Kedves Kolléga! Ez év januárjában javaslatot tettem arra, hogy legyen hazánkban egy vidrára kidolgozott fajmegőrzési terv. Három részletben dolgoztam ki a dokumentumot. Előbb január 12-én a konkrét fajmegőrzési terv tartalmi és formai elemeire tettem javaslatot. Ezt követően január 16-án a vizes élőhelyeink állapotáról rendelkezésemre álló információkat foglaltam össze. Míg január 23-án az általam tapasztalt vidraetológiai ismeretekből készítettem egy rövid tájékoztatót. Ezzel lett teljes a kezdeményezésem. Többen kérésének teszek eleget azzal, hogy a honlapon egybeszerkesztett letölthető dokumentumként is hozzáférhetővé teszem. Ugyanakkor semmit nem tettem hozzá, mindhárom fejezet csorbítatlan formában került fel a honlapra. Továbbra is várom február 21-ig a megadott elérhetőségeken a hozzászólásokat. Köszönöm! Javaslat a közönséges vidra (Lutra lutra Linneaus, 1758) 2011 és 2016 közötti időszakra vonatkozó fajmegőrzési tervének és programjának irányelveire és azok megvalósítására Magyarországon. Összeállította: Gera Pál (2011 januárjában) Elérhetőségek E-mail: gerapal@t-online.hu Postacím: 1156. Bp. Nyírpalota u. 60. 7/29 Telefon: + 36 30 258 3637 Bevezető A legfontosabb célok rövid ismertetése Tartalomjegyzék A javaslatom szerkezeti felépítése A stratégia legfontosabb alapgondolatai A stratégia meghatározó irányelvei A vidraállomány helyzete Magyarországon Szempontok a felmérések során Az élőhelyek besorolása A javasolt védelmi stratégia legfőbb elemei: Folyamatos állományfelmérés A vidra lakta területek és a potenciális élőhelyek közötti kapcsolódás megvalósítása A vidrákat veszélyeztető tényezők, és az ellenük megfogalmazott programterv
Orvvadászat Autóutak Szennyezések Zavarás és véletlen pusztulások Természeti katasztrófák Kutatások támogatása a stratégia megvalósulása során Az ismeretterjesztés kérdései a stratégia tükrében Mellékletek I. melléklet: Felmérőív a vidra magyarországi állományfelméréséhez II. melléklet: Szempontok vidraállomány-felmérés során III. melléklet: Javaslat A vidra a halász barátja embléma és támogatási rendszer létrehozására Magyarországon IV. melléklet: Vidravédelem autóútjaink mentén (Tények és javaslatok) Ajánlott szakirodalom Bevezető Napjainkban nem fenyegeti sem a degradáció, sem a kipusztulás veszélye a magyarországi vidraállományt, sőt talán még mindig mi rendelkezhetünk Európa egyik legegységesebb vidrapopulációjával. De véleményem szerint a látszat költőien profán parafrázissal élve : csalóka ábrándkép, ahol beszédesen hallgat a felszín, csontig ható csendben fecseg a mély. Miért? Azért mert az Alapítvány a vidrákért szervezet által 1995 és 2007 között rendszeresen koordinált felmérések során majd ezt követően a 2007 és 2010 közötti már nem szervezett, hanem esetleges, spontán jelzések alapján egyértelműen és bizonyíthatóan azt tapasztaltuk, hogy egyes régiókban aggodalomra okot adó tendenciák figyelhetők meg, amelyek az ott élő/előforduló vidraállomány (állományok) visszaszorulásához vezethettek, illetve vezethetnek a jövőben is. Sajnos azonban hiába a figyelmeztető jelzések sokasága: újságcikkek, tanulmányok, figyelemfelkeltő könyvek, rádió és tévériportok, internetes portálokra feltett dokumentált és bármikor ellenőrizhető adatok, adatsorok, valamint a témakörben meghirdetett szakmai konferenciák stb., mind ezidáig az érintett és intézkedési jogkörrel rendelkező államigazgatási egységek és befolyással bíró szakmai műhelyek, közösségek részéről e problémát érdemtelen, néhány túlbuzgó természetvédő hagymázas látomásának tartották, és nyilván tartják ma is. Annak ellenére így lehet, hogy 2007 óta mentesülnek már az ilyetén jelzésektől, akkortól ugyanis inaktív az alapítvány. Pedig ez a hányavetiség a jövőben megbosszulhatja, vagy ha a túlfűtött kárálókat igazolva kiderül, hogy valóban nagy a baj, akkor kamatos kamattal megbosszulja magát. Oly mértékben, ahonnét nem tudni lesz-e, lehet-e visszaút. Most még azonban időben vagyunk! Éppen ezért indokolt, hogy rendelkezzünk egy legalább öt évet felölelő védelmi stratégiával (fajmegőrzési tervvel és programmal). Igaz 2005-ben az Alapítvány a vidrákért szervezet áprilisban kelt írásbeli kezdeményezésére és az ezt követően általa e témakörben szervezett májusi szakmai fórum után az akkori minisztérium Természetvédelmi Hivatala egyetértését fejezte ki. Így a Hivatal felkérésére szakmai műhelyek készítettek egy részletesebb tervezet-félét, ami azonban 2006 tavaszán pontosan nem tudni miért, de hamvába holt. Az Alapítvány a vidrákért azonban már előbb, 2006
januárjában felállt az asztaltól, lévén egyetlen a tervezethez küldött javaslatunk sem kapott támogatást, illetve olyan állításokkal illették a szervezetet a programjait, azok eredményeit, a kiadványait, a tagok szakmai felkészültségét, amely csak ezt az egyetlen döntést hagyta számunkra járhatónak. Mindezek után értesültünk arról, hogy a fajmegőrzési tervből nem lesz semmi. Kár érte, annak ellenére, hogy tagadhatatlanul voltak olyan programelemei, amelyeket elragadtatottnak is mondható szakmai véleménycsere övezett (köztük e mostani kezdeményezés szerzőjét is nem egyszer magával rántotta a zabolázatlan bizonyítási hév), de hát a vitaféle dolgozatok természetéből adódóan ez nem lephetett meg senkit. Az viszont már igen, hogy a felszínre bukott konfliktusok kezelése helyett egy teljes szakmai közösséget alaptalan kijelentésekkel illessenek. A magánemberként, vagyis semmiféle civil szervezethez, kutatóközösséghez és érdekcsoporthoz nem tartozó egyszeri érdeklődőként jelen dokumentummal azt kezdeményezem, hogy az alább ismertetett irányelvek és védelmi stratégia-tervezet átolvasása, értékelése után, amennyiben elfogadhatónak vélik, kezdődjön el egy érdembeli párbeszéd. Ami, reményeim szerint a fajt, valamint a vizes élőhelyek védelmét elsőbbségként kezelve, társadalmi- és gazdaszervezetek, kutatóhelyek és államigazgatási egységek közös munkájával megalapozná a vidra hathatós oltalmát Magyarországon. Vagyis önálló gondolatokat vetek fel annak reményében, hogy termékeny talajra hullanak. Felhívom a figyelmet a következőre! A kezdeményezés általam elképzelt és jelen szerkezeti formában összeállított, részleteiben kiforratlan irányelveket és javasolt stratégiai-lépéseket, illetve ajánlásokat tartalmaz. Egyfajta szervezeti keretet, szakmai sorvezetőt igyekszik adni, ami zömében a már említett 2005-ös alapítványi indítványra, az arra visszaérkező észrevételekre, valamint az azóta szerzett újabb ismeretekre támaszkodik. Ennek tükrében jelen írásmű egyáltalán nem felel meg a fajmegőrzési tervek hivatalos formai és tartalmi követelményeinek, illetve blikkfangos nyelvezetének, de arra talán alkalmas lehet, hogy ha valóban megvalósítható a vidrára kidolgozandó fajmegőrzési terv, akkor azokat a legfőbb szempontokat és programpontokat, legalábbis azok legfőbb irányait meghatározza, amelyek a faj jövőbeli védelme érdekében megkerülhetetlenek. És hát minden bizonnyal valahol valakiknél fellelhető még a holtvágányra siklott 2006-os hivatalos előterjesztés, az arra írásban érkezett hozzászólások, esetleg a témakörben tartott szakmai megbeszélések jegyzőkönyvei (már ha készültek