Orrmelléküreg-gyulladás (sinusitis) Légzőszervi megbetegedések Az orr melléküregeinek gyulladása, melyet leggyakrabban baktériumok okoznak. Orrnyálkahártya-gyulladás (rhinitis) Különböző típusú gyulladások összefoglaló neve. Leggyakoribbak az allergiás eredetű szénanátha és a heveny fertőzése hurutos orrnyálkahártya-gyulladás, a nátha. Szénanátha (allergic rhinitis v. pollinosis) Egyike a legelterjedtebb allergiáknak. A szénanáthát a növényi pollenek, vagy különféle penészek okozhatják. Az allergiás rhinitis tünetei a következők: orrfolyás, szemkönnyezés, tüsszögés, viszketés. A szezonális allergiás rhinitis a szezonálisan jelentkező tünetek elnevezése, melyeket fák, füvek és gyomok pollenje vált ki. Az egészéves allergiás rhinitis azon tünetek elnevezése, melyeket a házipor, az állati szőr, vagy az épületek alagsorában és fürdőszobákban megjelenő penész okoz. Nátha (rhinitis) Az orr nyálkahártyájának hurutja, a leggyakoribb megbetegedések egyike. A közönséges heveny nátha legtöbbször egyszerű meghűlésből ered, bakteriális, ill. vírusfertőzés okozza. Általános rosszullét, bágyadtság, fejfájás, időnként borzongásérzés, néha csekély hőemelkedés jellemzi. Bő váladékképződés indul az orrban, ami híg orrfolyást eredményez. Orrpolip A polip az orrmelléküregekből kitüremkedő, halvány rózsaszínű, hosszabb-rövidebb nyelű nyálkahártya-képződmény. Szövettanilag mindig jóindulatú, azonban viszonylag gyakran kiújul. Keletkezésének pontos okát ma sem ismerjük, feltehetőleg több tényező is előidézheti. A legvalószínűbb a fertőzéses vagy az allergiás eredet. Tünetei: különböző súlyosságú orrlégzési zavar, mely akár az orrlégzés teljes megakadályozásáig terjedhet, orrfolyás, szagláscsökkenés. Előrehaladottabb állapotban csak műtéttől - a polipok gyökeres eltávolításától - várható eredmény. 1
Orrsövényferdülés Az orrüreget kettéválasztó sövény elhajlása. A fejlődés során alakul ki a porcos és csontos rész eltérő növekedési üteme miatt. Akadályozhatja a légzést, az orrmelléküregben képződő váladék elfolyását. Műtéttel jól korrigálható. Garatgyulladás v. torokgyulladás (pharyngitis) Rendszerint bakteriális (pl. streptococcus bakt.), vagy vírusfertőzés (közönséges megfázás, influenza) okozza. A garatot bélelő nyálkahártya enyhén vagy erősen gyulladt, előfordul, hogy fehéres színű lepedék fedi. Láz, a nyaki nyirokcsomók duzzanata és emelkedett fehérvérsejtszám mindkét esetben előfordulhat, de ezek a tünetek a bakteriális formában általában kifejezettebbek. Kezelése antibiotikumokkal történik. Rekedtség A rekedtség jelentkezhet önmagában vagy felső légúti hurut tüneteként, náthával, köhögéssel együtt. A rekedtségnek több oka lehet. A leggyakrabban egyszerű gége- és hangszálgyulladás áll a hátterében. Ez gyakran társul felső légúti fertőzéshez, de okozhatja túlzott mértékű dohányzás, kiabálás, hangos éneklés, vagyis a hangszalagok túlerőltetése is. Hörghurut (bronchitis) A bronchitis a bronchusok - hörgők gyulladásos megbetegedése, melynek során egyéb változások mellett fokozódik a légúti váladéktermelés is. A bronchitist leggyakrabban valamilyen fertőző vírus vagy baktérium okozza, általában felső légúti hurutos betegség (nátha) szövődménye. Ha a bronchitis nem