Minden művészet világmodell, az egészről készült híradás; szemben a tudományok bizonyított részigazságaival a művészet a bizonyíthatatlan egész kifejezése. De attól, hogy bizonyíthatatlan, nem kevésbé reális. Míg a tudományos igazságot pillanatról pillanatra, lépésről lépésre logika szabja meg a művészet mondatról mondatra, ecsetvonásról ecsetvonásra, választás gyümölcse. Csodája mégis az, hogy nagy és érvényes alkotásaival mégse hat önkényesnek, hanem olyan egyetemes igazságot közvetít, mely attól, hogy bizonyíthatatlan semmivel sem kevésbé reális. Ellenkezőleg meggyőzőbb minden bizonyított realitásnál. A teljesség lélegzet vétele. (Pilinszky,1971) 1
1. BEVEZETÉS... 4 2. MŰVÉSZETI KONCEPCIÓ... 7 2.1. MŰSORPOLITIKA... 10 2.2. GYEREK-ÉS IFJÚSÁGI ELŐADÁSOK... 22 2.3. TÁRSULAT... 30 2.4. BÉRLETEZÉS... 35 2.5. MOST FESZT... 38 2.6. VENDÉGSZEREPLÉSEK, MEGHÍVOTT ELŐADÁSOK, FESZTIVÁLOK, DÍJAK... 41 3. NÉPHÁZ, MŰVÉSZETEK HÁZA... 45 3.1. A NÉPHÁZ MŰVELŐDÉSI CSOPORTJAI... 45 3.2. AZ ALAPMŰKÖDÉSTŐL ELTÉRŐ PROGRAMOK, RENDEZVÉNYEK... 46 3.3. A SZÍNHÁZI TEVÉKENYSÉGET KIEGÉSZÍTŐ PROJEKTEK... 48 3.4. VÁROSI KULTURÁLIS INTÉZMÉNYEKKEL VALÓ EGYÜTTMŰKÖDÉS... 54 4. SZERVEZET... 56 4.1. SZERVEZETI ÁTTEKINTÉS... 56 4.2. AZ ÚJ MŰKÖDÉS MEGVALÓSÍTÁSA... 58 4.3. NÉPHÁZI INTEGRÁLT MŰKÖDÉS... 59 4.4. HATÉKONYSÁG NÖVELÉSE, MOTIVÁCIÓS RENDSZEREK... 60 4.5. TÁRSULATISÁG ÉS GAMESZ MINT ÚJ SZERVEZETI ELEMEK... 60 4.6. SZERVEZETI MŰKÖDÉSI TERVEK... 61 5. GAZDASÁG... 62 5.1. GAZDASÁGI STRATÉGIA... 62 5.2. 2016-2021. IDŐSZAKRA AZ ÉPÜLET ÜZEMELTETÉSÉVEL, FENNTARTÁSÁVAL KAPCSOLATOS ÜZEMVITELI FELADATOK... 69 5.3. 2016-2021. IDŐSZAKRA A SZÍNPAD, SZÍNPADTECHNIKA ÉS GYÁRTÓSOR MŰSZAKI IGÉNYEINEK SZINTENTARTÁSA ÉS FEJLESZTÉSE... 70 2
6. MARKETING... 75 6.1. TERMÉK... 75 6.2. ÁR... 79 6.3. CSATORNA... 80 6.4. KOMMUNIKÁCIÓ... 81 6.5. EMBERI TÉNYEZŐ... 86 6.6. TÁRGYI ELEMEK (FIZIKAI KÖRNYEZET)... 87 6.7. FOLYAMAT... 87 7. ZÁRSZÓ... 89 8. MELLÉKLETEK... 90 3
1. BEVEZETÉS Vajon, mi történne, ha én lennék az igazgató? Mit éreznék, ha valóban nekem kéne döntenem? Ha tőlem várná mindenki: azt az anyagi biztonságot, hogy olyan társulatot építsek, úgy állítsam össze a műsort, azt a darabot válasszam, azt a szerepet osszam, miközben legyek őszinte, bíráljak, de csak egy határig, dicsérjek, de azt határtalanul, szerezzek rengeteg szponzort, mecénást, győzzem meg a fenntartót a szükséges kiadásokról és egyáltalán a színész, a néző, a fenntartó álmainak színházát valósítsam meg. Öt évvel ezelőtt ezekkel a sorokkal kezdtem a pályázatomat, majd így folytattam: 4
Úgy érzem, hogy a tetszés keresését, most már fölválthatja, vagy megelőzheti a szolgálat. Mivel az igazgatói munkakör hatalommal jár, nem vezérelhet más a döntéseimben, mint ez a bizonyos szolgálat. A művészet, a művész és a közönség szolgálata. Az igazgatói munkakörben eltöltött évek alatt megtapasztaltam milyen érzés, és felelősség dönteni, és a fent leírt szép elmélet hogyan ültethető át a gyakorlatba. Egy vezető szükségszerűen egyedül van, de nem kell magányosnak is lennie. Azok az eredmények, amiket az elmúlt időszak alatt a Jászai Mari Színház, Népház elért, közös munkának köszönhetőek. A vezetőtársaim egytől egyig a saját területük kiváló szakemberei, elkötelezettek a színház iránt, számukra is többet jelent ez az intézmény, mint egy egyszerű munkahely, tudnak és szeretnek csapatban dolgozni, ami a legnagyobb erősségünk a mai napig. Az őszinteség és az inspiráló munkahelyi légkör az alapja a vezetői csapat működésének. A gazdasági területen Vargáné Meregya Lívia, produkciós vezetőként Juhász Károly, marketing vezetőként Dr. Gyenge Balázs, műszaki vezetőként Szvatek Péter, a művészeti titkári pozícióban Mihály Csaba, művészeti programvezetőként Jenei Gabriella, az üzemeltetési területen Balassa György, és természetesen a művészeti területen Guelmino Sándor munkájára a továbbiakban is feltétlenül számítok. A 2011-ben elkezdett