A korhatár előtti nyugdíjba vonulás nemek szerinti különbségei

A korhatár előtti nyugdíjba vonulás nemek szerinti különbségei Monostori Judit 1. Bevezetés Az emberi életpálya egyik legfontosabb fordulópontja a nyugdíjba vonulás. A társadalom szinte minden tagja érintett benne az élete során, abban viszont vannak különbségek, hogy a nyugdíjazás az életpálya mely pontján történik, és milyen körülmények között zajlik. Az öregségi nyugdíjkorhatár ugyan fontos szerepet játszik abban, hogy mikor lép be valaki a nyugdíjrendszerbe, általános európai tapasztalat, hogy a nyugdíjba vonulás tényleges életkori átlaga a hivatalos korhatár alatt húzódik. Noha az Európai Unió tagállamaiban az utóbbi évtizedben számos intézkedés segítette az idősebbek munkaerő-piaci részvételének növekedését, az idősebb korosztályok foglalkoztatottsága még mindig lényegesen elmarad a középkorú generációkétól. 2007-ben a 25 54 éves korosztály foglalkoztatottsági rátája 74% volt az Unióban, szemben az 55 64 évesek 45%-os munkaerő-piaci részvételével. Ez utóbbi korosztályba tartozó férfiaknak 54%-a, a nőknek pedig csupán 36%-a dolgozott. 1 Az idősebb korosztályok foglalkoztatottsági szintjének emelése égető probléma, hiszen a korai nyugdíjazás kiterjedése az egyik oldalon, a várható élettartam növekedése a másik oldalon, jelentősen megnöveli a nyugdíjban töltött évek hosszát, ezáltal súlyos terheket ró a nyugdíjrendszerre, veszélyezteti annak fenntarthatóságát. A legtöbb európai országban ugyanis ún. felosztó-kirovó rendszerek működnek, amelynek az a lényege, hogy a mindenkori aktívak keresetei teremtik meg a nyugdíjak fedezetét. 2 Az idősebb korosztályok munkaerő-piaci részvételét, a munka világából való kilépésük mikéntjét és időzítését társadalmi, intézményi és egyéni jellemzők egyaránt meghatározzák. Mindkettő vonatkozásában megkülönböztethetjük azokat az aspektusokat, amelyek inkább a munkaerőpiac taszító hatásaihoz kapcsolódnak, és azokat, amelyek a munka világából való kilépés vonzó oldalait jelenítik meg, noha ezek nem egymást kizáróan, hanem inkább egymással kölcsönhatásban határozzák meg a munkaerő-piaci kilépést, és a nyugdíjrendszerbe lépést is. A munkaerőpiac taszító és a munka 1 http://epp.eurostat.ec.europa.eu 2 A foglalkoztatottság és a nyugdíjrendszerek fenntarthatóságának összefüggéséről, az ún. rendszerfüggőségi ráta alakulásáról ld. Augusztinovics (2005). 137

Szerepváltozások világából való kilépés vonzó oldalait a társadalmi csoportok és az egyének szintjén is értelmezhetjük. Tanulmányunkban az egyéni szintre fókuszálunk. Azt vizsgáljuk, hogy melyek azok az egyéni jellemzők, erőforrások és beállítódások, amelyeknek hatása van arra, hogy valaki a nyugdíjkorhatár elérése előtt nyugdíjassá válik. Elemzésünkben kiemelt figyelmet fordítunk a nemek közötti különbségek feltárására, mind a korai nyugdíjba vonulás trendjeit, mind pedig az azt meghatározó tényezők vonatkozásában. A trendeket az 1990-es évek eleje óta tartó időszakra vonatkozóan tekintjük át, a magyarázó tényezőket illetően pedig a 2001 és 2004 közötti nyugdíjazási esetekre koncentrálunk. Megkülönböztetjük a rokkantsági nyugdíjassá válást és a többi korai nyugdíjazási formát, mely utóbbi a 2001 és 2004 közötti években döntően az előrehozott nyugdíjazást jelenti. A két nyugdíjazási forma egymástól eltérő kockázati tényezőkre épül, noha nyilvánvalóan vannak köztük átfedések is. A rokkantsági nyugdíjazást egy olyan munkaerő-piaci kivezető csatornának tekintjük, amely a betegség és a munkaerő-piaci nehézségek által meghatározott. Ezért e vonatkozásban azt vizsgáljuk meg, hogy az egészségi állapot és a munkaerő-piaci pozíció különböző jellemzői hogyan határozzák meg a férfiak és a nők rokkantosodását. Az előrehozott nyugdíjazásban sokkal nagyobb szerepet tulajdonítunk az egyéni döntésnek, a családi körülményeknek, bár kétségtelenül ez esetben is szerepet játszhat az egészségi állapot és a munkaerőpiaci pozíció, annak esetleges bizonytalansága. Feltételezésünk szerint azonban az előrehozott nyugdíjazás rendkívül kiterjedt igénybevételét leginkább az egyéni preferenciákkal magyarázhatjuk, hiszen a nyugdíjrendszer viszonylag kedvező belépési pozíciót teremt, és a vizsgálatunk időszakára érvényes jogszabályok szerint a korhatár elérése után sem jár semmilyen negatív következménnyel az, ha valaki korábban igénybe vette az előrehozott öregségi nyugdíjat. Tanulmányunkban először nagyon röviden arról írunk, hogy hogyan alakult az idősebb korosztályok munkaerő-piaci részvétele az 1990-es évek eleje óta, és ebben milyen sajátosságai vannak az általunk vizsgált időszaknak. Ezután bemutatjuk, hogy milyen adatforrással dolgozunk, majd a 2001 és 2004 közötti, korhatár alatti nyugdíjazási eseteket dolgozzuk fel. 2. Az idősebb korosztályok munkaerő-piaci részvétele az 1990-es évek eleje óta Magyarországon az idősebb korosztályok foglalkoztatottsági rátája európai viszonylatban nagyon alacsonynak számít, ami részben a fiatalabb korban meghúzott nyugdíjkorhatárral, a munkaképes korú lakosság egészére jellemző alacsony munkaerő-piaci részvétellel, részben pedig az idősebbek munkapiaci kínálatával, egészségi állapotukkal és a feléjük irányuló kereslettel kapcsolatos problémákkal függ össze. Ha referenciaként a 40 49 éves kor- 138

