SZAKDOLGOZAT VÖNÖCZKY LILLA ELTE-BTK TÖRTÉNELEM

SZAKDOLGOZAT VÖNÖCZKY LILLA ELTE-BTK TÖRTÉNELEM 2009

EÖTVÖS LORAND TUDOMÁNYEGYETEM BÖLCSÉSZETTUDOMÁNYI KAR MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETI TANSZÉK SZAKDOLGOZAT A MAGYAR ORNITHOLOGIAI KÖZPONT TÖRTÉNETE 1893-1944 VÖNÖCZKY LILLA TÖRTÉNELEM TÉMAVEZETŐ: KÓSA LÁSZLÓ PROFESSZOR 2009

1. Bevezetés... 4 2. Kultúrpolitikai háttér Magyarországon 1890-1945-ig... 7 2.1. A magyar kultúrpolitika irányelvei... 7 2.2. Magyarországi művelődési viszonyok... 13 3. Ornitológiai kutatás története a kezdetektől 1893-ig... 18 3.1. Nemzetközi kitekintés... 18 3.2. Magyarországi madártankutatás... 20 4. A Magyar Ornithologiai Központ megalakulása... 25 4.1. A megalakulás közvetlen előzményei... 25 4.2. A Magyar Ornithologiai Központ célja, feladata és szervezete... 35 5. A Magyar Ornithologia Központ működése 1893-1943... 37 5.1. Herman Ottó igazgatósága... 37 5.2. Csörgey Titusz igazgatósága... 56 5.3. Chernel István igazgatósága... 59 5.4. Csörgey Titusz igazgatósága... 62 5.5. Schenk Jakab igazgatósága... 69 6. A Magyar Ornithologiai Központ társadalmi szerepvállalása... 80 6.1. A társadalmi közreműködés megszervezése... 80 6.2. Társadalmi tevékenység a gyakorlati madárvédelem területén... 87 6.3. Az 1902. év március 19-én kötött nemzetközi madárvédelmi egyezmény 92 6.4. Az 1906. évi I. törvénycikk... 95 7. Összegzés... 97 8. Mellékletek... 99 Bibliográfia... 117 3

1. Bevezetés A szakdolgozat témáját egy eddig feldolgozatlan terület alkotja, úgymint az 1893-ban, Herman Ottó vezetésével létrejött Magyar Ornithologiai Központ a későbbi Madártani Intézet intézménytörténete, vagyis megalakulásának körülményei, szakmai működése, társadalomformáló ereje a gyakorlati madárvédelmi tevékenysége által. A szakdolgozat során egy rövid, a témára koncentráló művelődéstörténeti bevezetés után, több, a kutatás során felmerülő kérdést kívánok körbejárni. Elsősorban azt vizsgálom, hogy a Magyar Ornithologiai Központ milyen feltételek mellett alakult meg, miért volt jelentős ez az intézmény, mennyiben támogatta létét mind a politikai vezetés, mind a társadalom, milyen helyet foglalt el az akkoriban állami támogatással megalakult tudományos intézmények sorában, milyen horderejű szakmai munkát végzett, valamint milyen szerepet játszott a magyar társadalom gondolkodásának, természethez fűződő viszonyának formálásában? Témaválasztásomnak több oka van. Egyrészről egy eddig feldolgozatlan területet akartam vizsgálat alá vonni, így egy összefoglaló, a továbbiakhoz kiinduló alapot nyújtó munkát készíteni. Másrészről két szempontból is emléket kívántam állítani. Száz évvel ezelőtt, 1908-ban indult meg a világon harmadikként Magyarországon is, a Mortensen által megalkotott madárgyűrűzési módszer alkalmazása. 2008-ban a magyar ornitológiai szakemberek szervezésében több konferencia, előadás került megrendezésre, amelyen alkalmam volt részt venni. Itt kitűnt, hogy sem a madárgyűrűzés történetéről, sem a Magyar Ornithologiai Központ megalakulásáról és tényleges tevékenységéről történeti összefoglaló munka nem született. Ebből a szempontból a szakdolgozat egy hiánypótló munka kíván lenni. Indíttatásom más szemszögből személyes jellegű. Dédapám Schenk Jakab aki 1939-ben Vönöczkyre magyarosította nevét neves, külföldön is elismert ornitológus, valamint a Magyar Ornithologiai Központ kísérletügyi-, majd főigazgatója volt. Érdemei közé sorolhatjuk többek között a madárgyűrűzés Magyarországon való bevezetését, a madárvonulás-kutatásban elért eredményeit, az 1928-ban oktatási céllal elkészített madárvonulási térkép megalkotását, a turul, avagy a kerecsensólyom kutatását is. 1 1 Vönöczky Schenk Jakab: A magyar őshaza solymászmadarai. New York, Turul kiadó. 4

Az 1893 1943-ig terjedő időszak egy korszakot jelent a Magyar Ornithologiai Központ történetében. A háború okozta körülmények és nehézségek következtében 1943. év gyakorlatilag a tényleges ornitológiai tevékenység végét jelentette, hiszen 1941 júliusától a tudományos munka akadozott, végül megoldhatatlanná vált. 1945. január a Magyar Királyi Madártani Intézet történetében végzetes dátum, ugyanis az 1944. december 24. óta a német SS különítmény megszállása alatt álló épületegyüttes három héten át tartó ostrom alatt leégett. A veszteség mai napig pótolhatatlan. Megsemmisült a teljes irattár, a ritkaságokat is tartalmazó 60.000 kötetnyi könyvtár, a több 10.000 darabból álló ornitológiai gyűjtemény, valamint elvesztek a 170.000 adatot tartalmazó madárgyűrűzési törzskönyvek is. Jelentősen megnehezítette a kutatást, hogy a teljes irattár leégett, így az alapítóokirattól kezdve a levezésig minden irat, elsődleges forrás elveszett. Azonban ekkoriban mind Herman Ottó, mind Schenk Jakab, akik többek között a Magyar Ornithologiai Központ szakfolyóiratát, az Aquilát szerkesztették, igen előrelátó, gondos, precíz emberek voltak, akik minden, a Központra vonatkozó eseményt, változást közöltek a lapban. Így egyik legfőbb forrásként az Aquila számait használtam fel munkám során, valamint több természettudományi folyóirat híradásait, cikkeit is, így például az Állattani Közlemények, az Erdészeti Lapok, a Természettudományi Közlöny számait. A Magyar Ornithologiai Központ történetére vonatkozó szakmai munka nem született, hanem a Központ munkatársai írták meg emlékeiket. Így az Aquila lapjain Herman szerkesztett több cikket a Központ működéséről, valamint Schenk 1943-ban Ötven év címmel írta meg visszaemlékezését a Központ működéséről. Emellett az ornitológusok egyes munkáiban találunk utalásokat a Központ megalakulására és működésére nézve. A keszthelyi Balaton Múzeumban is végeztem kutatást, ahol Vönöczky Schenk Jakab és Csörgey Titusz hagyatéka található. A csekély anyag nagy része azonban személyes jellegű, így a Központ történetére vonatkozó elsődleges forrásokat itt sem találtam 2. Célom tehát az eddig megtalálható források alapján egy összegző, hiánypótló munka elkészítése, amely reményeim szerint megadja az alapot egy kiterjedtebb kutatás elvégzéséhez, és adott esetben egyre több forrás felszínre kerüléséhez vezet. 2 Keszthelyi kutatás jegyzékét lásd a mellékletben. 5

