Egészségügyi Kar Egészségügyi szervező szak Egészség Turizmus Szervező Az otthoni szakápolás helyzete, fejlesztési lehetőségei Borsod-Abaúj-Zemplén Megyében Dózsa Csaba Lovácsi Márk konzulens 2014.
Tartalom 1. Bevezetés... 3 1.1 Témaválasztásom... 3 1.2. Az ápolás filozófiája... 5 2. Az idősgondozás története... 7 3. Szociális gondoskodás, gondozás fogalma... 13 3.1. Otthoni szakápolási szolgálat... 15 3.2. Fogalma... 15 3.3. Szakápolási szolgálat célja... 15 4. Az öregedés... 17 4.1. Szociális szolgáltatások az idősek gondozásában... 19 4.2. Idősek klubja... 25 4.3. Az időskorúak gondozóháza... 26 4.4. Tartós bentlakást biztosító intézmény, idősek otthona... 26 5. Az önkormányzatokról általában... 28 6. Kutatómunka... 29 6.1. Az első kutatás megfigyelése... 32 6.2. A második kutatás megfigyelése... 33 7. Összegzés... 34 1. MELLÉKLET... 37 2. MELLÉKLET... 39 Felhasznált irodalom:... 41 2
1. Bevezetés 1.1 Témaválasztásom Dolgozatomban az idősekkel, és a velük kapcsolatban felmerülő kötelességekkel, feladatokkal, problémákkal, terhekkel szeretnék foglalkozni. Egyre több és több helyről halljuk, hogy a nyugati világban mind nagyobb problémát jelent a társadalom elöregedése. Ez röviden annyit jelent, hogy az össznépességen belül növekszik az idősek, 55-60 év fölöttiek aránya. Ennek okai egyrészt a jobb életfeltételekben keresendőek, a jobb táplálkozás, az orvostudomány és a technika fejlődése mind-mind hozzájárul ahhoz, hogy a mai emberek évtizedekkel tovább élnek, mint elődeik. De ettől még nem öregednének feltétlenül a társadalmak, ám a születések és halálozások számának együttes csökkenése, valamint a szültéskor várható élettartam növekedése együttesen azt eredményezi, hogy az aktívak (és a nem keresőképes, vagy nem kereső eltartottak) aránya csökken. De a gondozás nem merülhet ki csupán anyagiakban, és néhány doboz gyógyszerben, odafigyelést, törődést igényelnek ők is, mint bárki más. Tehát a probléma nagyon összetett, különböző szociális, gazdasági és kulturális kérdéseket vet fel az öregek kérdése. Az öregedést ma biológiai, pszichológia és szociológia folyamatok együttesének tekintik. Az öröklött biológiai tulajdonságok megjelenésére nagymértékben hat az egyén szocializációja és a mindenkori pszichés állapota is. Értelemszerűen a legnagyobb szükségük a különböző ellátásokra a 80 év feletti egyedülállóknak van, a fiatal öregek közül sokan még valamilyen formában aktívak maradnak, dolgoznak félállásban, főleg régebben házkörüli munkákat végeztek, valamint jelentős szerepet vállalnak a család életében, az unokák nevelésében és még a társadalmi érdeklődésüket sem veszítik el annyira. A szakirodalmakban amellett érvelnek, hogy a hasznosság érzését kell biztosítani az idősek számára. Ha nem találnak maguktól, kell tudni nekik adni valami olyan feladatot, ami miatt nem érzik magukat feleslegesnek. Ha ez sikerül, 3
akkor a gazdasági körforgásból se kerülnek ki feltétlenül, így nem szegényednek el annyira, nem marginalizálódnak, kevésbé lesznek hajlamosak bűncselekményekre, ezen belül elsősorban öngyilkosságra. Az egyes emberek saját felfogása az öregségről, és a saját helyzetéről nagyban meghatározza azt, hogy hogyan tud alkalmazkodni. Nem feltétlenül a naptári évek szerint idősödünk, hanem az egész életút és ez a bizonyos hozzáállás is nagyban meghatározza, hogy ki hogyan értékeli a helyzetét, tehát nem kezelhető minden idős egyformaként, nem a szürkék tömege, hanem mindenkinél egyedi megjelenési formái vannak az öregedésnek. Az öregség megítélése kultúrafüggő dolog, és hazánkban jelenleg nincs nagy presztízse az időseknek. A mai közfelfogás szerint is inkább negatív jelentése van az öregségnek, és az ezzel kapcsolatos állapotnak, körülményeknek. Akár a megbecsültségüket tekintve, akár még egy-egy közmondás jelentéstartalmát tekintve is azt látjuk, hogy a megítélésük negatív. Ma a fiatalokra jellemző értékek, a dinamizmus, a gyorsaság, a fittség az, amik fontosak és ez, az idősekben a legtöbbször nincs már meg. Így nem csoda, ha ők maguk is elhiszik, hogy nem kellenek már, haszontalanok, feleslegesek és ennek megfelelően is viselkednek. Az egyes tudományokban is egyre nagyobb figyelmet szentelnek ennek a korosztálynak, a társadalomtudományokban és az orvostudományban egyaránt. A gerontológia az idősödés és az időskor tudománya, a geriátria az idősödés és az időskor gyógyászata. Bemutatom, és statisztikai adatokkal alátámasztom, hogy a saját településemen a szociális rendszer jól kiépített, minden lakos számára elérhető, tehát az idősgondozás elméleti és gyakorlati módszerei megfelelően működnek. Valamint az Egyesített Szociális Intézmény integrált intézmény típusként történő működése megfelelő és az igénylők részére biztosítja a szabad mozgást a szolgáltatások között, továbbá, hogy ezek a szolgáltatások jól egymásra épülve egészítik ki egymást. 4
Szakdolgozatom megírásában a településszociológia, valamint a kutatásmódszertan elemeire, módszereire támaszkodtam. Adatokat gyűjtöttem, elemeztem. 1.2. Az ápolás filozófiája Az egészségügyi ellátással szembeni elvárások, mind az ellátást igénybe vevők, mind az egészségpolitika részéről gyökeres változáson ment keresztül, az 1990-es évek elejétől. Előtérbe került az egészségügyi ellátás minőségbiztosítása. Ennek kezdeti időszakában hazánkban az ellátórendszer szereplői önkéntes alapon kezdtek el minőségirányítási keretek között dolgozni 1997-ben az egészségügyi törvény előírta az egészségügyi szolgáltatók számára a belső minőségügyi rendszer kialakításának, bevezetésének és működtetésének kötelezettségét. 2001 novemberében az Egészségügyi Minisztérium kiadta a Kórházi Ellátási Standardok 1.0 követelményeit, amely egy új alternatívaként jelent meg az egészségügyi szolgáltatók számára, mint kialakítható minőségirányítási rendszermodell. 2002-ben a Kórházi Ellátási Standardok 2.0 verziója külön tartalmazta a járóbeteg-, a háziorvosi-, a védőnői ellátási standardokat. A legtöbb Kórház integrált minőségirányítási rendszert működtet, amely az MSZ EN ISO 9001:2000 és a Magyar Egészségügyi Ellátási Standardok 1.0 2007 verzió alapul, több helyen sikerült megvalósítani a Környezetirányítási szabvány követelményei szerinti rendszert is, amelyet az ISO 14000-es szabvány tartalmaz. Az élelmezési területen a HACCP előírásait kötelezően alkalmazzák. 2009-ben megjelent az MSZ EN ISO 9001: 2009-es jelű szabvány, amelyre való áttérésre két év áll rendelkezésre. Az ápolás minőségét meghatározó legfőbb szakmai szempontok: Szakmai képzettség és megfelelő szakmai továbbképzési rendszer Szakmai irányelvek és protokollok szerinti egységes elvek alapján történő munkavégzés 5
