E^3i ILLINOIS UNIVERSITY OF ILLINOIS AT URBANA-CHAMPAIGN PRODUCTION NOTE

E^3i ILLINOIS UNIVERSITY OF ILLINOIS AT URBANA-CHAMPAIGN PRODUCTION NOTE University of Illinois at Urbana-Champaign Library Brittle Books Project, 2010.

A POLGÁRI TÖRVÉNYKÖNYV TÖRVÉNYJAVASLATÁNAK TÁRGYALÁSA A KÉPVISELŐ HÁZ KÜLÖN BIZOTTSÁGÁBAN ÁLTALÁNOS TÁRGYALÁS. KÖZZÉTESZI A M. KIR. IGAZSÁGÜGYMINISZTÉRIUM BUDAPEST, 1915. GRILL KÁRCLY KÖNYVKIADÓVÁLLALATA IV., Veres Páinéutca 3 Jtva 1 K SO filter

COPYRIGHT NOTIFICATION In Public Domain. Published prior to 1923. This digital copy was made from the printed version held by the University of Illinois at Urbana-Champaign. It was made in compliance with copyright law. Prepared for the Brittle Books Project, Main Library, University of Illinois at Urbana-Champaign by Northern Micrographics Brookhaven Bindery La Crosse, Wisconsin 2010

A POLGÁRI TÖRVÉNYKÖNYV TÖRVÉNYJAVASLATÁNAK TÁRGYALÁSA A KÉPVISELŐ HÁZ KÜLÖN BIZOTTSÁGÁBAN ÁLTALÁNOS TÁRGYALÁS. KÖZZÉTESZI A M. KIK. IGAZSÁGÜGYMINISZTÉRIUM BUDAPEST, 1915. GRILL KÁROLY KÖNYVKIADÓVÁLLALATA IV., Veres Páíné-utca 3.

Nap nyomda részvénytársaság.

3&8, 4 A bizottság megalakulása. A képviselőház 1913. évi november hó 14. napján tartott 476. számú ülésében elhatározta, hogy a polgári törvénykönyvet tartalmazó 886. számú törvényjavaslat tárgyalására ötventagú külön bizottságot küld ki, s e bizottság tagjaivá a következő képviselőket választotta meg: Almásy László, Beöthy László, Berzeviczy Albert, Bethlen Pál gróf, Blanár Béla, Bornemisza Lajos, Bujanovics Gyula, Dahinten Ernő, Darvai Fülöp, id. Erdély Sándor, Gratz Guszitáv, H&jőis Kálmán, Hantos Elemér, Hegedűs Kálmán, Hegedűs Lotónd, Heinrieh Antal, Helmeczy József, Illés József, Issekutz Győző, Jakábffy Elemér, Janiga János, Kálmán Gusztáv, Kenedi Géza, Kiss Ernő, Konyovics Dávid, Kostyál Miklós, Krolopp Hugó, Láng Mihály báró, Madarassy-Beck Gyula báró, Mayer Ödön, Nagy Ferenc, Nagy Sándor, ' Nemess Zsigmond, Németh Károly, Niamessny Mihály, } Pap Géza báró, Péscha Miklós, Petráss Károly, Pirkner János, Plósz Sándor, Rakovszky Iván, Schmidt Károly, J Schuller Rezső, Scitovszky Béla, Simon Elemér, Szabó János, Szlezák Lajos, Szulyovszky Gusztáv, Tisza Kálmán gróf, Varga Gábor. í Plósz Sándor a bizottság megválasztása után a fő- ^ rendiház tagjává neveztetvén ki, a képviselőház a meg- 4 üresedett bizottsági tagsági helyre Guoth Gyula kópvise- 7 "> lőt választotta meg. i A bizottság tárgyalásaiban az igazságügyi kormány A > részéről Balogh Jenő igazságügyminiszter, Vadász ^ Lipót és Tőry Gusztáv államtitkárok, a törvényjavaslat

4 tárgyalását előkészítő ígazságiigymimsztériumi bizottság részéről pedig Thirring Lajos kir. kúriai tanácselnök, Barna Ignác kir. kúriai bíró, Szászy Béla miniszteri tanácsos, Szladüs Károly miniszteri tanácsos, Bartha Richárd kir. ítélőttábliaá bíró ós Stand Miklós miniszteri.fogalmazó vétitek részt. A'külön bizottság 1914. évi március 3. napján tartotta meg alaíkulő ülését,.afmíelyet Balogh Jenő igazségügyminiszter a következő szavakkal nyitott meg: Igen tisztelt Bizottság! Teljesen átérzem nagy jelentőségét annak, hogy évszázados törekvések lépnek a megvalósulás szakába, amikor ma a tisztelt Bizottság a polgári törvénykönyv javaslatának érdemleges tárgyalásába fog és pedig abban a reményben, hogy ez a munka Isten segítségével ezúttal valóban eredményes is lesz. Melegen óhajtom, hogy a magyar törvényhozás a tisztelt Bizottság fáradhatlan és szakavatott munkássága útján még a jövő évben megalkothassa ezt a fontos törvényt. Legyen az megteremtője a nemzeti jogegységnek, szilárdítsa meg a jogbiztonságot, szolgáljon minden jogos érdekkört és segítse elő hazánkban is a társadalmi és gazdasági haladást. A kormány nevében tisztelettel indítványozom, hogy nagyrabecsülésünk és őszinte hálánk jeléül afelett, hogy a polgári törvénykönyv tervezetének szerkesztő bizottságát 18 év előtt id. Erdély Sándor akkori igazságügyminiszter úr alakította meg s így ennek a nagy törvényhozási feladatnak megoldására ő tette meg az elhatározó lépést, a tisztelt Bizottság méltóztassék elnökévé id. Erdély Sándor bizottsági tag úr őnagyniéltóságát megválasztani. (Élénk éljenzés.) Felkérem Önagyméltóságát, hogy az elnöki széket elfoglalni kegyeskedjék/' Id. Erdély Sándor mehiöki széket a következő beszéddel foglalta el: T. Bizottság! Bizalmukat hálásan köszönöm. Korombán rendszerint már nincsenek törekvések. A vágyak, örömök halványak. Mégis ebben az esetben beismerem, hogy bizalmuk lelkemnek élénk örömöt okozott. Több mint ötven éve, hogy én a polgári törvény-

