Kiadás kelte MAGYAR SZABVÁNY MSZ 21976-1 Települési szilárd hulladékok vizsgálata. Mintavétel. Investigation of municipal wastes, Sampling Hivatkozási szám: MSZ 21976-1:2005 MAGYAR SZABVÁNYÜGYI TESTÜLET (. oldal) Árkategória:
MAGYAR SZABVÁNY MSZ 21976-1 Az MSZ 21976-1 kidolgozásában a következő szakértők, szervezetek vettek részt: Miskolci Egyetem, Eljárástechnikai Tanszék Dr. Ágoston Csaba környezetvédelmi szakértő Az MSZ E 21976-1 kidolgozását a következő együttműködő szervezetek támogatták: Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium
Tartalomjegyzék Oldal 1. Alkalmazási terület...hiba! A könyvjelző nem létezik. 2. Fogalom-meghatározások... 4 3. A vizsgálatsorozat rendje... 6 4. A vizsgálat megszervezéséhez szükséges adatok összegyűjtése, helyszíni szemle... 6 5. Mintavételi terv... 7 6. Mintavétel, az átlagminták képzése... 9
1. Alkalmazási terület Ez a módszer kizárólag települési szilárd hulladékok összetételének meghatározása céljából végrehajtott mintavételekre alkalmazható. Nem tárgya a szabványnak a termelési hulladékok, az építési hulladékok, a radioaktív, a robbanó- és a pirotechnikai anyagok hulladékainak mintavétele. 2. Fogalommeghatározások 2.1. Települési szilárd hulladék E szabvány alkalmazása szempontjából települési szilárd hulladék a különféle gyűjtőedényekben gyűjtött, a háztartásokból és intézményekből származó hulladék a termelési, lomtalanításból származó és az építkezési hulladékok nélkül. 2.2. Vizsgálat a települési szilárd hulladék jellemzésére Átfogó vizsgálat, melynek célja a felmérendő területen keletkező települési szilárd hulladék jellemzése, melynek során legalább a hulladék szárazanyagra vonatkoztatott makroszkópikus összetételét meghatározzák. 2.3. Felmérendő terület A felmérendő terület a hulladék összetételének megismerését szükségessé tevő cél érdekében behatárolt földrajzi terület. Így például: -Ha egy hulladékkezelő mű tervezéséhez szükséges adatok megszerzése a cél, akkor a felmérendő terület az a földrajzi terület, melyen keletkező hulladékot a későbbiekben a műben kívánják kezelni. -Ha a vizsgálat célja az, hogy egy hulladékkezeléssel foglalkozó szervezet (gazdasági társaság, önkormányzat, stb.) törvényi adatszolgáltatási kötelezettségének eleget tegyen, akkor a felmérendő terület a szervezet kezelésében lévő földrajzi terület. 2.4. Gyűjtőkörzet (szektor) A gyűjtőkörzet (szektor) a felmérendő terület egy, a vizsgálatsorozat megkezdése előtt kijelölt része, melyet a vizsgálatsorozat szempontjából egységként kezelünk. Az egyes gyűjtőkörzeteket (szektorokat) célszerű úgy kijelölni, hogy az ott keletkező hulladék homogén (közelítőleg azonos makroszkópikus összetételű) legyen, azaz azonos típusú lakónegyedek szerint, pl. tömbházas területek, kertes házas területek. A felmérendő területet e jellegzetes területek földrajzi elhelyezkedése, pl. északkeleti, déli, stb. szerint is feloszthatjuk gyűjtőkörzetekre (szektorokra). 2.5. Nyersminta A vizsgálatra kiválasztott gyűjtőjárműben felhalmozott települési szilárd hulladék. 2.6. Átlagminta E szabvány alkalmazása szempontjából átlagminta a nyersmintából a 6. pont szerint előállított minta, melynek mennyisége eléri az.1. táblázatban előírt szükséges legkisebb mennyiséget.
