a GYERMEK MÚLTJA Készítette: Csáka Júlia Irányító tanár: I. éves egyetemi hallgató Moldován Gergely ASE Bukarest -2013-
Már régóta foglalkoztat a gyermekek múltja, milyen körülmények között és hogyan éltek. Így alakult ki a dolgozat-sorozat, melynek egy összefoglalóját készítettem most el. Igaz, hogy már gimnazista éveim elteltek, és már nem feltétlenül tartozok a gyermekek korosztályába, de fontosnak tartom dolgozatom megosztását másokkal is, mivel mi mindannyian voltunk gyermekek és van-lesz még dolgunk gyermekekkel a jövőben. 2007-ben írtam meg első dolgozatom A gyermek a középkorban címmel, 2008-ban a következőt A gyermek a XVIII.-XIX. században címmel, majd 2009-ben a harmadikat Gyermek a világháborúk időszakában címmel és végül 2010-ben a negyediket Gyermek a XX. században címmel. Ez előbb említett dolgozatokban próbáltam összeszedni minden szétszórt információt, elfelejtett játékot, családi vagy iskolai hagyományt, mely egy csöpp szerepet is játszott a gyermekek életében. Az összefoglaló megírásával nem célom megkettőzni eddigi dolgozataimat, hanem szeretném felhívni az emberek figyelmét a legfontosabb részekre. Egy ízelítőt adok azoknak, akik eddig még nem nyertek betekintést hasonló témákba. A dolgozat csupán egy ajánló mindazoknak, akik érdekeltek ebben az érdekes és terjedelmes témában. 2
Középkor Mindannyian tudjuk, hogy a középkort történelmi forrásoktól függően az V. századtól a XVI. századig számítjuk, és három fő részre oszthatjuk fel: korai-, érett- és késői-középkor. Sajnos csak a késői középkortól kezdődően kaptam adatokat, mivel ebben az időben még nem sokat foglalkoztak történelmi adatok feljegyzésével, megörökítésével, főleg nem gyermekekről szóló információk lejegyzésével. Mivel a középkori társadalom fiatal emberek közössége volt, hisz kevesen élték túl 30. életévuket, a gyermekek hamar felnőtteké váltak. A gyermekekkel csak egész kiskorukban foglalkoztak, amíg elsajátították az önálló élethez szükséges fontosabb készségeket. A mai napok iskolás gyermekeit akkoriban már felnőttekként kezelték. Még az igazságszolgáltatás is éppoly kegyetlen volt velük szemben, mint a felnőttekkel szemben. Őket is ugyanúgy megkínozták, felakasztották, felnégyelték, pellengérre 1 állították és kalodába zárták. Azonban maga a felnőttek társadalma is meglehetősen gyerekes volt. Nem volt nagy különbség a gyermekek és a felnőttek játékai között. A felnőttek épp úgy bújócskáztak, fogócskáztak, ahogyan a gyermekek; még pénzben is játszottak szerencsejátékokat. Családi nevelés Az évek során a család fogalma egyre több értelmet nyert a világ különböző tájain. A középkor gyermekeivel még nem sokat törődtek, viszont a különböző társadalmi rétegek kialakulásának köszönhetően a tehetősebb családok gyermekei a kevésbé tehetősebb családok gyermekeitől különb módon nőttek fel. 1 szégyenoszlop, szégyenfa
A paraszt családokban a gyermekeket korán keltek, hogy segítsenek szüleiknek. Kiskorukban az állatokra vigyáztak, a legelőn töltötték napjaikat. Néha inasnak adták őket egy másik faluba. A lányok otthon maradtak, vizet hordtak, zöldséget pucoltak, etették a tyúkokat, megtanultak gyapjút fonni. A nagyobb lányok kistestvéreikre vigyáztak anyjuk helyett. A városi családok esetében a szegényebb családokban az anyának is dolgoznia kellett. Ez esetben, ha az otthont is el kellett hagynia, gyermekét hátizsákban vitte magával. Amint egy kicsit felcseperedett a gyermek, tanonckodni kezdett. A lányok 10-12 éves koruktól varrónő-, fehérnemű készítő- vagy akár szolgálónak tanultak. A fiúk szakácsnak, cipésznek vagy asztalosnak mehettek. Ha a szülőknek már több gyerekük volt, és nem engedhették meg maguknak még egy gyermek felnevelését, néha születéskor elhagyták azt. Az ilyen árvákat jobb esetben szerzetesek fogadták be. Sajnos