Megfelelő ápolási eszközök és segédeszközök Hatályos szakmai dokumentáltság Holisztikus szemlélet Multidiszciplinaritás Napjainkra az intézményekben a minőségirányítás szerves része lett a vezetési stratégiának. Így azokban a kórházakban, ahol az Otthoni Szakápolási Szolgálat integrált egysége a struktúrának, a minőségirányítási követelmények, a szabályok betartásának ellenőrzése, a folyamat működésének monitorozálása része a minőségirányítási rendszernek. Az otthoni szakápolás a minőségi szakápolás eljuttatása a betegekhez saját, otthoni környezetükbe. Az ápolási terv alapelemei: a kliens panasza, problémája, ennek ismeretében a beavatkozás meghatározása, ennek elvégzésének eredményessége, időpontja, a beavatkozás gyakorisága. Az otthoni szakápolás során készített ápolási terv specialitása, hogy az ellátási tervbe be kell építeni a családra háruló feladatokat is. Olyan módon kell tervezni, hogy a család szubjektív döntési szabadsága mindvégig megmaradjon, de ugyanakkor az ellátásra szoruló, a lehető legkorszerűbb ápolásban részesüljön. Az ápoló ebben a szituációban tanácsadó, irányító, oktató funkcióval is rendelkezik. A beteg, a család és az otthoni környezet és az ápoló közötti megfelelő bizalom kialakítása, a feladatok ésszerű megosztása a sikeres ápolási terv kritikus elemei. Éppen ezért kell hangsúlyozni a beteg, a családtag és az ápoló igényeinek holisztikus vizsgálatát. A holisztikus szemlélet túlmutat a szigorúan deklarált jogszabályi és egyéb szakmai előírásokon. Az ápolók munkájuk során figyelembe kell, hogy vegyék a test, az ész/érzelmek, lélek és környezet komplex rendszerét, ezek kölcsönhatását. 6
2. Az idősgondozás története Míg az ókori Egyiptomban drasztikusan megszabadultak az összes elesettől, így az öregektől is, Rómában és Görögországban már megbecsülték az idősebbek tapasztalatait, a gazdagabbak részére fel is állítottak egy speciális érdekvédelmi szervezetet, a vének tanácsát. A középkor elején az idősek segítése az egyén érdemességétől, és magatartásától függött. (Városonként változott, hogy milyen minimális támogatást kaptak.) A gondozás fogalma talán nem, de gyakorlata feltétlenül egyidős az emberiséggel. Nincsenek ugyan írott emlékeink arról, hogy az ősember hogyan élt, milyen formában gondoskodott utódairól egy azonban biztos: gondozás nélkül nem lett volna emberiség. Az ember egyéni élete során van, amikor mások segítségét igényeli. Csecsemő és gyermekkorban a szülők gondoskodására, idős korban pedig vagy hozzátartozóikra, vagy hiányukban a társadalmat alkotó embertársaik támogatására szorulnak. A történelem folyamán a társadalom saját kultúrájától, hagyományaitól, szokásrendjétől függően ítélte meg az átlagtól eltérő, beteg, idős, gondozásra, mások segítségére szoruló embert. Az idős ember együtt élt saját családjával, melynek tagjai gondoskodtak róla vagyonának, tekintélyének, a család anyagi helyzetének, megfelelően. Csak azoknak az időseknek a léte vált bizonytalanná, akik család nélkül maradtak, - esetleg a családból kitaszították őket és amíg bírták kétkezi munkával vagy koldulással tengették életüket. Az elhagyott öregek, betegek felkarolása, ápolása-gondozása hazánkban is a kezdetektől az egyház feladata volt. Írásos emlékek tanulsága szerint már a 10. században a szerzetesrendek a fejedelmek, püspökök támogatásával menedékhelyeket, kórházszerű intézményeket, 7
ispotálykórházakat létesítettek. A kórház, és az ispotály, fogalma és szerepe összefonódott. XII. századtól kezdett el működni, Magyarországon a zárt idősgondozói tevékenység. Ebben az időben a szegény és idősgondozás kizárólag egyházi ténykedés volt. Az úgynevezett szegényházakat rendszerint kolostorok mellett létesítették. A XIV. században az egyháziak mellett a világi fejedelmek, főurak és maguk a városok is alapítottak kórházakat ezek voltak a polgári városi ispotályok. Az ispotályok kezdetben a városok szegényeinek jótékonysági intézményei voltak. Később a nem városi magatehetetlen öregek, betegek, csavargók, koldusok számára is segítséget nyújtottak. A XV. századtól kialakul a városi szegénygondozás nyílt rendszere is, mely az alamizsnaszedésre és szétosztására irányult. A XVI. században már létezik nem csak egyházi, hanem magyarországi szegényápolás. XVII. században az ipari forradalom fokozta a szegénységet. Az egyház, már nem tudott eleget tenni, a megnőtt feladatoknak, így a szegény és idősgondozás ellátása fokozatosan az állam feladatává vált. A szegények rendszerint dologházba, az idősek pedig menhelyekre kerültek. 1775-ben Mária Terézia rendelete nyomán a városok az ellátatlan idősek, a betegek, és a csavargók számára, ispotályokat építettek. Egyes városokban az idegeneket nem, illetve csak a katolikus vallásúakat vették fel, ezért a 16. és 17. században a más vallásúak számára külön felekezeti ispotályokat nyitottak. A református és izraelita szegények számára. Az ispotályokat különböző adományokból tartották fenn, mint például: - birtokok, malmok, szőlők jövedelméből - végrendeleti hagyatékokból 8
- piacok és révek vámjaiból - magányosok, önkéntesek adományaiból - pénz és természetbeni gyűjtésekből A reformkorban az alapítványokon kívül, bálok, hangversenyek és büntetéspénzek fedezték, az ispotályok költségeit. Ugyanakkor már egymás után alakulnak a jótékonysági egyesületek a szegények gyámolítására, a betegek ápolására és az elhagyottak gondozására. Az ispotályok mellett még léteztek szegényházak és szegényszobák is. A szegényszoba csak egy helyiségből állt, amelyben általában egyneműek éltek, de előfordult az is, hogy nők és férfiak együtt. A szegényház a legtöbb esetben a falu szélén álló rossz állapotban lévő épület volt. A bútorzatot rendszerint a szobák rozoga vaságyai képezték. A szegényházakban 4-8, a szegényszobában 1-3 fő nyert elhelyezést. A községi szegényházakba elsősorban idős napszámosok és hozzátartozóik kerültek. A községek általában csal lakásról, fűtésről és évente egy alkalommal a szegények felruházásáról gondoskodtak. A község szegényei minden nap más és más háznál kaptak ebédet. A szegények élelmezése településenként különbözött. Volt ahol napi egyszeri meleg ételt kaptak, de a többi étkezésről maguknak kellett gondoskodniuk. A lakosság könyöradományaiból, például: liszt, zsír, burgonya, saját maguk készítették el az ételt. A városok, községek elöljárói például a hét meghatározott napján, vagy napjain engedélyezték a koldulást. 1823-as év jelöli az Asszonyi Jótevő Egyesület karitász munkájának a kezdetét. Munkájukban a kiemelt célcsoportok között az idősek is szerepeltek. Ez volt az első, Magyarországon működő polgári egyesület. 9
