4. Témakör: Jogi alapismeretek Téma: Az igazságszolgáltatás folyamata, részvevői Fogalmak: Középszint a jogegyenlőség elve, jogsérelem, jogorvoslat, büntetés, büntetőeljárás, a jogok korlátai (mások jogai,bűncselekmény) Emelt szint a szerződések alapvető formai és tartalmi követelményei, a jogorvoslati lehetőségek Jogi norma, jogszabály, jogrend, jogrendszer Az emberi közösségek mindig is védekeztek a létüket vagy tagjaik életét, testi épségét, egészségét veszélyeztető, az egyén, illetve a közösség tevékenységét akadályozó magatartások ellen. Az állam kialakulása előtt ezt a szabályozó funkciót az erkölcsi-etikai normák, az illemszabályok és a közösségben kialakult szokások töltötték be. Az állam megjelenését követően a magatartás szabályozásának egy sajátos új formája jelent meg: nevezetesen a jogi norma. A jogi normában testet öltött magatartásszabályok alapvetôen különböznek a korábbi erkölcsi-vallási, szokás-alapú normáktól: a jogi normát az állam alkotja, és a benne rögzített magatartásszabályok betartását saját hatalmi apparátusával kikényszerítheti. A jog tehát állami kényszereszközökkel kikényszeríthető általános magatartási szabály. Jogforrások: Alkotmány: 1949. évi XX. tv. Törvények (Országgyqlés alkotja) Kormányrendeletek Miniszterelnöki, miniszteri rendeletek, MNB elnökének rendelete Önkormányzati rendeletek (csak az ÖK területén hatályos) A polgári ügyekben eljáró bíróságok Első fokon: - helyi bíróságok (városi bíróság, kerületi bíróság) - megyei bíróság (FQvárosi Bíróság) pl.: olyan vagyonjogi perekben, amelyeknél a pertárgy értéke meghaladja az ötmillió Ft-ot. Másodfokon: - helyi bíróságokhoz tartozó ügyekben: megyei bíróság (Fővárosi Bíróság) - megyei bírósághoz tartozó ügyekben az ítélqtábla - az ítélqtáblához tartozó ügyekben a LegfelsQbb Bíróság. Vajon a bűn elkövetését miért bünteti a társadalom? Mi a büntetés célja? Mit jelent a büntetés arányossága? Milyen alternatív formái vannak a büntetésnek?
BÜNTETÉS (BÜNTETŐJOGI) Hogy a jog szabályainak érvényt szerezzen, a súlyos jogsértőket az életet, testi épséget, személyes szabadságot, vagyont, társadalmi állást érintő hátránnyal sújtja az állam. Az állam büntetési monopóliuma a megtorlást (talio) meghatározóvá tette. A kegyetlen büntetéseket és a halálbüntetést a modern jogrendszerek legtöbbje már nem alkalmazza (emberi jog). A klasszikus büntetőjog szerint az állami büntetés nem okozhat nagyobb hátrányt, mint amit az elkövető okozott. A társadalomvédelmi felfogások az elkövető személyes veszélyességére is tekintettel vannak (totalitariánus jog). A büntetéstől 18 19. századi vallási és szociális reformerek átnevelő hatást vártak (a bűn megbánásán illetve a munkavégzésen keresztül). A társadalmi életbe beilleszkedést lehetővé tevő átnevelés a börtönrendszer körülményei között kevéssé érhető el, ezért ma alternatív büntetések, mint félig nyitott börtön, közösségi munka kezdik felváltani a börtönbüntetést. A szabadságvesztést az elvetemült bűnözők társadalomból kivonására irányuló büntetésként működtetik. A társadalomnak a bűnözéstől távol tartását a bűntettektől való általános elrettentés szolgálja. A jog gazdasági elemzése szerint a tiltott magatartást a várható hátránnyal olyan költségessé kell tenni, hogy ne érje meg az előírást megsérteni. (Magyar Virtuális Enciklopédia) http://www.enc.hu/1enciklopedia/fogalmi/jog/buntetes.htm A büntetés jogosságát