Külgazdasági politika és piacfejlesztés Kidolgozott kérdések 2014/15 Bathó Barbara

Külgazdasági politika és piacfejlesztés Kidolgozott kérdések 2014/15 Bathó Barbara I. rész Külgazdasági politika keretei, fogalmai Értelmezze a kereskedelempolitika fogalmát! Nevezze meg a fogalom legalább 3 megközelítését! (5 pont) A kereskedelempolitika az államnak a belföldi és külföldi, áru és szolgáltatás forgalommal kapcsolatos magatartása, valamit az ezt megvalósító eszköz és intézményrendszer. Tulajdonképpen a kereskedelempolitika egy gyűjtőfogalom, amely magába foglalja a tervgazdaságot (bel- és külkereskedelem), a piacgazdaságot (ahol nincs belkereskedelem, hanem versenypolitika és külkereskedelem van), a nemzetközi regionális kereskedelempolitikát (ide a nemzetközi integráció és a szabad kereskedelemi megállapodások tartoznak) és végül a globális kereskedelempolitikát (amely az államok közötti multilaterális megállapodásokat foglalja magába, pl. GATT, WTO) Viszont a nemzetközi értékláncok kialakulása végett a nemzetközi kereskedelem összefonódott a szolgáltatásokkal és a tőketranszferrel, ami így megváltoztatja a kereskedelempolitika fogalmát. Az állami beavatkozás mértékétől függően kétféle alapvető kereskedelempolitikai irányzat van: - protekcionizmus - szabad kereskedelem Mit mutat a kereskedelempolitika de jure nyitottsága? Hogyan alkalmazható a mutató a kereskedelemstratégia alakításában? (5pont) Arra a kérdésre keressük a választ, hogy egy adott ország milyen eszközöket alkalmaz, hogy vállalatai, polgárai tranzakcióit más országok vállalataival vagy polgáraival szemben szabadon engedje (liberalizmus) vagy akadályozza (protekcionizmus). A de jure a gazdaságpolitikára alapozott, szabály alapú nyitottság mérő. A szabályozó rendszer változásait követi. Az a kedvezőbb, ha liberalizálás van és pénzügyi és fiskális ösztönzést növeli az állam. A kedvezőtlenebb helyzet, az, amikor az ellenőrzést szigorítják és a pénzügyi és fiskális ösztönzést csökkentik. A kapott adatok: a nyitottság/zártság megállapítására vagy egy adott ország helyzetének alakulásával vagy más országok viszonylatával kapcsolatban, de a nyitottság vagy zártság változásának meghatározására vagy az ország kereskedelemi potenciáljának kimutatására is alkalmasak az adatok. Mit értünk a gazdasági nyitottság de facto jellegén és de jure típusán? Írjon példákat az FDI-re vonatkozó intézkedésekkel is mutatókkal! (10pont) A gazdasági nyitottság mérésével arra a kérdésre keressük a választ, hogy egy adott ország milyen eszközöket alkalmaz, hogy vállalatai, polgárai tranzakcióit más országok vállalataival vagy polgáraival szemben szabadon engedje (liberalizmus) vagy akadályozza (protekcionizmus). Két típus van, a gazdaságpolitikára alapozott de jure és az eredményalapú de facto. A de jure azt vizsgálja, hogy a döntéshozók milyen intézkedéseket hoznak és a tényezők áramlásának korlátait hogyan szabadítják fel, tehát az a kedvezőbb, ha pénzügyi és fiskális ösztönzőket növelik. A de facto a nyitottság tényleges megnyilvánulását mutatja, ki különböző mutatók használatával. Tehát ez egy komplex mutató, amely méri a nemzetközi kapcsolatok tényezőit: - nemzetközi kereskedelmet - nemzetközi szolgáltatásokat - személyek áramlásait - FDI, kommunikáció és adatforgalom

Kereskedelmi nyitottság mutatói: o export/gdp o import/gdp o (export+import):2/gdp FDI mutatók - beáramló tőke /GDP - kiáramló tőke /GDP - FDI áramlás intenzitása A kapott adatok: a nyitottság/zártság megállapítására vagy egy adott ország helyzetének alakulásával vagy más országok viszonylatával kapcsolatban, de a nyitottság vagy zártság változásának meghatározására vagy az ország kereskedelemi potenciáljának kimutatására is alkalmasak az adatok. Milyen mutatókkal mérhetjük a nyitottságot a nemzetközi kereskedelemben? Milyen problémák merülnek fel a méréssel kapcsolatban? Írjon példákat! (10pont) A kereskedelem nyitottságának mérése 3 fő mutatót használnak: export/gdp, import/gdp, (export+import):2/gdp A mérésnek azonban vannak problémái: az első problémát az árak okozzák, ugyanis nem mindegy, hogy a kereskedelmet folyó vagy változatlan áron mérik. Ugyanez a helyzet a GDP-nél is, ott is lehet folyó áron és vásárlóerő paritáson is kimutatni. (nagy különbségek születhetnek más-más áron való mérésekkel) A másik probléma a kereskedelem bruttó jellegén és a GDP hozzáadott értékén fejeződik ki. Ennek két fő oka van: 1. a kereskedelem összetétele is megváltozott, mivel az áruforgalom és a szolgáltatások szerepe egyre nagyobb 2. megváltozott a termelés nemzetközi rendszere. Kialakultak a globális értékláncok és ellátási láncok, amelyek azt eredményezték, hogy mint világméretűen, mint regionálisan kihelyezik a termelőit, összeszerelői és egyéb folyamatokat oda, ahol a leggazdaságosabban hajthatóak végre. Ezért van, az, hogy most már nem lehet GDP-t sem hagyományosan mérni, hanem a hozzáadott értéket kell alapjául venni. (mivel manapság már főleg köztes termékek jelennek meg a piaci kereskedelemben, tehát egy ország csak hozzáad értéket és nem 100%-ban saját maga állítja elő) Határozza meg a globalizáció fogalmát a külgazdasági politikával összefüggésben! A digitalizáció időszakában jellemezze adatokkal a globalizációt jellemző 5 tényezőt! (10pont) A külgazdasági politika a nemzetközi kapcsolatok fejlődését, a gazdaságpolitika megvalósítását szolgálja. Ehhez ad a globalizáció megállíthatatlan világméretű folyamata egy keretet, hogy fejleszteni lehessen a nemzetközi kapcsolatokat az országhatárokon átívelő gazdasági tevékenységekkel (nemzetközi kereskedelem, FDI, portfólió befektetések). A globalizáció végül is a korlátok lebontásával szabadságot ad, de mindeközben függőség is az országok vállalkozások, lakosok számára. A globalizáció fő hajtóereje a folyamatos innovációk, technológiai fejlődés, és az újabb és újabb piacok bekapcsolása világkereskedelembe. A nemzetközi termék- és szolgáltatáskereskedelemben verseny alakul ki, ami még jobb minőséget és esetenként alacsonyabb árakat is eredményez. Emellett a határokon átnyúló pénzügyi műveletek is felerősödnek (hitelek beruházások). Emellett az információ fénysebességgel áramlik a világ minden pontján. A globalizáció tényezői az áruk, szolgáltatások, személyek, pénzügy és kommunikáció áramlása. 1. áruk (17eMrd USD) > 2. szolgáltatások (4eMrd USD) = 3. pénzügy (4eMrd USD)> 4. személyek (194 millió USD) + > 5. adatok, kommunikáció (21 millió USD) 2002-ről 2012-re a tényezők éves növekedésénél megfigyelhető volt, hogy az áruk (11%) és a szolgáltatások (10%) növekedése kiemelkedő volt, de még így is az áruk kereskedelme

messzemenőleg az első és legjelentősebb globalizációs tényező. (pénzügy 6%, személyek 2%, adatok 52%) Jellemezze a 21. századi külgazdasági politika kereteit! (gazdasági világrend, globalizáció, gazdasági nyitottság értelmezése, mérése) (20pont) A 21. századi gazdasági világrendet a nemzetközi gazdasági integráció jellemzi. Ez az integráció az országok gazdaságának összefonódását, függőségét eredményezi, és nyitottság jellemzi. Az integráció létrejöhet világméretűen (globalizáció) és regionálisan is (országok egy csoportjának azonos földrajzi térségében). Bár napjainkban a regionális integrációk már kontinensek között is létrejöhetnek, szóval már megérett egy új fogalom bevezetésére vagy újradefiniálására. A globalizáció országhatárokon átívelő gazdasági tevékenység, amely keretfeltételeket és fejlődési impulzusokat generál a nemzetközi kapcsolatokban. A korlátok lebontása egyben szabadságot és függőséget is jelent. (az államok gazdaságpolitikai autonómiája gyengül.) A legfőbb hajtóereje a globalizációnak a folyamatos technikai fejlődés. Ez egy információs társadalmat eredményez, hiszen manapság bármilyen információt bárhol, azonnal elérhető, nincsenek már távolságok, a technológia azonnal elérhető, nincsenek már távolságok, a technológia és technika mindent áthidal, ezzel megteremtve az egymásrautaltságot, integrálódást. Az országok döntéshozói szabályozással próbálják meg a folyamatot befolyásolni (gazdasági nyitás, liberalizálás, protekcionizmus) A globalizáció miatt a nemzetközi tranzakciók szabaddá válnak, tehát növekszik a határon átnyúló pénzügyi műveletek, a termék-és szolgáltatáskereskedelem, az FDI áramlása, az információáramlás. Ezt az előrehaladási folyamatot úgy is megfogalmazhatjuk, hogy a gazdaságok nyitottabbá válnak. A gazdasági nyitottság mérésével arra a kérdésre keressük a választ, hogy egy adott ország milyen eszközöket alkalmaz, hogy vállalatai, polgárai tranzakcióit más országok vállalataival vagy polgáraival szemben szabadon engedje (liberalizmus) vagy akadályozza (protekcionizmus). Két típus van, a gazdaságpolitikára alapozott de jure és az eredményalapú de facto. A de jure azt vizsgálja, hogy a döntéshozók milyen intézkedéseket hoznak és a tényezők áramlásának korlátait hogyan szabadítják fel, tehát az a kedvezőbb, ha pénzügyi és fiskális ösztönzőket növelik. de jure esetén minőségi indexekkel mérünk. A bináris index akkor minősíti a gazdaságot zártnak, ha azok a zártság 5 kiválasztott sajátosságából legalább eggyel hosszabb ideig rendelkezik. A kereskedelmi akadályokat méri a Világbank által kidolgozott mutatók által. 1. TRI- kereskedelem korlátozottságának indexe 2. OTRI- étfogó kereskedelem-korlátozottsági index 3. MA-OTRI- a piacokhoz való hozzáférés átfogó kereskedelem-korlátozottsági mutató A de facto a nyitottság tényleges megnyilvánulását mutatja ki különböző mutatók használatával. Tehát ez egy komplex mutató, amely méri a nemzetközi kapcsolatok tényezőit: - nemzetközi kereskedelmet, nemzetközi szolgáltatásokat, személyek áramlásait, FDI, kommunikáció és adatforgalom Ezek az adatok ökonometriai mérést igényelnek, amely az alábbi mutatókkal fejezhetőek ki: export/gdp, import/gdp, (export+import):2/gdp A mérésnek azonban vannak problémái: az első problémát az árak okozzák, ugyanis nem mindegy, hogy a kereskedelmet folyó vagy változatlan áron mérik. Ugyanez a helyzet a GDP-nél is, ott is lehet folyó áron és vásárlóerő paritáson is kimutatni. (nagy különbségek születhetnek más-más áron való mérésekkel) A másik probléma a kereskedelem bruttó jellegén és a GDP hozzáadott értékén fejeződik ki. Ennek két fő oka van: a kereskedelem összetétele is megváltozott, mivel az áruforgalom és a szolgáltatások szerepe egyre nagyobb, valamint megváltozott a termelés nemzetközi rendszere. Kialakultak a globális értékláncok és ellátási láncok. Ezekkel az adatokkal megállapíthatjuk a nyitottságot a zártságot egy adott ország helyzetének alakulásával viszonyítva más országokhoz, de a nyitottság/zártság alakulását is ki lehet fejteni. Összességében az mondható el, hogy a világ nyitottabb lett, de a fejlődés nem egyenes vonalú. Mind a két kereskedelmi irányzat jelen van a szabad kereskedelemben és a protekcionizmusban is.

