BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR GAZDASÁGDIPLOMÁCIA ÉS NEMZETKÖZI MENEDZSMENT SZAK Nappali tagozat Szakdiplomácia szakirány A MAGYAR OROSZ KULTURÁLIS KAPCSOLATOK A RENDSZERVÁLTÁSTÓL NAPJAINKIG Készítette: MATÓ JUDIT Budapest, 2008.
Tartalom 1. Bevezetés 4 2. A kulturális kapcsolatok, illetve a kultúrdiplomácia szerepe, helye a külkapcsolati rendszerben.6 3. A magyar orosz kapcsolatok sajátosságai.....8 4. A rendszerváltás problematikája...12 4.1. A rendszerváltást megelőző időszak kultúrpolitikájának jellemzői..12 4.2. A rendszerváltáskor végbemenő kultúrpolitikai vonatkozású változások fő irányai... 13 4.2.1. Az állam szerepének visszaszorulása..13 4.2.2. A kultúra finanszírozásának kérdése... 14 4.2.3. Új prioritások a kultúrdiplomáciában a rendszerváltás után... 16 5. A magyar orosz kulturális kapcsolatok fejlődése a rendszerváltás után.....17 5.1. A kilencvenes évek változásai.17 5.2. Nemzetközi szerződéses kapcsolataink......19 5.3. Magyarország EU-csatlakozásának következményei.....26 5.4. Kiemelkedő kulturális események...29 6. A magyar orosz kapcsolatok napjainkban... 36 6.1. Oroszország helye Magyarország új külpolitikai stratégiájában.36 6.2. Szervezetrendszer...37 6.2.1. Külügyminisztérium.37 6.2.2. Oktatási és Kulturális Minisztérium.38 6.2.3. Balassi Intézet......39 6.2.4. Orosz Kulturális Központ, Budapest 43 6.2.5. Magyar Kulturális, Tudományos és Tájékoztatási Központ...49 6.2.6. Egyéb intézmények...54 6.3. Aktualitások....56 7. Összefoglalás 59 8. Bibliográfia...60 3
1. Bevezetés Oroszország Nagy Péter óta európai; aki ezt kétségbe vonja, annak ajánlom az orosz irodalmat, zenét, stb. (Balázs Péter) A huszonegyedik század elején, amikor minden területen a globalizáció és az internacionalizmus fogalmaival találkozunk, számomra különösen érdekes az a kérdés, hogy mitől lehet megmaradni egyedinek, sajátosnak, nem elszigetelődve a világszintű folyamatoktól; hogy az Európai Unió tagjaként Magyarország vajon hogyan tudja megtartani nemzeti sajátosságait; hogyan tud élni azokkal a lehetőségekkel, amelyeket a rendszerváltás utáni időszak kínált fel; hogyan tud kis országként bizonyítani. Magyarország mindig is nyitott ország volt gazdaságában, kereskedelmében és gondolkodásmódjában egyaránt. Ez napjainkban különösen fontos, hiszen ez az, ami meghatározza az ország fejlődését, és hozzájárul európai integrációjához. Egy ország külkapcsolatainak jelentősége vitathatatlan; ezt támasztja alá az is, hogy minden szakterület rendelkezik nemzetközi kapcsolatokkal, és ennek következtében már nem csak a Külügyminisztérium az egyetlen, amely az ország külpolitikáját alakítja. Manapság így már inkább külkapcsolati rendszerről szokás beszélni, ami jóval összetettebb a külpolitika fogalmánál. Számomra a külkapcsolatokat illetően mindig is érdekesebbek voltak azok a területek, amelyek nem a nagy katonai, illetve gazdasági integrációkat érintették, hanem semlegesebb terülten igyekeztek eredményeket elérni. Ide tartozik a kulturális külpolitika is. A kultúrpolitika, a kulturális külpolitika, valamint a kultúrdiplomácia fogalmai körül mindig is voltak tisztázatlan kérdések: talán azért, mert a feladatkörök sokszor találkoznak, és átfedések is vannak. Ez viszont nem változtat a lényegen, ami egy nép kultúrájának megőrzését, kölcsönös tiszteletét és nemzetközi terepen való bemutatásának igényét jelenti. Történelmi vonatkozásban különösen érdekes, hogy ennek lehetősége milyen sokféle környezetben, milyen módokon merült fel. A hangsúlyok természetesen mindig máshová kerültek, de az, hogy ma már több mint ezer éves magyar kultúráról beszélhetünk, különösen értékes dolog. 4
Magyarország kultúrdiplomáciai törekvéseinek jelenlegi hangsúlyai a rendszerváltással kerületek mostani helyükre; ezek a hangsúlyok összhangban vannak a politikai és gazdasági integrációs célokkal. Az új, vagy inkább újra megjelölt prioritások mellett viszont különösen érdekes megvizsgálni, hogy ezzel a folyamattal párhuzamosan mi történt a régebbi, ezt megelőző kapcsolatokkal. Jelenlegi kapcsolatrendszerünket egyértelműen az euroatlanti integráció határozza meg; Magyarország NATO-, illetve Európai Uniós csatlakozásával megvalósult Európához való újracsatlakozásunk. Kérdés viszont, hogy mi Európa; mi az európai kultúra; mi lesz az integráció jövője; mi az, ami összetartja ezt a közösséget. Az Európai Unió szerint elvileg csatlakozhatnak a közösséghez azok, akik magukénak vallják a közös európai értékeket. Ez rengeteg érdekes kérdést vet fel: melyek ezek az értékek; és vajon kik és milyen mértékben vallják ezek az értékeket magukénak? Vajon lesz-e bővítés, és ha igen, kik fognak csatlakozni? Nyilvánvaló, hogy ezekre a kérdésekre nem egyszerű választ adni. Oroszország helyzete és szerepe mindig is speciális volt: külön utat járt be, mind történelmi, politikai, mind gazdasági fejlődése útján, és különösen érdekes az, ahogyan ez Európa és Ázsia között zajlott le. Oroszország minden tekintetben hordoz tehát olyan jegyeket, amelyek nem jellemzők más országokra; az viszont egyértelmű, (neves történészek is ezt állítják), hogy sokkal közelebb áll Európához, mint Ázsiához, főleg kulturális tekintetben. Ezt fejezi ki ezen fejezet mottója is. A dolgozat témája a magyar orosz kulturális kapcsolatok alakulása a rendszerváltás után. A témaválasztást éppen a fent említett tényekkel indokolnám: izgalmas megvizsgálni, hogy a történelmi sérelmek után hogyan sikerül az Európai Unió tagjaként rendeznünk kapcsolatainkat egy olyan hatalmas és jelentős országgal, mint Oroszország; és a közös pontok, elsősorban a kultúra területén hogyan segítenek ebben, milyen szerepet játszanak a teljes külkapcsolati rendszer alakításában. A kulturális külkapcsolatok, illetve a kultúrdiplomácia szerepének vizsgálata, majd a magyar orosz kapcsolatok sajátosságainak áttekintése után a rendszerváltás problematikájának, következményeinek bemutatása következik. Ezután pedig a kulturális kapcsolataink vizsgálatára kerül sor, a kilencvenes évektől egészen napjainkig, a szerződéses viszonyaink, az EU-csatlakozás, a kiemelkedő kulturális események, valamint az aktualitások számbavételével. Ezen kívül fontosnak tartottam azoknak a szervezeteknek, illetve intézményeknek a bemutatását is, amelyek a magyar orosz kulturális kapcsolatoknak keretet adnak. 5
