A Legfelsőbb Bíróság ítélete a lőfegyvertartási engedély lejártának büntetőjogi következményeiről *

JeMa 2011/1 Büntetőjog Szabolcsi László A Legfelsőbb Bíróság ítélete a lőfegyvertartási engedély lejártának büntetőjogi következményeiről * A lőfegyverrel és lőszerrel visszaélés törvényi tényállása tárgyi oldalának teljessége Hivatalos hivatkozás: Legf. Bír. Bfv. II. 662/2006.; EBH 2007. 1588. Tárgyszavak: érvényesség hatály lőfegyverrel és lőszerrel visszaélés lőfegyvertartási engedély Értelmezett jogszabályhelyek: 1978. évi IV. törvény a Büntető Törvénykönyvről (Btk.) 263/A. (1) bekezdés a) pont 2004. évi XXIV. törvény a lőfegyverekről és lőszerekről (Ftv.) 3. (6) bekezdés 253/2004. (VIII. 31.) Korm. rendelet a fegyverekről és lőszerekről (Vhr.) 5. b) pont, 32. (1) bekezdés 1. Tényállás 2. Pertörténet és a döntések érvelése 2.1 Az elsőfokú döntés 2.2 A másodfokú döntés 2.3 A Legfelsőbb Bíróság döntése 3. Az ítélet rendelkezése és a ratio decidendi 4. Az érvelés kritikája 5. Az ítélet jelentősége, jogalkalmazásbeli összefüggései 1. Tényállás A terhelt 1997. január 17-én kapott engedélyt sportvadászati célú lőfegyver tartására. A lőfegyvertartási engedély érvényességi ideje öt év eltelte után, 2002. január 17-én járt le. 1 A 2000. évben a terhelt külföldön, majd azt követően itthon tanulmányokat folytatott. Hazaérkezése után lakásáról elköltözött és korábbi lakására nem tért vissza. Leveleinek átvételével unokatestvérét bízta meg. A terhelt tanulmányainak végzése idején nem vadászott, fegyverét csak tisztításkor vette elő. A hatóság 2 a nyilvántartásából megállapította, hogy a terhelt engedélye lejárt, ezért 2002. január 30-án határozatot hozott, amelyben a lejárt lőfegyvertartási engedélyt visszavonta. E határozat kézbesítését többször megkísérelték, a levelek azonban felbontatlanul visszaérkeztek a hatósághoz. Maga a terhelt állítása szerint elfeledkezett arról, hogy lőfegyvertartási engedélyének érvényességi ideje lejárt, mivel ezzel a kérdéssel nem foglalkozott. Az ellene meginduló büntetőeljárás során 2005 januárjában szerzett tudomást a történtekről, s ekkor lőfegyvertartási engedélyét, vadászlőfegyverét a hozzá tartozó lőszerekkel haladéktalanul leadta a hatóságnak. 2. Pertörténet és a döntések érvelése 2.1 Az elsőfokú döntés Az elsőfokú bíróság a terheltet az ellene lőfegyverrel és lőszerrel visszaélés bűntette miatt emelt vád alól bűncselekmény hiányában felmentette. Ítéletében kifejtette, hogy a terhelt elfelejtette fegyvertartási engedélyének adatait, nevezetesen azt, hogy az engedély érvényességi ideje lejárt. Ebből azt a következtetést vonta le a bíróság, hogy az engedély nélküli lőfegyvertartásban a terhelt feledékenysége játszott közre, magatartásának következményeit hanyag gondatlansága miatt nem látta előre. Arra tekintettel pedig, hogy a lőfegyverrel és lőszerrel visszaélés bűntette gondatlanságból nem követhető el, a terhelt a vádbeli cselekményt nem követte el. 2.2 A másodfokú döntés A másodfokú bíróság jogerős ítéletében a terheltet lőfegyverrel és lőszerrel visszaélés bűntettében bűnösnek mondta ki és megrovásban részesítette. Az elsőfokú ítéletben foglaltaktól eltérő álláspontja szerint a terhelt megtehette volna, hogy ellenőrzi lőfegyvertartási engedélyét, amikor vadászjegyet váltott, illetve a lőjegyzéket meghosszabbította, azonban ezt nem tette. Ebből olyan következtetést vont le, hogy a terhelt belenyugodott magatartása következményeibe. Mindennek alapján azt állapította meg a másodfokú bíróság, hogy a terhelt cselekménye szándékos