könyv kodifikálását sürgős szükségnek tekinteni. Mert nekem az a meggyőződésem, hogy ez-az alkotás hazánkat a kulturnemzetek sorában magasabb fokra emeli, egységét szilárdítja, hatalmát, tekintélyét emeli. Hiszen Róma a maga törvényeiben még ma is él és uralkodik. Ez az ország nagyközönségének a hitvallása is, amit bizonyít a kodifikációnak évtizedeken át tartó szakadatlan sürgetése, a mindenfeoiri.-kormány részéről a megszámlálhatatlan ígéret, a folyton tartó, de sikertelen munka. A munka nem lehetett sikeres, mert nem volt rendszeres és céltudatos. Ma az egységes alkotás volt a jelszó, holnap a részleges. Az évtizedeken át folytatott munkának, a-végrendeleti jog kódexe volt csekély eredménye. Elkészült az örökösödési jog tervezete is. Ezt a parlament igazságügyi bizottsága is letárgyalta, a''kormány azonban az utolsó percben visszavonta. A házasságjog az egyházpolitika kényszere alatt kodifikáltatott. Az általános nagy alkotás munkája szünetelt. A sors aztán engem helyezett az igazságügyminiszteri székbe. Arra a tudatra, hogy a nagy alkotás sorsa nagyrészben a kezembe került: örömtől dobbant meg a szivem. Szakítva a megelőző rendszerrel, teljes eréllyel ráléptem arra az útra, mely meggyőződésem szerint, egyedül vezethetett sikerre. Az igazságügyminisztérium kebelében egy szervezetet létesítettem, melynek keretében lehetővé vált, hogy többen egységes munkát végezhessenek. Ez persze sok, igen sok ülést feltételezett. Ebben a szervezetben az ország legkiválóbb jogaszai vállalták a munkát. Rendkívüli ügybuzgósággal, megfeszített szorgalommal dolgoztak. Több száz ülést tartottunk. És ennek a rendszeres munkának és nagy tevékenységnek pár év alatt -az előttünk fekvő javaslat első tervezete és indokolása lett az eredménye. T. Bizottság! Én megvallom, nagy súlyt helyeztem arra, hogy az első tervezet mielőbb kész legyen s a nagy- 5

6 közönség kezébe kerüljön, mert meg voltam róla győződve, hogy ez a nagy munka a maga óriási súlyával ki fogja erőszakolni, hogy a törvénykönyvbe iktatás további lépései bármily kedvezőtlen idők közepette megtörténjenek. Álláspontom helyesnek bizonyult, mert a kedvezőtlen korszak csakhamar bekövetkezett. Voltak idők, amikor ez első tervezet hiányában a munka az egész vonalon ismét szünetelt volna. Az eszme egy pár lelkes hivének sikerült a tervezet nyomán a munka folytonosságát fenntartani, s az ügyet, csaknem teljesen magukra hagyatva, habár lassúbb tempóban, mindig előbbre vinni. Kicsinyes politikai ellentétek kiélesítése, hatalmi vágyak, személyes torzsalkodások az országot mindinkább az obstrukció hatalmába sodorták, a parlamentet nulliíikálták. Megszűnt a békés alkotás lehetősége, beállott egy forradalmi állapot, mely minden haladást lehetetlenné tett. Csak midőn az obstrukció szülötte, a gyászos emlékű koalició elveszítette a nemzet többségének a bizalmát: virradt reá, nemcsak az országra, de a polgári törvény kodifikációjára is egy jobb kor. A nemzeti munkapártból alakult kormány azonnal megkezdte a munkát a régi eréllyel és buzgalommal, és pár év alatt elkészült a második tervezet, melyet a kormány magáévá tett, s melyet az igazságügyminiszter úr, ez a csodás munkaerejű, gyors elhatározású államférfiú, a legelső erre alkalmas pillanatot felhasználva, a parlament elé terjesztett. És most itt fekszik előttünk, az e célra kiküldött külön bizottság előtt. Sorsa a mi kezünkbein van letéve. Ismét érzem lelkemben az átható örömöt. A magyar polgári törvénykönyv a megvalósulás küszöbéhez jutott! Boldog vagyok abban a tudatban, hogy ez a bizottság, melytől e javaslat sorsa most nagyrészben függ: feladatának fényesen meg fog felelni. Garancia e tekintetben a bizottság minden egyes tagjának tudása és erős akarata. Az ember tudása s akarata előtt nincs nehézség, nincs akadály. Buzdítani fog mindnyájunkat az a tudat, hogy nehéz munkánk- gyümölcse ezúttal nem kerül papirkasárba, s

hogy fáradozásunkkal a hazát tesszük egységesebbé, hatalmasabbá. Obstrukció ma.már nincs. Parlamentünk munkaképes. Munkaképességét intézmények biztosítják. Ez az ország az utolsó tizenöt év alatt egy forradalmi jellegű átalakulás korszakát élte át, mely nagy veszélyeket hordott a méhében. Ez a korszak véget ért. A veszélyek elsimultak. Megkezdődött a békés alkotás korszaka. Ami még az összhangot zavarja, az már csak az elvo^ nulő sötét viharok visszhangja, ami azonban a mi békés munkánk gyümölcsét nem veszélyeztetheti. T. Bizottság! Ettől a vigasz- és reményteljes képtől nem válhatok meg anélkül, hogy egy hálával telt tekintettel ne forduljak afelé a férfiú felé, aki az elmúlt veszélyekkel teljes nagy evolúció korszakában a sors által neki rendelt vezető feladatot olyan csodaszerű sikerrel oldotta meg. Azért, hogy az utolsó rövid idő alatt az országot nagyfontosságú törvényalkotásokkal gazdagíthattuk, törvényalkotásokkal, melyek alkotmányunkat éppúgy, mint az állam polgárainak jogait és szabadságát felfelé és lefelé egyaránt biztosítják és azért, hogy ma a magyar polgári törvénykönyv kodifikációjáról komolyan beszélhetünk: Tisza István gróf miniszterelnök urat illeti első^ sorban és nagyrészben a nemzet hálája. Mi felvesszük a munka fonalát azzal a törhetetlen meggyőződéssel, hogy a mélyen tisztelt igazságügyminiszter úr a korszakos törvényalkotásoknak ez a viharedzett nagymestere az előttünk fekvő nagy művet is sikerre fogja vezetni. Szives bizalmukat és támogiatásu'kalt kérem/' (Éljenzés!) Ezé-k után Balogh Jenő igaiziságügyminiszter a következő előterjesztést tette: ^ Tisztelt Bizottság! Bátorkodom javasolni, méltóztassék a tisztelt Bizottság helyettes elnökévé és a polgári törvénykönyv törvényjavaslatának általános előadójává dr. Nagy Ferenez bizottsági tag urait, a bizottság jegyzőjévé Almá-sy László képviselő- urat, továbbá a törvényjavaslat egyes részeinek előadóivá a következő tisztelt képviselőtársaimat megválasztani: 7

8 személyi és családi jogra: HeSnrich Antal és Ilés József képviselő urakat; dologi jogra: Blanár Béla és Szlezák Lajos képviselő urakat; kötelmi jogra: Niamessny Mihály, Hantos Elemér és Schuller Rezső képviselő urakat; öröklési jogra: Darvai Fülöp, Kenedi Géza és Jakaíbffy Elemér képviselő uiíaflkait. Van szerencsém jelenteni, hogy az a bizottság, amelyet az igazságügyminisztériumban igen tisztelt barátom, dr. Tory Gusztáv államtitkár úr elnöklete alatt még a múlt évben alakítottam, tüzetesen tanulmányozta és feldolgozta azt a nagy kritikai anyagot, amely a polgári törvénykönyv javaslatáról 1913. évi május hava óta az igazságügyminisztériumba beküldött véleményekben és birálatokban, valamint a szaklapokban, a napisajtóban és több egyesület, illetőleg érdekkör kiadványaiban megjelent. Ezen becses bírálati anyagnak beható tárgyalása és megfelelő felhasználása alapján a minisztériumi bizottság a javaslat első része előadóinak szíves közreműködésével a személyi és családi jogról szóló részhez máris elkészítette azon módosító indítványokat, amelyek a tisztelt Bizottságnak legközelebbi ülésén szét fognak osztatni, s melyekre nézve tisztelt barátaim, a törvény javalat első részének előadói: dr. Heinrich Antal és dr. Illés József képviselő urak a kormánnyal egyetértésben javaslataikat elő fogják terjeszteni. Jeleintem végül, hogy & Bizottság ülésein a tanácskozásoikiait gyorsixassial jegyezni fogják és az ezen tenácskozásról készítendő feljegyzések lehetőleg gyorsan ki fognak nyomatni s a bizottság tisztelt tagjai között szét fognak osztatni. Eszerinj; abban az esetben, ha a tisztelt Bizottságnak valamely tagja esetleg akadályozva volna egyik vagy másik ülésen való megjelenésében, az őt érdeklő tanácskozásokról és a hozott határozatokról utólag lehető rövid idő alatt hiteles értesítést fog szerezhetni/' A bizottság az igazságügyminiszter előterjesztését helyesléssel fogadta s indítványához hozzájárult. * * *

