Életműdíjra érdemesítette egy amerikai cég hazai leányvállalata dr. Csíbor Istvánt, a Szekszárdi Növény Zrt. vezérigazgatóját, a mezőgazdaság érdekében végzett tevékenységéért. Ugyanebben a díjban részesült Kálazy Endre, a bábolnai hibridüzem egykori vezetője, aki később a Hódmezőgazda Zrt.-nél vezette a vetőmagágazatot. A díjat rangos ünnepség keretében adta át Szanyi István, a Dekalb cég hazai képviseletének vezetője. Részeltek a laudációból: A DEKALB életműdíj átadására immár második éve kerül sor, a cég így szeretné megköszönni azon kollégák munkásságát, akiknek áldozatos munkája jelentősen hozzájárult a mai eredményeink eléréséhez. Az idei év több évforduló miatt is fontos volt a DEKALB számára, hiszen a márka most ünnepli megalapításának századik évfordulóját. Dr. Csíbor István a rá jellemző szerénységgel és szakmaisággal folyamatosan hozzájárult a Sorsfordító sorsformáló program keretében több száz agrárszakember eredményes munkájához, és sok fiatal számára igyekezett munkalehetőséget is biztosítani. A DEKALB márkához hasonlóan ő is egy innovatív és vevőorientált céget álmodott, mely tanácsadással és szolgáltatásokkal hozzájárul partnereinek sikerességéhez. Megalapította a Szekszárdi Növényvédő Kft.-t és kezdetben növényvédőszer-forgalmazással foglalkozott, majd széles látókörének köszönhetően felismerte a világban zajló folyamatokon keresztül, hogy a növényvédő szer és a vetőmag egymástól elválaszthatatlan egységet fog képezni a jövő mezőgazdaságában és 2001-ben vetőmag-forgalmazásba kezdett. Erre az időre egy elhivatott és jól összeszokott csapatot sikerült kialakítania maga körül. Ezzel a csapattal a régió meghatározó kereskedőjévé vált. A növényvédőszer- és vetőmag-forgalmazás mellett kiemelt figyelmet fordít a szakmaiságra, az Agrofórum alapítójaként a mai napig egy színvonalas mezőgazdasági szaklap kerül a közreműködésével a magyar agrárszakemberek kezébe; ötletgazdája és kivitelezője a Termény Kerekasztal (TERKA) megbeszéléseknek, mellyel a partnerkörében a piaci információk egymás közötti áramlását segíti elő, folyamatos kitekintést adva a világ gazdaságának, agrárgazdaságának folyamataira. Ezen gondolatokkal kívánom neki, hogy az általa megalapított cége a DEKALB márkához hasonlóan elérje a száz éves kort és kívánok további sikereket! nem a harcra kell koncentrálni, hanem a lehetőségeket kell megkeresni és kihasználni Beszélgetés dr. Csíbor Istvánnal, a Szekszárdi Növény Zrt. vezérigazgatójával, az Agrofórum alapítójával A fentebb bemutatott életműdíj átadás kapcsán végre sikerül megszólaltatnunk az ünnepeltet. Nem volt könnyű. Gondolhatják olvasóink, hogy na, ezek a firkászok majd jól kifényezik a Csíbor Pistát. Hát majd meglátjuk?! (Próbálunk reálisak maradni.) Egy azonban biztos, hogy több alkalommal szerettük volna puskavégre kapni, vagyis megszólaltatni, hogy meséljen magáról, hiszen egy-egy élettörténet annyi változatossággal, buktatókkal, sikerekkel fűszerezett, hogy akár tanulságul is szolgálhat az ifjabb nemzedék számára pláne az Övé. Dr. Csíbor István is elkezdte valahol, valamikor, és eljutott valahová, ahová a képességei, a szorgalma, a szakmaszeretete, a hite juttatta. (Mondhatják, hogy kezdődik a tömjénezés, pedig még csak a füstölőt melegítjük.) Nagyzási hóbortjára jellemző, hogy nem használja a doktori címet, csak ha valamiért muszáj, vezérigazgató helyett igazgatóként ír alá, és ha valamilyen érdemleges cselekedetét elismerik, vagy megköszönik, mindig ez a sztereotip válasza: A dolgozó népet szolgálom!. Mindezek előrebocsátása után lássuk az életutat! Ki gondolná, hogy dr. Csíbor István a Szekszárdi Növény Zrt. vezérigazgatója Békésben született, ha jól emlékszem, a tanyavilágban. Ez valóban így volt 1944-ben születtem és a Klébersberg alapította tanyasi iskolákba jártam, kettőbe is. Egy időben? Olyan jó tanuló voltál? Á dehogy. Elköltöztünk, de tény, hogy ezzel az indítással kerültem a gimnáziumba. A szüleid jobb sorsot szántak neked a magukénál? Reálisan ítélték meg a helyzetet. Ezzel a termettel nem nagyon láttak al- 68 2012. február
