5.3.1. Termikus szórási eljárások általános jellemzése Termikus szóráskor a por, granulátum, pálca vagy huzal formájában adagolt hozag (1 és 2. táblázatok) részleges vagy teljes megolvasztásával és így folyamatosan képződő nagy hőmérsékletű és sebességű részecskéknek a kezelendő felületre szórásával, termomechanikai úton jön létre bevonat. 1. táblázat. Szórt bevonatokhoz használható fémek és kerámiaok jellemzői Az neve Vas és acél Réz Cink Ón Ólom Sárgaréz Bronz umínium Volfrám Kvarc Titán-oxid umínium-oxid Króm-karbid Mg--spinell Szilicium-karbid (karborundum) Króm-oxid Cirkonszilikát Berillium-oxid Cirkónium-oxid Volfrám-karbid Magnézium-oxid Titán-karbid Vegyjel, képlet Fe Cu Zn Sn Pb CuZn CuSn W SiO 2 TiO 2 2 O 3 Cr 3 C 2 MgO. 2 O 3 SiC Cr 2 O 3 ZrO 2.SiO 2 (ZrSiO 4 ) BeO ZrO 2 W 2 C, WC MgO TiC Olvadáspont C 1250 1528 1083 407 232 327 1050 1000 1050 658 3370 1477 1775 2050 2060 2115 2250 2275 2500 2580 2690 2700 2800 3250 Sűrűség kg/m 3 7860 8930 7130 7280 11340 2700 19100 2650 3840 3900 6720 3600 3190 5210 4690 2990 5800 17330 3490 4880 2. táblázat. Szórt fém- és kerámiabevonatok alkalmazásai kalmazási terület katrész Bevonó Repülőgépgyártás nagynyomású kompresszorlapátok felülete turbinalapátok felülete, fúvócső Cr 3 C 2, NiCr CoCrY, NiCrY, CrNi Textilgépgyártás Gépipar égőkamra szálvezető villák, tépő hengerek, műszálgyártó berendezések siklócsapágyak dugattyúgyűrűk 2 O 3 +TiO 2 2 O 3 +TiO 2 Cr Mo, Bz Mo 2
Vegyigépgyártás Kohászat dízelmotor-dugattyúk felülete hengerfej bélése, előkamra szerszámgép csúszófelületek szivattyúk tömítései szelepek, tolózárak, csúszófelületek szivattyú-járókerekek vegyi reaktorok védelme öntőüstök, olvasztókemencék falazata hengerek felülete ZrO 2 + 2 O 3 ZrO 2 +Y 2 O 3 FeCr 13, Cr 2 O 3 2 O 3, Cr 2 O 3 2 O 3 2 O 3 2 O 3, Cr 2 O 3 2 O 3 WC+Co+NiCr Papíripar hengerek felülete 2 O 3 +TiO 2 A hőt láng, elektromos ív, plazma- vagy lézersugár, illetve gázkeverék ciklikus robbanása biztosítja (3. táblázat), míg a felületre szórást sűrített levegő, plazmaáramlás vagy detonációsorozat végzi. Fémek, fémötvözetek, fémvegyületek, kerámiák vagy műok alkotta bevonat kötési (tapadási) szilárdsága arányosan növekszik a szórt részecskék mozgási energiájával és hőmérsékletével, a kezelendő felület tisztasági fokával, a felület előkészítő aktiválás és a szórás között eltelő időtartam rövidítésével, a felületi érdesség megfelelő profilalakjával. A szórt bevonat porozitása elsősorban a részecske-becsapódási sebesség növelésével csökkenthető. Az alkalmazási területek mintegy 60%-át a kopásálló bevonatok jelentik, kb. 1%-ot tesz ki a korrózióvédelem, 10% körüli az elektronikai vékonyrétegek aránya, míg a megmaradó kb. 15% egyéb célokat szolgál. 3. táblázat. Termikus szórási eljárások alkalmazástechnikai jellemzői Huzal- Por- Ívszórás lángszórás Megnevezés Energiahordozó közeg Elérhető hőmérséklet [ C] Szórható fajtája Szórható formája Részecskesebesség [m/s] Szórási teljesítmény [kg/h] C 2 H 2, C 2 H 4, C 3 H 8, 3160 fém huzal 200 6 8 H2 +O 2 C 2 H 2, C 2 H 4, C 3 H 8, H2 +O 2 C 2 H 2, C 2 H 4, C 3 H 8, H 2 +O 2 C 2 H 2, C 3 H 8, +O 2 elektromos áram 3160 3160 3160, de CO 2 hűtés kell 4000 por por 50 550 3 6 (kerámia: 1 2) 4 8 (kerámia: 2 4) mű granulátum 30 2 4 Nagy sebességű Mű Elektromosan vezető huzal 150 300 8 20 50 3