volt, ezért a tényállásból a terhelt bűnösségére következtetett. * Szakmai lektor: Békés Ádám. 1 A vádbeli cselekmény idején 2004. május 1-ig a kézilőfegyverekről és lőszerekről, a gáz- és riasztófegyverekről, valamint a légfegyverekről és a lőterekről szóló 115/1991. (IX. 10.) Korm. rend. volt hatályban. Az Ftv. 2004. május 1-jén, a Vhr. 2004. szeptember 3-án lépett hatályba. Az engedély lejártától a lőfegyver 2005 januárjában történő leadásáig terjedő időben kellett vizsgálni, hogy a bűncselekmény megvalósult-e. A történeti tényállásra mint állapotcselekményre tehát 2004. május 1-jéig az akkor hatályban lévő 115/1991. (IX. 10.) Korm. rend. szabályait kellett alkalmazni, míg azt követően az Ftv.-t és 2004. szeptember 3-ától a Vhr.-t. Az LB ítéletében csak a hatályos jogszabályokat értelmezte, döntését csak ezekre alapította, ezért elégségesnek tűnik a hatályos rendelkezések elemzése. 2 A 115/1991. (IX. 10.) Korm. rend. 3. (2) bek., valamint az Ftv. 3. (6) bek. egyaránt a rendőrség hatáskörébe utalta az engedély kiadásával és visszavonásával kapcsolatos hatósági tevékenységet. Szabolcsi László: A Legfelsőbb Bíróság ítélete a lőfegyvertartási engedély lejártának büntetőjogi következményeiről 33

B ü n t e t ő j o g 2011/1 JeMa Fegyvertartási engedély (Mérete: 80 mm x 114 mm, a belső páros oldalak sorszámozottak) Borítólap (színe: barna) A borítólap belső oldala, 1. oldal 2. oldal 3 18. oldal 19 21. oldal 22 23. oldal 24. oldal A hátlap belső oldala 34 Szabolcsi László: A Legfelsőbb Bíróság ítélete a lőfegyvertartási engedély lejártának büntetőjogi következményeiről

JeMa 2011/1 Büntetőjog 2.3 A Legfelsőbb Bíróság döntése A jogerős határozat ellen a terhelt meghatalmazott védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt, amelyben a másodfokú határozatot anyagi jogszabálysértés címén sérelmezte. Az indítvány indokolásában kifejtett álláspontja szerint a terhelt bűnösségének megállapítására a lőfegyvertartási engedély érvényességével összefüggő jogi előírások téves alkalmazása miatt került sor, ugyanis a lőfegyvertartási engedély érvényességének lejártával még nem szűnik meg a lőfegyverre vonatkozó jogviszony, ez okból nem veszi kezdetét az engedély nélküli tartás, s így nem valósul meg a bűncselekmény. A védő úgy értelmezte a büntetőjogi tényállást tartalommal kitöltő közigazgatási jogi rendelkezéseket, hogy a lőfegyvertartási engedélyt határozattal vissza kell vonni ahhoz, hogy érvényét veszítse, e visszavonásról pedig a terhelt nem szerzett tudomást. Mivel pedig a visszavonásról hozott döntésről nem volt tudomása, eshetőleges szándék nem róható a terhére, ezért a vádbeli bűncselekményben nem állapítható meg a bűnössége. A Legfőbb Ügyészség átiratában úgy foglalt állást, hogy a lőfegyvertartási engedély érvényességi idejének lejárta és az engedély visszavonása idején hatályban lévő, a kézilőfegyverekről és lőszerekről, a gáz- és riasztófegyverekről, valamint a légfegyverekről és a lőterekről szóló 115/1991. (IX. 10.) Korm. rendelet 6. (2) bekezdés c) pontja értelmében a lőfegyver engedély nélküli tartása csak az engedély határozattal történő visszavonása után veszi kezdetét. A terhelt a visszavonó határozatról nem szerzett tudomást, de amikor az a tudomására jutott, engedélyét és fegyverét haladéktalanul leadta, így a lőfegyverrel és lőszerrel visszaélés bűntettének tényállása nem valósult meg, tehát őt bűncselekmény hiányában fel kell menteni. 