ilyenek), így nem kell elölről kezdeni a munkát, csak kellő alapossággal és mértéktartó koordinációval egyeztetni a szakmai nézeteket és javaslatokat, majd meghatározni a feladatköröket. Remélem, a javaslatom valóban megnyeri az érintett szakmai közösségek tetszését, és ha így van, kérem, támogassanak abban, hogy meg is valósulhasson. Köszönöm! A legfontosabb célok rövid ismertetése Elérendő, legfontosabb célok megfogalmazása könnyen ingoványos terepre vezetheti a javaslattevőt. Hiszen mi alapján lehet kijelenteni egy fokozottan védett állatfaj kapcsán, hogy a megóvása érdekében mi a legfontosabb, mi a csupán fontos cél és talán van, lehet még olyan célkitűzés is, amelyik nem fontos? Mégis szükséges azokat a szakmai etalonokat valamiképpen rangsorolni, amelyek mentén elkezdődhet egy érdembeli védelmi munka, és amelyeket értelemszerűen újabb és újabb elemekkel ki lehet, sőt ki kell egészíteni, vagy ha időközben valamelyikük hangsúlya átértékelődik, esetleg szükségtelennek találtatik, hátrébb lehet sorolni vagy ki lehet dobni. Mindaddig fejleszteni, és mondatról mondatra csiszolni kell a dokumentumot, amíg a résztvevők úgy nem érzik, elkészült a végleges változat. Ez már csak egy ilyen dolog. Mindemellett ügyelni kell arra, hogy nem szabad leragadni fogalmi vitáknál, mert ha
megtörténik, az egész vállalkozás kudarcba fullad; fontos ennek tudatosítása, mert nem egy jobb sorsra érdemes szakmai programot éppen a terméketlen és értelmetlen fogalmi véleménykülönbségekből fakadó nézetkülönbségek küldtek padlóra. Saját tapasztalataim alapján én az alább felsorolt célokat teszem a legfontosabbak közé, kijelentve, nem kőbe vésett igazságokat közlök, értsd alatta: nincs a zsebemben a bölcsek köve. Megőrizni a magyarországi vidrapopuláció még napjainkban is tapasztalható, gyaníthatóan kontinens szerte egyedülállónak vagy csaknem kivételesnek mondható gazdagságát. A magyarországi vidraállomány helyzetét kutató terepi felméréseket folyamatosan fenntartani. Azon tájegységeknél, ahol az állomány visszaszorulása gyanítható vagy esetleg már bizonyítható, ott annak okait feltárva elősegíteni az élőhelyek kedvező állapotú helyreállítását és/vagy megőrzését. A vidra életét, szaporodásbiológiáját, ökológiáját vizsgáló kutatásokat támogatni. Széleskörű ismeretterjesztést végezni a valós vidrakép megismerése érdekében. Érdekeltté tenni gazdaközösségeket a vizes élőhelyek megóvásában, fenntartásában, újabbak létrehozásában, ezáltal is elfogadtatva velük a vidra védelmét. Ügyelni arra, hogy a vidra védelme a jövőben se kerülhessen nyereségorientált gazdasági csoportok (vadászok), valamint az életmódjából adódóan iránta esetenként ellenszenvet érző gazdálkodói közösségek (halászok, horgászok), illetve szintén önérdektől vezettetett kutatóműhelyek kizárólagos érdekérvényesülésének teljesülése alá. A javaslatom szerkezeti felépítése Az alábbi stratégia a következő pontok mentén foglalja össze és ismerteti a kezdeményezés lényegét: A stratégia legfontosabb alapgondolatai A stratégia meghatározó irányelvei A vidra helyzete Magyarországon A javasolt védelmi stratégia legfőbb elemei: I. Folyamatos állományfelmérés II. A vidra lakta területek és a potenciális élőhelyek közötti kapcsolódás megvalósítása III. A vidrákat veszélyeztető tényezők, és az ellenük megfogalmazott programterv IV. Kutatások V. Ismeretterjesztés A stratégia legfontosabb alapgondolatai 1. Dolgozatomban az elkövetkező öt évre (a 2011 és 2016 közötti időszakra) kívánok a magyarországi vidrapopuláció védelmére programtervet javasolni. Ezért fontos, hogy legkésőbb még ez év késő nyári vagy legkésőbb kora őszi időszakáig egy aprólékos részletességgel kidolgozott ajánlás a magyarországi természetvédelmi politikát meghatározó döntéshozók kezébe kerüljön. Ha ez megvalósul, és támogatásra
talál, akkor már 2011 októberében és/vagy novemberében újból elkezdődhet (folytatódhat) a vidraállomány elterjedését kutató terepi munka. 2. Az eredményes védelemhez elengedhetetlen, hogy mindazok az érintettek, akik a vidravédelem egy-egy szegmensével foglalkoznak Magyarországon, azt összehangoltan végezzék, egymás munkájáról értesüljenek, azok eredményeivel tisztába legyenek. Jelen javaslat nem tér ki részletesen a remélhetően megvalósuló stratégia teljesítésében részt vevők szervezeti és végrehajtási kérdéskörének taglalására tekintve, hogy azt a munkában részt vállalók közötti együtt-munkálkodás és feladat-meghatározás során kell majd megállapítani. Lényeges azonban: tanulva a 2006-os balsikerből, valamennyi résztvevőnek minden tekintetben béketűrőbbnek és nyitottabbnak kell lennie és a munkacsoport koordinátorának is aki feltehetően újfent minisztériumi szakember lesz, feltétlenül pártatlannak kell maradnia, lett légyen ez bármily nehéz is! 3. Fontosnak tartom megemlíteni, hogy a fajmegőrzési tervnek és programnak összhangban kell lennie azokkal a vizes élőhely-típusokat érintő koncepciókkal, stratégiákkal és programokkal (Víz Keretirányelv, Halászati Operatív Program, Nemzeti Halászati Stratégia Terv, Natura 2000 előírások, az EU Közös Agrárpolitikai elvárások stb.), amelyek alapvetően meghatározzák az elkövetkezendő évek legfontosabb szabályozásait. A stratégia meghatározó irányelvei Hazánkban a vidra előfordulása tájegységenként, de kisebb régiónként is eltérő, így sablonos valamennyi régióban egyidejűleg alkalmazható védelmi lépéseket felesleges megfogalmazni. Éppen ezért a stratégia értékelhető eredménnyel kecsegtető megvalósulásához, vagyis elsősorban egy folyamatos országos állományfelméréshez, ami az egész védelmi program gerincét adja fontos, hogy az alábbi szempontokat messzemenően figyelembe vegyük. És ezek elfogadására, tovább gondolására és kiegészítésére valóban nagyon hangsúlyosan szeretném felhívni a figyelmet: Kérdés, hogy egységesen, valamennyi tájegységünkre vonatkoztatható védelmi-stratégiát miért nem lehet, jobban mondva: miért nem célszerű megfogalmazni? Ennek okai a teljesség igénye nélkül: Egyfelől: óriási különbségek vannak/lehetnek még egy-egy régión belül is a vidrapopulációk elterjedését tekintve, országosan pedig még kirívóbb a különbség a tájegységek között, lásd, pl.: dél-dunántúli halastavakban és csatornákban, kisvízfolyásokban (ma még) gazdag területeit és a nyírségi homokos élőhelyeket stb. Másfelől: más és más a különböző országrészekben a vizes élőhelyek állapota és aránya, azok eloszlása, védettségük és gazdasági hasznosításuk, lásd, pl.: Szigetköz és/vagy Homokhátság stb. Harmadfelől: teljesen eltérő megoldási javaslatok lehetségesek a vidraállományok megóvását és terjedését, valamint a vizes élőhelyek kedvező állapotának fenntartását illetően, amit egyértelműen az adott térség, ezen belül: kistérségek sajátosságai és lehetőségei határoznak meg, lásd, pl.: az Északi-középhegység kínálta táplálék-gazdag és/vagy táplálékszegény kisvízfolyások, valamint az alföldi halastó-rendszerek és az azokhoz kapcsolódó csatornahálózatok által biztosított feltételeket. Negyedrészt: a fentieket figyelembe véve valószínűsíthető, hogy régiónként eltérő az embereknek a vidráról, a vizes élőhelyekről, valamint a természetvédelmi elvárásokról kialakított véleménye.
