PhD értekezés tézisei Szabadidostruktúra és fizikai rekreáció Magyarországon 1963-2000 között, életmód-idomérleg vizsgálatok tükrében dr. Gáldi Gábor Budapest 2004
1. A témaválasztás indoklása, a kutatás célja A magyar sportot mindig is kirívó ellentétek jellemezték. Élsportolóink eredményessége alapján hazánkat sportnagyhatalomként tartja számon a világ, ugyanakkor az életminoséget és egészségi állapotot javító szabadidosport és fizikai rekreáció tekintetében csak szerény eredményeket mutathatunk fel. A disszertáció célja az volt, hogy exponálja azokat a jellegzetességeket és tendenciákat, amelyek a magyar lakosság szabadido-szerkezetét, és sportolási szokásait jellemzik, az alkalmazott interdiszciplináris megközelítéssel lehetové téve a problémák sokoldalú megvilágítását. A szabadido-filozófiák és a testkultúra történeti áttekintése feltárta azokat az összefüggéseket, melyek a modern sportot és a társadalomirányítást jellemzik, így megállapítható, hogy a sport a fejlett világban kevesek kedvtelésébol sokak szükségletévé vált. Valójában a tudományos technikai fejlodés teremtette meg eloször az igényét és sokak számára a lehetoségét is annak, hogy mozgásszegény életmódjukat rekreációs céllal uzött sporttal kompenzálják. A sporttal kapcsolatos fogalmak áttekintése során kiderült, hogy Magyarországon a sport, szabadidosport, a fizikai rekreáció, a fitness és wellness egységes értelmezése a mai napig hiányzik, amely meggyozodésem szerint szintén gátolja a lakosság szabadidosportjának modern felfogását és intézményes támogatását. Az egyes idoszakok politikai vagy gazdasági átalakulásait mindig megérzi a sport, és mint a társadalom alrendszere, lassabban követi a változásokat. A vizsgált idoszakban történtek törekvések a sport depolitizálására, de ezek minden esetben sikertelen kísérleteknek bizonyultak. Hol az államosítás, hol a sport társadalmasítása került elotérbe, de a fontosnak ítélt terület mindig központi irányítás alatt maradt. Az elmúlt idoszak sportpolitikai kérdéseit vizsgáló interjúkból az derült ki, hogy már nagyon régen nem beszélhetünk egységes sportról, hiszen a versenysport, illetve élsport, és a szabadidosport, fizikai rekreáció, mind célját, mind funkcióját tekintve teljesen elkülönülnek egymástól. A disszertáció bemutatja a lakosság szabadido-struktúrájában és a sportban bekövetkezett változásokat, a megváltozott funkcióhoz való lassú alkalmazkodás nehézségeit. Emellett nagyvonalakban foglalkozik a vizsgált idoszakban bekövetkezett politikai, gazdasági és társadalmi változások sportra gyakorolt hatásával. Vizsgálja továbbá, hogy 2000-ben hogyan alakult a lakosság szabadido-struktúrája, azon belül a fizikai rekreáció és a sport. Választ keres arra a kérdésre, hogy a nem, az életkor, az iskolai végzettség, a gazdasági aktivitás, a háztartásszerkezet és a lakóhely urbanizáltsági szintje hogyan befolyásolja a lakosság 2