mind falusi környezetben, mind városi környezetben élő családi körre jellemző volt a gyermek elhanyagolása, csupán eszköznek tekintése. Nem számított, ha a gyermeken mulattak, vagy éppen kényeztették, senki sem csinált gondot magának abból, ha az meghalt. Hamarosan egy másik jövevény foglalta el a helyét. Iskolai nevelés Az iskolai nevelést a családban kezdődő vallásos nevelés előzte meg. Arra tanították az ifjakat, hogy ha lopnak, hazudnak vagy szófogadatlanok, bűnt követnek el. Igazi oktatásban csak kevés gyermek részesült. Kolostori vagy lovagi nevelésben részesülhetett a középkori gyermek. A kolostori iskolák elméleti képzésben részesítették növendékeiket, tehát ismereteket nyújtottak könyvtanulmány alapján. A nagy kolostorokban rendszerint két iskola volt: a belső a leendő szerzetesek számára, és a külső a világi papok képzésére, vagy olyan gyermekek számára, 4
akik az egyházi szolgálat célbavétele nélkül az ismeretek valamely ágában akartak kitűnni. A kétféle iskola tanulói semmiképpen sem érintkezhettek egymással. A létszám az iskolákban nagyon különböző volt, néhol száz, másutt csak öt-hat tanuló járt egy iskolába. Egy pillanatig sem hagyták az ifjakat magukra, főleg a belső iskola növendékeit. A gyermeknek csak tanítójával és apátjával volt szabad beszélni. A fegyelmezés eszközei nagyon szigorúak voltak. A testi fenyítést rendszeresen alkalmazták. A latin grammatika tanítóját nem is ábrázolták nyírvesszőből készült virgács nélkül. Meggyőződésük szerint, a gyermeket már korán hozzá kell szoktatni a szenvedés elviseléséhez. A verésben a középkori tanulók már nem is láttak kegyetlenséget. Hogy a tanulók még edzettebbek legyenek, télen is hidegvízben kellett mosakodjanak. Egy olyan iskolai ünnep is létezett akkoriban, melyet virgács ünnepének neveztek. Ez abból állt, hogy a tanulók tanítóikkal együtt kivonultak az erdőbe, s itt vágták és gyűjtötték össze a virgácsnak való vesszőket. Ezután játszottak és szórakoztak az erdőnek egy tisztásán, aztán szüleiktől vagy tanítóiktól kaptak uzsonnát, s estefelé tréfálkozva tértek vissza a városba. A kis öt-hat éves gyermeket a kolostorba való bevétel után az imádságokra tanították meg: a latin Mi Atyánkra, a Hiszek egyet-re, az úgy nevezett Athanasius-féle szimbólumokra és a zsoltárokra. Olvasni zsoltárkönyvekből tanultak meg, írni viasztáblán tanultak. Abban az időben a tanulás nagyon megterhelő volt a gyermekek számára, hisz a tantárgyak latin nyelven voltak. Összesen hat órát tanultak naponta. A tanulóktól itt sem lehetett megvonni a játékot, a kedélyes szórakozást, az egészséges testmozgást és mindazt, ami nélkül szenved a gyermek. A lovagi nevelés bizonyos készségek elsajátítására fektette a hangsúlyt. A test ápolása, edzése, erőssé tétele került a középpontba. Hét lovagi készséget kellett elsajátítani, mely a lovagi 5
életre és társaságra alkalmassá tette a gyermekeket: lovaglást, úszást, nyilazást, vívást, vadászást, ostáblázást 2 vagy sakkozást és verselést. Az egyházi nevelés elfordult a való élettől, a lovagi nevelés viszont az élet küzdelmeire készített elő. Az egyházi nevelés szigorúan elválasztotta egymástól a két nemet; a lovagi nevelés egyik lejellemzőbb vonása pedig a nő hódoló tisztelete, a női ideál megbecsülése volt. Mindkét életforma egy-egy életeszményt testesítettek meg. Mindegyik egy eszményképet, egy álmot jelentett. Játékok A gyermekek akkor is nagyon jól elszórakoztak, amikor még nem létezett számítógép, televízió vagy játékgyár. Saját szüleiket utánozva játszottak, hogy ők is felnőttnek érezhessék magukat. A falusi környezetekben a gyermekek játékaikat saját kezűleg készítették el fából, csontból, kukoricából. A fiúk lovat, ökröt, szekeret, puskát, bodza ágból fúvócsövet, parittyát vagy akár íjat készítettek. A lányok rongyból, kukoricacsuhékból készítettek babákat, agyagból vagy sárból edényeket. A paraszt gyermekek a hangszerkészítéshez is értettek: fűzfakéregből trombitát, tökből dobot akár nádi hegedűt is készítettek. A városban élő tehetősebb családok gyermekei babákkal, fa- és ólomkatonákkal játszottak. Id. Pieter Brueghel németalföldi festő örökítette meg az ebben a korban élő gyermekek játékvilágát egy csodálatos festményen, Gyermekjátékok címmel. 2 táblé 6