első ciklus a szervezeti átalakításokkal, a színház gazdasági helyzetének stabilizálásával, a színpadtechnikai beruházásokkal, a gyártósor fejlesztésével, a nézők visszaszerzésével, a színház arculatának a kialakításával véleményem szerint megalapozza, hogy a második ciklus pályázatom pozitív elbírálása esetén a kiteljesedés időszaka lehessen. A pályázatom végigolvasása után talán láthatóvá válik az az út, amit az elmúlt négy évad alatt a Jászai Mari Színház, Népház bejárt. A szétesésben lévő szervezetből, világos feladatkörökkel bíró összeszokott munkatársakból álló átláthatóan működő szervezetig, a pénzügyi problémáktól a stabil gazdálkodásig, a meghívott előadásoktól a saját kiállítású előadásokig, a virtuális társulattól a valódi társulatig, a nézők fogyatkozásától a nézőszám növekedéséig. A most következő időszakban célom a közönségünkkel való viszony elmélyítése és az érdeklődésük fenntartása, az itt folyó művészi munka megismertetése szélesebb szakmai körökben, a társulat továbbfejlesztése és lehetőség szerint minél több fesztiválon való 5
megjelenés, valamint a színház színpadtechnika fejlesztése. Ezek mind olyan célok, amik inspirálnak és érzek magamban ambíciót és erőt, hogy a következő öt évben kitartóan, lépésről lépésre meg is valósítsam ezeket. A Jászai Mari Színház, Népház igazgatói posztjára kiírt pályázatot az alábbiakban részletesen ismertetésre kerülő szakmai célkitűzések és gondolatok mentén kívánom megpályázni. 6
2. MŰVÉSZETI KONCEPCIÓ Az előző pályázatban általam vállaltak szerint a Jászai Mari Színháznak a megye első számú kulturális központjaként - folyamatosan tágítva vonzáskörzetét - nem is lehetett más célja, minthogy a műfaji sokszínűség mellett, esztétikai elveiben igényes, valóságos problémákat felvető előadásokat hozzon létre, az intézmény fő profiljában a tartalmasan szórakoztató polgári színházi előadásokkal. Az elmúlt 4 évadban ezen előadásokat létrehozva olyan bizalmi viszony alakult ki az alkotók és nézők között, hogy erre alapozva bátran el lehet kezdeni - immár az önálló társulattal - építkezni, továbblépni, és nevelni a közönséget, az egyre bonyolultabb, markánsabb, eredetibb témákat felvető és izgalmas formákat előnyben részesítő produkciók befogadása felé, természetesen megőrizve a népszínházi jelleget, el nem feledkezve a nézői igényekről. Budapesten ki-ki gusztusa szerint csemegézhet estéről estére a színházak széles kínálatából: vannak zenés színházak, művészszínházak, polgári színházak, bulvárszínházak, dumaszínházak, kísérleti színházak, stb. Vidéken azonban egy megyében általában csak egy színház van. Egy vidéki színháznak épp ezért egyszerre kell tudnia és kínálnia mindent, műfajok és stílusok tekintetében, hiszen nincs alternatívája. Egy vidéki színház csak népszínházként működhet. Mit értünk ez alatt az elkoptatott, mégis homályos fogalom alatt? Legfőképpen azt, hogy a népszínház minden nézői igényt ki kell, hogy elégítsen. Nem mondhat le egy korosztályról sem, fogékonynak kell lennie minden réteg problémái és preferenciái iránt. Repertoárját a műfaji sokszínűség kell, hogy jellemezze, ugyanakkor közérthetőnek is kell lennie. Az eszményképem egy olyan népszínház, amely képes minden műfajt művészszínházi igényességgel megszólaltatni, ugyanakkor előadásairól élménnyel távozik az egyszerűbb néző és a vájt fülű is. Hiszek abban, hogy lehetséges olyan előadásokat létrehozni, amelyek nem riasztanak el senkit sem a színháztól, ugyanakkor az értő közönség számára tele van valami plusszal. Egy olyan kulturális intézménynek, mint a színház nem szabad az önfeledt és felhőtlen szórakozás ígéretével kampányolnia. Gyors sikert könnyű nemtelen eszközökkel elérni, még könnyebb elrontani a nézőt éppúgy, mint amikor a szülő azzal vásárolja meg gyermeke szeretetét, hogy mértéktelenül tömi cukorkával és csokoládéval. Még rosszabb, ha ehhez még önfelmentő ideológiát is társítunk, miszerint ez kell a népnek, hiszen épp elég baja van, nem 7