2. A kulturális külkapcsolatok, illetve a kulturális diplomácia szerepe, helye a külkapcsolati rendszerben A kulturális kapcsolatok gyakorlatilag az emberiséggel egyidősek, hiszen ez az emberi közösségek, a különböző csoportok kultúrái közötti kölcsönös egymásra hatásokat és interakciókat jelenti. Az eleinte spontán jellegű kapcsolatokat aztán fokozatosan a szervezett kormányzati tevékenység váltotta fel, amely a 19. századra már nemzetközi méreteket öltött. Addigra már a kialakult nemzetállamok (főleg a gyarmatosítás révén) elkezdték nyelvük és kultúrájuk világméretű terjesztését. A kulturális diplomácia fogalma a 20. században jelent meg és terjedt el az államok közötti kulturális szerződések megszületésével párhuzamosan. Feladatának elsősorban a saját kultúra külföldi bemutatásának igényét, az államok közötti baráti kapcsolatok és megértés elősegítését, valamint a béke előmozdítását tekintették. A nemzetközi kulturális együttműködés jelentőségének felismerését mutatja, hogy az Egyesült Nemzetek Alapokmányában már alapvető célként szerepelt a nemzetek számára közös szociális, kulturális és humanitárius feladatok megoldása. Az 1949-ben megalakult Európa Tanács alapokmányában szintén kinyilvánította elkötelezettségét az európai kulturális örökség védelme, a nemzeti kultúrák sokféleségének megőrzése, valamint egymás nemzeti kultúrájának megismerése és tisztelete iránt. A kulturális diplomácia az 1961-es Bécsi Konvenció megszületésével vált a külpolitika önálló és elismert ágazatává, amely szerint a diplomácia feladata a baráti kapcsolatok előmozdítása a küldő és fogadó országok között a kulturális és tudományos kapcsolatok fejlesztése útján. (Nyusztay, 2000) A fogalom megszületése óta tartalma folyamatosan változik, bővül; a modernizáció, valamint a változó politikai viszonyok miatt a kulturális diplomatáknak újabb és újabb feladatokat kell végrehajtaniuk. A 21. század elején a kulturális diplomácia egyértelmű meghatározása már egyáltalán nem egyszerű: többféleképpen definiálható, tartalma folyamatosan változik, de az egyértelmű, hogy napjainkban már magában foglalja a művelődés egész területét, amibe beletartoznak az olyan, hagyományosan idesorolt ágazatokon kívül, mint például az irodalom vagy a képzőművészet, az oktatási, felsőoktatási, valamint a tudományos kapcsolatok egyes területei is. 6
Napjainkban a nemzetközi kapcsolatokat vizsgálva azt láthatjuk, hogy a diplomáciai eszközrendszer folyamatosan bővül, a döntési folyamatok egyre inkább társadalmivá válnak, (a public diplomacy fogalom fejezi ezt ki), és a média szerepe is növekszik. Mindezek azt eredményezik, hogy a külpolitika összefonódik más területekkel, mint például a tudomány vagy a kultúra, ez pedig azt is maga után vonja, hogy a külpolitikai döntések meghozatalában egyre jelentősebb szerepet kapnak a kulturális, tudományos megfontolások. A 21. század elejére nyilvánvalóvá vált, hogy a közvélemény, valamint a döntéshozók befolyásolása elsősorban kulturális csatornákon keresztül lehetséges, mindez pedig abba az irányba mutat, hogy az államok és nemzetek egyre inkább más államok és nemzetek kultúrájához való viszonyuk által igyekeznek meghatározni stratégiai helyzetüket. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a nemzetgazdaság, a védelempolitika, vagy más ágazati és szakpolitikák jelentősége csökken egy adott ország külpolitikai irányvonalának meghatározásakor, hanem arra világít rá, hogy ezek fontosságának megítélése relatívvá válik. (Pröhle, 2007) Magyarország kulturális jelenléte a világban mindig is lényegesen számottevőbb volt, mint gazdasági ereje. Kulturális kincseink és eredményeink az ország gazdasági állapotától, politikai helyzetétől függetlenül befolyásolják a hazánkról kialakított képet. Éppen ezért meg kell ragadnunk azokat a lehetőségeket, amelyek hozzájárulnak meglévő adottságaink eddigieknél jobb, tudatosabb kihasználásához, és az európai uniós kapcsolataink dominanciája mellett a nemzeti érdekérvényesítés eszközei lehetnek világszerte. Elengedhetetlen tehát a kulturális értékek és eredmények irányított bemutatása a külpolitikai célok elérése érdekében. Magyarország új külpolitikai stratégiájában (amely 2008 elején született meg), éppen a fent említett okok miatt külön említi a kulturális külpolitika feladatait, és meghatározza a feladatait. Ezek a következők: Építve a 2011. évi uniós elnökségből adódó lehetőségekre is korszerű és hiteles Magyarország- és magyarságkép megjelenítése, amely - tükrözi, és közép-európai keretbe ágyazza a nemzeti kultúra egészét; - megjeleníti az országban élő nemzeti és etnikai kisebbségek kultúráját; - épít a történelmi, szociológiai tényekre; - bemutatja a magyar tudományos élet eredményeit; - bemutatja a magyar sport sikereit és a nemzeti tudatban betöltött szerepét. (KÜM, 2008) 7
3. A magyar orosz kapcsolatok sajátosságai Magyarország külkapcsolatait vizsgálva egyértelműen megállapítható, hogy Oroszországgal való viszonyunk nem hasonlítható egyetlen más országgal való kapcsolatunkhoz sem. Ennek a sajátos viszonynak több tényező is áll a hátterében: a történelmi meghatározottság, a kelet-, illetve a közép-európaiság ténye, a politikai kapcsolatok, a gazdasási jelentőség, valamint az ambivalens közvélemény. Keleti kapcsolataink a történelem során mindig is meghatározóak voltak. A nyugati betagozódás mellett a magyar állam a kezdetektől, még a Habsburg Monarchia részeként is, nyitott állam volt, és erős keleti kapcsolatokat épített ki. Keleti kapcsolatrendszerünk jelentőségének tényét azonban több esemény is elhalványította: ilyen például a másfél évszázados török, majd a 45 éves orosz katonai és politikai megszállás emléke. Magyarország, és egyben a magyar kultúra helyzete a földrajzi adottságok következtében mindig is speciális volt: kelet és nyugat között a híd-szerepet töltöttük be szinte az államalapítás óta. Ez a régóta hangoztatott híd-szerep minden területen értelmezhető: a gazdaságban, a politikában, valamint a kultúrában is, elsősorban a kelet és nyugat közötti összekötő kapocs szimbólumaként. A metafora alapját Ady Endrének a Figyelő című folyóirat 1905-ös évfolyamában megjelent Ismeretlen Korvin-kódex margójára című írása szolgáltatta, amelyben Ady a következőket állapította meg: "Kompország, Kompország, Kompország: legképességesebb álmaiban is csak mászkált két part között: Kelettől Nyugatig, de szívesebben vissza." Ez az idézet is jól tükrözi azt a helyzetet, amely Magyarországot jellemzi régóta: próbálja keresni helyét a Kelet és a Nyugat között. Az ezeréves magyar kultúra mindig is a nyugateurópai kultúra része volt, a történelem folyamán viszont többször is keleti, illetve keleteurópai civilizációs térbe kényszerültünk. A nyugati kultúra irányait követő magyar irodalom, művészet, zenekultúra, tudomány és oktatási rendszer nem egyszer éles ellentétbe került az ország geopolitikai helyzetével és azzal a politikai kultúrával, amelyet a történelmi helyzet határozott meg. (Pomogáts, 2003) A rendszerváltás után új kapuk nyíltak meg: az európai integráció lehetősége a Nyugathoz való újra-csatlakozás szimbólumaként jelent meg. Ez a lehetőség az Európai Unióhoz való 2004-es csatlakozásunkkal realizálódott. A komp-ország, illetve a híd-ország fogalmak új jelentésrétegekkel bővültek: a Közösség tagjaként a megváltozott körülmények között 8
kell megpróbálnunk egyidejűleg fenntartani a közvetítő szerepünket, és kihasználni a lehetséges csatornákat. Az Európai Unió, mint elsődleges prioritás egyértelműen meghatározza a magyar külkapcsolatokat, de mivel Magyarország a Nyugat keleti határán helyezkedik el, továbbra is folytatja a helykeresést abban a kettős térben, amelyet a közép-európaiság és az európai térség határoz meg. Ez a tér azonban nem zárt, és ez az, amit Magyarország kihasználhat: ebbe a körbe tartozik az Oroszországgal való kapcsolatunk is. A komp-szerep korábbi, kicsit negatív, állandó helykeresést jelentő tartalma helyett tehát a 21. század elején inkább a híd-szerep pozitív tartalmait érdemes hangoztatni: hogy Magyarországnak és az egész közép-európai térségnek a közvetítő és összekötő szerepet kell vállalnia Nyugat és Kelet között. Ezt pedig nem konfliktusként, hanem lehetőségként érdemes értékelni: gazdasági, kereskedelmi és kulturális tekintetben egyaránt. A történelmi, földrajzi adottságokon kívül gazdasági szempontból is speciális a helyzet magyar orosz viszonylatban. Oroszország kiemelkedően fontos szerepet játszik Magyarország gazdaságában: az EU tagországok után a legfontosabb külkereskedelmi partnerünk, az áruforgalom folyamatosan növekszik, energia-behozatalunk túlnyomó része Oroszországból származik. Bár a rendszerváltás után a kapcsolatok jelentősen visszaestek, a mai napig egyértelmű, hogy a hatalmas orosz piac mekkora lehetőségeket rejt magában a magyar exportvállalatok szempontjából. Ezzel a témával kapcsolatban folyamatos vita zajlik, de az véleményem szerint a gazdasági adatok részletezése nélkül is nyilvánvaló, hogy mennyire fontos a két ország közötti kiegyensúlyozott kapcsolat. Az eddig említett tényeken és adatokon kívül a magyar orosz kapcsolatok sajátosságai közé tartozik az is, hogy a mai napig sem függetlenedtek teljesen a történelmi-politikai múlttól. Ez főleg az emberek gondolkodásmódjában és Oroszországról való véleményében tükröződik. Kevés olyan ország van, amelyhez annyira különböző módon viszonyulna a magyar közvélemény, mint Oroszország. 9
Ezt támasztja alá a Medián Közvélemény- és Piackutató Intézet 2007-es vizsgálata is, amely érdekes tényeket hozott a felszínre a magyarok oroszokhoz fűződő viszonyával kapcsolatban. 1 A megkérdezettek nagy jelentőséget tulajdonítottak az orosz piacoknak, és a legfontosabb export-célországok közül általánosságban az EU-országok után a második helyre (holtversenyben Németországgal) Oroszország került. Ez az eredmény meglepő, hiszen a kilencvenes években gyakori téma volt a sajtóban az orosz piacok elvesztése. Az egyértelműen kiderült a vizsgálatból, hogy az Oroszországgal való kapcsolat jelentősen megosztja a közvéleményt: a megkérdezettek 40 százaléka úgy gondolta, hogy Magyarország jelenleg túlságosan elköteleződik Oroszország felé, ennek ellenére azzal az állítással, miszerint az ország érdeke, hogy minél jobb viszonyban legyen Oroszországgal, a válaszadók fele értett egyet. Legalább kétharmadnyian egyetértettek abban is, hogy a szovjet megszállás nem tett jót a két nép viszonyának, valamint hogy egy esetleges orosz európai konfliktus esetén Magyarországnak Európát kellene választania. A felmérés több tényezőt is vizsgált, és a válaszok alapján többváltozós statisztikai eljárással három olyan véleménytípust különítettek el, ami utal az oroszokkal kapcsolatos magyar beállítódásra, gondolkodásmódra. Az első látens gondolkodási struktúra az oroszfóbia, ami az egyértelműen előítéletes megközelítést jelenti. A második dimenzió szintén az oroszok elutasítására utal, ám ennek hátterében nem általános ellenszenv vagy bizalmatlanság, hanem konkrét (vélt vagy megalapozott) történelmi hivatkozás áll (például a szovjet megszállás). Mind a két gondolkodásmód sajátos módon sokkal jellemzőbb arra a korosztályra, amelynek tagjai a rendszerváltáskor még 18 éven aluliak voltak, mint az 1989-es változásokat középkorú vagy idősebb fejjel megérőkre. Végül a harmadik gondolkodási dimenzióra az oroszokkal való jó kapcsolatra törekvés jellemző, aminek hátterében politikai és gazdasági érdekek és nem kulturális szempontok húzódnak meg. Ez utóbbi egyébként a leginkább a rendszerváltás idején fiatal felnőtt korú csoportokra jellemző. (Medián, 2007) 1 A felmérést 2007. március 30-án és 31-én készítette a Medián a 18 éves és idősebb népességet reprezentáló 1000 fő telefonos megkérdezésével. A mintavételből eredő kisebb torzulásokat a kutatók a KSH adatai alapján súlyozással korrigálták. A közölt adatok hibahatára az adott kérdésre válaszolók számától függően 3-6 százalék.(www.median.hu) 10
1. számú ábra: Az oroszokkal kapcsolatos látens gondolkodási struktúrák életkor szerint Forrás: www.median.hu Összességében tehát megállapítható, hogy a magyar közvélemény még mindig nem heverte ki a múltat, és az Oroszországhoz való viszonyukat továbbra is jelentősen befolyásolják az aktuálpolitikai kérdések, valamint a múltbeli beidegződések. A magyar-orosz kapcsolatok tehát minden téren mutatnak olyan jellemzőket, amelyek a két ország közötti speciális viszonyt és ennek jelentőségét támasztják alá. Ennek a viszonynak a befolyásolásában, illetve megváltoztatásában jelentős szerepet játszhat a kultúra, illetve a kultúrdiplomácia, amely semleges területen igyekszik alakítani az országok közötti viszonyt, és a közvélemény jóindulatának megnyerésére is alkalmas. Természetesen ez egy hosszú folyamat eredményeként érhető el, de a magyar orosz kapcsolatok nagyon jelentős múltra tekintenek vissza, és ez lehetőséget adhat a kapcsolatok újabb fellendítését célzó lépések megalapozására. 11