Lézerszórás Plazmaszórás Robbantásos szórás Ar, He, H 2, N 2, elektromos áram CO 2, He, N 2, Ar, elektromos áram C 2 H 2 +O 2, elektromos szikra 20000 10000 >3160 ok por 450 4 8 por >1 1 2 por 600 3 6 5.3.2. Lángszórás Az oxigén acetilén gázos lángszóró berendezésekkel (1. ábra) elérhető viszonylag kicsi tapadási szilárdság (10 N/mm 2 ) és nagy porozitás (5 25%) a lángban repülő részecskék kis sebességéből (80 100 m/s) ered. Az oxigén acetilén keverék égési hőmérséklete tökéletes keveredés esetén 3160 C. 1. ábra Por és huzal lángszórása Az acetilén gáz nyomását biztonsági okokból 1,5 barnál nagyobb értékre nem célszerű növelni (önbomlás miatt), ezért ilyen kis túlnyomással nem növelhető az égő gáz sebessége a hangsebesség fölé. Egy másik eljárásnál metilacetilén propadién gázkeveréket használnak égőgázként, oxigénben elégetve. Ez MAPP-gázként ismert, égési hőmérséklete 2900 C, munkanyomása 4 5 bar körüli érték. Az eljárás ismert Hypersonic Spray System, Hypersonic Flame Spraying, illetve Jet Kote Process néven is. 4
A MAPP-gázt és az oxigént egy előkeverő rendszerben összekeverik és a tengely körül koncentrikusan elhelyezkedő furatokon az égőkamrába vezetik A kamrába befújt gázkeverék köpenyszerűen körülveszi az égő tengelyében nitrogén gázáramban fluidizálva befújt port. A MAPP-gáz és az oxigén begyújtása hidrogénnel történik, ami folyamatosan is éghet, míg a MAPP-gáz adagolása csak a porszórás időtartama alatt történik. Az égőkamrából az égő gázkeverék expanziós Laval-fúvókán keresztül távozik. A MAPP-gáz égése lassú, és ez biztosítja, hogy a fúvóka teljes (120 150 mm) hosszában (sőt azon túl is) folyamatos a hőtermelés. A porok adagolása és nitrogénnel történő fluidizálása külön adagolóval történik. A MAPP gáz elnyújtott égése és a láng nagy sebessége miatt a szórandó tárgyat távol, kb. 300 mm-re helyezik el a fúvóka nyílásától. Az 5 45 μm szemcseméretű WC-Co porokkal (88% WC + 12% Co) végzett sebességmérések szerint 8 bar O 2, 4 bar MAPP-gáz és 4 bar N 2 vivőgáz nyomásnál, a fúvókától 300 mm távolságban a részecskék közepes sebessége 315 m/s (min. 100 m/s, max 500 m/s). Nikkel alapú fémporral (szemcseméret: 5 45 μm) végzett kísérletnél 400 m/s közepes sebességet értek el. A szórt bevonatok tulajdonságaira jellemző, hogy a WC-Co (88/12) bevonatok porozitása 2% alá csökkenthető, a pórusok mérete 10 μm-nél kisebb. A mikroszkópi csiszolatokon mért keménység (HV 200 g) 940 960 HV közötti, a merőleges tapadási szilárdság nagyobb, mint 70 MPa. Az eljárás alkalmazására jellemző, hogy főként WC-Co-bevonatok szórását végzik vele, és a robbantásos porfelszórást is kiválthatja az olcsóbb berendezés révén. Az eljárás mindazokon a területeken alkalmazható, ahol a plazmaszórás és a robbantásos szórás használatos. 