azért megy el a színházba (ül le a tévé elé, stb.), hogy ott is csak problémákat lásson. Szerencsére számos példa bizonyítja, hogy kitartó, ügyes munkával a jó színház szép lassan meg tudja emelni a nézői igényszintet. Ehhez az szükséges, hogy mindig az aktuális igényszinthez képest egy lépéssel előbb járjunk: egy fokkal bátrabb színházi eszközökkel éljünk, mint amikhez nézőink hozzászoktak, egy fokkal jobban számítsunk fantáziájukra és asszociációs készségükre, mint amennyire kényelmes, egy fokkal bonyolultabb struktúrájú, mondanivalójú, egy fokkal érzékenyebb problémát feszegető darabokat vegyünk elő, mint amire számítanak. Ha két lépéssel járunk előttük, leszakadnak rólunk, ha egy lépéssel csak, akkor magunkkal húzzuk őket, ha viszont alájuk megyünk, akkor együtt bukunk a mélybe. A színház alapvető feladata, hogy emberi sorsokat mutasson be (ezzel is szembesítve a nézőt saját életével), minden korban érvényes, alapvető emberi és erkölcsi dilemmákra kérdezzen rá, reflektáljon az aktuális, a nézők életét is befolyásoló, őket is érintő, foglalkoztató társadalmi problémákra, ezzel alakítva a nézők gondolkodását, fejlesztve érzelmi intelligenciájukat. Az önmagát komolyan vevő, felelősséggel bíró, nem az olcsó sikert hajhászó színház látni tanít. Ez egyrészről azt jelenti, hogy emberi sorsokat, jellemeket, magatartásmintákat látva a hétköznapokban is egyre jobban rá tudunk látni önmagunkra és környezetünkre. Megérteni a színpadi hősök motivációit, reakcióit segít jobban megérteni a saját életünket és mások szempontjait egyaránt, összességében pedig értőbb, érzőbb, empatikusabb lényekké válnunk. Másrészről - mivel a színháznak nem csak ez a dolga - önálló művészeti ág lévén meg kell tanítania nézőit, a saját eszközeit is látni. Egy hagyományos előadásban minden az, ami: olyan, mint egy képeskönyv, realisztikus ruhák és jelmezek vannak, minden egy az egyben fogyasztható. Ám ahogy a gyorséttermi ételekhez szokott ízlelőbimbóknak tanulási folyamat eljutni a csúcsgasztronómia kifinomult, bonyolult ízhatásainak értékeléséhez, úgy tanulási folyamat vezet pl. az asszociatívabb színpadi tér jeleinek dekódolásához. Rá kell szoktatnunk közönségünket, hogy használják fantáziájukat, és a meghökkentőbb, vagy elvontabb színpadi formák megfejtésében szellemi élvezetet találjanak. A lelkiismeretes színházi alkotónak dolga ínyenceket nevelnie. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy ne lenne szükség, mulattató előadásokra, sőt. Melyikünk ne szeretne nevetni? A kérdés az, hogy mi a humor forrása. Az értékes, mély humor az emberi jellem(gyengeségek)ből, illetve a szélsőséges helyzetekre adott emberi reakciókból fakad. Jó esetben tehát önmagunkat gúnyoljuk ki, állítjuk pellengérre, s a nézőtéren önmagunkon kacagunk. Az igazi komédia mindig egy tőről fakad a tragédiával, csak egy hajszál választja el egymástól a kettőt, és bármikor önmaga ellentétébe csaphat. Ha a 8
néző érzi ezt a tétet, a nevetése a megkönnyebbülésből is fakad, például ha a színpadi hős szorongattatott helyzetéből ügyesen ki tudja vágni magát. Ha egy komédia szereplőinek is tudunk szorítani, ez a felszabadult hahota a mindennapi traumáinkat is oldja. És közben az extrém szituációba hozott színpadi alakot nézve azzal is szembesít: mi hogy reagálnánk? És ez a kérdésfelvetés önmagában elnézőbbé tesz önmagunk és embertársaink iránt. Jól nevettetni kihívás, igényesen szórakoztatni hiába szokás könnyű műfajnak nevezni igenis nehéz. Mi az elmúlt négy évben az alkotótársaimmal a nehezebb utat választottuk, és nagy sikerélmény számunkra, hogy nem csak a város vezetésének támogatását sikerült megszereznünk törekvéseinkhez, de maga a város is partnerünkké vált ebben egyre több játszótársat szereztünk évről évre. Ezen gondolatok mentén kívánom megtervezni a következő öt év műsorát, szerződtetni a társulat tagjait, meghívni a rendezőket, tervezőket, tovább alakítani a színház arculatát. 9