1856-ban Pesten, az Alsóerdősoron jelentős, 300 ágyas szegényápolda létesült. Majd, a század folyamán, fokozatosan elterjedtek a jelentős létszámú rászoruló befogadására is képes, viszonylag nagyobb intézmények. 1871: az első községi törvény, amely a munkaképtelen emberekről való gondoskodást a községekre hárította. A község feladata volt az ott élő rászorulók segítése. 1898: betegápolási törvény. A kiemelten támogatott csoport között már szerepelnek az idősek. 1916: A Népjóléti Tanács előírása szerint az aggápoldák, szeretetotthonok helyeinek száma nem elegendő. Ezért az ápolásra, gondozásra szoruló öregeket a zárt gondozás kapuin kívülre, vidéki nagycsaládosokhoz helyezték. A két világháború között megnövekedett az ellátatlan öregek, betegek, szegények száma. Az ország különböző területein helyi kezdeményezéssel próbáltak enyhíteni a rászorultak szánalmas életén. Egerben például 1927-ben hat nő önként vállalt házi gondozást. Házról-házra járva keresték fel a nyilvántartott szegényeket, koldusokat és lakásaikat takarították, ruhájukat rendben tartották. 1928: Nyugdíjbiztosítási törvény. Első magyarországi nyugdíjkorhatár megállapítása. Nyugdíj csak főfoglalkozás után járt. Ebben az évben hozták létre a Szegénygondozó Bizottságot, amelyben a társadalom minden rétege képviseltette magát. A bizottság legfontosabb feladata volt az anyagi eszközöknek a megteremtése. Felkeresték a kereskedőket és kérték őket, hogy az általuk megállapított összeget önként fizessék meg a szegény sorban élők megsegítésére. A Bizottság 24 kerületre osztotta fel Eger városát és 44 önként jelentkező nő részére kijelölte a gyűjtés területét. Az ellátásra szorulók így gondozásban részesültek, élelmet kaptak, lakásukat igyekeztek higiénikusabbá tenni és a még munkaképes személyeket munkához juttatták. Ez a tevékenység Magyar Egri Norma néven került be a köztudatba. 10
1930-ban a szegény és idősápoldák helyett, szeretetotthonok épültek. Az idősgondozás tevékenységében az állam mellett egyes helyeken ismét bekapcsolódott az egyház is. 1935-ben a Kecskeméten a szegénygondozó nővérek, és testvérek környezettanulmányt végeznek, a szegények szobáit meszelik, kitakarítják, állandóan rendben tartják azok ruháit, kimossák, megvarrják és gondozzák őket. Kecskemét város szegényügyi szervezetébe tartozott az Adománygyűjtő Bizottság, melynek feladata az volt, hogy minden hónapban gyűjtsék össze az önként felajánlott adományokat. Pécsett 1934-35-ben szegénytelepet létesítettek a Tüzér utcában. E telep 13 négyszobás lakóépületből állt. Társadalmi munkában 1 orvos és 2 gondozónő látta el az egészségügyi gondozást. Élelmezésüket a városban lévő népkonyha vállalta. A telepet azért létesítették, hogy otthont, élelmet és gondozást biztosíthassanak a rászorulóknak. A városok, községek, a különböző felekezetek közadakozásból próbáltak gondoskodni az öregekről, az elesettekről, és a szegényekről egyaránt. A népkonyhák felállításával sok rászorulót az éhhaláltól mentettek meg. A II. világháború után Magyarország is igen súlyos szociális gondokkal küzdött. Több mint 100 ezer ellátatlan, munkaképtelen idősről kellett gondoskodni, ehhez társult még a nagyszámú menekült, a hadifogságból, deportálásból hazatértek ellátása, átmeneti, vagy végleges megsegítésük. 1939: A szociális közigazgatás prioritásai közé felveszik az öregekről való gondoskodást is. 1945-ben kormányrendelet mondta ki, hogy a szociális gondoskodás állami feladat. Ennek kapcsán tűzték ki célul többek között a szociális intézményi hálózat korszerűsítését, (a szegényházak és szegényszobák felszámolását) és új szociális otthonok létrehozását. A szociális otthon elnevezés is ebből az időből származik. 11
A szociális gondoskodásnak két formája volt ismert: - a segélyezés - a szociális otthoni elhelyezés A laktanyákból, iskolákból, kastélyokból, kúriákból kialakított szociális otthonok zsúfoltak, korszerűtlenek voltak, gyakorlatilag csak fedelet és élelmet nyújtottak, de az elhelyezési igényeket így nem tudták kielégíteni. Csak a legelesettebbek elhelyezésére nyílt lehetőség. Ekkor még csak egyetlen típusú szociális otthon, létezett. Ez azt jelentette, hogy mindenki, aki beteg volt, akár fertőző vagy elmebeteg, fogyatékos vagy hajléktalan, rossz volt a szociális helyzete, életkorától függetlenül nyerhetett itt elhelyezést. A szociális otthoni férőhelyeket évről-évre minimális mértékben gyarapították. A fejlesztésnek gátat szabott az ötvenes évek hibás politikai irányzata, ami szerint a szocializmus felépítésével a szociális bajok eltűnnek, tehát az olyan intézményre, mint a szociális otthon, nem lesz szükség, így felesleges új otthonokat létesíteni. 1966: a házi szociális gondozás kialakulása 1975: a TB ellátórendszer egyesítése, nyugdíjkorhatár csökkentése (férfiak: 60, nők: 55 év), új szociális szolgáltató rendszerek kiépítés 1980: otthonok szakosítása a 10/1980-Eü. miniszter rendelete nyomán. A rendelet több szociális otthontípust különböztetett meg: időskorúak szociális otthona, elmebetegek szociális otthona, illetve szakosított szociális otthonok értelmi fogyatékosok, mozgássérültek és idős vakok számára. 1993: a 1993-as III. törvény mérföldkő az idősgondozás történetében, mert törvénybe rögzítették azokat az alap és szak ellátási formákat, amelyeket az idősek alanyi jogon vehetnek igénybe. (Például: házi gondozás, ebédeltetés, Idősek Napközi Otthona.) 12
