149 Antropogé n eredetű beavatkozá sok é s terhelé sek hatá sa a veresegyhá zi Malom-tó úszó lá pi é s parti vegetá ció já ra Tatá r Sá ndor Tavirózsa Környezet- é s Termé szetvé dő Egyesü let 1147 Budapest, Czobor u. 52. Ö sszefoglaló A tanulmá ny cé lja irodalmi adatok é s sajá t terepi kutatá s alapjá n annak bemutatá sa, hogy az emberi tevé kenysé g é s tájhaszná lat milyen hatá ssal volt a veresegyhá zi Malom-tó vegetá ció já ra é s fló rá já ra. A Malom-tavon az eutrofizá ció kedvezőtlenül hatott a vízminősé gre, é s rajta keresztül a tó vegetá ció já ra illetve fló rá já ra. A rendszeres algavirá gzá sok, az alacsony nitrogé n-igé nyű nö vé nyfajok é s a hínárnö vé nyzet kipusztulá sa, a magas nitrogé n-igé nyű növé nyek megtelepedé se, a tiszta vizet kívá nó indiká tornö vé nyek eltű né se é s az úszó lá pok elná dasodá sa mind az eutrofizá ció kö vetkezmé nyei. Egyes helyeken a ná dpusztulá s jelei is mutatkoznak. A XX. szá zad má sodik felé ben a tó feletti patakszakaszon tová bbi horgá sztavakat alakítottak ki. A munká latok sorá n nagy mennyisé gű nádast, úszó lá pot, hínárnö vé nyzetet é s tőzeget termeltek ki. A házak emé sztőgö dreiből, a műtrá gyá zá sbó l é s a horgá szatbó l eredő vízszennyezé s az említett beavatkozá sokkal együttesen eredmé nyezté k a Malom-tó nagymé rté kű eutrofizá ció já t. Kulcsszavak: úszó lá p, vizek eutrofizá ció ja, nitrogé n-igé ny Bevezeté s A kutatá s cé lja irodalmi adatok é s sajá t terepi munka alapjá n annak vizsgá lata volt, hogy a különbö ző emberi tevé kenysé gek milyen hatá st gyakoroltak a veresegyhá zi Malom-tó vegetá ció já ra é s fló rá já ra. A terepi munka 2000. má rciusa é s szeptembere kö zö tti időszakban tö rté nt. Az orszá gos védettsé get é lvező Malom-tavat (Pesti-síksá g) a patak (ma Sződrá kosipatak) felduzzasztá sá val hoztá k létre a középkorban. Első okleveles említé sé ben -- mely 1430-bó l való -- mestersé ges halastó ké nt írtá k le. A tó ná dasá t egé szen a XX. szá zad kö zepé ig rendszeresen arattá k (Horvá th 1995). A XX. szá zad elejé n a tó dé li ké tharmadá t ö sszefüggő úszó lá p borította, melynek alapjá t ré szben elhalt ná dtarackok alkottá k. Keletről é s nyugatró l a partot kísérő lápré tek magassá sos úszó lá pké nt nyúltak be a tó belseje felé. A tó gazdag híná rvegetá ció já ban tömeges volt a Potamogeton lucens L. (Boros 1916-1954, 1925). A Malom-tó a Menyanthes trifoliata L. egyik legnagyobb termőhelye volt az orszá gban, ahol gyű jté sre é rdemes mennyisé get is talá ltak (Boros 1935). A MTM Növénytá ra herbá riumi pé ldá nyainak tanúsá ga szerint 1916 é s 1944 kö zö tt -- Boroson kívül -- Jávorka, Sigismundi, Keller é s Kárpá ti Zoltá n is gyű jtö tt Veresegyhá zon Menyanthes trifoliata L.-t (összesen 20 herbá riumi lap).