2.1. MŰSORPOLITIKA Átmeneti időszak A színház átvételekor abban a nem mindennapi helyzetben találtuk magunkat, hogy itt van egy színház gyakorlatilag előadások nélkül. Két választásunk volt: vagy gyorsan bemutatunk valamit, vagy vendég előadásokkal biztosítjuk a nézők számára a színházba járás lehetőségét. Vezetőtársaimmal együtt az utóbbit választottuk, mert ezt láttuk gazdaságilag is vállalhatónak és ez a 2011. januártól május végéig terjedő időszak lehetőséget adott arra, hogy kapkodás nélkül, megfontoltan építsük fel a 2011/12-es, saját kiállítású darabokból álló évadot. Ebben az öt hónapos időszakban a színház igyekezett más színházakból a lehető legtöbb műfajban vendégelőadásokat meghívni. A nézettségi adatok, továbbá a nézők közvetlen visszajelzései a színház döntésének sikerességét igazolták, tekintve, hogy a színház átlagos látogatottsága 87,7% volt. Évadok A műsor kialakítása mindig felelősségteljes feladat, mert minden társadalmi réteget és minden korosztályt meg kell szólítani a gyermekektől a hajlott korúakig. Tekintve, hogy a megye egyetlen színházaként működünk, célunk már ebben az évadban sem csupán az volt, hogy csak Tatabánya, hanem a régió és a megye nézőit is elérjük. A repertoár kialakításánál fontos szempont volt a város, a régió és a megye nézőközönsége számára kulturális alternatívaként megjelenni. Ennek érdekében 6 felnőtt és 7 gyerek bemutatót tartottunk a 2011/12. évadban. A repertoárban látható volt családi musical (Légy jó mindhalálig), szerelmi história (Lila ákác), dráma (Nóra, Nem félünk a farkastól), kortárs tragikomédia (Portugál), operett (A régi nyár). Az évad első bemutatója a Légy jó mindhalálig telitalálatnak bizonyult. A város és a megye diákjaiból választva a darab debreceni nebulóit, szinte biztosítottuk az állandó nagy érdeklődést az előadás iránt, de ez kevés lett volna, ha nem bizonyulnak ilyen tehetségesnek, 10
és nem találja meg velük a közös hangot az előadás rendezője Pesty-Nagy Kati. Az előadás főszereplője Kiss Krisztofer megrendítő erővel alakította Nyilas Misit, és később A dzsungel könyvében és A négyszögletű kerek erdőben, valamint a Hófehérke meg a hét törpében is együtt játszott a Jászais színészekkel. A 2011/12-es évad másik, jelentős és elképzeléseink helyességét igazoló, ösztönzőleg is ható közönségsikere Ibsen Nórája volt, ami bizonyította, hogy az érvényes kérdéseket felvető drámák őszinte színpadi tolmácsolásban bárhol és bármikor értékes sikert tudnak aratni. Az előadás, amit beválogattak ugyan a Vidéki Színházak Fesztiváljára, de betegség miatt sajnos mégsem vett részt a megmérettetésen, a budapesti Nemzeti Színházban (2014- ben) is ovációt váltott ki a nézőtéren, számunkra mégis fontosabb volt itt helyben, a (sok más színházban megregulázhatatlannak tűnő) diákközönség értő, megrendült figyelme. Az előadás díszlete az egyik első példája volt a fentebb említett fontolva haladásnak, a néző előtt járásnak. Miközben többé-kevésbé hitelesen megjelenített egy modern lakásenteriőrt, összhatásában mégis szimbolikus, számos megfejtési lehetőséget kínáló térré tudott nőni. Ez a törekvés aztán a későbbiekben is érvényesült: a szimbolikus, játékos-szürreális elemekkel megbolondított díszletek (A testőr, A vágy villamosa, Az öldöklés istene) előkészítették a terepet a letisztult, szinte absztrakt terek látványvilágához (Rokonok, Sirály). Talán egyetlen alkalommal fordult elő, hogy túlságosan előreszaladtunk: az Édes Anna elvont formavilágú díszlete értetlenséget kelthetett a nézőtéren. Ugyanakkor ez az előadás meghívást kapott a Vidéki Színházak Fesztiváljára, ahol az MTVA rögzítette az előadást. Az évad más fontos tanulságokkal is járt a nézői igények tekintetében. Érdekes volt szembesülni a század eleji polgári vígjáték (Lila ákác) és az operett (A régi nyár) a vártnál lanyhább fogadtatásával. Ezzel szemben a Nóra - az