TÁMOP-2.4.8-12/1-2012-0001 A munkahelyi egészség és biztonság fejlesztése, a munkaügyi ellenőrzés fejlesztése Munkavédelmi kötelezettségek a bírósági ítéletek tükrében
Előadó: dr. H. Nagy Judit főosztályvezető-helyettes Nemzetgazdasági Minisztérium Munkafelügyeleti Főosztály E-mail cím: judit.nagy.h@ngm.gov.hu Telefonszám: +36 30 8175 773 Azbesztmentes Jövőnkért! A Munkavédelem Jövőjéért! Konferencia 2015. május 13. Budapest
1. jogeset Az Mvt. 54. : A munkáltató kötelezettsége, hogy munkakezdés előtt, a munkavégzés alatt folyamatosan biztosítsa azokat a követelményeket, amelyek lehetővé teszik a munkavállaló élete, testi épsége és egészsége védelmét. Hatósági eljárás: 2 fő munkavállaló útburkolat javítást (bitumenes hézagkiöntés) végzett egy autópályán. A forgalomelterelést az illetékes üzemmérnökség végezte. A két sávot elválasztó szaggatott vonalnál túlfolyt a bitumen, ezért az egyik munkavállaló a vonalnál lehajolt, hogy elsimítsa, amikor bal kéz felöl egy érkező autó jobb oldali sárvédője és visszapillantó tükre elütötte. A munkavállaló halálos munkabalesetet szenvedett. A hatóság munkavédelmi bírságot szabott ki, a másodfokú hatóság helyben hagyta. A HATÓSÁG MINDIG MEGVIZSGÁLJA VAN-E ÖSSZEHANGOLÁSI KÖTELEZETTSÉG TÖBB MUNKÁLTATÓ ESETÉN!
Bírósági eljárás Munkáltató arra hivatkozott, hogy: a forgalomterelést az illetékes üzemmérnökség végezte, az érintett munkaterület nem lett átadva a munka megkezdése előtt részére. veszélyes munkakörülmények, az elterelés, a kúpozás nem történt meg, a munkáltató nem vizsgálta meg a munkaterület veszélytelenségét a munkavégzés megkezdése előtt a dolgozó közvetlen veszélynek volt kitéve! A bíróság megállapította, hogy a munkavédelemmel kapcsolatos kötelezettség a munkáltatót terheli, az nem hárítható át az illetékes üzemmérnökségre! A munkáltató feladata a munkavégzés megfelelő, biztonságos feltételeiről való gondoskodás és annak ellenőrzése.
Hatósági eljárás: 2. Jogeset A GYAKORLATI OKTATÁST FOLYTATÓT MUNKÁLTATÓNAK KELL TEKINTENI (Mvt. 87. 8. pont). A tanuló szerkezet-lakatos gyakorlati képzésen vett részt. A lemezvágógéphez ment, ahol egy 650 x 50 x 5 mm nagyságú lemezdarab, 50 mm szélességéből 5 mm-t akart levágni. A lemezdarabot a vágóasztalon becsúsztatta a védőrács alá. (A védőrács legalsó védőeleme és az asztal síkja közötti résmérete 30 mm volt.) A lemezdarabot igazgatta és eközben a gép előtti padozaton lévő lábműködtetésű vezérlőelemmel a gépet beindította. A lefelé mozgó keresztgerendán lévő ollófej a lemezt igazító bal kéz 4 ujját részben vagy egészben csonkolta. A hatóság munkavédelmi bírságot szabott ki, a másodfokú hatóság helyben hagyta.
Bírósági eljárás: Lemezvágógép a lemez leszorító talpak előtt fel volt szerelve védőburkolattal, de az nem felelt meg az érvényben lévő előírásoknak, nem biztosította a megfelelő védelmet. Az eredeti gyártóművi védőrács a vonatkozó szabványi előírásoknak csak akkor felelt volna meg, ha azt a veszélyzónától, azaz a gép síkjától távolabb helyezik el. A hidraulikus lemezollónak nem volt gépkönyve, így nem volt igazolt, hogy a gép gyári eredeti állapotú. Azaz: a védőberendezés nem megfelelősége és a munkabaleset közötti okokozati összefüggés állapítható meg. Megakadályozható lett volna a munkabaleset: Ha a lemezszorító talpak előtt lévő fixen rögzített vízszintes osztásközű védőrács az előírásoknak megfelelően lett volna elhelyezve, a vágóasztal és védőrács közötti résméret az előírásoknak megfelelő méretű lett volna, fizikailag megakadályozta volna, hogy szándékosan senki se tudjon azok között benyúlni és elérni a vágókés veszélyes terét.