150 Palik (1934) vizsgá latai szerint a tó algafló rá ja -- aká rcsak az úszó lá pok vegetá ció ja -- az é szaki lápoké ra hasonlított. Csapody akvarellsorozatá ba Veresegyhá zon festette le többek kö zö tt az Cicuta virosa L.-t (1947) é s a Carex appropinquata Schum.-t (1950). Az OTM Vá crá tó ti Botanikai Kutató inté zete 1950-ben Zólyomi Bálint vezeté sé vel tanulmá nyutat szervezett a Malom-tó hoz a phytocoenologiai felvé telezé si mó dszer elsajá títá sa cé ljá bó l. A tavat kísé rő -- azó ta megsemmisült -- forrá slá pon (Caricetum davallianae, Juncus subnodulosus facies) 4x4 m-es kvadrá tban 32 edé nyes növényt (Parnassia palustris, Menyanthes trifoliata, Pedicularis palustris stb.) é s 7 mohafajt írtak le (Zó lyomi 1951). [(2000-ben a tavon é s partjá n mindö ssze 48 edé nyes nö vé nyfaj fordult elő (Tatá r 2003).] A tó mozaikszerű úszó lá pjainak alapjá t a Carex elata All. zsombé koszlopok alkottá k, melyek kö zö tt hínárral borított kis víztükrö kben az Utricularia bremii Heer tenyé szett. A MTM Nö vé nytá rá ban az ö sszes Utricularia bremii Heer gyű jtemé ny kö zel há romnegyede (ö ssz. 15 herbá riumi lap) a Malom-tó bó l szá rmazik. A növé nyeket 1944 é s 1949 között Papp, Bánó, Ká rolyi, Pé nzes, Horá nszky é s Boros gyű jtö tte. Kárpá ti é s Kárpá tiné 1951-től kezdve több é ven keresztül rendszeresen tanulmá nyoztá k a tó növénytá rsulá sainak aszpektusvá ltozá sait, munká jukat azonban nem publiká ltá k (Ková cs 1980). Az 1960-as é vekben a horgá szat előté rbe kerülé sé vel a tó déli részé nek ö sszefüggő úszó lá pjá bó l több kisebb-nagyobb részt kiszakítottak, az úszó lá pokat elvontattá k, lekaró ztá k é s horgá szá llá sokat alakítottak ki. 1980-ban a szá zad eleji növényvilá g 80-90%-a mé g megtalá lható volt. A tavat süllőhíná ros békaszőlőhíná r (Myriophyllo-Potametum) né pesítette be é s a víztükrö t részben lá pré t (Succiso-Molinietum hungaricae, Carex davalliana szubassz.), ré szben pedig úszó lá p szegé lyezte. Az úszó lá p alapjá t a Carex elata All. é s egyé b sá sok, valamint a ná d rhizomá inak szö vedé ke ké pezte. Á ltalá ban a híná rfajok há tté rbe szorulá sa volt é szlelhető, melynek oká t a fokozó dó eutrofizá ló dá ssal járó algá sodá sban láttá k. A Malom-tó 1985-ben megyei szintű vé dettsé get kapott (Ková cs 1980). A XX. szá zad végére az eutrofizá ció következté ben az egykori magassá sos úszó lá pok teljesen elná dasodtak, jelentős gyepszint csak az úszó lá pok peremé n maradt. A víz tá panyagfeldúsulá sá t jelzi, hogy a nádszigetek szé lé n a nö vé nyfajok extra mé retű re nőnek (Balogh & Zö ld-balogh 1993). A tóparti lápré teket lecsapoltá k, feltö ltö tté k, a velük ö sszefüggő, a tó keleti illetve nyugati oldalá t kísé rő úszó lá pokat pedig kikotortá k (Tatá r 2001b). Az úszó lá p-szegé lyek ná das tá rsulá sá nak (Phragmitetum communis) ké t típusa a mocsá ri sá sos nádas é s a sé dkenderes nádas. Az úszó lá pok belsejé nek nádas társulá sá ban (Phragmitetum communis) a ná don kívül alig fordul elő má s nö vé nyfaj. Az eutrofizá ció -- illetve az emiatt fellé pő algá sodá