Magyarország és Ausztria demográfiai és népességföldrajzi összehasonlítása

Magyarország és Ausztria demográfiai és népességföldrajzi összehasonlítása Jelige: Güzüegér

Tartalomjegyzék Tartalomjegyzék... 2 Bevezetés... 3 1. Az Európai Unió népesedési folyamataitól - röviden... 3 2. A népességszám alakulása a statisztikai mutatók tükrében Ausztria és Magyarország esetén... 6 2.1. A demográfiai átmenet(ek)... 6 2.2. A természetes szaporodás... 8 2. 3. A születések száma (fertilitás) és a teljes termékenységi arányszám... 8 2.4. A halálozások száma (mortalitás), születéskor várható átlagos élettartam... 11 2.5. A jelenlegi helyzet az uniós statisztikákhoz viszonyítva és a lehetséges jövő... 13 2.6. Migráció... 14 3. A népesség nem és kor szerinti megoszlása... 18 4. Házasságok és válások, családi állapot alakulása... 21 5. A népesség gazdasági aktivitás szerinti megoszlása, a népesség foglalkozási szerkezete, a foglalkozási átrétegződés... 23 6. A népesség etnikai-nyelvi megoszlása, az etnikai térszerkezet... 24 7. A népesség vallási-felekezeti megoszlása... 28 8. A népesség eloszlása, területi és települési viszonyai... 28 Összegzés... 30 Grafikonok, ábrák, táblázatok... 31 Felhasznált források... 36 Internetes források, adatbázisok... 36 Felhasznált irodalom... 36 Grafikonok, ábrák, táblázatok jegyzéke... 39 2

esetén. 1 Ausztria és Magyarország összehasonlítása előtt érdemes áttekinteni az Európai Unió Bevezetés Dolgozatomban két közép-európai országot, Ausztriát és Magyarországot demográfiai és népességföldrajzi szempontból hasonlítom össze. Továbbá az adatok mögött rejlő okokra keresem a választ és mindezek alapján következtetéseket próbálok levonni a jövőre vonatkozólag. Ezenkívül, tekintve, hogy két európai uniós tagállamról van szó, kitérek az Európai Unióra jellemző trendekre, értékekre is. Az összehasonlítás szempontjai az alábbiak: a népességszám alakulása (fertilitás, mortalitás, vándorlási egyenleg), a népesség nem és kor szerinti megoszlása, a házasságkötések és válások számának alakulása, a népesség gazdasági aktivitás szerinti megoszlása, a népesség foglakozási szerkezete és a foglalkozási átrétegződés, a népesség etnikai és vallási összetétele, a népesség térbeli eloszlása, elhelyezkedésének területi és települési viszonyai. 1. Az Európai Unió népesedési folyamataitól - röviden A demográfia tudományának egyik legfontosabb feladata a népességszám alakulásának vizsgálata, amit a születések (fertilitás) és a halálozások (mortalitás) számának változása, valamint a vándorlás (migráció) határoz meg. A fertilitás és a mortalitás összege (mortalitás előjelű) a természetes szaporulat, amihez a vándorlási egyenleget (ki- és bevándorlások különbsége) hozzávéve kapjuk a tényleges szaporulatot. Ezek a mutatók azonban nem teljesen alkalmasak a két ország, társadalom demográfiai viszonyainak összehasonlítására, ezért használják a nyers születési ráta vagy születési arányszám fogalmát, ami egy adott évben az 1000 főre jutó élveszületések számát mutatja, míg a nyers halálozási ráta vagy halálozási arányszám az 1000 főre jutó halálozások számát fejezi ki. Ezeknél a mutatóknál is vannak pontosabb indikátorok, amelyek az adott népesség korszerkezetét is figyelembe veszik. A születések esetében ilyen a teljes termékenységi arányszám, amely azt mutatja meg, hogy egy nő élete során átlagosan hány gyereknek adna életet; a halálozások terén pedig a születéskor várható átlagos élettartam, ami megmutatja, hogy mennyi ideig élnének a megszületett gyerekek a megfigyelési időszakban tapasztalt halandósági viszonyok népesedési folyamatait, amelynek mindkét ország a tagja. Ez azért is nélkülözhetetlen, mert 1 Tomka Béla (2009): Európa társadalomtörténete a 20. században. Osiris Kiadó, Budapest, 41-195. 3

jelenleg is és a jövőben is egyre nagyobb hangsúlyt kap a népesedéspolitika, a demográfiai problémák közös megoldása az Unióban. 2 Az Európai Unió népessége 2012. január 1-jén 503 millió fő volt. 3 Az Unió története során a népességszám folyamatosan emelkedett, ennek azonban mértéke és okai különbözőek voltak. A következőkben ezeket az okokat vizsgálom meg a mutatók segítségével. Az 1. sz. grafikon alapján elmondható, hogy a népesség növekedése az 1990-es évek eleje óta elsősorban nem a természetes szaporulatnak, hanem a vándorlási egyenlegnek köszönhető, ami az 1980-as évek közepe óta folyamatosan pozitív, tehát a bevándorlások száma meghaladja a kivándorlásokét. A természetes szaporulattal összefüggésben a teljes termékenységi arányszám alakulását szokták vizsgálni az uniós statisztikák. Általánosságban elmondható, hogy a XX. század folyamán a termékenység trendje mindenütt csökkent, de az egyes társadalmakban ennek mértéke és üteme jelentős különbségeket mutatott. Bizonyos országokban és időszakokban (például a később részletesen bemutatandó Ratkó-korszak idején Magyarországon) a teljes termékenységi arányszám megemelkedett, a születések száma nem csökkent tovább, hanem átmenetileg magas volt. Ezen mutató értéke a nyugat-európai országok között egymáshoz közelített, ezzel ellentétben a kelet-közép-európai országok esetében erősen ingadozott. Kedvező tendenciának mondható, hogy a 2000-es években a termékenység növekedett az EU egészét tekintve, közel 10 év alatt 1,45-ről 1,6-ra emelkedett, ez azonban még mindig jóval elmarad a 2,1-es reprodukciós szinttől. Érdekes tendenciát mutat, hogy a déli országokban - amelyek hagyományosan magas termékenységűek voltakmost a legalacsonyabbak ezek a mutatók, míg az északi országokban, ahol 10 éve voltak ezek a mutatók nagyon alacsonyak, most a legmagasabbak az Unióin belül. 4 A mortalitás tekintetében elmondható, hogy a XX. század folyamán jelentősen csökkent, azonban a legtöbb kelet-közép-európai országban (volt szocialista országok) az 1960-as évektől ismét növekedni kezdett a halandóság mértéke. Ez a kedvezőtlen folyamat csak a rendszerváltás után változott meg. Itt is megállapítható, hogy a XX. század második fele Nyugat-Európában a kiegyenlítődés felé hatott, míg Kelet-Európában tovább fokozódtak a különbségek. A nők és férfiak halandósági mutatói közötti eltérések növekedtek és kimutatható, hogy a magas halandóságú országokban még nagyobb a különbség, továbbá 2 Vukovich Gabriella (2004): Népesedési folyamataink uniós összehasonlításban In (Szerk. Kolosi Tamás-Tóth István György - Vukovich György): Társadalmi Riport 2004, TÁRKI, Budapest 121-137. 3 Eurostat (http://epp.eurostat.ec.europa.eu/portal/page/portal/eurostat/home/) utolsó letöltés ideje: 2013. 02. 03. 4 Tomka Béla (2009a) id. mű, 41-81.; Vukovich Gabriella (2004) id. mű 4

fennmaradtak a rétegspecifikus halandósági eltérések. A születéskor várható átlagos élettartam továbbra is emelkedik, ennek következtében az idős korcsoportok száma és aránya is, ami az Unió társadalmának öregedését jelzi. Az Európai Unió Statisztikai Hivatala, az Eurostat előrejelzése szerint a jelenleg legidősebb társadalmak (pl. Németország) a következő 20 évben további gyors öregedés elé néznek, majd az öregedés folyamata stabilizálódik és a jelenleg valamivel fiatalabb társadalmak egyre fokozódó öregedésen mennek keresztül, amelynek eredményeképp az EU társadalma 2060-ra lesz a legöregebb. 5 A vándorlási egyenleg európai szintű alakulásáról annál részletesebb elemzést e pályamunka keretei nem engednek meg, minthogy megállapítsuk, hogy a bevándorlás az egyik fő forrása a különböző országok népességnövekedésének, ami a növekedés mellett számos lehetőséget és kihívást jelent az országok számára. Ennek okai, hogy a XX. század második felének társadalmi és gazdasági folyamatai rendkívül különbözőek voltak az egyes országokban. Eltérőek a push illetve pull tényezők. A migrációkutatásban többek között megkülönböztetünk önkéntes és kényszermigrációt, beszélhetünk rövid távú munkaerő migrációról és hosszú távú letelepedési migrációról valamint a nemzetközi vándorlást kiváltó okok között megemlíthetjük az etnikai alapú, politikai alapú és gazdasági alapú migrációt is. 6 A 2004-es Világgazdasági Fórum Az új Európa című vitájában az egyik fő következtetés az volt, hogy az Unión belül nem is bevándorlásról, hanem munkaerő-mobilitásról kellene beszélni, amit az Unió versenyképességének növelése érdekében ösztönözni kellene. 7 A nemzetközi vándorlás további tendenciáiról csak Magyarország és Ausztria esetében lesz szó. Az Unió egyes országainak tényleges szaporodásbeli különbségeit táblázatban foglaltam össze (1. táblázat). 5 Eurostat: Demography report 2010. (http://epp.eurostat.ec.europa.eu/cache/ity_offpub/ke-et-10-001/en/ke-et-10-001-en.pdf) utolsó letöltés 2013.02.05. 6 Münz, Rainer - Seifert, Wolfgang (1999): Az Európába irányuló bevándorlás és hatása a befogadó társadalmakra. Regio, 1999. 3-4. sz. 3-45. 7 Vukovich Gabriella (2004) id. mű 5