3. jogeset Az Mvt. 67. : A munkabaleset bekövetkezésétől számított 3 év után a munkáltató a törvényben foglaltak alapján nem köteles a munkabalesetet bejelenteni, kivizsgálni és nyilvántartásba venni. Első fokú eljárás: Munkavállaló 2012. 01. 13. napján kelt levelében kérte: A munkáltató ismerje el munkabalesetnek a 2009. 01. 14. napján történt balesetét (megcsúszott, bokája kifordult). A munkavállaló levelét a munkáltató 2012. 01. 16. napján vette át. A munkáltató válasza: a munkavállaló levelét a balesetet követő 3 év után kapta meg, így a balesetet nem köteles kivizsgálni és bejelenteni. A munkavállaló 2012. 03. 12. napján a megyei munkavédelmi hatóságnál tett bejelentést az elutasítást követően: Arra hivatkozott, hogy már egy héttel a balesete után jelezte vezetőjének, hogy vegye fel a baleseti jegyzőkönyvet, amire azt a válasz kapta, hogy most már késő. Az elsőfokú hatóság a munkavállaló kérelmét elutasította.
Másodfokú eljárás: A kérelem a 3 éves jogvesztő határidőt követően érkezett meg a munkáltatóhoz. A 3 éves határidő egyaránt vonatkozik a sérült munkavállalóra és a munkabaleset munkáltatói kivizsgálásának kikényszerítésére jogosult hatóságra. Bírósági eljárás: Az Mvt. 67. -a szerinti 3 éves határidő anyagi jogszabály által megszabott határidő. Az anyagi és eljárási határidők számításánál különbséget kell tenni: Az anyagi jogszabály által megszabott határidő az utolsó napon minden körülmények között lejár. A bíróság álláspontja szerint az Mvt. 67. -a szerinti 3 éves elévülési határidőre a munkáltató a válaszlevelében jogszerűen hivatkozott, hiszen a tértivevény tanúsága szerint a munkavállaló bejelentését a munkáltató 2012. 01. 16. napján vette kézhez, igényéről akkor értesült. Ezen a napon azonban már nem vitásan a Mvt. 67. -ban említett 3 év eltelt.
4. jogeset Hatósági eljárás: A munkavállaló egy vadaspark medve kifutójában gallyazási munkát végzett, megállapodás alapján, munkaidőben. Az elvégzendő feladatokat a vadaspark műszaki vezetője határozta meg. A gallyazási munkákat a vadaspark munkaeszközeivel, egy STIHL motoros láncfűrésszel, és egy kitolható, alumínium támasztó létrával végezte. A 14 fokra kihúzott létrát 8 m magasban a gallyazandó fa törzsének támasztotta és a létra felső fokát a törzshöz kötötte. A lomb vágása során a levágott ág a szomszédos fa koronájára esett, mely íjként azt visszavágta. A visszavágódó ággal együtt 8 m magasságból a munkavállaló a létra talpához zuhant és koponyaalapi törése miatt elhalálozott. A vadaspark vitatta, hogy az elhunyt az ő munkavállalója lett volna! Hatósági döntés: a vadaspark és a munkavállaló közötti jogviszonyt szervezett munkavégzéssé minősítette, a balesetet munkabalesetnek minősítette és elrendelte a halálos munkabaleset azonnali bejelentését, kivizsgálását és a jegyzőkönyvnek a hatóság részére történő megküldését.