Éppen ezért, regionális, vagy ha szükséges egészen kistérségekig lebontott terveket és azokra alapozott konkrét javaslatokat kell készíteni, amelyek elmaradhatatlan alkotórészei az adott térség élőhelyvédelmi programjainak. Értékelni kell (országosan, tájegységenként, ezeken belül kisrégiókként) a különféle vizes élőhely-típusok jelen állapotát, reálisan várható változását degradációját és/vagy fejlődését, egyfelől természetvédelmi szempontból, másfelől gazdasági és fenntartásának gazdaságossági oldaláról nézve. Fontos: a különféle vizes élőhelytípusok megőrzése és/vagy revitalizációja elsődleges természetvédelmi, ökológiai érdek, pl. a Natura 2000-es vagy Ramsari területek esetében, ami azonban nem választható külön az adott területen folytatott gazdálkodás lehetőségeitől, azok értékmegőrzésétől, valamint formáitól, pl. extenzív halastavi és/vagy természetes vízi halgazdálkodástól. Mindazok a vizes élőhelytípusok, amelyek megőrzése országosan és/vagy regionálisan fontos bár kérdés számomra: van-e, lehet-e olyan vizes élőhelytípus kies hazánkban, ami nem fontos?, kiemelt figyelmet és segítséget kell, hogy kapjon a természetvédelmi támogatások és a hosszú távú: tíz, tizenöt, vagy akár húsz évre előrevetített programok kidolgozása során; pl. a halastavak összterülete nem várt mértékben csökkent az elmúlt tíz-tizenkét évben. Ha csak a természetvédelmi, ökológiai oldalát nézzük ezen élőhelyek megőrzésének, láthatjuk, hogy ritka nehéz helyzetet teremtett az említett nagyságrendű állapotváltozás, hiszen a halastavak és nem utolsó sorban a hozzájuk kapcsolódó csatornahálózatok ma már olyan egyedülállóan értékes állat- és növényvilágot tartanak/tarthatnak fenn Magyarországon, ami máshol és különösen nélkülük nem lehetséges. A vidraállomány helyzete Magyarországon A fajmegőrzési tervnek elengedhetetlen, sőt nagyon helyesen kötelezően elvárt feltétele, hogy a hazai vidrapopuláció elterjedését ez idáig kutató, a kapott eredményeket összesítő publikációk következtetéseivel mindazok tisztában legyenek, akik valamilyen formában részesei lesznek a terv megvalósításának. Ha lesz a jövőben fajmegőrzési terv, akkor hasznosnak bizonyulhat az Alapítvány a vidrákért szervezet által 1995 és 2007 között elvégzett állományfelméréseinek az átfogó dolgozata (címe: utolsó jelentés), valamint az alapítvány 2007-es megszűnte utáni, de akkortól is folyamatosan érkező jelzéseknek 2010-ben összeállított ismertetője. A nevezett dokumentumok, több más szakmai publikáció mellett elérhetők és letölthetők a következő magyar nyelvű honlapról: (http://www.otter.econservation.eu). Az ajánlott szakirodalomban további érdekes, hitelesen értékelhető publikáció szerzőjét és címét is ismertetem, akiknek a munkája nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a vidra elterjedéséről valóságnak megfelelő képünk legyen. Köszönet érte! Az Alapítvány a vidrákért szervezet által 1995-ben elkezdett és 2007-ig folyamatosan elvégzett állomány-felmérési programok során kétféle módszert alkalmaztunk, és ha lesz fajmegőrzési terv, javaslom ennek újbóli használatát, már csak azon egyszerű oknál fogva is, mert ezáltal lehet a leghatékonyabban bevonni a munkába minden érintett és/vagy érdeklődő szakmai műhelyt, közösséget: 1. Először, minden év szeptemberében az általunk ismert halas- és horgásztavak, vadásztársaságok, erdészetek, valamint e szakmai műhelyek országos és megyei kirendeltségeinek a címére juttattuk el a felmérőíveket. Az ő segítségükkel további egyesületekhez, társaságokhoz, szövetségekhez is eljutott a kérdőív. Mindezzel egy időben a különböző halászati-, horgászati-, vadászati- és
természetvédelmi szaksajtóban, 2000-től pedig az interneten is közzétettük a felhívásunkat. Szintén ennek keretében juttattuk el az államigazgatási egységekhez: az FVM megyei Hivatalaihoz, a Nemzeti Park Igazgatóságokhoz, a Vízügyi Igazgatóságokhoz a felmérőíveket, rajtuk keresztül, pedig a területen dolgozó kollégáik kapták meg. Ez a fajta kérdőíves felmérés minden évben októberétől a következő esztendő márciusáig tartott. 2. Másfelől, az alapítvány által létrehozott ún. vidrafigyelő-hálózat tagjaival alaposabb munkához láttunk, hiszen nem csak az éves kérdőíves felméréseket végeztük, hanem külön programokat is kidolgoztunk és megvalósítottunk. Ez a szakértői-hálózat 1999-től az alapítvány 2007-ben történő megszűntéig az ország teljes területét lefedte. A felméréseket régió-koordinátorok fogták össze. Nekik az általuk felügyelt területegységeken egyfelől a felmérő-munkát, másfelől pedig a külön feladatokat kellett összehangolniuk, pl. találkozókat a gazdákkal stb. Lényeges különbség az 1-es bekezdésben ismertetetthez képest, hogy a vidrafigyelő-hálózat részéről a területellenőrzés rendszeresen, egész éven át, folyamatosan történt. A hálózat tagjai a Nemzetközi Természetvédelmi Unió (IUCN) által ajánlott ún. minimum-standard módszer alapján végezték a vizsgálatokat; bár ezt ma már állítólag egy magára valamit is adó européer vidrás-szaki a szakmatörténet süllyesztőjébe száműzi. Hogy miért? Fogalmam sincs, de erre az utóbbi időben többször is felhívták mind az én, mind a velem együtt dolgozó kollégák közül többek figyelmét, mondván maradiságunk miatt Európában nem vették komolyan az eredményeinket. Igaz a munkánkról eddig összeállított angol nyelvű dolgozatokra válaszként kapott visszajelzések, valamint az évente még mindig érkező zömében angol nyelvű érdeklődő, tanácsot- és információt kérő elektronikus- és hagyományos úton küldött postai levelek ezt nem támasszák alá, így gyanítható, hogy a mostanában felemlített elmarasztaló kritikák mögött már ha valóban vannak ilyenek nem szakmai érvek húzódnak meg. A minimum standard módszer lényege, hogy egy-egy területnek legalább 600 méteres reprezentatív szakaszát vizsgáltuk át. Ott, ahol valami miatt ez nem volt lehetséges, a jellemző pontokat néztük meg, pl. kifolyókat, befolyókat, zsilipeket, hídaljakat stb. Több kilométeren keresztül húzódó kisvízfolyások, csatornák esetén a 600 méteres szakasz-átvizsgálást 5 kilométerenként megismételtük (bár alkalmasint, ahol lehetett kisebb távon is megtettük GP megjegyzése). Törekedtünk arra is, hogy a vizsgált területek vegetációját, környezetét, a jellemző gazdálkodási módokat és a helybéliek véleményét minél részletesebben megismerjük. Erre alapozva kidolgoztunk egy felmérési szempontrendszert is, amit a kitöltendő kérdőívekkel együtt megküldtünk mindazoknak, akik jelezték, hogy részesei kívánnak lenni a felmérő munkának; lásd az első két mellékletet. Egyúttal komoly kihívást jelentett számunkra olyan térképet mellékelni a tanulmányokhoz, ami hitelesnek volt tekinthető, már csak azért is, mert az általunk használt 10x10 km-es UTM térképhálón nehéz volt úgy meghatározni egy-egy négyzetben a vidraelőfordulását, hogy tisztán kijelenthető legyen, melyik kategóriába tartozik: állandó, rapszodikus, nincs vidra a területen. Minden esetben a visszaérkezett adatokat összesítettük, hiszen az adott UTM négyzetnél sokféle élőhelytípus is előfordult, amelyeknél nem feltétlen azonos állapotokat tapasztaltunk. Aprólékosan megnéztük, hogy az adott négyzet regisztrált élőhelyeinél milyen jelzések vannak, ezek az elmúlt vizsgálati időszak során hogyan változtak vagy változtak-e egyáltalán, mindezeket összehasonlítottuk a közvetlenül szomszédos területek adataival és így készítettük el a végleges ponttérképeket. Fontos: az állományfelmérésekkor, kizárólag az én kérésemre soha nem becsültünk vidralétszámot. Tudtuk, egyfajta elvárt követelmény, hogy legyen egy viszonyítható keretadat, de ennek ellenére a rendelkezésünkre álló információkból nem vállalkoztunk arra, hogy számszerűsítsünk. Ha lesz fajmegőrzési terv, a kérdés minden
értelmetlensége ellenére bizonnyal újból felvetődik, és akkor a szakmai műhelymunka során kell meghatározni a hazánkban élő vélelmezhető állománynagyságot. Szempontok a felmérések során A felmérések során tudatosan arra törekedtünk, hogy a kutatott területek adottságait, mint pl.: a terület-típusát, a kapcsolódó élőhely-típusokat, a gazdálkodási-formákat stb., figyelembe véve olyan képet nyerjünk, amelyek alapján képesek lehetünk összefüggő egységben látni és láttatni egy-egy tájegység vizes élőhelyeinél élő vidraállomány mozgását, valamint az egymással történő kapcsolódási lehetőségeket: a valós és/vagy vélelmezhetően szóba jöhető vándorlási útvonalakat is. Fontos azonban: a hiteles, értékelhető adatok megszerzéséhez tisztában kell lennünk a vidra alapvető és valósághű viselkedési szokásaival, amit az általunk koordinált vidravédelmi munkák során igyekeztünk minél többekkel megismertetni: kiadványokkal, előadásokkal és közös kirándulások során. Jelen kezdeményezésben külön nem térek ki etológiai ismeretekre, ha lesz fajmegőrzési terv, akkor külön összeállítást készítek majd. Addig, kérem, tekintsék meg a fentebb már megnevezett, valamint az ajánlott szakirodalomban is feltüntetett honlapon található és letölthető Vidraetológia című könyvemet. A felmérések során rendkívül fontos szempont volt mindig és kell, hogy legyen majd a jövőben is az időjárási körülmények alakulása. Soha olyan sok vidra-bélsár és vidraváltó nem található egy-egy halban gazdag területen, mint a fagyok és az aszály idején, valamint árvizekkor a folyómenti csatornáknál, kisvízfolyásoknál! Ez azonban megtévesztő kép egy-egy terület vidraállományáról, mert a szükség adta összezártság csupán addig tart/tarthat, amíg azt a pillanatnyi körülmények kikényszerítik, vagyis az ilyen esetekben nem szabad messzemenő következtetéseket levonni. Éppen ezért a munkánk során elengedhetetlen követelménynek tartottuk, hogy véleményünket ne csak egy-egy rövid időszak, pl. egy meghatározott évszak ismereteire alapozva hozzuk meg, hanem sokkal tágabb időhatárt felölelő, rendszeres terület-ellenőrzéseket követően. Ezért törekedtünk arra, hogy a felmérőmunka megszakítás nélkül folytatódjon a fentebb vázolt szervezeti és működési szisztéma alapján. Az élőhelyek besorolása Az 1995-96-os első országos állományfelmérés idején felállítottunk egy elviszempontrendszert arra vonatozóan, hogy hol, milyen gyakorisággal fordul elő a vidra, és mindezeknek milyen okai vannak/lehetnek. Tettük ezt annak biztos tudatában, hogy a megállapított kategóriák tagadhatatlanul és túlságosan is rendkívül erőltetettek, de mégis szükségesek voltak és most is meg a jövőben is szükségesek ahhoz, hogy valamiféle besorolást megtehessünk. Így inkább csak egyfajta óvatos útmutatóként használható fogódzót jelentettek a felmérésben résztvevők számára, amit rendszeresen ellenőriznünk kellett. Vagyis mire kimondtuk egy-egy területre, hogy melyik csoportba soroljuk állandó, rapszodikus, nincs vidra, ellenőrzések sorozatán esett át. És nem kevesen! Tekintve, hogy ezeknek a jelképes szempontoknak munkánk során hasznát láttuk, javaslom, hogy a leendő fajmegőrzési terv és program során felvállalt állományfelmérési irányelveknek legyenek a részei. Mindezek alapján, ahol állandó a vidra jelenléte, azok a következő általános mutatókkal jellemezhetők:
Rendszeres a táplálékellátottságuk egész évben képesek táplálékkal ellátni a vidrát. Rendelkezésre állnak a vidra számára megfelelő búvó- és/vagy fészkelőhelyek. Télen még a legnagyobb hidegek esetén sem fagynak be, ha mégis a közelben rendelkezésre áll nem befagyott vízfelületű, táplálékot biztosító terület. (Csak zárójelben jegyezem meg: ugyanennek a fordítottja is igaz, vagyis ezek a területek a nyári csapadékszegény időszakban is képesek táplálékot és rejteket adni a vidrának). Ahol rapszodikus a vidra jelenléte, azok a következő általános mutatókkal jellemezhetők: Azok a halas és horgásztavak, víztározók sorolhatók ide, amelyek halállománya nem biztosított egész évben, valamint a vízi növényzet hiányzik vagy nagyon gyér, a partmenti növényzet többnyire szántó, rét, legelő. Azok a folyószakaszok, holt- és mellékágak, kisvízfolyások, amelyek nagyon erős sodrásúak és/vagy szennyezettek és a vízi-, valamint a partmenti növényzet hiányzik vagy gyér, de a környéken állandó táplálékkal rendelkező élőhely található. A zavarás is megemlíthető, de ha a közelben csendes búvóhelyre talál a vidra, akár még az állandó területfoglalás is megtörténhet. Ahol nem ismert a vidra jelenléte, azok a következő általános mutatókkal jellemezhetők: A nagyon zavart horgásztavaknál, víztározóknál, amelyek többnyire betonozott, kövezett partvonalúak és az esetek többségében kiirtott vagy erősen megritkított vízi- és partmenti vegetáció a jellemző. Magára hagyott, de halállománnyal már nem rendelkező halas- és horgásztavaknál. A kisvízfolyások, csatornák, folyószakaszok azon részeinél, ahol nem mozog vidra vagy nagyon zavartak, pl. túl közeli a település, állandó az emberi jelenlét vagy nagyfokú a víz szennyezettsége. A hal- és kétéltűállomány több esetben teljesen hiányzik és szembetűnő itt is a partvonalak teljes beépítése, pl. betonpadkák és betonlépcsők, valamint a vízi- és a partmenti növényzet teljes vagy majdnem teljes hiánya. Folyószakaszok esetében a vidramentesség leggyakoribb okaként a túlságosan is nyitott tér (vegetáció nélküliség) és az erős sodrás nevezhető meg. Kisvízfolyás- és csatornaszakaszoknál azok időszakos vízellátása vagy teljes kiszáradása említhető, főleg a nyári aszályos időszakban. Mindezek ismeretében a felmérések során arra törekedtünk, hogy lehetőségeinkhez képest minél alaposabb rálátást kapjunk: A vizes élőhelyek állapotáról, az ott folytatott gazdálkodásról. A környező nem vizes élőhelyekről, azok állapotáról és gazdálkodásáról. És a régióban/kisrégióban található vizes élőhely-típusok egymáshoz való kapcsolódási lehetőségéről vagy azok akadályáról. Csak ezen adatok részletes elemzése után vált lehetővé, hogy olyan értékeléshez lássunk hozzá, ami messzemenőbb következtetések levonására is biztosítékot adott számunkra. Vagyis nem csak a vidra-előfordulás igazolását vagy hiányának tudomásulvételét regisztrálhattuk, esetleg az adott kisrégióban/régióban élő vidrák mozgását állapíthattuk meg, hanem ennél sokkal több ismeretet jegyezhettünk fel. A javasolt védelmi stratégia legfőbb elemei I. Folyamatos állományfelmérés
A fajmegőrzési terv és program alapvető és így megkerülhetetlen feltétele a hazai vidraállomány mozgásának, valamint változásának rendszeres nyomon követése. Javaslom, hogy a monitorozás 2011 és 2016 között folyamatos legyen az alapítvány által kidolgozott és fentebb ismertetett tematikája szerint, már ha az új európai tuti trendek ezt továbbra is elfogadják. Ha mégis más rendszerű felmérési gyakorlati elveket tartanak szükségesnek utalok vissza a fent említett állítólagos kritikákra, akkor az általuk elfogadott metodika átvétele és beépítése a hazai munkafolyamatokba elkerülhetetlenül megvizsgálandó. Jóllehet nem hiszem, hogy állomány-felmérési szisztémákat valamiféleképpen ne lehetne ötvözni egymással. Biztosra veszem, hogy ennek megvalósulása kizárólag hozzáállás kérdése. Legyen így vagy úgy, az alábbiak is nagyon fontosak. A felméréseknek nem csak a vidra előfordulásának igazolását és/vagy annak hiányát kell boncolgatnia a vizes élőhelyeken, hanem ki kell terjednie az alábbiakra, amire az alapítvány által eddig összefogott és/vagy indítványozott felmérések során mindig is nagyon-nagy hangsúlyt fektettünk. A vidrapopuláció elterjedésére és terjeszkedési irányaira egészen kisrégiókig lebontva. Miért fontos ez? Mert a vidra, természetéből adódóan, terjeszkedése során elsősorban a kisvízfolyások és csatornák kínálta úthálózatot veszi igénybe, így azok kiterjedése, parti- és vízi vegetációjának állapota, táplálékellátottsága, zavarása és szennyezettsége mind nagyon értékes információ, amelyekre a jövőbeni védelmi tervezés miatt feltétlenül szükség van. A terjeszkedő állomány előtt álló humán és természetes akadályokra. Miért fontos ez? Mert vannak olyan a vidra számára egyáltalán nem vagy csak nehezen legyűrhető akadályok, pl. vonalas létesítmények, száraz, homokos területek, emberi települések megkerülhetetlen torlaszai stb., amelyek számbavétele a védelem számára szintén lényeges. Az élőhelyek állapotváltozására. Miért fontos ez? Mert a különböző vizes élőhelytípusok teszik lehetővé a vidraállomány területfoglalását, szaporodását és vándorlását. Ezen élőhelyeknél történő bármilyen állapotváltozás, pl. kisvízfolyások kiszáradása, halastavak és csatlakozó csatornáik szárazra állítása, beszántása, művelési ág megváltoztatása, autóút, bevásárlóközpont, lakópark, logisztikai-központ építés miatt történő terepmunka stb. alapvetően hatással van az adott térségben élő/előforduló vidraállomány helyzetére (is). Úgyszintén a vizes élőhelyeket körülölelő más típusú élőhelyek állapota és azok változása is befolyásoló tényező (lehet). Az embereknek a vidráról alkotott véleményére. Miért fontos ez? Mert bármilyen elcsépelt közhely is, a sikeres védelem csak a vizes élőhelyek mentén élők, gazdálkodók, a szabadidejüket ott töltő emberek bevonásával valósulhat meg. II. A vidra lakta területek és a potenciális élőhelyek közötti kapcsolódás megvalósítása a stratégia szellemében. Az állományfelmérés adatsorai, ha azok valóban (és a valóban ez esetben kulcsfogalom!) lényegbeli tartalommal bírnak és nem kizárólag kevesek számára értelmezhető statisztikai kimutatás a cél, akkor olyan információkat közvetíthetnek, amelyek rendszerezése és értékelése után lehetőség adódik a legfontosabb védelmi
lépések megfogalmazására. A legfőbb alapelvnek annak kell lennie, hogy a védelmi programok célja, vagy ha úgy tetszik kikezdhetetlen sarokpontja, nem lehet más, mint az élőhelyeken megőrizni a vidraállományokat. Ennek érdekében: Mindazon élőhelyeket, ahol a vidra jelenléte állandónak és/vagy rendszeresnek mondható külön-külön értékelni kell, meghatározva a vidra ismert valós etológiai bélyegeit szem előtt tartva, hogy azokon az állomány megmaradását és/vagy fejlődését/terjeszkedését milyen környezeti paraméterek tették/teszik lehetővé. Meg kell vizsgálni azokat a létező és/vagy lehetséges vízi-folyosókat, amelyek összekötik/összeköthetik ezeket az élőhelyeket. Szintén meg kell állapítani, hogy milyen más élőhelyeket érintenek ezek a vándorlási-útvonalnak is mondott vízifolyosók. Ugyanígy értékelni kell azokat az élőhelyeket, ahol a vidra előfordulása kiszámíthatatlan és/vagy rapszodikus. Fontos az is, hogy megvizsgáljuk: ezek az élőhelyek érintkeznek-e vagy érintkezhetnek-e olyan élőhelyekkel, ahol a faj előfordulása állandó esetleg rendszeres, vagy ahol nem ismert az előfordulása. Meg kell vizsgálni, hogy az alkalmankénti felbukkanásnak mi lehet az oka, vagyis: Miért nem marad meg a területen a vidra, pl. a táplálékállatok megfogyatkozása vagy az elégtelen/hiányzó vízi- és parti vegetáció-borítás miatt stb. Mikor, milyen időjárási körülmények idején bukkan fel a vidra. Milyen időtartamig észlelhetők a nyomjelei. Milyen az adott élőhelyen élő/gazdálkodó emberek hozzáállása a vidrához stb. Azokon az élőhelyeken, ahol a vidra előfordulása nem ismert meg kell vizsgálni, hogy mi lehet az oka és szintén fontos az is, hogy utánanézzünk: ezek az élőhelyek érintkeznek-e vagy érintkezhetnek-e olyan élőhelyekkel, ahol a vidra előfordulása állandó és/vagy rapszodikus. Ahol potenciálisan megjelenhet a faj, ott azt élőhely-kezeléssel kell vagy érdemes elősegíteni, amennyiben erre megvan a kellő szándék, anyagi-fedezet, jogszabályi lehetőség és társadalmi, szakmai egyetértés. A vidra szempontjából élőhelykezelések során többek között figyelembe kell venni: A vidra ismert valósághű etológiai ismérveit. Az adott terület állat- és növényfajainak ismert vagy lehetséges előfordulását. Az adott élőhely sajátos paramétereit. Az elvégzendő élőhely-kezelés során várható eredményt. Fontos: a vidra állományainak sikeres megóvásához illetve azok terjeszkedéséhez és növekedéséhez, valamint a valóban aktív vándorlásához nagy területeket kell szem előtt tartani. Ezek a területek egymástól alapvetően különbözhetnek, hiszen a vizes élőhelyek egymáshoz kapcsolódása nem mindig összefüggő hálózat, hanem szétszabdalt egységekből álló más és más élőhelytípusokat is érintő illeszkedő-kapcsok láncolata. Még a vizes élőhelyek is különbözőek, hiszen egészen más a kínálat egy halastónál, egy hallal bőségesen telepített folyó-menti holtágnál, egy alig-vizű kisvízfolyásnál, egy kiszáradóban lévő csatornánál stb. Sőt még egy adott élőhelytípus is alapvetően változhat, gondoljunk csak egy patakra, ami folyásiránya közben milyen sok változáson megy/mehet keresztül, többek között olyanon, mint pl. a változó sodrássebesség, mederszélesség és mélység, az eltérő partrendezés, a parti és vízi vegetáció-borítás változása, a szennyezettség és az emberi zavarás eltérő mértéke, a táplálékállatok jelenléte és/vagy hiánya, stb.