A tárgyalások folyamán az időközben Kais>sia város polgármesterévé megválasztott Blanár Béla helyett a képviselőház a külön bizottság tagjává Burdia Szilárd országgyűlési képviselőt, a külön bizottság pedig az addig Blanár Bélával betöltött előadói tisztre a dologi jog egyik előadójává Almásy László országgyűlési képviselőt választottja meg. A részletes tárgyalás -során Sziilyovszky Gusztáv bízott sági taíg elhunyt, 9

A törvényjavaslat általános tárgyalása. 1. ülés. 1914. március 19. Nagy Ferenc, általános előadó: A polgári törvénykönyv a társadalmi élet összes általános jellégii viszonyait lévén hivatva szabályozni: bátran állítható, hogy ennél fontosabb törvényhozási alkotás nincs. A polgári törvénykönyv állapítja meg az ember és az emberi egyesületek képességét, hogy általában jogokat szerezhessenek és kötelezettségeket vállalhassanak. A polgári törvénykönyv szabályozza az állami és társadalmi élet alapját képező családi élet viszonyait: a házastársak, a szülők és gyermekek s utóbbiak egymásközti viszonyait s gondoskodik azoknak védelméről, akik maguk erre nem képesek. A polgári törvénykönyv rendezi a vagyoni viszonyokat úgy élők közt, mint halál esetére; meghatározza a legfőbb vagyoni jognak,-a tulajdonjognak feltételeit úgy az ingó, mint az ingatlan javak tekintetében, szabályozza annak megszerzését, átruházását, korlátozását és védelmét; a különböző jogügyleteket, melyek erre irányulnak; a követelések biztosításának módjait és érvényesítésének feltételeit; a mások irányában teljesitendő személyes szolgáltatásokat, az emberi munkára vonatkozó jogokat és kötelességeket; meghatározza, mit szabad és mit nem szabad a társadalmi együttlétben tenni vagy nem tenni, mivel tartozik egyik a másiknak, ha elmulasztja azt, amire kötelezve van, vagy ha cselekvése vagy mulasztása állal másnak kárt okoz. Szóval, a polgári törvénykönyv az egész társadalmi élet jogi regulatora s még amennyiben bizonyos különleges viszonyok külön törvényeket tesznek szükségessé, s amennyiben az államnak gondoskodnia

kell arról, hogy az emberek közti viták és viszonyok pártatlan szervek állal kiegyenlítessenek, sőt hogy büntető hatalmával is megvédje polgárainak jogos érdekeit: ez mind a polgári törvénykönyvre támaszkodik s abban találja előfeltételeit. Sajnos, ezt a legfontosabb fundamentumát a jogrendnek mindezideig nélkülöztük. Az 1848. évi nagy átalakulás az ősiség és úrbér eltörlésével, a szomorú események folytán nem vezetett az uj jogrend codificatiojához, jóllehet az 1848:XV. t.-c. határozottan kimondta, hogy:,,a minisztérium az ősiség teljes és tökéletes eltörlésének alapján a polgári törvénykönyvet ki fogja dolgozni és ezen törvénykönyv javaslatát a legközelebbi országgyűlés elébe terjesztendi". Ehelyett megkaptuk 1852-ben az osztrák polgári törvénykönyvet, amely ugyan kiváló alkotás, de abszolúte nem számolt a hazai jogi felfogásokkal, miért is érthető, hogy amidőn 1861-ben az Országbírói Értekezlet összeült, hogy a régi magyar jog visszaállítása iránt tanácskozzék, a túlnyomó többség az osztrák polgári törvénykönyv megtartása ellen nyilatkozott. Ennek keresztülvitele azonban nem ment könnyen. A régi jogot egyszerűen visszaállítani nem lehetett, hisz az összes forgalmi viszonyok megváltoztak az ősiség, úrbér eltörlése s a modern gazdasági berendezések folytán. De éppen erre való tekintettel továbbra is fenn kellett tartani legalább az ingatlan jogra.és a telekkönyvre vonatkozó szabályokat, s miután az ingókra vonatkozó és a kötelmi jog túlnyomóan a római jog alapján nyugodott, s mint ilyen kifejezett fentartás nélkül is alkalmazható volt: az Országbírói Értekezlet a magánjog terén mindössze arra szorítkozott, hogy a családi és örökösödési jog terén igyekezzék a régi magyar felfogást az uj jogállapottal összhangzásba hozni. Ebben a chaotikus állapotban találta az alkotmány visszaállítása a magánjogot. Egyfelől a kifejezett osztrák polgári törvénykönyv, másfelől a hallgatólagos osztrák polgári törvénykönyv, keverve u. n. pandektajogi elmélettel bírói gyakorlattá emelve, harmadsorban a régi magyar jogfelfogás az ujabb viszonyokhoz idomítva s a kizárólag egyházi házassági jog az egyes felekezetek szerint. E mellett területi széttagoltság: egészen osztrák polgári törvénykönyv Erdélyben, a volt határőrvidéken és Fiúméban, nem is említve Horvát-Szlavonországokat; azonkívül bizonyos statutarikus különlegességek. Nem csoda, hogy a kormány sürgős kötelességének tekintette a polgári törvénykönyv előmunkálatainak megindítását, hogy egyrészt mielőbb megszüli- 11