3 A Legfelsőbb Bíróság kifejtette, hogy a megyei bíróság téves jogkövetkeztetés folytán állapította meg a terhelt bűnösségét, ugyanis nem vizsgálta a lőfegyvertartási engedély érvényességére vonatkozó jogi előírásokat. A Legfelsőbb Bíróság szerint mind a védő, mind a Legfőbb Ügyészség képviselője helyesen mutatott rá ezzel összefüggésben arra, hogy az engedély nem veszti érvényét határidejének lejártával. Az Ftv. 3. (1) bekezdése [helyesen, a bíróság hivatkozásától eltérően, (6) bekezdése] értelmében az engedély visszavonására a rendőrhatóság jogosult, a Vhr. 5. b) pontja értelmében pedig a fegyvertartási engedély visszavonására kerül sor, ha kiadásának valamely feltétele megszűnt. Az engedélyt a hátoldalán Visszavonásig érvényes hatósági megjegyzéssel kell ellátni. Ebből következően a lőfegyvertartási engedély a határidő elmúlásával kellékhiányossá válhat, ám ez jogérvényességét nem érinti. Az érvelés arra is kitért, hogy a terhelt lőfegyvertartási engedélyét kézbesítési akadályok miatt a hatóság visszavonni nem tudta, ezért az engedély mindaddig érvényben volt, amíg a hatóságnak a visszavonásról szóló határozatáról a terhelt tudomást nem szerzett. A megállapított tényállás szerint ekkor azonban lőfegyverét és lőszereit haladéktalanul leadta, ezért a terhelt érvényes engedély birtokában tartott lőfegyvert és lőszert. Bűnösségének megállapítására törvénysértően került sor, amire tekintettel a megyei bíróság határozatát a Legfelsőbb Bíróság a Be. 427. (1) bekezdés a) pontja alapján megváltoztatva a terheltet a Btk. 263/A. (1) bekezdés a) pontjában meghatározott lőfegyverrel és lőszerrel visszaélés bűntette miatt emelt vád alól bűncselekmény hiányában felmentette. 3. Az ítélet rendelkezése és a ratio decidendi A felülvizsgálati döntés értelmében nem valósítja meg a lőfegyverrel és lőszerrel visszaélés bűntettét az, aki lejárt érvényességi idejű, de vissza nem vont engedély birtokában tartja az engedélyben megjelölt lőfegyverét és a hozzá tartozó lőszert. A döntés indokolásának elvi alapja, hogy a lőfegyvertartási engedély nem veszti érvényét határidejének lejártával, hanem pusztán kellékhiányossá válhat, ám ez jogérvényességét nem érinti. Ebből következik a Legfelsőbb Bíróságnak az az álláspontja, hogy az ún. lejárt engedély mindaddig érvényben volt, amíg a közigazgatási hatóság azt jogerősen vissza nem vonta. Az ítélet tehát nem észlelve, hogy a kézbesítési vélelem folytán az engedély visszavonása már jogerős alapvetően az érvényesség és a hatályosság jogintézményét érintő kérdéssel foglalkozik. 4. Az érvelés kritikája A Btk. 263/A. (1) bekezdés a) pontja értelmében a lőfegyverrel és lőszerrel visszaélés bűntettét az követi el, aki lőfegyvert vagy lőszert engedély nélkül készít, megszerez, tart vagy forgalomba hoz. A konkrét ügyben az engedély nélküli tartás megvalósulását kellett vizsgálni. A Btk. 263/A. (1) bekezdés a) pontjában megfogalmazott tényállás ún. kerettényállás. Ennek megfelelően azt, hogy pontosan milyen magatartással valósul meg a törvényi tényállás, az annak kereteit tartalommal kitöltő egyéb jogszabályok jelen esetben közigazgatási jogi rendelkezések értelmezésével lehet eldönteni. A Legfelsőbb Bíróság a bűncselekmény megvalósulására vonatkozó vizsgálata során a Vhr. rendelkezéseinek értelmezésével arra a következtetésre jutott, hogy a lőfegyvertartási engedély érvényességi idejének lejárta nem érinti az engedély érvényességét. Álláspontja szerint az is érvényes lőfegyvertartási engedéllyel rendelkezik, akinek lejárt érvényességi idejű engedélye van. A fegyver, lőszer tartására kiadott engedélyt tartalmazó okmány a Vhr. 32. (1) bekezdése alapján öt évig érvényes. 