Ezúton szeretnék köszönetet mondani mindazoknak, aki támogatták munkám elkészültét és segítségükkel hozzájárultak a szakdolgozat elkészüléséhez. Büki Józsefnek, a Keve András Madártani és Természetvédelemi Szakkönyvtár vezetőjének, Haász Gabriellának, a Balaton Múzeum történész munkatárásának, Karcza Zsoltnak, a Magyar Madártani Egyesület Madárgyűrűzési Központjának vezetőjének, Kósa László Professzor Úrnak. 6

2. Kultúrpolitikai háttér Magyarországon 1890-1945-ig 2.1. A magyar kultúrpolitika irányelvei Mielőtt a magyar kultúrpolitika irányelveit tárgyaljuk, tisztáznunk kell azt, hogy mit értünk magán a kultúrán. A kultúra rendkívül összetett fogalom, amelyre számos magyarázat, összegzés született, ám egységes meghatározása nem létezik. A Magyar értelmező kéziszótárban a következő meghatározást találjuk: Az emberiség által létrehozott anyagi és szellemi értékek összessége 3. Ez a megfogalmazás igen nagy területet fedd le, így konkretizálnunk kell a kultúra fogalmának sajátosságait, jellemzői elemeit. A kultúra a latin colere (gondozni, ápolni, megművelni) szóból származik, amelynek főnévi alakja a cultus / cultura, amely ekkor elsősorban a mezőgazdaságra vonatkozott (culrura agri), de folyamatosan bővült a jelentésköre (pl. cultus litterarum). A középkorban azonban mind a cultura, mind a cultus jelentése a vallás területére szűkült. A XVI. XVII. században éledt újra a szó eredeti jelentéstartalma, azonban az egyén szellemi kiműveltségét értették alatta. A kollektív kultúra fogalmával először a XVIII. századi Németországban találkozunk, ahol a kultúrát, nem az egyén, hanem egész népcsoport jellemzőjeként tartották számon. Ekkor kezdett kiterjedni az ember által alkotott termékekre, elsősorban a művészetek és az irodalom alkotásaira, vagyis az anyagi és szellemi értékekre, amelyet ma is értünk a fogalom alatt. A kultúra érelemzésének több aspektusa létezik, egyrészt a kultúra fogalma az emberek szellemi, lelki és esztétikai fejlődésének az általános folyamatát fedi le, másrészt az emberiség sajátos életmódját, harmadrészt a szellemi, különösen a művészeti tevékenységet és e tevékenység termékeit foglalja magában. Ez alapján elmondható, hogy tágabb értelemben a kultúra magában foglalja az emberek által maradandóan kialakított, és az egyének adott körében az egyes egyének környezetének az alkotórészeit képező dolgok, dologi és tudati állapotok egészét. 4 A kultúrába így 3 Magyar Értelmező Kéziszótár. 2003. 774. p. 4 Farkas. 2005. 7

beletartozik az általunk vizsgált terület is, mind a természettudományok, mind az oktatás, mind a közművelődés területén 5. A magyar kultúrpolitika direktívái elsősorban az oktatás és a tudomány fejlesztésére irányultak. A dualizmus idején az állam oktatáspolitikáját liberális elvek határozták meg, vagyis a vezető körök részéről közvetett úton történt a beavatkozás, azonban egyes irányzatok historizmus, konzervatív nacionalizmus erősebb szerepet kaptak. Az intézkedések hatására dualizmus korában a kultúra jelentős fejlődést mutatott. Elsődleges cél az analfabétizmus felszámolása, valamint a tudományos élet fejlesztése volt, amelynek szolgálatában a különböző iskolák, valamint a tudományos szervezetek álltak. Az alapfokú oktatás terén az 1868. évi 38. tc. 6 rendezte az elemi népoktatás és így a nagymértékű analfabétizmus felszámolásának kérdését; tankötelezettséget írt elő 6-12 éves gyermekek számára, valamint kötelezte azon községeket iskola építésére, amelyek esetén nem volt felekezeti iskola és legalább 30 iskoláskorú gyermek élt. Az intézkedés meghozta eredményét, amelyről a követező fejezetben szólunk. A magyar nyelv és kultúra szélesebb körben való terjesztését az 1907. évi Lex Apponyi törvény 7 szolgálta, amely kötelezővé tette a magyar tannyelvet ott, ahol a magyar tanulók aránya 50% fölé emelkedett, valamint azon nem magyar iskolákban, ahol a magyar tanulói arány elérte a 20%-t. A középfokú oktatás mértékadó intézményei az érettségit adó gimnáziumok voltak, de emellett a polgári iskolák, a reáliskolák, valamint a középfokú szakoktatás intézményei is lehetőséget biztosítottak a tanulásra. A gimnáziumok törvényi szabályozására 1883-ban 8 került sor, amikor is Trefort Ágoston 9 1878-as rendelkezését törvényileg is elfogadták. Ennek alapján kétfajta, érettségit adó gimnáziumot humán és reál különböztettek meg. Mindkettő lehetőséget biztosított az egyetemi 5 A második fejezet tartalmát a következő munkák szerint foglaltam össze: Magyar Törvénytár, 1000 éves a magyar iskola (Balogh László), Magyarország története a XIX. században (Gergely András), Magyar művelődéstörténet (Kósa László), Magyarország története a XX. században (Romsics Ignác). 6 1868. évi XXXVIII. törvénycikk a népiskolai közoktatás tárgyában. 7 1907. évi XXVI. tc. Rendelkezett az állami elemi népiskolai tanítók fizetéséről, ill. a népiskolák helyi felügyeletéről, az 1907. évi XXVII. tc. a nem állami népiskolák jogviszonyáról és a községi és hitfelekezeti néptanítók járandóságáról szólt. Ezekhez kapcsolódott az 1908. évi XLVI. tc., amely az elemi népiskolák ingyenességéről intézkedett. 8 1883. évi XXX. tc. a középiskoláról és azok tanárainak képesítéséről. 9 Trefort Ágoston (Homonna, 1817. február 6. - Bp., 1888. augusztus 22.), művelődéspolitikus, reformer, publicista, miniszter, az MTA tagja, 1885-től elnöke. Az 1843/44-es országgyűlésen Zólyom város követe,1848-ban földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi államtitkár,1860-ban Békés vármegye alispánja, 1861-ben országgyűlési képviselő. 1872. szept. 4. 1888. aug. 22. között vallás- és közoktatásügyi miniszter. 1876. aug. 21. 1878. dec. 5. között földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszter is. 8