2. A népességszám alakulása a statisztikai mutatók tükrében Ausztria és Magyarország esetén 2.1. A demográfiai átmenet(ek) A pályamunka elsősorban a XX. század második felének és a XXI. század népesedési folyamataival foglalkozik, de egy rövid kitekintés erejéig a demográfiai átmenetet is vázolni szükséges a két ország esetén, mintegy előzményét a vizsgálandó időszaknak. Az első demográfiai átmenet egyes szakaszai Ausztriában mindig néhány évvel, némely esetben évtizeddel előbb következtek be, mint Magyarországon és mindkét ország esetében jelentős területi különbségek voltak. Ez a különbség a két ország népesedési folyamatai között egészen a második világháború végéig fennállt. Ezután a második demográfiai átmenet Magyarországon a kommunista hatalomátvétel következtében eltérően zajlott, mint a nyugateurópai országok esetén. Az első demográfiai átmenet modellje szerint az első szakasz, amit a magas születés és magas halálozási számok jellemeznek, a XIX. század elejéig tartott. Ezt követően a második szakaszban a javuló életkörülményeknek köszönhetően (például a higiéniai és egészségügyi viszonyok javulása) a mortalitás fokozatosan csökken, a fertilitás magas szinten marad, esetleg nő is. A következő szakaszban a halálozások tovább csökkennek, de már a születések száma is mérséklődni kezd, ez a szakasz jellemezhető a demográfiai robbanás kifejezéssel. Ausztria esetében a fertilitás a századforduló után kezdett mérséklődni, a századfordulón Ausztria egyike volt a legmagasabb termékenységi arányszámú országoknak. A negyedik szakaszban a születésszám csökkenésének üteme felgyorsul, miközben a halálozásoké lényegesen nem változik. Ausztria esetében ez olyan mértékben következett be, hogy 1950-re már az egyik legalacsonyabb fertilitású országgá vált. 8 Az első demográfiai átmenet utolsó szakaszában egyfajta egyensúly áll be: a születések és a halálozások is alacsony szinten maradnak. Sajnos a demográfiai átmenet modellje nem alkalmazható teljesen az országok népesedési folyamataira, mert tiszta formában ez az átmenet Európában szinte sehol sem jelentkezett, a két ország közül különösen Magyarországon játszódott le másképp ez a folyamat. Magyarországon ugyanis a népesség robbanásszerű növekedése nem a halálozási ráta gyors csökkenésének köszönhető (leszámítva az 1880-86 között időszakot-ez tekinthető a magyar második szakasznak), mivel a fertilitás és a mortalitás párhuzamosan csökkent (leszámítva az első világháborút). Magyarország esetében a demográfiai átmenet kezdetét az 1880-as évek elejéhez szokás kötni (azonban az 8 Tomka Béla (2009a) id. mű 6

ország nyugati megyéiben már az 1850-es évek végén kezdetét vette, de az ország egészére ez nem vált meghatározóvá a kolerajárványok (1866,1873) és az 1863-as alföldi aszály következtében). Az 1880-as évek 46-os születési ezreléke a második világháborúig 22 ezrelékre csökkent; a halálozási ezrelék pedig 35-ről 16-ra. A természetes szaporulat mértéke a demográfiai átmenet következtében az 1880-as évektől kezdve (10-14 ezrelék) a második világháborúig folyamatosan csökkent. 1930-ra a természetes szaporulat 6 ezrelékre csökkent, ami Magyarország esetén egyfajta negyedik szakasz kezdetének fogható fel, mert a fertilitás már gyorsabb ütemben csökkent, mint a mortalitás. Az utolsó szakasz az 1960-as évek elején vette kezdetét. 9 Az első demográfiai átmenetet közvetve többek között az iparosodás (indusztrializáció), az urbanizáció, a szekularizáció határozta meg, és minden olyan társadalomban lejátszódik, amely a modernizálódás útjára lép. A második demográfiai átmenet fogalma D. van de Kaa, holland demográfus nevéhez fűződik, aki ezt a nyugat-európai országokban (így például Ausztriában is) a hatvanashetvenes években bekövetkező folyamatokra alapozta, ami elsősorban a termékenységi arányszám gyors csökkenését jelentette. Míg az első demográfiai átmenet során a család és az utód iránti aggódás a meghatározó, addig a második átmenet során a jóléti állam expanziójának köszönhetően a családok boldogulása és az egyének önmegvalósítása kap nagyobb hangsúlyt. A termékenység csökkenésében az egyik legfontosabb szerep a modern fogamzásgátló eljárásoknak jut. Van de Kaa szerint az élettársi viszony lesz egyre meghatározóbb a házastársi helyett, a szülőkkel élő gyermekkirály családmodelljét felváltja a királypár egy gyermekkel modell, azaz a szülők a gyermeknevelést szervezik saját életük köré és a gyermek nem az elsődleges célja az életnek, a vallásos értékek gyengülnek és pluralizálódnak a homogén család-és háztartásformák és a nukleáris család lesz a meghatározó. Ez a modell elég újszerűnek tekinthető és még kevésbé tekinthető univerzálisnak, mint az első. Fontos kérdés, hogy ez Magyarországra is alkalmazható-e, mert számos elem ugyanis már nyilvánvaló a magyar társadalom esetében is, azonban időben és folyamatában jelentős eltérések tapasztalhatók a nyugat-európai országokhoz képest. 10 9 Katus László (2011): A demográfiai átmenet. Rubicon, 2011. 9-10. sz. 114-118. 10 Rychtařikova, Jitka (1999): Második demográfiai átmenet zajlik Kelet-Európában? Regio, 2001. 1. sz. 111-139. 7

2.2. A természetes szaporodás Magyarország népessége 9 957 731 fő, Ausztriáé 8 458 023 fő volt 2012-ben a KSH és a Statistik Austria hivatalos becslései alapján. Ezek az adatok így önmagukban nem sokat mutatnak, viszont, ha megnézzük a 2. és 3. számú grafikonokat sokkal több információt tudunk meg a két ország népesedési folyamatairól, múltjáról és lehetséges jövőjéről. Magyarország esetében megfigyelhető, hogy a halálozások száma kisebb különbségeket és ingadozásokat mutat, mint a születéseké. A halálozási ráta minimális és maximális értéke között az elmúlt 50 évben 6 ezrelék a különbség, ezzel szemben a születések maximális és minimális értéke között, ennek több mint duplája, 14 ezrelék. Ezek alapján megállapítható, hogy ebben az 50 évben elsősorban a születések számának változása okozza a természetes szaporodásban bekövetkezett változásokat, a mortalitás változása azt inkább csak befolyásolja. A tendenciák eléggé kedvezőtlenek, mert a vizsgált időszakban (néhány rövidebb periódust leszámítva) a születések száma fokozatosan csökken és a halálozásoké pedig emelkedik. A halálozások száma 1981-ben haladta meg a születésekét, Magyarország népessége ettől kezdve változó mértékben ugyan, de csökken. A népesség maximuma 1980- ban 10 709 000 fő volt. 11 Ausztria grafikonja már sokkal változatosabb képet mutat, mint Magyarországé. Itt is megállapítható, hogy a mortalitás szélső helyei között kisebb a különbség, mint a fertilitás esetén. Itt azonban nem lehet egy konkrét évszámot megadni, amitől kezdve a népesség száma folyamatosan csökken. Általában elmondható, hogy a népességszám stagnál, jelentősebb növekedést a 90-es évek közepét kivéve nem mutat. (A fenti esetben a népességcsökkenésről/növekedésről írtak csak a természetes szaporodásra, a vándorlási egyenleget figyelmen kívül hagyva értendők, ez általában megegyezik a tényleges népességcsökkenéssel/növekedéssel, szignifikánsabb mértékben csak Ausztria esetében módosít néhol a vándorlási egyenleg.) 2. 3. A születések száma (fertilitás) és a teljes termékenységi arányszám Magyarországon a születések száma a 2. sz. grafikon alapján 1953-55 és 1973-76 között rohamosan nőtt, viszonylag nagymértékű növekedés tapasztalható az 1960-as évek 11 KSH: (http://www.ksh.hu/docs/hun/xstadat/xstadat_hosszu/h_wdsd001a.html) utolsó letöltés ideje: 2013. 02. 05 8

vége felé, hirtelen csökkenés pedig 1956-62 és 1976-1984 között, ezenkívül még számos kisebb változás látható. Az 1953-55-ös időszak robbanásszerű növekedése Ratkó-korszak népesedéspolitikai intézkedéseivel magyarázható. (Ratkó Anna a Rákosi-korszakban volt népjóléti majd egészségügyi miniszter 1949 és 1953 között.) 12 Ezekre az intézkedésekre a Magyar Dolgozók Pártjának nagyhatalmú vezetői szerint azért volt szükség, mert Magyarország népesedési üteme elmaradt a többi szocialista ország mögött. Ebben az időszakban rendkívül magas volt a termékenységi arányszám, melynek okai az 1953 februárjában kihirdetett minisztertanácsi határozatban megfogalmazott gyermektelenségi adó és abortusztilalom. 13 1954-ben 223 000-re emelkedett az élveszületések száma (összehasonlításképpen ez az érték több mint 2,5-szerese a 2011-es 88 000-nek). 14 abortusztilalmat 1956 júniusában, a gyermektelenségi adót a forradalom után törölték el és ez eredményezte a 1956-62 közötti folyamatos és drasztikus csökkenést a születések számában. 1960 és 1973 között az abortuszok száma meghaladta a születéseket. A hatvanas években vált uralkodóvá a kétgyermekes családmodell is a magasabban képzettek körében. Az 1960-as évek vége felé tapasztalható növekedés a GYES (gyermekgondozási segély) 1967-es bevezetésének köszönhető. 15 Ezt követően néhány évig a születések száma stagnált vagy kis mértékben csökkent a gyógyszeres fogamzásgátlás elterjedése miatt (Az első fogamzásgátló tablettákat 1967-ben vezették be Magyarországon). Az 1973-76 közötti növekedést a Ratkógyerekek gyerekeinek születése okozta valamint egy 1973-ban elindított népesedéspolitikai program, amely többek között fontos családpolitikiai intézkedések sorozatát jelentette, amelyek a népességfogyás elkerülését célozták. A nevezett intézkedések megnövelték a családi pótlékot, a terhességi- és gyermekágyi segélyt és szociálpolitikai lakástámogatást adott a születendő gyerekekre, valamint a terhesség-megszakítások szabályozásában is szigorításokat vezetett be. Az intézkedések eredményeként megnőtt a különböző családtámogatásban részesülők száma, és az erre a célra fordított összegek nagysága. (A gyermekszám után fizetett családi pótlékban 1960-ban valamivel több mint fél millió, 1980- ban 1,1 millió család, azaz az összes 36%-a részesült. A gyermekgondozási segélyként kifizetett összegek 1967 és 1980 között 64 millióról 3,9 milliárd forintra nőttek). 16 Az Ebben az időszakban volt meghatározó a háromgyermekes családmodell. Ezen intézkedések ellenére 12 Szabó A. Ferenc (2011): A Ratkó-korszak mítosza. Rubicon 2011. 9-10. sz. 13 Az egészségügyi miniszter 81/34/1952. Eü.M. számú utasítása a terhesség megszakításának szabályozása tárgyában. In Magyarország társadalomtörténeti olvasókönyv 1944-től napjainkig. (Vál. és szerk. Valuch Tibor) Argumentum-Osiris, Budapest, 96-99. 14 A 12. hivatkozásban közölt tanulmányból származó értékekett vetettem össze a KSH 2011-es adataival. 15 Valuch Tibor (2005): Magyarország társadalomtörténete a XX. Század második felében. Osiris kiadó, Budapest, 30-92. 16 Romsics Ignác (2010): Magyarország története a XX. században. Osiris Kiadó, Budapest, 487. 9