gyógyul megfelelően (pl. agresszív kórokozó, vagy gyengült immunrendszer) a folyamat előrehaladtával tüdőgyulladás alakulhat ki. A leggyakoribb tünetek: köhögés, rossz közérzet, enyhe láz, hátfájás. Asztma Az asztma a légutak krónikus gyulladásos betegsége, amit rohamokban jelentkező nehézlégzés kísér. Időnként a kislégutak erősen beszűkülnek, ami köhögést, sípoló kilégzést vagy mellkasi szorító érzést, légszomjat okoz a betegnek. Asztmás roham alatt a hörgőfal simaizmai görcsösen összehúzódnak, a hörgők keresztmetszete beszűkül, sűrű, tapadós nyák zárja el a levegő útját. 2
A hörgőrendszerben zajló krónikus gyulladás miatt, a hörgők túlérzékennyé válnak. Olyan ingerekre is létrejöhet a hörgőszűkület, amire egészségesek tüdeje nem reagál. Gyermekkorban a tüneteket leggyakrabban allergia okozza, de kiválthatja légúti vírusfertőzés, levegőszennyezés, fizikai terhelés, lelki terhelés és időjárásváltozás is. Tuberkolózis (tbc) Okozója a Mycobacterium tuberculosis (Koch-féle bacilus), melynek emberi és szarvasmarha eredetű alfajtáit szoktuk megkülönböztetni. Ez utóbbi fertőzés lényegesen veszélytelenebb, főként a gyermekkori tbc-s fertőzések okozója. A betegség elsődlegesen a tüdőt támadja meg (pulmonáris tbc), de ha a baktériumok a vérárammal szétszóródnak megtámadhatja a központi idegrendszert, a nyirokrendszert a keringési rendszert, az ivarszerveket, húgyutakat, csontokat, ízületeket és még a bőr felületet is (extrapulmonáris tbc). A betegség cseppfertőzés útján terjed. A tüdőt támadó tbc-beteg tüdejében rögök, gümők keletkeznek. A gümő a latinul tuberculum (gümőkór). Tünetei: a mell-, ill. hátfájás, vér felköhögése, és három hétnél további köhögési rohamok, valamint láz, borzongás, izzadás, különösen alvás közben, étvágytalanság, fogyás, sápadtság és gyakori fáradtság. Részben a kórokozó fertőzőképességétől, részben pedig a szervezet ellenálló-képességétől függ, hogy a szervezetbe jutott baktérium betegséget okoz-e vagy sem. Az egészséges szervezet a tuberkulózisbaktériummal szemben úgy védekezik, a baktériumok körül egy kemény burok alakul ki, amelyben ugyan a baktérium életben marad, de nem betegít meg. Az így keletkező gümő fokozatosan növekszik, közepén "elsajtosodhat". Ha a szervezet nem képes elpusztítani a kórokozókat, a gümős góc tovább növekszik, sőt újabb gócok keletkeznek, melyek később egybeolvadhatnak, idővel elmeszesednek, bennük a kórokozók akár éveken át fennmaradhatnak lappangó állapotban. Az alvó baktériumok aktiválódása, szaporodása bekövetkezhet, ha a beteg immunrendszere legyengül. Amennyiben a gócok ellágyulnak, levegővel telnek meg, ún. kavernák jönnek létre, tartalmuk fertőző. Általában a legyengült immunrendszerű, rossz egészségügyi állapotban lévő, nem megfelelő higiéniás viszonyok között élő emberek vannak jobban kitéve a fertőzés veszélyének. A tuberkulózis megelőzésére szolgáló BCG-oltás Magyarországon kötelező. Az első oltást a gyerekek csecsemőkorban kapják. Gyermek- és tinédzser-, majd fiatal felnőttkorban ismételt tbc-próbáktól függően a BCG-oltást szükség esetén megismétlik. A tüdőtuberkulózis gyógyszeres antibiotikumos - kezelést igényel, és ma már minden formája gyógyítható. 3