II. rész Világkereskedelmi tények és tendenciák Értelmezze az összefüggést, hogy 2012-ben a nemzetközi kereskedelmi növekedés üteme (2011-es adatokhoz viszonyítva) 2%-os volt, nominál árakon viszont kereskedelem csak 0,2%-kal nőtt 2011-es bázis árakon számolva 2012-ben a nemzetközi kereskedelem növekedési üteme 2% volt, de ha 2012-es (nominál) árakon számolunk, akkor csak 0,2%. Tehát 2011-ről 2012-re csökkentek az árak a piacon, ami arra enged következtetni, hogy túlkínálat volt a piacon. Hogyan változtak a nemzetközi kereskedelemben az exportárak néhány főbb árucsoportban 2012- ben? Milyen hatása volt ennek a nemzetközi kereskedelem értékmutatójában. Exportárak változása 2009-2012 (%-os, éves változás) 2009+ 2010 2011 2012 2005-12 Összes termék -30 26 29-3 10 Fémek -19 48 14-17 10 Élelmiszerek 2 11 20-2 8 Élvezeti cikkek, kávé, kakaó, tea -15 14 17-19 8 Mg-i termékek -17 32 23-13 4 Energia -37 26 32 1 11 Nyersolaj (USD/hordó) 62 79 104 105 79 Nemzetközi kereskedelemben az export és import összértékét és annak emgoszlását figyeljük. Tehát így a nemzetközi kereskedelem értékét az áruforgalom és a szolgáltatás-forgalom alapján jellemezhetjük. Mérése: WTO statisztika -> WTR = world trade report. 2012-ben az exportárakról az mondható el, hogy összegészében csökkentek (kb 3%-kal az összes termék). Árucsoportonként (táblázat). De van két csoport, ami csekély növekedést mutatott: az energia 1%-kal, a nyersolaj hordónkénti ára 1 USD-ral nőtt. Azt a következtetést vonhatjuk le, hogy ha az exportárak csökkennek, akkor az azt jelenti, hogy a termékeket alacsonyabb áron tudják értékesíteni az exportáló országok, tehát ez meg exporttevékenység- csökkenést fog eredményezni. Nevezzen meg 3-3 vezető exportőr országot 2011-ben és 1980-ban! (5pont) Vezető áruexportőrök: Vezető szolgáltatásexportőrök 1980: USA, Németország, Japán 1980: Franciaország, USA, UK 2011: Kína, USA, Németország 2011: USA, UK, Németország Hogyan változott a mezőgazdasági termékek részaránya a nemzetközi kereskedelemben 1955 és 2011 között? Milyen következtetés vonható le? (5pont) Azt figyelhetjük meg a mezőgazdasági termékek arányánál, hogy 1955-ben 35% volt, onnantól kezdve folyamatos csökkenés mutatkozott. A legdrasztikusabb csökkenés 1963-ról 1970-re történt, ami 9%- os csökkenést jelentett. Viszont 2000-2011-es időszakban nem történt semmilyen változás, stabil 9% volt a mg-i termékek részaránya a nemzetközi kereskedelemben. A mai modern világ és digitalizálódott társadalmának már inkább az ipari cikkekre. elektronikai termékekre van szüksége, mint mezőgazdasági termékekre. Hogyan változott a fejlődő országok részaránya a nemzetközi exportban 1980 és 2011 között? (5pont) A fejlődő országok részaránya a nemzetközi exportban jelentős mértékben emelkedett 1980 és 2011 között.

Szolgáltatásexportnál: 1980-ban egy fejlődő ország sem volt benne a top10 legnagyobb szolgáltatások exportőreiben (Kína:31. India 25.). Azonban 2011-re mind a kettő ország bekerült a top10-be (Kína: 4. India 8.) Áruexportnál: itt is hasonló a helyzet, mert 1980-ban a fejlődő országok képviselői (Dél-Korea, Kína) csak 32 és 30. helyen állt, ámde 2011-re Kína megszerezte megának az első helyet, Dél-Korea pedig a 7. helyre lépett elő. Hogyan rendeződtek át a kereskedelmi kapcsolatok az ország csoportok között 1990 és 2011 között? (5pont) 1990-től 2010-ig a legjelentősebb kereskedelmi kapcsolat minden kétséget kizárva az északi-északi kapcsolat volt. 1990-ben 56% volt a részesedése és habár onnantól kezdve folyamatosan csökken a jelentősége, mégis a legnagyobb hányadot 2010-ig ez a fajta kapcsolat teszi ki. Ezzel ellentétbe az északi-déli kapcsolat jelentősége 1955-től kezdve mérsékelten, de növekvő vagy stagnáló tendenciát követet 2010-ig. 2010 pedig egy fordulópont, ugyanis az északi-déli kapcsolat 1%-kal nagyobb részesedést ért el, mint az északi-északi kapcsolat. Ez a különbség 2011-re az északiészaki kapcsolatok 1%-os csökkenésével 2%-ra nőtt. A déli-déli kapcsolatról az mondható el, hogy 1990-től folyamatosan növekszik 2-3%-kal és 2011-ben már a 24%-os is elérte. Hogyan változott a kereskedelem összetétele az áru-és szolgáltatások exportjában 1980 és 2011 között? (5pont) Az áruk értéke 1980-ról 2011-re rengeteget nőtt, ugyanis 1980-ban csak 1,94 trilliárd USD volt az áruk értéke az összes 2,31 trilliárd USD-ből, 2011-re pedig ez az érték 22,27 trilliárdból 18,1 trilliárd USD volt. A szolgáltatások értéke 2005-ről 2011-re szinte megduplázódott, de addig is (2005ig) növekedést mutatott, csak mérsékelten. 1980 és 2005 között a szolgáltatások aránya 15,9% és 19,5% között mozgott, 2005-ig folyamatosan nőtt, de 2005 s 2011 között visszaesett 18,7 %-ra. Hogyan alakult történelmileg az országok nyitottsága? Határozza meg a következtetéseit Gács J. (2007) tanulmányából származó táblázat segítségével. (10pont) Az országok nyitottságát itt most az export/gdp mutató segítségével határozhatjuk meg. ha összegészében nézzük, akkor a világ országainak nyitottsága 1970-től 1929-ig nőtt, majd a II: világháború okozta sérülések miatt 1929-1950-ig csökkent a nyitottság mértéke jelentősen, de utána 1950-től 1998-ig gyors növekedést mutatott és a kezdetekhez képest majdnem négyszeresére nőtt a mértéke. Főbb tendenciák: - 1970 és 1913 között a világot a nemzetközi kereskedelem nyitása és liberalizációja jellemezte - az első vh.-tól nőtt a nagy gazdasági világválságig tovább folytatódott a liberalizációs folyamat - II. vh. után a világkereskedelem liberalizációja a cél (GATT 1947.) - 1973-tól folytatódik a nyitás, bár a gazdasági válság erősíti a protekcionizmust -> önkéntes exportálások (ezen megállapodáson alapuló korlátozások) VER=Voluntary export restrant - 1998. világgazdaság reintegrációja, Közép-Kelet Európa reintegrálódása Összességében 1970 óta a világ nyitottabb,lett de a fejlődés nem egyenes vonalú. Az is látható és érzékelhető, hogy mindkét kereskedelmi irányzat jelen van a szabad kereskedelem és a protekcionizmus is. Milyen sajátos vonásokat mutatott a 2007.ben kezdődött a nemzetközi válság a fejlődő országok esetében? Kifejtéséhez alkalmazzon statisztikai adatokat is! (10pont) A nemzetközi pénzügyi válságból nőtte ki magát a gazdasági válság, ami először még csak a GDP növekedési ütemét lassította le, de később már annak jelentős visszaesését eredményezte. Ezzel ellentétben a nemzetközi kereskedelemi oldalon a kereslet nagyobb visszaesést mutatott, mint a GDP, főleg a világkereskedelemben nagy súlyt képviselő árucsoportnak. Ez volt a 2008-2009-es időszak jellemzője, 2010-ben pedig az volt tapasztalható, hogy az áruexport kiugróan nagyon

