Milyen kötésmódokat ismer? Ismertesse az oldható és nem oldhatókötéseket!

Átírás

1 Milyen kötésmódokat ismer? Ismertesse az oldható és nem oldhatókötéseket! Oldható kötés: Oldható kötések azok a kötések, melyek a kötőelem roncsolása nélkül oldhatóak. Ilyen kötés lehet például az ék-, a csavar-, illetve a reteszkötés. Nem oldható kötés: Nem oldható kötések azok a kötések, melyek csak és kizárólag a kötőelem roncsolásával oldhatóak. Ilyen kötés lehet például a forrasztott-, illetve a hegesztett kötés. Szabványos menetprofilok: 1. A menetek elkészítéséhez különböző menetprofilokat használnak: Éles menet: o Metrikus menet o Whitworth menet Trapéz menet Fűrész menet Zsinór menet 2. A kötőcsavarok rendszerint metrikus, normál vagy finommenettel készülnek. 3. Felhasználásuk: A Whitworth csőmenetet szinte mindenhol használják A Trapéz- és Fűrészmenetet elsősorban mozgató csavarorsókon alakítanak ki. A Zsinórmenetet az erősen szennyezett környezetben működő csavarokon használják. 4. A csavarmenetek jele: Menetfajták Jele Példa Normál métermenet M M20 Finom métermenet M M20x1 Whitworth-menet W W1/2 Trapézmenet Tr Tr60x9 Fűrészmenet S S40x60 Zsinórmenet Rd Rd14 Menetek kialakítása,felhasználása: 1. Ékkötés: a. Az ékhatás következtében kialakult súrlódó erő viszi át a nyomatékot. b. Oldallapjai párhuzamosak, az alsó és felső lapjai 1%-os lejtésűek (Erőzáró kötésnek nevezik) c. Szereléskor erőhatással szorítják tengely és tárcsa (agy) közé. d. Az ékhornyot nehezebb elkészíteni, mint a reteszhornyot.

2 e. Fajtái: i. Hornyos ii. Lapos iii. Nyerges iv. Fészkes v. Érintős 2. Reteszkötés: a. Minden oldala párhuzamos egymással. b. Alakzáró kötésnek nevezik. c. Szerelése erőhatás nélkül történik. d. A reteszhornyot könnyű elkészíteni. e. Kisebb a helyszükséglete az ékhoronynál. f. A reteszkötés a tengelykötés leggyakoribb formája. g. Fajtái: i. Sikló ii. Íves iii. Fészkes iv. Hornyos 3. Bordástengelyek: a. Akkor alkalmazzák, ha a tengelyt nagy és dinamikus terhelés éri. b. A tengely teljes kerületén tengelyirányú bordákat alakítanak ki, valamint az agy teljes belső felülete is bordázott. c. A bordák száma 3,4,6 vagy 8 is lehet. d. Az agy a tengellyel legtöbbször a tengely ármérője mentén érintkezik. 4. Szegecskötés: a. Hengeres szárral készülő kötőelemek, amelynek végére záró fejet alakítanak ki. b. A két vagy több elemet oldhatatlanul köti össze. c. Olyan helyeken, ahol a hegesztést mellőzni kell, mint például a repülőgépgyártásnál, előszerettel használják a szegecskötést. d. Szegecskötés fajtái: i. Félgömbfejű ii. Peremes iii. Alacsony félgömbfejű iv. Tartály v. Süllyesztett vi. Robbanó vii. Cső viii. Popp ix. Trapéz fejű e. A szegecskötéssel három féle kötésmódot valósíthatunk meg: i. Csak szilárdsági kötés (pl. Hidak, Alvázak, Székek) ii. Csak tömítési kötés (pl. Hajótestek, Tartályok) iii. Szilárdsági és tömítési kötés (pl. Gőzmozdonyok, Ipari tartályok) f. Léteznek átlapolt és hevederes szegecs kötésfajták.