csoportot választjuk, akkor azt mondhatjuk, hogy az 50 év felettiek foglalkoztatottsági mutatói mindkét nem esetében rendre sokkal alacsonyabbak, mint a tőlük fiatalabbaké (1 2. ábrák). A nők foglalkoztatottsági rátája korcsoportonként, 1992 2007 (%) 1. ábra Foglalkoztatottsági ráta (%) 90 80 70 60 50 40 30 20 10 0 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 50-54 55-59 60-64 ref.: 40-49 éves Forrás: KSH STADAT (www.ksh.hu) A férfiak foglalkoztatottsági rátája korcsoportonként, 1992 2007 (%) 2. ábra Foglalkoztatottsági ráta (%) 90 80 70 60 50 40 30 20 10 0 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 50-54 55-59 60-64 ref.: 40-49 éves Forrás: KSH STADAT (www.ksh.hu) 139

Szerepváltozások 1992 és 2007 között az idősebbek munkaerő-piaci részvétele jelentős változásokon ment keresztül. A munkaerőpiac kilencvenes években lezajló beszűkülése után, a foglalkoztatási mutatók emelkedni kezdtek. Az 55 59 éves férfiaknál, és az 50 és 59 év közötti nőknél voltak a legjelentősebbek ezek a változások. A változás fő motorja az 1998-as évben életbe lépő nyugdíjtörvény volt, amely a korhatár emelésével látványosan megnövelte ezeknek a korosztályoknak a munkaerő-piaci részvételét. A korhatáremelés hatása különösen a nők körében volt jelentős, ami azzal magyarázható, hogy esetükben 55 évről 62 évre emelkedett a korhatár, míg a férfiaknál egy mérsékeltebb törvényi változásról beszélhetünk. A férfiakra vonatkozó korhatár csupán két évvel lett magasabb: 60 évről 62-re növekedett. A női foglalkoztatottság dinamikusabb növekedése következtében az 50 és 60 év közötti férfiak és nők foglalkoztatottsági mutatói az 1990-es évek eleje óta közeledtek egymáshoz. Az 50 54 év közötti korosztályban 1992- ben a női foglalkoztatottság 13 százalékponttal volt alacsonyabb, mint a férfiaké. 2007-re ez a hátrány 2 százalékpontra mérséklődött. Az 55 59 éves korcsoportban ugyanez a mutató 31%-ról csökkent 18%-ra. Munkavállalási korú nyugdíjasok száma, 1990 2006 (ezer fő) 3. ábra ezer fő 400 350 300 250 200 150 100 50 Nők Férfiak 0 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 Forrás: KSH, 2006 Megjegyzés: A foglalkoztatott nyugdíjasok nélkül. Az 50 év feletti korosztályok munkaerő-piaci kilépésének legjellemzőbb csatornája a nyugdíjrendszer felé vezet. A munka világából kivonulók több- 140

sége a rokkantsági nyugdíj és a korai nyugdíj 3 különböző formáit veszi igénybe. Az általunk vizsgált periódusban a munkavállalási korú nyugdíjazottak száma és aránya jelentősen növekedett (3. ábra). 1990-ben 4%, 1995- ben 8%, 2001-ben 9%, 2006-ban pedig már 11%-át tették ki a munkavállalási korúaknak. A korhatár alatti nyugdíjba vonulás különösen az 50 év felettiekre jellemző. A munkavállalási korú nyugdíjasok számát illetően ismét a két nem közötti közeledésnek lehetünk szemtanúi. Ennek magyarázatát szintén a nyugdíjrendszerben bekövetkezett változásokban kell keresnünk. Az 1997-es nyugdíjtörvény ugyanis bevezette az előrehozás intézményét, ami szerint a megfelelő hosszú szolgálati idővel rendelkezők 1998 után, a reájuk vonatkozó korhatárnál néhány évvel előbb is nyugdíjba mehettek. Ez főként a nőknél indukált magasabb munkaerő-piaci kilépési arányokat. A vizsgált időszak főbb jellemzőit összefoglalva az mondható el, hogy a kilencvenes évek első kétharmadára jellemző rendkívül alacsony foglalkoztatottsági ráták 1998 után növekedni kezdtek. Ez elsősorban a nyugdíjkorhatár emelésének volt a következménye. A munkaerőpiacon résztvevők aránya azonban az előrehozás intézményének köszönhetően nem emelkedett olyan ütemesen, mint ahogyan a nyugdíjkorhatár. Ebből adódott, hogy a foglalkoztatottsági ráta emelkedésével párhuzamosan növekedett a korhatár alatti nyugdíjasok száma is. A nemek közötti különbségek alakulásából azt emelhetjük ki, hogy a nyugdíjkorhatár egységesítése az 1998 utáni időszakban, mind a két nem foglalkoztatottsági mutatóit, mind pedig a korai nyugdíjba vonulás arányait tekintve közeledést eredményezett a férfiak és a nők között. 3. A korai nyugdíjba vonulást magyarázó tényezők Ebben a fejezetben a 2001-ben 40 éves és idősebb, de még nyugdíjkorhatár alatti népesség körében történt nyugdíjazási eseteket vizsgáljuk, a 2001 és 2004 közötti időszakban. A nyugdíjba vonulást meghatározó tényezők sorában számba veszünk demográfiai ismérveket, az egyének egészségi állapotát, munkaerő-piaci ismérveket, az érintettek nyugdíjba vonulással kapcsolatos beállítódásait és attitűdjeit. A rokkantsági nyugdíjazásnál az egészségi állapottal és a munkaerő-piaci jellemzőkkel kapcsolatos ismérvekre koncentrálunk. Az előrehozott öregségi nyugdíjnál a munkaerő-piaci jellemzőkre, a jövedelmi helyzetre, a családi körülményekre és a nyugdíjba vonulási tervekre. Ez utóbbira azért, mert korábbi kutatásaink azt mutatják, hogy mivel az előrehozott öregségi nyugdíj viszonylag kedvező feltételeket nyújt a munkaerőpiacról kilépőknek és a 3 A dolgozatban korai nyugdíjnak hívjuk az összes olyan nyugdíjformát, amely az öregségi nyugdíjkorhatár előtt vehető igénybe, és nem rokkantsági nyugdíj. 141