kalmasnak a paraszti munkára, iparos sem lettem, mert ahhoz meg ügyetlen voltam, így azután úgy döntöttek: Több hasznát vesszük a gyereknek, ha tanul, hátha az sikerül neki. Egyszer azt mesélted, hogy eleinte a gimnázium nem nagyon ment, úgy hogy némi korrepetálásra szorultál. Hát az úgy volt, hogy negyedévkor mentem először haza a kollégiumból. Édesapám megkérdezte: Na, hogy megy a tanulás? Megyeget, megyeget mondtam. Tovább nem részleteztük, de jobb is volt, mert akkor éppen hét egyesem volt. Nem kis teljesítmény! Így igaz, de ne részletezzük. A lényeg, hogy a kollégium tapasztalt igazgatója látta, hogy valami nincs rendben nálam és felsősöket bízott meg, hogy korrepetáljanak, ami abból állt, hogy azt mondták: ha egyest hozok, megvernek. Ez olyan motiváció volt, ami arra késztetett, hogy rendesen felkészüljek az órákra, így azután félévkor négyes, év végére jeles lettem. Így sikerült megkapaszkodnom a gimnáziumban. Ez nem azért volt nagy dolog, mert én csináltam, hanem azért, mert, akik a tanyasi iskolákból jöttek, azok rendre kiestek a gimnáziumból. Gimnazistaként voltak már elképzeléseid a jövődről? Mindig is a mezőgazdaság érdekelt. Az otthoni indíttatás ebbe az irányba terelte az elképzeléseimet, öntöző mérnök szerettem volna lenni. Mert, hogy mindig a víz az úr? Ez így van, de nem ez vezetett, sokkal inkább az, hogy ebben óriási lehetőségeket láttam, mint ahogy most is. De a dolgok másként alakultak. Végül is Gödöllőn végeztem az Agrártudományi Egyetemen. Ekkor jön az igazi tétovázás: van egy diploma a kezemben, de merre menjek? Ebben is szerencsés voltam, szerettem volna ugyan az egyetemi évek alatt társadalmi ösztöndíjat kötni, de nem sikerült. Akadt viszont egy hely itt Tolnában, Fácánkerten, a Növényvédő Állomáson, ahová a növényvédelmi szolgálat keresett egy embert. Bevállaltad. Igen és ráadásul olyan szerencsém volt, hogy egyéni munkálkodásom jutalmául az akkori igazgató, Nagy Elemér, beiskolázott egy gyomos tanfolyamra Ujvárosi Miklós bácsi mellé. Ez a tanfolyam olyan ismereteket adott, amelyeket azóta sem tudtam elfelejteni. Meddig tartott ez az ideális állapot? Ezerkilencszáznyolcvanig. És ekkor következett a KSZE. Mutatok egy könyvet: Emlékképek a magyar fajtakísérletezés történetéből. Itt van egy fénykép: 1982. Kaposvár. A fényképen a búza fajtakísérleteket szemléli a Fajtaminősítő Tanács Növénytermesztési Bizottsága. A kép szélén egy fiatalember: Csíbor István. Te is a főnöködet, Lakatos Csabát helyettesítetted, én is: Szerafin Jenőt. Ez volt az első találkozásunk. Harminc éve. Nagy emberek közé kerültem. Ekkor már a KSZE-ben dolgoztál, a három nagy rendszer egyikében. Prosperáló időszak volt? Szívesen emlékszem vissza azokra az évekre. Lakatos Csaba az alapító igazgató gépészmérnökként jól szervezett, jól felépített céget hozott létre, amelyben nagymértékű szabadságot adott a munkatársainak a munka terén. figyelmébe ajánljuk Ez rád is jellemző. Tőle tanultad? Csabától sokat lehetett tanulni. Kiváló vezető volt. Kiváló partneri kapcsolatokat épített ki, zömében dunántúli nagygazdaságokkal. Nagyon sok gyakorlati tapasztalatot tudtunk