4. A rendszerváltás problematikája 4.1. A rendszerváltást megelőző időszak kulturális politikájának jellemzői A rendszerváltást megelőző időszakában, az államszocializmus idején a magyar külpolitikát alapvetően a kétpólusú világrendhez való igazodás határozta meg. Külkapcsolati rendszerünk alapvetően a Varsói Szerződéshez való tartozásunknak alárendelve működött, de 1948-1989 között 4 egymástól eltérő szakaszt különböztethetünk meg a nyitási folyamat fokozatos előrehaladásával. Az első szakasznak az ötvenes éveket tekinthetjük, amikor bekövetkezett az orientációváltás: a Nyugattal való kapcsolatok visszaszorultak, és egyoldalúan a szocialista kapcsolatok kerültek előtérbe. Ezen folyamat erősségét támasztja alá az a tény is, hogy a klasszikus hidegháború időszakában a NATO-országok budapesti kulturális intézeteinek bezárására is sor került. A második szakasz 1956 után következett, amikor a kulturális külpolitika fő célja a politikai bezártságból való kitörés elősegítése volt. Ennek jegyében megindult a kulturális nyitás Nyugat felé, és több kulturális egyezmény előkészítésére is sor került. Természetesen a szocialista országokkal való kapcsolatok ezzel párhuzamosan tovább fejlődtek, és ezekben az években teljesedtek ki. A harmadik szakaszt, a hatvanas-hetvenes éveket az enyhülés jellemezte mindenféle szempontból. A magyar kultúrának nagyon termékeny időszaka volt ez, és pozitívum az is, hogy a kulturális csere számára új lehetőségek jelentek meg az európai biztonsági és együttműködési értekezlet záróokmányának megszületésével (Helsinki Záróokmány). Tágabb lehetőség nyílt arra, hogy a kapcsolatrendszerünk kiegyensúlyozottabb legyen, tehát hogy nyugaton is bemutatásra kerülhessenek a magyar művészeti alkotások, valamint a művészek és tudósok szabadabban mozoghassanak. Jelentős eredménye volt ennek az időszaknak, hogy sikerült egy pozitív országképet közvetíteni ( a legvidámabb barakk ). A negyedik szakasz a nyolcvanas évekre tehető, amikor a magyar külpolitika már relatív önállósággal rendelkezett, de továbbra is az ideológia határozta meg a döntéseket, még akkor is, ha az már sok esetben elavultnak bizonyult. Az évtized közepére viszont már jelentősen kiszélesedtek a kulturális lehetőségek, szélesedett a hazai kulturális piac kínálata, megindult a tudatos hungarológiai munka, és ekkor kerültek megrendezésre az 12
első magyar napok, hetek, illetve fesztiválok külföldön. De mindezek mellett a szocialista országokkal való kapcsolatoknak kellett dominálniuk a központi irányításnak megfelelően. (Nyusztay, 2000) 4.2. A rendszerváltáskor végbemenő kultúrpolitikai vonatkozású változások fő irányai A fent említett periodizáció jól bemutatja azt a folyamatot, hogyan változott a külkapcsolati rendszer, beleértve a kulturális külkapcsolatokat is, és hogyan jutottunk el a rendszerváltásig. A kilencvenes években minden területen jelentős változások mentek végbe, és ezekből természetesen a kulturális diplomácia és a kulturális külkapcsolatok sem maradtak ki. A változások fő irányai a következők voltak: új kormányzati prioritások megjelenése, a jogszabályi háttér és a felelősség-megosztási rendszer megváltozása, a kapcsolatok szélesítése, valamint a külföldi magyar intézetek hálózatának fejlesztése. (Nyusztay, 2000) 4.2.1. Az állam szerepének visszaszorulása A rendszerváltás előtt a szocialista tömb országaiban a kultúra teljes mértékben az állam irányítása alá tartozott, és a politikai ideológia céljainak szolgálatában állt. A kultúrát a nemzetközi osztályharc terepének tekintették, és azt a lehetőséget látták benne, hogy a szocializmus felsőbbrendűségét igazolhatja. A pártállami beavatkozás nemcsak az irányítást jelentette, hanem a másképp gondolkodók korlátozását is. A hivatalos ideológia a kultúrát támogatandó, megtűrt, valamint tiltandó kategóriákra osztotta fel. A kulturális külpolitika szempontjából a rendszerváltással gyökeres változás történt a kultúra és a kulturális külkapcsolati rendszer megítélésében stratégiai szempontból: a kilencvenes évek elejétől a kormányok a kultúrát már a nemzeti önazonosság alapvető elemének tekintették, amely teljesen szabad és önálló. Megszűnt tehát a kultúra politikától való függése, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy az állam nem avatkozik be az alkotói folyamatokba, nem tesz különbséget alkotó és alkotó között, azaz nem érvényesít politikai vagy ideológiai szempontok alapján preferenciákat. Mindezek mellett arra is törekedtek, 13
hogy elősegítsék a magyar és a külföldi kultúra kapcsolatainak kiszélesedését, elősegítve ezzel a társadalmi-gazdasági modernizációt. A kultúra totális állami ellenőrzésének megszűnése azt is jelentette, hogy hatályukat vesztették az oktatási, tudományos és kulturális kapcsolatokra vonatkozó korlátozások és tilalmak. Az alkotók, az alkotások, az információk, tehát az emberek és az eszmék szabad áramlása lehetővé vált, ami nagymértékben hozzájárult a kelet- és közép-európai átalakulások folyamatához. Decentralizáció következett be nemcsak a kultúra irányításában, hanem a kulturális termékek behozatala és kivitele terén is, ami azt eredményezte, hogy az ország kulturális piaca ugrásszerűen kibővült. (Nyusztay, 2000) A rendszerváltozás óta számos vita folyt a kulturális politika mibenlétéről, a kultúra finanszírozásának lehetséges módjairól, valamint ezek eszmei, ideológiai hátteréről. Végül az a nézet kerekedett felül, amely a kultúra szabadságát tekinti mindenek fölöttinek, és az állam számára a kulturális értékekhez való hozzáférés biztosítását tűzi ki feladatként a társadalom minél szélesebb rétegei számára. Az elv megléte viszont nem jelentette azt, hogy mindez a gyakorlatban ilyen egyértelműen meg is valósítható. Állami beavatkozásra bizonyos területeken továbbra is szükség volt, mert bizonyos műfajok nagy költségigényük miatt nem is tudták volna fenntartani magukat. Az állami intervenció tehát a kulturális sokszínűség fenntartását, valamint a hazai kulturális piac kínálatának szélesítését szolgálta, és semmiben sem hasonlítható a rendszerváltást megelőző kultúrairányításhoz. 4.2.2. A kultúra finanszírozásának kérdése Az állam szerepe nemcsak az irányításban és az ellenőrzésben csökkent a rendszerváltás után, hanem a finanszírozásban is: a korábban gyakorlatilag teljes mértékben államilag finanszírozott szektor a politikai változások után nehéz helyzetbe került. A központi költségvetésből csak egy kisebb összeg jutott a kultúrára, főleg a kultúra külföldön való bemutatására. Az így kiesett források pótlására megjelentek a magán-, az alapítványi, valamint a nemzetközi finanszírozási formák. A rendszerváltás után a kultúra közpénzekből való finanszírozásának uralkodó módjaként a pályáztatás terjedt el. Ezen pályázatok túlnyomó többsége az állami/önkormányzati kultúrpolitika részét képezi, és alapvetően költségvetési forrásokból származó pénzek 14