Szerepváltozások nyugdíjkorhatár elérése után sem jár negatív következményekkel, az igénybevétele erősen függ a nyugdíjba vonulás szándékától. (Monostori, 2007) Az előrehozott nyugdíj igénybevétele tehát jórészt egyéni döntés eredménye, noha nyilván az egyéni döntés mögött is állhatnak olyan külső körülmények, amelyek az egyének nyugdíjba vonulással kapcsolatos preferenciáit meghatározzák. Mivel az általunk vizsgált időszakban a nyugdíjrendszerbe lépőknek csak alig valamivel több, mint 10%-a lépett be a nyugdíjrendszerbe a reá vonatkozó korhatár elérésével, ezért a korai nyugdíjazásnál nem azt vizsgáltuk, hogy milyen társadalmi ismérvek határozzák meg a korai nyugdíjazást, hanem azt, hogy mivel magyarázhatjuk, hogy olyan sokan szeretnének még a hivatalos korhatár előtt nyugdíjasok lenni. 3.1. A kutatás forrása és a vizsgált sokaság lehatárolása Kutatásunk a Népességtudományi Kutatóintézet Életünk fordulópontjai c. demográfiai panel adatfelvételének elemzésére épül. A vizsgálat panel jellege lehetőséget ad arra, hogy a munkaerő-piaci kilépést megelőző eseményekről, a kilépést meghatározó demográfiai és szociológiai ismérvekről képet kapjunk. Az adatfelvétel első hullámára 2001 őszén és telén került sor, amelynek keretében több mint 16 ezer 18 és 75 év közötti felnőttet kérdeztek meg, akik a magánháztartásokban élőket reprezentálták. A második hullámban, 2004 végén a halálozások, nem válaszolások és egyéb lemorzsolódások következtében több mint 13 ezer személy kérdezése történt meg. Elemzésünk az életpálya szempontjából viszonylag szűk időszakot fog át, amelyet retrospektív adatokkal sem tudunk lényegesen bővíteni, hiszen a magyarázó változók többsége retrospektív módon nem kérdezhető. Így nem tudunk válaszolni arra a kérdésre, hogy azok, akik már 2001 előtt nyugdíjba vonultak, vajon hasonló okokból tették-e ezt, mint azok, akik 2001 2004 között mentek nyugdíjba. Azt sem tudjuk, hogy milyen különbségekkel jellemezhetők azok, akik a megfigyelési időszakunkat követően, azaz 2004 után, de a reájuk vonatkozó nyugdíjkorhatár előtt fognak nyugdíjba menni. Kutatásunkban tehát a 2001 és 2004 közötti periódusra koncentrálunk. Vizsgálati mintánk a rokkantsági és az egyéb korai nyugdíjba vonulás esetében eltérő. Ennek az a magyarázata, hogy a nyugdíjrendszer különböző szegmenseibe történő belépés az életpálya különböző szakaszaiban történik. A rokkantsági nyugdíjazás esetében a 2001-ben 40 54 év közöttieket vizsgáljuk, azaz azokat, akik 1947 és 1961 között születtek. Az alsó korhatárt az indokolja, hogy ettől az életkortól kezd meredeken emelkedni a rokkantsági nyugdíjrendszerbe belépők száma. A felső korhatárt pedig azért húztuk meg 54 évben, mert az ennél idősebb korosztályok döntő többségben 2004-re már elérik az előrehozott és a korengedményes nyugdíjkorhatár alsó határát, amikor az érintettek már az említett nyugdíjformákat veszik igénybe, és nem a 142