3 5. Zsugorkötés: a. Főbb változatai: i. Zsugorkötés ii. Sajtolókötés b. Zsugorkötés előnyei: i. Gyors szerelés ii. Egyenletes terhelés iii. Súlymegtakarítás c. Zsugorkötés hátrányai i. Nem oldható, vagy csak nagyon nehezen oldható. 6. Forrasztott kötés: a. A fémből készült alkatrészek összekötésére használjuk. b. A forrasztás előnyei: i. Különböző fémek is összeköthetők, akár nagy vastagságkülönbség esetén is, mert nem áll fenn a beégés veszélye. ii. Nem szükséges átfúrni a lemezeket, ezáltal azok nem gyengülnek. iii. Jó elektromos és hővezető képességű. iv. Könnyen oldható. v. A megkötésnél nincs hosszú várakozási idő. c. A forrasztás hátrányai: i. Kicsi a szilárdság, ezért nagy kötési felület szükséges. ii. Kis hőmérséklettűrő képesség. iii. A felület előkészítés nagyon fontos. iv. Fennáll az elektronikus korrózió lehetősége. 7. Hegesztett kötés: a. Azonos anyagcsoportba tartozó anyagok összekötésére alkalmas, ez azt jelenti, hogy az alumíniumot alumíniummal, a műanyagot műanyaggal kötünk össze. b. A hegesztés előnyei: i. Nagy szilárdság ii. Szerszámköltség nem vetődik fel. iii. Repedt, kopott alkatrészek javítására is alkalmas. c. A hegesztés hátrányai: i. Csak bizonyos anyagok, és azok is csak azonos anyagcsoporton belüli anyagokkal hegeszthetőek. ii. A nagy hő bevitel miatt vetemedés keletkezik, ezért után kell munkálni az illesztések helyét. iii. Szükséges az izotópos vagy röntgen vizsgálat, ez plusz anyagi költségekkel jár. d. A fémek hegesztésére elterjedt technológiák: i. Ömlesztett hegesztés gázzal ii. Kézi ívhegesztés iii. Por alatti hegesztés iv. Ellenállás hegesztés v. Sajtolásos ellenállás hegesztés e. Tompavarratok fajtái: i. I varrat ii. V varrat iii. Kettős V varrat iv. Y varrat

4 v. Kettős Y varrat vi. U varrat vii. J varrat f. Sarokvarratok fajtái i. Sarokvarrat ii. Domború sarokvarrat iii. Homorú sarokvarrat iv. Kettős sarokvarrat g. Különleges varratok: i. Ponthegesztés ii. Vonalvarrat

5 2-es tétel: Mutassa be a műszaki gyakorlatban használt fontosabb nemfémes, fémes szerkezeti anyagokat és ötvözeteket! -A gépipar fejlődése kisebb tömegű és különleges tulajdonságú szerkezeti anyagokat igényel, ezért nem kizárólag fémeket használunk. -FA A legősibb, napjainkban is sokoldalúan használható szerkezeti anyag. Az ipari fát, mint nyersanyagot az erdő adja. Legfontosabb tulajdonságai: színe, fénye is illata fajtánként változó, rossz hővezető, a száraz fa az elektromos árammal szemben szigetelő, mechanikai tulajdonsága a szerkezetétől függ. Napjainkban a faipari féltermékek a legelterjettebbek: furnér, rétegelt falemezek, farostlemez, stb. -BŐR A cserzés bőripari művelet, amely által a nyersbőrt lemény, de rugalmas készbőrre alakítják. A felhasználási területe a gépiparban elenyésző, régebben szíjjak és tömítések alapanyaga volt. -ÜVEG Az üveg megolvasztással előállított, kristályosodás nélkül megdermedő szervetlen anyag. Rideg, törékeny, rossz hővezető, mechanikai tulajdonságait a hűtés jelentősen befolyásolja, kémiailag állandó. -TEXTÍLIA A textilanyagok túlnyomó többségét a természetes és mesterséges szálakból készített fonalból vagy cérnákból állítják elő. -MŰANYAG A műanyagok mesterséges úton előállított szerves polimerek. -Hőre lágyuló műanyagok Amorf vagy részben kristályos szerkezetűek, lineáris vagy elágazó, hosszú, fonal alakú molekulaláncokból állnak melyek fizikai erővel kapcsolódnak. Előállításuk -Polikondenzáció: kondenzációs folyamat közben keletkeznek, a monomerek makromolekulává alakulása során mellékteermék keletkezik (víz). Pl: PET,nylon. -Polimerizáció: a monomerek mellkétermék keletkezése nélkül egyesülnek óriásmolekulává. Pl:PVC, polisztirol. -Hőre keményedő műanyagok Enyhén vagy erősen térhálós szerkezetűek. -Kenés A kenőanyagok feladata, hogy lehetőség szerint megakadályozzák az egymáson gördülő vagy csúszó felületek közvetlen érintkezését. A surlódásnak három alapvető fajtája van: száraz surlódás, félnedves surlódás és tiszta folyadéksurlódás. A kenőanyagok állati, növényi és ásványi eredetűek lehetnek. Az állati és növényi eredetű kenőanyagok kevésbé használatosak, mert használat közben kémiailag bomlanak. Csoportosításuk Viszkozitás alapján