1976 óta a születések száma gyakorlatilag folyamatosan csökken. Kivételt képez ez alól az 1980-as évek közepe, mikor kismértékű növekedés jellemző a GYED (gyermekgondozási díj) 1985-ös bevezetése miatt; továbbá ekkor emelték az anyasági segély összegét, meghosszabbították a születési szabadságot, kiterjesztették a gyermekápolási táppénzre való jogosultságot. A fertilitás csökkenésének mértéke az 1990-es évek közepén lassult egy időre, mert ekkor születtek a Ratkó-unokák és 1992-ben fogadták el a magzati élet védelméről szóló törvényt, ami csökkentette az abortuszok számát. 17 Ausztriában a születések száma a hatvanas évek elejéig növekedett majd a hetvenes évek közepéig folyamatosan csökkent. Ezt követően a hetvenes évek végén-nyolcvanas évek elején illetve a kilencvenes évek elején magasabb volt a fertilitás, a kettő között alacsonyabb, majd a kilencvenes évek második felében csökkent és végül alacsony szinten stabilizálódott a születések száma, a 2000-es években kisebb ingadozásokkal. Ausztria esetében ezekre a változásokra elsősorban a második demográfiai átmenet adhat választ. Az ötvenes években a születésszámok emelkedése a bismarcki jellegű társadalombiztosítás (Otto von Bismarck német-porosz kancellárról elnevezett, az első, állam által megszervezett társadalombiztosítási rendszer, XIX. század vége) újbóli széleskörű bevezetésének köszönhető, nőtt a foglalkoztatás, cél a teljes foglalkoztatás volt, gazdasági növekedés vette kezdetét. 1955-ben az osztrák államszerződés aláírásával véget ért Ausztria négyhatalmi megszállása, megalakult a második Osztrák Köztársaság. Ausztria visszanyerte függetlenségét és területi integritását. 1955-ben alkották meg az első egységes Általános Társadalombiztosítási Törvényt. A szociálpolitika egyik alapja a munkaadók és a munkavállalók konszenzusa volt (szociális partnerség), ami növelte a belső stabilitást. Ebből a korszakból való az abortusz és a nemi erkölcs védelmét szolgáló liberális jogi szabályozás, ami hozzájárult a Van de Kaa által ismertetett folyamathoz: a teljes termékenységi arányszám gyors csökkenéséhez (1963 és 1979 között több mint 1-gyel csökkent ez a mutató, a reprodukciós szint alá), a szülési kedvet, a teljes termékenységi arányszámot tovább rontotta az 1973-as kőolajárrobbanással kezdődő és a hetvenes években kibontakozó gazdasági válság. A hetvenes évek végén bekövetkező átmeneti javulás az akkor szülőképes korba érő ötvenes években született korcsoportoknak köszönhető. A kilencvenes évek elejének átmeneti javulása pedig a jóléti rendszer további kibővítésének köszönhető: univerzális ápolási és betegellátási rendszer jött létre, a családi ellátórendszer kibővítették. 1986-92 között az osztrák gazdaság volt az egyik legstabilabb a világon. 18 17 Valuch Tibor (2005) id. mű 18 Vocelka, Karl (2006): Ausztria története. Corvina Kiadó, Budapest, 127-139. 10

2.4. A halálozások száma (mortalitás), születéskor várható átlagos élettartam A halálozások számának alakulása Magyarországon a hatvanas évek közepéig viszonylag kedvező tendenciát mutatott, a halálozási ráta már 10 ezrelék alá süllyedt. 1965 és 1990 között viszont nem a remélt csökkenést vagy stagnálást mutatja a mortalitás, hanem erőteljes növekedést, 10 ezrelékről 14 ezrelékre változott ez a mutató. A halandósági értékek csak a kilencvenes évek közepétől mutatnak kedvezőbb tendenciát. A hatvanas évekig tartó kedvező tendenciának az egyik legfontosabb oka, hogy a leggyakoribb halálokok közül számos fertőző megbetegedés kikerült az ebben az időszakban bevezetett vagy kötelezővé tett védőoltások következtében. 1954-ben tették kötelezővé a TBC elleni védőoltást (gümőkór), 1953-ban vezették be a tetanusz, 1969-ben a kanyaró elleni védőoltást, az 1957-ben és 1959- ben nagy járványokat okozó gyermekbénulás megfékezése érdekében ekkor vezették be a védőoltást. 19 Ettől kezdve a leggyakoribb halálokok a szív-és érrendszeri betegségek, a daganatos megbetegedések, az emésztőrendszer betegségei és az erőszakos halálozások (ide tartoznak a közlekedési balesetek, amelyek különösen gyorsan emelkedtek, hiszen a Kádárkorszakban jelentős mértékű motorizáció zajlott le az országban). A nagyobb tömegeket érintő erőszakos halálozások közé sorolható a fegyveres konfliktusokban történő halálozások, ilyenről a XX. század második felében csak 1956 kapcsán beszélhetünk, amikor újra voltak fegyveres konfliktusok az ország területén, ekkor 2502-en vesztették életüket, túlnyomórészt Budapesten. 20 Ebben az időszakban emelkedtek meg a civilizációs ártalmak okozta halálozások is: magas vérnyomás, elhízás, cukorbetegség, depresszió, pánikbetegség. 1958-tól kezdve folyamatosan emelkedett és 1983-ban Magyarországon volt a legmagasabb öngyilkossági ráta világon: 45,3 százezrelék. A Kádár-korszak társadalomtörténetével foglalkozó társadalomtudósok (többek között korábban Hankiss Elemér, manapság Valuch Tibor) hívták fel a figyelmet a társadalom önkizsákmányoló magatartásmintáira, a társadalom atomizálódására és a társadalmi devianciák széleskörű elterjedésére, amelyek hozzájárultak a lakosság egészségkárosító szenvedélyeinek növekedéséhez: a növekvő alkoholfogyasztás, a dohányzás és kisebb mértékben a drogfogyasztás. Az utóbb említett tényezők jelentős mértékben hozzájárultak a válások folyamatos növekedéséhez. A legnagyobb mértékben 1965 és 1990 között a 30-59 éves korosztályokhoz tartozó férfiak halandósága romlott (várható átlagos élettartam 1980: 65,5 év; 1990:65,1 év). A nők halandósági javulása lelassult (várható átlagos élettartam: 1980: 72,7 év, 1990: 73,7 év), ami tovább növelte a haladósági 19 Védőoltásokról lásd: (http://www.antsznydr.hu/index.php/jarvanyugy/24-jarvanyugy/307) - utolsó letöltés ideje: 2013.02.05. 20 Valuch Tibor (2005) id. mű 11

különbséget a férfiak és nők között (1990-ben várható átlagos élettartambeli különbség több mint 8,5 év). 21 1995 után a halandósági tendenciák javultak az egészségmegőrző életmódok elterjedése, a gyógyszerellátás javulásának és az egészségkárosító szenvedélyek visszaszorulása miatt. Ennek ellenére Európához képest magas a túlzott alkoholfogyasztás okozta halálozások száma. 22 Jelenleg a Magyarországon várható átlagos élettartam férfiak esetében 71,2, nők esetében 78,7 év [2011], tehát elindult a kiegyenlítődés folyamata (de biológiai okok miatt a nőké eleve magasabb). 23 Az elmúlt 50 év legkedvezőbb tendenciáját a halálozások terén a csecsemőhalandóság alakulása jelzi, ami az 1950-es 85,7 ezrelékről 4,9 ezrelékre süllyedt. 24 Ausztriánál a mortalitás értéke a magyarországihoz képest mindig alacsonyabb volt, 10 ezrelék fölé nem igazán emelkedett. Ennek ellenére látható, hogy az ausztriai értékeken belül 1985-ig a halálozások száma viszonylag magas volt, a hetvenes évek elejéig növekedett. Nagyobb mértékű csökkenés csak a hetvenes évek elején tapasztalható. 1985 után a halálozások száma gyorsan csökken, majd alacsony szinten stabilizálódik. A halálozások hetvenes évekig tartó növekedése egyrészt a még itt is jelenlévő fertőző megbetegedéseknek és Ausztria nagyléptékű iparosításának is köszönhető. Többek között erőművek, síliftek és autópályák épültek ekkor nehéz fizikai munkát jelentettek és sok esetben veszélyesek is voltak. A hetvenes évek elejétől hirtelen elkezdődő mortalitás csökkenés összefügg itt is a védőoltások bevezetésével (itt azonban nem kötelezőek) valamint azzal, hogy a hatvanas évektől kezdődően folyamatosan bővültek az Osztrák Köztársaság jóléti intézményei és az osztrák állampolgárok számára biztosított szociális juttatások, ezt az időszakot nevezik a gazdaságtörténészek a jóléti állam expanzív periódusának, ami a hetvenes évek közepéig tartott. Ausztriában a GDP-ből jóléti kiadásokra és célokra (egészségügy, társadalombiztosítás, oktatás) fordított összeg az elmúlt fél évszázadban folyamatosan nőtt. 2005-ben a társadalmi juttatások a GDP 27,8%-át tették ki. 25 Érdekességként megemlíthető, hogy a bérekhez viszonyítva Európában a legkedvezőbb nyugdíjat a XX. század második felében Ausztriában fizették. Több nyugat-európai országban, Ausztriában is már a kereset 90-100%-át fizették táppénzként az 1990-es évek végén. 26 21 Valuch Tibor (2005) id. mű 22 Tóth Pál Péter - Hablicsek László (2009): Népesedési helyzetünk: Demográfiai kihívások és azokra adható szükséges és lehetséges válaszok a 21. század első felében utolsó letöltés ideje: 2013.02.06. (http://www.najj.hu/upload/doc/nepesedesi%20helyzetunk.pdf) 23 Eurostat: Demography report 2010. utolsó letöltés ideje: 2013.02.05. 24 Az 1950-es adatot, mely Tomka Béla (2009a) id. művéből származik összevetettem a KSH 2011-es adatával. 25 Krémer Balázs (2009): Bevezetés a szociálpolitikába. Napvilág Kiadó, Budapest. 135-136. 26 Tomka Béla (2009b): Trendek, típusok, teljesítmények: Jóléti államok a 20. században. Magyar Történelmi Társulat, Budapest. 12

A halálesetek több mint felét szív-és érrendszeri betegségek okozzák, itt is magas a közlekedési balesetek okozta halálesetek száma valamint az alkoholfogyasztás is az európai átlag felett van és érdekes, hogy az öngyilkossági ráta 12 százezrelék, ami viszonylag magasnak számít, bár Magyarországénál jóval alacsonyabb. Ausztriában jelenleg az egészségügyi kiadások a GDP 11 %-át teszik ki, amivel a világ élvonalához tartozik az ország: a 100 000 lakosra jutó kórházi ágyak (762,9) és orvosok száma itt a legmagasabb az Unión belül (478). 27 Ennek következtében a születéskor várható átlagos élettartam magas (nőknél: 83,9, férfiaknál: 78,3) és kisebb a különbség a férfiak és nők mutatói között, mint Magyarországnál. Ausztria esetében is elmondható, hogy a csecsemőhalandóság a XX. század második felében folyamatosan és nagymértékben csökken (66 ezrelékről 3,6 ezrelékre). 28 2.5. A jelenlegi helyzet az uniós statisztikákhoz viszonyítva és a lehetséges jövő A teljes termékenységi arányszám tekintetében mindkét ország elmarad az uniós átlagtól (1,6), Magyarországnak e mutatója az utolsók között van az Unióban és Ausztria is csak az utóbbi néhány évben mutat valamivel kedvezőbb tendenciát, ami azért nagyon kedvezőtlen, mert még az uniós átlag is a 2,1-es reprodukciós szint alatt marad. Ennek következtében a nyers születési ráta is alacsony, elmarad a 10,4 ezrelékes uniós átlagtól. 29 Magyarország születési rátája csak Németországénál volt magasabb 2011-ben. A csecsemőhalandóság értékei rendkívül kedvezőek, főleg a világ egészét nézve, de Magyarországon még mindig magasabb egy kicsit az uniós átlaghoz viszonyítva. Ausztria a születéskor várható átlagos élettartam vonatkozásában magasabb értékeket mutat az uniós átlagnál, Magyarország ebben a tekintetben is elmarad az uniótól, viszont kedvezőnek mondható, hogy a két ország közül az elmúlt két évtizedben Magyarországon nőtt jobban a születéskor várható átlagélettartam, ami a felzárkózás lehetőségét vetíti előre. Mindkét országban egyre magasabb az idős korcsoportok aránya, ami a népesség elöregedéséhez vezet és a hasonló termékenységi statisztikák esetén a halálozások száma Ausztria esetében hosszú időre meg fogja haladni a születések számát és természetes fogyás következik be (3. sz. grafikon 2. fele), Magyarországon pedig a népességfogyás mértéke tovább nő. Ezen azonban módosíthat a következő fejezetben tárgyalt migráció, főleg Ausztriánál. 27 Eurostat 2010 utolsó letöltés ideje: 2013. 02. 04. 28 Az említett adat Tomka Bélától (2009a) könyvéből származik és ezt összevetettem mostani Eurostat adatokkal. 29 Eurostat 2011 utolsó letöltés ideje: 2013.02.04. 13