emelkedett, vagyis a kereskedelem csaknem visszatért a válság előtti szintre. Ennek az egyik fő oka, hogy a fejlődő országok rendkívüli kereskedelmi növekedést produkáltak. Például Kínának az exportja 28-kal, az importja pedig 22%-kal nőtt. 2011-ben a feltörekvő, fejlődő országok gyors gazdasági keresleti növekedése következett be, ami importnövekedést okozott nemzetközi szinten. 2012-ben mind a GDP, mind a nemzetközi kereskedelemi szinten a fejlődő országok jobban teljesítettek, mint a fejlettek. (különösen az EU nyújtott gyenge teljesítményt). Tehát 2010-12-ig az mondható el, hogy fejlett és fejlődő országok növekedési üteme eltérő, ami a fejlődő országok számára kedvezőbb. Ez pedig a kereskedelem geográfiájának változásához vezetett. (Dél helyzete erősödött Északhoz képest). Növekedés Fejlett országok % Fejlődő országok % GDP 2010 2,7 7,3 2011 1,5 5,3 2012 1,2 4,7 Export 2010 13,1 15,3 2011 5,1 5,4 2012 1,0 3,3 Import 2010 10,7 18,2 2011 3,1 8 2012-0,1 4,6 Miért kell új alapokra helyezni a nemzetközi kereskedelem mérését? Mit jelent a "Made in the world" WTO kezdeményezés? (10pont) A 21. század megváltozott termelés és kereskedelem rendszere eredményezte, hogy új mérésre, szemléletmódra van szükség. A nemzetközi értékláncok kialakulása az egyik fő ok, ugyanis ennek a szemléletmódnak a középpontjában a fogyasztói igényeknek megfelelő érték előállítása ott, ahol az a leggazdaságosabb. Ezért nagyon sok vállalat alacsonyabb bérszínvonalú országba telepíti ki a termelési, összeszerelési vagy egyéb folyamatát. (off-shore outsourcing). Így alakulnak ki az egymásra utalt nemzetközi, határokat átívelő értékláncok. A másik probléma a régi szemlélettel, hogy a régi méréssel nehéz megmagyarázni a kereskedelem hatását a GDP-re és szolgáltatások hatását. 2007-ben elkezdődött a WTO-OECD kooperáció melynek a célkitűzése egy új statisztika létrehozása. (2007-es válság még jobban megerősítette, hogy több jelenséget tradicionális statisztikai méréssel nem lehetett értelmezni) Már országok is (USA, EU) támogatják a célkitűzést WTO kezdeményezésként megfogalmazódott a hozzáadott érték szerinti számbavétel -> "Made in the World". 1. Ezzel a szemlélettel megvizsgálták a szolgáltatások nemzetközi szerepét, amelynek a részaránya az új számítási alapon kétszerese a hagyományos számításokhoz képest. Az új üzleti funkciók megjelenítése is kiszélesíti a nemzetközi szerepét a szolgáltatásoknak, ilyen például a K+F és a logisztika folyamatosan növekvő jelentősége is. 2. A másik nagyon fontos dolgot is számba vették, hogy megjelentek a kereskedelemben a köztes termékek (fél, késztermékek, részegységek). Ezek a köztes termékek importot és exportot generálnak egyszerre. (például Magyarországon minden közted importnak a 2/3-át további feldolgozás után exportálják). 3. A "Made in the World" számbavétel figyelembe veszi a kétoldalú kereskedelmi kapcsolatokat is (USA deficitje Kínával szemben 1/3-dal kevesebb az új számítás szerint)

Milyen hatással volt a nemzetközi gazdasági válság a nemzetközi kereskedelemre? Ismertesse a 2007-2013-as időszakot! Érveit támassza alá statisztikai adatokkal is! (20pont) A 2007-es pénzügyi válság a reál szférára 2008/9-ben terjedt át, tehát gazdasági válságról 2008-tól beszélünk. Az első évben (2008-9) a GDP növekedési üteme csökkent és majd csak a válság begyűrűzésétől fogva tapasztalható tényleges visszaesés. Ámde a nemzetközi kereskedelemben rögtön érezhető volt a visszaesés és nagyobb mértékű volt, mint a GDP-jé. A fő árucsoportok kereskedelme erősen lecsökkent, de szinkronitás figyelhető meg a legtöbb között. Mint például a feldolgozott ipari termékeknél, amelyek exportja egyszerre esett vissza és később egyszerre stabilizálódott (gépipari termékek, gyógyszerek, autóipari termékek, vas, acél, stb.). A válságot tovább erősítette a kereskedelemi hitelek hiánya is. Ekkoriban a protekcionista intézkedések voltak a jellemzőbbek. 2009-ben volt a világgazdaság legmélyebb válságba 1929 óta, tette közzé a WTO. (- 10% a kereskedelemben) A 2010-es évet a GDP és a nemzetközi kereskedelem szempontjából a növekedés jellemezte. A GDP növekedési üteme 2,8% volt (WTO 2011-es adat), ami magasabb, mint 2000-2011 közötti átlagos ütem, de kisebb, mint a kereskedelem növekedési üteme. A kereskedelem azonban csaknem visszatért a válság előtti szintre. Az oka ennek - ahogy a GDP növekedésének is -, hogy az előző évi visszaesés "inga hatása" váltotta ki. Plusz még nagy szerepet játszott a fejlődő országok rendkívüli kereskedelmi növekedése, min pl. Kínában, ahol az export 28%-kal, az import 22%-kal nőtt. Ezekből a kiugróan magas növekedési adatokból, 2011-re mind a GDP-nél, mind a nemzetközi kereskedelemben nagyobb növekedési ütemet vártak, mint amit ténylegesen bekövetkezett. Ekkor a GDP növekedési üteme 2,4 % volt, amelynek két fő okát nevezhetünk meg. Japánt és Thaiföldet katasztrófák sújtották, ami közvetlenül kihatott a nemzetközi értékláncokra. A másik dolog, hogy az EU kereskedelem lehetne a húzóerő a gazdaságban, de a tagállamok adósságai miatt nem valósítható meg. Ámde a feltörekvő országok gyors gazdasági és keresleti növekedést produkáltak, ami import növekedést okozott a nemzetközi színtéren. 2012-ben a világtermelés és a világkereskedelem is lassabban növekedett, mint a hosszú távú növekedési ütem, és amit feltételeztek. A GDP 2,1%-kal nőtt, a világkereskedelem pedig csak 2%-kal nőtt, ami a válság évei kivételével a legkisebb növekedési ütem 1981 óta. A fejlett országok rosszabbul teljesítettek, mint a fejlődő országok, különösen az EU nyújtott gyenge teljesítményt. 2010-2012 között mind a GDP, mind az export és import növekedési ütemében a fejlődő országok jobban teljesítettek, mint a fejlettebbek. Ez okozta a "kereskedelem geográfiájának" változását -> Dél helyzete (fejlődő országok) erősen Északkal (fejlett országokkal szemben). Összességében az mondható el, hogy GDP és kereskedelem növekedése/változása egyenlőtlen, általában a kereskedelem növekedési üteme nagyobb, mint a GDP-é. A fejlett országokban nagyobb volt a visszaesés, mint a fejlődő országokban, ami egyen arányosságban van a válság idejéből. Tehát a fejlett országokban lassabb volt ez az idő, mint a fejlődő országokban. A kereskedelem növekedési ütemnél még az volt megfigyelhető, hogy különbségek importban nagyobbak voltak, mint exportban.

III. rész Gazdasági nyitottság A kereskedelem "de jure" nyitottságát milyen mutatókkal mérhetjük? Mikor nevezhető egy ország nyitottnak e mérés alapján? (5pont) válasz az I. részben A kereskedelem "de facto" nyitottságát milyen mutatókkal mérhetjük? Mikor nevezhető egy ország nyitottnak e mérés alapján? Nevezzen meg 3 problémát is! (5pont) válasz az I. részben Milyen okokból alkalmazzák az országok az úgynevezett "nem tarifális" eszközöket? Nevezzen meg legalább 3 ilyen eszközt! (5pont) A nem tarifális eszközök a vámon kívüli állami beavatkozások, amelyek korlátozzák a szabadkereskedelmi forgalmat. Alkalmazásukat azért vezették be, hogy a protekcionista és közcélokat (közegészségügy, élelmiszerbiztonság) elősegítse. Nehéz megkülönböztetni, hogy melyik intézkedés melyik célt szolgálja, mert nem annyira átláthatók, mint a vámszabályozások, vámok. A kereskedelem (újabb) akadályainak, piaci problémáinak a kezelésére szánt alternatív lehetőségek a vámok helyett, ugyanis a vámok napjainkban egyre jobban lebontásra kerülnek (WTO szabályozások), így a vámok helyett is funkcionálnak a nem tarifális (NTM) eszközök. Azonban a szabályozásuk még nem kiforrott, ezért ez a kérdés aktuális napirendi pont. Példák: származási bizonyítvány, importtilalom, export szubvenció, fuvarozás előtti ellenőrzés, engedélyezés Mit értünk a nemzetközi kereskedelem koncentrációján? Adatokkal jellemezze állítását! (5pont) A nemzetközi kereskedelem koncentrációja a kereskedelemben létrejövő tömörüléseket, összpontosulásokat fedi le. Kiemelkedő a jövedelem, tőke, forgalom, piaci és rendelkezési hatalom koncentrációja. A világ 5 országa - EU27, Kína, USA, Japán, Dél-Korea - adta a 2010-ben a nemzetközi kereskedelem kb. 50%-át, míg a világ 30 országa majdnem kitette az egész kereskedelem 90%-á5 2010-ben. A fejlődő országok folyamatos felemelkedése és jelentőségének növekedése végett 2010-ben már a nemzetközi kereskedelem 45%-át tette ki. (fejlettek a maradék 55%-át) Hosszútávon viszont megállapítható az országok helyzetének folyamatos változása. Nevezze meg a világkereskedelem vezető országait! Nevezzen meg legalább 3 exportőr és 3 importőr országot a 2012-es vagy a 2013-as adatok alapján! (5pont) ÁRU (2012) WTR SZOLGÁLTATÁSOK (2012) WTR EXPORT EU27 17,7% EXPORT EU27 24,6% Kína 13,9% USA 18,3% USA 10,5% Kína 5,7% IMPORT USA 15,6% IMPORT EU27 20% EU27 15,4% USA 12,7% Kína 12,2% Kína 8,8% Melyek az úgynevezett kereskedelmet akadályozó nem tarifális eszközök? Írjon legalább 2 példát! (5pont) Technikai jellegűek =TBT = technical barrier to trade) Egészségügyi és növényvédelem (SPS= sanitary and phytosanitary measurement) + szabályozási keret: Kereskedelmi vonatkozású szellemi tulajdonjog + minőségellenőrzés: okmányok, eljárások