12 jék az a káros jogbizonytalanság, amely a törvény hiányából ered, másrészt áz a területi különbség, amely nemcsak akadálya volt a nemzet teljes összeolvadásának, hanem számos jogi összeütközésre is vezetett. Ámde nemcsak a polgári jog követelte a mielőbbi törvényes rendezést. Még sürgősebbnek'mutatkozott- a polgári törvénykezés és a birói szervezet uj alapokra helyezése, a hitelélet jogi szabályozása: a kereskedelmi-, váltó- és csődjog modern szabályozása, a büntetőjog és eljárás codificatiója s számos más különleges törvény megalkotása, nem is említve azokat, amelyek a közjog és közigazgatási jog körébe tartoznak. Ilyképen a magánjog általános codificatiója el-elmaradott, csak successive egyes részletek szabályoztattak, aminők a kamattörvények, a végrendeletek alaki kellékeiről szóló 1876:XVI. t.-c, a gyámsági és gondnoksági ügyek szabályozásáról szóló 1877:XX. t.-c, a szerzői jogról szóló 1884:XVI. t.-c, a vízjogról szóló 1885:.XXIII. t.-c és különösen a házassági jogról szóló 1894:XXXI. t.-c - 1870-től fogva különböző megbízások történtek és tervezetek készültek a polgári törvénykönyv különböző részeiről, sőt az öröklési jogról szóló javaslat 1889-ben már a képviselőházban is tárgyaltatott. De a codificatió a maga egységes egészében csak 1895-ben Erdély igazságügyminiszter alatt indult meg, aki külön állandó codifikáló bizottságot, szervezett, amely 1900-ban el is készült az első tervezettel. Ennek alapján folytatódott úgy a munka a minisztériumban, illetőleg bizottságban, mint a kritika a sajtóban s a különböző testületekben, mig végre 1913-ban elkészült a második szöveg, mely csekély módosításokkal ím most, mint törvényjavaslat várja a parlamenti elintézést. Majdnem 20 évi ernyedetlen munka eredménye fekszik tehát előttünk, sőt ha a megelőző sikertelen kísérleteket is számba veszszük, már közel félszázados codificationális törekvésről számolhatunk be. Semmiesetre nem lehet tehát mondani, hogy elhamarkodott munkával van dolgunk, bár másrészt azt sem mondhatjuk, hogy aránytalan sok időt.-'fordítottunk reá. Hisz külföldön sem ment a dolog sokkal gyorsabban, mint azt a német és a svájcj polgári törvénykönyv mutatja. Ez egyébiránt mellékes. A fő, hogy most már elkészült a javaslat s még fontösabb, hogy úgy készült el, amint az a modern magánjogi tudománynak, a hazai viszonyoknak és a mai. kör gaz*" dasági és humanitárius követelményeinek megfelel, Ebben a lekin-

13 télben készséggel konslaíálhatoni, bogy a javaslat a maga egészében oly alkotás, mely mindazokat a kellékekel egyesíti magában, amelyek egy jő codex irányában támaszthatók, s különösen formai tekintetben is megfelelő: könnyen áttekinthető rendszeri elhelyezés és jó magyaros stilus, amely a laikus közönség előtt is megérthetővé s képessé teszi, hogy a köztudatba menjen át. Emellett szerencsésen egyesíti az elvi meghatározás és a casuisticus részletezés módszerét, amennyiben nem szorítkozik csak az előbbire, de nem is túlzott az utóbbira nézve. Az utóbbi módszer túlterhelte volna a codexet anélkül, hogy biztosította volna a controversial* kiküszöbölését (elég e részben a porosz Landrecht példájára utalni); inig az előbbi tuiajdonképen csak kereteket adott volna, melyeknek kitöltése a bíróságokra tűi nagy feladatot hárított s a jogbizonytalanság megszüntetését nem eredményezte volna. Egy.ilyen korszakalkotó, a magyar nemzet egész társadalmi életére kiható s azt évszázadokon át irányítani hivatott codex bírálatánál azonban legkevésbbé szabad kitérnünk az elől a kérdés elől: mennyiben felel meg a nemzeti gondolkodásnak, mennyiben tekinthető az a nemzeti önállóság és eredeti jogi felfogás kifejezésének? Mert akármilyen tökéletes legyen a codex akár szerkezetében, akár belső tartalmában, ha az nem tükrözteti vissza a nemzet szellemét, hanem idegen minták recipiálásáből áll: az nemcsak nem felel meg a jogosult követelményeknek, hanem a nemzet önálló továbbfejlődésére nézve egyenesen veszélyes lehet. Ha áll az, hogy a nemzeti egységnek az egységes törvény egyik lényeges feltétele s ebből a szempontból a polgári törvénykönyv megalkotása az egységes magyar nemzeti állam postulátuma: nem kevésbbé áll, hogy a nemzet politikai önállósága más nemzetekkel szemben is csak akkor nyugszik szilárd alapokon, ha jogi intézményeiben is önálló s nem egyszerűen más nemzetek után igazodik. Ha Magyarország meg tudta tartani önálló államiságát és nemzeti létét, ezt legfőképen sajátos nemzeti jogintézményeinek köszönhette s ha-nem is zárkózott el a nyugati kultúra és intézmények befogadásától, azokat mégis összhangzásba hozta saját felfogásával úgy, hogy azok is nemzeti jelleget nyertek. A polgári jogra nézve ez nem kevésbbé áll, mint a politikai közjogi intézményekre nézve, s nem szenvedhet kétséget, hogy a nemzet jövője is csak akkor van igazán biztosítva, ha állami és társadalmi élete önállónemzeti intézményekben nyer kifejezést. Ebből a legfontosabb szempontból vizsgálva a javaslatot, nem

14 lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a mi nemzeti jogfejlődésünk eontinuitása az 1848. évi nagy átalakulás folytán megszakadt, s hogy amidőn a vagyoni viszonyok és a forgalmi élet az ősiség és úrbér béköitól felszabadullak, ezzel szükségképen egészen új, a nemzetben addig nem élő ismeretlen jogintézményekre szorultunk, amelyek akkor is nélkülözték volna a nemzeti jelleget, ha az új rendezés nem az abszolút uralom kezeibe siklott volna át. S ha ezek az új jogintézmények teljes polgárjogot nyertek is, azért mégsem szakadtak el attól az idegen törzstől, amelyről vettük s nem váltak különleges nemzeti intézményekké. De különben is ezek az intézmények a modern forgalmi viszonyok azonosságánál fogva mondhatni általános, egyetemes jelleget öltöttek, úgy, Iiogy az egyes tételes törvényhozások inkább csak a rendszeri elhelyezésben, a szövegezésben és egyes, az időközileg változó, vagy helyileg eltérő felfogások által befolyásolt részletekben különböznek egymástól. Ez áll nagyrészben a dologi jogban, de különösen a kötelmi jogban, ahol a kölcsönös érintkezés a nemzeti elkülönültség határait mind nagyobb mértékben túllépi s ahol éppen azért a nemzetek közt folyton terjedő kiegyenlítő, egységesítési processzussal állunk szemben, amely a kereskedelmi jog terén máinemzetközi megegyezésekre vezetett. Az önállóság és eredetiség követelménye a magánjog ezen részeivel szemben tehát voltaképen csak arra szorítkozik, hogy szolgai utánzásba ne essünk, ami ha nem is jár hátránnyal a jogkereső közönségre nézve, de mégis a törvény magyarázatát, tudományos feldolgozását, további kiépítését bizonyos függő, planetárius viszonyba hozza az illető külföldi forrással, amint azt pl. a kereskedelmi és váltójogban tapasztalhattuk. így lévén értendő a polgári törvénykönyv anyagának túlnyomó részében az önállóság és eredetiség kérdése: nem lehet ugyan tagadni, hogy a javaslat az egyes rendelkezések concepciójánál sem volt képes magát különösen az új német polgári törvénykönyv befolyása alól emancipálni, sőt kénytelen vagyok kiemelni, hogy sok szakasz alig más, mint a német törvény egyszerű fordítása, egészében véve azonban annál kevésbbé jogosult a javaslatot puszta utánzásnak mondani, mert annak rendszere lényegesen különbözik a német törvény rendszerétől és határozottan praktikusabb, mint a túlságosan doctrinair alapon felépíteti német törvény rendszere. Amíg ugyanis az utóbbi egy általános részben foglalja össze azokat a jogszabályokat, melyek a különös