4 Erre a rendelkezésre alapítva az engedélyező hatóság a lőfegyvertartási engedélyokmányban meghatározta az okmány érvényességi ideje (az öt év) lejártának dátumát. A lőfegyvertartási engedélyokmány a Ket. 71. (1) bekezdése és 73. (5) bekezdése értelmében az engedély kiadására irányuló kérelemre in- 3 Információink szerint az ügyészség ezt az álláspontot jelenleg már nem tartja követendőnek. 4 Egyes esetekben a Vhr. ettől eltérő időt is megállapíthat. Szabolcsi László: A Legfelsőbb Bíróság ítélete a lőfegyvertartási engedély lejártának büntetőjogi következményeiről 35

B ü n t e t ő j o g 2011/1 JeMa dult közigazgatási ügy érdemében határozati formában hozott döntésnek minősül, amelyet a Vhr. 34. (1) bekezdése szerinti tartalommal a közigazgatási hatóság a jelen ügyben is az erre a célra rendszeresített formátumban adott ki. Az engedélyokmány tehát közigazgatási határozat, amelynek érvényessége és hatálya eltérő jelentéssel bír. A közigazgatási határozat akkor érvényes, ha a kiadására vonatkozó alapvető jogszabályi feltételeknek megfelel. Ilyen feltétel például az, hogy a kibocsátója rendelkezzen jogképességgel, a kiadására jogszabályban meghatározott eljárási rendben kerüljön sor, előírásszerűen kiadmányozzák stb. A közigazgatási határozat hatálya az a hatókör (időbeli, személyi, tárgyi, területi), amelyben a határozat joghatását kifejti, a közigazgatási szerv és az ügyfél közötti közigazgatási anyagi jogi jogviszonyt rendezi. Ennek részeként az időbeli hatály az az időtartam, amelyben a határozat tényleges joghatás előidézésére alkalmas. Az ún. érvényességi idő tehát valójában nem a határozat érvényességének, hanem a hatályosságának idejét határozza meg, még akkor is, ha a jogalkotó ezt a kifejezést alkalmazta a jogszabályban. 5 Következésképpen az érvényességi idő lejárta nem az érvényességet érinti, a lejárattal a határozat (engedély) hatálya szűnik meg, anélkül, hogy ehhez további hatósági aktusra lenne szükség. 6 Tekintettel arra, hogy közigazgatási anyagi jogi jogviszonyt csak hatályos döntés keletkeztethet és tarthat fenn, a döntés hatályának megszűnésével az engedély kiadásával létrehozott közigazgatási anyagi jogi jogviszony is megszűnik. Ez pedig többek között azt eredményezi, hogy a hatály megszűnését követően a jogviszony korábbi alanya (az engedélyes) nem gyakorolhatja azokat a jogokat, amelyeket a jogviszony fennállása idején az engedély alapján gyakorolt, nem tarthatja tovább lőfegyverét, lőszereit. 7 Téves és nehezen értelmezhető tehát a Legfelsőbb Bíróságnak az a következtetése, hogy a lőfegyvertartási engedély érvényességi idejének elteltével az engedély pusztán kellékhiányossá válik. Az érvényességi idő elteltével ugyanis mint említettük megszűnik a közigazgatási hatóság és az engedélyes között korábban fennálló, a lőfegyver tartására vonatkozó anyagi jogi jogviszony, annak tartalma elenyészik, azaz ezt követően a jogviszony addigi tartalmát alkotó kötelezettségek nem terhelik és a konkrét ügy szempontjából ez a meghatározó jogok nem illetik meg a volt engedélyest. Ettől az időtől tehát a lőfegyver és a lőszer tartásának jogával sem rendelkezik. A Legfelsőbb Bíróságnak az az álláspontja, hogy a lőfegyvertartási engedély visszavonására ilyen esetben a Vhr. 5. b) pontja értelmében azért kerülhet sor, mert kiadásának valamely feltétele megszűnt, a tételes jogot sérti. Az engedély kiadásának általános és speciális feltételei között (amelyek anyagi jogi feltételek) nincs olyan, amelynek megszűnését jelentené az érvényességi