s é s elná dasodá s -- kö vetkezmé nyeké nt 1927 é s 2000 kö zö tt jelentősen (21,3%-kal) csö kkent a Malom-tavon a nö vé nyfajok szá ma, a fajszerkezet á talakult. A vegetá ció fokozó dó mé rté kű degradá ció ja (új gyomfajok megjelené se, nádpusztulá s stb.) ellené re mé g 2000-ben is relatív magas volt a termé szetessé gre utaló fajok ará nya (összesen 79,2 %). A degradá ció t jelző növényfajok ré szesedé se 2000-ben 20,8%, ez 6%-kal több, mint 1927-ben. Az elvé gzett homogenitá svizsgá lat (χ 2 pró ba) eredmé nye ugyanakkor azt mutatta, hogy a négy fajlista kö zö tt (Balogh & Zöld-Balogh 1993, Boros 1927, Palik 1934, Tatá r 2001a) a Simon-fé le termé szetvé delmi é rté kkategó riá k megoszlá sa tekinteté ben nincs szignifiká ns különbsé g (Tatá r 2003). Anyagok é s mó dszerek A fajnevek haszná lata Simon (1994), míg a növényfajok nitrogé n-igé ny szerinti é rté kelé se Borhidi (1995) munká ja alapjá n, illetve a fajlistá k (Balogh & Zöld-Balogh 1993, Boros 1927, Palik 1934, Tatá r 2001a) felhaszná lá sá val törté nt. A fajlistá kbó l korá bban
151 ö sszefoglaló táblá zat, a Malom-tó é s környezeté ről pedig térké p készült (Balogh é s Zöld- Balogh 1993, Tatá r 2003). Nagy-úszó lá p -nak a Malom-tó déli részé n -- a táplá ló patak befolyá sá ná l elhelyezkedő, -- legnagyobb kiterjedé sű (~ 1,1 ha) úszó lá pot nevezzük. A Malom-tó környé ki kutak vízminősé g-vizsgá lata (összes foszfor é s nitrá t-tartalom mé ré sek) Hach DR 2000 típusú spektrofotomé terrel törté ntek 2002. szeptemberé ben (sajá t, nem hivatalos mé ré sek). A Malom-tavi vízminősé g-vizsgá latokat a KÖ JÁ L, illetve jogutó dja, az Á NTSZ Pest Megyei Inté zete vé gezte, a tó strandró l szá rmazó, egy ponton vett mintá bó l. A mé ré si adatokat (a tó vizé nek ö sszes foszfor- é s nitrá t-tartalmá nak alakulá sa 1985 é s 1999 kö zö tt) korá bban tá blá zatos formá ban ismertetté k (Tatá r 2001a). Eutrofizá ció alatt a nö vé nyi tá panyagok (foszfor- é s nitrogé nvegyületek stb.) kö rnyezetben tö rté nő feldúsulá sá t é rtjük. Eredmé nyek é s é rté kelé s A Malom tavat é rő antropogé n eredetű beavatkozá sok é s terhelé sek kö vetkezmé nyei A tó kö rnyé ke egé szen az 1930-as é vekig lakatlan volt, ezé rt a tó vegetá ció já nak á llapotá t szá mottevően befolyá soló emberi tevé kenysé gek elsősorban a XX. szá zadban jelentkeztek. A Malom-tó vegetá ció já nak á llapotá ra legnagyobb mé rté kben az egyre fokozó dó vízminősé gromlá s, illetve az eutrofizá ció gyakorolt hatá st, melyek jelentősebb okait az 1. tá blá zat ismerteti. [Az egyé b, kisebb hatá sú civilizá ció s beavatkozá sokat é s terhelé seket korá bban foglaltá k ö ssze (Tatá r 2001b).] A vízminő sé g alakulá sa a Malom-tavon A Malom-tavat é s vízgyű jtőterületé t é rt beavatkozá sok illetve terhelé sek kö vetkezmé nyeké nt a tó termé szetes ö ntisztuló -ké pessé ge nagymé rté kben romlott, vízhozama lecsö kkent. A há zi emé sztőgö drö k talajvízszennyezé se -- az egykor egyedi vízellá tá sra 1. tá blá zat. Jelentősebb antropogé n eredetű beavatkozá sok é s terhelé sek a Malom-tavon é s vízgyű jtőjé n