2.7. Települési szilárd hulladék kategóriák és alkategóriák A települési szilárd hulladékból anyagfajták szerinti válogatással előállított csoportokat települési szilárd hulladék kategóriáknak (kategóriáknak) nevezzük. Az egyes kategóriákba tartózó anyagfajtákat anyagi összetételük szerint további válogatással alcsoportokra lehet bontani. Ezeket az alcsoportokat települési szilárd hulladék alkategóriáknak (alkategóriáknak) nevezzük. Az egyes kategóriákat és az ajánlott alkategóriákat az MSZ 21976-2 szabvány tartalmazza. 2.8. Vizsgálati minta szárazanyag tartalom meghatározásához A szárazanyag tartalom meghatározására használt vizsgálati minta egy települési szilárd hulladék kategória vagy alkategória szárazanyag tartalmának meghatározására elkülönített megfelelő mennyiségű és homogenitású része. 2.9. Vizsgálati minta kémiai vizsgálatokhoz, kategóriák és alkategóriák szerinti vizsgálatra Egy települési szilárd hulladék kategória vagy alkategória kémiai vizsgálatának céljára elkülönített, megfelelő mennyiségű, homogenitású és az adott kémiai vizsgálat elvégzéséhez megfelelően előkészített része. 2.10. Vizsgálati minta kémiai vizsgálatokhoz, átlagos kémiai összetétel meghatározására Az átlagos kémiai összetétel meghatározására használt vizsgálati minta az egyes kategóriákra (alkategóriákra) szétválogatott hulladék egyes kategóriáiból (alkategóriáiból) a hulladék eredeti összetételével azonos tömegarányoknak megfelelően összeállított, megfelelő mennyiségű, homogenizált és az adott kémiai vizsgálat elvégzéséhez megfelelően előkészített része. 2.11. Vizsgálati minta biológiai vizsgálatok céljára Az átlagmintának a vonatkozó vizsgálati szabványok szerint elkülönített és előkészített része. 2.12. Jellemzők Az anyag olyan tulajdonságai vagy sajátosságai, amelyeket mérések, összehasonlítások vagy megfigyelések alapján határoztak meg. 2.13. Kontrollminta E szabvány szempontjából a kontrollminta az átlagmintának, vagy kategóriáknak, alkategóriáknak osztásával előállított, azzal mindenben megegyező, előírás szerint tárolt és jelölt, ellenőrzés céljából elkülönített minta, amely bizonyos idő eltelte után csak a vizsgálatok egy részének elvégzésére alkalmas. 2.14. Ellenminta Olyan kontrollminta, amelyet a hulladék tulajdonosa tárol. 2.15. Mintavételi terv A mintavételt megelőzően meghatározott eljárás, amely a hulladékokból mintaként eltávolítandó anyagrészlet kiválasztására, kivonására, tartósítására, szállítására és előkészítésére vonatkozik. 2.16. Homogenitás, heterogenitás: Egy tulajdonság vagy összetevő egyenletes eloszlásának mértéke az anyag egész mennyiségében.