Határozza meg a kereskedelempolitika két fő irányzatát! Véleménye szerint melyik jellemzi világunkat a 2013-as időszakban? (10pont) A kereskedelempolitikai irányzatok az állami beavatkozás mértékétől függően két fő irányzat alakult ki. Az első a szabad kereskedelem, amikor az áruk, szolgáltatások, tőke és munkaerő szabadon áramolhat az országok között, vámoktól és egyéb kereskedelmet korlátozó akadályoktól mentesen. A másik irányzat a protekcionizmus, amely a külgazdaság hatásai ellen védekező gazdaságpolitika. A fő célja a hazai termelők védelme hazai és külföldi piacokon és olyan előnyök biztosítása számukra, melyeket az állami beavatkozása nélkül nem tudnának elérni. Az érvek, amelyek a protekcionizmus mellet szólnak a következők: - fejlődő iparágak fenntartása - csúcstechnológia támogatása - hátrányos országok támogatása - honvédelmi szempontok - munkavállalók védelme - más országok tisztességtelen kereskedelme stb. Az eszköztára vagy támogatás vagy korlátozás céljából merül fel, amik lehetnek vámok, nem vámjellegűek (mennyiségi korlátozások, szubvenció, kormány-megrendelések, kereskedelem technikai korlátozások), valamint az árfolyam is egyfajta eszköz. Összességében az mondható el, hogy nyitottabb lett a világ, amelyhez nagyon nagy arányban a termék- szolgáltatás-kereskedelem nemzetközi szintű összefonódása hozzájárult, de ettől függetlenül mind a két irányzat szerves eleme a nemzetközi piacoknak. Milyen szerepet töltenek be napjainkban a vámok a kereskedelempolitika alakításában? Mit értünk vámegyenérték alatt? (10pont) A vám tulajdonképpen közadó formájában alkalmazott gazdaság-és kereskedelempolitikai eszközt, mely árképző tényezőként érvényesül a vámhatáron áthaladó áruk árában. 4 lényeges tulajdonsága van a vámnak: közadó, árképző tényező, diszkriminációs eszköz, kereskedelempolitikai eszköz. Az EU-ban a vámok kivetésekor közös vámtarifát használnak, amelynek az a fő funkciója, hogy a közösségi területek a belső piacon védelmet élvezzenek a külső termelők áruival szemben. A vámegyenérték az EU tagállamokban külföldről behozott árura az első évben kivetett összeg (fajlagos vagy értékarányos, EU értelmező). Napjainkban a vámok jelentősége fokozatosan csökken, hiszen a világkereskedelmi szervezetek (GATT és WTO) is azt tűzték ki célul, hogy a vámokat lebontsák a határokon is és szabad áramlás valósuljon meg. Valamint most már a piaci problémák kezelésére a nem tarifális eszközöket alkalmazzák a vámok helyett. Mit értünk a kereskedelempolitika "nem tarifális" eszközei alatt? Nevezzen meg ilyen eszközökat! Mi ezen eszközök jelentősége napjainkban? (10pont) A nem tarifális eszközök a vámon kívüli állami beavatkozások, amelyek korlátozzák a szabadkereskedelmi forgalmas. Alkalmazásukat azért vezették be, hogy a protekcionista és közcélokat (közegészségügy, élelmiszerbiztonság) elősegítse. Nehéz megkülönböztetni, hogy melyik intézkedés melyik célt szolgálja, mert nem annyira átláthatók, mint a vámszabályozások, vámok. A kereskedelem (újabb) akadályainak, piaci problémáinak a kezelésére szánt alternatív lehetőségek a vámok helyett, ugyanis a vámok napjainkban egyre jobban lebontásra kerülnek (WTO szabályozások), így a vámok helyett is funkcionálnak a nem tarifális (NTM) eszközök. Azonban a szabályozásuk még nem kiforrott, ezért ez a kérdés aktuális napirendi pont. Míg a 20. században a vállalatok a termeléshez szükséges inputokat más országokból szerezték be, ezért akkoriban a fő problémát a határátlépés, a vámok jelentették. Azonban manapság ez a probléma megszűnt és helyette megjelent a "határon túli" probléma, ami a külföldi ország

szabályrendszerével történő megbirkózást jelentette (nem tarifális eszközök) Példák: származási bizonyítvány, importtilalom, export szubvenció, fuvarozás előtti ellenőrzés, engedélyezés Hogyan csoportosítja a WTO a kereskedelemben a használt eszközöket? Nevezze meg a 3 fő csoportot és írjon 2-2 példát! (10pont) 1. közvetlenül az importot érintő intézkedések - vámeljárások - fuvarozás előtti ellenőrzés - származási bizonyítvány - importtilalom 2. Közvetlenül az exportot érintő intézkedések - eljárások - exportadó - export-korlátozó - export- szubvenció 3. Termelést és kereskedelmet érintő intézkedések - szabályozási keret - TBT (technikai jellegű) - SPS (eü.-i és növény eü.-i) - kereskedelmi vonatkozású szellemi tulajdonjog Mi a különbség? Hogyan érintette korunk nemzetközi válsága a fejlett és fejlődő országok kereskedelmét? Érveihez alkalmazzon statisztikai adatokat! (10pont)II. rész 9. kérdés Milyen sajátosságokat mutat a GDP és a nemzetközi kereskedelem alakulása korunk gazdasági válsága alatt? (10pont) II. rész 11. kérdés Visszaszerveződött-e a nemzetközi kereskedelem a protekcionizmus irányába a 2007-ben kezdődött nemzetközi pénzügyi válság hatására? (20pont) A 2007-ben kezdődött pénzügyi válság a 2008/9-es évekre terjedt át a gazdaságra. 2009-ben volt a világgazdaság legmélyebb válsága 1929 óta, ugyanis a kereskedelem növekedésének üteme 2008-hoz képest 10%-ot esett. Egyértelműen észlelhető volt, hogy a kereskedelem zuhanása nagyobb volt, mint a GDP csökkenése. A kereskedelemben a legjelentősebb árucsoportok csökkentek a válság hatására. Erre az óriási zuhanásra protekcionista lépésekkel reagáltak az országok. Az UNCTAD 2011-es felmérése alapján látható volt, hogy a 2008/9-es időszakban a korlátozásokról szóló szabályozások száma kb. 10%-kal megugrottak, míg a liberalizáló szabályozások ugyanannyival lecsökkentek. Később ezek az adatok a 2010-es évben stagnáltak (ezeket a szabályozásokat elsősorban az FDI-re ható szempontjából vizsgálták). E mellett még az is ezt a tényt erősíti, hogy a válság után a protekcionizmus felé húz a világ, hogy a világkereskedelem növekedési üteme 2012-ben sem érte még el a válság előtti mértéket, mivel a válság előtti években az 5%-ot meghaladta a növekedési ütem. Persze nem szabad figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy 2010-ben a kereskedelem növekedési üteme 13,8% volt, ami rekord nagyságúnak számított. Ennek ellenére a feltételezhető ok az úgynevezett "inga hatás", vagyis az előző évi drasztikus visszaesés eredményezte a növekedést. Tehát a 2010-es évet leszámítva, azt mondhatjuk, hogy a válság annyira megerősítette a protekcionizmust, hogy hiába általános trend, hogy a kereskedelempolitika mind a két irányzata jelen van napjainkban, mégis a protekcionizmus talán egy kicsivel jelentősebb mértékben. Persze ettől függetlenül a globális értékláncok kialakulása