újraelosztására szolgál. A pályázati rendszer előnye, hogy a közcélokat szolgáló, vagy közfeladatot ellátó intézményekkel kapcsolatos, forráselosztási döntések formálisan kikerülnek az állam kezéből, és azok nyilvánosan működő, szakmai és képviseleti elvek szerint összeállított, független zsűrik kezébe kerülnek. A pályázatokat általában állami, társadalmi, vagy magánszervezetek írják ki. A magánszervezetek (mint például a vállalatok, magánalapítványok) esetében viszont gyakoribb, hogy a kulturális célra szánt adományaikat nem pályázati úton juttatják el a kedvezményezetthez. A külföldi magánalapítványok hazai tevékenysége szintén jelentős; a Soros Alapítvány például az elmúlt két évtizedben a hazai kulturális élet egyik legjelentősebb szponzora volt. Magyarország Európai Uniós csatlakozásával a hazai pályázatoknak illeszkedniük kell az uniós pályázati rendszerhez. A hazainál jóval nagyobb összegeket mozgató uniós pályázatok nyilvánvalóan jelentősen átformálták a finanszírozás korábban kialakult mintáját. Meg kell viszont említenünk, hogy ez sem old meg minden problémát, hiszen ezek a támogatások csak jelentős hazai önrész megléte esetén nyerhetők el. A fent leírt pályázati rendszert több bírálat is érte, és a rendszerváltás óta gyakorlatilag folyamatosan zajlik a vita arról, hogyan lehetne a finanszírozás nehéz kérdését megoldani. Ennek egyik megoldási javaslataként főleg 2000 után jelent meg az a nézet, hogy a kulturális bel- és külpolitika egyik fontos eleme lehetne a kultúra és az üzleti világ összefogásával létrejövő finanszírozási forma. Ez az Oktatási és Kulturális Minisztérium A kulturális modernizáció irányai című koncepciójában kristályosodott ki 2006-ban. A dokumentum Az Arts & Bussines nemzetközi finanszírozási modell magyarországi alkalmazása című fejezetben célként jelöli meg a magánszféra kultúratámogatásának elismertetését, presztízsének és vonzerejének növelését, valamint a közösségi és magánjellegű kulturális intézmények segítését a szponzorok bevonásában és megtartásában. A rendszer pozitív tulajdonságaiként az alábbiakat említi: segíti az állami kulturális intézmények hatékony megjelenítését az üzleti szféra szereplői felé; segíti azon kezdeményezések megvalósítását, amelyeken keresztül a gazdasági társaságok mindennapi életébe bele lehet szőni a művészetek iránti igényt és érdeklődést; segíti a piaci mechanizmusok kultúrabarát átalakítását; ösztönzi a magánszférát, és elősegíti a kedvező adójogi, finanszírozási környezet kialakítását. Összességében tehát megállapíthatjuk, hogy a finanszírozás nehéz és bonyolult kérdése az elmúlt két évtizedben folyamatosan jelen van a politikai és szakmai fórumokon. Bár számos probléma vár még megoldásra ezen a téren, több lépés is történt a rendszerváltás óta a hatékonyabb kultúrafinanszírozás megvalósításának érdekében. 15
4.2.3. Új prioritások a kultúrdiplomáciában a rendszerváltás után Magyarország külpolitikájának alapjait a rendszerváltás után egy hármas prioritás-rendszer határozta meg: a nyugati világhoz való csatlakozás és integráció; az önálló és jó szomszédságot kereső regionális politika; és a határon túli magyarok érdekeinek képviselete. Ezek a prioritások nemcsak politikai, katonai, és gazdasági tekintetben, hanem kulturális értelemben is irányadóak voltak: az ország külkapcsolati rendszerét, azaz minden nemzetközi kapcsolatot és diplomáciai lépést ezek határoztak meg. A rendszerváltás politikai tekintetben a kilencvenes évek elejére lezárult, de külpolitikai és kulturális következményei napjainkig meghatározóak. A kilencvenes évek legelején a leginkább hangoztatott gondolat az Európához való visszatérés volt, amely a rendszerváltás külpolitikai vonatkozásain kívül tágabb, kulturális orientáció-váltást is jelentett. Ez az idea pedig jelenlegi külkapcsolati rendszerünket is meghatározza. A nyugati orientáció minden területen kitüntetett cél lett, és ennek megvalósítása érdekében számos lépés is történt. Az eredmény pedig abban mutatkozott meg, hogy Magyarország a kilencvenes években olyan nyugati intézménynek lett a tagja, mint az Európa Tanács, a NATO, vagy az OECD, valamint sikeres tárgyalásokat folytatott az Európai Unióval csatlakozásunk ügyében. Ezzel párhuzamosan a keleti kapcsolatok visszaszorultak, és általánosságban elmondható, hogy kevés figyelem irányult rájuk. A rendszerváltást követően a magyar orosz kapcsolatok is jelentősen visszaestek: ez nem csak a gazdasági adatokban tükröződött, hanem a kulturális kapcsolatok terén is. Magyarország kulturális külpolitikai törekvései ugyanis elsősorban arra irányultak, hogy elfogadtassák és bemutassák az akkori Európai Közösség országainak, hogy történelmi, vallási, és kulturális szempontból is sokkal inkább vagyunk nyugatiak, mint keletiek. Ez az integrációs törekvéseknek nyilvánvalóan fontos része volt, hiszen a csatlakozást, mint célt ki kellett, hogy egészítse a befogadás a másik fél részéről. Megállapítható tehát, hogy a rendszerváltást követően a Nyugat felé való közeledés igényével párhuzamosan zajlott a kelettől való eltávolodás folyamata. 16