sportaktivitását. Izgalmas témának mutatkozott a sportoló és nem sportoló lakosság életvitelében rejlo különbségek vizsgálata, többek között az, hogy mi volt jellemzo arra a napra, amikor a megkérdezettek valamilyen fizikai rekreációt végeztek. 2. A kutatás módszerei Az értekezésben az adatgyujtés során különféle kutatási módszerek kerültek alkalmazásra, így primer és szekunder adatgyujtések, illetve kvalitatív és kvantitatív adatelemzések egyaránt. A munka adatforrásai két jelentos információs góc köré épülnek. Az elsoben a KSH életmód- és idomérleg kutatásait elemezve, lehetoség nyílt a korábbi idoszakok áttekintésére. Emellett egyéb cégek és intézetek által végzett kutatások eredményei is analízis alá kerültek, melyek tovább árnyalták a kialakult képet. A másik információs csomópont a KSH által 1999-2000 folyamán végzett életmód-idomérleg adatfelvétel. A négy részbol álló, meglehetosen nagy mintán végzett survey számos információt tartalmazott a szabadido-eltöltéssel kapcsolatban. Az adatfelvétel lehetové tette, hogy viszonylag friss adatok alapján alakuljon ki kép a társadalom különbözo rétegeinek fizikai, illetve ezen belül a sportaktivitásáról. A dokumentumelemzés vizsgálta az adott korszak sportdokumentumait és jogszabályait, majd a fenti információk kiegészítésére strukturált interjúk készültek a szabadidosport politikai, és az adott intézményrendszert érinto kérdéseirol. Ezek kvalitatív technika alkalmazásával primer adatfelvételek voltak. 3. A kutatás eredményei 3.1. A szabadido-struktúra és fizikai aktivitás vizsgálatának e redményei A vizsgált idoszak idomérleg-vizsgálatainak másodelemzése alapján elmondható, hogy:? 1963-1993-ig a férfiaknál a fofoglalkozású munkaido folyamatosan csökkent, de a jövedelemkiegészíto munka ugyanakkor duplájára nott.? Ha a szabadido lakóhely szerinti különbségeit nézzük, kiderül, hogy a fovárosiak jutnak a legtöbb szabadidohöz és a falusiak a legkevesebbhez, akik csak 1993-ra érték el a fovárosiak 1977-es szabadido mennyiségét.? A képernyo elott töltött ido folyamatosan nott az egyéb szabadidos tevékenységek rovására, és 1986-ra a nok esetében már megközelítette az összes többi szabadidos tevékenység arányát. A férfiaknál ez a tendencia csak 1993-ra következet be. 3
? A diákok az egyik legnagyobb médiafogyasztók. Egy átlagos tanuló egy héten 17,5 órát tölt el TV-nézéssel.? Annak ellenére, hogy a szabadido 1993-ig folyamatosan nott, ezen belül azonban az aktív szabadidos tevékenység csökkent, melyet legjobban a település urbanizáltsági szintje befolyásol. Azaz az alacsony urbanizáltságú településeken sportolnak a legkevesebbet. 3.2. A KSH 1999-2000. évi idomérleg-vizsgálat 2. számú kérdoíve a fizikai aktivitás szempontjából végzett másodelemzésének eredményei? A magyar 15-84 éves népesség 70,3%-a nem végez semmilyen sporttevékenységet.? Az általános iskolát végzettek 24%-a, az egyetemet végzettek 54%-a sportol valamilyen rendszerességgel.? A 20 év alatti korosztály 67%-a, a 70 év felettiek 6%-a végez valamilyen sporttevékenységet.? Szembetunok a regionális különbségek is, hiszen míg a fovárosban a lakosság 40% sportol, addig a községekben ez az arány 22%.? Ha a gazdasági aktivitást vizsgáljuk, kiderül, hogy a legtöbbet a tanulók, az aktív keresok és érdekes módon, a nyugdíj melletti dolgozók sportolnak.? A népesség mindössze1/10-e uz egynél több féle sportot.? Ha az összes sporttevékenységet vagy testmozgást nézzük, akkor kiderül, hogy a legtöbben kerékpároznak, majd a torna és aerobik, végül harmadikként az úszás következik.? A magyar lakosság leginkább az aerob sportokat uzi (20%), majd a labdajátékok következnek (7%) és ezt követik a természeti sportok (2,7%).? A labdajátékok uzése minden demográfiai csoportban nagyjából azonos, míg az aerob sportokat diplomások és a fovárosiak uzik a legnagyobb számban.? A legtöbb versenyszeruen sportoló a labdajátékosok között van, míg az aerob sportok a legkötetlenebbek. 4