A tuberkulózis a történelem során az egyik legtöbb halálesetet okozó betegség volt. 1901-ben, Magyarországon a halálesetek 25%-át okozta a tbc, amit magyar népbetegségnek (Morbus hungaricus) tartottak, és amit a tömegek nyomorából és szegénységéből eredő tömegesen egészségtelen életmód terjesztett el. Tüdőgyulladás (pneumonia) A tüdőgyulladás olyan fertőzés, amely a léghólyagokat és a környező szöveteket érinti. Ez a betegség a hatodik leggyakoribb halál ok, a kórházban szerzett halálos fertőzések között pedig a leggyakoribb. Fejlődő országokban a tüdőgyulladás a vezető, vagy a súlyos hasmenés után a második leggyakoribb halálok. A tüdőgyulladás nem egyféle betegség, hanem sok fajtája van, amelyeket különböző mikroorganizmusok okoznak. A tüdőgyulladás általában a kórokozó belélegzésével kezdődik, de néha a véráram útján vagy a tüdő környékéről közvetlenül átterjedő fertőzések okozzák. A felnőttek tüdőgyulladását okozó leggyakoribb (50%) baktériumok a Streptococcus pneumoniae, Staphylococcus aureus, Legionella. Vírusok (30%), például az influenza és a varicella vírus szintén okozhatnak tüdőgyulladást. A Mycoplasma pneumoniae egy baktériumhoz hasonló mikroorganizmus, mely különösen idősebb gyermekekben és fiatalabb felnőttekben okoz gyakran tüdőgyulladást. Néhány gomba szintén előidézhet tüdőgyulladást. Ritkábban irritáló gáz, füst, vagy allergiát okozó por, permet is okozhat tüdőgyulladást.. A tüdőgyulladás kialakulási mechanizmusai alapján elkülönítendők az elsődleges tüdőgyulladás ép tüdőben keletkezik, és legtöbbször vírusok okozzák, másodlagos pneumóniák már valamilyen meglévő (akár tüdő) betegség talaján fejlődik ki. A szekunder tüdőgyulladás az évente visszatérő influenza járványok leggyakoribb szövődménye is. A baktériumok könnyű behatolását a kórokozók belégzése és a légúti hám sérülései teszik lehetővé. Tüdőgyulladás követheti a sebészeti beavatkozásokat, különösen a hasi műtéteket, illetve a mellkas sérülését okozó baleseteket, mert ezek az állapotok nehezítik a légzést, csökkentik a köhögési képességet és ezáltal akadályozzák a nyák kiürülését. A tüdőgyulladás leggyakoribb tünetei a köpettel járó köhögés, mellkasi fájdalom, borzongás, láz és a nehézlégzés. Ezenkívül, levegővételre, köhögésre fokozódó oldalszúrás, fájdalmas légzés, légszomj, hidegrázás, izzadás, fáradékonyság, levert, rossz közérzet, súlyos formában szapora pulzus, felületes, kapkodó légzés, szederjes bőr, nyálkahártyák. Tüdőgyulladás gyanúja esetén a mellkast sztetoszkóppal hallgatják meg. A tüdőgyulladás rendszerint megváltoztatja a sztetoszkópban hallható légzési hangokat, a tüdő felett hóropogásra, szörtyögésre emlékeztető hang hallható. A tüdőgyulladás diagnózisát a legtöbb esetben a mellkasröntgen erősíti meg. 4
Tüdőembólia A tüdőartériák odasodródott vérrög által okozott elzáródása. A vérrög, az embólus leggyakrabban az alsó végtag mélyvénáiból származik. Az elzáródást néha okozhatja zsír (csonttörés után) vagy levegő (búvárbaleset során vagy vénás injekció beadása közbeni hiba miatt) is. Tünetei: nehézlégzés, hirtelen köhögési roham, mellkasi fájdalom. Nagyon súlyos tüdőembólia sokkos állapotot vagy eszméletvesztést is okozhat. A dohányzás és a légzőszervi megbetegedések A dohányzás