Útközben Hírlevél 1. A szociális készségfejlesztés csoportmódszerének bemutatása A SZOCIÁLIS KÉSZSÉGFEJLESZTŐ CSOPORT MŰKÖDÉSE A pártfogás intézménye új tartalmi elemmel bővült, aminek keretében a fiatalok számára szociális készségfejlesztő program írható elő kötelező magatartási szabályként, 2009 szeptemberétől. Ennek a célnak előkészítő munkája volt a készségfejlesztő program kidolgozása, a pártfogók két csoportjának kiképzése, és a technikai lebonyolítás elemeinek kimunkálása. Ennek összegzését tartalmazza ez a tájékoztató füzet. A SZOCIÁLIS KÉSZSÉGFEJLESZTŐ PROGRAM ELŐKÉSZÍTÉSÉNEK EREDMÉNYEI A negyedik szám tartalmából: 1. A szociális készségfejlesztés csoportmódszerének bemutatása 2. Interjú Börcsök György pártfogó felügyelővel a módszer hazai alkalmazásáról A szociális készségfejlesztő program kidolgozása pártfogoltak számára A program pilotja fiatalkorú pártfogoltakkal A képzési anyag kidolgozása 29 fő pártfogó felügyelő képzése, 60 órás intenzív elméleti és gyakorlati képzés. (A képzésben részt vevők: Fővárosi Hivatal: 5 fő, Pest Megyei Hivatal: 3 fő, Fejér Megyei Hivatal: 2 fő, Veszprém Megyei Hivatal: 2 fő, Baranya Megyei Hivatal: 3 fő, Somogy Megyei Hivatal: 2 fő, Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Hivatal: 5 fő, Hajdú-Bihar Megyei Hivatal: 2 fő, Bács-Kiskun Megyei Hivatal: 3 fő, Békésmegyei Hivatal: 3 fő.) A SZOCIÁLIS KÉSZSÉGFEJLESZTŐ PROGRAM BEMUTATÁSA A Szociális- készség fejlesztő program, fiatalok számára kidolgozott pszichológiai, pedagógiai csoportmódszer. A kidolgozók, a célcsoport személyiségjellemzőiből kiindulva definiáltak néhány deficitet, amelyre a csoport, hatással lehet, és ennek megfelelően dolgozták ki programjukat. Ezek a következők: hibás szocializációs háttér, illetve modell jelenléte alkalmazkodási nehézségek szabálytudat fejletlensége érzelmi- és önkontroll deficit
motiválatlanság a változásra elégtelen eszközök a megküzdéshez és problémamegoldáshoz alulteljesítés feladathelyzetben kíváncsiság, élménykeresés A program ezekre a komponensekre kíván hatást gyakorolni, felhasználva a csoportban végzett munka egyéb pszichológiai hozamait. A program célja A fiatalok olyan tapasztalatokra, ismeretekre tegyenek szert, amelyeket eredményesen tudnak használni konfliktus- és problémahelyzetekben, illetve akkor, amikor negatív kortárshatásoknak vannak kitéve. A fiatalok azoknak az értékeknek és tulajdonságoknak az energiáit, motivációs erejét, amelyeket eddig normaszegő cselekvésekben mutattak meg, képesek legyenek áthelyezni egy konstruktív viselkedési struktúrába. Ismerjék fel erősségeiket, képességeiket, lehetőségeiket, amelyekre építve pozitív célokat tudnak meghatározni. Időtartam: 30 óra, heti egy alkalommal 3 óra, a pártfogoltak egyéb elfoglaltságaihoz igazítva (munka, tanulás) Csoportlétszám: 6-8 fő Formája: zárt csoport Életkoruk: 16-21 év A csoport szervezésénél azt kell figyelembe venni, hogy a létszám ne legyen nagyobb annál, mint amit a csoporttagok figyelme képes befogni. A csoportnorma alakítása, illetve a csoport biztonsága szempontjából, a zárt csoport sikeresebb. A 30 óra jól illeszkedik a pártfogói munka folyamatába. A modulok felépítésének logikája a tisztázás, kezelés, tervezés folyamatára épít. A fiatalok saját értékeinek tisztázása döntéshelyeteken keresztül, különböző szituációkban, és irányított beszélgetéssel történik. Így lehetőség nyílik megtapasztalni a döntéseik következményeit, a helyzetekben megjelenő érzelmeket, és a cselekedeteiket irányító értékeket. A második modul az interakciók sikeres megvalósulását, az élethelyzetek kezelését segíti. Azokban az élethelyzetekben, ahol konfliktus jelentkezik, vagy kortársnyomás van egy deviáns