elsajátítani a bemutatókon, szakmai tanácskozásokon. Ezek nagyon hasznos évek voltak. Az ember rádöbbent, hogy a mezőgazdaság olyan, hogy évente egyszer lehet vetni, betakarítani és tévedni is. Egy életpálya során negyven, jó esetben ötven alkalommal van olyan szerencséje egy gazdának, hogy ennek a szépségeit és tévedéseit is átélheti. Egy iparos embernek más a helyzete, ha elront valamit, készít helyette másikat. A mezőgazdaság az egészen más, a tévedésért nagy árat kell fizetni. Visszakanyarodva KSZE-hez. Lehetett 1994. Már nem emlékszem pontosan. A Martonvásár melletti Miklós pusztán volt egy szakmai tanácskozás. Egymás mellett ültünk. Az ebédnél előhoztad a KSZE-t. Nem úgy mennek a dolgok mondtad, ami jóra vezet. Kérdőleg néztem rád. Lehet, hogy kilépek és megpróbálok saját lábra állni. Egy növényvédőszer-forgalmazó céget alapítanék. Mit szólsz hozzá? Mit szólhattam volna? Nem is igen értettem a történetet. Nem volt könnyű döntés, de valahogy megéreztem azt, ami később be is következett. A KSZE egy nem egészen átgondolt döntés, és a partnerek pillanatnyi érdekeinek áldozata lett. Erről inkább nem mondanék többet. A lényeg, hogy időben sikerült új lehetőségeket találnom és az Agrofórumot is kimenteni a süllyedő hajóról. Látni lehetett, hogy a KSZE olyan pályára állt, ami már nem volt vállalható. Akkor döntöttem úgy, hogy megpróbálom önállóan. Nagy kihívás volt. Hogy született az Agrofórum, hogy azért a lapalapításról is beszéljünk. 1989-ben egy hónapot tölthettem az USA-ban, és onnan jött az ötlet. Ott találkoztam ilyen típusú szaklapokkal. Magyarországon akkor volt a Magyar Mezőgazdaság, a Kertészet és Szőlészet mint hetilapok, a maguk általánosan elismert helyén, a piacon, és volt két tudományos jellegű lap a Növénytermelés és a Növényvédelem. A kettő között éreztem egy olyan rést, amely a termelőket gyakorlati tanácsokkal, információkkal láthatja el, és gondoltam, erre érdemes lenne létrehozni egy havi lapot. És bejött. Egyszerűen, igényesen, szakszerűen mottóval indítottuk el 1990. február 16-án az Agrofórumot, mint a KSZE lapját, amely mint utólag bebizonyosodott, a szakmát erősítő lappá fejlődött. Az indulás persze nem volt egyszerű. Lakatos Csaba akitől sokat lehetett tanulni rábólintott: indítsátok el, 2012. február 69
ha akarjátok, de úgysem lesz belőle semmi. Tudta, hogy ez engem inspirál, hogy csak azért is megmutatom. Princzinger Gábor munkatársamra bíztam a szerkesztést, aki ezt kiválóan végezte a belső és külső munkatársak, szerzők bevonásával. Megalapítottad a Növényvédő Kft.-t, 1995-ben és ezzel önállósítottad magad. Milyen filozófia mentén építetted fel a céget? Abban az időben az idősebbek még emlékezhetnek rá a nagykereskedők monopol helyzetükből adódóan, kegyeskedtek kiszolgálni a termelő üzemeket. Mi másként gondolkodtunk: megkerestük a termelőket, felmértük az igényeiket, és házhoz szállítottuk a portékát. Nálunk egy váratlan igény esetén sem lehetett olyan válasz, hogy nincs és ez ma is így van. Mi visszakérdezünk: mikorra kell és mennyi? Mert Mert a vevő a Király. Ezt nem egyszer hallottuk tőled. Ez az egyik magyarázata, hogy talpon maradtunk, a másik, hogy mindig pontosan és időben szállítunk. De visszatérve a kezdetekhez: Pintér János, a PM sajnos korán elhunyt főosztályvezetője megkérdezte egyszer: És ti ezt jól megszámoltátok? (Mármint, hogy meg lehet-e élni belőle.) Rávágtam, hogy igen, és biztatóan néztem rá. Azt már nem tettem hozzá, hogy megszámoltuk ugyan, de ennek az lett a vége, hogy ez az életbe nem lesz nyereséges. Végül mégiscsak jól számoltál. A szolgáltatásunk minőségével