6 hígfolyós közepesen viszkózus olajok vastagon folyós olajok Felhasználás szerint orsóolaj gépolaj hengerolaj Adalékolás szerint adalékolatlan adalékolt motor- és hajtóműolajok olajok EP adalékkal szintetikus kenőolajok -Acél Az acél olyan vas-szén ötvözet, melynek széntartalma kevesebb, mint 2,06% és egyéb elemeket is tartalmaz. Az ötvözés mértéke szerint ötvözetlen, gyengén, erősen és mikroötvözött acélokat különböztetünk meg. Ötvözetlen acél: szándékosan adagolt ötvözőelemet a szenen kívül nem tartalmaz. Ötvözött acél: a gyengén és erősen ötvözött acél közötti határt 5-8% ötvözőfém határánál húzzák meg. Mikroötvözött acélok: néhány ötvözőelem nagyon kis mennyiségben hatással van az acél valamely tulajdonságára. Az acél legfőbb ötvözői: -Karbidképzők: nagy hőmérsékleten is biztosítja az acél szilárdságát, növeli a szívósságot, kopásállóságot. Ilyen pl.: vanádium, mangán, titán. -Ferritképzők: növeli az átkristályosodási hőmérsékletet, az acél rugalmasságát, edzhetőségét. Ilyen pl.: króm, vanádium, molibdén. -Ausztenitképzők: csökkenti az átkristályosodási hőmérsékletet, ausztenites acél állítható elő. Ilyen pl.: nikkel, mangán, szén. -Alumínium Az alumínium kis szilárdságú, képlékenyen jól alakítható, rosszul önthető és forgácsolható fém. Hátrányos tulajdonságait ötvözéssel javítják. Fő ötvözői: mangán, szilícium, horgany, magnézium, réz. Az alumíniumötvözetek szilárdságát alakítással illetve hőkezeléssel lehet növelni. E szerint megküölönböztetünk: alakítható és nem nemesíthető, alakítható és nemesíthető, önthető alumíniumötvözeteket. -Alakítható és nem nemesíthető alumíniumötvözeteket Alumínium-mangán, alumínium-mangán-magnézium, alumínium-magnézium. -Alakítható és nemesíthető alumíniumötvözeteket Alumínium-magnézium-szilícium, alumínium-réz-magnézium, alumínium-horganymagnézium. -Önthető alumíniumötvözetek Alumínium-szilcíium ötvözetek. -Magnézium