rendelkezések közös elemeinek abstraction képezik: addig a javaslat ilyen általános rész előrebocsátását mellőzi s az alapvető jogi meghatározásokat közvetlen kapcsolatba hozza azokkal az intézményekkel, amelyekre legfőképen vonatkoznak. így a jogképességről és a személyi minőségekről szóló rendelkezések a személyi és családi jogban, a dolgokra vonatkozó meghatározások a dologi jogban, a jogügyletek kellékei és feltételei a kötelmi jogban vannak elhelyezve, ahol azok leginkább érvényesülnek. A javaslat e részben annál helyesebben járt el, mert az előttünk már ismert s még mindig kiváló alkotásnak elismert osztrák polgári törvénykönyv is így van szerkesztve, sőt a legújabb svájci polgári törvénykönyv is hasonló rendszert követ. De a különös részek elhelyezése is más, mint a német polgári törvénykönyvben, amennyiben a személyi és családjog, amely a társadalmi élet legfőbb fundamentnma, első helyre van téve s utána a dologi jog, mint a vagyoni viszonyok állandó tárgya, csak ennek utána a társadalmi mozgást szabályozó kötelmi jog, s végül az emberi élet megszűnése utáni viszonyokat rendező öröklési jog következik, holott a német polgári törvénykönyvben az általános részt először a kötelmi jog, csak azután a dologi jog s ennek utána a családjog és az öröklési jog követi. De az egyes részeken belül is lényeges eltérések vannak úgy a rendszeri elhelyezésben, mint az egyes rendelkezések tartalmában (aminek bizonyságául a dologi jogban csak a jelzálogjogra és a kötelmi jogban a társasági szerződésre utalok), amihez még hozzájárul, hogy maga a szabályozott anyag sem azonos, így ki van téve s külön törvénynek hagyatott fenn a házasságkötési jog; külön törvénynek van fentartva az egyesületek és alapítványok joga, amelyre nézve Horvát-Szlavonországokra is kiterjedő közös szabályozás szükséges. Á német polgári törvénykönyv felvette keretébe pl. a bemutatóra szóló papírok jogát, amely épúgy, mint az állatszavatosság szabályozása, a szintén Horvát- Szlavonországokkal közös kereskedelmi jogba utaltatott. Ezek a rendszeri és tárgyi különbségek kétségkívül elég nagyok, hogy az egyes rendelkezések egyenlő szövegezése mellett se kelljen a javaslatot egyszerű utánzásnak tekinteni, és még keyésbbé lehet erről szó s bir jogosultsággal az ebből származó kritika, ha konstatáljuk, hogy a javaslat semmi olyan intézményt, mely tényleg sajátos magyar nemzeti jelleggel birs a nemzeti jogfelfogásban gyökerezik, külföldi minták kedvéért fel nem áldozott, hanem azokat kegyeletesen konzerválta és tökéletesítette. 15

16 Ez áll különösen a családi és öröklési jog terén, ahol a mi jogi felfogásaink nemcsak a negyvennyolc előtti rendi jog tükrében különböztek a külföldi törvényhozások felfogásaitól, hanem ezeket a sajátos magyar felfogásokat, különösen az Országbírói Értekezlet és a bíróságok a joggyakorlat által, amenynyire ez az ujabb gazdasági viszonyokkal összeegyeztethető volt, továbbra is f ení ártották. A javaslat megőrizte nevezetesen a mi különleges hazai házassági vagyonjogunkat a nő szabad rendelkezési jogával s a közszerzemény intézményével, amelyet azonban már nem korlátoz a polgári osztályokra, hanem a nemesi és honoratior osztályra is kiterjeszt, tehát általánosít. Fenntartja továbbá az öröklési jog terén az ősi családiasság eszméjén alapuló ági örökösödés elvét, bár megfelelő korlátozásokkal a szülői és nagyszülői ágra, úgyszintén az özvegyi jog intézményét, mely a nőnek a férj halála után is biztosítja társadalmi helyzetét. Emellett az akár a nemzeti jellegű intézmények, akár az évtizedes gyakorlat által megszokott, bár idegenből vett jogszabályok fentartásában nyilvánuló konzervativizmus mellett azonban a javaslat sehol sem zárkózik el a modern gazdasági élet és a fejlődöttebb humanizmus követelményeitől s ebben a tekintetben is számos ponton lényeges haladást mutat a külföldi törvényhozásokkal szemben. A merő individualizmus és egyoldalú materializmus, amely különösen a római jogot jellemzi, a javaslatban fokozott mértékben ellensúlyoztatik a társadalmi együttműködés érdekeinek, a gyengébb társadalmi osztályok és a jóhiszemű forgalom védelmére irányuló szociális és a magasabb ethikai szempontoknak figyelembevétele által. E részben utalok különösen azokra a rendelkezésekre, amelyek a személyiség védelmének általánosítására, a nő családjogi állásának emelésére, a gyermekvédelem szempontjainak érvényesítésére, a törvénytelen gyermekek helyzetének javítására, a nem-vagyoni kárért nyújtott elégtételadásra, a munka jogviszonyainak méltányosabb szabályozására, főleg a productiv munkásosztálynak megvédésére és a másnak, habár véletlenül okozott kárért való szélesebb körű felelősségre vonatkoznak. Ezek mind olyan újítások, melyek a magánjog ethikai és szociális tartalmának növelésével az uj eszmék fejlődésének irányában haladnak, anélkül, hogy a javaslat a nálunk ujabb időben gyakrabban hangoztatott, de a nemzet széles rétegeiben semmi talajjal nem bíró radikális követelmények terére ragadtatta volna magát.

íl Mindezek fölött áll azonban a javaslatnak legfőbb alapelve, az emberi és társadalmi jogegyenlőség elve, mely nem enged különbséget tenni ember és ember, osztály és osztály, nemes és polgár, felekezeti és nemzetiségi, egyoldalú agrárius és merkantil érdekek vagy bármily más társadalmi tagozatok között, hanem mindenkinek egyenlően szabja meg jogait, épúgy, mirit kötelességeit és senkinek sem biztosit külön privilégiumokat, amint azt a régi magyar jogrend tette. Azt a különbséget ugyan, melyet maga a természet létesít, a jog sem szüntetheti meg: a kor és nem, az értelmi belátás és tapasztalás különbségei a törvényben is megkövetelik a különleges figyelembevételt, sőt éppen az ezen különbségekből eredő fogyatkozások azok, melyek a törvénytől fokozott védelmi hivatást követelnek. Hogy különösen a nőnek jogi állása a férfi jogállásával főként a családi viszonyban teljesen azonosittassék : azt még a hazánkban is terjedő modern nőmozgalom legexponáltabb hívei sem tartják lehetőnek, s a javaslat e részben bölcs mérséklettel, de emellett messzemenő liberalizmussal vonta meg azokat a határokat, amelyek közt a nő a férfival egyenlő jogokra tarthat igényt, anélkül, hogy az állami és társadalmi élet fundamentumát képező családi élet szilárdsága és nyugalma veszélyeztetnék. De ugyancsak a családi" élet szilárd alapjait renditette volna meg, ha a javaslat nem vette volna figyelembe azt a társadalmi törvényeken alapuló különbséget, amely a törvényes házasságból származó és az úgynevezett törvénytelen gyermekek között létezik. Bármennyire ellenkezzék is humánus gondolkozásunkkal, hogy az ártatlan gyermek szülőinek könnyelműsége vagy a házassági intézmény iránt tanúsított közönye vagy ellenszenve miatt szenvedjen, s bármennyire rajta kell lennünk s liberálisan rajta volt a javaslat is, hogy a törvénytelen gyermek jogállása minél inkább javíttassék: egészen eltüntetni a különbséget mégsem lehetett, anélkül, hogy a házasság intézménye maga. és a családi élet biztonsága meg nem támadtatott volna. Csak egy intézmény, mely a jogegyenlőség elvébe ütközik s külön privilégium jellegével bir, nem érintetik a javaslat által s ennélfogva tovább is fentartatik : ez a családi hitbizomány. Azonban a javaslat helyesen tette, hogy ezt az intézményt nemcsak el nem törölte, de még annak szabályozása elől is kitért; lévén a hitbizományok kérdése oly nagy és kényes nemzetgazdasági és politikai kérdés, mellyel a polgári törvénykönyv sorsát megterhelni egyenesen kockázatos dolog lett volna. Bizonyára el fog érkezni P. T. tárgyalás 2