elképzeltnél nagyobb, egyöntetű sikere - a későbbi stúdió előadásainknak is megadta az alaphangot. Elmondható, hogy minden évadban nézők és alkotók egyaránt élvezték az intimebb játékra lehetőséget adó produkciókat, bármilyen stílusú és típusú darabról is volt szó: A testőr leheletfinom, csipkeszövésű játékosságát, Az öldöklés istene abszurdba torkolló gyilkolászását, A tribádok éjszakája merész témaválasztású viviszekcióját. (A felsorolt darabokból is látható, hogy a stúdióban is csak fontolva haladó, a nézők előtt egy lépéssel járó kísérletezést tartottunk elfogadhatónak hiszen nagyszínpadi 11
bérleteink egy kivétellel a stúdió előadásokra is érvényesek. Ez egyrészt szép előadásszámot jelent a kisszínpadi repertoárnak ( Nóra 30 ea, A testőr 46 ea.- koprodukciós partnerrel együtt, Az öldöklés istene 34 ea., A tribádok éjszakája 28 ea.,) másrészt kellő önmérsékletre int a stúdióban se riaszthatunk el tömegeket a saját ambícióink kiélése kedvéért. Ettől függetlenül az itt bemutatott darabok mindenképpen ínyencségnek számítanak a színház műsorán.) Az évad talán egyetlen (szakmai) fiaskójának Egressy Zoltán Portugál című, közkedvelt darabja számított. A rendezői elkomorítási törekvésnek a darab módszeresen ellenállt, ezért az előzetesen várt nagy siker el is maradt. Már ez az évad is számos szép alakítással örvendeztette meg nézőit. A Nóra nagyszerű csapatából feltétlenül ki kell emelni Balsai Móni hatalmas ívű játékát a címszerepben, illetve Honti György újszerű Rank-értelmezését; Pál András és Egyed Attila minőségi jelenlétét a Portugálban; A régi nyár pedig elhozott hozzánk két zenés sztárt (Kalocsai Zsuzsa, Szulák Andrea), tanúi lehettünk benne egy ígéretes pályakezdésnek (Ágoston Katalin) és egy minden hájjal megkent kabinetalakításnak (Spindler Béla). Az 2012/13. évadot a következő beharangozóval indítottuk el: Úgy érezzük, hogy a mögöttünk lévő évaddal kijelöltük azt a művészi utat, amin értéket közvetítve, mégis szórakoztatva jutotott el a színház a tatabányai közönséghez. Sokszor elmondják azt a közhelyet, mely szerint a színház tükröt tart. A tükör, ez a furcsa, titokzatos tárgy a mindennapi életünkben az egyetlen alkalmas eszköz arra, hogy a saját szemünkkel, mégis kívülről lássuk magunkat. Minden nap megadja a szembenézés lehetőségét. Ki ne próbálgatta volna különböző arcait, pózait, szerepeit eljátszani a tükörben. Ez a tükör metaforaként szerepel a Jászai Mari Színház 2012/2013-as évadának plakátján is. Olyan tükröt szeretnénk tartani, ami nem csak a tükörképet, mint a valóságot mutatja, hanem rajta keresztül a valóság képe mögé is nézhetünk. A jövő évadban egy olyan utazásra hívjuk nézőinket, ahol a főhősök történetein, útkeresésein keresztül ismerjük meg a valóság különböző tükröződéseit. Az évad mottója: Utak és tükröződések. Ebben az évadban született meg az első kiugró előadásszámot (37 ea.) megérő közönségsiker, A dzsungel könyve, mely szakmailag leginkább a lelkes, alázatos és profi ensemble 12
munkájáért dicsérhető (ugyanez aztán a következő évi La Mancha lovagja esetében is elmondható volt), főbb szerepekre pedig olyan közönség kedvenceket sikerült megnyerni, mint Vikidál Gyula és Fésűs Nelly. Egy népszínház palettáján meg kell, hogy jelenjenek tipikusan női darabok is, az ebben az évadban bemutatott Acélmagnóliák (Pápai Erika, Szabó Emília és Egri Kati szép, mély alakításaival, Bálint András értő, érzékeny rendezésében) és a 2014/15. évad utolsó bemutatója, a Mikve az ilyen típusú irodalom jelesebbjei közé tartozik. A magyar színházaknak missziója kell, hogy legyen a kortárs magyar darabok bemutatása. Ebben a szezonban két ősbemutatót is tartottunk: Kosztolányi mára már klasszikussá vált regényéből Závada Pál készített adaptációt, míg Parti Nagy Lajos a Bivaly-szuflé c. darabot írta a Nézőművészeti Kft. és a Jászai Mari Színház, Népház számára. Előbbiben lépett először nálunk színpadra korunk egyik kiemelkedő