3.3. Az idofelhasználás és sportaktivitás vizsgálatának eredményei Az idomérleg-adatközléskor alkalmazott A, B és C jelu adattípusok elemzésének legfontosabb eredményei a következok:? Aki a férfiak közül sportol, minden korosztályban kevesebb idot használ fel fiziológiai szükségleteinek kielégítésére.? A sportolók társadalmilag kötött ideje és munkabírása is magasabb inaktív társaiknál.? A nem sportoló nok társadalmilag kötött ideje lényegesen meghaladja a sportolókét, így feltételezhetoen magasabb munkaterhelésük akadályozza a sport beépülését mindennapjaikba.? A legtöbb sportoló férfi, illetve no több szabadidovel rendelkezik, mint nem sportoló társaik.? A gazdaságilag aktív férfi korosztályok sportoló nem sportoló csoportjában is a kereso munka eros dominanciája figyelheto meg, ami azonban a sportos 40-59 éveseknél még több, mint a hasonló korú nemsportolóknál.? A sportolók aktívabb szabadido felhasználását jelzi, hogy mindkét nem valamennyi korcsoportjában kevesebb ido fordítanak TV nézésre, alvásra, passzív pihenésre.? A TV nézés szabadidon belüli aránya a sportoló férfiak és nok valamennyi korcsoportjában, az év átlagos napján is lényegesen alacsonyabb. 4. Következtetések A disszertáció adatgyujtésében újnak tekintheto a sokoldalú megközelítés, a különbözo kutatási módszerek alkalmazása. A primer és szekunder adatok elemzése, a kvalitatív és kvantitatív módszerek használata. Kvalitatívnak tekinthetok a sportpolitikusokkal készített strukturális interjúk, kvantitatív elemzés az a hatalmas, 44 000 ún. embernapot jelento adathalmaz idomérlegének elemzése. A feldolgozásban szintén újdonság, hogy az említetteken kívül egyéb információhordozók is segítették a munkát, nevezetesen a KSH és más kutatóintézetek korábbi életmód és idomérleg-felvételei. A disszertációban alkalmazott matematikai-statisztikai módszerekkel a legszukebb keresztmetszet mentén alkalmassá váltak az adatok mind a történeti, mind az idosoros elemzésre. Az adott korszak sportpolitikusaival készült interjúk elemzése tovább árnyalta, illetve segítette a kulcskérdések sokoldalú megközelítését. A kutatás során feltárt legfontosabb összefüggések a következok:? Az egyéb szabadidos tevékenységeket háttérbe szorító tévénézés 1963-tól folyamatosan nott, és 1986-ra a nok körében már megközelítette az összes többi 5
szabadidos tevékenység arányát. A férfiaknál ez csak 1993-ra következett be. A vizsgálat fontos megállapítása, hogy az aktív szabadido-eltöltés csökkenésének elsosorban ez az oka.? A kutatás jól mutatja, hogy az aktív szabadidos tevékenységekre jutó idomennyiség, különösen az 1977-1986 közötti idoszakban jelentosen csökkent. Ez egybevág azzal a korábbi adattal, amelyik a tévénézés uralkodóvá válását mutatja az amúgy folyamatosan növekvo szabadidoben, vagyis a megnövekedett szabadidon belül az aktív, sportos idotöltés 1986-tól nemcsak %-os arányban, hanem abszolút mértékben is csökkent az 1977-es szinthez képest.? A magyar 15-84 éves népesség 