3. Szociális gondoskodás, gondozás fogalma A szociális gondoskodás átfogó tevékenység. Általában egy-egy korcsoport gyermek, és időskorú vagy hátrányos helyzetűek, hajléktalanok, életmódjának javítását célozza pénzbeli, vagy természetbeni támogatással. A gondozásra szoruló ember szükségleteihez igazodó segítségnyújtás a legfontosabb. A segítségnyújtás mértékét és fajtáját, a segítségre szoruló egyén szociális, egészségi és pszichés állapota határozta meg. Az időskorúak szociális gondozása a második világháború befejezése után az egytípusú szociális otthonokban történt. Az időskorúak számának emelkedése az össznépességen belül ugrásszerű volt, különösen a 70 éves és idősebb korosztályok aránya növekedett. Köztudott, hogy a 70 éven felüliek nagy része önmaga ellátására csak nehezen képes, részben vagy teljesen gondozásra szorul. Nyilvánvaló volt, hogy minden idős embert, aki valamilyen szociális problémával küzdött, nem lehetett szociális otthonba helyezni, ez nem is volt cél. Egy életen át kialakított életformát egyik napról a másikra feladni, helyette zárt közösségbe kerülni ahonnan már nem lehet a régi otthonba visszatérni, sem az egyén, sem a társadalom számára nem jelenthetett jó megoldást. Keresni kellett azokat a gondozási formákat és módszereket, amelyek az egyre növekvő igényeket differenciáltan elégíthették ki, mindenkor az idős ember egészségi, szociális és lelki állapotához alkalmazkodva. Az idős emberek által igénybe vehető szociális szolgáltatásokat a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló törvény és kapcsolódó végrehajtási rendeletek szabályozzák. A szociális szolgáltatások a következők: étkeztetés, házi segítségnyújtás, jelzőrendszeres házi segítségnyújtás, idősek klubja, demens személyek nappali intézménye, időskorúak gondozóháza, idősek otthona. 13
A fentiek közül jelentős változás történt 2008-ban a házi segítségnyújtás és az idősotthoni ellátáshoz való hozzáférésben, mindkettő csak meghatározott gondozási szükséglet fennállása esetén nyújtható az igénylő számára. A gondozási szükségletet az önellátási képesség hiánya alapozza meg, ami az egészségi állapottól, az ápolásra való rászorulás és az önkiszolgálási képesség mértékétől függ. Ha az igénylő gondozási szükséglete fennáll, de nem haladja meg a napi 4 órát, és egyéb körülmények sem indokolják az idősotthoni elhelyezést, saját otthonában, ezt követően intézményi keretek között látják el a szakemberek az igénylőt. A gondozási szükséglet vizsgálat célja elsősorban a megfelelő szolgáltatás biztosítása. A jogszabály-módosítások a szolgáltatások célzottabbá tételét szolgálják, azt kívánják elősegíteni, hogy intézményi elhelyezésre csak valóban indokolt esetekben kerüljön sor. Azért ne kelljen elhagynia senkinek sem a saját otthonát, mert nincs, aki házhoz szállítsa az ebédet, kiváltsa a gyógyszert. Ezekben az esetekben az önkormányzatoknak kötelessége biztosítani az adott településen a segítséget. Mindenki, akinek a gondozási szükséglete indokolja, jogosult a gondoskodásra. A korábbi években igen gyakran olyan személyek is bekerültek idősek otthonába, akik még az alapszolgáltatások igénybe vételével saját otthonukban is elláthatók lettek volna. Az új szabályozás eredményeként egy független szakértői szerv hatáskörébe került annak eldöntése, hogy a konkrét esetben otthoni vagy intézményi ellátásra van-e szükség. Ez a szakértői szerv az Országos Rehabilitációs és Szociális Szakértői Intézet (ORSZI), mely a hazai társadalombiztosítási és szociális szakértés vezető intézménye, közel 30 jogcímen végez komplex szakértői tevékenységet és ad ki szakvéleményt. 14
3.1. Otthoni szakápolási szolgálat Az Alma-Ata-i Deklaráció (1978) Az alapellátás olyan alapvető egészségügyi ellátás, amely tudományosan megalapozott és társadalmilag elfogadott módszereken és technológián alapul, illetve a közösség, így a család minden tagjának általánosan hozzáférhetőek olyan áron, melyet a közösség az ország fejlődésének minden szakaszában képes megengedni magának az öntevékenység és az önrendelkezés szellemében. 3.2. Fogalma Otthoni szakápolás: a 20/1996.(VII.26.)N.M. rendelet 1.-a határozza meg. Az otthoni szakápolás az egészségügyi ellátó struktúrában, a kezelőorvosok által elrendelt olyan szakápolók által nyújtott ellátási forma, amely hozzájárul a beteg otthonában vagy tartózkodási helyén az egészségének helyreállításához, állapotának javításához, rehabilitációjához. Az otthoni szakápolás önálló saját felelősséggel végzett tevékenység, amely lehetővé teszi a járó és fekvőbeteg ellátás kezdeményezésére, hogy a kórházi ellátás helyett, vagy azt lerövidítve a beteg otthonába gyógyuljon. 3.3. Szakápolási szolgálat célja A Szakápolási Szolgálat a szakmai szempontok érvényesítése mellett úgy biztosít szakápolást, hogy középpontban az ellátandó beteg érdeke álljon. A kórházból távozás után a beteget otthonában jól képzett szakápoló fogadja. Az otthoni légkör elősegíti a beteg és ápolást végzők között a bizalmon alapuló kapcsolat kialakulását, melynek eredménye a beteg és a család jó együttműködése. 15
Szakmai cél: a kórházi fekvőbeteg szakápolás és a háziorvosi praxis leterheltségének csökkentése, a kórházi ápolás kiváltása, a kórházi ápolás lerövidítése. Közös cél: a lakosság ellátási szükségleteinek racionális, gazdaságos, humánus biztosítása, a lakosság elégedettségének fokozása az egészségügyi ellátó rendszerrel szemben. 16
4. Az öregedés Amikor öregedésről beszélünk, mindig figyelemmel kell lenni arra, hogy az nem naptári évvel mérhető csupán, hanem függ az egyénre jellemző folyamatok minőségétől, az öregedéshez való alkalmazkodásától, tanulási képességétől, önellátásának mértékétől, aktivitásától, a világgal való kapcsolatától. A kutatások szerint, az egyes egyén életének hossza genetikailag kódolt, de az öregedés megélése, és az életminőség nagyban függ az életmódtól, és a környezettől. Miután öregedőben van a társadalom, egyre nagyobb mértékben növekszik az egyedül élő, különböző testi, szellemi és szociális problémákkal küzdő idősek száma. Különös gondot jelent, az egyedül élő idős emberek helyzete, akik kevésbé számíthatnak környezetük segítségére. Az 1989-1990-es években bekövetkezett társadalmi változások szintén nehezítették a családok helyzetét, így több esetben a család felbomlásához vezetett a nagyarányú munkanélküliség megjelenése, a megszűnt munkásszállókról kikerültek bizonytalan lakáshelyzete. A családok egy jelentős része megélhetési gondokkal küzd, és ilyen körülmények között sok esetben komoly nehézséget jelent az idős, beteg szülő ápolása, több ok miatt is: A magyar társadalomban bekövetkezett nagyarányú változások egyre nagyobb feladatok elé állították a szociális problémákkal foglalkozó szerveket és intézményeket. A társadalmi változások hatása elsősorban a családok életében jelent meg. Az esetek nagy részében kedvezőtlenül érintette az idős embereket. A legjellemzőbb változások a következők voltak: - az idős emberek családon belül elvesztették anyagi biztonságukat, de mesterségbeli tudásukra sem volt már a továbbiakban szükség, hiszen az utódok már nem a családon belül, hanem az iskolában, vagy a munkahelyükön szerezték meg hasznosítható ismereteiket. 17