továbbtanulásra, de míg a humán gimnáziumi végzettséggel bármely egyetemre lehetett felvételt nyerni, addig reálgimnáziumi végzettséggel csak a Műegyetemre, a természettudományi szakokra, valamint a gazdasági és műszaki főiskolákra lehetett bekerülni. Az egyetemeken jelentősen csökkent a teológia súlya, a természettudományi fakultás szerepe és lehetőségei kibővültek, a jogi és orvosi kar tanszékeinek száma is növekedést mutatott. Az egyetemeken nagyobb hangsúlyt fektettetek az adott szakterület tárgyalására, az adott tudomány általános ismerete és módszertana mellett. A pesti Tudományegyetem mellett, 1872-ben Kolozsvárott új Tudományegyetemet alapítottak (1872: XIX. tc.) 10 bölcsészeti, jogi, orvosi és természettudományi fakultással. 1874-ben Zágrábban horvát egyetemet is létrehoztak, amely 1918-ig állt fenn. Az igények bővülését mutatja két újabb egyetem létrehozása 1912-ben, Debrecenben és Pozsonyban. 11 1872-ben a pesti Politechnikumot egyetemi rangra emelték, vagyis megszületett a Műegyetem. Az egyetemek mellett igen nagy szerepet kaptak a gazdasági szakiskolák is, amelyek Keszthelyen, Debrecenben, Kassán és Kolozsvárott voltak megtalálhatóak. Mindezek mellett a művészetek is szerepet kaptak az oktatásban, ennek jó példáját látjuk az 1875-ben Országos Zeneakadémia, 1893-ban a Színművészeti, valamint 1908-ban a Képzőművészeti Főiskola létrehozásában. A tudományos életben előrehaladt a szakszerűsödés, valamint a humán diszciplínák mellett az alkalmazott tudományok is kezdtek előtérbe helyeződni. Az 1825-ben felállított Magyar Tudományos Akadémia (MTA) a tudományos munkát folytató szakemberek fóruma volt. A MTA mellett mind a tudományegyetemeken, mind a közgyűjteményekben, valamint az állam által létrehozott intézményekben folyt a kutatómunka. A dualizmus idején az állam, elsősorban gyakorlati célból állította fel a különböző tudományos intézményeket, így 1869-ben a Földtani Intézet, 1870-ben a Meteorológiai Intézet, 1887-ben a Vetőmagvizsgáló Állomás, 1880-ban az Országos Filoxéra Kísérleti Állomás (1890-től Állami Rovartani Állomás), valamint 1881-ben a Borvizsgáló Állomás (Országos Chémiai és Vegykísérleti Állomás) jött létre. 12 Ezen folyamatba illeszkedett bele a Magyar Ornithologiai Központ 1893-as alapítása is. 10 1872. évi XIX. tc. a kolozsvári magyar királyi tudományegyetem felállításáról és ideiglenes szervezéséről. 11 1912. évi XXXVI. tc. a debreczeni és a pozsonyi magyar királyi tudományegyetem felállításáról. 12 Gergely. 2005. 473. p. 9

Azonban nemcsak az állam, hanem a társadalom részéről is jelentős kezdeményezések és alapítások (pl. Természettudományi Társulat) történtek a különböző tudományágak fejlesztése érdekében, amelyről a következő alfejezetben szólunk. A művelődés korszerűsítéséhez azonban nem bizonyul elegendőnek a különböző intézmények megalakítása és támogatása, hanem annak népszerűsítésére, terjesztésére, az információk megfelelő áramlásának biztosítására is szükség van. Fejleszteni kellett a közlekedést, valamint a posta szolgáltatásait is. A közlekedés lehetőségei folyamatosan kibővültek, gondoljunk itt a vasút rohamos elterjedésére, Budapest közlekedésében végbement változásokra. Az utazás forradalma a távolsághoz való viszonyt is megváltoztatta. Az információáramlás lehetőségét bővítette az 1869-ben a posta által kézbesített levelezőlap bevezetése, a távíró, a telefon, a rádió megjelenése és tömeges elterjedése is. A dualizmus korában tapasztalt fejlődésnek az első világháború, valamint a trianoni békeszerződés vetett véget, de az 1920-as évek elejétől új kultúrpolitikai korszak kezdődött gróf Klebelsberg Kunó 13 nevével fémjelezve. Trianon után a megszilárdult Horthy-rendszernek elsősorban a politikai és a gazdasági feladatokat kellett megoldania, de e cél eléréshez elengedhetetlennek bizonyult a kultúra, ezen belül is a népművelés fejlesztése. Mint ismeretes a trianoni békeszerződés megkötése után Magyarországon össznemzeti érdekké vált a revíziós politika. E cél eléréséhez egyetlen eszköz maradt azaz a keresztény-nemzeti értékeket képviselő kultúra mivel ez volt az egyetlen olyan terület a korszakban, amely valamiféle mozgásszabadságot biztosította és megadta az alkotás, továbbgondolkodás lehetőségét. Mindemellett az új gazdaságpolitika sikerességéhez nagyban hozzájárult a kultúrpolitika is, mivel az ország munkaerejének képzettségétől függött a nemzet teljesítőképessége is. Mindent összevetve a Bethlenkormány kulturális célkitűzése közé elsősorban az analfabétizmus felszámolása tartozott, valamint olyan, idegen nyelveket beszélő szakemberek kinevelése, akik a gazdasági kérdéseket európai, valamint világviszonylatban is összefüggően képesek vizsgálni. 13 Klebelsberg Kunó (Magyarpécska, 1875. november 13. Bp., 1932. október 11.), kultórpolitikus, miniszter, az MTA tagja. A miniszterelnökségen fogalmazó, majd osztálytanácsos, 1910-től közigazgatási bíró, 1914-től vallás- és közoktatásügyi minisztériumi államtitkár. 1917-től a Hadigondozó Hivatal elnöke, majd a miniszterelnökség politikai államtitkára és Kolozsvár országgyűlési képviselője. 1919. febr.-ban Bethlen István gróffal együtt megszervezte a Nemzeti Egyesülés Pártját. 1921. dec. 3. 1922. jún. 16. között belügyminiszter, 1922. jún. 16. 1931. aug. 24. között vallás- és közoktatásügyi miniszter, a Magyar Történelmi Társulat és több társadalmi és tudományos egyesület elnöke volt. 10

