Útközben Hírlevél 1. Az együttműködés dimenziói Az Igazságügyi Hivatal Pártfogó Felügyelői Szolgálata az idei évben valósítja meg nyertes pályázatát - TÁMOP 1. 4. 3. Innovatív kísérleti foglalkoztatási kezdeményezések, B komponens - mely az Útközben - Innovatív eljárások és módszerek rendszerszintű alkalmazása a Pártfogó Felügyelői Szolgálatnál a bűnelkövetők foglalkoztatási esélyeinek növelése érdekében címet kapta. A társadalmi kirekesztődés problémáját több mint 40 éve kezelik kihívásként a fejlett európai államok szintjén, és azóta számtalan felmérést végeztek ezen a területen. Az uniós szintű kutatások eredményei nem hoztak meglepetést: a kirekesztődés mögött három tényező együtt járása feltételezhető: alacsony végzettség, a fizetett munka hiánya és az alacsony önbecsülés. Kutatások, kísérleti programok születtek, de egyelőre sehol nincs recept arra, hogyan lehet a többszörösen hátrányos helyzetű embereket segíteni abban, hogy a szegénység csapdájából kikerüljenek. A próbálkozások az egyén segítésétől a közösségi összefogás felé haladnak, ez utóbbiak tűnnek sikeresebbnek. A Pártfogó Felügyelői Szolgálat ügyfeleinek nagy része többszörösen hátrányos helyzetű. E célcsoport munkaerőpiacra való belépésének segítéséhez olyan integrált foglalkoztatási és szociális ellátó- és szolgáltató rendszerre van szükség, amely összehangoltan képes kezelni a munkanélküliségét és a szociális hátrányokat. Ez csak a megfelelő partner szervezetekkel kialakítandó szoros együttműködésben végezhető el, az ügyfél konkrét problémáira épülő és integrált, egymással szoros kapcsolatban levő szolgáltatásokkal. Az együttműködések megvalósításában két dimenziót kell figyelembe venni. Egyrészt szakterületeket, azaz a pártfogó felügyelői szolgálat, a szociális szolgáltatások és ellátások, a foglalkoztatást segítő szolgáltatások, a munkáltatók szervezetei, a képzőintézmények, a civil és szakmai szerveztek közötti együttműködéseket. Másrészt a területi, térségi együttműködések fontosak, különösen kistérségek szolgáltatásokkal való lefedésének kapcsán. Az nyolcadik szám tartalmából: 1. Az együttműködés dimenziói 2. Együttműködések és foglalkoztathatóság 3. Az együttműködés szintjei
Az Útközben projekt keretében, a Datafarm Kft, egy 300 fős mintán, telefonos lekérdezéssel végzett kutatást a Magyarországon börtönből szabadulók beilleszkedési és munkába állási esélyeit befolyásoló szervezeti együttműködésekről, 2010. augusztus - szeptember hónapban. Ennek a felmérésnek néhány eredményét mutatjuk be az alábbiakban. (A minta összetétele 50 munkaügyi szervezet, 50 önkormányzat és családsegítő szolgálat, 50 civil és egyházi szervezet, 50 büntetés-végrehajtási szervezet, 50 pártfogó felügyelő, 50 munkáltató országos szinten.) A felmérés megtervezésekor már rendelkezésre álltak bizonyos előzmények: egyrészt azok az együttműködési formák, amelyek az Igazságügyi Hivatal és a büntetés-végrehajtási intézetek keretében az utóbbi években már kialakultak. Másrészt az Equal projektben szerzett külföldi tapasztalatok, illetve a Van kiút projektben ( Van kiút partnerségben a fogvatartottakért; Equal A-22 projekt. Főpályázó BVOK) megvalósított büntetésvégrehajtási nevelők és pártfogó felügyelők közös tréningjeinek tapasztalatai és egy kisebb mintán végzett adatgyűjtés az együttműködésekről. A VOLT FOGVATARTOTTAK SEGÍTÉSÉBEN ÉRINTETT SZERVEZETEK Az adatok azt támasztják alá, hogy