rokkantsági nyugdíjszegmensbe áramolnak. A nem rokkantsági korai nyugdíjazásokat azoknak a korosztályoknak a körében vizsgáljuk, akik 2001 2004 között korai nyugdíjasként (előrehozott vagy korengedményes nyugdíjjal) a törvényi szabályozás szerint kiléphettek a munkaerőpiacról. Ez a férfiaknál az 1940 és 1947, a nőknél pedig az 1944 és 1947 között születetteket jelenti. 3.2. A rokkantsági nyugdíjazás 2001 és 2004 között a vizsgált, nem nyugdíjas népességnek 7%-a lett rokkantsági nyugdíjas. 4 A nemi különbségek e tekintetben nem túl jelentősek: a férfiaknak valamivel nagyobb aránya lépett be a rokkantsági nyugdíjasok körébe, mint a nőknek. Az életkor szerinti differenciák mindkét nemnél hasonló irányba mutatnak. Minél idősebb egyént vizsgálunk, annál nagyobb a kockázata annak, hogy valaki nyugdíjas lesz. A nőknél a kockázat életkorral való emelkedése egyenletesebb, mint a férfiaknál. Az 50 54 éves férfiak körében több mint kétszeresére növekedett a rokkantsági nyugdíjassá válók aránya, mint a tőlük fiatalabbak körében; a nőknél azonban nem figyelhető meg ugyanez. Ennek feltehetően az az oka, hogy a nők ebben az életkorban már sokkal közelebb vannak az egyéb korai nyugdíjazási formák alsó korhatárához, ezért már nem adnak be rokkantsági nyugdíjkérelmet. Az egészségi állapot és a rokkantosítás közötti összefüggés egyértelmű, noha a férfiak körében magasabb azoknak az aránya, akik 2001-ben valamilyen súlyosabb betegségről számoltak be, 2004-ben pedig már nyugdíjban voltak. Fontos megjegyezni, hogy az egészségi állapot és a rokkantsági nyugdíjassá válás összefüggésében jelentkező nemi különbségeket az is indokolhatja, hogy az egészségi állapotot egy szubjektív mérőszámmal mértük. A kérdezettek ugyanis nem orvos által diagnosztizált betegségről nyilatkoztak, hanem azokról a betegségekről, amelyek őket mindennapjaikban valamilyen módon korlátozták. Ezeknek az érzékelése viszont szubjektív tartalommal is bírhat, amely nemi specifikumokat is hordozhat magában. Közismert például, hogy a nők nagyobb arányban számolnak be őket érintő betegségekről, miközben a halálozási mutatóik sokkal kedvezőbbek a férfiakénál. A munkaerő-piaci aktivitás vonatkozásában mindkét nemre igaz, hogy a munkaerőpiacon kívül állók nagyobb eséllyel válnak rokkantsági nyugdíjassá, noha számukat tekintve sokkal kevesebben vannak, mint a munkaerőpiacról a nyugdíjrendszerbe lépők (1. táblázat). A rokkantsági nyugdíjazást meghatározó többváltozós elemzés célja, hogy megvizsgáljuk vajon a betegséggel vagy a hátrányos munkaerő-piaci 4 Az adatfelvétel 2001-ben és 2004-ben is év végén volt, ezért a 2002, 2003 és 2004-ben történt nyugdíjazásokat vizsgáltuk. 143

Szerepváltozások helyzettel hozható-e inkább kapcsolatba a nyugdíjazás. Vannak-e e tekintetben különbségek a férfiak és a nők között? Ezek vizsgálatára a mintát azok körére szűkítettük, akik 2001-ben még dolgoztak. A függő változó két értéket vehetett fel: 1: a kérdezett 2004-ben is dolgozott; 2: rokkantsági nyugdíjassá vált. 1. táblázat Rokkantsági nyugdíjasok aránya 2004-ben a 2001-ben 40 54 év közötti, nem nyugdíjas népesség (%) 2001-es ismérvek Nők Férfiak Együtt N Korcsoport 40 44 éves 3,4 3,8 3,6 1107 45 49 éves 7,9 6,1 7,1 1290 50 54 éves 8,8 13,6 11,1 937 Súlyosabb betegség Nincs 4,4 4,3 4,4 2542 Van 13,3 18,8 15,7 793 Munkaerő-piaci részvétel Aktív 5,4 6,5 5,9 2824 Nem aktív 12,7 14,4 13,3 511 Összesen 6,6 7,5 7,0 3335 Forrás: Életünk fordulópontjai c. adatfelvétel, 2001 2004 Az egészségi állapot indikátorát a fentebb említett mellett még egy ismérvvel kiegészítettük. Ez a változó azt mérte, hogy a kérdezett volt-e hoszszabb ideig tartó betegállományban 1990 óta. Ezzel a hosszú távú egészségi problémákra próbáltunk rámutatni. A 2001-ben jelentkező súlyos, a mindennapi tevékenységet is korlátozó betegség a férfiak esetén bizonyult erősebb magyarázó tényezőnek, noha a nőknél is szignifikáns hatást mértünk. A hosszan tartó egészségi problémára utaló ismérv viszont csak a férfiak körében növelte szignifikánsan a nyugdíjba vonulás tényét. A munkaerő-piaci ismérvek vonatkozásában a végzett munka jellege bizonyult erős magyarázó tényezőnek. (A logisztikus regressziós modellek eredményeit a 2. táblázat mutatja.) Mind a férfiak, mind pedig a nők esetében szignifikánsan magasabb volt a rokkantosítás esélye a fizikai munkát végzők körében. Ha az életkori csoport és az egészségi állapot szerint is ugyanabba a kategóriába került valaki, még akkor is sokkal nagyobb esélye volt a rokkantosításra, ha fizikai munkakört töltött be. A nőknél a vállalkozói státus is növelte a nyugdíjba lépés kockázatát. A rokkantosítás és az életpálya során megélt munkanélküliség nem mutat összefüggést. Azoknak a köré- 144