miatt az országok próbálnak nyitni egymás felé, de kétségkívül még tart a válság utáni sokk, ami erősíti a protekcionizmust. IV. rész Globalizáció és regionalizmus Mi a Bali mérlege? Mi lenne Doha haszna, ha a WTO tagállamok teljesen lezárnák a tárgyalásokat? Alkalmazzon adatokat is! (5pont) Bali mérlege megerősítette a WTO szerepét és a globális világ változásainak pragmatikus eredménye. Ha a WTO teljesen lezárná a dohai tárgyalásokat, akkor a világexport évente kb. 310 Mrd EUR-val nőhetne, a világ jövedelme (GDP) pedig kb. 135 Mrd EUR-val és a nemzetközi kereskedelem költségei akár 40 Mrd USD-ral csökkenhetnének évente. A nagyobb országok számára a piacokhoz való hozzáférést, a kisebbeknek a liberalizálást jelenti. + rugalmas vámleépítés, az LDC országoknak viszonzás nélküli vámmentes kereskedelem Mi Bali kritikája? Mi lenne Doha ára, ha a WTO tagországai nem tudnák lezárni a tárgyalásaikat? Alkalmazzon adatokat is! (5pont) Doha célja a liberalizáció, a fejlődő országok világgazdasági integrációjának elősegítése és a fenntartható fejlődés biztosítása. Ha nem tudják lezárni a tárgyalásokat, akkor a nagyhatalmak kereskedelmi rendszere alakul ki a multilaterális irányítással szemben és mindenki veszít, de nem egyformán. Csökkenne a kereskedelem és a GDP is és a multilaterális kereskedelemből a protekcionizmus irányába visszafejlődne a világ. Bali kritikája az, hogy miért tart(ott) ilyen sokáig a tárgyalás. Azért, mert minden tagnak a témának minden elemét el kell fogadnia, mert semmit sem fogadnának el, amíg mindenki jóvá nem hagyja. A fejlett országok által kezdeményezett témák is lassító tényezők voltak. Végül a döntéshozatal módja konszenzussal történt. Mi a lényeges különbség a 20. századi és a 21. századi kereskedelem között. Kifejtéséhez alkalmazza R.Baldwin ábráját! A 20. században a kereskedelmet a korlátozottság jellemezte, mert a vámok révén a protekcionizmus még erősen jelenvolt. A vállalatok közti termelési kapcsolatoknál az inputok beszerzése egy adott országból történt, így a legnagyobb problémát a határátlépés jelentette, vagyis a vámok. Ezzel ellentétben a 21. században már a termelés fázisai sem országon belül történtek, hanem határokon átnyúlóan, több országban. Így alakultak ki az értékláncok, amelyek áramlásának már nem a határátlépés jelenteti a problémát, hanem a külföldi ország szabályrendszerével kell megbirkóznia. Tehát a vámokról áttevődtek a korlátozási funkciók a nem tarifális eszközökre. (pl. eljárások, biztosítás, igazolások, minőség ellenőrzése, stb.) Mi történt 2013-ban Balin? Miben állapodtak meg a WTO tagországai a 9. Miniszteri Konferencián? (10pont) 2013 december 3-6-án a WTO tagországainak 9. Miniszteri Konferenciáján 159 tagország, 25 megfigyelő státuszban lévő ország és nemzetközi szervezetek vettek részt. A konferencia fő célkitűzései közé tartozott a WTO működésének általános és aktuális kérdései, a Doha-fejlesztési forduló lezárása és a tagfelvétel megvitatása. A 2001-ben kezdődött Dohai WTO 4. Miniszteri Konferenciát részben (néhány fontos kérdését sikerült lezárni) a Bali forduló alatt. 3 fő kérdésben sikerült megállapodásra jutniuk: kereskedelemfejlesztés, mezőgazdasági kérdések és az LDC (low developed countries) piacra jutásának segítése. Mi a különbség a régi és új regionalizmus között? (10pont) A régi regionalizmus azt jelenti, hogy országok egy csoportjának gazdasági társulása meghatározott célokkal, általában azonos földrajzi térségben. Lényegében ez egy egy nemzetközi gazdasági integráció, amelynek 3 fő formája van: preferenciális megállapodás, szabadkereskedelmi

megállapodás és a vámunió. A 20. században egyszerűbb kereskedelem és egyszerűbb vám alapú szabályozás volt a jellemző. A 20. század második felétől jelentkeztek regionális szinten az azonos érdekek, a politika és a gazdaság megerősítésének igénye, így a regionális integrációk száma folyamatosan növekedett, valamint a kereskedelem egyszerűbb jellege ezt könnyen lehetővé is tette. Ezzel ellentétben a 21. században a kereskedelem szerkezete megváltozott, a termelés, a szolgáltatás, a kereskedelem összekapcsolódott, így létrehozva egy összetett, komplex rendszert. EZ pedig a regionális megállapodásra is kihatott, így azok elődeikhez képest sokféle kérdést felöleltek (szolgáltatás-kereskedelem, szabványok, beruházások, tulajdonjog védelme). Emellett abban is különböztek, hogy mát kontinensek között is létrejöttek a szabadkereskedelmi társulások. Tehát ezek már mesterséges régiók, amelyek új típusú intézményrendszerrel rendelkező nemzeti kereteket meghaladó képződményekké váltak. Milyen hatással van a WTO-ra, mint szervezetre a szabadkereskedelmi megállapodások számának növekedése? (10pont) A szabadkereskedelmi megállapodások száma gyorsan nőtt, mert az új jelenségekre gyorsabb és újabb válaszok kellettek. Ennek a multilaterális kereskedelemre nézve kedvezőtlen diszkriminációs hatása volt. Az az egyik fő kérdés, hogy az új regionalizmus alapjain nyugvó megállapodások szabályai megfelelnek-e a WTO által képviselteknek, vagy a két rendszer konfliktusba kerül. Ez ellen a WTO annyit tehet, hogy le kell zárnia a Doha fordulót és össze kellene kapcsolnia a bilaterális és multilaterális tárgyalások vezetőit, hogy szemléletmódjukat egyeztethessék. Azért is érintheti negatívnak a WTO-t a szabadkereskedelmi megállapodások számának növekedése, mert az újgenerációs (szolgáltatások, beruházások, e-kereskedelem, jogi viták) kérdésekkel és tárgyalások gyorsaságával elmaradott a bilaterális megállapodásokhoz képest. Miért nőtt jelentős mértékben az országok szabadkereskedelmi és preferenciális megállapodása a 21. században? Új regionalizmusról beszélhetünk? Összegezze ismereteit! (20pont) Amikor még nem volt ennyire összefonódott és bonyolult a világkereskedelem, mint napjainkban, akkor az egy régióban lévő országok azonos gazdasági helyzettel és célokkal regionális integrációk keretében egyesültek. (3 fő formája van: preferenciális megállapodás, szabadkereskedelmi megállapodás és vámunió). Ezzel ellentétben a 21. századot a bonyolult és komplex kereskedelmi rendszer jellemzi, amit áthat a globalizáció. Tehát a termelés-szolgáltatás és kereskedelem teljesen összefonódott, kialakultak a globális értékláncok, amelyek lehetővé tették az, hogy a termelés részei a gazdaságilag legmegfelelőbb helyre legyen kiszervezve. Ebben az új rendszerben jelent meg az új regionalizmus fogalma, ami lényegében már a kontinensek közötti létrejövő társulásokat, megállapodásokat jelentette. Ezek a mesterséges régiók fejlett intézményrendszerrel rendelkeznek és felülmúlják a nemzeti kereteket. A modern világ által generált új jelenségekre, problémákra új és gyors válaszok kellenek, olyanok, amelyek jobban koncentrálnak a valós igények megoldására. Sokkal több kérdést ölelnek fel ezek a megállapodások, főleg az újgenerációs kérdésekre koncentrálnak: beruházások, e- kereskedelem, jogi viták rendezése, szabályok, tulajdonjog védelme, termelési láncok. Talán ezek a regionális és preferenciális megállapodások hamarabb a tárgyalások végére jutnak, mint például a WTO (ugyanis ott csak akkor fogadnak el egy "csomagot", ha annak minden tagállam, minden elemét elfogadja). Emellett azért is van szükség a regionális megállapodásokra, hogy a nem tarifális akadályokat elkerüljék a határon túli szabályozásokban való megállapodások révén. Néhány adat, amely alátámasztja a regionális együttműködés erősödő jelentőségét: 1950 és 1970 között mindössze 70 szabadkereskedelmi megállapodás volt világszerte. Ez a szám napjainkban 300 fölé növekedet (persze egy ország (csoport) több megállapodásnak is a része) Így már a világkereskedelem 35%-át teszik ki a regionális megállapodások kereskedelme, ami 1950-70 közötti időszakban csak 17% volt. Nem felejthetjük ki, hogy ez milyen hatás gyakorol a világra: A multilaterális kereskedelemre negatív diszkriminációs hatást gyakorol és még a WTO szabályaival is

összetűzésbe keveredhetnek. Ezért ennek a kiküszöbölésére a WTO-nak kezdeményeznie kell a bilaterális és multilaterális vezetők összeülését szemléletmódjuk egyeztetése végett. Miért szükséges a nemzetközi kereskedelem globális/multilaterális szabályozása? Röviden foglalja össze a dohai tárgyalások jelentőségét és problémáját! Miért nőtt meg a szabadkereskedelmi megállapodások száma a 21. században? (20pont) Napjainkban a folyamatok globális szintűre nőtték ki magukat, tehát világméretű folyamathálókkal állunk szemben. Ez főleg a globális ellátási és értékláncoknak köszönhető. Ezt a bonyolult rendszert nem lehet csak egy oldalról beszabályozni, szükség van a nemzetek felett multilaterális szabályozásra. A WTO is egy ilyen multilaterális szervezet és az elvei is erre az alapra épülnek. Tehát a WTO fő céljának a kereskedelmi tényezők szabad áramlásának biztosítását tűzte ki. Ezt a célt úgy próbálja elérni, hogy kereskedelmi tárgyalásokat szervez, szabályokat betartatja és ellenőrzi is azt a tagállamoknál, a vitákat elrendezi és fejleszti a kereskedelmet és a nk.-i kapcsolatokat. A WTO kereskedelmi konferenciáit "Miniszteri Konferenciának" nevezzük. 2001 novemberében volt a 4. Miniszter Konferencia (Doha), amely egy kereskedelmi körtárgyalás volt, amelyek fő céljai: - piacokra való hozzájutás, további liberalizáció - mezőgazdasági támogatások csökkentése - fejlődő országok világgazdasági integrációjának elősegítése - biztosítani a globális gazdaságban a környezetbarát, fenntartható fejlődést A nagy nagyobb országoknak a piachoz jutás, a kisebbeknek a mezőgazdaság liberalizálása, az LDCknek pedig a vámmentes, viszonosság nélküli kereskedelem lenne kedvező. 2013-ban Balin, a 9. Min. Konf.-án, sikerült néhány fontos kérdést lezárni a Doha-fejlesztési fordulóval kapcsolatban. 3 fő területről sikerült megegyezni: kereskedelemfejlesztés, mezőgazdasági kérdések és LDC-k piacra jutása. Azért húzódott el ez a tárgyalás, mert a döntéshozatal csak konszenzussal történik és sokféle témát kellett megbeszélni. (minden tagállamnak minden pontot el kellett fogadnia). Továbbá a szolgáltatásokról, közbeszerzésekről, beruházások védelméről és a szellemi tulajdon védelméről szóló témákról nehezen sikerült megállapodni. Ha a WTO teljesen lezárná a dohai tárgyalásokat, akkor a világexport évente kb. 310 Mrd EUR-val nőhetne, a világ jövedelme (GDP) pedig kb. 135 Mrd EUR-val és a nemzetközi kereskedelem költségei akár 40 Mrd USD-ral csökkenhetnének évente. A nagyobb országok számára a piacokhoz való hozzáférést, a kisebbeknek a liberalizálást jelenti. A többi téma lezárására munkaprogramot kellett összeállítani 2014 decemberéig. A 21. századot a bonyolult és komplex kereskedelmi rendszer jellemzi, amit áthat a globalizáció. Tehát a termelés-szolgáltatás és kereskedelem teljesen összefonódott, kialakultak a globális értékláncok, amelyek lehetővé tették az, hogy a termelés részei a gazdaságilag legmegfelelőbb helyre legyen kiszervezve. Ebben az új rendszerben jelent meg az új regionalizmus fogalma, ami lényegében már a kontinensek közötti létrejövő társulásokat, megállapodásokat jelentette. Ezek a mesterséges régiók fejlett intézményrendszerrel rendelkeznek és felülmúlják a nemzeti kereteket. A modern világ által generált új jelenségekre, problémákra új és gyors válaszok kellenek, olyanok, amelyek jobban koncentrálnak a valós igények megoldására. Sokkal több kérdést ölelnek fel ezek a megállapodások, főleg az újgenerációs kérdésekre koncentrálnak: beruházások, e-kereskedelem, jogi viták rendezése, szabályok, tulajdonjog védelme, termelési láncok.