nyertük meg a csatát. A házhozszállítás abban az időben ismeretlen fogalom volt. Ezzel tudtunk nyerni, meg persze a gyártókkal korábban kialakított jó kapcsolataink révén. A banki kapcsolataim is jók voltak, így hitelhez is jutottunk. Az első évben három fővel indultunk hatmillió forint eredménnyel zártunk. Mi lett a KSZE-vel? A KSZE egy szerencsétlen tőzsdei ügyletbe bonyolódott és végül is megbukott. Mikor? Ezerkilencszázkilencvenhat nyarán. Akkor ti párhuzamosan dolgoztatok egymás mellett? Majdnem két évig. Látnoki képességeid vannak? Hogy lehetett ezt a bukást előre megérezni? Szerencse kellett hozzá és talán némi bátorság is. Igen, de a biztosnak látszót otthagyni és egy teljesen bizonytalanba belevágni?! Mondom, bátorság kellett hozzá. Van egy közmondás: Bátraké a szerencse. Ezen kívül kellett a már említett kapcsolati tőke is. A KSZE jó partneri kört épített ki. Nagyon sok prosperáló nagygazdasággal voltunk kapcsolatban. Elsőként őket kerestem meg. És ezt, hogy viselte a KSZE vezetése? Hogy finom legyek, nem vették jó néven, de a verseny szabad volt. Akkor még nem annyira az árak döntöttek, mint most, hanem a gyors és pontos kiszolgálás. Ebben jobbak voltunk. Ezt a filozófiát egy Etikai kódexbe is foglaltad. (Olvasóink tájékoztatásául: Egy vaskos könyv helyett képzeljenek el egy A/4-es lapnak a felét, amelyre a következő van írva: A cég munkatársai a Vevőkkel mindig legyenek Készségesek, Udvariasak és Korrektek. A második kötet a munkatársak egymás közötti viszonyát hivatott szabályozni: Lásd az első kötetet.) Úgy gondolom, hogy ez a világ legrövidebb etikai kódexe és fennállásunk óta jellemzően jól szabályozza üzleti életünket és csapaton belüli viszonyainkat. Nem egyszer tapasztaljuk, hogy felülbírálva a helyesírási szabályzatot, a partner, a termelő szavakat nemcsak nagybetűvel írod, hanem szinte úgy is mondod ki Igen, ez abból is fakad, hogy Magyarországon csak a 90-es években kezdődtek az igazi piaci folyamatok. Nincsen olyan mély hagyománya a kereskedelmi kultúrának, mint a tőlünk nyugatabbra fekvő országokban. Egy németországi tanulmányúton megkérdeztem egy termelőt, hogy kinél vásárol? Megnevezte a nálunk is jól ismert, nagy céget. És miért vásárol ott? Mert a nagyapám is itt vásárolt. Nálam a nagyapám talán a Futuránál vásárolt, apám mondjuk az Agrokernél, a mostani generáció itt pedig egy harmadik cégnevet mondhatnék. Sok átalakuláson ment át az ország, ahhoz, hogy egy érett kereskedelmi kultúra kifejlődjön. Ez nagyon fontos! Az esetek többségében azonban nem ezzel a mentalitással találkozunk. Mert fordítva nézik a világot. Bármely cég szervezeti felépítését megnézitek, mit láttok? Legfelül valamilyen vezető: testület, vagy elnök, igazgató stb., alatta a többi és egyre kisebb rangú vezetők, és végül azok a munkatársak, akik az ügyfelekkel, vevőkkel közvetlenül találkoznak. Mi ezt másként rajzoljuk fel: legfelül vannak az értékesítő munkatársak és a raktárosok, mivel ők vannak közvetlen kapcsolatban a Vevővel. Az ő stílusukon, munkájukon keresztül mérlegeli a vevő a mi munkánkat is. Nyilván, mivel ők találkoznak elsőként a királlyal. Így van. Csak utánuk következnek a különböző szintű középvezetők és legalul az igazgató, valamint a felügyelő bizottság. Ha jó a cég, akkor a vezetőnek elsősorban motiválni kell a kollégákat és hagyni őket dolgozni. Azt mondod, ha jó a cég. De a cég mégiscsak a vezetőtől jó, vagy rossz A filozófiától, és hogy azt mennyire tudja átadni, illetve a munkatársak mennyire tudják befogadni. Ez egy szimbiózis kell legyen. Akkor működik. Ez egy sajátos felfogás, és sajnos nem jellemző. A mai világban inkább a profitéhség diktálja a piacért való harcot, vagy tévednék? Ezért van annyi gubanc a világban. Mi az Agrofórumosok is úgy tud- 70 2012. február