ben, akik már voltak munkanélküliek nem nagyobb az esélye a rokkantosításnak. Szerepe van viszont a bevont szubjektív tényezőknek: a nők körében a munkahelyük elvesztése miatt aggódók, a férfiak esetében pedig a munkájukkal elégedetlenek válnak nagyobb eséllyel rokkantsági nyugdíjassá. Amennyiben a két nemet egy modellben vizsgáljuk, akkor azt mondhatjuk, hogy a vizsgált ismérveket tekintve a nemi hovatartozásnak nincsen önálló hatása. A modell alapján az állapítható meg, hogy mind a férfiak, mind pedig a nők körében a betegség és a rossz munkaerő-piaci pozíció (fizikai munka) együtt, egymást erősítve vezethet a rokkantosításhoz. A férfiak esetében mindkét ismérv erősebbnek bizonyult, mint a nőknél. Ugyanakkor a nőknél a hosszú távú egészségi állapotra utaló ismérvnek nem is volt szignifikáns hatása. 2. táblázat A rokkantsági nyugdíjassá válást meghatározó tényezők a 2001-ben 40 54 év közötti, aktív népesség (logisztikus regresszió, béta együtthatók) 2001-es ismérvek Nők Férfiak Együtt ß ß ß Neme (ref.: nő) Férfi 0,003 Korcsoport (ref.: 40 44 éves) 45 49 éves 0,788 ** 0,377 0,535 ** 50 54 éves 1,428 *** 1,347*** 1,367 *** Mindennapokat korlátozó betegség (ref.: nem volt) Volt 1,100 *** 1,416*** 1,273 *** Legalább egyszer több, mint 3 hónapig tartó betegállomány 1990 óta (ref.: nem volt) Volt 0,426 1,598*** 1,039 *** A jelenlegi (2001) foglalkozás jellege (ref.: alkalmazott, szellemi munkát végez) Vállalkozó 1,022 ** 0,778 0,810 ** Alkalmazott, fizikai munkát végez 0,922 *** 1,215 *** 1,036 *** Volt-e munkanélküli élete során? (ref.: nem volt) Volt 0,330 0,186 0,275 145

Szerepváltozások 2001-es ismérvek Nők Férfiak Együtt ß ß ß A munkahely szektora (ref.: állami) Nem állami 0,139 0,211 0,042 Aggódik-e a munkahelyének elvesztése miatt? (ref.: nem) Igen 0,675 ** 0,255 0,457 ** Mennyire elégedett a munkájával? (ref.: elégedett, inkább elégedett) Elégedetlen, inkább elégedetlen 0,083 0,445* 0,292 Nagelkerke-féle R 2 15,0 20,2 17,0 N 1310 1101 2411 Forrás: Életünk fordulópontjai c. adatfelvétel, 2001 2004 Megjegyzés: *** = szign. < 0,01; ** = szign. < 0,05; * = szign. < 0,1. 3.3. Előrehozott nyugdíjba vonulás Az időskori nyugdíjkorhatár előtti nyugdíjba vonulást vizsgáló korábbi kutatásaink (Monostori, 2007) arra világítottak rá, hogy az idősödő korosztályok tisztában vannak a nyugdíjrendszer adta lehetőségekkel. Pontos ismereteik vannak arra vonatkozólag, hogy a korhatár előtt milyen ellátási formák igénybevételével, milyen életkorban tudnak kilépni a munkaerőpiacról. A nyugdíjazás időzítésére és körülményeire vonatkozóan sokaknak pontos elképzeléseik vannak, és nagy részük ezeket realizálni is tudja. 2001-ben a nyugdíjkorhatárnál fiatalabb, de már nyugdíjas népességnek több mint a fele (53%) válaszolta azt, hogy nyugdíjazása időpontjának megválasztása alapvetően a saját döntése volt. Az egyéni preferenciákat figyelmen kívül hagyó munkaadói döntés mindössze az esetek 14%-ában fordult elő (Monostori, 2007). Ebből természetesen nem következtethetünk arra, hogy az idő előtti nyugdíjba vonulásban nincsenek jelen kényszerítő körülmények, hiszen egyéni döntések is születhetnek annak alapján, hogy a munkaerő-piaci karrier kevesebb anyagi és egyéb lehetőséget, illetve biztonságot nyújt, mint a korai nyugdíjazás. Azt mindenesetre jelzi az adat, hogy a korai nyugdíjba vonulásban meghatározó szerepe van az egyéni szándékoknak, azaz annak, hogy az egyének szeretnének-e korhatár előtt nyugdíjba menni. A nyugdíjba lépés vágyott időpontjának előrehozása már az 1990-es évek közepén is jellemző volt, ami a 2000-es évek első felére még általánosabbá vált. A nyugdíjkorhatárnál legfeljebb 10 évvel fiatalabb népesség körében 1995-ben 40%, 2001-ben 80%, 2004-ben pedig 70% volt azoknak az aránya, akik a reájuk vonatkozó öregségi korhatárnál fiatalabb életkort jelöltek meg vágyott nyugdíjazási életkorként. Míg azonban 1995-ben a férfi- 146

ak, addig 2001-ben és 2004-ben a nők körében volt magasabb azoknak az aránya, akik a reájuk vonatkozó korhatár előtt szerettek volna nyugdíjba vonulni. (Tóth, 1996; Dobossy S. Molnár Virágh, 2003; Monostori, 2007) A korai nyugdíjazás vágya és a tényleges nyugdíjazás időpontja közötti szoros kapcsolatra utalnak azok a számításaink, amelyek azt mutatják, hogy a vizsgált időszakban történt öregségi nyugdíjazásoknak meghatározó része korhatár alatti nyugdíjazás volt (4. ábra). A 2002 és 2004 között nyugdíjba vonulók életkora a reájuk vonatkozó nyugdíjkorhatárok szerint (%) 4. ábra 100% 3,5 15,9 80% Az előrehozott nyugdíjkorhatárnál fiatalabb 60% 84,2 72,7 Az előrehozott nyugdíjkorhatár és a "hivatalos" korhatár közötti 40% A reá vonatkozó nyugdíjkorhatárnál jár vagy annál idősebb 20% 0% 12,3 11,4 Nők Férfiak Forrás: Az ONYF NYUGDMEG adatbázisa, saját számítás. Megjegyzés: A rokkantsági nyugdíjrendszerbe belépőket nem vettük számításba. Közelebb vihet a jelenség megértéséhez, ha megvizsgáljuk, milyen életkorban szeretnének legtöbben kilépni a munka világából. 2001-ben a nők leggyakrabban az 50. és az 55. életévet említették. A korai nyugdíjazást preferálók közel 70%-a jelölte meg az 55. évet, amely hosszú évtizedeken keresztül a hivatalos nyugdíjkorhatár volt. Annak ellenére jelölték a nők ezt meg ilyen sokan, hogy ez az életkor a legtöbbjük esetében még az előrehozott és a korengedményes nyugdíj feltételeinek sem felel meg, hiszen az általunk vizsgált korosztályok legkorábban 56-57 éves korban élhetnek ezekkel a nyugdíjazási formákkal. Feltételezhetjük tehát, hogy az 55 éves életkor megjelölése a korábbi évtizedek gyakorlatának megszokásából ered, azaz átmeneti jelenségnek számít, hiszen vizsgálatunk időpontjában még nagyon közel volt a nyugdíjtörvény életbe lépése, a nőknél a folyamatos korhatáremelés szakasza a vizsgálati évben még nem is záródott le. 147