A hazai vidraállomány gazdagságát egyértelműen a halasvizek sokaságának köszönhetjük, legyenek ezek a vizek folyó-menti holtágak, mellékágak, mesterséges halastavak, víztározók. Vagyis az állomány növekedését az emberi tevékenység irányította és ennek tudatosítása valóban lényeges! A vidravédelem szempontjából kétségtelenül az nevezhető a legörömtelibb visszajelzésnek, amikor ténylegesen észlelni az állomány növekedését és/vagy terjeszkedését. Ez utóbbi, vagyis a terjeszkedés során vidra által lakottá vált terület a természetvédelem leghatékonyabb módjának tekinthető és ökológiailag is valóban a leginkább elfogadható. Ezért is kétséges az a fajta eljárás, amikor az ún. problémás területekről a vidrát kifogják és másutt, akár az ország teljesen már régiójában szabadon engedik bár, hogy mostanában is sor kerül-e ilyesmire nem tudom, 2007 előtt kérésem ellenére többször megtörtént. A fentebb írtakhoz kiegészítésként mindenféleképpen hozzá kell fűznöm, ezzel a fajmegőrzési terv és program megszületésének szükségességét is igazolandó, hogy hazánkban több egymástól már elszakadt és/vagy alig-alig érintkező vidrapopuláció alakult/alakul ki. Látható, hogy pl. a Kiskunság, a Nyírség az Északi-középhegység egyes tájegységei, de akár a Kisalföld egyes területei is, oly mértékben vidramentesek, hogy az már a határaik mentén élő állományok egymással történő kapcsolódását is megakadályozza és/vagy megakadályozhatja. Tudom mindez újfent falra hányt borsóként lepergő pusztába kiáltott szó, de mégis remélem, hogy előbb-utóbb mégis valahol, valakik által értő fülekre és látó szemekre talál! Mindez pedig elsősorban az élőhelyek kedvezőtlen állapotváltozására vezethető vissza: az elmúlt tíz év átlagát tekintve, mértékében olyan nagyságrendű a szárazsággal sújtott területek aránya hazánkban, ami igen komoly figyelmeztetés; a kérdés csak az, hogy valóban megértjük-e, egyáltalán meg akarjuk-e vagy meg tudjuk-e érteni a természet ebbéli üzenetét? Ugyanakkor egyes élőhelytípusoknál alapvetően javíthatjuk, elősegíthetjük a természetvédelmi elvárások és a gazdálkodói érdekek egymáshoz való közeledését. Mire gondolok? Arra, amit úgy neveztünk el, hogy a vidrára kidolgozott élőhely-fenntartási szempontok extenzíven kezelt halastavaknál. Az ún. extenzíven kezelt halastavak esetében amelyek kiterjedése nem éri el hazánk összterületének 1%-át (ami, ha jók az értesüléseim 338 működő tógazdaságot jelent nem egészen 24 000 hektáron) érdemesnek tűnt megfogalmaznunk azt a vidrára vonatkoztatott élőhely-fenntartási szempontrendszert, amelyet mind halászati, mind horgászati, mind természetvédelmi szakemberek elfogadnak. Ez a kívánalom egyébiránt a Nemzeti Halászati Stratégia Tervben és az ahhoz kapcsolódó Halászati Operatív Programban vetődött fel először. 2007-ben az alapítvány által e témakörben szervezett szakmai rendezvényen természetvédelmi, halászati és horgászati szakértők a következő legfőbb pontokban már megállapodtak, jó lenne, ha ezek valóban beépülnénk a különféle természetvédelmi és agrár-környezetgazdálkodási előírásokba, illetve feltétlenül hasznos lehet, ha a fajmegőrzési terv is tartalmazza. Alább közlöm a konszenzussal elfogadott dokumentumszöveget. Javaslat egy, vidrára vonatkoztatott élőhely-fenntartási szempontrendszer kidolgozásához extenzíven kezelt halastavaknál Megállapítjuk, hogy egy-egy halastó, vagy tórendszer vidrapopulációjának a nagyságát és sűrűségét, legfőképp a következő tényezők szabhatják meg: A környezeti feltételek: Ezek ismerete rendkívül fontos. A be- és/vagy kifolyó csatornák/kisvízfolyások vízi- és parti vegetációja,
medrének és partjának állapota (pl. kövezett, betonozott-e vagy természetes). A halastó vizének minősége és a csatlakozó csatornák és/vagy kisvízfolyások, valamint a tavak vízkormányzása/vízállása. A halastó/tórendszer vízi és parti vegetációjának a mennyisége és minősége, valamint a búvó-és fészkelőhelyek száma, ezek minősége. A táplálékállatok mennyisége, és a terület zavartsága. A területen együtt élő vidrák neme és száma: Ezek minden élőhely-típusnál különbözőek, állandóan változnak, sőt nem egy esetben nagyon eltérőek egymástól: A halastavaknál zömében nőstények foglalnak területet, párzás idején ott fogadják a hímeket, majd ott nevelik fel a fiaikat, vagyis a halastavak egyértelműen a magyarországi vidratörzsállomány legfontosabb élőhelyei. Még egy-egy kimondottan jó, táplálékban gazdag, zavartalan élőhelynél is az alkalmas fészkek száma szabja meg a vidralétszámot azaz a vízi- és parti növényzet mennyisége és minősége, valamint a tóhoz/tórendszerhez kapcsolódó csatornák és/vagy kisvízfolyások állapota nem pedig a táplálék, mint azt sokan tévesen feltételezik. Az időjárási körülmények: Soha olyan sok vidranyom bélsár, csapa, vidraváltó, alkalmasint hátrahagyott zsákmánymaradvány nem található egy-egy halban gazdag területen, mint: a fagyok, az árvizek, az aszály, valamint a lehalászások idején. Vagyis, ezekben az esetekben a halastavak területén összezsúfolódhat a vidraállomány. Mindezek ismeretében az alábbi, vidrára vonatkoztatott élőhely-fenntartási szempontokat tartjuk fontosnak: A halastavak vízfelületén biztosítani kell a megfelelő vízi vegetációt (úszóhínárt, nádat stb.). Ez a fészkelés és a rejtőzködés miatt fontos. Ugyanakkor nem tartanánk jónak, ha eleve meghatároznánk, hogy a tavak hány százalékán pl. 1/3-án kelljen kötelezően megőrizni a vízi vegetációt. Értelmetlen ugyanis számszerűsíteni, hogy egy-egy egyébként eltérő feltételeket biztosító halastónál és/vagy halastó-rendszernél éppen mekkora területet kelljen vízi vegetáció-borítással biztosítani. A lényeg a megítélésünk szerint azon van, hogy a tavak valóban mind a vízi, mind a parti vegetáció tekintetében lehetőséget adjanak a területükön található állatfajoknak a megfelelő fészkeléshez és utódneveléshez. Ehhez pedig valóban nem szükségesek számok, csupán józan és szakmailag racionális hozzáállás, valamint kompromisszumkésség az érintettek részéről. Ha ez megvalósul, akkor a vízimadarak és a vidra számára is adottak a megfelelő feltételek. A halastavak lecsapoló és feltöltő csatornáinál nem történhet egyszerre mindkét partoldalon a vegetáció ritkítása/irtása. Ahol ilyen vegetáció nem található, javasolt telepítésük. Szintén a rejtőzködésben, valamint a tavakról elvándorló vagy odaérkező vidrák nyugalma miatt fontos. Ebben az esetben viszont elsősorban a vízüggyel kell megértetni ennek a fontosságát, annak ellenére is, hogy mindig egyetlen fő érvük köszön vissza e javaslat hallatán: a megfogalmazott kívánalom anyagi vonzata több annál, mint amit felvállalhatnak. Vagyis, ha el is ismerik a kértek jogosságát ami egyébként igaz, azt rendre pénzügyi nehézségek miatt végül elutasítják; értsd alatta: olcsóbb és egyszerűbb, pl. egy csatornánál egyszerre mindkét partoldalon elvégezni a növényzet ritkítását és/vagy irtását. A tavaknál, valamint a csatornáknál található fás szárú növényzet megőrzése indokolt. Ahol ilyen vegetáció nem található, javasolt telepítésük. Egyértelműen a fészkelés miatt fontos ez is, lévén a vidra szeret kotorékot ásni magának, igaz, ha a vízi vegetáció megfelelő, akkor többnyire a nádasban és/vagy a sásban készíti el a vackát. Kötelező a telelőtavak megfelelő módon történő körbekerítése.