juk és a munkatársaid is, úgy ismertünk meg, hogy te egy szociális gondolkodású vezető vagy, miközben a világ egy kíméletlen és agresszív piacszervezési politikát folytat, valamint e tekintetben nem kíméli a munkatársait sem. Harc van, ez nyilvánvaló, de nem erre kell koncentrálni, hanem a lehetőségeket kell megkeresni és megtalálni. Amikor a céget alapítottam, illetve valamivel előtte került a kezembe William D. Hitt-nek vezetők számára írott könyve, amelyben leírja a szerző, hogy a jó vezetőnek a hatalmi eszközök birtokában kell lennie. Ez az, mondtam magamban és sorra vettem az általam gondolt hatalmi eszközöket: tőke, széles körű jogosítványok stb. Kiderült, hogy nem erről van szó Meg kell találni a legjobb munkatársakat, kialakítani egy jó kommunikációs technikát és célul tűzni ki, hogy Légy más!. Ezt a szlogent, a mai világban több cég is a zászlajára tűzte, de hogy meg tudják-e valósítani, az más kérdés. Légy más, és légy jobb! Ez valóban nem könnyű. Már érintettük az Agrofórum születését, és miután ez az interjú nálunk fog megjelenni, érdekelne a véleményed. Ilyen lapot álmodtál-e? Ha ránézel az 1990-ben megjelent első lapszámra és a legutóbbiakra, elégedettség, vagy hiányérzet van benned? Ne kímélj bennünket! Óriási változáson ment át az Agrofórum. A változásokat az élet kényszerítette ki. Az első példányok kedvező fogadtatása után úgy tűnt, mégis csak helye van egy ilyen lapnak a szakmában, van rá igény. Princzinger Gábor közreműködésével egy rendkívül jó szakmai hátteret sikerült megszerveznünk. Érdekes témák, gazdag tartalom jellemezte már kezdetektől fogva a lapot és ez felkeltette a hirdetők érdeklődését is. Egy lapot nemcsak működtetni kell, el is kell tartani. Az Agrofórum igényes olvasói köre megmozgatta a hirdetők fantáziáját, és ez megteremtette az anyagi alapokat. Az újság egy jól nyomon követhető fejlődésen ment keresztül. Gazdagodott a tartalma, kibővült az ún. Extra, tematikus különszámokkal, terjedelmesebb, színvonalasabb lett és 2007 augusztusától színes is. Áttekinthetőbb a szerkezete, rovati struktúrája rendszerezettséget tükröz. Összességében jó a lap. Jó kézbe venni. Visszatérve a Növényvédő Kft.- hez. Két jelentős változás következett be az életetekben, egy pozitív és egy sajnálatos, az egyik a részvénytársasággá alakulás, a másik a majdnem bukás volt. Ezeket hogy élted meg? Az Rt.-vé alakulást az élethez való közelítés igénye vetette fel. Arra gondoltam, hogy célszerű lenne a tulajdonosi kört kibővíteni, mert ez nagyobb anyagi stabilitást jelent és nagyobb mozgásteret is biztosít. Ha valamiféle nagyzási mániára gondoltok, megnyugtatlak benneteket, hogy nem ez motivált. Megtehettem volna, hogy tőkeerős magánszemélyeket hívok meg az Rt.- be, de úgy gondoltam, hogy az Rt. tevékenységében is érdekelt gazdálkodó szervezetek stabilabb hátteret adnak. Az is szempont volt, hogy akik biztos partnereink, akik ismerik a munkánkat, azok a gazdálkodó szervezetek maguk is érdekeltek abban, hogy eredményesek legyünk. Így jött létre az Rt. 2006-ban. Szépen haladt előre a hajó, mígnem 2010-ben léket kapott. A gazdasági válság egyre jobban gyötör bennünket, és ilyenkor óhatatlanul élesedik a verseny. A hazai agrárkereskedelemben vannak meghatározó nagy cégek és vannak kisebbek is, mint a Növény Zrt. Úgy gondoltam, hogy a hosszú távú működéshez szükség lehet egy nagy, tőkeerős partnerre. Ez lett volna a Cargill