viselkedésre, kipróbálhatóak viselkedési alternatívák, megélhető ezeknek a következménye, és a fiatal dönthet, hogyan cselekszik, milyen viselkedési minta eredményes számára. A harmadik modul célja, hogy a fiatal megtapasztalja, hogy az élet különbözı területein, különbözı szerepekben milyen erősségeire építhet, feltérképezheti a társadalmi hasznosságának, a közösséghez tartozásának lehetőségeit. Ezek alapján tervezheti meg további céljait. A CSOPORTMÓDSZER SAJÁTOSSÁGAI A célcsoport életvezetési jellemzői azt mutatják, hogy a szocializációjukban hiányos a támogató, biztonságot adó családi közösség, kortárskapcsolataikban negatív értékek mentén hoznak döntéseket, sodródnak, valamint inadaptív alkalmazkodási stratégiákkal élnek. A csoportban végzett munka céljaként jelölte meg azt is, hogy egy tudatosabb életvezetés, jövőtervezés indul el a tagokban, felmérik környezetük és saját erőforrásaik lehetőségeit, és a szabályokhoz, normákhoz való alkalmazkodásuk javul. A csoportban végzett munka mellett több érv is szól. Egyfelől, az egész életünket különbözı csoportokban valósítjuk meg, ezek egy-egy erőteret jelentenek. A bennük való eligazodás, referenciapont-keresés, alkalmazkodás és önérvényesítés, mind szociális tanulás eredménye. Azé a folyamaté, amiben éppen sérültek a célcsoport tagjai. A csoportmunka során, a vezető kontrollálja a csoportműködést, de szerepe inkább facilitáló, semmint direkt irányító. Ezzel az attitűddel képes olyan tanulási folyamatot elindítani, ami a tagok sikeresebb alkalmazkodását eredményezheti. Mivel közösen dolgoznak, kialakul az együttműködés, a mások igényeinek figyelembevétele, a megoldások sokféleségének felismerése. Ezek mind a szocializációs hiányosságok kompenzálásra 2
lehetnek alkalmasak. A csoportos munkaforma, és közösségi tevékenység lehetőséget biztosít arra, hogy a fiatal, aki kiesett a közösségből (iskolából, munkahelyről, gyakran a családból is) megélje a valahová tartozását, azt a helyet ahol ő is fontos szereplője és alakítója a folyamatoknak. Nagyszámú interakció révén, olyan visszajelzést kap a fiatal, amely növeli az önértékelését, visszaadja / kialakítja önbecsülését. Ez teremti meg az alapját annak, hogy a tagok felismerjék erőforrásaikat, megtapasztalják kompetenciáikat, felelősségüket, amelyek révén képessé válnak a társadalmi reintegrációra, és a társadalmilag elfogadott életvitel kialakítására. A csoportmunka jellemzői tagjai fejlesztésére szerveződik a célját a csoport önmaga által valósítja meg, vagyis az egymással interakcióba lépő tagok a fejlődés keretei, közvetítő, serkentő egyben. Az egyéni munkában az interakciók lehetőségei, számukban, és minőségükben is korlátozottabbak, mint csoportban, ahogyan a visszajelzések is, valamint kimarad a kortárshatás kedvező lehetősége is. A csoportban a valahová tartozás élménye, a biztonságos közeg növeli a tanulás hatékonyságát. A csoportmunkával bekövetkező változás A személyközi nyitottság - változnak a módszerek, amelyekkel másokhoz viszonyulunk. (nyílt, tiszta kommunikáció, visszajelzések, nyitottság stb.) Én-azonosság növekedése - növekszik a csoporttagok önbecsülése, autonómiája, a belső irányítottság Növekszik a tolerancia mások véleményével, életmódjával, stb. szemben. Ez együtt jár a sztereotípiák leépülésével. Módosulnak a problémakezelő stratégiák Tréning, mint a tanulás eszköze A csoport tagjai megtapasztalhatják, és maguk fedezhetik fel az elsajátítandó új technikák eredményességét, vagyis az önmagukra vonatkozó tudás, személyes felismerés, felfedezés során rögzülnek alternatív megoldások. Védett környezetben ismerhetik fel, gyakorlatok, játékok segítségével, viselkedésük, kommunikációjuk hatását, hatékonyságát. Az