Szerepváltozások A férfiaknál 2001-ben az 55. és a 60. életév emelkedik ki mint leggyakrabban preferált korai nyugdíjazási életkor. A férfiak esetében a 60. életév volt hosszú időn keresztül a hivatalos nyugdíjkorhatár, aminek bizonyára fontos szerepe van éppen a 60. életév megjelölésében. Ugyanakkor a férfiak előrehozott nyugdíjkorhatára 2001-ben szintén 60 év, azaz ők ezekben az években az egyéb feltételek fennállása esetén már elmehetnek nyugdíjba. A férfiak körében az 55. életév gyakori említése viszont meglepő, hiszen az általunk vizsgált korosztályokban ez az életkor az előrehozott és a korengedményes nyugdíjkorhatárnál is alacsonyabb, azaz ebben az életkorban ezen években nem lehetett nyugdíjjogosultságot szerezni (5. ábra). 5. ábra A nyugdíjba vonulás vágyott életkora 2001-ben a nyugdíjkorhatárnál legfeljebb 10 évvel fiatalabbak (%) 70 60 Nők Férfiak 50 % 40 30 20 10 0 46 47 48 49 50 51 52 53 54 55 56 57 58 59 60 61 Életkor (év) Forrás: Életünk fordulópontjai c. adatfelvétel, 2001 2004 Összefoglalva talán azt lehetne mondani, hogy a korai nyugdíjazás iránti vágy ilyen mértékű kiterjedésében jelentős szerepet játszik az, hogy vizsgálatunk időpontja olyan átmeneti időszakra esik, amikor a nyugdíjkorhatár radikális emelése még nem vált megszokottá. Talán sokan úgy érzik, hogy rosszabbul jártak a korábbi generációkhoz képest, és ezért minél előbb szeretnének kilépni a munkaerőpiacról. Azt az életkort preferálják, amely a náluk idősebbek számára a hivatalos korhatár volt. Ugyanakkor a nyugdíjrendszer ismeretére vall, hogy mind a férfiak, mind a nők elég nagy számban jelöltek meg olyan életkort is, amely a korai nyugdíjazás egy-egy formájának korhatára. Az idősebb korosztályok követik a törvényi változásokat; tisztá- 148

ban vannak azokkal a lehetőségekkel, amelyek a hivatalos korhatár előtti nyugdíjazást jelenthetik számukra. Nézzük meg, hogy melyek azok az ismérvek, amelyek a korai nyugdíjba vonulás szándékával összefüggésbe hozhatók. Feltételezhetjük, hogy akik már kívül kerültek a munkaerőpiacról, de még nem nyugdíjasok, azok nagyobb arányban szeretnének mielőbb nyugdíjba menni, hiszen a nyugdíjak magasabb színvonalú és hosszabb ideig tartó ellátást jelentenek, mint a munkanélküli ellátások vagy egyéb segélyek. Adataink ezt a feltételezést megerősítik, hiszen mind a férfiak, mind a nők esetében az inaktívak körében magasabb a korai nyugdíjazást preferálók aránya. A férfiaknál nagyobb a különbség a munkaerőpiacon résztvevők és az inaktívak között. A nem foglalkoztatottak körében 8 százalékponttal magasabb azoknak az aránya, akik a reájuk vonatkozó nyugdíjkorhatárnál fiatalabb életkort jelöltek meg preferált nyugdíjba vonulási kornak (3. táblázat). Nemcsak a jelenlegi, hanem a korábbi munkaerő-piaci tapasztalatok is differenciálnak. Akik életpályájuk során már megélték a munkanélküliséget, azok nagyobb arányban válaszolták, hogy a korhatár előtt szeretnének nyugdíjba menni. A munkanélküliség tapasztalata úgy tűnik, hogy a férfiak körében bír erőteljesebb differenciáló erővel. Azoknak a körében, akik már voltak munkanélküliek 8 százalékponttal magasabb a korai nyugdíjazást preferálók aránya, mint akik munkaerő-piaci pályafutásuk során nem voltak még munkanélküliek. A nőknél a két csoport között csak 2 százalékpontos a különbség (3. táblázat). A munkaerőpiacon bent lévők között differenciáló tényező a munkavégzés jellege. Mind a férfiak, mind pedig a nők körében a fizikai munkát végző alkalmazottak körében a legmagasabb, és a szellemi munkát végzők körében a legalacsonyabb a korai nyugdíjazást preferálók aránya. A férfiak és a nők közötti különbség a szellemi munkát végzők körében a legnagyobb. A szellemi munkát végző férfiaknak mindössze 68, a nőknek 78%-a szeretett volna korai nyugdíjassá válni (3. táblázat). A nyugdíjrendszerbe való belépés időzítésére vonatkozó döntést nyilvánvalóan befolyásolja, hogy milyen az egyének jövedelmi helyzete, illetve hogyan alakul annak a családnak a jövedelme, amelyben az egyén él. E vonatkozásban mind a férfiak, mind a nők esetében azt mondhatjuk, hogy ha az egyének relatív jövedelmi helyzetét vesszük figyelembe, akkor a legmagasabb jövedelmi harmadban találjuk a legkisebb arányban azokat, akik a korai nyugdíjazást preferálják 5 (3. táblázat). Ez a személyes jövedelmek esetében részben azzal függhet össze, hogy az alacsonyabb jövedelműek esetében a nyugdíjazással kisebb a várható jövedelemkiesés a nyugdíjrendszerbe épített 5 Ez az állítás a személyes és a családi jövedelem alapján számított ekvivalens jövedelem esetén is igaznak bizonyult. A 3. táblázatban csak a személyes jövedelmekre vonatkozó adatokat közöljük. A relatív jövedelmi helyzetet általában kvintilisek alapján képzik, mi az alacsony esetszám miatt alakítottunk ki jövedelmi harmadokat az ötödök helyett. 149