tehetségű színésznője, Kerekes Éva (de nem szabad megfeledkezni Tóth Rita remekül eltalált epizódjáról és az akkor még egyetemi hallgató, címszerepet játszó Törőcsik Franciskáról sem). A Bivaly-szufléban Mucsi Zoltán és Scherer Péter párosa, és egy régi tatabányai kedvenc, Horváth Lajos Ottó fellépése jelenthetett a néző számára élményt. Az évad Közönségdíjas előadása az Acélmagnóliák lett, a legjobb színésznőnek járó Közönségdíjat Pápai Erika, a legjobb színésznek járó Közönségdíjat pedig jómagam vehettem át. A 2013/14. évad közönségfogadtatás szempontjából legkockázatosabbnak ígérkező premierje, Yasmina Reza félabszurdja, Az öldöklés istene lett az egyik legnagyobb sikere a színháznak, a mai napig műsoron van. Az állandó rendezőnkkel, Guelmino Sándorral összeszokott csapat (Major Melinda, Pálfi Kata, Honti György, Crespo Rodrigo) műhelymunkája meghozta gyümölcsét. Nagy öröm számunkra, hogy a szokatlan tónusú előadást nézőink igazán kedvezően fogadták.(az évad legjobb előadása díját szavazták meg az előadásnak a nézők.) Szintén visszatérő rendező, Hargitai Iván állította színpadra Szakonyi Károly Móricz adaptációját, a Rokonokat. Az Édes Anna után ez volt a második, kortárs író (Szakonyi Károly) által újraértelmezett-átigazított klasszikus magyar regény-bemutatónk, és az első olyan, népesebb szereplőgárdájú előadásunk, amiről elmondhatjuk (köszönhetően itt is a szereplőgárdával jól kommunikáló, összeszokott rendezőnek), hogy mindenki jól teljesített 13
benne, és így az egész előadás egységesen magas művészi színvonalon, azonos színházi nyelven tudott megszólalni. Részt vettünk vele a Vidéki Színházak Fesztiválján, és a közszolgálati televízió is megörökítette. Sajnos, ugyanez nem mondható el az évad vígjáték-bemutatójáról, ami szintén kortárs magyar szerző által felfrissített darab (Ivan Kusan Galóczáját Tasnádi István magyarította A balkáni kobrára), de a szakmai szemmel látható problémák ellenére szép közönségsikert aratott, bizonyítja ezt Bakonyi Csilla és Végh Péter Közönségdíja is többek között, ezért a két főszerepért. Végh Péter a társulat szavazatai alapján a Jászai Gyűrűt is átvehette az évadzáron. A kortárs magyar darabokat kiválóan egészítette ki a Győri Nemzeti Színház produkciója, Örkény István örökérvényű remeke, a Tóték. A groteszk tragikomédia műfaját tekintve izgalmasan feleselt Az öldöklés istenével is. Az évad utolsó bemutatója, A vágy villamosa (Kerekes Éva jutalomjátékával) két általunk preferált darabtípusba is beleillik: a nagy amerikai drámák vonulatába, (Nem félünk a farkastól, Az ügynök halála, illetve a következő szezonban bemutatásra kerülő A salemi boszorkányok) és az érzelmes női darabok közé. A darab másik főszerepét a határon túli magyar színjátszás egyik legnagyobb tehetsége, Balázs Áron játszotta. Az ő színpadi találkozása Kerekes Évával önmagában unikális estévé varázsolta a szép pillanatokban bővelkedő bemutatót, amiből Bakonyi Csilla és Schruff Milán is bőven kivette a részét. Kerekes Éva a társulattól megkapta a legjobb színésznőnek járó Jászai Gyűrűt. A 2014/15. szezont egy családi musical A padlás díszbemutatójával nyitottuk. Mert kell egy hely, egy vonzás, melyhez tartozunk, mert kell egy hely, hol néha másról álmodunk, mert kell egy hely, hol elválunk egy hajnalon, mert kell egy hely a Földön és egy csillagon. Hangzott el az előadás végén, és tudta, érezte mindenki, hogy most ez több, személyesebb, hittel telibb dal, ezzel köszöntötte az új társulat a várost, és érezhetően a taps nemcsak egy jó előadásnak szólt válaszul, hanem a nézők üdvözölték, befogadták a játszókat, akik mostantól tatabányai színészek. Az előadást, amit új hangszereléssel és vizuális effektekkel vittünk színre, még annál is nagyobb szériára számíthat, mint korábban A dzsungel könyve. 14