idő lejárta. Az érvényességi idő tehát nem képez az engedély kiadásához szükséges, jogot alapító feltételt, így annak lejártával nem az engedély kiadásának anyagi jogi feltétele, hanem az engedély hatálya szűnik meg. Az elemzésből következik, hogy az, aki lejárt érvényességi idejű (azaz a hatályos szabályozás értelmében lejárt hatályossági idejű) lőfegyvertartási engedély birtokában tartja tovább a hatálytalan engedélyben feltüntetett lőfegyvert, ugyanúgy megvalósítja a Btk. 263/A. (1) bekezdés a) pontjába ütköző, lőfegyverrel és lőszerrel visszaélés bűntette törvényi tényállása tárgyi oldalának elemeit, mint az, aki úgy tart lőfegyvert, hogy soha nem rendelkezett a tartására jogosító engedéllyel vagy az engedélyét visszavonták. Figyelemmel kell továbbá lenni arra, hogy az érvényességi idő elteltének az engedély hatályát és ezzel a közigazgatási anyagi jogi jogviszonyt megszüntető hatásából következik az is, hogy azt követően a már nem létező hatályt és jogviszonyt újfent megszüntető jogi aktus meghozatalának nincs jogi alapja, 8 de értelme sincs, csakúgy, mint ahogy nincs értelme de jogi alapja sem kétszer visszavonni ugyanazt a határozatot. Ezért a büntetőjogi felelősségre vonás feltételeként a lejárt érvényességi idejű engedély visszavonását megkövetelni a téves jogértelmezésen túl nem jelent mást, mint a tételes jogszabályi rendelkezést sértő határozat meghozatalához kötni a cselekmény miatti büntetőjogi felelősségre vonást. Az előzőekben feltárt jogértelmezési hibát az ítélet érvelésében újabb követte. Az az állítás ugyanis, hogy a terhelt lőfegyvertartási engedélyét kézbesítési akadályok miatt a hatóság visszavonni nem tudta, ezért az engedély mindaddig érvényben volt, amíg a hatóság visszavonásról szóló határozatáról a terhelt tudomást nem szerzett, véleményünk szerint nem felel meg a hatályos jogszabályi rendelkezéseknek. A 2002. január 30-án kelt határozat kézbesítésének megkí- 5 A Vhr. hatályos szövegében már megjelenik a két intézmény közötti megfelelő különbségtétel. A 32. (1) bek. 2009. szeptember 13-ától hatályos szövege szerint a fegyver, lőszer tartására kiadott engedély [ ] öt évig hatályos, hatályossága [ ] meghosszabbítható. 6 Az érvényesség és a hatály a normatív és az egyedi jogi aktusok egzisztenciáját egyaránt kondicionálja. A kérdésről lásd Jakab András: A magyar jogrendszer szerkezete (Budapest Pécs: Dialóg Campus 2007) 37 41, 73 114; Madarász Tibor: A magyar államigazgatási jog alapjai (Budapest: Tankönyvkiadó 1989) 301 364. A közigazgatási aktus hatályának kérdését kizárólag az időbeli hatály szempontjából közelíti meg Berényi Sándor: A közigazgatás hatósági jogalkalmazó tevékenysége, a közigazgatási aktus (Budapest: Rejtjel 1997) 84 86 (a közigazgatási aktus érvényességéről pedig 71 84) és Ficzere Lajos (szerk.): Magyar közigazgatási jog. Általános rész (Budapest: Osiris 2005) 328 329 (a közigazgatási aktus érvényességéről pedig 315 328). 7 A következtetés minden véges időbeli hatállyal rendelkező engedélytípusra igaz. Az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. tv. 35. (2) bek. szerint pl. a jogerős és végrehajtható elvi építési engedély egy évig hatályos. A (3) bek. értelmében [a]z elvi építési engedély hatályossága alatt kezdeményezett építésügyi hatósági engedélyezési eljárás során [ ] a szakhatóságot és az építésügyi hatóságot az elvi építési engedély azokban a kérdésekben, amelyekről kifejezetten rendelkezett, akkor is köti, ha időközben a jogszabályok, valamint a kötelező hatósági előírások megváltoztak. A jogszabály tehát meghatározza az elvi építési engedély hatályát. Ez történik a lőfegyvertartási engedély esetében is. 8 Mint említettük, a Vhr.-ben a visszavonás esetei között értelemszerűen nincs feltüntetve az engedély lejárta. 36 Szabolcsi László: A Legfelsőbb Bíróság ítélete a lőfegyvertartási engedély lejártának büntetőjogi következményeiről