Megjegyzés: Egy anyag lehet homogén egy tulajdonságra vagy összetevőre vonatkozóan, míg egy másikra nézve heterogén. Általában a mintavételi hiba fő oka a nem megfelelő homogenitás. 2.17. Szezonalitás: Egy területen keletkező hulladék mennyiségének, összetételének időszakonkénti periódikus váltakozása, mely a területen időszakosan folytatott, a területre jellemző speciális tevékenységgel magyarázható (pl. turizmus). 3. A vizsgálat rendje A vizsgálat öt fő lépésből áll: 1. A vizsgálat megszervezéséhez szükséges adatok összegyűjtése, helyszíni szemle; 2. Mintavételi terv készítése; 3. Mintavétel, az átlagminták képzése; 4. Az átlagminták makroszkópikus összetételének meghatározása: a. a nagyméretű alkotók makroszkópikus összetételének meghatározása kézi válogatással b. a közepes méretű alkotók makroszkópikus összetételének meghatározása kézi válogatással; 5. Laboratóriumi elemzés. 4. A vizsgálat megszervezéséhez szükséges adatok összegyűjtése, helyszíni szemle A mintavételt megelőzően kerül sor a helyszíni szemlére, amely során a részletes mintavételi terv elkészítéséhez szükséges adatokat, dokumentumokat be kell szerezni. A helyszíni szemle során a következőkről kell adatokat gyűjteni: 4.1.1. Általános adatok A felmérendő területen található település(ek), méretétől, lakosságszámától függetlenül, az alábbi adatok előzetes összegyűjtése minden esetben szükséges: -A felmérendő területen található települések listája. -A település(ek) jellege a lakások típusa szerint. -A felmérendő területen élő állandó lakosság lélekszáma. -A felmérendő területen folytatott gazdasági tevékenységek. -A felmérendő területen előforduló olyan különleges események, amelyek hatással lehetnek a keletkező hulladék összetételére, például: -napi vagy heti piacok, helyi események (utcai árusítás, bolhapiacok, stb.), -szezonális tevékenység (turizmus). 4.1.2. A keletkező települési szilárd hulladék mennyisége A felmérendő területen keletkező települési szilárd hulladékot összegyűjtő hulladékkezelő telep(ek) azonosítását követően a havonta, ill. évente keletkező települési szilárd hulladék mennyiségeket a hulladékgyűjtő szervezet(ek) adatai alapján havi és éves bontásban összesíteni kell. Ha szükséges, a vizsgálatsorozat időpontját megelőző év adatai is
használhatók. A hulladékgyűjtő járművek számát és az egyes járművek kapacitását szintén fel kell jegyezni. 4.1.3. A hulladékgyűjtés szervezése A felmérendő területen keletkező települési szilárd hulladék gyűjtés megszervezésének megismerése érdekében tájékozódni kell, hogy mely napokon (a hét mely napjain) fogad(nak) hulladékszállító járműveket a hulladékkezelő telep(ek). Lehetőség szerint meg kell ismerni a hét egyes napjain összegyűjtött hulladék mennyiségét, ha lehetséges gyűjtőkörzetek (szektorok) szerinti bontásban. Ha szelektív hulladékgyűjtés (is) zajlik a területen, akkor a szelektíven gyűjtött hulladékokat (üveg, papír, nagy tömegű darabok, ócskavas, stb.) és azoknak a hét egyes napjain gyűjtött mennyiségeit is meg kell ismerni. Megjegyzés: A vizsgálat alkalmával a fenti adatokat a vizsgálat időtartama alatt napi részletezésben, gyűjtőkörzetenként szintén össze kell gyűjteni. 4.1.4. A szezonális jelleg kiértékelése Egyes területekre, különösen a tóparti vagy hegyi üdülőhelyekre jellemző, hogy a keletkező települési szilárd hulladék mennyisége és összetétele jelentős mértékben különbözik az év bizonyos szakaszában, szakaszaiban (szezonális jelleg). A jelenséget az adott területen csak az adott időszak(ok)ra jellemző, un. szezonális tevékenység(ek) okozzák (pl. turizmus). Ezekben az esetekben a főszezon(ok) átlagos hulladékmennyiségét el kell különíteni a szezonon kívüli időszakok mennyiségétől. Egy nagy aktivitású időszakot akkor tekintünk szezonális jellegűnek, ha a felmérendő területre (vagy gyűjtőkörzetre), és legalább egy hónapos időtartamra a szezonalitás számszerű értéke meghaladja az 1,5-et. A havonta keletkező hulladékmennyiségek alapján a szezonalitás számszerű értéke az alábbiak szerint határozható meg: 1) A felmérendő területen keletkező települési szilárd hulladék mennyiségét havi bontásban egy éves időtartamra meg kell adni. 2) Törölni kell azt a hónapot, melyben a legkisebb a keletkezett hulladék mennyisége. 3) A fennmaradó hónapok közül ki kell választani azt a hat hónapot, melyekben a legkisebb mennyiségű hulladék keletkezett, és ezekből ki kell számítani a keletkező hulladék mennyiségének havi átlagértékét (X 1 ). 4) Ezután mindegyik hónapra ki kell számítani az adott hónapban keletkezett hulladék mennyiségének (X) és a fentebb leírt hat hónap átlagának (X 1 ) az arányát: X/X 1, mely arány a szezonalitás számszerű értéke. A szezonalitás értékének számítása, és a keletkező hulladék mennyiségének havi bontásban történő grafikus ábrázolása alapján lehetővé válik a szezon(ok) időbeli határainak kijelölése. 5. Mintavételi terv A mintavétel megkezdése előtt az előzetesen gyűjtött és kiértékelt adatok alapján részletes mintavételi tervet kell készíteni, mely legalább az alábbiakat tartalmazza: -A felmérendő terület gyűjtőkörzetekre osztása esetén azok egyértelmű leírását, határaiknak kijelölését. -A kijelölt mintavételi időszako(ka)t. -A kijelölt gyűjtőjárművek azonosítóját és egyéb adatait, különös tekintettel szállító kapacitásukra. -Az átlagminták tervezett számát. -Az átlagminták képzésének módját, helyét.