7 A magnézium kis szakítószilárdságú, nem korrozóiálló, nehezen önthető, szerkezeti anyagként nem alkalmazzák. Tulajdonságait ötvözéssel javítják.fő ötvözői: alumínium, mangán, horgany. Fontosabb magnéziumötvözetek: magnézium-alumínium, magnézium-alumínium-horgany, magnézium-alumínium-mangán, magnézium-alumínium-horgany-mangán. -Titán A titán kis sűrűségű, igen korrózióállú, magas olvadáspontú fém. Legfőbb ötvözői: alumínium, vanádium. Szilárdsági jellemzői ötvözéssel és hőkezeléssel nagy mértékben fokozhatók, így igen nagy szakítószilárdságú titán-alumínium és titán-alumínium-vanádium ötvözetek állíthatók elő. -Réz Kis szilárdságú, rosszul önthető, szerkezeti anyagként ritkán használják. Jellemzőit, technológiai tulajdonságait ötvözéssel javítják. Fontosabb ötvözői: horgany, ón, alumínium. -Sárgaréz Légköri hatásokkal szemben nagyon jól ellenálló, kiválóan önthető, polírozható. Szilárdsága az összetételétől függően nagymértékben valtozik. A kis horganytartalmú rezek a tombakok. A nikkelt is tartalmazó sárgaréz az alpakka. Az egyéb ötvözeteket is tartalmazó sárgaréz a különleges sárgaréz. -Ónötvözetek Lágy, hidegen jól alakítható korrózióálló fém. -Ón-réz-antimon ötvözetek: ónalapú csapágyfém. -Ón-ólom ötvözetek: ónforraszok. -Ólomötvözetek Lágy, kis szilárdságú, mérgező, korrózióálló, jól önthető fém. Ötvözetei -Ólom-ón-antimon: betűfémek. -Ólomalapú csapágyfém: kis szilárdságú, csapágybélésre alkalmas. -Óntartalmú -Ónmentes -Horganyötvözetek Légköri hatásokkal szemben ellenálló, kis szakítószilárdságú, melyet ötvözéssel javítanak.fő ötvözői: alumínium, réz.

8 3-as tétel: Mutassa be a különböző hajtásokat és a hozzájuk kapcsolódó tengelykapcsolókat! -Fogaskerékhajtás Fogaskerékhajtásnak nevezzük a tengelyekre erősített, egymással folyamatosan kapcsolódva elforduló fogaskerékpárokkal megvalósított hajtószerkezeteket. A fogaskerékhajtásokat a kinematikai hajtóművekben a forgómozgás atvitelére és átalakítására, a teljesítményhajtóművekben pedig a forgatónyomaték nagyságának átalakítására használjuk. A fogaskeréktest alakja lehet henger, kúp, szimmetrikus globoid vagy hasáb(fogasléc). Fogazata lehet egyenes vagy ferde. A ferde fogazatú fogaskerekek nagyobb terhelést bírnak. További előnyei a csendesebb járás, nagyobb kapcsolószáma. Két ferdefogú kerék csak akkor párosítható párhuzamos tengelyek között, ha foghajlásirányuk ellentétes, de foghajlásszögük azonos. A fordulatszámok, a szögsebességek és a gördülőkör sugarak arányát áttételnek nevezzük, jele: i. Ha az i<1, akkor gyorsító, ha i>1, akkor lassító áttételről beszélünk. Az osztás jele: p. Az egyenes fogú kerekeknél a két szomszédos egyoldali fogprofil távolsága ívhosszban, az osztókörön mérve. Alámetszésnek nevezzük a fogaskerék előállítási rendellenességének azt a fajtáját, amely fogtövet gyengíti. -Kúpkerékhajtás Közös síkban fekvő, egymásra merőleges tengelyek közötti nyomatékátvitelre alkalmazzák. -Csigahajtás Nagy áttételek megvalósítására használják. A hajtás tengelyei kitérőek. Az egyik tengelyre a csigát, a másikra a csigakereket szerelik. A csiga lehet egy vagy több bekezdésű. -Laposszíj-hajtás Általában nagy tengelytávolságok vagy kis teljesítmény esetén alkalmazzák. A hajtás áttételének megfelelő átmérőjű két tárcsára egy végtelenített szíjjat helyeznek, amely a kívánt mértékű előfeszítés következtében a tárcsákra feszül, így nyomaték átvitelére alkalmas hajtás jön létre. Általában nyitott elrendezésű szíjhajtást alkalmazzák, amikor a szíjágak a két tárcsa külső érintőjeként helyezkednek el, a két tárcsa forgásértelme megegyezik. Amennyiben a szíjágak a tárcsák belső érintői, akkor a tárcsák forgásértelme ellentétes, ezt kereszthajtásnak nevezzük. A szíjhajtás előnye, hogy rugalmas nyomatékátvitelt hoz létre. -Ékszíjhajtás Csak nyitott kivitelben, kis tengelytávolságok esetén, nagyobb áttételek megvalósítására alkalmazzák. Az egyenlőszárú trapéz keresztmetszetű ékszíj a horonnyal rendelkező szíjtárcsára feszülve az oldallapjain ébredő surlódóerő közvetítésével származtatja át a kerületi erőt a hajtótengelyről a hajtott tengelyre. Az ékszíj csak az oldallapjain fekszik fel a szabvány által előírt kialakítású horonyba.