magyarázó alapelvek változása: az isteni törvény megsértése az, ami okot ad arra, hogy ezt a sérelmet az Isten helyett a társadalom torolja meg, nehogy az Isten az egész társadalmat sújtsa az elkövetett tett miatt. (Szophpklész: Antigoné) mindenki saját sérelmét maga orvosolja, ezért kialakul a szemet szemért, fogat fogért elv, az ún. talio elv (Hammurappi Kr.e. 18. sz), Platónnál (Törvények) jelenik az a gondolat, hogy a büntetés igazságos megtorlás, olyan rossz okozása, mely a jogtalan tett igazságos viszonzása, kiegyenlítése. Prótagorász szerint, aki ésszerűen jár el, nem amiatt bünteti meg a gonosztevőt, mert az jogtalanságot követett el, mert aki így járna el, azt pusztán állati bosszú hajtaná. Aki
tervszerűen akar eljárni, az nem a már megtörtént bűntettet akarja megtorolni, ugyanis azt már nem teheti meg nem történté, hanem a jövõ szempontjából büntet: hogy a tettes ne essen újra bűnbe, és általában mindenki, aki csak tanúja volt megbüntetésének, visszariadjon a gaztettõl. A régebbi korokban elsősorban az elrettentés miatta alkalmaztak brutális büntetéseket, melyen keresztül a társadalom többi tagja visszaretten bűncselekmények elkövetésétõl. A felvilágosodás az állam büntetési jogát a társadalmi szerzõdésbõl vezette le. Az egyén szabadságának és létének biztosítása érdekében bizonyos jogairól lemond, hogy azt az állam gyakorolja. Az állam e joga gyakorlásában köteles a polgárok érdekeinek megfelelően eljárni, biztosítani a közösség létét, ennek biztosítására az állam kizárólagosan rendelkezik az erőszak monopóliumával. Cesare Beccaria, olasz jogtudós nagy hatású művében ítélte el a halálbüntetést és a kínzásokat (A bűnökről és a büntetésekről, 1764).Jeremy Bentham (1748 1832.) angol jogtudós, filozófus a hasznosságot és az érdeket alapelvvé tevő etikai irányzat megalapítója (utilitarizmus), mely szerint a legtöbb embernek legnagyobb boldogságot okozó cselekedet vagy rendszer egyben az erkölcsileg legjobb is (Bevezetés az erkölcsök és a törvényhozás alapelveibe). Gondolatai a büntetések kiszabásának racionalizálását alapozták meg A büntetés célja ma A Magyarországon hatályos 1978. évi büntetõ törvénykönyv szerint a táradalom védelme érdekében annak megelőzése, hogy akár az elkövetõ, akár más, bűncselekményt követhessen el. A büntetõjogi büntetés kilátásba helyezése, a fenyegetettség megelõzési célt szolgál, illetve erõsíti a jogállamiság elvét. Az elkövetõ tudja az elkövetéskor, hogy bűnt követ el és azt mivel fogják büntetni, gyakorlatilag a jogbiztonság követeli meg ezt. A bíróság által kiszabott büntetés megerõsíti az igazságosság eszméjét és annak közösségi
tudását, befolyásolja a társadalom tagjainak és az elkövetõnek a gondolkodását. A végrehajtás pedig a nevelést, a reszocializációt hivatott biztosítani. A hatályos törvény szankciórendszere A büntetési nemek Főbüntetések Szabadságvesztés, közérdekű munka, pénzbüntetés (Btk. 40-52. ) Mellékbüntetések Közügyektől, foglalkozástól és járművezetéstől eltiltás, kitiltás, kiutasítás, pénzmellékbüntetés (Btk. 53-65. ) Példák: Milyen változtatás szerepel a törvényben? Van-e visszatartó ereje a büntetés növelésének? Gyűjts a statisztikai adatok alapján érveket mellette és ellene! 1. A három csapás törvény Az elfogadott törvénymódosítás beemeli a Btk.