a mai magyar társadalom elsősorban a pártfogó felügyelői szolgálatot tekinti úgy, mint amelynek e célcsoport visszailleszkedésével foglalkoznia kell. A volt fogvatartottak beilleszkedésének segítésében a pártfogó felügyelői szolgálat szerepe nem csak azért mondható elsődlegesnek, mert minden válaszadói csoportban a legtöbben említették, hanem azért is, mert a pártfogó felügyelői szolgálat válaszadói sorolták fel a legtöbb támogató szervezetet, amelyek többségével nyilván kapcsolatban is állnak munkájuk során. Másrészt, arra is következtethetünk, hogy az egyes szektorok között a kapcsolat nem túl erős, a szektoron belüli feladat vállalást jobban ismerik, és kevéssé látnak át a másik oldalra, például az állami szervezetek kevéssé ismerik a civil közreműködés lehetőségeit. A szervezeti együttműködések esetében nagy eltérések vannak, az összkép azonban biztató. A megkérdezettek által ismert együttműködések többnyire prevenciós jellegűek. A pártfogó felügyelői szolgálatok szinte mindegyike (86%-uk) volt már tagja ilyen összefogásnak, de a bv intézetek többsége (héttizede) is nem csupán a büntetés végrehajtását, hanem a bűnmegelőzést is kiemelten fontosnak tartja. A helyi önkormányzatok és a családsegítő szolgálatok többsége is (64%-uk) segíti a bűnmegelőzést. A civil és egyházi, valamint a munkaügyi szervezetek közel fele is szereplője volt már bűnmegelőzési együttműködésnek. Azonban, fontos megjegyezni, hogy az említett együttműködések projekt alapúak voltak, vagyis adott időperiódusra jöttek létre. Nem történt említés az intézmények alapfeladatai körébe tartozó együttműködésekről. A reintegrációban részt vállaló szervezetek együttműködéséről: noha a bevallások szerint jó, vagy legalábbis kielégítő kapcsolat van a volt elítéltek visszailleszkedését támogatók között, a válaszadók döntő többsége, 80%- a úgy véli, hogy indokolt lenne közöttük a kapcsolatfejlesztés. A munkaügyi szervezetek és a helyi önkormányzatok, családsegítő szolgálatok kevésbé, míg a civil és egyházi szervezetek, a bv intézetek és pártfogó felügyelői szolgálatok inkább sürgetőnek érzik ezt. A kapcsolatjavítás módját alapvetően három féle módon lehetne elérni a kérdezettek szerint. - legtöbben, a válaszadók 52%-a szerint növelni kellene a tapasztalat- és információcserét - egyharmadnyian a megoldást a szorosabb együttműködésben, együttműködési megállapodások kötésében, közös programok kialakításában látják. - a válaszadók hatoda szerint az előadásokon, konferenciákon, képzéseken való részvétel hatékony módja lenne a másik fél jobb megismerésének és a kapcsolat fejlesztésének. A munka hatékonyságát növelő lehetőségek között a következőket említették: anyagi források, (6%), kevesebb adminisztráció. Szintén 6% fontosnak tartaná, ha a fogvatartottaknak még a büntetés-végrehajtási intézeten belül szereznének szakképesítést. 2
B EILLESZKEDÉST NEHEZÍTŐ TÉNYEZŐK Három olyan tényező van, ami a válaszadók többsége szerint a beilleszkedést megnehezíti: - a megkérdezettek héttizede szerint jelent problémát a bűnelkövetők alacsony iskolai végzettsége, a szakképesítés hiánya. - A megkérdezettek kétharmada a szabadult motivációját vagy annak hiányát tartja kulcstényezőnek. A munkaügyi szervezetek és önkormányzatok, családsegítők válaszadóinak 96%-a a motivációt alapvetőnek tartja a beilleszkedés sikeressége szempontjából, míg a bv. szervezeteknek csupán egynegyedében gondolták