-Az átlagminták és kategóriák, alkategóriák csomagolásának, (esetleges) tárolásának módját. -Az alkalmazni kívánt mintavételi és egyéb eszközök megnevezését. -Az elvégzendő vizsgálatok körét, egyeztetve a vizsgálólaboratóriumokkal; és összhangban a hulladékvizsgálatokkal kapcsolatos jogszabályi előírásokkal. A mintavételi tervben megadott mintavételi eljárást a következők figyelembevételével kell kialakítani: -Az előzetesen beszerzett adatok. -A rendelkezésre álló mintavételi és egyéb eszközök. -A mintavétel során felmerülő akadályok, a körülmények időbeli megváltozása, (pl. a meteorológiai körülmények). -Speciális igények és követelmények. 5.1. A felmérendő terület felosztása A felmérendő terület tekinthető egyetlen egységnek, vagyis gyűjtőkörzetnek (szektornak). Ha a felmérendő terület több, a vizsgálat szempontjából egymástól jól elkülöníthető részből áll, melyeken belül keletkező hulladék makroszkópikus összetétele közel azonos, de eltér a felmérendő terület más részein keletkező hulladék makroszkópikus összetételétől, akkor célszerű a terület több gyűjtőkörzetre (szektorra) osztani. A gyűjtőkörzeteket úgy kell kijelölni, hogy azon belül közel azonos (homogén) legyen a hulladék makroszkópikus összetétele. A terület felosztása történhet földrajzi zónák szerint, például több települést magában foglaló terület esetén települések szerint. A terület felosztható kerületek vagy a lakónegyedek típusa szerint is, stb. A választott módszertől függetlenül mindegyik szektorra részletesen meg kell határozni: -a földrajzi határokat, -a lakosság létszámát, -a hulladékgyűjtés szervezési módját és -a keletkező hulladék mennyiségét. A hulladékgyűjtő járművek gyűjtési útvonala nem haladhat át a kijelölt gyűjtőkörzetek határain, egy gyűjtési útvonalnak egyetlen szektoron belül kell lennie. 5.2. A mintavételi időszakok kiválasztása Mintavételi időszaknak a nem tipikus vagy kivételes időszakokat kivéve (például ünnepek, vásárok, stb. időtartama és a közvetlenül azt követő napok) az év bármely időszaka választható. Ha a vizsgálat célja a szezonális jellegű időszak alatt keletkező hulladék jellemzése, akkor értelemszerűen ezt az időszakot kell választani. A részletesebb adatok megszerzése érdekében, valamint az évszakok váltakozásával összefüggő változások megismerésének céljából egy éves időtartamon belül több vizsgálat elvégzése célszerű (tavasz, nyár, ősz, tél). Ez különösen akkor fontos, ha a hulladék összetételének vizsgálata része egy átfogó hulladékkezelési programnak. 5.3. A minták száma A vizsgálati eredmények szórásának nagysága az elemzett minták számától és a hulladék heterogenitásától függ, ezért vizsgálatonként és gyűjtőkörzetenként legalább öt átlagmintát kell képezni és feldolgozni. A nagyobb gyűjtőkörzetekben a hulladék összetétele a területen belül is jelentős eltéréseket mutathat, ezért ha egy felmérendő területen a lakosság lélekszáma meghaladja a 200 000-et, akkor a területet célszerű egynél több gyűjtőkörzetre osztani. Ha ez nem lehetséges, vagy egyéb megfontolásokból nem célszerű, akkor vizsgálatonként ilyen esetben legalább tíz átlagmintát kell képezni és vizsgálni.