Szerepváltozások szolidaritási elem miatt. Másrészt persze emögött strukturális okok is állnak, mint például a korábban említett munkaerő-piaci jellemzők. 3. táblázat A korai nyugdíjba vonulást preferálók aránya a 2001-es társadalmi jellemzők szerint a nyugdíjkorhatárnál legfeljebb 10 évvel fiatalabbak (%) A korai nyugdíjba vonulást preferálók Társadalmi ismérvek aránya (%) száma Nők Férfiak Nők Férfiak Gazdasági aktivitás Dolgozik 81,5 75,4 792 553 Inaktív 85,5 88,2 134 73 Munkanélküliségi tapasztalat Életpályája során volt már munkanélküli 83,4 82,3 301 234 Nem volt munkanélküli 81,4 73,6 624 392 A munka jellege dolgozók körében Vállalkozó (78,8) 73,0 54 104 Alkalmazott, fizikai munkát végez 86,1 79,7 338 295 Alkalmazott, szellemi munkát végez 78,0 67,6 398 148 Relatív pozíció személyes jövedelem alapján Alsó jövedelmi harmad 85,3 80,1 294 121 Középső jövedelmi harmad 86,4 82,1 280 172 Felső jövedelmi harmad 74,7 71,7 262 272 A partner aktivitása Nincs együtt élő társ 78,2 77,3 235 93 Van és dolgozik 81,5 75,3 452 353 Van és nem dolgozik 86,9 79,7 238 201 18 éves és fiatalabb gyermek a háztartásban Van 78,9 72,8 210 124 Nincs 83,0 77,9 716 501 Forrás: Életünk fordulópontjai c. adatfelvétel, 2001 2004 A háztartási jellemzőkön belül a partner aktivitási formáját és azt vizsgáltuk meg, hogy van-e a családban 18 év alatti gyermek. Számos nemzetközi kutatás foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy vajon mennyire hangolják össze a párkapcsolatban élők a nyugdíjba vonulásuk időzítését. Ezek a vizsgálatok arra mutattak rá, hogy az idősödő párok törekednek arra, hogy nyugdíjazásuk dátuma közel essen egymáshoz. Feltételezhetjük, hogy ez a preferenciák vonatkozásában is így van, noha nem választható szét, hogy a nyugdíjazás vágyott vagy tényleges időpontjának egybeesésében milyen szerepet 150

játszik az, hogy a házastársak közötti életkorbeli különbség vizsgálati időszakunkban egybeeshet a férfiakra és a nőkre vonatkozó nyugdíjkorhatár közötti különbséggel. Az időpontok egybeesése mögött tehát nem feltétlenül az összehangolás áll, hanem az hogy a férfiak korhatára átlagosan annyival magasabb, amennyivel idősebbek párjuknál. Az általunk vizsgált csoportokra vonatkozóan az mindenesetre elmondható, hogy a férfiak és a nők körében is azokban a csoportokban volt a legmagasabb a korai nyugdíjba vonulást preferálók aránya, akiknek a párjuk sem dolgozott (3. táblázat). A 18 éven aluli gyermekkel vagy gyermekekkel együtt élők pedig kisebb arányban akartak a nyugdíjkorhatár előtt nyugdíjba vonulni, mint ahol nem volt ilyen gyermek. Ez mind a férfiakra, mind pedig a nőkre jellemző volt (3. táblázat). Az Életünk fordulópontjai c. adatfelvétel lehetőséget ad arra is, hogy megvizsgáljuk, mivel magyarázzák a nyugdíjba vonulás időzítésére vonatkozó elképzeléseiket maguk az érintettek. Vizsgálatunk első lépésében a lehetséges okokat két csoportba soroltuk. Az egyik csoportba kerültek azok az okok, amelyek a munka világának taszító oldalához kapcsolódnak, a másikba pedig azok, amelyek a nyugdíjas lét vonzó oldalait jelenítik meg. Ezen belül további két-két dimenziót különböztettünk meg. A munkapiachoz kapcsolódóan az egyik ok a fáradtság, illetve az egészség megromlása volt, a másik pedig a munkanélküliségtől való félelem. A nyugdíjas élet pozitív oldalaihoz kapcsolódóan az egyik az az igény, hogy többet legyenek együtt a családjukkal, több szabadidejük legyen, a másik pedig, hogy a nyugdíj mellett dolgozni tudjanak, pénzt keressenek (4. táblázat). 4. táblázat A korai nyugdíjazás szándéka mögött álló okok, 2001 a nyugdíjkorhatárnál legfeljebb 10 évvel fiatalabbak (%) Okok A munka világával kapcsolatos NEGA- TÍV érzésvilág A nyugdíjas léttel kapcsolatos POZITÍV érzésvilág 1. fáradtság, az egészség megromlása 2. a munkanélküliségtől való félelem 3. családjával szeretne foglalkozni, több szabadidőt szeretne 4. nyugdíj mellett pénzt szeretne keresni, másfajta munkát szeretne Említések aránya Nők Férfiak Együtt 45,6 39,3 43,1 17,1 18,0 17,4 49,5 32,3 42,8 11,0 18,1 13,8 A legjellemzőbb okok között az első és a harmadik okcsoportot találjuk. Mind a férfiak, mind pedig a nők körében nagyon gyakran említették a fáradtságot, és egészségük megromlását. 2001-ben 43%-ot tett ki azoknak az aránya, akik ezt jelölték meg korai nyugdíjba vonulásuk szándékának egyik okaként. A nőknél szignifikánsan nagyobb a mutató értéke, mint a férfiaknál. 151