A Bethlen-kormány kultúrpolitikájának irányelveit Kornis Gyula 14 foglalta össze. E szerint a magyar neveléspolitika fő feladatai a következők voltak: a nemzeti érzés pozitív ápolása, az ifjúság lelkének megvédése az internacionalizmus szelleme ellen, a nemzet intelligenciájának visszamagyarosítása, valamint az állásfoglalás a nemzeti politikai nevelés csak úgy lehet biztosítva, ha a keresztény vallásos érzület is áthatja. 15 Ezen szempontok alapján hozták meg döntéseiket mind Klebelsberg, mind Hóman Bálint 16 vallás- és közoktatásügyi miniszterek. Klebelsberg nevéhez egyrészt a népoktatás, másrészt a tudományos élet reformja kapcsolódik. A népoktatás célja egyrészt az alapfokú ismeretek átadása, valamint hazaszeretetre, nemzeti önbecsülésre való nevelés volt. A korábbi törvényekkel ellentétben Klebelsberg nemcsak előírta a tankötelezettséget, hanem állami támogatással az iskoláztatás feltételeit is megteremtette, azaz elindult a tanyai iskolák építése (1926. VII. tc. 17 ). Megváltozott a tananyag struktúrája is, nagyobb hangsúlyt kapott az alapfokú ismeretek mellett a magyar történelem és a földrajz is (Kárpátmedence földrajza), amelyek szintén a nemzeti önismeretet bővítette. A középfokú oktatás reformjáról az 1924. évi XI. tc. 18 rendelkezett. Ez alapján három iskolatípus jött létre: gimnázium, reálgimnázium és a reáliskola. A gimnázium elsősorban humán tárgyakra helyezett nagyobb hangsúlyt és a történelmi kultúrát közvetítette. A reálgimnázium főtengelyébe a latin, a modern nyelvek, valamint az irodalom került, a reáliskola ezen felül természettudományi képzésre is lehetőséget biztosított. A dualizmus idején hat egyetem létezett, a pesti, a kolozsvári, debreceni és pozsonyi Tudományegyetem, a Műegyetem, valamint a zágrábi. Trianon után a pozsonyi egyetemet Pécsre, a kolozsvárit Szegedre helyezték át az 1921. évi XXV. tc. 19 alapján, valamint a selmecbányai Bányászati és Erdészeti Főiskola Sopronba tette át a 14 Kornis Gulya(Vác, 1885. december 22. Bp., 1958. április 17.), filozófus, egyetemi tanár, kultúrpolitikus, az MTA tagja. 1927 1931 között a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium államtitkára, 1931 1939 között országgyűlési képviselő. A Magyar Pedagógiai Társaság elnöke, 1934-től a Kisfaludy Társaság tagja. 1944-ben letartóztatta a Gestapo, 1951-ben kitelepítették Poroszlóra. 15 Kornis. 1921. 21-22, 28. p. 16 Hóman Bálint (Bp., 1885. december 29. Vác, 1951. június 2.), történetíró, egyetemi tanár, kultúrpolitikus, az MTA tagja. 1915-ben az Egyetemi Könyvtár, 1922-ben az OSZK igazgatója, 1923-ban az MNM főigazgatója lett. 1925 1931 között a budapesti Tudományegyetem középkori magyar történelem tanára. Műveiben kezdetben a pozitivizmus, majd a szellemtörténet szemléletét és módszerét követte. 1932. okt. 2. 1938. máj. 13. között, majd majd 1939. febr. 16-tól 1942. júl. 3-ig vallás-és közoktatásügyi miniszter. 1946-ban a Népbíróság, mint háborús bűnöst életfogytig tartó börtönbüntetésre ítélte. 17 1926. évi VII. tc. a mezőgazdasági népesség érdekeit szolgáló népiskolák létesítéséről és fenntartásáról. 18 1924. évi XI. tc. a középiskolákról. 19 1925. évi XXV. tc. a kolozsvári és pozsonyi m. kir. tudományegyetem ideiglenes áthelyezéséről. 11

székhelyét. Azonban a Horthy-korszak alatt átfogó törvény a felsőoktatási intézmények létesítéséről és működési rendjükről nem született. Az 1920-as évek tudománypolitikájában kitüntetett helyet foglaltak el a társadalomtudományok, ezen belül is a történelemtudományi kutatások, amelyek elsősorban az újkor feltárására irányultak. Emellett témák szempontjából is igen meghatározónak bizonyult a természettudományi kutatások támogatása. Klebelsberg az 1926. január 3-8. között megrendezésre kerülő Természet-, orvos-, műszaki és mezőgazdaság-tudományi országos kongresszus megnyitóján három fő kutatási célt javasolt, úgymint orvosi, műszaki és mezőgazdasági tudomány. Már ekkor tervbe volt véve az Országos Természettudományi Tanács és Alap állami intézményként való felállítása, azonban erről csak az 1930. évi VI. tc. 20 rendelkezett. Feladata közé tartozott a szintén ekkor létrehozott, tudományos kutatásokat támogató alap megfelelő módon való szétosztása. A világgazdasági válság idején működése megtorpant, de alapvetően jelentős értékben járult hozzá a laboratóriumokban és az intézetekben folyó munkához (a biológiai kutatásokat 1930 1944 között 87 383, 56 pengővel támogatták). Klebelsberg népszövetségi kölcsönből és adományokból néhány kutatóintézetet is felállított. 1927-ben felépült a Tihanyi Biológiai Intézet, 1923-1926 között a Svábhegyi Csillagvizsgáló is. Hóman programjának alapját a nemzetnevelés igénye határozta meg, amely a nemzeti összefogás megteremtését célozta. Oktatáspolitikájának egyik legfontosabb intézkedése az 1934. évi. XI. tc. 21, amely létrehozta az egységes gimnáziumot, így a reálgimnázium és a reáliskola megszűnt. Az oktatás központjában vallásos, erkölcsös, nemzeti nevelés állt. Az egységes gimnázium műveltséganyagának gerincét a nemzetismeret alkotta, így a legfőbb tárgyak közé a magyar nyelv és irodalom, történelem, gazdasági és társadalmi ismeretek tartozott. A felsőoktatás színvonalán a világgazdasági válság hatásai erősen megmutatkoztak, ugyanis tanszékek szűntek meg, gazdasági szempontú összevonások történetek, valamint a hallgatók száma is nagymértékben lecsökkent. 20 1930. évi VI. tc. a természettudományok fejlesztése érdekében teendő intézkedésekről. 21 1934. évi XI. tc. a középiskoláról. 12