új technikákat a csoporttagok egymás között begyakorolhatják, segítve ezek beépülését, a viselkedésrepertoárba. A saját élménnyel megerősített tanulás mélyebb, tartósabb és használhatóbb tudást eredményez, mint az egyszerű ismeretközlés. A tréning során a tagok aktivitása fontos tényezı. Nincs pontos, pontokba szedett ismeret átadás. A tagok saját befektetésük, munkájuk során ismerik fel a hatékony, eredményes stratégiákat a vezetık irányításával. KINEK AJÁNLHATÓ A PROGRAM? A programba kerülés kritériumaként két aspektus figyelembevétele javasolt: 1) Egyfelől az elkövetett cselekmény természete 2) Másfelől az elkövető személyiség állapota. Ha az erőszakos bűncselekmény(ek), társul deficites intellektuális kapacitással, vagyis a személy indulatvezérelt és kognitív szinten is kevéssé megközelíthetı, akkor az agresszió-kezelés megtanulása indokolt. Hasonló a helyzet az alkohol, drog abúzus esetén is. Ha viszont az elkövetett cselekményben nem az erőszak dominál csak, és elsősorban, valamint az elkövető mentálisan megközelíthető, akkor a szociális készségfejlesztő csoport a hatékonyabb beavatkozás. Ez azt jelenti, hogy az erőszakos cselekmény származhat indulati kontroll-hiányból, abból, hogy ez az egyetlen reakciómódja a személynek, vagy kísérője lehet pl. haszonszerzésnek, vagy a kortársaknak való megfelelés motiválja, vagy presztizs-szerzési akció. Előbbi esetben az agresszió-kezelés javasolt, utóbbinál pedig a szociális készségfejlesztés. Mindkét csoportforma esetében elmondható, hogy kontraindikált a pszichiátriai 3
betegek, valamint a középsúlyos értelmi fogyatékosok jelenléte. Számukra a csoport nem adekvát mező, állapotuk miatt, nem képesek a csoport nyújtotta lehetőségeket értelmezni, feldolgozni, és a csoportmunkát is ellehetetleníthetik. Az egyéni esetkezelés valamennyi pártfogolt számára elérhető szolgáltatás, amely adott esetben a csoportban végzett munkával párhuzamosan működik. Az egyéni és csoportos munkát végző pártfogók együttműködési formáit a szakemberekkel együtt dolgoztuk ki, számukra az tisztázott. A beavatkozás dilemmái Természetesen tisztában vagyunk azzal, hogy ezek nem objektív mutatók, mert a döntésben szereplő tényezőket nem tudja egzakt formában megadni. Ugyanakkor elmondható, hogy valamennyi büntetésforma küzd ezzel a nehézséggel, hiszen a pártfogás egyéb formája sem garantálja a hatékonysági mutatók egyértelműségét, és a büntetés-végrehajtási intézmények nevelői funkciója sem mérhetı. Egyetlen objektív adat van, a visszaesők száma. Ugyanakkor ez az adat sem informatív, hiszen vannak olyan tényezık, amelyek a szakemberek számára kontrollálhatatlanok, viszont szerepet játszanak az egyének életútjában. Vagyis nem az az egyetlen szocializációs hatás, amit a fiatalok az intézményektől kapnak, hanem számtalan más személyiségbeli és környezetbeli hatás éri őket. (munka elvesztése, egyéni veszteségek, gyász, valamely referens személy megjelenése stb.) Ezek alkalmanként kiolthatják a szakmai beavatkozások hatásait, vagy jobb esetben erősíthetik azt. KI A CSOPORTVEZETO? A pártfogó szakember számára nem javasolt csoportvezetői szerepben és egyéni esetkezelésben is részt venni ugyanazon pártfogolt esetében. Az egyénekkel végzett munka más dinamikai történéseket indukál, mint a csoportbeli működés, és ezeknek az összekapcsolódása mindkét fél számára pszichés terhet jelenthet. Élményeket, történéseket visznek át egyik helyzetből a másikba, olyan két pszichológiai mezıbe, aminek intimitásfoka, működési sajátossága, nagyon eltérı. Javasolt, hogy aki az egyéni esetkezelést végzi, ne legyen csoportvezetője is, adott fiatalnak. A legszerencsésebb formátum az lenne, ha az egyéni esetkezelés