Ez a magyar természetvédelmi törvény szerint egyébként is a gazda kötelezettsége, külön magyarázatot nem kíván. Ugyanakkor megjegyzendő: a kerítésnek valóban biztosítania kell azt, hogy alatta a vidra ne áshasson át, valamint, hogy arra felmászva, a tetőről ne ugorhasson be! Az engedélyezett védekezési eljárásoknál pl. a különféle megengedett vadriasztásoknál figyelemmel kell lenni a tónál/tavaknál élő/előforduló valamennyi védett és vadászható állatfajra is. Különösebb indoklást ezt sem igényel, hiszen a tavaknál/tórendszereknél többnyire gazdag élővilág található és senki érdekét sem szolgálhatja igazán az, hogy a vadriasztás során sérüljön ez a gazdagság. Létre kell hozni úgynevezett elterelő tavakat. Ezeknél egész évben értéktelen halakkal elméletileg legalábbis távol tartható a vidra azoktól a tavaktól, ahol a jelenléte nem kívánatos, bár könnyen visszájára fordulhat a kezdeményezés, vagyis az elterelés akaratunk ellenére odaszoktatáshoz vezethet. Így ha valahol, valaki ezt a megoldást választja, nagyon gondolja át, valamint mindazon tavait, ahol az értékes halállományát őrzi, megfelelő módon védje meg. Nádégetés csak a téli hónapokban javasolt, de azt megelőzően kötelező az égetendő nádas-szakasznál a vadriasztás. Nádkaszáláskor kerülni kell a taroló vágást, mozaikosan vissza kell hagyni nádfoltokat. A tavaknál egész évben lehetnek a nádasban fészkei a vidrának, de ennek a téli hónapokban a legkisebb a valószínűsége. A mozaikos nádkaszálás is a vidra (és természetesen a vízimadarak) rejtőzködése és/vagy fészkelése miatt indokolt. A tavak meszezését a hatályos jogszabályi előírásoknak megfelelő körültekintéssel kell elvégezni, amelynek során figyelemmel kell lenni a területen élő/előforduló állatfajokra. Különösebb indoklást ez sem igényel, az érvényes törvények és rendeletek megfelelő módon szabályozzák ezt a kérdéskört; így annak az erőltetését, hogy a meszezést tiltsák be, nem sok értelmét látjuk, csupán a természetvédők és a halászok közötti konfliktus fenntartását szolgálná annak az erőltetése. Ennyi a szakmai javaslat, amihez hozzáteszem a következőket. Természetesen ahhoz, hogy az érintettek valóban magukénak érezzék a vidra védelmét, szükséges olyan ösztönzőket életbe léptetni, amelyek hatékonyan képesek a természetvédelem mellé állítani a gazdákat. Nem kizárólag a különféle programok során megszerezhető anyagi támogatásokra gondolok, mint az agrár-környezetgazdálkodás, Natura 2000 (azok is nagyon-nagyon fontosak), hanem ezeket kiegészítő külön ösztönzőre, nevezetesen egy szimbolikus emblémára és az ahhoz kapcsolódó plusztámogatási rendszerre; részletesen lásd a III. mellékletben. Javaslom, hogy a fajmegőrzési terv és program támogassa ezt a kezdeményezést is. III. A vidrákat veszélyeztető tényezők, és az ellenük megfogalmazott programterv Az élőhelyek kedvezőtlen állapotváltozásán kívül egyéb, azokkal nem egy esetben szoros összefüggésben lévő sok más ok is veszélybe sodorhatja a vidraállományt, amivel a részletesen kidolgozott fajmegőrzési tervnek és programnak foglalkoznia kell (kellene), arra törekedve, hogy megoldási lehetőségeket is felsoroljon azok visszaszorítására és kiküszöbölésére. Az észlelt problémák egy része odafigyeléssel orvosolható, más része hatékony hatósági fellépést igényel, míg van, amelyik párbeszédet és az egymás megértését feltételező hozzáállást kíván a természetvédelem, a gazdatársadalom és a hatóságok részéről.
Orvvadászat Mindenekelőtt azonban szót kell ejteni az orvvadászatról. Kellemetlen téma, komolyabb felkarolása nagyon könnyen konfliktusokhoz vezethet. Bizonyítani nehéz, ha esetleg egy-egy eset kapcsán akadna is erre vállalkozó, az e bátor döntésével akár évekig elhúzódó pereskedést is a vállára akaszthat és közel sem biztos, hogy a végén még nem neki postázzák ki a teljes perköltséget. Sokat írtam és szakmai fórumok, előadások adta lehetőségeit kihasználva sokszor beszéltem arról, hogy ez egy komoly probléma. 2005-ben aztán elérkezettnek találtam az időt arra, hogy az ismereteimet megosszam elsősorban az állami szolgálatban hivatalt foglaló természetvédőkkel, de mindazokkal a kutatókkal és civil érdeklődőkkel is, akik fogékonyságot mutatnak a vidravédelem e nehéz és buktatókkal teli ága felé. Megjelentettem hát Orvvadászat vidrára: vajon miért és hogyan irtják a vidrát? című figyelemfelkeltő tájékoztató füzetemet. De hát nem értem el érdembeli eredményt. Pedig jó lett volna, és jó lenne ma is, ha ezt a kérdéskört a valós helyén és értékén kezelnénk. Végül is, milyen okok miatt vadászik ma a védelem ellenére bárki is vidrára? (Mindez ilyen részletesen nem lehet a fajmegőrzési terv része, de talán nem árt összefoglalni). 1. Nem egy esetbe a hagyományokban keresendő a vidravadászat oka, mert ahol a tradicionális halászatnak kialakult rendje van hazánkban (Dél-nyugat Dunántúl, Alföld), ott illik évente legalább egy vidraprémet megszereznie, az oda tartozónak. Egyfajta értékmérő ez, bizonyítvány a többiek felé, valamint az összetartozás biztosítéka. 2. Sokkal veszélyesebb egy másik fajta divat, ez pedig a még rendszerváltással életre hívott újgazdag vadászelit kialakult szokásrendje: ha másért nem, hát aktuális divatként, státuszszimbólumként vadásznak a vidrára (is). Agresszív, önmaguk elől mindent elsöprő társaság ez sok pénzzel, gazdasági és politikai kapcsolattal. 3. Szintén ide tartozónak mondható az az újgazda réteg, aki a megszerzett földterületen nem hajlandó eltűrni semmiféle természetvédelmi/gazdálkodási korlátozást és mindent megtesz annak érdekében, hogy kizárólag a saját akaratának szerezzen érvényt. Ez pedig általában köszönőviszonyban sincs a természetvédelmi és agrár-környezetvédelmi elvárásokkal, jellemzője a csak azért is nekem van igazam hozzáállás, amiből aztán sok minden, többek között orvvadászat is következhet. 4. Említhető a tudatlanság miatti vadászat is, amikor pl. pézsmának, vagy patkánynak tartják a vidrát és ezért üldözik. Ez a fajta vadászat ritka, de tapasztalható. 5. A vidra életmódjából adódó esetleges károkozás halas- és horgásztavaknál, illetve annak jogszabályi rendezetlensége is heves reakciókat válthat ki a gazdák körében. 6. Tapasztalni azt is, hogy a különféle, uniós tagságunkból adódó és így kötelezően átvett természetvédelmi korlátozások/elvárások vezetnek orvvadászathoz a gazdák részéről. Tagadhatatlan, hogy e korlátozások nem mindig jártak és járnak valósan megszerezhető támogatással annak ellenére, hogy úgymond megígérték azokat, valamint az is, hogy bizony a természetvédelem részéről nem egyszer elégtelenül kommunikálták a felvetődött problémára általuk megfogalmazott választ. De mikor is orvvadásznak vidrára? Talán szokatlan ennek feltevése, mert meggyőződéssel hisszük, adott és ismert a válasz: hát akkor, amikor megfigyelik, hogy a területen, ahol nem szívesen látják, felbukkan.