2.2. Magyarországi művelődési viszonyok A fejezet keretében a közoktatási intézkedések eredményeit, a társadalom által létrehozott természettudományi társaságokat, valamint az információáramlás lehetőségeit összegzem. Az 1868. évi népiskolai törvény meghozta az eredményét, ugyanis az intézkedéséneknek köszönhetően csökkent az analfabéták aránya. 1869-ben 13.798 népiskola állt fenn, amelyek száma 1910-re 16.455-re emelkedett. 22 Az elemi iskolába járó tanköteles tanulók aránya 1872-ben 75 %-t, míg 1910-ben 89 %-t tett ki. Azonban a hat éven felül írni-olvasni tudók aránya meglehetősen eltért ettől, ugyanis 1869-ben 36 %-t, 1910-ben 68 %-t mutatott. 23 Ha a két adatot összevetjük, akkor láthatjuk, hogy a tankötelesek körülbelül fele, majd harmada járt ténylegesen iskolába, viszont ha ezt az analfabétizmus visszaszorításának sikeressége szempontjából nézzük, akkor elmondhatjuk, hogy jelentős előrelépés történt. Számokban kifejezve az analfabétizmus a hat éven felüli lakosság körében 1869-ben 65 % körül mozgott, 1890-re 47 %-ra, majd 1910-re 33%-ra csökkent. 24 A középiskolai tanulók száma 1870 és 1913 között 35.000-ről 81.000-re emelkedett. 25 A felsőoktatásban résztvevők száma az 1850-es években kevesebb, mint 1000 főt tett ki, a felsősokú diplomával rendelkezők száma 40.000 fő alatt maradt. Azonban a századelőre a diplomások száma megduplázódott és az 1913/14-es tanévben körülbelül 17.000-en tanultak felsőoktatási intézményben. 26 A két világháború között további fejlődés mutatkozott. Az analfabétizmus aránya 33 %-ról 1920-ra 15 %-ra csökkent, azonban ez európai viszonylatban (1910-ben 10 % körül) még mindig magasnak mutatkozott. 27 Az 1930-as évekre ezt a 15 %-t sikerült 7 %-ra leszorítani. Az alsó fokú oktatásban a harmincas évek végén 17 %-kal több gyermek vett rész, mint az 1920-as évek közepén, ez azt jelentette, hogy közel egymillió diák vett részt az elemi oktatásban. 28 22 Balogh. 1996. 69. p. 23 Balogh. 1996. 69. p. 24 Romsics. 2005. 42. p. 25 Romsics. 2005. 42. p. 26 Romsics. 2005. 45. p. 27 Romsics. 2005. 175. p. 28 Romsics. 2005. 177. p. 13

Középiskolába a korosztály mintegy 10 %-a járt, míg a háború előtti években ez az arány 3 % körül mozgott. 29 A felsőoktatásban a hallgatók száma a világválságig nőtt, ekkor azonban a munkanélküli diplomások nagy száma miatt csökkent, majd növekedett (1930-ban 7000, 1938-ban 12.000 30 fő), így 1930-ban a hat éven felüli népesség 1,1 %- a, 1940-ben 1,2 %-a rendelkezett diplomával. 31 Az adatok alapján elmondható, hogy mind a dualizmus kori, mind a két világháború közötti oktatáspolitika által kitűzött célokat megvalósították, a hosszú folyamat eredményeként az analfabétizmus arányát az 1930-as évekre sikerült 7 %-ra visszaszorítani. Az alapot megteremtő elemi iskola után, egyre többen kerültek be a középfokú oktatási rendszerbe, valamint növekedett a diplomások száma is. Így egy jól képzett, felelősségteljesen gondolkodó réteg kapcsolódott be a XIX. század második felétől induló tudományos kutatásokba, teremtette meg annak intézményrendszerét, valamint igyekezett megismertetni a társadalommal az adott tudományterületet, annak céljait, eredményeit, életükre való hatását. Az előző fejezetben megemlítettük, az állam által létrehozott tudományos intézményeket, most azonban két egyesületről ejtünk szót, amely társadalmi kezdeményezésre jött létre, és igen meghatározó szerepet töltött be a magyar természettudomány fejlődésében és terjesztésében. A Magyar Természettudományi Társulat (MTT) Bugát Pál 32, az elméleti orvostan professzora kezdeményezésre alakult meg. Bene Ferenc 33 a pesti Tudományegyetem orvosi karának elnöke és az orvos sebészeti tanulmányok igazgatója 1841. május 29-31. között ülést szervezett a hazai orvosok és természetvizsgálók számára. Ezen ülésen a résztvevők létrehozták a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Vándorgyűlései elnevezésű intézményt, amelyről még szót ejtünk. Ezen ülés előtti napon Bugát bejelentette, hogy a természettudományok művelésére és terjesztésére külön társulatot kíván létrehozni. Kezdeményezéséhez már 29 Romsics. 2005. 180. p. 30 Berend T. 1972. 149. p. 31 Romsics. 2005. 183. p. 32 Bugát Pál (Gyöngyös, 1793. április 12. Pest, 1865. július 9.), orvos, egyetemi tanár, a MTA tagja. 1824 1849 között az elméleti orvostan tanára a pesti Tudományegyetemen, 1841 1843-ig az orvosi kar dékánja. Az Országos Honvédelmi Bizottmány 1848-ban országos főorvossá nevezte ki. Jelentős érdemeket szerzett a magyar orvosi műnyelv fejlesztése terén új szavak alkotásával, tankönyvek fordításával, írásával, orvosi műszótár szerkesztésével. 33 Bene Ferenc (Mindszent, 1775. október 12. Pest, 1858. július 2.), orvos, egyetemi tanár, az MTA tagja. 1799-től az elméleti orvostan előadója a pesti Tudományegyetemen, 1802 1813 között az elméleti orvostan, 1805 1816-ig az államorvostan tanára. 1806-ban pesti városi főorvos és a városi kórház igazgatója. A himlő elleni oltás bevezetése Magyarországon jelentős mértékben az ő nevéhez fűződik. 14