- A háromgenerációs családforma felbomlott, a szülő-gyermek kapcsolat lazulása mellett megjelent a nagyszülő-unoka kapcsolat felbomlása is. - Évszázadokon keresztül családon belül a nők döntő feladata a gyermeknevelés és az idősek ellátása volt. A nők nagy számának munkába állításával ez is gyökeresen megváltozik. Nincs, aki napközben az időseket ápolja, gondozza. - A nagyvárosokban például egy-egy lakótelepen a közvetlen szomszédok sem ismerik egymást, és ezért ha valami baj van, nem tudnak egymásnak segíteni. Mindezek a megváltozott körülmények, valamint az életkor kitolódása mind sürgetőbbé tette az időskorúakra irányuló gondoskodás, gondozás kiszélesítését. A családok a nagyvárosokban nem képesek felvállalni egy idős, beteg ember ellátását. Azonban azt ki kell mondanunk, hogy a mai magyar társadalomban helye van az idős embernek a családban. Napjainkban, a megváltozott családszerkezetben is helye van az idős embernek, de ezek a szerepek már nem jellemzőek. Azokban a családokban, ahol több generáció él együtt, megoszlanak a feladatok, számítanak az idős ember segítségére. Ugyanakkor az egy családban élők segítséget nyújthatnak az időseknek egy-egy nagyobb méretű munka elvégzésében vagy az idősek gondozásában. Az önmagukat ellátni és eltartani képtelen emberekről a különféle társadalmak a történelem folyamán eltérő módon gondoskodtak, és gondolkodtak. Elsősorban a család feladatának tekintették az ellátást, majd amikor a család erre képtelenné vált, a feladatot az egyházak vállalták át. Később az állam, illetve állami szervek feladata lett a rászorulókról történő gondoskodás. Az időskorúakra irányuló szociális gondoskodás rendszeréről, a jelenlegi gondozási formákról, a jövő feladatairól nehéz szólni a gondoskodás, gondozás fogalmának említése nélkül. Ezek ismeretében talán érthetőbb, hogy az utóbbi évtizedekben honnan is indult el az intézményes gondozás, a nagy társadalmi változások mennyiben tették szükségessé a gondozási formák szélesítését, és hova jutottak el vele. 18
4.1. Szociális szolgáltatások az idősek gondozásában A szociálisan rászorultak részére személyes gondoskodást nyújtó ellátást az állam, valamint az önkormányzatok biztosítják. A személyes gondoskodás magában foglalja aszociális alapszolgáltatásokat és a szakosított ellátásokat. A települési önkormányzat segítséget nyújt a szociálisan rászorulók részére saját otthonukban és lakókörnyezetükben önálló életvitelük fenntartásában, valamint egészségi állapotuktól, mentális állapotuktól vagy más okból származó problémáik megoldásában. A települési önkormányzatok ellátási kötelezettsége a település lakosságára, valamint a településen életvitelszerűen tartózkodó hajléktalanokra terjed ki, kivéve, ha az önkormányzat társulás keretében közösen tartják fenn, vagy az intézménnyel nem rendelkező önkormányzattal kötött szerződésben a fenntartó az ellátást más önkormányzat lakosaira is vállalta. Szociális alapszolgáltatások formái: a falugondnoki és tanyagondnoki szolgáltatás, az étkeztetés, a házi segítségnyújtás, a családsegítés, a jelzőrendszeres házi segítségnyújtás, a közösségi ellátások, a támogató szolgáltatás, az utcai szociális munka, a nappali ellátás. 19
Szakosított ellátás: Ha az életkoruk, egészségi állapotuk, valamint szociális helyzetük miatt a rászorult személyekről az alapszolgáltatások keretében nem lehet gondoskodni, a rászorultakat állapotuknak és helyzetüknek megfelelő szakosított formában kell gondozni. Szakosított ellátási formák: az ápolást, gondozást nyújtó intézmények: idősek, fogyatékos személyek, pszichiátriai betegek, szenvedélybetegek és hajléktalanok otthona, a rehabilitációs intézmények: pszichiátriai betegek, szenvedélybetegek, fogyatékos személyek és a hajléktalanok számára, a lakóotthonok: pszichiátriai betegek, szenvedélybetegek, fogyatékos személyek számára, az átmeneti elhelyezést nyújtó intézmények: időskorúak gondozóháza, fogyatékos személyek gondozóháza, pszichiátriai betegek átmeneti otthona, szenvedélybetegek átmeneti otthona, éjjeli menedékhely, hajléktalan személyek átmeneti otthona, az egyéb speciális intézmény. Házi segítségnyújtás: A házi segítségnyújtás olyan gondozási forma, amely az igénybe vevő életvitelének fenntartását saját lakókörnyezetében, szükségleteinek megfelelően biztosítja. A házi segítségnyújtás magába foglalja az alapvető gondozási, ápolási feladatok elvégzését, az önálló életvitel fenntartásában, az ellátott és lakókörnyezete higiéniás körülményeinek megtartásában való közreműködést, a veszélyhelyzetek 20
kialakulásának megelőzésében, illetve azok elhárításában való segítségnyújtást (Pl. takarítás, bevásárlás, ebédszállítás, az ellátást kérő fürdetése, ruháinak rendbetétele stb.). A napi gondozási szükségletet egy szakértői bizottság - az igénybe vevő vizsgálata alapján - határozza meg, mely nem haladhatja meg a napi 4 órát. Családsegítés: A településeken működő családsegítő központokhoz a szociális vagy mentálhigiéniás problémák, illetve egyéb krízishelyzet miatt segítségre szoruló személyek, családok fordulhatnak. Itt biztosítják számukra: a szociális, életvezetési és mentálhigiéniás tanácsadást, az anyagi nehézségekkel küzdők számára a pénzbeli, természetbeni ellátásokhoz, továbbá a szociális szolgáltatásokhoz való hozzájutás megszervezését, a családgondozást, így a családban jelentkező működési zavarok, illetve konfliktusok megoldásának elősegítését, közösségfejlesztő, valamint egyéni és csoportos terápiás programokhoz való hozzájutást, a tartós, ill. fiatal munkanélküliek, az adósságterhekkel és lakhatási problémákkal küzdők, a fogyatékossággal élők, a krónikus betegek, a szenvedélybetegek, a pszichiátriai betegek, a kábítószer-problémával küzdők, illetve egyéb szociálisan rászorult személyek és családtagjaik részére tanácsadás nyújtását. 21