napjainkban az alkohol után a második legveszélyesebb, halálos áldozatokat követelő legális élvezeti szer, Magyarországon az áldozatok száma évente kb. 28 ezer. Fontos, hogy a dohányzók mely életkorban kezdik el a dohányzást. Minél fiatalabb korban szokik rá valaki, annál nagyobb a tüdőrák kialakulásának kockázata. Körülbelül 4000 különböző vegyület található a cigarettában, amelyeknek csak egyike a függőség kialakulásáért felelős drog, a nikotin. Kb. 50 vegyületről ismert, hogy rákkeltő hatású (kátrányvegyületek), ezenkívül jelentős a CO tartalma. A nikotin nagyobb mennyiségben erős, halálos méreg, kis mennyiségben akár 10 másodpercen belül fokozza a szívműködést, emeli a vérnyomást, javítja a központi idegrendszer vérellátását, átmenetileg fokozza a szellemi teljesítményt, a koncentrálóképességet, serkenti a központi idegrendszer jutalmazó központjának működését, oldja a szorongásokat, javítja a kedélyállapotot, csökkenti a vázizomzat vérellátását. A nikotin lebomlása is nagyon gyors, kb. 20 perc a felezési ideje (ezért nem okozhat mérgezést). A nikotin a tüdő erein keresztül jut a vérbe, s a keringés eljuttatja az agyba, ahol a nikotinérzékeny acetil-kolin-receptorokhoz kötődik (hasonló szerkezete miatt), s a középagyban dopamin felszabadulását váltja ki. A felszabaduló dopamin élénkséget, kellemes közérzetet (örömérzetet) okoz, oldja a feszültséget, javítja a koncentrálóképességet; ez a vegyület felel az ún. jutalmazó hatásért, mely nikotin-függőség kialakulásához vezet. 5
A dohányzás Átlagosan kb. 10 évvel rövidíti meg a várható élettartamot. A szív és érrendszeri betegségek kiemelt kockázati tényezője. A tüdő, gége, a szájüreg, a nyelőcső és a húgyhólyagrák egyik rizikófaktora, A tüdőrákos megbetegedések 80%-áért felelős. Jelentős szerepet játszik a gége, a szájüreg és a nyelőcső rákos megbetegedésében. A veszély megsokszorozódik, ha a dohány- és az alkoholfüggőség együttesen lép fel. Azok között, akik mindkét káros szenvedélynek hódolnak, az előbb említett betegségek kockázata 35-ször nagyobb. A szervezetbe került szén-monoxid megakadályozza a vörösvérsejtek oxigénszállítását, mivel jóval erősebben kötődik a hemoglobinhoz, mint az oxigén. Az oxigénhiány pedig többek között rontja a fizikai és a szellemi teljesítményt, lassítja a növekedést és a fejlődést, elősegíti az érelmeszesedés kialakulását. A légutak nyálkahártyáját fokozott nyálkatermelésre serkenti. A légutakban lerakódó nyálka köhögésre ingerel, krónikus hörghurutot, súlyosabb esetben tüdőtágulást okoz. Elősegíti az agyvérzés, a szívkoszorúér-elmeszesedés, az infarktus, az érszűkület kialakulását. Fokozza a gyomor savelválasztását, ezért a dohányzók között gyakori a fekélybetegség. Elősegíti az ínygyulladás és a fogágybetegség kialakulását. Impotenciát okozhat. Hátrányos a fogamzásra. A terhesség alatt növeli a magzati halálozás, koraszülés, a fejlődés visszamaradásának, a születendő gyermek értelmi fogyatékosságának valószínűségét, kisebb lesz az újszülöttek testsúlya, testhossza, fej- és mellkörfogata. A szoptatás alatt károsítja a csecsemő egészségét, mivel az anyatej közvetíti a dohányfüst méreganyagait. A dohányfüstös környezet a nemdohányzók egészségét is veszélyezteti. 6