5.3.3. Ívszórás A huzal formában kialakított bevonóot elektromos ív hőenergiájával megolvasztják, és az olvadékcseppeket sűrített levegővel szétporlasztva a bevonandó tárgy felületére repítik (2. ábra). Az ívet közvetlenül a két huzalvég között hozzák létre úgy, hogy a két huzalt görgős előtoló szerkezettel 60 90 -os szögben egymásnak ütköztetik. A görgők stabil feszültségű egyenáramú tápegységhez csatlakoznak. Az íven sűrített levegősugarat fújnak keresztül, amely a huzalvégekről leolvadó cseppeket szétporlasztja. Az ív hőmérséklete meghaladja a 4000 C-t, az ívoszlopban felszabaduló hőenergia nagy része a sűrített levegőárammal távozik. A huzalok előtolási sebessége és a huzalok leolvadása között az egyensúlyt az ívet fenntartó tápegység karakterisztikája biztosítja, a hegesztő áramforrások ún. belső szabályozásához hasonlóan. Ha a leolvadás gyorsabb, mint az előtolási sebesség, a huzalvégek (ívtalppontok) távolodnak egymástól. Ekkor az ívfeszültség növekszik, és ennek eredményeként az íváram csökken. Ez a leolvadási sebesség csökkenését és az egyensúly helyreállítását eredményezi. Gyorsabb előtolási sebesség az előzőekkel ellentétes irányban hat. Másodpercenként mintegy ezer részecskecsepp szakad le, és kb. 300 m/s-os sebességgel ütközik a tárgyfelületre. 5
2. ábra Ívszórás Egyes ívszóró berendezéseknél a cseppleolvadást szabályozzák. Az egyenáramú tápegység feszültségére középfrekvenciás impulzusokat modulálnak tranzisztoros tápegységről. Az áramimpulzusok hatására gyors leolvadás történik, és az olvadékcseppek száma megnő, tehát finomabb porlasztás érhető el, mint a hagyományos eljárással. Másik irányzat a zárt fúvókarendszerek alkalmazása, ahol az ívtalppontokat a tengelyirányú főfúvókán kívül levegősugárral, ferdeszögben fújják, ezáltal a porlasztás intenzitását növelik. A huzalos ívszórással készült bevonatok tapadási szilárdsága és tömörsége lényegesen nagyobb, mint a lángszórt bevonatoké, de nem éri el a plazmaszórt bevonatok értékeit. A legnagyobb szóróberendezések teljesítménye -szórás esetén eléri akár az 50 kg/h értéket. A felhasznált hőenergia a felszórt fém súlyegységére vonatkoztatva a lángszóráshoz viszonyítva 1/9-e, a plazmaszóráshoz viszonyítva 1/15-e. A huzalos ívszórási eljárást nagy teljesítményénél, széles (nagy keresztmetszetű) szórósugaránál fogva nagyméretű tárgyak korrózió- vagy kopásálló réteggel való bevonására alkalmazzák. A leggyakoribb területeket a 4. táblázat tartalmazza. Ezeket a bevonatokat esetben szerves tömítőokkal (festékekkel), egy vagy több rétegben tömítik. A szórt - vagy Zn-bevonat érdességénél fogva kiváló tapadást biztosít a festékbevonatok számára, pl. 175 μm vastag Zn-bevonat élettartamát 20 25 évre adják meg hídszerkezeteken. 4. táblázat. Huzalos ívszórás alkalmazási területei kalmazási terület katrész Bevonó légköri korrózióvédelem olajtároló tartály külső felülete, Zn acéltornyok (tv, rádió) hidak vasúti kocsi, mozdonyalvázak Zn távvezeték-oszlopok, lámpaoszlopok víz alatti létesítmények zsilipszerkezetek Zn korrózióvédelme hajótestek 6