JeMa 2011/1 Büntetőjog sérlése idején hatályban lévő, a hivatalos iratok kézbesítésének egyszerűsítéséről szóló 43/1953. (VIII. 20.) MT rendelet 9. (1) bekezdése alapján a nem kereste jelzéssel visszaküldött iratot a kézbesítés második megkísérlésének, illetőleg a második figyelmeztetés postafiókba helyezésének napját követő ötödik munkanapon kézbesítettnek kellett tekinteni. Az ezt az időpontot követő tizenötödik nap elteltével fellebbezés hiányában a visszavonó határozat jogerőre emelkedett, ebből következően pedig a határozat által célzott joghatás (a visszavonás) beállt. Ha a bűncselekmény tárgyi oldala már korábban, a lejárattal nem lett volna teljes, ekkor azzá vált volna. Ez minden bizonnyal még 2002 februárjában vagy márciusában bekövetkezett, de a Legfelsőbb Bíróság ítéletének meghozatala idején bizonyosan. Mivel a bíróság figyelmét ez a körülmény elkerülte, a jogerő beálltának idejét nem vizsgálta és nem is állapította meg. Megjegyzendő, a jogalkalmazók számára a helyes jogértelmezést igencsak megnehezítheti az a jogalkotói eljárás, hogy a Vhr. mellékletei a törvényben szabályozott összes engedély formanyomtatványát közlik, egyetlen kivétellel, s ez éppen a Vhr. 34. (1) bekezdésében meghatározott tartalmú lőfegyvertartási engedély. Ez vezethetett ahhoz az ítéletbeli állításhoz, hogy a fegyvertartási okmányt a hátoldalán a Visszavonásig érvényes hatósági megjegyzéssel kell ellátni. Ilyen felirat a Vhr. 1. és 2. számú melléklete szerint a flóbertlőfegyver-tartási engedély, illetve a gáz- és riasztófegyver-viselési engedély hátoldalán szerepel. Mindkét engedély kártya formátumú, és a Vhr. rendelkezései szerint valóban visszavonásig érvényes ezért van erre utaló szöveg feltüntetve az okmány hátoldalán. A konkrét ügyben nem a fenti engedélyek valamelyike, hanem sportvadászati célú lőfegyverre vonatkozó tartási engedély hatályossága tárgyában kellett a bíróságnak állást foglalnia. Ennek mintáját azonban a Vhr. elmulasztotta szabályozni, ezért a jogalkalmazó volt kénytelen meghatározni [ORFK utasítás formájában, amelynek alkotmányossága a Ket. 73. (4) bekezdésére tekintettel kérdéses]. Ez az engedélyokmány könyv formátumú, amelyet a Vhr. 32. (1) bekezdése rendelkezéséből következően nem kellett Visszavonásig érvényes felirattal ellátni, ellenben annak 22 23. oldalán fel kellett tüntetni az érvényesség (hatályosság) idejét. 9 5. Az ítélet jelentősége, jogalkalmazásbeli összefüggései A lőfegyverrel és lőszerrel visszaélés bűntette kerettényállás, ezért az azt kitöltő közigazgatási jogi jogszabályoknak a büntetőeljárás során való értelmezésével dönthető el, hogy a cselekmény tényállásszerű-e. Az ítéletben kifejtett közigazgatási jogi érvelés nem egyedülálló, annak irányával egybeeső gyakorlat tapasztalható volt már korábban is az engedélyekkel kapcsolatos hatósági eljárásokban mint azt a konkrét ügyben eljáró hatóság tette, amely 2002. január 30-án kelt határozatával a lejárt lőfegyvertartási engedélyt visszavonta. Az ítélet okfejtése és az annak alapján hozott döntés mind a büntetőbírósági, mind a közigazgatási hatósági gyakorlatra visszahathat és azokat nyilván kedvezőtlenül befolyásolhatja. A Legfelsőbb