-ba a "három csapás" bevezetését. E törvénymódosítás "a bűnhalmazatban lévő legsúlyosabb bűncselekmény" büntetési tételének felső határát a kétszeresére emeli, ha azok közül legalább három, személy elleni erőszakos bűncselekmény. További szigorítást jelent, hogy ha a büntetési tétel így felemelt felső határa a húsz évet meghaladja, vagy a halmazatban lévő bűncselekmények közül a törvény szerint valamelyikre életfogytig tartó szabadságvesztés is kiszabható, az elkövetőre életfogytig tartó szabadságvesztést kell kiszabni. Az erőszakos többszörös visszaesővel szemben a büntetés enyhítésének nincs helye - mondja ki a jogszabály. A zárószavazás előtt az Országgyűlés összhangba hozta a Btk. két paragrafusának büntetési tételeit, így az intézkedést végrehajtó rendőrt vagy pénzügyőrt, továbbá a közfeladatot ellátó pedagógust, nevelőt, oktatót megtámadót ugyanolyan mértékben büntetik, azaz egyes esetekben kettőtől nyolc évig, vagy öttől tíz évig tartó szabadságvesztéssel. A parlament a Btk.-módosítás részeként változtatott a holokauszttagadásról szóló passzuson is, és kimondta, hogy aki nagy nyilvánosság előtt a nemzetiszocialista vagy kommunista rendszerek által elkövetett népirtás és más, emberiség elleni cselekmények tényét tagadja, kétségbe vonja, vagy jelentéktelen színben tünteti fel, bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. (Korábban azt mondta ki a jogszabály, hogy aki nagy nyilvánosság előtt a holokauszt áldozatának méltóságát azáltal sérti, hogy a holokauszt tényét tagadja, kétségbe vonja vagy jelentéktelen színben tünteti fel, bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.) Tovább: http://www.jogiforum.hu/hirek/23205#ixzz12grmpl21
A fogvatartottak létszáma 2007.
A fogvatartottak iskolai végzettsége, 2009
2. Példa Vita az eutanáziáról SZABAD-E EGY ANYÁNAK MEGÖLNIE GYERMEKÉT? Egy különös haláleset évekkel ezelőtt mélyen felkavarta a magyar közvéleményt: egy gyermekét egyedül nevelő anya vízbe fojtotta tízéves kislányát, mivel az gyógyíthatatlan betegségben szenvedett. Egy képes hetilap tanúsága szerint így vallott a tragédiáról: Kislányom egészségesen született, és ki lencéves koráig - a szokásos gyermekbeteg ségeken kívül - teljesen egészséges volt. Ép pen a harmadik osztályt kezdte az iskolában, amikor egy ismeretlen betegség támadta meg. Magas láza volt és állandóan hányt. El vittem orvoshoz - akkor már csak ketten voltunk, mert előző évben váltam el a fér jemtől, aki más városba költözött, és nem nagyon törődött a gyerekkel -, s az küldöz getett mindenhová bennünket. Kivizsgálás ról kivizsgálásra jártunk, de nem tudták megmondani, hogy mi baja. Végül kiderült, hogy a kislánynak nagyon speciális betegsé ge van, amely a legritkábbak közé tartozik a földön: a saját immunrendszere támadta meg. Ez a betegség az orvostudomány mai állása szerint teljességgel gyógyíthatatlan. Még a fájdalmakat sem tudják igazán csillapí tani. Mert akkor már egyre nagyobb fájdalmai voltak, lesoványodott, kihullott a haja, s már többet volt kórházban, mint otthon. Két évig csináltuk ezt a szenvedést, kórházról kórház ra jártunk, természetgyógyásztól csodadokto rig mindent kipróbáltunk. Minden hiába! Egy re csak fogyott, egyre gyengébb és kiszolgáltatottabb lett. Én meg már az őrület határán jártam. Kiléptem a munkahelyemről, fokoza tosan feléltünk mindent. Már csak ő tartotta bennem a lelket, mert nagyon bizakodott, hogy meg fog gyógyulni. Sokat segítettek barátaink is, az osztálytársai is rendszeresen látogatták a kórházban is meg otthon is.