A képen kétszáznál is több gyerek játssza az akkori idők 84 játékát: fogócskát, bújócskát, szembekötősdit, stb. Van, aki kerítésen vagy vesszőparipán lovagol, karikát, pörgettyűt hajt, mások muzsikálnak, gólyalábon járnak. A lányok homoktortát sütnek, táncolnak, esküvői menetet alkotnak. 7
Újkor Az újkor a 16. és 20. századok közötti időszakot foglalja magába. Én az újkort három különböző témakörben tárgyaltam: a 18. és 19. századok, a 20. század és külön a világháborús időszakok. Ezt azzal magyarázhatom, hogy e rövid idő alatt a nevelési szemlélet sokat változott. Már a 16. századtól megfigyelhető volt a helyes viselkedésről való gondoskodás. Családi nevelés A 18. századtól kezdődően a család szerveződésének eredményeképpen a szülők lelkileg közelebb kerültek gyermekeikhez. A különböző társadalmi rétegek még most is elkülönítették egymástól a paraszt családokat a városi családoktól, a szegényebb családokat a tehetősebb családoktól. Városon a mezőgazdasági és ipari forradalom 3 következtében sok ember munka nélkül maradt. Otthon híján a családok szegényházakba kerültek, ami a családtagok egymástól való elszakadását is jelentette. Sokan ezért inkább azt választották, hogy az utcán éljenek, hogy a család együtt maradhasson. Az 1845-ös években egy lakás többnyire egy szobából állt, az egész család ebben az egy szobában élt, és mindenre ezt a szobát használták. Ezen életmód következménye lett a fertőző betegségek, járványok kialakulása. Főleg a fertőzött ivóvíz terjesztette a ragályokat. 1831-, 1832- és 1848-ban kolera pusztított Nyugat- és Közép-Európában. A hastífusz, kolera, diftéria és torokgyík is gyakori és gyilkos betegségnek számított. Évek elteltével nagy áttörések születtek az egészségügyben, Jonas Salk amerikai orvos kifejlesztett egy gyermekbénulás elleni oltást. 3 1769 és1850 között zajlott.
Az étel kínálat sem volt bőséges, ezért kiegyensúlyozott táplálkozási szokásokról nem is beszélhetünk a szegényebb családok esetében. A gyermekek nemre való tekintet nélkül egyforma ruhát, zubbonyt viseltek. Hogy segítsék a család fenntartását, a gyermekek is dolgoztak. Óvodák jelentek meg, ahová 2-6 éves gyermekek járhattak, így a dolgozó szülőknek nem jelentett problémát a gyermek felügyelete munkaidő alatt. A tehetősebb családoknál az életkörülmények nagyban eltértek az előbb említettektől. A szülők megengedhették maguknak, hogy gyermekeiket kényeztessék játékokkal, édességekkel, szép ruhákkal. A lányok nevelésében fő helyet az anyai, feleségi teendők elsajátítása foglalta el: kézimunka, írás, olvasás, számolás, higiénia és erkölcsi tudnivalók, de zongorai művelődésre is adatott lehetőség. A táplálkozási szokások sokkal egészségesebbek, kiegyensúlyozottabbak voltak. Faluhelyen a 20. század elejére a gyermekáldást valóban Isten áldásának tartották, míg a meddőséget Isten verésének. A csecsemőhalandóság nagy arányban fordult elő, ezért az anyáknak legalább öt gyermeket kellett világra hozniuk ahhoz, hogy kettő-három életben is maradjon. Aztán idővel elterjedt szokás lett az egykézés. A szüléstől eltekintve az élet ment 9