szüneteltethetı lenne a csoport időtartama alatt. Formálisan ez azt jelenti, hogy a pártfogoltra vonatkozó esettervezésnek részét képezi, hogy meghatározott időtartamban csoportba utalja a fiatalt. Igaz ugyan hogy a kapcsolat, pártfogolt, és pártfogó között mindkét esetben mesterségesen, és kötelezı érvénnyel létrehozott, a csoportban mégis erősebb a facilitáló szándék, mint a hatósági szerep. A csoportfolyamat alakulásáról, a pártfogolt fejlődéséről, és a csoporton való megjelenéséről a pártfogó információkat kap. (lásd esetátadás) Így a pártfogás kontrollfunkciója és segítı funkciója sem sérül. SZABÁLYOK Időkeret A csoportfoglalkozások tíz héten át, hetente egy alkalommal, 3 órában zajlanak. A heti beosztása szakmai érveken is alapul, nem pusztán technikai megfontolású. Az időben extendált csoportok esetében nagyobb valószínűséggel érhetı el változás. Minden csoportmunka hoz egy viszonylag gyorsan elérhető, magas érzelmi telítettségű összetartozás érzést, és változási kedvet, amiből a személyek később visszarendeződnek. A csoportfoglalkozások ennyi időben nem alkalmasak a személyiség mélyebb rétegeiben változást előhívni, az csak pszichoterápiával lehetséges. A csoport bizonyos viselkedések átkondicionálására alkalmasak, és bizonyos készségek kialakítására. Ez a vállalása a szociális készségfejlesztő munkának is. Ez a változás indítható el ebben az időkeretben, ami egy folyamat része csak, de semmiképpen nem a megoldás elérése, ha a szabálytudó szocializált magatartást tekintjük célnak. Mindössze annyi mondható el, hogy ezzel a metódussal, nagyobb valószínűséggel érhetı el majd a kívánt személyiségállapot. 4
Hiányzás A hiányzással kapcsolatos alapfeltevés az, hogy ha a csoport adja azt a többletet, amely pszichológiai nyereségként könyvelhető el a tagok számára, akkor ez nem jelenik meg problémaként. Itt is érvényes viszont, hogy nem csak a csoporthatás az egyetlen, ami a pártfogoltak életére hat, hanem más, nem kiszámítható tényezőknek is szerepe lehet. (nincs pénze a csoporttagnak, családi történések stb.) A hiányzásra vonatkozó szabályt közösen kell kialakítani a csoporttagokkal, azzal a metódussal, hogy a vezető is közli az igényét ezzel kapcsolatban (ez lehetne a kötelezően betartandó szabály), és a csoporttagok is hozzájárulhatnak a szabályalkotáshoz. Erre a szabadság -ra azért lenne szükség, mert egy nagyon fontos szociális készség kialakításához járulhatna hozzá a csoportvezető. Ahhoz, hogy a tagok átéljék azt, hogy a szabályok normák tekintetében vannak olyanok, amelyek nem felülbírálhatók, és vannak olyanok, amelyeket saját felelősségkörben megítélhetnek. A vállalásért viszont felelősséggel tartoznak, azokért ki kell állni, és az esetleges változtatást is konszenzussal kell kivitelezni. Ez a tudás a csoportélet után is az adaptív magatartás irányába hat majd. ESETÁTADÁS Csoporttitok Valamennyi csoportformában létezı komponens a titoktartás, ami a bizalmi légkör megerősítésére, védelmére hivatott. Ebben a tekintetben azonban a pártfogói csoportok sajátos, és különös jellemzőkkel bírnak. Itt a kapcsolat nem két fél szabad akaratából történik, vagyis a tagok, kötelezően előírt szabályként teljesítik, a csoporttagságot. Ugyanakkor megilleti őket is ez a védelem, ezért a szerződésben ennek formáját, a csoportvezetőknek ki kell dolgozniuk. Megegyezésre ajánljuk, hogy a magatartási szabályok megszegésére vonatkozó információkra nem vonatkozik a titoktartás, ám az összes magánéleti vonatkozást védje a csoport. A pártfogónak átadható információk a pártfogás folyamatába illesztett csoportfoglalkozásról: A fiatal fejlődése Szociális képességeinek alakulása A csoportban betöltött szerepe Az együttműködési