Aztán valami eltörött" benne. Fájdalmait egyre nehezebben lehetett csillapítani, sokszor órákig vergődött az ágyban hangosan jajgatva. Én meg ott álltam tehetetlenül Senkinek nem kívánom azt az érzést. Egyik tiszta pillanatában azt mondta - bele is írta a naplójába -, hogy nem bírja tovább, "menjünk föl a tetőre és ugorjunk le" - mondta Aztán meg olvasta valahol, hogy valaki hajszárítót dobott a kád vízbe, amelyben fürdött, és úgy halt meg. Könyörgött, hogy tegyem meg vele én is. Akkor még nem tudtam, nem akartam megtenni, de amikor a következő vizsgálat után közölte a doktor úr, hogy ő itt már nem tud mit tenni, s láttam, hogy egyre nagyobb fájdalmai vannak. Éppen fürdött, amikor rátört egy irtózatos fájdalomroham, amitől elájult. Én meg már nem emeltem ki a fejét. Miután meghalt, kiemeltem a kádból, virágokat tettem köré, majd elmentem a remdőrségre. Úgy gondolom, jogom, sőt kötelességem volt megtenni. Én szültem, én akartam, hogy legyen. Életre, örömre. Nagyon szerettem. Nem bírtam elnézni, hogy egyre jobban szenved. És már ő sem akart így élni. Az anyja vagyok, meg kellett tennem. (Lányi András- Jakab György: Erkölcsi esettanulmányok) Mi az eutanázia? Magyarországon milyen jogi szabályozás van érvényben? Milyen emberi jogokat mérlegelnek az eutanázia kapcsán? Hogyan ítélhetjük meg az esetet? Háttérinformációk Az eutanázia szó az eu (jó) és a Thanatos (a görög mitológiában a halál istene) szavakból származtatható. Orvosetikai meghatározás alapján az eutanázia végrehajtásának módja szerint aktív és passzív eutanáziát különíthetünk el. Aktív az eutanázia, ha az orvos tesz valamit, ami megrövidíti a beteg életét, míg passzív eutanázia esetén az orvos elmulaszt megtenni valamit, ami a beteg életét meghosszabbítaná. Aktív eutanázia esetén tehát az orvos megöli a beteget, passzív eutanázia esetén csak hagyja meghalni. Binder Györgyi 1993 szeptemberében végzett gyógyíthatatlan betegségben szenvedő, nagyfokú fizikai fájdalomnak kitett 11 éves lányával, gyermeke kérésére. A kislány fürdővizébe egy működő hajszárítót ejtett, majd a víz alá nyomta a gyermekét, aki néhány másodpercen belül meghalt. Az eutanáziára hivatkozó anyát a Fővárosi Bíróság kétévi börtönbüntetésre ítélte, amelynek végrehajtását háromévi próbaidőre felfüggesztette. Az ügyészi fellebbezésnek helyt adva a Legfelsőbb Bíróság 1995 októberben úgy döntött, hogy az emberölésért kiszabott szabadságvesztést a vádlottnak le kell töltenie. Az ítélet szerint, ha a büntetőjogi szabályozás lehetőséget adott volna az eutanáziára, azt akkor is egyértelműen az orvos és a beteg viszonyára kellett volna leszűkíteni. A bíróság kitért arra is, hogy a magyar büntetőjog a passzív eutanázia megítélésében is szigorú, ilyen esetekben emberölés állapítható meg. Az LB ítélete után Binder Györgyi a köztársasági elnökhöz fordult kegyelemért; Göncz Árpád akkori államfő 1996 májusában négy évi próbaidőre felfüggesztette az asszony börtönbüntetésének végrehajtását. A kegyes halál kérdése Magyarországon 2001 februárjában, az úgynevezett fekete angyal-ügy kapcsán került újból az érdeklődés középpontjába, bár a bíróság szerint a fővárosi Nyírő Gyula kórház volt nővére nem eutanáziát hajtott végre. A nővért emberölésért, illetve annak kísérletéért 2002 decemberében kilenc évnyi fegyházbüntetésre ítélte első fokon, nem jogerősen a Fővárosi Bíróság. Magyarországon az 1997-ben elfogadott egészségügyi törvény szerint a beteg minden olyan ellátást, amelynek elmaradása esetén egészségi állapotában várhatóan súlyos vagy maradandó