A beavatkozá s/ terhelés időpontja 1910-es é vek vé gé től 1930-as é vektől 1946-tó l XX. sz. kö zepé től 1960-as é vek vé gé től 1978--79 1987--88 1988--89 1992 1996-tó l Beavatkozá s/terhelés Patak- é s tó parti lá pré tek lecsapolá sa, feltö lté se Há zi emé sztőgö drö k vízszennyezé se (a tó kö rnyé ké nek fokozatos beé píté se kö vetkezté ben) A tavon a halá szat helyett a horgá szat kerül előté rbe (intenzív haleteté s okozta terhelé s) Mű trá gyá zá sbó l szá rmazó tá panyag-terhelé s a tá plá ló patak menté n Tőzegkitermelé s a tó vízgyű jtőjé n Nö vé nyevő hal (amur) telepíté se miatt a híná rvegetá ció há tté rbe szorulá sa Horgá sztavak kialakítá sa (tőzeg- é s ná das kitermelé se) a tó feletti híná ros vadvizek helyé n (Pamut-, Ivacsi-tó ) illetve a Nagy-úszó lá p dé li ré szé n (Kocka-tó ) A Nagy-úszó lá p ketté vá gá sa egy földgá ttal (A táplá ló patak vizé t az úszó lá p ké t oldalá n vezetté k el, így a víz nem tisztulhat meg alatta) A Veresegyhá zon műkö dő regioná lis szennyvíztisztító hatá ré rté k feletti foszfor- é s nitrá t- tartalmú tisztított szennyvizé t a tó fölött elterülő parlagterületeken locsoljá k ki (Tatá r 2002)
152 2. tá blá zat Kútvizek foszfá t- é s nitrá t-tartalma a Malom-tó környezeté ben. 1 A feltüntetett é rté keket meghaladó koncentrá ció k az MSZ 12749:1993 sz. felszíni vizek minősíté sé re szolgá ló szabvá ny szerint szennyezett (IV. o.) illetve erősen szennyezett (V. o.) vízre utalnak. A mintavé tel (kutak) helye Foszfá ttartalom (mg/l) Nitrá t- tartalom (mg/l) A kútnak a tó meder kö zé pvonalá tó l vett merőleges tá volsá ga Tó u. 1. (a tó nyugati oldala) 0,08 10,6 ca. 75 m Patak u. 11. (nyugati oldal) 0,09 10,2 ca. 110 m Talá lkozó k útja 15. (keleti oldal) 1,18 97 ca. 130 m Tó u. 10. (nyugati oldal) 0,19 153 ca. 240 m Hatá ré rté kek (felszíni vizekre) 1 0,1 0,25 10 25 szolgá ló -- betongyű rű s, kerti kutakban is nyomon követhető. A homokos talaj kis adszorpció s kapacitá sa, gyenge víztartó - é s jó vízvezető-ké pessé ge miatt a talajvíz gyorsan elszennyeződö tt. A kútvizek foszfor- é s nitrá t-tartalma a tómedertől távolodva -- a lakott területek belseje felé haladva -- nö vekszik (2. táblá zat). A talajvíz á ramlá sa a tó mederben a legerősebb, itt hígulnak fel a legnagyobb mérté kben a szennyezé sek, de még így is elegendőek ahhoz, hogy a Malom-tó vizé ben tápanyag-feldúsulá shoz vezessenek. Az eutrofizá ció már 1980 ó ta a cianobakté riumok (Mycrocystis spp. stb.) illetve a fonalas zö ldmoszat (Cladophora sp.) egyre gyakoribb elszaporodá sá t é s a tófené k gyorsuló feliszapoló dá sá t okozza. 1987-ben a KÖ JÁ L a cianobakté riumok túlszaporodá sa miatt né há ny napra bezá ratta a strandot. 0,7 0,6 0,5 mg/l 0,4 0,3 0,2 0,1 0 má jus augusztus 1985. 1987. 1989. 1991. 1993. 1995. 1997. 1999. é v 1. á bra A víz ö sszes foszfor-tartalmá nak alakulá sa a Malom-tavon. [Az MSZ 12479:1993 sz. felszíni vizek minősíté sé re szolgá ló szabvá ny szerint 0,2 mg/l ö sszes foszfor-tartalom felett a víz szennyezettnek (IV. o.), 0,5 mg/l felett pedig erősen szennyezettnek minősül (V. o.)].