ezt így. Az eltérés abból is adódhat, hogy a bv. intézmények zárt világában a fogvatartottak a vágyakat a külső világra vetítik, egy idealizált külső világképet alakítanak ki, mivel nem szembesülnek a realitás problémáival, ez tűnhet motivációnak. Kikerüléskor azonban, már az első akadályok esetén megszűnik az idealizált kép, és ebből adódóan a motiváció is szertefoszlik. - A mintába került személyek hattizede a családi hátteret, a családi kapcsolatok erősségét gondolja nélkülözhetetlennek. Tekintettel arra, hogy ma a munkaerőpiacon az állások mintegy 75%-a kapcsolatokon keresztül töltődik be, a kapcsolatok valóban kiemelkedő fontossággal bírnak. V OLT FOGVATARTOTTAK ALKALMAZÁSA A munkaügyi szervezetek és a pártfogó felügyelői szolgálatok munkatársai szerint, egy volt elítéltnek, ha szakképzett, jó esélye van az elhelyezkedésre, míg ha olyan tudás birtokában van, ahol munkaerő-hiánnyal kell számolni, munkába állási esélye még nagyobb ez esetben a válaszadók 44-48%-a szerint el tudnának helyezkedni. A bv. intézetben dolgozók egyáltalán nem tartják valószínűnek, hogy cégek volt elítéltet foglalkoztassanak. Családsegítő, civil és egyházi szervezetek képviselői szerint önmagában a szakmai kompetencia kevés az alkalmazáshoz, míg hiányszakma esetén valamelyest emelkedik a sansz a munkavállalásra. A vizsgált cégek 14%-nak volt már bv intézetből szabadult alkalmazottja, 26%-nak nem volt, de a jövőben sem kíván büntetett előéletű személyt foglalkoztatni. A vállalatok többsége (60%) pedig még nem dolgozott együtt volt elítélttel, de nem is zárkózott el kategorikusan előle. A szabadultak foglalkoztatása elől elzárkózók a szakmai alkalmatlanság feltételezésével indokolták attitűdjüket. A munkáltatók csupán háromtizede kér erkölcsi bizonyítványt az állásokra jelentkezőktől, héttizedük nem. Azok, akiknek nem áll szándékukban volt elítéltet alkalmazni, nagyobb arányban kérnek erkölcsi bizonyítványt, mint akik hajlandóak lennének rá (46 vs. 22%). A cégek hattizede számára megoldható lenne, hogy szabadult foglalkoztatása esetén hetente fizesse ki a munkabért, vagy akár fizetéselőleget biztosítson az alkalmazottnak, 40%-uk azonban nem tudja vagy nem kívánja ezeket a lehetőségeket felajánlani. A munkáltatók döntő többsége, 82%-a úgy véli, hogy elősegítené a szabadultak foglalkoztatását, ha ahhoz a munkáltató segítséget kapna. De mindössze a cégek egytizede hallott már arról, hogy járuléktámogatásban részesülhet az a vállalkozó, aki szabadult elkövetőt foglalkoztat, pedig a munkabér- és/vagy járuléktámogatás a vállalkozások többségét (68-76%) motiválná. A vállalkozók döntő többsége (88%) szerint az mindenképpen előny, ha a munkavállalót valaki a pártfogó felügyelő vagy más szakember ajánlja. Ez azért jelent segítséget, mert a pártfogó pontos tájékoztatást tud róla adni, előéletére, személyiségére vonatkozóan. 2. Együttműködések és foglalkoztathatóság A foglalkoztathatóság javításának kérdése az Európai Unióban több mint 30 éves múltra tekint vissza, 1977-ben jelent meg, az első foglakoztatási irányvonalak kidolgozásakor. Ezzel szinte egy időben került napirendre a szegénység és a társadalmi kirekesztődés is. Bár e kérdések megoldására az Unió szintjén különböző munkamódszerek jelentek meg, a probléma súlya egyre nő. 1992-ben már a szociálpolitika egyik fő céljaként fogalmazták meg a társadalmi kirekesztődés elleni harcot. 3