Nos, ilyen is van, ez azonban többnyire műkedvelő megoldás. A vidrára, mint óvatos ragadozóra két fő orvvadász-időpont állapítható meg, amikor a magára valamit is adó rapsic fáradságot nem kímélve eredményt próbál elérni: 1. A téli időszak az első és legfontosabb, főleg amikor hó és jég van mindenütt a határban. Miért? Egyszerű, mert ilyenkor nem csak a nyomokat könnyű felfedezni, hanem az állatot is könnyebb lépre csalni. Nehezebben szerzi meg a táplálékát a jószág, többet is mozog, így az egyébként került dolgokat/tárgyakat is hamarosan megközelíti, mint az emberi települést, vagy eszközt pl. csónakot, vagyis ilyenkor az állat éhségérzetét használja ki a találékony orvvadász. Az állat által hátrahagyott nyomok sokat jelentenek, végső soron azok a fogódzók és irányadók. Ebből ugyanis nem csak az olvasható ki, hogy mi, és mikor hagyta azt ott, hanem az is, hogy milyen gyakorisággal jár arra a jószág. És ez lényeges! Az orvvadász, legalábbis aki ad a szakmájára sohasem fecsérli idejét olyan helyen, ahol csak hébe-hóba jelenik meg a keresett-kutatott állat. Figyel és jegyzetel, és amikor már bizton tudja melyek azok az útvonalak, ahol a jószág rendszeresen felbukkan, munkához lát. 2. A kölyöknevelés ideje a másik kritikus időszak, ami bármikor lehetséges, tekintve, hogy a vidra szaporodása nem évszakhoz kötött. Vagyis az év bármely időszakaszában találkozhatunk kölykökkel is, leggyakrabban azonban áprilistól júniusig a saját tapasztalataim szerint. Ez pedig az orvvadász számára ugyanolyan fontos ismérv, mint a hátrahagyott téli nyomjelek. Miért? Mert a nevelés során a kisvidráknak meg kell tanulnia úszni, majd pedig vadászni. És ez nem megy ám hangtalanul, legyen is bármilyen óvatos a vidraszülő és verje ki a homlokát ideges izzadás a kölykök ricsajozásától. Bizony a kisvidrák, mert rendszerint ketten vannak jó hangosan, ahogy a torkukon kifér fütyülnek és rikácsolnak, vagy azért mert piszokul félnek, amikor az első úszóleckékre kerül sor, vagy azért mert roppant büszkék magukra, amikor életük első sikeres vadászatán túlesnek. És azt országgal, világgal, de legalábbis az anyjukkal és a területen élőkkel tudatniuk kell. Az orvvadász számára ez a legfőbb jeladás. Mert a vidraanya szokása, hogy ugyanazon a területen tartja kölykeit, ahol a fő fészke rejtőzik, és csak akkor megy odébb, ha már a kicsik valamelyest megerősödtek, ami a kölykök két, két és fél hónapos kora után következik el. De hallás útján belopható a fészek környéke és a vízfelület, ahol a vidrácskák tartózkodnak, és amint ez megvan már csak elhatározás kérdése: miként és mikor pusztítja el őket a lesben álló rosszakarójuk. 3. Mindezeken felül természetesen az év bármely szakasza adott a rapsicnak, de csapdaállítással a tavaszi, a nyári és a kora őszi hónapok során aligalig próbálkozik márciustól novemberig, ha komolyan veszi saját magát, ugyanakkor más fogásokat, kutyát és növényzet égetését sikeresen alkalmazhatja. Nos, ha rapsickodó kedvű polgártársunk elhatározta, hogy mit cselekszik és felfedezte a vidranyomokat, már csak azt kell eldöntenie, hová állítsa fel a csapdát. Ezt több minden befolyásolja: Az évszak, vagyis az, hogy hó és jég fedi-e a határt, vagy ritkás esetleg dús a parti (esetleg a vízi) vegetáció. Az orvvadász számára a legjobb eredménnyel kecsegtető idő: a télvíz ideje! A felfedezett vidranyomok területi fekvése. Ugyanis nem mindegy, hogy egy csatorna vagy patak mentén talál rájuk, esetleg halastónál vagy holtágnál; döntő momentum: a csapdát ott és úgy kell kihelyeznie, hogy az fedje a vidra rendszeres mozgásának útirányát, illetve teljesen rejtve maradjon. A megfogni szándékozott állatok száma. Ez akkor lényeges, amikor kölykök vannak a kereszttűzben, tehát a vidra nem magányosan jár-kel a területen, ahogy
egyébiránt teszi, hanem többedmagával, ráadásul a kicsik még igencsak sete-suta mód élnek ezen a világon. Szempont az is, hogy milyen orvvadász módszert használ: vasat, hurkot, vermet, lőfegyvert, mérget, kutyát, a terület egy részén felgyújtja a növényzetet? Remélem, ez a kis összeállítás nem tűnik újfent haszontalan igyekezetnek. Legyen bárhogy is, a lényeg, hogy elismerve, de nem beletörődötten elfogadva a civil szervezetek és az államigazgatási egységek közönyét és tehetetlenségét, figyelmet kellene szánnunk e problémára, és megtalálni annak a módját, módjait, amivel talán-talán visszavethetjük a rapsickodást. Bízom abban, hogy a jövőbeli agrár-környezetgazdálkodási és természetvédelmi támogatások valóban sikert érnek, mert vallom, hogy ha azok értékelhető eredményt hoznak magukkal magyarán: kiszámítható támogatást, akkor hozzájárulhatnak ahhoz, hogy visszaszoruljon a vidrát érintő üldözés. A fentebb ismertetett Élőhely-fenntartási szempontok, valamint a közvetlenül hozzá kapcsolódó támogatói emblémára tett javaslat éppen e törekvés sikeréhez kíván a maga módján muníciót adni a támogatói emblémára tett indítvány a III. mellékletben olvasható. Fontos! Az általam is hosszú éveken keresztül hangoztatott vélemény, miszerint létre kell hozni egy kártalanítása alapot, nem kapott létjogosultságot és egyértelmű, hogy a jövőben sem lesz ilyen, lévén azt sem az uniós, sem a hazai jogrend nem támogatja, és nem is fogja támogatni. Ezért kell a jogszabályok által megszabott keretek között megtalálni a még felhasználható módszereket és az azokra alapozott pályázatokat, hiteleket. Autóutak Alighanem a közeljövő egyik legsarkosabb védelmi problémájával találjuk magunkat szemközt: az élővilág és az autóút-hálózat kérdéskörével. Ha valamit tenni akarunk e nehézség ellen, akkor alapvető, hogy megtaláljuk a problémára adható hiteles válaszokat. Mégpedig mielőbb! A IV. mellékletben egy még 2005-ben publikált tanulmánykönyvem kissé bővebb összefoglalóját ismertetem, már csak azért is hosszasabban, mert ezzel a probléma egyre égetőbb megoldatlanságára is fel szeretném hívni a figyelmet, illetve szeretném, ha lesz fajmegőrzési terv, akkor legyen a témakörben vitaalapot adó előterjesztés. Szennyezések A különféle szennyezőanyagok élővizekbe kerülése egész rendszereket tett és tehet tönkre a jövőben is, amint erre Európa szerte és hazánkban is sajnálatos példákat láthattunk az elmúlt évtizedekben. Felbecsülhetetlen károkat okozhatnak és még évtizedek múltán is észlelhetők, lásd, kizárólag magyarországi eseteknél maradva, pl.: a 2000-es szamosi és tiszai ciánmérgezést és nehézfém-szennyezést, a Rába-folyó éveken keresztül történő habzását vagy a devecseri és kolontári vörösiszap-tragédiát. És ezek csak azok a szennyezések, amelyekről a széles publikum is értesülhetett, mert bizony akadnak olyan mérgezések is és nem kevés!, amelyek éppen azért maradnak meg a szakmai körök belső információiként, mert úgymond nem érik el a ma már tagadhatatlanul sokat próbált sajtó ingerküszöbét. Az ilyen környezetszennyező anyagok különösen veszélyesek lehetnek a vidrára is tekintve, hogy hosszú potenciális élettartammal mégis alacsony reprodukciós rátával rendelkezik és a tápláléklánc csúcsán található. Kívánatos lenne, ha ezeket a problémákra a jövőben nagyobb figyelmet szentelnének a témakör értői, pl. odafigyelnének a különböző szennyező anyagok és a vidrapopuláció esetleges leromlása közötti ok-okozati összefüggésekre is. Ugyancsak lényeges a potenciális
zsákmányfajok és a vízminőség kapcsolatának a kutatása, pl. szervesanyag-túlterhelés, a savasodás hatása stb. és még bizonyára sok minden más, amire a stratégiának részletesen ki kell majd térnie. Zavarás és véletlen pusztulások Az emberi zavarás elkerülhetetlenül nő a vízhez kötődő rekreációs tevékenységek fellendülésével. Ez pedig már eddig is nem egy esetben az élőhelyek elszegényedéséhez vezetett és feltehető, ez a jövőben sem lesz másként. Ezeket a jelenségeket nagyon nehéz olyan mederbe terelni, hogy az ne járjon érdeksérelemmel, mert a rekreációs tevékenységek hátterében majd mindig komoly tőkekockázatot és arra épülő reklámot magára vállaló gazdasági (politikai?) érdekcsoport fedezhető fel. Ez pedig közvetve vagy közvetlenül kihatással van/lehet egy-egy kisrégió gazdaságára, illetve az ott élő emberek megélhetésére. Ami cáfolhatatlan igazság: az adott térségben lévő önkormányzat/önkormányzatok, a lakosság, valamint civil szerveződések hozzáállása döntő momentum, így a természeti értékek megóvása érdekében a számukra nyújtott ismeretterjesztés különösen meghatározó lehet. A szabadidő-tevékenység zavaró hatásán túl akadnak olyan véletlennek mondható esetek is, amelyek a vidrák pusztulásához vezethetnek, de törődéssel ezeknek az elejét vehetnénk. Egyetlen példát hadd