9 -Fogas szíj A fogasszíjak a szíjtárcsával érintkező felületükön kialakított fogak útján, a szíjtárcsa palástfelületén elhelyezkedő foghézagokba illeszkedve viszik át a forgatónyomatékot. A fogasszíjak műanyagból készülnek, a húzás irányába üvegkord húzószálak merevítik, a szíjtárcsával érintkező felületét a kopásállóság növelése céljából poliamid szövet borítja. Előnye, hogy kismértékű előfeszítési igénye révén csökkenthető a kapcsolt tengelyek csapágyainak radiális terhelése, lánchajtásnál zajtalanabb üzemű. A két tárcsa p osztásának meg kell egyeznie! -Lánchajtás Hőmérséklet-változásra, különböző gőzök és gázok hatására érzéketlen, ezért ott is alkalmazható, ahol a bőr- és gumiszíjak hamar tönkremennének. Tág terhelési határokig és nagy láncsebességeknél egyaránt alkalmazható. Hátránya a zajos járás. Nagyobb teljesítményeknél általában görgős láncokat alkalmaznak. A csapokat a külső hevederek furataiba szorosan illesztik. A csap és a belső hevederek között elhelyezkedő hüvelyek hordozzák a lánckerék fogaiba kapaszkodő görgőket. A lánc a lánckeréken nem csúszik, csak a görgő a hüvelyen. Megfelelő kenésével a surlódási ellenállás csökkenthető. Nagyobb erők, dinamikus jellegű átvitelére párhuzamosan kapcsolt, többsoros görgős láncokat alkalmaznak. A lánckerekek fogprofilját általában körívek alkotják. A láncokat általában patentszemmel végtelenítik. -Tengelykapcsolók Feladata a forgó- vagy lengőmozgást végző tengelyek összekapcsolása nyomatékátvitel szempontjából. Fajtái -Merev tengelykapcsolók -Rugalmas tengelykapcsolók -Hajlékony tengelykapcsolók -Oldható tengelykapcsolók -Mozgékony tengelykapcsolók -Súrlódó tengelykapcsolók -Hidrodinamikus zengelykapcsolók Merev tengelykapcsolók: a két oldal fordulatszáma és szögsebessége is állandó. Legegyszerűbb típusa a tokos tengelykapcsoló. Csőből készült tokba két oldalról, ellentétes 1%-os lejtésű ékpályát vésnek. Az egyik oldali tengelyvégbe illesztett ékre ráütik a tokot, majd a másik oldalról orros éket ütnek a kialakított horonyba. Gyakoriak a héjas és tárcsás tengelykapcsolók is. Rugalmas tengelykapcsolók: a két oldal fordulatszáma megegyezik, de a szögsebességük kismértékben eltérhet. Ilyen pl: gumidugós, acéltűs, acélszalagos, gumituskós tengelykapcsoló. Hajlékony tengelykapcsolók: egymással szöget bezáró tengelyek állandó kapcsolatát biztosítják. Kisebb tengelyszögek esetén Hardy-tárcsát alkalmaznak.