Igen. Megismerték a cégünket, bővülni kívántak és megkezdődtek a tárgyalások. Ettől a munkatársaim egy része megrettent. Attól tartottak, hogy egy multinacionális cég más működési formát fog jelenteni, megszűnik a családias, baráti légkör, és úgy döntöttek, hogy elhagyják a céget. Egy ilyen helyzetre nincs recept. Mindenkinek szíve joga, hogy miként alakítja sorsát, csak hát figyelmébe ajánljuk Te segítetted a pályára őket. Ennek ellenére tíz munkatársam egyidejűleg úgy gondolta, hogy kilép. Ez történt. A megoldás, a stílus nem volt igazán méltó ahhoz a szellemhez, amelyben korábban együtt dolgoztunk. Valamennyiüket én vettem fel, ők voltak sokak közül a kiválasztottak, akik megmaradtak a képességeik, a stílusuk, a munkájuk alapján. Sajnálom, hogy így döntöttek. Egy nagy vérátömlesztést kellett végrehajtanod. Sok új munkatárs került a megújult céghez. Hogy megy most a szekér? Azt mondtam annak idején: a csapat változik, a stílus marad. Cégvezetőként Molnár József kollégát választottuk meg, akivel már néhány éve együtt dolgozunk és a megmaradt stabil, hűséges csapatot agilis fiatalokkal bővítettük. A cég legfontosabb részei érintetlenek maradtak, amelyek a további működést biztosították; a raktárbázis, a logisztika, az ott dolgozó munkatársak, a pénzügyi vezetés, és még néhányan. A lényeg, hogy a vérveszteség és ezzel együtt a kevésbé stabil partnereink egy részének elvesztése ellenére a múlt évben a korábbi árbevétel 80 %-át tudtuk realizálni. Ezeknek az interjúknak az a sajátossága, hogy előbb-utóbb rátérünk a családi vonatkozásokra is. Ismerjük is a családodat, meg nem is; beszélnél róluk? Első munkahelyemen, Fácánkerten ismertem meg a feleségemet, Magdit, akivel 1969-ben házasodtunk öszsze. Lányunk, Enikő 1970-ben, fiunk, István 1974-ben született. Úgy hozta a sors, hogy a szűk család három fiú unokával gyarapodott; így vasárnaponként kilencen szoktuk körülülni az ebédlő asztalt, ami nagyon jó érzés. Békés megyében születtél, ott jártál iskolába, mégis úgy gondolom, szekszárdi lokálpatrióta lettél Békés után Gödöllő, majd a Tolna megyei Fácánkert és végül Szekszárd következett, ahol megtaláltam azt az élőhelyet, ahol szeretek lakni, élni. Ez egy hangulatos, szép város, nagyon bele lehet szeretni. Dombvidék és 2012. február 71
síkság határára épült a dombról a síkság, a síkságról a domb különösen szép látványt nyújt. És persze a szekszárdi szőlő és a bor mert ugye a nevemben is benne van a bor A városvezetők az utóbbi évtizedekben nagyon szépen alakították át a város központját. Kisváros Szekszárd, nem akar nagynak látszani, ezért is nagyon jól élhető. A Növény Zrt. és az Agrofórum mellett olyan cégeket is alapítottál, amelyek kevésbé ismertek, de talán érdemes lenne bemutatni őket. Úgy tapasztaltam, hogy egy-egy tevékenységet szerencsésebb külön cégbe telepíteni és működtetni. Hadd hozzam itt a terménykereskedelmet szóba. A növényvédőszer-kereskedők nagy részének van terménykereskedelmi aktivitása. Ez a piac azonban egészen más, mint a növényvédő szereké. Tisztább a képlet és ésszerűbb, ha a terménykereskedelem egy külön cég keretei között működik. Ez nálunk a szekszárdi Bioráma Kft. Mondd Pista, neked a hobbid is a munkád? A szenvedélyem. Nem-káros szenvedélyem Hallhatnánk-e a közeljövőbeli terveidről? Csak a változás állandó keretében. Változik a piac, változik a technológia a komputer és az internet égisze alatt. Ma egy cég kereskedelmét az agráriumban másként kell folytatni, mint 5 vagy 10 évvel ezelőtt. Azért is, mert van egy generációváltás a mezőgazdaságban. Akik a rendszerváltásnál negyvenvalahány évesek