ekkor 134 fő csatlakozott. Alakuló ülésüket 1841. június 13-án tartották meg Kubinyi Ágoston elnöklete alatt. Az egyesület alapszabályait tekintve lényegében akadémiai jellegű intézményként működött, a tagokat ajánlásra vették fel, akiknek székfoglaló előadást is tartaniuk kellett, szakosztályokat alapítottak, pályázatokat írtak ki, illetve természettudományi gyűjtemény kialakítását is megkezdték. Országos egyesületnek István nádor közreműködésével 1843 júniusában fogadta el a Helytartótanács, és megkapta a Királyi Magyar Természettudományi Társulat elnevezést. Mindezek szükségességét az indokolta, hogy a MTA a természettudományok művelésére kevesebb hangsúlyt fektetetett, a társadalomtudományokkal ellentétben. A tudományos ismeretek terjesztése elképzelhetetlen volt megfelelő folyóirat nélkül. 1868-ban Szily Kálmán 34 titkár kapott megbízást a Természettudományi Közlöny című havi szakfolyóirat szerkesztésre, amelynek első száma 1869. január 8-án jelent meg. A lap rendszeresen tudósított a legfontosabb tudományos eredményekről, felhívta a figyelmet a kutatások gyakorlati alkalmazásának lehetőségeire, foglalkozott a természetvédelem kérdéseivel is. A Közlöny megjelenése után a MTT taglétszáma ugrásszerűen megnőtt; 1868-ban néhány száz főről, 1880-ra 5.000-re, 1920-ra 20.000-re emelkedett. A MTT által szervezett előadások, valamint a Közlöny publikálási lehetőséget biztosított az ornitológia tudományágának is, amely ekkor még közel sem rendelkezett intézményi keretekkel. A Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Vándorgyűlései szintén 1841-ben alakult meg, mint ahogy azt feljebb említettük. Az intézmény igazi jelentősége abban állt, hogy üléseiket mindig más helyszínen tartották meg, ezáltal lehetőség nyílt egy-egy terület sajátosságaival alaposabban foglakozni, megismerni azt, valamint a közvélemény figyelmét arra irányítani. 1841 és 1914 között 37 alkalommal tartottak vándorgyűlést többek között Pesten, Pécsett, Kolozsvárott, Pozsonyban, Sopronban, Győrött, Szegeden, Nagyváradon. E két intézmény mellett az 1859. november 23-án gróf Mikó Imre 35 kezdeményezésre alakult meg az Erdélyi Múzeum-Egyesület, amely hatalmas szerepet 34 Szily Kálmán (Izsák, 1838. június 29. Budapest, 1924. július 24.) fizikus, nyelvész, műegyetemi tanár, 1889-1905: MTA főtitkára, 1905: MTA főkönyvtárnoka, 1890-1905: Akadémiai Értesítő elindítója. Műegyetem első rektora 1872-től, 1869: Természettudományi Közlöny elindítója és szerkesztője 1898-ig, Természettudományi Társulat főtitkára, 1880-tól a Társulat elnöke. 1905: Magyar Nyelvtudományi Társaság megalapítója. 1894: tiszteletbeli bölcsészdoktor, 1917: tiszteletbeli műszaki doktor. 35 Gróf Mikó Imre (Zabola, 1805. szeptember 4. Kolozsvár. 1876. szeptember 16.), művelődéspolitikus, miniszter, történetíró, az MTA tagja.1867. febr. 20. 1870. ápr. 21. között közmunka- és közlekedésügyi miniszter volt. 1844-ben megalapította az Erdélyi Magyar Gazdasági Egyesületet,a Magyar Történelmi 15

játszott a természettudományos élet fellendülésében az 1872-ben alakult kolozsvári egyetemmel egyetemben, előadásokat szerveztek, segítették a tudományos kutatatást, és évkönyvükben publikálási felületetet is biztosítottak. A tudományok széles körben való elterjesztéséhez nemcsak a sajtó fejlődése volt elengedhetetlen, hanem az információáramlás különböző csatornáinak és lehetőségeinek emelkedése is. A sajtó rohamos fejlődésnek indult nemcsak a kiadás, hanem az olvasottság tekintetében is, amely természetesen az oktatás reformjainak volt köszönhető. 1892-ben 734, 1913-ban már csaknem 2000 sajtótermék jelent meg, a példányszám, pedig 1868 és 1914 között évi 13 millióról 250 millióra emelkedett. 36 A korszakban új hírközlési módok váltak elterjedté, így a távíró, a telefon, a rádió és a film. Az ország első vezetékes távíróvonalát 1847. december 27-én Bécs és Pozsony között helyezték üzembe 37, majd a szabadságharc után tovább épült, 1853-ban, pedig Erdélyt is bekapcsolták a hálózatba, 1867-ben a távíróhálózat 17.000 km, 1914- ben már 170.000 km volt 38. A telefon magyarországi elterjesztése a Puskás testvérek nevéhez fűződik, az első telefonközpontot 1881. május 1-jén nyitották meg Budapesten, a világon negyedikként. Az 1880-as években sorra épültek ki a vonalak és központok többek között Pozsonyban és Temesvárott; a második világháború előtt csaknem 140.000 távbeszélő állomás állt fenn. 39 Szintén Puskás Tivadar ötlete alapján valósult meg 1893-ban a Telefonhírmondó, az 1925. december 1-jén létrejött rádió elődje. A rádió először a középréteg körében terjedt, majd az 1930-as évek végétől, a néprádió megjelenésével kezdett a munkások és a parasztok körében is tért hódított. A mozgófilm Magyarországon a Millennium évétől kezdett meghatározóvá válni, ettől kezdve számos mozgóképfelvétel és játékfilm is készült, amelyek a századforduló után egyre szélesebb körben elterjedő mozikban kerültek bemutatásra. Nemcsak az információáramlás, hanem a közlekedés forradalma is jelentős változásokat hozott. A vasút megjelenése az élet minden területén fordulópontot jelentett, mivel a közlekedés idejét jelentősen lerövidítve módosította a távolsághoz való viszonyt is, ezáltal megváltoztatta az utazási szokásokat, átalakítva ezzel az emberek Társulat egyik megalapítója, 1867-től haláláig elnöke volt. Közreműködésével hozta létre az állam 1872- ben a kolozsvári Tudományegyetemet. 36 Romsics. 2005. 98. p. 37 Kósa. 2006. 400. p. 38 Romsics. 2005. 28. p. 39 Kósa. 2006. 499. p. 16