18 annak az ideje, hogy ezt a kérdést is fel kell vennünk a törvény* hozás programmjába ; de ez könnyebben is fog menni, ha már a polgári törvénykönyvre fog támaszkodni, mintha azzal összekapcsoltatott volna. Ugyanez áll egyébiránt más birtokpolitikai problémákra nézve is, aminő különösen a birtokminimum kérdése, a családi otthon védelme, az úgynevezett homestead behozatala, amire nézve már kísérletek tétettek és a törzsörökösödési rendszer alkalmazása, amelytől az agrárius körök nagy gazdasági előnyöket várnak, amely azonban éppen nálunk, ahol fejlettebb ipar nem képes a birtokból kieső családtagoknak megfelelő megélhetést biztosítani, nagy hátrányokkal is járhat s éppen azért a javaslatnak az egyenlőség alapjaira helyezett örökösödési rendszerével, melynek esetleges ki nem elégítő gazdasági következményei a szabad végrendelkezéssel ellensúlyozhatok, össze nem kapcsolható. Mindezeket összefoglalva arra a konklúzióra jutok, hogy a beterjesztett javaslat egészben véve méltó arra, hogy azt törvényerőre emeljük s ezzel a polgári jognak uj korszakát megnyissuk s hogy az igazságügyminiszter úr s jeles elődei és kiváló munkatársai, akik hosszú évek fáradságos munkáját fordították annak előkészítésére, a nemzet háláját érdemelték ki azért, hogy a mi jogrendünk épületének betetőzése végre lehetővé vált. Amennyiben az egyes részletekre nézve módosítások vagy kiegészítések mutatkoznának szükségeseknek: azok elől természetesen annál kevésbbé zárkózhatunk el, mert politikai szempontok ennek egyáltalán útjában nem állanak. Magától értetődik egyszersmind, hogy a javaslat törvényerőre emelése esetében is még igen sok teendő hárul úgy a törvényhozásra, mint a kormányra, hogy a törvény tényleg életbe léphessen. Sok kérdés van még, amely egy külön életbeléptetési törvényben lesz szabályozandó. így különösen az úgynevezett nemzetközi magánjog, vagyis a különböző törvények összeütközését szabályozó rendelkezések, melyek a nemzetközi érintkezések fokozódása mellett mind nagyobb jelentőséggel bírnak. S alig lesz elkerülhető, hogy még a polgári törvénykönyv életbelépése előtt s éppen arra való tekintettel a kereskedelmi törvény is revízió alá vétessék, már csak azért is, mert az utóbbi oly időben keletkezett, midőn a polgári törvénykönyvtől még messze állottunk s azéri sok tisztán magánjogi rendelkezést is kellett felvennie, melyek a polgári törvénykönyv folytán vagy fölöslegesekké válnak, vagy ezzel összhangzásba hozandók. Azt a szélesebb körű jogegységet,

19 amelyet a kereskedelmi törvény Horvát-Szlavonországok iránya ban is megteremtett, ez természetesen nem érintheti. Az előadottak alapján javasolom a t. Bizottságnak, hogy a polgári törvénykönyv törvényjavaslatát általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni méltóztassék.. Issekutz Győző: Igen tisztelt Bizottság! Életem javát és legszebb részét, negyven évet töltöttem el a jogtudomány gyakorlati, de főleg elméleti szolgálatában, a jogtétetelek megismerésére irányuló működésemben. Már ez alapon is jóleső érzéssel, talán szerénységem mellet\ is mondhatom, önérzettel üdvözlöm a törvényjavaslatot, amelynek tárgyalása talán alkalmat fog nyújtani, hogy a jogtudomány és főleg a magánjog terén szerzett gyakorlati és elméleti szerény tudásomat, ethikai alapon az érvényesülési vágyakozás gyanúja nélkül, hazámnak szolgálatára szenteljem. És mégis mély aggodalotm fog el, amikor az általános vitánál felszólalok. A mély aggodalmat kötelességtudásom és felelősségérzetem okozza. Kötelességtudásom, hogy megfeszített munkássággal és legjobb meggyőződésemmel szolgáljam a javaslat törvényerőre emelkedését, egy minél jobb törvényalkotásnak nemzeti nagy művét. Nem kivánom itt megismételni azon nagy szempontokat, amelyeket a javaslat indokolása oly kimerítően ismertet és amelyek a jogegység megteremtésével a nemzeti egység gondolatának nagy ügyét előbbre vinni feltétlenül hivatva vannak. Az egységes jogterület az állami egység és állami egységes érdek elismerésének hatásos előmozdító tényezője. A nagy német birodalom évszázadokra visszanyúló magánjogi szabályait, a partikuláris törvényeket, a francia, a rajnai és az ó-német jogszabályokat megalapítása után azonnal egységes kódexbe foglalni, az egységes jogterületet létesíteni, a jogegységet biztosítani törekszik. Két évtizeden belül 1888-ban már be volt terjesztve a polgári törvénykönyv javaslata és 1896-ban már mint törvény emelkedett hatályra. De éppen a német birodalmi polgári törvénykönyv javaslatának sorsa, amely a törvényhozás egy kiváló képzettségű jogászokból összealkotott bizottságának beható mély és alapos munkáján ment keresztül, amely az eredeti javaslatból úgyszólván alig 2*