70,3%-a az év során nem végez semmilyen sporttevékenységet, a rendszeresen sportolók száma még ennél is jóval kisebb. Ez alapján elmondható, hogy a szabadidosport kínálat csak a lakosság egyharmadát mozgósítja, melynek okait további kutatásokkal lenne szükséges feltárni.? Míg a férfiak és nok sportolási gyakoriságában minden életkorban kb. 10% különbség van, addig iskolai végzettség szerint a noknél az érettségivel csökken a különbség, és az egyetemi végzettséggel rendelkezo nok már nagyobb arányban sportolnak, mint a férfiak (52-56%). Úgy látszik, az iskolai végzettség a noi sportolást egyik legjobban befolyásoló tényezo. Érdemes volna a nok sportolási szokásait, a sportolást, illetve a passzivitást befolyásoló tényezoket tovább vizsgálni.? Szembetunok a regionális különbségek is, hiszen míg a fovárosban a lakosság 40%-a sportol, addig a községekben ez az arány 22%. Az utóbbi években a felsofokú végzettséguek agglomerációba költözésével ez a különbség csökkenoben van.? A népesség mindössze egytizede uz valamilyen rendszerességgel egynél több sportot. Ezt az adatot sokféleképpen magyarázhatjuk, de talán érdemes lenne a közoktatás során elsajátítható sportágak, illetve az ún. divatsportágak népszeruségét megvizsgálni.? Míg a fiatalabb sportoló férfiak gyermeknevelési aktivitása alacsonyabb, addig az idosebb, sportos apák, nagyapák gyakrabban foglalkoznak gyermekükkel, unokáikkal, mely adat a fiatalabb korosztályok önkizsákmányoló, munkacentrikus életmódjára is utal.? Az év során sportolók életvitele valamennyi korosztályban, szellemi és fizikai értelemben egyaránt aktívabb, a társas kapcsolatok és a társadalom intézményei iránt nyitottabbak a nemsportolókhoz képest. A rendszeresen sportolók a társadalmi életre 6
gyakorolt pozitív attitudjét, mint a sportolás egyik kedvezo hatását, a társadalomirányítás nagyobb hangsúllyal hirdethetné. A disszertációban ismertetett szabadido-struktúra, a megfigyelheto tendenciák alkalmasak a társadalomirányítás számára, prognózisok készítésére. Az itt leírtak alapján az adott régiókban, a településtípusokra vonatkozóan különbözo fejlesztési stratégiák dolgozhatók ki. A disszertációból kiderül, hogy a szabadidoben végzett fizikai aktivitás népszerusítésére több pénzt kellene fordítani, mellyel egészségesebb szabadidos szokások kialakulását lehetne elosegíteni. Más módszerekkel kellene mobilizálni a gazdaságilag aktív lakosságot, elosegíteni állóképességük fejlesztését. Kiderült, hogy a fizikai aktivitással egyenes arányban fokozódik a társadalmi aktivitás és a munkavégzo képesség is. Konklúzióként levonható, hogy a sport ugyan önmagában nem szünteti meg az életkor emelkedésével, az öregedéssel együtt járó életviteli sajátosságokat, de az aktív életforma több eleméhez kapcsolódva késlelteti a negatív folyamatokat, csökkenti azok hatását, így többek között gazdasági jelentosége is felbecsülhetetlen. 5. Az értekezés témájában megjelent közlemények Publikációk: Gáldi G. (2004): Die Freizeitstruktur und die Sportaktivitäten in Ungarn im Spiegel der Zeitreihenforschungen In: Sportwissenschaft, Verlag Karl Hofmann, (megjelenés alatt) Gáldi G., L. Kulcsár (2004): Sports Activities by Settlements and Regions in Hungary In: Eastern European Countryside, Torun 2000, Torun (megjelenés alatt) Regos L., Gáldi G.