szokásos napirendjét is. A vasútépítést eleinte gazdasági szempontok vezették, így az első vasútvonal (1846: Pest Vác) kiépülése után a Bécs Pest Szeged Temesvár vonalat építették ki a gabonatermelés, a Bécs Pest Szolnok Debrecen vonalat, pedig az állattenyésztés kereskedelmének fellendítése céljából. 40 Eleinte magáncégek vállalkozásaiból, majd Baross Gábor 41 minisztersége alatt az állam által támogatott építkezések következtében a vasútvonalak hossza 2285 km 2 -ről (1867) 22.000 km 2 -re (1913) emelkedett, azonban a hálózat 61,5 %-a Trianon következtében elveszett. A menetidő az évek során folyamatosan csökkent, a kocsik komfortszintje és a járatok száma viszont emelkedett. Az autó az 1920-as években még luxuscikknek számított, azonban az 1930-as évektől egyre elterjedtebbé vált, ez összefüggött az utak minőségi javulásával is. A gépkocsiforgalomra alkalmas első közlekedési utat 1935-ben adták át Budapest és Szeged között, majd a balatoni út is elkészült. 42 A XIX. század végén megjelenő, majd a XX. században elterjedté vált technikai újítások nemcsak a mindennapi életet változtatták meg, hanem a különböző tudományágak kutatásában és eredményeik elterjesztésében is jelentős szerepet játszottak. Az ornitológiai kutatás esetében például a vasúti közlekedés adta lehetőségek nagyban hozzájárultak a madárvonulás-kutatáshoz, valamint az egyes kongresszusokon való részvételt is megkönnyítette. 40 Berend T. 1972. 32. p. 41 Baross Gábor (Pruzsina, 1848. július 6. Bp., 1892. május 9.), gazdaságpolitikus, a korszerű magyar kereskedelem és közlekedés megalapítója, miniszter. 1883-tól közlekedési államtitkár, 1886. dec. 29-től 1889. jún. 15-ig közmunka- és közlekedésügyi, ezután 1892. máj. 8-ig kereskedelemügyi miniszter. Nevéhez fűződik a vasútvonalak nagy részének államosítása, a vasúti hálózat további fejlesztése, a vagonés mozdonypark jelentős növelése, a vasúti ún. zónadíjszabás megalkotása, amellyel leszállította a hosszú távok és a távoli államok forgalmának személyi viteldíjait. A teheráru-díjszabás új kialakításával a mezőgazdasági termékek versenyképességét, a kereskedelem és az iparfejlesztés érdekeit nagymértékben szolgálta. Kiépítette Fiume kikötőjét, fejlesztette a dunai hajózást, a magyar tengerhajózást, megalkotta az első modern úttörvényt. Megalapította a Postatakarékpénztárat, egyesítette a postát és távirdát. 42 Kósa. 2006. 499. p. 17

3. Ornitológiai kutatás története a kezdetektől 1893-ig 3.1. Nemzetközi kitekintés Az ornitológiai kutatás vezéralakjának Linnét 43 tekintjük, aki megfogalmazta a modern tudományos rendszerezés alapelveit, kategóriáit. Madártani szempontból nagyjelentőségű az 1758-ban megjelent Systema Naturalae 44 munkájának tízedik kiadása, amely rendszerbe sorolja a madarakat és pontos meghatározásokat ad azokról. Linné által alkotott rendszert elsőként Brisson 45 alkalmazta hatkötetes művében, amelyben ezerötszáz madárfajt ismertetett. A Systema Naturalae tizenharmadik kiadásában Linné már kettőezer hétszáz fajt ír le. A rendszerezésben igen nagy előrelépést jelentett, hogy George Cuvier 46 természettudós bevezette a család elemét a rendszertanba. Charles Darwin 47 evolúció elmélete nyomán az addigi mesterséges rendszerek helyett, a kutatók egy leszármazáson alapuló struktúra megalkotásán dolgoztak. Céljuk a madárvilág törzsfájának megalkotása volt. A többirányú kutatások után a madarak akkor használatos rendszertanát Gadow alkotta meg. Az első, alapvető madárfaj meghatározó könyv Naumann 48, 1822-1844 között megjelent tizenkét kötetes munkája volt Naturgeschichte der Vögel Deutschlands címmel, amelyben az egyes madárfajokat részletekbe menően ismerteti és ábrázolja. 43 Carl von Linné (Rashult, 1707. május 23. Hammarby, 1778. január 10.) svéd természettudós. Orvos, botanikus. Kidolgozta a modern tudományos rendszerezés alapelveit, kategóriáit, a nevezéktant. Fő műve a Systema Naturalae először 1735-ben jelent meg. A munka első magyar ismertetését 1777-ben Benkő József (1740-1814; református lelkész, botanikus, történetíró) Transsylvania című művének egyik lábjegyzetében leljük fel. Magyarországon Kitaibel Pál és Diószegi Sámuel volt a követője. In: Váczy Kálmán: Carl Linné, a természet rendezője. Kolozsvár, 1997. 44 Schenk. 1931. 9. p. 45 Mathurin Jacques Brisson (1723. április 30. 1806. június 23.) francia zoológus, természettudós. A Francia Tudományos Akadémia tagja. Legfontosabb munkája a Pesanteur Spécifique des Corps (1787). 46 Georges Cuvier (Montbeliard, 1769. augusztus 23. Párizs, 1832. május 13.) francia zoológus, őslénykutató, természettudós, egyetemi tanár, a Francia Tudományos Akadémia tagja, titkára. Az összehasonlító anatómia jelentős kutatója. 47 Charles Robert Darwin (Shrewsbury, 1809. február 12. Downe, 1882. április 19.) angol természettudós, az evolúció elmélet kidolgozója, amelyet először 1855-ben cikkében publikált, majd 1859-ben megjelent a Fajok eredete (On the Origin of Species by Means of Natural Selection, or the Preservation of favoured races in the struggle for life). 48 Johann Fridrcih Naumann (1780 1857) német ornitológus. Fő műve, amelyet édesapjával közösen kezdtek el írni a Naturgeschichte der Vögel Mitteleuropas. 18