Bírósági eljárás: a cég műszaki vezetője és a munkavállaló szóban megállapodtak a munkavégzés során ellátandó feladatról (gallyazás), a munka ellenértékéről (elvihette a levágott gallyakat), a munkavégzés helyéről (vadaspark területén található medvekifutó), a munkavégzés idejéről, a munkavállaló nem volt egyéni vállalkozó, személyes munkavégzési kötelezettséget ígért, a cég biztosította a számára a munka elvégzéséhez szükséges eszközöket. A bíróság megállapította, hogy a hatóság helyesen állapította meg, hogy a cég és a munkavállaló közötti munkavégzésre irányuló jogviszony szervezett munkavégzésnek minősül, hiszen a munkaviszony létesítéséhez szükséges kötelező tartalmi elemek egyértelműen megállapíthatóak voltak. (7001/2005. (MK 170) FMM-PM együttes irányelv) 2012. évi I. tv.: MT.
Bírósági eljárás: Az a körülmény, hogy a munkáltató elmulasztotta írásba foglalni a munkaszerződést a perben a felperes mentesülésének alapjául nem szolgálhatott! Mert: egyrészt saját felróható magatartására előnyök szerzése végett senki sem hivatkozhat, másrészt ez a kötelezettség a Mt. alapján kifejezetten a munkáltatót terheli, harmadrészt ha a vadaspark álláspontja helyes lett volna, akkor is megszegte az Erdészeti Biztonsági Szabályzatot, mert az erdészeti tevékenységet végző vállalkozókkal a megrendelőnek ismertetnie kell az EBSZ-nek a megrendelt tevékenységre vonatkozó előírásait, és ezt írásban is rögzíteni kell.
Hatósági eljárás 5. jogeset Egy kisteherautó platóján, üzemanyagtartályból egy Caterpillar lánctalpas földmunkagépet üzemanyaggal töltött fel a sérült. A feltöltés után a gépkezelő beült a kezelőfülkébe és elindította a földmunkagépet. A földmunkagép forgó felső vázát elfordította, amely elforgás közben nekiszorította a földmunkagép és a kisteherautó között tartózkodó sérültet a kisteherautó plató oldalfalának, melynek következtében a helyszínen életét vesztette. Az Mvt. 2. (2) bek.: A munkáltató felelős az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés követelményeinek megvalósításáért. Az Mvt. 40. (1) bek.: A munkafolyamatot, a technológiát, a munkaeszközt, az anyagot úgy kell megválasztani, hogy az sem a munkavállalók, sem a munkavégzés hatókörében tartózkodók egészségét és biztonságát ne veszélyeztesse.
Bírósági eljárás: Az Mvt. 2. (2) és 40. (1) bek. főkövetelményeit alkalmazni kell. A hatóság helytállóan állapította meg, hogy: a földmunkagépet a vonatkozó szabvány szerint úgy kell tervezni, hogy a kezelőnek megfelelő rálátása legyen a gép menet- és munkaterületére a földmunkagép jobb oldalának beláthatósága a visszapillantó tükörnek a gém általi takarása miatt nem teljes körű kimeríti a súlyos veszélyeztetés fogalmát a sérült a tankolás után a veszélyes körzetben tartózkodott, melyre vonatkozóan az Mvt. 54. (2) bekezdésében rögzített kockázatértékelési és a veszélyek megelőzése érdekében teljesítendő kötelezettségének a munkáltató nem tett eleget a kockázatértékelés és a munkavédelmi oktatás során a munkavégzés kockázatait értékelve úgy kell szabályozni a munkafolyamatot, hogy annak során a munkavállalók veszélyeztetése ne álljon fenn a sérült előzetes munkaköri alkalmassági vizsgálat hiányában lett foglalkoztatva (a 33/1998. (VI. 24.) NM rend. 4. (1) bek. a) pontját, mely szerint előzetes munkaköri alkalmassági vizsgálatot kell végezni a munkáltató által foglalkoztatni kívánt személynél a munkavégzés megkezdését megelőzően).