Napjainkban az Unió lakosságának mintegy 16% él szegénység által fenyegetve, ez azt jelenti, hogy minden 5 emberből egy. A munkanélküliség, majd az inaktivitás kezelésére különböző szolgáltatások jelentek meg, nálunk is az utóbbi 15 évben. Ezek elsősorban az egyén szintjén nyújtottak valamilyen támogatást azoknak, akiknek nincs fizetett munkájuk, így azt sugallták, hogy a probléma, amit meg kell oldani az egyén szintjén létezik, őt kell megváltoztatni ahhoz, hogy munkához jusson. Később alakultak ki a hátrányos helyzetű, speciális csoportok számára tervezett szolgáltatások, például a tartós munkanélküliek, romák, nők, pályakezdők stb. csoportjai. Itt már nyilvánvaló vált, hogy a kirekesztődés nem csupán az egyén sajátosságaiból következik, egész csoportokat érint, és különböző, hátrányok kompenzálásra kell esélyegyenlőséget biztosítani. E hátrányos helyzetű csoportok között is háttérbe szorult a volt fogvatartottak és elkövetők társadalmi reintegrációjának kérdése, az érintettek számára kevés speciális szolgáltatás létezett. A társadalmi - és ennek előfeltételeként- munkaerőpiaci reintegrációt célzó szolgáltatások fejlesztése leginkább a hátrányos helyzetű csoportok számára kidolgozott, foglakoztathatóság fejlesztését szolgáló módszerek és eljárások folyamatos és ténylegesen elérhető működtetését jelenti. A korszerű eszköztár biztosításába különböző típusú szerveztek kapcsolódhatnak be, például: - állami szerveztek (munkaügy, családsegítő, Pártfogói Felügyelet, képzőintézmények, közhasznú szervezetek) - civil szervezetek (adott célcsoportokra specializálódott civil kezdeményezések) - for profit szervezetek (munkaközvetítők, felnőttképzési cégek) - egyéb szerveztek, például egyház, stb. A fenti struktúrák által nyújtott szolgáltatások különböző szakmai szinteken mozognak, a magas képzettség és színvonal szintjeitől a jóakaró, laikus segítségnyújtásig. Több esetben is, az állami szerveztek azok, akik különböző nemzetközi tapasztalatcserék, programok révén először vezettek be, különböző, akár felsőoktatási vagy posztgraduális képzéseket, amelyek a munkanélküliség kezeléséhez képeztek szakembereket. A kialakított szolgáltatások igen változatos területet fednek le, a szakmai képzéstől a személyiségfejlesztésig, és módszerei is igen különbözőek: - A leggyakrabban használt foglalkoztathatóság fejlesztési eljárás a képzés. Ezek egyrészt kapcsolódnak az iskolarendszerű képzéshez, másrészt szakképzéseket jelentenek, iskolarendszeren kívül. - A fejlesztés speciális formája a készségek alakítása, amelynek szintén széles skálája került kidolgozásra, mint például az úgynevezett kulcsképességek fejlesztése, kommunikáció fejlesztés stb. - A készségfejlesztés kiemelt területe az álláskeresésre való felkészítés. Kevesebb hangsúly esik a beilleszkedés segítésére. - Egyre gyakoribbak a személyiségfejlesztés csoportos eljárásai, köztük az asszertivitás fejlesztése, énerősítő tréning, motivációs csoport stb. - Egyes civil szerveztek és családsegítők családterápiás eljárásokat is alkalmaznak, amelynek jelentős szerepe lehet bizonyos célcsoportok esetében ( például lemorzsolódott fiatalok, pártfogó felügyelet alatt állók, stb) - Az egyéni pályatanácsadás különböző típusai a munkaügyi szervezetben és civil szervezetekben fordulnak elő, ritkább a csoportos forma. Eddig igen kismértékben vonódtak be az egészségügyi intézmények a foglalkoztathatóság fejlesztésébe, annak ellenére, hogy