5. A magyar orosz kulturális kapcsolatok alakulása a rendszerváltás után 5.1. A kilencvenes évek változásai A kilencvenes évek elején nyilvánvalóvá vált, hogy a politikai rendszerváltás a parlamenti demokrácia és a piacgazdaság megteremtésén túl értékváltással is jár. A magyar külpolitika gyökeresen átalakult: az euroatlanti integráció vált elsődleges céllá, ez pedig jelentős változásokat vont maga után kétoldali kapcsolataink tekintetében is. Elengedhetetlenné vált egy új típusú kapcsolatrendszer alapjainak megteremtése, amely a felek egyenlőségén, a kölcsönös érdekeken és előnyökön alapul, és mindenféle ideológiától mentes. Antall József 1990 novemberében Párizsban már tárgyalt Gorbacsovval a magyar szovjet kapcsolatok új alapokra helyezéséről. A szerződést végül is 1991. december 6-án kötötte meg a Magyar Köztársaság és az Oroszországi Szovjet Szövetségi Szocialista Köztársaság (az Oroszországi Föderáció jogelődje) Moszkvában. A két ország közötti kapcsolatokat viszont továbbra is terhelték rendezetlen kérdések. Ezek megoldási lehetőségeinek megteremtésében fordulópontot jelentett Borisz Jelcin 1992. novemberi budapesti látogatása, amely keretében kilenc kormány- és tárcaközi megállapodás aláírására került sor. Ezek a fent említett alapszerződésre épülve lehetővé tették a kétoldalú együttműködés intézményi kereteinek kiépítését, valamint a kormány- és tárcaközi megállapodások új rendszerének kidolgozását. Például, jegyzőkönyvek születtek a bel-, a külügy, valamint az oktatási és kulturális minisztériumok és levéltárak együttműködéséről. (Lásd: 5.2. Nemzetközi szerződéseink alakulása) Magyarország Oroszországhoz való viszonyában jelentős szerepet játszott, és játszik mai napig, hogy az európai értékek egyik meghatározó elemeként tekint az orosz kultúrára. Ez a Külügyminisztérium honlapján olvasható kulturális vonatkozás azért is fontos, mert több szerződés is a közös európai értékekre való hivatkozással jött létre. A kilencvenes években az ideológiától mentesült új kultúrpolitika kiemelt törekvése lett a magyar nyelv rokoni kapcsolatainak feltárása és hangsúlyozása. Különösen jelentős lépés volt Göncz Árpád köztársasági elnök 1993-as körútja az oroszországi finnugor köztársaságokban, hiszen ez is azt bizonyította, hogy Magyarország különös figyelmet szentel a finnugor népekkel való kapcsolatok ápolásának. A kapcsolatok kedvező 17
alakulásának pozitív lendületet adott az is, hogy az orosz fél kijelentette: a magyar törekvések megvalósulásához minden segítséget megad. Szintén jelentős eredmény volt az 1995-ben aláírt, úgynevezett Hadisíregyezmény, amelyben a felek kötelezettséget vállalnak arra, hogy óvják és ápolják a másik félnek a saját területükön található kulturális értékeit és történelmi emlékeit, valamint a felek vállalják, hogy megőrzik, és méltóan gondoskodnak a Magyar Köztársaság területén eltemetett oroszországi állampolgárok és az Oroszország területén eltemetett magyar állampolgárok sírjairól, illetve a temetkezési helyeken lévő emlékművekről. Ezen kívül törvényeiknek megfelelően mindkét fél biztosítja ezek akadálytalan megközelíthetőségét. Ez a szerződés kulturális szempontból is érdekes, hiszen a szerződés második cikkének 2. bekezdése megállapítja, hogy a felek tiszteletben tartják Magyarország és Oroszország népeinek nemzeti, vallási és egyéb hagyományait, beleértve a sírok, az emlékművek és kegyeleti létesítmények feliratozását. A magyar kormány tehát egyértelműen kiemelt figyelmet szentelt a magyar orosz kapcsolatok fejlesztésének a kilencvenes években. Ezt bizonyítja az is, hogy rendszeresek voltak a magas szintű találkozók a két ország vezetői között. Ezeket a látogatásokat az alábbi táblázat mutatja be: 1. számú táblázat: Magyar, illetve orosz magas szintű látogatások 1990 után 1991. december Antall József miniszterelnök látogatása Moszkvában 1992. november Borisz Jelcin elnök viszontlátogatása Budapesten 1993. június Göncz Árpád köztársasági elnök körútja az oroszországi finnugor köztársaságokban 1994. március Viktor Csernomirgyin kormányfő látogatása Budapesten 1994. december Borisz Jelcin elnök látogatása Budapesten az EBEÉ csúcsértekezlet alkalmából 1995. március Horn Gyula miniszterelnök látogatása Moszkvában 1995. május Göncz Árpád államfő részvétele a II. világháború befejezése 50. évfordulója alkalmából rendezett moszkvai ünnepségeken 1995. június Vlagyimir Sumejko, a törvényhozás felsőháza (Szövetségi Tanács) elnökének látogatása Budapesten 18
1996. június Gennagyij Szeleznyov, a törvényhozás alsóháza (Állami Duma) elnökének részvétele az európai parlamenti elnökök budapesti találkozóján 1996. november Gál Zoltán, az Országgyűlés elnökének moszkvai látogatása Forrás: KÜM A rendszerváltás utáni időszakban összességében az orosz kapcsolatok visszaszorulása figyelhető meg, de ez nem jelentette azt, hogy teljesen elfordultunk volna Oroszországtól. A kilencvenes évek találkozói, szerződései egyértelműen azt a törekvést bizonyítják, hogy a két ország igyekezett rendezni a kapcsolatokat, az új körülményeknek megfelelően kialakítani a viszonyrendszert. Ez természetesen egy folyamat, tehát nyilvánvalóan nem sikerült minden kérdést rendezni egy évtized alatt, de az alapokat sikerült létrehozni. 5.2. Nemzetközi szerződéses kapcsolataink A Szovjetunió 1991. decemberi felbomlásával a nemzetközi kapcsolatainknak keretet adó szerződéseinkben is változások álltak be, hiszen a Szovjetunió helyét a 3 balti állam és Grúzia kivételével a Független Államok Közössége foglalta el. A szerződéseink vizsgálatakor az tapasztalható, hogy a kétoldalú kulturális egyezmények, csereprogramok és munkatervek a rendszerváltást követő években csak részben voltak alkalmasak bilaterális kulturális kapcsolataink valós kereteinek meghatározására. Különböző okok miatt gyakran az aláírt és érvényes egyezmények sem teljesültek, a lejárt egyezmények megújítására nem mindig került sor, és gyakran ezek előkészítése is késedelmet szenvedett. Napjainkra viszont már a korábbinál gyorsabb ütemben és módszeresebben megindult a bilaterális egyezmények megújítása. Jelentős lépés volt Oroszországgal való kapcsolataink rendezésében az 1995. március 6-án Moszkvában aláírt Jegyzőkönyv a kétoldalú szerződések számbavételéről a volt magyar szovjet egyezmények tekintetében. Azonban vannak még olyan kérdések, amelyek megoldásra várnak. Ezt a problémát támasztja alá az Orosz Föderációval jelenleg érvényben lévő kulturális vonatkozású megállapodásaink és egyezményeink vizsgálata is, hiszen ebből kiderül, hogy bizonyos területek részletesen szabályozottak, míg másokról egyáltalán nincs megállapodásunk. 19