Mvt. 64. (1) bek.: 6. jogeset A munkabalesetet és a foglalkozási megbetegedést - ideértve a fokozott expozíciós eseteket - be kell jelenteni, ki kell vizsgálni, és nyilvántartásba kell venni. Mvt. 66. (2) bek.: A munkáltatónak minden bejelentett, illetve tudomására jutott balesetről meg kell állapítania, hogy munkabalesetnek tekinti-e. Ha nem tekinti munkabalesetnek, akkor erről és a jogorvoslat lehetőségéről (68. ) a sérültet, halálos baleset esetén a hozzátartozót értesítenie kell. Mvt. 68. (1) bek.: Ha a sérült a munkáltatónak a munkabaleset bejelentésével, kivizsgálásával kapcsolatos intézkedését vagy mulasztását, továbbá ha az érintett munkavállaló a foglalkozási megbetegedés vagy a fokozott expozíciós eset kivizsgálásának elmulasztását sérelmezi, illetve ha a munkavállaló vitatja a sérülés súlyosságával kapcsolatos munkáltatói megállapítást, a területileg illetékes munkavédelmi hatósághoz fordulhat.
Hatósági eljárás: A munkavállalót 2012. 02. 12. napján baleset érte, de nem jelezte haladéktalanul a munkáltatója felé. Majd 2012. 03. 29. napján írásban bejelentette, hogy baleset érte munka közben. Kérte a munkabaleset miatti egyeztetést és kártérítés iránti igényt terjesztett elő. A munkáltató az igényt elutasította, a balesetet nem vizsgálta ki. A sérült bejelentéssel élt 2012. 04. 27. napján a munkavédelmi hatóságnál. A hatóság álláspontja szerint a munkáltató megszegte az Mvt. 64. és 66. - ban írtakat és kötelezte a munkáltatót, hogy vizsgálja ki és minősítse a munkavállaló bejelentett munkahelyi sérülését.
Bírósági eljárás: Az Mvt. alapján elsődlegesen a munkáltatónak kell azt megvizsgálnia, hogy az érintett munkavállaló esetében munkabaleset következett-e be. Ha a munkáltató ezt elmulasztja, a sérült a hatósághoz fordulhat az Mvt. 68. (1) bekezdése alapján. A munkáltató a munkavállaló 2012. 03. 29. napján kelt levele alapján már egyértelműen tudomást szerzett a balesetről. A munkáltatónak innentől kezdve abból kellett volna kiindulnia, hogy olyan baleset történt a munkavállalójával, melyet ki kell vizsgálni és írásban közölni a munkavállalóval, hogy a balesetét munkabalesetnek tekinti-e vagy sem, és ki kellett volna oktatni a sérültet az Mvt. 68. -ában írt jogorvoslat lehetőségéről. A bíróság álláspontja szerint ebben az eljárásban még nem képezhette a hatóság feladatát annak vizsgálása, hogy a sérült balesete munkabaleset volt-e vagy sem, csak annak a vizsgálata, hogy a felperesi munkáltató a baleset vizsgálási és minősítési kötelezettségének eleget tett-e vagy sem.
7. jogeset Mvt. 87. 1/A. pontja: Baleset az emberi szervezetet ért olyan egyszeri külső hatás, amely a sérült akaratától függetlenül, hirtelen vagy aránylag rövid idő alatt következik be és sérülést, mérgezést vagy más (testi, lelki) egészségkárosodást, illetőleg halált okoz. Mvt. 87. 3. pontja: Munkabaleset az a baleset, amely a munkavállalót a szervezett munkavégzés során vagy azzal összefüggésben éri, annak helyétől és időpontjától és a munkavállaló (sérült) közrehatásának mértékétől függetlenül.
Hatósági eljárás A munkavállaló anyagot rakodása közben egy műanyag kábelkötegelőre lépett, és ezen megcsúszva hátraesett. Elmondása szerint a könyökére esett, a derekát is beütötte. Deréktájon éles fájdalmat érzett, nem tudott felállni. Kórházba szállították. A Sürgősségi Osztályon kiállított járóbeteg szakellátási lap szerint: a röntgenfelvételen traumás csonteltérés nem volt látható, és külsérelmi nyomot sem tapasztaltak. A munkavállaló keresőképtelen állományba került. A hatóság a sérült balesetét munkabalesetnek minősítette, mivel a külsérelmi nyom hiánya miatt a munkáltató ezt nem tette meg.