voltak, most hatvanvalahány évesek. A helyükre fiatal szakemberek kerülnek, akik jellemző módon más kultúrát képviselnek. A számítógép, az internet terén otthonosan mozognak. Egy kereskedelmi cégnek le kell követnie akár a majdani vevőinek igényeit. Az informatikában is jól képzett, fiatal kollégáim most ezen dolgoznak. Lesz olyan honlapunk, amelyen villámgyorsan lehet majd olyan lehetőségeket találni, amelyek egy-egy növényvédelmi probléma megoldására alkalmasak beleértve a növényvédő szer internetes rendelését. Közeledünk az interjú vége felé Ha visszagondolsz arra, ahogy a békés megyei gyerkőc ballag a földúton a nagypapa tanyája felé, akkor vajon milyen álmokat szövögettél? Gondoltad, hogy egyszer egy ilyen birodalmat tudsz majd felépíteni? Vagy csak a tanyáig akartál eljutni? Nyilván csak az egyszerű célok voltak: elmegyek, meglátogatom a nagypapámat, mert jó ott lenni, van egy szép gyümölcsöse és adott mindig egy kis zsebpénzt. Tehát kellően motivált voltam, hogy meglátogassam őket. Arra nyilván nem gondoltam, hogy Szekszárdon alapítok családot, Hírek Szekszárdról Fajtaválasztás előtt A 2011 decemberében megjelent, AGROFÓRUM extra-42. számának hasábjain már olvashatták kedves Partnereink A magyar arany gazdaságosság és stressztűrés a kukoricatermesztési technológiákban című szakmai rendezvénysorozatunkról szóló beszámolót. Annak érdekében, hogy a továbbiakban is hozzá tudjunk járulni ahhoz, hogy a 2012-es év Partnereinknek az eredményes kukoricatermesztésről szóljon, idén is elkészítettük Fajtaválasztás előtt, 2012 című szakmai kiadványunkat. Az általunk összeállított anyagban megpróbáltunk átfogó képet nyújtani a kukoricatermesztés helyzetéről, a termésátlagok és vetésterület alakulásáról, az előző évi betakarítás megyénkénti eredményeiről. Összeállításunkban rávilágítunk arra, hogyan alakult a 2011. év kukorica-vetőmag értékesítésünkben fajtatulajdonosonként, valamint arra is, hogy melyek voltak a nemesítőházak legnépszerűbb hibridjei nálunk. Aki esetleg nem tudott volna ellátogatni egyik rendezvényünkre sem, kiadványunkból tájékozódhat a színvonalas előadásokon elhangzott aktualitásokról, agrotechnikai újításokról, a tudomány által nyújtott biológiai lehetőségekről, illetve a tápanyag-utánpótlási kísérletek eredményeiről. Rendezvényeinken megszólaló fajtatulajdonosok szortimentjéből kiemeltünk négy-négy hibridet, melyet pár cégeket, és hogy kiváló munkatársakkal dolgozhatok együtt életem során. Elégedett vagy az elért eredményekkel? Igen. Nyugodtan mondhatom, hogy a törekvéseimet a Növényvédő Állomáson, a KSZE-ben, a megalapított Növény Zrt.-ben és természetesen az Agrofórumot is említenem kell sikerült megvalósítani, és ez jó érzéssel tölt el. Mondhatnám: akár büszke is lehetek. Köszönjük a beszélgetést! Bódis László és Molnár Zoltán sorban bemutatunk kedves olvasóinknak. A korábbi, már jól bevált hibridek mellett kiadványunk oldalain olvashatnak az újonnan piacra kerülő hibridekről is. Szakmai anyagunkban felhívjuk a gazdálkodók figyelmét a WAXY típusú, valamint a Duo System technológiájú kukoricahibridek termesztésében rejlő innovatív lehetőségekre is. Végül, de nem utolsósorban bemutatjuk a hibridek 2011. évi teljesítményét tükröző eredményeket Baranya, Fejér, Tolna és Somogy megyében gazdálkodó Partnereink fajtasorain keresztül. Ezen kiadványunkkal szeretnénk segítséget nyújtani Önöknek, hogy a 2012-es tavaszi vetőmag szezonban mindenki megtalálja a saját adottságaihoz, termelési színvonalához és a korábbi tapasztalataihoz leginkább igazodó kukoricahibridet. Szekszárdi NÖVÉNY Zrt. 72 2012. február