153 Az 1989-ben é s 1992-ben törté nt -- a Nagy-úszó lá pot é rintő -- beavatkozá sok jelentős mé rté kű eutrofizá ció t okoztak a Malom-tavon. A Kocka-tó kialakítá sakor (1988--89-ben) a parton hagyott tőzeghalmok gyors bomlá snak indultak, tá panyagtartalmuk felszabadult. A tó vizé nek ö sszes foszfor-tartalma 1990. augusztusa folyamá n az előző é vinek közel duplá já ra emelkedett. Az 1992. é vi tavaszi gátépítéssel gyakorlatilag a Nagy-úszó lá p víztisztító szerepe megszű nt (ld. 1. tá blá zat). Mé g ez é v augusztusá ban a víz foszfor-tartalma rekordott dö ntö tt, é s addig soha nem látott mérté kű ké kalgavirá gzá s (Mycrocystis sp.; algaszá m: 40 000 db/ml) lé pett fel a tó vizé ben (1. á bra). Az Á NTSZ á ltal elvé gzett toxicitá si teszt pozitív lett, a tó strandot az egé szsé gügyi ható sá g bezá ratta. (Az Á NTSZ 1994. januá r 1. -- az új, jóval szigorúbb vízminősé gi hatá ré rté kek bevezeté se -- ó ta nyá ron már nem méri a strand vízminősé gé t ) A víz nitrá t-tartalma a vegetá ció s időszakban -- a növekvő tápanyagfelvé tel kö vetkezté ben -- tavasztó l őszig folyamatosan csö kken, annak ellené re, hogy a nyá ri időszakban a tó terhelé se több mint duplá já ra nő (2. á bra). [A Veresegyhá zon tartó zkodó k szá ma ugyanis július-augusztus folyamá n tö bb mint ké tszeresé re duzzad (Rosivall 2000).] 12 mg/l 10 8 6 4 á prilis má jus augusztus 2 0 1985. 1986. 1987. 1988. 1989. 1990. 1991. 1992. 1993. 1994. 1995. 1996. 1997. 1998. 1999. é v 2. á bra. A víz nitrá t-tartalmá nak alakulá sa a Malom-tavon A nitrá t-tartalom á ltalá ban ellenté tesen mozog az ö sszes foszfor-szinthez ké pest. Ennek oka, hogy az algá k az emelkedő foszforszint következté ben elszaporodnak, melynek sorá n fokozatosan felé lik a víz nitrá t-tartalmá t. A nagyobb ké kalgavirá gzá sok idejé n, 1990 szeptemberé ben é s 1992-ben három hó napon keresztül (július, augusztus, szeptember) a víz nitrá t-szintje nulla é rté ket mutatott. Az algá k tová bbszaporodá sá t a víz lecsö kkent nitrá t- tartalma limitá lta.
154 A vízminő sé g hatá sa az ú szólá pok vegetá ciójá ra A víz minősé gé nek alakulá sa hosszútá von az úszó lá pok nö vé nyzeté re is hatá ssal van. Az úszó lá pok ugyanis tápanyagcsapdaké nt működnek a vizek felszíné n, szinte kizá ró lag annak tá panyagtartalmá ra utalva így védelmezve a vizet az eutrofizá ció tó l, aká r még ö nmaguk eutrofizá ló dá sa ré vé n is (Balogh 1983). A Malom-tó vizé ben a nitrá t-tartalom növekedé se hatá ssal volt a tó vegetá ció já ra (3. á bra). Ezt jó l jelzi a fajlistá kbó l szá molt á tlagos Borhidi-fé le nitrogé n-igé ny (mnb) é rté ké nek vá ltozá sa. Amíg mnb é rté ke 1927-ben é s 1934-ben gyakorlatilag azonos volt (4,8 illetve 4,7), addig a XX. szá zad vé gé re tö bb mint 27%-kal nőtt [mnb=5,9 (1993-ban); mnb=6,2 (2000- ben)]. A vízminősé g-romlá s következté ben eltű ntek a fló rá bó l a tiszta vizet kívánó indiká tornö vé nyek [Ranunculus circinatus Sibth., Potamogeton lucens L., Utricularia vulgaris L., Catabrosa aquatica (L.) P. B.] 30 25 20 % 15 10 5 0 1 2 3 4 5 6 7 8 9 NB Boros 1927 Palik 1934 Balogh és Zöld-Balogh 1993 Tatá r 2000 3. á bra. Nö vé nyfajok Borhidi-fé le nitrogé n-igé ny (NB) szerinti megoszlá sa a fajlistá k fajszá mai alapjá n. (NB=1: steril, szé lsősé gesen tápanyagszegé ny helyek növé nyei; NB=2: erősen tá panyagszegé ny-; NB=3: mérsé kelten oligotró f-; NB=4: