A gazdaságról magyarul: Versenyképességünk Az új kormány választási ígéretei között volt a magyar gazdaság versenyképességének javítása. A magyar gazdaság állapota miatt azonban ezt az ígéretet nem lesz könnyű betartani. A magyar gazdaság versenyképessége ugyanis az elmúlt nyolc évben folyamatosan és drámai módon romlott. A versenyképesség romlás nyilvánvaló jegyei a növekvő munkanélküliség, a gyengülő forint és az elveszett piacok. Jelenleg a The Economist gazdasági hetilap által hetente értékelt 42 ország közül csak ötben nagyobb a munkanélküliség, mint nálunk. Ezek Spanyolország (19,7 százalék), Lengyelország (12,3 százalék), Törökország (13,7 százalék), Kolumbia (12,2 százalék) és Dél-Afrika (25,2 százalék). Ausztriában viszont a munkaképes korúak csupán 4,9, Csehországban pedig 8,7 százaléka nem talál munkát. Költségvetési hiányunk, a lap szakértői szerint a 2010. évi bruttó hazai termék (GDP) 5 százalékát teszi ki. Ezzel a számmal viszont nem állunk rossz helyen a rangsorban. Ennél jóval magasabb hiányt kell leküzdenie 18 országnak, közöttük az USÁ-nak (8,8), Japánnak (7,8), Nagy-Britanniának (12,0), Franciaországnak (8,4), Görögországnak (10,2), Spanyolországnak (9,9). Azonban ne feledjük, hogy nálunk négy éve folyamatosan megszorítások vannak, amelyek hatalmas kárt okoztak gazdaságunk versenyképességében. Ugyanis a versenyképesség legfontosabb hosszútávú feltételeitől, a kutatás-fejlesztéstől, az oktatástól és az egészségügytől vontak el jelentős összegeket. Ennek következtében ezeken a területeken ma jelentős az alulfinanszírozottság. A nálunk nagyobb hiányt felhalmozó országok viszont befektettek ezekbe a területekbe, és ezzel jobb startpozícióba helyezték gazdaságukat a
2 válság utáni időszakra. A nyolc év megszorító intézkedéseinek romboló hatásait bizonyítja az IMD (Institute for Management Development) Nemzetközi Gazdaságelemző Intézet (Lausanne, Svájc) legfrissebb 2010. évi versenyképességi jelentése. Eszerint az elemzett 58 ország közül a 49-dik helyre csúsztunk le az általános és a fiatalkori munkanélküliség tekintetében egyaránt. A fiatalkori munkanélküliség nálunk 27 százalékos, ami azért nagyon veszélyes, mert ennek következtében elveszítjük a legképzettebb fiatalokat, akik munkalehetőségek hiányában külföldre mennek, és ha ott megtalálják a számításukat, akkor lehet, hogy nem is jönnek már soha haza. Különösen rontja versenyképességünk javításának esélyeit az elvándorló műszakiak, egészségügyiek és kvalifikált szakmunkások nagy száma. De nagy pusztítást végzett a korrupció, a bürokrácia és a gazdaságpolitika megannyi hibája, a koncepciótlanság és az átláthatósága hiánya is. Ezen területeken sohasem látott mélypontra süllyedtünk. A korrupció tekintetében az 55-dikek vagyunk, csupán Oroszországot, Venezuelát és a Fülöpszigeteket sikerült megelőznünk. A bürokrácia mértéke tekintetében nyolc ország van utánunk, közötte egyetlen EU-s ország, Bulgária. A kormánypolitikák minősége alapján az 53-dik helyre kerülnünk. Az IMD tanulmány felhívja a figyelmet arra is, hogy gazdasági versenyképességünket rontják a foglalkoztatást terhelő magas adók, valamint a mélypontra zuhant innovációs tevékenység. Leromlott a tudományos infrastruktúránk, általában alacsony szintű a kutatásfejlesztés állami támogatása. A jövő versenyképességét veszélyezteti a fogyó népességszám és ezzel együtt a társadalom elöregedése. Etekintetben az utolsó helyre kerültünk. A munkában lévőket viszont nem ösztönzi többletteljesítményre a magas személyi