V. rész: Nemzetközi működőtőke áramlása, trendek és kilátások Határozza meg a kiáramló és beáramló működőtőke-befektetés fogalmát! (5pont) Kiáramló FDI (outflow, outward) azt jelenti, hogy egy országban bejegyzett vállalatok vállalatalapítása és vállalati tulajdon megvásárlása által tőkét fektetnek be a külföldi (befogadó) országba. A beáramló FDI (onflow, inward) azt jelenti, hogy a külföldön jegyzett vállalatok alapítanak céget vagy vesznek tulajdonjogot a befogadó országban. A nemzetközi statisztikákban miért nem lehet azonos egy adott évre a kiáramló és beáramló FDI nagysága? (5pont) Az adatok különbségének 3 fő oka van. Az első az, hogy a befogadó ország és az anyaország különböző adatgyűjtési módot alkalmaznak (már megjelent a nemzetközi törekvés az egységes módszertan kidolgozására). A második ok, az FDI elemei, ami nem csak az anyavállalat tőkéjét jelenti, hanem a kölcsön és fejlesztési segély is idetartozik. A harmadik ok az árfolyam ingadozása és alakulása. Mi a különbség az FDI-re vonatkozó statisztikában az áramlás (flow) és az állományi (stock) adatok között? Egy adott országra vonatkozóan írjon példát is! (5pont) Egyrészt mérik az FDI ki-, és beáramlását (otuflow és inflow), másrészt mérik a ki- és beáramló tőke felhalmozódását (stock), ez lehet inward és outward FDI. Az áramlás a fejlődő országokban a következőképpen alakult: Beáramlás ( inflow) MrdUSD Kiáramlás (outflow) Mrd USD 2011 725 423 2012 729 440 2013 778 454 Legjelentősebb befogadó országok: USA, (fejlődő o.:) Kína, Oroszország Legjelentősebb kibocsátó országok: Kína, (fejlett o.:) USA, Japán Mi a TNC-k jelentősége napjainkban a világgazdaságban? Állításai statisztikai adatokkal támassz alá! (10pont) A TNC-k az UNCATD felmérésre alapján 2010-ben a világ GDP-jének 25%-át tették ki a tevékenységükkel. Ebből a 25%-ból 14%-ot az anyavállalatok adták, tehát a leányvállalatok pedig a maradék 11%-ot. A TNC-k tőkebevonása az egyik legfontosabb szempont a mai világgazdaságban, hiszen láthatóan az FDI nagy rész áramlik oda. A TNC jelentőségét a következő pontok foglalják össze: a nemzetközi vállalatoknak óriási gazdasági ereje van hálózatokat alkotnak nemzetállamok mellett aktív intézményrendszerrel rendelkezik szimbólumai a nemzetállamok befolyásának csökkentésének szembekerülnek a jóléti állam koncepciójával nő az állam függősége az állam szférában konfliktusokat is szülnek A tevékenységük kettős szabályozás alatt áll: a, az országok törvényei, ahol működnek b, vállalati központok Melyik az FDI (inflow) jellemző vonásai 1995 és 2010 között? Emelje ki a fejlett és fejlődő, valamint az átmeneti országok különbségeit! (10pont)

1995-ben a világ FDI áramlása még alig érte el a 400 Mrd USD-t. A globalizációs folyamat fellendülése óta fokozatosan nőtt az FDI-áramlás. 1995-2000-ig nagy emelkedés figyelhető meg (1300/1400 Mrd USD), majd visszaesés, végül 2007-ben elérte a tetőpontot (1800-1900 Mrd USD). Ezek után pedig a 2008-9-ben begyűrűződő világválság újabb mélypontot eredményezett. Kijelenthetjük, hogy a kisebb/nagyobb ingadozásoktól eltekintve a fejlődő és átmeneti országok részaránya a világ FDI áramlásában folyamatosan növekszik. Ezek mellett az is megfigyelhető, hogy mivel a fejlett országok aktívabban és nagyobb arányban vesznek részt az FDI áramlásában, így a válságok okozta kilengések sokkal drasztikusabbak, mint a másik két ország csoportnál. De ettől függetlenül a globalizáció miatt a csökkenés/növekedés együtt mozog minden ország csoportnál. A fejlődő és átmeneti országok 2008-ban érték el az 1995-2010-es intervallumban a tetőpontot, ami összesen 700-800 Mrd USD-t jelentett. 2009/10-től pedig folyamatos további növekedés figyelhető meg náluk. Milyen várakozással tekintenek a nemzetközi befektetők a 2015/16-os évekre? Melyek a külföldi közvetlen tőkebefektetés célországai az elkövetkező években? (10pont) A nemzetközi befektetők bizakodva állnak a 2015/16-os évek előtt, ugyanis az előző tendenciákból következtetései növekedést jósolnak az FDI áramlásában, főleg a fejlett országok esetében ( a fejlődő és átmeneti országoknál az áramlásnál stagnálást jósolnak). Tehát a fejlett országok pozíciója megerősödhet, hiszen az előremutatás szerint 2016-ra az FDI 52%-át ők fogják adni. A tőke mérsékelten optimista, de kivár. Beruházási alapok vannak, az igények nagyobbak, mint a források, de a beruházási lehetőségek bizonytalanok. Kedvező makroökonómiai és mikroökonómiai környezet kell. A makrogazdasági környezet jelentősen javult, ugyanis a világtermelés nőtt, a feltörekvő piacokon jelentős az élénkülés, a keresleti oldal is növekedett (n9vekvő bizalom a tőke és a háztartások részéről is.) Tehát a globális környezetnek közvetlen kedvező hatása van az FDI-re, ezért is jósolnak növekedést az elkövetkezendő évekre. Ennek ellenére persze vannak bizonytalanságok és kockázatok is. Például a nemzetközi pénzügyi rendszer szabályozása és irányítása, az államadósság növekedése néhány fejlett országban és a magas beruházások száma is nőhet. Az UNCTAD készített egy felmérést, miszerint 164 céget megkérdezett, hogy milyen a várakozásuk a befektetési környezettel kapcsolatban a jövőre nézve (pesszimista /semleges/optimista) 2015/16-ra. A TNCK több mint fele semleges választ adott, a többi pedig optimistát. A legkedvezőbb befektetési célországok: 1. Kína (fejlődő), 2. USA (fejlett), 3. India (fejlődő), 4. Indonézia (fejlődő), Brazília (fejlődő) Tehát a jövőre nézve a legkedvezőbb befektetési célországok egyértelműen a fejlődő országok. Határozza meg az FDI fogalmát, szerepét a nemzetközi gazdasági kapcsolatokban és változásának főbb jellemzőit 2007-től napjainkig! (20pont) A globalizáció által generált 201. századi gazdasági világrendet, a világot behálózó nemzetközi folyamatok, a határokon átívelő kapcsolatok és gazdasági integráció jellemezte. Ez pedig az értékláncok globális szinten való kialakulását eredményezte. Mindezek által a világ nyitottabb lett, az erőforrások megállíthatatlanul áramolnak és így a tőkéhez való hozzájutás egyszerűbb, mint valaha. A pénz a világban csaknem korlátlanul mozog, a pénzügyi piacok világméretűek. A nemzetközi pénzügyi rendszer deregulációja és az informatikai, technológiai és technikai vívmányok azonnalivá tették a pénzügyi döntéseket, a pénz áramlását. A rendszereket most már elektronikusan is integrálták. Tehát 3 fő tényező áll mindezek mögött: pénz + technikai fejlettség + szabályozási környezet. A tőkemozgás ily módon lehetővé tette a nemzetközi vállalatok működését és így megjelentek az FDI, aminek a középpontjában a tulajdonszerzés áll. Az FDI azt jelenti, hogy olyan határokon átnyúló külföldi vállalat fölött hosszú távú, stratégiai ellenőrzést biztosító befektetés, ahol a beruházó legalább 10%-os részesedéssel rendelkeznek. Az FDI jellemzői közé tartozik, hogy a befektetés során nem történik tulajdonváltás és a döntései ellenőrzése a tőkét folyósító beruházó kezében marad.