készsége A felszínre került erősségei Mindazok az események, amihez a fiatalok beleegyezésüket adják. Az információáramlás ebben a speciális helyzetben érinti a pártfogolt hiányzásait, illetve olyan cselekedeteit, amelyek ellentétesek az általános magatartási szabályokkal. Ezzel a pártfogoltnak is tisztában kell lennie, így ez a szerződés fontos része. Esetátadás A csoportvezető, azokról a változást mutató készségekről tájékoztatja az esetfelelős pártfogó kollégáját, amelyeknek a fejlődését a továbbiakban sikerrel biztosíthatja. Úgy tekinthetık ezek az információk, mint a további szakmai munkára vonatkozó útmutatások. Honnan hová ért az adott csoporttag, miben van változás, és milyen viselkedésterület mutat még deficitet Rendszeres időközönként a pártfogó felügyelő és a tréner megbeszélést tartanak. A tréning végeztével a pártfogó felügyelő segítheti a fiatalt a megvalósításban. Ennek a támogatásnak az eredményessége attól függ, hogy a pártfogó ismeri-e a folyamatot. A csoportfoglalkozás lezárását egy reális célmeghatározás kidolgozása előzi meg a pártfogoltak részéről. Ennek megvalósításába, követésébe ha a pártfogolt megosztja és kéri a segítséget be tud kapcsolódni az egyéni munkát végzı pártfogó, ami a fiatalnak egy folyamatosságot, és egyben biztonságot ad. Szerencsés, ha van kapcsolódás a csoport- és egyéni esetkezelés folyamata között, hiszen egy intézkedés zajlik, egy cél érdekében, csak több munkaformában. Ha a pártfogó és a tréner konzultációjából az derül ki, hogy a pártfogolt motivált, és van szüksége további csoportfoglalkozásra valamilyen témában, akkor lehetőséget kaphat erre a pártfogótól. (pl. további szociális készségfejlesztés, tanulási motiváció és stratégia, munkaerő-piaci helyzet javítását segítı tanácsadás vagy tréning stb.). Ez civil szervezetekkel való együttműködés révén valósítható meg. Várhatóan számolniuk kell a szakembereknek azzal, hogy megjelenik az ellenállás az esetkezelővel szemben, ha a csoport 5
együttműködővé vált, és a bizalmi légkör kialakult. Erre a célcsoportra jellemzı az érzelmi labilitás miatt, hogy a személyes kötődés, és kapcsolati háló differenciálatlan, váltásokra nehezen reagálnak. Ha erre az helyzetre, pszichológiai jelenségre felkészült az esetért felelős pártfogó, akkor ez sikerrel kezelhetı. Újra kiemeljük, hogy ugyanazon cél érdekében végez tevékenységet valamennyi szakember, egyetlen folyamatnak a részesei valamennyien, csak munkamódjukban, szakmai metódusaikban van eltérés. Ezek a metódusok egymásra hatva, növelik az eredményesség valószínűségét. 2. Interjú Börcsök György Baranya megyei pártfogó felügyelővel a módszer hazai alkalmazásáról SZOCIÁLIS KÉSZSÉGFEJLESZTÉS, HA TÖBB, JOBB IS - Abban a szerencsésnek mondható helyzetben vagy, hogy több képzésen is részt vettél így láthatóvá váltak számodra a módszerek között levő különbségek és hasonlóságok... Gyuri: Az egyik legjelentősebb program, amit megismertem, az az ART tréning. Ezt a háromkomponensű programot az alacsonyan szocializált, indulatukat nehezen kezelő, és a nem megfelelő erkölcsi szinteken élő személyek számára tartom hatékonynak. Az újabb módszer, a szociális készség fejlesztés, egy magasabb szinten álló, bár bizonytalan készségekkel rendelkező személy számára tűnik legalkalmasabbnak. Itt a szociális készségek fejlesztése mellett az önismeret is hangsúlyos, az egyén kapcsolatba kerül az úgynevezett vakfoltokkal, személyisége addig ismeretlen területeire is bepillantást nyer és dönthet úgy, hogy változni szeretne. A cél természetesen nem az önismeret mélyebb szintje, de óhatatlan megjelenik és segítséget jelent a résztvevőnek a változásban. - Hogyan látod a különböző módszerek felhasználási