tovább. Kis fateknőben vagy lepedőben hordozták a még szoptatós babát a mezőre. Pólyát kevésszer cserélték, és ahogy telt az idő egyre ritkábban fürdették meg a gyermeket. Mondókák segítségével tanították járni a babákat. Cipőjük nem volt, mert nyáron mezítláb jártak, télen pedig a házban maradtak. A paraszti nevelés útja a belenevelődés volt. A gyermek munkája Városon a 18. század elején világszerte elterjedtek a gyárak. A munkaadóknak olcsó és sok munkaerőre volt szükségük, amit a gyermekekben találtak meg. Bánya munkától elkezdve szövéshez való előkészületek elvégzéséig mindenféle munka jutott a gyermeknek. Az ipari forradalom következtében a munkakörülmények már az akkori körülményeknél is rosszabbak lettek. A női- és gyermekmunka egyre elterjedtebbé vált. Hosszú munkaidők, illetve alacsony bérek voltak jellemzők a zajos, kormos, forró és olajos ipari gyárakban. A munkásokat szinte a halálba hajszolták munkavezetőik. Különböző betegségek alakultak ki az alkalmazottaknál: idegi eredetűek arcidegzsába, tüszős mandula- és szemgyulladás; görvélykór, hörghurut, hasmenés. 10
A társadalom fejlődése során különböző reformokat vezettek be, hogy a munkások egészségét védelmezzék. Nagy-Britanniában már 1802-ben két törvényt fogadtak el, amely korlátozta a textilüzemekben foglalkoztatott gyermekek munkaóráit, de ellenőrzés híján a rendeletek mit sem értek. 1833-ban további törvények jelentek meg, melyek felügyelőséget hoztak létre azért, hogy számban tartsák a textilmunkások cselekedeteit. Ezek után nem lehetett kilenc éven aluli gyermekeket alkalmazni, sem heti 69 óránál többet dolgoztatni az alkalmazott gyermekeket. 1914-re minden európai államnak lettek gyári rendszabályzatai, és ezeket az állam folyamatosan ellenőrizte. A 20. századra a gyermekmunka a városban már 10 éven aluliak számára nem volt engedélyezve. 10-12 év közötti gyermek alkalmazása is csak az ipari hatóságok engedélyével volt lehetséges, hogy munka mellett az iskolát is tudja látogatni. Falun a fiúk apjuknak segítettek a mezei munkában, lóhajtásban, víz- és ételhordozásban. A lányok férjhezmenetelükig megismerték az asszonyi munkákat: főzést, fonást, szövést, földművelésben-állattartásban rájuk eső feladatokat. Iskolai nevelés A 18. század végén sok olyan iskola működött Európa szerte, amelyben a tanító vagy egy öreg, beteg, munkájából kivénült pásztor, vagy egy sebesült katona volt. Poroszországban például az oktatás magasabb színvonalat ért el, mert elbocsájtott katonák lettek a tanítók. Hollandiában azok a közhivatalnokok, akik már túl öregek voltak ahhoz, hogy munkájukat jól végezzék, töltötték be 11
a tanító szerepét azzal a szándékkal, hogy nekik csak felvigyázni kell. Hasonló volt a helyzet Svájcban is. A korai századokban sok gyermek semmiféle oktatásban sem részesült. Kevés ember kételkedett a tanulás fontosságában, azonban a legjobb iskolákat még mindig az egyházi intézmények irányították, de itt csak az ifjúság töredéke tanulhatott. Viszont ezekben az intézetekben nagyobb hangsúlyt fektettek a hitbuzdító tevékenységekre, mint az általános ismeretek elsajátítására. Így a legjobb oktatásban azok az európai gyermekek részesültek, akiknek az apja megengedhette a magán oktató tartását. A 18. század végére kezdték belátni a kormányok, hogy az oktatás igenis fontos, és hogy az állam felelőssége ezt biztosítani. Az iskolák létesítésének folyamata lassan haladt, azonban Franciaországban 1849-re Guizo közoktatási miniszter tevékenysége alatt 3 millió 500 ezren jártak iskolába. A tanügyben sokat változtattak, és próbáltak segíteni a szegény tanulókon. Gyermektelepeket létesítettek mivel a gyermeknek vidéken a legjobb. A 20. századra már a falusi iskolákban is megtanulták a gyermekek az alapokat: olvasni, írni, számolni. Nagyobb mezőgazdasági munkák idején viszont még így is bezárták az iskolát. Játékok Mialatt falun a középkorhoz hasonló játékszerek és játékok maradtak meg, a mozi megjelenése után a városi gyerekek szabadidős tevékenysége gyökeresen megváltozott. Már nem a régi, unott játékokat játszották, hanem moziba mentek és képregényeket olvastak. Egy ilyen ismert amerikai képes regény a Yellow Kid, vagy a Little Nemo. Wald Disney Miki egerével megszületett az egyik leghíresebb képregény figura. 12