olajfúró-szigetek, Zn hőkorrózió elleni védelem kazánszerelvények kemencealkatrészek gépipari alkatrészek tengelyek 13% Cr-acél korrózió elleni védelme hengerek monel-fém, Mo szárítóhengerek rozsdamentes acél vegyipari gépgyártásban reaktoralkatrészek Ti, Ta (Ar-védőgázas felületkezelés tartályok kamrákban) 5.3.4 Plazmaszórás A plazma előállítására szolgáló eszköz a plazmagenerátor, amelynek a gyakorlatban két fő típusát alkalmazzák: a belső íves" rendszerűt és a külső íveset". A plazmagenerátort leggyakrabban egyenáramú tápegységből táplálják. A plazmagenerátorokban tóriumozott volfrámelektródát alkalmaznak katódként, és hengeres furatú rézhüvelyt vagy gyűrűt anódként, a kettő közötti szűk résben áramlik a plazmaképző gáz. Az elektromos ív nagyfeszültségű, nagyfrekvenciás szikrakisülés csatornájában alakul ki, amit a gázáramlás vagy mágneses tér stabilizál. Az eső jellegű tápegység karakterisztika és az ív karakterisztikájának a metszéspontjában jön létre a stabil munkapont, amellyel a berendezés üzemel. Gyakorlatilag plazmás berendezéstípusban megtalálhatók a következő részegységek: gázellátó-egység, fő tápegység, segédív tápegysége, hűtőegység, szivattyú, poradagoló, plazmagáz, vivőgáz, gyújtóegység, plazmagenerátor. A különböző célú berendezésekben csupán a részegységek paraméterei változnak az igényektől függően. A plazmaszóró berendezések működése a belsőíves rendszeren alapszik (3. ábra). A bevonatképzéshez szükséges ot por (néha huzal) állapotban a plazmagenerátor fúvókáján kilépő nagy sebességű és nagy hőmérsékletű plazmasugárba juttatják A bevonó részecskéit a plazmasugár gyorsítja, és hőcsere révén hevíti. A részecskék a tárgyfelületbe való ütközés pillanata után ellapulnak, és a tárgyfelülethez vagy egymáshoz tapadnak. 3. ábra 7
Plazmaszórás A belső íves plazmagenerátor termikus hatásfoka 50 85% között változik, az üzemelési paraméterektől függően. A por állapotú bevonónak a plazmasugárba adagolása történhet a fúvókán belül vagy kívül, különböző adagolási szöghelyzetekben. Ez lehetővé teszi, hogy plazmaszórással a hőre lágyuló műoktól a volfrámig olyan szilárd ból bevonat készülhessen, amely határozott olvadási vagy lágyulási hőmérséklettel rendelkezik. A plazmagáz és a szilárd bevonó közötti intenzív hőcsere érdekében majdnem kizárólag por állapotú bevonóokat használnak. A nem tiszta ok leggyakrabban mechanikus keverékek, azonban a bevonatos formák is előfordulnak. Például a Ni- eljárásnál az részecske Ni-lel van bevonva, a WC-Co eljárásnál a WC-ot Co-burok veszi körül. Az eljárás nemcsak az új termékek előállításánál terjedt el, hanem alkatrészek felújításánál is alkalmazzák. Plazmaszórási eljárások főbb jellemzői és a velük elérhető bevonatok tulajdonságai: Hagyományos plazmaszórás: 20 40 kw közötti teljesítménnyel történik, az elérhető gázsebességek kb. 400 1000 m/s közötti értékek, míg a porrészecske-sebességek kb. 80 300 m/s között vannak. A rétegek tapadási szilárdsága 7 25 MPa, porozitás fémeknél 