az inaktívak nagy része küzd egészségi problémákkal is. A szolgáltatások fejlesztésének iránya a differenciálás, komplexitás és integráció felé halad. Vagyis egyre inkább személyre szabott, több fejlesztési/támogatási területet érintő és több szervezet együttes közreműködésével megvalósuló szolgáltatás-rendszer tűnik egyrészt hatékonynak, másrészt rugalmasnak, képesnek arra, hogy idomuljon a felmerülő, kielégítetlen szükségletekre. A fenti elképzelések megvalósítása valószínűleg kedvező hatást fejt ki a volt fogvatartottak elhelyezkedésére, amennyiben az említett szervezetek tartós és intenzív együttműködése megvalósul. A szolgáltatások fejlesztésében napjainkra már kialakult egy következő szint is, mégpedig annak felismerése, 4
hogy az előbbiekben vázolt komplex, integrált és differenciált megközelítést csak egy adott közösség céljaival összhangban lehet és érdemes működtetni. A megoldások keresésében a következő lépés a közösségi összefogás kialakítása, ahol a szakmai szempontok összekapcsolódnak a földrajzi terület kérdésével, és a foglalkozathatóság fejlesztése összekapcsolódik helyi szintű munkahelyteremtéssel. Work-Wise Netherland hollandiai civil szervezet együttműködésre alapozódó projektjei A Work Wise a társadalom számára veszélyes fiatalokat, felnőtteket segíti a beilleszkedésben. Fő tevékenységeik: szakképzés, tréningek, munkába állítás, utógondozás. A programjaik bemutatására kézikönyv készült. A szervezet kapcsolatban van számos holland büntetés-végrehajtási intézettel, ezek tulajdonképpen tagjai a szervezetnek. Működésük alapelvei: -integrált, együttműködésben megvalósuló támogatás -személyre szabott megközelítés, -egyéni támogatás. A Work Wise kiterjedt programjainak egyike a visszaeső elkövetők utógondozására irányul. Az EQUAL projektjük keretében a partnereikkel kifejlesztették a visszaeső elkövetők bűnismétlésének megelőzésében résztvevő helyi hatóságok együttműködésére vonatkozó módszertant. A fiatalkorú elkövetők vonatkozásában visszaesőnek minősül az, aki 12-17 év közötti életkorú és akinek a neve a bűnügyi nyilvántartásban 5-ször szerepel, és ezek egyike a vonatkozó évben került bejegyzésre. A felnőtt korú visszaesők esetében azokkal foglakoznak a projekt keretében, akik nem ISD1 besorolásúak. A projektjük során azoknak a nem ISD besorolású elkövetőknek nyújtanak segítséget, akik szabadságvesztésének idejéből nem több, mint 4 hónap van hátra a szabadulásig. 2006 folyamán az észak-kelet hollandiai régió településeit tanulmányozták annak érdekében, hogy az utógondozás útvonalát meghatározzák, a célcsoport tagjait kiválasszák. Az utógondozás megvalósításában részt vesznek a regionális irodák, a pártfogó felügyelők, az iskolák, munkaügyi kirendeltségek, önkormányzatok. A Work Wise eddigi utógondozói tevékenységének hatékonyságát felmérő vizsgálat szerint a megkérdezett 93 fiatalnak volt terve a szabadulást követő időre vonatkozóan, később 89-en nem követtek el újabb bűntényt, és 72 fő nyilatkozott úgy, hogy a tanácsadó nélkül nem boldogult volna. 3. Az együttműködés szintjei Az eltelt 10 év során, a csupán papíron létező, formai együttműködésektől a munkaerőpiaci reintegrációban érintett szerveztek eljutottak a tényleges együttműködésekig. Ebben azonban különböző szinteket különíthetünk el, a kapcsolatok iránya és intenzitása alapján. Az alábbi táblázatban a szervezeti kapcsolatok különböző szintjeit kísérletük meg összefoglalni: A kapcsolatok szintjei A kapcsolat intenzitása Példák Elszigetelt működés Nincs kapcsolat, nem tudnak egymásról. Azonos célcsoportot érintő szerveztek, amelyek függetlenül működnek, például a bv. és egy felzárkóztató képzést végző iskola. Mindketten érdekeltek a 8 osztály végzettséggel nem rendelkezők képzésében. 1 ISD =Penal Institution for Prolific Offenders 5