5.4. A hulladékgyűjtő járművek véletlenszerű kiválasztása Minden egyes nyersminta egy hulladékgyűjtő járműről kerül begyűjtésre. A járműveket véletlenszerűen kell kiválasztani úgy, hogy a vizsgálatsorozat ideje alatt begyűjtött bármely tonna hulladék azonos valószínűséggel kerüljön mintázásra. A mintavételi terv készítése során, de legkésőbb a felmérés első napján ki kell választani a mintázandó hulladékgyűjtő járműveket: -Ha a felmérendő terület egy gyűjtőkörzetből áll, akkor a mintázandó járműve(ke)t, szállítmány(oka)t véletlenszerűen kell kiválasztani a teljes területről egy hét alatt begyűjtött összes szállítmány közül. -Ha a felmérendő terület több gyűjtőkörzetből (szektorból) áll, akkor a mintázandó járműve(ke)t, szállítmány(oka)t véletlenszerűen kell kiválasztani az adott gyűjtőkörzetből begyűjtött összes szállítmány közül. E célra a gyűjtőjárműveknek a felmérés első hetét megelőző hétre vonatkozó heti tömegmérési adatai használhatók. Az alábbi adatokat kell rögzíteni: 1) gyűjtési útvonal 2) gyűjtés napja 3) jármű kódja 4) fogadás időpontja a hulladékkezelőben A gyűjtéseket 1-től n-ig kell számozni a hulladékkezelőbe való beérkezés időpontja szerint, összevonva a hulladékkezelőket. Megjegyzés: 1) Egy átlagminta feldolgozása egy teljes munkanapot igénybe vesz, ezért ha nem áll rendelkezésre olyan létesítmény (pl. hűtött helyiség), amelyben a hulladék átlagminta megfelelő körülmények között tárolható anélkül, hogy megváltozna, nem ajánlott naponta kettőnél több átlagmintát venni. 2) Ez a szabvány hulladékgyűjtő járművek mintavételezésén alapul. A gyűjtő személyzetet semmilyen körülmények között nem szabad előre tájékoztatni a kiválasztott autók kódszámairól, elkerülendő bármilyen befolyásoltságot a gyűjtés során (pl. a gyűjtő személyzet szelektál az ürített gyűjtőedények között). 5.5. A mintavételezésre kiválasztott járművek tömege (a nyersminta tömege) A mintavételezésre kiválasztott gyűjtőjármű nem tartalmazhat két tonnánál kevesebb hulladékot. Ha a kiválasztott jármű tartalma nem elegendő a mintavételezési napon, akkor a hulladékkezelő telepre ugyanabból a gyűjtőkörzetből (szektorból) beérkező soron következő jármű rakományának egy részével ki kell egészíteni. Ha viszont a kiválasztott jármű tartalma meghaladja a 8 tonnát, akkor a rakomány felét kell mintázni. 6. Mintavétel, az átlagminták képzése A legalább 500 kg tömegű (1. táblázat) átlagminta a mintavételezésre kiválasztott gyűjtőjármű által a hulladékkezelő telepre beszállított nyersmintából több módon képezhető: 1) kanalas rakodógéppel történő átrakással, 2) a gyűjtőjárműből történő elnyújtott lerakással és az átlagminta véletlenszerű elkülönítésével.