Statisztikailag külön mérik az FDI áramlását (be- és kiáramló) és az állomány felhalmozódását (kiáramlott tőke felhalmozódása, beáramlott tőke felhalmozódása) A kiáramló tőkebefektetés az, amikor egy országban bejegyzett vállalatok vállalatalapítása és vállalati tulajdon megvásárlása által tőkét fektetnek be külföldön. Ezzel ellentétben a beáramló tőkebefektetés a külföldön bejegyzett vállalatok alapítanak céget vagy visznek tulajdont a befogadó országban. A 2007-es pénzügyi válság az 1995-től nézve a legmagasabb áramlási ponton okozott zuhanást a beáramló FDI-t tekintve. (tetőpont 1971 Mrd USD). Ettől a ponttól kezdve nagy csökkenésbe kezdett az FDI, kivétel a 2010-es évet, ott tapasztalható volt egy mérsékelt növekedés. Tehát 2007-9-ig drasztikusan csökkent az áramlás. 2011-ben egy újabb csökkenés volt megfigyelhető, de 2012-től folyamatos növekedés látható és növekedést is jósolhat a 2015/16-os évre is. A globalizáció végett a kiáramlás mértékét is megérintette a 2007-es válság. Ugyanis a fejlett országokat a válság jobban megérintette, mint a fejlődőeket és az átmeneti országokat. Sőt még majdnem azt is lehet mondani, hogy pont ellenkezőleg alakulnak az áramlások a két csoportnál. Ugyanis kisebb nagyobb kilengésekkel a fejlett országok FDI kiáramlása 2007-het képest folyamatosan csökken. (2007: kb. 80% 2013: kb. 61%). Még a fejlődőknél pedig a növekedés tapasztalható. 2007-ben 20% körül volt az áramlás mértéke és ez 2013-ra 35%-ra nőtt, kisebb ingadozásokkal. Összességében a kiáramlás a 2007-es 2217 Mrd USD-ról jelentősen visszaesett 2010- ig. Jellemezze a külföldi mőködőtőke áramlását 2007-től napjainkig különös tekintettel annak a nagyságára, szektorok szerint megoszlására, az FDI elemzése, a következők évek kilátásaira. Kiváltott-e a nemzetközi pénzügyi válság a protekcionizmust a nemzetközi befektetési politikában? (20pont) A 2007-es válság hatására az FDI (beáramlás) értéke kb 1200 Mrd USD volt 2010.ben, ami messze elmarad a 2007-es csúcsértéktől, pontosan 37%-kal. A 2005/7-es átlagértéktől 15%-kal kisebb az FDI beáramlás 2010-ben. Az FDI kiáramlás értékéről pedig az mondható el, hogy 2010-ben 1346 Mrd USD volt, ami 2007-es értékéhez képest 40%-os csökkent. És ha 2005-2007-es átlaghoz képest pedig 10%- kal kevesebb volt az FDI kiáramlása 2010-ben.Az FDI kiáramlás a fejlett országoknál ugyanerre az időszakra növekedés vélhető. Ugyanakkor az FDI beáramlásnál 2011-től növekedés figyelhető meg, főleg a fejlett országoknál (a fejlődőeknél stagnálás.) és az előrejelzések szerint ez a tendencia folytatódik 2015/16-ban is. A 2012 és 2013-as időszakban a legjelentősebb FDI-t fogadó országok USA, Kína és Oroszország volt, míg a kibocsátó országoknál USA, Japán és Kína volt. Az FDI fajtái és szektorok szerint 2012-ről 2013- ra az mondható el, hogy mindkét fajtánál (zöldmezős és merger &acquisition ) növekedés látható. Ha pedig a szektorokat veszsük figyelembe, akkor a zöldmező beruházásoknál a szolgáltató szektorban volt tapasztalható a legnagyobb növekedés, míg a mezőgazdasági beruházások csökkentek 2012-höz képest. A vállalatfelvásárlás és összeolvadás területén a mezőgazdasági beruházások jelentősen növekedtek, míg a szolgáltató szektorban csökkentek az FDI ezen fajtájának jelenléte. Ha pedig az FDI összetételét vizsgáljuk meg, akkor azt tapasztalhatjuk a 2007-es tetőponthoz képest a saját tőke, mint befektetési forrás, aránya jelentősen lecsökkent 2010-re. Ezzel ellentétben az újra befektetett profit aránya jelentősen gyarapodott. Az egyéb befektetési források ugyanazt a tendenciát követi, mint a saját tőke. Arra a kérdésre pedig, hogy a nemzetközi pénzügyi válság a protekcionizmust kiváltotta-e a nemzetközi befektetési politikában, az a válasz, hogy mérsékelten igen. Ugyanis bármelyik oldalról is közelítjük meg az FDI áramlását, azt tapasztalhattuk, hogy 2007-ben tapasztalt tetőpontot még a mai napig sem sikerült elérnie az áramlásának. Remélhetőleg az előrejelzések, melyek az áramlás növekedését jelzik, a vártnál nagyobb növekedést is eredményeznek. A további kilátások a jövőre az, hogy fejlett országok pozíciója erősödhet és a mega-regionális csoportoknak is az erősödése várható. Azonban erről függetlenül a nemzetközi pénzügyi rendszer szabályozása, irányítása, az államadósságok és a magán beruházások növekedése bizonytalanságot és kockázatot vetít a jövőre nézve. A legkedvezőbb befektetési célországok:

1. Kína (fejlődő), 2. USA (fejlett), 3. India (fejlődő), 4. Indonézia (fejlődő), Brazília (fejlődő) Tehát a jövőre nézve a legkedvezőbb befektetési célországok egyértelműen a fejlődő országok. VI. rész EU kereskedelem Mit értünk az EU kereskedelempolitikája alatt? Hogyan oszlik meg az EU tagországainak kereskedelem a belső piacon és a 3. országokkal? (5pont) A közös kereskedelempolitika alatt az EU harmadik országokkal szemben folytatott kereskedelemi gyakorlatát értjük. A belső kereskedelem legnagyobb résztvevője Nagy-Britannia 40%-kal, Olaszország 40%-kal és Málta 35%-kal. Az EU kereskedelmének csak 30%-át bonyolítják le a közösségen belül. Legfontosabb export partner: USA, Kína Japán, Import: Kína, USA, Oroszország Melyek az EU legfőbb kereskedelmi partnerei? Nevezzen meg 3-3 országot az EU export és import oldalon! (2013-as statisztikai adatok alapján!) (5pont) Eurostat elemzése alapján: Export: USA (16,6%), Svájc (9,8%), Kína (8,5%) Import: Kína (16,6%), Oroszország (12,3%), USA (11,5%) Véleménye szerint az EU-nak kereskedelmi gyakorlata alapján kell-e még küzdenie a vámok lebontásáért? Indokolja a válaszát! (5pont) A vámok leépítése az elmúlt évtizedekben sikere volt a GATT/WTO kereteiben. Ezek leépítésének már korlátozott a szerepe az EU-nak. Inkább más területeken kell kezdeményeznie. A kereskedelem nem vámjellegű intézkedések költségeinek a csökkentésében. (pl.: az élelmiszerek és italok költsége a vámegyenérték 56,8%-át teszik ki!) Milyen szerepe van a külgazdasági szakdiplomatáknak a külső kereskedelem alakításában.? (5pont) A külgazdasági szakdiplomaták feladati: gazdasági érdekképviselet, lobbizás befektetői bizalom javítása új befektetők, befektetések Magyarországra vonzása ország, régió specifikumok, potenciális magyar lehetőségek (gyárlátogatások, rendezvények) segíteni a partnerkapcsolatokat alakulását (céges tárgyalások) magyar befektetők külföldi megjelenésének diplomáciai támogatása Határozza meg az EU nemzetközi gazdasági szerepét! Néhány adattal jellemezze a nemzetközi áruforgalomban, szolgáltatáskereskedelemben és FDI területén az EU jelentőségét! (10pont) Az EU kereskedelmi jelentősége folyamatosan nőtt az elmúlt pár évben is (jelentősebb visszaesés a 2009-es válság alatt volt tapasztalható). Viszont, a válság előtt is folyamatos volt az EU jelentőségének növekedése a kereskedelemben. 2013-ben 1600 ezer milliárd EUR volt a külső kereskedelme, tehát bátran kijelenthetjük, hogy az EU a világgazdaság főszereplője. Ez a kijelentést a WTO-WTR 2014.es felmérése is alátámasztja. 1, szolgáltatás kereskedelme: exportban a világ 25,2%-át, importban 19,7%-át teszi ki 2, Áruforgalom: világexport: 15,3%, világimport: 14,8% 3, FDI: kiáramlásban 328 Mrd USD, beáramlásban 250 Mrd USD Hogyan kapcsolódik az "Európa 2020" általános stratégiához a "kereskedelem, növekedés és globális ügyek" c. kereskedelmi stratégia? Fejtse ki az összefüggéseket! (10pont) 2007-ben kezdődő nemzetközi pénzügyi válság az EU-t kedvezőtlenül érintette, ezért aktívabb kereskedelempolitikát kezdett alkalmazni. A "kereskedelem, növekedés és globális ügyek" az Európa 2020 stratégia kulcseleme. Az általános gazdasági és külgazdasági cél a gazdasági növekedés, GDP