A szolgáltatás igénybevétele ingyenes. Azok számára, akik visszatérő problémával keresik fel a családsegítő központot, kijelölnek egy családgondozót. Ezt követően mindig ugyan az a családgondozó fogja a családdal a kapcsolatot tartani. Jelzőrendszeres házi segítségnyújtás: A jelzőrendszeres házi segítségnyújtás a saját otthonukban élő, egészségi állapotuk és szociális helyzetük miatt rászoruló, a segélyhívó készülék megfelelő használatára képes időskorú vagy fogyatékos személyek, illetve pszichiátriai betegek részére a krízishelyzetek elhárítása céljából nyújtott ellátás. A jelzőrendszeres házi segítségnyújtás igénybevétele szempontjából szociálisan rászorult: az egyedül élő 65 év feletti személy, az egyedül élő súlyosan fogyatékos vagy pszichiátriai beteg személy, vagy a kétszemélyes háztartásban élő 65 év feletti, illetve súlyosan fogyatékos vagy pszichiátriai beteg személy, ha egészségi állapota indokolja a szolgáltatás folyamatos biztosítását. Ezzel a szolgáltatással lehetőség nyílik a krízishelyzetbe kerültek gyors megsegítésére, ugyanis a szolgáltatást igénybe vevő, a nála elhelyezett segélyhívó készülék segítségével jelezheti egy éjjel-nappal ügyeletet tartó diszpécserközpont felé, ha sürgős segítségre van szüksége. Segélyhívás esetén az ügyeletes gondozónak haladéktalanul, de legkésőbb 30 percen belül kell az ellátott lakásán megjelennie, a segélyhívás okául szolgáló probléma megoldása érdekében intézkedéseket tennie, illetve szükség esetén további egészségügyi vagy szociális ellátás kezdeményeznie. Közösségi ellátások: A közösségi ellátásokat igénybe vevők köre korlátozott. Azokat ugyanis csak a 22
pszichiátriai, illetve a szenvedélybetegek vehetik igénybe. Ezek az emberek az ellátás keretében - egyebek között - lakókörnyezetükben kaphatnak segítséget önálló életvitelük fenntartásában, meglevő képességeik megtartásában, illetve fejlesztésében, a háziorvossal és a kezelőorvossal való kapcsolattartás révén állapotuk folyamatos figyelemmel kísérésében. Ezen túlmenően a szenvedélybetegek részére biztosítják a szenvedélybetegség okozta egészségügyi és szociális károk mérsékléséhez szükséges egyes ártalomcsökkentő szolgáltatásokat, és a kríziskezelést az életet veszélyeztető, a testi, szociális, kapcsolati és életvezetési rendszerben kialakult kezelhetetlen helyzetek esetére. Nappali ellátás: Az önkormányzatok olyan napközben igénybe vehető, látogatható intézményeket tartanak fenn, ahol a hajléktalan, illetve a tizennyolcadik életévüket betöltött, egészségi állapotuk vagy idős koruk miatt szociális és mentális támogatásra szoruló, önmaguk ellátására részben képes személyek, a fekvőbeteg-gyógyintézeti kezelést nem igénylő pszichiátriai és szenvedélybetegek, a harmadik életévüket betöltött, önkiszolgálásra részben képes vagy önellátásra nem képes, de felügyeletre szoruló fogyatékos, illetve autista személyek részére biztosítanak lehetőséget a napközbeni tartózkodásra, társas kapcsolatokra, igény szerint étkezésükre. Az intézményekben igénybe vehető szolgáltatás például: igény szerinti meleg étel biztosítása; szabadidős programok szervezése (például rendezvények szervezése, sajtótermékek, könyvek, társasjátékok, rádió, televízió, internet stb. biztosítása); szükség szerint az egészségügyi alapellátás megszervezése, illetve a szakellátás igénybevételének elősegítése; hivatalos ügyek intézésének a segítése; munkavégzés szervezésének a lehetősége; 23
életvitelre vonatkozó tanácsadás, életvezetés segítése; önszerveződő csoportok (például nyugdíjas egyesületek) működésének támogatása, szervezésének segítése. Nyitva tartásukat a helyi igényeknek megfelelően kell megszervezni, de a legalább napi hat órát az intézményeknek biztosítaniuk kell az ellátások igénybevételére. Időskorúak gondozóháza: Az időskorúak gondozóháza átmeneti elhelyezést biztosító intézmény. Az időskorúak gondozóházába azok az időskorúak, valamint 18. életévüket betöltött beteg személyek vehetők fel, akik önmagukról betegségük miatt vagy más okból otthonukban időlegesen nem képesek gondoskodni. Ezen intézmények csak ideiglenes jelleggel, legfeljebb 1 évi időtartamra biztosítanak teljes körű ellátást az arra rászorulóknak. Az átmeneti elhelyezés azonban, különös méltánylást érdemlő esetben, az intézmény orvosa szakvéleményének figyelembevételével, egy alkalommal, egy évvel meghosszabbítható. Az idősek gondozóházában a teljes körű ellátás keretében: legalább napi háromszori étkezést; szükség szerint ruházatot, illetve textíliát; mentális gondozást; meghatározott egészségügyi ellátásokat; valamint lakhatást biztosítanak. A bentlakásos intézményekben - így az idősek gondozóházában is - a jövedelemmel nem rendelkező ellátottak részére személyes szükségleteik fedezésére az intézmény költőpénzt is biztosít. Az ellátást igénybe vevő részére az egészségi állapot javításához vagy szinten tartásához szükséges alapgyógyszereket is térítésmentesen biztosítják. Ezen túlmenően azonban az egyéni gyógyszerigények költségét az ellátott személynek kell viselnie. 24
Milyen módon lehet az ellátásokat igényelni? Az ellátás igénybevétele önkéntes, az ellátást igénylő, illetve törvényes képviselője kérelmére, indítványára történik. Az idősek gondozóházában történő ellátás igénybe vételét a "Kérelem a személyes gondoskodást nyújtó szociális ellátás igénybevételéhez" című formanyomtatvány kitöltésével lehet kérelmezni. A kérelmeket az esetek többségében az ellátást biztosító intézmény vezetője bírálja el. Az intézményvezető a kérelmek beérkezésének sorrendjében dönt az igénylők elhelyezéséről. Étkeztetés: Azok, akik koruk, egészségi állapotuk, fogyatékosságuk, pszichiátriai betegségük, szenvedélybetegségük, vagy hajléktalanságuk miatt önmaguk, illetve eltartottjaik részére tartósan vagy átmeneti jelleggel nem képesek legalább napi egyszer meleg étkezést biztosítani, igénybe vehetik az önkormányzatok által megszervezett szociális étkeztetést. A jogosultsági feltételek részletes szabályait a lakóhely szerinti települési önkormányzat rendeletben határozza meg. Az étkeztetés történhet az önkormányzat által megjelölt helyen az étel kiszolgálásával és helyben fogyasztással, az ételnek az igénylő által történő elvitelével, vagy lakásra szállítással. Akinek egészségi állapota azt indokolja - a háziorvos javaslatára - diétás ételre is igényt tarthat. 4.2. Idősek klubja Az ellátást igénybevevők részére szervez szociális, egészségi, mentális állapotuknak megfelelő, a napi élettevékenységet segítő közösségi szolgáltatásokat. 25