Mindkét esetben a telepre beérkező jármű rakott tömegét meg kell mérni, majd a nyersmintát egy sima, lehetőség szerint betonborítású, esetleg döngölt talajú felületre kell leüríteni. Ezután a távozó gyűjtőjármű üres tömegét meg kell mérni. A nyersminta tömege a két tömeg (rakott és üres ) különbségeként kapható. 6.1. Az átlagminta szükséges legkisebb tömege Az MSZ 21976-1 és MSZ 21976-2 szerinti, a települési szilárd hulladékok mintavételére és a hulladék összetételének meghatározására vonatkozó szabványos módszer alkalmas nemcsak a gyűjtőjárművekben felhalmozott nyersminta jellemzésére, hanem a szelektíven gyűjtött, előválogatott háztartási hulladék jellemzésére is. Ebben az esetben az átlagminta szükséges mennyiségeit az egyes hulladékáramokra az alábbi táblázat mutatja: 1. táblázat A települési szilárd hulladék átlagminta, és a szelektíven gyűjtött települési szilárd hulladékok átlagmintáinak szükséges legkisebb tömege Az átlagminta Kód A hulladékáram megnevezése szükséges legkisebb tömege [kg] 10 Települési szilárd hulladék a szelektív gyűjtés előtt vagy után 500 11 Papír, műanyag palack, karton és kompozit karton, üveg, fém csomagolás 360 12 Műanyag palack, kompozit karton, üveg, fém csomagolás 520 13 Műanyag palack, üveg, fém csomagolás 520 14 Papír, karton, kompozit karton csomagolás 250 30 Biológiailag lebomló hulladék 80 31 Papír 250 32 Karton 50 33 Kompozit karton csomagolás 10 34 Textíliák 240 35 Papír, műanyag palack, karton, fém csomagolás 250 36 Műanyag palack 70 37 Veszélyes háztartási hulladék 90 40 Papír, karton 250 41 Ételhulladék 30 42 Kerti hulladék 70 43 Hullámos csomagolókarton 30 44 Sima csomagolókarton 20 45 Karton csomagolás 40 46 Újságpapír brosúra 20 47 Biológiailag lebomló hulladék, papír, karton csomagolás 250 48 Biológiailag lebomló hulladék, sima csomagolókarton 80 51 Átlátszó PVC és PET palack 40 52 Átlátszó PVC és PET palack, üveg csomagolás 280 53 Barna üveg csomagolás 180 54 Zöld üveg csomagolás 250 55 Átlátszó (fehér) üveg csomagolás 120 56 Üveg csomagolás 220 57 Alumínium csomagolás 70 58 Vasfém csomagolás 90 59 Fém csomagolás 90 63 szárazelemek és akkumulátorok 1 64 Műanyag palack, fém csomagolás 250 65 Újságpapír brosúra, színes papír hulladék 50 67 Papír, műanyag palack, karton, kompozit, fém csomagolás 250 68 Műanyag palack, karton, kompozit, üveg, fém csomagolás 230 69 Kompozit, műanyag, fém csomagolás 250 70 Műanyag palack, karton, üveg, fém csomagolás 220
71 Műanyag palack, karton, kompozit, fém csomagolás 100 72 Műanyag palack, kompozit, fém csomagolás 250 73 Karton, kompozit csomagolás 50 74 Papír, műanyag palack, fém csomagolás 250 75 Papír, műanyag palack, karton, kompozit csomagolás 250 6.2. Az átlagminta képzése a nyersminta teljes mennyiségének kanalas rakodógéppel történő átrakásával A kanalas rakodógép kanalának térfogatát, a leürített nyersminta tömegét és hozzávetőleges térfogattömegét figyelembe véve ki kell számítani, hogy a nyersminta teljes mennyiségét hány kanállal lehet átrakni (N). Az alkalmazott kanál méretétől függetlenül a kanállal egyszerre átrakott hulladék tömege (Y) nem lehet nagyobb, mint 50 kg. Például: A gyakori, kb. 720 l térfogatú (150 x 80 x 60 cm méretű) kanálba kb. 50 kg tömegű hulladék fér. Ebben az esetben a leürített nyersminta kg-ban kifejezett tömegét 50 kg-al osztva kapjuk meg, hogy a nyersminta teljes mennyiségét hány kanállal lehet átrakni (N). A kanálban lévő hulladék