20 hagyott meg szakaszt a maga helyén, amely a jogszabályok tekintetében oly mélyreható és lényegbevágó átdolgozásokat végzett, hatványozza felelősségérzetem mértékét a jelen törvényjavaslat tárgyalása rendjén, amelyről tudom, "hogy a kormánynak az a kívánsága, sőt magam is óhajtom, hogy minél előbb, lehetőleg ezen országgyűlésen belekerüljön mint elfogadott törvény a magyar törvénytárba. Felelősségérzetemet növeli azon körülmény is, hogy hazánk pártpolitikai viszonyai olyan szerencsétlenül alakullak, miszerint a többségi párton kívül álló politikusok egy nagy horderejű, a nemzet erkölcsi tekintélyének növelésére szolgáló alkotás komoly munkájában részt nem kivannak venni és ezáltal nemcsak a kölcsönös és objektív vitának terjedelmét szűkítik, de a felelősségét is egy alapos és mélyreható bizottsági tárgyalásnak, a többségre hárítják. És felvetem a kérdést, vájjon nélkülözhetők-e azon nagy tehetségek egy ily útjelző törvényalkotásnál és vájjon képesek leszünk-e pótolni az onnan hiányzó értelmi erőt? Megkíséreljük. Ez kötelességünk. De növeli a felelősségérzetemet azon körülmény is, hogy a törvényjavaslat aránylag rövid idővel előbb lett csak kiosztva, és az indokolásnak és a tárgyalási anyaggyiijteménynek nagyobb része máig sem lett a bizottság tagjaival közölve. E növekedett felelősségérzet kötelességtudásunkra azonban emelői eg és nem bénitólag kell, hogy hasson. És megnyugtatólag, kötelességteljesítésein fokozására buzdítólag hat azon tudat, hogy a miniszter úrnak nagy elméleti szakismerete, a bizottság elnökének gyakorlati nagy tudása és az előadó úrnak általánosan elismert jogászi nagy tekintélye fogják a bizottság munkálatait vezetni, irányítani és a kérdések alapos megismerésére és megvitatására szükséges időt a részletes tárgyalás rendjén biztosítani. Mert szerény nézetem szerint ezen javaslatot a bizottságnak mélyrehatóan, az elméleti tudás és a gyakorlati ismeretek teljes érvényesítésével kell tárgyalni; a törvényjavaslat forrásainak megtalálása, az elméletek és elvek szembeállítása és objektív mérlegelése nagy tanulmányt, időt és munkát igényel. Az egyes részek külön előadóinak nagy jogászi kvalitásai bizonyára nagyon sikeresítik a munkát. Megnyugtató érzéssel hallottuk az alakuló ülésen több előadó bizottsági tagtársunktól, azon felvetett aggályommal szemben, hogy a javaslat bizottsági tárgyalása a mostani időben még korai,

2Í mert annak tanulmányozására az elegendő idő, a nyolc órás parlamenti ülésekre is tekintettel, nincs megadva, azon kijelentést, hogy ők a javaslatot már ismerik, és hogy a még közre nem adott indokolást az első szövegnek közrebocsátása alkalmával már tanulmány tárgyává tették. Ezen megnyugtatás azután bizonyos önbizalmat is ébresztett és bárha a korábbi szövegezés és a jelen javaslat között nagy főbb kérdésekben, lényegben is eltérések forognak fenn, a kötelességtudás követelte, hogy a javaslat forrásainak, rendelkezéseinek és intenciójának megismerésére törekedjem. Tudom azt, hogy általános vita keretében részletkérdésekkel foglalkozni meddő dolog; ámde tudom azt is, hogy jogi törvényeknél m ár az általános vita van hivatva a szembenálló elméletek és vitás jogelvek precizirozására. A, javaslatot én alapkőnek tartom a magyar jogfejlődés épületében, ha nem is menne be ezúttal a corpus jurisunkba; a bizottnág nagy kvalitású működésével a magyar magánjogi tudás nagy érvényre jutását fogja igazolni, amint a Plősz-féle perrendtartás megalkotása az ő elmenetele után is nagy tudásának és bizottsága értékes munkájának eredménye. Mert e javaslat egy jó tanulmány, szerencsésebben elfogadott, könnyebben áttekinthető beosztással, mint a német birodalmi törvény. Az újabb törvényalkotásoknál, a jogász jognál kifejlődőit elveket igyekszik recipiálni, részben az anyaország területén kifejlődött szokásjogot az osztrák jogterületen érvényes szabályokkal kiegyenlíteni. A humanizmus gondolatát viszi be a családjogba, a nem törvényes gyermekek jogainak szabályozásába, a nőnek öröklési igényeibe, a szerződések hatályának feltételeibe. Gyakran elmegy odáig, ahol a jogos bírálatot úgyszólván követeli és az alapos, lelkiismeretes mérlegelést a törvényhozó kötelességévé teszi. Nem vehetem a tisztelt Bizottság türelmét nagyon soká igénybe és azért csakis egy pár tételt emelek ki, amelyek első sorban kívánják, hogy a javaslat intézkedései mélyreható vita alá vonassanak. Mindenekelőtt azonban legyen szabad a javaslat címével foglalkoznom: Törvényjavaslat, a polgári törvénykönyv." Tudom azt, hogy a -ről* 4 rag kimaradása nyomdahiba és hogy a helyes ragozás mellett ez szokásos elnevezése az anyagi magánjogi törvényekinek. A francia törvénykönyv Code Napoleon", Francia polgári törvénykönyv", az osztrák Ausztriai polgári törvénykönyv",

22 a német Polgári törvénykönyv a német birodalom részére" címet viselik. És mégis megfontolandónak tartom, nem helyesebb-e A magyar magánjog törvénykönyve" vagy Magyar magánjogi törvény" elnevezés. Szokatlan a fülnek, de megfelel a magyar jogfejlődésnek és az elméletileg helyes nomenclaturának. A polgári jog szembenállhat a katonai törvénnyel, de nem megkülönböztető fogalom sem a büntető, sem a köz-, sem az egyházjoggal szemben. A polgárnak két irányú jogviszonyai keletkezhetnek; egyik irány, amidőn a jogosított vagy kötelezett, mint magánszemély áll szemben magánszeméllyel (hiszen az állam is magánjogi viszonyaiban a jogi, tehát magánjogi személyek fogalma alá esik); ekkor keletkeznek a magánjogi viszonyai, amelyeket a magánjog szabályai szerint kell elbírálni. A másik irány, midőn a jogosított vagy kötelezett fél az állami közönséggel (tehát nem az állammal, mint magánjogi személlyel) áll szemben; ekkor keletkeznek a közjogi viszonyai, amelyeket a közjog amelynek alkotmánytan, közigazgatási, egyház- és büntetőjog csak részei szabályai rendeznek. Bármily irányú, akár büntető, akár közigazgatási, akár egyházjogi viszonyait szabályozza egy törvény a polgárnak, ez nem szűnik meg polgár lenni és azok a törvények éppenúgy polgári törvények, mint a magánjogi viszonyokat szabályozó törvény. De ha a polgári törvénykönyv címe meg is marad, magyar állami szuverenitásunk nevében kívánom, hogy magyar polgári törvénykönyv" elnevezése legyen. Már az első szakasznál, amely különben megfelel a német birodalmi törvényjavaslat 3. és a törvény 1. -ának, kimondja a javaslat, hogy minden ember születésétől kezdve jogképes". Az ember egy általánosító, gyűjtő fogalommeghatározás. Ha a jogképesség tekintetében nem kíván a javaslat különbséget tenni ember és ember között, miért a magyar nyelv jóhangzásába ütköző minden" pleonasztikus jelző, amidőn: az ember születésétől kezdve jogképes", magyarosabban, tömörebben fejezi ki a törvény akaratát. Nagyon helyeselni való hiánya a javaslatnak, hogy az u. n. monstrumokról, egyezően a német törvényekkel, nem intézkedik. A XX. század civilizációjának hatása mellett reményleni lehet, hogy ily dolgokkal nem találkozunk és ha igen, az orvosi tudomány és nem a törvény intézkedéseit kell alkalmazni. Helyes a javaslat nóvuma, hogy a férfi is nősülése alkalmával