Bírósági eljárás: A sérült, a tanúk előadásai, az orvosi iratok együttesen aggálytalanul alátámasztják az Mvt. 87. 3. pontja szerinti munkabaleset megtörténtét. A baleset egyik vagylagos fogalmi elemét képező testi egészségkárosodást nem lehet szűken értelmezni, nem lehet külsérelmi nyomokra vagy meghatározott szerv, testrész sérülésére korlátozni. Az elesés következtében a sérültnél létrejött és viszonylag hosszú ideig fennállt erős fájdalomcsillapítók szedését és ágynyugalmat indokoló fájdalom testi egészségkárosodás körébe vonható. A bíróság rámutatott arra, hogy a munkabaleset megállapíthatóságának nem képezheti akadályát, hogy a Kórházban nem észleltek külsérelmi nyomot, és a röntgen alapján traumás csonteltérést sem diagnosztizáltak. A munkáltató tehát keresetében alaptalanul hivatkozott a külsérelmi nyomok hiányára.
8. jogeset Az Mvt. 87. 8. pont: Magyar adószámmal nem rendelkező külföldi munkáltató esetén munkáltató az a személy vagy szervezet, aki, illetve amely a tényleges irányítást gyakorolja, vagy a munkahelyért a fő felelősséget viseli, ennek hiányában az, akinek a területén a munkavégzés folyik. Elsőfokú eljárás Az üzemcsarnokban meghibásodott a kovácsoló gép. A javítását a munkáltató megrendelte a gép telepítését korábban végző német cégtől. A munkáltató az üzemcsarnokot munkaterületként átadta a német cégnek. A német cég a javítási munkálatok elvégzéséhez 2 munkavállalót kért a munkáltatótól. A kovácsoló gép excenter tengelye meg volt szorulva, azt célszerszámmal sem tudták eltávolítani. Ekkor az emelővillás targonca egyik villáját leszerelték. A fennmaradt villával többszöri, 0,3-0,5 méteres nekifutással próbálták az excenter tengelyt a géptestből eltávolítani. A kovácsoló gép excenter tengelye a túlsó oldalra, az ott tartózkodó munkavállalóra zuhant. A hatóság munkavédelmi bírságot szabott ki.
Bírósági eljárás Az Mvt. 87. 8. pont helyes értelmezése a hatóság jogi álláspontját támasztja alá. Az elhunyt munkavállalót szervezett munkavégzés keretében nem a német cég foglalkoztatta: A munkavállalónak munkaszerződése a munkáltatóval volt. A munkáltatói jogkör gyakorlója a magyar munkáltató maradt. Ebben nem okozott változást az, hogy az ügyvezető utasítása szerint a német cég által teljesített javítási munkálatok során a munka közvetlen irányítójának a német cég képviselője minősült. Önmagában ennek a munkáltatói intézkedésnek, utasításnak nem volt az a következménye, hogy a munkavállaló munkajogi helyzetében változás történjen. A munkahelyért a fő felelősséget továbbra is a magyar munkáltató viselte és a munkavégzés az ő területén folyt.
9. jogeset Hatósági eljárás A termálfürdő uszodamestere kezelte a tartálycsapokat a vegyi anyag feltöltéskor. Egy külső cég tehergépkocsival vegyi anyagot szállított a fürdő területére. A külső cég munkatársa a tehergépkocsin lévő szivattyú berendezést összeszerelte és a csővéget a nátrium-hypoklorit tartályra kötötte. Az uszodamester a gépházban megnyitotta a hypos tartályba csatlakozó golyós csapot. A külső cég munkatársa elindította a szivattyút. A munkavállaló a gépházba levezető lépcsőn érzékelte, hogy a padlón több cm vastagon halovány zöld színű gáz terül el. Látta, hogy a kénsavas IBC tartály telítődik, keveredik a beáramló hypoklorittal. Kirohant és figyelmeztette a külső cég munkatársát, de eddig az időpontig már 200 l hypoklorit lefejtésre került. A munkavállaló heveny mérgezést szenvedett. A vegyi expozíciós munkabaleset oka: - a lefejtő csonkok feliratozása tévesen, fordítva került elhelyezésre, - így a KLO felirattal ellátott csonkon történő lefejtéskor a vegyi anyag a kénsavas tartályba került.