A stúdióban Az öldöklés istenéhez képest még eggyel emeltük a tétet: az addigi termékeny munkakapcsolatra alapozva Guelmino Sándorral, belevágtunk a jelentős művészi kihívást jelentő, ugyanakkor merész témaválasztású norvég kortárs tragikomédia, A tribádok éjszakája megvalósításába. Az erőfeszítésből fajsúlyos alakítások születtek. A MOST FESZT-en az előadás megkapta a Legjobb stúdió előadás díját. Az előadást a Nemzeti Színházban a budapesti közönség is értékelte, hasonlóan a Hargitai Iván rendezte Vízkereszthez. Ez utóbbi előadás két szempontból is mérföldkő a Jászai Mari Színház életében: ez volt a frissen megalakult társulat első nagyszínpadi prózai bemutatója, másrészt az első Shakespearebemutatónk. A modernre hangszerelt, élő zenekart is felléptető bemutató számos művészi hozadéka közül feltétlenül kiemelendő Schruff Milán és Megyeri Zoltán komikuspárosa, valamint Dévai Balázs igazán eredeti felfogású Bolondja. A fentiekhez képest is nagy vállalás volt Csehov-premierünk, a Sirály. Az ilyen összetettségű remekművek bemutatására csak akkor vállalkozhat egy színház sikerrel, ha ütőképes társulattal rendelkezik, és ha nézői is készen állnak befogadására. A Sirály ugyanakkor színházi önvallomás is, egy induló társulat életében mindig szakmai alapvetésként szolgál. Szabó Emília és Schruff Milán újszerűen értelmezett Nyina-Trepljov párosa katartikus pillanatokat szerzett a nézőknek. Szabó Emília idén megkapta a Jászai Gyűrűt a társulat szavazatai alapján a legjobb női alakításért, Schruff Milán pedig a Jászai Gyűrű mellett idén a legjobb színésznek járó Közönségdíjat is hazavihette. Arkagyina szerepében pedig régi ismerősét, a nagyszerű tehetségű Tóth Ildikót üdvözölhette a közönség. A Mikve női csapatáról igazán elmondható, hogy meghódította a tatabányai nézők szívét, szinte minden előadást álló taps követ. A társulati tagokat (Egri Márta, Szabó Emília, Major Melinda, Danis Lídia ő lett az idei Közönségdíjas is) remekül egészítik ki a többiek: állandó vendégeink, Pálfi Kata és Lass Bea, valamint a kiváló veszprémi színésznő, Csarnóy Zsuzsanna, és a Szputnyik társulatától érkező Koblicska Lőte. 2015 januárjában mutattuk be Feydeau híres bohózatát, A hülyéjét. Nem könnyű a darab stílusának megfelelni, ráérezni a ritmusára és az alkotók, szinte kivétel nélkül a rendezőt is beleértve most találkoztak először bohózattal. A játszók közül kiemelnék néhány színészt Major Melindát, Lass Beát, Pálfi Katát, Kardos Róbertet, Schruff Milánt, Honti Györgyöt, akiknek a játékának köszönhetően a nézők nagyon szerették az előadást, ezért bízhatunk abban, hogy a következő évadban is játszhatjuk majd. 15
Ebben az évadban kezdtük el a felolvasó színházi sorozatunkat az Antré-esteket. Az antré jelentése: bevezető, belépő, és valóban, szándékaink szerint ez az est első találkozás lehet egy mű és a közönség között. Az évben három ilyen találkozás volt és egy ráadás. A gyanú éjszakája Calude Sautet Őrizetbevétel című filmje alapján szövegét összeállította és rendezte: Sediánszky Nóra Viripajev: Illúziók rendezte: Sediánszky Nóra Mohácsi István: Francia rúdugrás rendezte: Sediánszky Nóra Ez utóbbit a közönség kérésére még egyszer kitűztük és úgy tűnik következő évadban is fel kell venni a repertoárba. Az elkövetkező 2015/16. évad musical bemutatója a Godspell lesz, Szűcs Gábor rendezésében, remek fiatal teammel. A nagyszínpadi első bemutató a groteszk tragikomédiák sorát gazdagító ír sikerdarab, Martin McDonagh A kripli c. műve lesz, Guelmino Sándor rendezésében. Idei kortárs magyar-bemutatónk Háy János Házasságon innen és túl c. színműve, másik házirendezőnk, Hargitai Iván színrevitelében. A nagy amerikai társadalmi drámát, Arthur Miller A salemi boszorkányok-ját a visszatérő Rába Roland állítja színpadra, aki tavaly remekül talált hangot társulatunkkal. A következő évad vígjátéka egy betiltott szovjet szatíra, Nyikolaj Erdman Az öngyilkos című darabja, ami igazi össztársulati munka lesz Guelmino Sándor vezetésével, és remélhetőleg nem csak a húszas évek szovjet valóságára reflektál majd, hanem a mai magyar társadalom visszásságaira is. A stúdióban új rendező debütál: izgalommal várjuk Szikszai Rémusz első tatabányai ténykedését, ő Molière halhatatlan vígjátékát, a Tartuffe-öt rendezi majd, Parti Nagy Lajos átiratában. 16