tömegét (Y) az átrakás közben, időnként ellenőrizni kell, hogy az lehetőleg 50 kg legyen. Amennyiben a vizsgált hulladék térfogattömege olyan, hogy a használt kanálba az előzetesen számítottól eltérő tömegű minta fér, az átrakás műveletére vonatkozó fenti számítást az egy kanállal átrakható hulladék tényleges tömegének figyelembe vételével ismételten el kell végezni. Az egy kanállal egyszerre átrakott hulladék tömege ekkor sem haladhatja meg az 50 kg-ot. Ki kell számítani, hogy a szükséges mennyiségű átlagminta (Z) hány kanál átrakásával gyűjthető össze, vagyis az átlagminta tömegét osztani kell az egy kanállal egyszerre átrakott hulladék tömegével: Z/Y (a példában: 500/50 = 10). Ezt követően véletlenszerűen ki kell választani Z/Y db (a példában 10 db) egész számot 1 és N között, majd az ezeknek megfelelő sorszámú kanalakban lévő hulladékot egy helyre kell rakni (átlagminta). Az ezektől eltérő sorszámú kanalakban lévő hulladék a telepen működő hulladékkezelési rendszerbe kerül. A műveletet követően a nyersminta helyszínen maradt kis szemcseméretű részét össze kell gyűjteni, majd a sima felszínen össze kell keverni (ez a művelet nem igényel negyedelést, csak keverést), és a mintavételezési részaránnyal megegyező részarányú mennyiségét hozzá kell adni az átlagmintához. 6.3. Az átlagminta képzése a gyűjtőjárműből történő elnyújtott lerakással és az átlagminta véletlenszerű elkülönítésével. Ha a mintavételezésre kiválasztott gyűjtőjárműben a nyersminta összekeveredik (például Rotopress rendszerű gyűjtőjármű), akkor az átlagminta manuálisan is képezhető. Ekkor a hulladékgyűjtő járműből a nyersmintát a jármű lassú, folyamatos haladása közben egy hosszan elnyújtott lapos alakzatban egy alkalmas sima felületre kell üríteni, majd a nyersmintát a hosszanti tengelyére merőlegesen egy kötéllel annyi részre kell osztani, hogy egy-egy rész tömege az átlagminta szükséges tömege legyen. Az egyes részek közül véletlenszerű választással kapható az átlagminta. A nyersminta további részei a telepen működő hulladékkezelési rendszerbe kerülnek. 6.4. Az átlagminta tárolása, a minta és a mintavétel adatainak rögzítése Az átlagmintát képzése után, lehetőség szerint azonnal válogatni kell (válogatószitán). Ha erre nincs lehetőség az átlagmintát szakadásálló zsákokban (melyeket az üveg- vagy fémdarabok nem lyukasztanak ki vagy vágnak szét), vagy kartondobozokban tárolhatjuk. Az átlagminta feldolgozását ebben az esetben a minta képzését követő 24 órán belül kell elvégezni. A zsákokat vagy kartondobozokat megfelelően le kell zárni és egyértelmű azonosítóval kell
ellátni. A tárolás során meg kell akadályozni, hogy a minta összetétele bármilyen módon megváltozzon, így különös figyelmet kell fordítani a minta nedvességtartalmát befolyásoló meteorológiai tényezőkre. Az átlagminta osztályozását-válogatását lehetőség szerint a mintavétel helyszínén kell elvégezni. Ha erre nincs lehetőség, vagy más okból indokolt (pl. időjárási viszonyok), akkor a megfelelően csomagolt átlagminta a mintavétel helyszínéről válogató-osztályozó üzembe szállítható. Az átlagminta képzése során a következő adatokat kell feljegyezni: -a gyűjtési útvonal azonosítója, -a gyűjtőjármű kódja, -a begyűjtött hulladék tömege, -időjárási adatok (különösen, ha a mintavételezés napján esett az eső), -a begyűjtött hulladék jellegének becslése szemrevételezéssel, -a mintavételezés során bekövetkezett bármilyen rendkívüli esemény.