2. számú táblázat: Érvényben lévő kulturális vonatkozású szerződéseink Oroszországgal Szerződés tárgya Egyezmény a Magyar Népköztársaság Kormánya és a Szovjet Szocialista köztársaságok Szövetsége Kormánya között az egyetemi hallgatók és aspiránsok a másik Fél polgári főiskoláin és tudományos kutatóintézeteiben való kölcsönös oktatásának feltételeiről Megállapodás a Magyar Népköztársaságban és a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségében kiállított, az iskolai végzettséget, valamint tudományos fokozatot tanúsító okiratok egyenértékűségének kölcsönös elismeréséről Egyezmény a Magyar Köztársaság és az Orosz Föderáció kulturális javak visszaszármaztatásával foglalkozó Állami Bizottságai között a II. világháború során és az azt követő időszakban a másik ország területére került kulturális értékek visszaszolgáltatásáról szóló együttműködésről Végleges megállapodás helye Végleges megállapodás ideje Hatálybalépés ideje Budapest 1960.11.04 1961.01.01 Kihirdető jogszabály Moszkva 1974.10.11 1975.04.22 37/1975. (XII.19.) MT. rendelet Budapest 1992.11.11 1992.11.11 1993/18. Nemzetközi Szerződés 20
Szerződés tárgya Megállapodás a Magyar Köztársaság Kormánya és az Orosz Föderáció Kormánya között az állami levéltárak együttműködéséről Egyezmény a Magyar Köztársaság és az Orosz Föderáció Kormánya a kultúra, a tudomány és az oktatás területén folytatandó együttműködésről Végleges megállapodás helye Végleges megállapodás ideje Hatálybalépés ideje Kihirdet ő jogszabály Budapest 1992.11.11. 1992.11.11. 1993/9. Nemzetközi Szerződés Moszkva 1993.09.20 1995.03.01. 148/1998. (IX.18.) Korm. rendelet Forrás: KÜM Megállapodás a Magyar Népköztársaságban és a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségében kiállított, iskolai végzettséget, valamint tudományos fokozatot tanúsító okiratok egyenértékűségének kölcsönös elismeréséről (1974) A hét cikkből álló megállapodás abból a célból jött létre, hogy továbbfejlessze az együttműködést a tudomány és az oktatás területén, a kulturális és tudományos együttműködésről szóló, 1968. november 16-án kelt egyezmény alapján, a középiskolák, a szakközépiskolák és a felsőoktatási intézmény elvégzését, valamint a tudományos fokozatok és címek adományozását tanúsító okiratok egyenértékűségének kölcsönös elismeréséről szóló egyezménnyel összhangban. A megállapodás az alábbiakat tartalmazza: A Magyar Népköztársaságban az általános iskola nyolc osztályának elvégzéséről kiállított bizonyítvány és a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségében a nyolc osztály elvégzéséről kiállított bizonyítvány amelyek továbbtanulásra jogosítanak az általánosan képző középiskolákban, a szakmai-műszaki iskolákban és a szakközépiskolákban egyenértékű. (1. Cikk) A Magyar Népköztársaságban a négy osztályos gimnázium vagy szakközépiskola elvégzéséről kiállított érettségi bizonyítvány és a középfokú technikum elvégzését igazoló oklevél, valamint a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségében kiállított, középfokú iskolai végzettségről szóló bizonyítvány, a szakmai-műszaki 21
középiskola elvégzését tanúsító oklevél és a szakközépiskola elvégzéséről szóló oklevél amelyek a felsőoktatási intézménybe való jelentkezésre jogosítanak egyenértékűek. (2. Cikk) A Magyar Népköztársaságban az egyetem vagy más felsőoktatási intézmény elvégzéséről és a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségében a felsőoktatási intézmény elvégzéséről kiállított a tudományos aspirantúrára való jelentkezésre feljogosító oklevelek egyenértékűek. (3. Cikk) A Magyar Népköztársaságban a tudományok kandidátusa fokozat tanúsításáról kiállított oklevél és a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségében a tudományok kandidátusa fokozat tanúsításáról kiállított oklevél egyenértékű. A Magyar Népköztársaságban a tudományok doktora fokozat tanúsításáról kiállított oklevél és a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségében a tudományok doktora fokozat tanúsításáról kiállított oklevél egyenértékű. (4. Cikk) A Magyar Népköztársaságban és a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségében elismerik a docensi és egyetemi tanári tudományos címeket, melyeket a felsőoktatási intézményben vagy tudományos kutatóintézetben betöltött állásnak megfelelően adományoznak. (5. Cikk) Egyezmény a Magyar Köztársaság és az Orosz Föderáció kulturális javak visszaszármaztatásával foglalkozó Állami Bizottságai között a II. világháború során és az azt követő időszakban a másik ország területére került kulturális értékek visszaszolgáltatásáról szóló együttműködésről (1992) Az 1992. november 11-én aláírt egyezmény az Oroszországgal való restitúciós együttműködés alapja. Ez a II. világháború során és az azt követő időszakban a másik ország területére került kulturális értékek visszaszolgáltatásáról szóló együttműködési egyezmény. 1993. május 31-én írták alá a kultuszminiszterek azt a jegyzőkönyvet, amely létrehozta a kölcsönös restitúciós igényeket szabályozó magyar orosz munkacsoportot. Ezen munkacsoport közösen azonosított 124 festményt és 8 faszobrot, valamint a sárospataki református könyvtár 149 kötetét, mint olyan tárgyakat, amelyek a magyar gyűjteményekből kerültek Oroszországba. 22
A sárospataki kollekció jelenleg a Nyizsnyij Novgorod kormányzósági könyvtárban található. A 8 faszobor és mintegy 20 festmény a Nyizsnyij Novgorod-i Szépművészeti Múzeumban, 4 festmény a moszkvai Puskin Szépművészeti Múzeumban, a többi azonosított festmény a moszkvai Grabar Restaurátor Intézetben található. A magyar restitúciós igényeket a moszkvai magyar nagykövetség 1999 októberében jegyzékben terjesztette elő az Orosz Föderáció Külügyminisztériumának, majd 2001 tavaszáig az oroszországi restitúciós jogszabályok megváltozására hivatkozva elhárították a magyar fél javaslatait a közös munkabizottság tevékenységének folytatására. Megállapodás a Magyar Köztársaság Kormánya és az Oroszországi Föderáció Kormánya között az állami levéltárak együttműködéséről (1992) A megállapodásban a felek vallják, hogy az eredmények elérésének egyik legfontosabb eszköze a történelmi és kulturális örökséget feltáró dokumentumokhoz való hozzáférés megkönnyítése, különösen az állami levéltárakban őrzött, azaz az állami szervek által létrehozott levéltárak esetében. A megállapodás fő pontjai a következők: A teljes kölcsönösség alapján és a vonatkozó saját törvényeik betartásával fejlesztik az állami levéltárak közötti együttműködést. Fejlesztik és tökéletesítik a levéltári szervezeteik közötti szakmai tapasztalatcserét az érdeklődésüknek megfelelő tevékenységi körben. Kölcsönösen tájékoztatják egymást a levéltárügy kérdéseiről, és valutamentes alapon levéltáros szakemberek cseréjét valósítják meg. A cserék konkrét feltételeiről a megfelelő levéltári intézményei közötti megállapodások rendelkeznek. Támogatást nyújtanak egymás kutatói számára az állami levéltárakban való kutatómunka folytatásához. Biztosítják egymás kutatói számára a levéltári dokumentumokhoz, valamint az állami levéltárak összes publikált és nem publikált levéltári segédletéhez való hozzáférést. 23