szubmezotró f-; NB=5: mezotró f-; NB=6: mé rsé kelten tápanyaggazdag-; NB=7: tápanyagban gazdag termőhelyek növé nyei; NB=8: trá gyá zott talajok N-jelző nö vé nyei; NB=9: túltrá gyá zott, hipertró f termőhelyek nö vé nyei.) Az NB=1,2,3-as é rté kkel rendelkező, alacsony nitrogé n-igé nyű növényfajok közül ö sszesen kettő maradt meg, a Valeriana dioica L., é s a Scirpus sylvaticus L., (NB=2,3). Kipusztult hé t vé dett növé nyfaj (NB=2), a Menyanthes trifoliata L., Parnassia palustris L., Eriophorum latifolium Hoppe, Pedicularis palustris L., Dactylorhiza incarnata (L.) Soó, Utricularia bremii Heer é s a Carex davalliana Sm. A Carex disticha Huds. é s a C. rostrata Stokes má r szinté n nem talá lható meg a tavon (NB=3 mindkettőné l). Az NB=7-es é rté ket képviselő növényfajok közül több eltű nt (pl. Acorus calamus L., Ceratophyllum submersum L., Hydrocharis morsus-ranae L.), míg má sok újonnan telepedtek meg (pl. Sambucus nigra L., Iris pseudacorus L.). Az ide sorolt fajok közül a vé dett Cicuta virosa L. még 2000-ben is igen gyakori volt az úszó lá pokon. Az amur telepíté sek é s a
155 nagymé rté kű algá sodá s az egykor gazdag híná rvegetá ció kipusztulá sá t okoztá k. A kilenc híná rfajbó l csak a Nymphaea alba L. (NB=7) á llomá nyai maradtak meg. A trá gyá zott talajok nitrogé n-jelző nö vé nyeinek (NB=8) ará nya kö zel 2,5-szeresé re nőtt. Utó bbi csoportba tartozó, újonnan megtelepedett nö vé nyfajok a Polygonum lapathifolium L., Solidago gigantea Ait., Typha latifolia L., Bidens tripartita L., Symphytum officinale L. stb. Szinté n jól mutatja a környezet eutrofizá ló dá sá t a hipertró f termőhelyet jelző növények (NB=9) megjelené se (Urtica dioica L., Ranunculus sceleratus L.). A Nagy-úszó lá p keleti oldalá n helyenké nt ná dpusztulá s is megfigyelhető, mely a fokozott tá panyag- (nitrá t-) terhelé s kö vetkezmé nye (Tatá r 2003). A vizsgá latok egyé rtelmű en alá tá masztjá k, hogy a környezet tápanyag-tartalmá nak vá ltozá sá ra a víz közvetítő szerepe miatt a vizes é lőhelyek é rzé kenyen é s viszonylag gyorsan reagá lnak, ezé rt termé szetvé delmi szempontbó l igen fontos ezen folyamatok kutatá sa. Kö szö netnyilvá nítá s Segítsé güké rt kö szö nettel tartozom Tamá si Júliá nak é s Zaká r Zsuzsá nak. Irodalomjegyzé k Balogh M. (1983): A Velencei-tónyugati medencé jé nek ú szólá pjai é s hatá suk a tó vízminő sé gé re. Kandidá tusi é rtekezé s MTA VITUKI, 110 pp. Balogh M. & Zö ld-balogh Á. (1993): Ö koló giai vizsgá latok a veresegyhá zi tavakon. Paluster Bt. Demokrata Ú jsá g, Veresegyhá z, X-XI: pp. 8--9, XII: p. 8. Boros Á. (1916--1954): Ú tinapló. MTM Tudomá nytö rté neti Gyű jtemé ny Boros Á. (1925): Az úszó lá pok. Term.Tud. Közl., p. 203. Boros Á. 1927: A veresegyhá zi tó nö vé nyzete. Bot. Közlem., 24: 73--74. Boros Á. (1935): Menyanthes trifoliata mint drogszolgá ltató nö vé ny Magyarorszá gon. Kísé rl. Közlem., 38: 3--4., pp. 1--5. Borhidi A. (1995): Borhidi.