2.6. Migráció A vándorlási egyenlegnek mindkét ország esetében nagyon fontos szerepe van a népesedési folyamatokban. Ezt jelzi az a statisztikai adat 1996-ból, amely szerint Magyarország népessége 384 ezer fővel lenne több, ha a kivándorlók itt maradnak és 185 ezer fővel lenne kevesebb, ha bevándorlók nem érkeznek az 1945-95 közötti időszakban. 30 A népességcsökkenést azonban elsősorban nem ezzel, hanem az előzőekben bemutatott folyamatokkal lehet magyarázni. A 4. sz. grafikon alapján megállapítható, hogy az 1980-as évek végéig a kivándorlás volt meghatározó, a vándorlási egyenleg csak ezután vált pozitív előjelűvé. A KSH adatai szerint az ötvenes évek elején a bevándorlások és kivándorlások száma is alacsony volt. Az első nagy kivándorlási hullám az 1956-os forradalom és szabadságharc időszakához köthető. Ebben az időszakban körülbelül 200 000 fő hagyta el az országot. (Az osztrák és jugoszláv belügyi összesítések szerint 193 885 fő az országot végleg elhagyók száma. Emellett körülbelül 5-8 ezer főre tehető azok száma, akik csak rövid ideig tartózkodtak Ausztriában, nem kértek menekültstátuszt és illegálisan jöttek vissza Magyarországra). 31 1957 nyaráig 11 447-en választották a visszatérést, aminek okai a kinti beilleszkedés és nehézségei, valamint a kormány által meghirdetett amnesztia volt. A menekülők harmada nő volt, kétharmada férfi, ami a magyar népesség még nagyobb nőtöbbletét eredményezte. A menekülők között több mint 25%-ot képviseltek a 20 év alattiak, ami hozzájárult ahhoz, hogy 1963-as év termékenységi mélypont volt hazánk történetében, mert hiányoztak a potenciális apák és anyák. 32 A budapestiek és az ausztriai határszélen élők alkották a kivándorlók többségét, foglalkozás szerint pedig a nem mezőgazdasági és a szellemi foglalkozásúak. A fogadó országok két nagy csoportot alkottak: egyik a történelmi nagybefogadó országok (USA, Kanada, Ausztrália), a másik a szomszédos Ausztria és Németország, amelyek közelségük és a magyarok nyelvismerete miatt voltak népszerűbbek. Az Európában sokáig jellemző délről észak felé tartó vándorlási iránynak megfelelően a skandináv országokba is sokan vándoroltak. 33 Ezt követően 1957-1989 között 70 000-en kaptak engedélyt a kivándorlásra és körülbelül ugyanennyien, kicsivel többen hagyták el az országot illegálisan (disszidáltak), ami 30 Valuch Tibor (2005) id. mű 31 Lénárt András (2011): Az 1956-os magyarországi elvándorlásról. In Rubicon, 2011. 9-10. sz. 103-107. 32 Rédei Mária (2007): Magyarországot érintő nemzetközi migráció In Rédei Mária: Mozgásban a világ: A nemzetközi migráció földrajza. ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, 437-446. 33 Rédei Mária (2007) id. mű 14

összesen 140 ezer kivándorlót eredményezett ebben a 30 évben, ami évente átlagosan 4300 kivándorlót jelentett. 34 Az ötvenes években az országot elhagyók jelentős része politikai menekült volt, a hatvanas évektől kezdve a kivándorlók szintén így jegyeztették be magukat, de ekkorra a gazdasági és családi okok voltak meghatározóak. A rendszerváltozás után már nem beszélhetünk illegális kivándorlásról, a legális kivándorlás pedig nem jelentős. A bevándorlás a nyolcvanas évekig nem volt számottevő Magyarországon. A bevándorlók többségét az 1956 utáni visszavándorlók tették ki (30 828 fő 1989-ig, akiknek nagy részük még 1957-ben visszatért). Sajátos bevándorló csoportot alkottak ebben az időben az 1949 után érkező görög bevándorlók (3-5 ezer fő a polgárháború miatt és Fejér megyében Beloiannisz faluba telepedtek le), akik többségében 1973 (Görögország köztársaság lett) után visszatelepültek hazájukba és az 1973 után érkezett chilei bevándorlók (1000-1500 fő). 35 A bevándorlás főként a nyolcvanas évek második felétől nőtt meg, ez annak köszönhető, hogy a Magyarországgal szomszédos országokban akuttá váló belpolitikai válságok és súlyos etnikai konfliktusok voltak kibontakozóban (Románia, Jugoszlávia). 1988 és 1992 között több mint 118 ezer menekült és 94 ezer bevándorló érkezett az ország területére. A legnagyobb kibocsátó ország Románia, Jugoszlávia (a kilencvenes években a délszláv konfliktus elmélyülésével egyre többen érkeztek innen) és a (volt) Szovjetunió. Ezekről a területekről főleg magyar nemzetiségűek érkeztek (1. ábra). Az erdélyi és délszláv menekülthullám mellett a keletnémet állampolgárok száma volt jelentős (10 500 fő), akik az 1989-es határnyitás következtében Magyarországot tranzitországként használva szerettek volna Ausztrián át az NSZK-ba eljutni. 36 Magyarország 1989 őszén csatlakozott a genfi egyezményhez a menekülők jogi státuszának rendezése végett, azonban sokáig nem voltak kiépítve az intézményes és törvényi feltételek, ezért a gyakorlott migráns nemzetiségek, mint a kínaiak, ezt használták ki és hozzánk érkeztek vagy országunkat tranzitországnak használták. 37 Érdekességként megemlíthető, hogy a migrációval, interetnikai viszonyokkal, etnicitással foglalkozó társadalomtudósok körében nagyon népszerű téma a magyarországi kínai kolónia feltérképezése, lásd többek között Nyíri Pál úttörő tanulmányait. 38 1995 és 2005 között 155 ezer bevándorló érkezett Magyarországra (egy részük 21 000 fő közben el is hagyta az országot). A többségük Romániából, Ukrajnából és Szerbiából érkezett, sok visszatelepülő is volt a nyugati országokból és ez alatt a 10 év alatt 14 000-en érkeztek a 34 Számításaim Rédei Mária: Magyarországot érintő nemzetközi migráció 2007 című tanulmányán alapulnak. 35 Valuch Tibor (2005) id. mű 36 Valuch Tibor (2005) id. mű 37 Rédei Mária (2007) id. mű 38 Nyíri Pál (1999): Új ázsiai migráció Kelet-Európában: A magyarországi kínaiak. Regio, 1999. 3-4. sz. 93-103. 15

Távol-Keletről is. 2005. január 1-jén 142 153-an rendelkeztek tartózkodási, bevándorlási vagy letelepedési engedéllyel. 39 A tartósan Magyarországon élő külföldi állampolgárok aránya a teljes népességen belül 1,5 %. 2011-ben az Eurostat adatai alapján 209 202 fő volt külföldi állampolgár. A külföldi állampolgárok, a bevándorlók, menekültek többsége Budapesten és a keleti határszélen él. A vándorlási egyenleg a nyolcvanas évek vége óta pozitív, azonban nem tudja megállítani, csak mérsékelni a természetes fogyást, mert annak az abszolútértéke nagyobb. 2011-ben a vándorlási egyenleg 1,3 ezrelék, a természetes fogyás pedig 4,1 ezrelék volt. Ha ezek a folyamatok tartósan így maradnak Magyarország népessége 2050-re 9,1 millió fő alá süllyed. 40 2011-ben az Ausztriában élő külföldi állampolgárok száma 907 407 fő volt, ami a népesség 10,7 %-át jelenti. Ráadásul a külföldi állampolgárok száma folyamatosan növekszik. A külföldiek részaránya 1980 és 1998 között két és félszeresére növekedett. Ausztria 1983 óta pozitív vándorlási egyenleggel rendelkezik (5. sz. grafikon). Ausztriában az elmúlt egy évtizedben a 2009-es évet kivéve kismértékű természetes szaporodásról beszélhetünk, viszont a népességszám ehhez képest viszonylag nagymértékben növekszik, amit a migrációval lehet magyarázni. Ezekre a folyamatokra alapozva az Eurostat előrejelzései szerint Ausztria népessége 2050-ig 10%-kal nőni fog és meghaladja a 9,1 millió főt, azaz meghaladja Magyarország prognosztizált népességét. 41 Ennek fényében láthatjuk, hogy a nemzetközi vándorlás meghatározó szerepet játszik Ausztria népesedési folyamataiban, a számos előny mellett viszont számos kihívást is jelent. A XX. század második felének migrációs folyamatait az 5. sz. grafikon segítségével tekintjük át Ausztria esetében. A történelem folyamán a legnagyobb menekülthullám Ausztriát a második világháború után érték el. 1946-ban 500 ezer kényszer migránst regisztráltak, akiknek a legnagyobb része elűzött szudétanémet volt (300 ezer fő) 42 valamint Kelet-Európából és a koncentrációs táborokból érkező 50 ezer zsidó. 43 A németek egy 1954-es törvény következményeként mindannyian osztrák állampolgárságot szereztek, ezzel szemben a zsidók csak a genfi menekültstátuszt kapták meg. A következő Ausztriát elérő menekülthullámról 39 Ferencz Gábor (2006): Bevándorlók Magyarországról: sokkal jobb, mint otthon. In Rédei Mária: Mozgásban a világ: A nemzetközi migráció földrajza. ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, 446-447. 40 Eurostat: Demography report 2010. (http://epp.eurostat.ec.europa.eu/cache/ity_offpub/ke-et-10-001/en/ke-et-10-001-en.pdf) utolsó letöltés 2013.02.05. 41 Eurostat: Demography report 2010. (http://epp.eurostat.ec.europa.eu/cache/ity_offpub/ke-et-10-001/en/ke-et-10-001-en.pdf) utolsó letöltés 2013.02.05. 42 Suppan, Arnold (2001): Irigykedő szomszédok. Európai Szemle, 2001. 2. sz. 17-41. 43 Stiegnitz, Peter (2002): Idegenek Ausztriában. Európai Szemle, 2002. 2. sz. 99-108. 16