Bíróság Bfv. II. 702/2007/5. számú ítéletével a vádlottat az ellene lőfegyverrel és lőszerrel visszaélés bűntette miatt emelt vád alól az itt tárgyalt ítélettel szó szerint egyező érvelés mentén, lényegében azonos tényállás mellett bűncselekmény hiányában felmentette. A Legfelsőbb Bíróság Kfv. II. 39.186/2007/4. számú, közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indult perben hozott felülvizsgálati ítéletével a Fővárosi Bíróság 20.K.31.219/2005/18. számú ítéletét hatályában fenntartotta. A tényállás szerint a hatóság az ügyfél lejárt engedélye meghosszabbítása iránti kérelmét elutasította és egyben az engedélyt visszavonta. A felperes keresetében a határozat hatályon kívül helyezését kérte arra alapozva, hogy a hatóság a Vhr. 3. -a, 23. (1) bekezdése, 24. -a és 26. (1) bekezdés a) pontja téves értelmezésével hozta meg határozatát. A Vhr. 5. -ának megsértésére nem hivatkozott. A Fővárosi Bíróság a kérelmet elutasító döntés mellett foglalkozott a visszavonás kérdésével is és azt jogszerűnek minősítette ám csak a keresetben megjelölt jogszabálysértések szempontjából értékelte annak. Egyéb jogszabálysértés megvalósulását arra vonatkozó kereseti hivatkozás hiányában nem vizsgálhatta. Ennek oka abban rejlik, hogy a közigazgatási határozatok bírói felülvizsgálata során figyelembe kell venni a Legfelsőbb Bíróság KK 34. számú állásfoglalásában kifejtett álláspontját, amely szerint a Pp. XX. fejezetének eltérő rendelkezése hiányában a kereseti kérelemhez kötöttség a közigazgatási perben is érvényesül. Ha a bíróság a keresetlevélben megjelölt jogszabálysértést nem állapítja meg, más a megjelölttől érdemben eltérő jogszabálysértésre a közigazgatási határozat hatályon kívül helyezését vagy megváltoztatását nem alapíthatja. A Legfelsőbb Bíróság a Kfv. III. 39.085/2008/7, Kfv. II. 39.040/2007/4, Kfv. IV. 39.229/2008/4, valamint Kfv. II. 39.033/2006. számú ítéletével szintén a kereseti kérelemhez kötöttség által kijelölt keretek között mozogva tartotta fenn hatályában a felülvizsgált elsőfokú ítéleteket. A felsorolt ügyek mindegyikében a lejárt engedély meghosszabbítása iránti kérelem elutasításához kötődött a visszavonásról szóló rendelkezés. A Vhr. 5. -ának megsértésére egyik felperes sem hivatkozott, magát a visszavonást egyik sem támadta abból az okból, hogy az az engedély lejárta miatt törvénysértő. A bíróságok ezekben a perekben tehát csak a kereseti kérelem keretei között, kizárólag az abban megjelölt jogszabálysértések tekintetében vizsgálhatták felül a közigazgatási határozatot. Mivel azonban a keresetben a lejárt engedély visszavonásával megvalósuló, a Vhr. 5. -ába ütköző jogszabálysértés nem volt megjelölve, erről a törvénysértésről a bíróságok nem dönthettek, s nem is döntöttek. A bíróság által a közigazgatási döntések felett gyakorolt törvényességi felügye- 9 Az engedélyt tartalmazó okmányt a Vhr. 34. (1) bek. 2009. november 13- tól a lőfegyver tartására vonatkozó engedély meglétét igazoló hatósági igazolványnak nevezi. Ennek formátumát továbbra sem határozza meg a jogalkotó. Szabolcsi László: A Legfelsőbb Bíróság ítélete a lőfegyvertartási engedély lejártának büntetőjogi következményeiről 37