Az idősek klubja a szociális és mentális támogatásra szoruló, önmaguk ellátására részben képes időskorúak napközbeni ellátására szolgál. A klubba felvehető az a 18. életévét betöltött személy is, aki egészségi állapota miatt szociális és mentális támogatást igényel. Az intézmény házirendjében kell szabályozni a nyitva tartást, a szolgáltatások körét és az alapfeladatokat meghaladó programokat, az étkeztetés rendjét és annak térítési díját, az intézményi jogviszony megszűnésének szabályait. 4.3. Az időskorúak gondozóháza Az átmeneti elhelyezést biztosító intézmények, nevükből következően, átmeneti időszakra nyújtanak a rászorulóknak bentlakással teljes körű ellátást. Feladatuk, hogy a családoknak segítséget nyújtsanak olyan időszakokban, amikor valamilyen okból (betegség, házfelújítás, nyaralás) nehézséget jelent egy családtag segítése, gondozása. Ilyen lehetőség időskorúak elhelyezésére az idősek átmeneti gondozóháza. Ez olyan szakellátási forma, amely átmeneti elhelyezést nyújt, teljes körű ellátással, legfeljebb egy évig. Amennyiben az igénylő családi környezetébe nem helyezhető vissza, az intézmény vezetője az ellátás időtartamát további egy évvel meghosszabbíthatja. Az idősek gondozóházába azok az időskorúak, valamint a 18. életévüket betöltött beteg személyek vehetők fel, akik önmagukról betegségük miatt vagy más okból otthonukban időlegesen nem képesek gondoskodni. Gyakorlatilag olyan 24 órás, bentlakásos, folyamatos ápolást-gondozást igényelnek, amit a területi idősellátó rendszer már nem tud felvállalni. A feladatellátás szakmai tartalmát és módját a gondozóház vezetője a szociális és egészségügyi ellátást végző gondozókat, ápolókat bevonva határozza meg. 4.4. Tartós bentlakást biztosító intézmény, idősek otthona A szociális törvény szabályozza az idősek otthonának, mint ápolást-gondozást nyújtó intézménynek a feladatait. Ma már országszerte van választási lehetőség arra, hogy ki, hol és milyen szolgáltatást kíván igénybe venni. 26
Elsődleges szempont, hogy a személyes élettér olyan legyen, hogy abban érezze jól magát az idős, környezete és szobája kényelmes és jól felszerelt legyen, amilyenhez élete folyamán hozzászokott. Gondoskodni kell a közösségi együttlétekre alkalmas terekről, a napi programok eltöltéséhez. Az intézmény feladata az idősellátás komplex gondozási tevékenységének biztosítása, a napi 24 órás folyamatos szolgálat. 27
5. Az önkormányzatokról általában A rendszerváltás az állam működésében egy teljesen új területi hatalmát jelenítette meg, az önkormányzatot. 1990-ben hozták létre a helyi önkormányzatokat, igaz az önállóssággal bíró közösségek kialakítására már a 19. század közepén felmerült az igény. Mégis csak 1990-től van lehetőség Magyarországon arra, hogy a helyi választópolgárok 4 évenkénti szavazással válasszanak helyi képviselőket önkormányzatuk vezetésére. Az önkormányzat olyan közigazgatási egység, mely a helyi közügyekben önállóan jár el, közszolgáltatásokat old meg, gyakorolja a helyi hatalmat, a törvény valamint a maguk által előírt feladatok feltételeinek megteremti, és ellátja. A helyi önkormányzatoknak két típusát különböztetik meg, egyik a területi, azaz a megyei önkormányzat, a másik típus a települési, vagyis a községi, városi önkormányzat A kettő közt nincsen hierarchikus viszony, csupán a feladataik mások. A helyi önkormányzatok feladataik ellátását részben saját forrású bevételekből, részben állami támogatásokból, normatív hozzájárulásokból fedezik. Az önkormányzat feladatai elsősorban a településen kiépített infrastruktúra biztosítása vagy a még meg nem lévők kiépítése azaz a közvilágítás, egészséges ivóvíz, szennyvízhálózat szolgáltatása, helyi utak köztemetők fenntartása, alapfokú oktatás iskola, óvoda szociális és orvosi alapellátás. A 2000-es évek elejétől a folyamatosan szűkülő állami források, támogatások közvetett módon arra sarkalták a települési önkormányzatokat, hogy társulásokba tömörüljenek, és ezáltal kedvezőbb támogatásokban, normatív hozzájárulásokban részesülhessenek. Az 1990. évi LXV. Törvény 1 (6) bekezdésének c.) pontja alapján a helyi önkormányzat szabadon társulhat más helyi önkormányzattal érdekeinek képviselete és védelme céljából, terület, valamint országos érdekképviseleti 28
szervezetbe tömörülhet, feladat és hatáskörében együttműködhet külföldi, helyi önkormányzattal, beléphet nemzetközi önkormányzati szervezetekbe. Ezek a társult önkormányzatok együttműködésüket írásban rögzíti, a társulást jogszabályban meghatározott feltételek szerint működtetik. A társulási megállapodást a társulni kívánt települések polgármesterei írják alá, mely megállapodás köthető határozott vagy határozatlan időre. Társulási forma lehet körjegyzőség, hatósági igazgatási társulás, intézményi társulás, társult képviselő-testület. Ha a társulások országos megjelenését vesszük alapul leggyakoribb, hogy a szomszéd települések társulnak. Leggyakoribb társulási okok: az alapellátások oktatás, nevelés, szociális gondoskodás. Leggyakoribb társulási forma az intézményi társulás. A helyi önkormányzatok társulásait az 1997. évi CXXXV. Törvény szabályozza. Az önkormányzatok feladatellátása mellett egyre nagyobb szerepük van az ellátások biztosításában az egyházaknak és a nem állami intézményeknek, különösen a bentlakásos intézmények esetén. A pénzbeli és a természetbeni ellátásokat az önkormányzatok biztosítják. A szociális törvény az ellátás iránti jogosultság feltételeit vagy alanyi jogon, szociális rászorultság alapján, vagy normatív alapon biztosítja. 6. Kutatómunka A vizsgálat célja annak meghatározása volt, hogy milyen ismeretszinttel rendelkeznek a területünkön élő lakosok, továbbá tájékoztatást kapni az Otthoni Szakápolási Szolgálatunk működéséről, ismertségéről. Az otthoni szakápolási szolgálat létrehozásának és működésének bemutatását az 1. sz. melléklet tartalmazza. 29
A vizsgálat során azt kívántam nyomon követni, hogy mennyire segíti, illetve nehezíti az ápolási team munkáját a napi otthonápolásban mennyire alkalmazzák őket. A házi segítségnyújtás az önkormányzat ellátási területein a szociálisan rászorult ellátást igénybe vevő részére segítséget nyújt saját otthonukban és lakókörnyezetükben önálló életvitelük fenntartásában, valamint egészségi állapotukból, mentális állapotukból vagy más okból származó problémák megoldásában. Sátoraljaújhelyben az ellátottak száma évről évre növekszik. A statisztikai adatok alapján: Ellátási forma év év2 év3 Házi segítségnyújtás 2010 2011 2012 Ellátottak száma 306 fő 343 fő 378 fő (saját szerkesztés) Az otthoni szakápolási viziteket a háziorvos rendeli el. A vizitek száma 56/év, azonos diagnózis esetén, amely 4x14-es elrendelési ritmusban zajlik. 14 vizitenként háziorvosi kontroll szükséges. A napi vizit időtartama 30 perctől 3 óráig tarthat. A szakápolás ingyenes, az egészségbiztosítás által finanszírozott szolgáltatás. A házi segítségnyújtás célcsoportja: - idős - fogyatékkal élő - pszichiátriai- és szenvedélybeteg személyek. 30