károsodás következne be, csak közokiratban vagy teljes bizonyító erejű magánokiratban, írásképtelensége esetén két tanú együttes jelenlétében utasíthat vissza. A törvény szerint az életfenntartó vagy életmentő beavatkozás visszautasítására csak abban az esetben van lehetőség, ha a beteg olyan súlyos betegségben szenved, amely az orvostudomány mindenkori állása szerint rövid időn belül - megfelelő egészségügyi ellátás mellett is - halálhoz vezet és gyógyíthatatlan. Európában csak két országban, Belgiumban és Hollandiában nem büntetik az eutanáziát, míg más államokban jelképes szankciókat szabnak ki a kegyes halált választók segítőire. Svájcban nincs törvény az eutanáziáról, egy zürichi klinikán az utóbbi 4 évben mintegy 150 ember, köztük az idén az első brit kapott segítséget az önként választott halálhoz. Nagy-Britanniában ugyanis az eutanázia-tilalom megsértői 14 évig terjedő börtönbüntetésre számíthatnak. Amerikai Egyesült Államok legfelsőbb bírósága nem ismerte el sem a végső önrendelkezést mint alapvető alkotmányos jogot, sem pedig azt, hogy a polgárokat hátrányosan érinti az a törvényi rendelkezés, amely bünteti az orvos aktív közreműködését a halál siettetésében. Szabadlábon a Fekete Angyal 2009-06-06 06:00:46 (MTI) POMÁZ Kiengedték a börtönből a Fekete Angyalként elhíresült F. Tímeát (30), akit 11 év börtönbüntetésre ítéltek betegei megölése miatt. Tímea takaros házukba tért haza, ahol szobája már hat éve érintetlenül várta. Tegnap a család nem nyitott ajtót, az egyik környékbeli azonban készségesen elmondta, gyakorta látja a lányt, amióta kint van. Május végén, körülbelülegy hete jött haza Timi. Nekem úgy tűnt, nagyon jól van. Jelenleg semmi különöset nem csinál, vagy otthon van, vagy sétál a településen mondta a a család közvetlen szomszédjában élő idős ember. Mint megírtuk, a volt nővért több emberen elkövetett emberölés kísérletéért és négyrendbeli foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés miatt ítélték el még 2003ban. F. azt mondta, segíteni akart a végső stádiumban lévő szenvedő betegeken a Nyírő Gyula Kórházban. Tulajdonképpen állította aktíveutanáziát végzett a betegek kifejezett kérésére, vénába juttatott morfint, illetve Seduxen és kálium keverékét. A vád szerint heten kaptak ilyen injekciót. A Fekete Angyal az ítélethirdetés előtt viszszavonta a vallomásait, mint mondta, mindent csak kitalált. Tímea szülei utoljára négy éve nyilatkoztak a sajtónak. Erzsébet, az édesanyja ártatlannak tartja Tímeát. A lányunk kóros hazudozó. Ezt derítette ki az igazságügyi pszichológus is állította akkor Erzsébet. A nővér azóta elhunyt ügyvédje, dr. Szőgyényi József szerint Tímea valóban Münchausen-szindrómás, emiatt védhetetlen ügyfél volt. A Fekete Angyal hat év után szabadult. Úgy tudjuk, jó magaviselete miatt negyedelték a büntetését. Cs. K. S. Zs. Hollandiában 1973-ban alakult meg az Eutanázia Társaság, miután egy orvosnőt súllyosan beteg édesanyjának megöléséért bíróság elé állítottak (Boven doktornő egy hét felfüggesztett börtönt kapott egy év próbaidővel). A tárgyaláson amely precedens értékűvé vált a bíróság kimondta, hogy a holland orvosok automatikusan mentesülnek a holland büntetőtörvény 293- as paragrafusa alapján indítható vád alól (ez tiltja az eutanáziát), amennyiben a beteg gyógyíthatatlan; fizikai vagy szellemi szenvedése embertelen; vagy határozottan kérte, hogy életének vessenek véget vagy segítsenek szenvedése megszüntetésében; vagy mert haldoklik, és nagyon közel van a halálhoz. Hollandiában a törvények kidolgozottsága elősegíti, hogy a lehetőségekhez mérten a lehető legkifinomultabb kontroll alá kerüljön a betegek, ápolók és orvosok kapcsolata. Maga a halálba segítés rituáléja is kidolgozott: ideje van a végső döntésnek (amely természetesen meggondolható és visszavonható), az elbúcsúzásnak és a távozásnak.
Az eutanázia így semmiképpen sem egy ember döntése és magányos cselekedete, hanem egy egész csoporté, beleértve a beteg hozzátartozóit is, akiknek ezáltal jelentősen könnyebb lesz a gyászt elviselniük és lezárniuk. S éppen, mert meghatározott körülmények között de csakis így megengedett az eutanázia, sokkal kisebb a lehetősége annak, hogy bárki a saját, egyéni belátása alapján, akár őszinte szánalomból, akár egyéb okból mások halálba segítése mellett döntsön. (Mégis, kinek az élete? 12. évfolyam)