Királyok és fejedelmek útján - kirándulás Erdélyben A Határtalanul pályázati program keretében a Tolnay Lajos Általános Iskola hetedikesei az idén is részt vehettek egy csodálatos négy napos erdélyi kiránduláson. Az utazásról szóló képes élménybeszámolónkat tárjuk most az olvasók elé. Május 4. (az indulás napja): szüleink aggódó tekintetének kíséretében óriási izgalommal ültünk fel a buszra. A határt rövid várakozás után - Nagylaknál léptük át. Első állomásunk Kelet Párizsa, Nagyvárad volt. Itt ismerkedtünk meg Brigi nénivel, az idegenvezetőnkkel, aki végig nagy szakértelemmel, nagyon kedvesen, segítőkészen kalauzolt bennünket. A város sok-sok látnivalójából többek között megnéztük a várat, a székesegyházat, a Petőfiparkot. Petőfi szobránál együtt szavaltunk részleteket a költő verseiből, és egy koszorút is elhelyeztünk. Szent László városa után Kolozsvár nevezetességeit látogattuk meg. Mátyás és
Bocskai szülőházát csak kívülről láthattuk, mert azokban működő hivatalok vannak, és a látogatók nem mehetnek be mindig. Az igazságos, nagy király lovas szobrának méretei lenyűgözőek voltak. A szükség nagy úr, ezért mi bekéredzkedtünk a Babes-Bolyai Tudományegyetemre, ahol összekötöttük a hasznost a kellemessel és csodaszép kőzettani kiállítást láttunk. Már esteledett, amikor megérkeztünk Torockóra, ahol az első éjszakát töltöttük. Kiadós, meleg vacsorával, fűtött szobákkal vártak bennünket. Május 5. (2. nap): a napot Torockó felfedezésével kezdtük. Először elmentünk egy 1668-ban épült házhoz, amely a régió legrégebbi lakóépülete, majd a tájházban sok érdekes dolgot hallottunk a bányászfalu kultúrájáról. Tordán rövid túrát tettünk a festői szépségű hasadékban. Megcsodáltuk a természet, az elemek, különösen a víz munkáját, de felidéztük a hely kialakulásának legendás történeteit is. Ezután utunk a sóbányához vezetett, ahol Lovász Attila fogadott bennünket. Sok érdekes információt hallottunk tőle arról, hogyan bányászták régen a sót. 175 lépcsőfok vezetett le bennünket a bánya aljára, ahol több szabadidős programra volt lehetőségünk. A természeti szépségek után ismét egy városba, Gyulafehérvárra érkeztünk. A székesegyházban több király és fejedelem síremléke is megtalálható. A Hunyadiakénál elhelyeztük az emlékezés koszorúját. Egy fagyi elfogyasztására elég sza-
badidő után, továbbmentünk Dévára, ahol a következő két éjszakán megszálltunk. Május 6. (3. nap): reggeli után Vajdahunyadra mentünk. A kastélyt felfedező sétánkon korhű zene kísért bennünket. Betekinthettünk Mátyás szobájába, a börtönbe, a konyhába. Sajnos a lovagok termét nem nézhettük meg, mert éppen filmet forgattak, ami Brigi néni szerint itt elég gyakran előfordul. Viszont a Sárkányszív 4. című film azért is érdekes lesz számunkra, mert elmondhatjuk, hogy láttuk, ahogy forgatták (ez persze kicsit túlzás)! A város után a hegyek felé vettük az irányt. Előbb megáll-
tunk Őraljaboldogfalván, ahol megismerkedtünk a templom történetével, majd a kertben piknikezve megebédeltünk. Délután a Retyezát hegységbe mentünk. Az odavezető úton már messziről szembetűntek a 2000 méter feletti hófödte csúcsok. Mi persze nem mentünk olyan magasra csak egy folyó vagy inkább patak völgyében sétáltunk. Visszatérve Dévára magunkhoz vettük az itthonról hozott ajándékokat és adományokat, amelyekkel felkerestük a Szent Ferenc Gyermekotthont. Rövid kosárlabdázás, beszélgetés után, kicsit az esőfelhők sürgetése miatt is visszamentünk a szállásunkra. Eredeti terveink szerint vacsora után is folytattuk volna a labdázást, de az eső ezt nem engedte, így a fürdés után a kollégium aulájában szinte mozi élményt idézve megnéztünk egy filmet.
Május 7. (4. nap): kirándulásunk utolsó napjának programjait Marosillyén, Bethlen Gábor szülőházában kezdtük. A fejedelem életével és munkásságával alaposan megismerkedhettünk. Előadtuk az itthon elkészített kis műsorunkat, néhányan beöltöztek korhű ruhákba, megkoszorúztuk a falon elhelyezett emléktáblát. Legközelebb Máriaradnán álltunk meg. Csíksomlyó után ez a térség második legjelentősebb zarándokhelye. Nagyon élvezetes ismertetőt hallhattunk a plébános úrtól. Kora délután érkeztünk meg utolsó állomásunkra, Aradra. Természetesen a Szabadság-szoborhoz mentünk, és megemlékeztünk történelmünk egyik legfájdalmasabb eseményéről. A kirándulás zárásaként rövid szabadidőt kaptunk, amit a város egyik főutcáján sétálva tölthettünk el. Mindenki kedvére vásárolgathatott, de a többség beült egy gyorsétterembe, és ezzel egy kicsit már vissza is zökkentünk szokásos mindennapi életünkbe. Indulás előtt elbúcsúztunk Brigitta nénitől. A határnál saj-
nos sokat kellett várni, de mi attól a buszon nagyon vidámak voltunk. Itthon vártak minket a szeretteink, és sokan azonnal mesélni kezdték szüleiknek az élményeiket. Úgy érezzük, hogy leírhatatlan, csodálatos élményben volt részünk! (- hetedikesek -)