Magyarország migrációs folyamatainál már volt szó, mert ez az 1956-os forradalom és szabadságharc következtében érte el Ausztriát. Az érkező magyar menekültek (174 704 fő) közül 15 ezren telepedtek le, többségük menekültstátuszt kapott, sokan visszatértek Magyarországra és még többen pedig Ausztriát csak tranzitországként használva, tovább vándoroltak. A következő nagy bevándorlási többlet 1964 és 1967 között tapasztalható. Ennek oka, hogy Ausztria 1964-ben előbb Törökországgal, majd 1966-ban az akkori Jugoszláviával kötött munkaerő-toborzó egyezményeket. Rajtuk kívül később még érkeztek spanyol, olasz és görög vendégmunkások is. (1966-ban egy időre egypárti kormány alakult, ami néhány intézkedése ellenére nem volt sikeres feltehetőleg ezek okozták a 67-68-as kivándorlási többletet.) A következő menekülthullám 1968-ban érte el Ausztriát, a prágai tavasz erőszakos leverése után. Csehszlovákiából a Varsói Szerződés augusztusi katonai intervencióját követően 70 ezren azonnal elmenekültek és a teljes menekülthullám 1968-69-ben 300 000 fő volt, akiknek jelentős része (100 000 fő) Ausztriába érkezett. A hetvenes években és a nyolcvanas évek elején (grafikonon: 1981, szükségállapot bevezetése miatt) több tízezer lengyel is Ausztriába menekült, akiknek a nagy része később visszatért hazájába. A hetvenesnyolcvanas években gyakran tapasztalunk kivándorlási többletet is, ez elsősorban az 1973-as és 1979-es olajárrobbanásnak és a nyomában kialakuló gazdasági recessziónak köszönhető. Ausztria kénytelen volt leállítani a vendégmunkások toborzását, ezért a bevándorlási többlet apadt és kivándorlási többlet volt jellemző. Ausztriába nemcsak európaiak érkeztek nagy számban, de számos dél-amerikai, afrikai és ázsiai menekült is érkezett Ausztriának arra a morális és jogi elkötelezettségére hivatkozva, hogy Ausztria az egész világból befogad menedékkérőket. 44 Újabb hatalmas menekülthullám 1988 és 1992 között érte el Ausztriát. Az 1988-89-es hullám az NDK-beli polgároknak köszönhető, akik Ausztrián át szerettek volna az NSZK-ba jutni. 45 Az 1989-es, 90-es menekülthullámok elsősorban a kelet-európai rendszerváltozásoknak köszönhetők. Az 1991-es és 92-es menekülthullám pedig a már említett, a Balkánon kibontakozó délszláv konfliktusnak köszönhető, 46 a későbbiekben sokan menekültek a brutálissá váló etnikai tisztogatások elől is (szerbek, horvátok, bosnyákok, montenegróiak érkeztek Ausztria területére). A kilencvenes években kibontakozó koszovói 44 Stiegnitz, Peter (2002): id. mű 45 Tóth Imre (2010): A keletnémet menekültkérdés hatása a Berlin-Budapest-Bonn háromszög kapcsolatrendszerére In (Szerk. Gyarmati György) Páneurópai Piknik és határáttörés húsz év távlatából. L Harmattan Kiadó, Sopron-Budapest, 67-94. 46 Sokcsevits Dénes (é. n.): A délszláv háború. Calibra Kiadó, Budapest., Kocsis Károly (1993): Egy felrobbant etnikai mozaik esete. Az etnikai konfliktusok történeti-földrajzi háttere a volt Jugoszlávia területén. Teleki László Alapítvány, Budapest. 17

konfliktus eredményeként a koszovói menekültek száma is magas Ausztriában. 47 Ezenkívül a kilencvenes években 80-100 ezer illegális bevándorló is volt Ausztria területén, akik a világpolitikai és gazdasági válságok függvényében az egész világból érkeztek és érkeznek ma is. (Évente 20-30 ezer illegális belépőt fogtak el a keleti zöld határon). Emelkedik a romániai, indiai, afgán és iraki illegális bevándorlók száma. A török és iraki illegális bevándorlók a kilencvenes években elsősorban a kurd probléma miatt érkeztek, míg az afgánok a tálib terror és az afganisztáni háború miatt. Az elmúlt 50 évben fontos tényező a bevándorlások tekintetében, amit nem lehet évszámhoz kötni, hogy sokszor a vendégmunkások családja is követi a vendégmunkásokat. A kelet-közép-európai és volt a Jugoszláviában élők közül a horvát és szlovén migránsok integrációja sikeresnek mondható, de a szerbek, törökök, albánok beilleszkedése még számos megoldandó problémát idéz elő. 48 Rainer Münz és Wolfgang Seifert szerint: 1972-74 után a munkaerő-toborzás az összes európai országban megszűnt, viszont ezzel ellentétes folyamatként a családegyesítésből fakadó-nem tervezett és általában nem szívesen fogadottmigráció folytatódott. Számos európai országban ebben az időben ment végbe a munkaerőmigráció átalakulása hosszú távú letelepedési migrációvá. 49 A 2. ábrán az Ausztriába bevándorló illetve onnan kivándorló népesség összetétele látható nemzetiség, származás szerint 2011-ben. 3. A népesség nem és kor szerinti megoszlása Az előbb elemzett természetes szaporodás és tényleges szaporodás folyamatai legszemléletesebb módon a két ország korfájára vetülnek, itt látható a legjobban a múlt hatása a népesség jelenlegi összetételére és a jövőre vonatkozó előrejelzéseket is innen lehet levonni, ami nem csak népesedési, hanem gazdasági szempontokból is egyre fontosabb. Nemzetközi jelenség, hogy a népesség egészét tekintve nőtöbblet jellemző, ennek megfelelően Magyarország és Ausztria esetében is. Az előbbi azonban kevésbé kiegyensúlyozott, itt az Eurostat 2012-es adatai alapján 1000 férfira 1104 nő jut, míg Ausztria esetében csak 1050. Az utóbbi évek statisztikáit figyelve kismértékben ugyan, de a 47 Hofer, Andrea (2010): Migráció. In Regionális átalakulási folyamatok a Nyugat-Balkán országaiban. (Szerk. Horváth Gyula - Hajdú Zoltán) Magyar Tudományos Akadémia Regionális Kutatások Központja, Pécs. 48 Stiegnitz, Peter (2002) id. mű 49 Münz, Rainer - Seifert, Wolfgang (1999): Az Európába irányuló bevándorlás és hatása a befogadó társadalmakra. Regio, 1999. 3-4. sz. 3-45. 18

kiegyenlítődés folyamata jellemző. Biológiai okok miatt a nők tovább élnek, mint a férfiak (ezt láttuk a születéskor várható átlagos élettartamnál is), ezért az idősebb korcsoportokat mindig nőtöbblet jellemzi. Ezt ellensúlyozza az a szintén biológiai okokra visszavezethető folyamat, hogy mindig több fiú születik, mint lány, tehát a fiatalabb korcsoportokat mindig férfitöbblet jellemzi. A fordulópont Magyarországnál 45 éves korban következik be (ezt fehér vonal jelzi az 5. ábrán). Ausztriánál ez a pont később jön el, ami a magasabb születéskor várható átlagos élettartammal magyarázható. A nagymértékű nőtöbblet mindkét országnál a XX. század folyamán alakult ki főként a két világháború eredményeképpen. Magyarországnál tovább növelte a különbséget a már ismertetett folyamat, hogy az 1965-90 közötti időszakban a férfiak halandósága romlott, míg a nőké stagnált vagy kissé növekedett, ez magyarázza az Ausztriánál nagyobb eltérést a férfiak és nők arányában. Megfigyelhető, hogy azok az időszakok, amikor a termékenység nő, a születések száma magas (háborúk utáni babyboom -ok, Magyarországnál a Ratkó-korszak) a nemi arány kiegyenlítődése felé hat, mivel mindig több fiú születik, mint lány (ez a hatvanas évek végéig, a hetvenes évek elejéig jellemző a két országnál). Ausztriában az érkező vendégmunkások is javították ezt az arányt, mert a vendégmunkások többsége férfi (de természetesen sok esetben rögtön, máskor később követi a családja a vendégmunkást, ami megint a kiegyenlítődés ellen hat). A kiegyenlítődés ellen hat értelemszerűen a termékenység csökkenése, a halandóság növekedése (a hetvenes évektől meghatározó). A korszerkezetre vonatkozólag a korfák hordó, de már inkább urnaszerű alakjából (3. és 4. ábra) megállapítható, hogy mindkét országban öregedő társadalomról és fogyó népességről beszélhetünk. A fiatal korcsoportok aránya alacsony, míg az idős korcsoportok aránya magas, meghaladja a fiatal korcsoportokét mindkét országban. A következőkben a fiatal korcsoportokat 0-15 éveseknek vesszük (szokták még 0-19) az időseket pedig 65 év felettieknek (szokták még: 60 évtől) [az Eurostat adatai miatt]. Ausztriában a nyugdíjkorhatár férfiaknál 65 év, nőknél 60 év (2024-33 között majd 65-re emelik fokozatosan), Magyarországon 62 év. Azért, hogy számszerűsíteni lehessen az egyes korcsoportok arányát, hogy lényeges következtetéseket tudjunk levonni a demográfusok kétféle mutatót használnak. Az egyik az öregedési index, ami az időskorú (65 év feletti) népességnek a gyermekkorú népességhez viszonyított arányát fejezi ki. Magyarországon ennek az indexnek az értéke 114%, Ausztriánál 119% [2011], ami alátámasztja a népesség öregedését, mivel az idős korcsoportok aránya magasabb a fiatalokéhoz viszonyítva. Ez az index a XX. század második felében (néhány rövidebb időszakot kivéve) folyamatosan emelkedett és ma is emelkedik mindkét 19

ország esetében, ezért ez adhat magyarázatot az 5. és 6. ábrán szemléltetett korfa megnyúlási folyamatokra. Különösen jól látszik ez a folyamat Magyarországnál, mert ott 1949-ből is ismerjük a népesség kor és nem szerinti eloszlását, amikor még a korfa alakja méhkas volt (a 30 éves korosztálynál nagy lyukat kivéve, amit az első világháború okozott). Az öregedési index mindkét ország esetében a 2000-es évek során emelkedett 100% fölé. Egy másik index, amit gyakran használnak a demográfusok a korcsoportok egymáshoz való viszonyítására: az idős népesség valamint a fiatal/gyermek népesség eltartottsági rátája, ami ezeknek a korcsoportoknak az aktív népességhez viszonyított arányát fejezi ki. Magyarországon a teljes eltartottsági ráta (a kettő összege) 45, 6% (fiataloké: 21,3; időseké 24,4), Ausztriában 47,7% (fiataloké: 21,7; időseké 26,0). 50 A teljes eltartottsági ráta növekvő tendenciát mutat, ami annak köszönhető, hogy az idős népesség eltartottsági rátája folyamatosan növekszik, a fiataloké ugyan csökken, de kisebb mértékben mint ahogy az időseké növekszik. Ezeknek a mutatóknak a társadalmi ellátórendszerek működésében van jelentőségük, nagyságuk és változásuk jelzi, hogy mekkora terhet jelent az aktív korúak számára a gyermekek és az idősek eltartása. 51 Az időskorúakról való gondoskodás egyre nagyobb problémát fog jelenteni az aktív korúaknak, főleg azért mert a fiatal korcsoportok is egyre kevesebben lesznek. Szükség lesz megfelelő ápolásra és gondozásra és általános jelenség, hogy a mai fiatalabb idősebbek (60-75 év) aktívabbak, mint ugyanezek a korcsoportok évekkel ezelőtt, ezért aktivitásuk támogatása, megtartása nagyon fontos és egy ideig mérsékelni is tudja a munkavállaló korúak terheit. 52 Ez napjainkban különösen Magyarországon lesz fontos feladat, mert a most következő évekbe mennek majd nyugdíjba a Ratkó-gyerekek. A korfákon a különböző kiemelkedések és völgyek tényleges szaporodásnál ismertetett folyamatokkal magyarázhatóak. Magyarország korfáján kiemelkedően magas az 57-58 évesek és 36-37 évesek aránya, ami a Ratkó-gyerekeknek és Ratkó-gyerekek gyerekeinek köszönhető; kifejezetten alacsony a 48-49 évesek aránya, ami a hatvanas évek elején bekövetkező demográfiai mélypontnak köszönhető. A korfán megjelenik a második világháború is, a 66 évesek (1945-ben születtek) száma alacsony, az akkori alacsony termékenység miatt. A 26 évesek és 43-44 évesek száma is magasabb a körülöttük lévő korcsoportoknál, előbbi a gyed bevezetése, utóbbi a gyes bevezetése miatt. Ausztria korfáján még látványosabb a második világháború hatása, itt a környező korcsoportok arányához képest még alacsonyabb az 1945-be születettek száma. A 40 és 60 év 50 http://epp.eurostat.ec.europa.eu/statistics_explained/index.php?title=file:population_age_structure_indicators, _2011.png&filetimestamp=20130129113545 utolsó letöltés ideje: 2013.02.06. 51 http://www.ksh.hu/thm/2/indi2_1_2.html utolsó letöltés ideje: 2013.02.06. 52 Tóth Pál Péter - Hablicsek László (2009) id. mű utolsó letöltés ideje: 2013.02.06. 20