3 jövedelemadó, aminek alapján szintén az utolsók vagyunk a listán. A vállalati nyereségadó szintje viszont egyáltalán nem magas: a 8-dik hely a mienk. Többet kell adózniuk a cégeknek 50 országban. Ebből az következik, hogy versenyképességünk javításához elsősorban a béreket terhelő adókat és a személyi jövedelemadót beleértve a nyugdíjas keresők többletadóját is kellene csökkenteni. Erőteljesen romlott helyezésünk az oktatási és az egészségügyi rendszerünk színvonala tekintetében egyaránt. Mindkét esetben a 48-dik helyre szorultunk. 2009-ben az oktatási rendszerünk minősége tekintetében a 31-dikek, az egészségügyi infrastruktúra vonatkozásában pedig a 38-dikak voltunk. Ez 17, illetve 10 helynyi lezuhanást jelent, ami drámai, gyorsan helyre nem hozható versenyhátrány. Összességében a műszaki és humán infrastruktúránk vonatkozásában a 35-dik helyen vagyunk. Ez a 2007. évi pozíciónkhoz képest 10 helynyi lecsúszást jelent. Ezek azok a mutatók, amelyek versenyképesség romlásunk valódi okait tárják fel. Egyben arra is figyelmeztetnek, hogy érdemi javulásra csak akkor számíthatunk, ha ezeken a területeken megszűnik a káosz, és megindulnak a szükséges minőségi fejlesztések és beruházások. Az IMD 2010. évi versenyképesség-elemzését segítségül hívhatjuk a versenyképességünk tartós emelését segítő stratégia kidolgozásához. Világosan kell látnunk, hogy a gyengülő forint, a munkanélküliség, az infláció mind csupán a felszín, a következmény. Érdemi javulásra ezen mutatók tekintetében is csak akkor számíthatunk, ha romló versenyképességünk mélyben meghúzódó okait feltárjuk és megszüntetjük. Ehhez a versenyképesség csökkenés már említett okain kívül elemezni kell azt is, hogy miért
4 romlott a hazai cégek teljesítménye, miért veszítettek el piacokat. Az egyik alapvető ok ahogyan arra, a versenyképességi tanulmány is utal az innováció hiánya. Innováció, megújulás, folyamatos fejlődés nélkül nincs ugyanis versenyképesség javulás sem. A cégeknek egyre több és jobb értéket kell kínálniuk a vevőiknek ahhoz, hogy meg tudják őrizni őket. De mi akadályozza ebben a magyar cégeket? Az adórendszer problémáin túl nyilvánvalóan a bürokrácia, a korrupció és az eddig követhetetlen, logikátlan és átláthatatlan kormányzati politikák. De akadályozhatja a nem tisztességes piaci verseny is, amelyben egyes cégek folyamatosan adókedvezményben részesülnek, míg a többiek nem. Ezért fontos figyelembe venni azt a tényt, hogy a gazdaság egy bonyolult rendszer. Nem elég az egyik pontján belenyúlni és arra várni, hogy a javulás automatikusan bekövetkezik. A teljes rendszer valamennyi gondját egyszerre kell nagyító alá helyezni, felállítani a korrekt diagnózist és megtervezni a terápiát. Ez magyarul azt jelenti, hogy világos jövőképre és stratégiára van szükség. Az esetenkénti, reagáló megoldásoktól ugyanis maximum rövidtávú, látszateredmény-javulást remélhetünk. A magyar gazdaság valóban nagyon beteg. Betegségét azonban nem tüneti kezeléssel, fájdalomcsillapítással, hanem a betegség okait megszüntető, az egész szervezetet gyógyító kezeléssel lehet csak tartósan rendbehozni. Ehhez érdemes segítségül hívni az IMD frissen megjelent 2010. évi versenyképességi tanulmányának eredményeit is. Dr.Csath Magdolna
5