B ü n t e t ő j o g 2011/1 JeMa let sajátossága ugyanis, hogy az nem általános, hanem terjedelmében is kérelemhez kötött. 10 Tovább árnyalhatók az elemzés érvei, ha megvizsgáljuk, hogy az ítéletbeli logika alapján hogyan kellene eljárni abban az esetben, ha a lejárt érvényességi idejű, ennek ellenére érvényesnek tekintett engedélyét leadja valaki a hatóságnál, de a lőfegyverét vagy a lőszereit nem. Azzal, hogy kikerül az engedély az engedélyes birtokából, a lőfegyver és a lőszer tartása még nem válik engedély nélkülivé, mert annak nincs jogviszonyt megszüntető hatása, így az engedélye visszavonásáig büntetlenül tarthatna lőfegyvert és lőszert, aki lejárt engedélylyel rendelkezik. A gyakorlatban pedig az az általános, hogy a lejárt engedéllyel rendelkező önként adja le engedélyét és lőfegyverét, és az sem példa nélküli, hogy a lőszereit vagy azok egy részét viszont megtartja. A Győri Ítélőtábla ügyszám nélkül, az anonim határozatok között GYIT-H-BJ-2009-68 számú azonosítóval közzétett végzésével a Komárom-Esztergom Megyei Bíróság ítéletét, amelyben az a vádlottat bűnösnek mondta ki lőszerrel való visszaélés bűntettében, helybenhagyta. A tényállás szerint a vádlott lejárt engedélyének és lőfegyverének leadását követően is tartott mind a lőfegyveréhez tartozó, mind ahhoz nem tartozó lőszereket. A bíróság valamennyi tehát a korábban engedéllyel tartott lőszer vonatkozásában megállapította a bűncselekmény elkövetését, és az összes lőszert el is kobozta. Abban az esetben, ha érvényesnek tekintjük a vissza nem vont lejárt engedélyt, a lőfegyverhez tartozó lőszerek további tartását akkor is törvényesnek kellene tekinteni, ha az engedélyes az engedélyt leadta. Az ügy jól példázza, hogy ha a téves úton egy lépéssel tovább megyünk, a distancia tovább nő a helyes és a helytelen értelmezés eredménye között, ahol az utóbbi már akkora feszültséget idéz elő a jogértelmezésben, hogy annak következtében a jogalkalmazó nem is tehet mást, mint hogy az első mentén hozza meg döntését. Utaltunk már arra (4. pont), hogy a büntetőjogi felelősségre vonás feltételeként nem helyes a lejárt érvényességi idejű (megszűnt hatályú) engedély visszavonását megkövetelni. Az ilyen álláspont jogsértő határozat meghozatalára indíthatja a hatóságot, másrészt téves útra vezetheti a büntető jogalkalmazást. A jogtudománynak és a jogrendszernek a közigazgatási hatósági aktusokra vonatkozó ismeretei szem előtt tartása mind a közigazgatási, mind a büntető jogalkalmazás számára követelmény kell hogy legyen. Ennek tudatosítása az elérni kívánt célja ennek az elemzésnek. A közigazgatási bírói gyakorlat rövid áttekintése azért tűnt célszerűnek, mert felszíni rátekintésből könnyen születhet ellenvélemény azon az alapon, hogy a közigazgatási bírói gyakorlat nem emel kifogást a Legfelsőbb Bíróság büntetőítéletében megfogalmazott érvei ellen. Fel kell tehát hívni a figyelmet arra a tényre, hogy a közigazgatási pernek megvannak a kereseti kérelemhez kötöttség elvéből fakadó korlátai, és mivel az engedélyt visszavonó rendelkezést a kereseti kérelem egyik ügyben sem a 4. pontban kifejtett okból támadta, a közigazgatási perekben eljáró bíróságok egyik ügyben sem foglaltak állást ebben a kérdésben. Szabolcsi László ügyész Legfőbb Ügyészség szabolcsi.laszlo@mku.hu 10 A magyar jogállam szervezete ugyanakkor úgy épül fel, hogy a kérelemhez kötött törvényességi felügyeleti intézménytípus mellett létezik ún. proaktív törvényességi felügyelet, amely a törvényesség határok nélkül szellemében működik, azaz sem az előterjesztett beadvány tartalmához, sem annak létéhez nincs kötve. Ilyen típusú például az országgyűlési biztos, valamint az ügyészség által gyakorolt törvényességi felügyelet, amely ráadásul az egyedi döntések mellett normatív aktusokra is kiterjed. 38 Szabolcsi László: A Legfelsőbb Bíróság ítélete a lőfegyvertartási engedély lejártának büntetőjogi következményeiről