közöttiek aránya is igen magas (az 50 éveseké a legmagasabb), aminek okait már a természetes szaporodásnál megnéztünk. Az is jól látszik a hisztogramon, hogy a hatvanas évek elejétől kezdve folyamatosan csökken a termékenység, a 49-50 év alattiak száma egyre kevesebb korcsoportonként. Ez alól kivétel a 20-30 évesek korcsoportja, de az ő magas arányuk azzal magyarázható, hogy ők a gyerekeik a 40 és 60 év közöttiek magas arányú korcsoportoknak, valamint a 4. ábrán az is látszik, hogy a bevándorlók többsége 20-30 év körüli, ami szintén ezeknek a korcsoportoknak az arányát növeli. Gyakran használt mutató még a medián életkor, ami az az életkor, aminél a népesség fele idősebb és a népesség fele fiatalabb. Magyarország esetén 40,1 év, Ausztriánál 42 év a medián életkor, amelyek szintén az öreg társadalmakra jellemző értékek. 4. Házasságok és válások, családi állapot alakulása A házasságkötések és válások számának alakulása számos demográfiai következménnyel jár, ezért érdemes ezt is vizsgálni. A házasságkötések alakulása reagál legérzékenyebben a társadalmi-gazdasági folyamatokra, így a születési mozgalomra is egy adott országban (az élettársi kapcsolat növekvő népszerűsége miatt azonban ez már egyre kevésbé mondható el). Általánosságban megállapítható, hogy a magas termékenységű időszakokat 20-25 évvel követően magas a házasságkötések száma, az alacsony termékenységű időszakok pedig 20-25 év múlva a házasságkötések alacsony számát eredményezik. A válások számának utóbbi 60 évben bekövetkező emelkedésének (második demográfiai átmenet jellemzője) következménye az egyedül élők arányának növekedése, az egyszülős családok terjedése és új családformák kialakulása, mint például az élettársi kapcsolat. 53 Azért, hogy ilyen téren össze lehessen hasonlítani az országokat, a nyers házasságkötési ráta alakulását vizsgálják a demográfusok, ami egy adott időszakra (1 évre) adja meg az 1000 főre eső házasságkötések számát. Ez alapján általánosságban elmondható, hogy az elmúlt 60 évben mindkét országban csökkent a házasságkötések száma (Ausztria: 9,3 ezrelékről 4,3-ra; Magyarország: 11,4 ezrelékről 3,6 ezrelékre). 54 Ez a folyamat a két ország esetében máshogy játszódott le, amire John Hajnal történeti demográfus munkája alapján is következtethetünk, ugyanis szerinte Európában a Szentpétervár-Trieszt vonal két oldalán eltérőek a házasodási 53 Csernák Józsefné (1997): Házasság és válás Magyarországon. In Dr. Kovacsics József (Szerk.): Magyarország történeti demográfiája (896-1995). Központi Statisztikai Hivatal, Budapest 341-362. 54 Az 1950-es amely Tomka Béla (2009a) id. művéből származik összevetettem az Eurostat 2011-es adataival. 21

minták. A válások számának alakulása ezzel ellentétes folyamat, a XX. század második felében mindkét országban erőteljesen emelkedett. 55 Magyarországon a házasságkötési ráta az ötvenes években kifejezetten magas volt, ami elsősorban a házassági korhatár csökkentésének köszönhető (1952-ben 24 évről 20 éves korra, később 18-ra), továbbá még a második világháború is éreztette a hatását, mert a háború miatt megözvegyültek vagy előtte elváltak újraházasodása illetve a háború miatt elhalasztott házasságok is hozzájárultak a háborút követő másfél évtized magas házasságkötési rátájához. Az ötvenes évek után ez a mutató csökkent, de a hatvanas évek végén-hetvenes évek elején egymást váltották a magas és alacsony házasságkötési rátájú évek. 1967-ben volt egy csúcs a GYES bevezetése miatt, majd 1973-76 között volt magas ismét ez a mutató, egyrészt a kedvező népesedéspolitikai intézkedések miatt, másrészt a Ratkó-gyerekek léptek ekkor házasodási korba. 56 A hetvenes évek végétől kezdve gyakorlatilag a mai napig folyamatosan csökken a házasságkötések száma, amihez már az is hozzájárul, hogy egyre alacsonyabb a fiatal korcsoportok száma. A házasságkötés átlagos életkora és az első házasságkötés idején az életkor a hetvenes évek elejéig folyamatosan csökkent, Európában Magyarországé volt az egyik legalacsonyabb (nőknél 21, férfiaknál 24 év), azóta viszont ismét növekszik. 57 A válások száma 1960-tól kezdődően 1988-ig emelkedett (az 1987-es családjogi törvény okozta az 1988-as válási mélypontot, mert szigorította a bontóperes eljárást). 1989 óta ennek ellenére visszaállt a hetvenes évektől tapasztalható trend. 1978-tól kezdve a válások száma meghaladta a házasságkötésekét. A válások arányát a kilencvenes évek végétől kezdve ismét meghaladja a házasságkötéseké. 2011-ben 2,3 válás jutott ezer főre. A válások magas és a házasságkötések alacsony száma eredményezte az elváltak egyre nagyobb arányát a népességen belül, az egyszemélyes háztartások száma emelkedett, nőtt a házasságon kívüli kapcsolatok száma (elsősorban élettársi), ennek megfelelően a házasságon kívül született gyermekek aránya is. A 3-4 gyermekes családok helyett a kétgyermekesek váltak meghatározóvá. A családokkal élő rokonok száma is csökkent. 58 Ezek a folyamatok a korábban bemutatott második demográfia átmenetre jellemzőek. Ausztria esetében is ugyanezek a változások mondhatóak el a család, a házasságok és a válások szempontjából (6. sz. és 7. sz. grafikon), de mivel itt a második demográfiai átmenet előbb jelentkezett, ezért értelemszerűen előbb történtek a változások. Jelenleg, a 2000-es években kedvezőbb tendenciák mutatkoznak, mint Magyarországon, mert a házasságkötési 55 Tomka Béla (2009a) id. mű 56 Csernák Józsefné (1997) id. műve 57 Tomka Béla (2009a) id. mű 58 Valuch Tibor (2005) id. mű 22

ráta 4 ezrelék felett marad, stagnál, némely években növekszik, a válások száma az utóbbi öt évben csökkenést mutat. Jelenleg 1000 főre 2,1 válás jut. 59 A házasságkötési ráta értéke a kilencvenes évekig mindig a magyar alatt marad. Ausztriában már a hatvanas évektől kezdve gyakorlatilag folyamatosan csökken a házasságkötési ráta. Ezt a tendenciát három esetben szakítja meg jelentős mértékű növekedés. 1972-ben, amikor az osztrák állam házasságtámogatást adott, 1984-ben és 1987-ben. 1988-ban házasságkötési mélypont tapasztalható, ami a házassági támogatás végleges megszűntetésével magyarázható. Az átlagos házasságkötési életkor és az átlagos életkor az első házasságkötéskor Ausztriában is az ötvenes-hatvanas években csökkent, majd a hetvenes évektől kezdődően emelkedett, de a magyarországi értékeknél mindig magasabb volt. 60 5. A népesség gazdasági aktivitás szerinti megoszlása, a népesség foglalkozási szerkezete, a foglalkozási átrétegződés Gazdasági szempontból a népességnek a gazdasági aktivitás szerinti, illetve az aktív népesség egyes gazdasági szektorok szerinti eloszlása a legfontosabb. A korszerkezettel összefüggésben már megvizsgáltuk az idős és a fiatal népesség eltartottsági rátáját, de a munkaképes korúak (15-64 évesek az uniós statisztikákban) arányát a teljes népességen belül még nem vizsgáltuk. Ez az arány Ausztria esetében 67,7%; Magyarország esetében 68,7%. A foglalkoztatottsági ráta a foglalkoztatottak számát viszonyítja a munkaképes korúakéhoz (az uniós statisztikák itt már 20-64 évesnek veszik a munkaképes korúakat). Ez a nőknél Magyarországon 54,4%; a férfiaknál 67%. Ausztriában ez az arány jóval magasabb (nőknél: 69,4%; férfiaknál: 80,1%). 61 Ebből következik az is, hogy Ausztriában alacsonyabb a munkanélküliségi ráta. A gazdaságilag aktív népesség szektoriális eloszlása a két ország esetében hasonló, a szolgáltatásokban foglalkoztatják a legtöbb, a mezőgazdaságban pedig a legkevesebb munkavállalót. A jelenlegi foglalkozási szerkezet a foglalkozási átrétegződés eredményeképp alakult ki a két országban. Magyarországon a foglalkoztatottak több mint 50%-a az ötvenes évekig a mezőgazdaságban dolgozott és még 1960-ban is ebben az ágazatban dolgoztak a legtöbben. Ausztriában már a századfordulón sem volt a mezőgazdaságnak 50%-os többsége, sőt 1910-ben az egyes ágazatokban a foglalkoztatottak száma nagyjából megegyezett. A mezőgazdasági népesség a második világháború utáni gyors 59 Statistik Austria: Statistisches Jahrbuch 2013 és Eurostat 2007-2011 60 Tomka Béla (2009a) id. mű 61 Eurostat: Demography Report 2010. utolsó letöltés ideje: 2013.02.06. 23

gazdasági fejlődésnek köszönhetően néhány évtized alatt a töredékére csökkent Ausztriában. Magyarország esetében nem volt ilyen mértékű a csökkenés, az ország továbbra is a nagyobb agrárnépességű országok közé tartozott. Ausztriában az ipari foglalkoztatottság a hatvanas években tetőzött (46%), Magyarországon a csúcs 1970-ben volt (45%) a rendkívül gyors szocialista iparosítás következtében. Az ipari szektor dominánssá válásának a kelet-középeurópai országok esetében ideológiai okai voltak. Az olajválság (1973) a nyugat-európai országokban, így Ausztriában is felgyorsította a gazdasági szerkezetátalakítást és már 1980- ban a szolgáltatásokban foglalkoztatottak aránya volt a legmagasabb. Ausztriában 1997-ben a szolgáltató szektorban dolgozók aránya már 64% volt. Magyarországon a gazdasági szerkezetátalakítás csak a rendszerváltozás után valósulhatott meg, de a kilencvenes évektől kezdődően itt is 50% fölötti a tercier szektorban dolgozók aránya. A kvaterner szektorban foglalkoztatottak aránya mindkét országban alacsony 1-2%, Ausztria esetében magasabb az ebben a szektorban foglalkoztatottak száma. A szerkezetátalakítás oka elsősorban a három szektor által előállított szolgáltatások és termékek iránti kereslet változása. 62 6. A népesség etnikai-nyelvi megoszlása, az etnikai térszerkezet Az Osztrák-Magyar Monarchia szétesése után létrejött Magyarország és Ausztria a szakirodalom szerint homogén nemzetállamnak tekinthető. 63 Magyarország napjainkig is őrzi ezt az arculatát: nagyon alacsony a nem magyarok száma, a külföldi állampolgárok aránya és a bevándorlás sem olyan mértékű, mint Ausztriában. Ezzel szemben Ausztria etnikai arányai és etnikai térszerkezete a XX. század folyamán jelentős változáson ment keresztül, az ország etnikai diverzitása növekedett a két világháború közötti időszakhoz képest. Magyarországon a 2001-es népszámláláskor magyarnak nemzetiség szerint a teljes népesség 92,3%-a, anyanyelv szerint 93,6%-a vallotta magát (a lakónépesség 5,3-6,2%-a utasította el a válaszadást ezekre a kérdésekre, többségük budapesti vagy vidéki nagy városban élő volt). A magát magyarnak vallók száma 1980 és 2001 között 1,2 millióval csökkent a szomszédos országokból betelepülő magyarság ellenére a természetes fogyás és a nemzeti öntudat gyengülése miatt. Magyarországon 12 nemzeti kisebbséget: német, horvát, szlovén, szlovák görög, bolgár, lengyel, örmény, román, ruszin, szerb, ukrán és 1 etnikai 62 Tomka Béla (2009a) id. mű 63 Romsics Ignác (2004): Nemzet, nemzetiség és állam. Kelet-Közép-és Délkelet Európában a 19. és 20. században. Napvilág Kiadó, Budapest. 24