Együttműködnek állami levéltáraik azon iratainak feltárásában, amelyek Magyarország és Oroszország történetére vonatkozó adatot tartalmaznak, és nemzeti levéltári gyűjteményeik kiegészítése céljából kölcsönösségi alapon kicserélik a feltárt iratok másolatait. Közösen publikálják a levéltári dokumentumokat, és kiállításokat szerveznek országaik történelmi kapcsolatairól szóló dokumentumokból. Megküldik egymásnak a levéltári intézményeik szervezetét és munkarendjét szabályozó törvényeket és dokumentumokat, valamint levéltár-tudományi, levéltári tudományos-módszertani kiadványaikat, megfelelő levéltári intézményeik forráskiadványait. A megállapodás a Művelődési és Közoktatási Minisztérium felügyelete alá tartozó állami levéltárakra, az Orosz Föderáció Kormánya mellett működő Levéltári Bizottság irányítása alá tartozó állami levéltárakra és a Külügyminisztérium Történeti-dokumentációs Főosztálya alatt működő levéltárakra vonatkozik. Egyezmény a Magyar Köztársaság Kormánya és az Orosz Föderáció Kormánya között a kultúra, a tudomány és az oktatás területén folyó együttműködésről (1993) A kulturális együttműködéshez a legtágabb nemzetközi jogi kereteket biztosítja az 1993. szeptember 20-án aláírt egyezmény. Az egyezmény az alábbi pontokat tartalmazza: A felek fejlesztik sokoldalú együttműködésüket a kultúra, a tudomány és az oktatás terén. Támogatják az állami múzeumok, könyvtárak, levéltárak közötti együttműködést, intézkednek az állami garanciák biztosítására, beleértve a kulturális értékek mozgatásával járó rendezvényekért viselt pénzügyi felelősséget is. A MK és az OF Kormányai között 1992. november 13-án az állami levéltárak terén folytatott együttműködésről szóló Megállapodás alapján elősegítik a két ország levéltárainak együttműködését. 24
A fent említett nemzetközi szerződéseket tárcaközi és egyéb megállapodások egészítik ki. Ezek közül a fent említett szerződésekhez kapcsolódóan az alábbiakat emelem ki: Megállapodás a Magyar Köztársaság NKÖM és az Oroszországi Föderáció Levéltári Szolgálata között a Magyar Kulturális, Tudományos és Tájékoztatási Központ Levéltári Intézete tevékenységével összefüggő feladatok megvalósításáról (2001) A megállapodás 2001. december 14-én került aláírásra. Ennek alapján éves tervek szerint folyatódhat a magyar vonatkozású oroszországi levéltári anyagok feltárása, másolása és feldolgozása. A munka végzésébe a főállású levéltári kiküldött mellett bevonhatók az ösztöndíjas magyar kutatók és levéltárosok is. A Magyar Országos Levéltár az ily módon átvett mikrofilmekből külön gyűjteményt alakít ki. Megállapodás a Magyar Köztársaság NKÖM és az Oroszországi Föderáció Levéltári Szolgálata között a közös Magyar orosz Levéltári Együttműködési Bizottságról (2003) Az 1992. évi kormánymegállapodás alapján a magyar és orosz levéltári intézmények közötti minden oldalú együttműködés fejlesztése és erősítése érdekében, a magyar orosz levéltári együttműködés hatékonysága növelésének szándékától indíttatva hozták létre a levéltári vegyes bizottságot 2003. július 2-án Budapesten a külügyminisztériumi találkozó keretében. A hattagú vegyes-bizottság rendszeresen ülésezik, legalább évente egyszer, felváltva a két országban. Feladatai a következők: a felek közötti levéltári együttműködés távlatai, irányai és formái meghatározása közreműködés a közös dokumentum-kiadványok előkészítésében, a levéltári dokumentumokat bemutató közös kiállítások szervezésében és más lehetséges közös tervek megvalósításában a magyarországi és az oroszországi állami levéltárakban kutatók munkájának segítése 25
Orosz magyar együttműködési megállapodás a kulturális örökségvédelemről (2007) Az egy évre kötött, évente automatikusan meghosszabbítandó megállapodást az összoroszországi restaurátorok szervezete részéről Artem Novikov elnök, az Állami Műemlék-helyreállítási és Restaurálási Központ képviseletében pedig Szécsi Zolt igazgató írta alá 2007-ben. A megállapodás fő elemei a következők: A restaurációk eredményeinek kölcsönös bemutatása Örökségvédelmi konferenciákon való részvétel szorgalmazása A másik fél szakembereinek bevonása a restaurációs munkákba Restaurátor szakemberek képzésének elmozdítása Hosszú távú együttműködés megalapozása Információ- és tapasztalatcsere Kulturális örökségvédelmi programok, projektek és szakmai konferenciák szervezése 5.3. Magyarország EU-csatlakozásának következményei 2004. május 1-én, Magyarország Európai Unióhoz való csatlakozásával rengeteg egyéb változás mellet jelentősen átalakultak az állami döntéshozatal és a nemzeti érdekérvényesítés keretei is. A kultúrával összefüggő állami feladatok azonban továbbra is nemzeti hatáskörben maradtak, a tagállamok önállóan alakíthatják kulturális politikájukat, nemzetközi kulturális tevékenységüket. Magyarország uniós tagsága ugyanakkor jelentős mértékben megkönnyíti a magyar kulturális javak piacra jutását világszerte, és kulturális értékeinek bemutatása segíthet nemzetpolitikai céljaink elérésében is. Az Európai Unió kulturális politikáját az úgynevezett európai identitás köré építi, melynek fő célja a kontinens kulturális diverzitásának bemutatása, valamint egymás értékeinek megismerése. Ennek megvalósítása érdekében számos intézményt és programot hoztak létre. Az uniós tagságból adódóan a legfontosabb feladatok Magyarország számára a kulturális politika terén az alábbiak: az EU kulturális programjaiban való részvétel; a Strukturális és Kohéziós Alapok kulturális, turisztikai célú felhasználása; a bilaterális kapcsolatoknak 26