Szerepváltozások A másik nagyon gyakran említett tényező az volt, hogy szeretnének több szabadidőt, több időt tölteni a családjukkal. A nők fele, és a férfiaknak is mintegy egyharmada választotta ezt az indokot. A több szabadidőre vágyók csoportjában, a nőknek közel háromnegyede, a férfiaknak pedig a fele az unokákról való gondoskodást is megjelölte, azaz sokan számítanak arra, hogy a nyugdíjas státus mellett az unokákról való gondoskodás tölti majd ki nyugdíjas napjaik egy részét. A munkanélküliségtől való félelem említése viszont már sokkal kiegyenlítettebb válaszokat mutat a két nem között. A férfiak mindkét évben nagyobb arányban említették, hogy azért mennének korábban nyugdíjba, mert a nyugdíj mellett szeretnének pénzt keresni, másfajta munkát végezni (4. táblázat). 4. Összefoglalás Hazánkban az idősödő korosztály foglalkoztatottsága alacsony, noha a nyugdíjkorhatár emelése miatt 1998 óta növekedett az 50 éven felüliek munkaerő-piaci részvétele. A növekedés a nyugdíjkorhatár erőteljesebb emelése miatt a nők körében dinamikusabb. Éppen ennek a következménye viszont az, hogy a nők és a férfiak foglalkoztatottsági mutatói sokkal közelebb állnak egymáshoz a 2000-es évek első felében, mint például az 1990-es évek elején. Az emelkedő foglalkoztatottsági ráták ellenére a nyugdíjkorhatár előtt kilépők aránya a 2000-es években sokkal magasabb, mint korábban volt. Különösen a nők körében volt e tekintetben erőteljes a növekedés. Amennyiben a nyugdíjba vonulás időpontját az életpályán belül próbáljuk elhelyezni, akkor azt mondhatjuk, hogy az életpálya korábbi szakaszában a rokkantsági nyugdíjrendszerbe léphetnek be az egyének, a nyugdíjkorhatár elérése előtti néhány évben pedig az előrehozott- és korengedményes nyugdíjakkal élhetnek. A rokkantsági nyugdíjrendszerbe lépés az egészségi állapot és a munkaerő-piaci jellemzők által egyaránt meghatározott, mind a férfiak, mind pedig a nők körében. A korai nyugdíjazás egyéb formáinak széles kiterjedésében szerepet játszik, hogy a nyugdíjrendszer kedvező feltételeket kínál a belépésre. Ezzel összefüggésben a nyugdíjkorhatárhoz közeledő generációkban nagyon erős a korai nyugdíjba vonulás iránti vágyakozás, amely az esetek többségében realizálódik is. A korhatár előtti nyugdíjba vonulás preferálása mindkét nem körében rendkívül erőteljes. A kérdezettek több mint 40%-a fáradtságra, egészségi állapotának megromlására hivatkozott, és ugyanennyien jelölték meg azt (is), hogy szeretnének több szabadidőt, több lehetőséget arra, hogy családjukkal lehessenek. Ez a két indok leginkább a nőkre volt jellemző. A munkanélküliségtől való félelem minden ötödik férfit és nőt késztet arra, hogy a mielőbbi nyugdíjazásban gondolkodjon. A nyugdíj melletti munkavállalási tervek viszont inkább a férfiakat motiválják a nyugdíjrendszerbe lépésre. A kedvezőtlenebb munkaerő-piaci pozíció, mint 152

például az, hogy valaki fizikai munkát végez; a bizonytalanság, hogy egyszer már megélte a munkanélküliséget; az alacsonyabb jövedelmi pozíció; az a tény, hogy valakinek már a párja sem dolgozik; hogy nem kell a családban kiskorúról gondoskodni, mind-mind az irányba tereli az idősödő férfiakat és nőket, hogy az átlagosnál is nagyobb motivációt érezzenek magukban a nyugdíjba vonulás előrehozására. Irodalom Augusztinovics, M., 2005: Népesség, foglalkoztatottság, nyugdíj. Közgazdasági Szemle, LII. évf., 2005. május, pp. 429 447. Dobossy, I. S. Molnár E. Virágh E., 2003: Öregedés és társadalmi környezet. NKI Műhelytanulmányok 3. Monostori J., 2007: A korai nyugdíjazás jelensége és annak társadalmi meghatározottsága. Demográfia, 2007. L. évf. 2 3. sz., pp. 220 251. Tóth I. Gy., 1996: Államháztartási reform és szociálpolitika. In: Kolosi T. Andorka R. Vukovich Gy., szerk.: Társadalmi Riport 1996. Budapest: TÁRKI. 153