növekedés és munkahelyteremtés (ezt a növekedést a külső országokból várják, így azokkal az országokkal növeli az együttműködést az EU, ahol nagy a keresletnövekedés). "Kereskedelem, növekedés és globális ügyek" Céljai: megtartani az EU globális pozícióját Nyitottabb nemzetközi kereskedelem tisztességesebb nemzetközi kereskedelem (európai vállalkozók érdekeinek védelme) hozzájárulni az EU 2020 stratégiai céljainak megvalósításához Az eszközök, amellyel mindezt végre kívánják hajtani, az aktív szerep a szabadkereskedelmi megállapodások és nemzetközi tárgyalások területén (Doha lezárása). A másik eszköz pedig a szabályozás betartatása és betartása. Tehát láthatjuk, hogy az "Európa 2020" és a "Kereskedelem, növekedés és globális ügyek" úgy kapcsolhatóak össze, hogy az utóbbi célkitűzései között megfogalmazta az előbbi megvalósítását. Milyen helyet foglalnak el a szabadkereskedelmi megállapodások az EU kereskedelemstratégiájában? (10pont) A 2006-ban elfogadott EU kereskedelmi stratégiáját "Globális Európa" címmel illették. Ennek a fő céljai közé a Doha forduló lezárása és a kétoldalú kereskedelmi kapcsolatok támogatása tartozott. Itt még az látható, hogy a WTO megerősítése a fő cél. Ennek a stratégiának az eredményei elég csekélyek voltak, mint azt feltételezték. Az egyik fő oka ennek, hogy 2007-ben kitört a válság. Azonban azt mindenféleképpen meg kell jegyezni, hogy a kétoldali tárgyalások felerősödtek. (EU- Korea --> 2011 siker!) Mindezek után a globális helyzet megváltozott (GDP csökkenése, recesszió, magas munkanélküliség). Az EU-t is kedvezőtlenül érintette a válság. 2010-ben kiadta a Bizottság a "kereskedelem, növekedés és globális ügyek) munkaanyagát, amely az Európa 2020 stratégia kulcselemeként funkcionált. AZ itt megfogalmazódott célokhoz már nem a WTO (Doha) tárgyalások fontosságát emelte az első helyre, hanem a szabadkereskedelmi megállapodásokat. Összességében azt láthattuk, hogy az évek és a válság multával az EU fentebb értékelte a szabadkereskedelmi megállapodások jelentőségét. Milyen lehetőségei vannak az EU tagországainak kereskedelempolitikájuk alakulásában az EU-n kívül különös tekintettel a V4 csoportra? (10pont) 1. Az EU, mint legnagyobb világgazdasági globális szereplő, jelentős mértékben növeli a tagállamok tárgyalási alkuerejét. 2. A közösség külgazdasági szerződésrendszerbe tartozó országokban a tagállamok vállalatainak és áruinak a piacra jutási feltételeit javította. 3. A nemzetközi szervezetek körében az érdekérvényesítésben az EU jár el a tagállamok helyett. 4. A külgazdasági eszközrendszer sokat változott. Az EU belüli gazdasági kapcsolatokra az egységes belső piac jogszabályi rendszere vonatkozik. Az EU-n belüli kereskedelem dominanciája miatt a közös külgazdasági-kereskedelmi politika által a magyar-cseh-lengyelszlovák (V4) kereskedelmi forgalomnak 75-80%-a az EU-n belül zajlik. 5. A 3. országokkal folytatott kereskedelmi kapcsolat esetében az importszabályozás teljes egészében közösségi hatáskörbe került. Tehát a közös vámpolitika határozza meg a vámtételeket, szabályokat és az importpolitika egészét. (piacvédelem kikerült a magyar szabályozási körből) 6. A közös uniós kereskedelempolitika meghagyta a magyar külgazdaság politikán belül a kereskedelemfejlesztés, az idegenforgalom és a befektetési politika önállóságát. Hogyan illeszkedik a kereskedelem, növekedés és globális ügyek mint az EU kereskedelemstratégiája az Európa 2020 általános stratégiájához? (20 pont)

A 2007-es nemzetközi pénzügyis válság után új globális helyzet alakult ki, amely az EU-t is közvetlenül érinti. Az általános gazdasági és külgazdasági cél a gazdasági növekedés beindítása, amelyet főleg külső, nem tagállam országoktól várják. Ezért az EU azokkal az országokkal növeli az együttműködést, ahol nagy a kereslet növekedése. Ezért a Bizottság 2010 novemberében bemutatta a Kereskedelem, politika és globális ügyek munkaanyagot, amely az Európa 2020 kulcseleme. A fő célkitűzések a következők: 1. Meg kell tartani az EU globális pozícióját és segíteni kell a válságból való kilábalást. 2. Nyitottabb nemzetközi kereskedelmet kell létrehozni az akadályok, főleg vámok lebontásával. 3. Biztosítani kell az európai vállalkozások érdekeinek a védelmét, tehát egy tisztességesebb kereskedelmet kell létrehozni nemzetközi szinten. 4. Végül, de nem utolsó sorban hozzájárulni az EU 2020 stratégiai céljainak megvalósításához. Azért ezt a 4 célt tűzték ki maguk elé, mert Kína folyamatosan nő és erősödik, így az EU-nak a világgazdasági első számú szereplőjének járó helyezés nem biztosított. Továbbá a vizsgálatok, felmérések alapján az EU nyitottsága 20% alatt van, ami azt jelzi, hogy még van lehetősége a további nyitásra a külvilág felé. Az országok kereskedelmi nyitottságának felmérése alapján a legnyitottabbak: 1. Dél-Korea, 2. Szaúd-Arábia 3. Mexikó, Dél-Afrika, Kanada, Törökország, India, Kína Tehát a kereskedelmi akadályok lebontásával az EU tovább nyithatja gazdaságát. A céljait úgy akarják elérni, hogy az EU aktív szerepet vállal a nemzetközi tárgyalásokon is és a szabadkereskedelmi megállapodásokban is. A szabályok betartását és ellenőrzését is eszközként funkcionálják. Emellett persze a protekcionista intézkedések ellen való fellépést sem szabad kifelejteni. Az utolsó célkitűzése a kereskedelem, növekedés és globális ügyek stratégiának az EU 2020 stratégia elősegítése. Ennek a stratégiának a célkitűzése egy hármas pilléren alapszik: - intelligens fejlődés - befogadó fejlődés - fenntartható fejlődés Az intelligens fejlődés alatt az EU versenyképességének megtartását az innovatív, magas értékű termékek piacán értjük (a jól fizető állások érdekében). Ehhez a kereskedelempolitika úgy kíván hozzájárulni, hogy a szolgáltatáskereskedelem nyitottságát fejleszti, beruházásokat növeli, jogharmonizáció az EU-n belül és a közbeszerzési piacot megnyitja, nyitottabbá teszi. A befogadó növekedést az EU határain kívül is meg akarják valósítani. Vagyis a munkaügyi előírásokat be akarják az EU partnereivel is tartatni, hogy ne abból legyen a partnereinek versenyelőnye, hogy náluk gyengébb a szabályozás. A fenntartható fejlődés alatt a zöld növekedés támogatását értjük: környezetbarát termékek gyártása, megújuló energia felhasználása a nem megújulók helyett és a fenntartható és zavartalan nyersanyagellátás biztosítása megállapodások keretében. Ezeket a célokat a kereskedelem stratégia legfőbb eszközével kívánják elérni, a tárgyalásokkal. Melyek az EU kereskedelemstratégiájának fő céljai és eszközei? Mit tartalmaz a kereskedelem, növekedés és globális ügyes stratégia? Milyen eredmények várhatóak ennek megvalósításából? (20 pont) Ugyanez az eleje, mint az előbbi kérdésnek! A tárgyalások, mint kereskedelem stratégia legfőbb eszköze, révén a következő eredmények várhatóak: - kereskedelem növekedése: export: +6,2% (129,6 Mrd EUR); import: +5,6% (118,2 Mrd EUR) - gazdasági növekedés a GDP 2%ponttal nőne, ami 250 Mrd EUR - 2 millió új munkahely jönne létre - fogyasztói előnyök származnának a nemzetközi megállapodásokból, mint pl. szélesebb áruválaszték lenne, mellette az árak csökkennének, amelyek 600 EUR megtakarítást jelentenének fogyasztóként - az EU-nak a kereskedelmi integrációja pedig nőne

- emellett a környezetvédelem is nagyobb jelentőséget kapna VII. EU DÉL-KOREAI SZABADKERESKEDELMI MEGÁLLAPODÁSA Mi jellemzi a Dél-Korea és az EU kereskedelmét 2007-2010 között? Van e különbség az áruforgalom és a szolgáltatáskereskedelem területén a két fél programjának egyenlegében? (5 pont) 2007-2010-ig az EU-nak az áruforgalma jelentősen deficites volt Dél-Koreával, mivel az import végig több volt, mint az export. De ez a deficit folyamatosan csökken, és majd csak 2012-re szűnik meg. Míg ezzel szemben a szolgáltatáskereskedelemben az mondható el, hogy végig nyereséges exportja volt az EU-nak Dél-Koreával szemben. Milyen intézkedések biztosítják az EU és Dél-Korea szabadkereskedelmi megállapodásának végrehajtását? A koordináció és végrehajtás szakbizottságok és munkacsoportok által jön létre. Szakbizottságok: (szakpolitikusok) - vámügyi - állat és növény egészségügyi - kereskedelemmel fenntartható fejlődés foglalkozó Munkacsoportok: (szakemberek) - kormányzati beszerzésekkel foglalkozó - gyógyszeripari termékekkel foglalkozó - gépjárművekkel foglalkozó - vegyi anyagokkal foglalkozó Az adott területen folyamatosan figyelemmel kísérik a kereskedelmet. A szakbizottságok inkább átfogóan, míg a munkacsoportok sokkal specifikusabban szemlélik a területeket. Jellemezze az EU és Dél-Korea közötti szabadkereskedelmi tárgyalások eredményeit és hatását az EU kereskedelmére! (10 pont) A megállapodás tartalma a vámok leépítése, a nem vámjellegű akadályok leépítése és a kereskedelmi eljárás egyszerűsítése. Tehát összességében egy kedvezőbb üzleti környezet létrehozása. A vámok eltörlésének a hatása, hogy éves szinten 1,6 Mrd EUR megtakarítás érhető el és az új forgalom az EUban +18 Mrd EUR-t jelent, Koreának pedig +12-13 Mrd EUR-t. Továbbá az Unió kivitele jelentősen növekedett, de Korea exportja csökkent 2011-től 2013-ig. 2010- ben az EU legjelentősebb kivitele és behozatala Koreába/ból a közlekedési eszközök voltak. A második legjelentősebb árucsoport a kémiai vegyületek voltak. Kötelezettséget vállalt az EU és Korea is a technikai jellegű kereskedelmi akadályok lebontására, ami már túl mutat az UTO megállapodáson. A vámok eltörlése ügyében abban egyeztek meg, hogy szakaszosan 5 év alatt fogják eltörölni, de néhány termék esetében ez 7 év lesz. Persze a megállapodás hatályba lépésekor a vámok jelentős részét eltörölték. Röviden jellemezze Dél-Korea nemzetközi gazdasági helyzetét, különös tekintettel jelenkori kereskedelmére! (10 pont) Dél-Korea centralizált, diktatórikus berendezkedésű ország, aki exportorientált gazdaságfejlesztést alkalmaz. Az 1970-es évektől rövid idő alatt kimagasló fejlődést ért el. Ha a gazdasági szerkezetét vizsgáljuk meg, akkor a mezőgazdaság a legkisebb részesedést zsebelheti el magának (2,5%). A fő ágazat a szolgáltatások (58%) és az ipar (39%). Ha a gazdasági fejlődést megvizsgáljuk 1970-től napjainkig, úgy, hogy az USA (100%) hoz viszonyítjuk, akkor látható csak igazán, mennyire meredek fejlődésen ment keresztül, ugyanis 1970- ben a 10%-ot épphogy elérte, míg mára a 60%-ot.