A jelenkor bemutatását mellőzhetőnek tartom, mivel mintanyiunknak volt-van része az gyermekek életmódját megfigyelni. Ha máshonnan nem is, de a nagyszüleink által mesélt történetekből tudhatjuk, hogy ők hogyan élték meg a gyermekkort, mi mindennel foglalkoztak gyermekként. Így végezetül kutatásom során kialakult következtetésemet írom le. A századok során úgy a szülők, mint az államok és vezetők hozzáállása a neveléshez sokat változott. Ennek negatívumai és pozitívumai is vannak. Negatívuma, hogy a gyermekek egyre inkább megfeledkeztek az illemszabályok betartásáról. Sajnos a szigor és fegyelem hiánya már nagyban befolyásolta a gyermekek viselkedését. Már nem minden gyermek engedi előre a felnőtteket az ajtónál, a tanuló már nem szökik ki az első padból, hogy felvegye a tanár által leejtett krétát. Pozitívuma pedig, hogy most már minden gyermeknek egyenlő joga van a művelődéshez. Ez elősegíti társadalmunk fejlődését, akár elősegítheti jobbá tételét is. A gyermeknek már nem kell rabszolgamunkát végeznie, hogy fenntartsa családját. Most tudása felhasználásával magasabb szintre juthat, mint saját szülei. Ilyen formában mutathatja ki háláját szüleinek, hogy őt szerették, felnevelték és határtalanul támogatták. Ez így helyén is van, viszont véleményem szerint még sokat fog változni a gyermeknevelési kultúra. Érdekes lesz számomra látni, hogy milyen irányba fog tovább fejlődni. Aki azt mondja: Elég a gyermekből! virágot se lát. ~ Macuo Basó ~ De szeretnék gazdag lenni, Egyszer libasültet enni. Jó ruhába járni, kelni, S öt forintért Kuglert venni. ~ József Attila ~ Az ártatlanság és a boldogság ideje, az élet paradicsoma, az elveszett éden, amelybe egész életünk során epekedve pillantunk vissza. ~ Schopenhauer ~
Felhasznált irodalom 1. Képtár- A világ felfedezése- Középkor, Passage kiadó, 2003 2. Cimbora 3. Történelemkönyv a VI-os tanulók részére 4. Finánczy Ernő: A középkori nevelés története; Egyetemes Neveléstörténet II.; Vezérfonal egyetemi előadásokhoz 5. Mi Micsoda: Lovagok; Tesloff és Babilon Kiadó, Budapest, 1994 6. Benedek István: A tudás útja; Magyar Könyvklub, Budapest, 1994 7. Hegedüs Géza: Korona és kard; Móra Ferenc Könyvkiadó, Budapest, 1970 8. Gunst Péter: Európa története; Csokonai Kiadó Kft., Debrecen, 1996 9. Thierri Dutour: Lovagvárak és gótikus katedrálisok; Új képes történelem, Larousse- Officina Nova, 1994 10. Frédéric, Louis 1974. Japán hétköznapjai a szamurájok korában (1185-1603). Gondolat, Budapest, 25 46, 322 324. 11. Shahar, Shulamith 2000. Gyermekek a középkorban. Osiris. Budapest, 65-68 12. Az emberiség története gyermekeknek, Aquila Kiadó, 1985 (forditás) 13. Martin Roberts, Az ipari forradalom és a liberalizmus kora, Akadémiai Kiadó, 1992 14. Bánhegyi Ferenc, Történelem, Apáczai Kiadó, 2004 15. Nemzeti Nevelésügy Minisztérium, Történelem Tankönyv VI osztály, Corint Kiadó, 1996 16. Milan Ristovic, Dubravka Stojanovic: Copiii in Istorie- Secolele XIX-XX, Belgrad, 2001 17. Horváth István: Magyarózdi Toronyalja, Dacia Kiadó, 1971 18. 20. század története hónapról hónapra, évről évre, Budapest, Glória Kiadó, 1053 19. Almássy Ágnes: Az elsők krónikája, Budapest, Magyar könyvklub, 2002 20. A 20. század gyermekképe, Microsoft Word dokumentum 21. Szűcsné Molnár Erzsébet: Reformpedagógiai témák a Gyermek című folyóiratban 1907-1934-ig 22. Gyerektematika és gyerekkép-toposzok a képzőművészetben, Microsoft PowerPoint bemutató 23. Újságcikkek gyermekekről: Demeter Zsuzsánna: A zebegényi gyermekkép Stefányi Judit: Gyermekszoba a századfordulón Tatári Zsuzsánna: Falusi gyermekélet Magyarországon