Hasonló alapvető leíró madártani munka Dresser 49 History of the Birds of Europe című kilenckötetes műve, amely 1871-1896 között jelent meg. Brehm 50 indította meg a XIX. század végétől folyó, madártani kutatásokat domináló, a földrajzi alfajokra vonatkozó vizsgálatokat, amelyek többek között a madarak közti apróbb különbségekre is felhívták a figyelmet. Legjelentősebb műve, amelyben a madárvilág tanulmányozása is helyt kapott, az a 1863-1869 között megjelenő Az állatok világa volt. Magyarországon számos természettudós közreműködésével 1901-1907 között jelent meg először, majd az 1920-as években gróf Klebersberg Kunó előszavával. 51 A legkorábbi madártani folyóirat Németországban látott napvilágot 1846-1849 között a Rhea, majd a Naumannia 1849-1858 között, 1853-tól, pedig a Journal für Ornithologie. Németország mellett Angliában foglalkoztak intenzív módon a madártannal. Itt 1859-ben jelent meg az The Ibis című szakmai folyóirat, mely az amerikai The Auk című lappal egyetemben a legnívósabb szakmai lap volt. 52 Nemzetközi szinten a madártankutatás már a XVIII. század legelején elkezdődött, mégpedig az angolok részéről, Derham jelentette meg első tanulmányát 1708-ban 53, majd egy orosz kutató, Lerche folytatta a sort, és a finn Leche után Linné 1755-ben 54 ismertette eredményeit. Franciaországban 1754-ben kezdődtek meg a megfigyelések, 1760-ban Svájcban, 1764-ban Németországban. Mannheimben 1780- ban megalakult a Societas Meteorologica Palatina nevű, nemzetközi szinten működő egyesület, amelytől a legrégibb ausztriai, belgiumi, oroszországi, norvégiai adatok származtak. 55 A következő jelentős lépést az utrechti meteorológiai társaság 56 1867-es megalapítása jelentette, amely szintén madár-megfigyelési adatokat szolgáltatott. 1876-49 Henry Eeles Dresser (1838. május 9. 1915. november 28.) angol üzletember és ornitológus. Utazásai során (Európa, Amerika) hatalmas madár és madártojás, valamint bőr gyűjteményt hozott létre. Tagja és titkára volt a British Ornithologists Union-nak, a londoni Zoologist Societies-nek, és az American Ornithologists Union-nak. 50 Alfred Edmund Brehm (Unterrentendorf, ma Renthendorf, 1829. február 2. Türingia, 1884. november 11.) német természettudós, zoológus, utazó, író. 1853: a német ornitológiai társaság megalapítása; 1863 1866: hamburgi állatkert igazgatója, 1867 1874: berlini Aquarium létrehozója és igazgatója. Útjai: Egyiptom, Szudán, Núbia, Spanyolország, Norvégia, Abbesszinia. Leghíresebb munkája Az állatok világa 1863 1869. 51 Pontos kiadási év nem ismert. 52 Megjelenik 1884-től az Ameican Ornithologists Union kiadásában. 53 Philosophical Transactions. London. 1708. 54 Linné első megfigyelő hálózatát 1750-ben hozta létre, ennek adatai kerültek nyilvánosságra 1755-ben (Amonenitates Academicae) 55 Ephemerides Soc. Met. Pal. Mannheim 1780-1792. 56 Nederlandsch Met. Yarboek. Utrecht 1867. 19

ban Rudolf trónörökös védnöksége alatt Bécsben alakult meg egy ornitológiai társulat 57, amely 1882-ben létrehozta az osztrák-magyar megfigyelő-hálózatot, amelynek eredményeit a társulat közlönyében publikálták. Láthattuk, hogy az ornitológiával elsőként az angolok és a németek foglalkoztak behatóbban, jelentették meg tanulmányaikat a madármegfigyeléseikről. A tudományág fejlődésében Linné rendszere, majd Darwin evolúció elmélete jelentette a fordulópontot, mivel ekkor indultak meg azok a kutatások, megfigyelések, amelyek alapján elkészülhettek az alapvető összefoglaló munkák (Dresser, Naumann, Brehm). 3.2. Magyarországi madártankutatás A magyar ornitológiai kutatást három korszakra oszthatjuk, úgymint az úttörők kora, amely 1830-ig tartott, a második az alapítók kora, amely Petényi János Salamon 58 fellépéstől 1891-ig tartott, ettől kezdve a fejlődés időszaka kezdődött 59. Az úttörők korszakából elsőként Magyar László, Nagy Lajos király solymásza említhető, aki latinul írta meg solymászati munkáját, amely azonban nem maradt fenn. Az első meglehetősen kezdetleges kézikönyvet Miskolczy Gáspár 60 adta ki 1702-ben Egy jeles vadkert címmel. 1721-ben már több kiadás után jelent meg zombori Lippay György 61 Calendarium oeconomicum perpetuum című műve, amelyben a szerző bizonyos mezőgazdasági munkákat egyes vándormadarak érkezésével kapcsolt össze. 62 Az első munka, amely rendszerezetten sorolja fel a levegőben repeső állatokat, szám szerint 35-t, az Apácai Csere János Enciklopédiája volt. Közel száz év elteltével Gróf Marsigli Alajos 63 ezredes 1727-ben megjelent munkájában mely a Duna és Tisza 57 Természettudományi Közlöny. 1888. 55. p. 58 Petényi Salamon János (Abelova, 1799. július 30. Pest, 1855. október 5.) zoológus, a magyar ornitológia megalapítója, MTA tagja, evangélikus lelkész. 1834 től a Magyar Nemzeti Múzeum állattárának konzervátora, rendezte a madártani gyűjteményt, emellett halkutatással is foglalkozott. 59 A szakdolgozat tényleges tárgyát képezi. 60 Miskolczy Gáspár (1628-1691) református lelkész. 61 Zombori Lippay György (Pozsony, 1600. Nagyszombat 1663. január 30.) esztergomi érsek, alkimista. 1625-től esztergomi kanonok, 1627-ben tornai főesperes, 1631-ben pécsi, 1632-től veszprémi, 1637-től egri püspök, 1642-től esztergomi érsek. A nagyszombati egyetem jogi karának egyik alapítója, 1649-ben országos papneveldét létesített. Az ellenreformáció vezéralakja, Habsburgok híve, de a Wesselényi-féle összeesküvésben részt vett. Pozsonyi kertjében kiterjedt zöldség-, növény- és dísznövénytermesztés folyt; három magyar nyelvű kertészeti könyvet írt. 62 Schenk: A madárvonulás kísérleti vizsgálata és eredményei. IN: Természettudományi Közlöny 1909. 63 Gróf Luigi Ferdinando Marsigli (Bologna, 1658. július 10. Padova, 1730. november 1.) olasz természettudós, földrajzi író, tábornok az osztrák hadseregben. Buda ostromáról térképeket készített, amely jelentős forrás. Az 1699-ben megkötött karlócai béke után I. Lipót császár megbízta a határvonalak 20