Bírósági eljárás: A munkáltató a legalapvetőbb munkavédelmi szabályokat sem tartotta be: A szabálytalan vegyi anyag lefejtési tevékenységet nem ellenőrizte és nem tiltotta meg. Olyan munkavállaló kezelte a tartálycsapokat, aki ADR vizsgával nem rendelkezett. A munkáltató nem győződött meg arról, hogy a feliratozás, illetve jelölés megfelelő-e a lefejtő csonkok tekintetében. Utalt a munkahelyek kémiai biztonságáról szóló 25/2000. (IX. 30.) EüM-SzCsM együttes rendelet 10. (2) bekezdésére: Amennyiben a csővezeték nincs az előírásoknak megfelelően megjelölve, akár azért, mert ezt elmulasztották, akár azért mert nincs hatályos előírás, akkor is köteles a munkáltató biztosítani a csővezeték tartalmának, azok természetének és a hozzájuk kapcsolódó veszélyeknek a jelölését. A munkáltató elismerte, hogy a lefejtő csonkok feliratozása tévesen, fordítva és hiányosan történt, de szerinte teljes mértékben a külső cég felelős, mivel ez a cég végezte a veszélyes anyag szállítását, átfejtését. A bíróság szerint téves a munkáltató ezen érvelése.
10. jogeset Mvt. 60. (1) bek. a) pont: A munkavállaló csak a biztonságos munkavégzésre alkalmas állapotban, a munkavédelemre vonatkozó szabályok, utasítások megtartásával, a munkavédelmi oktatásnak megfelelően végezhet munkát. A munkavállaló köteles munkatársaival együttműködni, és munkáját úgy végezni, hogy ez saját vagy más egészségét és testi épségét ne veszélyeztesse. Így különösen kötele a rendelkezésére bocsátott munkaeszköz biztonságos állapotáról a tőle elvárható módon meggyőződni, azt rendeltetésének megfelelően és a munkáltató utasítása szerint használni, a számára meghatározott karbantartási feladatokat elvégezni. Elsőfokú eljárás A munkavállaló az áruházban egy vevő kérésére egy párnát kívánt levenni az eladótér kb. 3,2 m magasságban lévő polcáról. Ehhez a művelethez megkérte közvetlen munkairányítóját, hogy a személyemelésre nem levizsgáztatott gyalog kíséretű emelőgéppel emelje fel őt. A munkavállaló ráállt az emelőgép villaágra helyezett 2 db EUR raklapra, majd a munkairányítója felemelte őt. A munkavállaló a raklapon állva kihúzta a párnát, de az áru levétele közben a raklapról félrelépett, megbillent és a padozatra esett, jobb lábfején szilánkos törést szenvedett. A hatóság munkavédelmi bírságot szabott ki.
Bírósági eljárás A rendeltetésszerű használatra nem csak a munkavállaló volt köteles, hanem a munkairányító is. A munkairányító volt az, aki nem rendeltetésszerűen működtette a targoncát, hagyta a szabálytalan munkavégzést, pedig rajta keresztül kellett volna megvalósulnia az emelőgép rendeltetésszerű használatáról való gondoskodásra vonatkozó munkáltatói kötelezettségnek. A munkairányító feladatai közé tartozott a dolgozók irányítása, napi feladataik meghatározása, a végrehajtás folyamatos ellenőrzése, tehát az irányítási, utasítási és ellenőrzési joga is volt. Az ő feladata lett volna a munkaeszközök rendeltetésszerű használatának ellenőrzése, betartatása, amelyet nyilvánvalóan elmulasztott sőt tevőlegesen részt vett a szabálytalan tevékenységben. A munkairányító mulasztása a munkáltató terhére értékelendő szabályszegének minősül, tehát a munkáltató megbízottjának kötelességszegése a munkáltatót terheli, ezért helyesen hivatkozott arra a hatóság, hogy a munkavállaló és a területvezető viszonylatában nem két munkavállalóról beszélünk, hanem a munkáltató nevében eljáró, őt képviselő személyről és egy munkavállalóról. Nem alapos a munkáltató azon hivatkozása, hogy EBSZ-ben meghatározott feladatait, felelősségét és hatáskörét átruházta a területvezetőre azzal, hogy a területvezető aláírta a munkaköri leírását.
KÖSZÖNÖM A FIGYELMET!