10 Nagyobb tengelyszög és nyomaték esetén a tengelyek összekötésére kardánkapcsolót alkalmaznak. Egy kardáncsukló két kardánvillából és egy kardánkeresztből áll. Oldható tengelykapcsolók: üzem közben a tengelyek kapcsolata megszakítható, de bekapcsolását csak álló helyzetben lehet elvégezni. Ilyen, a körmös tengelykapcsoló. Az egyik tengelyvégre mereven szerelik a tengelykapcsolófelet. A másik fél a bordázott tengelyvégen egy kapcsolószerkezettel tengelyirányba elcsúsztatható. Mozgékony tengelykapcsolók: hosszú tengelyek hőmérséklet-változás okozta hosszváltozásának kiegyenlítése céljából hődilatációs tengelykapcsolókat alkalmaznak. Kis távolságú, párhuzamos tengelyek összekötésére is mozgékony tengelykapcsolót alkalmaznak. Az Oldham-kapcsoló mindkét tárcsájának sík lapjába a középponton átmenő hornyot marnak. A két tárcsa közé egy harmadik tárcsát helyeznek, melynek két oldalán a tengelykapcsolófeleken kialakított hornyokba illő, egymásra merőleges munkalécek vannak. Súrlódó tengelykapcsolók: velük részleges nyomatékátvitel valósítható meg, üzem közben oldhatóak és zárhatóak. Főleg akkor alkalmazzák, amikor különböző szögsebességgel forgó tengelyeket kell szétválasztani illetve összekapcsolni. Üzemüket zavarhatja a felületeken keletkező hő, ezért az oldási és zárási folyamatot a lehető legrövidebbre kell csökkenteni. Ellenkező esetben a fejlődő hő elvezetéséről gondoskodni kell! Fajtái: kúpos súrlódó tengelykapcsoló, olajos lemezes tengelykapcsoló, száraz lemezes surlódó tengelykapcsoló. Hidrodinamikus tengelykapcsolók: két félből összerakott, körgyűrű alakú, zárt, hidraulikus szerkezet, melyben a nyomatékot a hajtóoldalról a hajtott oldalra a folyadék adja át. A kapcsolót terheléstől függően részlegesen vagy teljesen feltöltik folyadékkal.

11 4. Tétel A gépszerelés módja, műveletei Kenőanyagok: Feladatai: A segédanyagok közé soroljuk, mert a munkadarab megmunkálásakor és beszerelése után a működéshez alkalmazzuk. A kenőanyagok feladata, hogy megakadályozzák az egymáson gördülő vagy csúszó felületek közvetlen érintkezését, a keletkező hőt elvezessék, valamint csökkentsék a kopás és súrlódást. Súrlódások fajtái: Száraz súrlódás Félnedves Tiszta folyadéksúrlódás Kenőanyagok lehetnek: Folyékonyak (olajok) Kenőcs, paszta (zsír) Szilárd (grafit) Légnemű (nagynyomású levegő) Kenőolajok és tulajdonságai: A legáltalánosabban használt kenőanyagok a folyékony kenőanyagok, azaz kenőolajok. Kenőolajokat a súrlódás, kopás csökkentésére elterjedten használnak. Nem folyékony kenőanyagot (kenőzsírt, szilárd kenést) csak akkor használunk, ha a folyékony kenőanyag valam ilyen oknál fogva nem megfelelő. Elsősorban a felhasználás i hely határozza meg, hogy milyen kenőolajat használjunk. Leginkább elterjedt a különféle ásványi olaj (kőolaj) alapú olajok használata. A kiegyensúlyozás célja: A forgórészek kiegyensúlyozása egy technológiai művelet forgórészek gyártása és karbantartása során, melynek célja az, hogy az üzem közben ébredő nem kívánatos centrifugális erők nagyságát a kívánt érték alá szorítsák, és így ne okozzon kellemetlen, sőt esetenként veszélyes dinamikus terhelést a tengelyre és környezetére. 1. Statikus kiegyensúlyozás Merev testnek tekinthető tárcsaszerű, kis üzemi fordulatszámú forgórészek kiegyensúlyozatlanságát elsősorban az okozza, hogy a tömegközéppont nem esik a forgástengelybe. Ezt a kiegyensúlyozatlanságot azért nevezik statikusnak, mert statikai módszerekkel meg le-het határozni nagyságát és helyét. Magát a műveletet legtöbbször úgy