(1999): Result of the screening in a district of the capital, where the cardiovascular mortality is significantly the highest. In: European Journal of Internal Medicine Vol. 10. Suppl. 1. Florence pp.174-175 Gáldi G.(1988):Külföldi látogatók véleménye a Siófoki Szabadido Klub tevékenységérol In:Gáldi G., Walter K. szerk.: FITT 88 Tudományos konferencia eloadásai. Somogy m. Tanács, Kaposvár, pp.110-116. Gáldi G. (1989/a): A szabadidosport iránti érdeklodés vizsgálata különbözo társadalmi csoportokban egy új klub muködése kapcsán. Egyetemi doktori értekezés. (TF közleményei 1989/3 pp.11-31.) 7
Gáldi G. (1989): Szabadidosport-klub vállalkozási formában ( egy empirikus vizsgálat tapasztalatai Gödön ) In Makkár M. szerk.: I. Országos Sporttudományos Kongresszus kiadványa I. kötet. Bp. 195-201. Gáldi G.-Kovács T. (1991): Rekreáció I. (ELTE TFK Budapest) p.210. Gáldi G.(1997):Sportrekreáció szakképesítés központi programja. OTSH p. 158. Gáldi G.(1999): Szabadidosport Magyarországon egy vizsgálat tükrében in Mónus A. szerk.: III. Országos Sporttudományi Kongresszus I. kötet Bp. pp.91-94. Gáldi G. (2002/a): Fizikai aktivitás Magyarországon az ezredfordulón. Magyar Sporttudományi Szemle 2002/3-4. pp.16-18. Gáldi G. (2002/b): A magyar lakosság szabadidos aktivitásának változásai 1963-93 között az idomérleg-vizsgálatok tükrében. In Dobozy L. szerk.: Válogatott tanulmányok a rekreációs képzés számára. pp. 196-213. Gáldi G. (2003): A szabadidorol alkotott elméletek áttekintése. In Földesiné Szabó Gy., Gál A. szerk.: Sport és társadalom. MSTT Budapest. pp.55-98. Gáldi G. (2003): Testkultúra és szabadido. In Kislászló Cs. Szerk.: Szívügyem az egészségem. BAZ Megyei Szabadidosport Szövetség, Miskolc pp. 5-38. Eloadások: Gáldi G.: Szabadidosport klub vállalkozási formában. I. Országos Sporttudományi Kongresszus 1989 Bp. In: Mónus A. szerk.: I. Országos Sporttudományi Kongresszus kiadványa, Bp. pp.195-201. Gáldi G.: Freizeitsport Organizationen in Ungarn FICEP Nemzetközi Szabadidosport Szeminárium 1991. St. Pölten, Ausztria FICEP Bulletin, pp.12-14. Gáldi G.: Leisure Time and Sport Clubs In O. Weiss szerk.: Sport in Space and Time. Vienna University Press Wien 1995. p.447 Gáldi G. :A sportrekreáció kialakulásának történelmi és társadalmi vonatkozása. Nemzetközi Szabadidosport Szeminárium 1994. Esztergom In Kovács I.: Szemináriumi eloadásgyujtemény. pp. 16-19. Regos L., Gáldi G., Préda I.: A rehabilitáció és a rekreáció határterületi kérdései Magyar Sportorvos Kongresszus 1997. Bp. In: Kongresszusi programfüzet p.9. 8
Gáldi G. : A szabadidosport helyzete Magyarországon a rendszerváltás után. Áthallások Szociális evolúció és kollektív emlékezet. In: A Magyar Szociológiai Társaság konferenciájának kiadványa 1998. Szeged p.5. Gáldi G. : A szabadidosport helyzete Magyarországon a rendszerváltás után. III. Országos Sporttudományi Kongresszus 1999. Budapest. Sporttudomány, 1999.1. p.15. Gáldi G. A magyar lakosság fizikai aktivitása IV. Országos Sporttudományi Kongresszus, 2003. Szombathely In: Sporttudományi Szemle 2003/3. MSTT p.9. Gáldi G.: Testnevelés a NAT-ban Pedagógusképzés a 21. században Konferencia, 2003. Budapest In: Nagy L. szerk.: Pedagógusképzés a 21. században ELTE, Bp., pp. 103-104. 9