-fé le relatív ö koló giai indiká tor é rté kek. In: Horvá th F., Dobolyi Z. K., Morschhauser T., Lőkö s L., Karas L. & Szerdahelyi T.: FLÓ RA adatbá zis 1.2. Taxonlista é s attribú tum-á llomá ny. MTA Ö BKI é s MTM Nö vé nytá ra, Vá crá tó t, pp. 56--60. Horvá th L. (1995): Veresegyhá z törté nete 1945-ig I. Veresegyhá z Nagykö zsé g Polgá rmesteri Hivatala, 267 pp. Ková cs M. (1980): Veresegyhá zi-tóvé detté nyilvá nítá sá nak javaslata. Orszá gos Termé szetvé delmi Taná cs 19.002 (156/1980) Palik P. (1934): Adatok a veresegyhá zi-tó algafló rá já hoz. (Külö nlenyomat az Index Horti Botanici Universitatis Budapestinensis 1934. é vi füzeté ből.) A MNM kiadvá nya, Duná ntúl - Pé csi Egyetemi Kö nyvkiadó é s Nyomda Rt. pp. 3--27. Rosivall E. (2000): Veresegyhá z telepü lé s- é s idegenforgalmi fejleszté sé nek koncepciója. Szakdolgozat. Szent Istvá n Egyetem, Tá jé píté szeti-, vé delmi- é s fejleszté si Kar, 94 pp. Simon T. (1994) : A magyarorszá gi edé nyes flóra hatá rozója. Nemzeti Tankö nyvkiadó Rt, 892 pp. Tatá r S. (2001a): Botanikai é s ökológiai vizsgá latok a veresegyhá zi Malom-tóú szólá pjain. Szakdolgozat. ELTE TTK, Nö vé nyrendszertani é s Ö koló giai Tanszé k, 65 pp. Tatá r S., Krenedits Sá ndor (2001b): A veresegyhá zi tavak törté nete é s é lő vilá ga. Taviró zsa Kö rnyezet- é s Termé szetvé dő Egyesület, Veresegyhá z, 69 pp.
156 Tatá r S. (2002): A veresegyhá zi regioná lis szennyvízkezelé s környezetvé delmi felü lvizsgá lata: a szennyvíztisztítá si tevé kenysé g é lő vilá gra gyakorolt hatá sa (tanulmá ny). Human Media Kft. pp. 3--4. Tatá r S. (2003): Botanikai vizsgá latok a veresegyhá zi Malom-tó úszó lá pjain (elfogadott ké zirat). Bot. Közlem. 89: 141-160. Zó lyomi B. (1951): Tanulmá nyutak. Veresegyhá zi tó. Phytocoenologiai mó dszer elsajá títá sa. In: Soó R. & Zó lyomi B.: Növé nyföldrajzi té rké pezé si tanfolyam jegyzete (ké zirat). OTM Vá crá tó ti Botanikai Kutató inté zete é s Nö vé nytá ra, Budapest, pp. 181--182. A Pest Megyei Taná cs 1/1985. szá mú rendelete a termé szetvé delmi é rté kek vé detté nyilvá nítá sá ró l. 1. a. Veresegyhá zi úszó szigetek. Pest Megyei Taná cs Közlönye 1985, pp. 3--4. Felszíni víz vizsgá lati eredmé nyek (veresegyhá zi strand). Á NTSZ Pest Megyei Inté zete, Laborató riumi Osztá ly, 1985-1999 Impacts of human activities on floating mires of Malom pond at Veresegyhá z, Hungary S. Tatá r Taviró zsa Association of Environmental Protection and Nature Conservation H-1147 Budapest, 52. Czobor street The aim of the study is to present the change in vegetation of floating mires of Malom pond as a result of human impacts. The extensive eutrofication of pond water caused the degradation of vegetation during the XX. century. An increased numbers of algae (Mycrocystis spp., Cladophora sp. etc.) and a rise in the percentage of nitrogen-indicator plants of fertilized soils (Solidago gigantea Ait., Bidens tripartitan L. etc.), the disappearance of species indicating nitrogen-poor habitats (Menyanthes trifoliata L., Pedicularis palustris L. etc.) and the extinction of reed-grass vegetation (Utricularia bremii Heer, Ranunculus circinatus Sibth., Potamogeton lucens L. etc.) are all the result of the eutrofication process. Expansion of reeds into the sedgy floating mires and the destruction of reed (in the most pressured areas) are the further proofs. The second half of the XX. century saw the creation of new artificial fishing-lakes in the watershed basin of Malom pond accompanied by the removal of reeds, floating mires, reed-grass vegetation and peat, through dredging. In addition to fishing, the main sources of water pollution were due to cesspits and the agricultural fertilizers. The elevated eutrofication of the water of Malom pond is attributed to human intervention and the resulting stresses of the system.