kötelemalapító ügyletben, az ad{svételi szerződésben az eladó (venditor) {ru szolg{ltat{s{ra, a vevő (emptor) pedig vétel{r fizetésére v{llal kötelezettséget. Konszenzu{lis szerződés lévén, a kötelem létrejön, amint a felek az ügylet lényeges elemeiben, az {ruban és a vétel{rban meg{llapodnak, ha azonban valamelyikük külön jogot kív{n mag{nak kikötni, a consensusnak erre nézve is fenn kell forognia.
készvétel 1. Nem keletkeztet kötelmi viszonyt (!) az ad{svétel legközönségesebb alakzata, az ún. készvétel (m{sként: prompt-vétel, re{lvétel), ami nem m{s, mint az ad{svételnek egyidejű dologi jog- {truh{z{sokkal való végrehajt{sa. Az eladó {truh{zza az eladott dolog tulajdon{t a vevőre, a vevő pedig nyomban kifizeti a vétel{rat, anélkül, hogy köztük előzetes kötelezettségi viszony létezett volna, s a felek az {truh{z{s ut{n sem maradnak kötelmi viszonyban: az ügylet a nyomban bekövetkező kölcsönös szolg{ltat{sokkal kézen-közön lebonyolódik. A szolg{ltat{sok mindkét részről dologi {truh{zó ügyletekkel (mancipatio, in iure cessio, traditio) mennek végbe, melyeknél a vétel szerzéscímként (causa emptionis) szerepel.
készvétel? Az ősi római jog eredetileg csup{n ezt a készvételt ismerte, s ez maradt a későbbiekben is a mindennapi élet tömeges {rucseréjének fő jogi form{ja. Ez nem minden esetben tudta a bővülő kereskedelmi forgalom igényeit kielégíteni, mivel a körülmények az egyik vagy m{sik szolg{ltat{s elhalaszt{s{t tehették szükségessé: a vevő részéről problém{t jelenthetett a nagyobb értékű {ru vétel{r{nak előteremtése, az eladó oldal{n pedig az {ru elő{llít{s{hoz, megtermeléséhez, vagy elsz{llít{s{hoz szükséges idő igényelhette a szolg{ltat{s elhalaszt{s{t. 2. Az elhalasztott szolg{ltat{sokra ir{nyuló vételi meg{llapod{s érvényesíthetőségét a régi jogban stipulatio útj{n szokt{k biztosítani: az eladó stipulatioval ígérte a dolog szolg{ltat{s{t, a vevő a vétel{r megfizetését.
konszenzu{l-vétel 3. A preklasszikus kortól fogva nem volt többé szükség stipulatiora (b{r tov{bbra is alkalmazható), mivel elismerést nyert, hogy a felek puszta form{tlan meg{llapod{sa az {ruban és vétel{rban, önmag{ban megalapítja az ad{svételi kötelmet. Ezt a kötelemalapító vételi alakzatot szoktuk, a re{l-vétellel szembe{llítva, konszenzu{l-vételnek nevezni, melynek azokat a szab{lyait, melyek a kölcsönös teljesítés ut{n is aktu{- lisak (pl. a jog- és kellékszavatoss{g) a re{l-vételre is alkalmazz{k.
konszenzu{l-vétel (2) Az ad{svételi szerződésből eredő szolg{ltat{si kötelezettségek kölcsönösek, és egyéb meg{llapod{s hi{ny{ban egyidejűleg teljesítendők. Ezért mind az eladó, mind a vevő a maga szolg{ltat{s{t függővé teheti a m{sik fél szolg{ltat{s{nak egyidejű véghezvitelétől, s megtagadhatja a teljesítést, amíg a m{sik fél nem teljesített. Ezt a teljesítés-visszatart{si jogot nevezi az újkori jogtudom{ny exceptio non adimpleti contractusnak, mely azonban nem valódi kifog{s, így nem kell a keresetformul{ba felvenni, hanem olyan jogelv, mely egyenesen következik a vétel bonae fidei jellegéből. Az ad{svételi szerződésből folyó jogait az eladó actio venditi, E - v a vevő actio empti útj{n érvényesítheti. V - e