kisebbséget: roma/cigányság ismer el a törvényi szabályozás. 64 A nem magyar anyanyelvűek száma is csökkent, a cigányok esetében stagnált. A nyelvi térszerkezetet tekintve az ország területe igen homogén, míg a nemzetiségi hovatartozás szerint a többségében magyar anyanyelvű cigányság növekvő száma és aránya miatt az északkeleti és délnyugati területek népessége egyre vegyesebbnek számít. A magyarok 33 település kivételével az ország minden településén abszolút többségben vannak. 2001-ben 190 ezer fő vallotta magát cigány nemzetiségűnek, de egyes becslések szerint 2001-ben 550 ezer fő volt a számuk. 65 (Ez a nagy eltérés annak köszönhető, hogy a cigányok többsége magyarnak tekinti magát). A hazai cigány résznépesség teljes termékenységi arányszáma magas (2,9), a nettó reprodukciós szint felett van a teljes népesség termékenységi arányszámával szemben. Esetükben természetes szaporodásról beszélhetünk, mert a születések száma jóval meghaladja a halálozásokét. Az előrejelzések szerint a termékenységi arányszám magas marad, a születéskor várható átlagos élettartam nagymértékben növekedni fog a cigányság körében és számuk a teljes népességre jellemző tendenciákkal szemben folyamatosan növekedni fog, 2021-ben 774 ezer fő lesz. Ennek következtében 10 év múlva arányuk már a teljes lakosság 8%-a lesz. Ezekből az adatokból látható, hogy a magyarországi cigányság népesedési folyamatai meghatározóak lesznek Magyarország etnodemográfiai folyamataiban a XXI. században és ezért is lenne fontos a cigányság integrálódásának problémáját minél előbb megoldani. 66 Jelentősebb népességszámú nemzeti kisebbségünk az elmúlt évszázadokban több hullámban érkező magyarországi németek csoportja (62,2 ezer fő), ők a Nyugat-Dunántúlihatárvidéken, Dunántúli-középhegységben, Baranya és Tolna megyékben, Bács-Kiskun megye délnyugati részén és egyéb szórványokban (főként: Békés, Pest, Somogy megye területén) élnek. A szlovákok (17,7 ezer fő) településterülete három nagyobb nyelvszigetre (Békés, Dunazug, Pest- Nógrád) és négy kisebb hegyvidéki szórványra (Zemplén, Bükk, Mátra, Bakony) szűkült. Horvátok (15,6 ezer fő) Baranyában (sokácok, bosnyákok), Bácskában (bunyevácok), a Dráva-Mura-mellékén és az osztrák határ közelében (gradistyei horvátok) élnek. Románok (8 ezer fő) a magyar-román határ mentén, szerbek (3,5 ezer fő) a Duna közelében és a délkeleti határ mentén, a szlovének (3 ezer fő) a Vend-vidéken élnek nagyobb számban. Többi nemzeti kisebbségünk szórványban él: görögök (10 ezer fő), 64 1993. évi LXXVII. törvény a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól, utolsó letöltés ideje: 2013 02. 07. http://www.mtaki.hu/docs/cd2/magyarorszag/6-1-2.htm 65 Tóth Pál Péter - Hablicsek László (2009) id. mű; a magyarországi szociológiai szakirodalomban igen parázs viták folytak, folynak arról a klasszifikációs kérdésről, hogy ki tekinthető cigánynak, ki a cigány? A kérdés historiográfiájáról és a vita jelenlegi állásáról lásd Dupcsik Csaba (2009) könyvét: A magyarországi cigányság története. Történelem a cigánykutatások tükrében, 1890-2008. Osiris Kiadó, Budapest. 66 Tóth Pál Péter - Hablicsek László (2009): A magyarság népességfejlődésének fő problémái 2011 25

ukránok (9,4 ezer fő), lengyelek (7,2 ezer fő), bolgárok (3,5 ezer fő), ruszinok (2,8 ezer fő), örmények (1,8 ezer fő), többségük a fővárosban. A kisebbségi jogokkal nem rendelkező nemzetiségek közül a legnépesebb csoportot a kínaiak és az arabok alkotják. 67 Ausztriában a 2001-es népszámláláskor a népesség 88,6%-a vallotta magát német anyanyelvűnek, ők tekinthetőek nemzetiség szerint osztrákoknak mivel az ausztriai népszámlálási rendszer nem igazán megfelelő a népesség etnikai megoszlásának vizsgálatához. Ennek okai, hogy Ausztriában a népszámlálási rendszer ugyan különbséget tesz osztrák állampolgárok és külföldiek között (2001-ben a lakosság 8,8%), de az állampolgárok egy része valamelyik elismert vagy nem elismert kisebbség része. 68 Ezenkívül nem számolják össze az állandó lakhellyel nem rendelkező személyeket (például szezonális munkások), továbbá nem az anyanyelvre, hanem a mindennapi életben beszélt nyelvre (például család körében) kérdeznek rá, ennek következtében a magyar rendszerhez képest eltérő kategóriák jelennek meg (például megkülönböztetnek horvát és burgenlandi horvát nyelvet.) 69 A német után a törököt (a teljes népesség: 2,3 %-a, az osztrák állampolgárok 0,7%-a beszéli) és a délszláv nyelveket (bosnyák, horvát, macedón, szerb) beszélik a legtöbben Ausztriában, többségében a XX. század második felében érkező vendégmunkások és menekültek. Valamilyen délszláv nyelvet az össznépesség 4,6%-a beszél, de közülük egyedül a burgenlandi horvátok (0,2 %) elismert nyelvcsoport; az osztrák állampolgársággal rendelkezők 1,2%-a beszél valamilyen délszláv nyelvet, főleg szerbet vagy horvátot. Ezenkívül jelentős azon német anyanyelvűek száma is, akik a környező országokból: Svájcból, Németországból, Olaszországból (Dél-Tirol) települtek át. A 2001-es népszámlálás időpontjában 40 583 személy beszél magyarul (is) Ausztriában, a teljes népesség 0,5%-a, ezzel a legnagyobb elismert nyelvcsoportnak számít. 70 Az 1976-ban elfogadott népcsoportjogi törvény értelmében egy népcsoportot meghatároz, hogy a szövetségi terület részein lakik, tagjai ott honosak (beheimataten), őshonosak; osztrák állampolgárok, nem német anyanyelvűek, saját identitással, 67 Kocsis Károly - Schweitzer Ferenc (Szerk.) (2011): Magyarország térképekben. MTA Földrajzi Kutatóintézet, Budapest, 88-107., 121-138., Kocsis Károly - Tátrai Patrik (2012): A Kárpát-Pannon-térség változó etnikai arculata. MTA CSFK Földrajztudományi Intézet, Budapest. 68 Saját számítások, Szoták Szilvia (2012): Az osztrák nyelv-és kisebbségpolitika legújabb diskurzusai. In Térvesztés és határtalanítás. (Szerk. Eplényi Kata - Kántor Zoltán) Lucidus Kiadó, Budapest 122-143. 69 Baumgartner, Gerhard (2003): Ausztria magyar nyelvű lakossága a 2001-es osztrák népszámlálás tükrében. In Népszámlálási körkép Közép-Európából 1989-2002. (Szerk. Gyurgyík László - Sebők László) Teleki László Alapítvány, Budapest, 158-169. 70 Saját számítások, Szoták Szilvia (2012): Az osztrák nyelv-és kisebbségpolitika legújabb diskurzusai. In Térvesztés és határtalanítás. (Szerk. Eplényi Kata - Kántor Zoltán) Lucidus Kiadó, Budapest 122-143. 26

népjellegzetességekkel rendelkeznek (Volkstum) rendelkeznek. Ezek alapján népcsoportként ismerik el a burgenlandi horvátokat és magyarokat (később a bécsi magyarokat is), a karintiai (korábban stájerországi is) szlovéneket és a bécsi cseheket és szlovákokat valamint a romákat. Az osztrák jogfelfogás értelmében a menekültek és a bevándorlók nem tartoznak a népcsoportokhoz, még abban az esetben sem, ha osztrák állampolgársággal rendelkeznek. Így azaz érdekesség áll elő, hogy nem tartoznak a népcsoportokhoz a horvát és szlovén vendégmunkások, a prágai tavasz cseh menekültjei és az 56-os menekültek sem, mivel nem alkotnak a népcsoportokkal nemzedékeken átnyúló leszármazási közösséget, bár anyanyelvük azonos a népcsoportéval. Az őshonos kisebbségek elismerését jelzi az is, hogy Karintiában és Stájerországban a szlovén, Burgenlandban a magyar és a horvát is hivatalos nyelvnek számít. 71 Az elismert őshonos kisebbségek nyelvét beszélők száma Ausztriában nem haladja meg a 1,5%-ot. 72 Kedvezőtlen tendenciának mondható, hogy az elismert kisebbségek többségének száma fokozatosan csökken. A 2001-es népszámlálásnál a statisztikusok sokszor önkényesen cselekedtek a nyelvcsoportok megállapításánál (főleg a romák és a horvátok esetében), mivel csak egy nyelv megadása lehetséges, ezért aki két nyelvet adott meg ott a születési helye alapján döntötték el például, hogy az illető a burgenlandi horvát nyelvcsoporthoz tartozik-e. A statisztikusok szerint a kilencvenes években érkező román bevándorlók félreértése miatt emelkedett meg szinte lehetetlen módon a romák létszáma, több tízszeresére, ezért akik romániai születésűek, de a roma nyelvet jelölték meg a románokhoz sorolták (kizárva azt a lehetőséget, hogy tényleg voltak romániai romák). Ennek ellenére a népszámlálások adatai alapján a kilencvenes években emelkedett a romák létszáma. A szlovén kisebbség két részre szakadt, bár a szlovén nyelvnek ugyanazt a karintiai dialektusát használja (ezért egybe is számolják őket), de a szlovén szlovénok ragaszkodnak a nyelvükhöz a közéletben is (például oktatás) a windisch szlovénok pedig csak házi nyelvnek tartják és tiltakoznak a szlovén nyelvű oktatás ellen. 73 Végezetül megállapíthatjuk, hogy a többség és a kisebbségek viszonyából következő interetnikus viszonyok mindkét országban a kisebbségi problémák folyamatos kezelését igénylik. Fontos különbség, hogy az Osztrák Köztársaságban elenyésző a roma identitású 71 Vogel Sándor (2001): A kisebbségi jogok kérdése Ausztriában. Regio, 2001. 3. sz. 190-221. 72 Saját számítások, Szoták Szilvia (2012): Az osztrák nyelv-és kisebbségpolitika legújabb diskurzusai. In Térvesztés és határtalanítás. (Szerk. Eplényi Kata - Kántor Zoltán) Lucidus Kiadó, Budapest 122-143. 73 Baumgartner, Gerhard (2003): Ausztria magyar nyelvű lakossága a 2001-es osztrák népszámlálás tükrében. In Népszámlálási körkép Közép-Európából 1989-2002. (Szerk. Gyurgyík László - Sebők László) Teleki László Alapítvány, Budapest, 158-169. 27