12 végzik, hogy a forgó-rész tengelyét két, pontosan vízszintbe állított lécre (prizmára) helyezik. Ilyenkor a forgórész a kiegyensúlyozatlanság hatására elfordul és olyan stabil helyzetet igyekszik felvenni, hogy a tömegközéppontja a lehető legalacsonyabbra kerüljön 2. Dinamikus kiegyensúlyozás Azt az egyensúlyhibát, melynél a tömegközéppont a forgástengelybe esik, de a főtengely és a forgástengely nem egyirányú, dinamikus kiegyensúlyozatlanságnak nevezik. Szerelési Családfa: A darabjegyzék az összeállítási rajz, a családfa és a műhelyrajz a tervezési folyamatban fontos bemenő információkat tartalmazva jelentős szerepet tölt be. A darabjegyzéket az alábbiak szerint kell megtervezni: Tartalmazza a termék, a szerelési egységek, valamint az alkatrészek közötti kapcsolódásokat, a fölé és alárendelési viszonyokat. Tájékoztatást ad a termékben felhasznált alkatrészek és egyéb elemek mennyiségé-ről, minőségéről, felhasználásáról, gyakoriságáról (az elem azonosság elősegíti an-nak meghatározását, hogy egy terméken belül, a különböző szerelési egységekben hol fordulnak elő azonos alkatrészek, szerelési egységek, főegységek). Ennek ki-mutatása elősegíti a termelő rendszeren belüli azonos egységek megtalálását, a specializálódást. Lehetővé teszi, hogy a szerelési folyamat ütemezéséhez, készletezési mennyisége-ket lehessen meghatározni. A szerelés tervezésének szempontjai: A szerelés olyan műszaki tevékenység, melynek során a legyártott alkatrészeket, szerkezetté, termékké egyesítjük. Az alkatrészeket a műszaki dokumentáció szerint egymáshoz képest rendezett állapotba hozzuk, szereljük. A tevékenység során létrejött állapotváltozást szerelési folyamatnak nevezzük A szerelési folyamat A szerelési folyamat eljárásokat, azok összekapcsolását és technológiai követelményeit írja le. A szerelési folyamat olyan szakaszokra bontható, melyek térben és időben egymástól függetlenek, azaz soros és párhuzamos tevékenységek szervezhetők. A szerelési rendszerek csoportosítása: a munkadarabok mozgása szerint; a térbeli elrendezés szerint; a szerelés üteme szerint; a termelési program homogenitása szempontjából; Siklócsapágyak és gördülőcsapágyak szerelése: Csapágyak tengelyre szerelése: Szerelés sajtolással:

13 A túlfedéssel készített alkatrészeket hideg állapotban, hossztengelyük irányában kifejtett, megfelelő nagyságú erővel egymásba sajtolják, rendszerint kenőanyag alkalmazásával. Szerelés hőmérséklet-külömbséggel: A kötésben részvevő alkatrészek túlfedését hőmérséklet-külömbség létrehozásával ideiglenesen megszüntetik, így az alkatrész viszonylag kis erővel egymásba sajtolhatók. A hőmérséklet kiegyenlítődés után a két felület egymásra feszül és így hozza létre a szilárd kötést. Hengeres furatú csapágyak kiszerelése: Váll nélküli fészekből a csapágy szerelőhüvely segítségével kitolható. Használjunk lágy fémből készült tüskét, vagy lehúzót, ha közbenső váll van a két csapágy között Az önbeálló csapágyakat ki lehet fordítani, hogy lehúzót alkalmazhassunk. Kisméretű csapágyakhoz használhatunk csapágylehúzót.