Koprodukciók A Jászai Mari Színház, Népház 2011 óta folyamatosan mutat be színdarabokat koprodukcióban, mind felnőtt, mind gyerekelőadások tekintetében és hív meg a bérletes előadásai közé máshol már sikeresen lefutott produkciókat. A 2011/12-es évadban Szép Ernő: Lila ákác c. művét a Pesti Magyar Színházzal közösen, a Thália Színházzal és a Fügével együttműködésben Ulickaja: Rövid c. darabját mutattuk be, és koprodukciós megállapodás keretében játszottuk tovább a Győri Nemzeti Színház előadását, Edward Albee: Nem félünk a farkastól c. drámáját. A 2012/13-as évadban Molnár Ferenc: A testőr c. vígjátékát közösen hoztuk létre a Győri Nemzeti Színházzal, és a székesfehérvári Vörösmarty Színház A. Miller: Az ügynök halála c. előadásának díszletében az ottani főszereplők meghívásával színre tudtuk vinni itt Tatabányán is ezt a remekművet. A 2013/14-es évadban átkerült a koprodukciós előadások hangsúlya a gyerekelőadásokra. Amint látható a Jászai Mari Színház, Népház mostanra képessé vált arra, hogy a felnőtt bérleteket saját kiállítású előadásokkal töltse meg, nem kényszerül gazdasági okok miatt esetleges kompromisszumokra, és a társulat meglétével a társulatot alkotó színészek szerepeltetése vált a legfontosabbá. Természetesen a koprodukciók elől nem szabad elzárkózni a felnőtt előadások kapcsán a továbbiakban sem, de a következő években reményeink szerint nem financiális szempontok lesznek az elsődlegesek, hanem a művészileg inspiráló, a társulat szempontjából kihívást jelentő, különlegesebb találkozásokat elősegítő együttműködések kerülnek előtérbe. 17
1. táblázat Az elmúlt öt évad szakmai mutatószámai Forrás: Jászai Mari Színház, Népház Évadok 2010/11 2011/12 2012/13 2013/14 2014/15 Fogadott előadás 141 db 23 db 31 db 44 db 35 db Saját előadás 27 db 150 db 177 db 191 db 209 db Előadásszám Székhelyen összesen: 168 db 173 db 208 db 235 db 244 db Tájelőadás 13 db 12 db 12 db 21 db 9 db Koprodukciós partner által játszott 2 db 28 db 62 db 95 db 93 db Összesen 183 db 213 db 282 db 351 db 346 db Nézőszám Bérletezés Székhely 27 453 fő 35 469 fő 43 094 fő 42 015 fő 43 396 fő Táj 1 750 fő 1 567 fő 1 697 fő 7 782 fő 2 112 fő Koprodukció 111 fő 4 700 fő 7 430 fő 16 116 fő 16 764 fő Összesen 29 314 fő 41 736 fő 52 224 fő 65 913 fő 62 272 fő Felnőtt bérletek 602 db 1 665 db 2 922 db 3 112 db 3 318 db Gyerekbérletek 2 688 db 3 176 db 3 102 db 3 401 db 3 982 db Összesen 3 290 db 4 841 db 6 024 db 6 513 db 7 300 db Jövő Összegezve elmondható, hogy a színház évadról évadra egyre eredményesebb művészi munkát folytat. Adott egy egyre inkább azonos színházi nyelven beszélő, egymással harmonikus viszonyban lévő, tehetségüket itt kibontakoztató, vagy éppen másodvirágzásukat élő aktorokból álló erős társulat, akik szívesen és eredményesen dolgoznak együtt jól megválogatott vendégkollégáikkal, akik éhesek az új kihívásokra és kreatívan vesznek részt a készülő produkcióban. Adott két-három rendező, akikkel a csapat közös hangot talált, akik szívesen járnak vissza hozzánk, örömmel vállalkoznak velünk új színházi kalandokra. És mi más kell egy markáns profilú színházhoz, mint hogy erős rendezők és színészek, magyarán egyéniségek együtt kialakítsanak egy olyan minőségi színházi nyelvet, amin csak ők tudnak beszélni, ami csak rájuk jellemző? Hátradőlni azonban nem szabad, nem is érdemes. A tehetség múló állapot, állandó odafigyelést, gondozást igényel. Ami a rendezőket illeti, szükségesnek tartom még két-három olyan alkotó megtalálását, aki segítségünkre tud lenni a művészi megújulásban. Idén Szikszai Rémusz a kiszemeltünk, de szívesen dolgoznánk együtt a teljesség igénye nélkül Pelsőczy Rékával, Kelemen Józseffel, 18