23 24. éve betöltése előtt nagykorúvá válik. Helyes e rendelkezés, amely az 1894: XXXI. t.-c. anachronizniusát megszünteti. Hiszen a házassági törvény 7. -a értelmében 18 éves férfi is léphet házasságra, azonban a 8.. szerint a szülő, gyám, gyámhatóság jóváhagyása, tehát közelállólág a nagykorúsítás feltételei szükségesek. Nem jutottam azonban ily megnyugtató felfogásra a javaslat 46. -ánál, ahol a nőnek jogát a hozományra nézve túlérvényesitve látom; nem a közszerzemény kérdésében, ahol az 53. és 54. -ok meghatározásai mellett nem áll tisztán a kérdés, hogy az egyik házastárs személyes munkájával eszközölt értékemelkedés, vagyoni gyarapodás közszerzemény-e? És felette merész lépésnek, elismerem humanisztikus szempontot követő, de egy más és még magasabb etnikai szempontot, a családi élet, a törvényes házasság nagy állami feladatát szolgáló intézménynek jogaiban való elhomályosítását látom a nem törvényes származású gyermekeknek a javaslatban kontemplált tartási és főleg örökösödési igényeiben. A javaslat 215. -a két ellentétes jogfelfogással szemben a harmadikat, a magyar jogászjogot kívánja érvényesíteni. A Code civil 340. -a szerint az atyaság kutatása tiltva van. Az osztrák törvény 163. -a az excepiio plurium concubentium kifogását nem ismeri és a fatale tempus alatt történt közösülés lényéből az atyaságot megállapítja. Éppen így az uj birodalmi törvény, amely csupán a lehetetlenséget engedi bizonyítás tárgyává tenni. A magyar jogászjog a praesumtio jurist a közösülés lényéből megállapítja ugyan, azonban turpis causa cimén az exceptio plurium concubentiumnak tért engedett. Ezen álláspontot fogadta el a javaslat a 215. -ban, amidőn.,a kéjelgést keresetképen" üzés esetén helyet ad e kifogásnak. Nem akarok immorálni ezen különben is a részletekre tartozó kérdésnél, csak megállapítom, hogy a keresetképen" fogalom jogi körülírással állapítandó meg. A javaslat 220. -a intézkedéseit, amelyek szerint a törvénytelen gyermek eltartási kötelezettsége a feleség és kiskorú törvényes gyermekeinek tartási igényeivel egyenjogú és más pl. felmenő tartási igényét megelőzi, a törvényes családi élet szentélyébe mélyen belenyúló olyan institúciónak tartorn, amely törvénybe iktatása előtt több és mennél több és alaposabb consideratio tárgyává teendő.

24 És felhívom a t. Bizottság figyelmét a javaslatban instituált,.elismert gyermek" vagyonjogi, de főleg örökösödési helyzetére. Érdekes, hogy amig a Code civil a nem törvényes gyermek részére atya keresését sem engedi meg, addig a 757. és 758. -okban az elismert gyermeknek már örökösödési jogot, még törvényes leszármazók esetében is biztosít. Napoleon az atyasági perek beszüntetésével az akkor űzött zsarolásokat akarta beszüntetni; az elismert gyermekek örökjogának % törvényes lemenők, % felmenők és % oldalágúak esetén biztosításával talán a XVIII. század családi életét vette figyelembe. Egyes particnláris német jogok is adtak öröklési jogot, a német birodalmi törvényjavaslat bizottsági tárgyalásain is felmerült indítvány a bizottság és törvényhozás törölte a salns rei pnblicae, a ratio legis, a családi életben rejlő nagy állami hivatás érdekében. És a mi javaslatunk 1531. -ában az ú. n. köteles részt megadja az elismert gyermeknek ; megadja még ha van is törvényes gyermek, ha van is azoknak anyjuk, a férjnek hűséges özvegye. Nem ismerem a javaslat indokait, ele ismerem az ész és családjog örök törvényeit. Házasságtörés idejében (a férj neje még él) születik egy gyermek, az atya azt később elismeri, (hozzájárni a másik asszony is). A férj elhal és a gyermekek és az özvegy a kegyelet, a tisztelet érzelmeiben mélyen megtámadva osztozkodnak az elismert gyermekkel; járja a hitves szégyenét, a törvényes gyermekek kálváriájukat, hogy a családfő nem őket szerette, a reájuk idegent, úgyis, mint bűnözésének bizonyítékát elismervén. A törvényhozó aszkéta nem lehet, az emberi élet problémái elől ki nem térhet, jogok és kötelességek összeütközése esetén azoknak kiegyenlítésére kell törekedni ezt, mind elismerem. Azonban nem szabad az emberiség, az államélet legnagyobb problémáját: a házasságot és annak legnemesebb feladatát: törvényes leszármazással az emberiség életének folytonosságát biztosítani jogaiban, hivatásában megbénítani, a gyermeknemzésnek egy, a családi élet szentségét mélyen megtámadó rendszerét kreálni. Ha az atya elismeri egy nem törvényes gyermekét, ha akarja biztosítani halála utánra, ne ejtsen sebet özvegyén, törvényes gyermekein, ne rontsa le az atya emlékének tiszteletét,

25 segítse életében, hagyományozzon végintézkedésében, de ne támadja meg a férj és apa, és ne támadja meg a törvény a házasság nagy eszményét. A dologi jogra áttérve megállapítom, hogy bárha a javaslat kerülni látszik a jogi fogalmak megállapítását, mégis kénytelen már a 339., 340. -okban a helyettesítő és elhasználható dolgokat körülírni. Helyesen, a törvény nemcsak parancsol, de tanít, útba is igazít. Ezért nem helyes, hogy ezen javaslatban ú. n. vegyes, vagy átmeneti intézkedésekkel nem találkozunk. Pedig amidőn az elévülést a követeléseknél 20 évre redukálja, anélkül, hogy pl. a korábban, a törvény életbelépte előtt megkezdett, vagy talán a 20 évet már betöltött elévülés kezdő, vagy végző pontját megállapítaná, oly hézagot mutat, amelynek betöltéséről gondoskodni kell. Tőry Gusztáv: Erről majd az életbeléptető törvény fog gondoskodni. Issekutz Győző : Ez igazán nem az életbeléptetés dolga. Tőry Gusztáv: Csak oda való. Issekutz Győző : Igazán új kodifikáló módszer e kérdésnek az életbeléptető törvény keretében való szabályozása. És ha már rátértem az elévülés kérdésére, legyen szabad kiemelnem, hogy az elévülést, mint jogfosztó és az elbirtoklást, mint jogszerző állapotot együttesen és viszonyosán helyes törvényhozásilag tárgyalni. Hiszen a praescriptio nem egyéb, mint e gy j n e m gyakorlásának eredménye; az elbirtoklás egy más által nem gyakorolt jognak gyakorlás által való megszerzése. És a praescriptio longl temporis és ezzel kapcsolatosan az elbirtoklás létesülhet ingó és ingatlan dolgoknál egyaránt. Telekkönyvezett ingatlanoknál sem lehet a jogvesztés egyedüli alakja a telekkönyvi lemondás, és nem lehet a jogszerzés egyedüli cime és módja a foglalásnak telekkönyvi bejegyeztetése, amint ezt a javaslat kontemplálja. A praescriptio brevi temporis eseteinél főleg veszedelmesnek tartom az ügyvédi számlák három évi elévülését, amely rendelkezés törvényerőre emelkedése esetén, a felek állandó zaklatásnak lennének kitéve. De még veszedelmesebbnek tartom az ügyvédi előlegek elszámolásának három év alatti elévülését, amely, sajnos, mint ügyvédi család tagja állapítom meg, a mai irányzatban nem az ügyvédi tisztesség emelésére fog hatni. A javaslat indokolásában a praescriplio javasolt szabályainál