14 Fogaskerekek felszerelése: A kisebb egységeket előszerelni szokták. Az előszerelt tengelyeket dinamikusan kiegyensúlyozzák, mert beszerelés után erre már lehetőség nincs. A bordástengelyre szerelt fogaskerekeket a kiegyensúlyozás után össze kell jelölni, nehogy a végleges beszereléskor az előszerelt helyzettől való eltérés újabb kiegyensúlyozatlanságot okozzon. Tengelykapcsolók szerelése, beállítása: Függőleges tengely esetén szereléskor egyszerűen gondoskodni kell arról, hogy a csapágyak középpontja pontosan egy egyenesbe essék. Vízszintes tengelyű nagy tömegű forgórészek esetén azonban a csapágyaknak nem szabad egy egyenesbe esniük, mivel ekkor a tengelykapcsolónál olyan hajlítónyomaték lép fel, mely az összekötő csavarokat periodikusan változó járulékos húzóerővel terheli. Ez a minden fordulatnál ismétlődő terhelés a csavarokat kifáradásra veszi igénybe. Elkerülésére a csapágyakat úgy kell elhelyezni, hogy a tengelykapcsoló helyén ne ébredjen hajlítónyomaték. A csapágyak megkívánt helyét a tervező előre kiszámítja vagy a szerelés alkalmával mérésekkel határozzák meg.

15 5. Tétel Határozza meg a szenzorok fogalmát, térjen ki felépítésükre, csoportosításukra! Beszéljen a mechanikus helyzetkapcsolókról! Szenzor: Olyan eszköz, amely egy fizikai mennyiséget (pl. hőmérséklet, távolság, nyomás) a vezérlés- és szabályozástechnikában jobban felhasználható, jobban kiértékelhető jellé alakít át. (elektromos jel, pneumatikus jel) Szenzorok csoportosítása: Bináris szenzorok: Analóg szenzorok: Mechanikus helyzetkapcsolók: helyzetérzékelők, közelítéskapcsolók nyomáskapcsolók kapcsoló-hőmérők, stb. erő- és nyomatékmérők áramlásmérők hőmérsékletmérő szenzorok útmérők, hosszmérők, elfordulásérzékelők optikai mennyiségek érzékelői akusztikai mennyiségek érzékelői, stb. Mechanikus működtetésű elektromos helyzetérzékelők: A mechanikus helyzetkapcsolók illetve végálláskapcsolók működtetése külső erővel, mechanikus szerkezet közvetítésével történik. A kialakítástól függően viszonylag nagy feszültség és áramerősség továbbítására alkalmasak. A segédenergia az áram. Mechanikus működtetésű pneumatikus helyzetérzékelők: Pneumatikus vezérlésekben jeladóként görgős vagy nyomócsapos működtetésű szelepeket alkalmaznak jeladóként. Ezek pneumatikus jelet adnak a detektált elem pozíciójáról. A segédenergia a levegő. Számos olyan alkalmazással találkozhatunk a gyakorlatban, ahol a mechanikus kapcsolók hátrányait (kopás, az érintkezők pergése, kis kapcsolási frekvencia) ellensúlyozza a kedvező ár. Helyzetérzékelők csoportosítása analóg helyzetérzékelők bináris helyzetérzékelők mechanikus helyzetkapcsolók, végálláskapcsolók mágnessel működtetett közelítéskapcsolók o érintkezővel működő (Reed) kapcsolók o érintkező nélkül működő (magnetoinduktív) kapcsolók o pneumatikus jelet adó mágneses érzékelők induktív közelítéskapcsolók

16 kapacitív közelítéskapcsolók optikai érzékelők o fénysorompó egyutú reflexiós (tükrös) o tárgyreflexiós(fényvezetővel kiegészítve vagy anélkül) ultrahanggal működő közelítéskapcsolók o ultrahang-sorompó o reflexiós pneumatikus közelítéskapcsolók o torlónyomás jeladó o gyűrűs légsugárérzékelő (reflexszem) o légsorompó