Párhuzamos működés Nincs kapcsolat, de tudnak egymás létezéséről Azonos ügyfelek és problémák által érintet szerveztek, amelyek nincsenek kapcsolatban, bár volna rá igény. Például egy helyi önkormányzat, ahová visszatér a szabadult és a bv intézmény. Két vagy többoldalú együttműködések Hálózati együttműködések Szinergikus együttműködés Integrált együttműködés Közösség alapú együttműködés Informális, esetleges, személyes kapcsolatok Formális kapcsolatok, szabályozott együttműködések, hosszabb vagy rövidebb távon, eseti partnerségek. Formális laza kapcsolat, azonos célú és többnyire azonos feladatot ellátó szervezetek között, melyek különböző területeket fednek le. Több, különböző céllal létrejött szervezet formális együttműködése egy adott, közös cél megvalósítására, úgy hogy mindegyik hozzáteszi a saját kompetenciáit. Rendszerszintű kapcsolatok, amelyben az egyes alrendszerekkel stabil és többirányú együttműködések alakulnak ki. Olyan rendszer, amelyben egy adott célcsoporton és szervezeteken kívül, a helyi lakosság is aktiválódik, a közös célok érdekében. Személyes kapcsolat alapján közös problémamegoldás, egymás támogatása. Egy részterületre vonatkozik az együttműködés, például ügyfelek és adatok átadása. Vagy csak formálisan létező, de a valóságban nem működő kapcsolatok. Például az OFA hálózat tanácsadókat biztosít különböző programok megvalósításához. Speciális formája a klaszter, mely fürtszerű tömörülést jelent egy adott iparágon belül. A legismertebb példái a pályázati partnerségek, ahol a közös cél megvalósításában különböző szerveztek működnek együtt. Leginkább egy adott időszak alatt működik és egyetlen tag kilépése még nem veszélyezteti az egészet. Ilyenek a stratégiai partnerségek, például a foglalkoztatási paktumok is. Mivel rendszerszerű működés jön létre, a stratégia tervezéstől az értékelésig változatos együttműködési formák alakulhatnak ki a rendszer elemei között Rugalmas, integrált rendszer, amely a helyi problémák megoldása és célok elérésének függvényében működik. Bár a szervezeti kapcsolatokat lehetne másképpen is csoportosítani, a fő jellemzők ugyanazok maradnak, az egyszerűbb együttműködési formák, a szinergia, és az integráció, melyekből az utóbbi jelenti a kapcsolat legmagasabb szintjét, a rendszerbe szerveződést, és ez minőségi ugrást feltételez az egyszerűbb 6
együttműködésekhez viszonyítva. Ennek ellenére, az együttműködés legmegfelelőbb formája mindig az, ami az adott helyzetben hatékony is, vagyis optimális erőforrás felhasználás mellett oldja meg az adott problémát. Amit meg lehet valósítani kétoldalú együttműködéssel, vagy szinergikus kapcsolatokkal, oda fölösleges integrált rendszerszerű együttműködést szervezni, hiszen az sokkal nehezebben és nagyobb erőfeszítéssel valósítható meg. TÁMOP 1.4.3.-08/2-2009-0026-os Útközben projekt elektronikus hírlevele Felelős kiadó: Dr. Sándorfi György főigazgató, Igazságügyi Hivatal Szerkesztő: Katona Csilla Elérhetőségek: 1145 Budapest, Róna u. 135. utkozben@pjsz.gov.hu 7