A házi segítségnyújtás célja és főbb szolgáltatásai: Célunk, hogy gondozottaink számára saját otthonukban, lakókörnyezetükben nyújtsunk önálló életvitelük fenntartását biztosító gondoskodást, valamint segítsük őket egészségi állapotuk, mentális állapotuk, vagy más problémáik megoldásában és mindennapi életükben. A kutatást a Sátoraljaújhely Otthoni Szakápolási Szolgálatnál készítettem, 2011. június 01. 2012. május 31. között. (2. sz. melléklet) 1. ábra 31
Válaszadók életkor szerinti megoszlása A kérdőívet 69 fő nő (76 %), 21 fő férfi (24 %) töltötte ki. 2. ábra 6.1. Az első kutatás megfigyelése Értékelésemben nagy hangsúlyt helyeztem arra, hogy az új ellátási forma mennyire vívta ki a megkérdezettek elismerését. Van-e helye az alapellátás rendszerében, emeli-e a betegellátás színvonalát. Az Erzsébet Kórház Otthoni Szakápolási Szolgálat betegei között 100 db betegelégedettségi kérdőívet osztottam ki. Ebből 90 db érkezett vissza, a kiosztott kérdőívek 90 %-a. Mivel a kutatást végző személy nem volt a szolgálat dolgozója, feltételezhető, hogy a betegek őszintén válaszoltak. 32
2. Milyen módon értesültek az otthonápolás szolgálat működéséről 3. ábra 6.2. A második kutatás megfigyelése Második kérdésem arra irányult, hogy honnan értesültek a szolgálat működéséről. A betegek nem túl nagy, 34 %-ában a háziorvost, 28 %-ban a kórházi orvost, 27%-ban a szociális ellátót jelölték meg. Az eredmények reális képet adnak, hiszen a háziorvos az, aki számukra az elrendelést elvégzi, de a kórházi kezelőorvos is javaslatot tesz/tehet a szakápolás elvégzésére. Környezetükben jól koordinált szociális háló tevékenykedik, erre utal, hogy a megkérdezettek közül a 27 %-ban jelölték. 33
7. Összegzés Mint azt a dolgozatomban említettem, a sátoraljaújhelyi, Egyesített Szociális Intézmény integrált formában működik. Az integráció a szociális alapszolgáltatások és a szakosított ellátás egymásra épülésével valósult meg. Ezt egy településen én a legjobb intézményi megoldásnak gondolom, hiszen így az ellátottak szabadon tudnak mozogni a kínált szolgáltatások között. Jelenleg is van olyan ellátott, aki Intézményi jogviszonyát Nappali ellátás keretében kezdte meg, majd Étkeztetés és Házi segítségnyújtás következett, valamint Jelzőrendszeres házi segítségnyújtás, amikor az állapotában olyan fokú hanyatlás következett be, hogy otthonában már nem maradhatott mind a család, mind a házi gondozók jelzésének köszönhetően intézményi ellátásban részesült. A törvény által kötelezően ellátandó feladatokat Sátoraljaújhely Városa teljesítette, így fenntartja és biztosítja az Egyesített Szociális Intézmény megfelelő működését. Sátoraljaújhelyen: Idősek Klubja, Házi segítségnyújtás, Jelzőrendszeres házi segítségnyújtás, Támogató Szolgálatot, Fogyatékosok nappali ellátása, Családsegítés, Gyermekjóléti szolgálat, és Idősek Otthona működik, megfelelően és szabályszerűen. Ebből is jól látható, hogy a település vezetése nagy körültekintéssel jár el annak érdekében, hogy a településen élő emberek szociális helyzetén javítson. Az állam, ezen szolgáltatások elérésére, normatív támogatást biztosít ide vonatkozó törvényben előírt feltételrendszer szerint. Mint azt már a dolgozatomban is említettem, az utóbbi években a szociális ellátások alap, illetve szakosított formáira a normatív támogatás jelentősen csökkent. Az elmúlt közel 20 évben lezajlott negatív társadalmi, gazdasági folyamatok a településen is igen hamar jelentkeztek. Magas a szegénységi kockázat, illetve a munkanélküliek száma, egyre többen élnek a létminimum közelében. A mentális problémák felbukkanása is egyre gyakoribb a településen, depresszió, alkoholizmus, és más önkárosító magatartások jelenlétével. A mentális problémák kezelését a szociális jellegű jogi szabályozások a családsegítés hatáskörébe sorolták. 34
A település pénzbeli és természetbeni támogatásainak szabályozását illetően a helyi rendelet nem tér el a törvényi előírásoktól és az abban foglalt feltételrendszerektől. Támogatásokra fordított összegek közül legmagasabb a rendszeres szociális segélyben részesülők kifizetésének összege. Pozitívumként hathat a jövőre nézve az Út a munkába program bevezetése. Az érintett személyek jövedelemmel, illetve munkahellyel fognak rendelkezni, ami által izolációjuk, társas kapcsolataik beszűkülése, valamint feleslegesség érzetük kialakulása elkerülhető, megakadályozható, valamint oldható. Természetesen a jövőképet tekintve, újabb fejlesztési célkitűzések szükségesek mind a település, mind a szociális intézményre nézve, melyet a következőkben vázolok fel, és amihez maga az Intézményvezető nyújtott segítséget. A már meglévő ellátási típusok fejlesztése, újabb ellátások bevezetése, az integrált szociális és egészségügyi ellátás irányába való elmozdulás. Továbbá tárgyi feltételek folyamatos fejlesztése, bővítése, a Bentlakásos Intézmény férőhelyszámának emelése, demens részlegének kialakítása. Sürgetővé vált a pályázati kiírások szempontrendszerének megfeleléséhez, hogy a település elkészítse Ifjúsági illetve Idősügyi Koncepcióját. A jövőképet illetően a már elért szolgáltatások, ellátások megtartása a legfontosabb cél. A településen élő munkanélküliek munkához juttatása is prioritást élvez, mely az Út a munkába programmal most teljes mértékben előtérbe kerül. A program beindításának időpontja 2009. április 1-je volt. A programtól a település vezetése továbbra is hosszútávra tervezhető foglalkoztatási lehetőséget remél. A lakosságot tekintve az elöregedés folyamata lesz jellemző továbbra is a településre, még akkor is, ha az utóbbi években a beilletve elvándorlás aránya szoros egyezést mutat, illetve 2008-tól már enyhe emelkedés mutatkozik beköltözések számát tekintve. A gazdasági válság negatív és súlyos jövőképet vetít már most elénk a családok helyzetét illetően. Zárszóként összességében elmondható, hogy a település szociális ellátórendszere jól működik, az önkormányzat ilyen irányú kötelezettségeit 35