lehetőségeit? A fejlesztési programokat nem érdemes összehasonlítani, hisz ezek inkább egymás mellett vagy egymásra épülve képzelhetők el. Az ART-ra a szociális készségfejlesztés egyszerűen ráépíthető. A legfontosabb a cél meghatározása és hogy kik lesznek azok, akik a programban részt vesznek. Jobban lehet dolgozni akkor, ha azonos gondokkal küszködők kerülnek be egy adott csoportba. Ha kötelező magatartási szabályban gondolkodunk, akkor nehezen valósítható meg a csoport homogenitása. Ennek oka az előírások kis száma, illetve az eléggé változatos problémakör az ügyfelek szintjén. Ezért én elsősorban a büntetés-végrehajtási intézményekben tudom a szociális készségfejlesztést alkalmazni. Itt a csoport szervezése során össze egyszerűbbnek tűnik kiválasztani azokat a személyeket, akik közel homogén csoportként fejleszthetők. - Milyen tapasztalataid voltak eddig a szociális készségfejlesztésben? Eddig két felnőtt és három fiatalkorú csoporttal dolgoztunk Juhász Szabolcs börtön pszichológussal kollégámmal. A programba önként jelentkezők kerültek, aki előzetesen voltak a büntetés végrehajtásban. A jelentkezést követően egy elbeszélgetésre került sor, aminek kapcsán felmértük a személy helyzetét, alkalmasságát e csoportmunkára, illetve, hogy hol tart a szociális szintek között, volt e korábban csoport élménye. A fejlesztésbe általában 8-10 személy került és egy zárt csoportot hoztunk létre, vagyis a későbbiekben már nem lehetett csatlakozni. A tapasztalataim pozitívak. Fiatalkorúaknál talán az életkori sajátosság miatt nehezebb volt az együttműködés, de a módszer módosításával tökéletesen működik. A felnőttek körében alkalmazva rendkívül sikeres volt. Például az egyik csoportunk heterogén volt, mind, korra mind, iskolai végzettségre nézve. A munka olyan jól alakult, hogy az előre tervezett 8 foglalkozást megtoldottuk még kettővel. A résztvevők nagyon jól érezték magukat és a folyamatban történő előrehaladással érződött a fejlődés. A kezdeti minimális kommunikáció egyre inkább bővült és a végén a vélemény különbségek is megfogalmazódtak. Észrevehető volt a zárkózottabb csoporttagok megnyílása és kommunikációjának fejlődése. Azok, akik továbbra is bent maradtak az intézményben a társaikkal (aki nem vette részt a programban) és az állomány tagjaival jobban kommunikáltak. 6
- Ezek szerint úgy tűnik a fiatalkorúaknál kevésbé eredményes ez a módszer? Azt gondolom leginkább a fiatal felnőttek körében eredményes a tréning. Ők azok, akik a megszerzett információt képesek eredményesen felhasználni. Náluk jobb az alap motiváció is. A fiatalkorúak általában csak a buli kedvéért jelentkeznek egy csoportba. A fiatal felnőtteknél a tudatos építkezés figyelhető meg. - Említetted a módszerek egymásra épülését, térjünk ehhez vissza. Úgy gondolom, hogy a hivatal által felkínált csoportfoglalkozások jelenleg egymásra építhetők. Kérdés, hogy ennek a megvalósítása milyen formában oldható meg. A hangsúlyokat lehet módosítani, az is megoldható, hogy egy-egy fejlesztési elem kimarad és azokat, amire nagyobb szükség van jobban, pl. hosszabb ideig lehet alkalmazni. Azt gondolom nagyon jó, hogy lehetőségem nyílt ezeknek a programoknak a megismerésére, hisz az eszköztáram bővült, amivel jobb és hatékonyabb munkát tudok végezni. Ezek a programok sokat segíthetnek egy új szemlélet kialakításában. Idő nyílik a beszélgetésekre, az eszmecserére, ami hiányzik az elítéltek és a fogvatartottak életéből. Köszönjük az interjút! TÁMOP 1.4.3.-08/2-2009-0026-os Útközben projekt elektronikus hírlevele Felelős kiadó: Dr. Sándorfi György főigazgató, Igazságügyi Hivatal Szerkesztő: Fehér Ágnes Elérhetőségek: 1145 Budapest, Róna u. 135. utkozben@pjsz.gov.hu 7