4 10%, kerámia oknál 5 15%. A bevonási teljesítmény fémeknél 5 8 kg/h, oxidkerámia oknál 3 5 kg/h. Nagy energiájú plazmaszórás: 50 80 kw teljesítménytartományban, de a hagyományoshoz képest 2 3 szoros gázfelhasználással történik. Az elérhető gázsebességek 1000 3000 m/s, a porrészecske-sebességek 200 610 m/s lehetnek. A bevonatokkal elérhető tapadási szilárdság 20 67 MPa, míg a porozitás fémeknél 1 5%, kerámia oknál 2 10%. A bevonatok kopásállóság szempontjából kb. 30 50%-kal felülmúlják a hagyományos plazmaszórással készült bevonatokat. Nem túl gazdaságos, mert 50 70% között van a porrészecskék feltapadási aránya (a többi visszaverődik a felületről). acsony nyomású vagy vákuum plazmaszórás: 40 60 kw teljesítménnyel, alacsony nyomású (20 mbar) kamrában történik. Hatására a plazmasugár hosszúsága 400 600 mm-re növekszik, és a sebessége is jelentősen megnő. Mivel a részecskék nem kerülnek kapcsolatba a környezet O 2 - és N 2 -tartalmával, az így készült bevonatok tömörebbek, kevesebb oxidzárványt tartalmaznak, mint a levegőn végzett szórásnál. A tapadási szilárdság növelése céljából egy külön áramforrásról kb. 100 150 A áramot hoznak létre a plazmagenerátor katódja és a munkadarab között. Vízgőz munkagázos plazmaszórás: 150 200 kw teljesítményű berendezéssel történik. Munkagázként vízgőzt alkalmaznak, katódként grafitot, anódként rézből készült forgótárcsát, fúvókaként rézhüvelyt használnak. Az anódfolt a tárcsa peremén alakul ki, a grafit katód a vízgőz hatására fogy, előtolása kb. 5 mm percenként. Szórási teljesítménye igen nagy, kb. 15 kg/h 2 O 3 -bevonat létrehozására is képes, de fémek szórására nem igazán alkalmas. A plazmagenerátor nagy tömege és zajszintje (kb. 135 db) csak gépesített szórásra teszi alkalmassá. Sűrített levegős plazmaszórás: munkagázként sűrített levegőt alkalmaznak, katódja réz hűtőtömbbe sajtolt cirkónium. A levegő munkagáz következtében fémek szórására nem igazán alkalmas, továbbá jelentős mennyiségű nitrogén-oxid és ózon képződésével kell számolni az üzemeltetés alatt. 5.3.5. Robbantásos szórás 8
A detonációs vagy lökéshullámos bevonatolási eljárás lényege, hogy nagy sebességgel ütköztetik a munkadarabot a bevonat ával; vagyis rárobbantják, rálövik az erre a célra kialakított ágyúból a megfelelő keveréket a hordozóra. Több vállfaja ismeretes attól függően, hogy milyen állapotú a bevonásra szánt (szilárd por, folyadék, keverék stb.); milyen a robbantási folyamat (közös terű robbantás, rálövés stb.). 4. ábra Robbantásos szórás A legegyszerűbb eljárás (4. ábra) során a felszórandó pornak szabályozott gázrobbantással igen nagy kinetikus energiát adnak, és a hordozó felületének ütköztetik. A gázrobbantáshoz általában oxigén acetilén gázkeveréket használnak. A folyamatos robbantás gondos por- és gázadagolást igényel. Az így készülő bevonatok vastagsága változó (általában néhány tized mm), porozitásúk elég alacsony (0,5%), keménységük esetenként igen nagy. A kötés tapadási (adhéziós) szilárdsága kb. 70 MPa, és a bevonat érdessége 6 10 μm. 9