népesség, míg Magyarországon a jövő talán egyik legfontosabb megoldásra váró kérdésének tekintendő a magyarországi cigányság és a többség együttélése. 74 7. A népesség vallási-felekezeti megoszlása Mindkét ország esetében a keresztény vallás a legelterjedtebb, azon belül pedig a római katolikus hívők száma a legmagasabb. A 2001-es népszámlálások vallási, felekezeti hovatartozásra vonatkozó kérdésére a népesség 10,8%-a nem adott választ Magyarországon, Ausztriában csak a népesség 2%-a. A római katolikusok aránya (a nem válaszadókat is számolva) a teljes népesség 51,9%-a Magyarországon; 73,6%-a Ausztriában, aminek történelmi okai vannak, mivel a Habsburg Birodalom egyik fő céljának a katolicizmus terjesztését tekintette. Emellett mindkét országban jelentős a protestáns közösségek száma is. Ausztriában elsősorban az evangélikusok aránya meghatározó (4,8%), Magyarországon a protestánsok közül a reformátusok aránya a magasabb (15,9%), többségük az ország keleti részén, Debrecen környékén él; az evangélikusok aránya a teljes népességen belül csak 3%. Magyarországon a görög katolikusok aránya is viszonylag magas (2,6%), Ausztriában gyakorlatilag egyáltalán nincsenek unitusok. Ausztriában pedig a muszlimok aránya magas a török és bosnyák bevándorlók miatt (4,2%), a 2000-es években már meghaladták az evangélikusok számát, így jelenleg Ausztria második legnépszerűbb és legdinamikusabb vallása, a magyarországi muszlimok számáról nem rendelkezünk megbízható adatokkal. Az izrealiták száma mindkét országban 0,1% körül van. Az utóbbi években a nem vallásosak (Ausztria: 11,9%, Magyarország: 14,5%) és a kisebb egyházakhoz tartozók száma is magasabb. 75 8. A népesség eloszlása, területi és települési viszonyai A népesség eloszlását jellemző statisztikai mutató a népsűrűség, ami az 1 km 2 -re jutó népességszámot mutatja meg. Magyarország átlagos népsűrűsége 107,5 fő/km 2, Ausztriáé 101,8 fő/km 2. A világ egészét tekintve ezek a népsűrűségi értékek nem mondhatók alacsonynak, de ennek ellenére elmaradnak az uniós átlagtól (116,6 fő/km 2 ). 76 A népesség 74 Kemény István - Janky Béla Lengyel Gabriella (2004): A magyarországi cigányság 1971-2003. Gondolat Kiadó MTA Etnikai-nemzeti Kisebbségkutató Intézet, Budapest. 75 Kocsis Károly - Schweitzer Ferenc (Szerk.) (2011): Magyarország térképekben. MTA Földrajzi Kutatóintézet, Budapest, 88-107., 121-138., az ausztriai adatok saját számításaimon alapulnak a Statistik Austria 2001-es adatai alapján. 76 Eurostat 2010 utolsó letöltés ideje: 2013. 02. 05. 28

térbeli eloszlásában mindkét ország, különösképp Ausztria esetében nagy különbségek figyelhetők meg (7. és 8. ábra). Ausztria népességének térbeli eloszlását elsősorban a domborzat határozza meg, a középső, hegyvidéki területek gyéren lakottak, a keleti területek és a medencék népsűrűsége magas, itt találhatóak a legnagyobb városok (Bécs, Graz, Linz, Salzburg, Innsbruck, Klagenfurt). A Bécsi-medence népsűrűsége több mint háromszorosa az országos átlagnak, Felső-Ausztria népsűrűsége is magas ezzel szemben Tirol és Karintia népsűrűsége alig haladja meg az országos átlag felét. 77 Magyarországnál a domborzat kevésbé kap meghatározó szerepet a népesség eloszlásában, mivel nincsenek az ország területén az Alpokhoz hasonló magashegységek. A legnagyobb népességtömörülés Budapest és környéke (Budapest népsűrűsége meghaladja a 3000 fő/km 2 -t), a többi város körül kialakuló népességtömörülések ennél jóval kisebbek (miskolci, pécsi, győri, szegedi, debreceni). Két nagyobb népsűrűségi vonal figyelhető meg az ország területén, ami az ipari tengelyekhez igazodik. A régebbi a Veszprém-Miskolc vonal, ami a szocialista rendszer iparosítási programjának köszönheti létrejöttét, ma már azonban egyre kevésbé jelentős az ipari tengely átrendeződése miatt. A fiatalabb, egyre dinamikusabban fejlődő Győr-Kecskemét vonal a rendszerváltoztatás utáni szerkezetátalakítás eredményeképpen jött létre. 78 A városi lakosság aránya a két ország esetében azonos (67%). 79 A fővárosban élők száma is nagyjából megegyezően magas, ebből következik, hogy aránya is hasonló, 20% körüli, de Bécs esetében magasabb, mert Ausztria népessége kisebb. Budapest lakossága az 1980-as években volt a legmagasabb, meghaladta a 2 millió főt, azóta folyamatosan csökken, ezzel szemben az elővárosi övezetben, Budapest vonzáskörzetében a lakónépesség száma az elmúlt évszázadban gyakorlatilag szüntelenül növekedett, különösképp a kilencvenes évektől kezdődően (szuburbanizáció és dezurbanizáció). Ezeken a területeken a Magyarország egész területén nagyjából meghatározó népességfogyás ellenére nőtt a népesség, főként a pozitív vándorlási egyenlegnek (10. ábra) köszönhetően (valahol a természetes szaporodás is pozitív). Számos vidéki város térsége is pozitív vándorlási egyenleggel rendelkezik (Szeged, Debrecen, Győr, Sopron, Veszprém). Bécs esetében a lakosság létszámának maximuma az 1890-es években volt, meghaladta a 2,2 millió főt, utána a XX. században szinte folyamatosan csökkent. A kilencvenes évektől kezdődően előbb kisebb mértékben, majd a 2000-es évektől kezdve egyre nagyobb mértékben nőtt a bécsi lakosok száma, ami főként annak köszönhető, 77 Tóth József (Szerk.) (2010): Világföldrajz Akadémiai Kiadó, Budapest, 760-767., 805-815. 78 Perczel György (2003): Magyarország társadalmi-gazdasági földrajza. ELTE Eötvös Kiadó, Budapest 79 Tóth József (Szerk.) (2010) id. mű 29

hogy a bevándorlók többsége Bécsben települt le. Mindkét főváros esetében megállapíthatjuk, hogy ezek a városok - korábbi multietnikus hagyományaikra épülve - a globális korszak eredményeként multikulturális központokká váltak. Ausztriában és Magyarországon is a XX. század folyamán csökkent a falusi népesség aránya (az agrárfoglalkoztatásúak számának csökkenése miatt). Magyarországon az elöregedés és az elvándorlás leginkább az aprófalvas térségeket (Dunántúl déli, délnyugati része, Borsod-Abaúj-Zemplén megye északi része) és az Alföld középső részét sújtja. Ausztriában pedig a hegyvidéki, középső területeket (ezek is aprófalvas térségek), míg a keleti határszél és a nagyvárosok környékére a pozitív vándorlási egyenleg jellemző (9.ábra). Összegzés Az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlása után a két ország eltérő fejlődési utat járt be, a második világháború után a különbségek még látványosabbak lettek. A második Osztrák Köztársaság a jóléti állam egyik legsikeresebb példája, míg Magyarország a koraszülött jóléti állam megtestesítője volt. Megfigyeléseim alapján az első és a második demográfia átmenet folyamataiba Ausztria előbb lépett, a gazdaságilag aktív népesség szektorális eloszlásának átrétegződése előbb játszódott le, mint Magyarország esetén. Ugyan mindkét államot homogén nemzetállamként írtuk le, de mindkét ország esetében fontosak az interetnikus viszonyok és az identitáspolitikai kérdések 80 : Ausztriában a XX. század második felében az európai léptékű nemzetközi vándorlás, a 2000-es évek elejétől a globális léptékűvé váló migráció kérdése alakítja a többség-kisebbség viszonyának diskurzusát; míg Magyarország esetében a magyarországi cigányság és a többségi társadalom viszonyának rendezetlensége a legmeghatározóbb és a legégetőbb probléma. 81 A pályamunka során kifejezetten érdekesnek és hasznosnak találtam, hogy az összehasonlítás elvét kellett alkalmazni és Magyarországot a hazánkban sokak által példaként emlegetett Ausztriával vethettem össze. Kezdetben a forrásmunkák csekély létszáma hatott igazán motiváló erőként a témában való kutakodásra. Később a munka során már arra kellett figyelni, hogy a dolgozat ne essen szét, mert e téma sokrétűségénél fogva rendkívül különböző irányokba vezetett, egyre több érdekességet mutatva. 80 Majtényi Balázs Majtényi György (2012): Cigánykérdés Magyarországon 1945-2010. Libri Kiadó, Budapest 81 Paál Vince (2003.): Ausztria identitásai. In Nemzeti és regionális identitás Közép-Európában. (Szerk. Ábrahám Barna Gereben Ferenc Stekovics Rita) Pázmány Péter Katolikus Egyetem, BTK, Piliscsaba. 30

Grafikonok, ábrák, táblázatok 1. grafikon Tényleges szaporulat az Unióban 1961-2009 között tényezői szerint 1. táblázat Tényleges szaporulat az EU27 országaiban és annak okai Demográfiai mutatók EU 27 országai Növekedés, aminek oka: Csak a természetes szaporodás IRL, POL főként a természetes szaporodás CYP, ESP, FRA, NED, SVK, UK BEL, CZE, DEN, GRE, LUX, SLO, FIN, főként a vándorlási egyenleg SWE csak a vándorlási egyenleg ITA, AUT, POR Csökkenés, aminek az oka: csak a természetes fogyás HUN, EST főként a természetes fogyás BUL, GER, LAT, ROU főként a vándorlási egyenleg LTU csak a vándorlási egyenleg MLT 2. grafikon: A születések és halálozások számának alakulása Magyarországon 31

3. grafikon: A születések és halálozások számának alakulása Ausztriában 1961-2060 4. grafikon: A vándorlási egyenleg alakulása Magyarországon (1963-1992) 5. grafikon: A vándorlási egyenleg alakulása Ausztriában 1961-2010 32

1. ábra: Bevándorló magyar nemzetiségűek az 1990-es években 2. ábra: Nemzetközi vándorlás (bevándorlás, kivándorlás) nemzetek szerint Ausztriában 2011 3. ábra Magyarország korfája 2012 4. ábra Ausztria korfája 2012 (sötétkékkel van ábrázolva a bevándorló eredetű népesség) 33

5. ábra Magyarország korfája (1949, 2001, 2050) 6. ábra Ausztria korfája (2011) és előrejelzései (2030,2060) 7. ábra: Ausztria népsűrűsége (2008) 8. ábra: Magyarország népsűrűsége (2010) 34

6. grafikon: Házasságkötések Ausztriában 7. grafikon: Válások Ausztriában 9. ábra: A vándorlási különbözet Ausztriában 10. ábra: Belföldi vándorlási különbözet Magyarországon 35