említsek! Varsába fulladás. A varsázás elfogadott halászati eljárás. Annak megítélése, hogy valójában mennyi lehet a varsába fulladt vidrák száma hazánkban mondjuk egy éves időtartamot tekintve, nem tudható. Ugyanakkor a véletlen balesetek megelőzésére, van már kiötölt módszer, csak egy keresztrudat kellene a varsaszájhoz felszerelni, ami megakadályozza a vidra bejutását. A kérdés az: mikor jutunk el oda, hogy a csak reálisan meg is valósuljon? Természeti katasztrófák Ezekre előre nem lehet felkészülni. Árvíz, aszály, belvíz stb., mindmegannyi olyan természeti jelenség, amely hatása kiszámíthatatlan. Ugyanakkor a különféle szakmai műhelyekben vannak ún. vészforgatókönyvek pl. Vásárhelyi terv, aszály- és belvízstratégia stb., és vészhelyzet bekövetkeztekor csak azokra hagyatkozhatunk, ezért fontos (lehet), hogy megfelelő ismerettel rendelkezzünk róluk. Már csak azért is, mert az előrejelzések szerint az ilyen természeti csapások az elkövetkezendő években, évtizedekben rendszeresekké válhatnak a Kárpát-medencében. A fajmegőrzési tervben talán érdemes lenne e problémahalmazra is kitérni, de hogy milyen formában és mélységig, arra bevallom jelenleg még nincs kiforrott javaslatom. Ugyanakkor az elmúlt évtizedekben számos, remélhetően értékes és értékelhető személyes tapasztalatot szereztem árvíz és aszály során, valamint 2000-ben a cián- és nehézfém-szennyezés idején, amikor is több mint egy évig a megmérgeződött folyók mellett éltem és dolgoztam. Ezeket a tapasztalatokat szívesen megosztom az érdeklődő szakmai közösségekkel, és ha lesz fajmegőrzési terv, akkor annak során, amennyiben szükségesnek mutatkozik, a munkában részt vevő kollégákkal is. Igaz, zömüket már publikáltam ezek is megtalálhatóak a fent említett honlapomon, de ha kell, összefoglaló jelleggel készíthetek egy áttekintő jegyzetet. Fontos: ezek általam át- és megélt élmények, vagyis ebből következőleg komolyságértékük lehet, hogy szorosan vett szakmai paraméterekkel mérve elhanyagolható. IV. Kutatások támogatása a stratégia megvalósulása során
A vidra életének, valamint környezeti igényeinek pontosabb megismerése érdekében fontos, hogy olyan kutatások kapjanak támogatást a fajmegőrzési terv és program megvalósítása során, amelyek behatóbban foglalkoznak ezekkel a kérdésekkel. Többek között értelemszerűen a teljesség igénye nélkül: A vidrapopulációk vándorlását, ezek irányát és mértékét befolyásoló tényezők hathatósabb kutatása. A különféle szennyezőanyagok vidrára gyakorolt hatása, valamint az emberi zavarások következményeit értékelő vizsgálatok. A vidrapopulációkon belüli és populációk közötti genetikai variabilitás feltérképezése hazánk különböző régióiban. A különböző élőhelytípusoknál megfigyelhető táplálkozási vidra-szokásokat tanulmányozó kutatások. A vidra szaporodásbiológiájának vizsgálata és az ehhez kapcsolódó zárttéri szaporítási program, valamint mentett vidrák repatriációjának kielemzése. Jelen javaslatban külön-külön nem térek ki a fontosságukra, ha a stratégia kidolgozásában részt vevők úgy gondolják, akkor a védelmi-programok sorában kell megvalósításuk időtartamára és anyagi, tárgyi, személyi feltételeire részletes javaslatot tenni. V. Az ismeretterjesztés kérdései a stratégia tükrében A vidravédelem eredményeit mind szakmai körökben, mind azon kívül minden lehetséges módon és fórumon tolmácsolni kell. Ez végtére nem nehéz, lévén a vidra attraktív és fotogén állatfaj, így vonzereje vagy amint azt a napokban mondta nekem egy pr-szakember: eladhatósága és/vagy reklámértéke nagynak, szinte kiaknázhatatlannak mondható. Miért fontos ez? Mert csak így érhetjük el azon célunkat, hogy a szakmai közvélemény, valamint a laikusok figyelme ráirányuljon a vidra- és a vizes élőhelyek védelmének kérdéskörére. I. melléklet MINTA Mellékletek 1995 és 2007 között az alábbi kérdőívet használtuk a felméréseink során és javaslom a jövőbeni használatát is. Ha esetleg kiegészítő kérdések fontossá válhatnak, azok bármikor beépíthetők, de azt mindenféleképpen el kell kerülni, hogy olyan adatokat kérjünk a felmérőtől, amit vagy nem ért vagy nem tudja, mit is válaszoljon. Fontos ez, mert emiatt megtörténhet, hogy nem küldik vissza a kérdőívet, ezért kerüljük az olyan mesterkélt információk iránti érdeklődésünket, mint pl. a kutatott vízrendszer illetékessége; a kutatott terület tengerszint feletti magassága, időjárási viszonyok a felmérést megelőző két hétben; vízmélység és vízszélesség méterben, kisvízfolyásnál, csatornánál vízsodrás erőssége m/sec, illetve ezen élőhelyeknél a partfal meredeksége százalékban kifejezve stb.). Magyarán: ne bonyolítsuk túl. Felmérőív a vidra X év októbere és Y év márciusa közötti magyarországi állományfelméréséhez Tisztelt Felmérő! Kérjük, hogy csak azokra a kérdésekre válaszoljon, amelyekre biztos választ tud adni. Nem zavaró, ha rubrikákat kitöltetlenül hagy. Kérjük, hogy a felmérőívet legkésőbb Y év március 31.-ig szíveskedjen az alapítvány címére visszajuttatni. Köszönjük!
Megye, ahol a felmérés történt Legközelebbi települések, ahol a felmérés történt A terület neve, ahol az észlelés történt A terület ismert (becsült) nagysága, ahol az észlelés történt. Ebből becsült vízfelület A terület leírása: mesterséges tó, természetes tó, folyó, csatorna, patak, víztározó, egyéb A parti és vízi vegetáció típusa: nádas, sás, rét, erdő, egyéb A felmérés eredménye: van vidra nincs vidra Állandónak mondható-e a vidra a területen: igen nem Az észlelés módja: lábnyom, hullaték, zsákmánymaradvány, egyéb A helyiek mit mondanak a vidráról, valamint egyéb említésre méltó információ A felmérő neve, elérhetőségei II. melléklet A felmérésekben résztvevő kollégák számára segédanyagként az alábbi összefoglalót is megküldtük, és ez esetben is a szöveg természetesen változtatható, bővíthető. De itt is ügyeljünk az érthetőségére, valamint a hosszúságára, ti. ne akarjunk novellahosszúságú fejtágító segédanyagot kreálni! Szempontok vidraállomány-felmérés során A vidraállomány-felmérésekor az alábbi legfontosabb ismérvek figyelembe vétele fontos: Vizes élőhelyeknél, azok a kisvízfolyás-, csatorna- és folyó-szakaszok (a továbbiakban vízfolyások) mindenféleképpen megvizsgálandók, ahol az autóutak keresztezik ezeket, és ahol az átvezetést híddal oldották meg. Ezeken a hídalj-szakaszokon, ha a területen élnek vidrák, akkor rendszerint jelölnek, többnyire bélsárral. Ha a hídalj olyan, hogy ott nem található köves, kavicsos, homokpados kiszálló, mert mondjuk, csak átereszként funkcionál, akkor fontos, hogy a vízfolyás mentén, annak legalább 500-600 méteres szakaszát megvizsgáljuk. Főleg a víz fölé benyúló ágak fontosak, illetve kiálló kövek, mert ezeket a vidra többnyire bélsárral megjelöli. Vízfolyások találkozásánál azok csatlakozási helye (torkolata), valamint az onnét számított 100-200 méteres szakasz a jó helyszín, főleg ahol benyúló ágak, kiálló kövek, alámosott gyökeres partrész található. Halas- és horgásztavaknál a műtárgyak környéke, és a tavak be-, ill. kifolyó csatornaszája a biztos helyszín, mert ezeket is előszeretettel használják a vidrák területjelölésre, és/vagy üzenethagyásra a többi vidra számára. A felmérés során leginkább a vidra bélsarát találjuk meg ami, ha friss nyálkás, zöldszínű, erősen pézsmaillatú, míg a régebbiek sötétzöldek, zöldes-barnák. Ami feltűnő bennük, hogy jól kivehetők a halszálkák és a pikkelyek. Zsákmánymaradvánnyal is találkozhatunk. A vidra akárcsak a többi menyétféle ragadozó az áldozatát (vagyis legtöbbször a halat) mindig a fejénél fogja meg, és ott vagy a kopoltyújánál bontja meg. Ha olyan haltetemet találunk, aminek a hasfala, vagyis a lágyékrésze van kikezdve, az szinte sohasem vidra, hanem más emlős: patkány, esetleg macska. A vidra lábnyoma is jellegzetes: keres és jól kivehetők a karmok lenyomatai is, valamint hóban és puha iszapban a láb-közötti részeken a farkának a lenyomata. Az úszóhártyák csak nagyon ritkán rajzolódnak ki, főleg nagyon friss porhóban. Télen, friss hóban, azokon a vízfolyás-szakaszokon, ahol békében érzi magát és a partfal meredek, előszeretettel szánkózik, ilyenkor a csúszásnyomok és a lábnyomatok, valamint a bélsár is nagyon könnyen észrevehetők. Télen leginkább novembertől március elejéig van a vidra legfőbb nászidőszaka. Ilyenkor kimondottan hangosak, és ekkor a hangjukat is meghallhatjuk: ez egy rozsdás ajtó nyekergésére emlékeztető, de ütemesen ismétlődő hang, az úgynevezett: vidrafütty. Ha a hímek összeakaszkodnak, akkor a verekedés során rikácsolnak és vinnyognak. Erős fagyok idején előszeretettel keresi fel azokat a vízfolyás-, és/vagy tószakaszokat, ahol